Ismertetők az Európai Unióról
Európai Parlament
Kérjük, töltse ki ezt a mezőt.

A férfiak és nők közötti egyenlőség

A nők és a férfiak közötti egyenlőség megvalósítása az Európai Unió célkitűzéseinek egyike. Az idők folyamán a jogalkotás, az ítélkezési gyakorlat és a szerződések módosításai hozzájárultak ezen elv és annak végrehajtása megerősítéséhez az EU-ban. Az Európai Parlament mindig buzgón védte a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvét.

Jogalap

Az egyenlőség az Európai Unió egyik alapvető értéke, amelyet az európai szerződések, különösen az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke és 3. cikkének (3) bekezdése, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 10., 19., 153. és 157.cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 23. cikke rögzít.

1957 óta szerepel a Szerződésekben az az elv, hogy a férfiaknak és a nőknek egyenlő munkáért egyenlő díjazást kell kapniuk (ma: az EUMSZ 157. cikke).

Az EUMSZ 153. cikke lehetővé teszi, hogy a foglalkoztatással kapcsolatos kérdésekben az EU az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód szélesebb területén is fellépjen, és ennek keretében az EUMSZ 157. cikke értelmében jogszerűen alkalmazható pozitív diszkrimináció a nők emancipációja érdekében. Emellett az EUMSZ 19. cikke előírja, hogy jogszabályokat kell hozni a megkülönböztetés valamennyi formájával szemben, beleértve a nemi alapú megkülönböztetést is.

A nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak, valamint az emberkereskedelem – különösen a nők és gyermekek kárára elkövetett emberkereskedelem – elleni küzdelemről szóló jogszabályokat az EUMSZ 79., 82. és 83. cikke alapján fogadták el.

Célkitűzések

A Charta 23. cikke szerint a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden területen, így a foglalkoztatás, a munkavégzés és a díjazás területén is biztosítani kell.

Emellett az egyenlőség elve nem akadályozza, hogy az alulreprezentált nem számára különleges előnyöket biztosító rendelkezéseket tartsanak fenn vagy hozzanak meg.

Emellett az EUMSZ 8. cikke azt is az EU feladatává teszi, hogy megszüntesse az egyenlőtlenségeket, és valamennyi tevékenysége során törekedjen a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítására (ez a fogalom „a nemek közötti egyenlőség érvényesítése” formában is ismert).

A Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt 19. nyilatkozatban az EU és a tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy törekednek „a házasságon belüli erőszak valamennyi formájának leküzdésére … e bűncselekmények megelőzése és megbüntetése, valamint az áldozatok támogatása és védelme érdekében”.

Eredmények

A. Főbb jogalkotási fejlemények

A főként a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott uniós jogszabályok a következők:

emellett 2023. október 1-jén hatályba lépett az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezménye – más néven isztambuli egyezmény – az EU számára, amely az egyezmény 38. részes felévé vált.

B. Előrelépés az Európai Unió Bíróságának (EUB) közelmúltbeli ítélkezési gyakorlata révén

Az EUB fontos szerepet játszik a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdításában. E tekintetben számos jelentős ítélet született.

