Energiapolitika: általános elvek

Az energiapolitika területén az EU által leküzdendő kihívások között szerepelnek a növekvő importfüggőség, a korlátozott diverzifikáció, a magas és változékony energiaárak, a növekvő globális szintű energiaigény, a termelő és a tranzitországokat érintő biztonsági problémák, az éghajlatváltozásból fakadó növekvő fenyegetettség, a dekarbonizáció, az energiahatékonyság területén elért lassú előrehaladás, a megújuló energiaforrások részesedésének növelésével kapcsolatos kihívások, valamint az energiapiacok nagyobb átláthatóságának, további integrációjának és összekapcsolódásának szükségessége. Az uniós energiapolitika középpontjában az integrált energiapiacra, az energiaellátás biztonságára és az energiaágazat fenntarthatóságára irányuló különféle intézkedések állnak.

Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 194. cikke.

Különös rendelkezések:

• Az ellátás biztonsága: az EUMSZ 122. cikke;
• Energiahálózatok: az EUMSZ 170–172. cikke;
• Szén: a 37. sz. jegyzőkönyv tisztázza az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés 2002-es lejártából eredő pénzügyi következményeket;
• Atomenergia: az atomenergia területén a legtöbb uniós intézkedés jogalapjául az Európai Atomenergia-közösség létrehozásáról szóló szerződés (Euratom-Szerződés) szolgál.

Az energiapolitikát érintő egyéb rendelkezések:

• Belső energiapiac: az EUMSZ 114. cikke;
• Külső energiapolitika: az EUMSZ 216–218. cikke.

Célkitűzések

Az energiaunió (2015) értelmében az EU energiapolitikájának öt fő célja a következő:

• Európa energiaforrásainak diverzifikálása, az energiabiztonság garantálása az uniós országok közötti szolidaritás és együttműködés révén;
• a teljes mértékben integrált belső energiapiac működésének biztosítása, lehetővé téve az energia EU-n belüli szabad áramlását a megfelelő infrastruktúra révén, műszaki vagy szabályozási akadályok nélkül;
• az energiahatékonyság javítása és az energiaimporttól való függés csökkentése, a kibocsátások csökkentése, valamint a munkahelyteremtés és a növekedés ösztönzése;
• a gazdaság dekarbonizációja és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság irányába történő átalakulás a Párizsi Megállapodással összhangban;
• a karbonszegény és a tisztaenergia-technológiákkal kapcsolatos kutatás előmozdítása, valamint a kutatás és az innováció előtérbe helyezése az energetikai átállás ösztönzése és a versenyképesség javítása érdekében.

Az EUMSZ 194. cikke megosztott hatáskör alá rendeli az energiapolitika egyes területeit, ami a közös energiapolitika felé való elmozdulást jelzi. Ugyanakkor valamennyi tagállam megőrzi a jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá a különböző energiaforrások közötti választásra és energiaellátásuk általános szerkezetének meghatározására (194. cikk, (2) bekezdés).

Eredmények

A. Általános szakpolitikai keret

A jelenlegi szakpolitikai menetrend alapja az uniós energiapolitikai céloknak a 2021 júliusában előterjesztett új „Irány az 55%!” intézkedéscsomag éghajlat-politikai céljaihoz való hozzáigazítása, amelyek a következők:

• az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az 1990-es évek szintjéhez képest 2030-ig legalább 55%-kal történő csökkentése;
• a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2050-ig történő csökkentése.

Az Európai Tanács által 2014. október 24-én elfogadott és 2018 decemberében felülvizsgált átfogó integrált éghajlat- és energiapolitika a következő, 2030-ig elérendő célokat tűzi ki:

• a megújuló energiaforrások arányának 32%-ra történő növelése az energiafogyasztásban;
• az energiahatékonyság 32,5%-os növelése;
• az EU villamosenergia-rendszerei legalább 15%-ának összekapcsolása.

Az új uniós energiacélokról jelenleg folynak a tárgyalások. 2030-ra az alábbi célokat fogják javasolni:

• a megújuló energiaforrások arányának 42–45%-ra történő növelése az energiafogyasztásban;
• az EU primerenergia-fogyasztásának 40–42%-os, a végsőenergia-fogyasztásnak pedig 36–40%-os csökkentése.

