Elnök. – A következő napirendi pont a következők közös vitája:

– a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében Caroline Lucas jelentése (A6-0313/2008) a trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodásról (11964/2007 – C6-0326/2007 – 2006/0263(CNS)), és

– a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében Helmuth Markov által a Bizottságnak feltett, szóbeli választ igénylő kérdés (O-0074/2008 – B6-0458/2008) a trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodásról.

  Caroline Lucas, előadó. − Elnök úr! Hadd kezdjem azzal, hogy köszönetet mondok a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban és a Jogi Bizottságban dolgozó valamennyi munkatársamnak azért a kiváló együttműködésért, amit a trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodásról (ITTA) szóló jelentésem elkészítése során tanúsítottak. Nagyon megnyugtató az a széleskörű politikai egyetértés, amivel találkoztunk, tekintettel az erdők, a fa és a kereskedelem témakörének rendkívüli jelentőségére.

Feltűnhet Önöknek, hogy csaknem egy év telt el a ma esti vitáig azóta, hogy ezt a megállapodást a Parlament elé terjesztették. Ez semmiképpen nem annak a jele, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság alábecsülte volna a téma jelentőségét; sokkal inkább abból fakad, hogy véleményünk szerint a megállapodás parlamenti hozzájárulást igényel, nem csupán konzultációt, különösen, mert határozott és speciális meglátásaink vannak a megállapodásról, amelyeket szerintünk figyelembe kellene venni.

A Kereskedelmi Bizottság elnöke, Markov úr részletesebben is elmagyarázza majd azokat az eljárási erőfeszítéseket, amelyeket annak érdekében tettünk, hogy a Parlament nagyobb szerephez jusson ezzel az aktával kapcsolatban, és biztosra veszem, hogy azt az igen kiábrándító választ is ismerteti majd, amit a Tanácstól kaptunk a késésről és a végső elutasításról.

Említettem, hogy a Parlamentnek volt néhány határozott és speciális meglátása a megállapodással kapcsolatban. Egészen biztosan nem jelent javulást a régebbi, 20 évvel korábbi ITTA-megállapodáshoz képest, amelyet ugyan olyan megállapodásnak állítottak be, amely egyaránt előmozdítja a kereskedelmet és a fenntarthatóságot, valójában azonban sok szó van benne a kereskedelemről, és nem túl sok a fenntarthatóságról. Talán ez megmagyarázza, hogy a megállapodás egyik fő aláírója, Indonézia miért veszítette el visszavonhatatlanul erdőinek körülbelül a háromnegyedét, és miért folyik illegálisan az összes fakitermelés fele olyan régiókban, mint az Amazonas környéke, a Kongói-medence és Délkelet-Ázsia.

Egyfelől tehát az új megállapodás jobb az előzőnél, ezért támogatjuk azt, hogy a Közösség ratifikálja, ugyanakkor látni kell, hogy ez egy egyáltalán nem kielégítő megállapodáshoz nyújtott nagyon kelletlen támogatás. Az ITTA 2006. messze elmarad attól, amit a trópusi erdők eltűnésének problémája megkövetelne. A megállapodás céljai között továbbra is szerepel például a nemzetközi kereskedelem bővítésének az előmozdítása, mielőtt alig néhány szóban rátérne a fenntarthatóságra. Ha megnézzük például a megállapodás mögött álló szervezet szavazási struktúráját, akkor azt látjuk, hogy a több fát exportáló termelő országoknak biztosít több szavazatot, és több szavazatot biztosít azoknak a fogyasztó országoknak, ahol túlsúlyban van az import. Más szóval, a rendszer a fenntarthatóságról hallott szónoklatok ellenére még mindig úgy van kitalálva, hogy azok számra biztosítja a legtöbb befolyást, akik a legtöbbet kereskednek.

Jelentésünkben tehát felkérjük a Bizottságot, hogy máris kezdje meg a felkészülést az ITTA-tárgyalások következő fordulójára annak érdekében, hogy a jelenlegi megállapodás helyébe lépő új megállapodás lényegesen jobb legyen. A Parlament attól teszi függővé a jövőbeni megállapodásokhoz való hozzájárulását, hogy radikálisan megváltoztatják-e a megállapodás alapjául szolgáló célkitűzéseket, nagyobb súlyt helyezve a trópusi erdőgazdálkodás védelmére és fenntarthatóságára, azzal, hogy trópusi fakereskedelemre csak olyan mértékben kerülhet sor, amennyiben az összeegyeztethető ezzel a célkitűzéssel. Ez azt jelenti, hogy a Bizottságnak megfelelő finanszírozási mechanizmusokat kell javasolnia azon országok számára, amelyek hajlandók faanyag exportjukat korlátozni, és javasolnia kell az ITTA szavazási rendszerének alapvető átalakítását.

Van azonban még egy kérésünk a Bizottság felé, ez pedig az illegális fakitermelés elleni küzdelemről szóló további intézkedésekre irányuló, régóta várt jogalkotási javaslattal kapcsolatos. Erre feltétlenül és haladéktalanul szükségünk van. Év elején már készült, és májusban kellett volna szavaznia róla a Bizottságnak, de – tudomásunk szerint az ipar nyomására – többször is elhalasztották. Történt mindez annak ellenére, hogy a Parlament számtalanszor kinyilvánította, hogy a javaslat a széles körű politikai támogatását élvezi. Az utolsó információnk az, hogy a javaslatról a tervek szerint október 15-én szavaz a Biztosok Testülete – hálás lennék, ha ezt valaki megerősítené –, és nagyon határozottan felszólítom a biztosokat, hogy vegyék komolyan a rájuk ruházott felelősséget, mivel az erdőirtás kérdése borzasztóan fontos; olyan kérdés ez, ami az egész Parlamentet foglalkoztatja. Nagyon határozott és optimista választ várok ma a Bizottságtól.

  Helmuth Markov, szerző. − (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Örömömre szolgál, hogy lehetőséget kaptunk a trópusi faanyagokról szóló nemzetközi megállapodás megvitatására.

Küzdenünk kell az éghajlatváltozás ellen, fenn kell tartanunk a biológiai sokféleséget és meg kell óvnunk az őslakos népek jogait, ennek fényében pedig egyre nagyobb jelentőséget kap a trópusi erdők védelme és a velük való fenntartható gazdálkodás. Ennek megfelelően a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban széleskörű támogatást élvez az az elképzelés, hogy szükség van egy nemzetközi megállapodásra. Mindazonáltal, amint azt előadónk, Lucas asszony már elmondta – és itt most szeretnék neki őszinte köszönetet mondani a nagyszerű jelentésért –, vannak bizonyos kételyeink azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen megállapodás valóban elegendő lenne-e ahhoz, hogy az erdőirtás problémáját érdemben kezelje. Tizenhárom millió hektár trópusi erdő tűnik el évente a fakitermelés következtében, és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának körülbelül 20%-a ennek következménye.

Gyakorlatilag egy teljes év telt el azóta, hogy a megállapodást a Parlament hatáskörébe utalták, és ennek korántsem az az oka, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság késleltetni akarta volna ezt a vitát, vagy nem tulajdonított kellő jelentőséget a problémának. A tényleges ok az volt, hogy véleményünk szerint, illetve egészen pontosan a Jogi Bizottság véleménye szerint ez a megállapodás parlamenti hozzájárulást igényel, nem csupán egy konzultációs eljárást. Szeretnék itt most külön köszönetet mondani az előadónak, Panayotopoulos-Cassiotou asszonynak, valamint a Jogi Bizottság elnökének, Gargani úrnak, amiért világos és gyors jogi tanácsokat adtak a jogalap tekintetében.

