Energiahatékonyság

Az energiahatékonyság stratégiai prioritás az energiaunió számára, amely az energiahatékonyság elsődlegességének elvére épül. Az energiahatékonysági intézkedéseket a fenntartható energiaellátás megvalósításának, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének, az ellátásbiztonság javításának, az importkiadások csökkentésének és Európa versenyképessége fokozásának eszközeként tekintik. Az energiahatékonyságra vonatkozó uniós jogszabályok az elmúlt 15 évben jelentősen fejlődtek. 2023-ban a társjogalkotók 2030-ig 11,7%-ra növelték az energiahatékonysági célkitűzést, azaz az EU végsőenergia-fogyasztásának csökkentésére vonatkozó célt.

Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 194. cikke.

Eredmények

A. Az energiahatékonysági irányelv

1. Az energiahatékonysági irányelv: 2020-as célok

A 2012 decemberében hatályba lépett eredeti energiahatékonysági irányelv (2012/27/EU irányelv) a tagállamok számára előírta indikatív nemzeti energiahatékonysági célkitűzések bevezetését annak biztosítása érdekében, hogy az EU megvalósítsa az energiafogyasztás 2020-ig 20%-kal történő csökkentésére vonatkozó kiemelt célját. Abszolút értékben kifejezve 2020-ra az EU energiafogyasztása a primer és a végső energia tekintetében nem haladhatta meg az 1474, illetve 1078 millió tonna olajegyenértéket (Mtoe). A tagállamok jogosultak voltak e minimális előírásoknál még szigorúbb szabályokat hozni az energiamegtakarítás érdekében. Az irányelv ezenkívül kötelező intézkedéscsomagot is bevezetett azzal a szándékkal, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak e cél eléréséhez, és jogilag kötelező szabályokat határozott meg a végfelhasználók és az energiaszolgáltatók számára. A tagállamoknak közzé kellett tenniük hároméves nemzeti energiahatékonysági cselekvési terveiket.

2. A felülvizsgált energiahatékonysági irányelv: 2030-as célok

2018 novemberében a „Tiszta energia minden európainak” csomag részeként a Bizottság javaslatot tett az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálatára, amely 2030-ig 32,5%-ra emelte a primerenergia- és végsőenergia-fogyasztás csökkentésére vonatkozó uniós célkitűzéseket a 2007-ben készült, 2030-ra vonatkozó energiafogyasztási előrejelzésekhez képest. Abszolút értékben kifejezve 2030-ra az EU energiafogyasztása a primer és a végső energia tekintetében nem haladhatná meg az 1128, illetve 846 Mtoe-t. Az irányelv arra is kötelezte a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy 2030-ig átlagosan évi 4,4%-kal csökkentsék energiafogyasztásukat. Az (EU) 2018/1999 rendelettel összhangban a tagállamoknak nemzeti energiacélokat kellett javasolniuk, és tízéves nemzeti energia- és klímaterveket kellett kidolgozniuk a 2021–2030-as időszakra. Emellett kétévente eredményjelentést kell benyújtaniuk, amelyet a Bizottság nyomon követ és értékel, illetve a Bizottság uniós szintű intézkedéseket hozhat az átfogó uniós célokkal való összhangjuk biztosítása érdekében. Az új irányelv 2018 decemberében lépett hatályba, és azt a tagállamok 2020. június 25-ig ültették át nemzeti jogukba.

2021 júliusában az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag részeként a Bizottság javaslatot tett az energiahatékonysági irányelv első felülvizsgálatára annak érdekében, hogy annak energiahatékonysági céljait összehangolja az EU új éghajlatvédelmi törekvésével, és a jogszabályokba beépítette az energiahatékonyság elsődlegességének elvét az energiaunió egyik pilléreként. Ezzel az elvvel összhangban a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a tervezési, szakpolitikai és jelentős beruházási döntések során értékeljék az energiahatékonysági megoldásokat, beleértve a keresletoldali erőforrásokat és a rendszerek rugalmasságát. A Bizottság javasolta, hogy az EU kötelező éves energiahatékonysági célkitűzését 2030-ig legalább 9%-ra növeljék a 2020-ban készült, 2030-ra vonatkozó aktualizált előrejelzésekhez képest (ami a primer-, illetve a végsőenergia-fogyasztásra vonatkozó energiahatékonysági célkitűzések 2030-ig 39%-ra, illetve 36%-ra történő emelésének felel meg a 2007-ben készült, 2030-ra vonatkozó régi előrejelzésekhez képest). Abszolút értékben kifejezve 2030-ra az EU energiafogyasztása a javaslat alapján a primer és a végső energia tekintetében nem haladhatná meg az 1023, illetve 787 Mtoe-t.

