A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Jelentés: Chrysoula Paliadeli (A7-0311/2010)

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök asszony, csak azt szeretném mondani, hogy megszavaztam ezt a kitűnő jelentést. Paliadeli asszony nagyszerű munkát végzett az európai kulturális örökség építése és az ehhez tartozó saját cím kialakítása terén.

Véleményem szerint ez kitűnően jelzi, hogy végső soron hogyan tudunk kis költséggel különleges többletértékre szert tenni az Európai Unióban. Úgy vélem, az „Európai Örökség” címet majd elnyerő helyszíneknek ez bizonyosan előnyére fog válni. Kézzelfoghatóan meg fog jelenni az odalátogató turisták számában, és hozzá fog segíteni Európa ismertségének növeléséhez.

Nagyon fontos szem előtt tartanunk, hogy Európa egységes a maga sokféleségében, és fontos gondoskodnunk arról, hogy a különböző európai országok lakosai szélesebb körben felfedezhessék a mozaikszerű európai identitást.

Ennyit szerettem volna mondani, tisztelt elnök asszony. Amikor az emberek egymás után indulnak haza innen a Házból, kicsit nehéz koncentrálni, de remélem, odafigyeltek arra, amit mondani akartam.

  Antonello Antinoro (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az „Európai Örökség” cím alapvető fontosságú egy olyan kontinens esetében, ahol az UNESCO helyszínek többsége található, és végre felhívja a figyelmet azokra a természeti, régészeti, urbanisztikai és kulturális helyszínekre, amelyek fontos szerepet játszottak az Európai Unió történelmében, kultúrájában és integrációjában.

A cím jóváhagyása fontos lépés az uniós kohézió folyamatában, egyszersmind oktató-nevelő hatása van a kulturális párbeszédre. Azt is láthatjuk, hogy ez a határozat jó előjel a következő generációk számára, akikben egyre erősebben ki fog alakulni a közös európai örökség képe, ami történelmileg és kulturálisan összekötheti őket.

Miközben köszönetet mondok az előadónak eddigi erőfeszítéseiért, szeretnék szívből gratulálni a kezdeményezés sikeres kimenetele ügyében a Bizottsággal folytatott tárgyalásokhoz is, mivel ez a kezdeményezés oly fontos az európai kultúra megőrzésének jövőjéhez.

Ajánlás: Doris Pack (A7-0334/2010)

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök asszony, azt szeretném mondani, hogy az egész életen át tartó tanulás programja Európa sikertörténeteinek egyike, Pack asszonyt pedig köszönet illeti a kiváló munkáért. Megszavaztam ezt a jelentést, és különösen örültem annak, hogy az európai integráció heves ellenzői is láthatják, hogy szükség van az ilyen projektekre, mint az egész életen át tartó tanulás programja.

Nagyon fontos, hogy ezt a programot ki lehessen terjeszteni kifelé, és most már Svájc is részt vehessen benne. Ráadásul ez nekünk, az Európai Unióban élő adófizetőknek semmibe sem kerül, mivel Svájc maga fizet a saját részvételéért. Fontos, hogy ezeket az Európai Unióban meglévő bevált gyakorlatokat és programokat ily módon kiterjesszük. Az egész életen át tartó tanulás programja és a Cselekvő ifjúság program jó példa erre. Ezzel összefüggésben szeretném köszönteni Svájcot az európai ifjúsági és kulturális programok résztvevői között.

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök asszony, egy kérdést szeretnék feltenni a Háznak. Svájcnak miért megy olyan jól? Azt gondolhatnánk, hogy egy olyan ország, amelyik különösen ki van téve a pénzügyi ágazatnak, az átlagosnál nagyobb mértékben megszenvedi a közelmúlt banki válságát, a Svájci Államszövetség 2009-ben mégis az EU egy főre eső GDP-jének 214%-át tudta felmutatni. Lakossága tehát kétszer olyan gazdag, mint a tagállamok polgárai.

Ez részben természetesen tükrözi azt az alkut, amelyet a svájciak Brüsszellel kötöttek. Benne vannak a szabad piacban, rájuk is kiterjed az áruk és szolgáltatások szabad mozgása és a többi, de kívül maradnak a közös agrárpolitikán és a közös halászati politikán, határaikat saját maguk őrzik, az emberi jogi ügyeiket mindig maguk rendezik, a költségvetésbe csak jelképes hozzájárulást fizetnek és kereskedelmi területeken szabadon köthetnek megállapodásokat harmadik országokkal.

Micsoda nagyszerű minta Britannia számára! Ha a hétmillió svájci a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokra támaszkodva meg tudja adni a lakosságnak a kontinensen belüli legmagasabb életszínvonalat, mennyivel inkább meg tudnánk tenni ezt mi is, ez a 60 milliós nemzet, ez a hagyományos tengeri kereskedőnemzet, akik gyarmatosító és vállalkozó energiáikkal minden földrészre eljutottak!

És ezt nem szabad a Brüsszellel való viszonyunkra bízni! Ha visszaszereztük a hatalmat, le kell másolni a svájci mintát a helyi jellegű rendszerüket és a közvetlen demokráciát tekintve, és vissza kell szorítani a hatalomgyakorlást a lehető legalacsonyabb szintre.

Jelentés: József Szájer (A7-0355/2010)

  Cristiana Muscardini (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, tartózkodtam az erről a komitológiai jelentésről szóló mai szavazáson, mert már megint vannak olyanok, akik a dömpingellenes eljárásokat próbálják alkalmazhatatlanná tenni vagy önkényes politikai döntésekhez kötni, miközben jól tudjuk, hogy ezek még mindig a kevés érdemi védekező eszközünk közé tartoznak a tisztességtelen verseny megakadályozására.

Bár Szájer úr kompromisszumra jutott a Tanáccsal, tényleg hangsúlyozni kell, hogy ez a javaslat nem volt képes arra, hogy a kereskedelempolitikát összehangolja a bizottsági eljárásokkal, különösen a kereskedelempolitikára vonatkozó részben, ami árt az európai vállalkozásoknak egy súlyos válság idején, újabb munkanélküliséget idéz elő és a cégek új áttelepülési hullámát indítja el.

A hamisítás elleni megfelelő szabályok nélkül nincs értelme az európai gazdaság újraindítását szolgáló intézkedésekről beszélni.

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök asszony, olyan egyszerűen fogok fogalmazni, ahogy csak tudok. Az ír adófizetőket és az uniós adófizetőket átverik, hogy megtámogassák az európai bankrendszert és a közös valutát. Tegnap hazámban az alsóház megszavazott egy kétoldalú hitelcsomagot Írország részére, amelyet – úgy gondolom – az őszinte, nagylelkű parlamenti képviselők abban a hiszemben támogattak, hogy ezzel egy baráti országot segítenek.

De az ember nem azzal segít egy eladósodott barátnak, hogy még több kölcsönt tukmál rá, romlásba döntő kamatlábak mellett. Írországot a közös valuta tette tönkre. 1998 és 2007 között -1%-os volt a reálkamatláb. Minden ír közgazdász látta a csőd közeledtét, de semmit nem tudtak tenni ellene, mert már egyáltalán nem létezett ír kamatláb. Nem volt mit megemelni. Most, amikor a csőd közeleg, tovább rontja a helyzetet, hogy nem lehet leértékelni. Egy nemzetet ítélünk talán egy egész generációnyi deflációra, eladósodásra és kivándorlásra, csak hogy ezt a projektünket életben tudjuk tartani.

Ahelyett, hogy segítünk megmenteni az eurót Írországban, inkább Írországot kellene kimenteni az euróból, és visszaállítani a saját valutáját – esetleg ideiglenesen a fonthoz kötve –, hogy vissza tudja fizetni az adósságait, és újra független, virágzó állammá válhasson.

Jelentés: Laima Liucija Andrikienė (A7-0339/2010)

  Cristian Dan Preda (PPE). – (RO) Elnök asszony, szeretnék gratulálni Andrikienė asszonynak a jelentés megírására tett erőfeszítéseiért. Azt is szeretném elmondani, hogy én teljes egészében megszavaztam a 25. módosítást, mivel úgy érzem, hogy a büntetlenség légköre Oroszországban rendkívül veszélyes.

Az Európai Uniónak az a szándéka, hogy a nemzetközi színtéren megvédje ugyanazokat az elveket, amelyeket befelé is védelmez, nevezetesen a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat. Az mindenesetre teljesen egyértelmű, hogy az elmúlt években sok emberi jogi aktivistát megöltek, ami megkérdőjelezi a valódi demokrácia fejlődését Oroszországban.

A 25. módosítással azt az üzenetet akartuk közvetíteni az orosz hatóságoknak, hogy Szergej Magnyickij halálát sürgősen ki kell vizsgálni. A moszkvai hatóságok e kezdeményezésre adott válasza azt mutatja, hogy az oroszok odafigyelnek az Európai Parlament üzeneteire. Ez még egy ok arra, hogy hangosan elítéljük az eset kivizsgálásának elmaradását. Felhívjuk a Tanácsot, hogy gondosan kísérje figyelemmel ezt az ügyet, és amennyiben nem történik előrehaladás, tegye meg a szükséges intézkedéseket.

  Jarosław Kalinowski (PPE). – (PL) Elnök asszony, az Európai Unió kiáll a társadalom leggyengébb tagjaiért és a megkülönböztetést elszenvedőkért, segíti a legszegényebbeket és a rászorulókat. A Szaharov-díjat a világ különböző pontjain élő személyeknek ítéljük oda. Az Európai Unió ugyanakkor rendszeresen elmulasztja tiszteletben tartatni az emberi jogokat a saját területén belül. Szeretném felhívni a figyelmüket a kisebbségekkel szembeni megkülönböztetés állandó problémájára, többek között a Litvániában élő lengyel kisebbség esetében, holott ez az EU egyik tagállama, amely az emberi jogok és a kisebbségek védelméről szóló nemzetközi megállapodások és szerződések aláíró fele. A litván parlamentnek ma kellett volna határoznia arról, hogy korlátozza-e a kisebbségi nyelvű oktatáshoz való hozzáférés lehetőségeit. A döntést elhalasztották a közeljövőre.

Még egyszer arra hívom fel az Európai Parlament képviselőit, a Parlament elnökét és az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjanak róla, hogy a demokrácia és a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának elvét hatékonyan betartsák az EU tagállamaiban. Az anyanyelvű oktatás óraszámának korlátozása és a litvániai lengyel iskolák bezárására irányuló intézkedések semmi másnak nem tekinthetők, mint egy nemzeti kisebbséggel szembeni megkülönböztetésnek.

  Tunne Kelam (PPE). – Elnök asszony, én is támogattam a 25. módosítást, különösen annak második részét, ahol az Európai Parlament azt javasolja, hogy vegyük fontolóra „az ügyben érintett orosz tisztviselőkkel szembeni beutazási tilalom elrendelését, továbbá arra bátorítja az EU bűnüldöző szerveit, hogy működjenek együtt ezen orosz tisztviselők bankszámláinak és egyéb vagyonának valamennyi uniós tagállamban történő befagyasztása érdekében”.

Úgy gondolom, hogy ez abszolút kulcskérdés mind Oroszország, mind az Európai Unió számára, és határozottan arra bátorítom a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fogadják meg az Európai Parlament tanácsát. Az Európai Parlament hatáskörei a közelmúltban kibővültek. Ideje túllépni a nyilatkozatokon, és inkább cselekedni, hogy valódi fájdalmat és gondot okozzunk az emberi jogi bűncselekmények felelőseinek.

Véleményem szerint az Oroszország és az Európai Unió közötti együttműködésnek csak akkor lehetnek valódi kilátásai, ha átlátható megoldást találnak Magnyickij és Hodorkovszkij ügyére, és a felelősöket megbüntetik.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök asszony, én is Andrikienė asszony jelentése mellett szavaztam. Úgy vélem, nagyon fontos, hogy beszéljünk az emberi jogi kérdésekről, és előtérbe helyezzük azokat. Ez az Európai Unió egyik központi ügye.

Arról is gondoskodnunk kell, hogy mi magunk is az intelmeinknek megfelelően járjunk el. Ez talán jelent némi problémát. Természetesen van rengeteg állásfoglalásunk, de a nehézség az, hogy hogyan feleljünk meg ezeknek.

Az egész a gyakorlati realitásokkal kezdődik. Talán szót kellett volna kérnem, hogy ügyrendi javaslatot tegyek az Arlacchi úr jelentésével kapcsolatos ügyben. Voltak vagy ötvenen a Háznak azon az oldalán, akik felálltak. A kollégámmal együtt számoltuk őket. De megtudtuk, hogy 40-nél kevesebben voltak, így hát nem lett semmilyen következmény. Ha itt a Házban is így kezelünk egyes embereket, akiknek a véleménye esetleg ellentétes a miénkkel vagy a többségével, akkor nem igazán indokolt a részünkről, hogy bíráljuk azokat az országokat, ahol demokratikus deficit mutatkozik.

Nekünk az Európai Unióban nagyon gondosan kell ügyelnünk arra, hogy az itt végzett munkánk minden esetben összhangban legyen a joggal, az uniós rendeletekkel és az emberi jogokra vonatkozó jogi rendelkezések mindegyikével. Ezért gondolom úgy, hogy ezen a téren még fejlődnünk kell, hogy hitelesen magyarázhassuk ezeket a kérdéseket Oroszországnak és a világ többi részének. Nekünk magunknak kell gondoskodnunk arról, hogy nem alkalmazunk megkülönböztetést semmilyen kisebbséggel szemben. Mindenkinek, aki az Európai Unióban dolgozik, lehetőséget kell kapnia az emberi jogok teljes körű gyakorlására.

Jelentés: Pino Arlacchi (A7-0333/2010)

  Peter van Dalen (ECR). – (NL) Elnök asszony, ebben a vitában a Parlament ismét csak a jól megszokott módon jár el. Az amerikai NATO-csapatok zűrt csinálnak Afganisztánban, az Európai Uniónak pedig ilyenkor be kell lépnie védőangyalként, és magához kell ragadnia a kezdeményezést az ügyben.

Mi is a szokásos reakció sokak részéről ebben a Házban: ha az EU csak egy kicsivel többet tett volna, minden újra rendben lenne! Elnök asszony, ez a fajta gondolkodás most már egy fokkal rosszabb lett, ha elolvassa a jelentés 63. bekezdését, amely Irán bevonását ajánlja az afganisztáni problémák megoldására. Elnök asszony, háromszor kellett ezt elolvasnom, mire elhittem, hogy nem képzelődöm, tényleg az van odaírva: „ajánlja Irán bevonását”! Ritkán találkozom ennyire furcsa javaslattal. Ez olyan, mintha Belzebubot hívnánk ördögöt űzni. Mindezek miatt nyomatékosan a jelentés ellen szavaztam.

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök asszony, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az év korábbi szakaszában Afganisztánba látogathattam a brit erőkkel. Nemcsak a mi katonáinkkal találkoztam, hanem észt és dán katonákkal is, akikkel közösen táboroznak. Mindenekelőtt azt szeretném mondani, hogy nem tudom kellőképpen kifejezni hálámat azoknak a különféle tagállamokból, illetve tengerentúli szövetségeseinktől származó férfiaknak és nőknek, akik erejüket nem kímélve dolgoznak azon, hogy békét teremtsenek ezen a boldogtalan – bár kétségkívül gyönyörű – tájon.

Csak egy dolgot szeretnék mondani erről a jelentésről. Úgy tűnik, hogy nyugati szövetségként egy hibát követünk el, ami a máktermesztés felszámolására irányuló politikánkkal kapcsolatos. Azok a képviselőtársaink, akik vidéki választókörzeteket képviselnek, jól tudják, hogy nincs a világon konzervatívabb a kistermelőknél. Mi viszont az afganisztáni mákültetvények kipusztításának politikájával olyan népességet vettünk célba, akiknek korábban erős érdeke fűződött a rendhez és a tulajdonhoz, és gazemberekké, útonállókká változtattuk őket, amiatt az elvünk miatt, hogy ki kell pusztítani egy növényt, amelynek van piaca, hiszen az egész világon hiány van opiátokból és morfinból.

Ha legalább a tulajdonjogokat helyre tudnánk állítani, elkezdhetnénk lerakni az alapokat egy virágzó civil társadalom megteremtéséhez Afganisztánban, független kormányzati tisztviselő réteggel és kellő időben egy képviseleti kormánnyal.

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0733/2010

  Joe Higgins (GUE/NGL). – Elnök asszony, ellene szavaztam az euróövezet érdekében egy állandó válságkezelési mechanizmus létrehozásáról szóló állásfoglalásnak, mert Írországban és Görögországban láthatjuk a valóságban, hogy az ilyen mechanizmusok célja a spekulánsok és válogatott profithajhász cápák által uralt, válság sújtotta pénzügyi rendszer megmentése a dolgozó emberek, a nyugdíjasok és a szegények költségén.