2015. február 25-én a Bizottság közzétette az energiaunióra vonatkozó stratégiát (COM(2015) 0080), amelynek célja egy olyan energiaunió kiépítése, amely biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energiaellátást biztosít az uniós háztartások és vállalkozások számára. 2016. november 30-án a Bizottság javaslatot tett a „Tiszta energia minden európainak” csomagra (COM(2016) 0860). A csomag nyolc jogalkotási javaslatból áll, amelyek az irányításra (az energiaunió irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet), a villamosenergia-piac szerkezetére (a villamos energiáról szóló (EU) 2019/944 irányelv, a villamos energiáról szóló (EU) 2019/943 rendelet és a kockázatokra való felkészülésről szóló (EU) 2019/941 rendelet), az energiahatékonyságra (az energiahatékonyságról szóló (EU) 2018/2002 irányelv, az épületek energiahatékonyságáról szóló (EU) 2018/844 irányelv), a megújuló energiára (a megújuló energiáról szóló (EU) 2018/2001 irányelv) és a szabályozó hatóságokra vonatkozó szabályokra (az ACER létrehozásáról szóló (EU) 2019/942 rendelet) vonatkoznak. A csomag utolsó elemét, az energiaunió irányításáról szóló rendeletet végül 2019. december 4-én fogadták el. A rendelet értelmében az uniós tagállamoknak 10 évre szóló integrált nemzeti energia- és klímaterveket kell kidolgozniuk a 2021 és 2030 közötti időszakra, és kétévente jelentést kell benyújtaniuk az elért eredményekről, valamint következetes hosszú távú nemzeti stratégiákat kell kidolgozniuk a Párizsi Megállapodás céljainak elérése érdekében.

Az (EU) 2019/504 határozat az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésére tekintettel változtatásokat vezetett be az EU energiahatékonysági politikájában és az energiaunió irányításában. A határozat technikai kiigazításokat hajtott végre a 2030-ra előre jelzett energiafogyasztási adatokon, hogy azok megfeleljenek a 27 tagállamból álló Uniónak.

A Bizottság 2021. július 14-én és december 15-én közzétette az „Irány az 55%!” intézkedéscsomagot azzal a céllal, hogy 2030-ra legalább 55%-kal csökkenjen a kibocsátás az 1990-es szinthez képest, és 2050-re az EU karbonsemlegessé váljon. Ez a nagyszabású csomag az éghajlattal és az energiával kapcsolatos valamennyi meglévő uniós jogi aktus felülvizsgálatából áll, beleértve a megújulóenergia-irányelvet (COM(2021) 0557), az energiahatékonysági irányelvet (COM(2021) 0558), az energiaadó-irányelvet (COM(2021) 0563), az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvet (COM(2021) 0802), valamint a földgázirányelvet (COM(2021) 0803), és a földgázrendeletet (COM(2021) 0804). Új javaslatokat is tartalmaz, mint például az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló rendeletet (COM(2021) 0559), a „ReFuelEU” légiközlekedési kezdeményezést (COM(2021) 0561) és a „FuelEU” tengerészeti kezdeményezést (COM(2021) 0562)

2022. május 18-án az Európai Bizottság az Ukrajna elleni orosz invázió által okozott nehézségekre és globális energiapiaci zavarokra adott válaszaként előterjesztette a REPowerEU tervet (COM(2022) 0230). A terv kettős célja, hogy egyrészt véget vessen az EU orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének, másrészt további előrelépést érjen el a klímaválság kezelése terén.

B. A belső energiapiac megvalósítása

A teljes mértékben integrált és megfelelően működő belső energiapiac megfizethető energiaárakat biztosít, megadja a zöld energiába való beruházásokhoz szükséges árjelzéseket, garantálja az energiaellátás biztonságát és megnyitja a legkevésbé költséges utat a klímasemlegesség felé.

A belső energiapiacra vonatkozó jogszabályokat először a harmadik energiacsomag (2009–2014) vezette be, amely öt területet ölelt fel: szétválasztás; nemzeti független szabályozók; együttműködés; Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER); és tisztességes kiskereskedelmi piacok. A határokon átnyúló együttműködés javítása érdekében a csomag létrehozta a Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózatát (villamosenergia-piaci ENTSO) és a Földgázpiaci Szállításirendszer-üzemeltetők Európai Hálózatát (földgázpiaci ENTSO). A csomag magában foglalta többek között a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló 1227/2011/EU rendeletet, valamint a transzeurópai energiahálózatokra (TEN-E) vonatkozó szakpolitikát, amelynek alapja a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról szóló 347/2013/EU rendelet.

