Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság jelentése az Európai Unió Fehéroroszországgal kapcsolatos stratégiájáról.

  Alexandr Vondra, a Tanács soros elnöke. − Elnök úr! Véleményem szerint a cseh elnökség alatt a Tanács egészen biztosan kiemelt figyelmet fog szentelni a Fehéroroszországban kialakult helyzetnek és annak, hogy mit kellene tennünk, és hogyan segíthetnénk.

Hadd kezdjem egy pozitív gondolattal. Elégedetten nyugtáztuk azokat a lépéseket, amelyeket Fehéroroszország az elmúlt hetekben tett, például a „Szabadságért” mozgalom bejegyzését, független újságok kinyomtatását és terjesztését, mint például a Narodnaya Volya vagy a Nasha Niva, az EBESZ sajtószabadsággal foglalkozó képviselőjével az internet szabályozásáról tartott kerekasztalt, valamint a szakértői tanácskozások megkezdésének bejelentését az EBESZ-szel és az ODIHR-ral a választási törvénykezés javításáról.

Az említett lépések közelebb visznek azoknak a kritériumoknak a teljesítéséhez, amelyeket az EU feltételként szabott ahhoz, hogy az eredeti hathónapos időszakon túl is fenntartsa a vízumkiadási tilalom felfüggesztését. Az EU a fehérorosz kormánnyal fenntartott kapcsolatai során hangsúlyozta, milyen fontos, hogy ezekben a kérdésekben előrelépés történjen.

A szankciók felülvizsgálata előtt – ebben április elejéig kell döntenünk – minden politikai kapcsolatot – a kétoldalú kapcsolatokat is beleértve – fel fogunk használni arra, hogy Fehéroroszországot arra ösztönözzük, hogy a Tanács október 13-i következtetéseiben megfogalmazott problematikus pontokban előrelépjen, és tegyen meg további fontos intézkedéseket. Elnökségünk ugyancsak ösztönzésként azt tervezi, hogy újabb külügyminiszteri trojkát tart Fehéroroszországgal az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa januári ülése mellett.

Ezután is figyelemmel kísérjük az országban az emberi jogok és az alapvető szabadságok általános helyzetét, melynek során kiemelt hangsúlyt kap az nem kormányzati szervezetek szabályozási környezete és a média. Emellett közvetlen megbeszéléseket folytatunk, és véleményt illetve információt cserélünk különböző ellenzéki képviselőkkel és más személyekkel Fehéroroszországban, például Alexander Milinkievics úrral, Kosolin úrral és másokkal.

Fehéroroszország – mint tudjuk – a keleti partnerségben résztvevő hat állam egyike, és bevonása azt szolgálta, hogy pozitív fejlődési folyamatokat indítson el kelet-európai szomszédunknál. Fehéroroszország részvétele a belföldi fejlemények függvénye. Azt tervezzük, hogy a keleti partnerséget májusban, Prágában csúcstalálkozói szinten indítjuk el, és a nap kiválasztása is így történt, hogy éppen a hathónapos időszak végére essen, és így elvégezhessük az értékelést. Még nem született döntés azzal kapcsolatban, hogy Lukashenko úr meghívást kap-e.

Szilárdan hisszük, hogy most konstruktívan kell Minszkhez közelednünk; mondjuk úgy, hogy ez stratégiai szempontból kötelező. Természetesen megmaradunk a realitások talaján, és nem várunk semmiféle drámai változást, de úgy véljük, hogy Lukashenko úr arra irányuló törekvése, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatot alakítson ki Moszkvával, kínálhat egy lehetőséget. Ugyanakkor bizonyos közös értékek közössége vagyunk, és az irányítást a saját kezünkben kell tartanunk. Közös érdekünk, hogy ezt a lehetőséget felhasználjuk arra, hogy továbberősítsük Fehéroroszországban a pozitív tényezőket e tekintetben.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Nagy örömömre szolgál, hogy Fehéroroszországról beszélhetek Önöknek, mivel pozitív fejlemények történtek, amit nagy örömmel láttunk. Fehéroroszország igen előkelő helyen szerepel a programunkban, és nem kizárólag azért, mert a régió azon országai közé tartozik, amelyeket súlyosan érintett a jelenlegi pénzügyi válság. Kivételes lehetőség kínálkozik a számunkra arra, hogy valóban új fejezetet nyissunk a Fehéroroszországhoz fűződő kapcsolatainkban.

Félidejénél tart a Fehéroroszországgal szemben bevezetett szankciók hathónapos felfüggesztése, amelyről az EU külügyminiszterei 2008. október 13-i ülésükön határoztak. Mivel ez a felfüggesztés 2009. április 13-án lejár, itt az ideje az első értékelésnek, hogy lássuk, a helyes irányba tart-e Fehéroroszország, és ennek megfelelően meghosszabbíthatjuk-e a felfüggesztést, és tehetünk-e további pozitív lépéseket Fehéroroszország felé.

Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa október 13-i ülésén nagyon világosan kijelentette, hogy a felfüggesztés meghosszabbításához folytatódnia kell annak a pozitív folyamatnak, amely a még megmaradt politikai foglyok augusztusi szabadon bocsátásával kezdődött. A következő területeken van szükség további tartós javulásra: nem történhetnek újabb letartóztatások vagy bebörtönzések politikai okból; együttműködés az EBESZ/ODIHR szervezetekkel a választási jogszabályok reformja érdekében; előrelépés a sajtószabadság terén; jobb működési feltételek a nem kormányzati szervezetek számára és a civil társadalom zaklatásának beszüntetése; valamint jelentős előrelépés a gyülekezési szabadság terén.

Az elmúlt három hónapban láttunk javulást. Megszüntették például a tilalmat két nagyobb, független újság ellen, amelyeknek már a kinyomtatása és terjesztése is újra megkezdődött. Másodszor, bejegyezték Milinkievics úr a „Szabadságért” elnevezésű szervezetét, és harmadszor, január 22-én konzultációk kezdődnek Fehéroroszország és az ODIHR között a választási reformról. Ezzel az előrelépéssel Fehéroroszország közvetlenül a Bizottság november elején megfogalmazott kéréseire reagált, és szerintünk ez biztató.

Ahhoz azonban, hogy a kapcsolatunk új korszakba lépjen, és hogy a felfüggesztést megerősítsük, további előrelépésre van szükség. Szeretnénk javulást látni a sajtószabadság terén, beleértve az internet szabadságát és a külföldi újságírók akkreditálását. Emellett szeretnénk, ha egyszerűsítenék a nem kormányzati szervezetek bejegyzési eljárását és az nem kormányzati szervezetek munkakörülményeit, megszüntetnék továbbá az nem kormányzati szervezetek aktivistái – például Barazenka úr – szabadságának korlátozását, és további bizonyítékot kell látnunk arra, hogy szabadon lehet békés tüntetéseket tartani, anélkül, hogy a résztvevőknek letartóztatástól kellene tartaniuk.

