Legyen európai alapjog a megfelelő lakhatás, kérik a képviselők 

Sajtóközlemény 
Plenáris ülés 
 
 
  • A megfelelő lakhatás fogalmába jó minőségű ivóvíz és a megfelelő higiénés körülmények is beletartoznak 
  • A képviselők 2030-ra a hajléktalanság felszámolását kérik az Unió minden tagállamában 
  • A lakhatási költségeket törvény erejével kellene megfizethető szinten tartani 

Legyen a megfelelő és megfizethető lakhatás törvény erejével betartatható alapjog, kéri a Parlament, amely a hajléktalanság felszámolását célzó intézkedéseket is vár.

A csütörtökön 352 szavazattal, 179 ellenszavazat és 152 tartózkodás mellett elfogadott állásfoglalásban a Parlament kijelenti: a megfelelő lakhatás fogalmába többek között a tiszta és jó minőségű ivóvíz, a megfelelő és méltányos higiénés körülmények, és a szennyvíz- és vízhálózatok is beleértendők. A megfelelő lakhatáshoz való jog alapvető emberi jog, amelyet a nemzeti és az európai jognak is el kellene ismernie, mondják a képviselők.


A képviselők szerint kötelező és legalább a WHO iránymutatásaihoz igazodó minimumkövetelményeket kellene bevezetni az Unióban az egészséges otthonokra – köztük a beltéri levegőminőségre – vonatozóan. Felszólítják a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a házfelújításokra vonatkozó előírások között fordítsanak kiemelt figyelmet a kibocsátáscsökkentésre és a lakások energiahatékonyságának növelésére.


A hajléktalanság felszámolása 2030-ig


Számos uniós tagállamban nőtt a hajléktalanok száma az emelkedő lakhatási költségek és a megvágott vagy felfüggesztett szociális programok és támogatások miatt. Az állásfoglalás ezért megismétli a Parlament korábbi kérését, amely szerint uniós célkitűzésként kellene meghatározni a hajléktalanság 2030-ig történő felszámolását. Emellett fenn kellene tartani a hajléktalanság kialakulását megelőző és a hajléktalanok védelmét szolgáló, a koronavírus-járvány miatt bevezetett rendkívüli intézkedéseket - különösen a kilakoltatási moratóriumot, az energiaellátás folyamatos fenntartását és az ideiglenes elhelyezés garantálását.


Megfizethető lakhatás


A képviselők emellett felszólítják a tagállamokat, illetve a regionális és a helyi hatóságokat, hogy fogadjanak el jogszabályt a bérlők és a saját lakásukban élők jogainak védelmére. A lakhatás akkor nevezhető megfizethetőnek, ha az azzal összefüggő költségek rendezése után a lakónak elegendő forrása marad az egyéb alapvető kiadásokra.  Ezen költségek küszöbértéke jelenleg  a háztartások rendelkezésére álló jövedelmének 40 százaléka, azonban az európai bérlők több mint negyede jövedelmének ennél nagyobb részét költi albérletre. Az albérletek átlagösszege pedig folyamatosan növekszik.


A képviselők végül megemlítik, hogy a rövid távú, turisztikai célú lakásbérletek lakásokat vonnak el a piacról és felviszik az albérletek árát, ami nagyban megnehezíti a megélhetést a belvárosokban és a turisztikai központokban.


Kim Van Sparrentak (Zöldek/EFA, NL) jelentéstevő szerint


„Az európai szabályok gyakran hatékonyabb védelmet nyújtanak a lakáspiac által generált profit számára, mint az embereknek, akik tetőt szeretnének a fejük fölé. Az Uniónak mozdulnia kell, és a tagállamokkal együtt minden követ meg kell mozgatnia. A jelentésben minden döntési szint számára kézzelfogható megoldásokat javaslunk. Ha akarjuk, megoldhatjuk a lakhatási válságot, és 2030-ig felszámolhatjuk a hajléktalanságot."

A szerdai vitában nem szólalt fel magyar képviselő.


Háttér


A Eurofound kutatása szerint az elégtelen lakhatás évente 195 milliárd euró költséggel jár az Unióban. Egyre több európai számára nehezen megfizethető a lakhatás, és egyre nagyobb részük költi jövedelmének aránytalanul nagy részét lakhatásra. Az egyedülálló szülők, a nagycsaládok és a munkaerőpiacra belépő fiatalok különösen gyakran szembesülnek azzal, hogy jövedelmük az albérleti díjak kifizetésére nem elég , de szociális bérlakás igényléséhez már túl magas.