Energiapolitika: általános elvek
Az uniós energiapolitika a dekarbonizáció, a versenyképesség, az ellátásbiztonság és a fenntarthatóság elvén alapszik. Az energiapolitika céljaihoz tartozik az energiapiac működésének és az energiaellátás biztonságának Európai Unión belüli biztosítása, valamint az energiahatékonyság és az energiatakarékosság előmozdítása, a megújuló energiaforrások fejlesztése és az energiahálózatok összekapcsolása. Az uniós energiapolitika középpontjában az energiaunió kiteljesítésére irányuló különféle intézkedések állnak.
Jogalap
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 194. cikke.
Különös rendelkezések:
- Az ellátás biztonsága: az EUMSZ 122. cikke;
- Energiahálózatok: az EUMSZ 170–172. cikke;
- Szén: a 37. sz. jegyzőkönyv tisztázza az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés 2002-es lejártából eredő pénzügyi következményeket;
- Atomenergia: az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (Euratom-Szerződés).
Az energiapolitikát érintő egyéb rendelkezések:
- Belső energiapiac: az EUMSZ 114. cikke;
- Külső energiapolitika: az EUMSZ 216–218. cikke.
Célkitűzések
A Lisszaboni Szerződés szerint az EU energiapolitikájának fő céljai a következők:
- az energiapiac működésének biztosítása;
- az energiaellátás biztonságának garantálása az Unión belül;
- az energiahatékonyság és az energiatakarékosság, valamint az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének előmozdítása; valamint az
- energiahálózatok összekapcsolásának előmozdítása.
Az EUMSZ 194. cikke megosztott hatáskör alá rendeli az energiapolitika egyes területeit, ami a közös energiapolitika felé való elmozdulást jelzi. Ugyanakkor valamennyi tagállam megőrzi a jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá a különböző energiaforrások közötti választásra és energiaellátásuk általános szerkezetének meghatározására (az EUMSZ 194. cikkének (2) bekezdése).
Eredmények
A. Általános szakpolitikai keret
A jelenlegi szakpolitikai napirendet az átfogó integrált éghajlat- és versenyképességi politika határozza meg, amely a következő energiapolitikai célok 2030-ig történő elérését helyezi kilátásba:
- a megújuló energiaforrások arányának 42,5%-ra történő növelése a végsőenergia-fogyasztásban, törekedve a 45% elérésére;
- a primerenergia-fogyasztás és a végsőenergia-fogyasztás 11,7%-os csökkentése a 2020-as előrejelzésekhez képest.
Az energiára vonatkozó jelenlegi európai szabályozási keret eredetileg az európai energiaunióra vonatkozó stratégiára és az „Irány az 55%!” intézkedéscsomagra épült, amely célja valamennyi éghajlat- és energiapolitikai célkitűzés összehangolása volt. Ezt később módosította a REPowerEU terv, amelynek célja az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség gyors és teljes megszüntetése volt.
2025 februárjában a Bizottság elindította a tisztaipar-megállapodást, amely naprakész beruházási szabályok és egyszerűsített állami támogatási eljárások révén több mint 100 milliárd EUR-t mozgósít a versenyképesség fokozása, valamint a megújuló energiaforrások gyors bevezetése és az energiarendszer fenntarthatóságának megerősítése érdekében.
A tisztaipar-megállapodás részeként a megfizethető energiára vonatkozó cselekvési terv olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek Unió-szerte csökkentik a villamos energia árát és a beszerzési költségeket. Arra ösztönzi a tagállamokat, hogy csökkentsék a hálózati díjakat és az adókat, támogassák a hosszú távú szerződéseket, valamint gyorsítsák fel a projektek engedélyezését és erősítsék meg a hálózati infrastruktúrát.
A jelenlegi energiapolitikai keret számos rendelkezésből áll, amelyek a következőkre terjednek ki: a megújuló energia támogatása; az energiahatékonyság; az energiaunió irányítása; a villamosenergia-rendszerösszeköttetés; az energiapiac kialakítása, a kockázatokra való felkészültség; az energiaellátás biztonsága; az épületek energiahatékonysága; az energiaadóztatás; a transzeurópai energiaipari infrastruktúra; az energiaszabályozók együttműködése; az akkumulátorgyártás, légi és tengeri közlekedési kezdeményezések.