A „Tiszta energia minden európainak” elnevezésű negyedik energiacsomag (2015–2020) elsősorban a villamosenergia-piac szerkezetére összpontosított (villamosenergia-irányelv, villamosenergia-rendelet, kockázatokra való felkészülésről szóló rendelet, ACER-rendelet). A csomag új villamosenergia-szabályozást vezetett be az energiatárolásra vonatkozóan, ösztönzőket vezetett be a fogyasztók számára a belső energiapiac jobb működéséhez való hozzájárulás érdekében, tízéves nemzeti energia- és éghajlat-politikai terveket vezetett be a 2021 és 2030 közötti időszakra, valamint megerősítette az ACER szerepét. Az utolsó években a brexittel is foglalkozott (lásd a 2.1.9. számú tájékoztatót a belső energiapiacról).

Az „Irány az 55%!” című ötödik energiacsomagot két részletben, 2021. július 14-én és december 15-én tették közzé, és erről jelenleg folynak a megbeszélések. Célja, hogy az energiacélokat összhangba hozza az új európai éghajlat-politikai törekvéssel, amely szerint a kibocsátást 2030-ig legalább 55%-kal kell csökkentenünk az 1990-es szinthez képest, és 2050-ra el kell érnünk a szén-dioxid-semlegességet. Elsősorban a megújuló energiaforrásokra, az energiahatékonyságra, az energiaadóztatásra, a légi és tengeri közlekedésre és az épületekre összpontosít.

2021 decemberében a Bizottság javasolta a földgázirányelv (2009/73/EK) (COM(2021) 0803, COM(2021) 0804), valamint a földgázrendelet (715/2009/EK) felülvizsgálatát. E felülvizsgálat szabályozási keretet javasol a versenyképes, szén-dioxid-mentesített gázpiacok számára, beleértve az új uniós hidrogénpiac kialakítását és fejlesztését is.

2022. május 18-án a REPowerEU terv (COM(2022) 0230) részeként a Bizottság azt javasolta, hogy 2030-ig 10 millió tonna megújuló hidrogént állítsanak elő hazai szinten, 10 millió tonnát pedig importáljanak a nehezen dekarbonizálható iparágakban és közlekedési ágazatokban a földgáz, a szén és a kőolaj helyettesítésére. 2022. szeptember 14-én a Bizottság sürgősségi beavatkozást javasolt az európai energiapiacokon (COM(2022) 0473) a közelmúltban történt drámai áremelkedések kezelése érdekében. Ez a villamosenergia iránti keresletet csökkentő rendkívüli intézkedéseket és az energiaágazat többletbevételeinek a végső fogyasztók közötti újraelosztását célzó intézkedéseket foglalt magában.

C. Energiahatékonyság

Az EU energiahatékonysági politikájának sarokköve az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv, amely egy sor kötelező erejű intézkedést határoz meg annak érdekében, hogy segítse az EU-t a 2020-ra kitűzött 20%-os energiahatékonysági cél elérésében. Az irányelv energiamegtakarítási célokat és számos energiahatékonysági politikát is bevezetett, többek között az energiahatékony felújításokat és az épületek kötelező energiatanúsítványait, különféle termékekre vonatkozó energiahatékonysági minimumkövetelményeket, az energiahatékonysági címkéket és az intelligens fogyasztásmérőket, valamint meghatározta a fogyasztók jogait. 2018 decemberében a felülvizsgált energiahatékonysági irányelv ((EU) 2018/2002 irányelv) legalább 32,5%-ra növelte a 2030-ra szóló átfogó uniós energiahatékonysági célkitűzést a 2007. évi alapforgatókönyvhöz viszonyítva.

2021 júliusában a Bizottság javaslatot tett egy felülvizsgált energiahatékonysági irányelvre (COM(2021) 0558), amely a 2007. évi alapforgatókönyvhöz képest a primerenergia-fogyasztás tekintetében 39%-ra, a végsőenergia-fogyasztás tekintetében pedig 36%-ra növeli a 2030-ra kitűzött energiahatékonysági célokat. Emellett a tagállamok éves energiamegtakarítási kötelezettségeit a 2024 és 2030 közötti végsőenergia-fogyasztásuk 1,5%-ában határozza meg.

