a vállalati társadalmi felelősségvállalásról: elszámoltatható, átlátható és felelősségteljes üzleti magatartás, valamint fenntartható növekedés

(2012/2098(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló zöld könyv nyomon követésére vonatkozó, 2001. december 3-i tanácsi állásfoglalásra(1),

–   tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló, 2003. február 6-i tanácsi állásfoglalásra(2),

–   tekintettel „A társasági jog modernizációja és a vállalatirányítás fejlesztése az Európai Unióban – terv az előrelépéshez” című bizottsági közleményre (COM(2003)0284) (a vállalatirányításról szóló cselekvési terv),

–   tekintettel a „»Felelősségteljes vállalkozások« csomag” című bizottsági közleményre (COM(2011)0685),

–   tekintettel a „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért – A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása” című bizottsági közleményre (COM(2011)0682),

–   tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–   tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségének európai keretrendszerét támogató bizottsági zöld könyvről szóló, 2002. május 30-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a „Vállalatok társadalmi felelőssége: A vállalkozások hozzájárulása a fenntartható fejlődéshez” című bizottsági közleményről szóló, 2003. május 13-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel „A vállalatok társadalmi felelőssége: új partnerség” című, 2007. március 13-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett bizottsági közleményről szóló, 2012. május 24-i véleményére(6),

–   tekintettel „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című bizottsági közleményre (COM(2011)0681),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A7-0017/2013),

A vállalati társadalmi felelősségvállalás modern felfogása: bevezető gondolatok

1.  rámutat arra, hogy a vállalatok nem vehetik át a hatóságoknak a szociális és környezetvédelmi normák elősegítésével, végrehajtásával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatait;

2.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi globális gazdasági válság az átláthatósággal, elszámoltathatósággal, felelősségvállalással kapcsolatos alapvető hibákból, valamint a rövid távú gondolkodásból alakult ki, és hogy az Unió feladata annak biztosítása, hogy mindenki levonja ezeket a tanulságokat; üdvözli a Bizottság azon szándékát, amely szerint Eurobarométer-felméréseket végezne a vállalkozások iránti bizalomról; felszólít e felmérések eredményeinek alapos megvitatására és arra, hogy valamennyi érdekelt fél azok alapján járjon el; határozottan támogatja a vállalati társadalmi felelősségvállalást, és úgy véli, hogy amennyiben azt valamennyi vállalat – és nem csak a nagyobbak – helyesen végrehajtja és gyakorolja, az nagy mértékben hozzájárulhat az elvesztett bizalom visszaállításához, ami feltétlenül szükséges a fenntartható gazdasági fellendüléshez, ugyanakkor enyhítheti a gazdasági válság társadalmi következményeit; kiemeli, hogy a vállalatok társadalom, környezet és munkavállalók iránti felelősségvállalása révén egy mindenki számára nyertes helyzet alakul ki, amely növeli a gazdasági sikerhez szükséges bizalmat; úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás bevonása a fenntartható üzleti stratégiába mind a gazdasági szereplők, mind a társadalom egészének érdeke; kiemeli, hogy sok vállalkozás – elsősorban kis- és középvállalkozások – kiemelkedő példát mutat ezen a területen;

3   úgy véli, hogy a vállalatok a munkahelyek biztosítása és a gazdasági fellendülés megkönnyítése révén hozzá tudnak járulni a szociális piacgazdaság fejlődéséhez és az Európa 2020 stratégiában meghatározott célkitűzések eléréséhez;

4.  úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos vitát olyan tágabb kontextusban kell elhelyezni, amely – az elsődlegesen önkéntes irányultság megőrzése mellett – adott esetben lehetővé teszi a szabályozási intézkedésekkel kapcsolatos párbeszédet;

5.  egyetért a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak a Bizottság által javasolt új meghatározásával, amely megszünteti az önkéntes és a kötelező jellegű megközelítések közötti ellentmondást;

6.  úgy véli, hogy a vállalatirányítás a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának alapvető eleme, különös tekintettel a hatóságokkal, a munkavállalókkal és azok képviseleti szerveivel fenntartott kapcsolatokra, valamint a vállalat jutalmazási, javadalmazási és bérezési politikáira; úgy véli, hogy a vezetők kirívóan nagy összegű jutalmazása, javadalmazása vagy bérezése nem egyeztethető össze a szociális szempontból felelős magatartással, különösen akkor, ha a vállalat nehézségekkel küzd;

7.  úgy véli, hogy a vállalatok költségvetési politikáját a vállalati társadalmi felelősségvállalás részének kellene tekinteni, és az a véleménye, hogy az adóelkerülés vagy az adóparadicsomok adta lehetőségek kihasználása nem egyeztethető össze a szociális szempontból felelős magatartással;

8.  úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás értékelésekor figyelembe kell venni az adott vállalat szállítói láncában részt vevő vállalatok, illetve az esetleges alvállalkozók magatartását is;

A vállalati társadalmi felelősségvállalás, a polgárok, a versenyképesség és az innováció közötti kapcsolat megerősítése

9.  felhívja a Bizottságot és a nemzeti hatóságokat, hogy mozdítsák elő a vállalatok és a működésük helye szerinti szociális környezetük közötti viszonosságot erősítő innovatív üzleti modelleket;

10. felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a jelenleg a könyvelési és átláthatósági irányelvek felülvizsgálata kapcsán folyamatban lévő vitákat azért, hogy a javasolt új vállalati társadalmi felelősségvállalási stratégia kiegészítse a felülvizsgált irányelvet;

11. hangsúlyozza, hogy támogatni kell az intelligens közlekedéshez és az ökológiai szempontból hatékony és mindenki számára hozzáférhető olyan innovatív megoldásokat, amelyek lehetővé tehetik a vállalatok számára a társadalmi és környezetvédelmi kihívásokkal való szembenézést;

12. ösztönzi a Bizottságnak a vállalati társadalmi felelősségvállalás ismertségének előmozdítására és a bevált gyakorlatok terjesztésére irányuló kezdeményezéseit, valamint határozottan támogatja a vállalati társadalmi felelősségvállalásban részt vevő vállalatok és partnerségek uniós szintű elismerésének bevezetését; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy egyéb fellépések mellett fontolja meg az e célt szolgáló európai szociális címke bevezetésének lehetőségét;

13. üdvözli a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos többoldalú platformok létrehozását, és egyetért a meghatározott ágazati megközelítéssel;

14. elismeri a CSR Europe „Vállalkozás 2020” címet viselő kezdeményezésének jelentőségét és az abban rejlő lehetőségeket, ugyanis e kezdeményezés jelentősen hozzájárulhat a vállalati társadalmi felelősségvállalás és a versenyképesség közötti kapcsolat megerősítéséhez, megkönnyítve ezáltal a bevált gyakorlatok terjesztését; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsenek szorosabb szinergiákat a szociális vállalkozásokat és a munkahelyteremtést előmozdító politikák és kezdeményezések kidolgozására irányuló célkitűzések között; e tekintetben ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa a vállalati társadalmi felelősségvállalás európai hálózatának azon erőfeszítéseit, hogy megerősítsék az együttműködést a vállalatok és a tagállamok között oly módon, hogy az előmozdítsa a nemzeti cselekvési tervek megvalósítását és a helyes gyakorlatok terjesztését;

15. támogatja a Bizottságnak a polgárok vállalkozásokkal szembeni bizalmának és a vállalati társadalmi felelősségvállalásra irányuló vállalati stratégiával kapcsolatos attitűdjének időszakos felmérésére irányuló javaslatát; a felelősségteljes fogyasztást akadályozó tényezők együttes azonosítása érdekében javasolja a felméréseknek a fenntartható fogyasztásra és termelésre irányuló cselekvési terv felülvizsgálatával történő összehangolását;

Az átláthatóság és a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos politikák hatékonyságának fokozása

16. arra ösztönzi a Bizottságot, hogy – a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelven túlmenően – határozzon meg olyan konkrét intézkedéseket, amelyek a vállalati szociális felelősségvállalással kapcsolatos vállalásokra és a termékek és szolgáltatások környezeti és társadalmi hatásaira vonatkozó megtévesztő és hamis tájékoztatás leküzdésére irányulnak, különös tekintettel arra, hogy a panaszokat nyílt és egyértelmű eljárások, illetve kivizsgálás alapján kell nyilvántartani és megítélni; úgy véli, hogy a „zöldre festés” nem csak hogy a fogyasztókat, a hatóságokat és a befektetőket megtévesztő csalárd gyakorlat, hanem általa csökken a vállalati társadalmi felelősségvállalásba, mint a befogadó jellegű és fenntartható növekedést ösztönző hatékony eszközbe vetett bizalom is;

17. egyetért a szociális és környezetvédelmi megfontolásoknak a közbeszerzésekbe történő fokozottabb beépítésére irányuló célkitűzéssel; ebben a vonatkozásban szükségesnek tartja a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatásra vonatkozó odaítélési szempont eltörlését, valamint az alvállalkozókkal kapcsolatos fokozottabb felelősségvállalást;

18. kéri a Bizottságot, hogy tegyen további kezdeményezéseket a CSR potenciális lehetőségeinek kiaknázása és gyarapítása céljával az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések kezelése terén (összekapcsolva ezt a forrás- és energiahatékonysággal), például a társaságok nyersanyag-beszerzési eljárásai során;

19. hangsúlyozza, hogy a szociális és környezetvédelmi szabályozás és az ehhez járuló jótékony ellenőrzési rendszerek bevezetéséhez harmadik országok számára nyújtott uniós támogatásnak ki kell egészítenie az európai üzleti élet társadalmi felelősségvállalásának világszerte történő előmozdítását;

20. hangsúlyozza, hogy a társadalmilag felelős befektetés (Socially Responsible Investment – SRI) a CSR végrehajtási folyamatának része a beruházási döntésekben; megjegyzi, hogy ugyan jelenleg nem létezik a SRI általánosan elfogadott meghatározása, hanem szokásosan egyrészt a beruházók pénzügyi célkitűzéseit, másrészt pedig társadalmi, környezetvédelmi és etikai megfontolásaikat, valamint irányítási szempontokat egymással ötvöző megközelítésnek tekintik;

