KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a Kongói Demokratikus Köztársaságról és a Dél-Kivu tartományban elkövetett tömeges nemi erőszakról
6.7.2011
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
ECR (B7‑0442/2011)
Verts/ALE (B7‑0443/2011)
PPE (B7‑0458/2011)
GUE/NGL (B7‑0459/2011)
ALDE (B7‑0460/2011)
S&D (B7‑0461/2011)
Michèle Striffler, Filip Kaczmarek, Cristian Dan Preda, Mario Mauro, Lena Kolarska-Bobińska, Bernd Posselt, Monica Luisa Macovei, Tunne Kelam, Eija-Riitta Korhola, Sari Essayah, Martin Kastler, Jarosław Leszek Wałęsa, Agnès Le Brun, Zuzana Roithová, Tadeusz Zwiefka, Bogusław Sonik a PPE képviselőcsoport nevében
Véronique De Keyser, Ana Gomes, Richard Howitt, Thijs Berman, Corina Creţu, Rovana Plumb az S&D képviselőcsoport nevében
Louis Michel, Charles Goerens, Nathalie Griesbeck, Marietje Schaake, Kristiina Ojuland, Sonia Alfano, Ramon Tremosa i Balcells, Alexander Graf Lambsdorff, Frédérique Ries, Izaskun Bilbao Barandica az ALDE képviselőcsoport nevében
Charles Tannock, Ryszard Antoni Legutko, Tomasz Piotr Poręba, Ryszard Czarnecki az ECR képviselőcsoport nevében
Isabelle Durant, Barbara Lochbihler, Judith Sargentini, Raül Romeva i Rueda, Jean Lambert a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Eva-Britt Svensson a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása a Kongói Demokratikus Köztársaságról és a Dél-Kivu tartományban elkövetett tömeges nemi erőszakról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló korábbi állásfoglalásaira;
– tekintettel a 2000 júniusában Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra;
– tekintettel a nők elleni erőszakról és a velük szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formája elleni küzdelemről szóló uniós iránymutatásokra;
– tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság 1998-ban elfogadott Római Alapokmányára, különösen annak 7. és 8. cikkére, amely a nemi erőszakot, a szexuális rabszolgaságot, a kényszerprostitúciót, a kényszerített terhességet és a kényszerített sterilizációt, illetve a szexuális erőszak bármely formáját az emberiesség ellen elkövetett és háborús bűncselekménynek minősíti, valamint a kínzás egy formájával egyenértékűnek és háborús bűncselekménynek tekinti, függetlenül attól, hogy ezeket a cselekményeket nemzetközi vagy belső konfliktusok során módszeresen követik-e el;
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000) és 1820. (2008) határozatára, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nők és gyermekek ellen fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszakról szóló 1888. (2009) számú határozatára;
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1925. (2010) számú határozatára, amely pontosan meghatározza az Egyesült Nemzetek Szervezete kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziójának (MONUSCO) megbízatását;
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a MONUSCO megbízatásának meghosszabbításáról szóló, 2011. június 28-i határozatára;
– tekintettel a konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó ENSZ-különmegbízott, Margot Wallström 2011. június 23-i nyilatkozatára;
– tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2011. április 28–29-én, a kameruni Yaoundéban tartott 6. regionális ülésének záróközleményére;
– tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaság parlamentje által 2006-ban elfogadott, a nemi erőszakról szóló törvényre, amely a nemi erőszakért történő felelősségre vonás felgyorsítását és szigorúbb büntetések kiszabását célozta meg;
– tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére;
A. mivel 2011. június 10. és 12. között 170-en lettek nemi vagy fizikai erőszak áldozatai a Dél-Kivu tartománybeli Nakiele és Abala falvakban; mivel az erőszakot elkövető ugyanezen fegyveres csoport tagjai korábban, 2011. januárban ugyanazon a területen már részt vettek tömeges nemi erőszakban, letartóztatásokban és fosztogatásban;
B. mivel a Dél-Kivu tartományban tapasztalható biztonsági helyzet továbbra is rendkívül ingatag, és a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részét érintő problémák az emberi jogok megsértésének fokozódásához és a háborús bűnök megsokszorozódásához vezettek, többek között nők sérelmére elkövetett szexuális erőszakhoz, tömeges nemi erőszakhoz és egyéb kínzáshoz, civilek lemészárlásához és gyermekkatonák tömeges besorozásához, mely cselekményeket fegyveres lázadó csoportok, valamint a kormány fegyveres erői és a rendőrség követték el;
