Parlamenti kérdések
2006. június 6.
O-0059/06
SZÓBELI VÁLASZT IGÉNYLŐ KÉRDÉS VITÁVAL Az Eljárási Szabályzat 108. cikke alapján előterjesztette: Luis Yañez-Barnuevo García, Miguel Martínez Martínez, Carlos Carnero González, Willy Meyer Pleite, Raül Romeva i Rueda, Ignasi Guardans Cambó, Josu Ortuondo Larrea, Bernat Joan i Marí, Inés Ayala Sender, Maria Badia I Cutchet, Enrique Barón Crespo, Joan Calabuig Rull, Rosa Díez González, Bárbara Dührkop Dührkop, Iratxe García Pérez, David Hammerstein Mintz, Antonio Masip Hidalgo, Manuel Medina Ortega, Emilio Menéndez del Valle, Javier Moreno Sánchez, Rosa Miguélez Ramos, Raimon Obiols i Germà, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Teresa Riera Madurell, María Salinas García, Antolín Sánchez Presedo, María Sornosa Martínez, Elena Valenciano Martínez-Orozco, André Brie, Evelyne Gebhardt, Lissy Gröner, Klaus Hänsch, Karin Jöns, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Helmut Kuhne, Heinz Kindermann, Constanze Krehl, Jo Leinen, Erika Mann, Helmuth Markov, Tobias Pflüger, Bernhard Rapkay, Heide Rühle, Martin Schulz, Frithjof Schmidt, Feleknas Uca, Ralf Walter, Sahra Wagenknecht, Gabriele Zimmer, Jörg Leichtfried, Hannes Swoboda, Karin Scheele, Johannes Voggenhuber, Philippe Busquin, Véronique De Keyser, Mia De Vits, Alain Hutchinson, Marc Tarabella, Adamos Adamou, Kyriacos Triantaphyllides, Ole Christensen, Poul Rasmussen, Vladimír Maňka, Borut Pahor, Mojca Drčar Murko, Toomas Ilves, Andres Tarand, Kader Arif, Marie-Hélène Aubert, Jean-Luc Bennahmias, Pervenche Berès, Guy Bono, Marie-Arlette Carlotti, Françoise Castex, Jean Cottigny, Harlem Désir, Anne Ferreira, Jean-Claude Fruteau, Catherine Guy-Quint, Jacky Henin, Pierre Moscovici, Gérard Onesta, Bernard Poignant, Marie-Line Reynaud, Catherine Trautmann, Gilles Savary, Yannick Vaugrenard, Bernadette Vergnaud, Francis Wurtz, Satu Hassi, Henrik Lax, Reino Paasilinna, Esko Seppänen, Stavros Arnaoutakis, Katerina Batzeli, Panagiotis Beglitis, Stavros Lambrinidis, Diamanto Manolakou, Dimitrios Papadimoulis, Nikolaos Sifunakis, Georgios Toussas, Marilisa Xenogiannakopoulou, Alexandra Dobolyi, Szabolcs Fazakas, Zita Gurmai, Gyula Hegyi, Edit Herczog, Csaba Tabajdi, Proinsias De Rossa, Mary McDonald, Vittorio Agnoletto, Giovanni Berlinguer, Giusto Catania, Giovanni Fava, Donata Gottardi, Umberto Guidoni, Lilli Gruber, Luisa Morgantini, Roberto Musacchio, Pasqualina Napoletano, Marco Rizzo, Guido Sacconi, Mauro Zani, Nicola Zingaretti, Aloyzas Sakalas, Robert Goebbels, John Attard-Montalto, Louis Grech, Joseph Muscat, Thijs Berman, Sophia in 't Veld, Joost Lagendijk, Kartika Liotard, Edith Mastenbroek, Erik Meijer, Margrietus van den Berg, Jan Wiersma, Genowefa Grabowska, Bogusław Liberadzki, Józef Pinior, Francisco Assis, Luis Capoulas Santos, Paulo Casaca, Manuel dos Santos, Edite Estrela, Emanuel Fernandes, Elisa Ferreira, Ilda Figueiredo, Ana Gomes, Pedro Guerreiro, Joel Hasse Ferreira, Jamila Madeira, Miguel Portas, Sérgio Sousa Pinto, Michael Cashman, Richard Corbett, Bairbre de Brún, Robert Evans, Richard Howitt, Glenys Kinnock, Caroline Lucas, David Martin, Linda McAvan, Arlene McCarthy, Peter Skinner, Terence Wynn, Richard Falbr, Jaromír Kohlíček, Jiří Maštálka, Miloslav Ransdorf, Vladimír Remek, Libor Rouček, Daniel Strož, Jan Andersson, Carl Schlyter, Jonas Sjöstedt, Eva-Britt Svensson, Åsa Westlund, Johan Van Hecke, Panayiotis Demetriou, Marios Matsakis, Marie Isler Béguin, Alain Lipietz, Marco Cappato, Lidia Geringer de Oedenberg, Mary Honeyball, Pierre Schapira, Justas Paleckis, Riitta Myller, Giovanni Pittella, Bernadette Bourzai, Gary Titley, Vincenzo Lavarra, Neena Gill, Martine Roure, Glyn Ford, Alfonso Andria, Lapo Pistelli, Tatjana Ždanoka és Bronisław Geremek a Bizottsághoz

