Erőforrás-hatékonyság és a körforgásos gazdaság

Az erőforrások felhasználásának múltbeli és jelenlegi tendenciái a szennyezés magas szintjéhez, a környezet állapotromlásához és a természeti erőforrások kimerüléséhez vezettek. Az európai hulladékpolitika hosszú múltra tekint vissza és hagyományosan a környezeti szempontból fenntartható hulladékgazdálkodásra összpontosít. Az erőforrás-hatékony Európa megvalósítása ütemtervének és a körforgásos gazdaságról szóló csomagnak – amelyek az európai gazdaságot 2050-re fenntarthatóvá alakítják át – meg kellene fordítania e tendenciát. A körforgásos gazdaságról szóló nemrég kidolgozott csomagban szereplő, hulladékról szóló négy új irányelv a megelőzés, az újrahasználat, az újrafeldolgozás és a hulladéklerakás tekintetében új hulladékgazdálkodási célértékeket vezet be. Az európai zöld megállapodás keretében a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv jövőorientált menetrendet biztosít a tisztább és versenyképesebb EU eléréséhez, és a klímasemlegességhez való teljes körű hozzájáruláshoz.

Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191–193. cikke.

Eredmények

Minden termék természetes alapanyagokból készül. Az uniós gazdaság erősen függ a természeti erőforrásoktól. Ha fennmaradnak a jelenlegi tendenciák, a természeti erőforrások mennyiségének csökkenése és kimerítése is folytatódni fog, akárcsak a hulladéktermelés. Erőforrás-felhasználásunk mára olyan nagyságrendeket ért el, hogy veszélybe került a jövőbeli nemzedékek – és a fejlődő országok – esélye arra, hogy ők is igazságos mértékben részesüljenek a szűkös erőforrásokból. A természeti erőforrások észszerű használata volt az első európai szerződésekben megjelenő legkorábbi környezetvédelmi kérdések egyike. Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve (COM(2011) 0571) a hetedik környezetvédelmi cselekvési program egyik kulcsfontosságú kezdeményezése. A program egyik fő célkitűzése az EU gazdasági potenciáljának felszabadítása, hogy kevesebb erőforrás felhasználásával termelékenyebbé váljon és elmozduljon a körkörös gazdaság irányába. Ezen túlmenően a körforgásos gazdaságról szóló nemrég kidolgozott csomag intézkedései elősegítik az Unió átállását a körforgásos gazdaságra az újrafeldolgozás és újrahasznosítás fokozása révén, amellett, hogy javítják a globális versenyképességet, ösztönzik a fenntartható gazdasági növekedést és új munkahelyek teremtését.

A. Erőforrás-hatékonyság

Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve része az Európa 2020 stratégia erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos kiemelt kezdeményezésének. Támogatja az erőforrás-hatékony, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő elmozdulást. Az ütemterv figyelembe veszi a 2005. évi Tematikus stratégia a természeti erőforrások fenntartható használatáról című közlemény (COM(2005) 0670) és az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája tekintetében történt előrehaladást, és keretet hoz létre a jövőbeni fellépések tervezéséhez és végrehajtásához. Felvázolja a 2050-re megvalósítandó strukturális és technológiai változásokat is, beleértve a 2020-ig elérendő mérföldköveket. A menetrend különböző módszereket javasol a források termelékenységének növelésére, valamint a gazdasági növekedésnek a források felhasználásáról és környezeti hatásairól történő leválasztására.

B. Hulladékkezelés és a hulladékkeletkezés megelőzése

A hulladékokról szóló keretirányelv (2008/98/EK) a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia (COM(2005) 0666) által kijelölt utat folytatja, egyben hatályon kívül helyezte a korábbi hulladékügyi keretirányelvet (a 2006/12/EK irányelvvel egységes szerkezetbe foglalt 75/442/EGK irányelv), a veszélyes hulladékokról szóló irányelvet (91/689/EGK) és a hulladékolajok ártalmatlanításáról szóló irányelvet (75/439/EGK). Célja az uniós szakpolitika reformja és egyszerűsítése volt, mégpedig a megelőzésére összpontosító új keret és új célkitűzések kialakítása révén.

