Elnök. − A következi napirendi pont a Kérdések órája (B6-0457/2008).

Az alábbi kérdéseket nyújtották be a Bizottságnak.

Első rész

35. kérdés Stavros Arnaoutakistől (H-0546/08)

Tárgy: Élelmiszerválságok az EU-ban és az európai fogyasztók védelme

Az európai ismételt élelmiszerválságokat követően döntött-e a Bizottság konkrét intézkedésekről, amelyek hatékony fogyasztóvédelmet biztosíthatnak?

  Androula Vasiliou, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani Arnaoutakis úrnak kérdéséért az élelmiszerbiztonság mindig aktuális kérdéséről.

A Bizottságnak sokféle módja van annak biztosítására, hogy a fogyasztók és az európai polgárok védelemben részesüljenek az esetleges élelmiszerválsággal szemben. Először is, a Bizottság biztosítja, hogy mind a 27 tagállamban az illetékes hatóságokat azonnal és egyidejűleg figyelmeztessék az élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó gyors vészjelző rendszeren (RASFF) keresztül.

Másodszor, a Bizottság Élelmiszer és Állategészségügyi Hivatala (FVO) rendszeres ellenőrzéseket végez a tagállamokban és harmadik országokban.

Harmadszor, a Bizottság gondosan megvizsgál minden, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságtól (EFSA), a nemzetközi médiától vagy más forrásokból kapott információt.

Amikor szükséges, és különösen, amikor az élelmiszer vagy a takarmány súlyosan veszélyeztetheti a közegészséget és a kockázattal tagállami szinten hatékonyan nem lehet megbirkózni, a Bizottság EU-szinten meghozza a szükséges intézkedéseket.

Például, az ásványi olajjal szennyezett ukrán napraforgóolaj esetén a RASFF 2008. április 23-án kapta meg az értesítést az illetékes francia hatóságoktól, és ezt valamennyi tagállam is megkapta. A Bizottság a RASFF-on keresztül azonnal értesítette a többi tagállamot erről az incidensről és 2008. június 10-én kiadta 2008/433/EK határozatát az Ukrajnából származó vagy onnan szállított napraforgóolaj importjának az ásványi olajjal való szennyezettség kockázata miatt elrendelt különleges feltételei megállapításáról. Egyben vizsgálatok is indultak a szennyezés forrásának megtalálása érdekében.

Ezen kívül, a 178/2002/EK rendeletben, azaz az általános élelmiszerjogi rendeletben elrendelt nyomon követési rendszer lehetővé teszi, hogy célzott, pontos termék visszavonásokat vagy visszahívásokat hajtsunk végre, hogy megfelelő információt nyújtsunk a fogyasztóknak és az élelmiszeripari üzemeltetőknek, hogy értékeljük a kockázatokat és elkerüljük a kereskedelem szükségtelen megzavarását.

Ezen kívül, a Bizottság szisztematikusan ellenőrzi a tagállamok illetékes ellenőrző hatóságainak a képességét arra, hogy biztosítsák az élelmiszer-jogszabályoknak való megfelelést mind az EU-n belül, mind azon kívül.

Malajziában például a Bizottság Élelmiszer és Állategészségügyi Hivatala lényeges problémákat állapított meg a haltermékek exportjára vonatkozó előírásoknak való megfeleléssel kapcsolatban. Az EU-ban a Bizottság azonnal reagált és megtiltotta a Malajziából származó hal behozatalát. Ez csak egy a sok példa közül arra, hogy a Bizottság milyen hatékonyan védi a fogyasztót és előzi meg az élelmiszerválságot.

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a meglévő jogszabályok biztosítják a szükséges mechanizmusokat az élelmiszerválságok hatékony kezelésére, és a fogyasztók hatékony védelmére.

Ugyanakkor azonban gondoskodunk arról is, hogy erre a célra a tagállamokkal folytatott együttműködés a kommunikációs csatornák folyamatosan javuljanak. Például új útmutatást adunk ki a RASFF használatáról, amelyet a Bizottság rövidesen elfogad.

  Stavros Arnaoutakis, szerző. − (EL) Köszönöm, biztos úr, a jelentését. Hadd mondjam azt, hogy az európai fogyasztók körében jelenleg bizalomvesztés tapasztalható. A bizalmuk megrendült.

Ezért látnunk kell a Bizottság oldaláról, hogy milyen intézkedésekre van szükség a fogyasztók tájékoztatására. Lehet, hogy önök nagyon helyesen megtesznek mindent, amit ön itt elmondott, és ezért gratulációt érdemelnek. Görögországban azonban nálunk ott volt az ukrán napraforgóolaj, amelyből a görög lakosság fele fogyasztott. Hogyan védhető meg a fogyasztó, és milyen intézkedéseket kívánnak bevezetni?

  Androula Vasiliou, a Bizottság tagja. − (EL) Hadd mutassak rá, hogy az a növekvő kavarodás, amit ez a kérdés okoz és a RASFF-on keresztül kiadott figyelmeztetések bizonyítják, hogy a rendszer valóban működik.

Görögország és az ukrán napraforgóolaj esetében 2008. április 23-án valóban kiadták azt az általános figyelmeztetést, hogy ez a szennyezett napraforgóolaj megjelent az EU piacán. 2008. május 5-én, amikor a svájci hatóságok konkrét figyelmeztetést küldtek a központunknak, hogy a napraforgóolaj útban van Görögország, Olaszország és Törökország felé, és más helyekre is, a görög hatóságok elvégezték a szükséges vizsgálatokat és elkezdtek nekünk információt adni, valamint a terméket visszavonni.

Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy nem szabad összekevernünk azokat az intézkedéseket, amelyeknek a megtételére az Európai Bizottság rendelkezik felhatalmazással, és amelyeket meg is tesz, a tagállamok kötelezettségeivel, mivel azok belügyek.

Természetesen ön meg fogja kérdezni tőlem, hogy történtek-e ellenőrzések. Igen. Az FVO szolgálat, amely időről-időre meglátogatja a különféle tagállamokat, ellenőrzi, hogy a részlegek működnek-e, megállapítja, ha vannak hiányosságok és felhívja ezekre a tagállamok figyelmét. Természetesen ez megtörténik Görögországban és más országokban egyaránt.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Biztos úr, az EU kiváló munkát végzett a szántóföldtől a fogyasztó asztaláig rendszerrel, és a fogyasztóknak bízniuk kellene benne, de ehhez kapcsolódóan mi van az EU termelőinek védelmével? Nem hiszem, hogy ugyanazzal a szigorral járunk el az importált élelmiszertermékekkel kapcsolatban, mint itt belül. Például: megengedjük, hogy az EU-n kívül olyan anyagokat használjanak fel, amit az Európai Unióban belül megtiltunk, és az új növényvédelmi termékekről szóló jogszabállyal egyre inkább ezt tesszük a gabonatermelésben is. Megkérhetném önt biztos úr, hogy foglalkozzon ezzel a problémával, mert előfordulhat, hogy olyan élelmiszert fogyasztunk Európában, amelyet az Európai Unióban nem is állíthatnánk elő?

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Szeretném megkérdezni: mi az az élelmiszerválság? Élelmiszerválságnak tekinthető-e az, ha egy nem biztonságos élelmiszeripari termék megjelenik az EU piacán? Ebben az esetben beszélhetnénk játékválságról, mert ismert, hogy a biztonsági előírásoknak nem megfelelő játékokat értékesítenek, együtt más nem biztonságos termékek egész skálájával. Hogyan definiáljuk az élelmiszerválságot? Meghatározhatnánk úgy, mint a valamennyi fogyasztót érintő könyörtelenül növekvő élelmiszerárak?

  Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Hadd kezdjem a második kérdéssel, és azt válaszolnám, hogy nem nevezhetjük élelmiszerválságnak, ha a piacon találunk egy hibás terméket. Akkor lehetne élelmiszerválság, ha megengednénk, hogy ezt a terméket szabadon forgalmazzák az Európai Unióban. Akkor lehetne válság, mert veszélyeztethetnénk polgáraink egészségét.

Ám a hatályos rendszerrel, amelyet nagyon gondosan és aprólékosan alkalmazunk, megpróbáljuk elkerülni ezeket a válságokat. Számos (és közelmúltban bekövetkezett) esetben sikerült elkerülni az élelmiszerválságokat.

Ami az Európai Unión kívül előállított termékek és élelmiszerek ellenőrzését illeti, el kell mondanom, hogy azt követeljük kereskedelmi partnereinktől, hogy ugyanazokat az ellenőrzéseket alkalmazzák, mint amelyeket mi az EU-n belül előállított élelmiszerekre.

Ezért említettem például Malajziát, ahová kiküldtük az FVO-t, és ők megállapították, hogy a rendszer nem működik rendesen, és mi betiltottuk a Malajziából jövő halimportot. Ugyanez történt a brazil marhahús esetében és számos más alkalommal a Bangladesből származó marhahúsnál.

Így megköveteljük partnereinktől, hogy ha az Európai Unióba kívánnak exportálni, akkor tartsák be az Unión belül általunk alkalmazott higiéniai szabályokat.

  Elnök. − 36. kérdés Bilyana Ilieva Raeva (H-0548/08)

Tárgy: Közúti biztonság

A közúti balesetekben elhalálozott és megsebesült emberek száma fontos humanitárius, egészségügyi, ökológiai, pénzügyi, társadalmi és demográfiai kérdés. Ezen kívül az ilyen tragédiákból származó kiadásoknak többszörös negatív hatásai vannak az életminőségre, a fenntartható fejlődésre és a globális felmelegedésre.