Az Európai Tanács ma Brüsszelben minden valószínűség szerint úgy fog határozni, hogy módosítja a Lisszaboni Szerződést, hogy több hatáskört adjon magának a tagállamoknak szánt pénzügyi segítségnyújtás szigorú feltételekhez kötésére, ezáltal intézményesítve azt a tételt, hogy a társadalomnak kell megfizetnie a válságért. Figyelmeztetem az ír kormányt, ne gondolja, hogy a Lisszaboni Szerződés ilyen módosítását népszavazás nélkül rá tudja kényszeríteni az ír népre. Az ír kormánynak azt már sikerült elérnie, hogy országunk a spekulánsok és a pénzügyi piacok nevében eljáró IMF vazallusállamává váljon. Népszavazást követelünk a Lisszaboni Szerződés minden módosításáról, hogy az ír népnek lehetősége legyen ellenállni, még mielőtt a pénzügyi piacok főállású rabszolgájává teszik.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Jelentés: Chrysoula Paliadeli (A7-0311/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Igennel szavaztam arra a bizottsági javaslatra, hogy az „Európai Örökség” cím eredeti koncepcióját kormányközi fellépésből hivatalos uniós fellépéssé kell kibővíteni, hogy hozzájáruljon az erősebb európai identitás kialakulásához. Azért szavaztam így, mert úgy gondolom, hogy ennek a címnek a javasolt célja nemcsak az Európai Unió belső kohéziójának ösztönzése kellene, hogy legyen, hanem az is, hogy a határain kívül is megmutassuk az európai egységet és értékeket. A címet az EU-n belüli eredmények tényleges kimutatását követően kell értékelni és átültetni a gyakorlatba.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Szavazatommal támogattam ezt az állásfoglalást a Bizottság arra vonatkozó javaslatáról, hogy az „Európai Örökség” címet eszközként használják fel – több más, hatékonyabb eszköz mellett – az Európai Unió és polgárai közötti szakadék áthidalására, annak hangsúlyozására, hogy Európa történelme egy különböző, tehát gazdag és egymást kiegészítő kulturális örökség eredménye. Egyetértek azzal, hogy a tagállamok arra vonatkozó döntése, hogy az „Európai Örökség” címet az EU keretei közé helyezik, nemcsak a cím láthatóságát, presztízsét és hitelességét fogja növelni, hanem az európai polgárok közötti kohézió és szolidaritás régóta vágyott ideáljának eléréséhez is hozzá fog járulni. Támogatom az előadó álláspontját, miszerint az európai integrációt előmozdító eszköznek tekinthető cím jelképes értéke miatt előnyben kell részesíteni a transznacionális helyszíneket, mivel ezek a közös vonásokra hívják fel a figyelmet; elősegítik a hálózatépítést, bátorítják az országok és régiók közötti együttműködést és a feladatok közös megoldását. Úgy vélem, hogy az „Európai Uniós Örökség” cím – amely az európai polgárokban (a történelem ismeretén és a kultúrák közötti párbeszédet elősegítő tevékenységekben való részvételen keresztül) erősíti a közös örökség érzését és hosszú, lezáratlan folyamatként előrevetíti az EU építését – egy lépés ebbe az irányba.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) 2007-ben az Európai Unió több tagállama összefogott annak érdekében, hogy létrehozzák az „Európai Örökség” címet. A kezdeményezés arra szolgált, hogy „megerősítse a közös európai identitás támogatottságát az európaiak körében, és elősegítse a közös kulturális térben való összetartozás érzésének kialakulását” azáltal, hogy meghatározott számú, a kontinens különböző pontjain lévő különleges helyszíneket választanak ki. Az Európai Unió Tanácsa 2008-ban ismertette a Bizottsággal következtetéseit, felkérve a Bizottságot, hogy nyújtson be olyan jogalkotási javaslatot, amely az Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezéshez hasonlóan lehetővé tenné, hogy ez a kormányközi kezdeményezés valódi európai uniós címmé alakuljon. A Tanács javaslatai nyomán a Bizottság ezután hatásértékelést és nyilvános konzultációt kezdeményezett. A konzultációt követően a Bizottság javaslatot tett egy európai parlamenti és tanácsi határozatra az „Európai Örökség” címre irányuló európai uniós fellépés létrehozásáról. Én ezt a szöveget támogattam.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Azért szavaztam e jelentés mellett, mert Európa történelme egy különböző, tehát gazdag és egymást kiegészítő közös kulturális örökség eredménye. Ez ismét igazolja, hogy az EU olyan erős értékekben gyökeredzik, mint a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, a kulturális különbözőség, a tolerancia és a szolidaritás. Az európai kultúra világszerte széles körben elismert szerepének köszönhetően az Európai Parlament jóváhagyja egy olyan cím ötletét, amely túllép az Európai Unió határain, és amelyet nagyra törő eszközként fel lehet használni a külpolitikákban is. Politikai célja elérése érdekében az új „Európai Örökség” címnek a szimbolikus és/vagy oktatási értékekre kellene összpontosítania. Emellett ragaszkodnia kell a szoros együttműködéshez a díjazott helyszínek között, a legjobb gyakorlatok megosztása és közös projektek kezdeményezése érdekében. Szeretném hangsúlyozni, hogy a tagállamok arra vonatkozó döntése, hogy az „Európai Örökség” címet az EU keretei közé helyezik, nem csak a cím láthatóságát, presztízsét és hitelességét fogja növelni, hanem hozzá fog járulni az európai polgárok közötti kohézió és szolidaritás régóta vágyott ideáljának eléréséhez is.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az egyik dolog, amiben Európa rendkívül gazdag, az a kulturális sokszínűség, ahogyan azt kulturális, művészeti, építészeti és nyelvészeti örökségének sokszínűsége tökéletesen tükrözi. Ez a sokszínűség, a gazdag történelem és az örökség nagyfokú tiszteletben tartása és megőrzése teszi Európát egyedülállóvá. Mégis, miközben mindnyájan osztozunk ezen a gazdag és viszonylag kis területen, az az igazság, hogy sok esetben nem vagyunk elég közel egymáshoz, nem érdeklődünk eléggé. Ezért úgy gondolom, hogy ez a kezdeményezés szorosabb kötelékeket teremthetne az európai polgárok között, egyúttal erősíthetné az európai örökség és a mindnyájunk számára közös értékek megismerését, ami által Európa egy igazán sokszínű unióvá válhatna.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az előadó által javasolt módosítások összességében véve javítottak a Bizottság kezdeti tervezetén, mindazonáltal van néhány negatívum is. Ami a többnyelvűség népszerűsítését illeti, az előadó által javasolt módosítások nem érintik a központi kérdést, ezért nem korrigálják az eredeti javaslat súlyos hibáját. A többnyelvűség valódi, tényleges népszerűsítését nem az „Unió nyelveinek használatával” lehet elérni, hanem inkább az Unió különféle nyelveinek használatával. A jelentés konkrét célkitűzéseinél is fontosabbak azonban a koncepció hátterében rejlő tévedések. Az „Európai Örökség” cím (vagy az „Európai Uniós Örökség” cím) a közös értékeken, például a szabadságon, demokrácián stb. alapuló egységes európai identitás és egységes európai kultúra kialakításának téveszméjére épül.

Egységes „európai kulturális örökség” nem létezik. Európa egész kultúrtörténete, akárcsak történelmének egésze, nemcsak a sokszínűségre és a csodálatra méltóan kreatív, haladó energiára épül, hanem az erőszakos, ellenséges konfliktusokra, az intoleranciára, a kulturális uralom többféle vonulatára és közegére. Az örökség területe különösen kényes a történelemmel való szoros kapcsolata miatt, ami súlyos aggodalomra ad okot, hogy ez esetleg a történelem átírásához vezethet, ahogy azt a közelmúltban is tapasztalhattuk.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) Létfontosságú kérdés, hogy az Európai Unióról és intézményeiről milyen kép alakul ki a polgárok szemében. A közvélemény-kutatási eredmények sajnos azt mutatják, hogy az európai identitás és egység érzése egyre ritkább az európai lakosság körében, és az európai intézmények iránti bizalomról is ugyanez mondható el. A közös történelmünk és közös kulturális gyökereink megismerésének támogatása különösen hasznosnak bizonyulhat abban a folyamatban, hogy az EU-t közelebb vigyük a polgárokhoz, és a közöttük lévő kohézió és szolidaritás érzésének kialakítását is segítheti. Az új „Európai Örökség” cím talán pont ebben a tekintetben lenne hasznos. A cím odaítélésére vonatkozó eljárások összehangolása és a kritériumok egységesítése növelné a presztízsét és javítana az EU-ról kialakult képen, emellett erősítené a polgárok bizalmát az olyan intézmények iránt, mint például az Európai Parlament.

  Jacek Olgierd Kurski (ECR), írásban. – (PL) Igennel szavaztam az „Európai Örökség” címre irányuló európai uniós fellépés létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló jelentésre. Úgy gondolom, hogy ez egy érdekes, értékes kezdeményezés, amely segíteni fogja az európai kultúra és eredményei népszerűsítését, és hozzá fog járulni a turizmus és az egyes régiók fejlesztéséhez. Örvendetes, hogy mi, a Parlament, nyomatékosítottuk, hogy az „Európai Örökség” címnek kiegészítenie, nem pedig megkettőznie kell más kulturális kezdeményezéseket, amilyen például az UNESCO világörökségi listája és az Európa Tanács „európai kulturális útvonalak” elnevezésű programja.

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy az „Európai Örökség” címet eszközként használják fel – több más, hatékonyabb eszköz mellett – az Európai Unió és polgárai közötti szakadék áthidalására; annak hangsúlyozására, hogy Európa történelme egy különböző, tehát gazdag és egymást kiegészítő közös kulturális örökség eredménye; annak elismerésére, hogy az EU olyan erős értékekben gyökeredzik, mint a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, a kulturális különbözőség, a tolerancia és a szolidaritás. A tagállamok arra vonatkozó döntése, hogy az „Európai Örökség” címet az EU keretei közé helyezik, nemcsak a cím láthatóságát, presztízsét és hitelességét fogja növelni, hanem hozzá fog járulni az európai polgárok közötti kohézió és szolidaritás régóta vágyott ideáljának megvalósításához is.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Örülünk a Bizottság azon javaslatának, hogy az „Európai Örökség” címet eszközként kell felhasználni – más kezdeményezésekkel együtt – az Európai Unió és polgárai közötti szakadék áthidalására; annak hangsúlyozására, hogy Európa történelme egy különböző, tehát gazdag és egymást kiegészítő közös kulturális örökség eredménye. Ezzel elismerjük, hogy az EU olyan erős értékekben gyökeredzik, mint a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, a kulturális sokféleség, a tolerancia és a szolidaritás.

A tagállamok arra vonatkozó döntése, hogy az „Európai Örökség” címet az EU keretei közé helyezik, nemcsak a cím láthatóságát, presztízsét és hitelességét fogja növelni, hanem hozzá fog járulni az európai polgárok közötti kohézió és szolidaritás régóta vágyott ideáljának eléréséhez, a közös európai identitás megteremtéséhez és az Unió és annak eredete iránti érdeklődésük felkeltéséhez is – ami az európai intézmények számára két alapvető kihívást jelent.

Az új címnek mindazonáltal a szimbolikus és oktatási értékekre kell összpontosítania, nem pedig a helyszín szépségére, és ragaszkodnia kell a szoros együttműködéshez a díjazott helyszínek között, a legjobb gyakorlatok megosztása és közös kutatási és fejlesztési projektek kezdeményezése érdekében.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Az „Európai Örökség” cím más kezdeményezésekkel együtt egy újabb módszer arra, hogy az Európai Unió közelebb kerülhessen polgáraihoz, és erősíthesse bennük az Európához való tartozás érzését. Emellett azt is lehetővé teszi, hogy előmozdítsuk körükben a közös történelem és az európai örökség megismerését. A cím hozzá fog segíteni a többnyelvűség és a kultúrák közötti párbeszéd ösztönzéséhez, és támogatni fogja az európai örökség népszerűsítésére irányuló hálózatok létrehozását. Erősíteni fogja a gazdasági vonzerőt, különösen a kulturális turizmus révén. A cím támogatásával fejleszteni fogjuk a multikulturális párbeszédet.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Számomra úgy tűnik, hogy az „Európai Örökség” cím hatékonysága pontosan azért megkérdőjelezhető, mert a tagállamok maguk dönthetik el, hogy részt vesznek-e a rendszerben. Emellett – és ebben egyetértek az előadóval – a javasolt kiválasztási kritériumok és azoknak a helyszíneknek a nagy száma, amelyek elnyerhetnék a címet, azt jelenti, hogy ezzel csökkenhet a minőség és a cím presztízse. A kulturális örökség területén meglévő kezdeményezésekkel, például az UNESCO világörökség programjával való szoros együttműködés hatékonyabb módszernek bizonyulhat. Azért nem szavaztam a jelentés mellett, mert nem foglalkozik kellő részletességgel a meghatározott célkitűzéseken alapuló kulturális örökségi cím bevezetésének szükségességével.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az a döntés, hogy az „Európai Örökség” címet az Európai Unió keretei közé kell helyezni, növelni fogja az Európai Unióhoz való tartozás érzését a polgárok körében, egyúttal erősíti a kohézió, a szolidaritás és az integráció eszméjét. Azért szavaztam az „Európai Örökség” címről szóló jelentés mellett, mert Európa azt a célt tűzte maga elé, hogy közös identitást teremt, közelebb hozza az EU-t a polgárokhoz azáltal, hogy felhívja a figyelmet gazdag, sokszínű történelmi és kulturális örökségére, amellyel mindenki azonosulhat, és ami által a fiatalok megismerhetik, felfedezhetik saját identitásukat és megoszthatják a többi európai fiatallal. A cím hivatalossá tétele az Európa létrejöttében történelmi szerepet betöltő helyszínek népszerűsítéséhez is hozzá fog segíteni.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Örömmel üdvözlöm az „Európai Örökség” cím létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatot. A közös európai identitás megteremtésének és az uniós érdekek támogatásának célja kulcsfontosságú a béke és a társadalmi kohézió szempontjából.

Az európai örökség népszerűsítésére javasolt intézkedés, egy transznacionális weboldal használata az európai fiataloknak szól, és arra ösztönözheti őket, hogy többet tudjanak meg a kontinens történelméről, megismerkedjenek a multinacionális örökséggel és a közös kulturális örökséggel, továbbá alaposabban tájékozódjanak azokról az emberekről és eszmékről, akik, illetve amelyek fontos szerepet töltöttek be magának az Európai Uniónak a megalakulásában.

Ez az intézkedés nagymértékben jelképes és oktatási értékű, és az európai történelmet és kultúrát egészében fogja bemutatni. Támogatom a jelentésben kinyilvánított szándékot, hogy meg kell védeni az Európai Parlament és a Tanács tényleges részvételét a helyszínek és a bemutatott tartalom kiválasztásában, hogy így biztosítsuk a kezdeményezés nagyfokú átláthatóságát és demokratikusságát.

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Gratulálok Paliadeli asszonynak a kitűnő munkához. Az Európai Parlament ma zöld utat adott az „Európai Örökség” címnek, azon történelmi helyszínek jegyzékének, amelyek fontossága túlmutat az országhatárokon. Az Európai Uniónak körülbelül 500 millió lakosa van, akik többnyire mindenekelőtt származási országuk állampolgárainak érzik magukat, nem európai polgároknak. Az erős európai identitás hiánya az európai integráció egyik akadályának is tekinthető, de ez egyáltalán nem meglepő. Az európai kontinens nyelvek és szokások végtelen mozaikja, és az ezt alkotó országok közötti különbségek sokszor nyilvánvalóbbak, mint a közös vonások.

Ez a kezdeményezés lehetővé fogja tenni az Európához tartozás érzésének megerősítését, valamint a különböző országok polgárai közötti fokozott összetartás kialakítását. Ezért fontos felhívni a figyelmet az európai integrációt jelképező és az integrációról megemlékező helyekre, illetve azokra a helyekre, amelyek az Európai Unió eszméinek és értékeinek állítanak emléket. Emellett az UNESCO világörökségi listáján szereplő helyszínekhez hasonlóan várhatóan az európai logót viselő helyek is több turistát vonzanak majd, ami kedvezően hat a helyi gazdaságra.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A közös európai identitás kialakítása és az Európai Unió és keletkezése iránti érdeklődés fokozása olyan kihívások, amelyekkel az európai intézményeknek szembe kell nézniük a tágabb értelemben vett kohézió és szolidaritás elérése érdekében. Bizonyosan vannak más, radikálisabb és nyilvánvalóbb módszerek is az európaiak Európai Unióba és annak vezetőibe vetett hitének fokozására (a közelmúltbeli pénzügyi válság megmutatta, hogy még sok tennivaló akad a közigazgatás felsőbb szintjein); azonban földrészünk történelmének és többnemzetiségű, mégis közös kulturális örökségének ismerete, valamint a fiatalabb generáció oktatásának erősítése az Európai Uniót létrehozó elképzelések és emberek témakörében hozzájárulhat az EU és polgárai között tátongó szakadék áthidalásához.

  Joanna Senyszyn (S&D), írásban. – (PL) A Kulturális és Oktatási Bizottság tagjaként igennel szavaztam a Parlament állásfoglalásának az „Európai Örökség” címre irányuló európai uniós fellépés létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatra. Az uniós cím létrehozásának gondolata abból a szempontból fontos, hogy a polgárokat ezáltal jobban meg lehet ismertetni az Európai Unió történelmével és kulturális örökségével, emellett az európai identitás és az országok közötti kapcsolatok kialakításához is hozzásegít.

Az EU „Európai Örökség” címének elnyerésére jelentkező tagállamokban kiválasztott helyszínek segítségével jobban tudatosítani fogjuk az emberekben azt, hogy az európai történelem mindnyájunkat érint, függetlenül a lakóhelyünktől, nyelvünktől vagy kultúránktól. Az „Európai Örökség” cím uniós kezdeményezéssé változtatása hozzá fog segíteni a hitelességének, láthatóságának és presztízsének növeléséhez. Ez pedig gazdasági és társadalmi előnyöket jelenthet, többek között abban a formában, hogy a címet elnyerő helyszínek vonzóbbá válnak a turisták szemében. A címet elnyerő helyszínek kiválasztása ahhoz is hozzá fog járulni, hogy a fiatalokban felkeltsük az érdeklődést az európai eszmék és népek iránt, növeljük az ilyen irányú ismereteiket, és ezáltal közelebb hozzuk egymáshoz Európa lakosait.

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) Az „Európai Örökség” cím kezdeményezés az európai integráció folyamatában szerepet játszó városok, emberek és tevékenységek népszerűsítésére irányul. Célja, hogy a polgárokat jobban megismertesse a Közösség alapjául szolgáló alapvető értékekkel, amilyen például a demokrácia, a szolidaritás, a kulturális sokszínűség és a tolerancia. Az „Európai Örökség” címet elnyert helyszínek listája egyfajta térképet fog rajzolni kontinensünk hagyományairól és kultúrájáról, illetve azokról a helyekről, amelyeknek döntő szerepe volt az európai identitás kialakításában. Európa közös, mégis sokszínű öröksége erősítheti az ilyen identitás érzését a polgárokban, és fokozhatja az európai kohéziót. Ez a kezdeményezés platformként fog szolgálni az európai országok és régiók közötti együttműködéshez. Mindemellett az idegenforgalom ágazatára is kedvezően hathat egyrészt a régiók vonzerejének növelésével, másrészt a gazdasági helyzetük javításával. Egyetértek azzal, hogy ezt a rendszert hivatalos, az EU égisze alá tartozó kezdeményezéssé kell emelni, mivel ezáltal szélesebb körű elismertséget nyer, nagyobb lesz a hitelessége és a presztízse. A rendszer ismertségének növekedése folytán a polgárok nagyobb számban tudnak majd azonosulni az európai integrációt jelképező, illetve arról megemlékező címekkel.

A rendszernek az UNESCO nemzetközi rendszerével és az Európa Kulturális Fővárosa rendszerrel párhuzamosan, azokat kiegészítve kell működnie, mivel az „Európai Örökség” cím az oktatási és jelképes értékek szintjén érvényesül, és kisebb mértékben foglalkozik az esztétikai és építészeti minőségekkel. Módot kell keresnünk arra, hogy a polgárokban erősítsük az Európához való tartozás érzését.

