Eljárás : 2007/2252(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0260/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0260/2008

Viták :

PV 04/09/2008 - 4
CRE 04/09/2008 - 4

Szavazatok :

PV 04/09/2008 - 7.9
CRE 04/09/2008 - 7.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0410

JELENTÉS     
PDF 190kWORD 128k
2008. június 18.
PE 404.442v02-00 A6-0260/2008

a 2004–2010 közötti időszakra vonatkozó európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv félidős felülvizsgálatáról

(2007/2252(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság

Előadó: Frédérique Ries

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a 2004–2010 közötti időszakra vonatkozó európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv félidős felülvizsgálatáról

(2007/2252(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, a 2004–2010 közötti időszakra vonatkozó európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv félidős felülvizsgálatáról szóló közleményére (COM(2007)0314),

–   tekintettel a 2005. február 23-i, a környezetvédelem és egészségügy terén 2004–2010 között megvalósítandó európai cselekvési tervre vonatkozó állásfoglalására(1),

–   tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2007. július 27-i "Principles for evaluating health risks in children associated with exposure to chemicals" (A gyermekek egészségét a vegyi anyagoknak való kitettség miatt fenyegető kockázatok megítélésének alapelvei) című jelentésére,

-    tekintettel az EK-Szerződés 152. és 174. cikkére, amely az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmét célozza,

–   a közegészségügyre vonatkozó közösségi cselekvési program (2007-2013) elfogadásáról szóló, 2008. október 23-i 1350/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat(2),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6-0260/2008),

A. mivel 2003. óta az Európai Unió egészségvédelmi politikája az egészségügyi, a környezetvédelmi és a kutatási ágazat közötti szélesebb körű együttműködésen alapul, amely révén várhatóan időben létrejöhet egy koherens és integrált környezet-egészségvédelmi stratégia,

B. mivel a környezetvédelem és egészségügy terén megvalósítandó első uniós cselekvési terv (2004-2010) (COM(2004)0416) keretében a jelenlegi főbb témakörök, azaz a mutatók kidolgozása, az integrált nyomon követés kidolgozása, a vonatkozó adatok összegyűjtése és értékelése, valamint a kutatások számának növelése által könnyebben megérthetőek a szennyező források és az egészségügyi következmények közötti összefüggések, azonban ez nyilvánvalóan nem elegendő a környezeti tényezőkkel összefüggő megbetegedések növekvő számának csökkentéséhez,

C. mivel szinte lehetetlen a cselekvési terv félidős mérlegének felállítása, tekintve, hogy nem tartalmaz világos és számszerű célkitűzést, továbbá, hogy nehezen behatárolható a hozzá rendelt teljes költségvetés, és mindenképpen elégtelen annak hatékony előmozdításához,

D. mivel az egészségügyre vonatkozó program (2008-2013) céljaként különösen olyan, az egészséget hagyományosan meghatározó tényezőkkel kapcsolatos intézkedéseket rögzít, mint amilyen a táplálkozás, a dohányzás, az alkohol- és kábítószerfogyasztás; mivel a 2004 és 2010 közötti időszakra vonatkozó jelen cselekvési tervnek új egészségügyi kihívásokra kell összpontosítania, és ezenfelül az emberi egészségre hatást kifejtő, meghatározó környezeti tényezőkkel kell foglalkoznia, mint amilyen a külső és a belső levegő minősége, az elektromágneses hullámok, a nanorészecskék és az aggodalomra okot adó vegyi (karcinogén, mutagén és teratogén - CMR besorolású, vagy endokrin-romboló tulajdonságú) anyagok, illetve az éghajlatváltozás egészségügyi hatásai,

E.  mivel a légzőszervi megbetegedések, amelyeket többek között a szabadtéri és a beltéri légszennyezettség okoz, az Unión belül a második helyen állnak a halálozási okok között, valamint a következmények, az előfordulás és a költségek vonatkozásában, továbbá az öt évnél fiatalabb gyermekek körében bekövetkező halálesetek legfőbb kiváltó okai,

F. mivel különösen a finom részecskék és a talajközeli ózon által előidézett légköri szennyezés jelentős veszélyt jelent az emberi egészségre nézve, ami kihat a gyermekek megfelelő fejlődésére és csökkenti a várható élettartamot az EU-ban(3);

G. mivel a Közösségnek a szubszidiaritás és az arányosság elve alapján többet kellene tennie a városi környezet-egészségügy, különösen a beltéri levegőminőség kérdését tekintve, a háztartási környezetszennyezés ellen, tekintettel arra, hogy egy európai polgár idejének több mint 90%-át épületen belül tölti,

H. mivel a WHO által a környezetvédelem és az egészségügy tárgyában 2004. és 2007. között rendezett miniszteri konferenciák hangsúlyozták a vegyi szennyezőanyagok komplex, szuperponált hatása és az egyes krónikus zavarok valamint megbetegedések közötti kapcsolatot, különösen a gyerekek esetében; mivel ezeket az aggodalmakat az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjának (UNEP) és Kormányközi Kémiai Biztonsági Fórum hivatalos dokumentumai is kifejezik,