Ebben az összefüggésben, olyan politikát kellene kialakítani, amely ösztönzi a tagállamokat arra, hogy a közlekedési balesetek áldozatai számát az EU átlagánál nem magasabb szinten tartsák.

Miként kezdeményezne a Bizottság határozottabb intézkedéseket, például, a közösségi jogalkotást bővítve a meglévő közös normákat – különösen a közös uniós közúti baleseti küszöb mutatójának bevezetésével, amelyet a tagállamoknak szigorúan be kellene tartaniuk?

Mik a kilátások arra nézve, hogy a Bizottság vizsgálja az EU területén a felügyelet, az ellenőrzés és a szankciók egységes megközelítése kidolgozásának lehetőségét? Remélhetjük-e, hogy az Európai Unió jövőbeni közös közúti biztonsági politikája elvezet a közös közúti rendészeti politikához, amely javítani fogja a közúti biztonsági ellenőrzés és figyelemmel kísérés minőségét?

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, mivel Tajani úrnak a Miniszterek Tanácsa ülésén kell részt vennie, nagyon szívesen válaszolok Raeva asszonynak, különösen, mivel a kérdésének témája egy olyan ügyhöz kapcsolódik, amellyel én személyesen is sokat foglalkoztam, és ami nagyon kedves a szívemnek.

2001-ben az Európai Unió azt a célt tűzte maga elé, hogy 2010-ig felére csökkenti a közúti balesetek áldozatainak számát. Ezt a célt az Európai Parlament és a Tanács is elismerte. 2003-ban ez volt az Európai Közúti Biztonsági Intézkedési Program témája, amely 60 intézkedést határozott meg azzal a céllal, hogy az úthasználókat az ésszerűbb viselkedésre ösztönözze a technológiai fejlődésnek a járművek biztonságosabbá tételére történő felhasználásával, a közúti infrastruktúra javításával, az üzleti célú szállítás biztonságosabbá tételével, az áldozatok kezelésének javításával és a baleseti adatok elemzésének fejlesztésével. A közúti biztonsági helyzet változásainak figyelemmel kísérésére a Bizottság számos teljesítménymutatót alkotott: az egy millió lakosra jutó áldozatok száma; a biztonsági öv és sisak használatának aránya; a közúti balesetekben résztvevő alkoholos befolyásoltság alatti emberek száma és százalékos aránya; a sebességkorlátot túllépő emberek száma és százalékos aránya.

A közösségi jogalkotás területén meg kell említenem a gépjárművezető-jogosítványról szóló új irányelvet, amelyet az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-án fogadott el. Ennek az irányelvnek a célja az volt, hogy a fiatal úthasználók számára javítsa a közúti biztonságot, lehetővé téve a polgárok szabad mozgását az Európai Unión belül. Van egy irányelvünk a közúti infrastruktúra biztonságáról is, amelyet 2008. júniusában az első olvasatban elért megállapodást követően fogadtunk el. Ezen kívül a Bizottság 2008-ban benyújtott egy, a közlekedési szabálysértések ellenőrzéséről szóló irányelvre irányuló javaslatot, amelyről az Európai Parlament és a Tanács most tárgyal.

A Bizottság ösztönözni próbálja a tagállamok között a közúti biztonsággal kapcsolatos legjobb gyakorlatok cseréjét is, amennyire csak lehetséges. A javaslatok benyújtására irányuló felhívás részeként részt vesz közúti biztonsági kampányok és e terület innovatív projektjeinek finanszírozásában is, több tagállam részvételével.

Hasonlóképpen, a Bizottság pénzügyi támogatást nyújt az olyan projektekre vonatkozó kutatási tervhez, amelyek várhatóan javítják majd konkrét területekre vonatkozó ismereteinket, és jövőbeni jogalkotási javaslatokat keletkeztetnek majd megbízható tudományos alapon. A DRUID projekt (Alkoholos, Kábítószeres és Gyógyszeres Befolyásoltság Állapotában Történő Járművezetés) ennek egy példája, miközben a pszichoaktív anyagok befolyása alatt történő járművezetéssel szembeni küzdelem az új tagállamokban prioritássá válik. Végül, Raeva asszony, most készül egy új európai cselekvési program a 2010-2020 közötti időszakra. Ez a cselekvési program 2009 elejétől nyilvános konzultáció tárgya lesz, és végigmegy majd a Bizottság általi elfogadás folyamatán.

Az ön kérdésére válaszul Tajani úr erről kívánta önt tájékoztatni.

  Bilyana Ilieva Raeva, szerző. − (BG) Biztos úr, nagyon örülök annak, hogy gratulálhatok önnek az Európai Unió közlekedésért felelős biztosaként eddig végrehajtott erőfeszítéseiért. Ugyancsak köszönetet szeretnék mondani a közúti biztonság közös európai politikájának összegzése bemutatásáért.

Pontosan e tekintetben szeretném megkérdezni: „Tekintettel a mutatók létére, és az Európai Bizottság részéről annak a nagyon komoly kezdeményezésnek a létére, ami az európai közúti biztonságot illeti, e mutatóknak való megfelelés ellenőrzését miként képzelik, és miként tudják garantálni, hogy Európában valóban legalább 50%-kal csökkentsük a halálos kimenetelű eseteket?” Ugyanis egy olyan országban, mint például Bulgária, ez a mutató túlságosan magas. Nekünk Európában mindenképpen szükségünk van szankciókra ezeknek a követelményeknek a megsértése esetén.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök úr, tiszteletre méltó képviselőtársam, a szabálysértések felügyelete, ellenőrzése és büntetése nyilvánvalóan a tagállamok kompetenciájába tartozik.

Én azonban szeretném emlékeztetni önt, hogy 2003. október 21-én a Bizottság elfogadott egy ajánlást a jogszabályok betartatásáról a közúti biztonság terén, amely meghatározza a közlekedési szabálysértések ellenőrzésének legjobb gyakorlatait, és én különösen szeretném megemlíteni, hogy az európai közúti biztonság napjával van lehetőségünk arra is, hogy az egyes tagállamokat értékeljük. Ez az értékelés rávilágít néhány tagállam teljesítményére és mások gyengeségeire. Úgy vélem az európai közúti biztonság napja kiváló módja annak, hogy valóban rávilágítsunk különféle tagállamok teljesítményére.

Igaz, és ön nagyon helyesen mutat rá, hogy nem értük el a remélt teljesítményt. Sok problémánk van a céllal, ami az volt, hogy 2010-re csökkentsük a felére az áldozatok számát. Lehet, hogy a következő több éves programban, ami egy 10 éves időszakra vonatkozik, tovább növelhetjük a tagállamok korlátozásait.

Szeretném megragadni az alkalmat, elnök úr, arra is, hogy emlékeztessem önöket, milyen nagy fontosságot tulajdonítunk az irányelvről szóló szavazásnak, amely lehetővé teszi majd, hogy a járművezetők által a saját tagállamokon kívüli tagállamban elkövetett szabálysértést is büntessék. Jelenleg azok a járművezetők, akik nem tartják be a szabályokat, amikor saját tagállamukon kívüli tagállamban tartózkodnak, nagyrészt büntetlenek maradnak, és azt gondolom, ez megfelelő mód arra, hogy az európai polgárokat arra késztessük, hogy megfelelően viselkedjenek az utakon.

Köszönöm, hogy feltette ezt a kérdést. Tudom, hogy utódom, Tajani úr is nagyon elkötelezett a közúti biztonság kérdése mellett, és megmondhatom önnek, hogy valamennyi javaslata és cselekedete segít nekünk abban, hogy véget vessünk ennek a borzasztó veszedelemnek.

  Elnök. − Mivel a szerző nincs jelen, a 37. kérdésre nem kerül sor.

Második rész

38. kérdés Emmanouil Angelakastól (H-0525/08)

Tárgy: Tájékoztatás és oktatás fiatal fogyasztók számára

Tény, hogy a fiatal és serdülő fogyasztók az áru- és szolgáltatáspiacok lényeges részét képviselik. A fiatal fogyasztókat gyakran félrevezető reklámkampányokkal bombázzák, amelyek iskolai cikkeket, játékokat, ruhákat, élelmiszereket, italokat, audiovizuális anyagokat, stb. reklámoznak.

A már működő Európa naplón kívül szándékában áll-e a Bizottságnak egy, a fogyasztási korban lévő fiatalok tájékoztatására és oktatására pán-európai kampányt indítani, amely rájuk vonatkozik, és milyen módszereket és eszközöket használ fel egy ilyen kezdeményezés megszervezéséhez? Különös tekintettel a fogyasztói eredménytáblára, milyen módszereket használ a Bizottság a fogyasztói korban lévő fiatalokra vonatkozóan megszerzett adatok feldolgozására, és miként fogja a vonatkozó tájékoztatás elérni őket?

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Elnök úr, a Bizottság üdvözli a tiszteletreméltó képviselő által kifejtett aggályokat, és szeretné felhívni a figyelmét a fogyasztói jogokra vonatkozó létező közösségi jogszabályokra, amelyek már most számottevő védelmet kínálnak a fiatalok számára. Például, a tisztességtelen üzleti gyakorlatról szóló irányelv célja a fogyasztók, többek között a fiatalok védelme a gazdasági érdekeiket sértő gyakorlattól, ilyen például a félrevezető reklám, vagy az agresszív gyakorlat. A veszélyeztetett fogyasztókat, közöttük a fiatal polgárokat, különösen is figyelembe veszik, amikor a tisztességtelen üzleti gyakorlatot értékelik. Az irányelv tartalmazza az egész EU-ban minden körülmények között tiltott üzleti gyakorlatok feketelistáját is. Például az egész Európai Unióban tilos az olyan reklám, amely közvetlenül a gyermekeket termékek vásárlására buzdító szöveget tartalmaz.

