A letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága
A letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága kulcsfontosságú az EU-n belüli üzleti és szakmai mobilitás szempontjából. A szolgáltatások központi szerepet játszanak az EU gazdaságában, a GDP és a teljes foglalkoztatás háromnegyedét teszik ki. A szolgáltatási irányelv teljes körű végrehajtása elengedhetetlen a belső piac megszilárdításához, de továbbra is állnak fenn akadályok. A 2025. évi egységes piaci stratégia célja, hogy az akadályok felszámolása és a jelenlegi szabályozás javítása révén fellendítse a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást.
Jogalap
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 26. cikke (belső piac), 49–55. cikke (letelepedés) és 56–62. cikke (szolgáltatások).
Célkitűzések
A valamely tagállamban jogszerű tevékenységet folytató önálló vállalkozó és szakember vagy az EUMSZ 54. cikke értelmében vett jogi személy: i. stabil és folyamatos módon gazdasági tevékenységet folytathat egy másik tagállamban (a letelepedés szabadsága, az EUMSZ 49. cikke); vagy ii. ideiglenesen szolgáltatást kínálhat és nyújthat más tagállamokban, miközben származási országában marad (a szolgáltatásnyújtás szabadsága, az EUMSZ 56. cikke). Ez feltételezi az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés kizárását, valamint e szabadságjogok hatékony alkalmazása érdekében az azok gyakorlását megkönnyítő intézkedések elfogadását, ideértve a nemzeti hozzáférési szabályok harmonizálását vagy kölcsönös elismerését (2.1.6.).
Eredmények
A. Liberalizáció a Szerződésben
1. Az „alapvető szabadságjogok”
A letelepedéshez való jog magában foglalja a tevékenységek önálló vállalkozóként történő megkezdéséhez és folytatásához, valamint vállalkozások alapításához és irányításához való jogot, stabil és folyamatos jellegű állandó tevékenység végzése céljából, az érintett tagállam joga által a saját állampolgáraira előírt feltételekkel azonos feltételek mellett.
A szolgáltatásnyújtás szabadsága a rendszerint díjazás ellenében nyújtott valamennyi szolgáltatásra vonatkozik, amennyiben az nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá. A „szolgáltatást” nyújtó személy a szolgáltatásnyújtás érdekében tevékenységét ideiglenesen a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban is folytathatja az ezen tagállam saját állampolgáraira irányadó feltételek szerint.
2. Kivételek
Az EUMSZ értelmében a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága nem terjed ki a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységekre (az EUMSZ 51. cikke). Ezt a kizárást azonban megszorító értelmezés korlátozza: a kizárás csak azokra a konkrét tevékenységekre és feladatokra vonatkozhat, amelyek közhatalom gyakorlásával járnak. Továbbá egy szakmát teljes egészében csak akkor lehet kizárni, ha a tevékenység egésze a közhatalom gyakorlását szolgálja, vagy ha a közhatalom gyakorlását szolgáló rész a többitől elválaszthatatlan. A kivételek feljogosítják a tagállamokat a hadianyagok előállításának vagy kereskedelmének kizárására (az EUMSZ 346. cikke (1) bekezdésének b) pontja), valamint a közrend, közbiztonság vagy közegészségügy tekintetében a külföldi állampolgárokra vonatkozó jogszabályok megtartására (az EUMSZ 52. cikkének (1) bekezdése).
B. A szolgáltatási irányelv – egy lépés a belső piac kiteljesítése felé
A szolgáltatási irányelv (2006/123/EK irányelv) megerősíti az EU-n belül a szolgáltatásnyújtás szabadságát. Az irányelv kulcsfontosságú a belső piac kiteljesítése szempontjából, hiszen hatalmas előnyöket biztosíthat a fogyasztók és a kis- és középvállalkozások számára. A cél egy nyitott, egységes szolgáltatási piac létrehozása az EU-n belül, a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások minőségének biztosítása mellett. Az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közlemény szerint a szolgáltatási irányelv teljes körű végrehajtása 45%-kal növelheti a kereskedelmi szolgáltatások forgalmát és 25%-kal a közvetlen külföldi befektetéseket, ami a GDP 0,5–1,5%-os emelkedését eredményezheti. Az irányelv hozzájárul a közigazgatási és szabályozási egyszerűsítéshez és korszerűsítéshez. Ez nemcsak a meglévő jogszabályok átvilágítása és a vonatkozó jogszabályok elfogadása, illetve módosítása révén valósul meg, hanem hosszú távú projekteken keresztül is (például egyablakos ügyintézési pontok felállítása és az igazgatási együttműködés biztosítása).
