A munkavállalók kiküldetése: felülvizsgálja a szabályokat az EU (infografika)

Az EP elfogadta a kiküldetésben dolgozókra vonatkozó szabályok reformját, összegyűjtöttük a főbb adatokat és tudnivalókat.

Egyenlő munkáért egyenlő bért kapnának a külföldön dolgozó, de hazai alkalmazásban lévő kiküldött munkavállalók, erről szavazott a foglalkoztatási szakbizottság. Az új uniós irányelv komolyabb munkajogi védelmet biztosítana a kiküldött munkavállalók számára, és igazságosabb versenyfeltételeket hozna létre a vállalkozások számára.

Ki számít kiküldetésben dolgozó munkavállalónak?

Az ún. „kiküldött” munkavállaló az, akit a munkaadója ideiglenesen másik tagállamba küldött egy bizonyos szolgáltatás elvégzésére.

A szabad szolgáltatásnyújtás az egységes piac egyik alappillére az EU-ban. A szolgáltatások szabad mozgása a gyakorlatban annyit tesz, hogy a vállalatok úgy nyújthatnak szolgáltatásokat egy másik tagállamban, hogy ott nem kell székhellyel rendelkezniük. Ehhez azonban lehetővé kell tenni, hogy alkalmazottaikat ideiglenesen a másik országba küldhessék a feladatok elvégzésére.

A kiküldetésben dolgozókat érintő szabályok tehát kulcsfontosságúak az egységes piac zökkenőmentes működéséhez. Bizonyos ágazatokban különösen jellemző a munkavállalók kiküldése, 69%-uk az iparban dolgozik, ezen belül is 45%-uk az építőiparban, míg a szolgáltató szektor csupán 29%-ukat foglalkoztatja.

Fontos megkülönböztetni őket azoktól a munkavállalóktól, akik hosszú távra költöznek az EU-n belül másik országba, és a fogadó ország szabályai vonatkoznak rájuk.

Az elavult szabályozás már nem tudja kezelni a problémákat

A kiküldött munkavállalókra vonatkozó szabályokat jelenleg az 1996-os irányelv határozza meg. Ez kimondja, hogy ugyan a küldő állam szabályai vonatkoznak rájuk, a fogadó országban is megilletik őket bizonyos alapvető jogok (ilyen a minimális bérszint, a munkaidő és a pihenőidő maximális, illetve minimális időtartama, a minimális éves fizetett szabadság, vagy a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód).

Az Európai Unió gazdasági és munkaerő-piaci helyzete azonban sokat változott az elmúlt 20 évben, így szükség volt az irányelv felülvizsgálatára. A munkaerőköltségek közti különbségek és a jogi kiskapuk ahhoz vezettek, hogy megnövekedett a „kreatív” csalások és visszaélések, például a „postafiók vállalatok” és a látszat-alvállalkozások száma, valamint a kiküldött munkavállalók kizsákmányolása.

Új szabályok

Az új uniós irányelv szerint a jövőben:

  • a bérezés tekintetében a kiküldetésben dolgozókat azonos jogok illetik meg, mint a helyi dolgozókat,
  • azon munkavállalókra, akik kiküldetése meghaladja a 12, vagy egyes esetekben 18 hónapot (hosszú távú kiküldetések), a fogadó tagállam munkajogának szabályai vonatkoznak,
  • az egyenlő elbánás elve érvényes azokra a munkavállalókra is, akiket ügynökségen keresztül foglalkoztatnak
  • a tagországok közt erősítik a visszaélések felderítésére irányuló együttműködést.


Az irányelvben foglaltakat a közlekedési és szállítmányozási szektorra később, a jelenleg egyeztetés alatt álló ágazatspecifikus szabályozás elfogadásával alkalmazzák.


A számok

A kiküldetésben dolgozók a teljes uniós foglalkoztatottság mindössze 0,4%-át adják, a számuk 2016-ban 2,3 millió volt az EU-ban, ez ugyanakkor 69%-os emelkedést jelent 2010-hez képest.

Több mint felük Németországban, Franciaországban és Belgiumban dolgozik, a legtöbb kiküldött munkavállaló Németországból, Lengyelországból és Szlovéniából érkezik.

További részletek infografikánkon.

Mik a következő lépések?

Az irányelv életbelépését követően a tagországoknak két évük lesz a szabályok helyi átültetésére.

Ezt a cikket először 2017. október 16-án publikáltuk honlapunkon, majd frissítettük.