A Bizottság a REPowerEU terv (COM(2022) 0230) részeként 2022 májusában javaslatot tett az energiahatékonysági célok felülvizsgálatára (COM(2022) 0222) annak érdekében, hogy 2030-ra fokozatosan megszűnjön az orosz fosszilis tüzelőanyagok behozatala a 2007. évi alapforgatókönyvhöz képest mért energiafogyasztás legalább 13%-os csökkentése révén (abszolút értékben legfeljebb 750 millió tonna olajegyenérték (Mtoe) és 980 Mtoe az EU végső- és primerenergia-fogyasztása tekintetében 2030-ig). A jelenleg tárgyalás alatt álló javaslat az EU primer- és végsőenergia-fogyasztásának 40–42%-os, illetve 36–40%-os csökkentési célkitűzését tartalmazza.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló módosított irányelv ((EU) 2018/844 irányelv) 2030-ra, 2040-re és 2050-re vonatkozó indikatív mérföldköveket, valamint hosszú távú stratégiákat határoz meg a tagállamok számára a magán- és köztulajdonban lévő lakó- és nem lakáscélú épületek nemzeti állománya felújításának támogatására annak érdekében, hogy 2050-ig magas energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállomány jöjjön létre. 2020 októberében a Bizottság közzétette az új épület-korszerűsítési stratégiát (COM(2020) 0662), amelynek célja, hogy az elkövetkező tíz évben megduplázza az éves energetikai korszerűsítési arányt.

2021 júliusában a Bizottság javaslatot tett az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálatára (COM(2021) 0802), amely növeli a felújítási arányt, különösen az egyes országokban a legrosszabbul teljesítő épületek esetében, a hosszú távú felújítási stratégiákat nemzeti épületfelújítási tervekkel váltja fel, és uniós szintű hatékonysági minimumkövetelményeket vezet be.

A környezetbarát tervezésről szóló uniós irányelv (2009/125/EK irányelv) és az energiacímkézésről szóló keretrendelet ((EU) 2017/1369 rendelet) meghatározza az egyes termékcsoportokra vonatkozó környezetbarát tervezési és energiacímkézési követelményeket (lásd az energiahatékonyságról szóló 2.4.8. számú tájékoztatót).

D. Megújuló energia

A napenergia, a szárazföldi és tengeri szélenergia, az óceánból nyert energia és a vízenergia, a biomassza, a bioüzemanyagok és a hidrogén mind megújuló energiaforrások. Az energiapiacok önmagukban nem tudják elérni a megújuló energiaforrások kívánt szintjét az EU-ban, ami azt jelenti, hogy nemzeti támogatási rendszerekre és uniós finanszírozási rendszerekre lehet szükség. A 2013. májusi Európai Tanács által elfogadott prioritások egyike volt az uniós energiaellátás diverzifikációjának fokozása és a helyi energiaforrások fejlesztése, melyek célja az ellátásbiztonság garantálása, valamint a külső energiaforrásoktól való függőség csökkentése. A megújuló energiaforrások tekintetében a 2009. április 23- i 2009/28/EK irányelv 20%-os célkitűzést vezetett be, amelyet 2020-ig kellett elérni.

2018 decemberében a megújuló energiáról szóló új irányelv ((EU) 2018/2001 irányelv) legalább 32%-ban határozta meg az EU 2030-ra vonatkozó kötelező átfogó megújulóenergia-célkitűzését. A Bizottság 2020. november 19-én ismertette a tengeri megújuló energiára vonatkozó európai uniós stratégiát (COM(2020) 0741), amely fokozza az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az Unió 2050-re klímasemlegessé váljon. A stratégiában foglalt javaslat szerint Európa tengeri szélenergia-termelési kapacitását a jelenlegi 12 GW-os szintről 2030-ig legalább 60 GW-ra, 2050-ig pedig 300 GW-ra kell növelni. Különböző stratégiák léteznek az egyes megújuló energiaforrások elterjedésének ösztönzésére (lásd a megújuló energiáról szóló 2.4.9. számú tájékoztatót).