  Csanád Szegedi (NI), írásban. – (HU) Fontosak tartom az európai értékeket - mint például a magyar rovásírást - melyek elismerése, díjazása nélkülözhetetlen. Ebben az esetben viszont meg kell őrizni a hagyományt, hogy ténylegesen az Unióban található értékek kapják meg ezt a díjat. Elfogadhatatlan az, hogy ezt 3. országokra is kiterjesszék, hiszen ezzel csak az UNESCO világörökségi listáját kettőznék meg. Ugyanakkor bízom benne, hogy ezen díj kapcsán sikerül visszatérni a hagyományos európai értékekhez, és valódi elismerés lesz ennek a címnek az elnyerése. A jelentésben található fenti ellentmondások miatt tartózkodtam ezen a szavazáson.

Ajánlás: Doris Pack (A7-0334/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A Cselekvő ifjúság programban és az egész életen át tartó tanulás programjában való svájci részvételről szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mert ezt kedvező tényezőnek tartom az európai ifjúsági stratégiában, mégpedig azért, mert ez egy szakasz az Európai Unión belüli ágazati politikák terén az országgal folytatott együttműködés folyamatában. Mivel Svájc humán, gazdasági és szociális szempontból részt akar venni ebben a fiatalokat érintő projektben, az Európai Uniónak csak előnye származhat abból, ha a harmadik országokból, például Svájcból származó fiatalokat bevonja az uniós integrációs folyamat megismertetésébe a fiatalabb generációk körében.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Azért szavaztam ezen ajánlás mellett, mert nincs kétségem afelől, hogy az EU Svájccal való együttműködése az uniós oktatás, tudomány és ifjúságpolitika területén kölcsönösen előnyösnek bizonyul az e területekre vonatkozó szakpolitikák fejlesztése és hatékony megvalósítása szempontjából. Svájc részvétele a 2007–2013 közötti Cselekvő ifjúság programban és az egész életen át tartó tanulás programjában lendületet fog adni ezeknek a programoknak, új lehetőségeket teremt a résztvevők csereprogramjaihoz, a tapasztalatok megosztásához, az Unió pénzügyi és egyéb érdekeinek megőrzése mellett.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A Cselekvő ifjúság program szándéka, hogy az ifjúságpolitika területén fejlessze és támogassa az együttműködést az Európai Unióban. Célja, hogy ösztönözze a fiatalok közéleti részvételét, különös tekintettel a hátrányosabb helyzetű vagy fogyatékossággal élő fiatalokra, és erősítse a kezdeményezőkészséget, a vállalkozói szellemet és a kreativitást. Az oktatással és az egész életen át tartó tanulással foglalkozó program hozzájárul az Unió mint fejlett tudásalapú társadalom fejlődéséhez, a lisszaboni stratégiában kitűzött céloknak megfelelően. A tagállamok intézkedéseit támogató és kiegészítő program célja, hogy ösztönözze a közösségi oktatási és képzési rendszerek közötti cserét, együttműködést és mobilitást, hogy a minőség terén világszínvonalat érhessenek el. Svájc, amely nem tagállama az EU-nak, jelenleg nem vesz részt ezekben a programokban. Úgy vélem, ennek másképp kellene lennie, és a nyitott Unió jegyében svájci szomszédainkat is be kell vonnunk ezekbe a politikákba. Ezért szavaztam e jogalkotási állásfoglalás mellett, amely Svájcot is beemeli ezekbe a fontos programokba.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Az Európai Parlament által készített ajánlás mellett szavaztam, mert helyeslem a Cselekvő ifjúság programban és az egész életen át tartó tanulás programjaiban való svájci részvételről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot. Bár Svájc úgy döntött, hogy nem csatlakozik az Európai Gazdasági Térséghez, mindazonáltal az Európai Unióval szoros együttműködést folytat az oktatás, képzés és ifjúságpolitika területén. Ez a megállapodás helyénvaló, mert Svájc kötelezettséget vállalt az Európai Bizottság által megállapított feltételek és rendelkezések betartására. Ráadásul a svájci résztvevők által benyújtott projektekre és kezdeményezésekre ugyanazok a feltételek, szabályok és eljárások érvényesek, mint amelyeket a tagállami projektek esetében alkalmaznak. A pénzügyi ellenőrzés és auditálás tekintetében Svájc betartja az európai uniós rendelkezéseket. A kétoldalú megállapodásnak megfelelően Svájc nemzeti ügynökséget állít fel a programok nemzeti szintű végrehajtásának összehangolása céljából, és éves hozzájárulást fizet mindegyik programhoz (2011-ben 1,7 millió eurót a Cselekvő ifjúság programhoz és 14,2 millió eurót az egész életen át tartó tanulás programjához).

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az oktatási ügyekben való együttműködés Svájccal fontos lépés az EU-Svájc kapcsolatokban. A szóban forgó két program támogatja az egész életen át tartó tanulást és a fiatalok bevonását az európai integrációba, a tolerancia és az európai fiatalok közötti szolidaritás révén. A Bizottság és Svájc között létrejött megállapodás helyénvaló, mivel a programok svájci résztvevői az összes többi európai fiatallal egyenlő feltételekkel jelentkezhetnek, Svájc pedig kötelezettséget vállal az európai szabályok alkalmazására és felügyeletére, valamint a két programhoz való pénzügyi hozzájárulásra.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban. – Az Európai Parlament Svájccal való kapcsolatokért felelős küldöttségének elnökeként üdvözlöm e jelentés elfogadását. Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Unió tagállamai megállapodtak a Cselekvő ifjúság program létrehozásáról, amely hatályba lépteti a jogi keretet a fiataloknak szóló nem formális tanulási tevékenységek támogatásához. A javaslat célja, hogy lehetőséget adjon Svájc részvételére a Cselekvő ifjúság programban és az egész életen át tartó tanulás programjában. Svájc az egyetlen olyan európai ország, amelyik úgy vesz részt ezekben a programokban, hogy nem tagja az EGT-nek, illetve nem tagjelölt vagy potenciális tagjelölt ország. Bár Svájc úgy döntött, hogy nem csatlakozik az Európai Gazdasági Térséghez, folyamatos érdeklődést mutat az Európai Unióval való szorosabb együttműködés iránt az oktatás, a képzés és az ifjúság területén.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy a jó oktatási rendszer, amely biztosítja, hogy a fiatalok a lehető legjobb oktatásban részesüljenek, minden ország számára rendkívül fontos. A képesítések, az ismeretek és az oktatás jó színvonala közvetlenül kihat a kultúrára és a munkaerőpiacra, és ennek következtében a polgárok életszínvonalára is. Minden ország büszke akar lenni a fiataljaira, és minden fiatal szeretne lehetőséget kapni arra, hogy új kultúrákat és nyelveket ismerjen meg és szakmai tapasztalatokat szerezhessen külföldön. Az Európai Unió jól fejlett diákcsererendszerrel és nyitott munkaerőpiacokkal büszkélkedhet, ami azt jelenti, hogy minden európai fiatal számára számtalan lehetőség nyílik a szellemi és szakmai fejlődésre. Svájc részvétele a Cselekvő ifjúság programban azt mutatja, hogy az ország számára kiemelten fontos az Európai Unióval való együttműködés, különösen az oktatás területén. Nem szabad meggátolnunk, hogy a fiatal svájci polgárok is részesüljenek a közösségi oktatás kiváltságaiból és lehetőségeiből.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Egyre nagyobb figyelem jut az oktatásra és képzésre, a kutatásra, és különösen arra, hogy a fiatalok milyen erőforrást jelentenek az Európai Unió számára. Az újabb tanulmányi lehetőségek biztosításával még több esélyt szeretnénk kínálni polgárainknak. Az oktatási, képzési, kulturális, kutatási és ifjúsági programoknak kulcsfontosságú szerepe van ebben a stratégiában. A Cselekvő ifjúság program célja, hogy ösztönözze az aktív európai polgárság érzését, a szolidaritást és a toleranciát az európaiak körében, serdülőkortól felnőttkorig.

A program támogatja a mobilitást az EU határain belül és azokon túl egyaránt, és oktatási, szociális és kulturális hátterüktől függetlenül ösztönzi az összes fiatal bevonását. A Svájccal és Norvégiával való kapcsolatokért felelős küldöttség tagjaként megszavaztam ezt a jelentést, mert úgy gondolom, hogy a svájci hatóságok és a Bizottság között aláírt megállapodás teljesen helyénvaló, és a két fél kölcsönös érdekét szolgálja. Ez lehetővé fogja tenni számunkra, hogy a lehető legtöbb fiatalt segítsük hozzá új készségek elsajátításához, és európai dimenzióval bíró tanulmányi lehetőségeket kínáljunk nekik.

  David Martin (S&D), írásban. – Bár Svájc úgy döntött, hogy nem csatlakozik az Európai Gazdasági Térséghez, folyamatos érdeklődést mutat az Európai Unióval való szorosabb együttműködés iránt az oktatás, a képzés és az ifjúság területén. Az EU oktatással, képzéssel és fiatalokkal kapcsolatos programjainak jogalapjai kezdetben nem irányozták elő Svájc részvételét, a helyzet azonban 2006-ban változott, amikor a Parlament és a Tanács elfogadta a 2007–2013-as Cselekvő ifjúság program és az egész életen át tartó tanulás programja létrehozásáról szóló határozatokat. A Tanács 2008 februárjában felhatalmazta a Bizottságot arra, hogy tárgyalásokat kezdjen a két programban való svájci részvételről. 2009 augusztusában megállapodás jött létre; aláírásának és 2011-től kezdődő ideiglenes alkalmazásának jóváhagyásáról pedig a Tanács már határozatot fogadott el. Támogattam ezt a javaslatot.

  Mario Mauro (PPE), írásban. – (IT) Svájc részvételét – egy olyan országét, amely úgy döntött, hogy nem akar az Európai Unióhoz tartozni – a Cselekvő ifjúság programban és az egész életen át tartó tanulás terén megvalósuló cselekvési programban nem lehet eleve kizárni, mindazonáltal gondosan mérlegelni kell. Ezért támogatom a Bizottság és a svájci kormány között létrejött megállapodás feltételeit, tehát Pack asszony jelentése mellett szavaztam. Helyénvaló a program előnyeinek biztosítása Svájc számára, ugyanakkor az Európai Unió összes pénzügyi és egyéb érdekének védelme is jogos.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Bár Svájc nem tagja az Európai Gazdasági Térségnek, kitartó érdeklődést mutat az Európai Unióval való szorosabb együttműködés iránt az oktatás, a képzés és az ifjúság területén. Ennek nagyon kedvező következménye e megállapodás megkötése Svájc részvételéről a Cselekvő ifjúság programban és az egész életen át tartó tanulás terén megvalósuló cselekvési programban. Az oktatás és az egész életen át tartó tanulás fogalma tényleg létfontosságú a tudásalapú gazdaság versenyképességéhez.

Ez az oktatás és képzés minden szintjére alkalmazható; az élet minden szakaszát és a tanulás összes különböző formáját érinti. Fejlesztenünk és erősítenünk kell a csereprogramokat, az együttműködést és a mobilitást. Ezen túlmenően az is fontos, hogy a fiatalokat, különösen a hátrányosabb helyzetűeket vagy fogyatékossággal élőket ösztönözzük a közéletben való részvételre, és erősítsük a kezdeményezőkészséget, a vállalkozói szellemet és a kreativitást, hogy elősegítsük az aktív európai polgárság érzését, növeljük a szolidaritást és ösztönözzük a toleranciát.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Svájc, amely némi pénzügyi hátteret biztosít a Cselekvő ifjúság programhoz és az egész életen át tartó tanulás programjaihoz, eléggé érthető módon most részt kíván venni ezekben a programokban. A tanulás szellemében az is egy pozitív fejlemény lenne, ha EU a közvetlen demokrácia tekintetében is példát venne Svájcról. Ha például a svájci lakosság a minaretek emelése ellen határoz, ezt a döntést elfogadják. Hasonló a helyzet a külföldi bűnözők kitoloncolásáról szóló friss kezdeményezés esetében. A svájci hatóságok tisztában vannak azzal, hogy amikor az emberek nemet mondanak, nemet is gondolnak, ezért meg sem próbálják addig ismételni a szavazásokat, amíg meg nem születik az elvárt eredmény, hogy aztán csodálkozhassanak a szavazói részvétel visszaesésén. A svájci példa nyomán érdemes lenne arról is elgondolkoznunk, hogy az embereknek milyen aggályaik vannak. Nem tudok teljes mértékben egyetérteni a jelentésben bemutatott szabályozásokkal, ezért szavaztam ellene.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió és a Svájci Államszövetség között létrejövő, a Svájci Államszövetségnek a Cselekvő ifjúság programban és az egész életen át tartó tanulás programjában (2007-2013) való részvételére vonatkozó feltételekről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló ajánlás mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a svájci hatóságok és a Bizottság közötti tárgyalások útján elért megállapodás kellőképpen kedvező: egyrészről növeli a programmal járó előnyöket Svájc számára, ugyanakkor megvédi az Európai Unió érdekeit, nem utolsósorban a pénzügyi érdekeit.

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) A mai plenáris ülésen a Cselekvő ifjúság programban és az egész életen át tartó tanulás terén megvalósuló cselekvési programban való svájci részvételről szóló jogalkotási állásfoglalás tervezetéről szavaztunk. Bár Svájc úgy döntött, hogy nem csatlakozik az Európai Gazdasági Térséghez, rendszeresen jelezte érdeklődését az Európai Unióval való szorosabb együttműködés iránt az oktatás, a képzés és az ifjúság területén. Ezen ajánlás révén megállapodás jött létre az EU és Svájc között, amely utóbbi számára lehetőséget ad a részvételre a Cselekvő ifjúság programban és az egész életen át tartó tanulás terén megvalósuló programokban.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Bár Svájc úgy döntött, hogy nem csatlakozik az Európai Gazdasági Térséghez, folyamatos érdeklődést mutat az Európai Unióval való szorosabb együttműködés iránt az oktatás, a képzés és az ifjúság területén. Az EU oktatással, képzéssel és fiatalokkal kapcsolatos programjainak jogalapjai kezdetben nem irányozták elő Svájc részvételét, a helyzet azonban 2006-ban változott, amikor a Parlament és a Tanács elfogadta a 2007–2013-as Cselekvő ifjúság program és az egész életen át tartó tanulás programja létrehozásáról szóló határozatokat. A Tanács 2008 februárjában felhatalmazta a Bizottságot arra, hogy tárgyalásokat kezdjen a két programban való svájci részvételről. 2009 augusztusában megállapodás jött létre; aláírásának és 2011-től kezdődő ideiglenes alkalmazásának jóváhagyásáról pedig a Tanács már határozatot fogadott el. Az EUMSZ 218. cikkének (6) bekezdése értelmében a megállapodás hatálybalépéséhez a Tanácsnak meg kell szereznie az Európai Parlament egyetértését. A Cselekvő ifjúság programot és az egész életen át tartó tanulás programját létrehozó, 2006-ban elfogadott európai parlamenti és tanácsi határozatok elvben már lehetővé tették Svájc részvételét. A Bizottság által a svájci hatóságokkal közösen elért megállapodás teljes mértékben megfelelő: a programok nyújtotta előnyöket oly módon terjeszti ki Svájcra, hogy közben megvédi az Európai Unió pénzügyi és egyéb érdekeit. Az előadó ezért javasolja, hogy a Parlament hagyja jóvá a Tanács határozattervezetét.

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) Svájc olyan ország, amelynek a meglévő kitűnő oktatási programjai ellenére meg kell küzdenie a felsőoktatáshoz való egyenlőtlen hozzáférés problémájával. Reméljük, hogy az EU-val való együttműködés azt fogja jelenteni, hogy a svájci fiatalok, különösen a bevándorló népességből származók, jobb esélyekkel jutnak be a felsőoktatásba. A fiatalok tanulmányi csereprogramjait segítő programokról szóló tagállami tapasztalatok egyértelműen azt igazolják, hogy ezek nemcsak a jó oktatást segítik elő, hanem az európai integráció terén is pozitív szerepet játszanak, ami az egyes országokban használt nyelvek elsajátításának, a kultúra és a hagyományok megismerésének köszönhető. Az egész életen át tartó tanulás programja ugyanakkor kiváló lehetőséget jelent arra, hogy felhívjuk a figyelmet a svájci nők szerepére. Az ország Európán belül utolsóként adott szavazati jogot a nőknek a szövetségi választásokon való részvételhez, és a nők sokáig olyan társadalmi csoportot képeztek, amelynek nemcsak a civil társadalomban való teljes körű részvétel okozott nehézséget, hanem az oktatáshoz való hozzáférés és a szakmai önmegvalósítás is.

Manapság azok a középkorú nők, akik szeretnének belépni a munkaerőpiacra, gyakran szembesülnek a képesítés vagy a tapasztalat hiányának problémájával, hiszen a gyermekgondozás magas költségei miatt jelentős számban voltak közöttük olyanok, akik inkább otthon maradtak, hogy gondoskodjanak a családjukról.