A fejlődés azonban kétirányú utca. Ha Fehéroroszország valóban komoly haladást tud felmutatni, akkor – úgy vélem – az is nagyon lényeges, hogy mi azt egy komoly intézkedéscsomaggal viszonozzuk. A Bizottság már dolgozik egy ilyen csomagra irányuló javaslaton, amely a következő elemeket tartalmazhatja: az energiáról, közlekedésről és környezetről egy évvel ezelőtt megkezdett műszaki párbeszéd kiterjesztése más területekre is; az európai szomszédsági és partnerségi eszközből (ENPI) Fehéroroszországnak juttatott rész jelképes növelése a tárgyalások alátámasztására; a Fehéroroszország előtt álló új gazdasági kihívásokhoz való alkalmazkodás elősegítése, valamint az EBB és EBRD-kölcsönökre való jogosultság kiterjesztése Fehéroroszországra; a kapcsolatok elmélyítése: január 26-án a trojka az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának (GAERC) ülésével párhuzamosan találkozik Martinov külügyminiszter úrral, ahol szeretném világosan elmondani Martinov úrnak, hogy mit vár pontosan az EU Fehéroroszországtól, és mi mit tudunk ajánlani; és természetesen a társadalmi párbeszéd elmélyítése.

Olyan fordulóponthoz érkeztünk, ahol szerintem koncentrálni kell az erőfeszítéseinket, és hasznos lenne például, ha az európai parlamenti képviselők is tartanának találkozókat Minszkben fehéroroszországi parlamenti képviselőkkel.

Egy további pont, amin elgondolkodhatunk, hogy esetleg tárgyalásokat kezdjünk egy vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásról. Ebben a kérdésben a labda a Tanács térfelén van, és Fehéroroszországnak még egyértelműen további haladást kell felmutatnia. Mi, a Bizottság azonban készen állunk arra, hogy nagy lendülettel munkához lássunk, és elősegítsük ezeket a tárgyalásokat, amint a miniszterek megerősítik, hogy kellő előrelépés történt.

Végezetül, készen állunk arra, hogy teljes körű szomszédságpolitikai (ENP) és partnerségi ajánlatot dolgozzunk ki Fehéroroszország számára. Ennek keretén belül elhárítanánk az akadályokat a Partnerségi és Együttműködési Megállapodás elől, és jelentősen növelnénk a támogatásunkat.

Április 13-át követően, amennyiben a miniszterek úgy értékelik, hogy a haladás megfelelő mértékű volt, döntünk arról, hogy a szankciók felfüggesztését meghosszabbítjuk-e. Amennyiben a Fehéroroszország által felmutatott haladás eléri az ehhez szükséges szintet, úgy valóban készen állunk arra, hogy azt viszonyozzuk, és remélem, hogy tényleg új fejezetet nyithatunk a Fehéroroszországhoz fűződő kapcsolatainkban.

  Jacek Protasiewicz, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, biztos asszony, soros elnök úr! A mai vita apropója elsődlegesen az, hogy ezen a héten félidejéhez érkezik a Fehéroroszországgal szemben bevezetett szankciók hathónapos felfüggesztése. A Ház pozitív óvatossággal fogadta a Fehéroroszország és az Európai Unió közötti kapcsolatok félidős értékelését, méltányolva a Fehéroroszországban bekövetkezett változásokat.

Mindenekelőtt szeretném kifejezni elégedettségünket annak kapcsán, hogy az Alekszander Milinkievics által vezetett „Szabadságért” mozgalmat jogszerűvé tették, valamint hogy a Narodnaja Volja és a Nasa Niva című független lapok törvényesen működhetnek és bekerülhetnek az állami terjesztő rendszerbe. Elítéljük ugyanakkor azt, hogy az elmúlt években szabadon bocsátott politikai foglyok még nem nyerték vissza valamennyi jogukat, és egy tiltakozó diákot jogtalanul fogva tartottak a tárgyalását megelőző időszakban.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a szankciók tartós megszüntetésének és az Európai Unió és Fehéroroszország közötti kapcsolatok normalizálásának alapvető feltétele a választási törvény megváltoztatása, a korlátozó sajtó-jogszabályok hatályon kívül helyezése, és a büntető törvénykönyv olyan értelmű megváltoztatása, hogy az ne tegye lehetővé a demokratikus ellenzékkel és a független újságírókkal szembeni visszaélést. Ebben az összefüggésben arra ösztönözzük a fehérorosz hatóságokat, hogy szorosan működjenek együtt az EBESZ-szel és a Fehéroroszországi Újságírók Szövetségével. Értékeljük az említett két témában tartott előzetes megbeszéléseket, de állandó együttműködést javasolunk a külföldi szakértőkkel és a fehéroroszországi civil társadalom képviselőivel.

A ma vitára bocsátott állásfoglalásban szorgalmazzuk továbbá, hogy a fehérorosz hatóságok szüntessék meg a politikai pártok és nem kormányzati szervezetek tevékenységének korlátozását, és tegyenek jogszerűvé több független médiumot. Ez azonban nem lehet egyirányú utca. Az Európai Bizottságot és a Tanácsot is felkérjük, hogy csökkentse gyorsabban az uniós beutazási vízum árát, és növelje az Európai Beruházási Bank fehéroroszországi befektetéseit az energiainfrastruktúra terén, különös tekintettel a tranzit infrastruktúrára. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Parlament ismételten kérni fogja a Bizottságot, hogy biztosítson pénzügyi támogatást a Biełsat TV számára, továbbá ösztönözni fogja a fehérorosz hatóságokat, hogy ismerjék el az Angelika Borisz által vezetett Fehéroroszországi Lengyel Uniót, mint az ország legnagyobb etnikai kisebbségének egyetlen törvényes képviselőjét.

  Elnök. − Látom, nagyon elfoglalt, de sikerült az utolsó pillanatban megkezdenie a felszólalását.

  Justas Vincas Paleckis, a PSE képviselőcsoport nevében. – (LT) A jó szomszéd titka a jó kerítés. Régi angol közmondás ez. Ha ma a szomszédos országokra gondolunk, akkor helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy jobb az alacsony kerítés, vagy a kerítések teljes lebontása.

A XX. és XXI. század fordulóján Fehéroroszország, amely jó úton haladt az önkényuralom felé, hiányosságaival kilógott a sorból Európában. Az ország fokozatosan elszigetelte önmagát és elszigetelődött, a körülötte lévő kerítés pedig egyre magasabb lett. Az emberi jogok ellen elkövetett sérelmek miatt ennek az Európa közepén elhelyezkedő államnak nem volt helye az Európai Tanácsban.

A tavalyi év felcsillantotta a reményt, hogy megváltozhatnak az Európai Unió és Fehéroroszország kapcsolatai, és lebonthatunk valamennyit az imént említett kerítésekből. Itt meg kell említenünk azokat a kisebb lépéseket, amelyeket Minszk tett a helyes irányba a politikai foglyok vonatkozásában, valamint a pártok és újságok bejegyzésével. Megemlíthetjük emellett az Európai Unió képviseletének tervezett megnyitását. Osztom a bizottsági tagok és a miniszterek óvatos optimizmusát, és úgy érzem, hogy az ég kitisztulóban van, jóllehet még mindig sok a felhő. Ezzel kapcsolatban képviselőtársunk, Protasiewicz úr már említette a sajtószabadságot és a politikai pártok alapítását valóban lehetővé tevő feltételeket, de az ország általában is jelentős gazdasági és társadalmi változások küszöbén áll. A reformoknak előre kell mutatniuk, és azt a célt kell szolgálniuk, hogy megkönnyítsék az átlagemberek életét.

Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak a kölcsönös megértés útján kell járnia. Először is azzal, hogy lebontja, vagy legalább is alacsonyabbra teszi a vízumkötelezettség pénzügyi korlátait, mivel az akadályozza az emberek közötti kommunikációt.

