A férfiak és nők közötti egyenlőség
A nők és a férfiak közötti egyenlőség megvalósítása az Európai Unió célkitűzéseinek egyike. Az idők folyamán a jogalkotás, az ítélkezési gyakorlat és a szerződések módosításai hozzájárultak ezen elv és annak végrehajtása megerősítéséhez az EU-ban. Az Európai Parlament mindig buzgón védte a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvét.
Jogalap
Az egyenlőség az Európai Unió egyik alapvető értéke, amelyet az európai szerződések, különösen az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke és 3. cikkének (3) bekezdése, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 10., 19., 153. és 157. cikke, valamint az Alapjogi Charta 21. és 23. cikke rögzít.
1957 óta szerepel a szerződésekben az az elv, hogy a férfiaknak és a nőknek egyenlő munkáért egyenlő díjazást kell kapniuk (ma: az EUMSZ 157. cikke).
Az EUMSZ 153. cikke lehetővé teszi, hogy a foglalkoztatással kapcsolatos kérdésekben az EU az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód szélesebb területén is fellépjen, és ennek keretében az EUMSZ 157. cikke értelmében jogszerűen alkalmazható pozitív diszkrimináció a nők emancipációja érdekében. Emellett az EUMSZ 19. cikke előírja, hogy jogszabályokat kell hozni a megkülönböztetés valamennyi formájával szemben, beleértve a nemi alapú megkülönböztetést is.
A nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak, valamint az emberkereskedelem – különösen a nők és gyermekek kárára elkövetett emberkereskedelem – elleni küzdelemről szóló jogszabályokat az EUMSZ 79., 82. és 83. cikke alapján fogadták el.
Célkitűzések
A Charta 23. cikke szerint a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden területen, így a foglalkoztatás, a munkavégzés és a díjazás területén is biztosítani kell.
Az egyenlőség elve nem akadályozza, hogy az alulreprezentált nem számára különleges előnyöket biztosító rendelkezéseket tartsanak fenn vagy hozzanak meg.
Az EUMSZ 8. cikke emellett az EU feladatává teszi, hogy megszüntesse az egyenlőtlenségeket, és valamennyi tevékenysége során törekedjen a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítására (ez a fogalom „a nemek közötti egyenlőség érvényesítése” formában is ismert).
A Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt 19. nyilatkozatban az EU és a tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy törekednek „a házasságon belüli erőszak valamennyi formájának leküzdésére (…) e bűncselekmények megelőzése és megbüntetése, valamint az áldozatok támogatása és védelme érdekében”.
Eredmények
A. Főbb jogalkotási fejlemények
A főként a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott uniós jogszabályok a következők:
- a Tanács 79/7/EGK irányelve (1978. december 19.) a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról;
- a Tanács 92/85/EGK irányelve (1992. október 19.) a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről;
- a Tanács 97/81/EK irányelve (1997. december 15.) az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról;
- a Tanács 2000/43/EK irányelve a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (a faji egyenlőségről szóló irányelv), amely számos területen tiltja a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetést, beleértve a foglalkoztatást, a szociális védelmet és a szociális kedvezményeket, az oktatást, valamint a nyilvánosság számára elérhető javakat és szolgáltatásokat, például a lakhatást;
- a Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról;
- a Tanács 2004/113/EK irányelve (2004. december 13.) a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról;
- az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról;
- a Tanács 2010/18/EU irányelve (2010. március 8.) a szülői szabadságról szóló felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről;
- az Európai Parlament és a Tanács 2010. július 7-i 2010/41/EU irányelve az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről;
- az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU irányelve (2011. április 5.) az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról;
- az Európai Parlament és a Tanács az európai védelmi határozatot létrehozó 2011/99/EU irányelve (2011. december 13.);
- az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról;
- az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1158 irányelve (2019. június 20.) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről;
- az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2381 irányelve (2022. november 23.) a nyilvánosan működő részvénytársaságok igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és a kapcsolódó intézkedésekről;
- az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/970 irányelve (2023. május 10.) a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elve alkalmazásának a bérek átláthatósága és végrehajtási mechanizmusok révén történő megerősítéséről.