Jelentés: Laima Liucija Andrikienė (A7-0339/2010)

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A két jelentés az emberi jogok helyzetéről az EU-ban és a világban kihívást jelent a munkavállalóknak, akik a kapitalista válság fokozódásával megfulladnak a jogaik és az életük ellen intézett barbár támadás súlya alatt, mivel az EU, a tőke és a burzsoá kormányok velük próbálják megfizettetni a válság árát, hogy a monopóliumok profitját megmentsék. Ahhoz is vastag bőr kell, hogy a tőke politikai képviselői az emberi jogok őrének kiáltsák ki az EU-t, amikor éppen most folyik az új, még reakciósabb NATO 2020 doktrína elfogadása, és az EU az elsők között van a sorban, ha emberek és természeti erőforrások kizsákmányolásáról, bábállamok és reakciós rendszerek támogatásáról van szó. Mindeközben az EU valamennyi tagállamában látható, hogy a hosszú, véres harcokban megszerzett munkaügyi és szociális jogokat megsemmisítik, az alulról induló szerveződéseket és munkajogi küzdelmeket durván elfojtják, fokozódik a bevándorlók elleni hajsza és a rasszizmus, korlátozzák az alapvető szabadságokat és demokratikus jogokat, és egy sor országban törvényen kívül helyezik a kommunista pártokat és betiltják a kommunista jelképeket. Az emberi jogok állítólagos megsértéseire való rendszeres hivatkozás Kuba és más, az imperialista tervekkel szemben ellenálló országokkal szemben valójában durva fenyegetés, kényszerítés és nyomásgyakorlás, hogy megtörjék az emberek akaratát, és lemondjanak arról a jogukról, hogy szabadon dönthetnek saját sorsukról.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A decemberi plenáris ülés hagyományosan részben az emberi jogokkal foglalkozik. A Szaharov-díj odaítélése mellett az ülésszaknak az is nyomatékot ad, hogy ilyenkor kerül sor a Parlament éves jelentésének elfogadására az emberi jogok helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról. Az Unió egyik nemzetközi kötelezettségvállalása éppen arra vonatkozik, hogy világszerte támogatja a demokráciát és az emberi jogokat. Az idei jelentés említést tesz az e területen történt súlyos jogsértésekről és a helyzetet tovább súlyosbító gazdasági válságról, az éghajlatváltozásról, az új technológiákról és a terrorizmus elleni küzdelemről. Ajánlja a Lisszaboni Szerződés végrehajtását, különösen az új Európai Külügyi Szolgálat révén. Andrikienė asszony, a jelentés előadója kijelentette, hogy a következetes európai külpolitikának prioritásként kell kezelnie a demokrácia és az emberi jogok támogatását.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Szavazatommal támogattam „Az emberi jogok helyzete a világban” című, 2009. évi éves jelentést és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikáját, amely megvizsgálja, értékeli és egyes esetekben elemzi is az Európai Unió által az emberi jogok és a demokrácia terén végzett munkát és a jövőbeni kihívásokat. Ami a nők elleni erőszakot illeti, az Európai Parlament komoly aggodalmát fejezi ki a több országban mélyen gyökerező nemi alapú megkülönböztetés és családon belüli erőszak miatt, valamint felhívja a figyelmet arra, hogy a vidéki térségekben élő nők különösen kiszolgáltatott csoportot alkotnak. Ezért helyeslem a Parlament azon követelményét, hogy minden emberi jogi párbeszédben kifejezetten foglalkozzanak a nők jogaival, különösen a nőkkel és lányokkal szembeni megkülönböztetés és erőszak minden formája – beleértve a sérelmes tradicionális szokásokat és gyakorlatokat, mint például a nők nemi szervének megcsonkítását és a korai vagy kényszerházasságot –, az emberkereskedelem valamennyi formája, a családon belüli erőszak és a nőgyilkosság, valamint a munkahelyi és gazdasági kizsákmányolás elleni küzdelemmel és ezek megszüntetésével. Mivel még mindig gyermekek milliói válnak nemi erőszak, családon belüli erőszak, fizikai, érzelmi és szexuális zaklatás áldozatává, egyetértek azzal, hogy az EU-nak sürgős további intézkedéseket kell hoznia a gyermekmunka ellen, és hatékonyabban kellene alkalmaznia a rendelkezésére álló eszközöket.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió által az emberi jogok védelmezőjeként betöltött szerep olyan alapvető vonás, amelyről az intézményeknek nem szabad lemondaniuk, és amelyet meg kell tartani a diplomáciai munka prioritásának. A jelentés I. melléklete a legjobb bizonyíték erre, minthogy felsorolja mindazokat a helyzeteket, amikor olyan emberi jogi jogsértések történtek, amelyeket itt Európában bíráltunk, sőt, akár el is ítéltünk, Afganisztántól Szomáliáig, Oroszországtól Iránig. Nem nézünk félre, nem dugjuk homokba a fejünket, még akkor sem, ha stratégiai partnerségek forognak kockán, mert az egyéni érdekeket nem lehet a szabadság és az emberi jogok védelme elé helyezni.

Véleményem szerint az Uniónak továbbra is ki kellene tartania a bátor, közbeavatkozó, az emberi jogokért és demokráciáért küzdő álláspont mellett.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés része annak a visszatérő gyakorlatnak, amely nem más, mint színtiszta képmutatás a többség részéről, élen a jobboldallal és a szociáldemokratákkal, akik az emberi jogok védelmének nagyköveteként állítják be magukat. Ez egy önmagát leleplező gyakorlat, minthogy végigmegy a benne szereplő ellentmondásokon, nem utolsósorban az emberi jogok állítólagos védelmének bevetésén, hogy népszerűsítse a beavatkozást azokban az országokban, ahol a saját érdekei forognak kockán, tisztára mosva és támogatva a szövetségeseit, különösen az Egyesült Államokat.

Ennek példái közé tartoznak az úgynevezett CIA-repülőjáratok és az EU több országának bűnrészessége az emberrablásban, a foglyok kínzásában és illegális elszállításukban a guantánamói fogolytáborba, valamint Afganisztán folyamatos megszállása a NATO erők részéről és a polgári lakosság körében a terrorizmus elleni küzdelem ürügyén elkövetett, egymást követő mészárlások. A további példák között említhetjük a palesztin néppel szembeni apartheid politikájának fenntartását Izrael részéről, a Nyugat-Szahara folytatólagos marokkói megszállásának támogatását, valamint a Kubával szembeni illegális amerikai blokádot, amelyet az ENSZ Közgyűlése egymás után 18 alkalommal ítélt el. Ezek a politikák, akárcsak az őket támogató többségek, rossz szájízt hagynak az emberben: eljön majd az idő, amikor az emberek képesek lesznek elutasítani őket.

  Louis Grech (S&D), írásban. – Az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folyó küzdelemről szóló irányelv célja, hogy az emberkereskedők számára ellenségesebb környezetet teremtsen a bűnözők megbüntetésével, a megelőzés erősítésével és az áldozatok fokozott védelmének biztosításával. Elfogadhatatlan, hogy az emberkereskedelem még mindig létező jelenség Európában, amely emberek ezreit érinti, többnyire a kiszolgáltatott társadalmi csoportokból, például a kisebbségek, nők és gyermekek köréből, szexuális kizsákmányolás, kényszermunka, modern kori rabszolgaság és hasonlók céljából. Határozottan elítélem az emberkereskedelem áldozatainak mindenfajta kizsákmányolását, ezért támogatom az áldozatok megerősített védelmét és az emberkereskedőkre vonatkozó szigorúbb szankciók bevezetését. Az uniós országok közötti együttműködés javítása és az európai, nemzeti és regionális szinten működő különféle intézmények és szervezetek közötti koordináció megerősítése különösen fontos az irányelv sikeres végrehajtásához. Az EU-nak nemzetközi kapcsolatait arra kellene használnia, hogy kötelezze partnereit az emberkereskedelem visszaszorítására, és világszerte biztosítsa az áldozatok jogainak tiszteletben tartását. Emellett a nem uniós országokkal folytatott politikai párbeszédbe be kellene vonnia a nemzetközi emberi jogi rendszer politikai normáit, előírásait és elveit az emberkereskedelem leküzdése és megelőzése érdekében.

  Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) Szavazatommal támogatom ezt az állásfoglalást és azt a javaslatot, hogy kategorikusan követeljük az orosz hatóságoktól az orosz ügyvéd, Szergej Magnyickij meggyilkolásában bűnös személyek bíróság elé állítását, és felszólítom a Parlamentet, hogy mérlegelje annak lehetőségét, hogy az ügyben érintett orosz tisztviselőktől megtagadják az Európai Unióba való belépést, és valamennyi uniós tagállamban befagyasszák ezen tisztviselők bankszámláit és egyéb vagyonát. Egy ilyen követelés nyomatékosan jelezné az orosz hatóságok felé, hogy az Európai Unió polgárai elfogadhatatlannak találják az orosz igazságügyi rendszer súlyos hiányosságait, a törvények szelektív alkalmazását a hatóságok érdekében, valamint azt, hogy az emberi jogi jogvédők, független újságírók és ügyvédek elleni, esetenként halálos kimenetelű támadásokban bűnös személyek még mindig túl gyakran maradnak büntetlenül. Ez a jelzés megerősítené az EU támogatását a különösen nehéz körülmények között dolgozó oroszországi emberi jogi jogvédők iránt.

  Bogusław Liberadzki (S&D), írásban. – (PL) Az emberi jogok betartása az EU alapvető értékei közé tartozik, egyben olyan érték, amelyre a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja különösen nagy figyelmet fordít, mivel ez a képviselőcsoportunk által tartott ülések napirendjén gyakorlatilag minden alkalommal megjelenik. Fontos, hogy a Parlament egésze is figyelmet szenteljen ennek a témának. Ha világszerte megvizsgáljuk a helyzetet, érzékelhetünk valamilyen – jóllehet lassú – fejlődést. Még mindig vannak olyan országok, ahol a kormány kitartóan megsérti az emberi jogokat, ugyanakkor vannak olyanok is, ahol már megindultak a változások. Az előadó szóbeli módosítása tükrözte ezeket a kedvező oroszországi fejleményeket. A kubai helyzet ellenben még mindig aggodalomra ad okot, mint azt a 2010. évi Szaharov-díj díjátadó ünnepsége bizonyította. Meggyőződéssel szavaztam a jelentés mellett.

  David Martin (S&D), írásban. – Az emberi jogokról szóló éves jelentés óhatatlanul egyfajta visszatekintés, én mindazonáltal üdvözlöm ezt a gyakorlatot. Ez a jelentés a 2008. július és 2009. december közötti időszakkal foglalkozik, közvetlenül a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően. Nagyon örülök Cathy Ashton emberi jogok mellett tett kötelezettségvállalásának, és annak, hogy a vita során biztosított bennünket arról, hogy az emberi jogokat az EKSZ munkájában általánosan érvényesíteni fogják. Remélem, ez azt fogja jelenteni, hogy amikor jövőre az emberi jogi jelentést tárgyaljuk, az emberi jogokkal szembeni egységesebb, következetesebb hozzáállásról tudunk majd beszámolni az EU részéről.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Ez az éves jelentés arra szolgál, hogy hangsúlyozza az Európai Parlament erős elhatározását és hosszú távú erőfeszítéseit az emberi jogok és a demokrácia megvédésére a világban, egy egyre inkább integrált és hatékony európai politika révén, amely minden politikai területen nagyobb fokú összhangot és következetességet tud garantálni, akár a harmadik országokkal való kétoldalú kapcsolatokon keresztül, akár a nemzetközi és helyi civil társadalmi szervezetek támogatása segítségével. Mindenekelőtt kitartunk amellett, hogy alaposan értékelni kell az európai szomszédságpolitika (ENP) emberi jogi szempontjait, és az értékelésnek ki kell terjednie a meglévő mechanizmusok, például a cselekvési tervek, az előrehaladásról szóló jelentések, az emberi jogi párbeszédek és a nem uniós országokhoz fűződő kapcsolatok elmélyítésére vonatkozó döntéshozatali folyamat következetességére és eredményességére.

Szeretnénk ismertebbé tenni az Európai Unió jövőbeli csatlakozását az emberi jogok európai egyezményéhez, mivel ez lehetőséget biztosít az emberi jogok uniós határokon belüli és kívüli védelme iránti elkötelezettségének bizonyítására. Ezért felszólítjuk az EU tagállamait ennek támogatására és arra, hogy kötelezzék el polgáraikat e cél mellett.

  Mario Mauro (PPE), írásban. – (IT) Az emberi jogok 2009-es helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló jelentés rendkívül fontos eszköz az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) által az emberi jogi politika terén betöltött szerep megerősítésére. Sőt, valójában mindig ezek a dolgok jelentették azt a védjegyet, amely az Európai Uniót a világon egyedülállóvá teszi.

Egyetértek Andrikienė asszonnyal, amikor hangsúlyozom, hogy a vallás és a meggyőződés szabadsága az összes emberi jog között lényeges és alapvető jognak számít, amelyet tiszteletben kell tartani, valamint hogy a nem uniós országokkal kötött kétoldalú megállapodásokban szereplő, az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó feltételeket határozottabban és hatékonyabban kell érvényre juttatni. Ezért helyénvaló felszólítani a főképviselőt arra, hogy az EU emberi jogi politikájába építse be a vallás, illetve a meggyőződés szabadságának kérdését, továbbá hogy az emberi jogokról szóló éves jelentés tartalmazza a vallás, illetve a meggyőződés szabadságával kapcsolatos helyzet alapos értékelését. Szavazatommal támogattam Andrikienė asszony jelentését.

  Kyriakos Mavronikolas (S&D), írásban. – (EL) Az Európai Uniónak minden tőle telhetőt meg kell tennie az emberi jogok tekintetében irányadó elvek és szabadságok alkalmazásának biztosítása érdekében, hogy vezető szerepet játszhasson ebben az ágazatban. Létre kell hozni egy speciális emberi jogi szolgálatot, és – ami még fontosabb – az Uniónak nyomon kell követnie azokat a területeket, ahol vannak uniós képviselők. Az Európai Uniónak a tagállamaiban is felügyelnie kell és gondosan nyomon kell követnie az emberi jogok megsértéseit.

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Nem támogattam ezt a jelentést, mert nem helyteleníti vagy bírálja az EU kettős mércéjét az emberi jogok tiszteletben tartása és támogatása terén, úgy a tagállamaiban, mint azokban a harmadik országokban, amelyekkel különleges politikai és kereskedelmi kapcsolatai vannak. Nem mondja ki, hogy az uniós kormányok az emberi jogokkal gyökeresen ellentétes politikákat állítottak össze és vezettek be olyan területeken, mint például a bevándorlás, faji vagy biztonsági alapon történő tömeges kiutasításokkal és őrizetbe vételekkel, ami súlyos emberi jogi jogsértésekre adott lehetőséget, például az emberek illegális őrizetbe vételére és titkos börtönökbe való átszállítására, ahol aztán megkínozták őket.

Maga az EU is fogadott el az emberi jogokkal ellentétes irányelveket – ilyen például a kiutasítási irányelv –, és különleges kereskedelmi vagy politikai kapcsolatokat kezdeményezett, illetve fejlesztett tovább olyan országokkal, mint Marokkó, Kolumbia vagy Izrael, amelyek módszeresen megsértik az emberi jogokat. Bár azt értékelem, hogy a jelentésben most először szó esik a Nyugat-Szahara autonómiával nem rendelkező területein fennálló emberi jogi helyzetről is, nem támogatom ezt a jelentést a fent említett elemek kihagyása miatt, illetve azért sem, mert negatívan hat az emberi jogokra az EU szabadkereskedelmi megállapodásaiban, nem beszélve az olyan országokról megfogalmazott alaptalan, túlzó bírálatairól, mint Kuba és Venezuela.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) „Az emberi jogok helyzete a világban” című, 2009. évi jelentés nagyon részletes, és témák széles körével foglalkozik. Sajnos valamiért az a benyomásom támadt, hogy kétségbeesetten próbáltak minden lehetséges kérdést ide egybegyűjteni, de ebben nem követtek semmilyen világos stratégiát. Tény, hogy az Európai Uniónak fontos kérdésnek kell tekintenie a demokrácia támogatását szerte a világon. Ez azonban világos hozzáállást és határozott, következetes stratégiát igényel a problémák rendezéséhez, mivel ezek némelyike rendkívül bonyolult. Mivel semmilyen jel nem utal egy ilyen stratégiára, tartózkodtam a záró szavazáson.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE), írásban. – (LT) Bár már több mint 60 év telt el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának aláírása óta, a világon még mindig sok olyan hely van, ahol ez a nyilatkozat nem több, mint egy darab papír. Sajnos Európában is sok ilyen hely van, ezen a kontinensen, ahol az emberi jogok védelme mint a demokrácia egyik alapelve megszületett. Az Európai Unió, amelyről bátran állíthatjuk, hogy az emberi jogok terén világelső, komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a világ más részein is biztosítsa az emberi jogok védelmének legalább a minimumszintjét. Ezért gratulálok kollégámnak, Andrikienė asszonynak, hogy sikerült egy igazán átfogó jelentést készítenie, és felhívta a figyelmet a helyzet összetettségére szerte a világon. Remélem, hogy ez a jelentés hozzá fog járulni a helyzet javításához, és a jövőben az ilyen jelentések rövidebbek lesznek.

  Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – (LT) Az Európai Parlament idei emberi jogi jelentése mellett szavaztam, mivel ebben az EU-hoz földrajzilag közel és tőle távol található országok egyaránt helyet kaptak. Az EP a jelentésben felszólítja Kínát – a legnagyobb számú kivégzést végrehajtó országot –, hogy tegye nyilvánossá az országban végrehajtott kivégzések számát, és ezáltal tegye lehetővé a téma átlátható elemzését és megvitatását. Ennek arra kellene ösztönöznie az országot, hogy meggyorsítsa a büntetés e barbár formájának eltörlését. Ugyanakkor szégyenletes, hogy a halálbüntetést mind a mai napig alkalmazzák a demokratikus Amerikai Egyesült Államokban. A jelentés aggodalmát fejezi ki a fegyveres konfliktusokban részt vevő vagy más módon érintett, sőt az ilyen konfliktusokban tevőleges részvételre kényszerített gyermekek miatt. A jelentéshez benyújtott módosításaimban – amelyeket az Európai Parlament Külügyi Bizottsága is elfogadott – szorgalmaztam, hogy a Bizottság és a Tanács gondoskodjon róla, hogy a harmadik országokkal való kapcsolatokban kötelező legyen a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló uniós iránymutatások betartása. Ugyancsak arra hívom fel az EU és az ENSZ intézményeit, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket a háborúkban tevőlegesen részt vevő gyermekek leszerelése, rehabilitációja és ismételt beilleszkedése érdekében.

Sürgetem az észak-koreai hatóságokat, hogy tegyenek konkrét és kézzelfogható lépéseket az emberi jogi helyzet javítása érdekében. Szorgalmazom, hogy Phenjan tegye lehetővé, hogy független nemzetközi szakértők ellenőrizzenek minden típusú fogva tartási létesítményt, és engedélyezze, hogy ENSZ-különmegbízottak látogassanak az országba. Felszólítom továbbá az észak-koreai hatóságokat, hogy oldják fel a nemzetközi személyzetre vonatkozó korlátozásokat annak érdekében, hogy ellenőrizni tudják a segélyek elosztását, valamint biztosítsák, hogy a nemzetközi segélyek eljutnak a rászorulókhoz.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés „Az emberi jogok helyzete a világban” (2009) című éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról a teljesség igényével, részletesen bemutatja a világ különböző részein történt emberi jogi jogsértéseket. Itt kell emlékeztetni az Európai Parlament rendíthetetlen elszántságára és régóta tartó erőfeszítéseire annak érdekében, hogy szerte a világon védje az emberi jogokat és a demokráciát azáltal, hogy az EU-n belül határozott, hatékony politikát alkalmaz az emberi jogok védelmére.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével történelmi lehetőség nyílik arra, hogy foglalkozzunk az emberi jogok és a demokrácia területére vonatkozó uniós politikában még meglévő hiányosságokkal. Ezért az előadóhoz csatlakozva arra szólítom fel az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy teljes körűen tegyen eleget a Lisszaboni Szerződés célkitűzésének és szellemének, hogy biztosítsa, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és előmozdítása központi helyet kapjon az Unió külpolitikájának különböző beavatkozási területein.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament tegnap Guillermo Fariñas kubai állampolgárnak ítélte a Szaharov-díjat a gondolat szabadságáért, aki azonban nem volt jelen. Széke üresen állt, mert a kubai kormány máskülönben nem engedte volna hazatérni. Ez a megdöbbentő, ugyanakkor jelképes példa kegyetlen formában emlékeztet bennünket arra, hogy az emberi jogi helyzet a világban nem javul. A halálbüntetés gyakorlata az otthonunkhoz közeli Fehéroroszországban, az akasztások és megkövezések Iránban, a női nemi szervek megcsonkítása Szomáliában, a tömeges nemi erőszak a Kongói Demokratikus Köztársaságban, az újságírók meggyilkolása Oroszországban, a 215 millió dolgozó gyermek, az önkényes fogva tartások, a tisztességtelen bírósági eljárások, a cenzúra és még számtalan más olyan barbárság, amely az Európai Uniótól állhatatosságot és meg nem alkuvást követel.

