A férfiak és nők közötti egyenlőség

A nők és a férfiak közötti egyenlőség megvalósítása az Európai Unió célkitűzéseinek egyike. Az idők folyamán a jogalkotás, az ítélkezési gyakorlat és a szerződések módosításai hozzájárultak ezen elv és annak végrehajtása megerősítéséhez az EU-ban. Az Európai Parlament mindig buzgón védte a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvét.

Jogalap

1957 óta szerepel az európai alapszerződésekben az az elv, hogy a férfiaknak és a nőknek egyenlő munkáért egyenlő díjazást kell kapniuk (ma: az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 157. cikke)). Az EUMSZ 153. cikke lehetővé teszi, hogy a foglalkoztatással kapcsolatos kérdésekben az EU az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód szélesebb területén is fellépjen, és ennek keretében az EUMSZ 157. cikke értelmében jogszerűen alkalmazható pozitív diszkrimináció a nők emancipációja érdekében. Emellett az EUMSZ 19. cikke előírja, hogy jogszabályokat kell hozni a megkülönböztetés valamennyi formájával szemben, beleértve a nemi alapú megkülönböztetést is. Az EUMSZ 79. és 83. cikke alapján jogszabályokat fogadtak el az emberkereskedelem, különösen a nők és a gyermekek kereskedelme ellen. A „Jogok, egyenlőség és polgárság” program az EUMSZ 168. cikke alapján többek között a nők elleni erőszak megszüntetéséhez hozzájáruló intézkedéseket támogat.

Célkitűzések

Az EU értékekre épül, többek között az egyenlőségre, és ezért támogatja a férfiak és nők közötti egyenlőséget (az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke és 3. cikkének (3) bekezdése). Ezeket a célkitűzéseket az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke is tartalmazza. Az EUMSZ 8. cikke emellett az EU feladatává teszi, hogy megszüntesse az egyenlőtlenségeket, és valamennyi tevékenysége során törekedjen a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítására (ez a fogalom „a nemek közötti egyenlőség érvényesítése” formában is ismert). A Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt 19. sz. nyilatkozatban az EU és a tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy törekednek „a házasságon belüli erőszak valamennyi formájának leküzdésére (…) e bűncselekmények megelőzése és megbüntetése, valamint az áldozatok támogatása és védelme érdekében”.

Eredmények

A. Főbb jogalkotási fejlemények

A főként a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott uniós jogszabályok a következők:

  • a Tanács 79/7/EGK irányelve (1978. december 19.) a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról;
  • a Tanács 92/85/EGK irányelve (1992. október 19.) a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről;
  • a Tanács 97/81/EK irányelve (1997. december 15.) az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról;
  • a Tanács 2000/43/EK irányelve a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (a faji egyenlőségről szóló irányelv), amely számos területen tiltja a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetést, beleértve a foglalkoztatást, a szociális védelmet és a szociális kedvezményeket, az oktatást, valamint a nyilvánosság számára elérhető javakat és szolgáltatásokat, például a lakhatást;
  • a Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról;
  • a Tanács 2004/113/EK irányelve (2004. december 13.) a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról;
  • az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról;
  • a Tanács 2010/18/EU irányelve (2010. március 8.) a szülői szabadságról szóló felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről;
  • az Európai Parlament és a Tanács 2010. július 7-i 2010/41/EU irányelve az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről;
  • az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU irányelve (2011. április 5.) az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról;
  • az Európai Parlament és a Tanács az európai védelmi határozatot létrehozó 2011/99/EU irányelve (2011. december 13.);
  • az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról;
  • az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1158 irányelve (2019. június 20.) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről;
  • az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2381 irányelve (2022. november 23.) a nyilvánosan működő részvénytársaságok igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és a kapcsolódó intézkedésekről;
  • az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/970 irányelve (2023. május 10.) a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elve alkalmazásának a bérek átláthatósága és végrehajtási mechanizmusok révén történő megerősítéséről.

B. Előrelépés az Európai Unió Bíróságának (EUB) közelmúltbeli ítélkezési gyakorlata révén

Az EUB fontos szerepet játszik a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdításában. E tekintetben számos jelentős ítélet született.