A hulladékszállítási rendelet (1023/2006/EK) határozza meg a hulladék szállításának szabályait az Unión belül, illetve Unió és az azon kívüli országok között, a környezetvédelem javításának kifejezett céljával. Hatálya gyakorlatilag valamennyi hulladéktípus szállítására kiterjedt (a radioaktív hulladék kivételével), ideértve a közúti, vasúti, tengeri és légi szállítást is. Különösen tiltott volt a veszélyes hulladék OECD-n kívüli országokba való kivitele, valamint a hulladék az EU/az Európai Szabadkereskedelmi Társulás területén kívüli elhelyezésének céljával való kivitele. Az illegális hulladékszállítás azonban továbbra is súlyos problémát jelent; az 1013/2006/EK rendeletet módosító új rendelet ((EU) 660/2014) célja ezért az, hogy elősegítse a hulladékszállítási rendelet egységes végrehajtásának biztosítását. Az (EU) 660/2014 rendelet megerősítette a hatályos jogszabályok ellenőrzési rendelkezéseit, szigorúbb követelményeket szabott a nemzeti felügyeletre és tervezésre vonatkozóan.

C. Termelés- és hulladékáram-specifikus jogszabályok

A 2000/53/EK irányelv célja az elhasználódott járművekből és azok alkatrészeiből származó hulladék csökkentése volt például azáltal, hogy előírta 2015-ig az újrahasználat és az újrahasznosítás mértékének 95%-ra, az újrahasználat és újrafeldolgozás mértékének pedig legalább 85%-ra növelését. Arra ösztönözte továbbá a járműgyártókat és importőröket, hogy korlátozzák a veszélyes anyagok mennyiségét, valamint javítsák a visszanyert anyagok felhasználását. Egy végrehajtási jelentés (COM(2009) 0635) szerint az elhasználódott járművekről szóló irányelv végrehajtása sok tagállamban nehézségekbe ütközött, egyrészt a forgalomból kivont gépkocsik és a regisztrált elhasználódott járművek száma közötti eltérések, másrészt a fejlődő országokba történő illegális kivitel miatt.

A hajók újrafeldolgozásáról szóló rendelet (1257/2013/EU)) 2013. december 30-án lépett hatályba. A rendelet fő célja az uniós hajók újrafeldolgozásából és kezeléséből adódó balesetek, sérülések és az emberi egészségre vagy a környezetre nézve káros egyéb hatások megelőzése, csökkentése és felszámolása volt, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a hajók ilyen újrafeldolgozásából származó hulladékot környezetvédelmi szempontból megfelelően kezeljék. A rendelet számos követelményt állapított meg az uniós hajók és hajótulajdonosok, az uniós hajók újrafeldolgozását vállaló hajó-újrafeldolgozó létesítmények, valamint az illetékes hatóságok és szakhatóságok számára.

A 2008/34/EK irányelv által módosított 2002/96/EK irányelv célja a talaj, a víz és a levegő szennyezéssel szembeni védelme volt az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak hatékonyabb és kisebb mértékű ártalmatlanítása révén. Az egyes veszélyes anyagok alkalmazásának elektromos és elektronikus berendezésekben való korlátozásáról szóló 2002/95/EK irányelvet az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvvel párhuzamosan fogadták el, célja pedig a környezet és az emberi egészség védelme azáltal, hogy az ilyen berendezésekben korlátozza az ólom, a higany, a kadmium, a króm és a brómozott lángkésleltetők alkalmazását. A két említett irányelv tagállami végrehajtása nehéznek bizonyult, ugyanis az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak csupán egyharmadát sikerült összegyűjteni és megfelelő kezelésnek alávetni. Ezért hosszú jogalkotási eljárás után 2012-ben elfogadták az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv (2012/19/EU) és a veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásáról szóló irányelv (2012/18/EU) átdolgozását. Az új irányelvek előírták a tagállamok számára, hogy növeljék az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak begyűjtését, valamint tegyék lehetővé a fogyasztók számára, hogy elektromos berendezéseiket bármely kis elektromos terméket árusító üzletbe visszavihessék anélkül, hogy új áru vásárlására köteleznék őket.