2021 júliusában javaslat született egy új megújulóenergia-irányelvre (COM(2021) 0557), amely 2030-ig 40%-ra kívánta emelni a megújuló energiára vonatkozó általános célkitűzést. 2022 májusában az orosz fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetését célzó REPowerEU tervvel (COM(2022) 0230) összhangban a Bizottság azt javasolta, hogy a jelenleg tárgyalás alatt álló megújulóenergia-célkitűzést 2030-ig 45%-ra emeljék. Konkrétabban, a Bizottság egy napenergia-stratégiát terjesztett elő (COM(2022) 0221), amelynek célja 2025-ig a fotovoltaikus napenergia-kapacitás megkétszerezése, 2030-ig pedig 600 GW fotovoltaikus napenergia betáplálása a hálózatba. Emellett 2030-ig elérendő célokat határoz meg a megújuló hidrogén előállítására vonatkozóan (10 millió tonna hazai termelés és 10 millió tonna import), javasol egy biometánra vonatkozó cselekvési tervet, amely 2030-ig 35 milliárd köbméterre növeli a termelést, valamint rövidebb és egyszerűbb engedélyezési eljárásokat javasol.

E. A külső energiaügyi kapcsolatok megerősítése

Az EU 2012-ben információcsere-mechanizmust hozott létre az uniós országok és a nem uniós országok közötti koordináció megkönnyítése, valamint az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítása érdekében (994/2012/EU határozat). A határozat előírja az uniós országok számára, hogy értékelés céljából nyújtsanak be a Bizottságnak minden meglévő nemzetközi energiaügyi megállapodást, és bizonyos szintű információcserére kötelez az uniós tagállamok között.

A Bizottság a REPowerEU-ról szóló, 2022. március 8-i közleményében (COM(2022) 0108) reagált az Ukrajna elleni orosz invázióra, javasolva a fosszilis gáz felhasználásának legalább 155 milliárd m³-rel történő csökkentését, amely az Oroszországból 2021-ben importált mennyiségnek felel meg, azzal a céllal, hogy a csökkentés közel kétharmada egy éven belül megvalósuljon.

2022 májusában az orosz fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetését célzó REPowerEU tervvel (COM(2022) 0230) összhangban a Bizottság nemzetközi partnerekkel működött együtt az ellátás diverzifikálása, a cseppfolyósított földgáz (LNG) biztonságos importja és a nemzetközi partnerektől származó csővezetékes gázszállítás növelése érdekében. Létrehozott egy uniós energiaplatformot, amely egy, az Unió gáz- és hidrogénbeszerzését támogató önkéntes koordinációs mechanizmus, és közzétette az EU külső energiaügyi stratégiáját (JOIN(2022) 0023), amely támogatja Ukrajnát, Moldovát, a Nyugat-Balkán országait és a keleti partnerség országait, valamint az EU legkiszolgáltatottabb partnereit.

F. Az energiaellátás biztonságának javítása

A „Tiszta energia minden európainak” csomag részeként a villamosenergia-ágazati kockázatokra való felkészülésről szóló (EU) 2019/941 rendelet előírja az uniós tagállamok számára, hogy működjenek együtt egymással annak biztosítása érdekében, hogy villamosenergia-válság esetén a villamos energia eljusson oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. A rendelet biztosítja, hogy a tagállamok a szolidaritás és az átláthatóság szellemében megfelelő eszközöket vezessenek be az esetleges villamosenergia-válságok megelőzésére, az azokra való felkészülésre és azok kezelésére.