21. elismeri a fenntarthatóságról, mint például a társadalmi és környezetvédelmi tényezőkről szóló információk vállalati közzétételének jelentőségét a fenntarthatósági kockázatok meghatározásában, valamint a befektetők és a fogyasztók bizalmának növelésében; e tekintetben emlékeztet a folyamatban lévő előrelépésekre, és felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a Nemzetközi Integrált Jelentéstételi Tanács célkitűzését annak érdekében, hogy az integrált jelentéstétel váljon a következő évtizedben a normává;

22. hangsúlyozza, hogy az egész ellátási lánc vállalati társadalmi felelősségének biztosítása, az európai vállalkozások „fenntarthatósági lábnyomának” mérése érdekében, valamint az adókikerülés és az illegális pénzáramlások elleni küzdelemben szükséges az emberi jogok szigorú tiszteletben tartása, a kellő gondosság és az átláthatóság;

23. hangsúlyozza, hogy a vállalati felelősségvállalás nem válhat pusztán marketingeszközzé, de hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás teljes kiaknázásának egyetlen módja azt beilleszteni a vállalat általános üzleti stratégiájába, és ennek megfelelően kialakítani, valamint a mindennapi tevékenységek és a pénzügyi stratégia révén megvalósítani; üdvözölné a jó vállalati felelősségvállalás és a jó vállalatirányítás összekapcsolását; úgy véli, hogy a Bizottságnak ösztönöznie kellene a vállalatokat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó stratégiájukat vezetőségi szinten egyeztessék; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy olyan vállalati gazdálkodási kódexeket vezessenek be, amelyek a vállalaton belül mindenkire kiterjedő felelősséget tükrözik, és amelyek szoros kapcsolatot hoznak létre a vállalat környezeti, társadalmi és emberi jogi teljesítménye, valamint pénzügyi eredményei között;

24. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a beruházók és a fogyasztók könnyen azonosíthassák a CSR mellett elkötelezett vállalatokat, hiszen ez ösztönözné e vállalatokat erőfeszítéseik folytatására;

25. hangsúlyozza, hogy a társadalmilag felelős befektetés – amely a vállalati társadalmi felelősségvállalás végrehajtási folyamatának része a befektetési döntés keretén belül – összekapcsolja a befektetők pénzügyi és gazdasági célkitűzéseit a társadalmi, környezeti, etikai, kulturális és oktatási megfontolásokkal;

26. érdeklődéssel követi a vállalatok által nyújtott társadalmi és környezetvédelmi információk átláthatóságáról szóló jogalkotási javaslattal kapcsolatos társadalmi vitát; olyan jogalkotási javaslat elfogadását szorgalmazza, amely a vállalati társadalmi felelősségvállalás sokdimenziós jellegét és a vállalati társadalmi felelősségvállalás vállalatok részéről történő differenciált alkalmazását figyelembe véve nagyfokú rugalmasság biztosítását teszi lehetővé az intézkedések végrehajtása terén, amely megfelelő szintű összehasonlíthatósági szinttel párosul a befektetők és más érdekelt felek igényeinek kielégítése céljából, illetve a fogyasztóknak könnyű hozzáférést biztosít a vállalkozásoknak a társadalomra gyakorolt hatásáról, ideértve a vállalatirányítási vetületeket és az életciklus-költségek kiszámításának módszerét is; úgy véli, hogy a fenntarthatóságra vonatkozó tájékoztatásnak adott esetben az alvállalkozói és beszállítói láncra is ki kellene terjednie, és annak a Globális Jelentéstételi Kezdeményezéshez vagy az Integrált Jelentéstételi Tanácshoz hasonló világszerte elismert módszereken kellene alapulnia; kéri továbbá egy a kkv-k számára is hozzáférhető, egyszerűsített keretrendszer létrehozását vagy mentesség biztosítását;

27. a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek az európai uniós kereskedelmi politikákban való érvényesülése fokozottabb, befogadóbb és átláthatóbb ellenőrzésére szólít fel, a javulás mérésére szolgáló világos referenciaértékekkel a rendszerben való bizalom erősítése érdekében;

28. ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy annak érdekében, hogy a vállalatok teljes mértékben kihasználhassák a vállalati társadalmi felelősségvállalás előnyeit, valamint szervezeti kultúrájukban végre tudják hajtani azt, bocsássanak rendelkezésre konkrét információkat és nyújtsanak oktatást és képzést a vállalati társadalmi felelősségvállalásról;

29. ösztönzi a médiatársaságokat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikájukba illesszék bele az átlátható újságírói normákat, többek között az információforrás védelmének biztosítását és a bejelentők jogainak védelmét;

30. felhívja a Bizottságot, hogy a későbbiekben vizsgáljon meg olyan, kötelező és nem kötelező erejű intézkedéseket, amelyek a vállalatok által az átláthatóság és a nem pénzügyi információk közzététele terén tett erőfeszítések elismerésének és megismertetésének elősegítésére irányulnak;

31. határozottan elutasítja az adminisztratív terheket növelésére és a működést rugalmatlanná tételére alkalmas egyedi paraméterek – mint az uniós szintű eredményességi mutatók – kidolgozását; kéri ehelyett a Bizottságot, hogy bocsásson a vállalatok rendelkezésre a Globális Jelentéstételi Kezdeményezéshez vagy az Integrált Jelentéstételi Tanácshoz hasonló világszerte elismert módszereket, és ösztönözze azok alkalmazását;

32. mindenesetre alapvetően fontosnak tartja, hogy a Bizottság mihamarabb dolgozza ki a környezeti teljesítmény mérésére szolgáló, az életciklus-költségeken alapuló beígért közös módszertant; úgy véli, hogy ez a módszertan mind a vállalati információk átláthatóvá tétele szempontjából, mind pedig a vállalatok környezeti teljesítményét felügyelő hatóságok számára hasznos lenne;

33. üdvözli a Bizottságnak a vállalati társadalmi felelősségvállalással és a vállalatok szociális intézkedéseivel foglalkozó közösség létrehozására vonatkozó szándékát; úgy véli, hogy ennek ki kell egészítenie az önszabályozási és együttszabályozási gyakorlatokra vonatkozó helyes módszerek kódexét, valamennyi érdekelt félnek megadva a lehetőséget arra, hogy részt vehessen egy közös tanulási folyamatban, növelve és megerősítve ezáltal a több érdekelt felet tömörítő tevékenységek hatékonyságát és elszámoltathatóságát;

34. teljes körű és tevékeny konzultációra szólít fel a képviseleti szervekkel, köztük a szakszervezetekkel, illetve kéri teljes körű és tevékeny bevonásukat – a munkáltatókkal valódi partnerségben együttműködve – a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával összefüggő folyamatok és struktúrák kifejlesztésébe, működtetésébe és ellenőrzésébe;

35. felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fenntarthatóságra vonatkozó alapvető tájékoztatással kapcsolatos rendszeres jelentési kötelezettség ne terhelje túl a vállalatokat, mivel a vállalatoknak képeseknek kell lenniük bevezetni a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos új stratégiákat; felkéri a Bizottságot arra, hogy a rendszeres, nem pénzügyi jelentéstételi kötelezettség bevezetését megelőzően hozzon létre átmeneti időszakot, amelynek során a vállalatok alapos és részletes stratégiák révén mindenekelőtt megfelelően bevezethetnék a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos politikákat belső irányítási rendszereikbe;

36. támogatja azt a bizottsági javaslatot, mely szerint fontolóra kell venni valamennyi befektetetési alapra és pénzügyi intézményre nézve egy olyan követelmény bevezetését, hogy ügyfeleiket (polgárok, vállalkozások, hatóságok stb.) tájékoztatniuk kell bármilyen etikai vagy felelős befektetési kritériumról, amelyet alkalmaznak, illetve bármely szabványról vagy magatartási kódexről, amelyet elfogadnak;

37. támogatja a sértettekre vonatkozó minimumszabályok bevezetésére irányuló bizottsági irányelvet; kéri, hogy az érintett ágazatokban (utazás, biztosítás, vendéglátás, távközlés) működő vállalatok vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikái foglaljanak magukban olyan proaktív és gyakorlati stratégiákat és struktúrákat, amelyek a sértettek és családjaik válsághelyzet során történő támogatására szolgálnak, és hogy a vállalatok vezessenek be célzott politikákat a munkahelyi vagy egyéb sérelem áldozatává váló munkavállalók támogatása érdekében;

38. elismeri az ágazati szintű magatartási kódexekhez hasonló önszabályozási és együttszabályozási eszközök jelentős értékét, valamint az azokban rejlő lehetőségeket; ezért üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a helyes módszerek kódexének kidolgozásán keresztül hatékonyabbá tegye a jelenlegi eszközöket; ellenzi mindazonáltal az olyan egységes megközelítést, amely nem veszi figyelembe az egyes ágazatok konkrét jellemzőit és a vállalatok egyedi szükségleteit;

A vállalati társadalmi felelősségvállalás és a kkv-k: az elmélet gyakorlatba történő átültetése

39. emlékeztet az elsősorban a helyi és regionális szinten, valamint konkrét ágazatokban tevékenykedő kkv-k sajátosságaira; alapvető fontosságúnak tartja tehát, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos uniós politikák, ideértve az ezzel kapcsolatos nemzeti cselekvési terveket is, figyelembe vegyék a kkv-k egyedi szükségleteit, valamint összhangban álljanak a „gondolkozz először kicsiben” elvvel, és ismerjék el a kkv-knak a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz való informális és intuitív hozzáállását;

40. rámutat annak fontosságára, hogy a kis- és középvállalkozásokat bevonják a vállalati társadalmi felelősségvállalásba, valamint, hogy e téren elért eredményeiket elismerjék;

41. elismeri, hogy sok európai kkv már alkalmaz a helyi foglalkoztatáshoz, a közösség bevonásához és a beszállítói láncban alkalmazott helyes vállalatirányításhoz hasonló, a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikákat; rámutat azonban, hogy e kkv-k többsége nincs tudatában annak, hogy valójában fenntarthatósági, a vállalati társadalmi felelősségvállalásra és a helyes vállalatirányításra vonatkozó politikákat alkalmaznak; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikák a kkv-kra történő kidolgozása előtt vegyék szemügyre a kkv-k által már alkalmazott gyakorlatokat;