  • A Defrenne II-ügyben 1976. április 8-án hozott ítélet (43-75. sz. ügy): az EUB elismerte a férfiak és nők egyenlő díjazására vonatkozó elv közvetlen hatályát, és úgy határozott, hogy az említett elv nemcsak a hatóságok intézkedéseire, hanem minden olyan megállapodásra is vonatkozik, amelynek szándéka a fizetett munka kollektív szabályozása.
  • A Bilka-ügyben 1986. május 13-án hozott ítélet (170/84. sz. ügy), az EUB úgy döntött, hogy a részmunkaidős alkalmazottakat a foglalkoztatási nyugdíjrendszerből kizáró intézkedés „közvetett megkülönböztetést” testesített meg, és ezáltal ellentétes az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés korábbi 119. cikkével, amennyiben jelentősen nagyobb számú nőt érintett, mint férfit, kivéve, ha bizonyítható, hogy a kizárás a nemi alapon történő megkülönböztetéshez nem kapcsolódó, objektívan indokolható tényezők alapján történt.
  • A Barber-ügyben 1990. május 17-én hozott ítélet (262/88. sz. ügy): az EUB ítélete értelmében a foglalkozási nyugdíj minden formája a korábbi 119. cikk szerinti díjazásnak felel meg, és így alkalmazandó rá az egyenlő bánásmód elve. Az EUB ítélete szerint a férfiak is – női kollégáikkal azonos életkorban – gyakorolhatják nyugdíjjogosultságukat vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjra való jogosultságukat.
  • A Marschall-ügyben 1997. november 11-én hozott ítélet (C-409/95. sz. ügy): az EUB kijelentette, hogy a közösségi jog nem zárja ki azt a nemzeti szabályt, amely – olyan esetben, amikor egy adott ágazatban kevesebb nő dolgozik mint férfi – előírja, hogy a nőket elsőbbség illeti meg az előmenetel terén („pozitív diszkrimináció”), feltéve, hogy az ilyen előny nem automatikus, és a férfi pályázók tekintetében biztosítják, hogy esetüket mérlegelik, és nem zárják ki őket eleve a jelentkezésből.
  • A Paquay-ügyben 2007. október 11-én hozott ítélet (C-460/06. sz. ügy): az EUB megállapította, hogy a terhesség és/vagy gyermekszülés miatti elbocsátás ellentétes a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdésével és 5. cikkének (1) bekezdésével.
  • A Test Achats-ügyben 2011. március 1-jén hozott ítélet (C-236/09. sz. ügy): az EUB kijelentette, hogy a 2004/113/EK tanácsi irányelv 5. cikkének (2) bekezdése érvénytelen, arra hivatkozva, hogy az ellentétes a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvével az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén. A biztosítási díjak és juttatások meghatározásához a biztosításmatematikai számítások ugyanazon rendszerét kell alkalmazni a férfiak és a nők esetében.
  • A Kuso-ügyben 2013. szeptember 12-én hozott ítélet (C-614/11. sz. ügy): az EUB úgy határozott, hogy a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely az érintett tagállam Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően kötött munkaszerződés szerves részét képező foglalkoztatási szabályok összességéből áll, és amelynek értelmében a munkaviszony a nyugdíjkorhatár elérésekor szűnik meg, amely attól függően változik, hogy a munkavállaló férfi vagy nő, az ezen irányelv által tiltott hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amikor az érintett munkavállaló eléri a nyugdíjkorhatárt.
  • A Villar Láiz ügyben 2019. május 8-án hozott ítélet (C-161/18): az EUB megállapította, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók öregségi nyugdíjának kiszámítására vonatkozó spanyol jogszabályok ellentétesek az uniós joggal, ha a női munkavállalók számára különösen hátrányosnak bizonyulnak.
  • A Praxair-ügyben 2019. május 8-án hozott ítélet (C-486/18. sz. ügy): az EUB kimondta, hogy a részmunkaidős szülői szabadságon lévő munkavállaló elbocsátása és áthelyezése esetén járó kártérítést a teljes munkaidős fizetés alapján kell kiszámítani. Az egymásnak ellentmondó nemzeti jog nemi alapon történő közvetett megkülönböztetést eredményez.
  • Az Ortiz Mesonero ügyben 2019. szeptember 18-án hozott ítélet (C-366/18. sz. ügy): egy apától megtagadják a gyermekei jobb gondozása érdekében kért határozott műszakban való munkavégzés engedélyezését. Az EUB kimondta, hogy az irányelvek itt nem alkalmazandók, és nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely arra kötelezné a tagállamokat, hogy a szülői szabadság iránti kérelemmel összefüggésben biztosítsák a munkavállaló számára a jogot arra, hogy határozott munkaidőben dolgozzon, amennyiben szokásos munkarendje változó munkaidő-beosztással több műszakos munkarendben történik.
  • A Hakelbracht-ügyben 2019. június 20-án hozott ítélet (C-404/18. sz. ügy): az EUB úgy határozott, hogy amennyiben egy olyan személy, aki azt állítja, hogy neme miatt megkülönböztetésben részesül, panaszt nyújt be, a nemen alapuló megkülönböztetést elszenvedő személytől eltérő munkavállalókat védeni kell, mivel a munkáltató hátrányos helyzetbe hozhatja őket az állítólagos megkülönböztetés áldozatának formálisan vagy informálisan nyújtott támogatásuk miatt.
  • A Tesco Stores ügyben 2021. június 3-án hozott ítélet (C-624/19. sz. ügy): az EUB az ítéletben először is emlékeztetett a Praxair MRC ügyben hozott ítéletére (C-486/18. sz. ügy), amelyben a férfi és női munkavállalók közötti hátrányos megkülönböztetés tilalma a díjazás szabályozását célzó kollektív és egyéni megállapodásokra is vonatkozik, valamint egyéb állandó ítélkezési gyakorlatára, amely lehetővé teszi a bíróságok számára, hogy a peres eljárás szabályai alapján értékeljék az egyéb, nemek közötti béralapú eltérő bánásmódot. Az EUB arra a következtetésre jutott, hogy az EUMSZ 157. cikket úgy kell értelmezni, hogy az közvetlen horizontális hatállyal bír az olyan magánszemélyek közötti jogvitákban, amelyekben a férfi és női munkavállalók egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének megsértésére kerül sor.
  • Az EUB 1/19. sz. véleménye (2021. október 6.) az EU isztambuli egyezményhez való csatlakozásáról. Az EUB véleménye tisztázza az EU isztambuli egyezményhez való csatlakozásának eljárásait és jogalapját;
  • A Tesorería General de la Seguridad Social ügyben 2022. február 24-én hozott ítélet (C-389/20. sz. ügy): az EUB úgy határozott, hogy az 1978. december 19-i 79/7/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely kizárja a munkanélküli ellátást a törvényen alapuló társadalombiztosítási rendszer által a háztartási alkalmazottaknak nyújtott szociális biztonsági ellátások köréből. A női és férfi munkavállalók számára ugyanazokat a jogokat kell biztosítani, és nem szabad őket nemi alapon megkülönböztetni.
  • A BVAEB ügyben 2022. május 5-én hozott ítélet (C-405/20. sz. ügy): az EUB kimondta, hogy az EUMSZ 157. cikkét és a 2006/54/EK irányelv 5. cikkének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a nemzeti köztisztviselők öregségi nyugdíjának a nyugdíjösszeggel fordítottan arányos és egy adott nyugdíjösszeg felett teljes mértékben kizárt éves korrekcióját írja elő, abban az esetben, ha e szabályozás a férfi jogosultakat a női jogosultakhoz képest lényegesen nagyobb arányban érinti hátrányosan, feltéve hogy az említett szabályozás koherens és szisztematikus módon az öregségi nyugdíjak fenntartható finanszírozásának biztosítására és az állami finanszírozású nyugdíjak szintje közötti különbség csökkentésére vonatkozó célok elérésére irányul, és nem lépi túl az elérni kívánt célok megvalósításához szükséges mértéket.