Fehéroroszország egy új atomerőmű megépítése mellett döntött, amely valószínűleg egészen közel lesz majd a litván fővároshoz, Vilniushoz. Több ilyen erőművet is terveznek a régióban, Litvániában, Észtországban és Lengyelországban. Az említett államok és a többi ország között is párbeszédet kell folytatni és folyamatos konzultációkat kell tartani, hogy elkerüljük a félreértéseket, a környezeti károkat és a többi ország érdekeinek semmibevevését. Brüsszelnek éberen kell figyelnie, hogyan hajtja végre Minszk az IAEA ajánlásait, a nukleáris biztonságról szóló egyezményeket és meg kell védenie az Európai Unió tagállamainak érdekeit.

Nem hiszem, hogy Fehéroroszország valódi haladást érhet el addig, amíg nem bontják le a hivatalos intézmények és az emberek között emelkedő falat. A kormánynak érdeklődést kell mutatnia az ellenzékkel, a nem kormányzati szervezetekkel, a szakszervezetekkel és az ifjúsági szervezetekkel folytatandó megbeszélések és tárgyalások iránt. Az Európai Parlament néhány hónapon belül benyújtja az ajánlásait azzal kapcsolatban, hogy folytathatjuk-e a kerítés lebontását, vagy inkább magasabbat kellene építenünk. Ha elmulasztjuk ezt a lehetőséget, akkor az a kerítés mindkét oldalán kiábrándultságot fog okozni. A labda, ahogy azt mondani szokták, Minszk térfelén van.

  Janusz Onyszkiewicz, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (PL) A Fehéroroszországból érkező jelek nem mindig egyértelműek. A politikai foglyokat szabadon bocsátották, két független lap bekerülhetett a hivatalos terjesztői hálózatba, és bejegyezték az ellenzék elnökjelöltje, Alexander Milinkievics által vezetett „Szabadságért” nevű mozgalmat. A biztos asszony ezt említette. Másfelől azonban az ellenzék bizonyos tagjait ismét letartóztatták, és sok szabadon engedett fogoly jogait korlátozták. Több tucat újság vár arra, hogy megkapja azt az engedélyt, amit a fent említett két lap, továbbá számos nem kormányzati szervezet és politikai párt folytat folyamatos küzdelmet a bejegyzésért, illetve működik úgy, hogy fejük felett ott lebeg a bejegyzés visszavonásának veszélye. A szerzeteseket és apácákat kiutasítják, és még mindig létezik halálbüntetés.

Nem fordíthatunk hátat Fehéroroszországnak. Nem hiszem azonban, hogy eljött már az ideje egy párbeszédnek Parlamentünk és Fehéroroszország parlamentje között. Amire most szükség van, az a Fehéroroszország polgárai számára előírt vízumkövetelmények jelentős csökkentése és a vízumkiadási eljárás leegyszerűsítése, jóllehet ezt nyilvánvalóan nem szabad azokra az emberekre alkalmazni, akiket jó okunk van az Európai Unión kívül tartani.

Hatékony támogatást kell emellett nyújtanunk, többek között pénzügyi támogatást is azoknak az intézményeknek, amelyek fontos szerepet játszanak a civil társadalom – például a független nem kormányzati szervezetek, politikai pártok és a független sajtó – megteremtésében és fejlesztésében. Fel kell vetnünk továbbá a munkavállalók jogainak helyzetét is Fehéroroszországban. Jelenleg a kormányzati struktúrákon kívül nincsen állandó foglalkoztatás – mindenki egyéves szerződéssel dolgozik. Ezzel a munkavállalók, és így az állam is komoly hatalmat gyakorolhat gyakorlatilag az egész társadalom fölött.

A keleti partnerségi kezdeményezés szintén új lehetőségeket nyit meg a jelenlegi fehérorosz hatóságok számára. Ugyanakkor az ország korszerűsítését és az európai politikai normákhoz való igazítását a hatóságok és Fehéroroszország demokratikus ellenzéke között folyó párbeszéd keretében kell végrehajtani.

  Ryszard Czarnecki, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Biztos asszony, elnök úr! Mostanában háromhavonta fogadunk el állásfoglalásokat Fehéroroszországról. Ez nem terjengősség, hanem azt igazolja, hogy kellő figyelemmel követjük, mi történik ebben a Lengyelországgal, és ily módon az Európai Unióval is szomszédos országban.

Kielégítő-e Fehéroroszországban a demokratizálódási folyamat? Nem. Elég indok-ez arra, hogy ismét hátat fordítsunk Minszknek? Nem. Az eddigiekhez hasonlóan követelnünk kell a demokratikus szabadságok és normák, a véleménynyilvánítás szabadsága és a demokratikus értékek megvalósulását, ugyanakkor pedig türelmesen zöld utat kell adnunk Fehéroroszországnak, mint olyan országnak és társadalomnak, amelynek egyre jobban kellene közelednie az Európai Unióhoz. Fehéroroszország lakosai európaiak, és Fehéroroszország az öreg kontinens szerves része, Fehéroroszország kultúrája pedig része az európai kultúrának.

Napjainkban a legnemesebb fehéroroszok az emberi jogokért, a demokráciáért, a vallásszabadságért küzdenek. De ne lökjük Moszkva karjaiba a kevésbé nemeseket sem. Ez fantáziátlan és ostoba megoldás lenne, felelőtlenség lenne, és több lenne, mint vétek – kiábrándító lenne. Két dolgot kell tennünk egyszerre – rajta tartanunk a szemünket Lukasenkón, hogy például ne üldözze el a Lengyelországból jött katolikus papokat, ne szüntessen meg újságokat, és ne zaklassa az ellenzék tagjait, ugyanakkor pedig támogatnunk kell a fehérorosz államot, mint államot, hogy ne kerülhessen egyre jobban orosz politikai, gazdasági és katonai befolyás alá.

  Milan Horáček, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Üdvözlöm az Alexander Vondra miniszterelnök-helyettes úr által vezetett cseh elnökséget. A fehérorosz kormány az Alexander Milinkevics által vezetett „Szabadságért” nevű demokratikus ellenzéki mozgalom bejegyzésével és a politikai foglyok szabadon bocsátásával azt a jelzést küldte, hogy egyre nyitottabbá válik. Az most fog kiderülni, hogy vajon a párbeszédre való készség mögött megvan-e a valódi akarat is a változásra, és a kapcsolatok helyreállítására az EU-val.

Azt szeretnénk, hogy Fehéroroszország találja meg a helyét Európában; régóta várunk erre, és készen állunk a kapcsolatok folytatására, de csak világos feltételek mellett, amelyek között a vezető helyet az emberi jogok tiszteletben tartása foglalja el. Ez nemcsak a sajtószabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát érinti, hanem minden egyes ember teljes politikai, társadalmi és magánéletét. Nem felejtettük el a választási csalást és az ellenzékkel szembeni támadásokat, és nagy figyelemmel követjük a fejleményeket.

Októberben Lukasenko elnök belépési tilalmának felfüggesztése mellett döntöttünk. Ugyanakkor Fehéroroszországnak is belépési engedélyt kell adnia az európai küldöttségek számára, lehetővé téve az ellenzék tagjaival folytatandó vitákat.

Tapasztalatból tudjuk, hogy egyszer minden diktatúra véget ér!

