Elnök. – A következő pont Søndergaard úr jelentése (A6-0150/2009), a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében, az Európai Unió 2007. évi általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, II. szakasz – Tanács (C6-0417/2008 – 2008/2277(DEC)).

  Søren Bo Søndergaard , előadó. − Elnök úr! Először egy ügyrendi kérdést szeretnék felvetni, mivel teljesen biztos akarok lenni abban, hogy a Tanács meghívást kapott erre a napirendi pontra. Mivel a Tanács problémáját készülünk megvitatni, nagyon rossz lenne, ha a Tanácsot nem hívták volna meg erre a napirendi pontra. Szeretném, ha az elnök biztosítana minket afelől, hogy a Tanácsot meghívták.

  Elnök. – Søndergaard úr! Az Elnökség nevében megerősíthetem, hogy a Tanácsot valóban meghívták, hogy vegyen részt az ülésen, amikor ezt a napirendi pontot megvitatjuk. Ennek ellenére, az Elnökség őszintén sajnálja, és ezt a Parlament egészének nevében is mondom, hogy a Tanács nem képviselteti magát; azt hiszem, ugyanez történt ma délelőtt akkor is, amikor a Parlament elnöke üdvözölte a Tanácsot, de semmiféle választ nem kapott. Bár én ezt nagyon sajnálom, semmit sem tehetek a helyzet orvoslása érdekében, így a tervek szerint meg kell tartanunk a vitát. Ezért felkérem Önt, hogy újból vegye át a szót előadóként, és nyissa meg a vitát erről a jelentésről és erről a napirendi pontról.

  Søren Bo Søndergaard , előadó. − (DA) Elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy nagyon sajnálom azt a tényt, hogy a Tanács távollétében kell lefolytatnunk ezt a vitát – ugyanannak a Tanácsnak a jelenléte nélkül, amelynek költségvetését megvitatni készülünk. Természetesen abszurd helyzet, hogy a Tanács egyszerűen úgy döntött, hogy ilyen módon figyelmen kívül hagyja ezt a vitát, figyelembe véve, hogy a Költségvetési Ellenőrző Bizottság rendkívül nagy többséggel úgy szavazott, hogy a Tanács 2007. évi költségvetésével kapcsolatos mentesítési döntés elhalasztását javasolja a Parlamentnek.

Hogy miért tettünk így? Talán azért, mert valami csalásra vagy szabálytalanságra gyanakszunk? A válasz „nem”, mivel semmiféle olyan jelzést vagy információt nem kaptunk, ami erre utalna. Akkor tehát miért tettünk így? Azért javasoltuk, hogy halasszuk el a mentesítés megadását a Tanácsnak, mivel bizottságunk még mindig nem kapott hivatalos választ a Tanácstól a költségvetésben szereplő kétértelmű elemek egész sorára. Ezek a kétértelmű pontok természetesen félreértésből is fakadhatnak, de a Tanács nem volt hajlandó tisztázni ezeket a félreértéseket. Ezt természetesen megtehették volna úgy, hogy megválaszolják a kérdéseinket.

Az Intézményközi Megállapodás 42. bekezdésével összhangban a Tanács költségvetésében nem jelenhetnek meg a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos működési előirányzatok. Az európai adófizetők képviselőiként gondoskodnunk kell ennek a megállapodásnak a betartásáról. Ennek érdekében azonban nemcsak arra kell lehetőséget kapnunk, hogy feltehessünk kérdéseket a Tanács költségvetéséről, hanem választ is kell kapnunk ezekre a kérdésekre.

A jelentés mellékletében felsoroltunk számos kérdést, ezeknek egy része valóban nagyon lényegre törő, és megválaszolásuk semmiféle nehézséget nem okozhat. Például: hány költségvetésen kívüli számlája volt a Tanácsnak 2007-ben? Milyen pénzeszközökből finanszírozták és mire költötték el? Egy másik kérdés: van-e a Tanácsnak bármilyen magyarázata arra, hogy lehet az, hogy a saját belső könyvvizsgálója arra a következtetésre juthat, hogy hiányosságok tapasztalhatók a számlák ellenőrzése és hitelesítése területén? Vagy egy további kérdés: van-e valami magyarázat arra, hogy miért kell évről évre jelentős összegeket átvezetni a költségvetés fordítási sorából a költségvetés utazási sorába? Annak ellenére, hogy én mint előadó és a bizottság egésze is újra meg újra feltettük ezt a kérdést, a Tanács mind a mai napig nem adott hivatalos választ ezekre a kérdésekre.

Ez természetesen hatalmas nehézségeket okoz, nemcsak a bizottságnak, hanem az egész Parlamentnek is, mivel hogyan adhatnánk meg a költségvetési mentesítést, más szavakkal: hogyan állíthatnánk azt választóinknak, hogy ez a költségvetés rendben van, ha nem tudjuk, milyen tények húzódnak meg a számok mögött? Ez abszurd lenne.