I. mivel egyre több tudományos adat támasztja alá, hogy bizonyos daganatos betegségeket – például az epehólyagrákot, a csontrákot, a tüdőrákot, a bőrrákot, az emlőrákot és másokat – a vegyi anyagok, a sugárzás, a levegőben lebegő részecskék és más környezeti tényezők okozzák,

J.   mivel e környezet-egészségügyi problémák mellett olyan új megbetegedések és szindrómák is megjelentek az utóbbi években, mint az egyszerre többféle vegyi anyagra való túlérzékenység, fogászati amalgám-szindróma, az elektromágneses sugárzásra, az egészségtelen épületekre való túlérzékenység, vagy a gyermekeknél a figyelemzavar és a hiperaktivitás (Attention deficit and hyperactivity syndrome),

K. mivel az elővigyázatosság elvét 1992. óta a Szerződés kifejezetten kimondja, az Európai Közösségek Bírósága e közösségi jogi alapelv tartalmát és hatályát számos alkalommal a Közösség környezeti-és egészségvédelmi politikájának egyik alapjaként kezeli(4),

L.  mivel az elővigyázatosság elvéről szóló 2000. február 2-i bizottsági közleményben (COM(2000)0001) meghatározott szempontok rendkívül ellentmondásosak, és nem alkalmazhatóak,

M. tekintettel az emberi biomonitoring, mint az európai népesség szennyezettségnek kitettségére vonatkozó értékelés eszközének fontosságára, és a Parlament által a fent említett 2005. február 23-i állásfoglalás 3. pontjában, valamint a Tanács környezetvédelmi kérdéseket tárgyaló 2007. december 20-i ülésének megállapításaiban kifejtett, számtalanszor említett, uniós szintű biomonitoring-program megvalósításának felgyorsítására irányuló szándékra,

N. mivel köztudott, hogy az éghajlatváltozás jelentős mértékben növelheti bizonyos betegségek súlyosságát és előfordulásának gyakoriságát, különös tekintettel a meleghullámok gyakoriságára, az árvizekre és a tűzvészekre, amelyek az EU-ban a legsűrűbben előforduló természeti katasztrófák, valamint járulékos betegségeket, elégtelen higiéniát és halált okozhatnak, elismerve ugyanakkor az éghajlatváltozás enyhítését szolgáló intézkedések egészségre gyakorolt jótékony hatásait,

O. mivel az éghajlatváltozás jelentős hatást fog gyakorolni az emberi egészségre, többek között bizonyos fertőző és parazitás megbetegedések kialakulásának elősegítése révén, főként a hőmérséklet és a páratartalom megváltozása, valamint ezeknek az ökoszisztémákra, állatokra, növényekre, rovarokra, parazitákra, protozoonokra, mikrobákra és vírusokra gyakorolt hatásai miatt,

P. mivel az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i, a vízügyi politika kereteit megteremtő 2000/60/EK irányelve(5) és annak származékos irányelvei világos rendelkezéseket tartalmaznak az egészséges vizek megőrzésével és helyreállításával kapcsolatban,

Q. mivel a környezetvédelmi orvostudomány az orvostudomány egy fiatal ága, amely ma még egy túlságosan töredékes és a tagállamok szerint nem egyenrangú egyetemi oktatáson alapul, amelyet ezért támogatni és fejleszteni kellene az Unión belül,

R. mivel a környezeti tényezők eredményeként szenvedő emberek száma nő, és járványtani felméréseket kellene készíteni annak érdekében, hogy képet kaphassunk a teljesen vagy részben környezeti tényezők által előidézett betegségekről,

1.  elismeri a Bizottság által 2004-es cselekvési terv óta tett erőfeszítéseket, elsősorban a környezetre és az egészségre vonatkozó információs hálózat fejlesztése, az integráció, az e területen folytatott európai kutatások megerősítése és a szakosodott nemzetközi szervezetekkel, például a WHO-val folytatott együttműködés terén, ;

2.  ugyanakkor úgy véli, hogy egy ilyen cselekvési terv magában hordozza a kudarc lehetőségét is, amennyiben kizárólag a fennálló közösségi politikák mentén működik, és nem egy, a környezeti tényezőkkel összefüggő betegségek csökkentésére irányuló megelőző politikán alapul, és nem rendelkezik világos és számszerű célkitűzéssel,

3.  felhívja a Bizottság figyelmét, hogy a WHO égisze alatt már megvalósult olyan program, amelynek keretében a WHO tagállamok kialakították saját nemzeti és helyi környezet-egészségi cselekvési tervüket, amely konkrét célkitűzéseket, és megvalósítási tervet tartalmazott; ezért ajánlja a Bizottságnak, hogy a WHO ezen programját vizsgálja meg mint lehetséges modellt, amely a jövőben az Európai Unió számára is hasznos példaként szolgálhat;

