Energiapolitika: általános elvek

Az energiapolitika területén az EU által leküzdendő kihívások között szerepelnek a növekvő importfüggőség, a korlátozott diverzifikáció, a magas és változékony energiaárak, a növekvő globális szintű energiaigény, a termelő és a tranzitországokat érintő biztonsági problémák, az éghajlatváltozásból fakadó növekvő fenyegetettség, a dekarbonizáció, az energiahatékonyság területén elért lassú előrehaladás, a megújuló energiaforrások részesedésének növelésével kapcsolatos kihívások, valamint az energiapiacok nagyobb átláthatóságának, további integrációjának és összekapcsolódásának szükségessége. Az uniós energiapolitika középpontjában az integrált energiapiacra, az energiaellátás biztonságára és az energiaágazat fenntarthatóságára irányuló különféle intézkedések állnak.

Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 194. cikke.

Különös rendelkezések:

  • Az ellátás biztonsága: az EUMSZ 122. cikke;
  • Energiahálózatok: az EUMSZ 170–172. cikke;
  • Szén: a 37. sz. jegyzőkönyv tisztázza az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés 2002-es lejártából eredő pénzügyi következményeket;
  • Atomenergia: az atomenergia területén a legtöbb uniós intézkedés jogalapjául az Európai Atomenergia-közösség létrehozásáról szóló szerződés (Euratom-Szerződés) szolgál.

Az energiapolitikát érintő egyéb rendelkezések:

  • Belső energiapiac: az EUMSZ 114. cikke;
  • Külső energiapolitika: az EUMSZ 216–218. cikke.

Célkitűzések

Az energiaunió (2015) értelmében az EU energiapolitikájának öt fő célja a következő:

  • Európa energiaforrásainak diverzifikálása, az energiabiztonság garantálása az uniós országok közötti szolidaritás és együttműködés révén;
  • a teljes mértékben integrált belső energiapiac működésének biztosítása, lehetővé téve az energia EU-n belüli szabad áramlását a megfelelő infrastruktúra révén, műszaki vagy szabályozási akadályok nélkül;
  • az energiahatékonyság javítása és az energiaimporttól való függés csökkentése, a kibocsátások csökkentése, valamint a munkahelyteremtés és a növekedés ösztönzése;
  • a gazdaság dekarbonizációja és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság irányába történő átalakulás a Párizsi Megállapodással összhangban;
  • a karbonszegény és a tisztaenergia-technológiákkal kapcsolatos kutatás előmozdítása, valamint a kutatás és az innováció előtérbe helyezése az energetikai átállás ösztönzése és a versenyképesség javítása érdekében.

Az EUMSZ 194. cikke megosztott hatáskör alá rendeli az energiapolitika egyes területeit, ami a közös energiapolitika felé való elmozdulást jelzi. Ugyanakkor valamennyi tagállam megőrzi a jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá a különböző energiaforrások közötti választásra és energiaellátásuk általános szerkezetének meghatározására (194. cikk, (2) bekezdés).

Eredmények

A. Általános politikai keret

A jelenlegi politikai menetrend alapja az Európai Tanács által 2014. október 24-én elfogadott és 2018 decemberében felülvizsgált átfogó integrált éghajlat- és energiapolitika, amely a következő, 2030-ig elérendő célokat tűzi ki:

  • az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az 1990-es évek szintjéhez képest legalább 40%-os csökkentése;
  • a megújuló energiaforrások arányának 32%-ra történő növelése az energiafogyasztásban;
  • az energiahatékonyság 32,5%-os növelése;
  • az EU villamosenergia-rendszerei legalább 15%-ának összekapcsolása.