C. Egyéb európai uniós kezdeményezések

  • A szociális jogok európai pillére a nemek közötti egyenlőséget az alábbiak biztosítását célzó 20 alapelv egyikeként határozza meg: az egyenlő értékű egyenlő munkáért járó egyenlő díjazáshoz való jog, valamint a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódhoz és esélyegyenlőséghez való jog minden területen, beleértve a munkaerőpiacot, a foglalkoztatási feltételeket és a szakmai előmenetelt is.
  • A 2020–2025 közötti időszakra szóló, nemi esélyegyenlőségi stratégia – átfogó bizottsági szakpolitikai dokumentum – fő célkitűzései a következők: a nemi alapú erőszak felszámolása, a nemi sztereotípiák elleni fellépés, a nemek közötti munkaerőpiaci különbségek megszüntetése, a gazdaság különböző ágazataiban való egyenlő részvétel elérése, a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadék kezelése, a nemek közötti gondozási szakadék megszüntetése, valamint a nemek közötti egyensúly elérése a döntéshozatalban és a politikában. A stratégia a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének kettős megközelítését követi, célzott intézkedésekkel kombinálva, és végrehajtásának horizontális elve az interszekcionalitás.
  • Az európai gondozási stratégia Unió-szerte előmozdítja a megfizethető, hozzáférhető és magas színvonalú gondozási szolgáltatásokat, azzal a céllal, hogy javítsa mind a gondozásban részesülők, mind az őket gondozó személyek helyzetét, akár szakmai, akár informális szinten. A magas színvonalú gondozásba való beruházás a nők munkaerőpiaci részvételének és a nemek közötti egyenlőségnek a javítását is jelenti, különös tekintettel a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadékra.
  • A Tanács ajánlása a magas színvonalú kisgyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről(2019. május 22.) Az ajánlás az ápolási-gondozási stratégián alapuló bizottsági javaslatot követi, amelynek célja a nők munkaerőpiaci részvételének növelése érdekében felülvizsgálni a kisgyermekkori nevelésre és gondozásra vonatkozó, 2002-ben megállapított célkitűzéseket (más néven „barcelonai célkitűzések”).
  • A Tanács ajánlása a megfizethető és magas színvonalú tartós ápoláshoz-gondozáshoz való hozzáférésről(2022. december 8.) A szintén az uniós gondozási stratégiából eredő ajánlás célja, hogy lehetővé tegye az emberek számára, hogy méltósággal éljék életüket, valamint hogy lendületet adjon a nemek közötti egyenlőségnek, mivel az ápolási-gondozási feladatok miatt több millió nő marad ki a munkaerőpiacról vagy kényszerül részmunkaidős foglalkoztatásba. A gondozási feladatok negatív hatással lehetnek a nők fizetésére és öregségi nyugdíjára is.
  • A Tanács az aktív befogadást biztosító megfelelő minimumjövedelemről szóló ajánlása (2023. január 30.) a nők rezilienciáját mozdítja elő. A nemek közötti egyenlőség, a jövedelembiztonság, valamint a nők, a fiatal felnőttek és a fogyatékossággal élő személyek gazdasági függetlenségének előmozdítása érdekében a Tanács ajánlja annak lehetőségét, hogy kérelmezni lehessen azt, hogy a minimumjövedelmet a háztartás egyes tagjainak nyújtsák.
  • A fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatására vonatkozó csomag kifejezetten a fogyatékossággal élő nők foglalkoztatási lehetőségeinek javítását célzó támogató intézkedéseket tartalmaz.