A szolgáltatási irányelv végrehajtása jelentős késedelmet szenvedett. Míg a kezdeti reformok számos akadály felszámolásához vezettek a szolgáltatások egységes piacán, a lendület 2012 óta csökkent. A reformtörekvések lelassultak, és főként a pénzügyi támogatásban részesülő vagy az átfogó nemzeti reformprogrammal rendelkező tagállamokban történt érdemi előrelépés. Annak ellenére, hogy elismerte a késedelmeket, a Bizottság nem tartotta szükségesnek az irányelv módosítását. Arra összpontosított, hogy támogassa a nemzeti hatóságokat az irányelv végrehajtásában, és 2022-ben kézikönyvet tett közzé a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról, valamint annak biztosítására, hogy az irányelv végrehajtási határozatok révén teljes mértékben kiaknázza a benne rejlő előnyöket.
Az Európai Parlament szerepe
A Parlament kulcsszerepet játszott az önálló vállalkozói tevékenységek liberalizálásában, biztosítva, hogy a tagállamok bizonyos, korlátozott tevékenységeket a saját állampolgáraik számára tartsanak fenn. Emellett az Európai Unió Bírósága elé idézte a Tanácsot a közlekedéspolitikával kapcsolatos tétlensége miatt. Az 1985. évi ítélet (a 13/83. sz. ügyben hozott 1985. május 22-i ítélet) megállapította, hogy a Tanács elmaradásban van azzal, hogy nem biztosított ingyenes nemzetközi szállítási szolgáltatásokat, megsértve ezzel a Római Szerződést. Következésképpen a Tanácsnak megfelelő jogszabályokat kellett elfogadnia. A Parlament szerepe kibővült az együttdöntési és a rendes jogalkotási eljárásoknak a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára való alkalmazásával.
A Parlament szervesen részt vett a szolgáltatási irányelv elfogadásában és nyomon követésében is, és sürgette a tagállamokat, hogy tartsák be és megfelelően hajtsák végre annak rendelkezéseit. Állásfoglalást fogadott el az irányelv végrehajtásáról (2011. február 15.) és az irányelv kölcsönös értékelési folyamatáról (2011. október 25.). A Bizottság 2012. júniusi közleményét követően a Parlament állásfoglalást fogadott el a szolgáltatások belső piacának helyzetéről és jövőjéről (2013. szeptember 11.).
A Parlament 2013. február 7-én elfogadott egy ajánlásokkal ellátott, az egységes piac irányításáról szóló állásfoglalást is, amelyben rámutatott a szolgáltatási ágazat mint kulcsfontosságú növekedési terület jelentőségére, a szolgáltatásnyújtás szabadságának alapvető jellegére, valamint a szolgáltatási irányelv teljes körű végrehajtásának előnyeire.
A Parlament teljes jogú társjogalkotóként aktívan részt vett a szolgáltatásnyújtással foglalkozó új jogszabályok elfogadásában, különös tekintettel a hitel- és lakossági pénzügyi szolgáltatásokra, a biztosítási szolgáltatásokra és a szállítási szolgáltatásokra. A Parlamentnek az alapvető banki szolgáltatásokhoz való hozzáférésről szóló állásfoglalása (2012. július) a pénzügyi szolgáltatásokkal, többek között az alapvető pénzforgalmi szolgáltatásokkal foglalkozott, ajánlásokat téve a jelzáloghitel-irányelvhez (2014/17/EU irányelv). A jelzáloghitel-irányelv érvényre juttatja a fogyasztóvédelmet, és biztosítja a tájékoztatáson alapuló pénzügyi döntésekre való képességet. A pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (2014/65/EU irányelv) előmozdítja az átláthatóságot. A közelmúltban a fogyasztói hitelekről szóló irányelv ((EU) 2023/2225 irányelv) felülvizsgálata foglalkozott azokkal a jelentős változásokkal, amelyek a fogyasztóihitel-piacon a digitális átalakulást követően tapasztalhatók. A Parlament az utazási csomagokról szóló javasolt irányelvről szóló állásfoglalásban (2014. március) is foglalkozott az utazási csomagok kérdésével. 2019-ben a Parlament és a Tanács az akadálymentességi követelményekről szóló irányelvet ((EU) 2019/882 irányelv) fogadott el a fogyatékossággal élő polgárok támogatása érdekében.