4.  rendkívül sajnálja, hogy a Bizottság, azon belül pontosabban a Kutatási Főigazgatósága nem biztosított a 2008-as évre megfelelő finanszírozást az emberi biomonitoringhoz, annak ellenére, hogy vállalta a tagállamok és a Parlament felé az uniós szintű monitoring egységes megközelítését,

5.  felhívja a Bizottságot arra is, hogy a 2010. évre két, már 2004-ben rögzített alapvető célkitűzést teljesítsen és ezen célkitűzésekhez biztosítson és hajtson végre megvalósítható kommunikációs stratégiát: egyrészről a polgárok figyelmének felkeltését az egészségükre kihatással lévő környezetszennyezés iránt, másrészről a kockázatok csökkentésére irányuló európai politika felülvizsgálatát és kiigazítását,

6.  határozottan ajánlja, hogy a tagállamok és a Bizottság teljesítsék a közösségi jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeiket;

7.  hangsúlyozza, hogy a környezeti tényezők egészségre gyakorolt hatásának értékelésekor először és legfőképpen a veszélyeztetett csoportokat, mint például a várandós nőket, az újszülötteket, a gyermekeket és az időseket vegyék figyelembe;

8.  arra szólít fel, hogy fordítsanak különös figyelmet a szennyezőanyagokra leginkább érzékeny veszélyeztetett csoportokra, azáltal, hogy megalapozott beltéri levegőminőség-kezelő gyakorlatok elfogadása révén az egészségügyi ellátó létesítményekben és az iskolákban a beltéri környezeti szennyezőanyagokkal szembeni expozíció csökkentését szolgáló intézkedéseket vezetnek be;

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy a meglevő jogszabályok felülvizsgálatára irányuló javaslatok kidolgozásakor e jogszabályokon ne lazítson a lobbiktól, illetve a regionális vagy nemzetközi szervezetektől érkező nyomás hatására;

10. emlékeztet arra, hogy az Uniónak folyamatos, dinamikus és rugalmas megközelítést kell alkalmaznia a cselekvési tervre vonatkozóan, és ezért kiemelkedő fontosságúnak véli, hogy finanszírozzák egy, a környezeti egészségről szóló külön tanulmány elkészítését, amelynek átláthatónak kell lennie, több tudományágat kell érintenie, több nézőpontot kell egyesítenie, és ily módon választ kell adnia a lakosság által a hivatalos szakértői ügynökségek vagy bizottságok felé megfogalmazott aggodalmakra; rámutat, hogy fontos az egészségügyi szakemberek képzésének javítása, a legjobb gyakorlatok közösségi szintű cseréjével együtt;

11. hangsúlyozza, hogy az utóbbi években valós előrelépés történt a környezetpolitika, például a légszennyezettség csökkentése, a vízminőség javítása, a szemétgyűjtési és újrahasznosítási, politika a vegyi áruk ellenőrzése és az ólomtartalmú üzemanyag betiltása terén, azonban megállapítja, hogy ugyanakkor az európai politikából továbbra is hiányzik az általános, megelőzésen alapuló stratégia és az elővigyázatosság elvének alkalmazása;

12. ezért kéri a Bizottságot, hogy az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlata nyomán vizsgálja felül az elővigyázatosság elvének alkalmazása kérdésében a fent említett közleményében megállapított szempontokat, hogy ily módon e cselekvési és biztonsági elv átmeneti és arányos intézkedések elfogadásával a közösségi egészség- és környezetpolitika központi helyére kerüljön;

13. úgy véli, hogy a termék ártalmatlanságára vonatkozó bizonyítási teher termelőre vagy forgalmazóra történő visszafordítása, amint a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról szóló 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(6), előírja, hozzájárul az elővigyázatosságon alapuló politika megvalósulásához, és e tekintetben arra ösztönzi a Bizottságot, hogy ezt a kötelezettséget valamennyi termékre vonatkozó közösségi szabályozásban alkalmazza; úgy véli, hogy az állatkísérletek bárminemű fokozását a cselekvési terv keretében el kell kerülni, és teljes körű figyelmet kell fordítani az alternatív módszerek kifejlesztésére és alkalmazására;

14. ismételten kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő konkrét intézkedéseket a beltéri levegőminőségről, amelyek biztosítanák a zárt terek egészséges és biztonságos volta magas szintjének megvalósítását, különösen az a Tanács irányelve 1988. december 21-i, az építési termékekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 89/106/EGK irányelv(7) felülvizsgálatakor, és javasoljon intézkedéseket az épületek energiahatékonyságának, biztonságosságának, és a berendezésekben és a bútorzatban található vegyi összetevők ártalmatlanságának növelésére;