  Věra Flasarová, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Hölgyeim és uraim! Fehéroroszország az utolsó olyan európai ország, amellyel az Európai Uniónak nincsen megállapodása a kétoldalú kapcsolatokról. Ez az anomália hamarosan megszűnhet, amint azt a Tanács és a Bizottság Fehéroroszországgal kapcsolatos stratégiai javaslata jelezte. A több hónapos próbaidőszak is a végéhez közeledik. Fehéroroszország vezetői talán lehetővé teszik azoknak a változásoknak a végrehajtását, amelyek nagyobb fokú demokráciához és szabadsághoz vezetnek, és az Európai Unió is felajánlja az együttműködést és a kapcsolatok normalizálását. Ez lenne a cél. A diplomácia művészete azonban abban áll, hogy a dolgokat szélesebb összefüggésben vizsgáljuk, és elvárásainkat ehhez igazítsuk. Az elmúlt években csaknem minden változás globális összefüggésben zajlott. Napjainkban a helyzet alapvető megváltozásának vagyunk tanúi. Az Egyesült Államok dominanciájának két évtizeden át tartó kísérlete a végéhez közeledik, hogy azt felváltsa egy olyan multipoláris elképzelés, amely szintén konfliktusokhoz vezethet. A hatalom-megosztás megváltozását kísérő eseményeket látjuk magunk körül mindenfelé. Új és újjáéledő központok formálódnak a versenytársaikkal szemben, és alakítják ki befolyási övezeteiket. Fehéroroszország Ukrajnával, Moldovával és a Kaukázussal együtt olyan övezetet alkot, amely kemény küzdelem tárgya egyfelől Oroszország, másfelől az Egyesült Államok és az Európai Unió között. Esztelenség lenne mindezt tagadni, még ha a háborút olyan szépen hangzó jelszavak zászlaja alatt vívják is, mint szabadság, demokrácia és emberi jogok. Valójában olyan értékek forognak itt kockán, mint az energia, a pénz és a katonai stratégia. Ha a legfőbb globális szereplők, beleértve az Európai Uniót is, hajlandók tiszteletben tartani a most kialakult geopolitikai…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Fehéroroszország úgy tervezte, hogy nem fogja megérezni a világméretű pénzügyi válságot. Ez a túlzott önbizalomról tanúskodó előrejelzés most, 2009 elején sokba kerül Lukasenko úrnak. Kormánya súlyos pénzügyi gondokkal küzd. Minszk az IMF, Moszkva, sőt, Washington ajtaján kopogtat milliárdos hitelekért. Az IMF feltétele az volt, hogy január 2-én nem kevesebb, mint 20,5%-kal le kellett értékelni a fehérorosz rubelt. Fehéroroszország polgárait most láthatóan félelem tölti el, mi érthető is, ha megnézzük, hogy az átlagos havi fizetés 400 USD-ról hirtelen 333 USD-ra csökkent, miközben manapság Minszkben és azon túl az euró mellett a dollár a legkívánatosabb valuta.

Elképzelhető-e, hogy Fehéroroszország gazdasági helyzetének romlásával elvész az esélye annak, hogy a Lukasenko-kormány bel- és külpolitikája új irányt vegyen? Nyilvánvaló, hogy ez a kockázat nem csak a képzelet szüleménye, hiszen a jelenlegi pénzügyi problémáktól teljesen függetlenül az is elképzelhető, hogy Lukasenko úr csak látszatra fordult a nyugat felé. Ebben az esetben a nagyhatalmú elnök egyszerűen csak felváltaná korábbi stratégiáját, az Oroszország való színlelt integrációt az Európai Unióhoz való színlelt közeledéssel. Az Oroszországgal küszöbön álló gáztárgyalások csak további ösztönzést jelenthetnek a színlelés folytatásához.

Az Európai Uniónak kiegyensúlyozott stratégiát kell alkalmaznia, hogy ellenálljon egy ilyenfajta nem kívánatos minszki politikai forgatókönyvnek. Ehhez valamennyi európai intézménynek kapcsolatban kell lépnie az összes fehérorosz intézménnyel, az állami hatóságokat is beleértve, az ellenzéki erőkkel, a civil társadalommal, sőt, még a nem aktív lakossággal is. Ez egy lelkesítő európai célkitűzés abban a reményben, hogy sikerül a fehérorosz társadalom valamennyi szegmensét fejleszteni, és azokkal hidat és kapcsolatokat építeni.

  Roberto Fiore (NI). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Úgy vélem, hogy semmi okunk nincsen a Fehéroroszországgal szemben bevezetett szankciók további fenntartására. Olyan országot látunk, amely Európa többi országához hasonlóan minden kétséget kizáróan válságban van, olyan országot, amely lehetővé teszi a tulajdonjogot, egy országot, amely egészen néhány hónappal ezelőttig 8%-os növekedést produkált, és amely nem akadályozta meg, hogy a külföldiek, köztük az európaiak, földet vagy házat vásároljanak, még akkor is, ha erre csak fehérorosz vállalatokon keresztül volt mód.

Továbbá, ami a vallásszabadságot illeti, Bertone bíboros nemrégiben Fehéroroszországban járt, és kölcsönös tisztelet alakult ki a fehérorosz állam és a Vatikán között. A politikai szabadságok mindennél fontosabbak, és beszéltek is ezzel kapcsolatban foglyokról, de valójában három politikai fogolyról van szó, akiket már szabadon engedtek.

Beszéltünk még a politikai választásokról, és bár ezen a téren nyilvánvalóan nincsen olyan fokú átfogó szabadság, mint amit a nyugati választások esetén tapasztalunk, az is igaz, hogy az állam minden jelöltnek biztosított televíziós időt, és egyes esetekben még hozzájárulást is. Tudjuk azt is, hogy az elkövetkező néhány hétben elindulhatnak, és terjesztési lehetőséget kapnak bizonyos lapok – független lapok.

Úgy gondolom, hogy Európának stratégiai érdeke, hogy nyisson Fehéroroszország felé, pontosan azért, mert Fehéroroszország nagyon fontos tényező Európa és Oroszország között. Ne felejtsük el, hogy az országban erős katolikus kisebbség él, ami közelebb hozza az országot a szomszédos Lengyelországhoz és Európa többi részéhez, és Kelet-Európa többi részének stratégiai szövetségesévé teszi. Furcsának tartom, hogy manapság Törökország európai csatlakozásáról beszélünk, miközben az Európához fűződő partnerségi kapcsolatokban Fehéroroszország sokkal határozottabb és jelentősebb szerepet tölt be.

  Árpád Duka-Zólyomi (PPE-DE). - (HU) Elnök úr, az EU–belarusz kapcsolatokban nehéz elmozdulni a holtpontról. Az utóbbi időben kialakult külső nyomások, a gyengülő orosz–belarusz barátság, az orosz–grúz konfliktus okozta megrettenés és nem utolsósorban a világgazdasági válság viszont részben elősegítik ezt.

A Lukašenko vezette ország először akar valamit Európától: a politikai foglyok kiengedése, egy mozgalom bejegyzése és a független újságírókkal megkezdett párbeszéd jelzi, hogy Lukašenko a maga módján nyitni akar Európa felé. A látszatlépéseken túlmenően a tényleges közeledés érdekében Minszknek az eddiginél többet kell nyújtania.

Helyénvaló, hogy az EU kihasználja az adott, habár csekély lehetőségeket. Az Uniónak először lehet tényleges befolyása a belarusz politikai helyzetre és ezért nem mindegy, hogy milyen politikát folytat Brüsszel. Az eddigi kritikus hozzáállást és feltételrendszert meg kell őrizni. Nagyon oda kell figyelnünk, mert nehéz elképzelnünk, hogy Lukašenko és rendszere képes lenne gyökeresen megváltozni.