Egy 2019-es, a szolgáltatások egységes piacáról szóló tanulmány[1] feltárta, hogy a szolgáltatások szabad mozgására – többek között a szakmai képesítésekre és a kiskereskedelemre – vonatkozó uniós jogszabályok jelentős gazdasági előnyökkel járnak: évi 284 milliárd EUR a szolgáltatási irányelv alapján, 80 milliárd EUR a szellemi szabadfoglalkozásokból és 20 milliárd EUR a közbeszerzési szolgáltatásokból. Az egységes piaci szabályok jogi akadályairól készített tanulmány[2] hasonlóképpen azt mutatta, hogy a szolgáltatási ágazat, amely az EU-n belüli kereskedelem 24%-át teszi ki (a 2000-es évek elején tapasztalható 20%-os arányhoz képest), és 78%-kal járul hozzá az EU által teremtett bruttó hozzáadott értékhez, kulcsfontosságú a növekedés szempontjából. A tanulmány azonban a szabályozási eltéréseket és az információs kihívásokat is azonosította olyan tényezőkként, amelyek növelik az üzleti költségeket, és akadályozzák a szolgáltatások szabad mozgását és a letelepedés szabadságát az EU-n belül.
2020. november 25-én a Parlament állásfoglalást fogadott el „A vállalkozások és a fogyasztók fenntarthatóbb egységes piaca felé” címmel, amely különböző szakpolitikai területekre összpontosít, különös tekintettel a fogyasztóvédelem területére és a vállalkozások zöld átállásban való részvételére (kulcsfontosságú az egységes piac fenntarthatóságának javításához). Az IMCO bizottság kérésére a Parlament Belső Politikák Főigazgatóságának Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztálya tájékoztatót (briefing) tett közzé „Az európai szolgáltatási ágazat és a zöld átállás” címmel, amely hozzájárult ehhez az állásfoglaláshoz.
2021. január 20-án a Parlament elfogadta az egységes piac megerősítéséről szóló állásfoglalást. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a szolgáltatásokra vonatkozó egységes piaci szabályok végrehajtását, és javítani kell a Bizottság jogérvényesítési tevékenységét. Hangsúlyozza, hogy értékelni kell a szolgáltatásokra vonatkozó uniós jogi keret végrehajtásának szintjét, és erősíteni kell a vállalatokat azáltal, hogy jobb hozzáférést biztosítanak számukra az információkhoz.
A Covid19-világjárvány során számos olyan korlátozást vezettek be újra, amely hatással volt az uniós egységes piacon belüli szabad mozgásra, ideértve a szolgáltatási szektort is. A Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által 2020. november 9-én a Covid19 hatásáról tartott webinárium[3] jelentős jövőbeli változásokat jelzett előre a szolgáltatások iránti keresletben és azok kínálatában a technológiai fejlődés és a megváltozott fogyasztói szokások miatt. Az IMCO bizottságnak 2021 februárjában bemutatott, a Covid19 hatásáról szóló tanulmány[4] kiemelte, hogy bár a kezdeti határlezárások zavarokat okoztak a határokon átnyúló szakmai szolgáltatásokban, a digitális eszközök elfogadása elősegítette a visszatérést egy bizonyos szintű normalitáshoz.
A Parlamentnek az egységes piacon a nem vám- és nem adóügyi jellegű akadályok felszámolásáról szóló állásfoglalása (2022. február 17.) foglalkozott az áruk és a szolgáltatásnyújtás szabadsága előtt általában fennálló akadályokkal. 2025. szeptember 24-én az IMCO bizottság nyilvános meghallgatást tartott „A szolgáltatások egységes piacának erősítése” címmel, amelyen a szektorban érdekelt felek gyűltek össze, hogy értékeljék a jelenlegi akadályokat, és feltárják a fogyasztók és a vállalkozások számára Unió-szerte elérhető eredmények javítását célzó intézkedéseket, figyelembe véve a Bizottság közelmúltbeli egységes piaci stratégiáját.
A témával kapcsolatos további információkért látogasson el a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság honlapjára.
Barbara Martinello