15. javasolja a Bizottságnak, hogy a környezet egészségre gyakorolt káros hatásainak csökkentése céljából hívja fel a tagállamokat arra, hogy a piaci szereplőket adókedvezmények és/vagy egyéb gazdasági ösztönzők formájában tegyék érdekeltté abban, hogy a beltéri levegő minőségét javítsák, valamint hogy az elektromágneses sugárterhelést épületeikben, fióktelepeiken és irodahelyiségeikben csökkentsék;

16. javasolja a Bizottságnak, hogy fogalmazzon meg az újonnan épülő épületek megfelelő beltéri levegőminőségét garantáló minimumkövetelményeket;

17. ajánlja a Bizottságnak, hogy az egyes európai uniós támogatások odaítélése során a környezetvédelmi kritériumokhoz hasonló módon vegye figyelembe az adott projektnek a beltéri levegőminőségre, az elektromágneses sugárterhelésre, valamint a különösen veszélyeztetett népességcsoportok egészségi állapotára gyakorolt hatását;

18. arra szólít fel, hogy a vízben található, prioritásként kezelt anyagokra vonatkozó környezetminőségi előírásokat a legfrissebb tudományos ismeretek szerint állapítsák meg, és azokat rendszeresen hangolják összes az aktuális tudományos elgondolásokkal;

19. rámutat, hogy egyes tagállamok sikerrel állítottak fel mobil vizsgálati laboratóriumokat vagy „zöld ambulanciákat”, amelyek gyors és megbízható diagnózist adnak a köz- és magánterületeken található élőhelyekről; úgy véli, hogy a Bizottságnak támogatnia kellene ezt a gyakorlatot az olyan tagállamoknál, amelyek még nem vették át ezt, a szennyezett helyeken közvetlen beavatkozást biztosító módszert;

20. aggódik a nanorészecskéket tartalmazó fogyasztási cikkek biztonságának biztosítására irányuló, célzott jogi rendelkezések hiánya miatt, továbbá azért, mert a Bizottság laza hozzáállást tanúsít azzal kapcsolatban, hogy a nanorészecskék fogyasztási cikkekben való felhasználásának szabályozási keretét – a forgalomba hozott, nanorészecskéket tartalmazó fogyasztási cikkek növekvő számára való tekintettel – felül kell vizsgálni;

21. az elektromágneses mezőkről készített nemzetközi Bio-Initiative jelentés(8) , több mint 1 500, e tárggyal foglalkozó tanulmányt foglal össze, és megállapítja a mobiltelefonok, UMTS-Wifi-Wimax-Bluetooth típusú mobil kommunikációs eszközök, és a helyhez kötött „DECT” telefonok kibocsátásának az egészségre gyakorolt veszélyeit;

22. megállapítja, hogy a lakosságot érő elektromágneses sugárterhelésre vonatkozóan felállított korlátok elavultak, mivel azokat a lakosságot érő elektromágneses sugárterhelés (0 Hz–300 GHz)(9), korlátozásáról szóló, 1999. július 12-i 1999/519/EK tanácsi ajánlás2 óta nem igazították ki, így természetesen nem vehetik figyelembe sem az információs technológia fejlődését, sem az Európai Környezetvédelmi Ügynöksége ajánlásait, vagy az olyan szigorúbb kibocsátási normákat, mint amilyeneket Belgium, Olaszország vagy Ausztria alkalmaz, és nem foglalkoznak a veszélyeztetett csoportok, például a várandós nők, az újszülöttek és a gyermekek kérdésével;

23. rendkívül komoly fenyegetésnek tekinti a globális felmelegedés következtében az Európai Unió területén fellépő számos egészségügyi veszélyt, és felhívja a WHO-t, az illetékes nemzeti ellenőrző hatóságokat, a Bizottságot és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi központot, hogy egymással még nagyobb mértékben együttműködve erősítsék meg a korai figyelmeztető rendszert, és ezáltal korlátozzák az éghajlatváltozás egészségre gyakorolt negatív hatásait;

24. hangsúlyozza, hogy e cselekvési terv számára előnyös lenne, ha az éghajlatváltozás negatív hatásaival kapcsolatos fellépést az emberi egészségre is kiterjesztenék a közösségi szinten szükséges, hatékony alkalmazkodási intézkedések kidolgozásával, mint például:

- módszeres nyilvános oktatási programok és tudatosságnövelés;

- az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedések beépítése a közegészségügyi stratégiákba és programokba, például a fertőző és nem fertőző betegségek, a munkavállalók egészsége és az egészségre veszélyes állatbetegségek terén;

- a járványok kitörésének korai észlelésére irányuló megfelelő felügyelet;

- az egészséggel kapcsolatos korai figyelmeztető rendszerek és válaszadás;

- a meglevő környezeti adatfigyelő hálózatok összehangolása a járványok kitörésével foglalkozó hálózatokkal;

25. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a „2020-ra 20-20% - Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára” című közlemény (COM(2008)0030) jelenlegi költség-haszon hatásvizsgálata a csökkent levegőszennyezés egészségre gyakorolt jótékony hatásaival csak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2020-ig megvalósuló 20%-os csökkenése szintjén foglalkozik; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az egészségre gyakorolt (kiegészítő) járulékos jótékony hatásokat különböző mértékben nagyra törő szinteken – az éghajlatváltozással foglalkozó nemzetközi testület ajánlásaival összhangban, miszerint 2020-ra az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának hazai csökkenése 25–40%, illetve esetleg 50% vagy ennél több legyen – sürgősen vizsgálja meg és hatásvizsgálatban modellezze;

26. felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a mentális egészség komoly problémáját, tekintettel az EU-ban elkövetett öngyilkosságok számára, és fordítson több forrást a megfelelő megelőző stratégiák és terápiák kialakítására;

27. megismétli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak támogatniuk kell a WHO által kidolgozott, a gyermekekre irányuló európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési tervet, hogy azt mind az EU-ban, mind pedig a kétoldalú fejlesztési politikában ösztönözniük kell, valamint hogy a WHO európai régióján kívül hasonló folyamatok ösztönözésére kell sort keríteni;

28. felhívja a Bizottságot, hogy második cselekvési tervébe illessze be ismét a szennyezéssel szembeni expozíció csökkentésével kapcsolatos pillért, az európai környezetvédelmi és egészségügyi stratégiában (Science, Children, Awareness, Legal instrument, Evaluation – SCALE) (COM(2003)0338) előírtak szerint;

29. sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és biztosítson olyan eszközöket, amelyek – a lisszaboni menetrend keretében hangsúlyozottak szerint – segítenék az innovatív megoldások kifejlesztését és előmozdítását a környezeti stressztényezőkből fakadó főbb egészségi kockázatok minimálisra csökkentése érdekében;

30. sürgeti a Tanácsot, hogy haladéktalanul határozzon az EU Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslatról, mivel a Parlament már régen, 2006. május 18-án elfogadta az álláspontját(10); úgy véli, hogy az új rendelet – amely más intézkedésekkel együtt csökkenteni fogja az EU Szolidaritási Alapja hatálybalépésének korlátait – lehetővé fogja tenni, hogy a természeti vagy ember által előidézett katasztrófák által okozott károkat hatékonyabban, rugalmasabban és gyorsabban enyhítsék; hangsúlyozza, hogy egy ilyen pénzügyi eszköz igen fontos, különösen azért, mert a természeti katasztrófák a jövőben feltehetően gyakrabban fognak bekövetkezni, részben az éghajlatváltozás miatt;

31. javasolja a Bizottságnak, hogy – mivel Európában a kis-és középvállalkozások gazdasági jelentősége meghatározó – biztosítson a kis-és középvállalkozások számára olyan technikai támogatást, amely ezt lehetővé teszi, és segítse őket abban, hogy betartsák a kötelező környezet-egészségi előírásokat, valamint ösztönözze őket további – a vállalkozások működésére kiható, környezet-egészségi szempontból pozitív – változtatások megvalósítására;

32. ajánlja a Bizottságnak, hogy 2010-re, illetve a környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv „második ciklusára” kezdeményezéseit a veszélyeztetett népességcsoportokra összpontosítsa, és készítsen olyan új kockázatelemzést, amely figyelembe veszi a gyermekek, a várandós nők és idősek különös veszélyeztetettségét, mint alapvető szempontot;

33. ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el a megelőzés és az elővigyázatosság elvének előnyeit, valamint fejlesszenek ki és alkalmazzanak olyan eszközöket, amelyek lehetővé teszik a lehetséges környezeti és egészségi veszélyek előrejelzését és leküzdését; azt ajánlja, hogy a Bizottság határozza meg e cselekvési terv „második ciklusának” költségét, és rendelkezzen az egészséget érő környezeti hatások csökkentésére, illetve a megelőző és óvintézkedések végrehajtására irányuló nagyobb számú gyakorlati intézkedést fedező megfelelő finanszírozásról;

34. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és a WHO-nak.

(1)

HL C 304. E, 2005.12.1, 264. o.

(2)

HL L 301., 2007.11.20., 3. o.

(3)

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Európai környezet - Negyedik értékelés. Összefoglaló” című jelentése (2007.10.10.).

(4)

A C-192/01. sz. Bizottság kontra Dánia ügyben 2003. szeptember 23-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-9693. o.); a C-127/02- sz. Landelijke Vereniging tot Behoud van de Waddenzee et Nederlandse Vereniging tot Bescherming van Vogels ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-7405. o.

(5)

HL L 327., 2000.12.22., 1. o. A legutóbb a 2008/32/EK irányelvvel (HL L 81., 2008.3.20., 60. o.) módosított irányelv.

