A letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága
A letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága garantálják a vállalkozások és a szakemberek EU-n belüli mobilitását. Nagy várakozások övezik a szolgáltatási irányelv teljes körű végrehajtását, mivel a szolgáltatásnyújtás (teljes) szabadsága alapvető fontossággal bír a belső piac kiteljesítése szempontjából. Az említett szabadságjogok útjában álló akadályok azonban továbbra is fennállnak, és a Covid19-világjárvány összességében új kihívásokat jelentett. Az egységes piacon a nem vám- és nem adóügyi akadályok felszámolásáról szóló, a plenáris ülésen 2022. februárban elfogadott európai parlamenti állásfoglalás kifejti, hogy hogyan kell végrehajtani a Covid19 utáni gazdasági helyreállítást a letelepedés szabadságára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára gyakorolt negatív hatások leghatékonyabb enyhítése érdekében.
Jogalap
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 26. cikke (belső piac), 49–55. cikke (letelepedés) és 56–62. cikke (szolgáltatások).
Célkitűzések
A valamely tagállamban jogszerű tevékenységet folytató önálló vállalkozó és szakember vagy az EUMSZ 54. cikke értelmében vett jogi személy i. stabil és folyamatos módon gazdasági tevékenységet folytathat egy másik tagállamban (a letelepedés szabadsága, az EUMSZ 49. cikke); vagy ii. ideiglenesen szolgáltatást kínálhat és nyújthat más tagállamokban, miközben származási országában marad (a szolgáltatásnyújtás szabadsága, az EUMSZ 56. cikke). Ez feltételezi az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés kizárását, valamint e szabadságjogok hatékony alkalmazása érdekében az azok gyakorlását megkönnyítő intézkedések elfogadását, ideértve a nemzeti hozzáférési szabályok harmonizálását vagy kölcsönös elismerését (2.1.6.).
Eredmények
A. Liberalizáció a szerződésben
1. Az „alapvető szabadságjogok”
A letelepedéshez való jog magában foglalja a tevékenységek önálló vállalkozóként történő megkezdéséhez és folytatásához, valamint vállalkozások alapításához és irányításához való jogot, stabil és folyamatos jellegű állandó tevékenység végzése céljából, az érintett tagállam joga által a saját állampolgáraira előírt feltételekkel azonos feltételek mellett.
A szolgáltatásnyújtás szabadsága a rendszerint díjazás ellenében nyújtott valamennyi szolgáltatásra vonatkozik, amennyiben az nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá. A „szolgáltatást” nyújtó személy a szolgáltatásnyújtás érdekében tevékenységét ideiglenesen a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban is folytathatja az ezen tagállam saját állampolgáraira irányadó feltételek szerint.
2. Kivételek
Az EUMSZ értelmében a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága nem terjed ki a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységekre (az EUMSZ 51. cikke). Ezt a kizárást azonban megszorító értelmezés korlátozza: a kizárás csak azokra a konkrét tevékenységekre és feladatokra vonatkozhat, amelyek közhatalom gyakorlásával járnak. Továbbá egy szakmát teljes egészében csak akkor lehet kizárni, ha a tevékenység egésze a közhatalom gyakorlását szolgálja, vagy ha a közhatalom gyakorlását szolgáló rész a többitől elválaszthatatlan. A kivételek feljogosítják a tagállamokat a hadianyagok előállításának vagy kereskedelmének kizárására (az EUMSZ 346. cikke (1) bekezdésének b) pontja), valamint a közrend, közbiztonság vagy közegészségügy tekintetében a külföldi állampolgárokra vonatkozó jogszabályok megtartására (az EUMSZ 52. cikkének (1) bekezdése).
B. A szolgáltatási irányelv – egy lépés a belső piac kiteljesítése felé
A szolgáltatási irányelv (2006/123/EK irányelv) megerősíti az EU-n belül a szolgáltatásnyújtás szabadságát. Az irányelv kulcsfontosságú a belső piac kiteljesítése szempontjából, hiszen hatalmas előnyöket biztosíthat a fogyasztók és a kis- és középvállalkozások számára. A cél egy nyitott, egységes szolgáltatási piac létrehozása az EU-n belül, a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások minőségének biztosítása mellett. Az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közlemény szerint a szolgáltatási irányelv teljes körű végrehajtása 45%-kal növelheti a kereskedelmi szolgáltatások forgalmát és 25%-kal a közvetlen külföldi befektetéseket, ami a GDP 0,5–1,5%-os emelkedését eredményezheti. Az irányelv hozzájárul a közigazgatási és szabályozási egyszerűsítéshez és korszerűsítéshez. Ez nemcsak a meglévő jogszabályok átvilágítása és a vonatkozó jogszabályok elfogadása, illetve módosítása révén valósul meg, hanem hosszú távú projekteken keresztül is (egyablakos ügyintézési pontok felállítása és az igazgatási együttműködés biztosítása). Az irányelv végrehajtása több tagállamban jelentős késedelmet szenvedett az eredeti határidőhöz képest. Sikeres végrehajtásához folyamatos politikai elkötelezettségre és széles körű támogatásra van szükség európai, nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt.