A Jogi Bizottság véleménye alapján Pöttering elnök úr januárban levelet írt a Tanács főtitkárának, és kifejtette, hogy véleményünk szerint ez a megállapodás különleges intézményi keretet hoz létre, ennélfogva az Európai Közösséget létrehozó szerződés 300. cikke (3) bekezdése második albekezdésének értelmében a Parlament hozzájárulását igényli. A Tanács sajnálatos módon egészen 2008. május 23-ig nem válaszolt erre a levélre. A válasz – négy teljes bekezdés – mindenféle jogi érv vagy egyéb indoklás nélkül utasította el a Parlament kérését. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ebben az összefüggésben fogadta el Lucas asszony jelentését, a mostani szóbeli választ igénylő kérdést, és a vonatkozó állásfoglalást, amely a mai vita tárgyát képezi.

Szeretném tehát nemcsak magának a megállapodásnak és az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek a jelentőségét kiemelni, hanem a Parlament jogainak és előjogainak a kérdését is. A hatályos szerződések a nemzetközi kereskedelmi megállapodások területén szinte semmiféle komolyabb hatáskört nem biztosítanak a Parlament számára, a 300. cikk (3) bekezdése második albekezdésének hatálya alá tartozó megállapodások kivételével. Leggyakrabban a mostanihoz hasonló különleges intézményi keret létrehozása szolgál alapul a Szerződés említett rendelkezésének alkalmazásához, és ez indokolja a hozzájárulási eljárás alkalmazását olyankor, amikor gazdasági partnerségi megállapodások jönnek létre az EU és az AKCS-országok között, vagy esetleg megállapodást kötünk Koreával vagy Indiával és Délkelet-Ázsiával – ami viszont különösen fontos az erdőirtás elleni küzdelem szempontjából.

Miért olyan fontos számunkra a hozzájárulási eljárás alkalmazása? Számunkra az a fontos, hogy parlamenti megbeszéléseket folytassunk és Európa polgárai nevében vizsgálatot végezzünk, és ezáltal nagyobb legitimitást és nyilvános elismerést kapjanak ezek a megállapodások. Ezért tulajdonképpen a Tanácsnak és a Bizottságnak is az az érdeke, hogy a Parlamentet társjogalkotóként ebbe bevonja.

Tekintve, hogy a biológiai sokféleség megőrzése és az éghajlatváltozás elleni küzdelem közérdek, reméljük, hogy a Bizottság mostantól legalább annak a kérésünknek eleget tesz, hogy nyújtson be éves jelentéseket a trópusi faanyagokról szóló nemzetközi megállapodás végrehajtásáról, valamint arról, hogy azok milyen kölcsönhatásban állnak a kétoldalú megállapodásokkal.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Kérem, engedjék meg, hogy először is köszönetet mondjak Lucas asszonynak a jelentéséért, amely felhívja a figyelmet arra, hogy milyen óriási szükség van arra, hogy szembenézzünk a trópusi erdők kiirtásának a problémájával.

A 2006-ban aláírt megállapodás hiányosságai ellenére is fontos lépés ebbe az irányba, és hatálybalépése csak előmozdíthatja azt az ügyet, amely mellett Önök igen helyesen kiállnak a jelentésükben. E megállapodásokban sokkal fokozottabban jelen van a környezeti és társadalmi befolyásolás, mint 1994-es elődjében. Nyilvánvaló, hogy a Trópusi Faanyagok Nemzetközi Szervezete (ITTO) egyedül nem képes véget vetni az erdők túlzott kitermelésének és az illegális fakitermelésnek, mivel ezek mögött gyakran elsősorban az erdészeti ágazaton kívül álló okok állnak. Ilyen ok lehet például, hogy az erdőket véglegesen vagy ideiglenesen mezőgazdasági fölterület váltja fel, az erdők fenntartása a földterület más jellegű kihasználásához képest alacsonyabb nyereséget biztosít, illetve egész egyszerűen a szegénység. Ilyen nehéz körülmények között ez az egyik legfontosabb szervezet, amely gyakorlati intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy javuljon a trópusi erdőkkel való fenntartható gazdálkodás. Megérdemli tehát a Közösség figyelmét és támogatását.

Ami a megállapodás jogi alapját illeti, a Bizottság elemezte a kérdést, és a Tanáccsal valamint a tagállamokkal egyetértésben arra a következtetésre jutott, hogy fenn kell tartania az eredeti javaslatát. A legfontosabb most az, hogy a trópusi faanyagokról szóló új, 2009. évi nemzetközi megállapodás hatálybalépéséhez szükséges eljárást befejezzük.

Úgy vélem hasznosabb lenne, ha a döntést alátámasztó jogi érvek elismétlése helyett a jelentésében felvetett egyéb kérdésekkel foglalkoznék, és megválaszolnám Markov úr vonatkozó, szóbeli választ igénylő kérdéseit.

Annyit szeretnék mondani, hogy nincsen hivatalos kapcsolat a trópusi faanyagokról szóló nemzetközi megállapodás és egyéb megállapodások, például az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye, a biológiai sokféleségről szóló egyezmény és az erdőgazdálkodás szabályozásával, irányításával és az erdészeti termékek kereskedelmével foglalkozó (FLEGT) kétoldalú megállapodások között. Ezek a megállapodások valójában meglehetősen különböznek egymástól mind a szerződő felek, mind tartalom, hatály és szervezet tekintetében. Ezek a megállapodások annyiban hatnak egymásra, amennyiben a mostani folyamat során elért eredmények tápot adnak a másutt folyó vitáknak és kezdeményezéseknek, és kihatnak arra, hogy a különböző folyamatok mennyire képesek szinergiát teremteni. Az Európai Unió e megállapodások keretében elsődlegesen arra törekszik, hogy kihasználja azt, hogy a kereskedelem rendkívül nagymértékben képes hozzájárulni a fenntartható fejlődéshez: például azzal, hogy támogatja a többoldalú megállapodásokat és a környezetre vonatkozó nemzeti jogszabályokat.

A Bizottság természetesen kész arra, hogy az ITTO tevékenységéről jelentést készítsen a Tanácsnak és a Parlamentnek, de szeretném azért felhívni a figyelmet arra, hogy ez a szervezet saját éves jelentéseket ad ki. Tehát ezeket is megbeszélhetjük, és a Bizottság is készen áll arra, hogy szükség esetén további információkkal szolgáljon. Ami az erdőgazdálkodás szabályozásával, irányításával és az erdészeti termékek kereskedelmével foglalkozó (FLEGT) közösségi cselekvési tervet illeti, a Tanács rendelete már előírja, hogy a Bizottságnak éves jelentést kell benyújtania az engedélyezési rendszer működéséről.

Ez az összes információ, amivel szolgálhatok. Mivel Michel biztos úr nincsen jelen, és nem lehetett velünk ma este, bár munkatársai közül néhányan itt vannak, személyesen engem hatalmazott fel, hogy továbbítsam számára a mai érdekes vita során elhangzó megjegyzéseket és észrevételeket, miközben számos ország, elsősorban afrikai országok fejlesztését fontolgatjuk.