(6)

HL L 396., 2006.12.30., 1. o.; helyesbített változat : HL L 136., 2007.5.29., 3. o.

(7)

HL L 40., 1989.2.11., 12. o. A legutóbb az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.

(8)

Független tudósok csoportja tette közzé ezt a jelentést 2007. augusztus 31-én. Részletesebben lásd: www.bioinitiative.org

(9)

HL L 199., 1999.7.30., 59. o.

(10)

HL C 297. E, 2006.12.7., 331. o.


INDOKOLÁS

Háttér

2005. február 23-án az Európai Parlament elsöprő többséggel (576 szavazat a javaslat mellett, 48 ellene) elfogadta a környezetvédelem és az egészségügy terén 2004–2010 között megvalósítandó európai cselekvési tervre vonatkozó állásfoglalását.

Ez az állásfoglalás, amely enyhe kritikát fogalmaz meg a Bizottsággal szemben, abból az egyszerű megállapításból indul ki, hogy egy cselekvési tervnek lényegében nem lehet kizárólagos célja több kutatás elvégzése és több adat megszerzése!

A Parlament plenáris ülése ebben a kérdésben az előadója állásfoglalását követve úgy vélte, hogy a Bizottság által a 2004-2010 közötti „első ciklusra” kitűzött elsődleges cél, azaz a környezetszennyezés egészségre gyakorolt hatására vonatkozó ismeretek megszerzése, minden bizonnyal dicséretes, azonban nyilvánvalóan nem elégséges, annak ellenére, hogy a listák, a tanulmányok és a tudományos munkák összefoglalóinak száma megsokszorozódott, és ezek egyre gyakrabban mutatnak rá a környezeti tényezők előtérbe kerülése és a jelen jelentésben kiemelt figyelmet kapott 4 betegségfajta, az asztma és a gyermekkori allergia, az idegrendszer fejlődési rendellenességei, a rákos, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések közötti összefüggésre.

A cselekvési terv véletlenül néhány hónappal a 2004. júniusában a WHO által Budapesten megrendezett konferencián részt vevő 52 környezetvédelmi és egészségügyi miniszter nagyra törő nyilatkozata után került közzétételre.

Ezt egészítsük ki a néhány tagállamban (Benelux államok, Franciaország, a német landerek…) már bevezetett (gyakran világos és számszerűsített célkitűzésekkel rendelkező) cselekvési tervek, és így könnyen érthetőek az Európai Parlament által kifejezett fenntartások.

A Parlament a maga részéről valóban lendületet kívánt adni ennek a cselekvési tervnek, és jó néhány ajánlást adott ki, amelyek elsősorban az alábbiakra vonatkoznak:

1.  az elővigyázatosság – mint politikai cselekvési eszköz – elve, egyértelműen megállapítható, hogy ezt a biztonsági elvet gyakran hangoztatja, de ritkán alkalmazza az Európai Unió;

2.  európai szintű biomonitoring-rendszer kiépítése, amely megkönnyíti a szennyezés/egészségre gyakorolt hatás kölcsönhatásának vizsgálatát;

3.  a háztartási környezetszennyezés elleni harc, különösen azzal a ténnyel együtt, hogy a Bizottság a dohányfüstöt a környezetben jelen levő rákkeltő anyagok 1. osztályába sorolta, valamint a Parlamentnek a beltéri levegő minőségéről szóló Zöld Könyv közzétételére irányuló kifejezett kérése a Bizottság felé;

4.  a kihívásoknak megfelelő finanszírozás a 7. kutatási és fejlesztési keretprogram keretében (a több mint 300 millió eurós összeg lehívása már megtörtént), remélhetőleg a közegészségügyi programmal (2003–2008) együttműködésben.

Három év múltán e kiemelt témák többsége még mindig aktuális.

Ennek megfelelően az Európai Bizottság saját cselekvési programjában megőrizte ezt az irányt, és mindenekelőtt az általa meghatározott prioritást élvező területeken igyekezett eredményt elérni: elsősorban a környezetre és az egészségre vonatkozó információs hálózat fejlesztésében, az integráció terén, az e tárgyban folytatott európai kutatások megerősítésében és az olyan szakosodott nemzetközi szervezetekkel való együttműködésben, mint a WHO.

Az előadó ugyanakkor elégedetten nyugtázza, hogy több mint 38 környezetvédelmi, és egészségügyi programot finanszírozott a 6. kutatási program, összesen 200 millió eurót meghaladó költségvetéséből.

A nem megfelelő elnevezést viselő cselekvési terv mérlegével kapcsolatos nehézségekről

A Bizottság által eredetileg tervezett tizenhárom cselekvés közül mindössze négy tartalmazott különleges intézkedéseket:

-10. cselekvés: A szakemberképzés előmozdítása, valamint a környezet és az egészség területét érintő szervezeti kapacitás javítása.