  • a Defrenne II-ügyben 1976. április 8-án hozott ítélet (43/75. sz. ügy): az EUB elismerte a férfiak és nők egyenlő díjazására vonatkozó elv közvetlen hatályát, és úgy határozott, hogy az említett elv nemcsak a hatóságok intézkedéseire, hanem minden olyan megállapodásra is vonatkozik, amelynek szándéka a fizetett munka kollektív szabályozása;
  • a Bilka-ügyben 1986. május 13-án hozott ítélet (170/84. sz. ügy): az EUB úgy döntött, hogy a részmunkaidős alkalmazottakat a foglalkoztatási nyugdíjrendszerből kizáró intézkedés „közvetett megkülönböztetést” testesített meg, és ezáltal ellentétes az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés korábbi 119. cikkével, amennyiben jelentősen nagyobb számú nőt érintett, mint férfit, kivéve, ha bizonyítható, hogy a kizárás a nemi alapon történő megkülönböztetéshez nem kapcsolódó, objektívan indokolható tényezők alapján történt;
  • a Barber-ügyben 1990. május 17-én hozott ítélet (262/88. sz. ügy): az EUB ítélete értelmében a foglalkozási nyugdíj minden formája a korábbi 119. cikk szerinti díjazásnak felel meg, és így alkalmazandó rá az egyenlő bánásmód elve. Az EUB ítélete szerint a férfiak is – női kollégáikkal azonos életkorban – gyakorolhatják nyugdíjjogosultságukat vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjra való jogosultságukat;
  • a Marschall-ügyben 1997. november 11-én hozott ítélet (C-409/95. sz. ügy): az EUB kijelentette, hogy a közösségi jog nem zárja ki azt a nemzeti szabályt, amely – olyan esetben, amikor egy adott ágazatban kevesebb nő dolgozik mint férfi – előírja, hogy a nőket elsőbbség illeti meg az előmenetel terén („pozitív diszkrimináció”), feltéve, hogy az ilyen előny nem automatikus, és a férfi pályázók tekintetében biztosítják, hogy esetüket mérlegelik, és nem zárják ki őket eleve a jelentkezésből;
  • a Test Achats-ügyben 2011. március 1-jén hozott ítélet (C-236/09. sz. ügy): az EUB kijelentette, hogy a 2004/113/EK tanácsi irányelv 5. cikkének (2) bekezdése érvénytelen, arra hivatkozva, hogy az ellentétes a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvével az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén. A biztosítási díjak és juttatások meghatározásához a biztosításmatematikai számítások ugyanazon rendszerét kell alkalmazni a férfiak és a nők esetében;
  • a Korwin-Mikke-ügyben 2018. május 31-én hozott ítélet (T-770/16. és T-352/17. sz. ügy): az EUB ítéletében támogatta a Parlament által Janusz Korwin-Mikke lengyel szélsőjobboldali európai parlamenti képviselőre kiszabott szankciók megsemmisítését;
  • a Violeta Villar Láiz ügyben 2019. május 8-án hozott ítélet (C-161/18. sz. ügy): az EUB megállapította, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók öregségi nyugdíjának kiszámítására vonatkozó spanyol jogszabályok ellentétesek az uniós joggal, ha a női munkavállalók számára különösen hátrányosnak bizonyulnak;
  • a Praxair-ügyben 2019. május 8-án hozott ítélet (C-486/18. sz. ügy): az EUB kimondta, hogy a részmunkaidős szülői szabadságon lévő munkavállaló elbocsátása és áthelyezése esetén járó kártérítést a teljes munkaidős fizetés alapján kell kiszámítani. Az egymásnak ellentmondó nemzeti jog nemi alapon történő közvetett megkülönböztetést eredményez;
  • a Safeway-ügyben 2019. október 7-én hozott ítélet (C-171/18. sz. ügy): az EUB ítéletet hozott a foglalkoztatói nyugdíjrendszerben nyújtott öregségi nyugellátások kiegyenlítéséről;
  • az Ortiz Mesonero ügyben 2019. szeptember 18-án hozott ítélet (C-366/18. sz. ügy): egy apától megtagadják a gyermekei jobb gondozása érdekében kért határozott műszakban való munkavégzés engedélyezését. Az EUB kimondta, hogy az irányelvek itt nem alkalmazandók, és nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely arra kötelezné a tagállamokat, hogy a szülői szabadság iránti kérelemmel összefüggésben biztosítsák a munkavállaló számára a jogot arra, hogy határozott munkaidőben dolgozzon, amennyiben szokásos munkarendje változó munkaidő-beosztással több műszakos munkarendben történik;
  • a Hakelbracht-ügyben 2019. június 20-án hozott ítélet (C-404/18. sz. ügy): az EUB úgy határozott, hogy amennyiben egy olyan személy, aki azt állítja, hogy neme miatt megkülönböztetésben részesül, panaszt nyújt be, a nemen alapuló megkülönböztetést elszenvedő személytől eltérő munkavállalókat védeni kell, mivel a munkáltató hátrányos helyzetbe hozhatja őket az állítólagos megkülönböztetés áldozatának formálisan vagy informálisan nyújtott támogatásuk miatt;
  • a Tesco Stores ügyben 2021. június 3-án hozott ítélet (C-624/19. sz. ügy): az EUB az ítéletben először is emlékeztetett a Praxair MRC ügyben hozott ítéletére (C-486/18. sz. ügy), amelyben a férfi és női munkavállalók közötti hátrányos megkülönböztetés tilalma a díjazás szabályozását célzó kollektív és egyéni megállapodásokra is vonatkozik, valamint egyéb állandó ítélkezési gyakorlatára, amely lehetővé teszi a bíróságok számára, hogy a peres eljárás szabályai alapján értékeljék az egyéb, nemek közötti béralapú eltérő bánásmódot. Az EUB arra a következtetésre jutott, hogy az EUMSZ 157. cikket úgy kell értelmezni, hogy az közvetlen horizontális hatállyal bír az olyan magánszemélyek közötti jogvitákban, amelyekben a férfi és női munkavállalók egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének megsértésére kerül sor;
  • az EUB 1/19. sz., 2021. október 6-i véleménye az Európai Uniónak az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményéhez történő csatlakozásáról (isztambuli egyezmény). Az EUB véleménye tisztázza az EU isztambuli egyezményhez való csatlakozásának módozatait és jogalapját.