Szeretném őszinte köszönetemet kifejezni a tisztelt Háznak, és Lucas asszonynak valamint Markov úrnak a kemény munkáért. Most érdeklődéssel várom a felszólalók megjegyzéseit.

  Georgios Papastamkos, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − (EL) Elnök úr! A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság elnöke, Markov úr utalt a vita tárgyát képező ügy jogi vonatkozásaira, amikor Panayotopoulos-Cassiotou asszonyt helyettesítve a Jogi Bizottság nevében felszólat. Mint azt Ön is tudja, az említett bizottság 2007. december 19-i ülésén véleményt alakított ki a tanácsi állásfoglalásra irányuló indítvány jogalapjáról. Ezt az állásfoglalást az Európai Közösség nevében fogadták el, tekintettel a Bizottság által benyújtott, a trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodás megkötésére.

A javasolt jogalap a következőket tartalmazza: az EK-Szerződés 133. cikke és 175. cikke, összefüggésben 300. cikke (2) bekezdésének első albekezdésével, és 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével.

Az Európai Parlament Jogi Bizottsága úgy határozott, hogy a jogalap megváltoztatását javasolja olyan módon, hogy az tartalmazzon hivatkozást a 300. cikk (3) bekezdésének második albekezdésére. Ehhez szükség van az Európai Parlament hozzájárulására, az egyszerű konzultáció nem elegendő.

A Bizottság másképp reagált, és ragaszkodik az általa javasolt jogalaphoz. A Jogi Bizottság indokoltnak tartja a jogalap megváltoztatására vonatkozó döntését. Ez az az eset, amikor egy nemzetközi megállapodás együttműködési eljárások szervezésén keresztül különleges intézményi keretet hoz létre.

  Zbigniew Zaleski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, biztos úr! A fa értékes építőanyag; egészséges, praktikus, és talán lehetne kicsit tűzállóbb, de egyre keresettebb. Röviden: a fa keresett és vonzó árucikk, és sok esetben egy ország fő exportcikke. A trópusi fa – vagyis a kizárólag egy szűk földrajzi sávban megtalálható fa – még vonzóbb, kereskedelme gyakran illegális és káros mind az erdőkre, mind az egész ökoszisztémára nézve.

Dilemma előtt állunk tehát: egyfelől szükségünk van faanyagra, szükségünk van építőanyagokra, ugyanakkor pedig meg kell védenünk a trópusi erdőket. Ha a kitermelés nem helyes és ésszerű felügyelet mellett folyik, akkor ennek nemcsak környezeti katasztrófa lesz a vége, hanem demográfiai katasztrófát is okoz. Erdők nélkül másféle növényzet sem lesz, nem lesznek állatok, és nem lesznek ott emberek sem. Nemzetközi megállapodásokra van szükség, de talán a legfontosabb az ésszerű faanyag-gazdálkodás tudatosítása. Ésszerűség nélkül a pótolhatatlan természetes világ egyik fontos elemét pusztítjuk el. Bölcs gazdálkodók helyett pusztítókká válunk.

Összegezve: támogatom a megállapodás kiterjesztését (szem előtt tartva a folyamatos javítás lehetőségét), mivel az, hacsak részben is, szabályozza az említett faanyag szabad és igazságos – vagy „tisztességes” – kereskedelmét, és ugyanakkor mintaként szolgálhat a más régiókban folyó fakitermelés számára – gondolok itt Szibériára, biztos úr, amelyről oly keveset hallunk manapság, az Amazonas környékére, amiről valamivel többet hallunk, és a világ más sebezhető régióira.

  David Martin, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Hadd mondjam el rögtön a vita elején, hogy a szocialisták csoportja gratulál Caroline Lucasnak jelentéséhez, őszintén támogatja, és a jelentésében javasolt valamennyi módosítást meg fogja szavazni.

Örömmel hallom, hogy a trópusi faanyagokról szóló felülvizsgált nemzetközi megállapodás nagyobb hangsúlyt fektet a fenntartható gazdálkodásra – például azzal, hogy foglalkozik az illegális fakitermeléssel –, valamint a leromlott erdők helyreállítására és megőrzésére. Mint azt már mások is elmondták, a trópusi erdők megóvása létfontosságú a biológiai sokféleség fenntartása és az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából, mivel – mint azt nagyon jól tudjuk – a trópusi erdőknek központi szerepe van a széndioxid légkörből való kivonásában. Jelenleg ezeknek az erdőknek a kivágása 20%-ban felelős a globális szénkibocsátásért.

Egyetértek Caroline Lucas céljával, nevezetesen, hogy meg kell próbálnunk elérni, hogy a felülvizsgált megállapodás valóban kezelje kiemelten a társadalmi és környezeti kérdéseket ahelyett, hogy csupán a trópusi faanyagok kereskedelmének növelésére összpontosítana.

A fejlődő országoknak természetesen forrásokra van szükségük az erdők védelméhez, helyreállításához és a fenntartható gazdálkodáshoz. A megállapodás a projektalapú finanszírozás mellett tematikus programokon alapuló finanszírozásról is rendelkezik. Remélem, hogy a tematikus programok középpontjában olyan kérdések állnak majd, mint a kormányzás és a szegénység csökkentése, és hogy a tagállamok nagyvonalúan hozzájárulnak majd ezekhez a programokhoz.

Carolinehoz és Helmuth Markovhoz hasonlóan én is csalódott vagyok amiatt, hogy nem biztosították a Parlament számára a hozzájárulási eljárást a megállapodás ügyében, és osztom azt a nézetet, hogy erre lehetőséget kellett volna kapnunk.

Remélem, számíthatunk arra, hogy a Bizottság benyújt a Parlamentnek egy éves jelentést, amely elemzi – és a kulcsszó itt az „elemzi” – a megállapodás végrehajtását. Megértettem, amit a Bizottság ma este elmondott, vagyis hogy a Trópusi Faanyagok Nemzetközi Szervezete kiadja saját éves jelentését, de mi azt szeretnénk hallani, hogy a Bizottság milyen választ ad arra a dokumentumra.

Ami a kétoldalú megállapodásokat illeti, a hónap elején az EU aláírt egy megállapodás Ghánával, amely megtiltja az illegálisan kitermelt faanyagok importját az EU piacaira. A megállapodás elméletileg biztosítja az erdőmegóvás alapvető szabályainak betartását; ilyen szabály például az, hogy a kormánynak kellő figyelemmel kell kísérnie a fakivágást, miközben meg kell jegyeznünk, hogy jelenleg a ghánai erdők kitermelési rátája közel évi 2%. Ha ez a bilaterális megállapodás működik, akkor az mindkét félnek előnyös lehet. Ghánában, ahol az illegális fakitermelés következtében az esőerdő 50 év alatt eredeti kiterjedésének közel 25%-ára csökkent, a megállapodás segít biztosítani a faipari ágazat – az ország negyedik legnyereségesebb iparága – jövőjét.

Az Európai Unióban, ahol a fogyasztók egyre környezettudatosabbak, biztosíthatjuk, hogy Ghánából kizárólag tanúsítványokkal ellátott és tiszta import faanyag érkezzen. Még eltelik néhány év, mire ez a megállapodás teljesen működőképes lesz, mégis biztató kezdetnek tartom, és támogatom a Bizottság arra irányuló terveit, hogy hasonló megállapodásokat kössön más afrikai országokkal, például Gabonnal, Kamerunnal és Libériával is.