Mi, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjai, kedves emberek vagyunk. Ezért adtunk még egy lehetőséget a Tanácsnak, hogy megválaszolja kérdéseinket. Ezért azt javasoljuk, hogy a Parlament halassza el a mentesítés megadását a Tanács költségvetéséhez. Ezzel lehetővé tesszük, hogy a kérdést novemberben újból felvethessük, és a Tanács kap néhány hónapot annak mérlegelésére, hogy melyik hasznosabb: az átláthatóság vagy a titkolózás.

Remélem, hogy a mai vita és a holnapi szavazás egyértelmű üzenetet küld arról, hogy mi nem akarunk gumibélyegzőkké válni a sötétség erőinek kezében. Nyitottságot akarunk, átláthatóságot akarunk, és teljes betekintést akarunk az adófizetők pénzének felhasználásába. Ezt akarjuk ma, és ezt akarjuk a júniusi választások után.

  José Javier Pomés Ruiz , a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Elolvastam a vonatkozó rendeletet, amely kimondja, hogy az Európai Unió Tanácsának főtitkára, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője, a főtitkárhelyettes támogatásával teljes mértékben felel a költségvetés „II. szakasz – Tanács” részében szereplő előirányzatok kezeléséért, és minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy azokkal megfelelően gazdálkodjanak.

Hol van Javier Solana? Hol van a főtitkárhelyettes, ha nem vesz részt a vitán? Teszi ezt annak ellenére, hogy az egyetlen információ, amellyel rendelkezünk, nevezetesen a belső könyvvizsgáló jelentése, azt mondja, hogy a Tanácsnál létezik egy B-számla, egy költségvetésen kívüli számla. A pénzügyi rendelet értelmében nem a cseh elnökség, nem is a francia elnökség, hanem Javier Solana viseli a felelősséget a Tanácsért, helyettesével együtt.

Vajon mi ez a költségvetésen kívüli számla?

A könyvvizsgáló azt mondja, hogy ezt a szakaszt figyelmen kívül kell hagyni. Szeretnénk tudni, mire használták fel és miért.

Szeretnénk tudni, hogy abból a 650 millió euróból, amellyel Solana úr gazdálkodik, és amelyért felelősséggel tartozik, miért vezettek át 2006-ban 13 millió eurót a tolmácsolási költségektől az utazási költségekhez, miközben 2007-ben nem növelték az utazási költségek allokációját. Mindig ugyanaz ismétlődik, és nem tudjuk, miért van szükség ilyen sok utazásra, és hova kerülnek ezek a pénzeszközök.

Nagyon haragszunk, mivel csak egyetlen kivétel létezik az Európai Unió adófizetői által finanszírozott számlák felett gyakorolt parlamenti demokratikus ellenőrzések alól: a Tanács által kezelt számlák. Ezeket nem auditálják. Mi, ennek a Parlamentnek a képviselői, egyetlen hivatalos ülésen sem vehettünk részt a Tanáccsal, hogy megbeszélhessük a számlák kérdését.

Nem hajlandók átadni nekünk papírokat. Nem hajlandók átadni nekünk dokumentumokat. Tisztában vannak azzal, hogy nem rendelkezünk hatáskörrel a Tanács ellenőrzéséhez; ez rendben is volt mindaddig, amíg a Tanács kizárólag adminisztratív feladatokat látott el, de most a közös kül- és biztonságpolitika működési kiadásokat is jelent, és nem értjük, miért élvezhet ez mentességet a demokratikus ellenőrzés alól.

Ezért azt szeretném mondani, hogy a főtitkár, Solana úr hozzáállása elfogadhatatlan, és ezért ez alkalommal a Parlament azt fogja javasolni, hogy ne hagyják jóvá a Tanács számláit, ami tíz éve egyszer már megtörtént, amikor Elles úr azt mondta, hogy nem hajlandó jóváhagyni a Bizottság számláit, ami a Santer-féle Bizottság lemondásához vezetett.

  Costas Botopoulos , a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Nagyon fontos döntés meghozatalára készülünk. A szocialista képviselőcsoport a döntés elhalasztását támogatja, négy elvi okból.

Az első a saját Parlamentünk hitelessége és szerepköre. Nagyon fontos már a kezdet kezdetén kimondani, hogy mit tehet meg a Parlament, és mit nem. Amit megtehet és meg is kell tennie, az a Tanács számláinak demokratikus ellenőrzése, a bevezetett szóbeli megállapodás dacára.

