Energiapolitika: általános elvek

Az uniós energiapolitika a dekarbonizáció, a versenyképesség, az ellátásbiztonság és a fenntarthatóság elvén alapszik. Az energiapolitika céljaihoz tartozik energiapiac működésének és az energiaellátás biztonságának Európai Unión belüli biztosítása, valamint az energiahatékonyság és az energiatakarékosság előmozdítása, a megújuló energiaforrások fejlesztése és az energiahálózatok összekapcsolása. Az uniós energiapolitika középpontjában az energiaunió kiteljesítésére irányuló különféle intézkedések állnak.

Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 194. cikke.

Különös rendelkezések:

• Az ellátás biztonsága: az EUMSZ 122. cikke;
• Energiahálózatok: az EUMSZ 170–172. cikke;
• Szén: a 37. sz. jegyzőkönyv tisztázza az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés 2002-es lejártából eredő pénzügyi következményeket;
• Atomenergia: az atomenergia területén a legtöbb uniós intézkedés jogalapjául az Európai Atomenergia-közösség létrehozásáról szóló szerződés (Euratom-Szerződés) szolgál.

Az energiapolitikát érintő egyéb rendelkezések:

• Belső energiapiac: az EUMSZ 114. cikke;
• Külső energiapolitika: az EUMSZ 216–218. cikke.

Célkitűzések

Az energiaunió (2015) értelmében az EU energiapolitikájának öt fő célja a következő:

• Európa energiaforrásainak diverzifikálása, az energiabiztonság biztosítása az uniós országok közötti szolidaritás és együttműködés révén;
• a teljes mértékben integrált belső energiapiac működésének biztosítása, lehetővé téve az energia EU-n belüli szabad áramlását a megfelelő infrastruktúra révén, műszaki vagy szabályozási akadályok nélkül;
• az energiahatékonyság javítása és az energiaimporttól való függés csökkentése, a kibocsátások csökkentése, valamint a munkahelyteremtés és a növekedés ösztönzése;
• a gazdaság dekarbonizációja és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság irányába történő átalakulás a Párizsi Megállapodással összhangban;
• a karbonszegény és a tisztaenergia-technológiákkal kapcsolatos kutatás előmozdítása, valamint a kutatás és az innováció előtérbe helyezése az energetikai átállás ösztönzése és a versenyképesség javítása érdekében.

Az EUMSZ 194. cikke megosztott hatáskör alá rendeli az energiapolitika egyes területeit, amelynek értelmében mindegyik tagállam megőrzi a jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá a különböző energiaforrások közötti választásra és energiaellátásuk általános szerkezetének meghatározására (194. cikk (2) bekezdése).

Eredmények

A. Általános szakpolitikai keret

A jelenlegi európai energiapolitika az energiaunióra vonatkozó stratégián alapul, amelynek célja a biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energiaellátás biztosítása az uniós háztartások és vállalkozások számára. Az Unió 2030-ra kitűzött, energiával kapcsolatos jelenlegi céljai a következők:

• a megújuló energiaforrások arányának 42,5%-ra történő növelése a végsőenergia-fogyasztásban, célul tűzve ki a 45% elérését;
• az (indikatív) primerenergia-fogyasztás és a végsőenergia-fogyasztás 11,7%-os csökkentése a 2020-as előrejelzésekhez képest;
• az uniós villamosenergia-rendszerek legalább 15%-ának összekapcsolása.

Az energiára vonatkozó jelenlegi európai szabályozási keret az EU nagyszabású „Irány az 55%!” intézkedéscsomagjára épült, amelynek eredeti célja valamennyi éghajlat- és energiapolitikai célkitűzés összehangolása volt. Ezt később módosította a REPowerEU terv, amelynek célja az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség gyors és teljes megszüntetése volt.

A keret számos intézkedést foglal magában, amelyek a következő területekre terjednek ki: a megújuló energia előmozdítása ((EU) 2018/2001 irányelv), az energiahatékonyság ((EU) 2018/2002 irányelv), irányítás és villamosenergia-rendszerösszeköttetés ((EU) 2018/1999 rendelet), a villamosenergia-piac szerkezete ((EU) 2019/944 irányelv és (EU) 2019/943 rendelet), a kockázatokra való felkészülés ((EU) 2019/941 rendelet), az épületek energiahatékonysága ((EU) 2018/844 irányelv), a dekarbonizált gáz- és hidrogénpiacok (2009/73/EK irányelv és 715/2009/EK rendelet), az energia adóztatása 2003/96/EK irányelv), a transzeurópai energiaipari infrastruktúrák ((EU) 2022/869 rendelet), az energiaszabályozók együttműködése ((EU) 2019/942 rendelet), az elemek és akkumulátorok ((EU) 2023/1542 rendelet ), valamint a légi és tengeri közlekedésre vonatkozó kezdeményezések ((EU) 2023/2405 rendelet és (EU) 2023/1805 rendelet). A jelenlegi keret értelmében az uniós országoknak 10 évre szóló integrált nemzeti energia- és klímaterveket kell kidolgozniuk a 2021 és 2030 közötti időszakra, kétévente jelentést kell benyújtaniuk az elért eredményekről, valamint következetes hosszútávú nemzeti stratégiákat kell kidolgozniuk a megállapodás szerinti energiacélok és a Párizsi Megállapodás céljainak elérése érdekében.