Végezetül szeretném megismételni Caroline egyik megállapítását: ez a megállapodás szerény kezdet; a semminél jobb, de nem megy elég messzire, így további javaslatokra van szükségünk a Bizottság és a nemzetközi közösség részéről.

  Magor Imre Csibi, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Szeretnék gratulálni az előadónak a jelentés következtetéseihez, amelyeket teljes mértékben támogatok. Több mint 20 éve léteznek trópusi faanyagokról szóló megállapodások, de úgy tűnik, hogy csak korlátozott hatást tudtak gyakorolni a trópusi erdőkkel való fenntartható gazdálkodásra. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének becslése szerint egyedül a 2000 és 2005 közötti időszakban 8,5%-kal emelkedett a trópusi erdőirtások üteme az 1990-es szintekhez képest.

Kár, hogy a parlamenti képviselők és a civil társadalom már nem vesznek részt ezeknek megállapodások megfogalmazásában, így nincs lehetőségük ellensúlyozni a kereskedelmi érdekeket és előmozdítani a trópusi erdőkkel való fenntarthatóbb gazdálkodást. Egy megállapodásnak azonban, ha mégoly hatékony is, egy általánosabb megközelítés részét kell képeznie, ahol valamennyi régió elismeri a felelősségét és határozott lépéseket tesz az erdőpusztulás megállítására.

Lehet, hogy mi itt Európában úgy gondoljuk, hogy hatékony mechanizmusaink vannak a biológiai sokféleség és a fogyasztók megvédésére, a valóság azonban nem minket igazol. Az EU kikötőibe nap mint nap nagy mennyiségben érkeznek illegális faanyagok és faipari termékek. Ha az illegális faanyag egyszer bejutott az egyik tagállam piacára, akkor már könnyedén eladható a többi 26 tagállam bármelyikében anélkül, hogy bárki ellenőrizné, legális forrásból származik-e. Így azok az európai fogyasztók, akik jóhiszeműen bútort vagy építőanyagot vásárolnak állítólag legális forrásból, valójában akaratlanul is erdészeti bűncselekmények bűnrészeseivé válnak.

Az EU, mint jelentős fa importőr és fogyasztó, amely elkötelezte magát amellett, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem keretében felére csökkenti az erdőirtást, felelősséggel tartozik az illegális fakitermelés és az illegálisan kitermelt faipari termékek kereskedelme elleni küzdelemért. Ha valóban komolyan gondoljuk, hogy teszünk valamit az erdőirtás és az illegális fakitermelés ellen, akkor először is hazai jogszabályainkon kell szigorítanunk olyan európai jogszabályok érvényesítése révén, amelyek megakadályozzák az illegális faanyagok és faipari termékek forgalmazását az EU-ban. Sajnálatos módon az erre vonatkozó jogalkotási javaslatot folyamatosan halogatják, dacára annak, hogy 2006 júliusában megszületett egy uniós állásfoglalás, 2007 októberében pedig a Bizottság munkaprogramja tartalmazott egy erre vonatkozó bejelentést.

A mostani vitát kihasználva szeretném megkérni a Bizottságot, hogy magyarázza el, milyen okok vezettek az erdő-csomag közzétételének elhalasztásához. Kérem továbbá a Bizottságot, hogy haladéktalanul nyújtson be olyan jogszabályokat, amelyek előríják, hogy kizárólag legálisan kitermelt fát és faipari termékeket lehessen forgalmazni az EU piacán.

Attól tartok, hogy már eddig is túl sok időt vesztegettünk el. Ezen a ponton felkérem a Bizottságot, hogy gyorsított eljárás keretében terjessze elő ezt a fontos jogszabályt annak érdekében, hogy az első olvasatra már a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt sor kerülhessen. Gondoskodnunk kell arról, hogy helyes üzeneteket küldjünk, és időben küldjük őket.

  Wiesław Stefan Kuc, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, biztos úr! Egy trópusi faanyagokról szóló nemzetközi megállapodás megkötése nyilvánvalóan igen jelentős lépés abba az irányba, hogy megvédjük a trópusi erdőket, és bizonyos fafajok kereskedelmét civilizáltabbá tegyük. Nem szabad azonban, hogy eljárási kérdések eltakarják a szemünk elől alapvető céljainkat. Talán fontos a jogalap megteremtése, talán fontos, hogy vajon ez most konzultációs vagy hozzájárulási eljárás-e, de lehetővé teszi-e ez a számunkra, hogy megvédjük a trópusi erdőket, és haladást érjünk el ebben a kérdésben?

Naponta több ezer hektárnyi erdő pusztul el jóvátehetetlenül, és nem csak trópusi erdők. A föld, ami a helyén marad, ingovánnyá vagy sivataggá válik. Az erdőirtást nem lehet új telepítéssel elkerülni, legalábbis rövidtávon nem. Afrika, Amerika és Ázsia szegény országai nem rendelkeznek a túlzott erdőkitermelés ellenőrzéséhez vagy megakadályozásához szükséges eszközökkel, sem az ésszerű gazdálkodáshoz szükséges eszközökkel. Ugyanez igaz a szibériai erdőkre. Nem védjük az erdőket, és nem tiszteljük a fát. Minél szegényebb egy ország, ez annál inkább így van. A kínai kulturális forradalom idején sok négyzetkilométernyi erdőt kivágtak. A fa elsődleges energiaforrásként szolgál.

Ezért van olyan fontos szerepe a Trópusi Faanyagok Nemzetközi Szervezetének. Ne feledjük, hogy a technika fejlődése és a modern fakitermelő és rönkvontató gépek felgyorsítják ezt a folyamatot, az illegális fakivágásból származó olcsóbb fa pedig vonzó a kereskedők számára. Minden kereskedelmi kiskapu, amit bezárunk, minden akadály, származási bizonyítvány és ellenőrzés egy-egy újabb siker. Remélem, hogy ez a megállapodás minél hamarabb betölti majd a szerepét.

  Margrete Auken, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Lucas asszonynak kiváló jelentéséért. Megállapítottuk, és ebben általános az egyetértés, hogy a trópusi faanyagok uniós kereskedelme szégyenletes. Amint az szintén többször elhangzott az este folyamán, belefáradtunk már abba, hogy csak ünnepélyes nyilatkozatokat hallunk, miközben semmi nem történik. Remélem, hogy a Bizottság hallja, hányan kérik, hogy intézkedjen, és próbálja meg megváltoztatni a dolgokat, hogy a jövő egy kicsit fényesebb legyen.

Az illegális fa elárasztja az EU-t, és ez már önmagában teljesen abszurd. Ha bármilyen más termékről lenne szó, azt mondanánk, hogy lopott árukkal kereskednek. Az önkéntes címkézési rendszerek bevezetése meglehetősen furcsa lépés. A törvénytelenségeket meg kel tiltani, még az EU-ban is; nem címkézéssel kell az ilyesmit korlátozni, hanem tényleges tiltással. Azt hiszem, a legtöbben meglepődnek azon, hogy egyáltalán lehet törvényesen illegális fát vásárolni az EU-ban. A címkézés persze jobb a semminél.