A második ok az intézményközi egyensúly. Semmiképpen sem szabad megtennünk olyan tettet, amelyet Parlamentként nem tehetünk meg, de azt is feltétlenül ki kell mondanunk, hogy jogunk van ahhoz, hogy véleményt alkossunk a Tanács számláiról, ha ezek a számlák működési számlák, és ha ezekről a működési számlákról el kell számolni. Ez egy demokratikus alapelv, és mi ezt akarjuk követni. Tehát nem azt mondjuk, hogy valami mást akarunk tenni. Azt mondjuk, hogy csak a kötelességünket akarjuk tenni.

A harmadik ok a Lisszaboni Szerződés figyelembevétele és előkészítése. Önök nagyon jól tudják, tisztelt kollégáim, hogy a Lisszaboni Szerződéssel a közös külpolitika jelentősen elmélyül és hatalmas lendületre tesz szert. Ez egy sokkal fontosabb közös politika, és nem mondhatjuk az első pillanattól kezdve, hogy a Parlamentnek semmi köze sem lesz ehhez a politikához. Lehetőséget kell kapnunk arra, hogy most megállapítsuk, milyen szerepet tölt be ebben a Parlament.

Az utolsó – és valószínűleg a legfontosabb – szempont a polgárok számára biztosított átláthatóság. A Parlamentnek elszámolási kötelezettsége van a polgárok felé. Nem mondhatjuk és nem szabad azt mondanunk a polgároknak, hogy a nagy közös politikák, például a kül- és a védelempolitika, nem állnak a Parlament demokratikus ellenőrzése alatt.

Az említett négy elvi ok miatt úgy véljük, hogy a halasztás mellett kell szavaznunk.

  Kyösti Virrankoski , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani Søndergaard úrnak ezért a kiváló jelentésért.

A Tanács mentesítéséről szóló jelentés nagyon hosszú és alapos. Emellett a különféle dokumentumokra és az Európai Unióról szóló szerződésre utaló hivatkozásokra épül.

A leginkább problematikus kérdés az átláthatóság. A Tanács költségvetése csak részben vonatkozik az adminisztrációra, mivel a pénzeszközök jelentős részét működési költségekre fordítják, ilyen például a közös kül- és biztonságpolitika. A Tanács nyilvánvaló módon nem hajlandó megvitatni a költségvetés végrehajtását a Költségvetési Ellenőrző Bizottsággal, és a kért dokumentumokat sem siet átadni.

Az Európai Parlament és a Tanács közösen felelős az EU költségvetéséért. Feladataihoz tartozik továbbá a pénzeszközök felhasználásának és a költségvetés általános végrehajtásának felügyelete.

Ahogy én látom, az együttműködés hiánya kényszerítette a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot annak a javaslatnak a megtételére, hogy halasszuk el a mentesítés megadását, nem pedig az a mód, ahogyan a pénzeszközökkel feltételezhetően gazdálkodnak. A helyzet meglehetősen szerencsétlen, mivel a Parlament és a Tanács közötti megfelelő szintű együttműködés a gyümölcsöző európai politika éltető eleme. Ezért képviselőcsoportom ma este meghozza végleges döntését arra vonatkozóan, hogy milyen álláspontot képviseljünk.

  Bart Staes , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Köszönjük, Søndergaard úr, az Ön jelentése igazi gyöngyszem, és minden vonatkozó szempontra kiterjed. Szeretném azonban arra kérni az elnök urat és a Parlament Elnökségét, hogy vegye figyelembe a Tanács távolmaradását, és ne hagyja ezt a kérdést ennyiben. Nem engedhetjük meg nekik, hogy fölösleges köröket futtassanak velünk. Arra ösztönzöm az Elnökséget, hogy mérlegelje egy nagyon határozott hangvételű tiltakozó levél elküldését a Tanácsnak azzal az üzenettel, hogy ez a magatartás elfogadhatatlan.

Valójában, a helyzet jelenlegi állása szerint nem vagyunk hajlandók megadni a mentesítést. Ez nem lehet kérdéses. Nem adhatjuk meg a mentesítést a Tanácsnak. Itt nem csalásról van szó, hanem egy alapelvről, nevezetesen az átláthatóságról. Solana úr 650 millió euróval gazdálkodik az európai költségvetésből a védelem, a biztonság és a külpolitika területén, de a felügyelet bármilyen formája nélkül. Ez a demokráciában nem elfogadható. Ennek véget kell vetni. Ezért tehát indokolt a tevékenységi jelentésre, az átláthatóságra és az egyértelműségre vonatkozó követelés.