B. Előrelépés az Európai Unió Bíróságának (EUB) közelmúltbeli ítélkezési gyakorlata révén
Az EUB fontos szerepet játszik a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdításában. E tekintetben számos jelentős ítélet született:
- a Defrenne II-ügyben 1976. április 8-án hozott ítélet (43/75. sz. ügy): az EUB elismerte a férfiak és nők egyenlő díjazására vonatkozó elv közvetlen hatályát, és úgy határozott, hogy az említett elv nemcsak a hatóságok intézkedéseire, hanem minden olyan megállapodásra is vonatkozik, amelynek szándéka a fizetett munka kollektív szabályozása;
- a Bilka-ügyben 1986. május 13-án hozott ítélet (170/84. sz. ügy): az EUB úgy döntött, hogy a részmunkaidős alkalmazottakat a foglalkoztatási nyugdíjrendszerből kizáró intézkedés „közvetett megkülönböztetést” testesített meg, és ezáltal ellentétes az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés korábbi 119. cikkével, amennyiben jelentősen nagyobb számú nőt érintett, mint férfit, kivéve, ha bizonyítható, hogy a kizárás a nemi alapon történő megkülönböztetéshez nem kapcsolódó, objektívan indokolható tényezők alapján történt;
- a Barber-ügyben 1990. május 17-én hozott ítélet (262/88. sz. ügy): az EUB ítélete értelmében a foglalkozási nyugdíj minden formája a korábbi 119. cikk szerinti díjazásnak felel meg, és így alkalmazandó rá az egyenlő bánásmód elve. Az EUB ítélete szerint a férfiak is – női kollégáikkal azonos életkorban – gyakorolhatják nyugdíjjogosultságukat vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjra való jogosultságukat;
- a Marschall-ügyben 1997. november 11-én hozott ítélet (C-409/95. sz. ügy): az EUB kijelentette, hogy a közösségi jog nem zárja ki azt a nemzeti szabályt, amely – olyan esetben, amikor egy adott ágazatban kevesebb nő dolgozik mint férfi – előírja, hogy a nőket elsőbbség illeti meg az előmenetel terén („pozitív diszkrimináció”), feltéve, hogy az ilyen előny nem automatikus, és a férfi pályázók tekintetében biztosítják, hogy esetüket mérlegelik, és nem zárják ki őket eleve a jelentkezésből;
- a Nadine Paquay ügyben 2007. október 11-én hozott ítélet (C-460/06. sz. ügy): az EUB megállapította, hogy a terhesség és/vagy gyermekszülés miatti elbocsátás ellentétes a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdésével és 5. cikkének (1) bekezdésével;
- a Test Achats-ügyben 2011. március 1-jén hozott ítélet (C-236/09. sz. ügy): az EUB kijelentette, hogy a 2004/113/EK tanácsi irányelv 5. cikkének (2) bekezdése érvénytelen, arra hivatkozva, hogy az ellentétes a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvével az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén. A biztosítási díjak és juttatások meghatározásához a biztosításmatematikai számítások ugyanazon rendszerét kell alkalmazni a férfiak és a nők esetében;
- a Kuso-ügyben 2013. szeptember 12-én hozott ítélet (C-614/11. sz. ügy): az EUB úgy határozott, hogy a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely az érintett tagállam Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően kötött munkaszerződés szerves részét képező foglalkoztatási szabályok összességéből áll, és amelynek értelmében a munkaviszony a nyugdíjkorhatár elérésekor szűnik meg, amely attól függően változik, hogy a munkavállaló férfi vagy nő, az ezen irányelv által tiltott hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amikor az érintett munkavállaló eléri a nyugdíjkorhatárt;
- a Korwin-Mikke-ügyben 2018. május 31-én hozott ítélet (T-770/16. és T-352/17. sz. ügy): az EUB ítéletében támogatta a Parlament által Janusz Korwin-Mikke lengyel szélsőjobboldali európai parlamenti képviselőre kiszabott szankciók megsemmisítését;
- a Violeta Villar Láiz ügyben 2019. május 8-án hozott ítélet (C-161/18): az EUB megállapította, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók öregségi nyugdíjának kiszámítására vonatkozó spanyol jogszabályok ellentétesek az uniós joggal, ha a női munkavállalók számára különösen hátrányosnak bizonyulnak;