Az is nevetséges, hogy a nagy fakitermelő cégeknek – a legrosszabbak közül néhány éppen az én hazámból, Dániából származik – mekkora hatalma van az uniós jogalkotás fölött, vagy inkább a jogalkotás hiánya fölött. Támogatom tehát az előadó biztos úrhoz intézett kérését, hogy kezdjék meg a nemzetközi megállapodás felülvizsgálatát, és a munkát uniós szinten is meg kell kezdenünk. Nagy szükség van arra, hogy hatékonyak legyünk. Tény, hogy a fakitermelő országokban a felelőtlen kormányzás és a korrupció is jelentős szerepet játszik, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül a keresletet, mint az már sokszor elhangzott, mivel ez a legfontosabb tényező.

Az EU-nak, mint a világ egyik legnagyobb fa importőrének, felelősséget kell vállalnia. Hatékony jogszabályokra van szükségünk, amelyek biztosítják, hogy a Közösségen belül eladott minden faipari termék – beleérve a feldolgozott termékeket is – egyszerre legális és fenntartható. Máris kezdhetjük a közbeszerzéssel. Minden más elképzelhetetlen lenne.

  Jens Holm, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! A trópusi erdők kiirtása szakadatlanul folytatódik. Évente tizenhárom millió hektár, vagyis másodpercenként egy futballpálya – ekkora az az erdőterület, ami évente eltűnik a világból. Történik ez annak ellenére, hogy már 20 éve annak, hogy az első faanyagra vonatkozó megállapodás megszületett. 2006-ban aláírták a trópusi faanyagokról szóló nemzetközi megállapodást. A megállapodás ugyan általános hatályú, és hagy kívánnivalót maga után, de legalább van egy eszközünk a probléma kezelésére.

Lucas asszony felhívta erre a figyelmet, és az általa javasolt, nagyon is szükséges módosításoknak köszönhetően még jobb eszközt kapunk a trópusi erdők védelmére. Szeretnék közvetlenül a Bizottsághoz intézni egy kérdést. Lucas asszony bevezetőjében elmondta, hogy az egész Európai Parlament vár a Bizottságtól egy olyan jogszabályt, amely az illegális fakitermelés elleni küzdelmet szolgálja. Mikor kapjuk meg azt az illegális fakitermelésről szóló jogszabályt? Igaz-e, hogy a Bizottság már szavazott erről a kérdésről ez év májusában? Ha így van, akkor miért nem láttunk még semmit? Ezt a kérdést nem érintette a felszólalásában, mi azonban itt a Parlamentben tudni akarunk róla. Mi történt a jogalkotási javaslattal? Kérem, adjon nekünk magyarázatot!

Egyébiránt köszönöm Lucas asszonynak, hogy erre az egész fakereskedelemmel kapcsolatos problémára rávilágított. Valóban ésszerű dolog lenne ilyen rengeteg sok erdőt kivágni, és a termékeket exportálni? Hazám, Svédország az EU erdővel legsűrűbben borított országa. Ugyanakkor mi a teljes fafogyasztásunk egy hatodát importból szerezzük be. Miért? Nyilvánvalóan azért, mert nagyon olcsón lehet faanyagot venni a világpiacon. Lucas asszony szeretne valamit tenni ez ellen, és arra kéri az EU-t, hogy támogassa azokat az országokat, amelyek trópusi erdőik védelmét szolgáló stratégiákat fogadnak el. Nagyon helyes, kiváló javaslat.

Egy másik intézkedés, amit Lucas asszony említett, hogy a kereskedelmi megállapodásokat feltételekhez kellene kötni, és biztosítani kellene, hogy mind az európai vállalkozásoknak, mind a déli termelőknek kelljen bizonyos felelősséget vállalniuk, a nemzetközi egyezményeket és megállapodásokat pedig tartsák be. Az elképzelés az, hogy a nemzetközi kereskedelmet eszközként kellene használni, amely az egész világon előmozdítja a fenntarthatóságot és a fejlődést.

Az erdőirtás egy másik dimenziója, amelyről túlságosan kevés szó esik, a húsipar. A világon elfogyasztott hús és takarmány jelentős része olyan földterületekről származik, amelyet korábban erdő borított. Az Amazonas mentén az erdőirtás egyik legfőbb oka a hústermelés. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének elnöke, Rajendra Pachauri nemrégiben a húsfogyasztás mérséklésére szólított fel. Helyesen tette. Ez felvet egy újabb kérdést a Bizottság számára: mikor készül stratégia a húsfogyasztás csökkentéséről? Mint már említettem, Lucas asszonynak szinte mindenben igaza van, amit a jelentésében mond. Az Európai Egyesült Baloldal képviselőcsoportja ennek megfelelően támogatja ezt a kiváló jelentést.

  Maciej Marian Giertych (NI). – (PL) Elnök úr! Teljesen egyértelmű, hogy a trópusi dendroflórára vonatkozó hatályos nemzetközi megállapodások nem megfelelőek. A trópusi erdők genetikai forrásai a túlzott kitermelés következtében riasztó ütemben szűkülnek.

Ennek két oka van. A legérdekesebb trópusi fafajtáknak még mindig van piaca a gazdag országokban. Ezeket az eddigieknél is hatékonyabban kutatják fel és vágják ki. Ugyanakkor korlátozottak a lehetőségek arra, hogy a fatermelés erdészeti gazdálkodás keretei között folyjon, mivel hiányoznak az azt lehetővé tevő faiskolai módszerek. Ezek a magok általában nem alvó magok. Más szóval nem alkalmasak a tárolásra és a szállításra. A fáról leesve azonnal kicsíráznak. Speciális tanulmányokat kell készíteni e kihalófélben lévő fajokról, és kutatásokat kell folytatni a magtermelés, növénytermesztés és faiskola irányítás területén. Adót kellene kivetni azokra az emberekre, akik ilyen fákkal kereskednek, és abból kell támogatni ezeket a tanulmányokat.

A másik ok a lombtakaró túlzott mértékű felhasználása, beleértve a bokrokat is, amit a helyi lakosok tűzifának és a főzéshez használnak. Ezt a pusztítást nem lehet megállítani, ha nem gondoskodunk másfajta tüzelőanyagról ezeknek az embereknek a számára.

  Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! A trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodás megkötése rendkívül pozitív fejlemény. Kifejezi továbbá 180 termelő és fogyasztó állam kormányai és nemzetközi szervezetek egyetértését.

Nincsenek tehát kétségeink a megállapodásban meghatározott célkitűzések jelentőségét illetően Elég, ha csak az illegális fakivágás és erdőirtás káros hatásaira gondolunk, különösen, ami az üvegházhatáshoz való hozzájárulásukat illeti. Létfontosságú tehát, hogy támogassuk a termelő országok nemzeti politikáit, amelyek elősegítik a trópusi erdők fenntartható felhasználását és kitermelését, és erősítsük azokat a képességeiket, amelyek az erdészeti jogszabályok végrehajtásához és az illegális fakitermelés elleni hatékony küzdelemhez szükségesek.

Az új megállapodás céljainak elérésében természetesen kulcsszerepet játszik a megfelelő finanszírozás. Nekünk itt az EU-ban azt kell biztosítanunk, hogy kizárólag törvényesen kivágott trópusi fát lehessen importálni és forgalmazni az európai piacokon. Elő kell mozdítanunk a fogyasztók tájékoztatását és tudatosságuk felkeltését szolgáló intézkedéseket.