D. Szaktanácsadó szolgáltatók

E. A legújabb fejlemények

A Bizottság 2025. március 7-én elfogadta a nők jogaira vonatkozó ütemtervet.

Az ütemterv előmozdítja a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó menetrendet, hosszú távú politikai jövőképet határoz meg a nők jogai terén elért eredményekre vonatkozóan, és iránymutatást nyújt a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó következő, 2026-tól kezdődő stratégia jövőbeli intézkedéseihez, valamint az EU külső tevékenységéhez. Az ütemterv felvázolja a nemek közötti egyenlőség megvalósításának hosszú távú jövőképét, amely a nemek közötti egyenlőséget biztosító társadalom alapelveiről szóló nyilatkozatban meghatározott alapelveken és szakpolitikai célkitűzéseken alapul:

  • a nemi alapú erőszaktól való mentesség, többek között a nők és lányok elleni erőszak minden formájának – például a beleegyezés hiányán alapuló szexuális erőszaknak, többek között a nemi erőszaknak – a megelőzése és az ellene való küzdelem, valamint az erőszak áldozatainak támogatása és védelme révén;
  • a legmagasabb szintű egészségügyi normák azáltal, hogy a Szerződésekkel teljes összhangban támogatják és kiegészítik a nők szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való hozzáférésével kapcsolatos, egészségüggyel kapcsolatos tagállami intézkedéseket, valamint előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő orvosi kutatást, klinikai vizsgálatokat, diagnosztikát és kezeléseket;
  • egyenlő bérezés és gazdasági szerepvállalás, például a nemek közötti bérszakadék és nyugdíjszakadék megszüntetése, a nők és lányok pénzügyi műveltségének előmozdítása, valamint a nők által végzett munkák alulértékelésének kezelése révén;
  • a munka és a magánélet közötti egyensúly és a gondozás, különösen a gondozási feladatok nők és férfiak közötti egyenlő megosztásának előmozdítása, valamint a tartós ápolási-gondozási ágazatba történő beruházások előmozdítása révén a jó minőségű gondozási álláshelyek biztosítása érdekében;
  • egyenlő foglalkoztatási lehetőségek és megfelelő munkafeltételek, például a nemek közötti foglalkoztatási különbség felszámolása, a munka világában tapasztalható szexuális zaklatás felszámolása, valamint jó minőségű munkahelyek és egyenlő karrierlehetőségek biztosítása révén;
  • magas színvonalú és inkluzív oktatás, például a nemek szempontjából kiegyensúlyozott megközelítés előmozdítása az oktatás minden szintjén, a lányok és nők arra való ösztönzése, hogy válasszanak természettudományos, technológiai, műszaki és matematikai (TTMM) életpályát, valamint a fiúk és férfiak ösztönzése az oktatási, egészségügyi és jóléti ágazatban való részvételre;
  • politikai részvétel és egyenlő képviselet, többek között a nemek kiegyensúlyozott képviseletének előmozdítása révén a közélet és a politikai élet minden területén és szintjén, a nők biztonságának a közéletben való biztosítása, valamint a szexizmus elleni küzdelem révén;
  • olyan intézményi mechanizmusok, amelyek biztosítják a nők jogait, különösen a nemek közötti egyenlőségre és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére szolgáló szakosodott intézményi infrastruktúra biztosítása, valamint a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szakpolitikák és a nőjogi szervezetek fenntartható finanszírozása révén.

A Bizottság felkérte a többi európai intézményt, különösen a Parlamentet és a Tanácsot, hogy 2025 végéig hagyják jóvá a nemek közötti egyenlőséget biztosító társadalom alapelveiről szóló nyilatkozatot, és tartsák be ezt a kötelezettségvállalást.

A Parlament 2025. március 11-én tartotta első plenáris vitáját a nők jogaira vonatkozó ütemtervről.