2015. február 25-én a Bizottság közzétette az energiaunióra vonatkozó stratégiát (COM(2015) 0080), amelynek célja egy olyan energiaunió kiépítése, amely biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energiaellátást biztosít az uniós háztartások és vállalkozások számára. 2016. november 30-án a Bizottság javaslatot tett a „Tiszta energia minden európainak” csomagra (COM(2016) 0860). A csomag nyolc jogalkotási javaslatból áll, amelyek az irányításra (az energiaunió irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet), a villamosenergia-piac szerkezetére (a villamos energiáról szóló (EU) 2019/944 irányelv, a villamos energiáról szóló (EU) 2019/943 rendelet és a kockázatokra való felkészülésről szóló (EU) 2019/941 rendelet), az energiahatékonyságra (az energiahatékonyságról szóló (EU) 2018/2002 irányelv, az épületek energiahatékonyságáról szóló (EU) 2018/844 irányelv), a megújuló energiára (a megújuló energiáról szóló (EU) 2018/2001 irányelv) és a szabályozó hatóságokra vonatkozó szabályokra (az ACER létrehozásáról szóló (EU) 2019/942 rendelet) vonatkoznak. A csomag utolsó elemét, az energiaunió irányításáról szóló rendeletet végül 2019. december 4-én fogadták el. A rendelet értelmében az uniós tagállamoknak 10 évre szóló integrált nemzeti energia- és klímaterveket kell kidolgozniuk a 2021 és 2030 közötti időszakra, és kétévente jelentést kell benyújtaniuk az elért eredményekről, valamint következetes hosszú távú nemzeti stratégiákat kell kidolgozniuk a Párizsi Megállapodás céljainak elérése érdekében.

Az (EU) 2019/504 határozat az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésére tekintettel változtatásokat vezetett be az EU energiahatékonysági politikájában és az energiaunió irányításában. A határozat technikai kiigazításokat hajtott végre a 2030-ra előre jelzett energiafogyasztási adatokon, hogy azok megfeleljenek a 27 tagállamból álló Uniónak.

2020. szeptember 17-én a Bizottság elfogadta a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós éghajlat-politikai céltervet (COM(2020) 562), amely az 1990-es szinthez képest 2030-ra vonatkozóan 55%-os aktualizált kibocsátáscsökkentési célt tartalmaz, meghaladva a jelenlegi 40%-os célértéket.

B. A belső energiapiac megvalósítása

A teljes mértékben integrált és megfelelően működő belső energiapiac megfizethető energiaárakat biztosít, megadja a zöld energiába való beruházásokhoz szükséges árjelzéseket, garantálja az energiaellátás biztonságát és megnyitja a legkevésbé költséges utat a klímasemlegesség felé. A belső energiapiacra vonatkozó jogszabályokat először a harmadik energiacsomag (2009–2014) vezette be, amely öt területet ölelt fel: szétválasztás; nemzeti független szabályozók; együttműködés; Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER); és tisztességes kiskereskedelmi piacok. A csomag magában foglalta többek között a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló 1227/2011/EU rendeletet, valamint a transzeurópai energiahálózatokra (TEN-E) vonatkozó szakpolitikát, amelynek alapja a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról szóló 347/2013/EU rendelet.

A „Tiszta energia minden európainak” elnevezésű negyedik energiacsomag (2015–2020) elsősorban a villamosenergia-piac szerkezetére (villamosenergia-irányelv, villamosenergia-rendelet, kockázatokra való felkészülésről szóló rendelet, ACER-rendelet), az energiatárolásra vonatkozó új villamosenergia-szabályok bevezetésére, valamint a belső energiapiac jobb működéséhez való hozzájárulást célzó fogyasztói ösztönzőkre és a brexit problémájának kezelésére összpontosított (lásd a 2.1.9 számú tájékoztatót a belső energiapiacról).

2020 szeptemberében a Bizottság bejelentette, hogy 2021 negyedik negyedévében új szabályozási keretet fog kidolgozni a versengő dekarbonizált gázpiacokra vonatkozóan. 2021 februárjában a Bizottság elindította konzultációs folyamatát. Ez az új keret az EU gázpiaci szabálykönyvének első nagyobb felülvizsgálatát jelenti a 2009-es harmadik energiaügyi csomag óta. Az eredmény pedig a versengő dekarbonizált gázpiacokra vonatkozó új uniós szabályozási keret, amelyet a földgázirányelv (2009/73/EK) és a földgázról szóló 715/2009/EK rendelet módosítása révén valósítanak meg.