42. visszautasít valamennyi olyan kezdeményezést, amelyek adminisztratív, bürokratikus vagy pénzügyi terhet róhatnak a kkv-kra; támogatja azonban azokat az intézkedéseket, amelyek megosztott intézkedések végrehajtását teszik lehetővé a kkv-k számára;

43. felhívja a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy Kohéziós Alap forrásainak intelligens felhasználása révén támogassák a kkv-k közvetítői szervezeteinek tevékenységét a vállalati társadalmi felelősségvállalás elősegítése terén, követendő példának tekintve például az Európai Szociális Alap által társfinanszírozott német programot;

44. felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal, a kkv-k közvetítői szervezeteivel és a többi érdekelt féllel együttműködésben azonosítsák a vállalati társadalmi felelősségvállalás kkv-k általi alkalmazásával kapcsolatos bevált gyakorlatai cseréjének ösztönzését előmozdító stratégiákat és intézkedéseket, és például hozzon létre olyan adatbázist, amely a különböző országokban megvalósított projektekkel kapcsolatos információk révén rendszerezi eseteket és gyakorlatokat;

45. javasolja, hogy dolgozzanak ki a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló útmutatókat és kézikönyveket a kkv-k számára; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a lehető leghamarabb alapos tudományos kutatást kell folytatni a vállalati társadalmi felelősségvállalás elfogadottságának növelését elősegítő módszerekről, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalás helyi és regionális szintű gazdasági, társadalmi és környezeti hatásairól;

46. véleménye szerint ahhoz, hogy a CSR tényleges hatást gyakoroljon a szegénység csökkenésére, figyelmét a kis- és középvállalkozásokra is összpontosítania kell, minthogy a kkv-k működésének halmozott társadalmi és környezeti hatása jelentős;

47. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a vállalati társadalmi felelősségvállalás a kkv-k körében való elterjesztésére irányuló fejlesztési és támogatási stratégiákat; különösen javasolja a mikro- és kisvállalkozásokat érintő konkrét intézkedések kidolgozását;

48. hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után a Parlamentet teljes körűen tájékoztatni kell arról, hogy hogyan foglalják bele a tárgyalásokba a megállapodásokra vonatkozó fenntarthatósági hatásvizsgálatok eredményeit azok lezárása előtt, és hogy e megállapodások mely fejezetein változtattak a fenntarthatósági hatásvizsgálatok során azonosított negatív hatások elkerülése érdekében;

49. hangsúlyozza, hogy az EU által a jövőben aláírandó kétoldalú beruházási szerződéseknek szavatolniuk kell a megfelelő egyensúlyt a beruházók védelme és különösen a szociális, egészségügyi és környezetvédelmi normákkal kapcsolatos állami beavatkozás lehetősége között;

50. kéri a szponzorálás népszerűsítését a munkáltatók körében;

51. emlékeztet, hogy már léteznek bírósági perek és alternatív megoldások is a kereskedelmi viták rendezésére és/vagy a felelőtlen vagy illegális üzleti tevékenység negatív külső következményei miatti kártérítés-követelésekre; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is növelje az üzleti közösség és a tág értelemben vett nyilvánosság tudatosságát egyaránt; emlékeztet, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) a bírósági perek helyett alternatív megoldást kereső egyének, vállalatok, államok, állami szervek és nemzetközi szervezetek részére olyan vitarendezési szolgáltatásokat nyújt, amelyek hozzájárulhatnak az áldozatok tényleges igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséhez a felelős üzleti gyakorlat olyan megsértései esetén, amelyek az EU-ban és/vagy azon kívül gazdasági, társadalmi és környezeti károkat okoznak;

52. hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás fontosságára és ennek vállalati szintű megsértése következményeire figyelmet felhívó kampányt mint európai bizottsági feladatot a fogadó országok részéről megfelelő tudatosság- és képességfejlesztésnek kell kísérni a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos jogok érvényesítésének és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek a hatékony biztosítása érdekében;

53. úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak arra kell ösztönözniük a vállalatokat, hogy ragadják magukhoz a kezdeményezést a vállalati társadalmi felelősség terén és külföldi partnereikkel osszák meg a bevált gyakorlatokat;

Következtetések

54. hangsúlyozza, hogy az eltérő nemzeti értelmezések és a regionális, nemzeti és makroregionális szintű versenyelőnyök és -hátrányok elkerülése érdekében, szilárd jogi kereten belül és a nemzetközi szabályozási téren végbement előrelépéssel összhangban szabályozási intézkedéseket kell elfogadni;

55. támogatja a Bizottságnak a világ más országaival és régióival kapcsolatos felelősségteljes üzleti magatartás támogatása érdekében tett erőfeszítéseit; e tekintetben további erőfeszítéseket kér a viszonosság elvének a kereskedelemben való meghonosítása érdekében;

56. megerősíti, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás kialakítását egy olyan, az érdekeltek bevonására alapuló megközelítés révén kell előmozdítani, amelyben az elsődleges szerep a vállalatokra vár, amelyek számára lehetőséget kell biztosítani a helyzetüknek megfelelő megközelítés kidolgozására; hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak a kkv-k körében történő fejlesztése érdekében konkrét intézkedésekre és megközelítésekre van szükség;

57. rámutat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó jelenlegi bizottsági stratégia a 2011–2014-es időszakra szól; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a 2014 utáni időszakra vonatkozóan időben fogadjanak el nagyratörő stratégiát;

58. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, továbbá a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 86., 2002.4.10., 3. o. (2) HL C 39., 2003.2.18., 3. o. (3) HL C 187. E, 2003.8.7., 180. o. (4) HL C 67. E, 2004.3.17., 73. o. (5) HL C 301. E, 2007.12.13, 45. o. (6) HL C 229., 2012.7.31., 77. o.

1. Előzmények: eljárási aspektusok

A Jogi Ügyek Bizottsága és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégiával (2011–2014)(1) kapcsolatos európai parlamenti álláspont egységes megközelítésének biztosítása érdekében szoros együttműködés kialakításáról döntött. A fent említett célkitűzéssel összhangban és a meghatározott hatáskörök és kötelezettségek maradéktalan tiszteletben tartásával a két bizottság két különféle – a rendelet 50. cikkének hatálya alá tartozó – témáról szóló két saját kezdeményezésű jelentés kidolgozásáról hozott döntést.

Az egyes bizottságok kizárólagos hatáskörei az alábbi három kulcsszóval írhatók le:

– emberek (people): szociális kérdések és tartós foglalkoztatás;

– nyereség (profit): nem spekulatív magatartás és fenntartható növekedés;

– Föld mint bolygó (planet): környezetvédelmi intézkedések.

E szempontok alapján az „emberek” (people) szó alapján lehet meghatározni a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság hatásköreit, míg a Jogi Ügyek Bizottságának kizárólagos hatásköreit a „nyereség” (profit) szóval lehet meghatározni. A „Föld mint bolygó” (planet) kifejezés révén meghatározott területek megoszlanak a két bizottság között attól függően, hogy az „emberekhez” vagy a „nyereséghez” kapcsolódnak-e.

2. Bevezetés: a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia

Az új stratégia keretében a Bizottság az alábbi új meghatározást(2) javasolja a vállalati társadalmi felelősségvállalásra: „a vállalkozásoknak a társadalomra gyakorolt hatásuk iránti felelőssége”(3). Az új meghatározás értelmében a vállalatoknak ki kell alakítaniuk a társadalmi, környezeti, etikai, emberi jogi és fogyasztói kérdések üzleti tevékenységükbe és alapstratégiájukba való beépítését szolgáló folyamatot. E folyamat célja a tulajdonosok/részvényesek és a többi érdekelt fél, valamint tágabb értelemben véve a társadalom számára a lehető legtöbb közös érték előállítása, azért, hogy így lehetővé váljon a vállalat működése során felmerülő lehetséges negatív hatások felismerése, megelőzése és enyhítése.

Az új meghatározás alapján a Bizottság – a vállalati szociális felelősségvállalásra vonatkozó politikák által gyakorolt hatás fokozása érdekében – konkrét intézkedések sorára tesz javaslatot nyolc beavatkozási területtel összefüggésben:

– a vállalati társadalmi felelősségvállalás ismertségének növelése és a bevált módszerek terjesztése;

– a polgárok vállalkozások iránti bizalmi szintjének fejlesztése és nyomon követése;

– az önszabályozási és együttszabályozási folyamatok javítása;

– a vállalati társadalmi felelősségvállalás piaci jutalmazásának javítása;

– a társadalmi és környezetvédelmi információ vállalati közzétételének javítása;

– a vállalati társadalmi felelősségvállalás további integrálása az oktatásba, a képzésbe és a kutatásba;

– a nemzeti és az az alatti szintű vállalati társadalmi felelősségvállalási politikák fontosságának hangsúlyozása;

– a vállalati társadalmi felelősségvállalás európai és globális megközelítésének jobb összehangolása.

3. Az előadó álláspontja a Jogi Ügyek Bizottságának kizárólagos hatásköréről

3.1 Az új meghatározásra és a vállalati társadalmi felelősségvállalás sajátosságaira vonatkozó előzetes észrevételek

A vállalatok „társadalmilag felelős” szerepe fokozottabb elismerésének több különböző olvasata van. Egyrészt a globalizáció folyamata és a „globális” piacok kialakulása elősegíti a szociális és környezetvédelmi normák vállalati kialakítását(4); másrészt az egyre érdeklődőbb és egyre tájékozottabb civil társadalom „követeli”, hogy a vállalatok egyre felelősségteljesebb magatartást tanúsítsanak(5). A vállalati társadalmi felelősségvállalás nemzetközi – egyes szerzők által poszt-nacionalistaként meghatározott(6) – kormányzási rendszerben való elterjedésének kettős indíttatása illusztrálja a vállalatok és – általánosságban – a társadalom érdekei közötti kiegészítő jelleget, amely a vállalati társadalmi felelősségvállalásban rejlő lehetőségek maradéktalan kihasználása érdekében szükségessé teszi a téma alaposabb és távlati megközelítését.

