Accueil Iuliu WINKLER

Megszavaztam az új EU-Kína stratégiáról szóló jelentést. Társjelentéstevőként dolgoztam ezen a dosszién, az INTA kizárólagos kereskedelmi és beruházási hatáskörével foglalkoztam. A jelentés nagyon fontos, mert tisztázza és megszilárdítja az EU álláspontját a Kínával való stratégiai jelentőségű kapcsolat terén. Felszólítjuk a Bizottságot, hogy javítson a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban egyre nyilvánvalóbbá váló egyenetlenségeken. Egyértelmű szabályokra épülő mechanizmusokat akarunk a versenyfeltételek kiegyenlítésére. Meg akarjuk erősíteni az EU autonóm kereskedelmi eszköztárát. Egységes hangon kell beszélnünk a Kínával való kapcsolatainkban. Arra is felszólítottuk a Bizottságot, hogy mérje fel az EU gazdasági függőségét a stratégiai ágazatokban, például a kritikus nyersanyagok vagy a félvezetők esetében, és növelje ellátási láncaink ellenálló képességét. Hangsúlyoztuk, hogy az EU és Kína közötti beruházási megállapodás ratifikációs folyamata nem kezdődhet meg addig, amíg az európai parlamenti képviselők és az uniós intézmények elleni kínai szankciókat fel nem oldják. Bár a kölcsönös szankciók miatt az EU és Kína politikai és diplomáciai kapcsolatai sajnálatos módon mélypontra süllyedtek, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok egyre erősödnek. Különbségeinktől függetlenül továbbra is kezdeményeznünk kell a párbeszédet, hogy kezdjük el újraépíteni a kölcsönös bizalmat.

Nem szavaztam meg Az uniós jog és az LMBTIQ-személyek jogainak megsértése Magyarországon a magyar Országgyűlésben elfogadott jogszabályváltozások következtében című európai parlamenti határozattervezetet. Három ok miatt szavaztam a tervezet ellen. Első sorban tartalmi okok miatt, hiszen Magyarország mellett a tervezet több Közép-Kelet európai tagállamot nevesít, úgy néz ki, mintha Emmanuel Macron utasítására járnának el a kezdeményezők, felsorakozva a francia elnök által meghírdetett "kulturális csata" soraiba, melyet néhány keleti uniós tagállam ellen, például Magyarország vagy Lengyelország ellen, kell - szerinte - megvívni. Másodsorban a szubszidiaritás elvének megsértése miatt szavaztam a tervezet ellen, hiszen tagállami hatásköröket lép át. Ha alapszerződési kötelezettségszegés esete áll fenn, ezt az Európai Bíróság állapítja meg, és nem az Európai Parliament. Harmadsorban a kettős mérce miatt szavaztam a határozattervezet ellen. A Lisszaboni szerződés második cikkelye szerint “az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul.“ Vajon miért van az mindig, hogy bizonyos kisebbségi jogok esetében az Európai Bizottság készen áll feszegetni a saját hatásköreinek a szubszidiaritás által lefektetett határait, míg a hagyományos kisebbségi jogok esetében rendületlenül és ismételten a tagállami hatáskörök sérthetetlenségére hivatkozik?