Mivel a gáz és az olaj alapvető fontosságúak az Unió energiaellátásának biztonsága szempontjából, az Unió több intézkedést fogadott el annak érdekében, hogy biztosítsa a kockázatértékelések elvégzését, valamint a megelőzést szolgáló megfelelő cselekvési tervek és vészhelyzeti tervek kidolgozását. 2017-ben a földgázellátás biztonságáról szóló rendelet ((EU) 2017/1938 rendelet) a földgázellátás biztonságának megőrzésére szolgáló biztosítékokat, valamint fokozott megelőzési, szolidaritási és válságreagálási mechanizmusokat vezetett be. A kőolajkészletekről szóló irányelv (2009/119/EK irányelv) értelmében a tagállamok kötelesek arra, hogy 90 nap átlagos napi nettó importnak vagy 61 nap átlagos napi belföldi fogyasztásnak megfelelő minimális olajtartalékot tartsanak fenn, attól függően, hogy melyik jelenti a nagyobb mennyiséget. A Bizottság javaslatot tett arra, hogy a földgázirányelv (2009/73/EK irányelv) hatályát terjesszék ki a harmadik országokba irányuló és onnan kiinduló, már meglévő és jövőbeli gázvezetékekre is (COM(2017) 0660). A földgázirányelvet 2019-ben módosította az (EU) 2019/692 irányelv, amely biztosítja, hogy az EU belső gázpiacára vonatkozó szabályok a tagállamok és harmadik országok közötti földgázszállító vezetékekre is alkalmazandók legyenek, a meglévő vezetékekre vonatkozó eltérésekkel. Ezzel kapcsolatban a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv (2013/30/EU irányelv) különös rendelkezéseket tartalmaz. Az (EU) 2017/1938 rendelet rendelkezik a megerősített regionális együttműködésről, a regionális megelőző cselekvési tervekről és vészhelyzeti tervekről, valamint a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló szolidaritási mechanizmusról.

Az uniós energiapiacon az ellátásbiztonság jelentősége drámai mértékben megnőtt az Ukrajna elleni 2022. februári orosz inváziót követően. 2022. március 8-án az EU REPowerEU közleménye (COM(2022) 0108) számos intézkedést javasolt az orosz olaj és gáz fegyverként való felhasználásával szemben, például az egyes uniós tagállamokba irányuló gázszállítás leállítását. 2022. március 23-án a Bizottság közzétette az ellátásbiztonságról és a megfizethető energiáról szóló közleményt (COM(2022) 0138), valamint a gáztárolásról szóló új rendeletre irányuló javaslatot (COM(2022) 0135). A gáztárolásról szóló rendeletjavaslat 2022. november 1-jéig legalább 80%-os gáztárolási kötelezettséget vezetett be, a következő években 90%-ra emelte a gáztárolási szintet, köztes célokat tűzött ki, és új tanúsítási eljárást vezetett be a külső beavatkozás kockázatának csökkentése érdekében. 2022. május 18-án a REPowerEU terv (COM(2022) 0230) az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való uniós függőség megszüntetésének gyakorlati megvalósítása érdekében célul tűzte ki az energiamegtakarítást, az energiaellátás diverzifikálását és a megújuló energia gyorsított bevezetését. A gáztárolási minimumkötelezettséget bevezető (EU) 2022/1032 gáztárolási rendeletet 2022. június 27-én, rekordidő alatt fogadták el.

Az Oroszországból érkező gázellátás további csökkenésének kockázatára való tekintettel a Bizottság 2022 júliusában javaslatot tett egy, az összehangolt gázkereslet-csökkentési intézkedésekről szóló új tanácsi rendeletre (COM(2022) 0361), amelynek célja, hogy 2023 tavaszáig 15%-kal csökkentse a gázfelhasználást Európában. A Bizottság közzétette továbbá az energiatakarékosságról szóló uniós közleményt (COM(2022) 0240), amely számos rövid távú megtakarítási lehetőséget tartalmaz, így például a középületek fűtésének és hűtésének célzott csökkentését.

Az európai zöld megállapodás részeként javasolt Méltányos Átállást Támogató Alap (COM(2020) 0022) a szénorientált és karbonintenzív régiókat támogatja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokra való átállásban.

Az uniós országok energetikai infrastruktúráját a TEN-E politika szabályozza (347/2013/EU rendelet), amely az uniós országok energetikai infrastruktúrájának összekapcsolására összpontosít, és kilenc kiemelt jelentőségű folyosót (négy villamosenergia-folyosó, négy gázfolyosó és egy olajfolyosó) és három kiemelt jelentőségű tematikus területet (intelligens hálózatok, villamosenergia-szupersztrádák és határokon átnyúló szén-dioxid-hálózatok) határoz meg a jobban összekapcsolt uniós energiahálózatok kialakítása érdekében. A TEN-E transzeurópai energiahálózatot a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz energiaügyi részéből finanszírozzák ((EU) 2021/1153 rendelet).