C. A legújabb fejlemények

Az alábbiakban áttekintjük az Európai Unió legutóbbi fellépéseit a nők és a férfiak közötti egyenlőség terén.

2023. március 21-én a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság tagjai a Parlament és a Bizottság közötti strukturált párbeszéd részeként eszmecserét folytattak Helena Dalli egyenlőségért felelős biztossal. Ennek során a biztos hatáskörébe tartozó, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos témákkal foglalkoztak, ideértve a Bizottság által a közelmúltban elfogadott és még elfogadásra váró jogalkotási kezdeményezések aktuális állását is.

Az ülés második órájában Dalli biztos az egyenlőséggel foglalkozó szervek szerepének és függetlenségének megerősítéséről szóló irányelvre irányuló javaslatra összpontosított, amelyet a Bizottság 2022 decemberében fogadott el.

Eközben a Bizottság 2023. április 12-én benyújtotta az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló 2020–2025-ös stratégia végrehajtása terén elért eredményekről szóló jelentést. A Bizottság e stratégia keretében több mint 90 intézkedést hajtott végre, a kommunikációs kampányoktól az LMBTIQ-személyek egyenlőségének jogszabályokba való beépítéséig és a célzott finanszírozásig. A jelentés megemlíti továbbá a Magyarországgal szemben a 2021-ben elfogadott „LMBT-propagandát tiltó törvénye” miatt a közelmúltban indított kötelezettségszegési eljárást. A törvény tiltja a homoszexualitás és a transznemű identitás „előmozdítását” a kiskorúak körében.