A ma elfogadott jelentés azt kéri tőlünk, hogy az emberi jogokat tegyük központi helyre az Európai Unió külső fellépéseiben, a fejlesztési, védelmi, kereskedelmi, halászati, bevándorlási és igazságügyi politikájában. Ezen értékek egyetemességének elsőbbséget kell élveznie a geopolitika felett, amire cinikus módon 2010. december 10-én ismét fény derült, amikor 15 ország gyáván meghátrált Kína kifejezett kérésére, hogy bojkottálják a Nobel-békedíj odaítélését Liu Hsziao-po kínai állampolgárnak.

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni Andrikienė asszonynak a kiváló munkához. A Parlament éves jelentése az emberi jogokról – az idén a 2009. évről – hivatkozási pont mindenki számára, aki érdekelt ebben a kérdésben. Ez a kiadás még fontosabb, mivel ez az első jelentés a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta, amely az Európai Unió számára nagyobb hatásköröket ad a külpolitika terén. Valójában az emberi jogok szempontjából a legnagyobb reménységünk a Lisszaboni Szerződés végrehajtása a külpolitika terén: az Európai Külügyi Szolgálatnak tükröznie kell a Szerződés prioritásait és szellemét.

Az egységes külpolitika egyik prioritásának a demokrácia és az emberi jogok támogatásának kell lennie. Befejezésül megjegyezném, hogy a Parlament éves emberi jogi jelentése nemcsak a problémák hosszú sorát mutatja be, hanem megoldásokat is javasol. A jelentés szót ejt a halálbüntetés eltörléséről több országban, a nők elleni erőszak, a gyermekek védelme, a kínzás elleni küzdelem, az emberi jogi aktivisták védelme, a demokrácia és a vallásszabadság elősegítése ügyében tett előrehaladásról és még sok másról.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A végleges szöveg szokás szerint jó és rossz hírekkel egyaránt szolgál. Néhány pozitívum: mindenekelőtt az, hogy a Magnyickijre vonatkozó kétrészes módosítást nagy többséggel elfogadtuk (318 igen, 163 nem és 95 tartózkodás). Az S&D és az ALDE módosításait mind elfogadtuk (LMBT, halálbüntetés/halálos injekció). A GUE módosításai közül kettőt elfogadtunk (egyenlő hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz/kezeléshez és Kolumbia). A negatívumok között meg kell említeni viszont, hogy elfogadást nyert az előadó (EPP) által benyújtott két módosítás az EIDHR-rel és azzal az igénnyel kapcsolatban, hogy több projektet kell szánni a demokráciára az emberi jogok helyett.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Igennel szavaztam Andrikienė asszony jelentésére, mert úgy vélem, hogy ismét hangsúlyoznunk kell, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása a modern társadalom tükre. Minden ember szabadnak és egyenlőnek születik, nekünk pedig nyilvánvalóan kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy ez az egész világon érvényesüljön. Bár az Európai Unió külpolitikájában történt néhány fontos előrelépés az utóbbi években, még mindig hosszú utat kell megtennünk az emberi jogok támogatására vonatkozó közös, egységes politika elfogadásáig.

A Tanácsnak és a Bizottságnak mindenekelőtt javítania kell az Európai Unió gyorsreagálási képességét a harmadik országokban történő jogsértésekre. Törekednünk kell arra, hogy az emberi jogokat napi szinten érvényesítsük és erősítsük, kezdve a halálbüntetés határozott elutasításával az Európai Unió egész területén. Ebben a szellemben befejezésül annyit szeretnék hozzátenni, hogy – mint Mahatma Gandhi mondta – az emberi jogok védelme a béke előfeltétele. Ezt soha nem szabad elfelejteni.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) „Az emberi jogok helyzete a világban” című, 2009. évi éves jelentésről és az EU ezzel kapcsolatos politikájáról szóló jelentés közel teljes áttekintést ad az emberi jogi problémákról szerte a világon. A jelentés az emberi jogi kérdések új típusairól is említést tesz, mint például az emberi jogok védelme és a terrorizmus elleni küzdelem. A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja módosításainak köszönhetően a jelentésbe bekerült egy fejezet az emberi jogok szerepéről az újonnan létrehozott Európai Külügyi Szolgálatban (EKSZ). Ez nagyon fontos, tekintettel arra, hogy az EKSZ mint új eszköz lehetőséget adhat nekünk arra, hogy felülvizsgáljuk az EU emberi jogi politikáját és egységesebben, határozottabban védjük az emberi jogokat szerte a világon. Ezért 100%-ig támogatom azt a javaslatot, hogy nevezzünk ki egy főképviselőt, aki szolgálatával együtt folyamatosan összehangolja az Unió emberi jogi politikáját. Az üzenet lényege egyértelmű: az emberi jogoknak központi helyre kell kerülniük az Európai Unió külpolitikájában. Még mindig hosszú út áll előttünk, de a Parlament rajta fogja tartani az ujját a világ vérkeringésén. Ez kivételesen pozitív dolog.

Jelentés: Pino Arlacchi (A7-0333/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Az új afganisztáni stratégiáról szóló jelentés mellett szavaztam. Úgy gondolom, hogy a nemzetközi segélyt közvetlenül az afgán hatóságoknak kellene folyósítani, ezáltal elkerülve a közvetítőket. Ami a békefolyamatot illeti, az EU szerepének lehetővé kellene tennie, hogy a Karzai kormány önállóan válassza meg párbeszédpartnereit, ragaszkodva ugyanakkor a következő előfeltételekhez: az al-Kaida betiltása, a máktermesztés felszámolása és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására való hajlandóság. Ami a rendőrség szakmai kiképzését illeti, egyetértek azzal a céllal, hogy nemcsak a rendőrtisztek és katonák létszámának növelésére kellene koncentrálni, hanem mindenekelőtt a képzésre, a szervezésre és a rendőri erők kapcsolataira a párhuzamos igazságszolgáltatási intézményekkel.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – Az állásfoglalás mellett szavaztam, és támogattam az Afganisztánnal szembeni pragmatikus megközelítést és az új felkelésellenes politikát, amely a helyi lakosság védelmére és a biztonságossá tett területek újjáépítésére irányul. A felkelés megszüntetésére irányuló új politikának időt kell adni, hogy eredményeket érhessen el, politikai megoldást kell találni, és tárgyalásokat kell folytatni minden oldallal. Meggyőződésem, hogy bármilyen hosszú távú megoldásnak magában kell foglalnia olyan konkrét intézkedéseket, amelyek célja a szegénység, alulfejlettség és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés megszüntetése, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának fokozása, a megbékélésre irányuló mechanizmusok megerősítése, az ópiumtermelés megszüntetésének biztosítása, az erőteljes államépítés és Afganisztán teljes beépülése a nemzetközi közösségbe, valamint az al-Kaida elűzése az országból. Tisztelegnünk kell a szövetséges erők kötelékében szolgáló férfiak és nők előtt, akik a szabadság védelmezése közben életüket veszítették, és osztoznunk kell családjuk, valamint valamennyi ártatlan afgán áldozat családjának gyászában.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az afganisztáni helyzet továbbra is aggodalomra ad okot. Közel 10 évvel azután, hogy a nyugati koalíció kiűzte a tálibokat a hatalomból, a béke és a jólét még mindig nem vált a mindennapok valóságává az afgán lakosság számára. Az országban évek óta alkalmazott stratégia hibás és cserére szorul. Az Uniónak ki kell nyilvánítania véleményét erről a kérdésről, és tudomásul kell vennie az Egyesült Államok katonai politikájának kudarcát a régióban. Csapataink megrekedtek, és ilyen körülmények között nincs remény egy esetleges kiútra. Mindezen okokból támogattam a Parlament állásfoglalását, amelyben új afganisztáni stratégiát kér. A mostanáig érvényben lévő rendszert meg kell változtatni. Kezelnünk kell a korrupciót és a pazarlást, hogy a nemzetközi segély végre betölthesse a szerepét. A béke a polgári fellépéssel fog visszatérni. A koalíciónak szigorúbbnak kell lennie a források ellenőrzése terén, ugyanakkor viszont be kell szüntetnünk az afgán ügyekbe való beavatkozást. Az afgán kormánynak szabad kezet kell kapnia, hogy az afgán társadalmat alkotó csoportok mindegyikével megtalálhassa az együttélési módot. A fejlődésben még mindig hosszú út áll előtte, nekünk pedig nem szabad veszélybe sodornunk ezeket a törékeny egyensúlyi állapotokat.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Tartózkodtam az új afganisztáni stratégiáról szóló jelentésről való szavazáson. A jelentésnek valóban van számos pozitív pontja, és elismeri a jelenlegi helyzet rendkívül szerencsétlen aspektusait és a nemzetközi közösség felelősségét, különös tekintettel a NATO-ra, az EU-ra és a tagállamaira, amelyek különböző módokon részt vesznek az afganisztáni háborúban és az ország „újjáépítésének” „irányításában”. A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy a pénzek és nemzetközi segélyek elosztása nem jut el az afgán népig. Azt is szemlélteti, hogy mennyire negatív és abszurd ez, hogy a külföldi csapatok továbbra is Afganisztánban maradnak, tekintettel arra, hogy ez – az emberáldozatok szempontjától eltekintve – azt bizonyítja, hogy a helyzet rosszabbodott, ami az afgán nép szegénységét, a nők jogainak tiszteletben tartását, az ópiumtermesztés folyamatos növekedését illeti, sőt, a maffiaszervezetek és a korrupció is megjelent az USA által alkalmazott privatizált biztonsági rendszer révén. Sajnos azonban a konzervatív erők módosításai, amelyek ellentmondanak az eredeti szövegnek, megváltoztatták a jelentést. Immár üdvözli a „felkelés megszüntetésére irányuló új politikát”, elfogadja Obama elnök menetrendjét, az EU-t a NATO-val és az USA-val való nagyobb fokú azonosulásra szólítja fel és elismeri a csapatok eredményességét és annak szükségességét, hogy ott maradjanak biztosítani a térséget.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Kilenc évvel az afganisztáni katonai beavatkozás megkezdése után Európa és szövetségesei talán a legnagyobb kihívással néznek szembe a külföldi beavatkozás és a globális biztonság tekintetében. Az igazság az, hogy Afganisztánban az elmúlt évtizedben az erős – és folyamatos – nemzetközi jelenlét ellenére az ország biztonsági helyzete romlott. A terroristák támogatása és kiképzése tovább folyik, és mindennek a tetejébe a fő társadalmi-gazdasági mutatók sem kielégítők. Jelenleg ezért a nemzetközi közösség és Európa fő célkitűzésének egy erős, stabil kormány létrehozását kell tekinteni, hogy a békefolyamat továbbra is támogatásban részesüljön, amennyiben tiszteletben tartja a jelentésben felsorolt három kötelezettségvállalást: (i) Afganisztán kötelezettségvállalását az al-Kaida kiűzésére az országból; (ii) a máktermesztés felszámolását és a kábítószer-kereskedelem elleni fellépést; valamint (iii) az alapvető emberi jogok alapszintű tiszteletben tartására való hajlandóságot.

Ezen a kereten belül és a NATO közegében tett nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban az afganisztáni katonai jelenlétet fokozatosan csökkenteni kellene, ugyanakkor a beavatkozás utáni stabilitás érdekében fenn kell tartani a békefenntartás és a biztonság nemzetközi támogatását.

  Carlo Fidanza (PPE), írásban. – (IT) Ez a jelentés talán a legjobb kompromisszum, amit ma el lehet érni az Afganisztánra vonatkozó új európai stratégia ügyében. Ez részben az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport által benyújtott kulcsfontosságú módosítások nagy számának köszönhető, amelyek révén kevésbé ideológiai, ugyanakkor pragmatikusabb lett, és képes elismerni az afgán területen zajló műveletek kilenc éve alatt felfedezett kritikus pontokat, valamint megnevezni a pozitívumokat és a fejlődés irányait, hogy a nemzetközi közösség jelenléte eredményesebb legyen, és kedvezzen az afgán hatóságok szuverenitásának teljes körű visszaállítása felé való átmenetnek.

Egy tisztán katonai válasz nem lehet elég, ez tény. Ez azonban egy szükséges előzmény ahhoz, hogy a tálib csoportok meggyengüljenek, hogy rá lehessen venni őket az al-Kaidával való összes kapcsolat megszakítására és a tárgyalások megkezdésére. A polgári vérontás megelőzése természetesen továbbra is prioritás, ugyanakkor nem szabad megtagadnunk magunktól a pilóta nélküli vadászgépek használatát, amelyek jól teljesítenek a pakisztáni határ környékén lévő területeken.

Meg kell erősíteni az Európai Unió afganisztáni rendőri missziója (EUPOL) felé tett kötelezettségvállalást, hogy tovább folytathassa a közrend fenntartására alkalmas rendőri erő kiképzését. Fokozni kell a bírók és közigazgatási tisztviselők képzését, hogy kedvezzünk az afgán intézmények megerősítésének, csökkentsük a korrupciót és megteremtsük a feltételeket ahhoz, hogy Afganisztánt vissza lehessen adni az afgánoknak.

  Joe Higgins (GUE/NGL), írásban. – Ez a jelentés felhívta a figyelmet az Afganisztán előtt álló problémák sokaságára. A jelentés bírálja a NATO–USA megszállás szerepét és az afganisztáni emberi jogi visszaéléseket, különösen a nők elnyomásának fokozódását és a szegénység szintjének emelkedését. A háborúellenes mozgalom a háború kezdete óta figyelmeztet ezekre a problémákra. Én azonban tartózkodtam, mert nem tudom támogatni azt, hogy a jelentés támogatja a megszállást és az Obama-vezetés által végrehajtott „emelést”. Tartózkodtam az afgán állam nagyobb arányú támogatására felszólító módosítások ügyében. Támogatom az afgán nép szuverenitásának tiszteletben tartását, de a Karzai rezsim korrupt, és nem tükrözi az afgán lakosság többségének érdekeit. Kérem, hogy az összes segély demokratikus ellenőrzését vegyék át az afganisztáni mezőgazdasági kistermelők, a munkavállalók és a szegények. Tudomásul veszem a jelentésben szereplő tisztelgést az elhunyt közkatonák és a háborúnak áldozatul esett afgán lakosok emléke előtt. Nem tudok egyetérteni viszont azzal a kijelentéssel, hogy a katonák „a szabadság védelmezése közben” haltak meg. Ez egy háború, amely az imperialista nagyhatalmak érdekeiben folyik, nem az átlagemberek érdekében.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban. – (FI) Hová tűnik el a pénzünk Afganisztánban? Meg vagyok elégedve az új afganisztáni stratégiáról szóló állásfoglalási indítvánnyal. A jelentés nagyon jól emeli ki az országot érintő számtalan problémát.

Afganisztán számára nincs katonai megoldás, ezt a jelentés is kimondja. Ha a csapatok nem tudták elhozni a békét Afganisztánba, erre az odazúdított pénz sem képes. A jelentés még azt is kimondja, hogy 2002 és 2009 között több mint 40 milliárd dollárnyi nemzetközi segély áramlott az országba. Ebből a 40 milliárdból csak hatmilliárd került az afgán kormányhoz, a maradék 34 milliárd más forrásokból áramlott be az országba. Ennek a segélynek a 70–80%-a sosem jutott el a tervezett kedvezményezettekhez, az afgán lakossághoz.

Ráadásul az afganisztáni háború költségei a 2001–2009 közötti időszakban több mint 300 milliárd dollárt tettek ki. Ezek a hatalmas pénzösszegek azonban semmi jót nem hoztak az afgán népnek. Az Afganisztánban elköltött pénzből ehelyett például a fegyveripar, a zsoldosok és a nemzetközi cégek profitálnak. Fontos, hogy a jelentés ténylegesen felhívja a figyelmet erre az elfogadhatatlan helyzetre.

  Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) Teljes mértékben támogatom ezt a jelentést, amikor az Afganisztán újjáépítésére irányuló erőfeszítésekre és az emberi jogi helyzet javítására szólít fel. Nem tagadhatjuk, hogy a biztonsági helyzet Afganisztánban ma sokkal jobb, mint kilenc évvel ezelőtt volt. Az emberek egy szabadabb társadalomban élnek, a lányok oktatáshoz juthatnak, az egészségügyi szolgáltatásokhoz jobban hozzá lehet férni, mint a tálib rendszer alatt. Ugyanakkor még mindig maradtak komoly problémák, amelyek rendezésében nem történt előrelépés. Ez különösen igaz a kábítószerek elleni harcra, amint azt a jelentés helyesen hangsúlyozza. A szakértők véleménye szerint a világ ópiumának 92%-a Afganisztánból származik, és innen terjesztik el a világ minden pontjára, többek között az Európai Unióba is. Figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy az ópiummák termesztése komoly bevételforrás a vidéki területeken, ahol nehéz más megélhetési formát találni. Ezért nem hatékony megoldás az ópiummák-ültetvények felszámolása, ha nem kínálnak fel közben más megélhetési módokat.

Az afganisztáni kormánynak a nemzetközi segélyt célzottabban kellene felhasználnia a kisvállalkozások és a mezőgazdaság fejlesztésére azokban a régiókban, ahol jelenleg ópiumot termelnek. Az afganisztáni újjáépítésre fordított európai uniós befektetés jelentős, de még mindig sok a tennivaló. A legfontosabb dolog a biztonság garantálása. Szeretném hangsúlyozni, hogy a csapatok idő előtti kivonása Afganisztánból egyrészről veszélyes lenne a helyi lakosságra, és fenyegetést jelentene a demokratikus világra nézve, de ezáltal mindazt a jót is tönkretenné, amit Afganisztánban eddig sikerült elérni. Az emberek nagy árat fizettek az afganisztáni békéért, mi pedig nem hagyhatjuk cserben őket.