Ez azonban nem minden. A héa-csalások kérdésének előadójaként, a december 4-én jóváhagyott jelentésemben egyértelműen felkértem a Tanácsot számos kérdés megválaszolására. Azóta eltelt négy vagy öt hónap, és ezt az időszakot a síri csend jellemezte a Tanács részéről, miközben a szóban forgó csalások becsült összege évi 60 és 100 milliárd euró között mozog. A Tanácsnak lépnie kell. Egyeztetésre van szükség a héa-csalások elleni küzdelemben, és mindaddig, amíg a Tanács semmiféle hajlandóságot nem mutat a cselekvésre, nem adom meg a mentesítést a Tanácsnak.

  Jens Holm , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! Én is szeretnék feltenni néhány kérdést, de hol van a Tanács ebben a vitában? Természetesen a Tanácsot és annak költségvetési gazdálkodását vizsgáljuk. Figyelemreméltónak tartom, hogy a Tanács részéről senki sincs itt, hogy megválaszolja kérdéseinket. Mi a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban, és különösen Søndergaard úr, a bizottság véleményének előadója, a Miniszterek Tanácsa pénzgazdálkodásának több pontját is megkérdőjeleztük. Erre már számos alkalommal rámutattunk, de soha nem kaptunk kielégítő válaszokat.

Hadd említsek két példát. 2006-ban a Tanács 12,6 millió eurót költött utazásra. Ezt a pénzt tolmácsolásra terveztük felhasználni. Szeretnék feltenni a Tanácsnak egy kérdést, de ha a Tanács nem tud válaszolni, talán a Bizottság meg tudja tenni helyette: hova utazott a Tanács 2006-ban? Mire kellett ez a 12 millió euró?

A Tanács emellett bizalmas számlákat, úgynevezett comptes hors költségvetést is kezel. A belső könyvvizsgáló sürgette, hogy a Tanács szüntesse meg ezeket a számlákat, de sikertelenül. Szeretném megkérdezni, hogy ez miért nem történt meg. Hány ilyen számla létezik a költségvetés mellett? Mit tartalmaznak ezek a számlák?

Európai parlamenti képviselőként az a feladatunk, hogy megvizsgáljuk, hogyan használja fel a Tanács a költségvetési forrásokat. Azért tesszük ezt, mert az adófizetőket képviseljük. A Tanács köteles megválaszolni kérdéseinket. Választ akarunk kapni ezekre a kérdésekre, most azonnal! Mi történt ezzel a 12 millió euróval? Mit tartalmaznak a bizalmas számlák? Hány bizalmas számla létezik?

Ha nem kapunk kielégítő választ – ami eddig nem történt meg –, akkor holnap nem adjuk meg a mentesítést a Tanácsnak.

  Nils Lundgren , az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! Az egyik valóban fontos, alapvető kérdéssel kell itt szembenéznünk. Egy euroszkeptikus párt képviselőjeként szerintem az ember kimondhatja, hogy mindig a Tanácsnak kellene meghatároznia az európai együttműködést, és hogy ennek a Parlamentnek a belső piacra és a határokon átnyúló környezetvédelmi kérdésekre kellene összpontosítania. Van azonban egy harmadik kérdés is, amely csak most került az előtérbe. A Tanács és a Parlament elvben egyenlő mértékű felelősséget visel a költségvetésért és az adófizetők pénzének felhasználásáért. Véleményem szerint példátlan az az eset, hogy a Tanács titokban tartja, mire használta fel a pénzt. Tehát e téren az átláthatóság hiányát tapasztalhatjuk. A polgárok nem mondhatják, hogy „elfogadom, mert tudom, mire használták fel a pénzt”. Ezért azt mondanám – és tudomásom szerint ebben végre egyetértés van az összes felszólaló között –, hogy szóba sem kerülhet a mentesítés megadása a Tanácsnak mindaddig, amíg nem tudjuk, hova lett a pénz.

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr! Szenvedélyes Európa-pártiként emelkedem szólásra, és meggyőződésem, hogy most éppen leckét kapunk azzal kapcsolatban, hogy milyennek nem szabad lennie a demokráciának az Európai Unióban. Az a helyzet, hogy a Tanács semmilyen módon nem tekinti szükségesnek, hogy megfeleljen a Parlament rendkívül egyértelmű kritikáinak, bármilyen elfogadható formában is fogalmazzuk meg azokat, és ez sajnálatos módon azt mutatja, hogy az EU-val szembenálló kritikusoknak és azoknak, akik elutasítják magát az intézményt, igazuk van, mivel kirívóan figyelmen kívül hagyjuk pontosan azokat az alapvető elveket, amelyekre a demokráciának épülnie kellene.

Szerződés szerződést követ, és mi változatlanul hagyjuk, hogy a hatalmi központ valójában teljes mértékben felügyelet nélkül működjön, és a Tanács – és ez bizonyítható – lusta, inkompetens, és jelentős részben titokban tevékenykedik. Lustának nevezem, mert bizonyítható, hogy a miniszterek többsége – vagyis azok, akik az Európa számára valóban fontos döntéseket zárt ajtók mögött meghozzák – gyakran meg sem jelennek az üléseken, és közalkalmazottak hozzák meg a döntéseket rendkívül alapvető kérdésekben. Ez volt a gyakorlat Ausztriában 1848-ig, utána valamit javult a helyzet. Ez nem demokrácia.