Dalli biztos három jogalkotási javaslatot emelt ki, amelyek központi szerepet játszanak az LMBTIQ-személyek jogainak védelmében az EU-ban:

  • Az első az egyenlőséggel foglalkozó szervekre vonatkozó kötelező előírások bevezetése és megbízatásuknak a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésre való kiterjesztése, különösen a foglalkoztatás területén;
  • A második előírja a tagállamok számára, hogy törekedjenek az uniós bűncselekmények listájának a gyűlöletbeszédre és a gyűlölet-bűncselekményekre való kiterjesztéséhez szükséges egyhangúság elérésére (az EUMSZ 83. cikke). Ez lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy olyan jogszabályra tegyen javaslatot, amely büntetendővé teszi többek között az áldozat szexuális irányultsága által motivált bűncselekményeket;
  • A harmadik egy európai szülői igazolás, amelynek esetében Dalli biztos hangsúlyozta a jövőbeli lehetőségek megkönnyítésének fontosságát. A szülői jogállás elismerése különösen fontos az azonos nemű szülőkkel rendelkező családok esetében. A médiában nagy visszhangot kapott „Sara baba” esete. A bolgár hatóságok megtagadták a gyermek születési anyakönyvi kivonatának kiállítását, mivel az ország nem ismeri el mindkét anya Spanyolországban megállapított szülői jogállását. 2021-ben az EUB kimondta, hogy Bulgáriának útlevelet kell kiállítania a gyermek számára.

Az isztambuli egyezmény

Az isztambuli egyezmény az első olyan eszköz Európában, amely jogilag kötelező erejű normákat határoz meg kifejezetten a nemi alapú erőszak megelőzése, az erőszak áldozatainak védelme és az elkövetők megbüntetése érdekében. Miután az EU 2017 júniusában aláírta az egyezményt, az EU-nak az egyezményhez való csatlakozásához a Parlament egyetértésére van szükség.

A Tanács 2023. február 21-én a Parlament egyetértését kérte az egyezmény megerősítéséről szóló két határozat elfogadásához (a további információkat lásd alább).

Az egyenlőséggel foglalkozó testületek

A Bizottság 2022. december 8-án irányelvjavaslatot terjesztett elő az egyenlőséggel foglalkozó szervekre vonatkozó előírásokról.

Egy sor kötelező erejű szabályt javasol az egyenlőséggel foglalkozó szervek szerepének és függetlenségének megerősítése érdekében. A javaslat célja, hogy normákat állapítson meg az egyenlőséggel foglalkozó szervek számára a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód, a foglalkoztatás és a munkavégzés területén a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód, valamint a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód területén a szociális biztonság, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve azok nyújtása terén.

A bérek átláthatóságáról szóló irányelv

A bérek átláthatóságáról szóló irányelvre irányuló, 2021. március 4-én elfogadott bizottsági javaslat intézkedéseket vezet be annak biztosítására, hogy az EU-ban a nők és a férfiak egyenlő munkáért egyenlő díjazásban részesüljenek.

2023. március 30-án a Parlament jóváhagyta a bérek átláthatóságáról szóló irányelvet. Az új szabályok nagyobb átláthatóságot és a nők és férfiak egyenlő díjazása elvének hatékonyabb érvényesítését biztosítják, és javítják a bérdiszkrimináció áldozatai számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést.

Az irányelv előírja majd, hogy az álláshirdetéseknek és a munkaköri címeknek nemi szempontból semlegesnek kell lenniük, a felvételi eljárásokat pedig megkülönböztetéstől mentesen kell lebonyolítani.

Az irányelv többek között előírja, hogy amennyiben a bérjelentések szerint a nemek közötti bérszakadék legalább 5%-os, a munkáltatóknak a munkavállalók képviselőivel együttműködve közös bérértékelést kell végezniük. A tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat, például bírságokat kell bevezetniük az e szabályokat megsértő munkáltatókkal szemben. Kártérítést követelhet bármely munkavállaló, akit az említett szabályok be nem tartása miatt ér hátrány. Most először az interszekcionális diszkriminációra és a nem bináris személyek jogaira is kiterjed az új szabályok hatóköre.

Az EU a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerete

Miután az Európai Parlament egyetértését adta, a Tanács 2020. december 17-én elfogadta az EU 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretét megállapító rendeletet. Az új többéves pénzügyi keret nagyobb prioritást biztosít a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének az uniós költségvetésben.