A Bizottság 2008 szeptemberében kommunikációs webkampányt indít a tisztességtelen üzleti gyakorlatról szóló irányelvről. Ez egy meglehetősen új irányelv, és a fiatalokat is célozza. Az irányelv szabályainak érdekesebb és interaktív módon történő elmagyarázása érdekében a kampányban felhasználunk egy erre szánt honlapot, amely animációkat, illusztrációkat és rejtvényeket tartalmaz. A fogyasztók figyelmének felkeltésére számos kulcsfontosságú fogyasztói honlapon bannereket és álreklámokat teszünk közzé. Lesznek portálok fogyasztók konkrét kategóriái, például, a fiatalok számára, virtuális közösségek, zenei honlapok és blogok. Az információt az interneten egy hónapon át köröztetjük, és bár nehéz előre jelezni, hogy ezeket az adatokat a partner honlapok meddig jelenítik meg, azt várjuk, hogy az információ a világhálón legalább néhány hónapig elérhető lesz.

A tisztességtelen üzleti gyakorlatról szóló irányelvnek dedikált most készülő honlap meghatározatlan ideig lesz elérhető a fogyasztók számára. Egyenlőre a Bizottságnak nem áll szándékában valamilyen speciális pán-európai kampány indítása a fiatal fogyasztók tájékoztatása és oktatása érdekében. Azonban az Európa napló mellett a Bizottság egy web-alapú fogyasztói oktatási eszközt is fejleszt Dolceta néven, amely egy elsősorban általános iskolai és középiskolai tanárok számára készült oktatói modult is tartalmaz.

Ami a fogyasztói eredménytáblát illeti, a jelenlegi fázisban adataink nem tesznek különbséget a fogyasztók különféle csoportjai között. Az eredménytábla nem tud részletesen valamennyi piaccal vagy a fogyasztók összes különféle típusával foglalkozni. Azonban ott, ahol vannak konkrét fiatal fogyasztókra, például diákokra vonatkozó adataink, ilyenek például az Eurobarometer felmérései, közzé tesszük az erre a csoportra vonatkozó adatokat.

  Emmanouil Angelakas, szerző. − (EL) Elnök úr, biztos asszony, köszönöm a teljes körű és részletes válaszát. Nagyon megnyugtató és örömet okoz, hogy ezt a kampányt most, ebben a hónapban, szeptemberben online elindítják.

Hadd tegyek fel még egy kiegészítő kérdést: gondolkozik-e a Bizottság arról, hogy betiltsa a gyermekeket célzó televíziós reklámokat, amint az megtörtént néhány tagállamban, ahol egyes gyermekeknek szóló televíziós reklámokat megtiltják egy bizonyos időpontig – este 10 vagy 11 óráig azt hiszem – addig, amíg a gyermekek nézik a televíziót?

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Ez az információ jól ismert az én főigazgatóságomon is, de valójában ez inkább biztostársam, Viviane Reding hatáskörébe tartozik, mert ez az információ a szabadsághoz is kapcsolódik, ami nagyjából az ő főigazgatóságának tevékenységi körébe tartozik.

Amit elmondhatok Önöknek, hogy létezik a határok nélküli televíziós irányelv, amely ilyen kérdésekkel foglalkozik, és van a tisztességtelen üzleti gyakorlatról szóló irányelvben a feketelistánk. Azért van nekünk olyan eszközünk, mint ez a feketelista, hogy ha szükséges és kellő bizonyítékkal rendelkezünk, akkor a feketelistát kiegészíthetjük az adott gyakorlattal, amikor egyetértünk abban, hogy olyan dologról van szó, amit célba kell vennünk és egész Európában meg kell tiltanunk. Természetesen az ilyen intézkedést bizonyítékokra kell építeni. Tehát teljes mértékben tudatában vagyunk a problémának.

Ez közvetlenül nem része a tisztességtelen üzleti gyakorlatnak, de készen állunk arra, hogy megvizsgáljuk, ha van olyan gyakorlat, amelyet megvizsgálhatunk, hogy kiérdemli-e hogy felvegyük a fekete vagy a szürke listára és Reding biztos asszony mindent megtesz annak érdekében, hogy a határok nélküli televíziós irányelv foglalkozzon az ilyen jellegű kérdésekkel.

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) A televíziós élelmiszerreklámok 55%-a egészségtelen élelmiszertermékeket reklámoz. A gyerekek 80%-a pontosan azokat az élelmiszermárkákat kéri szüleitől reggelire, mint amit a televíziós hirdetésekben láttak. A kérdésem ez lenne: nem kellene az Európai Uniónak a gyártók által megrendelt reklámok helyett máshová összpontosítania? Nem találhatnánk módot arra, hogy a gyártókat egészségesebb élelmiszertermékek előállítására és utóbb reklámozására ösztönözhessük?

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Hiszem, hogy piaci eszközökkel a gyártók rávehetők arra, hogy egészséges élelmiszereket gyártsanak. Ha van piaci kereslet, ők reagálni fognak erre a keresletre. Megmondhatjuk, hogy a gyártóknak mit kellene előállítaniuk, de ez nem pontosan az, ahogyan a Bizottságnak a problémával meg kellene birkóznia. Amit mi megtehetünk az, hogy az információt 100%-an rendelkezésre bocsátjuk, méghozzá könnyen érthető formában. A Bizottság ezen nagyon keményen dolgozik, hogy legyen megfelelő tájékoztatás az élelmiszerhez kapcsolódó termékekről.

Ön azt mondja, hogy néhány reklám hamis vagy veszélyezteti a gyermekeket. Ha például egy termék azt állítja, hogy meggyógyítja önt vagy hirtelen tíz évvel megfiatalítja (ami természetesen nem lehetséges), akkor az az én hatáskörömbe tartozik, és én a tisztességtelen üzleti gyakorlatokról szóló irányelv alapján tudok vele foglalkozni. Egyébként, amikor az élelmiszer egészségi oldaláról beszél, megint emlékeztetnem kell önt, hogy ez Vassiliou biztos asszony tárcájának része. Ő kiváló munkát végez abban, hogy az élelmiszercímkézés megfelelő módon valósuljon meg, amelynek alapján a fogyasztók választhatnak. Ez az, amit megcélzunk: hogy jól tájékozott fogyasztók legyenek és azzal az oktatási kampánnyal, amelyben az én főigazgatóságom is részt vesz, javíthatjuk a piac tudatosságát.

  Elnök. − 39. kérdés Marie Panayotopoulos-Cassiotoutól (H-0530/08)

Tárgy: Fogyasztóvédelem és oktatás

Az oktatáspolitika a tagállamok felelősségi körébe tartozik. Mégis az oktatáshoz, képzéshez és az élethosszig tartó tanuláshoz kapcsolódó termékek a kereskedelem tárgyai, sőt, a határon átnyúló kereskedelemé, ezért érintik a fogyasztókat. Elmondaná a Bizottság, hogy az európai politikát hogyan alakítják a fogyasztók védelme érdekében az ilyen termékek minőségére és árára tekintettel?

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − A Bizottságnak nem áll hatalmában árakat megállapítani vagy oktatási termékek minőségét meghatározni. Egyébként a kérdést nagyon is relevánsnak tartom. Az EU jogszabályai szerint a fogyasztók a félrevezető vagy agresszív gyakorlattal szemben részesülnek védelemben, amikor oktatási termékeket vásárolnak.

A tisztességtelen üzleti gyakorlatról szóló irányelv alapján, amiről éppen most beszéltem, a kereskedők nem vezethetik félre a fogyasztókat hamis vagy megtévesztő információval, például a termék előnyeit, a használatától várható eredményeket vagy a tesztek vagy elvégzett ellenőrzések eredményeit illetően.

Az irányelv tartalmazza a minden körülmények között tiltott gyakorlatok feketelistáját is: az egész EU-ban tilos azt állítani, hogy valamely terméket valamilyen köz- vagy magántestület jóváhagyott vagy elfogadott (például azt állítani, hogy az adott tankönyvet az oktatási minisztérium jóváhagyta, amikor nem ez a helyzet).

Ezen kívül, a kereskedőknek minden tájékoztatást meg kell adniuk a fogyasztóknak, amelyre szükségük van ahhoz, hogy jól tájékozottan választhassanak. A Bizottság például kapott egy panaszt egy angol nyelvű honlapon beszerezhető kurzusról, amelyet másik nyelven szállítottak le. Félrevezető gyakorlatnak minősíthető a fogyasztó tájékoztatásának elmulasztása a kurzusokon használt nyelvről. Azonban az már a tisztességtelen üzleti gyakorlatról szóló irányelv végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok és bíróságok dolga, hogy megállapítsák, esetről esetre, összhangban az európai joggal, az EK Szerződésben foglalt szabad mozgásra vonatkozó elvektől függően, hogy milyen információ számít lényegesnek.

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou, szerző. − (EL) Köszönöm a biztos asszonynak a választ. A termékminőséggel kapcsolatos ártorzítás problémát jelent a fogyasztó számára. Én nem ármegállapításról beszélek, hanem az ár és a termék közötti kapcsolat meghatározásáról a verseny alapján, valamint az oktatási termékek egyik tagállamból a másikba szállításáról, és a határon átnyúló fogyasztóvédelemről.

