A banántól a napelemekig: az EU kereskedelmi konfliktusai 

 
 
Génmódosított steak - ©BELGA/CPD/SCIENCE  

A kereskedelmi „háború” minden oldalon csak áldozatokat szed. Előfordul azonban, hogy olykor egészségügyi megfontolásból vagy a tisztességtelen verseny visszaszorítása miatt ehhez az eszközhöz nyúl egy-egy fél. Január 21-én a nemzetközi kereskedelmi szakbizottság a dömpingellenes intézkedések felülvizsgálatáról vitázik. Ennek apropóját az EU–Kína közti napelemekkel kapcsolatos tavalyi vita adja.

Tavaly az EU dömpingellenes vámokat szabott ki a kínai napelemekre, mert azokat az előállítási árnál olcsóbban hozták forgalomba. Kína erre az EU-ból importált borok vámterheinek emelésével fenyegetett. A két fél végül decemberben egyezségre jutott, a kínai gyártók megegyeztek egy minimum árban a napelemek és alkatrészeik európai értékesítésekor.


De nem ez volt az első kereskedelmi vita az EU történetében. Két évtizeden keresztül az EU-nak az Egyesült Államokkal és Kanadával volt nézeteltérése a hormonkezelt import marhahús miatt, melyet az EU egészségre ártalmasnak tartott. Amerika és Kanada erre 1999-ben importkorlátozást vezetett be az európai sajtra, mustárra és csokoládéra. Az ügy 2012-ben oldódott meg, amikor az EU aláírt egy egyezményt a nem hormonkezelt marhahús behozatalának növeléséről. Amerika és Kanada ennek eredményeként törölte a behozatali korlátozásokat.


Szintén egészségügyi szempontok álltak az Egyesült Államokból behozott genetikailag módosított élelmiszerekről és növényekről szóló vita hátterében. Az európai fogyasztók még mindig bizalmatlanok ezekkel a termékekkel szemben, és az EU lassan engedélyezteti az új fajtákat. 2014 januárjában az Európai Parlament például elutasította egy genetikailag módosított kukoricafajta forgalmazásának engedélyezését, mivel a gyártó nem tudott elég bizonyítékot szolgáltatni a termék biztonságáról.


A banánkereskedelem is hosszú ideig vitás ügy volt az Egyesült Államokkal. A volt európai gyarmatokról importált banán vámmentesen érkezhetett az EU-ba, az adott országok gazdaságának élénkítése érdekében. Ez viszont sok latin‑amerikai termelőnek és a mögöttük álló amerikai vállalatoknak nem tetszett. Az Egyesült Államok a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) fordult, és büntetővámokat vetett ki néhány európai termékre, például a sajtra és a kasmírra. Az EU végül beleegyezett a vámok csökkentésébe, hogy a dél-amerikai termelők is többet exportálhassanak Európába.


2013 októberében az EP-képviselők elítélték, hogy Oroszország kereskedelmi eszközökkel tett kísérletet az uniós elnökség befolyásolására. Így például diszkriminatív vámellenőrzést végeztek a soros elnökséget ellátó Litvániából érkező kamionokkal szemben, és a litván tej- és hústermékek importjának betiltásával fenyegetőztek. Néhány képviselő szerint így szerették volna az oroszok megakadályozni, hogy az EU szorosabbra fűzze viszonyát keleti partnereivel. Oroszország Moldova és Ukrajna megfélemlítésére is használt importtilalmakat, megakadályozandó, hogy ezen országok az EU-hoz közeledjenek.