Állásfoglalásra irányuló indítvány - B6-0214/2008Állásfoglalásra irányuló indítvány
B6-0214/2008

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

29.4.2008

a Bizottság nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Caroline Lucas
a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében
a Transzatlanti Gazdasági Tanácsról

Eljárás : 2008/2527(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B6-0214/2008
Előterjesztett szövegek :
B6-0214/2008
Elfogadott szövegek :

B6‑0214/2008

az Európai Parlament állásfoglalása a Transzatlanti Gazdasági Tanácsról

Az Európai Parlament,

–  tekintettel különösen a transzatlanti kapcsolatokról szóló 2007. április 25-i állásfoglalására, valamint az EU-USA gazdasági kapcsolatokról és az EU-USA transzatlanti partnerségi megállapodásról szóló 2006. június 1-jei állásfoglalására;

–  tekintettel a Washingtonban tartott 2007. április 30-i EU-USA csúcstalálkozó eredményeire és különösen az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti transzatlanti gazdasági integráció fejlesztési keretére, amely létrehozza a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot (TGT);

–  tekintettel az első Transzatlanti Gazdasági Tanácson 2007. november 9-én elfogadott közös nyilatkozatra és jelentésre;

–  tekintettel az éghajlatváltozásról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2005. november 15-i, a 2006. október 26-i és a 2007. február 14-i állásfoglalására,

–  tekintettel a termékek és azon belül is a játékok biztonságáról szóló 2007. szeptember 25-i állásfoglalására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság, valamint a nemzetközi jog, a fenntartható gazdaságok és a fenntartható fejlődés olyan közös értékek, amelyek az Unió külpolitikájának, illetve globális gazdaságpolitikájának sarokkövét képező transzatlanti kapcsolatok alapjául szolgálnak,

B.  mivel a világgazdaságban betöltött uralkodó szerepük miatt a transzatlanti partnerek osztoznak a globális gazdasági irányítás helyzetének és a globális gazdasági kihívások felelősségében, különösen a kulcsfontosságú pénzügyi piacokon végbemenő válságokat, a valutaügyeket és a kereskedelmi kapcsolatokat érintő bizonytalanságokat, a néhány legszegényebb országban végbemenő és visszatérő hitelválságokat, illetve az országok közötti egyre mélyülő jóléti szakadékot illetően,

C.  mivel az EU és az Egyesült Államok közötti szoros és jól működő kapcsolatok elengedhetetlen eszközei a közös értékek mentén, valamint a hatékony multilateralizmus és a nemzetközi jog alapján kibontakozó globális fejlődésnek; mivel erős és következetes politikai vezetésre van szükség e cél eléréséhez,

D.  mivel a szorosabb transzatlanti gazdasági kapcsolatoknak globális visszhangja lesz, és ezért figyelembe kell vennie a többi gazdasági szereplő, ország és nemzet érdekeit a prosperitás egyenlőbb megosztása érdekében, valamint azért, hogy a biztonság, a globális gazdasági irányítás, a környezetvédelem és a szegénység csökkentésének egymással összefüggő kihívásaira megfelelő választ tudjon adni,

E.  mivel a rövidlátó és túlzottan rámenős amerikai és uniós kereskedelempolitika nagyban hozzájárult a WTO-s kereskedelmi tárgyalások dohai fordulójának lezárását fenyegető kudarchoz, és ezáltal meggyengítette a tisztességes és méltányos kereskedelmi szabály alapján működő multilaterális kapcsolatok globális támogatottságát,

1.  tudomásul veszi a transzatlanti gazdasági integrációnak a 2007-es EU–USA csúcstalálkozón az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti transzatlanti gazdasági integráció előmozdítása keretének elfogadásával, valamint – az e keretben felvázolt erőfeszítések felügyelésével és fokozásával megbízott – Transzatlanti Gazdasági Tanács (TGT) létrehozásával megkezdett elmélyítését;

2.  emlékeztet az évtizedekig tartó igen fáradtságos és sikertelen, a gazdasági integráció megerősítésre tett transzatlanti erőfeszítésekre, és sürgeti a TGT-t, hogy fogadja el, hogy a gazdaságpolitika szociális jóléti funkciójának sok nagyon különböző megközelítése létezik, és tevékenységét inkább a transzatlanti együttműködés útját álló felesleges akadályok elhárítására összpontosítsa,

3.  tudomásul veszi a TGT tanácsadó csoportjának létrehozását, amely a transzatlanti jogalkotói párbeszéd, a transzatlanti üzleti párbeszéd és a transzatlanti fogyasztói párbeszéd képviselőiből áll;

4.  javasolja, hogy a Transzatlanti Fogyasztói Párbeszéd és a Transzatlanti Környezeti Párbeszéd újraélesztését és a TGT tanácsadói csoportjába történő integrálását a szociális és egészségügyi kérdések, biztonságának és a környezet védelmének előmozdítására irányuló „legjobb gyakorlat” kifejlesztése érdekében, ezáltal előmozdítva egy fenntarthatóbb transzatlanti piacot;

5.  hangsúlyozza, hogy az egységes kereskedelmi és befektetési standardok megteremtése, ahogyan arról a TGT 2007 novemberi ülésén is szó volt, azzal a céllal, hogy 2009-re elérhessük az EU-USA kereskedelmi partnerségi megállapodások közös elismerését, nem vezethet a szociális, környezetvédelmi és egészségügyi standardok felülről lefelé történő harmonizációjához,