Van önnek bármilyen információja a határon átnyúló védelemről abban az esetben, amikor oktatási termékeket visznek egyik tagállamból a másikba?

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Az oktatási anyagokkal kapcsolatos határokon átnyúló problémákat illetően rendelkezünk az európai fogyasztói központokkal, amelyeknek a munkája a fogyasztói együttműködésre vonatkozó szabályozásra épül, és amelyek egész Európában a fogyasztói jogok jó nagykövetei.

Abban az esetben, ha a fogyasztó és valamely oktatási szolgáltatás, könyv vagy más anyag szállítója között határon átnyúló egyet nem értés áll fenn, a fogyasztó kapcsolatba léphet a fogyasztói központtal. Ha a fogyasztó a kérdést közvetlenül nem tudja megoldani, országának fogyasztói központja segíthet abban, hogy az oktatási szolgáltatások vagy anyagok származási országában kielégítő megoldást kapjon.

Nincs itt nálam az összes feljegyzés a különféle tagállamok eltérő tapasztalatairól és eseteiről, de elmondhatom önnek, hogy ezek az európai fogyasztói központok évente többször összejönnek. ez már most egy jól kifejlesztett, jó hálózat és a legtöbb központ nagyon aktív és képes megoldani a fogyasztók által felvetett kérdéseket.

Mivel a kérdés az oktatási ágazatra utal, a központokat kell információért kérni arról, hogy ilyen kérdéseket miként oldanak meg. Az alapelv azonban ugyanaz, és ez a szabályozás valóban nagyon jól működik.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Érdekelne, hogy hogy néznek ki a dolgok az online tanulással kapcsolatban. Ami a panaszokat illeti, lehetséges lenne a Bizottság számára, hogy létrehozzon egy honlapot, amely megmutatná, hogy a távoktatást kínáló intézmények közül melyekhez kapcsolódtak problémák, hogy ezen a területen is nagyobb legyen az átláthatóság?

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Újra és újra felmerül az a probléma, amikor nagyon sokan Európában felteszik a kérdést: hol van az európai hozzáadott érték. Nos, az Európai Unió beismerten nem felel oktatási kérdésekért, de felelősek vagyunk a minőségbiztosításért és a fogyasztóvédelem kérdéseiért. Ebben is egyetértünk. Nem volna lehetséges, hogy az iskolákat, sőt akár talán az oktatás alacsonyabb szintjeit is nagyon tudatosan megszólítani befogadóként a Bizottság általános tájékoztatási tevékenységének összefüggésében? Projektekkel és versenyekkel bemutathatjuk, hogy Európa miként biztosítja az európai hozzáadott értéket itt. Talán – és az előző kérdéssel összefüggésben – így a nagyon fiatalok figyelmét is felhívhatnánk erre a témára.

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Teljes mértékben és örömmel ismerem el az ön javaslatainak és inputjának az értékét. Válaszom kérdéskörét egy kicsit jobban megnyitva, szeretném elmondani, hogy a belső piac kiteljesítésének fázisában vagyunk, ami az Unió alapja. Eddig azonban a piac – nagyon helyesen –főként a vállalkozásokra és arra orientálódott, hogy jöjjenek létre a vállalkozások számára megfelelő feltételek. Most azonban teljessé kell tennünk a belső piacot a második fázissal, amelyben a fogyasztókat mindenütt egyaránt üdvözlik, és mindenütt egyformán jól védik. Ez a XXI. század fogyasztói politikája.

Örömmel számolok be önöknek arról, hogy a 2007-2015. évre vonatkozó fogyasztói stratégiában a fogyasztókat képessé tévő oktatás a fogyasztói stratégia első és nagyon alapvető pillére. Most nem tudok ennél többet mondani, de vannak olyan eszközeink, mint az Európa napló, ami kifejezetten a kamaszokat célozza meg, van a Dolcetta, ami a tanárok általi oktatást egészíti ki, de nagyon nagy mértékben támaszkodunk a tagállamok erőfeszítéseire is.

Ezt a politikát a szubszidiaritás szemszögéből kell látnunk. Vannak olyan országok, amelyek készek többet invesztálni a fogyasztók oktatásába, és általában a Bizottság erőfeszítéseinek támogatásába. Én valamennyi illetékes miniszternek írtam kérve támogatásukat, mert valóban kulcsfontosságú stádiumnál vagyunk a tekintetben, hogy egész Európában jöjjön létre az egyformán jól teljesítő fogyasztói piac.

A jövőben többet fogunk beszélni arról, hogy a fogyasztók hogy érzik magukat ezen a belső piacon. Ez egy nagyon alapvető megjegyzés. A másik az, hogy jobban és tágabban kell foglalkoznunk a fogyasztói panaszokkal. Az Európai Bizottságban nem rendelkezünk közös alappal a fogyasztói panaszokra. Mint önök is, mi is sok panaszt kapunk, közülük néhányat a Parlament küld a Bizottsághoz az önök választókerületeiből, amit azonban fel kell építenünk az az, hogy miként kezeljük ezeket a panaszokat. A Bizottság nem ismételheti meg az ombudsman vagy valamelyik tagállam erőfeszítéseit, de ha a fogyasztói politika egyik vagy másik területén makacs probléma merül fel, akkor foglalkoznunk kell vele, beleértve a jogalkotást is.

Vannak jó példák, amelyek azt mutatják, hogy a fogyasztói panaszok valóban át tudják orientálni a fogyasztói politika fő áramát. Most azon próbálkozunk, hogy összegyűjtsük az ilyen jellegű információt a fogyasztó piaci eredménytábla felhasználásával. A fogyasztó piaci eredménytábla első kiadása ez év elején valósult meg. Van egy speciális mutatónk: a fogyasztói panaszok. Összehasonlítjuk a tagállamokat, hogy lássuk hány panasszal foglalkoznak és milyen területeken. Én izgatottan várom az információt a tagállamoktól a fogyasztó piaci eredménytáblák következő kiadásához a jövő év elején. Így lépésről lépésre haladunk az egységes belső piac irányába a polgárok számára.

  Elnök. − 40. kérdés Giovanna Corda (H-0545/08)

Tárgy: Fogyasztói panaszok az e-kereskedelemmel kapcsolatban

Egy a közelmúltban végzett Európai Fogyasztói Központ (EFK) felmérés megállapításai rámutattak az online vásárlásokat érintő rendkívül nagy számú vitára (2007-ben, 2 583 jogvita és 8 834 panasz volt).

Tekintettel az e-kereskedelem exponenciális fejlődésére, nem mérlegeli-e a Bizottság tájékoztató kampányok indítását, hogy figyelmeztesse a fogyasztókat a kereskedelem ezen új formájából adódó kockázatokra, és sürgős és hatékony eljárások létrehozását az ilyen határokon átnyúló jogviták rendezésére, különösen a leggyakoribb esetekben, azaz a termékek leszállításának elmulasztása vagy a nem megfelelő termékek szállítása esetén?

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Ez az internetről szól, ami egy nagyon fontos kérdés. Az internet hatalmas lehetőséget jelent a fogyasztók számára. Hozzáférést biztosít nekik a jobb információhoz és bővíti annak a piacnak a méretét, amelyben működnek, így több szállítóhoz jutnak el, és nagyobb a választási lehetőségük.

Mára 150 millió EU polgár – lakosságunk egyharmada – vásárol az interneten. Az online bevásárló EU polgárok számának gyors növekedése azonban nem párosul azoknak a számának a növekedésével, akik ezt határokon átnyúlóan teszik meg.

Ez azt mutatja, hogy a Bizottság nagyon helyesen foglalkozik a kérdéssel, ami a fogyasztói bizalomhoz kapcsolódik, tájékoztató intézkedések sorozatával. Meg kell említeni a Bizottság által most készített online digitális felhasználói útmutatót. Ezt online 2008 végén tesszük közzé. Az útmutató nyomon követéseként mérlegelhetjük útmutatók elkészítését arról, hogy miként kell a tisztességtelen üzleti gyakorlatról szóló jogszabályt az online megjelenő tisztességtelen üzleti gyakorlatra tekintettel végrehajtani.

Egy másik eszköz, amiről már volt szó, a Dolceta, amelynek a célja a fogyasztók oktatása, például a távkereskedelemről és a fogyasztói jogorvoslatról. A fiatal fogyasztók oktatása, akik különösen aktívak online, kulcsfontosságú. A Fogyasztói napló a maga rekordméretű 2,8 millió példányos forgalmával (és ez az információ érdekes lehet Angelakas úr számára is) több mint 18 000 iskolában ebben az évben, az internet használatával és a határon átnyúló jogorvoslattal kapcsolatban is tartalmaz információt.

A fogyasztói politikai stratégia 2007-2013 a fogyasztók tájékoztatásával kapcsolatban irányoz elő intézkedéseket prioritásának – jobban tájékoztatott és képzett fogyasztók – részeként. Az Európai Bizottság a polgárok és érintettek fogyasztói politikáról történő tájékoztatására használt fő eszközei ebben a keretben egy honlap, a Consumer Voice (Fogyasztó hangja) hírlevél és a tájékoztató kampányok. A levél az e-kereskedelmet mint fő kampánytémát tartalmazza több újabb tagállamban.