E szempontokat figyelembe véve az előadó egyetért a Bizottság által javasolt új meghatározással, amely megszünteti az önkéntes és a kötelező jellegű megközelítések közötti ellentmondást, amely mostanáig polarizálta a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos vitát. Az alkalmazási területek, a vállalatok által alkalmazott stratégiák és a szabályozási intézkedések jelentős száma csakugyan a vállalati társadalmi felelősségvállalás különböző folyamatok alapján történő fejlődéséről tanúskodik. Az előadó ezért célszerűnek tartja vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos vita olyan tágabb kontextusban történő elhelyezését, amely – az elsődlegesen önkéntes irányultság megőrzése mellett – adott esetben lehetővé teszi a szabályozási intézkedésekkel kapcsolatos párbeszédet.

Ennek alapján az előadó elutasít minden olyan megközelítést, amely a hatóságok szociális és környezetvédelmi normák elősegítésével, végrehajtásával és ellenőrzésével kapcsolatos legfontosabb feladatainak vállalkozások által történő átvállalását feltételezi. Az előadó ennélfogva – a vállalkozások és a társadalom érdekei közötti egyensúly kialakítása érdekében – támogatja a vállalati társadalmi felelősségvállalás elsősorban maguk a vállalkozások által – lehetőségeik és igényeik alapján – történő kialakításával kapcsolatos és a hatóságok által megfelelő támogatásban részesített megközelítést.

3.2 A vállalati társadalmi felelősségvállalás, a versenyképesség és a polgárok közötti kapcsolat megerősítése

A vállalati társadalmi felelősségvállalás többek között és mindenekelőtt versenyképességet jelent(7). Mindez nem jelenti azt, hogy bármilyen, vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz kapcsolódó fellépés növeli egy vállalat versenyképességét, hanem inkább azt, hogy egyes fellépések – amennyiben közös érték előállítását teszik lehetővé a vállalat, a partnerei, valamint tágabb értelemben véve a társadalom számára – hozzájárulhatnak a vállalkozás megerősítéséhez(8).

A fentiekre tekintettel az előadó elsődleges feladatnak tartja a vállalati társadalmi felelősségvállalás, a versenyképesség és a polgárok közötti kapcsolatnak a vállalatok kereskedelmi stratégiái és a működés szerinti szociális környezetük közötti viszonosság megerősítésére irányuló széles körű fellépéseken keresztül történő megerősítését. Ennek kapcsán az előadó ösztönzi az intelligens közlekedéshez és az ökológiai szempontból hatékony termékekhez hasonló olyan innovatív megoldások támogatását, amelyek lehetővé tehetik a vállalatok számára a társadalmi és környezetvédelmi kihívásokkal való szembenézést.

Ugyanakkor egyrészt a vállalati társadalmi felelősségvállalás ismertségének növelése, másrészt a bevált gyakorlatok terjesztése érdekében az előadó támogatja a vállalati társadalmi felelősségvállalásban részt vevő vállalatok és partnerségek uniós szintű elismerésének bevezetését és a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos többoldalú platformok létrehozását. Az előadó ezzel összefüggésben üdvözli a CSR Europe „Vállalkozás 2020” címet viselő kezdeményezését, amely jelentősen hozzájárulhat a vállalati társadalmi felelősségvállalás és a versenyképesség közötti kapcsolat megerősítéséhez.

3.3. Az átláthatóság és a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos politikák hatékonyságának fokozása

Az előadó egyetért az átláthatóság, az önszabályozási és együttszabályozási folyamatok, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalás piaci jutalmazásának javításával kapcsolatos általános célkitűzéssel. Olyan alapvető előrelépésekről van ugyanis szó, amelyek a polgárok elvárásai és az általuk észlelt vállalati magatartás közötti szakadék csökkentése révén alapvető szerepet játszanak a polgárok vállalkozásokkal szembeni bizalmának növelésében.

Ennek alapján az előadó alapvetően fontosnak tartja a vállalati társadalmi felelősségvállalás sokdimenziós jellegének, valamint az érintett vállalkozások differenciált megközelítésének figyelembevételét. Az előadó ezért olyan szabályozási szempontok alkalmazását javasolja, amelyek lehetővé teszik a vállalkozások számára a lehető legnagyobb fokú rugalmasság biztosítását a vállalati társadalmi felelősségvállalás alakulását elsősorban meghatározó intézkedéseik végrehajtása terén.

Ezek a megfontolások különösen a vállalatok által nyújtott társadalmi és környezetvédelmi információk átláthatóságáról szóló jövőbeli jogalkotási javaslatot és a vállalati társadalmi felelősségvállalás hatékonyságának fokozását célzó önszabályozási és együttszabályozási gyakorlatokra vonatkozó helyes módszerek kódexének kidolgozását érintik. Az előadó mindkét esetben ellenzi az „univerzális” megoldásokat, amelyek nem veszik figyelembe azon piacok és ágazatok sajátosságait, amelyekben a vállalatok működnek, továbbá amelyek adott esetben az adminisztratív terhek növekedését és a működés nemkívánatos rugalmatlanná válását okozhatják.

3.4 A kkv-k vállalati társadalmi felelősségvállalásban való részvételének elismerése és érvényre juttatása

A kkv-k alapvető szerepet játszhatnak a vállalati társadalmi felelősségvállalás elterjesztésében. A kkv-k alkotják Európa vállalati struktúrájának 90%-át és – a működésük által érintett régió vagy város közelsége miatt – megkönnyíthetik a vállalati társadalmi felelősségvállalás elterjedését(9). Emellett az azonos ágazatban tevékenykedő kkv-knak lehetőségük van arra, hogy közösen nézzenek szembe a hasonló jellegű társadalmi és környezetvédelmi problémákkal, és ezáltal csökkenteni tudják az intézkedések költségét és olyan előrelépéseket tudnak megvalósítani, amelyekre egyetlen kkv nehezen lenne képes.

Noha a kkv-k fontos szerepet töltenek be a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos vitákban, mikroszinten sajnos egyértelmű, hogy mennyire nincsenek tisztában a vállalati társadalmi felelősségvállalás fogalmával, amely számukra gyakran olyan „megfoghatatlan” fogalmat jelent, amellyel nehezen tudnak azonosulni anélkül, hogy korábban tényleges társadalmi tudatot alakítottak volna ki(10).

További problémát vet fel a „költségek”, és nem pedig a vállalati társadalmi felelősségvállalás gazdasági potenciáljának megítélése. Mivel ugyanis a vállalati társadalmi felelősségvállalás olyan gazdasági befektetéshez kapcsolódik, amelynek eredményei nem azonnal kézzelfoghatóak, a korlátozott erőforrásokkal rendelkező vállalkozások gyakran egyfajta „teherként” tekintenek rá. Ezt a „téves felfogást” erősíti az is, hogy számos kkv általánosságban nem tud azokról a pozitív hatásokról, amelyekkel a vállalati társadalmi felelősségvállalás járhat a gazdasági szolgáltatások vonatkozásában, továbbá nem rendelkezik információval azon bevált gyakorlatokról, amelyek fokozhatnák ezeket az előnyöket(11).

Mindezek alapján az előadó úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek a következő években politikai prioritássá kell tennie a kkv-k vállalati társadalmi felelősségvállalásba történő fokozottabb bevonásának célkitűzését. Az előadó ezért egy sor intézkedést javasol a kkv-k vállalati társadalmi felelősségvállalásba történő fokozottabb bevonása érdekében:

– mindenekelőtt alapvető fontosságú, hogy egyetlen – sem kötelező, sem önkéntes jellegű – kezdeményezés se növelje a kkv-k adminisztratív vagy pénzügyi terheit, valamint hogy e kezdeményezések összhangban álljanak a „gondolkozz először kicsiben” elvvel;

– ami az alkalmazandó intézkedéseket illeti, ezeknek a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos ismeretek és az ebben rejlő lehetőségek közzétételével kapcsolatos célkitűzésen kell alapulniuk. A témacsoportokat tehát rendszeresen és interdiszciplináris módon kell megvizsgálni, és azoknak kifejezetten említett stratégiai célkitűzéseken kell alapulniuk;

– különösen fontos, hogy a hatóságok – a tájékoztatás és a bevált gyakorlatok terjesztése érdekében – hatékonyabban mozdítsák elő a vállalati társadalmi felelősségvállalás kkv-k körében történő népszerűsítését, megőrizve ugyanakkor a közvetítői szervezetek szerepét;

– a nemzeti kormányok mellett a Bizottságnak is hangsúlyoznia kell koordinációs készségét, és a bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzése, valamint a témában – különösen a vállalati társadalmi felelősségvállalás helyi és regionális szintű gazdasági, társadalmi és környezeti hatásaival kapcsolatban – folytatott tudományos kutatás elősegítése érdekében rendszereznie kell a vállalati társadalmi felelősségvállalás kkv-k általi alkalmazásával kapcsolatos eseteket és gyakorlatokat;

– végül az előadó – a kkv-k sajátosságaira tekintettel – felhívja a Bizottságot, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás kkv-k szükségleteinek megfelelő stratégiáinak azonosítása és meghatározása érdekében kezdeményezzen széles körű vitát, amely kiterjed a mikrovállalkozásoknak nyújtott eseti támogatásokra is.