A Tanács még arra sem hajlandó, hogy betekintést nyújtson a viták tárgyát képező napirendi pontokba. Ezt a képviselők maguk derítik ki aprólékosan, részletenként, a parlamenti kérdések segítségével – amint én is tettem –, és ennek eredményei rémületesek. Ezek az emberek egyszerűen lusták. Azok, akik valójában fontosabbak jogalkotási szempontból, mint a parlamenti képviselők, átengedik másnak a helyüket.

Azt is kijelentették, hogy most nagyobb átláthatóság tapasztalható a Tanácsban, amikor valójában a Tanács 2006. évi döntése óta az említett intézmény kevésbé átlátható. 2008-ban egyetlen napirendi ponttal foglalkoztak nyilvánosan a 130 napirendi pont közül a legfontosabb Tanácsban – a Külkapcsolatok Tanácsában. Minden mást zárt ülésen tárgyaltak meg. Minden sokkal kevésbé átlátható, mint a maffiában.

Aztán ott van a pénzeszközök felhasználásának kérdése. Hova lett az a sok millió euró? Miért utasítja vissza a Tanács az együttműködést ebben a kérdésben? Milyen hozzáállást tanúsít a Parlament azzal a „titkosszolgálattal” szemben, amely Javier Solana vezetése alatt egyre jobban kiterjeszti a hatalmát? Javier Solana spanyol illetőségű, és ez az ország elismeri, hogy természetesen létezik egy EU-titkosszolgálat. Hova kerül ez a pénz? Mennyire korruptak ezek az emberek, és mennyire nélkülözik az átláthatóságot?

  Herbert Bösch (PSE). – (DE) Elnök úr! Két megjegyzést szeretnék tenni ennek a bizottságnak a nevében. Gratulálok az előadónak, aki egyenes kérdéseket tett fel, de nem kapott választ. Gratulálok ennek a bizottságnak, amely elsöprő többséggel – 27:2 arányban – elfogadta Søndergaard úr jelentését. A tagállamok feltűnően távol maradtak ma, annak ellenére, hogy – hadd emlékeztessem Önt erre, elnök úr –, kifejezetten azért tűztük ma délután napirendre ezt a kérdést, hogy alkalmazkodjunk a Tanács időbeosztással kapcsolatos problémáihoz. A tagállamok olyasmiket tesznek itt, amit otthon nem mernének megtenni.

Most egy olyan választási kampányt kell végigvinnünk, amelyben újból Brüsszel kerül a célkeresztbe. A probléma a fővárosokban van, nem Brüsszelben. Örültem volna, ha a Bizottság időről időre valamivel nagyobb támogatást ajánl fel nekünk ebben a kérdésben. Véleményem szerint a Bizottság néha kifejezetten gyáván viselkedik. Amikor – az előadó szavaival – comptes hors költségvetésünk van – az én hazámban ezt „fekete számláknak” nevezzük –, akkor ez az eszünkbe juttatja az Eurostat esetét és más hasonló történeteket. Ez nem működhet így sokáig. Ennek a bizottságnak az volt a feladata, hogy figyelmeztessen az ilyen fejleményekre, és büszke vagyok arra, hogy ezt ilyen nagy többséggel megtettük. Meggyőződésem – és ez egy pozitív üzenet, amelyet magammal viszek majd, ha a Parlament követi a példánkat, aminek következtében reményeim szerint holnap ugyanilyen nagy többséggel hozza majd meg határozatát –, hogy gondoskodtunk arról, hogy az ellenőrzés valóban működjön. Van valaki, aki ügyel erre. Utána majd meglátjuk a következményeket.

  Paulo Casaca (PSE). – (PT) Elnök úr! Én is gratulálok az előadónknak ehhez a munkához, de a különféle képviselőcsoportoknak, a Bizottságnak és a szakbizottságnak is, az elnök személyében. Azt kell mondanom, hogy nemcsak ezeknek a piszkos számláknak a létezése teljes mértékben elfogadhatatlan a számunkra, hanem ez az állítólagos szóbeli megállapodás is, amely idestova 39 éves, de véleményem szerint semmi sem indokolja a létezését.

Ma már nem valami rajongói klub vagyunk. Távolról sem. A polgárok Európája vagyunk. Mindenkivel szemben számadással tartozunk.

Mi, az Európai Parlament képviselői, azokkal a reformokkal, amelyeknek a gyakorlatba történő átültetését éppen most fejeztük be, a következő parlamenti ciklustól kezdve teljes mértékben készen állunk arra, hogy hiánytalanul számot adjunk a számláinkkal kapcsolatos gazdálkodásunkról.