 Tárgy: A Franco-rendszer elítélése az általa elkövetett puccs 70. évfordulója alkalmából

Idén lesz a második Spanyol Köztársaság kikiáltásának 75. évfordulója és a demokratikusan megválasztott köztársasági kormányt megdöntő július 18-i fasiszta felkelés 70. évfordulója, amely polgárháborúba torkollott, és amelyet 40 évnyi véres diktatúra követett. A náci Németország és a fasiszta Olaszország részvételével és fegyverekkel létrehozott diktatórikus rendszer, amelynek élén Franco tábornok állt, végzetes következményekkel járt a spanyol nép számára, többek között évtizedekkel vetette vissza Spanyolország részvételét az európai integrációban, amelynek eredményeképpen mára létrejött az EU.

Az 1978–1982 közötti példaértékű átmenetet részben a második Spanyol Köztársaság értékei és eszményei ihlették. Ennek ellenére máig nem kaptak erkölcsi kárpótlást a puccs és a diktatúra áldozatai. 1939 és 1975 között több, mint százezer spanyolt végeztek ki, és Spanyolország-szerte még mindig több, mint 35 000 eltűntet tartanak számon, így a híres költő, Federico García Lorca maradványait is. A kínzások, törvénytelen kivégzések és az emberi jogok egyéb tömeges megsértése a diktatúra idején bevett gyakorlattá váltak. Félmillió spanyol, így például az irodalmi Nobel-díjas Juan Ramón Jiménez, nem látott más lehetőséget, mint az emigrációt, míg több százezer embert bebörtönöztek vagy koncentrációs és munkatáborokba zártak, amelyek közül az utolsót 1962-ben zárták be.

A közelmúltban az Európa Tanács túlnyomó többséggel elfogadott egy, a „Franco-rendszer nemzetközi elítélésére” irányuló javaslatot. Ez lenne az első olyan nemzetközi lépés, amely Franco diktatúrájának elítélésére irányul. Ugyancsak fontosnak tűnnek a 2007–2013. évi, aktív európai polgárságot támogató „Polgárok Európáért” című program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozati javaslatról szóló Takkula-jelentés európai diktatúrák áldozataira vonatkozó utalásai, amely diktatúrák között sajnos kiemelkedő helyet foglal el Franco spanyolországi rendszere is.

E kérdést aláíró képviselők azt szeretnék, ha egyetlen tagállamban se jöhetne újra létre olyan diktatórikus rendszer, amilyen alatt Spanyolország négy évtizeden keresztül szenvedett. Úgy gondoljuk, hogy az Európai Unió szelleme, a jogállamiság, a szabadság és a demokrácia alapelveinek tiszteletben tartása és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelme még több értelemmel bírna, ha nem hallgatnák el az európai önkényuralmi rendszerekben elkövetett kegyetlenségeket.

Elfogadható lenne, ha a Bizottság állást foglalna a Franco-rendszer elítélése mellett? Várható-e, hogy a Bizottság a Franco-rendszer áldozatainak megsegítésére intézkedéseket hoz?

A kérdés eredeti nyelve: ES
Utolsó frissítés: 2006. június 26.Jogi nyilatkozat