A többéves pénzügyi keret – a 750 milliárd eurós NextGenerationEU helyreállítási eszközzel együttesen – lehetővé teszi az EU számára, hogy az elkövetkező években minden eddigit meghaladó összeggel, 1,8 billió euróval támogassa a Covid19-világjárvány utáni helyreállítást, valamint hogy finanszírozza az EU hosszú távú prioritásait a különböző szakpolitikai területeken. Ez a következő időszakra vonatkozó hosszú távú költségvetés hét kiadási területet fog lefedni. A következő hétéves időszakban mintegy 40 uniós kiadási program finanszírozásának keretét fogja biztosítani. A NextGenerationEU külön figyelmet fordít a nemek közötti egyenlőségre is. A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek különösen azt kell meghatározniuk, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz által finanszírozott beruházások és reformok várhatóan miként járulnak hozzá a nemek közötti egyenlőség és a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség előmozdításához.

2021 áprilisában a Tanács és a Parlament elfogadta azt a két programot, amely a 2021–2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret részét képező uniós Jogérvényesülés, Jogok és Értékek Alapot alkotja. A programok a jogérvényesülés, a jogok és az uniós értékek további előmozdítását, erősítését és védelmét lesznek hivatottak segíteni, A 2021–2027 közötti időszakra szóló Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program (CERV) kifejezetten az Unióban a nemek közötti egyenlőség előmozdításán, valamint a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak elleni küzdelem ösztönzésén munkálkodó civil társadalmi szervezetek számára elkülönített forrásokra terjed ki. A CERV teljes költségvetése legfeljebb 1,55 milliárd EUR (a költségvetés 641,7 millió EUR, legfeljebb 912 millió EUR további allokációjával). A Jogérvényesülés program költségvetése 305 millió euró lesz.

Az EU csatlakozása az isztambuli egyezményhez

Az isztambuli egyezmény, amely 2014-ben lépett hatályba, az első jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz a nők és lányok elleni erőszak nemzetközi szinten történő megelőzésére és felszámolására. Az egyezmény átfogó jogi és szakpolitikai keretet hoz létre az ilyen jellegű erőszak megelőzése, az áldozatok támogatása és az elkövetők megbüntetése céljából.

A Tanács azt a döntést hozta, hogy az egyezmény aláírásáról szóló határozattervezetet ketté kell választani két külön határozatra, melyek egyike a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre, a másik pedig a menedékjogra és a visszaküldés tilalmára vonatkozik. Ezt a két tanácsi határozatot 2017 májusában fogadták el, majd ezt követően a jogérvényesülésért, a fogyasztópolitikáért és a nemek közötti esélyegyenlőségért felelős biztos 2017. június 13-án az EU nevében aláírta az isztambuli egyezményt.

Az aláírás az első lépés az egyezményhez való uniós csatlakozás folyamatában, amely most a folyamat lezárásához szükséges tanácsi határozatok elfogadását teszi szükségessé. A Tanácsban az e területre vonatkozó jogalkotási javaslatokat az alapvető és az uniós polgársági jogokkal, valamint a személyek szabad mozgásával foglalkozó munkacsoportban tárgyalják. A megbeszélések középpontjában egy magatartási kódex állt, amely meghatározza, hogy az EU és tagállamai hogyan fognak együttműködni az egyezmény végrehajtásában.

2019. április 4-i állásfoglalásában a Parlament véleményt kért az EUB-től az EU-nak az isztanbuli egyezményhez való csatlakozására irányuló javaslatoknak a szerződésekkel való összeegyeztethetőségéről, valamint a csatlakozásra vonatkozó eljárásról. Az EUB úgy határozott, hogy „A szerződések nem tiltják meg, hogy a Tanács az isztambuli egyezménynek az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló határozat elfogadása előtt bevárja a tagállamok »közös megállapodását«”. Arra a következtetésre jutott továbbá, hogy „az ezen egyezmény megkötésről szóló jogi aktus két külön határozatra választható szét, amennyiben megállapítást nyer ennek objektív szükségessége”.

A Tanács 2023. február 21-én úgy határozott, hogy kéri a Parlament egyetértését az EU-nak az isztambuli egyezményhez való csatlakozásához. A Tanács kéri, hogy a Parlament adja egyetértését a fent említett egyezmény megkötéséről szóló alábbi két tanácsi határozattervezethez:

  1. A Tanács határozata az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Unió intézményei és közigazgatása tekintetében az Európai Unió nevében történő megkötéséről;
  2. A Tanács határozata az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel, a menekültüggyel és a visszaküldés tilalmával kapcsolatos kérdések tekintetében az Európai Unió nevében történő megkötéséről.