Gondoljuk azonban végig, hogy elegendőek-e az önkéntes programok, vagy szükség van jogilag kötelező erejű szabályok és előírások életbe léptetésére is a trópusi faanyagok jogszerű kereskedelmét illetően? A célkitűzés megvalósítására nemcsak nemzetközi szinten kell törekednünk, hanem a FLEGT program keretébe tartozó kétoldalú megállapodások, és a tárgyalás alatt lévő kereskedelmi megállapodások szintjén is; azaz a szabadkereskedelmi megállapodások szintjén. Az EU és Ghána között létrejött megállapodás olyan példa, amely a kétoldalú megállapodások irányába mutat.

  Francisco Assis (PSE). – (PT) Elnök úr! Ez a konkrét eset egyértelműen olyan példa, amikor a nemzetközi kereskedelem liberalizálásának hátérbe kell szorulnia a fontosabb célok, jelen esetben a környezeti és társadalmi jellegű célkitűzések mögött. A trópusi erdők megőrzése létfontosságú bolygónk ökológiai egyensúlyának fenntartása szempontjából, és túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a trópusi erdő, mint olyan, valóban az emberiség öröksége, és mindannyian felelősséggel tartozunk a trópusi erdők megőrzéséért. A fejlettebb és a leggazdagabb országok különösen nem vonhatják ki magukat ez alól a felelősség alól. Ezek az erdők olyan országokban helyezkednek el, amelyek legtöbbször szegény országok, olyan országok, amelyek óriási nehézségekkel küzdenek, és mondhatunk itt szép szavakat, minden szónoklat abszolút hasznavehetetlen lesz, ha nem sikerül előmozdítanunk az érintett országokra irányuló fejlesztési intézkedéseket.

Kulcsfontosságú, hogy segítsünk ezeknek az országoknak, és abszolút szükségszerű, hogy a világ legnagyobb fogyasztói és legfejlettebb térségei – például nyilvánvalóan az Európai Unió – elkötelezzék magukat amellett, hogy biztosítsák egyrészt azt, hogy teljes körű ellenőrző mechanizmusok működjenek, amelyek révén nyomon követhető, hogyan használják ezeket az erdőket, másfelől ugyanakkor létfontosságú, hogy az említett országuk arra is elkötelezzék magukat, hogy támogatást nyújtanak a termelő országok számára.

Azok az országok a trópusi erdőktől függnek, és gazdaságiak nagymértékben kötődnek az erdőhöz. A gyors erdőirtásnak minden szempontból drámai következményei lesznek – számunkra egy globálisabb szinten, környezeti szempontból, számukra pedig egy kézzelfoghatóbb szinten, gazdasági és társadalmi szempontból, ami akár a túlélésüket is veszélybe sodorhatja – bármi tehát, amit tehetünk, onnan kell, hogy kiinduljon. Segítséget kell adnunk, és szükségünk van olyan intézkedésekre, amelyek az érintett országokban ösztönzik a fejlődést és a termelési szerkezet átalakítását, hogy olyan kapcsolat alakulhasson ki köztük és az erdőik, a forrásaik között, ami jobban megfelel az érdekeiknek és nagyobb összhangban áll az emberiség globális érdekeivel. Ebben áll az Európai Unió felelőssége. Ez a megállapodás a helyes irányba mutat: még nem elég, de a jelentés világosan rámutat ezekre a hiányosságokra, ugyanakkor kínál némi reményt is a jövőre vonatkozóan.

  Jean-Claude Martinez (NI). – (FR) Elnök úr! Ma este a trópusi fa, a héten a pénzügyi válság, súlyos járványok, migráció, élelmiszerválság… A következtetés ugyanaz: napjaink komolyabb politikai kérdései globálisak, és globális politikai választ igényelnek.

Elméletileg természetesen senki nem vitatja Indonézia állandó szuverenitását trópusi erdői felett, és azt, hogy joga van pálmafákat telepíteni, hogy pálmaolajat termeljen, ahogy Brazíliának is joga van az erdőit marhákkal felváltani, éppúgy, mint Gabonnak. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a területi szuverenitás gyakorlása negatív következményekkel jár a szuverén területen kívül. Az erdőirtás, a szegénység, az állat- és növényvilág kipusztulásának réme és az olcsó faanyag káros hatásai globális szinten jelentkeznek. Nem arról van tehát szó, hogy „aki kárt okoz másoknak, az tegye jóvá a problémákat, amelyeket okozott”. Arról van szó, hogy jogi szinten kell foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. Hogyan közelítsük meg ezt a problémát? Hol kezdjük? Európában úgy, hogy felcímkézzük a faanyagokat, igazoljuk, hogy ez egy „tisztességes kereskedelemből származó” faanyag, ugyanúgy, ahogy azt a tisztességes kereskedelemből származó kávéval tesszük, kétoldalú kereskedelem megállapodásokkal? Ez egy létfontosságú első lépés, nem vitás, a megoldásnak azonban globálisnak kell lennie. Többoldalú fakereskedelmi megállapodásoknál sokkal többre van szükségünk, mivel a Közösség népeinek, mivel az afrikaiaknak, a latinoknak és az ázsiaiaknak egyaránt joguk van arra, hogy megkapják a jutalmukat azokért a feladatokért, amelyeket elvégeznek. Ezért, elnök úr, politikai szempontból kell megvizsgálnunk ezeket a problémákat, globális szinten, és olyan koncepciókat és modelleket kell találnunk, amelyek lehetővé teszik, hogy folytatódjon az élet ezen a bolygón.

  Elnök. – Köszönöm transznacionális védőbeszédét, Martinez úr.

  Corien Wortmann-Kool (PPE-DE). – (NL) Elnök úr! Szeretnék én is őszinte köszönetet mondani Lucas asszonynak és Zaleski úrnak az állásfoglalás elkészítése érdekében tett erőfeszítéseikért. Végül is Európában, sajnálatos módon, még mindig nagyban folyik az illegálisan vagy nem fenntartható módon kitermelt fa kereskedelme.

Az Európai Bizottság 2003. évi FLEGT cselekvési terve, amely kifejezetten azt a célt szolgálta, hogy megakadályozza az illegálisan kivágott fa kereskedelmét Európában, csak igen korlátozott hatást ért el. Ezért sajnálatos, hogy az Európai Bizottság még nem nyújtott be új javaslatokat. Az importőrök helytelen magatartása végül is még mindig kifizetődőnek tűnik, hiszen szinte semmiféle intézkedést nem tesznek az illegális kereskedelem ellen, és nincsenek szankciók sem. A felelősen gondolkodó faimportőrök tehát szó szerint és átvitt értelemben is magas árat fizetnek azért, hogy betartják a környezetvédelmi és biztonsági előírásokat, mivel továbbra is nagy méretekben folyik a lényegesen olcsóbb illegális faanyagok kereskedelme.

Magának a faiparnak is volt már néhány értelmes kezdeményezése, például a tanúsítványok. Ezeket a kezdeményezéseket kötelező erejű jogszabályokkal kell megtámogatnunk, összhangban a WTO keretmegállapodással. Ennek megfelelően helyeslem a meglévő tanúsítási rendszerek elismerését is, amelyeket részben maga az ágazat, részben nem kormányzati szervezetek hoztak létre. Amit Lucas asszony szeretne – nevezetesen egy új európai testület létrehozása – rengeteg bürokráciával járna, és véleményünk szerint felesleges.

Természetesen a régiókban is szükség van az illegális kitermelés elleni küzdelmet szolgáló helyi intézkedésekre, de az Európai Bizottságtól is azt várjuk, hogy nyújtson be javaslatot szankciók bevezetésére, amelyeknek szintén megelőző hatással kell lenniük a faanyag importőrökre. Végül is, ha nem sújtjuk szankciókkal az illegális kereskedelemben részt vevő vállalkozásokat, akkor fennáll a veszélye, hogy ez az illegális magatartás továbbra is kifizetődő lesz, ennek pedig véget kell vetnünk.