-11. cselekvés: A kiemelt figyelmet érdemlő betegségekre vonatkozó hatályos kockázatcsökkentési intézkedések összehangolása.

-12. cselekvés: A beltéri levegő minőségének javítása.

-13. cselekvés: Az elektromágneses mezők felügyelete.

Az előadó már 2005-ben elégedettségét fejezte ki a Bizottság által a passzív dohányzás környezeti problematikájára a 12. intézkedés keretében adott válasszal kapcsolatban.

Egyébiránt, tekintettel a végrehajtott intézkedések pontosításának hiányára, a félidős értékelés csak kérdések feltevésére korlátozódhat, ezzel együtt tudva azt, hogy a 12. és 13. intézkedésre az előadó külön észrevételeket tett:

Előfordulnak olyan intézkedések is, amelyek elősegítik a környezetvédelmi orvos-képzést, és megkönnyítik e szakterület diplomáinak uniós szintű elismerését?

Amennyiben az endokrin zavarokat okozó anyagok nem kerülnek be a REACH engedélyezési eljárásába, a kísérleti programon kívül vajon milyen intézkedéseket tervez a Bizottság ezen anyagok tényleges ellenőrzésének fenntartására?

Ugyanakkor természetesen az elfogulatlanság érdekében el kell ismerni, hogy a három és fél év alatt az Unió konkrét eredményeket ért el a különböző szennyezési módok elleni harcban, mint például: több mint 10 000 vegyi anyag ellenőrzése a REACH szabályozás révén, a környezeti levegő minőségére vonatkozó új jogszabály, a növényvédő szerekre vonatkozó törvénycsomag és stratégia.

Azonban ugyanezen pártatlanság kimondatja azt is, hogy ugyanakkor az európai politikát továbbra is az általános megelőzési stratégia hiánya, továbbá az elővigyázatosság elve alkalmazásának elmulasztása jellemzi;

Az elővigyázatosság elve: sem zéró tolerancia, sem zéró alkalmazás

Az előadó sajnálattal állapítja, meg, hogy ez a civilizációs alapelv, annak ellenére, hogy a Szerződés 174-2. cikkében is megjelenik, gyakran csak kinyilvánított, néha elcsépelt marad, de alkalmazására szinte soha sem kerül sor.

A Tanács és a Parlament által 2005. júniusában kibocsátott tilalmat kivéve, amely megtiltotta a stálsav-származékok családjába tartozó 6 anyag felhasználását gyermekjátékokban, a megelőzés elve sohasem valósult meg a korábbi közösségi jogalkotásban. Már az is 10 éves heroikus küzdelmet igényelt, hogy ezeknek a CMR-anyagoknak az említett meghatározott alkalmazására határozott tilalom vonatkozzon.

Éppen ezért az előadó kétségét fejezi ki aziránt, hogy az elővigyázatosság elvének teljesülését szolgálják-e az olyan szigorú előírások, mint amilyet a Bizottság 2000. februári közleményében alkalmazott.

Az elemzés és a kockázatelemzés meghatározottságától kezdve, a tudományos bizonyosság hiányának az egyes szakaszokban történő felmérésén és egy költség/haszon jelentés összeállításán keresztül, a különböző tervezett cselekvések tanulmányozásáig bezárólag úgy tűnik, minden csak arra szolgál, hogy bizonyítsa: az elővigyázatosság elvét nem lehet összetett, hierarchizált és végtelen eljárásban alkalmazni.

E megállapítás alapján az előadó az állásfoglalás 7. pontjában javasolja a 2000. február 2-i közlemény teljes felülvizsgálatát a megelőzés elvének életre hívása érdekében. E javaslat másrészt az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlatán alapul, amely e közösségi jogi alapelv tartalmát és hatályát számos alkalommal a Közösség környezeti-és egészségvédelmi politikájának egyik alapjaként kezeli(1).

Az élőhely szennyezése: egy különösen alattomos egészségügyi veszély

Ezzel a fenyegetéssel szemben, amely ellen kevés polgár képes védekezni, mivel idejük átlagosan 90%-át zárt helyen töltik (óvoda, iskola, iroda, otthon, ipari terület, stb.), a Bizottság sem ülhet „karba tett kézzel”.

A Bizottság megsokszorozta az olyan jellegű intézkedéseit, mint az ipar képviselőit és a fogyasztói, illetve környezetvédelmi szervezeteket tömörítő munkacsoportok létrehozása, továbbá legalább 17 európai program finanszírozása változatos területeken, melyek között szerepel a beltéri/szabadtéri levegő minőségének nyomon követése és az építőanyagok szennyezési forrásként történő vizsgálata.

Az előadó emellett emlékeztet arra, hogy e kezdeményezések nem egyenértékűek egy, a beltéri levegő minőségére vonatkozó általános és integrált politikával.

Az előadó másfelől meglepve értesült a London School of Hygiene szakértőjének beszámolójából arról, hogy például Prága gyönyörű városában a lakóépületek belső levegője sokkal áporodottabb volt, mint az a könnyű szabadtéri levegő, amit Kundera szerelmesei belélegezhettek.