Ami a második, a jogszabályok betartatásáról és a jogorvoslatról szóló kérdést illeti, a Bizottságnak szilárd meggyőződése, hogy ahhoz, hogy a belső piac működhessen, az európai fogyasztóknak bízniuk kell abban, hogy érvényesíthetik jogaikat, és jogorvoslathoz juthatnak az egész Európai Unióban. Az e-kereskedelemhez kapcsolódó panaszok, ide értve a termékek leszállításának elmulasztására vagy a nem megfelelő termékek szállítására vonatkozó panaszokat, megoldhatók a jelenlegi EU jogorvoslati kereteken belül, amelyeket már létrehoztunk az európai fogyasztók számára. Ebbe a keretbe tartozik az EFK hálózat, a két bizottsági ajánlás az alternatív vitarendezésről, a közelmúltban elfogadott mediációról szóló irányelv, valamint az európai kis kárigények rendezési eljárását létrehozó rendelet.

A Bizottság jelenleg is mérlegeli, hogy vajon szükséges-e egy EU kezdeményezés a kollektív fogyasztói jogorvoslatról, és ha igen, akkor ez milyen jellegű kezdeményezés legyen. Teljes mértékben meg vagyok győződve, hogy a képernyő egy új piac.

  Giovanna Corda, szerző. − (FR) Elnök úr, biztos asszony, már részben megválaszolta azt a kérdést, amit fel akartam tenni a vásárláskor tapasztalt problémákkal kapcsolatban.

Az eljárások hosszadalmasak, bonyolultak és költségesek. Az elszenvedett kár különösen nagy, amennyiben az gyakran a leghátrányosabb helyzetűeket érinti.

Tekintettel arra, hogy itt egy jogi űr van, nem gondolja, hogy az európai fogyasztói központok rendelkeznek azokkal az eszközökkel, hogy ők folytassák le ezeket az eljárásokat, talán kollektíven, de egyedileg is a sértett fogyasztók helyett?

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Egyszerűen arról van szó, hogy aggályaink vannak a panaszok átlátható módon történő közzétételének jövőbeli lehetőségeivel kapcsolatban. Ha a határon átnyúló műveleteket megismétlik, a bíróságok és a bűnüldöző szolgálatok is hozzáférést nyernek. Nem gondolja, hogy lehetséges lenne egy adatbázist létrehozni itt?

  Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Biztos asszony, beszédében ön nagyon meggyőzően utalt az e-kereskedelem bővülésére és én biztos vagyok benne, hogy ez a bővülés sokkal gyorsabban történik a régi EU államokban. Szeretném megkérdezni, hogy mit tesznek az e-kereskedelemnek az Európai Unióhoz a XXI. században csatlakozott tagállamaiban az e-kereskedelem ösztönzésére, miként védik a fogyasztói jogokat és milyen intézkedéseket dolgoznak ki ennek az aránytalanságnak a szintbe hozására. Még egy dolog a visszaéléssel kapcsolatban: hol gyakoribbak a visszaélések, a régi tagállamokban vagy az újakban?

  Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Az a javaslat, hogy az Európai Fogyasztói Központok forduljanak a bírósághoz az európai fogyasztók nevében olyan gondolat, amelyet még az év vége előtt a kollektív jogorvoslatról szóló közleményünkben tárgyalunk meg. Mostanáig én leginkább nyitottan akartam odafigyelni, hogy sokféle vélemény álljon rendelkezésünkre, mielőtt a végleges javaslatot megalkotnánk.

Valóban látnunk kell az egész képet, és a rendelkezésre álló valamennyi eszközt fel kell használnunk, beleértve a bírósági határozatokról szóló irányelvet is, amely szintén egyike azoknak az eszközöknek, amelyeket határon átnyúlóan tudunk használni Európában.

Teljes egyetértésben vagyunk az adatbázissal kapcsolatban, amit én szilárdan támogatok. Szükségünk van rá, hogy jobb politikát és jobb jogszabályokat tudjunk megalkotni.

Szilárd meggyőződésem, hogy amikor jogalkotásra teszünk javaslatot, vagy közösen intézkedünk a jogszabályok betartatása érdekében, a bizonyítékok alapján kell eljárnunk.

Én folytatni fogom a jogszabályok betartására irányuló intézkedéseket egy időben mind a 27 tagállamban– ezek az úgynevezett „kisöprések” olyan kérdésekben, mint a repülőjegyek vagy a csengőhangok. A honlapok rendszerint nagyon jó ügyfelek az ilyen jellegű határokon átnyúló jogszabály-betartatási intézkedéseknél.

Minden ország más. Szükség van a szélessávú lefedettségre, és arra, hogy a lakosságnak több mint egy adott százaléka használjon akármilyen eszközt, amit az e-kereskedelem élvezetére alkalmaznak, ami rendszerint az internet. Úgy vélem, hogy ezt a penetrációt a kohéziós politikával, a regionális politikával és a kohéziós alappal bővíteni tudjuk. Az új tagállamoknak egyedi lehetősége lesz az igazán gyors felzárkózásra és néha arra is, hogy elkerüljenek a mi előző hibáinkból néhányat. Ezeket átugorva kell haladniuk.

Ha van jó, célzott jogszabály, amit teljesen harmonizáltak valamennyi tagállamban, annak hatalmas hatása lesz mind a fogyasztói bizalom, mind pedig a fogyasztói teljesítés szintjének növelésére valamennyi tagállamban. Az e-kereskedelem egyike a jobb üzleti lehetőségek és a szélesebb választék megszerzése eszközeinek. Nem csak piaci eszköz, hanem egy nagyon fontos demokratikus eszköz is.

  Elnök. − 42. kérdés Colm Burke-től (H-0537/08)

Tárgy: Belső piaci eredménytábla

A belső piaci jogszabályok teljes körű végrehajtása hasznos a fogyasztóknak és az iparnak az egész EU-ban. A belső piaci eredménytábla hatékony módja a tagállamoknak e jogszabály végrehajtásában elért relatív teljesítménye megjelenítésének. E szerint hogyan kívánja a Bizottság teljes körűen közzétenni ennek az eredménytáblának az eredményeit a fogyasztók és az ipar felé?

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Elnök úr, köszönetet mondok a tiszteletreméltó képviselő úrnak a belső piaci eredménytáblára vonatkozó pozitív megjegyzéseiért. Egyetértek, hogy az eredménytábla eredményeit széles körben kommunikálni kell. Az eredménytábla valamennyi kiadása rendelkezésre áll az Európa honlapon. A nyomtatott változatokat megküldtük a tagállamok állandó képviseleteinek, és a Bizottság képviseleti irodáinak a 27 tagállam fővárosaiban. Ezen kívül, példányokat köröztettünk a többi EU intézményben, valamint a nemzeti adminisztrációkban is. Az egyes eredménytáblák közzétételét követően 21 nyelven adunk ki sajtóközleményt, és az eredményeket sajtókonferencián közöljük biztosítva, hogy a nemzeti média ahhoz könnyen hozzáférhessen.

  Colm Burke, szerző. − Köszönöm biztos úr, hogy foglalkozott ezzel a kérdéssel. Üdvözlöm azt a munkát, amit ezen a területen elvégeztek, ami kapcsolódik ahhoz az egész kérdéskörhöz, hogy az Európai Uniót miként látják a tagállamokban.

Írországban volt egy különös problémánk a Lisszaboni Szerződésről szóló vita során, mivel amikor valami negatívum felmerül, rendszerint az Európai Uniót kárhoztatjuk érte. Hadd vessek fel csak egy tipikus példát egy olyan területről, amelynél nincs reklamáció: az, amikor valamely tagállam elmulasztja a cselekvést valamelyik európai uniós irányelvvel kapcsolatban. Wicklowban, ami az én saját körzetemben, Cromane-ban van, volt egy ügy körülbelül nyolc évvel ezelőtt, amikor az egyik irányelv alapján Európa az ír kormány számára finanszírozást bocsátott rendelkezésre, de intézkedés nem történt, melynek következtében 50 család most nem tudja a szokásos munkáját, az étikagyló-betakarítást végezni. A helyi újságok az Európai Uniót hibáztatták. Itt nincs jogorvoslat...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Van eszköztárunk ahhoz, hogy kezeljük az irányelvek elkésett átültetését, ez az, amivel az EU eredménytáblája elsősorban foglalkozik. Ha a tagállamok továbbra is késlekednek az átültetéssel, akkor természetesen rendelkezésünkre áll a végső szankció, hogy tovább vigyük az ügyet. De megpróbáljuk ezt elkerülni a következőképpen: ha valamelyik tagállamnak nehézségei merülnek fel egy-egy irányelv átültetésével, mi értekezleteket szervezünk velük, szemináriumokat tartunk és megpróbáljuk megoldani a konkrét kérdéseket és esetleges nehézségeiket. Így mindent megteszünk, hogy az átültetést a lehető leggyorsabban hajtsák végre.

Egyetértek Burke úrral, amikor azt mondja, hogy ez igaz nem csak Írországban, hanem más EU-országokban is. Szembetűnő az a tendencia, hogy minden kormány magának írja jóvá, amikor jó dolgok történnek, még akkor is, ha azokat Európa, vagy egy eredetileg Európából származó gondolat inspirálta. Biztos vagyok benne, hogy közülünk azok, akik szolgáltak az ír parlamentben vagy kormányban, gyakran követték el ezt a vétket. Ám ha bármi negatívum merül fel, aminek bármi köze van Európához, akkor természetesen Európát hibáztatjuk. Így egyetértek Burke úrral, hogy pozitívabbnak kell lennünk azokkal a jó dolgokkal kapcsolatban, amiket itt Európában véghezviszünk.