A Bizottság 2025 márciusában közzétette továbbá „A nemek közötti egyenlőség az EU-ban” című, 2025. évi jelentését, amely áttekintést nyújt a 2020–2025-ös időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia végrehajtása terén elért eredményekről. Bár a jelentés megállapítja, hogy a nők elleni erőszak elleni küzdelemről szóló első irányelv elfogadásával 2024-ben jelentős előrelépés történt a jogalkotás terén, azt is megállapítja, hogy a Pekingi Nyilatkozat keretében tett kötelezettségvállalásokat még nem teljesítették teljes mértékben.

A Parlament 2025. november 13-án állásfoglalást fogadott el a 2025. évi nemi esélyegyenlőségi stratégiáról, amelyben felszólította a Bizottságot, hogy terjesszen elő a 2026–2030-as időszakra szóló ambiciózus nemi esélyegyenlőségi stratégiát, amely konkrét jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket tartalmaz olyan kulcsfontosságú területeken, mint a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem, a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való teljes körű és egyenlő hozzáférés biztosítása, a foglalkoztatás, a bérek és a nyugdíjak terén a nemek között fennálló különbségek csökkentése, valamint a demokratikus visszacsúszás, valamint a nők és az LMBTIQ-közösség jogai elleni támadások kezelésére szolgáló mechanizmusok megerősítése.

Az EIGE nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2025. évi mutatója szerint, amely a nemek közötti egyenlőség aktuális helyzetét mutatja az EU-ban, az EU 2024-ben a 100 pontból 63,4 pontot ért el.

F. Uniós finanszírozás

Az EU egyik alapvető feladataként, valamint a gazdasági növekedés és a társadalmi fejlődés motorjaként a nemek közötti egyenlőség és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének előmozdítása az EU valamennyi tevékenységében olyan célkitűzés, amelyet az EU hosszú távú költségvetéséből (a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretből) a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek programon keresztül kell támogatni. A programot a Jogok, egyenlőség és polgárság program és az Európa a polgárokért program helyébe lépő (EU) 2021/692 rendelet hozta létre. A négy terület közül kettő a jogok, a megkülönböztetésmentesség és az egyenlőség – többek között a nemek közötti egyenlőség – előmozdítására, a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség általános érvényesítésének előmozdítására (egyenlőség, jogok és nemek közötti egyenlőség ág), valamint az erőszak, többek között a nemi alapú erőszak elleni küzdelemre (Daphne ág) összpontosít.

Több uniós finanszírozás áll rendelkezésre a szociális jogok európai pillérének végrehajtására is, különösen az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) keretében, amely olyan projekteket finanszíroz, amelyek előmozdítják a társadalmi befogadást, küzdenek a szegénység ellen és beruháznak az emberekbe, valamint más kohéziós politikai alapok, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és az InvestEU keretében.

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz 723,8 milliárd EUR összegű kölcsönt és vissza nem térítendő támogatást biztosít a tagállamoknak a Covid19-világjárvány következményeinek enyhítésére irányuló reformok és beruházások 2026 végéig történő végrehajtásához. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet a nőket a Covid19-válság által negatívan érintett csoportok egyikeként sorolja fel. Egyik célkitűzése a válság nőkre gyakorolt hatásainak enyhítése.

Az (EU) 2023/955 rendelettel létrehozott Szociális Klímaalap figyelembe veszi a nők szükségleteit, elismerve, hogy a nőket – különösen az egyedülálló anyákat, az egyedülálló nőket, a fogyatékossággal élő nőket és az egyedül élő idős nőket – aránytalanul sújtja az energia- és közlekedési szegénység, és hogy emellett a nők eltérő és összetettebb mobilitási mintákkal rendelkeznek.

G. Az EU külső tevékenysége

A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv célja, hogy áthidalja az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak 5. célja és a nők szegénységének enyhítése közötti szakadékot. Ez a nemek közötti egyenlőség szempontjából transzformatív, interszekcionális és az emberi jogokon alapuló megközelítést alkalmaz, amelynek ambiciózus célja annak biztosítása, hogy 2025-re az EU valamennyi új külső fellépésének legalább 85%-a érvényesítse a nemek közötti egyenlőség szempontját. Célja továbbá, hogy a legkülönbözőbb hátterű nők és lányok számára lehetővé tegye a társadalmi, gazdasági és politikai életben való egyenlő részvételt és vezető szerepet, valamint a döntéshozatalban való részvételt, a köz- és a magánszférában egyaránt.

A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervet az eredeti 2021–2025-ös időszakról meghosszabbították a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig, 2027-ig.

 

Isabel Garcia Tamara / Georgiana Sandu