A Bizottságnak tehát alapos oka van az élőhelyek szennyezettségének sajátos problematikájáról szóló Zöld Könyv kiadására, az Európai Parlament által a cselekvési tervről 2005. február 21-én elfogadott állásfoglalás 21. pontjában megfogalmazott kérésnek megfelelően.

Az EU-nak sürgősen valódi stratégiát kell kidolgoznia e területen, amely révén meghatározhatja a fő iránymutatásokat a tagállamok számára, és végre védelmet nyújthat az óvodától az irodáig széleskörű biológiai és vegyi eredetű szennyezésnek kitett polgárok számára.

Másrészt az előadó emlékeztet arra, hogy az európai hatóságoknak közösen kellene kidolgozniuk a belső szennyezés általános költségét, figyelembe véve mind az orvosi költségeket, a munkaképtelenséggel, vagy egyszerűen a szennyezett élőhely megtisztításával járó költségeket.

Az elektromágneses mezők miatt felmerülő veszélyek

Legutóbb 1999-ben foglalkozott a Parlament ezzel a kérdéssel(2), amikor a nagy sebességű, vezeték nélküli helyi hálózatok (WiFI és WiMax) még éppen csak megjelentek Európába. Az európai háztartásokat még nem vette körül az elektromos eszközök és a különböző vezeték nélküli telefonhálózatok tömege.

Amint az néha megesik, amennyiben helytelenül alkalmazzák, maga a műszaki fejlődés is bizonyos kockázatot jelenthet az egészségre. Pontosan ez történik az elektromágneses hullámokkal, amelyekre nézve a lakosságot érő terhelés határértékeit 1999-ben állapították meg, és e határértékek azóta nem követték a technológiai fejlődést.

Az előadó bizonyosan tudja, hogy a rádióhullám-kibocsátások 20 éve éles viták középpontjában állnak, és hogy ezzel kapcsolatban tudományos szempontból továbbra is fennáll némi bizonytalanság.

Mivel figyelembe kell venni, hogy napjainkig a legátfogóbb dokumentum a tekintélyes amerikai és európai tudósok csoportja által készített Bio-Initiative jelentés, amely több mint 1 500, az elektromágneses mező emberi egészségre gyakorolt hatásával foglalkozó tanulmányt foglal össze. E dokumentum megállapítja, hogy hosszú ideig tartó és/vagy túl nagy elektromágneses terhelés növeli a rákos megbetegedések (különösen a leukémia esélyét a gyermekeknél), az Alzheimer-kór, az idegrendszeri problémák és az alvászavarok veszélyét.

E tanulmány alapján 2007. szeptemberében az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ajánlotta a 27 tagállamnak, hogy hozzanak hatékonyabb intézkedéseket a lakosság védelmére. Ezzel a figyelmeztetéssel az előadó is egyetért, mivel úgy véli, hogy az Európai Uniónak a környezeti egészség terén több és jobb tevékenységet kell végeznie!

(1)

Az Európai Közösségek Bírósága által a C-192/01. és a 127/02. sz. Bizottság kontra Dánia ügyben 2003. szeptember 23.-án és 2004. szeptember 7-én hozott ítélet.

(2)

Tamino jelentés A4-0101-99.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

27.5.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

57

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Adamos Adamou, Georgs Andrejevs, Margrete Auken, Pilar Ayuso, Johannes Blokland, John Bowis, Frieda Brepoels, Martin Callanan, Dorette Corbey, Avril Doyle, Mojca Drčar Murko, Edite Estrela, Jill Evans, Anne Ferreira, Karl-Heinz Florenz, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Cristina Gutiérrez-Cortines, Satu Hassi, Gyula Hegyi, Jens Holm, Marie Anne Isler Béguin, Dan Jørgensen, Christa Klaß, Eija-Riitta Korhola, Holger Krahmer, Aldis Kušķis, Marie-Noëlle Lienemann, Peter Liese, Linda McAvan, Roberto Musacchio, Riitta Myller, Péter Olajos, Miroslav Ouzký, Vittorio Prodi, Frédérique Ries, Dagmar Roth-Behrendt, Guido Sacconi, Carl Schlyter, Richard Seeber, Kathy Sinnott, Bogusław Sonik, María Sornosa Martínez, Antonios Trakatellis, Evangelia Tzampazi, Thomas Ulmer, Marcello Vernola, Anja Weisgerber, Åsa Westlund, Glenis Willmott

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Inés Ayala Sender, Philip Bushill-Matthews, Milan Gaľa, Umberto Guidoni, Erna Hennicot-Schoepges, Johannes Lebech, Miroslav Mikolášik, Bart Staes, Lambert van Nistelrooij

Utolsó frissítés: 2008. július 3.Jogi nyilatkozat