Amikor egy tagállam elmulasztja a cselekvést egy adott területen, mi meghozzuk a helyénvaló intézkedést, de ezeket megpróbáljuk, ha lehetséges elkerülni és inkább arra ösztönözzük a tagállamokat, hogy a lehető leggyorsabban tegyenek rendet a saját házuk táján.

  Elnök. − 43. kérdés Jim Higginstől (H-0539/08)

Tárgy: Bankszektor a határmenti területeken

Megmondaná-e a Bizottság, hogy kivizsgálja-e a határmenti területeken a határ másik oldalán ATM-ekben használt debit- és hitelkártyák kiegészítő díjainak kérdését, különösen tekintettel arra a tényre, hogy sok bank az Észak-Írország és az Ír Köztársaság közötti határ mindkét oldalán jelen van fiókokkal?

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Határmenti területeken a debit- és hitelkártyák használói a kártyás fizetésekkel kapcsolatban a díjak három kategóriájával szembesülhetnek. Ezek: a kártyahasználathoz kapcsolódó szokásos díjak, amelyek függetlenek a földrajzi elhelyezkedéstől vagy a tagállamtól; a devizaváltás díjai, amennyiben a kifizetés eltérő pénznemet használó tagállamok között történik, például az euró és a sterling esetén; és harmadszor, az ATM-nél történő készpénzfelvételnél, illetve az értékesítési pontjánál felmerülő díjak.

Lássuk az első kategóriát, azaz a kártyahasználóknak felszámított szokásos díjakat, amelyek európai szinten szabályozva vannak, amennyiben a fizetések euróban történnek: a határokon átnyúló euróban történő fizetésekről szóló 2560/2001/EK rendelet szerint, amikor két tagállam között határon átnyúlva eurófizetés történik, az ilyen fizetésre kiszabott díjnak ugyanannyinak kell lennie, mint a kártyakibocsátás tagállamában a megfelelő euróban történi fizetés díjának. Ugyanakkor a nem eurószámlákhoz kapcsolódó kártyákkal történő fizetés, például, ha a számla sterling számla, nem tartozik e rendelet hatálya alá.

Amikor eurófizetés történik egy euróövezeti tagállam, például Írország, és egy nem euróövezeti tagállam, például az Egyesült Királyság között, a kártyás fizetésre a devizaátváltás miatt kiegészítő díjat alkalmazhatnak. A pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv szabályozza azokat a feltételeket, amelyek esetén fel kell ajánlani a devizaátváltást. Ezt azonban a tagállamoknak még végre kell hajtaniuk.

Végül, a kártyás fizetésekre az értékesítési ponton pótdíjat is felszámíthatnak vagy magántulajdonban lévő ATM-ek esetén további készpénzfelvételi díjat alkalmazhatnak. Az Európai jogszabály szerint, a pótdíj kérdése vagy adott fizetési eszköz esetén árengedmény felkínálása a kereskedő döntésétől függ. Ugyanakkor semmi sem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy az ilyen pótdíjakat betiltsák vagy korlátozzák. Ezt a belső piacon a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló már említett irányelv kifejezetten megerősíti.

A Bizottságnak ezért nincs jogalapja, hogy az Egyesült Királyság és Írország közötti határokon átnyúló pénzforgalmi szolgáltatások esetében a kiegészítő díjak ügyébe beavatkozzon. A Bizottság azonban úgy véli, hogy a határ mindkét oldalán meglévő verseny a költségeket ésszerű szinten tartja majd. Ha a piaci szereplők csökkentenék vagy korlátoznák a versenyt, az illetékes nemzeti hatóságok közbelépnek a polgárok érdekében.

  Jim Higgins, szerző. − Hozzám hasonlóan, a biztos is teljes egészében ismeri az ír helyzetet, ahol minden nap az egyik felségterületről a másikra 18 000 munkavállaló lépi át a határt, és ahol 5 200 diák és 1,7 millió ember nyaralni vagy bevásárolni a határ másik oldalán szokott.

Tudom, a biztos elmondta, hogy a nemzeti kormányok dolga, és hogy a bankok nem tartoznak a 2560/2001/EK rendelet hatálya alá, de csak lehetséges bevezetni olyan jogszabályt, amely megtiltaná ezeket a pótdíjakat. Ennek nagyon jó példáját láttuk, amikor az ön kollégája, Vivien Reding biztos, az információs társadalom és a média biztosa keményen fellépett a mobiltelefon-társaságokkal szemben – és láthatjuk ennek eredményét a fogyasztók javára. Helytelennel tűnik, hogy hagyjuk, hogy ez folytatódjék, különösen, amikor a határ két oldalán testvérbankok vannak.

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Egyetértek Higgins úrral, ez a határokon átnyúló szolgáltatásokra kivetett további vagy kiegészítő díjak kérdése bizonyos körökben mérgelődést okozott.

Azonban a nemzeti hatóságok dolga, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzanak, mert – és ezt kifejezetten megerősítette a közelmúltban elfogadott pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv – a nemzeti hatóságok maguknak akarták megtartani ezt a kérdést az elért kompromisszum szerint. Így az érintett tagállamok nemzeti hatóságai foglalkozhatnak ezzel a kérdéssel, ha akarnak, de abban az adott fázisban a tagállamok többsége nem állt az EU-szintű intézkedés mellé. Akkor ez az ügy így dőlt el. Mint a politikai és gazdasági életben minden, lehet, hogy a jövőben ez is megváltozik majd.

Tehát a közelmúltban a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv vitájakor a tagállamok között az intézkedés nem talált többséget, de ki tudja, hogy milyen javaslatokat fognak benyújtani a jövőben – talán kialakul majd a többség.

  Elnök. − 44. kérdés Dimitrios Papadimoulistől (H-0553/08)

Tárgy: A Hellén Távközlési Szervezet (OTE) értékesítése és a nyilvános vételi ajánlat megtételének elutasítása

A Hellén Parlament elfogadott egy törvényt, amely ratifikálja az OTE és a Deutsche Telekom közötti megállapodást, tekintet nélkül a kisebbségi részvényesek védelméről szóló 2004/25/EKhttp://www.europarl.europa.eu/sides irányelv rendelkezéseire. E rendelkezések figyelembe vételének elutasításánál a kormány érvelését a 3461/2006 törvény 8. cikke (g) pontjára alapozta, amely a privatizáció folyamatában lévő állami tulajdonú vállalatokat mentesíti a vételi ajánlattal kapcsolatos előírás alól.

Tekintettel arra, hogy a megállapodás előtt az állam az OTE-ben mindössze 28%-nyi részesedéssel rendelkezett, a Bizottság is úgy véli, hogy az OTE állami vállalat? Mi az a minimális részesedés, amelyet az államnak birtokolnia kell egy vállalkozásban ahhoz, hogy az állami tulajdonúnak minősüljön? A fenti törvény által biztosított mentesítés védi-e a kisebbségi részvényesek jogait? Közösségi szinten tiszteletben tartják-e az egyértelműség és az átláthatóság elveit a nyilvános vételi ajánlatok esetén? A tagállamokban az olyan társaságok részvényesei, amelyekben az államnak is van részesedése, kevesebb joggal rendelkeznek, mint azon társaságok részvényesei, amelyekben az államnak nincs részesedése?

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Először is szeretném aláhúzni, hogy a tőzsdén jegyzett társaságok kisebbségi részvényesei érdekeinek védelme egyike a vételi ajánlatokról szóló közösségi szabályok kulcscéljainak. A tőzsdén jegyzett társaság ellenőrzésében bekövetkező változás esetén minden részvényesnek egyenértékű bánásmódban kell részesülnie és a kisebbségi részvényeseket meg kell védeni. A Bizottság nagyon ragaszkodik ehhez az alapelvhez.

A tőzsdén jegyzett állami tulajdonú társaságok kisebbségi részvényesei ugyanazon jogokra jogosultak, mint a magánfelek birtokában lévő társaságok kisebbségi részvényesei. Ez az elv rendszerint azt jelenti, hogy a tőzsdén jegyzett társaságban ellenőrzést szerző személyek kötelesek ajánlatot tenni a kisebbségi részvényesek birtokában lévő tőkére. Azonban a közösségi szabályok lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy eltérjenek a kötelező ajánlattétel szabályától, hogy figyelembe vehessék a nemzeti szinten meghatározott körülményeket.

Görögország élt ezzel a diszkrecionális joggal. Nemzeti joga azt irányozza elő, hogy a kötelező ajánlattétel szabálya bizonyos helyzetekben nem alkalmazandó. Ide tartozik különösen az az eset, amikor a társaság privatizációja folyamatban van. Ez a kivétel jellegében általános, de szokás szerint az ördög a részletekben rejlik.

A Bizottság nem támadja azt a tényt, hogy a görög nemzeti távközlési üzemeltető, az OTE, amellyel kapcsolatban a tiszteletreméltó képviselő feltette kérdését, állami tulajdonú társaság. Bár az államnak a társaságban mindössze 28%-nyi részesedése volt, a társaságot teljes mértékben a kormány tartotta ellenőrzése alatt. A valódi kérdés itt az, mennyi ideig tarthat a privatizációs folyamat. Az OTE esetén a privatizációs eljárás hosszúnak, sőt, nagyon hosszúnak tűnik. Az a folyamat, ami még mindig nem ért véget, 12 évvel ezelőtt kezdődött. Mennyi ideig lehet egy társaságot kívül tartani a vételi ajánlatról szóló irányelv kötelező ajánlattételi szabálya alkalmazási köréből? A görög felügyelő hatóság, a Hellén Tőkepiaci Bizottság úgy döntött, hogy az OTE még mindig a privatizációs folyamatban van, és következésképpen a kötelező ajánlattételre nincs szükség.