Fontosak az EU által megtett és tervezett konkrét lépések. Feladatunk az NGO-k és a változásért harcoló ellenzék összekovácsolása és támogatása. Ki kell kényszeríteni a reformokat a jogalkotás területén is, gondolok itt a büntetőtörvénykönyvre, a sajtó- és a választási törvényre. Az uniós belarusz-politika minőségének és a demokratizációs folyamat megőrzésének érdekében az Európai Parlamentnek tovább kell folytatni a Tanács és a Bizottság ellenőrzését.

A térség országai, beleértve Ukrajnát is, bebizonyították, hogy világos feltételek és azok betartása nélkül nincs demokratikus fejlődés, az csupán a demokrácia illúziójának építése. Az előterjesztett határozati javaslat kritikus és konstruktív, ezért egyértelműen támogatom.

  Józef Pinior (PSE). - (PL) Elnök úr, biztos asszony! Mindenekelőtt szeretném határozottan kiemelni azt a tényt, hogy Alexandr Vondra miniszter úr részt vesz a ma esti parlamenti vitában. Úgy vélem, hogy ez is jelzi, milyen nagy jelentőséget tulajdonít a cseh elnökségnek az Európai Unió külpolitikájának.

Ma az Európai Unió Fehéroroszországgal kapcsolatos stratégiáját elemezzük, és a nyitottság elmúlt hónapokban követett stratégiáját. A stratégia szerintem pozitív eredményeket hozott, amint azt az Európai Parlament jelentése is bizonyítja.

Ennek eredménye az Európai Bizottság állandó képviseletében felállítása Minszkben. Pozitív jelzéseket kapunk, amelyek arra utalnak, hogy nagyobb a szabadság Fehéroroszországban, például bejegyezték Alexander Milinkievics „Szabadságért” elnevezésű mozgalmát, és kiadnak illetve bejegyeztek két független újságot, a Narodnaja Volja és a Nasa Niva című napilapot. Itt van azután a fehérorosz külügyminiszter, Syarhei Martinau nyilatkozata arról, hogy az ország pozitívan fogadja az EU „keleti partnerség” elnevezésű kezdeményezését. Szeretném azt is kiemelni, hogy Fehéroroszország kormánya nem ismerte el Dél-Oszétia és Abházia egyoldalúan kikiáltott függetlenségét. Ezek pozitív jelek, amelyek részben kétség kívül az Európai Unió Fehéroroszországgal szembeni hozzáállásának is köszönhetők.

Állásfoglalás-tervezetünk pontosan erről szól: Fehéroroszországban továbbra is léteznek bizonyos korlátozások az emberi jogok és a személyi szabadságok területén. A szó európai értelmében nem beszélhetünk liberáldemokráciáról. Teljes mértékben egyetértek a Ferrero-Waldner biztos asszony által ma ismertetett forgatókönyvvel, miszerint akkor lehet szó a szankciók tartós megszüntetéséről, ha Fehéroroszország kiszélesíti a szabadságok körét és a polgárok jogait, és liberalizálja a gazdaságát. Az Európai Unió fokozottabb fehéroroszországi jelenléte véleményem szerint garanciát jelent arra, hogy az országban nagyobb lesz a liberalizáció és a demokratizálódás.

  Elnök. − Szeretném felhívni a tisztelt képviselő figyelmét, hogy a Tanács képviselője ezeken a vitákon mindig jelen van, ez tehát nem valamiféle különleges alkalom, jóllehet természetesen nagyra értékeljük Vondra miniszterelnök-helyettes úr jelenlétét.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). - (PL) Elnök úr! Az EU és Fehéroroszország közötti kapcsolatok mindkét félen múlnak. A jó mindkét oldal részéről párbeszédhez vezet, igazi szomszédsági politikát és keleti partnerséget eredményez. A partnerség nem épülhet tiltásokra és szankciókra, ezért örömmel nyugtáztam, hogy az Európai Bizottság legújabb kezdeményezése a Fehéroroszországhoz fűződő kapcsolatok javítására irányul. Tárgyilagosan ki kell jelentenünk, hogy Fehéroroszország is sokat tett a közeledés érdekében. Ezt bizonyítja a „Szabadságért” mozgalom nyilvántartásba vétele, az ellenzéki napilapok megjelenésének és terjesztésének engedélyezése, és az ország nyitottsága a keleti partnerség nevű kezdeményezés iránt.

Az Európai Unió elvárásai ezen is túlmutatnak, és nyilvánvalóan nem ok nélkül, mint ahogy Fehéroroszország részéről is indokoltak az elvárások. Ha például arra kérjük a fehérorosz hatóságokat, hogy vessenek véget az állampolgáraik számára előírt kilépő vízum kiállításának, elsősorban a gyerekek és a diákok esetében, akkor az Európai Unió miért nem egyszerűsíti és liberalizálja a fehérorosz állampolgárokat érintő vízumeljárásokat? Ezek a kérdések különösen fontosak a határ menti területek lakói számára, akiket kulturális és családi kapcsolatok (...)

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Esther de Lange (PPE-DE). - (NL) Elnök úr! Ma este az EU Fehéroroszországgal kapcsolatos politikájáról folyik a vita, egy olyan politikáról, amelyben központi szerepet kap a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása.

Egy bizonyos területre szeretnék koncentrálni, nevezetesen a gyermekeket érintő utazási tilalomra, anélkül természetesen, hogy ezzel lebecsülném a ma este elhangzott többi fontos szempontot. Talán Önök is tudják, hogy évek óta rendszeresen járnak gyerekek, a csernobili katasztrófa áldozatai Hollandiába és az EU más tagállamaiba kezelésre. Ezek a gyerekek természetesen olyan gyerekek, akik jóval a katasztrófa után születtek – körülbelül annyi idősek most, mint én voltam akkor, amikor a katasztrófa 22 évvel ezelőtt bekövetkezett –, de még mindig naponta megtapasztalják annak hatásait, amint az a pajzsmirigy panaszok, rák és hasonló betegségek statisztikáiból kiderül. Évente mintegy 30 000 fehérorosz gyermeket fogadnak 21 országban befogadó családok, önkéntes szervezetek és egyházak.

2008 októberében azt jelentették, hogy Fehéroroszország egy határozattal véget vetne ezeknek az utazásoknak, és megtiltaná, hogy ezek a gyerekek külföldre utazzanak, és ezzel a karácsonyi üdüléseknek is véget vetne. Ezt a határozatot részben az Európai Unió, az Európa Tanács és számos külügyminiszter, többek között Verhagen holland miniszter nyomására december 20. és január 20. között ideiglenesen felfüggesztették, így végül sok gyerek mégis elutazhatott üdülni, nem történt azonban intézkedés a január 20-át követő időszakra vonatkozóan. Legfőbb ideje tehát, hogy ezt az ideiglenes felfüggesztést strukturális, az egész Unióra kiterjedő megoldással váltsuk fel, hogy a fehéroroszországi gyermekek és az európai befogadó családok ne maradjanak tovább teljes bizonytalanságban az utazások engedélyezésével kapcsolatban. Ideális esetben egyetlen jogszabályt kellene alkotni az összes tagállam nevében a jelenlegi gyakorlat helyett, amikor kétoldalú tárgyalásokat kell folytatni, huszonhétszer.

Állásfoglalásunkban tehát arra ösztönözzük a cseh elnökséget, hogy tárgyaljon a fehérorosz hatóságokkal egy uniós szintű megoldásról.

  Marianne Mikko (PSE). - (ET) Hölgyeim és uraim! Fehéroroszország útja Európába párbeszédeken és kompromisszumokon keresztül kell, hogy vezessen.