C. Energiahatékonyság

Az EU energiahatékonysági politikájának sarokköve az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv, amely egy sor kötelező erejű intézkedést határoz meg annak érdekében, hogy segítse az EU-t a 2020-ra kitűzött 20%-os energiahatékonysági cél elérésében. Az irányelv energiamegtakarítási célokat és számos energiahatékonysági politikát is bevezetett, többek között az energiahatékony felújításokat és az épületek kötelező energiatanúsítványait, különféle termékekre vonatkozó energiahatékonysági minimumkövetelményeket, az energiahatékonysági címkéket és az intelligens fogyasztásmérőket, valamint meghatározta a fogyasztók jogait. 2018 decemberében a felülvizsgált energiahatékonysági irányelv legalább 32,5%-ra növelte a 2030-ra vonatkozó átfogó uniós célkitűzést (a 2030-ra vonatkozó, 2007-ben modellezett előrejelzésekhez viszonyítva). Az európai zöld megállapodás részeként a Bizottság javaslatot tett az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálatára, és 2020. augusztus 3-án közzétette értékelési ütemtervét.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló módosított irányelv ((EU) 2018/844 irányelv) 2030-ra, 2040-re és 2050-re vonatkozó indikatív mérföldköveket, valamint hosszú távú stratégiákat határoz meg a tagállamok számára a magán- és köztulajdonban lévő lakó- és nem lakáscélú épületek nemzeti állománya felújításának támogatására annak érdekében, hogy 2050-ig magas energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállomány jöjjön létre. 2020 októberében a Bizottság közzétette az új épület-korszerűsítési stratégiát (COM(2020) 0662), amelynek célja, hogy az elkövetkező tíz évben megduplázza az éves energetikai korszerűsítési arányt.

A környezetbarát tervezésről szóló uniós irányelv (2009/125/EK irányelv) és az energiacímkézésről szóló keretrendelet ((EU) 2017/1369 rendelet) meghatározza az egyes termékcsoportokra vonatkozó környezetbarát tervezési és energiacímkézési követelményeket (lásd az energiahatékonyságról szóló, 2.4.8 számú tájékoztatót).

D. Megújuló energia

A napenergia, a szárazföldi és tengeri szélenergia, az óceánból nyert energia és a vízenergia, a biomassza és a bioüzemanyagok mind megújuló energiaforrások. Az energiapiacok önmagukban nem tudják elérni a megújuló energiaforrások kívánt szintjét az EU-ban, ami azt jelenti, hogy nemzeti támogatási rendszerekre és uniós finanszírozási rendszerekre lehet szükség. A 2013. májusi Európai Tanács által elfogadott prioritások egyike volt az uniós energiaellátás diverzifikációjának fokozása és a helyi energiaforrások fejlesztése, melyek célja az ellátásbiztonság garantálása, valamint a külső energiaforrásoktól való függőség csökkentése. A megújuló energiaforrások tekintetében a 2009. április 23- i 2009/28/EK irányelv 20%-os célkitűzést vezetett be, amelyet 2020-ig kellett elérni. 2018 decemberében a megújuló energiáról szóló új irányelv ((EU) 2018/2001 irányelv) legalább 32%-ban határozta meg az EU 2030-ra vonatkozó kötelező átfogó megújulóenergia-célkitűzését. A Bizottság 2020. november 19-én ismertette a tengeri megújuló energiára vonatkozó európai uniós stratégiát (COM(2020) 0741), amely fokozza az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az Unió 2050-re klímasemlegessé váljon. A stratégiában foglalt javaslat szerint Európa tengeri szélenergia-termelési kapacitását a jelenlegi 12 GW-os szintről 2030-ig legalább 60 GW-ra, 2050-ig pedig 300 GW-ra kell növelni. Különböző stratégiák léteznek az egyes megújuló energiaforrások elterjedésének ösztönzésére (lásd a megújuló energiáról szóló, 2.4.9 számú tájékoztatót).

E. A külső energiaügyi kapcsolatok megerősítése

Az EU 2012-ben információcsere-mechanizmust hozott létre az uniós országok és a nem uniós országok közötti koordináció megkönnyítése, valamint az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítása érdekében (994/2012/EU határozat). A határozat előírja az uniós országok számára, hogy értékelés céljából nyújtsanak be a Bizottságnak minden meglévő nemzetközi energiaügyi megállapodást, és bizonyos szintű információcserére kötelez az uniós tagállamok között.

F. Az energiaellátás biztonságának javítása

A „Tiszta energia minden európainak” csomag részeként a villamosenergia-ágazati kockázatokra való felkészülésről szóló (EU) 2019/941 rendelet előírja az uniós tagállamok számára, hogy működjenek együtt egymással annak biztosítása érdekében, hogy villamosenergia-válság esetén a villamos energia eljusson oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. A rendelet biztosítja, hogy a tagállamok a szolidaritás és az átláthatóság szellemében megfelelő eszközöket vezessenek be az esetleges villamosenergia-válságok megelőzésére, az azokra való felkészülésre és azok kezelésére.