C. mivel a nemi erőszak, amely a harcoló alakulatok által az áldozatok megfélemlítésére, megbüntetésére és ellenőrzésére használt valóságos fegyver, ijesztő méreteket öltő általános jelenséggé vált a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén a katonai műveletek 2009. évi megindítása óta; mivel a nőkkel szemben elkövetett atrocitások között szerepel a nemi erőszak, a csoportosan elkövetett nemi erőszak, a szexuális rabszolgaság és a gyilkosság, ami messzemenő következményekkel jár a nők fizikai és pszichikai tönkretétele tekintetében;
D. mivel 2011. június 29-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa az Egyesült Nemzetek Szervezetének kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziója egy további évvel történő meghosszabbításáról határozott, és emlékeztetve arra, hogy a misszió megbízatása lehetővé teszi számára, hogy minden szükséges eszközt felhasználjon a polgári lakosságnak a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok megsértésével szembeni védelmére;
E. mivel a nemi erőszak áldozatai jelentős infrastrukturális hiányokkal küzdenek, és nem részesülhetnek segítségben vagy megfelelő orvosi ellátásban; mivel a nőket szándékosan nyilvánosan zaklatják, valamint ezek a támadások gyakran a társadalomban betöltött helyüket, a gyermekeikről való gondoskodásra való alkalmasságukat veszélyeztetik, továbbá jelentős az AIDS-vírustól való megfertőződésük kockázata, mivel sürgősségi orvosi ellátást kizárólag a helyszínen tevékenykedő számos nem kormányzati szervezet nyújt, és annak összehangolása és az áldozatokhoz való eljuttatása már nincs biztosítva;
F. mivel az a tény, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság nem képes igazságszolgáltatás elé állítani saját hadserege és a fegyveres csoportok tagjait a nemzetközi jog szerint elítélendő bűnök elkövetéséért, elősegítette a büntetlenség kultúrájának kialakulását; mivel a kongói hadsereg nem rendelkezik elegendő emberi erőforrással, műszaki és pénzügyi eszközökkel a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti tartományaiban elvégzendő feladatainak teljesítéséhez és a lakosság védelmének biztosításához;
G. mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya által a szexuális erőszak ellen 2006-ban elfogadott törvény végrehajtása nagyon korlátozott mértékű;
H. mivel a média szerepe jelentős abban, hogy a mozgósítás továbbra is erőteljes legyen, illetve hogy tájékoztassa a közvéleményt;
1. határozottan elítéli a Dél-Kivu tartományban június 10. és 12. között elkövetett tömeges nemi erőszakot, szexuális bűncselekményeket és az emberi jogok egyéb megsértéseit; osztja a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén az elmúlt négy évben ismétlődően elkövetett szexuális erőszak, különösen a tömeges nemi erőszak valamennyi áldozatának fájdalmát és szenvedését;
2. felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy tekintse elsődleges nemzeti célnak a tömeges nemi erőszak és a nőkkel szembeni szexuális erőszak elleni küzdelmet;
3. elismerését fejezi ki az ENSZ azon határozata miatt, hogy ezen eseményeket vizsgálatnak veti alá; kéri, hogy e bűncselekményeket haladéktalanul, független és pártatlan módon, a nemzetközi normáknak megfelelően vizsgálják ki; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a háborús bűnösök még mindig kiemelt parancsnoki szerepet töltenek be; hatékony és azonnali intézkedéseket kér az áldozatok és tanúk védelmének ezen vizsgálatok alatti és utáni biztosítására;
4. felhívja a Bizottságot és a Kongói Demokratikus Köztársaságot, hogy vizsgálják meg újra a Kongói Demokratikus Köztársaság országstratégiai dokumentumát és a 2008–2013 közötti időre szóló 10. EFA szerinti nemzeti indikatív programját annak érdekében, hogy a tömeges nemi erőszak és a nők szexuális bántalmazásának kérdését a büntetlenség elleni fellépést célzó nemzeti prioritássá tegyék;
5. aggodalmának ad hangot a nemi erőszak hétköznapi jelentéssé válásának kockázata miatt; hangsúlyozza, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányának a feladata, hogy az ország területén szavatolja a biztonságot és megvédje a polgárokat; emlékezteti Kabila elnököt azon személyes kötelezettségvállalására, hogy a zéró tolerancia politikáját alkalmazza a nemi erőszakkal szemben, valamint arra, hogy vállalta az országban elkövetett háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását, továbbá a Nemzetközi Büntetőbírósággal és a térség országaival való együttműködést;