A Tanácsnak ugyanezt kell tennie. Rendkívül sajnálatos, hogy a Tanács nem használta ki a lehetőséget, amit kapott, és nem jelent meg a mai ülésen. Pontosan miattuk választottuk ezt az időpontot. Határozottan ki kell mondanunk, hogy ez így nem mehet tovább, és hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy a Tanácsot rákényszerítsük arra, hogy számoljon el költségvetésének végrehajtásáról.

  Karl von Wogau (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A Költségvetési Bizottság, a Külügyi Bizottság és a Biztonsági és Védelmi Politikai Albizottság szempontjából szeretnék bevezetni egy meglehetősen más hangsúlyt ebbe a vitába. Egyes elhangzott hozzászólások azt a benyomást kelthetik, hogy a Parlament nem folytat ellenőrzést a közös kül- és biztonságpolitika területén, de ez nagyon távol áll az igazságtól. Kiváló együttműködés alakult ki a Tanács és a Biztonsági és Védelmi Politikai Albizottság között, és minket minden részletről tájékoztatnak – a költségvetési szempontokról is. A Költségvetési Ellenőrző Bizottság ebben nem vesz részt – ez az Európai Parlament belső ügye –, de a Költségvetési Bizottság, a Külügyi Bizottság, valamint a Biztonsági és Védelmi Politikai Albizottság elnökét rendszeresen tájékoztatjuk a költségvetési szempontokról. Itt történik a parlamenti ellenőrzés.

Emellett vannak bizalmas vonatkozások is, amelyeknek kezelésére létezik egy különbizottság, amelyet Solana úr személyesen szintén rendszeresen tájékoztat az európai biztonság- és védelempolitika részleteiről.

Lehetséges, hogy az események nagyon nem kielégítően alakultak a Költségvetési Ellenőrző Bizottság szempontjából. Egyetértek azzal, hogy a Tanács távolmaradása a vitától nem kielégítő. Ennek ellenére az olyan képtelen kijelentések, mint amelyek például Martin úr részéről elhangzottak, azt a benyomást keltik, hogy semmiféle demokratikus ellenőrzés nem létezik a kül- és biztonságpolitika fontos területén az Európai Unióban. Vannak fontosabb kérdések, például azoknak a számláknak a kérdése, amelyekről Solana úr utazásait finanszírozzák. Ott van a csádi, kongói, grúziai és a sok más országban folytatott műveletek kérdése. Itt valóságosan létezik párbeszéd és demokratikus ellenőrzés.

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr! Szeretnék személyes nyilatkozatot tenni, az eljárási szabályzat 149. cikke szerint, amely a korábbi változatban az eljárási szabályzat 145. pontja volt. Engem név szerint megemlítettek; azzal vádoltak, hogy képtelen kijelentéseket teszek. Határozottan visszautasítom ezt a vádat. Minden adat dokumentálható. Igaz, hogy sok esetben közalkalmazottak hozzák meg a döntéseket a külügyminiszterek és mások fontos bizottságaiban – a különleges Tanácsokban –, mivel a miniszterek valamilyen ok miatt nem tették meg az utat. Alkalmanként bizonyítható, hogy inkább pártkonferenciákon vettek részt.

Az is igaz – és erre talán rá kellett volna mutatnom –, hogy az az elnök, akinek magánjellegű ügyleteit végre-valahára ki kellene vizsgálni, olyan kijelentéseket tett itt, amelyeket nem hagyhatunk szó nélkül. Ez a parlamenti ellenőrzés nem létezik, semmiféle ellenőrzési mechanizmus nem létezik a különféle biztonsági rendszerekhez, amelyeket kifejlesztettek, hol is – ja, igen, a felderítés területén. A következő példát szeretném felhozni ezzel kapcsolatban: a Felderítő Osztály (INT), amelynek 30 fős személyzete van ...

(Az elnök félbeszakítja és rendreutasítja a felszólalót)

  Elnök. – Bocsásson meg, azért kapta meg a szót, hogy egy személyes kérdésre válaszoljon, nem azért hogy beszédet tartson erről a kérdésről, és már válaszolt a személyes kérdésre.

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Akkor szeretném még egyszer személyesen felkérni von Wogau urat, hogy hozza nyilvánosságra, hogy ügyvédi irodája kivel áll üzleti kapcsolatban és honnan származik a nyeresége, aztán majd folytatjuk a beszélgetést.

  Elnök. – Azt hiszem, hogy szavai most már sokkal súlyosabbak annál, mint amit von Wogau úr mondott. Mivel neki is személyes kérdést tettek fel, megadom neki a szót.