Az Európai Parlament szerepe
A Parlament jelentős szerepet játszott az önálló vállalkozók tevékenységeinek liberalizálása terén. Biztosította azon (például a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó) tevékenységek szigorú elhatárolását, amelyeket a belföldi állampolgárok számára fenn lehet tartani. Érdemes megemlíteni azt a keresetet is, amelyet a Parlament nyújtott be az Európai Unió Bíróságához a Tanács közlekedéspolitika tekintetében elkövetett mulasztása miatt. Ez az 1983 januárjában benyújtott kereset a Bíróság olyan ítéletével végződött (a 13/83. sz. ügyben 1985. május 22-én hozott ítélet), amely elmarasztalta a Tanácsot a nemzetközi szállítási szolgáltatások szabad nyújtása biztosításának, valamint azon feltételek megállapításának elmulasztásáért, amelyek mellett a nem honos fuvarozók egy tagállamban szállítási szolgáltatásokat végezhetnek. Ez ellentétes volt a Római Szerződésben foglalt rendelkezésekkel. A Tanács tehát köteles volt elfogadni a szükséges jogszabályt. Az Európai Parlament jelentősebb szerephez jutott, miután a Maastrichti Szerződésben előírt együttdöntési eljárást, jelenleg pedig az annak helyébe lépő rendes jogalkotási eljárást a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának legtöbb vonatkozására is kiterjesztették.
A Parlament ezenkívül kulcsfontosságú szerepet játszott a szolgáltatási irányelv elfogadásában, és végrehajtását szoros figyelemmel kíséri. Nyomást gyakorol továbbá a tagállamokra az irányelvben előírt kötelezettségeik betartása és az irányelv megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében. A Parlament 2011. február 15-én állásfoglalást fogadott el a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról, 2011. október 25-én pedig a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatáról. A szolgáltatásokról szóló irányelv végrehajtásáról szóló, 2012. június 8-i bizottsági közlemény nyomán a Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsága (IMCO) jelentést készített „A szolgáltatások belső piacáról: jelenlegi helyzet és következő lépések” címmel, amelyet a plenáris ülés 2013. szeptember 11-én fogadott el.
A Parlament 2013. február 7-én elfogadott egy, a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal ellátott, az egységes piac irányításáról szóló állásfoglalást is, amelyben rámutatott a szolgáltatási ágazat mint kulcsfontosságú növekedési terület jelentőségére, a szolgáltatásnyújtás szabadságának alapvető jellegére, valamint a szolgáltatási irányelv teljes körű végrehajtásának előnyeire.
A Parlament kiemelt kérdésként kezelte a távközlési szolgáltatásokra vonatkozó olyan jogalkotási javaslatokat, mint a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról szóló rendelet (910/2014/EU rendelet), valamint az elektronikus hírközlés egységes európai piacáról és a „behálózott kontinens” megteremtéséhez szükséges intézkedések meghatározásáról szóló rendelet. 2012. július 4-i állásfoglalásában a Parlament ajánlásokat tett a Bizottság számára az alapvető banki szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a fogyasztói hitelek és jelzáloghitelek (2014/17/EU irányelv) terén nyújtott pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozóan. A Parlament 2014. március 12-én állásfoglalást fogadott el az utazási csomagokról és az igény szerint összeállított utazási formákról is. A jelzáloghitel-irányelv növeli a fogyasztók védelmét azáltal, hogy olyan szabályozási minimumkövetelményeket érvényesít, amelyeket a tagállamoknak teljesíteniük kell a lakóingatlanokra hitelmegállapodásokat kötő személyek védelme céljából, és biztosítja a fogyasztók tájékoztatását, valamint azt, hogy pénzügyileg képesek legyenek jelzáloghiteleik fizetésére. Továbbá a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (2014/65/EU irányelv) célja az egész EU-ra kiterjedő pénzügyi piacok szabályozásának és átláthatóságának biztosítása. 2019-ben a Parlament szavazott a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről szóló (EU) 2019/882 irányelvről. Ezen irányelv célja, hogy felszámolja a fogyatékossággal élő és/vagy funkcióképességükben korlátozott polgárok számára a termékek és szolgáltatások szabad kereskedelmét gátló akadályokat. Az irányelv célkitűzéseinek hatékonyabb érvényesítése érdekében a Parlament 2022. október 4-én állásfoglalást fogadott el, amelyben egy AccessibleEU Központ létrehozására szólított fel. A központ célja, hogy összefogja az akadálymentességi szabályok végrehajtásáért és érvényesítéséért felelős nemzeti hatóságokat az akadálymentesség valamennyi területének szakértőivel és szakembereivel.
