Gay Mitchell (PPE-DE). - Elnök úr, a Hamász terrort szabadított Izrael polgáraira, és kiprovokálta a megtorlást. Innen a távolból úgy tűnik, hogy néhányan közülük szeretik az új civil – többek között gyerek – mártírokat és a nyilvánosságot, amit ezáltal az ügyük kap, bármilyen borzalmas legyen is ezt a helyesen gondolkodó embereknek elfogadni.

Soha nem pártoltam a terrorizmust, és nem bírálom Izraelt, amelynek joga van a békés egymás mellett éléshez a régióban, de teljesen érzéketlennek kellene lennünk ahhoz, hogy ne érezzünk felindulást és erkölcsi szégyent annak láttán, ami jelenleg Gázában történik. Az izraeli válasz abszolút aránytalan, és különösen szégyenletes, hogy kisgyerekek halnak meg.

Eddig nem elleneztem az új EU–Izrael megállapodást. Hiszek abban, amit a dalai láma tanácsolt itt a Parlamentben az elmúlt hónapban, miszerint úgy hathatunk a legjobban Kínára Tibet ügyében, ha jó kapcsolatokat ápolunk vele. Szerintem ugyanez igaz az EU–Izrael közötti kapcsolatokra is, de hogyan érhetnénk el, hogy figyeljenek ránk, és kifejezésre juttathassuk, milyen visszatetszést váltott itt ki az események nagyságrendje?

Ehhez még hozzátenném, hogy tegnap a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság együttes ülésén a résztvevők között kiosztottak egy feljegyzést a régió humanitárius szükségleteiről. Kérem a Bizottságot és a Tanácsot, hogy gondoskodjanak egy teljesen átfogó humanitárius segélycsomag összeállításáról, hogy az első adandó alkalommal beléphessünk oda és segíthessünk ezeknek a szenvedő embereknek.