- a Praxair-ügyben 2019. május 8-án hozott ítélet (C-486/18. sz. ügy): az EUB kimondta, hogy a részmunkaidős szülői szabadságon lévő munkavállaló elbocsátása és áthelyezése esetén járó kártérítést a teljes munkaidős fizetés alapján kell kiszámítani. Az egymásnak ellentmondó nemzeti jog nemi alapon történő közvetett megkülönböztetést eredményez;
- a Safeway-ügyben 2019. október 7-én hozott ítélet (C-171/18. sz. ügy): az EUB ítéletet hozott a foglalkoztatói nyugdíjrendszerben nyújtott öregségi nyugellátások kiegyenlítéséről;
- az Ortiz Mesonero ügyben 2019. szeptember 18-án hozott ítélet (C-366/18. sz. ügy): egy apától megtagadják a gyermekei jobb gondozása érdekében kért határozott műszakban való munkavégzés engedélyezését. Az EUB kimondta, hogy az irányelvek itt nem alkalmazandók, és nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely arra kötelezné a tagállamokat, hogy a szülői szabadság iránti kérelemmel összefüggésben biztosítsák a munkavállaló számára a jogot arra, hogy határozott munkaidőben dolgozzon, amennyiben szokásos munkarendje változó munkaidő-beosztással több műszakos munkarendben történik;
- a Hakelbracht-ügyben 2019. június 20-án hozott ítélet (C-404/18. sz. ügy): az EUB úgy határozott, hogy amennyiben egy olyan személy, aki azt állítja, hogy neme miatt megkülönböztetésben részesül, panaszt nyújt be, a nemen alapuló megkülönböztetést elszenvedő személytől eltérő munkavállalókat védeni kell, mivel a munkáltató hátrányos helyzetbe hozhatja őket az állítólagos megkülönböztetés áldozatának formálisan vagy informálisan nyújtott támogatásuk miatt;
- a Tesco Stores ügyben 2021. június 3-án hozott ítélet (C-624/19. sz. ügy): az EUB az ítéletben először is emlékeztetett a Praxair MRC ügyben hozott ítéletére (C-486/18. sz. ügy), amelyben a férfi és női munkavállalók közötti hátrányos megkülönböztetés tilalma a díjazás szabályozását célzó kollektív és egyéni megállapodásokra is vonatkozik, valamint egyéb állandó ítélkezési gyakorlatára, amely lehetővé teszi a bíróságok számára, hogy a peres eljárás szabályai alapján értékeljék az egyéb, nemek közötti béralapú eltérő bánásmódot. Az EUB arra a következtetésre jutott, hogy az EUMSZ 157. cikket úgy kell értelmezni, hogy az közvetlen horizontális hatállyal bír az olyan magánszemélyek közötti jogvitákban, amelyekben a férfi és női munkavállalók egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének megsértésére kerül sor;
- az EUB 1/19. sz., 2021. október 6-i véleménye az Európai Uniónak az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményéhez történő csatlakozásáról (isztambuli egyezmény). Az EUB véleménye tisztázza az EU isztambuli egyezményhez való csatlakozásának módozatait és jogalapját;
- a Tesorería General de la Seguridad Social ügyben 2022. február 24-én hozott ítélet (C-389/20. sz. ügy): az EUB úgy határozott, hogy az 1978. december 19-i 79/7/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely kizárja a munkanélküli ellátást a törvényen alapuló társadalombiztosítási rendszer által a háztartási alkalmazottaknak nyújtott szociális biztonsági ellátások köréből. A női és férfi munkavállalók számára ugyanazokat a jogokat kell biztosítani, és nem szabad őket nemi alapon megkülönböztetni;
- a BVAEB ügyben 2022. május 5-én hozott ítélet (C-405/20. sz. ügy): az EUB kimondta, hogy az EUMSZ 157. cikkét és a 2006/54/EK irányelv 5. cikkének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a nemzeti köztisztviselők öregségi nyugdíjának a nyugdíjösszeggel fordítottan arányos és egy adott nyugdíjösszeg felett teljes mértékben kizárt éves korrekcióját írja elő, abban az esetben, ha e szabályozás a férfi jogosultakat a női jogosultakhoz képest lényegesen nagyobb arányban érinti hátrányosan, feltéve hogy az említett szabályozás koherens és szisztematikus módon az öregségi nyugdíjak fenntartható finanszírozásának biztosítására és az állami finanszírozású nyugdíjak szintje közötti különbség csökkentésére vonatkozó célok elérésére irányul, és nem lépi túl az elérni kívánt célok megvalósításához szükséges mértéket.