Az energiaunió irányításáról szóló ((EU) 2018/1999) rendelet 2030-ra legalább 15%-os rendszer-összeköttetési célt tűzött ki annak érdekében, hogy az uniós országokat a telepített villamosenergia-termelési kapacitásuk összekapcsolására ösztönözze. A határokon átnyúló kapacitás 15%-os arányát úgy számították ki, hogy az importkapacitást elosztották az uniós országok telepített termelési kapacitásával.

2022 áprilisában a társjogalkotók elfogadták az új TEN-E rendeletet ((EU) 2022/869), összhangban az Unió 2030-ra és 2050-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai célkitűzéseivel. A rendelet meghatározta a közös érdekű uniós projekteket (a közös érdekű projektek 5. listája) és a kölcsönös érdekű projekteket, amelyek az EU-t harmadik országokkal kapcsolják össze, továbbá megszüntette az új földgáz- és olajágazatbeli projektek támogatását, és kötelező fenntarthatósági kritériumokat vezetett be valamennyi projektre vonatkozóan.

G. Kutatási, fejlesztési és demonstrációs projektek

A Horizont Európa ((EU) 2021/695 rendelet) a 2021–2027 közötti időszakra szóló keretprogram. Ez az EU-nak az energetikai kutatást támogató fő eszköze, amelynek költségvetése (2018-as árakon számítva) 95,5 milliárd EUR, amelyből 5,4 milliárd EUR a NextGenerationEU programból származik.

A 2007-ben elfogadott európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) célja a klímasemleges energiarendszerek piaci bevezetésének és elterjedésének felgyorsítása az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák segítségével. A terv 10 kutatási és innovációs tevékenységet határozott meg (megújuló technológiák, a technológiák költségeinek csökkentése, új technológiák és szolgáltatások a fogyasztók számára, az energiarendszerek rezilienciája és biztonsága, új anyagok és technológiák az épületek számára, energiahatékonyság az ipar számára, versenyképesség a globális akkumulátorágazatban és az e-mobilitás terén, megújuló üzemanyagok és bioenergia, szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, valamint nukleáris biztonság), a teljes innovációs láncot lefedi, beleértve a finanszírozást és a szabályozási keretet is, és átfogó irányítási struktúrával rendelkezik.

A villamos energia széntelenítésben betöltött jelentős szerepe miatt az akkumulátorokat mint villamosenergia-tároló eszközöket az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság kulcsfontosságú támogató technológiáiként azonosították. A hulladékelemekre vonatkozó uniós jogszabályokat az elemekről szóló irányelv (2006/66/EK irányelv) tartalmazza. Az akkumulátorokra vonatkozó stratégiai cselekvési terv (COM(2018) 0293) célja egy globálisan integrált, fenntartható és versenyképes ipari alap kiépítése az akkumulátorok tekintetében.

A Bizottság 2020. december 10-én javaslatot tett egy új, elemekről szóló rendeletre (COM(2020) 0798) annak biztosítása érdekében, hogy az uniós piacra kerülő elemek teljes életciklusuk során fenntarthatók és biztonságosak legyenek. Az elemekről szóló rendeletről jelenleg folynak az intézményközi tárgyalások.

Az Európai Parlament szerepe

A Parlament mindig határozott támogatását fejezte ki a dekarbonizációt, a versenyképességet, a biztonságot és fenntarthatóságot előtérbe helyező közös energiapolitika iránt. Számos alkalommal sürgette egyrészt a tagállamok közötti egységességet, eltökéltséget, együttműködést és szolidaritást a belső piacot jellemző jelenlegi és jövőbeli kihívások kezelése terén, másrészt a valamennyi tagállam részéről való politikai kötelezettségvállalást, továbbá a Bizottság részéről határozott kezdeményezést szorgalmazott a 2030-as és 2050-es célkitűzések irányába történő előrelépés tekintetében.

A Parlament a szorosabb energiapiaci integráció megteremtésére, a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása terén pedig ambiciózus kötelező célkitűzések elfogadására törekedett. Ezzel összefüggésben a Parlament támogatja az EU saját célkitűzései melletti határozottabb kötelezettségvállalások elfogadását, kiemelve azt, hogy az új energiapolitikának támogatnia kell az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak csökkentésére és a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére irányuló célkitűzést.