A Parlament és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság legutóbbi intézkedései

Jogalkotási jelentések

2023 júliusában a Parlament megállapodott a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság (FEMM) és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) által a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről szóló irányelvre irányuló javaslatról készített jelentéssel kapcsolatos közös álláspontjáról. A Parlament közös álláspontja magában foglalta a nemi erőszak beleegyezésen alapuló meghatározását, az online erőszakra vonatkozó szigorúbb szabályokat és az áldozatok jobb támogatását. A Tanács azonban jogi csatát indított a hatáskörök terén, ami késleltette az irányelvvel kapcsolatos megállapodásra irányuló valamennyi kísérletet. A nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napja alkalmából 2023. november 23-án tartott vita keretében az európai parlamenti képviselők határozottan sürgették a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Parlamenttel annak érdekében, hogy megállapodás szülessen a nők elleni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó szilárd szabályokról, amelyek magukban foglalják a nemi erőszak fogalmának az egyetértés hiányán alapuló meghatározását.

A FEMM bizottság jelentést tett közzé az emberkereskedelem elleni irányelvnek az emberkereskedelem megelőzésére és az ellene folytatott küzdelemre, valamint az áldozatok védelmére vonatkozó uniós szabályok megerősítése érdekében történő módosításáról szóló irányelvre irányuló javaslatról is. A jelentés az áldozatok támogatásának és védelmének fokozására összpontosít.

A FEMM bizottság jelentést tett közzé a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elve alkalmazásának a bérek átláthatósága és végrehajtási mechanizmusok révén történő megerősítéséről szóló irányelvre irányuló javaslatról. A bizottság jelentést tett közzé a foglalkoztatás és munkavégzés terén a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség tekintetében az egyenlőséggel foglalkozó szervekre vonatkozó normákról szóló irányelvre irányuló javaslatról is. Mindkét jelentés hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetés többféle dimenziójának kezeléséhez interszekcionális megközelítésre van szükség.

Nem jogalkotási jelentések

A nem jogalkotási jelentések közé tartoznak a nemek közötti egyenlőség Parlamenten belüli érvényesítéséről (2020. évi éves jelentés), a nők szegénységéről Európában, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervről, a gondozással kapcsolatos közös európai fellépésről, a nők szükségleteinek megfelelő európai közlekedés biztosításáról, az EU-ban történő szexuális zaklatásról és a MeToo-mozgalom értékeléséről, a nők gazdasági függetlenségének vállalkozás és önfoglalkoztatás révén történő eléréséről szóló jelentések, a prostitúció uniós szabályozásáról szóló jelentés, valamint az EU-ban az interszekcionális megkülönböztetésről szóló jelentés.

Jogalkotási vélemények

A FEMM bizottság véleményt adott a LIBE bizottságnak a 2013/34/EU irányelvnek, a 2004/109/EK irányelvnek, a 2006/43/EK irányelvnek és az 537/2014/EU rendeletnek a a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolás tekintetében történő módosításáról szóló irányelvre irányuló javaslatról. A FEMM bizottság hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a társadalmi fenntarthatóságot és a nemek közötti egyenlőséget megfelelően beépítsék az irányelvbe.

A FEMM bizottság véleményt nyilvánított az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságnak az energiahatékonyságról szóló irányelvre irányuló javaslatról, és hangsúlyozta annak fontosságát, hogy figyelembe vegyék az éghajlatváltozás és az éghajlattal kapcsolatos politikák egyenlőtlen és nemi szempontú hatásait.

A FEMM bizottság véleményt nyilvánított a LIBE bizottságnak a gyermekek szexuális bántalmazásának megelőzésére és az ellene folytatott küzdelemre vonatkozó szabályok megállapításáról szóló rendeletre irányuló javaslatról. Az előadó kiemelte, hogy a gyermekek szexuális bántalmazása nagyrészt a nemi alapú erőszak megnyilvánulása. Ezért az e bűncselekmény online vonatkozásai elleni küzdelem során figyelembe kell vennie a nemi alapú megközelítéseket. Az előadó kifejezetten életkor és nem szerint kialakított figyelemfelkeltő kampányokat javasolt. Hangsúlyozta továbbá, hogy integrált nemi megközelítést alkalmazva az áldozatok és túlélők számára szakszerű válaszokkal kell szolgálni és támogatást kell nyújtani. Emellett az előadó meg kívánja erősíteni az általános adatgyűjtést életkor és nem szerinti bontásban, és szoros együttműködést javasol a kutatás és a statisztikák terén az uniós központ és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete között.