(1) COM (2011)0681. (2) Ezt megelőzően az Európai Bizottság a vállalati társadalmi felelősségvállalást a következőképpen határozta meg: „a vállalatok – önkéntes alapon – társadalmi és környezetvédelmi szempontokat érvényesítenek üzleti tevékenységük során és partnereikkel fenntartott kapcsolataikban”. Ld. COM(2001)0366. (3) COM(2011)0681, 7. o. (4) Scherer, A./ Palazzo, G. (2008): Globalisation and Corporate Social Responsibility. In: Crane, A. et al. (2008): The Oxford Handbook of Corporate Social Responsibility. Oxford, 413. o. (5) Di Pascale, Alessia (2010): La responsabilità sociale dell'impresa nel diritto dell'Unione europea. Milano: Giuffre' editore, 33–39. o. (6) Habermas, J. (2002): La costellazione postnazionale. Milan: Feltrinelli. (7) Martinuzzi, A. et al. (2010): Does Corporate Responsibility Pay Off? Exploring the Links between CSR and Competitiveness in Europe's Industrial Sectors. A tanulmány a vállalati társadalmi felelősségvállalás és a versenyképesség közötti kapcsolatot három iparágban (építőipar, textilipar és vegyipar) elemzi. (8) A vállalat, a polgárok és a versenyképesség közötti szorosabb kapcsolatot világosabban be lehet mutatni Michael E. Porter több mint egy évtizede megfogalmazott írásával, amelyet a következőképpen lehet összefoglalni: „a sikeres vállalkozásokhoz egészséges társadalomra van szükség, ugyanakkor az egészséges társadalomnak sikeres vállalkozásokra van szüksége”. Michael Eugene Porter a vezetési stratégia elméletének egyik legjelentősebb képviselője. Ld.: Porter, M.E./Kramer, M.R. (2006): Strategy and Society: The Link Between Competitive Advantage and Corporate Social Responsibility. Harvard Business Review, 2006 december, 78–93. o. (9) Európai Bizottság - Vállalkozási Főigazgatóság (2007): Opportunity and Responsibility. How to help more small business to integrate social and environmental issues into what they do. (10) Perrini (2006): SMEs and CSR Theory: Evidence and Implications from an Italian Perspective. Journal of Business Ethics, Vol. 67, 305–316. o. Az Olaszország példáján alapuló cikk kiemeli a vállalati társadalmi felelősségvállalás differenciált megközelítésének szükségességét, amelynek a kkv-k esetében a „társadalmi tőke” fogalmán, és nem pedig a klasszikus „partnerségi elmélet” elvein kell alapulnia. Erről a kérdésről lásd még: Morsing, M./Perrini, F. (2009): CSR in SMEs: do SMEs matter for the CSR agenda? Business Ethics, Vol. 18, Issue 1. (11) Ld.: MacGregor, S./Fontrodona, J. (2011): Strategic CSR for SMEs: paradox or possibility? Universia Business Review.

(*) Társbizottsági eljárás –az eljárási szabályzat 50. cikke

                                                            JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi globális gazdasági válság az átláthatósággal, elszámoltathatósággal, felelősségvállalással kapcsolatos alapvető hibákból, valamint a rövid távú gondolkodásból alakult ki, és hogy az Unió feladata annak biztosítása, hogy mindenki levonja ezeket a tanulságokat; üdvözli a Bizottság azon szándékát, amely szerint Eurobarométer-felméréseket végezne a vállalkozások iránti bizalomról; felszólít e felmérések eredményeinek alapos megvitatására és arra, hogy valamennyi érdekelt fél azok alapján járjon el; határozottan támogatja a vállalati társadalmi felelősségvállalást, és úgy véli, hogy amennyiben azt valamennyi vállalat – és nem csak a nagyobbak – helyesen végrehajtja és gyakorolja, az nagy mértékben hozzájárulhat az elvesztett bizalom visszaállításához, ami feltétlenül szükséges a fenntartható gazdasági fellendüléshez, ugyanakkor enyhítheti a gazdasági válság társadalmi következményeit; kiemeli, hogy a vállalatok társadalom, környezet és munkavállalók iránti felelősségvállalása révén egy mindenki számára nyertes helyzet alakul ki, amely növeli a gazdasági sikerhez szükséges bizalmat; úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás bevonása a fenntartható üzleti stratégiába mind a gazdasági szereplők, mind a társadalom egészének érdeke; kiemeli, hogy sok vállalkozás – elsősorban kis- és középvállalkozások – kiemelkedő példát mutat ezen a területen;

2.  úgy véli, hogy noha az együttszabályozás és az önszabályozás nem helyettesíthetik a megfelelő ágazati szabályozást, amikor ez indokolt – például a szociális és környezetvédelmi követelmények, a munkaügyi és foglalkoztatási gyakorlatok, az emberi jogok terén, vagy a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz tartozó bármilyen területen –e két szabályozási mód támogatni tud létező magán- és önkéntes kezdeményezéseket a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén azáltal, hogy minimumelveket állapít meg – biztosítva a következetességet, lényegességet, a több érdekelt fél bevonását és az átláthatóságot –, valamint hogy elősegíti a vállalati társadalmi felelősségvállalásra szakosodott környezetvédelmi és társadalmi minősítő szervezetek létrehozását; úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás bármely, a piacok önszabályozásán és önszerveződésén alapuló formájának rendelkeznie kell „a jogorvoslathoz való hozzáférésről” az ENSZ-nek az üzleti vállalkozásokra és az emberi jogokra vonatkozó alapelveiben foglalt „harmadik pillérrel” összhangban; megjegyzi ugyanakkor, hogy a közigazgatásnak támogatást kell nyújtania azzal, hogy megfelelő feltételeket teremt a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén való együttműködéshez, valamint megfelelő eszközöket és intézkedéseket – így például ösztönzőrendszert – biztosít; úgy véli, hogy a vállalatok karitatív tevékenységeinek az alapelvek értelmében önkénteseknek kellene lenniük;

3.  úgy véli, hogy alapvető fontosságúak a szolgáltatások közbeszerzésének megfelelő módját biztosító intézkedések, és az, hogy a tisztességes verseny elveit az egységes piacon tiszteletben tartsák; azt javasolja tehát, hogy a szerződések odaítélésekor alapvető feltételként kezeljék és a lehető legátláthatóbb módon vegyék figyelembe a társadalmi kritériumokat és az ILO-záradékokat, védelmezve ezáltal a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos tevékenységek hasznos társadalmi értékét; hangsúlyozza, hogy ez az ipari ágazatokban megfelelőbb és hatékonyabb vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos tevékenységek folytatását is ösztönözheti;

4.  elítéli azt a nézetet, miszerint a kisvállalkozások kevésbé felelősségteljesek, mint a nagyobbak egyszerűen csak azért, mert nincsen külön vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó infrastruktúrájuk; úgy véli, hogy a kisvállalkozások igényeinek figyelembevétele érdekében ésszerű küszöböket kell bevezetni bármely új vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos jogalkotási javaslat előterjesztésekor; ugyanakkor európai fellépést sürget a regionális kereskedelmi kamaráira támaszkodó Olaszország, és a takarékpénztárait (Cordé Initiative) középpontba helyező Franciaország tapasztalataira alapozva annak érdekében, hogy helységenként vagy körzetenként csoportosítsa a kisvállalkozásokat, növelve így a hozzájárulásukkal kapcsolatos tudatosságot és átláthatóságot;

5.    üdvözli a Bizottságnak a vállalati társadalmi felelősségvállalással és a vállalatok szociális intézkedéseivel foglalkozó közösség létrehozására vonatkozó szándékát; úgy véli, hogy ennek ki kell egészítenie az önszabályozási és együttszabályozási gyakorlatokra vonatkozó helyes módszerek kódexét, valamennyi érdekelt félnek megadva a lehetőséget arra, hogy részt vehessen egy közös tanulási folyamatban, növelve és megerősítve ezáltal a több érdekelt felet tömörítő tevékenységek hatékonyságát és elszámoltathatóságát;

6.  álláspontja szerint minimumszabályok kidolgozásával biztosítani lehetne a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó tevékenységek átláthatóságát és hitelességét; megjegyzi, hogy ezen a területen a minimumszabályoknak mindenképpen ki kell terjedniük – más érintett szereplőkkel együtt – a munkavállalók képviselőinek és a szakszervezeteknek a bevonására a tartalmat, a végrehajtást és az ellenőrzést illetően, valamint az értéklánc bevonására és a saját maga által megállapított kötelezettségeknek való megfelelés független ellenőrzésére;

7.  helyesli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy javaslatot terjesszen elő a vállalatok „nem pénzügyi információinak közzétételéről”, amely lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy ösztönözze az európai vállalatokat az üzleti vállalkozásokra, valamint az emberi jogokra vonatkozó ENSZ-alapelvek(1) és az ENSZ Globális Megállapodás alkalmazására; elismerését fejezi ki azért, hogy ez a javaslat széles körű nyilvános konzultáción és az érdekelt felek részvételével tartott munkaértekezlet-sorozaton alapul; hangsúlyozza, hogy a „nem pénzügyi” kifejezés használatának nem szabad elrejtenie a társadalmi, a környezetvédelmi és az emberi jogi hatások vállalatokra gyakorolt valós pénzügyi következményeit; rámutat arra, hogy a vállalkozások tevékenységeinek és társadalmi részvételüknek hatása pénzügyi szempontból is mérhető; olyan javaslatot szorgalmaz, amely az Uniót helyezi a vállalati fenntarthatósági jelentésekre vonatkozó, aktuális nemzetközi kezdeményezések középpontjába, és amely maradéktalanul összhangban áll azzal a célkitűzéssel, hogy az integrált jelentéstétel – amelyen jelenleg a Nemzetközi Integrált Beszámolási Tanács dolgozik – váljon globális standarddá az évtized végére; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy semmilyen választott megoldásnak nem szabad túlzott mértékű adminisztrációs teherrel járnia, főleg a kis- és középvállalkozások számára nem; úgy véli, hogy a vállalatok karitatív tevékenységeinek nem szabadna olyan adminisztratív terheket és költségeket maguk után vonniuk, amelyek veszélyeztethetnék önkéntes kötelezettségvállalásukat; üdvözli a bűncselekmények és az emberi jogok megsértésének leleplezésére irányuló célkitűzést és sürgeti az államokat, hogy a legszigorúbban büntessék az ilyen tevékenységeket;

8.  felkéri a Bizottságot, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében találjon megoldást a vállalatok működésének környezeti és társadalmi hatásaira vonatkozó megtévesztő marketing leküzdésére;