A jelenlegi keret értelmében az uniós országoknak 10 évre szóló integrált nemzeti energia- és klímatervet kell kidolgozniuk a 2021 és 2030 közötti időszakra, kétévente jelentést kell benyújtaniuk az elért eredményekről, valamint következetes hosszú távú nemzeti stratégiákat kell kidolgozniuk a megállapodás szerinti energiacélok és a Párizsi Megállapodás céljainak elérése érdekében.
B. A belső energiapiac megvalósítása
A teljes mértékben integrált és megfelelően működő belső energiapiac megfizethető energiaárakat biztosít, megadja a zöld energiába való beruházásokhoz szükséges árjelzéseket, garantálja az energiaellátás biztonságát és megnyitja a legkevésbé költséges utat a klímasemlegesség felé. A belső energiapiacra vonatkozó jogszabályok kezdetben a határon átnyúló együttműködés és a tisztességes kiskereskedelmi piacok elvein alapultak. A későbbi jogszabályok a kockázatokkal szembeni felkészültségre, a koordinációra, a fogyasztóknak szóló ösztönzőkre, a dekarbonizációra és az energiaellátás biztonságára összpontosítottak. További információkért lásd a belső energiapiacról szóló, 2.1.9. számú tájékoztatót.
C. A külső energiaügyi kapcsolatok megerősítése
Az orosz energiaimport fokozatos megszüntetésére vonatkozó döntést követően az EU jelenlegi külső energiapolitikáját energiaellátásának diverzifikálása határozza meg. 2022 márciusában a REPowerEU tervről szóló közlemény a fosszilis gáz uniós felhasználásának jelentős és gyors, legalább 155 milliárd köbméteres csökkentését javasolta, amely megegyezik az Oroszországból 2021-ben importált mennyiséggel. A REPowerEU tervvel összhangban az EU nemzetközi partnerekkel működött együtt az ellátás diverzifikálása, a cseppfolyósított földgáz importjának biztosítása és az új vezetékes gázszállítások növelése érdekében. Az Unió létrehozta az uniós energiaplatformot, amely egy, a közös uniós gáz- és hidrogénbeszerzést támogató önkéntes koordinációs mechanizmus, és közzétette az EU külső energiaügyi stratégiáját, amely Ukrajnát, Moldovát és más országokat támogat. Az EU globális éghajlatvédelmi és energiaügyi jövőképéről szóló közös közleményben meghatározott jelenlegi uniós energiapolitikai stratégia célja, hogy felgyorsítsa a tiszta energiára való fenntartható átállást a globális piacon, miközben biztosítja az EU energiaellátásának biztonságát és a nyersanyagokhoz való hozzáférést.
D. Az energiaellátás biztonságának javítása
Az Ukrajna elleni orosz inváziót követően az energiaellátás biztonsága vált az EU fő energiaügyi prioritásává. A jelenlegi energiabiztonsági politika koordinációs intézkedéseket, valamint szabályokat tartalmaz a part menti létesítményekben bekövetkező balesetek, illetve az energiaellátás és a vészhelyzeti kőolaj- és földgázkészletek zavarainak megelőzésére és az azokra való reagálásra, ideértve a feltárási és kitermelési engedélyeket is.
Az EU transzeurópai infrastruktúrával kapcsolatos politikáját a transzeurópai hálózatokra (TEN-ek) kiterjedő rendeletek szabályozzák (lásd a transzeurópai hálózatokról szóló, 3.5.1. számú tájékoztatót). A transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló, 2022 júniusában elfogadott rendelet kiemelt jelentőségű folyosókat határoz meg különböző földrajzi régiókban a villamosenergia-, a tengeri hálózati és a hidrogéninfrastruktúra tekintetében. A rendelet meghatározza az uniós országokon belüli közös érdekű uniós projekteket, és az uniós és nem uniós országok közötti kölcsönös érdekű projekteket, megszünteti az új földgáz- és olajágazatbeli projektek támogatását, és kötelező fenntarthatósági kritériumokat vezet be valamennyi projektre vonatkozóan. A transzeurópai hálózatokkal kapcsolatos szakpolitikákat az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből (2021–2027) finanszírozzák (lásd a TEN-ek finanszírozásáról szóló, 3.5.2. számú tájékoztatót).