A FEMM bizottság véleményt nyilvánított a Jogi Bizottságnak a leszármazással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és a közokiratok elfogadásáról, valamint az európai leszármazási igazolás létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról. A FEMM bizottság kiemelte, hogy a rendeletet joghátrány nélkül kell alkalmazni, és hogy a „közrend” fogalmát megszorítóan kell értelmezni ahhoz, hogy igazolja az alapvető szabadságtól való eltérést.

A FEMM bizottság véleményt nyilvánított a LIBE bizottságnak az uniós bűncselekmények listájának a gyűlöletbeszédre és a gyűlölet-bűncselekményekre való kiterjesztéséről. A bizottság aggodalmainak középpontjában a gyűlölet- és nemi alapú erőszak elterjedtsége áll, amely akadályozza a nemek közötti valódi egyenlőség elérését az EU-ban. A nemi alapú gyűlöletbeszéd és bűncselekmények aránytalanul sújtják a nőket, a lányokat és az LMBTIQ+-közösséget, és súlyosbítják a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségeket. A vélemény hangsúlyozza, hogy egységes uniós válaszra van szükség a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelem érdekében, hangsúlyozva, hogy egyértelmű fogalommeghatározásokra, szilárd jogszabályokra, jobb adatgyűjtésre és stratégiákra van szükség az online és offline erőszak kezeléséhez.

Nem jogalkotási vélemények

A költségvetési ügyekkel kapcsolatos számos vélemény mellett a FEMM bizottság számos más területen is véleményt nyilvánított:

  • vélemény a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról – 2022. évi éves jelentés
  • vélemény az EU vidéki területeire vonatkozó hosszú távú jövőképről – az erősebb, összekapcsolt, reziliens és virágzó vidéki területek 2040-ig történő megvalósítása felé
  • vélemény a fenntartható és körforgásos textiltermékekre vonatkozó uniós stratégiáról
  • véleménya Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére válság idején az egyenlőtlenségek csökkentéséről és a társadalmi befogadás elősegítéséről a gyermekek és családjaik számára;
  • vélemény az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról – 2023. évi éves jelentés

Kiküldetések

2022 eleje óta a FEMM bizottság nyolc kiküldetést hajtott végre, és hat jelentés áll rendelkezésre ezekről a kiküldetésekről. 2022-ben a FEMM bizottság európai parlamenti képviselőkből álló virtuális küldöttséget küldött az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának 66. ülésszakára New Yorkba (USA), 2022. március 14. és 25. között (2022. május 30-i kiküldetési jelentés). Májusban küldöttséget küldtek Hágába (Hollandia) 2022. május 23. és 25. között (2022. június 20-i kiküldetési jelentés). 2022. szeptember 20. és 22. között egy küldöttség látogatást tett Etiópiában (2023. április 21-i kiküldetési jelentés). Az európai parlamenti képviselők küldöttsége 2022 novemberében Varsóban (Lengyelország) tett látogatást, hogy találkozókat tartsanak a nők jogairól, valamint a szexuális és reproduktív egészségről és jogokról (2022. november 16-i kiküldetési jelentés).

2023-ban a FEMM bizottság európai parlamenti képviselőket küldött New Yorkba és Washingtonba, hogy részt vegyenek az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának március 6. és 10. között tartandó 67. ülésszakán (2023. május 22-i kiküldtési jelentés). Májusban küldöttséget küldtek Koppenhágába (Dánia) 2022. május 15. és 17. között, hogy megvitassák a nők vállalkozói készségét, és találkozókat tartsanak a köz- és a magánszektor, valamint a nem kormányzati szervezetek képviselőivel (2023. szeptember 12-i kiküldetési jelentés).

 

Martina Schonard