A Fehéroroszországról szóló, tavaly elfogadott állásfoglalás hangsúlyozta, hogy határozott és feltételekhez kötött, ugyanakkor pozitív politikára van szükség. Az energia, a környezet és a közlekedés terén elért eredmények ennek a munkának a gyümölcsei.

Vannak még ugyanakkor problémák, amelyek felett nem szabad szemet hunynunk. A demokrácia elengedhetetlen. Az Európai Parlament tagjaiként nem tűrhetjük el a fehéroroszországi ellenzéki vezetők zaklatását, a sajtószabadság és a szólásszabadság korlátozását, és a polgárok alapvető jogainak megsértését. Egyetlen demokratikus ország sem működhet erős civil társadalom nélkül.

Széleskörű támogatást kell tehát ajánlanunk azoknak a szervezeteknek, amelyek az emberi jogok védelmét, a demokrácia előmozdítását és az ország polgárságának mozgósítását tűzték ki maguk elé.

Dicséretesnek tartom a fehérorosz hatóságok azon döntését, hogy nyilvántartásba vették Milinkevics úr polgári szövetségét, a Szabadságért nevű mozgalmat. Ez azonban csak a kezdet, mivel a Naša Vjaszna nevű emberi jogi szervezet és több más, a demokrácia fejlesztése mellett elkötelezett szervezet vár még a nyilvántartásba vételre.

Végezetül szeretném megemlíteni a vízummal kapcsolatos megállapodásokat. Vízumkönnyítési megállapodást kell kötni az Európai Unió és Fehéroroszország között. Az Európába vezető útnak nyitva kell állnia. A költséges vízum és a szigorú korlátozások nem a rendszert büntetik, hanem a lakosságot. Többször elmondtam már, és ma is megismétlem: nyújtsunk európai kezet, és üdvözöljük a fehérorosz embereket!

  Ewa Tomaszewska (UEN). - (PL) Elnök úr! Az Európai Parlament rendszeresen foglalkozik Fehéroroszország kérdésével, amely az utolsó diktatúra az európai kontinensen. A katolikus papok számára még mindig megnehezítik az igehirdetést, és nem tartják tiszteletben az etnikai kisebbségek jogait. Nem ismerik el az Angelika Borys által vezetett Fehéroroszországi Lengyel Unió demokratikusan megválasztott vezetését. Folytatódik az ellenzéki aktivisták és emberi jogi aktivisták letartóztatás és irodáik átkutatása. A független újságírókat továbbra is zaklatják.

A változás azonban, ha lassan is, de megkezdődött. A „Szabadságért” mozgalmat nyilvántartásba vették, és két ellenzéki napilap megjelenését és terjesztését engedélyezték. Fehéroroszország külügyminisztere pozitívan reagált a keleti partnerség elnevezésű kezdeményezésre, és jelezte, hogy szeretnének ebben részt venni. Ez óvatos reményt ad arra, hogy javulhat a kölcsönös kapcsolatok légköre, és megvalósul a biztos asszony javaslata.

  Colm Burke (PPE-DE). - Elnök úr! Tekintettel arra, hogy a külkapcsolatok a cseh elnökség kiemelt prioritásai közé tartozik, arra kérem a Tanács elnökségét, hogy vázolja, milyen intézkedéseket tervez annak érdekében, hogy a fehérorosz kormányt az üdülési és gyógyítási programokra az uniós tagállamokba utazó gyermekekre vonatkozó nemzetközi utazási tilalom feloldására ösztönözze. Kérem az új cseh elnökséget, hogy tárgyaljon egy páneurópai megállapodásról, amely lehetővé tenné, hogy a csernobili katasztrófa által érintett fehérorosz gyerekek az EU bármely tagállamába utazhassanak.

Ennek érdekében kollégáimmal a jelenlegi európai parlamenti állásfoglalást kiegészítettük a 10. bekezdéssel. Tavaly augusztusban a fehérorosz kormány bejelentette, hogy megtiltja a tengerentúli látogatásokat, amennyiben egy gyermek nem hajlandó hazatérni a külföldi utazásról.

Az ír kormánynak sikerült ez alól mentességet szereznie, így lehetővé vált, hogy a gyermekek idén Karácsonykor Írországba utazzanak, sok más gyereknek ugyanakkor még nincsen kilépő vízuma, hogy elhagyhassa Fehéroroszországot és részt vehessen az üdülési és gyógyítási programokban. Mintegy 1 000 ír család lát vendégül fehérorosz gyerekeket az otthonában nyaranta és minden Karácsonykor, és ezeknek a látogatásoknak gyakran része az orvosi állapotfelmérés és bizonyos esetekben a kezelés.

Üdvözlöm a fehérorosz hatóságok döntését, miszerint a csernobili katasztrófa számos áldozata esetében ideiglenesen feloldják az utazási tilalmat, kérem ugyanakkor az elnökséget, hogy továbbra is gyakoroljanak nyomást annak érdekében, hogy a közeljövőben az egész Unióra érvényes megállapodás jöhessen létre, biztosítva a fehérorosz gyermekek számára, hogy szabadon utazhassanak bárhová az EU-n belül.

Felvetettem Önnek a nemzetközi utazási tilalom kérdését is, biztos asszony, és levelemre adott válaszában azt mondta, hogy mind az Európai Bizottság minszki küldöttségén keresztül, mind pedig nemrégiben a RELEX főigazgató-helyettesének november eleji minszki látogatása alkalmával előterjesztették ezt a kérdést. Szeretném megkérdezni Öntől, hogy van-e bármiféle friss híre, milyen eredménnyel jártak az EU erőfeszítései ennek az elnyomó tiltásnak feloldására?

  Sylwester Chruszcz (UEN). - (PL) Elnök úr, biztos asszony! A Fehéroroszországhoz fűződő kapcsolataink fokozatos felújítása és az Uniónak az ország kormányával kapcsolatos, párbeszédre való készsége a helyes irányba mutatnak. Bizakodással tölt el a cseh elnökség mai bejelentése is, amelyben arról számolnak be, hogy a Tanács ebben a hónapban találkozik Fehéroroszország egyik képviselőjével egy diplomáciai csúcstalálkozón.

Örömömre szolgálnak az arra irányuló próbálkozások is, hogy Fehéroroszország bekerüljön a keleti partnerség kezdeményezésbe. Az uniós szinten meghozott döntéseket elsősorban Fehéroroszország polgárainak kell érezniük, még ha azok csak a vízumpolitika szintjén születnek is. A jelenlegi európai gázválságra való tekintettel ki kell emelnünk, hogy Fehéroroszország az Európai Unióba irányuló gázszállítások tranzitja tekintetében különösen stabil partnernek bizonyult. Mindkét fél érdeke a konstruktív párbeszéd és a kétoldalú kapcsolatok javítása, amelyeknek nyilvánvalóan a demokrácia elvein és az emberek jogainak tiszteletben tartásán kell alapulniuk.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Tapasztaljuk ugyan a fejlődést Fehéroroszországban, ennek ellenére nagyon szoros kapcsolatban kell maradnunk a fehéroroszországi ellenzék képviselőivel és barátunkkal, Alexander Milinkievics úrral.

Európának támogatnia kell Fehéroroszországban a gazdasági reformot. Ezt a támogatást azonban meghatározott feltételekhez és követelményekhez kell kötni. Ezek közé a követelmények közé tartozik a nagyobb sajtószabadság. A médiának a törvényes keretek között szabadon kell működnie és kiadnia anyagait az országban. A demokráciához létfontosságú a politikai pártok és nem kormányzati szervezetek szabadabb működése.