9.  a leghatározottabban elítéli a vállalati korrupciót és az adócsalást, ugyanakkor fenntartja, hogy a Bizottságnak jobban el kellene különítenie egymástól a következő fogalmakat: 1. karitatív tevékenység, 2. a vállalkozások szociális intézkedései és 3. a vállalkozások antiszociális intézkedései, amelynek egyik példája a gyermekek kényszermunkája; határozottan elítéli a vállalatok antiszociális fellépéseit, és úgy véli, hogy nagyobb nyomást kell gyakorolni az államokra, hogy azok átültessék a nemzetközi normákat a nemzeti jogba és érvényre is juttassák azokat; elutasítja az üzleti szféra egészének széles körű elítélését csupán a néhány vállalat által elkövetett tisztességtelen gyakorlat és törvénysértés alapján; álláspontja szerint míg a vállalatok kötelessége, hogy jelezzék a közszférát érintő, aggodalomra okot adó – például az emberi jogokat érintő – problémákat, lobbitevékenységüknek teljesen átláthatónak kell lennie, a demokratikus elvekkel összhangban; hangsúlyozza a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos különleges képzés biztosításának fontosságát az egyetemeken és az üzleti iskolákban;

10. hangsúlyozza, hogy az egész ellátási lánc vállalati társadalmi felelősségének biztosítása, az európai vállalkozások „fenntarthatósági lábnyomának” mérése érdekében, valamint az adókikerülés és az illegális pénzáramlások elleni küzdelemben szükséges az emberi jogok szigorú tiszteletben tartása, a kellő gondosság és az átláthatóság; hangsúlyozza, hogy a fa- és nyersanyag-kitermelő iparágakra vonatkozó európai uniós átláthatósági jogszabálytervezetről (2011/0307(COD)) szóló jelenlegi parlamenti viták, a pénzmosási irányelv felülvizsgálata, valamint a nem pénzügyi jelentéstételről szóló bejelentett jogszabálytervezet lehetőséget teremtenek e téren a vállalkozások átláthatóságának növelésére;

11. hangsúlyozza, hogy a vállalati felelősségvállalás nem válhat pusztán marketingeszközzé, de hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás teljes kiaknázásának egyetlen módja azt beilleszteni a vállalat általános üzleti stratégiájába, és ennek megfelelően kialakítani, valamint a mindennapi tevékenységek és a pénzügyi stratégia révén megvalósítani; üdvözölné a jó vállalati felelősségvállalás és a jó vállalatirányítás összekapcsolását; úgy véli, hogy a Bizottságnak ösztönöznie kellene a vállalatokat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó stratégiájukat vezetőségi szinten egyeztessék; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy olyan vállalati gazdálkodási kódexeket vezessenek be, amelyek a vállalaton belül mindenkire kiterjedő felelősséget tükrözik, és amelyek szoros kapcsolatot hoznak létre a vállalat környezeti, társadalmi és emberi jogi teljesítménye, valamint pénzügyi eredményei között;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

(1) Az emberi jogok,a transznacionális vállalatok és más üzleti vállalkozások területéért felelős ENSZ-főtitkár különleges képviselője, John Ruggie jelentése: Az üzleti vállalkozásokra és az emberi jogokra vonatkozó alapelvek: az ENSZ-nek a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó keretrendszere, 2011. március 21.

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli, hogy a Bizottságnak a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról szóló 2011. október 25-i közleményében foglalt új meghatározás az érvényes jogszabályok és kollektív megállapodások betartását a felelősségteljes működés előfeltételeként határozza meg, és a vállalati felelősségvállalást azon követelménnyel egészíti ki, hogy „az érintett területeket képviselő érdekelt felek szoros bevonása mellett ki kell alakítaniuk a társadalmi, környezeti, etikai, emberi jogi és fogyasztói kérdések” üzleti tevékenységükbe és alapstratégiájukba való beépítését; megerősíti, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának a harmadik országokkal kapcsolatos tevékenységeikre is ki kell terjednie;

2.  üdvözli az Európai Unió és a tagállamok azon erőfeszítéseit, hogy összehangolják politikáikat a multinacionális vállalatokra vonatkozó, felülvizsgált OECD-iránymutatásokkal, valamint az üzleti és emberi jogokra vonatkozóan irányadó ENSZ-alapelvekkel(1), és hangsúlyozza, hogy ezen erőfeszítések – elsősorban a globális gazdasági tevékenységek területén – még nem érik el a vonatkozó környezetvédelmi, szociális és emberi jogi normák betartása és azok ellenőrzése melletti komoly kötelezettségvállaláshoz szükséges mértéket;

3.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó követelmények adott vállalat általi teljesítésének értékelését a teljes ellátási láncot figyelembe véve végezzék el; úgy véli, hogy alapvető fontosságú a hatékony és átlátható mutatószámok alkalmazása, amelyek lehetővé teszik a vállalatok tevékenységei által kifejtett hatások pontos és rendszerszempontú értékelését;

4.  ragaszkodik ahhoz, hogy a 27 tagállam mindegyike gyorsítsa fel a vállalatok társadalmi felelősségvállalására vonatkozó nemzeti cselekvési terveik felülvizsgálatát, és a vonatkozó OECD-iránymutatások és az ENSZ alapelveinek végrehajtását megvalósító nemzeti tervek kialakítását, amelyeket legkésőbb 2013 decemberére véglegesíteni kell; úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kellene, hogy ezeket a terveket minden e területen érdekelt fél részvételével alakítsák ki, beleértve a nem kormányzati szervezeteket, a civil társadalmat, a szakszervezeteket, a foglalkoztatói szervezeteket és a nemzeti emberi jogi intézményeket is; felszólítja az EU-t, hogy könnyítse meg azon tagállamok tapasztalataiból való tanulást, amelyeknél már elkezdődött a folyamat; arra biztatja a tagállamokat, hogy merítsenek ihletet az ISO 26000-es szabványban foglalt iránymutatásokból, a Global Reporting Initiative legfrissebb iránymutatásaiból és a nemzeti emberi jogi intézmények európai csoportja által kidolgozott iránymutatásból;

5.  hangsúlyozza, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának az EU-n belül és a harmadik országokban olyan területekre is ki kell terjednie, mint a munkaszervezés, a foglalkoztatás minősége, az esélyegyenlőség, a társadalmi részvétel, a megkülönböztetés elleni küzdelem valamint a folyamatos továbbképzés;

6.  arra szólít fel, hogy valósítsák meg a politikák koherenciájának fokozását európai uniós szinten azáltal, hogy a közbeszerzésre, az exporthitelekre, a felelősségteljes kormányzásra, a versenyre, a fejlesztésre, a kereskedelemre, a beruházásra vonatkozó és egyéb politikákat összehangolják az OECD és az ENSZ megfelelő iránymutatásaiban és alapelveiben foglalt nemzetközi emberi jogi, szociális és környezetvédelmi normákkal és alapelvekkel; ennek kapcsán arra szólít fel, hogy valósítsák meg a munkavállalói, munkáltatói és fogyasztói képviseletekkel való együttműködést, és ezzel együtt vegyék figyelembe az nemzeti emberi jogi intézmények ide vonatkozó tanácsait, például az európai csoport által az emberi jogok és a közbeszerzés tekintetében a Bizottság elé terjesztett dokumentum kapcsán; jelentőséggel bíró és megfelelő hatástanulmányt kér az ENSZ alapelveivel való potenciális inkoherenciához kapcsolódó jogalkotási javaslatok vonatkozásában, és ragaszkodik ahhoz, hogy a munkát összehangolják az ENSZ üzleti vállalkozásokkal és az emberi jogokkal foglalkozó munkacsoportjával az ENSZ-alapelvek eltérő és következetlen értelmezésének elkerülése érdekében; jelentőséggel bíró és megfelelő hatástanulmányt kér az alapelvekkel való potenciális inkoherenciához kapcsolódó jogalkotási javaslatok vonatkozásában, és ragaszkodik ahhoz, hogy a munkát összehangolják az ENSZ üzleti vállalkozásokkal és az emberi jogokkal foglalkozó munkacsoportjával az ENSZ-alapelvek eltérő és következetlen értelmezésének elkerülése érdekében; hangsúlyozza a vállalkozás szabadsága és az ezen charta által biztosított egyéb jogok, valamint a vállalatok társadalmi felelősségvállalásához kapcsolódó, nemzetközileg elismert alapelvek és iránymutatások közötti egyensúly megteremtésének fontosságát; ennek kapcsán üdvözli az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által tett azon erőfeszítéseket, hogy bizonyítékot gyűjtsön és tapasztalatot szerezzen a vállalkozás szabadságának létezéséhez és értelmezéséhez kapcsolódóan;

7.  elkötelezi magát amellett, hogy folyamatosan növeli azon elvárásokat, hogy az európai uniós intézmények és tisztviselők, beleértve az EU emberi jogi főképviselőjét és az EU országos, illetve regionális különleges képviselőit is, erőfeszítéseket tegyenek a szociális, a környezetvédelmi és az emberi jogi normák előmozdítása érdekében az EU valamennyi külső fellépése és cselekvése során; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a többoldalú vagy kétoldalú kereskedelmi és beruházási megállapodások megkötésekor, illetve kiértékelésekor és a fejlesztési segélyek kiosztásakor végezzenek az alapvető jogokra vonatkozó hatásvizsgálatot, és szavatolják e jogok tiszteletben tartását;

8.  elismeri, hogy a párizsi alapelvekkel összehangolt nemzeti emberi jogi intézmények megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy támogatást biztosítsanak az ENSZ alapelveinek végrehajtásához, beleértve a jogorvoslathoz való hozzáférés megkönnyítését vagy akár biztosítását; kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy a vállalatok és a munkavállalói, munkáltatói és foglalkoztatói szervezetek mellett ismerjék el a nemzeti emberi jogi intézményeket kulcsfontosságú partnerként az emberi jogok és az üzleti élet menetrendjének előmozdítása, az üzleti vállalkozások, az állam és a civil társadalom közötti kapcsolatok kialakítása, valamint a nemzetközi szinten elismert szociális, környezetvédelmi és emberi jog normák és iránymutatások támogatása terén; ennek kapcsán kéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg és szükség esetén bővítsék ki a nemzeti emberi jogi intézmények megbízatását annak érdekében, hogy azokat még hatékonyabbá tegyék, illetve amennyiben nincs a párizsi alapelveknek megfelelő nemzeti emberi jogi intézmény, tegyenek lépéseket annak létrehozására, valamint kéri az EU-t, hogy dolgozzon ki ennek érdekében megfelelő stratégiai támogatást; elkötelezi magát amellett, hogy rendszeres éves eszmecserét tart a nemzeti emberi jogi intézményekkel a LIBE és/vagy DROI bizottság keretében, a DROI bizottság által az EU és a keleti partnerség ombudsmanjainak 2011. évi csúcstalálkozója keretében folytatott eszmecserén szerzett tapasztalatokra építve, és ezen eszmecseréket célzott munkaértekezletekkel egészíti ki az emberi jogok és az üzleti élet témájában;