  Rovana Plumb (PSE). - (RO) Szeretnék gratulálni az előadónak, Lucas asszonynak és valamennyi munkatársának a jelentésen végzett munkához. Úgy vélem, hogy a trópusi faanyagokról szóló nemzetközi megállapodás hozzájárul a világ erdőivel való fenntartható gazdálkodáshoz, még akkor is, ha ezek 80%-a már elpusztult vagy károsodott. Valamennyien tudjuk, hogy a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából az erdők jelentik a menedéket, és központi szerepük van az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az önkéntes megállapodások alapján megvalósuló olcsó faanyag és bútorimport felborítja a világpiacon az egyensúlyt, és munkahelyek elvesztését hozza maga után mind az exportőr, mind az importőr országokban. Szeretném tehát még egyszer hangsúlyozni, hogy a trópusi és más jellegű erdők védelmében, valamint az illegális faanyagok kereskedelmének megakadályozása érdekében jogalkotási intézkedésekre van szükség. Üdvözlöm a felülvizsgált megállapodást, és bízom abban, hogy a Bizottság továbbítja a szóban forgó megállapodás alakulását bemutató éves jelentést.

  Béla Glattfelder (PPE-DE). - (HU) A klímaváltozást csak akkor állíthatjuk meg, ha az erdőirtást is megállítjuk. A mi európai környezetvédelmi erőfeszítéseink hatástalanok maradnak, ha a világ más részén eltűrjük a környezetrombolást.

A nemzetközi kereskedelem liberalizációja, a globalizáció ösztönzi a kontinenseken átívelő környezetrombolást. A WTO szabályait ki kell egészíteni szigorú környezetvédelmi előírásokkal, különben a további liberalizáció még több környezetromboláshoz vezet. Nem elég most az illegális fakereskedelmet megtiltani, meg kell tiltani az illegálisan kitermelt fából előállított termékek, bútorok importját is.

Tényleg azt hiszik, hogy az olcsó kínai bútorimportnak nincsen köze az erdőirtáshoz? Ez a jelentés jó irányba tett lépés, de még radikálisabb intézkedésekre van szükség, mert a bolygónk állapota ezt követeli tőlünk. Addig, amíg életbe nem lépnek a szigorúbb szabályok, fel kell szólítanunk a nagy nemzetközi bútorkereskedőket, például az IKEA-t, hogy alkalmazzanak átlátható önkorlátozást, ne kereskedjenek olyan bútorral, amit illegális fából állítottak elő.

Végezetül az erdőirtást nemcsak a fakereskedelem, a bútorkereskedelem ösztönzi, hanem a mezőgazdasági árak emelkedése is, a bioüzemanyagok iránti kereslet növekedése is. Ha megengedjük, hogy olyan bioüzemanyagokkal kereskedjenek, amelyeket erdőirtással állítottak elő, akkor tudnunk kell, hogy minden egyes alkalommal, amikor ilyen üzemanyagot töltünk a gépkocsijainkba, akkor néhány négyzetméternyi őserdő kivágásához mi is hozzájárultunk.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr! A trópusi esőerdők már jó néhány éve riasztó állapotban vannak, és képtelenség szemet hunyni a fölött, hogy bolygónk bioszférájának egyik kulcsfontosságú elemét lelkiismeretlenül fosztogatják. Szomorú, hogy Európában komoly akadályokba ütközik az illegális trópusi fa ellen küzdelmet szolgáló jogalkotás, miközben állítólag évente 13 millió hektárnyi ősi erdőt veszítünk el, ami természetesen jelentősen hozzájárul a széndioxid-kibocsátás növekedéséhez. Maximálisan támogatom az arra irányuló felhívást, hogy a környezetvédelmi követelmények képezzék részét az Európai Unió közös kereskedelempolitikájának. Nagy örömömre szolgál, hogy Lucas asszony jelentése az erdőirtás katasztrofális következményeit tudatosító információk terjesztésére is hangsúlyt helyez. Az ilyenfajta megállapodásokat a Parlamentnek ratifikálnia kellene, és fontosnak tartom, hogy minden évben megtárgyaljuk itt, az Európai Parlament üléstermében a Bizottság jelentését ennek a nemzetközi megállapodásnak a végrehajtásáról és az erdőirtás állapotáról. Sajnos már elkéstünk azzal, hogy megelőzzük vagy megállítsuk az éghajlatváltozást, de az a mi felelősségünk, hogy legalább lefékezzük. Ez a megállapodás, ha nem is elegendő, de legalább egy lépés a helyes irányba.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Az egyesült Európa ugyan imádja a környezetvédelmi szólamokat, ugyanakkor látszólag tudomást sem vesz arról az egyre súlyosabb problémáról, hogy eltűnnek az őserdők, melynek az elsődleges oka a kapzsi erdőgazdálkodás, ami igyekszik kielégíteni a trópusi fa kereskedelem iránti igényeket. Ezen erdők összterületének csaknem 80%-a erdőirtás áldozata lett.

Az EU-nak fokozott pénzügyi támogatást kell nyújtania a termelő államok számára az illegális fakivágás megakadályozása és a fenntartható erdőgazdálkodás ösztönzése érdekében. Egy másik határozottan jó ötlet a fatanúsítvány bevezetése az európai piacon. Hivatalos statisztikák szerint az EU-ba irányuló faimport a teljes termelésnek csak kis százalékát teszi ki, de ne felejtsük el, hogy eközben óriási mennyiségű fa érkezik Európába feldolgozott formában. A megmaradt őserdők fennmaradásáért vívott harc valójában a következő generációk jövőjéért vívott harc.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök úr! Köszönet a felszólaló képviselőknek. Először is, szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy a 2006. évi megállapodás célja az volt, hogy elősegítse a fenntartható gazdálkodásból és legális kitermelésből származó trópusi fa nemzetközi kereskedelmének bővítését, valamint hogy ösztönözze a fatermelő trópusi erdőkkel való fenntartható gazdálkodást.

Azt is szeretném elmondani, hogy ez az egyetlen olyan multilaterális nemzetközi eszköz, amely az erdőket – különösen a trópusi erdőket – jogilag jóváhagyott keretbe helyezi. Ez a megállapodás közvetve más erdőkre is kihat, jóllehet ez kevésbé szembeötlő és kisebb mértékű.

Ami érdekes, az az, hogy a megállapodás olyan együttműködési keretet teremt, amely egyesíti magában az összes erdővel kapcsolatos kezdeményezést. A Bizottság természetesen aktív szerepet kíván vállalni ebben a megállapodásban, hiszen a Közösség hozzájárul az igazgatási költségvetéshez, szeretnénk továbbá nagyszabású intézkedéseket is finanszírozni a tematikus programokon keresztül.

Ez azonban nem helyettesítheti a FLEGT-program keretében megkötendő kétoldalú megállapodásokat – sőt, éppen ellenkezőleg. Önök ezt nagyon helyesen emelték ki. Ezekben a kétoldalú megállapodásokban, amelyek fokozatosan egyre globálisabb megközelítést alkalmaznak, bevezetjük a trópusi fa iránti tisztelet fogalmát.