  David Martin (S&D), írásban. – Az előadó úgy döntött, hogy kizárólag azzal a négy területtel foglalkozik, ahol – szerinte – a célzott fellépés valódi változást idézhetne elő: a nemzetközi segéllyel, a nemrég elindított békefolyamat következményeivel, a rendőrképzés hatásával és az ópiumtermesztés felszámolásával. Bár nem támogatom az általa levont következtetések mindegyikét, megszavaztam, mert alaposan átgondoltan, érdemben járul hozzá az Afganisztánról folyó vitához.

  Mario Mauro (PPE), írásban. – (IT) Az új afganisztáni stratégiáról szóló jelentést összességében pozitívan kell értékelni, ezért mellette szavazok. Az Afganisztánban a mai napig fennálló óriási problémákkal – amelyek mind különbözőek, de egyformán rendkívül fontosak e közel-keleti ország jövője szempontjából – ennek az új megközelítésnek a segítségével kell foglalkozni, az eddigiekhez képest más fontossági sorrend szerint.

Az elsődleges kérdés – mint azt a hamarosan szavazásra kerülő jelentés helyesen megjelöli – az, hogy „a polgárok biztonságának elsődleges önálló állami garantálása nélkül sem béke, sem stabilitás nem érhető el Afganisztánban”. Ezzel kapcsolatban remélem, hogy az előadó újra át fogja gondolni azt a részt, ahol a pilóta nélküli vadászgépek használatáról beszél, esetleg egy szóbeli módosítás formájában.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A jelentés katasztrofális képet fest a NATO vezette afganisztáni háború következményeiről, amely az EU bűnrészességével és támogatásával zajlik. Sajnálatos, hogy a jelentés nem ítéli el magát a háborút, és ingadozik aközött, hogy a NATO katonai erőit a helyszínen kell-e tartani, vagy tovább kell folytatni a szükséges kivonásukat. Mindezek ellenére, figyelembe véve a jelentésben szereplő fontos bírálatokat, tartózkodni fogok a szavazástól.

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Az egyik fő oka annak, hogy nem támogattam ezt a jelentést, az, hogy nemcsak az európai csapatok azonnali kivonását javasolja, hanem „üdvözli és támogatja” az uniós fellépés megerősítésére irányuló tervet. Hasonlóképpen ritkán kérdőjelezi meg a Nemzetközi Biztonsági Támogató Erők (ISAF) által betöltött szerepet és az elkövetett súlyos emberi jogi visszaéléseket. Pozitívnak találtam, hogy a jelentésben szerepel Stanley McChrystal tábornok kijelentése, amelyben cáfolta, hogy az al-Kaida jelenléte kellően nagyarányú lenne ahhoz, hogy indokolja a csapatok afganisztáni bevetését. Szerintem az is pozitív, hogy a jelentés arra szólít fel, hogy a rendőrképzést a lehető leghamarabb ki kell venni a magánvállalkozók kezéből, akárcsak az a preambulumbekezdés, amely kijelenti, hogy az eddigi militarizmus és háborús uszítás folytán nincs nyilvánvaló kilátás az afganisztáni háború befejezésére. Nem támogattam a jelentést, mert a pacifista értékek melletti szilárd, következetes elkötelezettségem a jelentés bírálatához vezetett, mivel ennek szelleme és tárgya teljességgel ellentétes az uniós külpolitika és külkapcsolatok demilitarizálásának igényével.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az előadó összességében elég helyesen ismerte meg az afganisztáni helyzetet. Tisztában van azzal, hogy az erőforrások és csapatok afganisztáni bevetése teljességgel helytelen, és hogy ezen újabb erőforrások és csapatok sem fognak változtatni. Helyesen ismerte fel, hogy a koalíció jelenléte és lenéző magatartása az elsődleges oka a totális elutasításnak a helyi lakosság részéről. Azt is tudja, hogy a demokráciát és a nyugati értékeket nem lehet ráerőltetni az afgán népre. Ugyanakkor bírálnom kell az előadót amiatt, hogy olyan témákon lovagol, mint a nők jogai, amelyek – bár nagyon fontosak – helyi szinten teljesen elfogadhatatlanok, és éppen ezért még kevésbé valószínűvé teszik az egész békefolyamatot.

Ráadásul az előadó a negatív hatásaik megnevezése ellenére ugyancsak további csapatokat és újabb erőforrásokat kér Afganisztán számára. Meggyőződésem, hogy az afgán konfliktus egy igazságtalan háború, és az ország megszállásának fenntartása sem Európának, sem magának Afganisztánnak nem használ. Európa első védelmi vonala nem a Hindu Kush-nál van. Ez okból szavaztam a jelentés ellen.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az Európai Unió azon tagállamainak, amelyek Amerika oldalán harcolnak az afganisztáni háborúban, a lehető leggyorsabban ki kellene vonniuk a csapataikat ebből az országból. Az afgán háború már csaknem kilenc éve tart, és a biztonsági helyzetet tekintve még mindig nincs semmi jele a javulásnak. Ellenkezőleg, az iszlamista tálib mozgalom egyre erősödik. Európa csak az erőforrásait vesztegeti, ahelyett hogy ott vetné be őket, ahol sürgős szükség van rájuk, például az EU balkáni határainál. Nehéz belátni, hogy valójában milyen európai érdekek szorulnak védelemre a Hindu Kush régióban. Úgy tűnik, hogy az elsődleges szempont nem a nyugati minta szerinti afganisztáni demokrácia megteremtése, amint azt az amerikaiak állítják. Inkább a gazdasági érdekeknek van központi szerepe, különösen mivel – a New York Times állítása alapján – becslések szerint mintegy 1 milliárd dollár értékű természeti erőforrás van eltemetve Afganisztánban. Az EU-nak nyilvánvalóan segítenie kell az amerikai konszerneket, hogy ezeket a kincseket zavartalanul kiaknázhassák. Mindezen okokból a jelentés ellen szavaztam.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés az új afganisztáni stratégiáról a Külügyek Tanácsának azon ülése nyomán készült, amikor megvitatták, hogyan lehetne továbblépni az Afganisztánra és Pakisztánra vonatkozó cselekvési terv végrehajtásában, és benyújtották az első féléves végrehajtási jelentést.

Teljes mértékben támogatom a lakosság védelmére és a biztonságossá tett területek újjáépítésére irányuló stratégiát, valamint az olyan politikai megoldásokat, amelyek keretében valamennyi érintett felet bevonják a tárgyalásokba. Üdvözlöm azt a célt, hogy a biztonságért való felelősséget mostantól 2014-ig fokozatosan át kell adni az afgán erőknek.

Fenntartások nélkül támogatom a Parlament által a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy biztosítsa az afgán kormánynak, valamint a nemzetközi szervezeteknek és helyi nem kormányzati szervezeteknek nyújtott pénzügyi segítség teljes átláthatóságát. Csak egy átlátható rendszerrel tudjuk fenntartani a segélyezés következetességét és sikerre vinni Afganisztán újjáépítését és fejlesztését, ami a végső cél.

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni Arlacchi úrnak. A ma elfogadott jelentés azt javasolja, hogy az Európai Unió új afganisztáni stratégiájának négy fő tényezőn kellene alapulnia: a Karzai kormány, a tálibok és más felkelő csoportok közötti béketárgyalások teljes körű támogatásán; az afgán rendőrségnek szóló széles körű képzési terven; az ópiumtermesztés felszámolásán; és a nemzetközi segélyezési botrány megfékezésén, amelynek keretében a segélyek 80%-a eltűnik, mire az adományozó országokból Afganisztánba érne. Ezzel az utolsó ponttal kapcsolatban megjegyezték, hogy az Afganisztánnak szóló nemzetközi segélyeket végül vesztegetésre, a „legális korrupció” különböző formáira és mindenféle csalásokra költik el, gyakran az ellenséget finanszírozva.

2002 óta csak az EU 8 milliárd eurót költött erre a megkínzott országra, ennek ellenére a gyermekhalandóság emelkedett, az írástudók aránya csökkent, a szegénységi küszöb alatt élő népesség aránya pedig – csak az utolsó hat évet nézve – 130%-kal emelkedett. A nemzetközi adományozók közötti koordináció és kommunikáció hiányának orvoslása érdekében az EU az összes uniós támogatást nyilvántartó központi adatbázis létrehozására hív fel, és azt kéri, hogy a támogatásokat közvetlenül az afgán intézményekkel partnerségben végrehajtott konkrét projekteknek folyósítsák.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A ma elfogadott jelentés az előadó által az elmúlt hat hónapban lebonyolított széles körű konzultációkon alapul, amelyek során az afganisztáni helyzetet és a nemzetközi közösséggel való kapcsolatait mérte fel, miközben arra próbált magyarázatot találni, hogy az elmúlt kilenc évben felhasznált óriási pénzösszegek és erőfeszítések ellenére miért olyan csekély az Afganisztánban elért eredmény. Afganisztánban a remény és a valóság között minden eddiginél nagyobb szakadék tátong, az országra vonatkozó új uniós stratégiának pedig ebből az előzetes megállapításból kell kiindulnia. A jelentés kizárólag arra a négy területre helyezi a hangsúlyt, ahol a célzott fellépés valódi változásokat idézhetne elő: a nemzetközi segélyre, a nemrég elindított békefolyamat következményeire, a rendőrképzés hatására és az ópiumtermesztés felszámolására.

  Geoffrey Van Orden (ECR), írásban. – Ennek a jelentésnek van néhány hasznos meglátása a NATO/ISAF misszióról; az írástudatlanság és a nőkkel szembeni rossz bánásmód mélyen gyökerező problémáiról; a járványos méreteket öltő korrupcióról és a gondolkodás megváltoztatásának szükségességéről. Ezen a ponton meg is állhatott volna. Nem tudja megállni azonban, hogy ne bírálja folyamatosan a koalíciót és hallgatólagosan az USA-t. Igyekszik módot találni az EU szerepének növelésére. Több „uniós támogatást” javasol, miközben nyilvánvaló, hogy nem több pénzre van szükség, hanem a már biztosított jelentős összegek jobb ellenőrzésére és felhasználására. Az ECR ezért tartózkodott.

Jelentés: József Szájer (A7-0355/2010)

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az Európai Parlament ezzel a dokumentummal megerősíti a szerepét a Bizottsággal való kapcsolataiban. Egyetértek a Külügyi Bizottság véleményével, miszerint a Parlament számára nagyon fontos, hogy képes legyen előjogainak teljes mértékű és időben történő gyakorlására, a Bizottság pedig aktívan tájékoztassa a Parlamentet valamennyi olyan intézkedéstervezetről, módosított intézkedéstervezetről és végleges intézkedéstervezetről, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 291. cikke szerint kíván elfogadni. Ez a cikk előírja, hogy ha valamely kötelező erejű jogi aktus végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie, és a végrehajtási hatásköröket a Bizottságra ruházták, az ilyen végrehajtási hatáskörök Bizottság általi gyakorlását kizárólag a tagállamok ellenőrizhetik. Úgy vélem, hogy a külső pénzügyi támogatási eszközök szerint elfogadandó végrehajtási intézkedések különlegességének és politikai érzékenységének fényében, valamint a demokratikus ellenőrzési párbeszéddel kialakított gyakorlattal összhangban a Parlamentnek lehetőséget kell adni arra, hogy hozzájárulhasson a külső pénzügyi támogatási eszközök szerint elfogadandó végrehajtási intézkedéstervezetek tartalmának meghatározásához vezető folyamathoz.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Unió felépítésében a Bizottság szerepe hasonló egy tipikus állam kormányáéhoz. A Bizottság tesz jogalkotási kezdeményezést, de a rendeletek, irányelvek és határozatok végrehajtásának hatáskörével is ő rendelkezik. A Bizottság ezért az Unió végrehajtó ágának tekinthető. Származtatott hatáskörei vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy intézkedéseket tegyen a rendes jogalkotási eljárás révén elfogadott szövegek végrehajtására. Ugyanúgy, ahogy a franciaországi rendeleteknek és körrendeleteknek is tiszteletben kell tartaniuk a hatályos törvényeket, a Bizottság végrehajtási aktusai sem függetlenek az európai jogtól. Az azonban lehetséges, hogy ennek a meglehetősen természetes végrehajtási hatáskörének a gyakorlása közben a Bizottság esetleg túllépi a hatáskörét, a legtöbb esetben anélkül, hogy erre szükségszerűen törekedett volna. A demokrácia érdekében a Bizottság tevékenységét a többi uniós intézménynek kell ellenőriznie, hogy a hatalom megosztását tiszteletben tartsák. Ezért szavaztam meg ezt a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzés általános elveinek megállapításáról szóló rendeletre irányuló javaslatot.

  David Martin (S&D), írásban. – Nem tudtam igennel szavazni erre a jelentésre, mert az Európai Parlament nehezen megszerzett új hatásköreinek némelyikét a nemzetközi kereskedelem területén feláldozza, hogy cserébe más területekre vonatkozó végrehajtási hatáskörökről állapodhasson meg a Tanáccsal.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A Bizottság javaslata egy összehangolt támadás a demokrácia ellen. Ez a jelentés beéri a módosításával, anélkül hogy ténylegesen elítélné ezt a tényt. A Bizottság az egyetlen olyan köztisztviselői csoport a világon, amely kívül marad a kormánya (a Tanács) ellenőrzésén. Ellene fogok szavazni ennek a legújabb önkényeskedő lépésnek.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Mindig voltak erőfeszítések az Európai Unión belüli ellenőrzés központosítására. Úgy tűnik, hogy mostanában ezek a törekvések a bürokrácia erősödésével párhuzamosan fokozódnak, hiába mondja minden nyilatkozat az ellenkezőjét. Továbbra is a tagállamokra kell hagyni annak eldöntését, hogy milyen hatásköröket kívánnak átengedni az EU-nak és/vagy a Bizottságnak. Ezen nem változtathatnak az Európai Bíróság ítéletei, amely láthatólag évek óta a központosított állam elvét követi az ítéleteiben. A Lisszaboni Szerződést hasonlóképpen nem lehet erre a célra felhasználni, mint ahogy a válságkezelés ürügyén sem lehet ilyen célkitűzéseket követni. A szubszidiaritás elvéről elméletben világos egyetértés uralkodik, a gyakorlatban mégis gyakran figyelmen kívül hagyják vagy megkerülik. Azért szavaztam a jelentés mellett, mert alapvetően szembemegy ezzel a tendenciával.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az elért kompromisszum azt jelenti, hogy a kereskedelempolitika, beleértve a kereskedelemvédelmi eszközöket is, beletartozhat a komitológia általános keretébe. Ez a megközelítés teljesen következetes, és összhangban van a Lisszaboni Szerződés szellemével és betűjével egyaránt. Én konkrétan teljes mértékben támogatom a döntéshozatali és végrehajtási folyamat megerősítésének szükségességét, biztosítva a Bizottság részére az összes szükséges eszközt az Európai Unió, a tagállamok és valamennyi gazdasági szereplő közös érdekében. Támogatom azt az elvet, hogy a Bizottság fogadjon el végleges dömpingellenes vagy kiegyenlítő intézkedéseket, és a tagállamok szavazzanak minősített többség alapján.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Ezt a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentést a Lisszaboni Szerződés által a végrehajtási jogi aktusokra vonatkozóan bevezetett új szabályok indokolták.

Ez kényes kérdés, nem utolsósorban a mezőgazdasági és halászati ügyek szempontjából. A bizottsági eljárás jelenlegi rendszere szerint a jogi aktusok többségét a közös agrárpolitika teszi ki.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a bizottsági eljárásról szóló jelenlegi rendeleteket az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. és 291. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok fogják felváltani.

Rendkívül fontosak a már meglévő jogszabályoknak a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel összhangban történő kiigazításával kapcsolatos problémák, különösen az olyan politikák esetében – mint például a mezőgazdasági és halászati politika –, amelyeket nem az együttdöntési eljárás keretében fogadtak el.

Csak az új, az Európai Parlament és a Tanács által sok ponton módosított jogszabály kipróbálása tudja majd megmutatni, hogy a kiválasztott eljárás az európai politikák hatékonyságát és végrehajtását eredményezi-e.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentést általában véve minden képviselőcsoport jól fogadta, a bizottság által benyújtott módosítások pedig tükrözik a Tanáccsal és a Bizottsággal elért megállapodást az első olvasatról szóló megállapodáshoz. Képviselőcsoportunk támogatja a megállapodást.

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0733/2010

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Szavazatommal támogattam ezt az állásfoglalást, mert az euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzése érdekében szükség van egy állandó válságkezelési mechanizmusra. Az európai stabilizációs mechanizmusnak és/vagy egy európai monetáris alapnak minden esetben a szolidaritáson kell alapulnia, esetükben szigorú feltételességi szabályokat kell alkalmazni, és az egyéb források mellett a túlzott mértékű deficit, túlzott mértékű adósság vagy túlzott aránytalanságok miatt indított eljárás alapján a tagállamokra kiszabott bírságokból kell finanszírozni. Szerintem az is fontos, hogy az állandó válságkezelési mechanizmus finanszírozása a „szennyező fizet” elven alapuljon, azaz hogy a deficitjük és adósságterhük révén nagyobb kockázatot előidéző tagállamoknak nagyobb részt kellene finanszíroznia az összes eszközből. Ezek a büntetések jelentenék az egyik módszert a pénzügyi és gazdasági válságok elkerülésére az euróövezet országaiban, amilyen például Görögországban támadt pár hónapja, és még most is tart.