6. üdvözli az erőszak és a háborús bűnök áldozatainak támogatást nyújtó nem kormányzati szervezetek fellépését, különösen pedig az egyes kórházakban – például a bukavui Panzi kórházban – biztosított orvosi ellátást; hangsúlyozza, hogy a szexuális bántalmazás áldozatainak többsége nem kapja meg a szükséges orvosi, szociális vagy jogi segítséget; javasolja, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya dolgozzon ki teljes körű programot az áldozatok támogatására és a kongói társadalomba, valamint a munkaerőpiacra történő visszailleszkedésük elősegítésére; felkéri a Bizottságot, hogy szabadítson fel további forrásokat a nemi erőszak elleni küzdelem céljaira, és tegyen erőfeszítéseket azért, hogy az érzékeny területeken a nemi erőszak áldozatai számára befogadóotthonok jöjjenek létre; javasolja egy kísérleti projekt létrehozását a Kongói Demokratikus Köztársaságban elkövetett nemi erőszak áldozatainak nyújtott orvosi ellátás javítása céljából;
7. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemi alapú erőszakkal foglalkozó alklasztert – amelynek feladata a nemi erőszakkal kapcsolatos humanitárius intervenciók összehangolásának biztosítása – másfél évvel ezelőtt az UNFPA (az ENSZ Népesedési Alapja) szerepvállalásának hiányában megszüntették; ennek megfelelően kéri, hogy a területen állítsanak fel újra humanitárius koordinációs rendszert;
8. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a MONUSCO nem tudott eleget tenni arra vonatkozó megbízatásának és művelet-végrehajtási szabályainak, hogy tevékenyebb szerepet vállaljon a tömeges erőszak – többek között a saját egységei által elkövetett túlkapások – elleni védelem biztosításában; elismeri ugyanakkor, hogy jelenléte a humanitárius segítség hozzáférhetősége szempontjából továbbra is nélkülözhetetlen; kitart amellett, hogy a MONUSCO megbízatását és művelet-végrehajtási szabályait eltökélten teljesítse annak érdekében, hogy hatékonyabban garantálja a lakosság biztonságát; üdvözli a misszió megbízatásának 2012. június 30-ig való meghosszabbítására vonatkozó határozatot;
9. kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy támogassák az EUSEC RD és EUPOL RD misszió tevékenységeit; kéri, hogy a közös biztonság- és védelempolitika keretében folytatott tevékenységekbe teljes mértékben építsék be a nemi erőszak elleni küzdelem kérdéseit;
10. továbbra is rendkívül aggasztónak találja a Kongói Demokratikus Köztársaságban jelenleg uralkodó humanitárius helyzetet és e térség alulfinanszírozottságát, amely abból ered, hogy egyes kétoldalú adományozók csökkentették a támogatásokat; határozottan elítéli, hogy az elkülönített források ez idáig csak az áldozatok kis részéhez jutottak el; kéri a Bizottságot, hogy tartsa fenn a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén nyújtott humanitárius segélyekre elkülönített finanszírozást;
11. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatokat a Kongói Demokratikus Köztársaságban a háborút és a tömeges nemi erőszakot tápláló, a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekre vonatkozóan, a büntetlenség elleni fellépés céljával, az amerikai Dodd Franck törvényhez (és különösen annak 1502. szakaszához) hasonlóan, amely új tájékoztatási követelményeket ír elő azon termékek vonatkozásában, amelyek előállításához ilyen, konfliktusövezetekből származó ásványokat használtak fel;
12. megállapítja, hogy a dél-kivui konfliktus megoldására irányuló, a katonai megoldást előnyben részesítő terv a jelek szerint kudarcot vallott; úgy ítéli meg, hogy e konfliktusra politikai úton kell megoldást találni, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi közösségben nincs meg a kellő elszántság; úgy véli, hogy elérkezett az idő arra, hogy túllépjünk a helyzet egyszerű elítélésén, és hogy a kongói kormány, az Európai Unió és az ENSZ vállalják a rájuk háruló felelősséget, és konkrét lépéseket tegyenek azért, hogy ezen atrocitásoknak véget vessenek; hangsúlyozza, hogy amennyiben semmi sem változik, a humanitárius szereplők még sokáig a területen maradnak;
13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, a Nagy Tavak régiója kormányainak, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottjának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.