Mit jelent a karbonsemlegesség, és hogyan érhető el 2050-ig?  

Frissítve: 
 
Létrehozva:   
 

Az EU az európai klímarendeletben vállalta, hogy a 2050-re eléri a karbonsemlegességet. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Az erdők hozzájárulnak ahhoz, hogy elnyeljék a légkörből származó szenet. Fotó: Sebastian Pichler, Unsplash  

Az éghajlatváltozás már most is hatással van az egész világra, és Európában is egyre gyakoribbá válnak az olyan szélsőséges időjárási jelenségek, mint az aszály, a hőhullámok, a heves esőzések, az árvizek és a földcsuszamlások. A gyorsan változó éghajlat következménye a tengerszint emelkedése, az óceánok elsavasodása, és a biológiai sokféleség csökkenése is.

A globális felmelegedés mértékének 1,5 Celsius-fokra való korlátozásához – amely az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) véleménye szerint egy biztonságos küszöbérték – elengedhetetlen, hogy a 21. század közepéig elérjük a karbonsemlegességet. Ez a cél szerepel a 195 ország és az EU által is aláírt párizsi megállapodásban is.

Az Európai Bizottság 2019 decemberében mutatta be az európai zöld megállapodást, amley kijelöli az utat Európa számára a karbonsemlegesség felé 2050-ig. A célt az európai klímarendeleten eresztül éri el az EU, amely kötelező értékeket szab meg.

A párizsi megállapodás céljai: 
  • A üvegházhatásúgáz-kibocsátás globális tetőzésének mielőbbi elérése 
  • A gyors kibocsátáscsökkenés elérése 

Mit jelent a karbonsemlegesség?

A karbonsemlegesség azt jelenti, hogy megvalósul az egyensúly a kibocsátott szén-dioxid, illetve a légkörből kivont és szénelnyelőkben tárolt szén-dioxid mennyisége között. A szén-oxidok légkörből való eltávolításának, majd azok eltárolásának folyamatát szénmegkötésnek nevezzük. A nulla nettó szén-dioxid-kibocsátás elérése érdekében a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátást szénmegkötéssel kell ellensúlyozni.

Szénelnyelőnek nevezünk minden olyan rendszert, amely több szenet nyel el, mint amennyit kibocsát. A fő természetes szénelnyelők közé tartozik a talaj, az erdők és az óceánok. Becslések szerint a természetes szénelnyelők évente 9,5 és 11 Gt közötti szén-dioxidot vonnak ki a légkörből. Az éves globális CO2-kibocsátás 2019-ben elérte a 38 Gt-t.

Jelenleg egyetlen mesterséges szénelnyelő sem képes a globális felmelegedés elleni küzdelemhez szükséges mértékű szén-dioxidot kivonni a légkörből.

A természetes szénelnyelőkben, például az erdőkben tárolt szén erdőtüzek, földhasználat vagy fakitermelés során a légkörbe kerül. Ezért elengedhetetlen a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése a klímasemlegesség elérése érdekében.

A kibocsátás kompenzálása

A kibocsátások csökkentésének és a karbonsemlegesség megvalósításának másik módja az, ha az egyik ágazatban keletkező kibocsátásokat valahol máshol ellensúlyozzák. Ez megvalósítható a megújuló energiába, az energiahatékonyságba vagy más tiszta, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba való beruházások révén. Az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere (ETS) jó példa a szén-dioxid-kibocsátás ellentételezésére.

Uniós célok

Az EU elkötelezett az ambiciózus éghajlatpolitika mellett. Az európai zöld megállapodás értelmében a klímasemlegesség a célja, ami azt jelenti, hogy 2050-re megvalósul az egyensúly a kibocsátott szén-dioxid, illetve a légkörből kivont és szénelnyelőkben tárolt szén-dioxid mennyisége között. Ez a cél akkor válik jogilag kötelezővé, ha az Európai Parlament és a Tanács elfogadja az új klímatörvényt. A tervek szerint az EU 2030-ra vonatkozó jelenlegi kibocsátás-csökkentési célkitűzése a 40% helyett még ambiciózusabb lenne.

A Parlament október 7-én támogatta az éghajlat-semlegesség megvalósítását 2050-ig, és 60%-os kibocsátás-csökkentési célt 2030-ig (az 1990-es szinthez képest). Ez ambiciózusabb, mint a Bizottság 55%-os javaslata. A képviselők felszólították a Bizottságot, hogy határozzon meg egy újabb átmeneti célt 2040-re, amely segíti a végső cél elérését.

Emellett a képviselők hangsúlyozták, hogy a tagállamoknak külön-külön is klímasemlegessé kell válniuk, és ragaszkodtak ahhoz, hogy 2050 után több széndioxidot kell eltávolítaniuk a légkörből, mint amennyit kibocsátanak. A fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos minden közvetlen vagy közvetett támogatást pedig legkésőbb 2025-ig fokozatosan meg kell szüntetni.

A képviselők ezenkívül fel kívánják állítani az EU Éghajlatváltozási Tanácsát (ECCC), amely független tudományos testületként figyelné a szakpolitika következeteségét és a teljesítés menetét.

Következő lépésként megkezdődhetnek a tárgyalások a Parlament és a Tanács között a klímarendelet részleteiről.


Jelenleg öt uniós ország tűzte ki jogilag a klímasemlegesség célját: Svédország 2045-ig, Magyarország, Franciaország, Dánia és Németország pedig 2050-ig kívánja elérni a nulla nettó kibocsátást.

További információk arról, hogyan járul hozzá az EU a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez:

A 2030-ra vonatkozó nemzeti célkitűzések

A személygépkocsikra vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási célértékek

A személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásatények és számadatok (infografika)

Infografika:az éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalások menetrendje