Az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv az elemekkel és akkumulátorokkal kapcsolatos hulladékgazdálkodás és környezeti teljesítményük javítására törekedett oly módon, hogy meghatározta begyűjtésük, újrafeldolgozásuk, kezelésük és ártalmatlanításuk szabályait. Az irányelv továbbá megállapította bizonyos veszélyes anyagok (különösen a higany és a kadmium) elemekben és akkumulátorokban való előfordulásának határértékeit. A 2013/56/EK irányelv módosítása megszüntette a tömegük legfeljebb 2%-át kitevő higanytartalmú gombelemekre vonatkozó kivételt.

A radioaktív hulladékról és anyagokról szóló 96/29/Euratom irányelvvel összhangban minden tagállamnak kötelezően be kell jelentenie azokat a tevékenységeket, amelyek ionizáló sugárzásból eredő veszéllyel járnak. A radioaktív hulladékok szállítását az 1493/93/Euratom tanácsi rendelet és a 2006/117/Euratom tanácsi irányelv szabályozza.

A 94/62/EK irányelv hatálya kiterjedt valamennyi, az uniós piacon forgalomba hozott csomagolásra, valamint csomagolási hulladékra, függetlenül attól, hogy az ipari, kereskedelmi, hivatali, üzleti, szolgáltatási, háztartási vagy bármilyen más szinten keletkezik. A 2004/12/EK módosító irányelv követelményeket állapított meg a csomagolásra vonatkozóan és egyértelműsítette a „csomagolás” meghatározását. Ezenkívül a 2015. április 29-i (EU) 2015/720 irányelv módosította a 94/62/EK irányelvet a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkentése terén, amelyek könnyen kikerülnek a hulladékgazdálkodás áramából, és felgyűlnek a környezetünkben, különösen tengeri hulladék formájában. Az irányelv célja, hogy drasztikusan csökkentse a könnyű műanyag tasakok használatát, az 50 mikronos vastagságot el nem érő összes műanyag tasakra összpontosítva.

Az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkezett hulladék kezeléséről szóló irányelv (a bányászati hulladékról szóló 2006/21/EK irányelv) célja a jelenlegi és múltbeli bányászati hulladék mennyiségéből és szennyező képességéből adódó jelentős környezeti és egészségi kockázatok problémájának megoldása volt.

D. Hulladékkezelés és -ártalmatlanítás

A települési szennyvíz kezeléséről szóló (91/271/EGK ) irányelv fokozatos végrehajtása valamennyi tagállamban növeli az ártalmatlanítást igénylő szennyvíziszap mennyiségét.

A hulladéklerakókról szóló (1999/31/EK) irányelv célja az volt, hogy megelőzze vagy csökkentse a hulladéklerakók miatt a környezetet és különösen a felszíni vizeket, a felszín alatti vizeket, a talajt és a levegőt, valamint az emberi egészséget érő káros hatásokat. A végrehajtás nem valósult meg maradéktalanul, mivel nem minden tagállamnak sikerült valamennyi rendelkezés átültetése, és továbbra is számos illegális hulladéklerakó létezik.

A hulladékok égetéséről szóló 2000/76/EK irányelv célja az volt, hogy megelőzze, illetve a lehető legnagyobb mértékben csökkentse a hulladék égetése és együtt-égetése miatt bekövetkező levegő-, víz- és talajszennyezést. Az irányelvet 2010. novemberi hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta az ipari kibocsátásokról és a kapcsolódó irányelvekről szóló 2010/75/EU irányelv.

E. A körforgásos gazdaságról szóló, 2018. évi csomag

A Bizottság 2015. decemberben benyújtotta a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervet, valamint a következő jogi aktusokat módosító négy jogalkotási javaslatot: a) a hulladékokról szóló keretirányelv, b) a hulladéklerakókról szóló irányelv, c) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelv, valamint valamint d) az elhasználódott járművekről, az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról, továbbá az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvek. Egyes javaslatok a hulladékgazdálkodási célértékek felülvizsgálatára irányuló jogi kötelezettségek miatt születtek meg. A hulladékokról szóló keretirányelv előírta, hogy a Bizottság 2014 végéig a következő intézkedéseket hajtsa végre: a háztartási hulladék újrahasználatára és újrafeldolgozására, valamint az építési és bontási hulladékra vonatkozó 2020-as célértékek felülvizsgálata, a hulladékkeletkezés megelőzésére vonatkozó 2020-as célértékek meghatározása, és számos, többek között a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerekkel kapcsolatos intézkedés értékelése. A hulladéklerakókról szóló irányelv előírta a Bizottság számára, hogy 2014. júliusig, a csomagolási hulladékról szóló irányelv pedig azt, hogy 2012. július végéig vizsgálja felül a célértékeket.