  Karl von Wogau (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Martin úr a lehető legfelháborítóbb módon szólított meg engem. Bár egészen biztosan nem fogok kiadni semmiféle információt a személyes körülményeimről magának Martin úrnak, készen állok arra, hogy a megfelelő módon bármikor ismertessem a részleteket, mert amire itt célozgat, teljességgel megalapozatlan.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Azzal szeretném kezdeni, hogy hasznos lett volna, ha Klaus úr, amikor itt volt a plenáris ülésen, kifejtette volna álláspontját a már jól ismert vádakról. Ez kétségkívül látni engedhette volna a hatalmi ágak szétválasztását, amely nagyon jól működik európai szinten.

Másodszor, szeretnék kifogást emelni a Tanács és a maffia közötti összehasonlítás ellen. Igazi demokráciában ilyen állítást egyszerűen nem szabad tenni.

Ezenkívül meggyőződésem, hogy a nemzeti számvevőszékek valóban lehetőséget kaptak arra, hogy intenzívebben együttműködjenek az Európai Bírósággal. A nemzeti parlamentek nemzeti szintű ellenőrzései természetesen szintén nagyon fontos gyakorlatoknak tekinthetők – különösen ami a Tanácsot illeti –, amelyeket rendszeresen kell elvégezni. Másodszor, természetesen, az is létfontosságú, hogy az Európai Számvevőszék részletesen elemezze ezeket a gyakorlatokat és biztosítsa a szükséges dokumentációt.

Meggyőződésem, hogy az általunk itt követelt átláthatóságot a Lisszaboni Szerződés is alátámasztja, és ezért határozottan törekednünk kell ennek a Szerződésnek a lehető leggyorsabb elfogadtatására.

ELNÖKÖL: McMILLAN-SCOTT ÚR
alelnök

  Herbert Bösch, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság elnöke. – (DE) Elnök úr! Szeretnék röviden kapcsolódni a von Wogau úr által elmondottakhoz. Von Wogau úr, lehetséges, hogy az Ön testülete rendkívül érdekes vitákat folytat le jövőbeni projektekről. A mentesítés megadása azonban nem a három elnök vagy egy másféle testület, hanem a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, majd a plenáris ülés feladata. Ha Ön meg tudja nekünk mondani, mi a helyzet a Tanács költségvetésen kívüli számláival, akkor kérem, hogy tegye meg. Meggyőződésem, hogy Ön sem tudja, és mi sem tudjuk. A mentesítés megadásával azonban teljes felelősséget vállalunk mindazért, amit a Tanács megtett vagy nem tett meg.

Ez nem óvoda; ha nem tudjuk, mit tettek, akkor nem is vállalhatunk érte felelősséget, ellenkező esetben nevetség tárgyává tesszük magunkat a világ szemében. Ha valaki ezt akarja tenni holnap, hát csak tessék, de én azt javaslom, hogy ne adjuk meg a mentesítés, hanem döntsünk a halasztás mellett.

  Ingeborg Gräßle (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az az érdekünk, hogy valami megoldást találjunk a vitában, de ez csak akkor lehetséges, ha a Tanács tesz valamilyen lépést.

Végrehajtottunk különféle eljárásokat, elküldtünk előadókat, majd a négy koordinátor leveleket írt és kérdéseket tett fel. Semmiféle választ nem kaptunk, csak valamiféle szóbeli megállapodásra hivatkoztak –, amely természetesen soha nem vonatkozott a mentesítésre, hanem mindig és kizárólag a költségvetési ülésekre. És akkor is csak az adminisztratív részre. Ez a szóbeli megállapodás soha nem vonatkozott a működési részre; a megállapodás létrejöttekor valójában még nem is létezett működési rész.

A Tanácsnak fel kell kínálnia nekünk valamilyen megoldást; eljött az idő, hogy előálljanak valamivel, és mi sürgetjük őket, hogy ezt tegyék meg. Kicsit szégyellem magam helyettük a karzaton helyet foglaló közönség tagjai előtt, mivel ez Európa negatív oldala, az arrogáns oldala. Már nem monarchiában élünk, és ebből a szempontból eljött az ideje annak, hogy a Tanács csatlakozzon hozzánk a demokrácia – a nagyobb mértékű demokrácia – ösvényén, amely mellesleg a Szerződések elfogadtatásához is mindig hozzájárult.

Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a Tanács a továbbiakban ne tegye nevetség tárgyává ezt a Parlamentet, és saját magát se.