9.  üdvözli, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2012. június 14-én elfogadta a nemzeti szinten meghatározott szociális védelmi szintekről szóló 202. sz. ajánlást; vállalja, hogy az „emberi jogok az üzleti életben” témáját az EU harmadik országokkal való, küszöbönálló találkozóinak programjára tűzi, különösen az EU kiemelt partnerei vonatkozásában; kéri, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalását foglalják bele az EU harmadik országokkal fenntartott szerződéses kapcsolataiba és kéri, hogy adott esetben fordítsák le az ENSZ alapelveit az EP vagy más európai uniós intézmények kapacitásainak felhasználásával;

10. kéri az EU-t, és különösen a Bizottságot, biztosítsa, hogy a pénzügyi eszközök, többek között a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) a párizsi alapelveknek megfelelő nemzeti emberi jogi intézményeket kulcsfontosságú partnereknek tekintsék céljaik elérésében, és támogassák azokat sajátos helyzetük és emberi jogi szakértelmük hatékony felhasználásában annak érdekében, hogy teret adjanak az egyes érdekelt felek közötti párbeszédnek, beleértve az államokat a hatóságokat, a civil társadalmat és a vállalkozásokat, és ennek érdekében:

(1) biztosítsák, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának témája az egyes pénzügyi eszközök prioritásaiként szerepel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi kereten belül; továbbá

(2) dolgozzanak ki speciális támogatást az EIDHR-en belül a vállalatok társadalmi felelősségvállalása és az emberi jogok témakörben való képzés és általános kapacitásépítés érdekében, a civil társadalmi szervezetek, a nemzeti emberi jogi intézmények, az emberi jogi jogvédők, a szakszervezetek és egyéb emberi jogi szervezetek számára;

11. ragaszkodik annak biztosításához, hogy az EU új vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó stratégiájának végrehajtása támogassa a társadalom érdekeit annak sokféleségével együtt, valamint az emberi jogokat és a fenntartható és inkluzív fellendülés és fejlődés felé vezető utat, hogy a vállalatok nem pénzügyi információinak közzétételére vonatkozó európai uniós iránymutatásnak (beleértve a környezetvédelmi, társadalmi és irányítási információkat is) garantálnia kell az átláthatóságot azáltal, hogy világos, egyértelmű, közös és előre meghatározott keretet biztosít az emberi jogokra való kifejezett hivatkozással, amely teljes mértékben összhangban van az OECD és az ENSZ alapelveivel és olyan objektív mutatókon alapszik, mint: a nők és férfiak közötti egyenlőség, az olyan kérdésekkel együtt mint a nemek közötti bérszakadék, valamint a nők aránya a felelős pozíciókban; a fiatalok bérezése; a munkavállalók azon lehetősége, hogy szakszervezetekbe tömörüljenek és kollektív tárgyalásokat folytathassanak; a munkahelyi biztonsági körülmények tényleges garanciái; valamint a fogyatékkal élők helyzete;

12. kéri az EU-t, hogy foglalkozzon a belső kapacitás- és szakértelemhiánnyal azáltal, hogy jelentős „emberi jogok az üzleti életben” képzési programokat hajt végre az EU minden intézményén és politikai területén belül;

13. ismételten felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy fejlesszék a jelenlegi jogszabályok végrehajtását, amelyek elősegítik a vállalatok társadalmi felelősségvállalásához és az emberi jogokhoz kapcsolódó aggályokkal foglalkozó jelenlegi jogszabályok érvényre juttatását, és dolgozzanak ki további megoldásokat, amelyek a belföldi és a harmadik országok üzleti vállalkozásai közötti egyenlő esélyeket célozzák, a szociális dömping elleni küzdelem érdekében;

14. arra szólít fel, hogy uniós szinten dolgozzanak ki az emberi jog és az ellátási lánc terén a kellő gondosságra vonatkozó standardokat, amelyek egyebek mellett megfelelnek az OECD által a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási láncára vonatkozó, a kellő gondosságról szóló útmutatásokban foglalt előírásoknak, és amelyek egyéb kérdések mellett foglalkoznak az olyan potenciálisan magas negatív vagy pozitív emberi jogi hatást gyakorló területekkel, mint a globális és helyi ellátási láncok, a konfliktusövezetekből származó ásványkincsek, a kiszervezés, a földek elvétele, valamint azon területek, ahol a munkajog és a munkavállalók védelme nem kielégítő, illetve ahol a környezetre és az egészségre veszélyes termékeket állítanak elő; üdvözli az EU által már kialakított programokat, nevezetesen az erdészeti jogszabályok végrehajtása, erdészeti irányítás és erdészeti termékek kereskedelme (FLEGT) programot az erdészet területén, és támogatja az olyan magánkezdeményezéseket, mint a bányászati ágazat átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI);

15. kéri, hogy ahol az EU vagy a tagállamok üzleti vállalkozások partnerei (pl. közbeszerzés, állami vállalatok, közös vállalkozások, vegyes vállalatok, exporthitel-garanciák, harmadik országokban végrehajtott nagyszabású projektek kapcsán), az OECD és az ENSZ iránymutatásai és alapelvei jelentsenek prioritást, és ezt külön záradékok is tükrözzék, továbbá járjon következményekkel, ha a vállalatok nyilvánvalóan megsértik a szociális, ökológiai és emberi jogi normákat; azt ajánlja, hogy a tervezett „európai uniós külső együttműködési és fejlesztési platform” legyen része azon módozatok meghatározásának, amelyek célja, hogy javítsák a minőséget és a hatékonyságot az EU külső együttműködése, az összehangolása irányuló mechanizmusok és a pénzügyi eszközök terén, valamint játsszon szerepet az EU, a pénzügyi intézmények és egyéb, e téren érintett szereplők közötti együttműködés és koordináció terén;

16. kitart az ENSZ a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó keretrendszerének fontossága mellett, és úgy véli, hogy három pillérét: az államnak az emberi jogok megsértésével szembeni védelemre vonatkozó felelősségét, a vállalatoknak az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó felelősségét és a jogorvoslathoz való hatékonyabb hozzáférést az azok megvalósítását lehetővé tevő megfelelő intézkedésekkel kell támogatni;

17. hangsúlyozza, hogy a vállalatok, azok leányvállalatai és alvállalkozói a nemzetközi kereskedelemi súlyuknál fogva alapvető szerepet játszanak a szociális és munkaügyi normák támogatása és terjesztése terén az egész világon; elismeri, hogy a külföldön működő európai uniós vállalkozásokkal szembeni sérelmek helyszínen történő megoldása gyakran hatékonyabbnak bizonyul; elismerését fejezi ki annak kapcsán, hogy az OECD nemzeti kapcsolattartó pontjai az államokban elérhető olyan nem jogi mechanizmusok, amelyek közvetíthetnek számos üzleti és emberi jogi vitában; azonban fokozott erőfeszítésekre szólítja fel a vállalatokat a panaszkezelési mechanizmusoknak az ENSZ alapelveiben felsorolt hatékonysági kritériumoknak megfelelő kidolgozása terén, valamint hogy keressék a nemzetközileg elismert alapelvek és iránymutatások által biztosított további mértékadó útmutatásokat, különös tekintettel az OECD nemrégiben frissített, multinacionális vállalkozásoknak szóló iránymutatásaira, az ENSZ Globális Megállapodásának 10 alapelvére, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabványra és az ILO által kiadott, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatra;

18. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy módosítja a Brüsszel I. rendeletben foglalt nemzetközi magánjogi rendelkezéseket, és különösen a „forum necessitatis” alapelv bevezetését; hangsúlyozza, hogy a Brüsszel I. és a Róma II. rendelet reformja révén tovább kell fejleszteni az EU-n kívüli vállalati műveletekből eredő emberi jogi jogsértések áldozatainak jogorvoslathoz való hatékony hozzáférését; hatékony intézkedésekre szólít fel az igazságszolgáltatás tekintetében fennálló olyan akadályok felszámolása érdekében, mind például a túlságosan magas perköltségek, olyan kezdeményezések révén, mint a kollektív jogorvoslatra vonatkozó minimumstandardok kialakítása vagy a vállalatok „különálló jogi személyisége” problémájának megoldása.

19. hatékonyabb átláthatósági és elszámoltathatósági normák kidolgozására hív fel az EU technológiai vállalatai számára az emberi jogok megsértésére vagy az EU biztonsági érdekeivel ellenkező fellépésre alkalmas technológiák exportja vonatkozásában;

20. üdvözli, hogy a bővítések kapcsán a Bizottság kész foglalkozni a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának kérdésével; mindazonáltal sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagjelölt országok csatlakozásáról szóló tárgyalások során nem foglalkoznak konkrétan ezzel a kérdéssel, és az nem szerepel a Bizottság „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2012–2013” című, 2012. október 10-i közleményében sem (COM(2012)0600);

21. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a vállalatok által a külföldi társadalmakra gyakorolt pozitív hatások biztosítása érdekében globális kampányok megvalósításával és nemzetközi iránymutatások és kiegészítő jogalkotási intézkedések kialakításával foglalkozzon; emlékeztet arra, hogy a vállalatok által a külföldi társadalmakra gyakorolt pozitív hatás többek között a helyi népesség erőforrásokhoz való hozzáférésével, az élelmezésügyi szuverenitással és ezen társadalmak belső fejlődésével is mérhető;

22. a „tudd, hogy kik a végfelhasználók” alapelv alkalmazására szólít fel annak érdekében, hogy megelőzzék az emberi jogok megsértését a termelési folyamat vagy a piaci forgalom korábbi vagy későbbi szakaszában.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

(1) Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 17. ülésszaka, 2011. március 21, az „emberi jogok az üzleti életben” területért felelős ENSZ-különmegbízott, John Ruggie jelentése „Az üzleti vállalkozásokra és az emberi jogokra vonatkozó alapelvek: az ENSZ-nek a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó keretrendszere végrehajtása (A/HRC/17/31) (a továbbiakban: az ENSZ alapelvei).

