A fiskális politikák uniós keretrendszere

A gazdasági és monetáris unió stabilitásának biztosítása érdekében szilárd keretre van szükség ahhoz, hogy amennyire lehetséges, elkerüljük a fenntarthatatlan államháztartási helyzet kialakulását. 2011 végén lépett hatályba (a „hatos csomag” részeként) a Stabilitási és Növekedési Paktumot módosító reform. 2013 elején lépett hatályba e szakpolitikai terület egy másik, a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződést (SKKSZ) érintő reformja, amelynek része a költségvetési paktum. 2013 májusában lépett hatályba továbbá (a „kettes csomag” részeként) a nemzeti költségvetési tervezetek értékeléséről szóló rendelet. A Bizottság 2023. április 26-án előterjesztette az uniós gazdasági kormányzás reformjára vonatkozó jogalkotási javaslatait.

Jogalap

  • Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 3., 119–144., 136., 219. és 282–284. cikke;
  • a szerződésekhez csatolt (a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló) 12. sz.  jegyzőkönyv és (a konvergenciakritériumokról szóló) 13. sz. jegyzőkönyv.

Célkitűzések

Az Európai Unió költségvetés-politikai keretrendszerének célja, hogy megbízható és hatékony keretet biztosítson a tagállami költségvetési politikák összehangolásához és felügyeletéhez. A jogi keret 2011–2013 között végrehajtott reformja közvetlen válaszlépést jelentett az államadóssággal kapcsolatos válságra, amely rávilágított arra, hogy szigorúbb szabályokra van szükség, tekintettel az euróövezeten belüli fenntarthatatlan államháztartási helyzet továbbgyűrűző hatásaira. Ezért a felülvizsgált keret az Európai Monetáris Unió kezdeti tervezési kudarcaiból származó tapasztalatokra támaszkodik, és megkísérli megerősíteni az EUMSZ 119. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendezett államháztartásra vonatkozó alapelvet. 2023 áprilisában a Bizottság elindította a jogi keret új reformját, amely az EU elmúlt évtizedben kialakult gazdasági kormányzására épül.

Eredmények

A. Stabilitási és Növekedési Paktum

A Stabilitási és Növekedési Paktum legfőbb jogi alapjáról az EU elsődleges joga rendelkezik az EUMSZ 121. cikkében (többoldalú felügyelet) és 126. cikkében (túlzott hiány esetén követendő eljárás), valamint a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló, 12. sz. jegyzőkönyvben. A másodlagos uniós jog részletesebben meghatározza az EUMSZ-ben foglalt szabályok és eljárások végrehajtásának mikéntjét. A gazdasági kormányzásról szóló jogszabálycsomag (a „hatos csomag”), amelynek célja a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak reformja és módosítása, 2011. december 13-án lépett hatályba. A módosított paktum biztosítja a tagállamok költségvetési politikájának felügyeletére (prevenciós ág) és a túlzott hiány kiigazítására (korrekciós ág) vonatkozó legfőbb eszközöket. Jelenlegi formájában a paktum az alábbi intézkedésekből áll:

  • a 2005. június 27-i 1055/2005/EK tanácsi rendelettel módosított, a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendelet és a 2011. november 16-i 1175/2011/EU rendelet. Ez a rendelet alkotja a prevenciós ágat;
  • a 2005. június 27-i 1056/2005/EK tanácsi rendelettel módosított, a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendelet és a 2011. november 8-i 1177/2011/EU tanácsi rendelet. Ez a rendelet alkotja a korrekciós ágat;
  • a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló, 2011. november 16-i 1173/2011/EU rendelet.