A javaslat arra kérte a tagállamokat, hogy határozzanak meg indikatív nemzeti energiacsökkentési célokat, egy képletet biztosított a tagállamok rendelkezésére hozzájárulásuk kiszámításához, fejlettebb automatikus hiánypótlási mechanizmusokat vezetett be, valamint kétszeresére növelte a tagállamok azon kötelezettségét, hogy 2024 és 2030 között a végsőenergia-fogyasztásuk 1,5%-ának megfelelő új éves energiamegtakarítást érjenek el. A javaslat emellett példaértékű követelményeket vezetett be a középületekre vonatkozóan (például a közszféra energiafogyasztásának 1,7%-os csökkentésére vonatkozó éves célkitűzést, valamint a közigazgatási épületek teljes alapterületének legalább 3%-ára kiterjedő felújítási célt), Emellett javasolta az energiaszegénység enyhítését a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók előnyben részesítése révén, valamint ellenőrzési kötelezettségeket és műszaki alkalmassági követelményeket vezetett be, különösen a nagy energiafogyasztókra vonatkozóan.

2022 májusában az Ukrajna elleni orosz agressziót követő REPowerEU terv részeként a Bizottság javaslatot tett az energiahatékonysági irányelv második felülvizsgálatára, amelyben tovább növelte a kötelező energiahatékonysági célt, 9%-ról 13%-ra. Abszolút értékben kifejezve 2030-ra az EU energiafogyasztása a javaslat alapján a primer és a végső energia tekintetében nem haladhatná meg a 980, illetve 750 Mtoe-t.

A javaslat részletesen ismertette a gáz- és olajkereslet 5%-os csökkentésére irányuló, rövid távú magatartásbeli változásokat, és arra ösztönözte a tagállamokat, hogy indítsanak a háztartásokat és az ipart célzó konkrét kommunikációs kampányokat, és alkalmazzanak adóintézkedéseket az energiamegtakarítás elősegítése érdekében, mint amilyen például az energiahatékony fűtési rendszerekre, épületszigetelésre, berendezésekre és termékekre kivetett hozzáadottérték-adó csökkentése. Emellett rendkívüli intézkedéseket is meghatározott a súlyos ellátási zavarok esetére, és iránymutatást közölt a fogyasztókra vonatkozó rangsorolási kritériumokkal, valamint egy összehangolt uniós keresletcsökkentési terv létrehozásával kapcsolatban. 2022 júliusa és decembere között az irányelvet a belső energiapiacra vonatkozó új keresletcsökkentési célok (2.1.9) egészítették ki, beleértve a 2022 augusztusa és 2023 márciusa közötti 15%-os (azaz 45 milliárd köbméternek megfelelő) önkéntes gázcsökkentési célt, a 2022 decembere és 2023 márciusa közötti 10%-os önkéntes bruttó villamosenergia-csökkentési célt, valamint a csúcsidőszakokra vonatkozó kötelező 5%-os villamosenergia-csökkentési célt.

A 2023. október 10. óta hatályos új energiahatékonysági irányelv ((EU) 2023/1791 irányelv) a 2020-ban készült, 2030-ra vonatkozó energiafogyasztási előrejelzésekhez képest 2030-ig 11,7%-ban határozza meg az uniós energiahatékonysági célokat, azaz a primer- és végsőenergia-fogyasztás uniós szintű csökkentését. Abszolút értékben kifejezve 2030-ra az EU energiafogyasztása a primer és a végső energia tekintetében nem haladhatja meg a 992,5, illetve 763 Mtoe-t. A végsőenergia-fogyasztás alapján minden tagállam indikatív nemzeti energiahatékonysági hozzájárulást határoz meg az Unió kötelező végsőenergia-fogyasztási célkitűzésének teljesítése érdekében. A tagállamok 2030-ig halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást érnek el, amely 2023. december 1-ig a végsőenergia-fogyasztás legalább 0,8%-ának, 2024. január 1-jétől 1,3%-ának, 2026. január 1-jétől 1,5%-ának, 2028. január 1-jétől pedig 1,9%-ának megfelelő új megtakarítást jelent évente. Az irányelv által bevezetett kötelezettség értelmében a közszférának példamutató szerepet kell betöltenie: az uniós közintézményeknek 2021-hez képest évente legalább 1,9%-kal kell csökkenteniük összesített végsőenergia-fogyasztásukat, és minden évben a fűtött és/vagy hűtött épületeik teljes alapterületének legalább 3%-át kell felújítaniuk. Emellett az irányelv az adatközpontokra vonatkozó jelentéstételi kötelezettségeket állapított meg, egyablakos ügyintézési pontokról rendelkezett a kis- és középvállalkozások, háztartások és közintézmények számára, és kötelezettségeket írt elő a 45 000 főnél nagyobb népességű települések fűtési és hűtési terveire vonatkozóan.