A négy irányelv ((EU) 2018/849, (EU) 2018/850, (EU) 2018/851 és (EU) 2018/852) a Parlament és a Tanács közötti intézményközi tárgyalásokat követően 2018 májusában került elfogadásra, és a következő kulcsfontosságú elemeket foglalják magukban:

• a települési hulladék tekintetében 2035-re 65%-os közös uniós újrafeldolgozási célérték (2025-re 55% és 2030-ra 60%);
• a csomagolási hulladék tekintetében 2030-ra 70%-os közös uniós újrafeldolgozási célérték;
• a hulladéklerakók igénybevételének csökkentésére vonatkozóan kötelezően meghatározott célérték (2035-ra legfeljebb 10%) a települési hulladék tekintetében;
• az elkülönítetten gyűjtött hulladék hulladéklerakókban való elhelyezésének tilalma, amelyhez szükséges 2023-ra a biohulladék, 2025-re pedig a háztartásokban keletkező textil- és veszélyes hulladék elkülönített gyűjtése;
• a hulladéklerakás visszaszorítását ösztönző gazdasági eszközök;
• egyszerűsített és továbbfejlesztett meghatározások és harmonizált számítási módszerek bevezetése az Unió egészében az újrahasznosítási arány kiszámítására;
• konkrét intézkedések, amelyek előmozdítják az újrafelhasználást, és ösztönzik az ipari szimbiózist, vagyis azt, amikor az egyik ágazat melléktermékét egy másik ágazat nyersanyagként felhasználja;
• kötelező kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek a gyártók számára, hogy környezetbarátabb termékeket helyezzenek forgalomba, és támogassák a hasznosítási és újrafeldolgozási rendszereket (pl. a csomagolás, az elemek/akkumulátorok, az elektromos és elektronikus berendezések és az elhasználódott járművek esetében).

F. A műanyagok körforgásos gazdaságban játszott szerepe

2018. január 16-án a Bizottság közleményt adott ki a műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégiáról. A stratégia azonosítja a legfontosabb kihívásokat, többek között a műanyaghulladék alacsony újrafelhasználási és újrafeldolgozási arányát, a műanyag gyártásához és égetéséhez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátást, valamint a műanyaghulladék jelenlétét az óceánokban. A Bizottság azt javasolja, hogy 2030-ig valamennyi műanyagcsomagolást újrafeldolgozható vagy újrafelhasználható módon kelljen megtervezni. E cél megközelítése érdekében a stratégia számos intézkedést javasol, amelyek négy területre összpontosítanak: 1. a műanyag-újrahasznosítás gazdaságosságának és minőségének javítása; 2. a műanyaghulladékok terén a szemetelés visszaszorítása; 3. a beruházások és innováció ösztönzése a műanyagok értéklánca terén; és 4. a globális fellépés kihasználása.

A pazarló és káros műanyaghulladék jogalkotás révén való kezelésére irányuló, a műanyagokkal kapcsolatos uniós stratégia részeként, valamint a Bizottság 2018. május 28-i javaslatát követően a Tanács és a Parlament 2018. december 19-én megállapodott a műanyagszennyezés csökkentéséről új korlátozások bevezetése révén egyes egyszer használatos műanyagtermékekre vonatkozóan ((EU) 2019/904 irányelv). Az EU-ban a jövőben betiltandó termékek közé tartoznak a műanyag evőeszközök (villák, kések, kanalak és evőpálcikák), a műanyag tányérok és szívószálak, valamint a expandált polisztirolból készült étel- és italdobozok, továbbá a fültisztító pálcikák. 2025-től kezdődően a tagállamokban kötelező erejű célkitűzés lesz érvényben arra vonatkozóan, hogy minden PET-palack legalább 25%-ban újrafeldolgozott műanyagot tartalmazzon. 2030-ra az összes műanyag palacknak legalább 30%-ban újrahasznosított anyagot kell tartalmaznia.