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A munkavállalók, önálló vállalkozók és mezőgazdasági kistermelők elleni háború a burzsoá kormányok és az EU stratégiai döntése, hogy támogassa a tőke jövedelmezőségét. Az adósság és a hiány csak egyszerű ürügy. Az euróövezet országaiban működő összes nemzeti kormányt és az EU-t arra szólítják fel, hogy fokozza az EU, az EKB és az IMF által összehangolt, az eddigieknél is durvább, barbár, munkásellenes és szerveződésellenes intézkedések elfogadását és alkalmazását. A csúcstalálkozón létre fog jönni a „támogatási mechanizmus”, amely lényegében egy csődmechanizmus. A forrásokról és a magántőke részvételéről szóló vita csak porhintés a munkavállalók megtévesztésére. A cél az, hogy a plutokrácia fennmaradjon. A tőke teszi láthatóbbá a piacokat a közösségi mechanizmusok abszolút szabályozójának, és úgy módosítja a Lisszaboni Szerződést, hogy a munkavállalók fokozott kizsákmányolása és az általuk megtermelt vagyon elrablása révén megvédje a nyereségét. Megerősített gazdasági irányítást vezetnek be, hogy ellenőrizzék a kapitalista átszervezéseket, és fokozzák a munkavállalók élete és jogai elleni támadást. A tőke és a plutokrácia mindenre kiterjedő támadására való tekintettel sürgős szükség van egy szélesebb körű, alulról szerveződő összefogásra, hogy gyökeresen vissza lehessen fordítani a hatalmi viszonyokat az alulról szerveződő szövetség javára, és megvalósítani az EU-ból való kilépést, az alulról szerveződő hatalmat és az alulról szerveződő gazdaságot.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) 2010. december 16-án, csütörtökön az állam- és kormányfők arról állapodtak meg, hogy fenntartják a hónapokkal korábban, a válságra reagálva létrehozott pénzügyi szolidaritási mechanizmusokat. Ez arra szolgál, hogy az euróövezet egy vagy több tagállamában felmerülő nehézségek esetén biztosítsa az euró egészének stabilitását. A pénzügyi segítségnyújtás biztosítása azonban továbbra is szigorú feltételekhez van kötve, ami szerintem szükséges is. A Parlament állásfoglalásához hasonlóan én is üdvözlöm ezt a kötelezettségvállalást a tagállamok részéről, amely valódi európai szolidaritásról tanúskodik. A biztos szolidaritás ma a legjobb válasz, amit a piacoknak adhatunk.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Fontos döntések születtek az idén a gazdasági irányítás és pénzügyi felügyelet uniós keretének megteremtése érdekében. Az EU hamarosan elindítja az Európai Rendszerkockázati Testületet, amely a pénzügyi rendszer makroprudenciális felügyeletéért felel annak érdekében, hogy elkerülje a széles körű pénzügyi zavarokkal járó időszakokat, továbbá hozzájáruljon a belső piac zökkenőmentes működéséhez, és ezáltal biztosítsa gazdasági növekedéshez való fenntartható hozzájárulást a pénzügyi ágazat részéről. Jóváhagyom az állandó európai stabilizációs mechanizmus létrehozására és ezáltal a gazdasági irányítás további erősítésére irányuló javaslatot, hogy biztosítani lehessen a hatékony és szigorú gazdasági felügyeletet és koordinációt, amely a megelőzésre összpontosít. Egyetértek azzal az állásfoglalásban szereplő javaslattal, hogy az euróövezeten kívüli tagállamoknak lehetőséget kell adni a mechanizmus kidolgozásában való részvételre, és lehetővé kell tenni, hogy szükség esetén pénzügyi segítségnyújtásban részesüljenek.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam az Európai Parlament állásfoglalására, amely azt tárgyalja, hogy a tagállamoknak egy állandó válságkezelési mechanizmust kell létrehozniuk, hogy megőrizzék az euróövezet egészének pénzügyi stabilitását. Az eszköz célja a hatékony és szigorú gazdasági felügyelet és koordináció megteremtése, amely a megelőzésre összpontosít és lényegesen csökkenti a későbbi válságok előfordulásának valószínűségét. A jelenlegi gazdaságpolitikai koordinációs folyamatok ésszerűsítése és az átfedések kiküszöbölése érdekében, valamint annak biztosítására, hogy az uniós stratégia a piaci szereplők és a polgárok számára érthetővé váljék, az integráltabb megközelítések felé kell elmozdulni, és változtatni kell a döntéshozatali folyamaton. Egyetértek azzal, hogy meg kell erősítenünk az Európai Parlament részvételét a válságkezelési mechanizmussal kapcsolatos jogalkotási eljárásokban, hogy javítsuk a demokratikus elszámoltathatóságot, valamint hogy a Bizottság szakértelmére, függetlenségére és pártatlanságára építsünk. Mivel az európai stabilizációs mechanizmus célja a megerősített gazdaságirányítás új keretének kiegészítése, az Európai Parlament felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Központi Bankkal való konzultációt követően tegyen közzé egy közleményt, amelyben átfogóan ismerteti ezt az állandó válságkezelési mechanizmust.

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) Megszavaztam az Európai Parlament állásfoglalását az állandó válságkezelési mechanizmus létrehozásáról az euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzése érdekében, tekintettel arra, hogy ez a fajta mechanizmus a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság idején szükségessé vált.

Azért is támogatom ezt az állásfoglalást, mert arra szólít fel, hogy a mechanizmusnak a közösségi módszeren kell alapulnia, amelynek része a közös, európai szintű döntéshozatal. Egy állandó válságkezelési mechanizmus megléte minden tagállam számára előnyös, beleértve azokat is, amelyek még nem vették át az eurót, tekintettel az európai gazdaságok közötti kölcsönös egymásrautaltságra.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ellene szavaztunk ennek az állásfoglalásnak, mert nem értünk egyet a tagállamok által tapasztalt pénzügyi problémák ügyében elfoglalt álláspontokkal, anélkül, hogy figyelembe vennék a problémák okait, illetve alapvető intézkedéseket javasolnának a teljes megoldás érdekében. Az ilyen megoldások közé tartozik a Stabilitási és Növekedési Paktum azonnali eltörlése, az Európai Központi Bank alapokmányának és iránymutatásainak haladéktalan módosítása, a tőkepiac és a származtatott pénzügyi eszközök piaca liberalizációjának azonnali beszüntetése és az adóparadicsomok haladéktalan felszámolása.

Mivel az Európai Unió a felsorolt intézkedések közül egyet sem kíván megtenni, olyan álláspontot választ, amellyel alig csökkenti a jelenlegi problémát, ugyanakkor nagymértékben függ a pénzügyi piactól és a gazdagabb országoktól.

Az állásfoglalás ahhoz is ragaszkodik, hogy a megállapított szabályokat – konkrétan a Stabilitási és Növekedési Paktumban szereplőket – nem teljesítő tagállamokra büntetéseket kell kiszabni, amivel összességében tovább fogja súlyosbítani a gyengébb gazdasággal rendelkező országok helyzetét.

Ez azt jelenti, hogy a legfontosabb a nagyhatalmak érdeke, például Németországé, a sokat hangoztatott szolidaritás pedig továbbra is hiányzik.

  Jim Higgins, Seán Kelly, Mairead McGuinness és Gay Mitchell (PPE), írásban. – Ellene szavaztunk a CCCTB-nek, de nem akarjuk megbuktatni a jelentés más fontos aspektusait. Az általános rendelkezések iránti támogatásunk nem jelenti a CCCTB támogatását.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértettem az állásfoglalási javaslatokkal, mert létre kell hoznunk egy olyan állandó válságkezelési mechanizmust, amely hiteles, erőteljes, tartós, az alapvető technikai feltételeken alapul és a közösségi módszerre épül, így biztosítva a piac stabilitását és a nagyobb bizalmat.

  Iliana Ivanova (PPE), írásban. – Igennel szavaztam az állandó válságkezelési mechanizmusról szóló EP-állásfoglalásra, különösen azért, mert a Gazdasági Bizottságban folytatott viták során törölték belőle a minimum 25%-os társasági adó uniós létrehozására vonatkozó szövegrészeket. Határozottan támogatom azt az elgondolást, hogy a tagállamok tartsák meg saját nemzeti adópolitikájukat. Kulcsfontosságú az adóverseny megőrzése, mivel ez a kohézió előmozdításának és az uniós gazdasági növekedés fellendítésének eszköze. Máskülönben hogyan fogjuk irányítani az EU versenyképességét, ha megszüntetjük az egyik legjobb eszközt az ösztönzésére, és mit fogunk megoldani, ha az adókat egyértelműen az összes tagállam beleegyezése nélkül harmonizáljuk? Azt az előterjesztést is támogatom, hogy azok a tagállamok, amelyek deficitjük és adósságterhük révén nagyobb kockázatot okoznak, járuljanak hozzá nagyobb mértékben a válságkezelési mechanizmus eszközeihez, mert ez bizonyosan szigorú költségvetési fegyelemre ösztönözne, és növelné a megfelelő gazdasági és költségvetési politika többletértékét.

  Bogusław Liberadzki (S&D), írásban. – (PL) Nagyon aggódom az euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzése érdekében tervezett állandó válságkezelési mechanizmus létrehozása miatt. Ez létfontosságú kérdés az euróövezetbe tartozó országok számára és az Európai Unió többi tagállama számára. Több mint 150 millió uniós polgár él az euróövezeten kívül. Az euró stabilizálása meg fogja könnyíteni azon szándékaik megvalósítását, hogy csatlakozzanak ehhez a térséghez, és az egész rendszert megvédheti a további megrázkódtatásoktól. Az állásfoglalás egymagában és magától nem old meg semmilyen problémát, de határozott jelzést adhat a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak. Az állásfoglalás hangot ad a Parlament határozott szándékának, hogy erősítse az uniós megközelítést és az európai szolidaritást. Az állásfoglalás mellett szavaztam, és komoly reményeket fűzök hozzá.

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm ezt az állásfoglalást, és különösen Stephen Hughes szóbeli módosítását, amely „felhívja a Tanácsot, hogy adja meg a szükséges politikai jelzést egy a Bizottság által lefolytatandó, az eurókötvények jövőbeni rendszerére vonatkozó vizsgálathoz, pontosan meghatározva azokat a feltételeket, amelyek mellett ez a rendszer valamennyi részt vevő tagállam és a teljes euróövezet számára előnyös lenne”.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a jelentés támogatja a pénzügyi stabilitást célzó európai mechanizmus létrehozását és az ezzel együtt járó szociális megszorításokat. Teljes összhangot követel a Nemzetközi Valutaalap rendelkezéseivel, és az Európai Bizottságnak ellenőrzést ad a nemzeti költségvetések felett. Ezért a jelentés ellen fogok szavazni, és el is ítélem.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A „válságkezelési mechanizmus létrehozása” félrevezető címmel ma elénk terjesztett állásfoglalásra irányuló indítvány valójában az uniós imperialisták kétségbeesett kísérlete arra, hogy az EU valamennyi tagállamát összefogják a közös európai sorsban, az „együtt küzdünk, együtt bukunk el” elv alapján. Az euró kezdetektől fogva egy félreismert konstrukció volt, amely kudarcra volt ítélve. Teljesen különböző nemzetgazdasággal rendelkező országokat nem lehet erőszakkal összetuszkolni egy közös valuta keretei közé. Mivel a nagyobb integrációra vagy az adók európai népek közötti átvitelére való törekvés nincs, szükség lesz a meglévő monetáris unió eltörlésére és egy keményvalutás unió létrehozására. Ez okból támogatom ennek az ügynek a lezárását, ahelyett hogy hagyjuk, hogy egyik katasztrófából a másikba dőljön. Ezért ellene szavazok ennek az állásfoglalásra irányuló indítványnak.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Szeretném megismételni, ami a tegnapi vita során elhangzott, és jelezni, hogy nagyon örülök a 12. módosítás jóváhagyásának, még ha én hozzátettem volna egy még direktebb utalást is. Új, innovatív eszközöket kell találnunk a válságkezelési mechanizmus finanszírozására. Az eurókötvények kibocsátása révén a válságkezelési mechanizmus a piacról kapna finanszírozást, a külföldi tőkére és a befektetést keresőkre támaszkodva, anélkül hogy a nemzeti költségvetéseket negatívan érintené. Egy kizárólag arányos hozzájárulásokon alapuló, pusztán a tartalék biztosítása formájában működő mechanizmus nagy terhet róna a tagállamokra, mivel elő kellene teremteniük a letétbe helyezendő készpénzt vagy tőkét, anélkül hogy ez hozamot vagy megtérülést hozna. A jelenlegihez hasonló helyzetben, amikor a tagállamokat egyrészről szigorú költségvetési politikák bevezetésére kérik, hogy csökkentsék a hiányt és az adósságot, másrészről pedig hozzájárulást kell fizetniük a stabilizációs alapban való részvételhez, ez valóban az összeomlás veszélyével fenyeget.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ez az állásfoglalás többek között felhívja az Európai Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb határozza meg, hogy az állandó ESM létrehozásához a Szerződést miként kell módosítani. A Parlament emlékeztet arra, hogy üdvözölte egy olyan pénzügyi stabilitási mechanizmus létrehozását, amely a tagállami adósság teljesítésének elmaradásából adódó kockázatok kivédését célozza meg, e terv jogalapjául részben az EUMSZ 122. cikkét felhasználva, valamint hogy megállapította, hogy a Tanács mentőcsomagjának keretében hozott határozatokat – mivel esetükben az Európai Parlamenttel való konzultáció elmaradt – a demokratikus deficit és az elszámoltathatóság hiánya jellemzi. Követeli továbbá, hogy az Európai Parlament társjogalkotóként vonják be a közelgő válságkezelési javaslatokba és határozatokba, és hangsúlyozza, hogy ésszerűségi, gyakorlati és demokratikus szempontból a gazdasági irányításra vonatkozó jogalkotási csomag nem választható külön attól az Európai Tanács által hozott határozattól, miszerint állandó válságkezelési mechanizmust hoznak létre.

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0707/2010

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Szavazatommal támogattam ezt az állásfoglalást, amely a demokrácia helyreállítására szólít fel az Elefántcsontparti Köztársaságban 2010. november 28-án tartott elnökválasztásokat követően. Az elefántcsontparti alkotmánytanács (ennek tagjai nevezték ki a leköszönő elnököt) azon törvénytelen döntése, hogy megváltoztassák a választási bizottság által bejelentett eredményeket, ezzel megsértve azt a törvényt, amelyet az alkotmánytanácsnak kötelessége érvényesíteni, ellentétes az elefántcsontparti lakosoknak a választások során kifejezett akaratával. Ezt a döntést érvényteleníteni kell, mert máskülönben az ország nem lesz képes kitörni a választásokat követő politikai holtpontról, és szaporodni fognak az erőszakos cselekmények, amelyekről már most is érkeznek híradások. Az elefántcsontparti lakosság jóléte és az ország békéje érdekében ezért támogatom a Laurent Gbagbóhoz intézett felhívást, és kérem, hogy mondjon le, és adja át a hatalmat Alassane Ouattarának, akire a választók bizalmuk jeléül szavazataikat adták.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Elefántcsontpart sok évig a jól sikerült dekolonizáció archetípusa volt. Az újonnan meglelt függetlenség éltanulójaként az ország az 1970-es és 1980-as években komoly növekedést élt át. Egy lappangó politikai válság azonban sajnos fokozatosan tönkretette Elefántcsontpartot. A legutóbbi elnökválasztások az ellenzék vezetőjét, Ouattarát juttatták hatalomra, Gbagbo, a leköszönő elnök azonban nem volt hajlandó átadni a hatalmat. Az országban azóta elképesztő zűrzavar uralkodik. Két párt küzd a hatalomért, és a súlyos incidensek már mindkét oldalról több támogató életét követelték. Szavazatommal támogattam az Európai Parlament állásfoglalását, amelyben Laurent Gbagbót arra szólítja fel, hogy tartsa tiszteletben a választási eredményeket, és haladéktalanul adja át a hatalmat jogos utódjának. A szöveg ugyancsak támogatja az Afrikai Unió fellépését, amely jelenleg nyomásgyakorlással próbálja rábírni az országot a demokráciához való visszatérésre.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Sajnálatos, ahogyan az elefántcsontparti elnökválasztások második fordulója zajlott. Az erőszakos cselekmények – és az ebből következő halálesetek és sérülések – végül a nemzetközi megfigyelők evakuálásához vezettek, ami komolyan megkérdőjelezi a választás tisztaságát, de a választás utáni fejleményeket is az országban.

Remélem, hogy az ország, amely egykor a demokrácia példaképe volt az afrikai kontinens számára, sikeresen felülemelkedik a választási szembenállás miatti holtponton.

A szavazáson való tömeges részvétel a feszültségek ellenére azt jelzi, hogy az elefántcsontparti lakosság komolyan törődik az ország jövőjével. Úgy vélem ezért, hogy alapvető fontosságú a polgárok akaratának tiszteletben tartása, amelyet egy előzőleg hat alkalommal elhalasztott választáson való szavazással nyilvánítottak ki.

Elefántcsontpartnak megvan az esélye arra, hogy véget vessen a politikai, katonai és átmeneti kormányzati válságok évtizedének, amelyek nyomán az ország két részre szakadt, a lojális délre és a lázongó északra. Az egyetlen életképes megoldás a választók akaratának tiszteletben tartása.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az elefántcsontparti helyzetet minden szinten el kell ítélni. Aggasztó látni, hogy a választók szuverén akaratát nem tartják tiszteletben, és az elnökjelöltet, aki az elefántcsontparti független választási bizottság szerint megnyerte a választásokat, az alkotmánytanács meggátolja tisztségének felvételében. A választások második fordulója idején ezzel kapcsolatban súlyos támadások is érték a szabadságjogokat, nem beszélve a feszültség és az erőszak légköréről, ami számos halálesetet és sérülést idézett elő. Az elefántcsontparti politikai helyzet tarthatatlan, az alkotmánytanács hozzáállása elfogadhatatlan, a vesztes Gbagbo dicstelen viselkedése pedig ellentétes a demokrácia elveivel és a jogállamisággal.

  David Martin (S&D), írásban. – Teljes mértékben támogatom az indítványban Laurent Gbagbóhoz intézett felhívást, hogy mondjon le, és adja át a hatalmat Alassane Ouattarának, Elefántcsontpart demokratikusan megválasztott elnökének.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Kötelességünk gondoskodni arról, hogy a szavazásból származó választási eredményeket tiszteletben tartsák, mivel ezek fejezik ki az elefántcsontparti lakosság akaratát. Az elefántcsontparti alkotmánytanács által kiadott eredmények ellentétesek az emberek akaratával. Nem fogadhatjuk el ezt az alkotmányellenes, demokráciaellenes akadályoztatást. 2010. november 28-án az elefántcsontparti független választási bizottság (CEI) és szinte az egész nemzetközi közösség Ouattarát nyilvánította az elnökválasztások jogos győztesének. Az ország és az alrégió egészének stabilitása érdekében a lehető leghamarabb véget kell vetni a Gbagbo által alkalmazott időhúzási stratégiának.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Elefántcsontparton rendkívül kritikus a politikai helyzet. Elvben szerintem nem az Európai Unió feladata, hogy eljátssza a világ rendőrségének szerepét, mivel a külföldi országoknak maguknak kell tudni dönteni a saját sorsukról, anélkül hogy ehhez az EU vagy az USA áldására lenne szükség. Ebben az esetben azonban nem az elefántcsontparti nép akaratával állunk szemben, hanem e nép zsarnoki leigázásával a hatalmi elit részéről. Néhány évvel ezelőtt Európában is láthattunk ilyen helyzetet, amikor az embereket rendkívül kétes államformákba kényszerítette az ehhez szükséges katonai eszközökkel rendelkező politikai hatalom. Fontos, hogy az ilyen hatalmakat ne erőszakos eszközökkel távolítsák el a pozíciójukból. Ugyanennyire fontos azonban az is, hogy békés eszközökkel kell nyomást gyakorolni ezekre a személyekre, hogy megnehezítsük számukra a jogalap nélküli politikájuk fenntartását. Emiatt mellette szavaztam ennek az állásfoglalásra irányuló indítványnak.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Ezt az állásfoglalást az elefántcsontparti elnökválasztások 2010. november 28-i második fordulóját követően fellépő súlyos politikai és intézményi válság hívta életre.