6.  megismétli, hogy a kereskedelem és befektetés ún. nem vámjellegű akadályai a jogalkotói testületek szándékos tevékenységében gyökereznek, amelyek célja a szociális és egészségügyi, valamint a kulturális és környezetvédelmi célok elérésének előmozdítása, így nem szabad őket megfelelő jogalkotási aktus nélkül megszüntetni, e tekintetben rámutat arra, hogy a nemzeti parlamenteknek, az Európai Parlamentnek és az amerikai Kongresszusnak kulcsfontosságú szerepe van standardok igazításának, illetve a kereskedelem és befektetés előtt álló akadályok elhárításának ellenőrzésében,

7.  ezért felszólítja az EU és az Egyesült Államok vezetőit, továbbá a TGT társelnökeit, hogy a folyamat hosszú távú sikere érdekében vegyék figyelembe a jogalkotók e kulcsfontosságú szerepét, valamint sürgeti, hogy teljes mértékben és közvetlenül vonják be a Transzatlanti Jogalkotói Párbeszéd képviselőit a TGT tevékenységébe;

8.  rámutat, hogy – a Brazília hozzájárulásával – a TGT által még 2008-ban elérni kívánt megállapodás az energetikai célú biomasszára vonatkozó követelményeket illetően mindaddig elfogadhatatlan és elégtelen marad, amíg nem alkalmazza az energetikai célú biomassza előállítására alkalmas növények termesztésének környezetvédelmi fenntarthatóságára vonatkozó legszigorúbb követelményeket,

9.  felszólítja a TGT-t, hogy támogassa az energetikai célú biomassza étkezési gabonából történő előállítására vonatkozó tilalom bevezetését, kivéve, ha ennek hatását a globális élelmiszerbiztonságra alaposan felmérték,

10.  úgy ítéli meg, hogy az EU-nak olyan korrekciós intézkedésekkel kell ellensúlyoznia Amerikának a Kiotói Jegyzőkönyv aláírásának visszautasításából eredő, ökológiai dömping formájában megnyilvánuló jelentős kereskedelmi előnyét, mint pl. a vámkiigazítás,

11.  felszólítja az Egyesült Államok kormányát, hogy tartózkodjon az EU importengedélyezési, címkézési és a genetikailag módosított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomon követhetőségére vonatkozó jogszabályainak és gyakorlatának további vitatásától;

12.  sürgeti az amerikai és a kanadai kormányt, hogy vonják vissza az, a hormonkezelt marhahús EU általi betiltására válaszul az EU-ból származó importra kirótt megtorló intézkedéseiket, és fogadják el azokat a tudományos bizonyítékokat, amelyek szerint a marhahús előallításkor használt hormonok – így pl. az Oestradiol 17 beta – karcinogén és genotoxikus természetűek, így elfogadhatatlan kockázatot jelentenek, sürgeti az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be fellebbezést a WTO ebben az ügyben 2008. március 30-án hozott ítélete ellen, amely lehetővé teszi Amerika és Kanada számára, hogy ráerőltessék Európára a hormonkezelt marhahúst,

13.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy erősítse meg az EU és az Egyesült Államok vám- és piacfelügyeleti hatóságai közötti együttműködést annak biztosítása érdekében, hogy a külső határokon történő ellenőrzés alkalmas legyen a veszélyes termékek, különösen veszélyes játékok fogyasztókhoz jutásának megakadályozására; felszólítja az Egyesült Államokat és az EU tagállamait, hogy biztosítsák a termék-, és különösen a játékbiztonsági jogszabályok szigorú végrehajtását és a szorosabb nemzeti felügyeletet;

14.  továbbra sincs meggyőződve a 2008. április 3-i közös EU–USA nyílt befektetési megállapodás tervezetének helyességéről, amely a sorozatos pénzügyi összeomlások korában, illetve a számos pénzügyi és befektetési termékkel kapcsolatos átláthatóság és elszámoltathatóság hiányát érintő mérhetetlen aggodalmak közepette korlátlan befektetési szabadságot ígér, és különösen fenntartja, hogy a állami befektetési alapok általi befektetéseknek politikai döntés tárgyát kellene képezniük,

15.  felszólítja a TGT-t, hogy aktívan támogassa a gyógyszergyártási kapacitással nem rendelkező országok számára az életmentő gyógyszerekhez való hozzáférést megkönnyítő TRIPS egyezményről szóló dohai nyilatkozatot; szigorúan tiltakozik az USA azon kezdeményezése ellen, hogy a fejlődő országokkal kötött kétoldalú megállapodások mindegyikébe foglaljanak olyan záradékokat, amelyek által ezek az országok lemondanak a dohai megállapodás TRIPS egyezményben foglalt azon rendelkezésének igénybe vételéről, amely lehetővé teszi számukra olyan generikus gyógyszerek előállítását és importját, amelyek a legsúlyosabb közegészségügyi problémák (AIDS, TBC, stb.) elleni küzdelemre szolgálnak,

16.  a TGT-ben az európai oldal legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy meggyőzze a transzatlanti partnereket egy nagy horderejű, nagyratörő és jogilag kötelező erejű Kiotó utáni, az üvegház hatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó rendszer 2012-ig történő kidolgozásának szükségességéről, illetve arról, hogy létre kell hozni egy nagy transzatlanti befektetési és technológiai cserét a biztonságos és a nem környezetszennyező energiatermelés területén,

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, valamint az Amerikai Egyesült Államok elnökének és kongresszusának.