A Parlament Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztálya megbízásából készült 2019. évi tanulmány[1] szerint a Parlament által a szolgáltatások szabad mozgása, többek között a szakmai képesítések és a kiskereskedelem területén elfogadott jogszabályok révén teremtett előnyök értéke évi 284 milliárd euró a szolgáltatási irányelv által szabályozott területen, évi 80 milliárd euró a szellemi szabadfoglalkozások területén és évi 20 milliárd euró a közbeszerzésekhez kapcsolódó szolgáltatások területén. A Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által az egységes piaci szabályok tagállamokban fennálló jogi akadályairól közzétett másik tanulmány[2] szerint a szolgáltatási ágazat jelentősen hozzájárul az EU gazdasági növekedéséhez. A szolgáltatások az EU-n belüli, határokon átnyúló áru- és szolgáltatáskereskedelem 24%-át teszik ki (a 2000-es évek elején fennálló kb. 20%-os arányhoz képest). A tanulmány azt is megállapította, hogy míg az EU-ban a bruttó hozzáadott érték 78%-át a szolgáltatások adják, a szabályozás heterogenitása és az információkhoz való hozzáférés nehézségei növelik az üzleti tevékenység költségeit, és korlátozzák a szolgáltatások szabad mozgását és a letelepedés szabadságát.
A Covid19-világjárvány és annak következményei elleni összehangolt európai fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalásában a Parlament jelezte, hogy az egységes piac közös boldogulásunk és jóllétünk forrása, illetve a Covid19-járvány kitörésére adott azonnali és folyamatos válasz kulcsfontosságú eleme. 2020. június 19-i állásfoglalásában emlékeztetett arra is, hogy a schengeni térség az uniós projekt központi elemét képező nagyszerű eredmény, és felkérte a tagállamokat, hogy enyhítsék a szabad mozgásra vonatkozó korlátozásokat, és fokozzák erőfeszítéseiket a schengeni vívmányok integrációjának befejezése érdekében.
2020. november 25-én a Parlament állásfoglalást fogadott el „A vállalkozások és a fogyasztók fenntarthatóbb egységes piaca felé” címmel, amely különböző szakpolitikai területekre összpontosít, különös tekintettel a fogyasztóvédelem területére és a vállalkozások zöld átállásban való részvételére (kulcsfontosságú az egységes piac fenntarthatóságának javításához). Az IMCO bizottság kérésére a Parlament Belső Politikák Főigazgatóságának Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztálya tájékoztatót (briefing) tett közzé „Az európai szolgáltatási ágazat és a zöld átállás” címmel, amely hozzájárult ehhez az állásfoglaláshoz.
2021. január 20-án a Parlament elfogadta „Az egységes piac megerősítéséről: a szolgáltatások szabad mozgásának jövője” című állásfoglalást. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a szolgáltatásokra vonatkozó egységes piaci szabályok végrehajtását, és javítani kell a Bizottság jogérvényesítési tevékenységét. Hangsúlyozza, hogy értékelni kell a szolgáltatásokra vonatkozó uniós jogi keret végrehajtásának szintjét, és erősíteni kell a vállalatokat azáltal, hogy jobb hozzáférést biztosítanak számukra az információkhoz.
A Covid19-világjárvány során számos korlátozást vezettek be (újra) az uniós egységes piacon belüli szabad mozgásra vonatkozóan, ideértve a szolgáltatások szabad mozgását is. A Covid19 belső piacra és fogyasztóvédelemre gyakorolt hatásáról szóló webinárium[3], amelyet a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály szervezett 2020. november 9-én, megvitatta ezt a témát. Megállapította, hogy az uniós szolgáltatási ágazatban az elkövetkező években valószínűleg jelentős változások következnek be a kereslet és a kínálat jellegében, amelyeket a felgyorsult technológiai fejlődés és a világjárvány következtében a fogyasztói magatartásban bekövetkező változások idéznek elő. Továbbá a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály megbízásából készült tanulmányt[4] tettek közzé és terjesztettek az IMCO bizottság elé 2021 februárjában. Megállapította, hogy bár a tagállamok által elrendelt kezdeti határlezárások jelentős hatást gyakoroltak a határokon átnyúló szakmai szolgáltatások nyújtására, a digitális eszközök elterjedése bizonyos fokú normalitáshoz való visszatérést tett lehetővé.
Az IMCO bizottság által 2021. december 3-án elfogadott, az egységes piacon a nem vám- és nem adóügyi jellegű akadályok felszámolásáról szóló saját kezdeményezésű jelentés e tekintetben nagyon aktuális volt, mivel nemcsak az áruk szabad mozgása és a szolgáltatásnyújtás szabadsága előtt általában fennálló akadályokkal foglalkozott, hanem konkrétan azzal is, hogy a Covid19 milyen káros hatással volt a négy szabadságjogra (az áruk szabad mozgására, a személyek szabad mozgására, a szolgáltatásnyújtás szabadságára és a tőke szabad mozgására). A négy szabadságjog ezen akadályoztatása továbbra is fennáll annak ellenére, hogy a digitális eszközök bizonyos mértékben orvosolták a Covid19-cel kapcsolatos korlátozások által okozott egyes gazdasági nehézségeket. A Parlament 2022. február 17-én állásfoglalásként fogadta el a jelentést.
A témával kapcsolatos további információkért látogasson el a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság honlapjára.
Christina Ratcliff / Mathias Wosyka / Barbara Martinello / Davide Franco