Emellett a „magatartási kódex” – a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság (EFC) (a Gazdasági és Pénzügyi Tanács, az ECOFIN bizottsága) véleménye – tartalmazza a Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának részletes leírását, és iránymutatásokkal szolgál a stabilitási és konvergenciaprogramok formátumára és tartalmára vonatkozóan. Bár a „magatartási kódex” hivatalosan a rendelet szintje alatt áll, rendkívül fontossá teszi a gyakorlatban az, hogy meghatározza a Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának módját. Az EFC által 2017 május 15-én elfogadott legfrissebb változata – az ún. beruházási és strukturális reformra vonatkozó záradékok, illetve a paktum prevenciós ágában a gazdaságilag kedvező és kedvezőtlen időszakokat, illetve az adott konjunkturális helyzet és adósságráta fényében szükséges költségvetési kiigazításokat meghatározó mátrix révén – előírásokat tartalmaz a Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasságra vonatkozóan. Ezek az előírások az EFC által 2015 novemberében elfogadott és az Ecofin Tanács által 2016 februárjában jóváhagyott „Közös álláspont a Stabilitási és Növekedési Paktum által biztosított rugalmasságról” című dokumentumon alapulnak. A megbeszélések kiindulópontja „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása” című, 2015. január 13-i bizottsági közlemény volt. Ezenkívül a „magatartási kódex” jelenlegi változatában az EFC által 2016 novemberében kiadott két vélemény is szerepel, amelyek nagyobb hangsúlyt helyeznek a kiadási referenciaértékre, ugyanakkor a strukturális egyenleg mutatója továbbra is a költségvetési felügyelet szerves része maradt.

1. A paktum prevenciós ága

A prevenciós ág célja a rendezett államháztartás biztosítása az EUMSZ 121. cikkén, a módosított 1467/97/EK rendeleten és az új 1173/2011/EU rendeleten alapuló többoldalú felügyelet révén.

A felügyelet és az iránymutatás esetében alkalmazott alapvető fogalom az országspecifikus középtávú költségvetési cél. Az egyes tagállamok középtávú költségvetési céljának a GDP -1%-a és az egyensúly vagy a többlet közötti tartományban kell lennie, kiigazítva a ciklikus hatásokkal és az egyszeri ideiglenes intézkedésekkel. Ezt a célt háromévente vagy a költségvetési helyzetre hatással lévő nagy horderejű szerkezeti reformok végrehajtásakor felül kell vizsgálni. A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának alapvető eszközei a stabilitási és konvergenciaprogramok.

Stabilitási és konvergenciaprogramok

Dokumentáció benyújtása: az EUMSZ 121. cikkének értelmében a többoldalú felügyelet részeként az euróövezeti tagállamoknak minden év áprilisában stabilitási programot, az euróövezeten kívüli országoknak pedig konvergenciaprogramot kell benyújtaniuk a Bizottságnak és a Tanácsnak. A stabilitási programoknak tartalmazniuk kell többek között a középtávú költségvetési célt, az ehhez vezető kiigazítási pályát, valamint a költségvetési helyzetre vonatkozó főbb mögöttes gazdasági feltételezésekben bekövetkező változások hatásait vizsgáló forgatókönyv-elemzést. A számítások alapját a legvalószínűbb makrogazdasági (vagy elővigyázatosabb) forgatókönyveknek kell képezniük. Ezeket a programokat a Bizottság teszi közzé.

Értékelés: a Tanács a Bizottság és az EFC értékelése alapján megvizsgálja a programokat, különös figyelmet fordítva a középtávú költségvetési cél elérése érdekében tett előrelépésre. A módosított Stabilitási és Növekedési Paktum egyik új eleme a kiadások alakulásának egyértelmű vizsgálata az értékelés során.

Vélemény: a Bizottság ajánlása alapján és az EFC-vel folytatott konzultációt követően a Tanács véleményt fogad el a programról. A Tanács véleményében felkérheti a tagállamokat programjaik kiigazítására. A vélemény a Tanács által minden egyes európai szemeszter végén elfogadott országspecifikus ajánlások szerves részét képezi.

Nyomon követés: a Bizottság és a Tanács felügyeli a stabilitási és konvergenciaprogramok végrehajtását.

Korai előrejelzés: a középtávú költségvetési cél elérésére irányuló kiigazítási pályától való jelentős eltérés esetén az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdése értelmében (a módosított 1466/97/EK rendelet 6. és 10. cikke) a Bizottság figyelmezteti az érintett tagállamot. A figyelmeztetést a szükséges politikai kiigazítások érintett tagállam általi megtételére irányuló tanácsi ajánlásként adják ki.

