Accueil Ádám KÓSA

A szexuális zaklatás és más visszaélések kérdéskörének alapos feltárása, jogharmonizációs törekvések elősegítése és azok betartatása közös európai érdek kell, hogy legyen. E célból azonban sok hasonló dokumentumot fogadtak ugyan már el az Európai Unió különböző intézményeiben, a hatékony bevezetésük mégsem valósult meg ténylegesen. Mindennek elsődleges oka pedig, hogy valóságos megoldásokat bemutatni képes jelentések helyett, ideológiai nyilatkozatokat alkotunk.
Az ilyen jellegű nyilatkozatok pedig politikai csatatérré teszik az egyébként politikától szükségszerűen mentes kérdésköröket is. A mostani dokumentum is ennek a törekvésnek az áldozatául esett. Politikai nyomásgyakorlás végett olyan pontok is bekerültek a jelentésbe, amelyek egyértelműen bizonyos tagállamok szuverén döntéseinek befolyásolására irányulnak. Tökéletes példa erre, hogy ragaszkodik az Isztambuli Egyezmény ratifikációjához, hiába jelent meg az Egyezmény hivatkozott zaklatásra vonatkozó rendelkezése tartalmilag a magyar jogban, annak ratifikálástól függetlenül.
A „MeToo” mozgalom nők felszólalásáról és védelméről szól, viszont ezzel szembe menve egyéb szexuális kisebbségek védelmére vonatkozó törekvéseket is besűrítik egy dokumentumba. Ez azért is aggályos, hiszen a kettő csoport egymástól elválik, más igényekkel rendelkeznek ezek a közösségek, más megoldási stratégiákat is szükségeltetnek az őket esetlegesen érő szexuális zaklatás és visszaélések ellen folytatott küzdelmeink során. Mindezeket figyelembevéve így a jelentést nem tudtam támogatni!