B. Általános keret

1. Az épületek energiateljesítménye

a. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv

Az épületek energiahatékonyságáról szóló, 2018-ban módosított irányelv (2010/31/EU irányelv) célja annak biztosítása, hogy 2050-re minden tagállam magas energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállománnyal rendelkezzen. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv kötelező hosszú távú felújítási stratégiák kidolgozását írja elő a tagállamok számára annak támogatása érdekében, hogy a magán- és köztulajdonban lévő épületek nemzeti állománya felújítás révén 2050-re nagy energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállománnyá váljon. Továbbá az irányelv felgyorsítja a meglévő épületek 2050-ig „közel nulla energiaigényű épületekké” történő átalakítását, előírva, hogy 2021-től kezdődően minden új épületnek közel nulla energiaigényűnek kell lennie, valamint támogatja valamennyi épület intelligens technológiák révén történő korszerűsítését.

A Bizottság 2021. december 15-én javaslatot tett az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálatára annak érdekében, hogy azt összhangba hozza a klímasemlegességre irányuló törekvésekkel. A felülvizsgálat jövőképet vázol fel, és körvonalazza a kibocsátásmentes épületállomány 2050-ig történő megvalósításához szükséges eszközöket, bevezeti a kibocsátásmentes épületek új fogalommeghatározását és finomítja a meglévő fogalommeghatározásokat, például a „közel nulla energiaigényű épület” és a „mélyfelújítás” fogalmát. A hosszú távú felújítási stratégiákat a működőképesebb és jobban nyomon követhető nemzeti épületfelújítási tervekkel váltja fel, amelyeket 2024. június 30-ig kell benyújtani. A felülvizsgálat emeli az energiahatékonysági minimumkövetelmények szintjét azáltal, hogy előírja, hogy 2030-tól az EU-ban valamennyi új épületnek, 2027-től pedig valamennyi új középületnek kibocsátásmentesnek kell lennie, a G energiahatékonysági osztályba tartozó nem lakáscélú valamennyi épületet 2027-ig legalább F osztályúra, 2030-ig pedig E osztályúra kell felújítani, és 2030-ig minden lakóépületnek el kell érnie legalább az F osztályt, 2033-ig pedig az E osztályt. A felülvizsgálat szerint 2025-ig bevezetésre kerülnek az energiahatékonysági tanúsítványokra vonatkozó összehasonlítható nemzeti szabványok, 2024-ig az önkéntes felújítási útlevelek, 2026-ig pedig az okosépület-mutató, valamint rendelkezik az energiaszegénység enyhítésére irányuló pénzügyi támogatásról is.

2022. május 18-án, az Ukrajna elleni orosz inváziót követően és a REPowerEU tervvel összhangban a Bizottság módosította az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvet azáltal, hogy növelte az épületek napenergia-termeléséhez nyújtott támogatást, beleértve a tetőre szerelt napelemek fokozatosan történő, kötelező telepítését (napelemes tető kezdeményezés) és az energiaigény csökkentésére irányuló intézkedéseket.

b. Az épületkorszerűsítési program

2020 októberében a Bizottság közzétette a felújítások ösztönzésére irányuló európai épületkorszerűsítési programot, amelynek célja, hogy a következő 10 évben legalább megkétszerezze a felújítások arányát és biztosítsa, hogy a felújítások nagyobb energia- és erőforrás-hatékonyságot eredményezzenek. Az épületkorszerűsítési kezdeményezés a „Tiszta energia minden európainak” csomag keretében elfogadott intézkedésekre épül majd, többek között előírva minden tagállam számára, hogy közzétegye hosszú távú épületkorszerűsítési stratégiáját, valamint nemzeti energia- és klímaterveinek épületekkel kapcsolatos szempontjait.

2. Kapcsolt energiatermelés

Az energiaunióra vonatkozó csomag keretében a Bizottság 2016-ban elindította az Európai Unió hőtechnikai stratégiáját az épületek energiahatékonyságának fokozása, valamint a villamosenergia-rendszerek és a távfűtési rendszerek összekapcsoltságának javítása érdekében, ami növelné a megújuló energia használatát, és ösztönözné az ipar által termelt hulladékhő vagy hulladék hűtőhatás újrafelhasználását. A stratégiára vonatkozó jogalkotási rendelkezéseket a „Tiszta energia minden európainak” csomag tartalmazta.

