Előterjesztett szöveg : A7-0033/2010

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A 2011-es költségvetés javasolt prioritásai a szociális retorika ellenére, amely válság idején elkerülhetetlen, meglehetősen egyértelműek: az a szándéka, hogy alapvetően megtartsa ugyanazokat a prioritásokat, amelyek a korábbi költségvetések irányát is megszabták. A jelek szerint ismételten olyan költségvetésről van szó, amelynek célja az egységes piac elmélyítése, a munkahely biztonságának megszüntetése, amit rugalmas biztonságnak neveznek, a liberalizáció, valamint a környezet és a társadalmi élet egyre több területének kereskedelmi hasznosítása. Jóllehet ezeket egy úgynevezett új „2020-as stratégia” néven gyűjtötték össze, ezek régi iránymutatások.

A fiatalok prioritásként kezelése nem kendőzi el a tényt, hogy a cél mostantól a munkavállalók olyan jövőbeni generációjára építeni, akik számára a munkanélküliség strukturális lesz, egy stratégiai változó, amely munkaerejük leértékelését idézi elő. Ez arra fogja kényszeríteni még a képzett munkavállalókat is, hogy egyik bizonytalan munkahelyről a másikba kerüljenek, váltogatva azokat az elkerülhetetlen munkanélküliséggel. Ezek azok a prioritások, amelyek kiszolgáltatják a 2011-es költségvetést az EU külső intervencionizmusának; a közös kül- és biztonságpolitikának és a közös biztonság- és védelempolitikának; a militarizálódásnak és a háborúnak; olyan politikáknak, amelyek büntetendővé teszik a bevándorlást; az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökségnek.

Ezek alapján az erre a jelentésre adható egyetlen válaszunk, hogy ellene szavazunk. Ez azonban nem az egyetlen út, és nem is elkerülhetetlen. Mi megpróbáltuk ezt megmutatni a vita során előterjesztett számos javaslatunk által.