Mivel a gáz és az olaj alapvető fontosságúak az Unió energiaellátásának biztonsága szempontjából, az Unió több intézkedést fogadott el annak érdekében, hogy biztosítsa a kockázatértékelések elvégzését, valamint a megelőzést szolgáló megfelelő cselekvési tervek és vészhelyzeti tervek kidolgozását. 2017-ben a földgázellátás biztonságáról szóló rendelet ((EU) 2017/1938 rendelet) a földgázellátás biztonságának megőrzésére szolgáló biztosítékokat, valamint fokozott megelőzési, szolidaritási és válságreagálási mechanizmusokat vezetett be. A kőolajkészletekről szóló irányelv (2009/119/EK irányelv) értelmében a tagállamok kötelesek arra, hogy 90 nap átlagos napi nettó importnak vagy 61 nap átlagos napi belföldi fogyasztásnak megfelelő minimális olajtartalékot tartsanak fenn, attól függően, hogy melyik jelenti a nagyobb mennyiséget. A Bizottság javaslatot tett arra, hogy a földgázirányelv (2009/73/EK irányelv) hatályát terjesszék ki a harmadik országokba irányuló és onnan kiinduló, már meglévő és jövőbeli gázvezetékekre is (COM(2017) 0660). A földgázirányelvet 2019-ben módosította az (EU) 2019/692 irányelv, amely biztosítja, hogy az EU belső gázpiacára vonatkozó szabályok a tagállamok és harmadik országok közötti földgázszállító vezetékekre is alkalmazandók legyenek, a meglévő vezetékekre vonatkozó eltérésekkel. A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv (2013/30/EU irányelv) különös rendelkezéseket tartalmaz. Az ukrajnai válság nyomán az (EU) 2017/1938 rendelet rendelkezik a megerősített regionális együttműködésről, a regionális megelőző cselekvési tervekről és vészhelyzeti tervekről, valamint a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló szolidaritási mechanizmusról.

Az európai zöld megállapodás részeként javasolt Méltányos Átállást Támogató Alap (COM(2020) 0022) a szénorientált és karbonintenzív régiókat támogatja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokra való átállásban.

Az uniós országok energetikai infrastruktúráját a TEN-E politika szabályozza, amely kilenc kiemelt jelentőségű folyosót (négy villamosenergia-folyosó, négy gázfolyosó és egy olajfolyosó) és három kiemelt jelentőségű tematikus területet (intelligens hálózatok, villamosenergia-szupersztrádák, határokon átnyúló szén-dioxid-hálózatok) határoz meg a jobban összekapcsolt uniós energiahálózatok kialakítása érdekében.

G. Kutatási, fejlesztési és demonstrációs projektek

A Horizont 2020 keretprogram (H2020) 2014-től 2020-ig tartott, és az energiakutatás támogatásának volt a fő uniós eszköze. 5,9 milliárd EUR összegű pénzügyi keretet különítettek el a tiszta, biztonságos és hatékony energia fejlesztésének, valamint a fenntartható fejlődésnek a támogatására.

2021. március 16-án az Európai Unió Tanácsa elfogadta a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó Horizont Európa uniós kutatási és innovációs keretprogram létrehozásáról szóló rendelettel kapcsolatos álláspontját. A Horizont Európa költségvetése (2018-as árakon számítva) 80,9 milliárd EUR, amelyből 5 milliárd EUR a NextGenerationEU programból származik.

A Bizottság által 2007. november 22-én elfogadott európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) célja a klímasemleges energiarendszerek piaci bevezetésének és alkalmazásának felgyorsítása az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák segítségével. 10 kutatási és innovációs tevékenységet határoz meg (megújuló technológiák, a technológiák költségeinek csökkentése, új technológiák és szolgáltatások a fogyasztók számára, az energiarendszerek rezilienciája és biztonsága, új anyagok és technológiák az épületek számára, energiahatékonyság az ipar számára, versenyképesség a globális akkumulátorágazatban és az e-mobilitás terén, megújuló üzemanyagok és bioenergia, szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, valamint nukleáris biztonság), lefedi a teljes innovációs láncot, beleértve a finanszírozást és a szabályozási keretet is, és átfogó irányítási struktúrával rendelkezik.

A villamos energia széntelenítésben betöltött jelentős szerepe miatt az akkumulátorokat mint villamosenergia-tároló eszközöket az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság kulcsfontosságú támogató technológiáiként azonosították. Az akkumulátorokra vonatkozó stratégiai cselekvési terv (COM(2018) 0293) célja egy globálisan integrált, fenntartható és versenyképes ipari alap kiépítése az akkumulátorok tekintetében.