C. Egyéb európai uniós kezdeményezések
- A szociális jogok európai pillére a nemek közötti egyenlőséget az alábbiak biztosítását célzó 20 alapelv egyikeként határozza meg: az egyenlő értékű egyenlő munkáért járó egyenlő díjazáshoz való jog, valamint a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódhoz és esélyegyenlőséghez való jog minden területen, beleértve a munkaerőpiacot, a foglalkoztatási feltételeket és a szakmai előmenetelt is.
- A 2020–2025 közötti időszakra szóló, nemi esélyegyenlőségi stratégia – átfogó bizottsági szakpolitikai dokumentum – fő célkitűzései a következők: a nemi alapú erőszak felszámolása, a nemi sztereotípiák elleni fellépés, a nemek közötti munkaerőpiaci különbségek megszüntetése, a gazdaság különböző ágazataiban való egyenlő részvétel elérése, a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadék kezelése, a nemek közötti gondozási szakadék megszüntetése, valamint a nemek közötti egyensúly elérése a döntéshozatalban és a politikában. A stratégia a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének kettős megközelítését követi, célzott intézkedésekkel kombinálva, és végrehajtásának horizontális elve az interszekcionalitás.
- Az európai gondozási stratégia Unió-szerte előmozdítja a megfizethető, hozzáférhető és magas színvonalú gondozási szolgáltatásokat, azzal a céllal, hogy javítsa mind a gondozásban részesülők, mind az őket gondozó személyek helyzetét, akár szakmai, akár informális szinten. A magas színvonalú gondozásba való beruházás a nők munkaerőpiaci részvételének és a nemek közötti egyenlőségnek a javítását is jelenti, különös tekintettel a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadékra.
- A Tanács ajánlása (2019. május 22.) a magas színvonalú kisgyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről. Az ajánlás az ápolási-gondozási stratégián alapuló bizottsági javaslatot követi, amelynek célja a nők munkaerőpiaci részvételének növelése érdekében felülvizsgálni a kisgyermekkori nevelésre és gondozásra vonatkozó, 2002-ben megállapított célkitűzéseket (más néven „barcelonai célkitűzések”).
- A Tanács 2022. december 8-i ajánlása a megfizethető és magas színvonalú tartós ápoláshoz-gondozáshoz való hozzáférésről. A szintén az uniós gondozási stratégiából eredő ajánlás célja, hogy lehetővé tegye az emberek számára, hogy méltósággal éljék életüket, valamint hogy lendületet adjon a nemek közötti egyenlőségnek, mivel az ápolási-gondozási feladatok miatt több millió nő marad ki a munkaerőpiacról vagy kényszerül részmunkaidős foglalkoztatásba. A gondozási feladatok negatív hatással lehetnek a nők fizetésére és öregségi nyugdíjára is.
- A Tanács az aktív befogadást biztosító megfelelő minimumjövedelemről szóló, 2023. január 30-i ajánlása a nők rezilienciáját mozdítja elő. A nemek közötti egyenlőség, a jövedelembiztonság, valamint a nők, a fiatal felnőttek és a fogyatékossággal élő személyek gazdasági függetlenségének előmozdítása érdekében a Tanács ajánlja annak lehetőségét, hogy kérelmezni lehessen azt, hogy a minimumjövedelmet a háztartás egyes tagjainak nyújtsák.
- A fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatására vonatkozó csomag kifejezetten a fogyatékossággal élő nők foglalkoztatási lehetőségeinek javítását célzó támogató intézkedéseket tartalmaz.
D. Szaktanácsadó szolgáltatók
- A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) egy olyan európai ügynökség, amely a jobb politikai döntéshozatalt szolgáló minőségi bizonyítékok révén igyekszik előmozdítani és biztosítani a nők és férfiak esélyegyenlőségét Európában és azon kívül.
- A nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakértők európai hálózata – a Nemek Közötti Egyenlőséggel Foglalkozó Tudományos Elemzési és Tanácsadó Hálózat (SAAGE) külső szakértelmet biztosít a Bizottságnak a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szakpolitika területén.