A választások, amelyeken megfigyelőként az ENSZ és az Európai Unió is jelen volt, összességében véve kielégítően zajlottak. Az elefántcsontparti független választási bizottság által bejelentett, Ouattara győzelméről szóló eredményeket azonban az ország alkotmánytanácsa elutasította, az eredményeket – egyes területeken választási csalásra hivatkozva – érvénytelenítette, és a jelenlegi elnököt, Laurent Gbagbót kiáltotta ki győztesnek.

Mivel a demokratikus legitimitás egyedüli forrása az általános választójog, amelynek eredményeit az ENSZ igazolta, az Európai Parlament ezen – általam is megszavazott – állásfoglalás útján hívja fel Laurent Gbagbót, hogy mondjon le, és adja át a hatalmat Alassane Ouattarának, és határozottan elítéli az Európai Unió megfigyelőinek megfélemlítését. A Parlament ezen állásfoglaláson keresztül üdvözli a Tanács arra irányuló döntését, hogy konkrét intézkedéseket fogadjon el a békefolyamatot és a nemzeti megbékélést akadályozó személyek ellen, és támogatja, hogy az EU vessen ki szankciókat Laurent Gbagbo ellen.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az elefántcsontparti helyzetről szóló mai szavazáson nagy volt az egyetértés. Az EP nagy többséggel megszavazott állásfoglalásában úgy véli, hogy a demokratikus legitimitás egyedüli forrása az általános választójog, amelynek eredményeit az ENSZ igazolta, és felszólítja ezért Laurent Gbagbót, hogy mondjon le, és adja át a hatalmat Alassane Ouattarának; sürget valamennyi elefántcsontparti politikai és fegyveres erőt, hogy tartsák tiszteletben a lakosság akaratát, amelyet tükröz a november 28-i választások független választási bizottság által bejelentett, és az ENSZ főtitkárának különleges képviselője által jóváhagyott eredménye; elítéli az elefántcsontparti elnökválasztások második fordulóján elért eredmények kihirdetését megelőző erőszakos összecsapásokat, és legmélyebb szolidaritását fejezi ki az áldozatok és azok családjai iránt; sajnálja, hogy a független választási bizottság tagjainak munkáját politikai akadályok és megfélemlítési kísérletek hátráltatták, melyek következtében végül későn tették közzé az ideiglenes eredményeket, és ily módon a demokratikus választási eljárás lefolytatása akadályokba ütközött.

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0705/2010

  Sonia Alfano (ALDE), írásban. – (IT) Véleményem szerint jó ötlet volt a Bizottság részéről, hogy ma ellátogatott a Parlamentbe, hogy beszámoljon a tojótyúkoknak szánt, fel nem javított ketrecrendszerek használatának tilalmáról, amely 2012. januártól fog hatályba lépni. A végrehajtási adatok nem túl biztatóak, és ezért nagyon keményen fel kell lépni azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek hanyagságból egy ideje nem tettek semmilyen előrehaladást. Az ilyen ketrecek tilalmáról 1999 óta lehet tudni, a később csatlakozott tagállamok pedig tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy ebben a kérdésben pontosan meghatározott menetrend szerint kell intézkedniük. A késés nem elfogadható. A határidőket tiszteletben kell tartani, hogy az Európai Unió intézkedései hitelesek legyenek. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés előírja, hogy az EU politikáinak végrehajtása során figyelembe veszi az állatok mint érző lények kíméletét. Nem takarózhatunk örökké a versenyképesség problémájával, és ezt nem szabad pusztán a mennyiségek és árak kérdésének tekinteni, mert mindenekelőtt a minőségről, a környezeti fenntarthatóságról és az etikáról is szó van. Az EU-nak egy olyan új gazdasági modellt kell megcéloznia, amelynek középpontjában a kritikus, tudatos fogyasztó áll. Remélem ezért, hogy a Bizottság gyorsan és határozottan fog eljárni az 1999/74/EK tanácsi irányelv végrehajtása érdekében, hogy védje az állatokat és a fogyasztókat.

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Szavazatommal támogattam ezt az állásfoglalást, mert pártolom a rugalmasságot azoknak az esetében, akik már megkezdték ezt az átállási folyamatot, de a jelenlegi válság miatt még nem tudták befejezni. 2012. január 1-jétől tilos lesz a tojótyúkok fel nem javított ketrecrendszerekben történő tenyésztése, és ez fogja alakítani a tojótyúkok védelmére vonatkozó minimumkövetelményeket. Ezért fontos tudni, hogy a Bizottság meg tudja mutatni, hogy a tagállamok milyen előrehaladást tettek a tojótyúkok hagyományos tojóketrecekben való tartásának 2012. január 1-jétől életbe lépő tilalmára készülve, milyen intézkedéseket fog hozni azokkal a tagállamokkal szemben, ahol a termelők nem tesznek eleget a tilalomnak, illetve hogy 2012. január 1-jétől milyen intézkedésekkel fogja megakadályozni a harmadik országokból eredő lehetséges tisztességtelen versenyt az EU tojáspiacán.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Alig több, mint 10 évvel ezelőtt az Európai Unió elfogadott egy irányelvet, amely a tojótyúkokat kívánta megvédeni a sok gazdaságban előforduló szörnyű tartási körülményekkel szemben. Az irányelv felülvizsgálatát több tagállam kérte, azzal érvelve, hogy az ágazat helyzete jelentős mértékben romlott, a takarmányáraknak a gabonapiaci spekulációk miatt bekövetkezett növekedésével súlyosbítva. Az irányelvet legkésőbb 2012-től alkalmazni kell. A határidő előtt két évvel sok gazdaság messze el van maradva az új követelmények teljesítésétől. A Parlament jelenlegi állásfoglalása arra kéri a Bizottságot, hogy legyen szilárd ebben az ügyben. Üdvözli a Bizottság által az ágazat szakértőivel kezdeményezett konzultációt, ugyanakkor szorgalmazza, hogy a Bizottság utasítsa el a mezőgazdasági termelők egy része által kért határidő-hosszabbítást. Tíz év telt el azóta, hogy az irányelv hatályba lépett.

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) 2012. január 1. után az 550 cm2-nél kisebb tojóketrecekben tartott tyúkoktól származó tojásokat többé nem lehet forgalomba hozni. Sok üzemgazdaság azonban még mindig nem felel meg az előírásnak. Ez tojáshiányt és a fogyasztói árak emelkedését okozhatja olyan esetekben, ahol a tagállamok még nem készültek fel a tilalom betartására. Ez egyúttal az európai egészségügyi előírásokat nem feltétlenül alkalmazó harmadik országokból származó tojásbehozatal növekedéséhez is vezethet. A Parlament ezért fújt riadót. A termelőket és a tagállamokat rendre utasították, hogy cselekedjenek gyorsan, különös tekintettel arra, hogy eddig már több mint 12 évük volt a jogszabálynak való megfelelésre. Azoknak a termelőknek, akik megtették a megfeleléshez szükséges befektetéseket, valamint a szabadtartású tyúkok tenyésztőinek tisztességes versenyben kell részesülniük az Európai Unión belül.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az itt felvetett kérdés alapvető fontosságú, nemcsak az állatok higiéniája és jóléte szempontjából, de az 1999/74/EK irányelv alkalmazhatósága és hatékonysága érdekében is, hogy meg lehessen előzni a verseny esetleges torzulásait. Más helyzetekben, az állatok szállításával kapcsolatban már bebizonyosodott, hogy ha bizonyos termelők és forgalmazók nem alkalmazzák és nem tartják be az uniós szabályokat, az tisztességtelen versenyhez és piaci torzulásokhoz vezet. Az Uniónak ezért sürgősen meg kell mutatnia, hogy ki tudja kényszeríteni az irányelveinek alkalmazását és betartását az Unió egész területén, hogy ugyanezen szabályok tiszteletben tartása révén a piac hatékonyabban működjön, eltérések és torzulások nélkül.

  Peter Jahr (PPE), írásban. – (DE) A hagyományos tojóketrecek 2012-es betiltása hatalmas siker az állatjólét szempontjából. Ezeket az egységes előírásokat azonban Európa egész területén alkalmazni kell, máskülönben nincs értelmük. Létfontosságú, hogy küzdjünk ezért az egész Európára vonatkozó határidőért, az állatok és azon termelők érdekében, akik már befektettek az alternatív gazdálkodási gyakorlatokba. Az egyenlő verseny megteremtése céljából a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a nem helyes módon termelt tojások ne juthassanak el az európai piacra. Végső soron a fogyasztóknak is képesnek kell lenniük arra, hogy felismerjék az európai szabványoknak megfelelően termelt tojást és tojástermékeket. A német Bundestagban én voltam az állatjólétért felelős kereszténydemokrata szóvivő, amikor a Parlament határozott erről a tilalomról. Akkor is védtem az állásfoglalást, mert Európa egész területére szólt. Elvárom a Bizottságtól, hogy megfelelő lépéseket tegyen annak érdekében, hogy a határidőt minden tagállamban betartsák. Ez azt jelenti, hogy 2012 után Európában hagyományos tojóketrec nem lehet használatban.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A tojótyúkok hagyományos ketrecekben való tartásának tilalma 2012. januárban lép hatályba. Aggasztónak tartjuk, hogy fennáll annak a veszélye, hogy sok vállalkozás nem fog megfelelni a tilalomnak. Tartunk ugyanakkor az esetleges ellátási hiányoktól és a tojás áremelkedésétől is, tekintettel arra, hogy az 1999/74/EK tanácsi irányelvet nem teljesítő gazdaságokból származó tojások értékesítését meg fogják tiltani. Azért szavaztam meg az állásfoglalást, mert a késedelem elképzelhetetlen lenne, ugyanakkor támogattunk olyan országokat, mint Spanyolország és Portugália, egy „puha” átmenetet biztosító eszköz bevezetésében azon vállalkozások számára, amelyek megkezdték a tenyésztési rendszereik átalakítását, de a határidőre nem fogják lezárni a folyamatot. Nem szeretnék ártani az állatjólét ügyének azzal, hogy haladékot kérek, de hangsúlyoznék néhány alapvető dolgot, amit erősen nyomatékosítani kell. Először is, a kölcsönösség elve jegyében az Európai Bizottságnak be kell vezetnie egy ellenőrzési rendszert az Európai Unióba importált tojások minőségének felügyeletére, hogy garantálja az európai előírások és szabályok teljes körű betartását. A tagállamokat ezt követően fel kell kérni, hogy a regionális fejlesztési terveikben szerepeltessenek intézkedéseket a tojótyúkágazat támogatására ebben a nehéz időszakban.

  David Martin (S&D), írásban. – Határozottan támogatom ezt az állásfoglalást, amely követeli, hogy a 2012. január 1-jei határidőre minden tagállam teljes mértékben hajtsa végre a tojótyúkok jólétéről szóló 1999/74/EK irányelv összes rendelkezését. Az állásfoglalás kimondja, hogy a határidő meghosszabbítása vagy a „bevezető időszak” semelyik tagállam esetében sem elfogadható – mivel a termelőknek már eddig is 10 évük volt a megfelelésre –, és súlyos kihatással lenne a jövőbeni állatjóléti szabályok sikeres és időben pontos teljesítésére. A Bizottságtól ezenkívül azt kéri, hogy indítson gyors, hatékony jogsértési eljárást, súlyos és visszatartó erejű bírsággal, ha nem tesznek eleget az irányelv valamennyi elemének.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Egy rendelkezés elfogadása után tizenegy évvel nehéz megérteni, hogyan fordulhat elő, hogy ennyire keveset tettek a végrehajtása érdekében. Ezért mindenekelőtt a Bizottságnak lehet szemrehányást tenni, amely a múltban gyakran felvizezte a korábbi rendelkezéseit, így egy idő után már mások sem vették komolyan. Ha most is bebizonyosodik, hogy ez a helyzet, és születik egy lusta kompromisszum, ez újfent aláássa az EU hitelességét. Nagyon remélem, hogy 2012. január 1-jére egyetlen illegális tojóketreces gazdaság sem marad a piacon, vagy ha mégis marad, ezeket legalább akkora büntető adóval fogják sújtani, hogy semmilyen versenyelőnyük nem lesz többé. Ez okból a jelentés mellett szavaztam.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport által kezdeményezett 2. módosítás mellett szavaztam, mert a termelők közül sokan már elkezdték a beruházásokat a tenyésztési rendszereik korszerűsítése érdekében, vagy most kezdik az ilyen beruházásokat. Ezeket a beruházásokat nem lehet egyik napról a másikra végrehajtani, és nem lenne igazságos, ha a szóban forgó termelőket megbüntetnék. Ez a módosítás lehetővé fogja tenni jelentős számú román – és nem csak román – termelő számára, hogy az elkövetkező időszakban megkezdje a korszerűsítési munkákat, hogy tevékenységüket ne kelljen majd beszüntetniük.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az 1999/74/EK tanácsi irányelv kimondja, hogy 2012. január 1-jétől nem lehet fel nem javított ketrecrendszereket használni. Az európai mezőgazdasági termelőknek választaniuk kell, hogy átállnak a feljavított ketrecek használatára – amelyek tágasabbak, hogy az állatnak jobb közérzetet biztosítsanak –, vagy a tojótyúkokat kint a szabadban vagy biogazdálkodási rendszerben tartják. Egy friss felmérésből arra lehet következtetni, hogy az európai gazdaságok 30%-ában még mindig fel nem javított ketreceket használnak. Valódi nehézségeket figyeltek meg az új rendszerre való átállásban, még az irányelvben kitűzött határidők előtt. Ez a helyzet például Olaszországban. A Mezőgazdasági és Halászati Tanács 2010. február 22-i ülésén keresztül az Európai Bizottság kijelentette, hogy a tilalom alkalmazása alól nem adnak kivételt. Az állásfoglalás módosítása mindazonáltal azt jelenti, hogy egy lehetséges alternatív megoldást kaptak azok a termelők, akik a tenyésztési rendszereiket már elkezdték lecserélni az új ketrecekre. Ezért én mellette szavaztam.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Általában véve az állatok és konkrétan a tojótyúkok jóléte komoly kérdés. Ezt bizonyítja, hogy nemcsak az Európai Unió alkotott jogszabályt a tárgyról egy 1999-es irányelvvel, amely 2012. január 1-jétől megtiltja a tojóketrecek használatát a tojótyúkok tartásában, de 2004-ben az említett szöveg átültetése a vallonok és a flamandok között is vitát váltott ki. Fontos, hogy ebben a vitában ésszerűen járjunk el, és olyan megoldást találjunk, amely az állatjólétet és az érintett gazdasági érdekeket egyaránt figyelembe veszi. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a közösségi szabályokat be kell tartani, hogy meg kell akadályozni a tisztességtelen versenyt a tenyésztők között, illetve hogy egy 12 éves átmeneti időszak bőségesen elég a befektetések leírására.

Ugyanakkor az ellenkező oldalnak is igaza van, amikor egy kis rugalmasságot kérnek a szabályokban, különösen most, a megszorítások idején, és azt mondják, hogy a feljavított ketrecekre vagy ketrec nélküli rendszerekre való átállás a baromfiágazatnak rengeteg pénzbe fog kerülni, miközben a közös agrárpolitika keretében ez az ágazat nem részesül közvetlen támogatásban. Ezért támogattam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport által benyújtott három módosítást, amelyek tükrözik az összes európai tenyésztő valós, hétköznapi problémáit.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ennek az állásfoglalásnak az elfogadásával az EP felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa fenn a tojóketrecekre vonatkozó, 2012. január 1-jétől érvényes tilalmat, ahogy azt a tojótyúkok jólétéről szóló irányelv (1999/74/EK) előírja, valamint hogy határozottan helyezkedjen szembe a tagállamok minden olyan kísérletével, amely e határidő elhalasztására irányul; hangsúlyozza, hogy az elvi kérdés, hogy a tilalom elhalasztása vagy az attól való eltérések súlyosan károsítanák a tojótyúkok jólétét, torzítanák a piacot és büntetnék azokat a termelőket, akik már beruháztak nem ketrecen alapuló vagy feljavított ketreceken alapuló rendszerekbe; ugyanakkor mély aggodalmát fejezi ki azon tagállamok és tojástermelők jelentős száma miatt, akik lemaradásban vannak a 2012-es határidő betartásához képest.

  Csanád Szegedi (NI), írásban. – (HU) Mindenképpen támogatom azt, hogy megoldást kell találni azokra az esetekre, mikor egy termelő már elkezdte a ketrecek cseréjét, de előre láthatóan nem fogja azt befejezni a 12 év türelmi idő lejártáig. Ezeket a gazdálkodókat segíteni kell, hogy csekély forrásaik ellenére mihamarabb befejezhessék gazdaságuk fejlesztését. Ezért támogattam ezt a módosító javaslatot.

  Artur Zasada (PPE), írásban. – (PL) Bár határozottan támogatom az állatjólét védelmét, ellene szavaztam ennek az állásfoglalásnak. Arról nem lehet vita, hogy át kell állni a hagyományos ketrecek tilalmát bevezető irányelv követelményeinek betartására, de minden tagállamnak ugyanannyi időt kellene hagynunk a végrehajtásra. Sok európai termelő nehézségekbe fog ütközni a 2012. január 1-jével hatályba lépő szabályozáshoz való igazodásban, aminek az lesz a következménye, hogy az étkezési tojásból hiány támad a piacon, az ilyen tojás ára jelentősen megemelkedik, az ágazat versenyképessége visszaesik a harmadik országokból származó importtojáshoz képest, a tojástermelés pedig nagy valószínűséggel leáll vagy nagymértékben visszaszorul. A tilalom végleges bevezetése előtt fel kellene mérnünk az irányelv végrehajtásának állását, mivel egy ilyen felmérés fényében átmeneti megoldásokat lehetne javasolni a fel nem javított ketrecek fokozatos kivonására, anélkül hogy hátrányos helyzetbe hoznánk azokat a termelőket, akik már eleget tettek a szabályozásnak.

(Az ülést 13-kor felfüggesztik, és 15-kor újra megnyitják)