B. A belső energiapiac megvalósítása

A teljes mértékben integrált és megfelelően működő belső energiapiac megfizethető energiaárakat biztosít, megadja a zöld energiába való beruházásokhoz szükséges árjelzéseket, garantálja az energiaellátás biztonságát és megnyitja a legkevésbé költséges utat a klímasemlegesség felé. A belső energiapiacra vonatkozó jogszabályok kezdetben a határon átnyúló együttműködés és a tisztességes kiskereskedelmi piacok elvein alapultak. A későbbi jogszabályok a kockázatokkal szembeni felkészültségre, a koordinációra, a fogyasztóknak szóló ösztönzőkre, a dekarbonizációra és az energiaellátás biztonságára összpontosítottak.

A REPowerEU terv módosításainak eredményeként az energiapolitikai keretet kibővítették, így az magában foglalja a gáztárolók tél előtti 90%-os minimális feltöltési szintjére vonatkozó szabályokat ((EU) 2022/1032 rendelet), valamint az uniós országok önkéntes gázkereslet-csökkentésére vonatkozó 15%-os célt ((EU) 2022/1369 rendelet; az önkéntes gázkereslet-csökkentésre szánt időszakot 2025 márciusáig meghosszabították), az önkéntes gázkereslet-összesítést ((EU) 2022/2576 rendelet; uniós energiaplatform), a csúcsórákon belüli villamosenergia-kereslet 10%-os és 5%-os csökkentésére irányuló célokat, valamint a magas energiaárak kezelését célzó, időben korlátozott vészhelyzeti beavatkozásokat ((EU) 2022/1854 rendelet) (lásd a belső energiapiacról szóló, 2.1.9. számú tájékoztatót)

C. Energiahatékonyság

Az EU energiahatékonysági politikájának sarokköve az új energiahatékonysági irányelv ((EU) 2023/1791 irányelv), amely az EU 2030-ra szóló energiahatékonysági céljaként az uniós (indikatív) primerenergia-fogyasztás és végsőenergia-fogyasztás 11,7%-os csökkentését tűzte ki a 2020-as előrejelzésekhez képest. Ez legfeljebb 992,5 (indikatív), illetve 763 millió tonna olajegyenértéknek felel meg. Az irányelv az energiahatékonyság elsődlegességének elvén alapszik, amely megköveteli az uniós országoktól annak biztosítását, hogy az energiahatékonysági megoldásokat figyelembe vegyék a tervezési, szakpolitikai és beruházási döntések során (lásd az energiahatékonyságról szóló, 2.4.8. számú tájékoztatót).

D. Megújuló energia

A megújuló energiára vonatkozó uniós politika sarokköve az új megújulóenergia-irányelv, amely a megújuló energiaforrásoknak (napenergia, szélenergia, az óceánból nyert energia és vízenergia, biomassza és bioüzemanyagok) az EU végsőenergia-fogyasztásában való részarányára vonatkozóan 42,5%-os célt határozott meg 2030-ra, célul tűzve ki a 45% elérését. Az irányelv előmozdítja a megújuló energiaforrások használatát nemzeti támogatás és uniós finanszírozási rendszerek segítségével, mivel az energiapiacok önmagukban nem tudják elérni a megújuló energiaforrások kívánt szintjét az EU-ban (lásd a megújuló energiáról szóló, 2.4.9. számú tájékoztatót).

E. A külső energiaügyi kapcsolatok megerősítése

Az orosz energiaimport fokozatos megszüntetésére vonatkozó döntést követően az EU jelenlegi külső energiapolitikáját energiaellátásának diverzifikálása vezérli. 2022 márciusában a REPowerEU közlemény a fosszilis gáz uniós felhasználásának jelentős és gyors, legalább 155 milliárd köbméteres csökkentését javasolta, amely megegyezik az Oroszországból 2021-ben importált mennyiséggel. A REPowerEU tervvel összhangban az EU nemzetközi partnerekkel működött együtt az ellátás diverzifikálása, a cseppfolyósított földgáz importjának biztosítása és az új csővezetékes gázszállítások növelése érdekében. Az Unió létrehozta az uniós energiaplatformot, amely egy, a közös uniós gáz- és hidrogénbeszerzést támogató önkéntes koordinációs mechanizmus, és közzétette az EU külső energiaügyi stratégiáját, amely Ukrajnát, Moldovát és más országokat támogat.

F. Az energiaellátás biztonságának javítása

Az Ukrajna elleni orosz inváziót követően az energiaellátás biztonsága vált a fő energiaügyi prioritássá. A jelenlegi energiabiztonsági politika koordinációs intézkedéseket, valamint szabályokat tartalmaz a part menti létesítményekben bekövetkező balesetek, illetve az energiaellátás és a vészhelyzeti kőolaj- és földgázkészletek zavarainak megelőzésére és az azokra való reagálásra, ideértve a feltárási és kitermelési engedélyeket is.