G. A körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv az európai zöld megállapodás keretében

A körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervet, amelynek célja a tisztább és versenyképesebb Európa, 2020 márciusában tették közzé, és az európai zöld megállapodás, vagyis az EU fenntartható növekedésre vonatkozó új menetrendjének egyik sarokköve. A termékek teljes életciklusára kiterjedő kezdeményezéseket tartalmaz, például a tervezésre, a körforgásos gazdaság folyamatainak előmozdítására, a fenntartható fogyasztás előmozdítására, valamint annak biztosítására irányulóan, hogy a felhasznált erőforrások a lehető leghosszabb ideig az uniós gazdaságban maradjanak.

A Bizottság 2020. december 10-én fogadta el a cselekvési terv első fő pontját. A javaslat az akkumulátorokra vonatkozó uniós jogszabályok korszerűsítéséről szóló rendeletre irányul. A cél az, hogy az uniós piacon forgalomba hozott akkumulátorok fenntarthatók, körforgásosak, nagy teljesítményűek és biztonságosak legyenek teljes életciklusuk alatt, valamint hogy összegyűjtsék, az eredetitől eltérő céllal felhasználják és újrafeldolgozzák őket, és értékes nyersanyagok valódi forrásává váljanak. Kötelező követelményeket tartalmaz az uniós piacon forgalomba hozott valamennyi akkumulátorra (azaz az ipari, a gépjárművekben, az elektromos járművekben és a hordozható eszközökben használt akkumulátorokra). Ezek a követelmények magukban foglalják a felelősségteljesen beszerzett nyersanyagok használatát, a veszélyes anyagok korlátozott felhasználását, a minimális újrafeldolgozottanyag-tartalmat, a szénlábnyomot, a teljesítményt és tartósságot, a címkézést, valamint a begyűjtési és újrafeldolgozási célok teljesítését.

Az Európai Parlament szerepe

A Parlament többször felszólított a jövőbeni európai növekedés új menetrendjének elkészítésére, melynek központjában az erőforrás-hatékonyság áll, ami számos radikális változtatást kívánna meg termelési és fogyasztási szokásaink terén. A teljes életciklusra kiterjedő szemlélet javítaná a másodlagos nyersanyagok felhasználását és megteremtené a hulladék elkerülését és újrafelhasználását célzó megfelelő gazdasági ösztönzőket.

Társjogalkotóként a Parlament megvitatta a körforgásos gazdaságról szóló csomagot a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban (ENVI), amelyhez 2000 módosítást terjesztettek elő. A Parlament álláspontját 2017. január 24-én fogadták el az ENVI bizottságban, és jelentősebb változtatások nélkül, nagy többséggel a 2017. március 14-i plenáris ülésen elfogadták. Az intézményközi tárgyalásokat követően a Parlament és a Tanács 2017. december 18-án mind a négy jogalkotási javaslatról ideiglenes megállapodást kötött. A Parlament a 2018. áprilisi plenáris ülésen fogadta el az egyeztetett szövegeket.

A Bizottságnak a műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos, 2018. januári európai stratégiáját követően a Parlament állásfoglalást fogadott el erről a stratégiáról 2018. szeptemberben. Az állásfoglalás felhívja a Bizottságot többek között arra, hogy mérlegelje a minimális újrafeldolgozott tartalomra vonatkozó követelmények bevezetését az Unióban forgalomba hozott egyes műanyagtermékek esetében. Sürgeti az újrafeldolgozott műanyag valódi közös piacának létrehozását, javaslatokat tesz a tengeri hulladék kezelését célzó intézkedésekre, valamint felhív a mikroműanyagok betiltására a kozmetikumokban és tisztítószerekben 2020-ig.

Az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i európai parlamenti állásfoglalás ambiciózus új cselekvési terv kidolgozására szólít fel a körforgásos gazdaságra vonatkozóan, amelynek célja az uniós termelés és fogyasztás teljes környezeti és erőforrás-lábnyomának csökkentése, miközben erőteljes ösztönzőket biztosít az innováció, a fenntartható vállalkozások, valamint az éghajlatsemleges és nem mérgező körforgásos termékek piaca számára. Kiemeli az éghajlat-politika és a körforgásos gazdaság közötti erős szinergiákat, különösen az energia- és szén-dioxid-intenzív iparágakban, és felszólít egy uniós szintű erőforrás-hatékonysági cél meghatározására.

 

Georgios Amanatidis

09-2022