- A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó magas szintű munkacsoport, valamint a nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó tanácsadó bizottság a nemek közötti egyenlőség nemzeti szintű érvényesítéséért felelős képviselőkből áll. A csoport elnöki tisztét a Bizottság tölti be, és rendszeres üléseket tart, míg a bizottság segíti a Bizottságot e tekintetben.
- A nemek közötti egyenlőséggel és a megkülönböztetésmentességgel foglalkozó jogi szakértők európai hálózata tájékoztatja a Bizottságot a nemek közötti egyenlőséggel és a megkülönböztetésmentességgel kapcsolatos nemzeti szintű jogi fejleményekről.
- A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó kölcsönös tanulási program célja az uniós országok közötti kölcsönös tanulás megerősítése.
- Az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek európai hálózata (Equinet) azzal a céllal jött létre, hogy előmozdítsa az uniós jog egységes alkalmazását a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő bánásmód területén.
E. A legújabb fejlemények
A férfiak és nők közötti egyenlőség EU-n belüli megvalósítása szempontjából a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről szóló irányelv 2024. április 24-i elfogadása a 2019–2024-es jogalkotási ciklus igazi mérföldköve.
Ez az irányelv az első olyan átfogó jogi eszköz uniós szinten, amely a nők elleni erőszakkal és a kapcsolati erőszakkal foglalkozik. Helena Dalli egyenlőségért felelős biztos szerint az irányelvet egy a nőkkel és lányokkal szembeni káros gyakorlatok – többek között a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerabortusz, a kényszersterilizáció, a gyermek- és kényszerházasság stb. – megelőzéséről és az ezek elleni küzdelemről szóló ajánlás fogja kiegészíteni. A Bizottság létrehozott egy a nemi alapú erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzésével foglalkozó uniós hálózatot is, amely fórumként szolgál a nemzeti szakértők számára a bevált gyakorlatok cseréjéhez. A nemi sztereotípiák leküzdése érdekében a Bizottság elindította az „#EndGenderStereotypes” (Vessünk véget a nemi sztereotípiáknak!) kampányt.
A 9. jogalkotási ciklusban a Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága (FEMM) által lezárt további jogalkotási javaslatok többek közt a következők:
- a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv célja, hogy fokozza a nők vállalati vezetőtestületekben való jelenlétét és ezáltal a gazdasági döntéshozatalban való részvételüket annak érdekében, hogy pozitív továbbgyűrűző hatást gyakoroljon a nők foglalkoztatására az érintett vállalatoknál és a gazdaság egészében (lásd fent az elért eredményeket/jogszabályokat);
- a bérek átláthatóságáról szóló irányelv előmozdítja az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazást, és értékeli a nők munkaerőpiaci részvételét (lásd fent az elért eredményeket/jogszabályokat);
- az egyenlőséggel foglalkozó szervekről szóló irányelvek – A foglalkoztatás és munkavégzés terén a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség tekintetében az egyenlőséggel foglalkozó szervekre vonatkozó normák. A javasolt jogszabályt két különböző jogalapra alapozták, eltérő eljárásokkal. Ezért két bizottsági javaslatot (irányelvet és tanácsi irányelvet) tettek közzé, annak ellenére, hogy tartalmuk lényegében azonos volt. A Parlament csak az első javaslattal kapcsolatban rendelkezett társjogalkotói hatáskörrel a rendes jogalkotási eljárás keretében, míg az utóbbihoz az egyetértési eljárás keretében adhatta egyetértését.
Az első irányelvre vonatkozó intézményközi tárgyalások eredményeként létrejött megállapodás új normákat állapít meg az egyenlőséggel foglalkozó szervek számára, és biztosítja az új megkülönböztetésellenes szabályok hatékony alkalmazását és érvényesítését az EU-ban. Az egyenlőséggel foglalkozó szervek függetlenek, és külső befolyástól mentesek lesznek, és nem kapnak utasításokat kormányoktól. Többek között az is várható, hogy az egyenlőséggel foglalkozó szervek elegendő emberi, technikai és pénzügyi erőforrással fognak rendelkezni feladataik ellátásához.