A mai vita azt is megmutatja, hogy mindannyian szeretnénk, ha egy demokratikus Fehéroroszország visszatérne Európába, de Lukasenko nélkül. Az EU nagyszerű lehetőséget kapott arra, hogy a demokratikus értékek előmozdításával a maga oldalára állítsa Fehéroroszországot, és kiszabadítsa az oroszok öleléséből.

  Alessandro Battilocchio (PSE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Hosszú évek bonyolult kapcsolata után most tanúi lehetünk, amint néhány bátortalan lépés történik a helyes irányban, mivel elismerték a Milinkiewics úr által vezetett mozgalmat, engedélyeztek néhány kormányellenes napilapot, és hajlandóság mutatkozik arra, hogy tárgyaljanak az EBESZ/ODIHR ajánlásairól. Az előttünk álló út ugyanakkor nem hosszú, hanem rettentően hosszú.

Reményre ad okot, hogy új szakasz kezdődhet az EU és Fehéroroszország kapcsolatában; zavarba ejtőek a küldöttségünkben lévő európai parlamenti képviselők elbeszélései arról, hogy nem kaptak vízumot, de reméljük, mindez mára csak rossz emlék. Burke úrhoz hasonlóan azt kérem, hogy a Bizottság és a Tanács a következő együttes üléseken elkötelezetten álljon ki egy dolog mellett: világosan és közösen határozzák meg azokat a szabályokat, amelyek az egészségügyi célból európai családoknál tartózkodó fehérorosz gyerekekre érvényesek. Az elmúlt években gyakran, túl gyakran fordult elő, hogy Fehéroroszország ezt a kérdést felszínesen vagy rugalmatlanul kezelte, mondhatni arcul csapva a vendéglátó családokat, és sajnos a segély- és szolidaritásprojektekben részt vevő gyerekeket és fiatalokat is.

  Călin Cătălin Chiriţă (PPE-DE) . – (RO) Örömmel fogadtam a Tanács és a Bizottság nyilatkozatát, és egyetértek abban, hogy Lukasenko önkényuralmi rendszerét szigorúan ellenőrizni kell. Úgy érzem ugyanakkor, hogy szükségünk van egy hosszú távú jövőképre, ami előre vetíti Fehéroroszország Lukasenko utáni jövőjét, egy demokratikus és sikeres jövőt.

Az Európai Uniónak intelligens stratégiát kell alkalmaznia a fehérorosz emberek és társadalom irányában is, nem csak a minszki ideiglenes kormány irányában. A történelem bebizonyította, hogy az elszigeteltség és a külső szankciók hozzájárulnak a diktatúrák fennmaradásához. Az ellenkezőjét kell tennünk: kínáljuk fel a fehéroroszoknak a lehető legszélesebb körű lehetőséget arra, hogy az Európai Unióban tanuljanak, utazzanak, és egy rövid ideig itt dolgozzanak, és kapcsolatba kerüljenek az európai értékekkel, gazdasági és kulturális vívmányainkkal. Ez az egyetlen módja, hogy kedvet csináljunk ezeknek az embereknek az értékeinkhez, és elősegítsük az átmenet folyamatát, amelyen az ország keresztülmegy.

Befejezésül Fiore úrnak szeretném elmondani, hogy nincs jelentősége annak, hogy a jelöltek feltűnnek a televízió képernyőjén a választási kampány idején, mivel, ahogy Sztálin mondta, egyetlen dolog számít: az az ember, aki a szavazatokat számolja.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, biztos asszony, miniszter úr! Valamennyien, akik ezen a plenáris ülésen részt veszünk, azt szeretnénk, hogy Fehéroroszország tartsa be a demokrácia, az emberi jogok és az egyesülési szabadság elveit, valamint a véleménynyilvánítás szabadságának az elvét, és vessen véget saját polgárai és az etnikai kisebbségek erőszakos zaklatásának. Sajnos követeléseink sora meglehetősen hosszú, és nem valószínű, hogy a közeljövőben ezek mind teljesülnek. Folytatnunk kell azonban a küzdelmet az Európai Unió alapjául szolgáló értékekért.

A Fehéroroszországgal szembeni szankciók politikája eleve kudarcra volt ítélve. Reménykedjünk, hogy az EU Minszkkel szemben alkalmazott politikai stratégiájának megváltoztatása sikerrel jár. Ez azonban nem lesz könnyű, tekintve, hogy a 2008 őszén tartott parlamenti választások eredményét Lukasenko meghamisította.

A fehérorosz társadalom demokratizálásának útja elsődlegesen az oktatáson, a szabad médián és az EU illetve Fehéroroszország polgárai közötti kapcsolatokon keresztül vezet. Létre kell hoznunk egy különös támogatási programot a fehéroroszországi fiatalok számára, hogy az Európai Unióban tanulhassanak, aminek az eredményeit majd a jövőben élvezhetjük.

  Flaviu Călin Rus (PPE-DE) . – (RO) Három állásfoglalásra irányuló indítvány van előttünk, egy május 21-i, egy október 9-i, és egy január 7-i. A haladás az Európai Unió tagjainak nyilatkozataiból is látszik.

Természetesen kész vagyok megfontolni, és támogatok minden olyan nyilatkozatot, amely képes több demokráciát vinni bármelyik országba, és ez különösen igaz, ha egy szomszédos országról beszélünk, mint jelen esetben Fehéroroszországról. Úgy vélem, hogy két nagyon fontos dologra van szükség, mint azt az előttem szóló képviselőtársaim már említették, vagy tehetjük mindezt pusztán a kölcsönös bizalom és az átláthatóság előmozdítása érdekében. Először is, éretten kell viselkednünk, és meg kell könnyítenünk Fehéroroszország polgárai számára, hogy hozzáférjenek az Unióhoz és eljuthassanak az Európai Unióba, kapcsolatba kerülhessenek az Európai Unió értékeivel, mindazzal, amit az Európai Unió jelképez, az Európai Unió politikájával, mindennel, amit képvisel. Másodszor, Fehéroroszországnak a lehető leghamarabb olyan állammá kell válnia, ahol nincsenek politikai foglyok. Lukasenko elnök úr megteheti ezt az igen egyszerű gesztust.

  Elnök. − Ideje összefoglalni a megbeszélést. Felkérem Vondra miniszterelnök-helyettes urat az összegzésre.

  Alexandr Vondra, a Tanács soros elnöke. − Elnök úr, megpróbálom a Tanács nevében összefoglalni a vitát.

Először is, azt hiszem, nagyon érdekes eszmecserét folytattunk a lényegről, és kétségtelenül jelentősen hozzájárult ez a vita a közös munkánkhoz. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Tanácsban nagyra értékeljük az Európai Parlament érdeklődését és aktív közreműködését Fehéroroszországgal kapcsolatban. Úgy vélem, hogy különösen sokat segít abban, hogy egyfelől az emberi jogi kérdéseken maradjon a hangsúly, másfelől, hogy ne veszítsük el ezt a fajta stratégiai megközelítést. Szeretnék külön is köszönetet mondani az Európai Parlament lengyel tagjainak – legyen az Jacek Protasiewicz, Janusz Onyszkiewicz vagy Józef Pinior – hozzászólásaikért. Figyelmesen hallgatunk.