Szankciók: az euróövezet azon tagállamai számára, amelyek nem teszik meg a megfelelő kiigazítási intézkedéseket, a módosított paktum rendelkezik továbbá szankciók lehetőségéről az előző évi GDP 0,2%-ának megfelelő kamatozó letét formájában. Ezenkívül rendelkezik büntetésekről is az adóssággal vagy hiánnyal kapcsolatos adatok manipulálása esetére.

Európai szemeszter: a stabilitási és konvergenciaprogramok benyújtása és értékelése az európai szemeszter részét képezi, amely a gazdaságpolitikai koordináció átfogó folyamata az Európai Unión belül, és amely magában foglalja a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágát.

2. A paktum korrekciós ága

A túlzott hiány esetén követendő eljárás

A túlzott hiány esetén követendő eljárás célja a túlzott mértékű hiány elkerülése és a gyors kiigazítás biztosítása. Az eljárást az EUMSZ 126. cikke, a szerződéshez csatolt 12. sz. jegyzőkönyv, a módosított 1467/97/EK rendelet és az új 1173/2011/EU rendelet szabályozza.

A módosított Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében túlzott hiány esetén követendő eljárás a hiány- vagy az adósságkritérium nyomán indulhat:

  • Hiánykritérium: a piaci áron számított bruttó hazai termék (GDP) 3%-aként meghatározott referenciaértéket meghaladó államháztartási hiány túlzottnak minősül.
  • Adósságkritérium: az adósság meghaladja a GDP 60%-át, és az adósság 60%-os küszöbértéket meghaladó része egyhuszadával történő éves adósságcsökkentési cél nem valósult meg az utóbbi három évben.

A módosított rendelet ezenkívül olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek egyértelművé teszik, hogy a megállapított referenciaértéket meghaladó hiány esetén mikor minősül az kivételesnek (rendkívüli esemény, súlyos gazdasági visszaesés következtében) vagy ideiglenesnek (amikor az előrejelzések alapján a hiány a rendkívüli esemény vagy visszaesés végét követően ismét a referenciaérték alá csökken).

Az EUMSZ 126. cikkének (3)–(6) bekezdése rendelkezik a túlzott hiány értékelésére és az azzal kapcsolatos döntésre vonatkozó eljárásról. A Bizottság jelentést készít, ha valamely tagállam nem tartja be, vagy fennáll a kockázata annak, hogy a két kritérium legalább egyikét nem fogja betartani. Az EFC véleményt fogalmaz meg e jelentésről. Ha a Bizottság úgy látja, hogy túlzott hiány áll fenn (vagy lehetséges, hogy bekövetkezik), véleményt intéz az érintett tagállamhoz és tájékoztatja a Tanácsot. A Bizottság javaslata alapján a Tanács hozza meg a végső döntést arról, hogy fennáll-e a túlzott hiány (az EUMSZ 126. cikkének (6) bekezdése). Ezt követően a Bizottság ajánlása alapján az érintett tagállamnak címzett ajánlást fogad el (az EUMSZ 126. cikkének (7) bekezdése), hogy hatékony intézkedéseket kérjen a hiány csökkentésére, továbbá fél évnél nem hosszabb határidőt állapít meg. Ha a Tanács megállapítja, hogy nem tettek ilyen intézkedéseket, ajánlását nyilvánosságra hozhatja (az EUMSZ 126. cikkének (8) bekezdése). Az ajánlások huzamos időn keresztül történő be nem tartása esetén a Tanács felszólíthatja az érintett tagállamot, hogy meghatározott időn belül tegyen megfelelő intézkedéseket (az EUMSZ 126. cikkének (9) bekezdése).

Szankciók: a túlzott hiány esetén követendő eljárás rendelkezik szankciókról is, amennyiben egy tagállam nem tesz eleget a követelményeknek (az EUMSZ 126. cikkének (11) bekezdése). Euróövezeti tagállamok esetében a szankció általában pénzbüntetés, amely egy rögzített összetevőből (a GDP 0,2%-a) és egy változó összetevőből (a GDP maximum 0,5%-a a két összetevőre együttesen vonatkoztatva) áll.

A költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló 1173/2011/EK rendelet további szankciókat rendel el euróövezetbeli tagállamok esetében. A szankciók kiszabása a túlzott hiány esetén követendő eljárás különböző szakasziban történik, és a korábbi év GDP-je 0,2%-ának megfelelő nem kamatozó letéteket vagy a korábbi év GDP-je 0,2%-ának megfelelő pénzbüntetést jelent. Ugyanezen rendelet szankciókat rendel el statisztikai manipulációk esetén.

3. A Stabilitási és Növekedési Paktum általános mentesítési záradéka

Tekintettel a Covid19 okozta válság miatt az euróövezetet vagy az Unió egészét érintő súlyos gazdasági visszaesésre, a Tanács (a Bizottság javaslata alapján) első alkalommal 2020 márciusában aktiválta a Stabilitási és Növekedési Paktum szerinti általános mentesítési záradékot annak érdekében, hogy mozgásteret biztosítson a tagállamok számára a jelentős költségvetési következményekkel járó sürgősségi intézkedések elfogadásához. A záradék aktiválása lehetővé teszi a prevenciós ág alá tartozó tagállamok számára a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától való átmeneti eltérést, ha ez középtávon nem veszélyezteti a költségvetés fenntarthatóságát. Amennyiben egy tagállam a korrekciós ág alá tartozik, a záradék azt jelenti, hogy a Tanács a Bizottság ajánlása alapján módosított költségvetési pálya elfogadásáról határozhat. Összefoglalva, az általános mentesítési záradék nem függeszti fel a Stabilitási és Növekedési Paktum eljárásait, de lehetővé teszi a Bizottság és a Tanács számára, hogy eltérjenek a rendes körülmények között alkalmazandó költségvetési követelményektől. 2021 márciusában a Bizottság közleményt fogadott el „Egy évvel a Covid19-járvány kitörése után: a fiskális politikai válasz” címmel, amely többek között az alábbi nyilatkozatot is tartalmazza: „az általános mentesítési rendelkezés deaktiválására vagy 2022-es további alkalmazására vonatkozó döntést a gazdaság állapotának mennyiségi kritériumokra épülő átfogó értékelése alapján kell meghozni. Ennek során a fő mennyiségi kritérium az EU-ban vagy az euróövezetben a válság előtti szintekhez viszonyított gazdasági aktivitás szintje lenne. A jelenlegi előzetes jelzések szerint az általános mentesítési rendelkezést 2022-ben továbbra is alkalmazni kellene, és 2024-től kellene megszüntetni”.

B. A költségvetési paktum

A 2012. márciusi Európai Tanács alkalmából Nagy-Britannia és a Cseh Köztársaság kivételével valamennyi tagállam aláírta az SKKSZ-t, amelynek része a költségvetési paktum. (A szerződést Horvátország sem írta alá, sem 2013. július 1-jei csatlakozása előtt, sem azt követően). A költségvetési paktum rendelkezik arról, hogy a kiegyensúlyozott költségvetésre vonatkozó szabályt (aranyszabály), amely a strukturális hiány alacsonyabb, a GDP 0,5%-ának megfelelő küszöbértékét jelenti (ha az államadósság alacsonyabb, mint a GDP 60%-a, ezt az alacsonyabb küszöbértéket a GDP 1%-ában rögzítik), rögzíteni kell a nemzeti jogban, lehetőség szerint alkotmányos szinten (adósságfék). Valamely tagállamot feljelenthetnek más tagállamok az Európai Unió Bíróságánál, amennyiben a szabályt nem hajtották végre megfelelő módon. A további rendelkezések között szerepel többek között a korrekciós mechanizmus automatikus megindítása és a szabályok betartatása a túlzott hiány esetén követendő eljárás alatt lévő országok esetében. Ezenkívül az európai stabilitási eszközből csak azok a tagállamok kaphatnak pénzügyi támogatást, amelyek aláírták a költségvetési paktumot.

C. További, az euróövezet gazdasági kormányzásának erősítését szolgáló reformok

Az Unió gazdasági kormányzásának és a költségvetési politika keretrendszerének 2011 és 2013 között végrehajtott reformjai – a Stabilitási és Növekedési Paktum felülvizsgált szabályain és a kormányközi költségvetési paktumon felül – két olyan rendeletet is tartalmaznak, amelyek célja az euróövezetbeli gazdasági kormányzás további erősítése („kettes csomag”):

  • a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló, 2013. május 21-i 473/2013/EU rendelet; továbbá
  • a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló, 2013. május 21-i 472/2013/EU rendelet.

