Az Európai Bizottság elnöke, Ursula Von der Leyen a képviselők előtt: „A tétlenség minden egyes évvel többe kerül."  

A képviselők Ursula von der Leyen bizottsági elnökkel és Frans Timmermans ügyvezető alelnökkel plenáris ülésen vitatták meg az Európát éghajlatsemlegessé tevő tervet.

Miután a Parlament nemrég éghajlati vészhelyzetet hirdetett, szerdán a brüsszeli plenárison a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen bemutatta az Európát 2050-re éghajlatsemlegessé tevő bizottsági tervet.

A képviselőcsoportok vezetői ezt követően saját elképzeléseikről számoltak be azzal kapcsolatban, hogy hogyan biztosítható, hogy a jövőbeli „európai éghajlattörvény" megfelelő forrásokhoz jusson, és gazdaságilag és társadalmilag kiegyensúlyozott módon valósuljon meg.

A két órás vita végén az európai zöld megállapodásért felelős ügyvezető alelnök, Frans Timmermans válaszolt a legfontosabb kérdésekre.

A felszólalások megtekintéséhez kattintson a linkekre.

Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen

Esther de Lange (EPP, Hollandia) szerint a néppárti képviselőcsoport érzi a „morális felelősséget" a bolygó védelméért. „Mi vagyunk az utolsó generáció, amely még léphet. A koherens és következetes iparpolitikának kéz a kézben kell járnia az ambíciózus zöld megállapodással, és a legjobbjainknak kell intelligens megoldásokon dolgozni". Ha a világ többi része nem csatlakozik az európai erőfeszítéshez, akkor az Uniónak át kell gondolnia a piacaihoz való szabad hozzáférést, tette hozzá a képviselő.

Iratxe García (S&D, Spanyolország): „Új növekedési modellről hallottunk ma, amely igazságosabb és gazdagabb társadalommá alakítja az Uniót". A modellnek három pilléren kell nyugodnia: az éghajlati célok elérését célzó zöld pilléren, a zöld megállapodás erőteljes szociális dimenzióját tartó vörös pilléren, és egy pénzügyi pilléren, vagyis a célkitűzések megvalósításához szükséges forrást biztosító hosszú távú uniós költségvetésen.

„Csak akkor leszünk sikeresek, ha a kihívást lehetőségként értelmezzük" - mondta Dacian Cioloș (RE, Románia). Ehhez „a zöld megállapodás nem további bürokráciát kell hozzon", hanem a tömegek mozgósítását. A képviselő az üvegházhatású gázok uniós kibocsátási céljának emelését kérte az új éghajlati jogszabályban, és azt, hogy a technológia fejlődése zöld digitalizációval párhuzamosan történjen.

Philippe Lamberts (Zöldek/EFA, Belgium) azt kérte, hogy az Unió kötelezze el magát az üvegházhatású gázok 2030-re 65 százalékos visszaszorítása, a fenntartható erőforrások használata, a biodiverzitás fenntartása, és a légszennyezés csökkentése mellett. Az „Igazságos Átállás Alapnak" a leginkább rászorultakat kellene segítenie, a mezőgazdaságnak és a pénzügypolitikának pedig teljesen át kell alakulnia, tette hozzá.

A Bizottságnak tett fel kérdést Silvia Sardone (ID, Olaszország): „Megvizsgálták már a 2050-re elérendő éghajlatsemlegesség társadalmi és gazdasági hatását?" A képviselő ellentmondást lát az Unió éghajlati céljai és az olyan kereskedelmi megállapodások között, amelyeket alacsonyabb környezetvédelmi normákat alkalmazó országokkal ír alá az Unió.

Ryszard Legutko (ECR, Lengyelország) szerint a Bizottságnak együtt kellene működnie a tagállamokkal, amelyek az Európai Tanácsban pont most vitatják majd meg a kibocsátáscsökkentési célokat. „Át akarja venni a hatalmat A Bizottság a tagállamoktól? (...) A kormányok nem szorulhatnak a partvonalra egy ilyen alapvető kérdésben" - tette hozzá a képviselő.

Manon Aubry (GUE/NGL, Franciaország) képviselőcsoportja nevében alternatív „új zöld megállapodást" javasolt, amely szén-, műanyag-, és kerozinadót tartalmaz, és kötelezően 70 százalékos kibocsátáscsökkentést ír elő az emberibb, „szociálisabb és ökológikusabb" átmenet érdekében.

A képviselők felszólalásainak megtekintése

Frans Timmermans, az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke

A következő lépés

A Parlament a 2020. január 13-16-i plenáris ülésén fogalmazza meg a bizottsági tervekkel kapcsolatos álláspontját.