Való igaz, hogy a mai vita tárgyát képező megállapodás szerény kezdet – hogy idézzek valakit a teremből –, de ez lehet a kiindulópont, ahonnan tovább kell mennünk egy, a korábbinál jóval hatékonyabb stratégia irányába. Elméletileg októberre tervezzük az illegális fakitermelésről szóló szövegeket és a FLEGT végrehajtási rendeletét. Hiszek abban, hogy a Bizottság ezek segítségével megfelelhet az Önök által itt megfogalmazott elvárásoknak.

Szeretnék még egyszer köszönetet mondani Lucas asszonynak, és természetesen szeretném megköszönni a kérdést is a szerzőnek, Markov úrnak. Feltétlenül továbbítom a Parlament valamennyi megjegyzését és a problémára adott érzékeny reagálását, hiszen ez valóban komoly kérdés, mint arra Önök is valamennyien rámutattak. Fontos örökség ez az emberiség jövője szempontjából. Tetszik az a kifejezés, hogy a „biológiai sokféleség bölcsője”. Nyilvánvaló, hogy az erdőink a sokféleség bölcsői.

Erdőink védelme valóban komoly kezdeményezés, amely az egész bolygó jövőjét érinti. Ezért szeretném megköszönni az Európai Parlamentnek, hogy ennyire elkötelezett az ügy iránt, és remélem, hogy a Bizottsággal együtt fokozatosan meg tudunk majd felelni mindenki elvárásainak, azok után, hogy ma láttuk, milyen fontosak és sürgetőek ezek az elvárások. Szeretnék még egyszer köszönetet mondani minden képviselőnek, és különösen az előadójuknak.

  Caroline Lucas, előadó. − Elnök úr! Szeretném megköszönni képviselőtársaimnak az észrevételeiket és a támogatásukat, de most szeretnék néhány szót váltani Barrot biztos úrral. Remélem, hogy hallotta azt a türelmetlenséget és frusztrációt, ami ma este itt a Házban mindenfelől megnyilvánult a véget nem érő késedelmek miatt, amit ez az illegális fakitermelés elleni intézkedésekről szóló, régóta várt jogalkotási javaslat elszenvedett. Kérem, tolmácsolja munkatársainak a tényt, miszerint a Parlament teljes mértékben elfogadhatatlannak tartja, hogy ezt a jogalkotási javaslatot folyamatosan halogatják.

Nagyon sajnálom, hogy nem tudott válaszolni arra a kérdésre, amit legalább háromszor tettek fel Önnek az emberek itt ma este arról, hogy mikorra várhatjuk ezt a javaslatot. Úgy gondolom, hogy ez a nagyközönségre is igen rossz benyomást tesz. Úgy vélem, hogy meglehetősen rossz képet mutat, ha az EU a saját háza táján sem képes rendet tartani. Szívesen emlegetjük azt a politikai vezető szerepet, amit, szeretnénk hinni, a világban betöltünk. Ha ez a politikai vezető szerep valóban jelent valamit, akkor azt kell jelentenie, hogy leállítjuk az illegális fa uniós eladását és importját, és ahhoz, hogy ezt megvalósítsuk, sokkal sürgősebb intézkedéseket kell látnunk.

Mivel nálam van a szó, szeretnék felvetni még egy témát. Sok kollégám említette az erdőirtás és az éghajlatváltozás közötti kapcsolatot, és szeretnék hozzátenni még egy utolsó pontot az éghajlatváltozással kapcsolatos csomagról, amelyről képviselőtársaim az elkövetkező hetekben szavaznak. Amikor szóba kerül a kibocsátás-kereskedelmi rendszer, tudni fogják, hogy az erdőirtás mennyire fontos kérdés, ezért arra szeretném ösztönözni képviselőtársaimat, hogy ne hagyják meggyőzni magukat az olyan érvektől, amelyek a kibocsátás-kereskedelmi rendszerben úgynevezett „nyelő krediteket” alkalmaznának. Rendeztünk erről a kérdésről egy vitát ma ebédidőben, melynek során megvilágítottuk, miért nem jó ötlet az erdőirtást belevenni a kibocsátás-kereskedelmi rendszerbe, számos okból kifolyólag sem, de különösen mert tönkretenné az egész kibocsátás-kereskedelmi rendszert. Súlyos problémák vannak a hitelesítés, nyomon követés, a jelentéstétel és a felelősségi rendszerek területén. Természetesen kell foglalkoznunk az erdőirtással a klímacsomagon belül, de szerintünk ennek az lenne a módja, hogy az árverésből befolyt jövedelmet arra használjuk, hogy megfelelő befektetéseket hajtunk végre azokban az országokban, ahol ez a probléma fennáll.

Biztos úr! Kérem, hozza el azt a pillanatot, amikor az EU valóban hitelessé válik az erdőségek kérdésében! Kérem, biztosítson bennünket arról, hogy a lehető leghamarabb benyújtják azt a javaslatot!

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Lucas asszony talán nem hallott engem. Azt hittem, hogy világos választ adtam. A szöveget októberre megígértem. A tolmácsolással volt a gond? Vagy én nem voltam elég egyértelmű? Szeretném ezt tisztázni. Én oda szoktam figyelni a Parlamentre. Megkockáztatva, hogy ismétlem önmagam, és magamra vonom a Ház haragját, éppen néhány perce említettem az októbert.

  Elnök. – Rendben van. Október, vagyis jövő hét, akkor hát ülés a jövő héten. Köszönöm.

A vita befejezéseként közlöm, hogy benyújtottak hozzám egy állásfoglalásra irányuló indítványt a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében, az eljárási szabályzat 108. cikkének (5) bekezdésével összhangban⁽¹⁾.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Péter Olajos (PPE-DE), írásban. – (HU) Abban ma már senki nem kételkedik, hogy az erdőirtásoknak és az erdőpusztulásnak hatása van az éghajlatváltozásra és a biológiai sokféleségre. Hogy pontos legyek, a globális erdőirtás évente már 13 millió hektárt érint és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának harmadik legnagyobb forrása. Az illegális fakitermelés eróziót okoz, aláássa a helyi közösségek megélhetését és a fatermelő országoknak évente 10–15 milliárd euró veszteséget jelent.

Természetesen üdvözlöm egy, a trópusi faanyagokról szóló nemzetközi megállapodás létrejöttét, de ezzel még közel sem érünk célba. Oda ugyanis akkor érkezünk, ha sikerül egy átfogóbb, a mérsékelt övi erdőkre is vonatkozó megközelítést elfogadtatni legalább az Európai Unióban. Egy olyan megközelítést, amely biztosítja a fatermékek tisztességes módon történő előállítását, és a teljes értékesítési lánc nyomonkövethetőségét. Csak egy ilyen megállapodás tudna érdemben hozzájárulni az erdők védelméhez és a faanyagok fenntartható felhasználásához.

Illúzióim persze nincsenek, különösen azóta, hogy az idén tavasszal és nyáron e témában, több képviselőtársammal írt írásbeli nyilatkozatunkat mindössze a képviselők egynegyede írta alá.

Bízom benne, hogy a trópusi erdők talán előbb-utóbb felénk, Európa felé is fordítják a figyelmet. Talán egy, a trópusi erdőkre vonatkozó megállapodásnak köszönhetően a Bizottság előáll egy olyan jogszabállyal, ami előírja, hogy csak a legálisan kitermelt fa és fatermékek hozhatók forgalomba az Unió piacán.