Az EU transzeurópai infrastruktúrával kapcsolatos politikáját a transzeurópai hálózatokra (TEN-ek) kiterjedő rendeletek szabályozzák (lásd a transzeurópai hálózatokról szóló, 3.5.1. számú tájékoztatót). A transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló, 2022 júniusában elfogadott rendelet tizenegy kiemelt jelentőségű folyosót határoz meg különböző földrajzi régiókban a villamosenergia-, a tengeri hálózati és a hidrogéninfrastruktúra tekintetében. A rendelet meghatározza az uniós országokon belüli közös érdekű uniós projekteket, és az uniós és nem uniós országok közötti kölcsönös érdekű projekteket, megszünteti az új földgáz- és olajágazatbeli projektek támogatását, és kötelező fenntarthatósági kritériumokat vezet be valamennyi projektre vonatkozóan. A transzeurópai hálózatokkal kapcsolatos szakpolitikákat az (EU) 2021/1153 rendelettel létrehozott Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből (2021–2027) finanszírozzák (lásd a TEN-ek finanszírozásáról szóló, 3.5.2. számú tájékoztatót).

G. Kutatási, fejlesztési és demonstrációs projektek

A Horizont Európa keretprogram, amely 2021-től 2027-ig tart, az energetikai kutatást támogató fő uniós eszköz 95,5 milliárd EUR költségvetéssel (2018-as árakon számítva), amelyből 5,4 milliárd EUR a NextGenerationEU programból származik (lásd a kutatáspolitikáról szóló, 2.4.6. számú tájékoztatót).

Az európai stratégiai energiatechnológiai terv tíz technológiát (beleértve az akkumulátorokat, a fotovoltaikát, a tengeri szélenergiát stb.), valamint kutatási és innovációs intézkedést határozott meg, amelyek lefedik a zöld energia teljes innovációs láncát.

Az Európai Parlament szerepe

A Parlament mindig határozott támogatását fejezte ki a dekarbonizációt, a versenyképességet, a biztonságot és a fenntarthatóságot előtérbe helyező közös energiapolitika iránt. Számos alkalommal sürgette egyrészt az uniós országok közötti egységességet, eltökéltséget, együttműködést és szolidaritást a belső piacot jellemző jelenlegi és jövőbeli kihívások kezelése terén, másrészt valamennyi tagállam politikai kötelezettségvállalását.

A Parlament legutóbbi energiaügyi állásfoglalásai még relevánsabbá és ambiciózusabbá tették az uniós energiapolitikát alátámasztó valamennyi éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzést. 2019 novemberében a Parlament kihirdette az éghajlati és környezeti vészhelyzetet Európában. 2020 októberében, a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslattal kapcsolatos módosítássorozatban a Parlament kérte az összes uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2030-ig 60%-kal való csökkentésére vonatkozó cél kitűzését és legkésőbb 2025-ig a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó összes támogatás fokozatos megszüntetését. A Covid19-világjárványra reagálva a Parlament megerősítette, hogy a zöld és digitális stratégiák az EU energiauniójának sarokkövei. 2022 szeptemberében ambiciózusabb célkitűzéseket támogatott az energiahatékonyság és a megújuló energia területén.

2022. március 1-jén a Parlament közzétette az Ukrajna elleni orosz agresszióról szóló állásfoglalását, amely elítélte Oroszország Ukrajna elleni jogellenes, provokáció nélkül indított és indokolatlan katonai invázióját. 2022 áprilisában a Parlament azonnali és teljes embargóra szólított fel az Oroszországból származó olaj-, szén-, nukleárisüzemanyag- és gázimport tekintetében. 2022 októberében a Parlament az európai energiaárak emelkedésére adott uniós válaszról szóló állásfoglalásában felszólította az uniós országokat, hogy kerüljék el a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások energiaszolgáltatásból való kizárását és kilakoltatását, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság számos javaslatát tanácsi rendelet formájában nyújtotta be az együttdöntési eljárás helyett. A Parlament számos egyéb állásfoglalást is elfogadott a konfliktus konkrét szempontjait illetően: üdvözölte Ukrajna és Moldova tagjelölti státuszának megadását és Grúzia európai perspektíváját; kérte az ukrajnai háború elől menekülő gyermekek és fiatalok fokozott uniós védelmét; továbbá hangsúlyozta a háború nőkre gyakorolt hatását.

A Parlament támogatja az energiaforrások és az ellátási útvonalak diverzifikációját. Ezenkívül hangsúlyozta a Közép- és Délkelet-Európát átszelő földgáz- és villamosenergia-hálózatok észak-déli tengely mentén történő összekapcsolásának fontosságát az összeköttetések bővítése, a cseppfolyósítottföldgáz-terminálok diverzifikálása és csővezetékek fejlesztése érdekében. Kiemelve a kutatásnak a fenntartható energiaellátás biztosításában betöltött jelentős szerepét, a Parlament hangsúlyozta, hogy az új energiatechnológiák terén közös erőfeszítésekre, valamint további köz- és magánfinanszírozásra van szükség.

A témával kapcsolatos további információkért látogasson el az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság honlapjára.

 

Matteo Ciucci

03-2024