2030-ig számolja fel az Unió a hajléktalanságot 

Sajtóközlemény 
 
 
  • az elmúlt évtizedben 70 százalékkal nőtt a hajléktalanok száma 
  • a hajléktalanság a szegénység egyik legsúlyosabb formája, amelyet szerkezeti, intézményes és személyes kockázati tényezők közösen okoznak 
  • a tagállamoknak meg kellene szüntetniük a hajléktalanság büntethetőségét, és egyenlő hozzáférést kellene biztosítaniuk az olyan közjavakhoz, mint az egészségügy, az oktatás és a szociális szolgáltatások 

A Parlament kedden egy sor ajánlást fogadott el a hajléktalanság és a lakhatásból való kirekesztettség felszámolására az Unióban.

A Parlamentben 647 szavazattal, 13 ellenszavazat és 32 tartózkodás mellett elfogadott állásfoglalás annak a 700 ezernél is több európainak a bizonytalan helyzetére irányítja a figyelmet, akiknek Európában minden éjjel azzal kell szembesülniük, hogy nincs tető a fejük felett. Számuk egy évtized alatt 70 százalékkal nőtt. A képviselők hangsúlyozva, hogy a lakhatáshoz való jog alapvető emberi jog, hathatósabb fellépést várnak a Bizottságtól és a tagállamoktól annak érdekében, hogy Európában 2030-ra megszűnjön a hajléktalanság.


Uniós és tagállami szinten is sok a teendő


A hajléktalanság megszüntetése érdekében a Parlament a tagállamok támogatásának fenntartását és a tagállami lépések jobb nyomon követését, valamint a nemzeti hajléktalanstratégiák uniós keretrendszerének létrehozását várja a Bizottságtól. A tagállamoknak pedig magukévá kellene tenniük a „mindenekelőtt lakhatás"-elvét: az otthon, mint alapvető emberi jog fogalmából kiinduló, innovatív programok jelentősen képesek csökkenteni a hajléktalanok számát.


A hajléktalanok támogatása és visszailleszkedése


Az állásfoglalás egy sor ajánlást fogalmaz meg a tagállamok számára, többek között:


  • vállajanak felelősséget a hajléktalanság megoldásáért, foglalkozzanak a megelőzéssel és a korai beavatkozással;
  • a bevált gyakorlatok cseréjére van szükség a tagállamok között;
  • szüntessék meg a hajléktalanság büntethetőségét;
  • biztosítsanak egyenlő hozzáférést az olyan közszolgáltatásokhoz, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás és a szociális szolgáltatások;
  • biztosítsanak a hajléktalanok speciális igényeit figyelembe vevő, testre szabott támogatást, képzést és programokat a munkaerőpiacra való visszatéréshez;
  • javítsák az adatgyűjtés hatékonyságát a hajléktalanság valós mértékének felméréséhez;
  • adjanak pénzügyi támogatást azoknak a civil szervezeteknek és helyi szerveknek, amelyek biztonságos helyet nyújtanak a hajléktalanoknak és segítenek a kilakoltatások megelőzésében, különösen a koronavírus-járvány idején;
  • hajtsanak végre hosszú távra szóló, a közösségen alapuló, a mindenekelőtt lakhatás-elvén alapuló, integrált nemzeti hajléktalanstratégiát;
  • ideiglenes megoldásként biztosítsanak folyamatos hozzáférést a menedékhelyekhez;
  • biztosítsák valamennyi érdekelt fél részvételét a hajléktalansággal kapcsolatos  stratégia kialakításában; és
  • segítsék a szociális vállalkozásokat és az öninnovációs tevékenységeket a hajléktalanok aktív társadalmi befogadásának javítása érdekében.



A Parlament végül felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a hosszú távú uniós költségvetésben és a helyreállítási és reziliencia eszközben található eszközöket használják ki a munkanélküli háztartások foglalkoztatási lehetőségeinek bővítésére és társadalmi visszailleszkedésének segítésére.


Háttér


A Petíciós Bizottsághoz több petíció érkezett, amelyek a hajléktalanság erőteljes növekedéséről számoltak be az Európai Unióban. A hajléktalanság terjedésének okai a magasabb lakhatási költségekben, a gazdasági válságban, a megvágott szociális támogatásokban és a nem megfelelő szociálpolitikában keresendők.

A koronavírus-válság és a lakhatási költségek uniós alakulását vizsgáló felmérések szerint a gazdasági visszaesés, a munkahelyek megszűnése és keresetek kiesése a lakhatási költségek és a hajléktalansági ráta további emelkedéséhez vezethet az Unióban. Ugyan a lakhatáspolitika nem tartozik az uniós hatáskörök közé, az EU különböző rendeletek (például az állami támogatásokat, az adózást és a versenyt szabályzó rendelkezések) és intézkedések révén ajánlásokkal és útmutatásokkal közvetett módon hatással lehet a lakhatási feltételekre.