- A Tanács irányelve a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód, a foglalkoztatás és a munkavégzés terén a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód, a szociális biztonság, továbbá az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása terén a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód tekintetében az egyenlőséggel foglalkozó szervekre vonatkozó előírásokról, valamint a 2000/43/EK irányelv és a 2004/113/EK irányelv módosításáról. Tekintettel arra, hogy a két javaslat tartalmilag azonos volt, amint megállapodás született az első irányelvről, az egyetértési eljárásra vonatkozó dokumentum szövegét összehangolták, és a Tanács kérte a Parlament egyetértését, amelyet az április 10-én adott meg.
- Az EU csatlakozása az isztambuli egyezményhez. 2023. október 1-jén hatályba lépett az isztambuli egyezmény az Európai Unió számára, amely annak 38. részes felévé vált. Az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezménye az első olyan nemzetközi eszköz, amelynek célja a nők – köztük a 18 év alatti lányok – elleni erőszak felszámolása. Az egyezményt – amely 2014 áprilisában lépett hatályba – az EU 2017. június 13-án írta alá.
- A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) Erőszak és Zaklatás Elleni Egyezményének megerősítése a tagállamokat erre felkérő tanácsi határozat révén. A Parlament egyetértését adta ehhez a tanácsi határozathoz a 190. sz. ILO-egyezmény (C190) tekintetében, amely az első olyan nemzetközi szerződés, amely elismeri mindenki jogát az erőszaktól és zaklatástól – többek között a nemi alapú erőszaktól és zaklatástól – mentes munka világához. Az egyezmény kötelezettséget állapít meg e jog tiszteletben tartására, előmozdítására és érvényesítésére, valamint rögzíti a zaklatás és az erőszak kezelésére vonatkozó minimumszabályokat, amelyek mindenki számára egészséges, biztonságos és egyenlő munkakörnyezetet teremtenek.
- A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2012/29/EU irányelv módosítása. Az irányelv célja, hogy Unió-szerte javítsa az áldozatokra vonatkozó feltételeket és normákat. 2024. április 10-én a Parlament plenáris ülése bejelentette, hogy intézményközi tárgyalásokat kezd a Tanáccsal. A jogalkotási folyamat akkor fejeződik be, amikor a társjogalkotók megállapodásra jutnak.
- Első olvasatbeli megállapodás az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv módosításáról szóló szövegről. Ez az irányelv átfogó keretet határoz meg az emberkereskedelem kezelésére azáltal, hogy minimumszabályokat állapít meg a bűncselekményi tényállások és szankciók meghatározására vonatkozóan. Ezenkívül olyan közös rendelkezéseket tartalmaz, melyek célja az emberkereskedelem megelőzésének és áldozatai védelmének megerősítése, a nemi dimenziót is figyelembe véve. A Parlament az elfogadott szöveget első olvasatban 2024. április 23-án fogadta el.
Saját kezdeményezésű nem jogalkotási jelentések:
- Az emelkedő megélhetési költségek és az energiaválság hatásának nemi szempontjai. Az állásfoglalás feltárta, hogy a Covid19-világjárvány, a megélhetési költségek növekvő válsága és az Ukrajna elleni háború hogyan fokozta a már meglévő válságot és a bizonytalan munka- és életkörülményeket, amelyekkel sok nő szembesül. A Parlament felszólította a Bizottságot, hogy minden politikai döntéshozatalban mozdítsa elő a nemek közötti egyenlőséget, és hangsúlyozta, hogy többet kell tenni, mivel a bemutatott fő éghajlat-politikai, energiaügyi és környezetvédelmi kezdeményezésekből hiányzik a nemi dimenzió.
Elfogadott vélemények:
- A 2025. évi költségvetésre vonatkozó iránymutatások – III. szakasz – a FEMM bizottság többek között hangsúlyozta, hogy a nemi dimenziót be kell építeni és értékelni a költségvetési ciklusba, és valamennyi programba, minden szakaszban, és ezeken belül értékelni kell azt.
- Az európai fogyatékossági kártya és a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyájának létrehozása – a FEMM bizottság módosításokat terjesztett elő, amelyek többek között tájékoztatási és tanácsadási szolgáltatásokat szorgalmaztak a fogyatékossággal élő nők és lányok számára.
- Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája – 2023. évi éves jelentés – a FEMM bizottság többek közt határozottan elítélte a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, és határozott fellépésre szólított fel a szexuális erőszak háborús fegyverként való felhasználásának felszámolása, az áldozatok védelme és segítése, valamint az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésük javítása érdekében.
- 2022. évi mentesítés a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete költségvetésének végrehajtására vonatkozóan – a FEMM bizottság következetesen kiáll a nemek közötti egyenlőség megfelelő finanszírozása mellett, többek között az EIGE személyzete, a minőségi adatok gyűjtése és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése tekintetében.
- 2022. évi mentesítés az EU általános költségvetésének végrehajtására vonatkozóan – Bizottság.
- Az uniós bűncselekmények listájának kiterjesztése a gyűlöletbeszédre és a gyűlölet-bűncselekményekre – véleményében a FEMM bizottság felkérte a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd egyértelmű fogalommeghatározására, beleértve a nemi alapú gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények kifejezett meghatározását is.
A Bizottság szóbeli választ igénylő kérdéseit lezáró állásfoglalások:
- Állásfoglalás az Európai Unió prioritásairól az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának 68. ülésszakára vonatkozóan. A FEMM bizottság küldöttsége minden évben részt vesz az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának éves ülésszakán, és részt vesz az ülésen részt vevő hivatalos uniós küldöttségben. A Parlament plenáris ülése Strasbourgban minden alkalommal állásfoglalást fogad el az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának kiemelt témájáról.
F. Uniós finanszírozás
Az Unió alapvető feladataként, valamint a gazdasági növekedés és a társadalmi fejlődés motorjaként a nemek közötti egyenlőségnek és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének az Unió valamennyi tevékenységében való előmozdítása olyan célkitűzés, amelyet az EU hosszú távú költségvetéséből (a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret) kell támogatni a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek programon (CERV) keresztül. A programot a Jogok, egyenlőség és polgárság program és az Európa a polgárokért program helyébe lépő (EU) 2021/692 rendelet hozta létre. A négy terület közül kettő a jogok, a megkülönböztetésmentesség és az egyenlőség – többek között a nemek közötti egyenlőség – előmozdítására, a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség általános érvényesítésének előmozdítására (egyenlőség, jogok és nemek közötti egyenlőség ág), valamint az erőszak, többek között a nemi alapú erőszak elleni küzdelemre (Daphne ág) összpontosít.
Több uniós finanszírozás áll rendelkezésre a szociális jogok európai pillérének végrehajtására is, különösen az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) keretében, amely olyan projekteket finanszíroz, amelyek előmozdítják a társadalmi befogadást, küzdenek a szegénység ellen és beruháznak az emberekbe, valamint más kohéziós politikai alapok, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és az InvestEU keretében.
A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz 723,8 milliárd EUR összegű kölcsönt és vissza nem térítendő támogatást biztosít a tagállamoknak a Covid19-világjárvány következményeinek enyhítésére irányuló reformok és beruházások 2026 végéig történő végrehajtásához. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet a nőket a Covid19-válság által negatívan érintett csoportok egyikeként sorolja fel. Egyik célkitűzése a válság nőkre gyakorolt hatásainak enyhítése.
Az (EU) 2023/955 rendelettel létrehozott Szociális Klímaalap figyelembe veszi a nők szükségleteit, elismerve, hogy a nőket – különösen az egyedülálló anyákat, az egyedülálló nőket, a fogyatékossággal élő nőket és az egyedül élő idős nőket – aránytalanul sújtja az energia- és közlekedési szegénység, és hogy emellett a nők eltérő és összetettebb mobilitási mintákkal rendelkeznek.
G. Az EU külső tevékenysége
A külkapcsolati politikában a nemek közötti egyenlőségre és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére vonatkozó cselekvési terv célja, hogy áthidalja az 5. fenntartható fejlődési cél elérése és a nők szegénységének enyhítése tekintetében fennálló szakadékot. Ez a nemek közötti egyenlőség szempontjából transzformatív, interszekcionális és az emberi jogokon alapuló megközelítést alkalmaz, amelynek ambiciózus célja annak biztosítása, hogy 2025-re az EU valamennyi új külső fellépésének legalább 85%-a érvényesítse a nemek közötti egyenlőség szempontját.
Andreea Simona Chifan / Tania Da Silva Azevedo