E. Energiahatékonyság
Az EU energiahatékonysági politikájának sarokköve az új energiahatékonysági irányelv, amely az EU 2030-ra szóló energiahatékonysági céljaként az uniós (indikatív) primerenergia-fogyasztás és végsőenergia-fogyasztás 11,7%-os csökkentését tűzte ki a 2020-as előrejelzésekhez képest. Ez legfeljebb 992,5 (indikatív), illetve 763 millió tonna olajegyenértéknek felel meg. Az irányelv az energiahatékonyság elsődlegességének elvén alapszik, amely megköveteli az uniós országoktól annak biztosítását, hogy az energiahatékonysági megoldásokat figyelembe vegyék a tervezési, szakpolitikai és beruházási döntések során (lásd az energiahatékonyságról szóló, 2.3.8. számú tájékoztatót).
F. Megújuló energia
A megújuló energiára vonatkozó uniós politika sarokköve a megújulóenergia-irányelv, amely a megújuló energiaforrásoknak az EU végsőenergia-fogyasztásában való részarányára vonatkozóan 42,5%-os kötelező erejű célt határozott meg 2030-ra, törekedve a 45% elérésére. Az irányelv előmozdítja a megújuló energiaforrások (a nap-, víz- és az óceánból nyert energia, a biomassza, a bioüzemanyagok és a geotermikus energia) nemzeti támogatás és uniós finanszírozási rendszerek révén történő használatát, mivel az energiapiacok önmagukban nem tudják elérni a megújuló energiaforrások kívánt szintjét az EU-ban (lásd a megújuló energiáról szóló, 2.3.9. számú tájékoztatót).
G. Kutatási, fejlesztési és demonstrációs projektek
A 2021–2027-es időszakban működő Horizont Európa keretprogram az energetikai kutatást támogató fő uniós eszköz, amelynek költségvetése 2018-as árakon számítva 95,5 milliárd EUR (lásd a kutatáspolitikáról szóló, 2.3.6. számú tájékoztatót).
Az európai stratégiai energiatechnológiai terv tíz technológiát (beleértve az akkumulátorokat, a fotovoltaikát, a tengeri szélenergiát stb.), valamint kutatási és innovációs intézkedést határozott meg, amelyek lefedik a zöld energia teljes innovációs láncát.
Az Európai Parlament szerepe
A Parlament mindig határozott támogatását fejezte ki a dekarbonizációt, a versenyképességet, a biztonságot és a fenntarthatóságot előtérbe helyező közös energiapolitika iránt. Számos alkalommal sürgette egyrészt az uniós országok közötti egységességet, eltökéltséget, együttműködést és szolidaritást a belső piacot jellemző jelenlegi és jövőbeli kihívások kezelése terén, másrészt valamennyi tagállam politikai kötelezettségvállalását.
A Parlament legutóbbi energiaügyi állásfoglalásai még relevánsabbá és ambiciózusabbá tették az uniós energiapolitikát alátámasztó valamennyi éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzést.
A tisztaipar-megállapodásról szóló, 2025. június 19-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozta az energetikai infrastruktúra javításának és az energiaunió kiteljesítésének szükségességét. A tagállamokat, az átvitelirendszer-üzemeltetőket és a Bizottságot arra kérte, hogy fokozzák a határokon átnyúló villamosenergia-kereskedelmet, és törekedjenek a jelenlegi 15%-os összekapcsolási cél elérésére.
Az EU energiarendszerének gerincét képező villamosenergia-hálózatokról szóló, 2025. június 19-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozta, hogy a villamosenergia-hálózatok az Unió egy versenyképes, klímasemleges gazdaságra való, 2050-ig megvalósítandó átállásának központi elemei, és felszólította a tagállamokat, hogy tárják fel, optimalizálják, korszerűsítsék és átfogóan fejlesszék villamosenergia-hálózatuk kapacitását, beleértve az átvitelt és az elosztást is.
Az EU energiaellátásának biztonságáról szóló, 2025. július 8-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozta az orosz fosszilis tüzelőanyagok behozatala fokozatos megszüntetésének, a Közép- és Délkelet-Európát átszelő földgáz- és villamosenergia-hálózatok észak-déli tengely mentén történő összekapcsolásának, a cseppfolyósítottföldgáz-terminálok diverzifikálásának és csővezetékek fejlesztésének fontosságát. Ezenfelül kiemelte, hogy az új energiatechnológiák terén közös erőfeszítésekre, valamint további köz- és magánfinanszírozásra van szükség.
A témával kapcsolatos további információkért látogasson el az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság honlapjára.
Kristin BECKER / Matteo Ciucci