Következésképpen, amikor a tagállamok eltérnek a kötelező ajánlattételi szabálytól, akkor is tiszteletben kell tartaniuk a kisebbségi részvényesek védelmének általános elvét, és biztosítaniuk kell, hogy a többségi részvényesekével azonos bánásmód a javukra váljon. Még várok arra, hogy a görög hatóságok ilyen védelmet biztosítsanak a jelen esetben. Ezért felkértem szolgálataimat, hogy járjanak utána, volt-e ilyen védelem, és vizsgálják ki, hogy az átvételi ajánlatról szóló irányelv szabályait ebben az esetben a görög hatóságok betartották-e.

  Dimitrios Papadimoulis, szerző. − (EL) Biztos úr, hát éppen ez a probléma. Nem tudom megérteni, hogy mit keresgéltek ennyi hónapon keresztül. A görög hatóságok megsértik a 25/2004/EK irányelv 3. és 5. cikkét; elutasítják az egyenlő bánásmódot és a nyilvános ajánlattételt azzal a nevetséges indokkal, hogy a társaság, az OTE (a Hellén Távközlési Szervezet), amelyben az államnak 28%-os részesedése van, állami tulajdonú vállalat.

A Bizottság továbbra is megszegi a törvényt, sértve az egyenlő bánásmódról és a kis részvényesek védelméről szóló irányelvet? McCreevy biztos talán ön a 25/2004/EK irányelvet sem olvasta el, mint ahogyan a Lisszaboni Szerződést sem.

  Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Amint jeleztem, vizsgáljuk a görög törvényt és annak összeférhetőségét a belső piac szabályaival, különösen a tőke szabad áramlására és a letelepedésre tekintettel, és ha szükséges, az ügyet tovább visszük.

Ebben a vizsgálatban a Bizottság különféle szolgálatai szorosan együttműködnek biztosítva, hogy a helyzetet átfogó módon elemezzék. Biztosíthatom a tiszteletreméltó képviselőt, hogy amikor lezárjuk a vizsgálatot, akkor majd meghozzuk a szükséges intézkedést, ha – és csak akkor ha – a vizsgálatunk bizonyítja, hogy van ügy, amely miatt a görög hatóságoknak választ kell adniuk. Ez a helyénvaló és a törvényes mód, amely szerint minden egyes tagállammal szemben eljárunk, és ez most sem más, amikor a görög hatóságokkal foglalkozunk.

Amikor a vizsgálat befejeződik, akkor majd meghozzuk a helyénvaló döntéseket, és ha abban az adott fázisban szükségesnek tartjuk, az ügyet tovább visszük.

  Elnök. − 48. kérdés Georgios Papastamkostól (H-0526/08)

Tárgy: Fekete-tengeri szinergia

Egy év múlt el a fekete-tengeri szinergia kezdeményezés indításától fogva. Úgy véli a Bizottság, hogy létrejött a régió tág, kohézív stratégiai megközelítése? Ebben az összefüggésben a tengeri kapcsolatok és a közúti szállítási folyosók fejlesztése együtt az energetikai együttműködéssel és a fenntartható fejlődés előmozdításával képezik az EU kezdeményezések fő céljait? Miként kívánja a Bizottság kihasználni a tagállamok (Görögország, Bulgária, Románia) jelenlétét a régióban?

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − A Bizottság 2008. június 19-én fogadta el a jelentést a fekete-tengeri szinergia végrehajtása első évéről. Ez leírja az elért eredményeket ágazatok széles körében, és javaslatokat fogalmaz meg a szinergiának regionális együttműködési folyamattá történő továbbfejlesztésére. Ez utóbbi magában foglalja a hosszú távú mérhető célok kitűzését, valamint a célok eléréséhez szükséges intézkedések koordinálására a vezető országok vagy szervezetek kiválasztását, valamint a szükséges projektek társfinanszírozásához ágazati partnerségek létrehozását.

Amint a Bizottság korábban már kifejtette, a régióban alkalmazott bilaterális politikák – főleg az európai szomszédsági politikák – biztosítják a stratégiai keretet, és a fekete-tengeri szinergia ezeket regionális szinten egészíti ki. A szomszédságpolitika bilaterális szintű, és ez az első regionális kiegészítése.

A kérdésében említett ágazatok előkelő helyen szerepelnek a Bizottság napirendjén. Ezek javaslatok fekete-tengeri partnerségek létrehozására több területen, ide értve a közlekedést és a környezetet, és a régióban jelenlévő tagállamok különösen is aktívak e kezdeményezések elősegítésében.

A Bizottság és a három tagállam közötti koordinációt megerősítettük mind a szinergia fejlesztésében, mind pedig a Fekete-Tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezettel (FTGESZ) folytatott munkában.

A szinergia további előrehaladása tagállamok növekvő számának és a fekete-tengeri partnereknek az aktív részvételét igényli, és a fekete-tengeri tagállamok ebben kulcsfontosságú szerepet játszhatnak és játszanak is.

  Georgios Papastamkos, szerző. − (EL) Köszönöm a válaszát, biztos asszony. A fekete-tengeri szinergia valóban magán viseli az ön személyes bélyegét, de ön azt is tudja, hogy a Fekete-Tengeri Gazdasági Együttműködés Szervezete (FTGESZ) mára a regionális szerveződés érett intézményi struktúrája; együttműködése valóban fokozódik és szélesedik. Ez különösen azért van, mert itt találkozik Európa és Ázsia, és ezt több szinten teszik.

Egy dolgot szeretnék megtudni: a fekete-tengeri szinergia kezdeményezésen túlmenően szándékozik-e a Bizottság az EU és a fekete-tengeri országok közötti régiók közötti kapcsolatok struktúráját egy szigorúbb intézményi kereten belül megtervezni, hogy a régióközi együttműködés intézményesen biztosított formája alakuljon ki?

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − A fekete-tengeri szinergiában az elképzelés az volt, hogy a keleti partnereinket – valamennyi keleti partnerünket – plusz Törökországot és Oroszországot vegyük be, és mivel ők már benne voltak ebben a fekete-tengeri gazdasági együttműködésben, úgy éreztük, hogy ez a helyes út.

De azt is tudja, hogy az Európai Tanács felkért bennünket, hogy legyen egy konkrét keleti partnerség is, és mi dolgozni fogunk ezen – sőt a munkatársaim és én késő ősszel fogunk valami konkrétumot javasolni csak a keleti partnerekkel, Törökország és Oroszország nélkül. De én el akartam mondani ismét, hogy Kijevben voltam február 13-14-én, ahol az első miniszteri találkozóra került sor. Meg kell értenie, hogy ez a konferencia indítása volt. Természetesen mindig időt vesz igénybe, amíg a projekteket véglegesítjük, és valódi haladást érünk el.

Emlékszik, hogy milyen sokáig dolgoztunk a barcelonai folyamaton, és tudja, hogy milyen lassan alakulnak a dolgok, úgy hogy azt hiszem, még mindig van mozgástér a fekete-tengeri együttműködésre egyrészt, de ott lesz ez a szűkebb keleti partnerség is.

  Elnök. − 49. kérdés Robert Evanstól (H-0533/08)

Tárgy: EU választási megfigyelő missziók

A Bizottság tekintélyes pénzösszegeket költ el a választási megfigyelő missziókra szerte a világok, akik rendkívül értékes szerepet töltenek be a legnagyobb kihívást jelentő országok közül néhányban.

Hosszú távon hogyan értékeli ezeket a missziókat a Bizottság? Hogyan tudnánk jobban segíteni és támogatni az országokat az egyik választás során megállapított hiányosságok kiküszöbölésében, hogy segítsünk a következő választásra való felkészülésben?

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Egyetértek azzal, hogy az EU választási megfigyelő missziói a világon mindenütt jól elköltött pénzt képviselnek. Az elmúlt nyolc évben az EU megfigyelői kulcsfontosságú választásokról számoltak be, hozzájárulva ezzel a választási eredményekkel kapcsolatos konfliktusok csökkentéséhez, vagy rávilágítva a sürgős választási és politikai reformra szoruló területekre. Ezek mind olyan eredmények, amelyek hosszú távon éreztetik hatásukat.

Az Európai Uniót széles körben az egyik leghitelesebb nemzetközi választási megfigyelőnek tartják. Én tudom, hogy Mr. Evans maga is most jött vissza a sri lankai választásokról. Azt hiszem, neki is megvannak a saját elképzelései arról, hogy mi működött jól és talán arról is, hogy mit kell tenni a jövő érdekében. A Bizottság ezért a jövőben is prioritásként kezeli az EU választási megfigyelő misszióit, és amíg én itt vagyok, én ezt fogom tenni.

Mindezek után azonban, a választási megfigyelések nem önmagukban álló intézkedések és nem is lehetnek azok. A választási megfigyelés nem önmagában való cél, hanem hozzá kell járulnia a választási keretek hiányosságai kiküszöböléséhez és hosszabb távon az intézményi és demokratikus reform kiváltásához.