A Parlament legutóbbi energiaügyi állásfoglalásai még relevánsabbá tették az uniós energiapolitikát alátámasztó valamennyi éghajlat-változási és környezetvédelmi célkitűzést: 2019. november 28-án a Parlament kihirdette az éghajlati és környezeti vészhelyzetet Európában[1]; 2020. január 15-én megerősítette az európai zöld megállapodást mint az energiaunió célkitűzéseinek éghajlati alapját[2]; 2020. július 10-én pedig sürgette a Bizottságot, hogy aktualizálja a transzeurópai energiainfrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokat, összhangba hozva azt az új uniós éghajlat-politikával[3]. 2020. október 8-án a Parlament megszavazta, hogy tárgyalásokat kezd a Tanáccsal azon átfogó cél meghatározása érdekében, hogy 2030-ig 60%-kal csökkenjen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, és legkésőbb 2025-ig fokozatosan megszűnjön a fosszilis tüzelőanyagok valamennyi közvetlen és közvetett támogatása[4]. A Covid19-világjárványra adott válaszként megerősítésre került, hogy a zöld és digitális stratégiák az integráltabb, szilárdabb és hatékonyabb uniós energiaunió sarokkövei.

A Parlament az Ukrajna elleni orosz invázióval és az azt követő energiaválsággal kapcsolatban a következő főbb álláspontokat fogadta el:

• 2022. március 1-jén a Parlament elítélte Oroszország Ukrajna elleni jogellenes, provokáció nélkül indított és indokolatlan katonai agresszióját és Oroszország Ukrajna elleni invázióját[5].
• 2022. április 7-én azonnali és teljes embargóra szólított fel az Oroszországból történő olaj-, szén-, nukleárisüzemanyag- és gázimport tekintetében[6].

A Parlament számos egyéb állásfoglalást is elfogadott a konfliktus konkrét szempontjait illetően: arról, hogy üdvözli a Bizottság hivatalos ajánlását, hogy Ukrajna kapjon uniós tagjelölt státuszt; Moldováról és Grúzia „európai perspektívájáról”; az ukrajnai háború elől menekülő gyermekek és fiatalok uniós védelméről; a háború nőkre gyakorolt hatásáról.

A Parlament a következő álláspontokat fogadta el a jelenlegi „Irány az 55%!” intézkedéscsomaggal kapcsolatban:

• 2022. szeptember 14-én a Parlament a Bizottság eredeti, 2021. júliusi javaslatához[7] képest ambiciózusabb energiahatékonysági célokat támogatott, azaz a végsőenergia-fogyasztás 40%-kal, illetve a primerenergia-fogyasztás 42,5%-kal történő csökkentését, ami 740 Mtoe, illetve 960 Mtoe abszolút felső határértéknek felel meg. Ez a célkitűzés valamivel ambiciózusabb, mint a Bizottság által a REPowerEU tervben 2022 májusában javasolt felülvizsgált célok.
• 2022. szeptember 14-én a Parlament támogatta azt az ambiciózusabb célt, hogy 2030-ra a megújuló energiaforrások 45%-os részarányt képviseljenek a végső energiafogyasztásban[8]. Ez összhangban van az Oroszországból származó energiaimport fokozatos megszüntetésére és a megújuló energia bevezetésének felgyorsítására irányuló REPowerEU tervvel.

A Parlament támogatja az energiaforrások és az ellátási útvonalak diverzifikációját is. Ezenkívül hangsúlyozta az összeköttetések bővítése érdekében a Közép- és Délkelet-Európát átszelő földgáz- és villamosenergia-hálózatok észak-déli tengely mentén történő összekapcsolásának, az LNG-terminálok diverzifikálásának és a csővezetékek fejlesztésének, ezáltal pedig a belső piac megnyitásának fontosságát.

Kiemelve a kutatásnak a fenntartható energiaellátás biztosításában betöltött jelentős szerepét, a Parlament azt hangsúlyozta, hogy a terv sikeres végrehajtása érdekében egyaránt szükség van közös erőfeszítésekre az új energiatechnológiák területén – mind a megújuló energiaforrások, mind pedig a fenntartható fosszilis tüzelőanyagok hasznosítására szolgáló technológiai megoldások esetében – és a kiegészítő köz- és magánfinanszírozásra.

 

Matteo Ciucci

09-2022