Befejezésképpen talán három pontot emelnék ki. Először is a vízumdíjakat, amit Önök közül többen is említettek. Nagyon is tudatában vagyunk ennek a problémának. Már akkor is sokszor szóvá tettük ezt a kérdést, amikor az elmúlt évben nemzeti minőségünkben beszéltünk. Hadd fogalmazzak világosan! Úgy tekintünk Fehéroroszországra, mint Európa részére, és tisztában vagyunk azzal, milyen problémákat okozott Fehéroroszország polgárainak a vízumdíjak emelkedése. Szeretnénk elkerülni ennek az emberek közötti kapcsolatokra gyakorolt negatív következményeit, ezért a cseh elnökség továbbra is arra fogja ösztönözni a tagállamokat, hogy éljenek a vívmányok vonatkozó rendelkezései értelmében rendelkezésükre álló rugalmassággal. Az elnökség ösztönözni fogja továbbá a tagállamokban meglévő szabályok következetesebb alkalmazását. A vízumról folytatott párbeszédet akkor irányozhatjuk elő, ha Fehéroroszország az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása tekintetében fenntartja a jelenlegi pozitív dinamikát, és azt fokozza is további lényeges lépésekkel, lehetővé téve ezzel az ország részvételét az ENP-ben és a jövőbeni keleti partnerségben.

Ami a csernobili gyerekek ügyét illeti, amit itt néhányan felvetettek, biztosíthatom Önöket, hogy fenntartjuk a nyomást. Támogattuk a francia elnökség tárgyban tett intézkedéseit, többek között a tavaly december 3-i diplomáciai lépést. Az EU erőfeszítéseinek köszönhetően az említett utazásokat megtiltó 555. sz. elnöki határozatot végül ideiglenesen felfüggesztették. Örvendetes fejlemény volt ez is, és azok a kétoldalú megállapodások is, amelyek december elején jöttek létre Írország és Fehéroroszország között a csernobili katasztrófa által érintett gyerekek jövőbeni üdüléséről és gyógykezeléséről. Tisztában vagyunk azzal, hogy az általános probléma ezzel még messze nincsen megoldva. A cseh elnökség figyelemmel fogja kísérni az ügyet, és megtesz az EU nevében minden további szükséges lépést, ha kell, a minszki hatóságokkal folytatott érintkezések alkalmával pedig ezután is fel fogjuk vetni ezt a kérdést.

Végezetül, Fehéroroszországgal az elkövetkező hónapokban is kiemelten foglalkozunk majd, hiszen közeledik a szankciós felülvizsgálat és a jövőbeni keleti partnerség ügye. Ahogyan az Önök szeptember 28-i választásokat követően Fehéroroszországról elfogadott állásfoglalása segített nekünk az előrelépésben, úgy remélhetőleg elnökségünk alatt is számíthatunk az Önök folyamatos támogatására.

  Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Úgy láttam, hogy a nagy többség osztja a véleményünket. Ez annyit jelent, hogy felajánlottuk Fehéroroszországnak a lehetőséget, hogy az európai szomszédsági politikán keresztül közelebb kerülhet az Európai Unióhoz. Elméletileg felajánlottunk egy árnyék cselekvési tervet és a lehetőséget, hogy a megfelelő pillanatban csatlakozhatnak a keleti partnerséghez, természetesen akkor, amikor a körülmények megfelelőek lesznek.

Hadd válaszoljak akkor néhány Önök által felvetett speciális szempontra! A pénzügyi válságról: Fehéroroszország 2007-ben és 2008-ban elég jól viselte a pénzügyi válság és az emelkedő gázárak hatásait, köszönhetően annak, hogy igen korlátozott mértékben integrálódik a globális gazdaságba, továbbá jelentős kölcsönöket kapott Oroszországtól, Kínától és Venezuelától. Most azonban – hogy ellentételezze a globális válság negatív hatásait –, mint azt hiszem Belder úr helyesen megjegyezte, 2,5 milliárd EUR készenléti hitelt kellett kérnie az IMF-től, amelynek keretében le kellett értékelnie valutáját. Mivel az ország gazdasága és ipara jórészt még reform előtt áll és szervezetlen, úgy véljük, hogy a negatív tendenciák folytatódni fognak, az ezzel járó negatív társadalmi következményekkel együtt. Így hát igazuk van – ez egy fontos tényező.

Ami az atomerőművet, valamint a biztonsággal és védelemmel kapcsolatos kérdéseket illeti, hadd mondjam el, hogy a Fehéroroszországgal energiáról folytatott műszaki párbeszédünk során arra is kiemelt figyelmet fordítunk, hogy biztosítsuk, hogy az ország tiszteletben tartja a nemzetközi biztonsági és védelmi normákat. Elmondhatjuk, hogy Fehéroroszország nagyon aktívan együttműködik a bécsi IAEA-val, és rendkívül nyitott volt arra, hogy a Bizottságnak információkat szolgáltasson erről a folyamatról.

Ezek után szeretnék visszatérni a vízumdíjak kérdésére. Mint azt az első észrevételemben elmondtam, Önök is tudják, hogy hajlandók lennénk hozzájárulni a tárgyalásokhoz, amint a Tanács kinyilvánítja azt az álláspontját, hogy megpróbálja ezt az ügyet kézben tartani, és az összes tagállam számára elérhetővé tenni egy teljes vízummegállapodást és egy visszafogadásról szóló megállapodást. A főigazgató-helyettes, Mingarelli úr minszki látogatását követően azt tudom mondani Önöknek, hogy jelenleg ebben a konkrét kérdésben nincsen semmilyen új fejlemény. Csak annyit mondhatok, hogy a vízumdíjak és a gyerekek vízumai országonként különböznek. Még nem tartunk ott, hogy legyen egyetlen általános megállapodásunk. Erről megint csak a Bizottságnak kellene tárgyalnia.

  Elnök. − (PL) Kaptam öt állásfoglalásra irányuló indítványt⁽¹⁾, amelyeket az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján nyújtottak be.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2009. január 15-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) Elnök úr, arról beszélünk mostanában, hogy politikai olvadás kezdődött Fehéroroszországban. Végre nyilvántartásba vették Alexander Milinkievics „Szabadságért” nevű ellenzéki mozgalmát. Fehéroroszország jelezte, hogy kész részt venni a keleti partnerségben. Még Washington is úgy nyilatkozott, hogy javultak a két ország közötti kapcsolatok. Eljött volna az ideje, hogy felmelegítsük a kapcsolatokat, és megtörjük a jeget Fehéroroszországgal? Bárcsak így lenne, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Lukasenko elnök éles eszű, hajthatatlan politikai szereplő.

Láttunk már ilyen „politikai olvadást” Európában, nem is olyan régen, ezért csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy ezek az átalakulások a végén mindig csalódással végződtek.

Most az fog igazán számítani, hogy az elkövetkező hónapokban hogyan játsszuk az uniós politikát keleten. Lukasenko világosan kijelentette, hogy nem fog meghajolni a nyugat nyomása előtt, a Medvegyevvel folytatott gázár-csökkentési tárgyalásokon pedig kijelentette, hogy Fehéroroszország nem lesz Oroszország lekötelezettje.

Nyilvánvaló, hogy Fehéroroszország két fronton játszik. Ezután is óvatos és megfontolt tárgyalásokat kell folytatnunk, nehogy bedőljünk olyan lehetőségeknek, amelyek esetleg csak időlegesnek bizonyulnak. Keménynek kell lennünk az EU számára stratégiai fontosságú ügyekben, és célzott politikát kell folytatnunk a fehéroroszországi civil társadalom és az ellenzék fejlődésének a támogatására, mivel az országban még mindig üldözik az ellenzéki aktivistákat, és kitiltják a külföldi egyházi személyeket. Az EU nem tekinthet el attól a ténytől, hogy a fehérorosz hatóságok továbbra is megsértik a polgári és az emberi jogokat.