Az európai választási megfigyelő missziók jelentései kulcsfontosságú belépési pontot jelentenek a választási keretek hiányosságainak kiküszöbölésében. Definíciószerűen perspektívájuk hosszú távú. A missziók ajánlásai rendszerint meghatározzák a választási változások lehetőségeit, például a szabályozási keretekben vagy a választások lebonyolításában. Ezek a jelentések egyre inkább a tágabb választástámogatási stratégiába kerülnek beágyazásra, ezzel is növelve a hosszú távú hatást.

A közelmúltban végrehajtott európai választási megfigyelő missziókra hivatkozva megerősíthetem, hogy például Ruandában, Kambodzsában vagy Jemenben támogatást nyújtottunk a vonatkozó választási bizottságoknak. Ezek a projektek akkor közvetlenül a korábbi EU választási megfigyelő missziókból származtak, amelyek a választási keretek számos hiányosságát azonosították. Ugyanebben az összefüggésben azonban az elmúlt években a Bizottság lényegesen megnövelte a választások pénzügyi támogatásához való hozzájárulását is, építve az EU választási megfigyelő misszióinak az ajánlásaira. Ez most már 2000 óta 400 millió eurót tesz ki, ami egy tisztes összeg.

Az EU választási megfigyelő missziói nyomában az adott országban az Európai Bizottság delegációi és természetesen a vezető megfigyelők is sok és értékes munkát végeznek, előkészítve a talajt a választási reformhoz, amikor visszatérnek az országba, hogy bemutassák zárójelentésüket.

Végül, mivel a választási reform gyakran nagyon átpolitizált, nem mindig történik meg könnyedén, és különféle szereplőket és folyamatos részvételt igényel. Úgy vélem, hogy a vezető megfigyelő mellett a Parlament is releváns szerepet játszhat és nagyon gyakran játszik is, a választási megfigyelő missziók munkáját követően a választási reformmal való foglalkozásban.

Ezért arra ösztönözném az EP rendszeres delegációit egy-egy országban, hogy fokozottabban vegyenek részt az ügyben és a tágabb intézményi és demokratikus változás összefüggésében foglalkozzanak a választási keretek hiányosságaival. Erről szólt a Bizottság és a Parlament között tartott első szeminárium, és lesz még egy később ebben az évben, azt hiszem decemberben a Bizottság és a Parlament között.

  Robert Evans, szerző. − Köszönöm a biztos asszonynak, és egyetértek vele, hogy a választási megfigyelés egyike a leghasznosabb munkának, amit az Európai Unió végez. Ezekben az országokban ez nagy nyilvánosságot élvező munka, és szinte kivétel nélkül jól elköltött pénz. Én nagyon büszke vagyok, hogy számos választási megfigyelő misszióban részt vehettem az elmúlt években, a legutóbb Pakisztánban. Sri Lankán egy delegációs látogatáson vettem részt.

De nem tudom, tudnék-e egy kis nyomást gyakorolni a biztos asszonyra egy ponttal kapcsolatban: az egyik választási megfigyelési misszió és a következő között eltelő négy vagy öt évben az EU ténylegesen ajánl-e fel konkrét segítséget és javaslatokat a hiányosságok kiküszöbölésére, vagy mond-e valamit azokról a területekről, amelyeken a mi véleményünk szerint javítani kellene, és hogy mi tudunk ötleteket, támogatást és talán finanszírozást is ajánlani, hogy az egyes országok ne ismételjék meg az egyik választás során elkövetett hibákat a következőn is?

  Martin Callanan (PPE-DE). - Elnök úr, én is egyetértenék Evans úrral a választási megfigyelő missziók értékével kapcsolatban. Engem is az a megtiszteltetés ért, hogy a biztos asszony vezető megfigyelőnek nevezett ki a legutóbbi kambodzsai választások esetén. Azt gondolom, hogy a misszió – mint az összes többi választási megfigyelő misszió – nagyon hasznos segítséget nyújtott a kambodzsai hatóságoknak választási feladataik ellátásához.

Én azt kérem a biztos asszonytól, hogy vizsgálja meg a rendelkezésre álló erőforrásait, hogy tudnánk-e több ilyen missziót végrehajtani a jövőben, ha lehetséges, mert én is egyetértek azzal, hogy ezek rendkívül értékes figyelemfelkeltő intézkedések. Ezeket azok az országok, amelyekben megvalósulnak, és az államfők is nagyra értékelik, a különféle missziók során.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Először is hadd mondjam el, hogy a hosszú távra szóló és a következő választásokra vonatkozó ajánlások pontosan az a terület, amelyen többet kellene együtt dolgoznunk.

Ez azért van, mert egyes országok magukévá tették ezeket az ajánlásokat, míg mások nem, és az ajánlásokat jobban kellene szerepeltetnünk országjelentéseinkben, valamint a delegációk illetve az Európai Parlamenti delegációk értékelésében.

A második kérdésre válaszul, ha sokkal nagyobb költségvetésünk volna, akkor sokkal több országba mennénk, de nekem választanom kell. Én megpróbálok a költségvetésnek megfelelően választani, de ennek le kell fednie Afrikát, Ázsiát, Dél-Amerikát és mindaddig, ameddig hívnak bennünket, a Maghreb- és az arab országokat is, ahova véleményem szerint gyakrabban kellene mennünk, mert az elvi tárgyilagosságunknak köszönhetően ott nagyon jó a hírünk.

  Elnök. − 50. kérdés David Martintól (H-0543/08)

Tárgy: Izrael visszatartja a palesztin adópénzeket

Milyen intézkedést hozott a Bizottság annak érdekében, hogy Izrael ne tartsa vissza a palesztin adópénzeket?

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Úgy vélem, a tiszteletreméltó képviselő azoknak a vámbevételeknek a havi átutalásának késedelmére utal, amelyeket Izrael szed be a Palesztin Hatóság nevében. A legutóbbi késedelem június hónapban történt, és majdnem közvetlenül követte az, amikor a palesztin miniszterelnök, Fayyad, elküldött egy levelet, amelyben tiltakozott az EU és Izrael közötti kapcsolatok továbbfejlesztésére irányuló, folyamatban lévő tárgyalások ellen.

Akkor az adó- és vámbevételek átutalásának késedelmét a legmagasabb szinten vetettük fel, és én magam is felvetettem ezt a kérdést a külügyminiszternek.

Én kértem Izraelt, hogy teljesítse a palesztinoknak járó kifizetést, és végül azt kell mondjam – és mondhatom – hogy az átutalást a szokásoshoz képest egy hetes késedelemmel teljesítették.

Azóta a Bizottságnak nem számoltak be adóbevételek átutalásának késedelméről.

  David Martin, szerző. − Köszönöm a biztos asszony válaszát, és azt is, hogy tényleg intézkedett és az intézkedés az után történt, hogy én a kérdést megfogalmaztam. Megérti, hogy hosszú a késedelem a kérdések megfogalmazása és a válaszok között.

De szeretném megerősíteni azt a pontot, hogy ez a pénz palesztin pénz. Semmilyen körülmények között sem izraeli pénz, amelyet visszatarthatnak. Ennek a pénznek a visszatartása lopással egyenértékű, ha nem is a pénzé magáé, akkor a kamatoké. Ezt rendszeresen felhasználják zsarolásként a palesztinok ellen, és remélem a Bizottság továbbra is nyomást gyakorol az izraeliekre, hogy ezt a pénzt szabadítsák fel, amint az a palesztinok számára esedékessé válik, és ne használják azt további politikai eszközként.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Jó, hogy úgy tűnik, ezt a problémát sikerült gyorsan és azonnal megoldani. Csak egy kérdés: akkoriban sokszor előfordult, hogy problémáink voltak a Palesztin Hatósággal, amely úgy használt fel pénzeket, hogy az esetleg ellentétes volt a donorok szándékaival. Ezeket a problémákat is sikerült közben megoldani?

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Az első megjegyzésre válaszul, hosszú késedelmek voltak az elmúlt években a palesztin pénzekkel kapcsolatban – és én egyetértek önnel, hogy az palesztin pénz – és ha szükséges volt, én mindig megpróbáltam – és nagyon gyakran a palesztinok kértek meg – hogy személyesen is beavatkozzam, hogy a pénzt felszabadítsák. Volt, hogy ez nagyon sokáig tartott, és voltak időszakok, amikor tényleg nagyon nehéz volt, de én mindig megpróbáltam. Egyetértek önnel, hogy ezt a jövőben is meg kell tenni.

Rack úr, én teljes egészében biztosíthatom önt, hogy az a mód, ahogyan mi a pénzünket elküldjük a palesztinoknak – korábban az úgynevezett TIM-en, az Ideiglenes Nemzetközi Mechanizmuson, és most a PEGASE pénzügyi mechanizmuson keresztül – olyan, hogy az számunkra teljes ellenőrzést biztosít. Azt hiszem ez volt a lényeg.

Egyébként most már még az izraeliek is használják ezt az egységes kincstári számlát az izraeli pénzek átutalásához. Salam Fayyaddal a pénzügyminiszteri és miniszterelnöki szerepkörben olyan emberrel van dolgunk, aki bírja a nemzetközi közösség bizalmát. Azonban mi is elvégeztük a saját ellenőrzéseinket, és én nagy figyelmet fordítok erre az ügyre, amennyire csak személyesen képes vagyok. A delegációm létrehozta a saját rendszerét, és saját csapatát is, hogy szabálytalanságok ne történhessenek meg.

  Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).

(Az ülést 19:10-kor felfüggesztik, és 21:00-kor folytatják)

ELNÖKÖL: MAURO ÚR
alelnök