Az első rendelet főbb elemei közös költségvetési ütemtervekről rendelkeznek az euróövezet valamennyi tagállama számára, továbbá szabályokat állapítanak meg a tagállamok költségvetési terveinek a Bizottság által történő felügyeletére és értékelésére. A Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak súlyos megsértése esetén a Bizottság kérheti a tervek felülvizsgálatát. A rendelet továbbá úgy rendelkezik, hogy az euróövezet azon tagállamainak, amelyeket nem vontak túlzott hiány esetén követendő eljárás alá, a túlzott hiány hatékony és tartós megszüntetésére irányuló politikai intézkedéseket és strukturális reformokat részletező gazdasági partnerségi programot kell benyújtaniuk. A Tanács a Bizottság javaslata alapján véleményeket fogad el a gazdasági partnerségi programokról.

A második rendelet a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy komoly nehézségek által fenyegetett egyes tagállamokat érinti. Meghatározza a fokozott felügyeletre, a pénzügyi támogatásra és a programot követő felügyeletre (mindaddig, amíg a pénzügyi támogatás legalább 75%-a visszafizetésre nem kerül) vonatkozó szabályokat.

D. A kulcsfontosságú jogszabályok felülvizsgálata

A „hatos csomagról” és a „kettes csomagról” szóló rendelettel összhangban a Bizottság 2020 februárjában közzétette a „Gazdasági kormányzás felülvizsgálata” című közleményt. E közlemény célja az volt, hogy nyilvános vitát indítson a 2011-es és 2013-as reformok által bevezetett vagy módosított különböző felügyeleti elemek fő célkitűzéseinek eredményességéről.

A Bizottság 2021. október 19-én közleményt adott ki, amelyben a Covid19-válságot követően megváltozott körülményeket számba véve újraindította az uniós gazdasági kormányzási keret felülvizsgálatáról szóló nyilvános vitát. A Bizottság 2022 márciusában tette közzé a nyilvános konzultáció eredményét.

2022. november 9-én a Bizottság végül egy közleményben felvázolta az uniós gazdasági kormányzási keret reformjára vonatkozó iránymutatásait, amelyek a következő évtizedekben az uniós gazdaságpolitikai koordinációt és felügyeletet meghatározó kulcsfontosságú gazdasági és szakpolitikai kérdésekkel foglalkoznak. A Bizottság javaslatot tett egy olyan kockázatalapú uniós felügyeleti keretre, amely különbséget tesz az egyes országok között, figyelembe véve az államadóssággal kapcsolatos kihívásaikat, azaz az adósság fenntarthatóságát érintő kockázatokat. A Bizottság által javasolt keret sarokkövét a nemzeti középtávú költségvetési-strukturális tervek képezik. E tervek egyetlen átfogó középtávú tervbe integrálnák a költségvetési, reform- és beruházási célkitűzéseket – beleértve azokat is, amelyek szükség esetén a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére irányulnak –, ezáltal koherens és egyszerűsített eljárást hozva létre. Egyetlen működési mutató – a nettó elsődleges kiadások, azaz a kormányzat ellenőrzése alatt álló kiadások – szolgálna alapul a költségvetési kiigazítási pálya meghatározásához és az éves költségvetési felügyelet elvégzéséhez. A tagállamoknak saját körülményeikhez igazított középtávú nemzeti költségvetési-strukturális terveket kellene benyújtaniuk. E tervek négyéves időszakot ölelnének fel, amelynek során államháztartásuknak meg kell felelniük a túlzott államadósság fokozatos, de folyamatos csökkentésének, vagy – az alacsony adósságállománnyal rendelkező országok esetében – prudens költségvetési politikát kell folytatniuk. A tagállamok rugalmasabb megvalósítást is kérvényezhetnek, vagyis kérhetik középtávú költségvetési-strukturális tervük időtartamának legfeljebb hét évre történő meghosszabbítását. Cserébe további reformok és beruházások mellett kell elkötelezniük magukat. Ami az irányítási struktúrát illeti, ezeket a terveket a Bizottsággal egyeztetni kell, és a Tanácsnak jóvá kell hagynia, hasonlóan a NextGenerationEU keretében megvalósuló nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekhez.