  Pierre Pribetich (PSE). – (FR) Elnök úr, biztos úr! Bármilyen szimbolikus is ez az intézményi háromszög, valamennyien döbbenten látjuk, hogy ma, amikor sor került az Európai Parlament egyik fontos tevékenységére – a mentesítésre –, akkor az egyik kulcsfontosságú résztvevő hiányzik. Hölgyeim és uraim! Valójában a látogatókra gondolok, akik végignézik ezt a jelenetet, amikor a felszólalók egy része arról beszél, hogy léteznek költségvetésen kívüli számlák, amelyeket nem lehet nyilvánosságra hozni, ami azt jelenti, hogy nem lehet velük átlátható módon foglalkozni, és közben nincs itt a Tanács, hogy szükség esetén tanúsítsa a nehézségeket vagy az egyéb körülményeket.

Meggyőződésem, hogy európai parlamenti képviselőkként nem fogadhatjuk el ezt a helyzetet, a Tanács szánalomra méltó távollétét, ami miatt csak annyit tehetünk, hogy tiltakozunk, és főleg azt tehetjük, hogy jóváhagyjuk a Költségvetési Ellenőrző Bizottság elnökének javaslatát, azaz azt, hogy halasszuk el ezt a mentesítést, mert ellenkező esetben a Parlament bolondot csinál magából azáltal, hogy érvényesít olyan számlákat, amelyekről semmit sem tud, és amelyek ellenőrzésére nem kapott lehetőséget.

Őszintén szólva, elnök úr, a Tanácsnak össze kell szednie magát, és közölnie kell az átláthatósággal kapcsolatban szükséges információkat, nehogy az euroszkeptikusok belekapaszkodhassanak ebbe a kérdésbe, és ne mondhassák azt, hogy nem vagyunk átláthatóak és hibákat követünk el, különösen a demokrácia tekintetében.

  Søren Bo Søndergaard , előadó. − (DA) Elnök úr! Először is szeretnék hangot adni elégedettségemnek a ma elhangzott egyhangú nézetek miatt, és remélem, hogy ezekkel sikerül valamilyen hatást gyakorolni a Tanácsra. Teljes mértékben egyetértek a Költségvetési Ellenőrző Bizottság elnökének, Bösch úrnak von Wogau úrhoz intézett szavaival, és még valamit megkérdeznék von Wogau úrtól: miért kellene a Parlamentnek megadnia a mentesítést, ha minden információt megtagadnak tőlünk?

Egyértelmű, hogy ha ez a kérdés egy másik szervre tartozna, akkor nekünk semmi okunk sem lenne a beavatkozásra. Szeretnék azonban rámutatni arra, hogy ha megadjuk a mentesítést, akkor ezzel bizonyos mértékű felelősséget is vállalunk. A mentesítés megadása azt jelenti, hogy bizonyos mértékű felelősséget is vállalunk, de ezt a felelősséget csak a szükséges információk birtokában vállalhatjuk. Könnyen elképzelhető, hogy a Parlament egyes köreinek a rendelkezésére bocsátották ezeket az információkat, de miért kell megtagadni a hozzáférést a Költségvetési Ellenőrző Bizottságtól, amikor ennek a bizottságnak pontosan az a dolga, hogy ezekkel az ügyekkel foglalkozzon?

Azt gondolom továbbá, hogy Staes úr helyesen javasolta, hogy kérjük fel az Elnökséget, nyújtson be tiltakozást a Tanácshoz, különösen azért, mert aláíratlan dokumentumok terjednek, amelyek a jelek szerint a Tanácstól származnak, és amelyek a Tanács részleges válaszait tartalmazzák az általunk felvetett kérdésekre. Természetesen teljes mértékben elfogadhatatlan az a helyzet, amelyben a sajtónak átadnak aláíratlan dokumentumokat, amelyekről azt állítják, hogy a kérdéseinkre adott válaszokat tartalmazzák, miközben a Tanács nem vesz részt ezen a vitán, hogy kifejtse nézeteit. Ezért szerintem mindenképpen hasznos lenne, ha végigvinnénk azt a javaslatot, hogy az Elnökség nyújtson be tiltakozó jegyzéket a Tanácshoz.

Végül szeretnék köszönetet mondani a bizottságnak az elvégzett kiváló munkáért. Nagy figyelmet szenteltek...

, előadó. − Nahát! Megérkezett a Tanács! Remek!

(Taps)

Talán elölről kezdhetnénk ezt a vitát! Lehetőséget adok az elnöknek, hogy újból elindítsa az egész vitát, hogy feltehessük kérdéseinket a Tanácsnak. Tehát ezt javaslom az elnöknek.

  Elnök. − A Tanácsot természetesen üdvözöljük, de ők a következő vitára érkeztek.

(Tiltakozások)

Én azonban gondoskodni fogok arról, hogy a Tanács soros elnöksége megértse a Parlament aggályait, amelyeknek a költségvetési mentesítésről folytatott legutolsó vitán hangot adott. Meggyőződésem, hogy a miniszter magával viszi az üzenetet Prágába.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.