Az Európai Parlament szerepe

A Parlament mindig határozott támogatását fejezte ki a dekarbonizációt, a versenyképességet, a biztonságot és fenntarthatóságot előtérbe helyező közös energiapolitika iránt. Számos alkalommal sürgette egyrészt a tagállamok közötti egységességet, eltökéltséget, együttműködést és szolidaritást a belső piacot jellemző jelenlegi és jövőbeli kihívások kezelése terén, másrészt a valamennyi tagállam részéről való politikai kötelezettségvállalást, továbbá a Bizottság részéről határozott kezdeményezést szorgalmazott a 2030-as és 2050-es célkitűzések irányába történő előrelépés tekintetében.

A Parlament a szorosabb energiapiaci integráció megteremtésére, a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása terén pedig ambiciózus kötelező célkitűzések elfogadására törekedett. Ezzel összefüggésben a Parlament támogatja az EU saját célkitűzései melletti határozottabb kötelezettségvállalások elfogadását, kiemelve azt, hogy az új energiapolitikának támogatnia kell az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak csökkentésére és a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére irányuló célkitűzést.

2020. október 8-án a Parlament megszavazta, hogy tárgyalásokat kezd a Tanáccsal azzal az átfogó céllal, hogy 2030-ig 60%-kal csökkenjen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, és legkésőbb 2025-ig fokozatosan megszűnjön a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen és közvetett támogatása;

  • 2018. január 17-én a Parlament támogatta az EU energiafogyasztásának 2030-ig 40%-kal történő csökkentését, továbbá a megújuló energiaforrások részarányának legalább 35%-ra való növelését az EU energiaszerkezetében;
  • 2017. június 13-án a Parlament első olvasatban elfogadta állásfoglalását fogadott el a háztartási gépek energiacímkéinek egy A-tól G-ig terjedő skála bevezetése révén történő egyszerűsítéséről, lehetővé téve ezzel a fogyasztók számára, hogy az energiafogyasztásukat és -költségeiket csökkentő termékeket válasszanak.

A Parlament támogatja továbbá az energiaforrások- és útvonalak diverzifikálását, valamint a Közép- és Dél-Európát átszelő villamosenergia- és földgázhálózatok észak-déli tengely mentén történő összekapcsolásának fontosságát a további összekapcsolások létrehozása, valamint a cseppfolyósítottföldgáz-terminálok diverzifikálása és a csővezetékek fejlesztése terén, megnyitva ilyen módon a belső piacot.

Figyelemmel a fosszilis tüzelőanyagoktól való egyre növekvő európai függőségre, a Parlament üdvözölte a SET-tervet, mivel meggyőződése, hogy az számottevő mértékben járulhat hozzá az ellátás fenntarthatóságához és biztonságához, és szükséges az EU 2030. és 2050. évi energia- és éghajlat-politikai céljainak eléréséhez.

Kiemelve a kutatásnak a fenntartható energiaellátás biztosításában betöltött jelentős szerepét, a Parlament azt hangsúlyozta, hogy a terv sikeres végrehajtása érdekében egyaránt szükség van közös erőfeszítésekre az új energiatechnológiák területén – mind a megújuló energiaforrások, mind pedig a fenntartható fosszilis tüzelőanyagok hasznosítására szolgáló technológiai megoldások esetében – és a kiegészítő köz- és magánfinanszírozásra.

A Parlament legutóbbi energiaügyi állásfoglalásai az uniós energiapolitikát alátámasztó valamennyi éghajlat-változási és környezetvédelmi célkitűzés relevanciáját növelték. Ebben az összefüggésben a Parlament 2019. november 28-i állásfoglalásában kihirdette az európai éghajlati és környezetvédelmi vészhelyzetet, 2020. január 15-i állásfoglalásában megerősítette, hogy az európai zöld megállapodás az energiaunió célkitűzéseinek éghajlati alapja, a transzeurópai energiaipari infrastruktúráról szóló iránymutatások felülvizsgálatáról szóló, 2020. július 10-i állásfoglalásában pedig sürgette a Bizottságot, hogy az iránymutatásokat aktualizálja és hozza összhangba az uniós éghajlat-politikával.

A Covid19-világjárványra adott válaszként megerősítésre került, hogy a zöld és digitális stratégiák az integráltabb, szilárdabb és hatékonyabb uniós energiaunió sarokkövei.

 

Matteo Ciucci / Albane Keravec