Kiindulópontként a Bizottság – az adósságfenntarthatósági elemzési módszertanára építve – közösen elfogadott kereten alapuló, négyéves időszakra vonatkozó költségvetési kiigazítási referenciapályát terjesztene elő az egyes tagállamoknak.

A Bizottság javaslatai az egyes országok államadósságának mértékétől függően eltérőek lennének:

  • a mérsékelt vagy magas államadóssággal rendelkező országok esetében a Bizottság a nettó közkiadások tekintetében négy évre szóló többéves kiigazítási pályát javasolna;
  • jelentős államadóssággal küzdő tagállamoknak a tervük időtartama alatt végre kell hajtaniuk a költségvetési kiigazítást;
  • a „mérsékelt államadóssággal” küzdő tagállamoknak legkésőbb a tervük lejártát követő három éven belül be kell fejezniük a kiigazítást.

A makrogazdasági helyzet előre nem látható visszaesése esetén a Bizottság az egyes tagállamokra vonatkozó általános mentesítési rendelkezés bevezetését javasolja. Ez kiegészítené a Stabilitási és Növekedési Paktum általános mentesítési rendelkezését, amelyet a világjárvány 2020 tavaszán történt kitörésekor aktiváltak, és amely 2023 végéig van hatályban. Egy ilyen záradék aktiválása lehetővé tenné az általa nem befolyásolható rendkívüli körülményekkel szembesülő tagállam számára, hogy eltérjen a megállapodás szerinti pályától.

A keretrendszer rendelkezéseinek jobb végrehajtása érdekében a Bizottság azt is javasolta, hogy tegyék automatikusabbá az adósságalapú túlzotthiány-eljárás megindítását, és vizsgálják felül az alkalmazandó szankciórendszert.

A Bizottság 2023. április 26-án előterjesztette az uniós gazdasági kormányzás reformjára vonatkozó jogalkotási javaslatait, amelyek nagyrészt a 2022. november 9-i bizottsági közleményben felvázolt alapelvekre épülnek. A megreformált normák célja a politikai felelősségvállalás erősítése, a költségvetési szabályok egyszerűsítése, az uniós prioritásokat szolgáló beruházások megkönnyítése és a hatékony végrehajtás előmozdítása. A Bizottság által tervezett új kormányzási struktúra célja az államháztartás fenntarthatóságának összeegyeztetése a fenntartható és inkluzív növekedéssel, különösen a zöld és a digitális átállás fényében.

Az Európai Parlament szerepe

Az Európai Parlamentnek társjogalkotói szerepe van a többoldalú felügyelet (az EUMSZ 121. cikkének (6) bekezdése) részletes szabályainak meghatározásakor, továbbá konzultációt folytatnak vele a túlzott hiány esetén követendő eljárást végrehajtó másodlagos jogszabályokról (az EUMSZ 126. cikkének (14) bekezdése). A módosított Stabilitási és Növekedési Paktum új eszközként tartalmazza a gazdasági párbeszédet, amely kiemelt szerepet juttat az Európai Parlamentnek a jelenlegi költségvetés-politikai keretben, mivel felhatalmazza a Parlament illetékes bizottságát arra, hogy eszmecserére szóló meghívást intézzen a Tanács elnökéhez, a Bizottsághoz, az Európai Tanács elnökéhez, az Eurócsoport elnökéhez és adott esetben egy tagállamhoz. A Parlamentet továbbá rendszeresen tájékoztatják a rendeletek alkalmazásáról. Ezenkívül a Bizottság arra vonatkozó hatáskörét, hogy a költségvetési tervezetek ellenőrzésére és értékelésére vonatkozó új rendelet keretében további jelentéstételi kötelezettséget határozzon meg, gondoskodva az euróövezetbeli tagállamok túlzott hiányának kiigazításáról, ezentúl háromévente meg kell újítani, és a Parlamentnek vagy a Tanácsnak jogában áll majd visszavonni azokat.

 

Samuel De Lemos Peixoto / GIACOMO LOI