Az energiahatékonysági irányelv 2018. évi felülvizsgálata kötelezte a tagállamokat, hogy értékeljék a magas hatásfokkal termelő kapcsolt erőművek és a távfűtési/távhűtési hálózatok kapcsán a területükön meglévő potenciált, és tájékoztassák erről a Bizottságot, valamint végezzenek az éghajlati feltételeken, a gazdasági megvalósíthatóságon és a műszaki alkalmasságon alapuló költség-haszon elemzést (néhány kivétellel).

Az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálatára vonatkozó, 2021. júliusi bizottsági javaslat szigorította az átfogó értékelések tervezését és nyomon követését, módosította a hatékony távfűtés és távhűtés fogalommeghatározásait, valamint további kritériumokat vezetett be a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó fajlagos kibocsátásokra vonatkozóan (270g CO2/kWh). 2022 májusában az épületek energiahatékonyságára vonatkozó módosítás kötelezettségeket vezetett be a tagállamok számára a napenergia-berendezések épületekben történő telepítésének előmozdítása érdekében.

3. Termékek energiahatékonysága

Az EU számos intézkedést vezetett be a termékek energiahatékonysága tekintetében, ideértve az energiával kapcsolatos termékek környezettudatos tervezésére vonatkozó követelményeket (2009/125/EK irányelv) és az energiacímkézés keretének meghatározását ((EU) 2017/1369 rendelet). A termékek energiahatékonyságának címkézésére vonatkozó új keret megszünteti az A+, A++ és A+++ minősítéseket, és visszatér az egyszerűbb A-tól G-ig terjedő skálához. 2021 és 2023 között a Bizottság több rendeletet fogadott el a környezettudatos tervezésről és az energiacímkézésről a különböző terméktípusokra vonatkozó környezettudatos tervezési követelményeket illetően.

Az Európai Parlament szerepe

A Parlament folyamatosan szorgalmazta a nagyratörőbb energiahatékonysági célkitűzéseket és a szigorúbb szabályozást.

2018. január 17-én a Parlament első olvasatbeli módosításokat fogadott el, amelyekben a Bizottság által javasolt 30%-nál magasabb, legalább 35%-os, 2030-ig elérendő energiahatékonysági célkitűzést szorgalmazott az Unió számára.

2020. január 15-én a Parlament állásfoglalást fogadott el az európai zöld megállapodásról, amelyben kérte az energiahatékonysági irányelvnek és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvnek az EU fokozott éghajlatvédelmi törekvésével összhangban történő felülvizsgálatát. 2020. szeptember 17-én a Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben támogatta az uniós épületállomány energiahatékonysági potenciáljának maximalizálását, és felszólította a Bizottságot, hogy dolgozzon ki következetes intézkedéseket az épületek gyorsabb és alaposabb felújításának elősegítése érdekében. 

2022. szeptember 14-én a Parlament módosítást fogadott el, amely a Bizottság által a REPowerEU terv részeként javasolt uniós energiahatékonysági célt 2030-ig a végsőenergia-fogyasztás legalább 13%-ára emelte a 2020-as előrejelzésekhez képest. Ez 740 Mtoe, illetve 960 Mtoe végsőenergia-, illetve primerenergia-fogyasztási határértéknek felel meg.

2023. március 14-én a Parlament meghatározta első olvasatbeli álláspontját arról, hogy a lakóépületeknek 2030-ig el kell érniük legalább az E, 2033-ig pedig a D energiahatékonysági osztályt (a bizottsági javaslat szerinti F és E osztály helyett), valamint az energiaszegénység elleni támogató intézkedésekről. A nem lakáscélú épületeknek és a középületeknek 2027-re, illetve 2030-ra kellene ugyanezeket az osztályokat elérniük. Korlátozott számú mentesség vonatkozna a különleges épületekre (műemlékek, technikai épületek, ideiglenes használatú épületek, templomok, vallásgyakorlási helyszínek stb.) és azokra az állami szociális bérlakásokra, ahol a felújítás olyan bérletidíj-növekedést eredményezne, amely nem ellensúlyozható az energiaszámlákon elért megtakarítással, és a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások számára célzott vissza nem térítendő és egyéb támogatásokat kell biztosítani. A Parlament és a Tanács jelenleg intézményközi tárgyalásokat folytat.

A témával kapcsolatos további információkért látogasson el az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság honlapjára.

 

Matteo Ciucci