Cikk
 

Anna Rosbach az atlanti-óceáni „műanyaglevesről”

Környezetvédelem - 19-03-2010 - 13:38
Küldje el ezt a cikket
Közösségi oldalak
Kedvencek
 
Anna Rosbach: „Víz nélkül nem lenne élet a Földön”

Anna Rosbach: „Víz nélkül nem lenne élet a Földön”

Képzeljen el egy a víz felszínén sodródó műanyag- és gumitömeget, amelynek mérete Hollandia területének 34‑szerese. Nos, mindez nem csupán a fantázia szüleménye, hanem létező jelenség az Atlanti‑óceánon. Anna Rosbach nemrég elfogadott parlamenti jelentése erre a problémára világít rá. Interjúnk.

Miért tartja fontosnak erre a jelenségre felhívni a figyelmet?

Számomra a víz a legfontosabb dolog. Víz nélkül nem lenne élet a Földön. És ha túl sokat szennyezzük a vizet, akkor komoly problémáink adódhatnak.

El tudná magyarázni, mit jelent a „műanyagleves” jelensége?

A hatalmas mennyiségű műanyaglevesen kínai és japán jelek és betűk láthatók. Sajnos, ebből sok minden Európából is jön. Műanyag leves úszik az Atlanti‑ és a Csendes‑óceánon. A mérete és a mélysége rendkívül gyorsan növekszik ... A rétegek egyre vastagabbak.

Mekkora kiterjedésű a hulladékhalmaz?

Nem mondhatjuk, hogy egy óriási kontinensről vagy valami hasonlóról lenne szó –ezek szigetek. Egyre mélyebbre és mélyebbre terjeszkednek és egyre több helyen fordulnak elő.

Egy új típusú ipari kellene indítani! Ezt nem lehet egy normális halászhajóról, vonóhálóval összegyűjteni. Mivel az ivóvizes műanyag palackot teljesen más jellegű műanyagból állítják elő, mint az olajos kannát, vagy a háztartásban használatos tárgyakat.

Rá kell ébrednünk arra, hogy ez egy iparág lehetne, amiből magánszemélyként meg lehet élni. Aztán szolgáltató vállalatokat kellene találni, amelyek képesek ezt egy új kezdetté változtatni.

Feltehetően ez a halállomány szempontjából is nagyon káros?

Igen – és a tengeri emlősök, a kis bálnák, és számos állatfaj a vízbe fullad! És azt mondják, hogy a cápák is megfulladnak, mert ha például egy cápa bennreked egy halászhálóban úgy, hogy nem mozoghat, akkor nem tud lélegezni.
 
Őrület, hogy mit lehet találni a fókákban és a delfinekben, amelyek tele vannak különféle műanyag játékokkal. Ez valójában nagyon szomorú.

Kína és az Egyesült Államok tudatában vannak a problémának?

Erre van egy angol kifejezés „out of sight, out of mind” („távol a szemtől, távol a szívtől”).

És mi a helyzet a régi halászhálókkal?

Hallottam egy dán halászról, akit nagyon bosszantottak a megmaradt hálói, és nem tudta igazán, hová tegye őket. Végül úgy vágta fel apró darabokra őket, hogy azok újra felhasználhatóak legyenek. Új hálókat készítenek majd belőlük. És ezt szabadalmaztatta úgy, hogy egy hatalmas ipart kezdett és egy éven belül milliomos lett!

Mit tehet az átlagpolgár a jelenség megfékezése érdekében?

Ha a saját családunkban elkezdünk felelősséget vállalni, akkor sokkal könnyebb lesz az egész országnak. Úgy vélem, a hajó tulajdonosának kell azt mondania, hogy: „Nem, nem ürítem ki a tartályomat a nyílt tengerbe, mert ez beszennyezi a strandokat, ahol én, a feleségem és a gyermekeim úszni szeretünk”.
 
REF: 20100305STO70033