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  megjegyzi, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás (corporate social responsibility – CSR) fogalmának heterogenitása miatt – tekintve, hogy a különböző vállalatok eltérő könyvviteli, auditálási és beszámolási normákat alakítottak ki – a CSR szintjeit nehéz egymással összevetni; hangsúlyozza, hogy a CSR-re vonatkozó, nemzetközileg elfogadott szabályozás bizalmat és méltányosságot teremtene az üzleti kapcsolatokban, illetve kedvező hatással járna a bizonyosság, a progresszív végrehajthatóság, az egyetemesség és az érdekelt felek szerepvállalásának növelése szempontjából;

2.   egyetért a Bizottsággal abban, hogy a CSR-nek ki kell terjednie az emberi jogokra, a munkaügyi és foglalkoztatási gyakorlatokra, a környezetvédelmi vonatkozásokra (például a biológiai sokféleség, az éghajlatváltozás és az erőforrás-hatékonyság kérdéseire), valamint a vesztegetés és a korrupció elleni küzdelemre, például a jó adóügyi kormányzás (konkrétan az átláthatóság, az információcsere és a tisztességes adóverseny) révén;

3.   emlékeztet arra, hogy a CSR számos szociális normára kiterjed, ezek azonban csak igen csekély figyelmet kapnak, mert nem került sor a szociális eredmények mérését lehetővé tevő mutatók létrehozására;

4.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a beruházók és a fogyasztók könnyen azonosíthassák a CSR mellett elkötelezett vállalatokat, hiszen ez ösztönözné e vállalatokat erőfeszítéseik folytatására;

5.   kiemeli, hogy az EU-nak meg kell vizsgálnia a lehetőséget, hogy a CSR mellett elkötelezett vállalatokat a vállalat vagy az érintett termék nevéhez kapcsolt címke bevezetésével könnyen felismerhetővé tegyék;

6.   rámutat, hogy a CSR a legjobb eszköz a vállalatok számára ahhoz, hogy kimutassák elkötelezettségüket, szolidaritásukat és felelősségüket a társadalom iránt, valamint alapvetően fontos a politikák fejlesztési célú koherenciájának megvalósításához is; üdvözli, hogy a jelenleg hatályos nemzetközi iránymutatásokkal – többek között a multinacionális vállalatokra vonatkozó, nemrégiben aktualizált OECD-iránymutatásokkal, a ENSZ Globális Megállapodásában szereplő tíz elvvel, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabvánnyal, a multinacionális vállalatokról és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozattal, valamint az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekkel – összhangban a Bizottság elkötelezte magát a CSR előmozdítása mellett; sajnálatát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy a CSR többnyire önkéntességet emleget;

7.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kis- és középvállalkozásokhoz nem jutott el információ az ENSZ Globális Megállapodásáról, amely értelmében a vállalatok kötelezettséget vállalnak arra, hogy működésüket és stratégiáikat tíz egyetemesen elfogadott – az emberi jogokat, a munkaügyi normákat, a környezetvédelmet és a korrupció elleni küzdelmet érintő – elvhez igazítják;

8.   hangsúlyozza, hogy az ENSZ Globális Megállapodását és az ISO 26000 szabványait nem igazították kellőképpen a kkv-k igényeihez, ami az EU-n belül csökkenti a CSR egészének eredményességét;

9.   felhívja a figyelmet arra, hogy európai és nemzeti szinten egyaránt végig kell gondolni, hogy hogyan lehetne adózási ösztönzőket alkalmazni a CSR minél szélesebb vállalati körben való előmozdításához;

10. hangsúlyozza, hogy egy tisztán önkéntes kötelezettségvállaláson alapuló CSR kevés lehet a multinacionális vállalatok tevékenységéből eredő externáliák – köztük az emberi jogok megsértése és a környezetkárosodás – kezeléséhez; ismételten kéri a fejlődő országokban működő külföldi befektetőket és vállalkozásokat, hogy maradéktalanul tegyenek eleget jogilag kötelező erejű nemzetközi kötelezettségeiknek az emberi jogok, a környezetvédelmi normák és az ILO alapvető munkaügyi szabványai, valamint az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek tekintetében; kéri, hogy a CSR-rel kapcsolatos politikák foglaljanak magukban egyedi intézkedéseket a feketelistázás, valamint bizonyos személyek foglalkoztatáshoz való hozzáférésének megtagadása – gyakran szakszervezeti tagságukkal, illetve egészség- vagy biztonságügyi képviseleti szerepvállalásukkal összefüggésben – törvénytelen gyakorlatainak felszámolására is;

11. hangsúlyozza, hogy a vállalatokat serkenteni kell a CSR gyakorlatok alkalmazására, és az ilyen gyakorlatokat már alkalmazó vállalatokat ösztönözni kell a CSR célkitűzések követésére; kéri a Bizottságot, vegye fontolóra ösztönzők alkalmazását – amilyen például a CSR előnyben részesítése az uniós közbeszerzési szerződések során –annak érdekében, hogy a vállalatok a CSR-t ne fenyegetésnek, hanem lehetőségnek tekintsék;

12. hangsúlyozza, hogy a CSR-nek teljesítménymutatókkal és az előrelépés mérését lehetővé tevő világos referenciaértékekkel alátámasztott, a munkavállalók jogainak tiszteletben tartására, védelmére és jólétére vonatkozó egyértelmű kötelezettségvállalások formájában kell megnyilvánulnia, és hogy rendelkezni kell olyan objektív, inkluzív és átlátható ellenőrzési és hatékony elszámoltathatósági és végrehajtási mechanizmusokról, amelyek a nemteljesítéssel foglalkoznak, többek között nyitottabb és világos eljárás révén a panaszok kezelése és elbírálása, valamint szükség esetén vizsgálatok indítása formájában;

13. megismétli, hogy a tisztességes és egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében a CSR-t valamennyi vállalatra alkalmazni kell; rámutat ugyanakkor, hogy a nyersanyag-termelő iparágak fejlődő országokban alkalmazott működési módszerei miatt túl kell lépni az önkéntességi megközelítésen; hangsúlyozza, hogy a nigériai olajipari beruházás jó példa a CSR jelenlegi végrehajtásának korlátaira, ahol a társaságok nem tettek CSR kezdeményezéseket fenntartható üzleti gyakorlatok létrehozására, illetve nem járulnak hozzá a fogadó állam fejlődéséhez; határozottan támogatja a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésen (EITI) alapuló országonkénti jelentéstételre irányuló jogalkotási javaslatot, amely jelentések az eladásokra és nyereségekre, valamint az adókra és a jövedelemre vonatkoznak, a korrupció elbátortalanítása és az adókikerülés megelőzése érdekében; felszólítja a fejlődő országokban működő európai nyersanyag-kitermelő iparágakat, hogy mutassanak példát a társadalmi felelősségvállalás és a tisztességes munka előmozdítása terén;

14. kéri a Bizottságot, hogy tegyen további kezdeményezéseket a CSR potenciális lehetőségeinek kiaknázása és gyarapítása céljával az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések kezelése terén (összekapcsolva ezt a forrás- és energiahatékonysággal), például a társaságok nyersanyag-beszerzési eljárásai során;

15. hangsúlyozza, hogy a CSR-nek a teljes ellátási láncra érvényesnek kell lennie, ideértve az alvállalkozói szerződések valamennyi szintjét, továbbá az áruellátás, a munkavégzés vagy a szolgáltatásnyújtás terén egyaránt olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek a védelmet kiterjesztik a migráns munkavállalókra, az ügynökségek alkalmazottaira és a kihelyezett dolgozókra, valamint igazságos fizetést és megfelelő munkakörülményeket kell biztosítania és garantálnia kell a szakszervezeti jogokat és szabadságokat; véleménye szerint az ellátási lánc felelősségteljes igazgatásának fogalmát a CSR megvalósítására alkalmas eszközzé kell fejleszteni;

16. véleménye szerint ahhoz, hogy a CSR tényleges hatást gyakoroljon a szegénység csökkenésére, figyelmét a kis- és középvállalkozásokra is összpontosítania kell, minthogy a kkv-k működésének halmozott társadalmi és környezeti hatása jelentős;

17. szükségesnek tartja, hogy az uniós vállalatokat jogi felelősségre lehessen vonni, és hogy különböző típusú elszámoltatási és felelősségre vonási mechanizmusokat vezessenek be e vállalatok és a fejlődő országokban működő leányvállalataik, valamint a felügyeletük alatt álló jogi személyek között; üdvözli továbbá az uniós civil társadalom által végzett munkát, amely tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy nagyobb figyelem kísérje azokat az eseteket, amikor e vállalatok megsértik külföldön ezeket a jogokat;

18. kitart amellett, hogy az állam kötelessége védelmet nyújtani az emberi és munkaügyi jogok – egyebek mellett a vállalatok általi – megsértésével szemben, fenntartani az egyesülés szabadságát és a kollektív tárgyalásokhoz való jogot, valamint az áldozatok számára hozzáférést biztosítani az igazságszolgáltatáshoz; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen hathatós lépéseket John Ruggie, az emberi jogok üzleti vállalkozásokban való védelmével foglalkozó ENSZ-különmegbízott által kidolgozott, a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer működőképessé tétele irányába;

19. hangsúlyozza, hogy az üzleti és emberi jogok tekintetében irányadó ENSZ-alapelvek jobb végrehajtása hozzájárul majd a konkrét emberi jogi kérdésekre és az alapvető munkaügyi normákra vonatkozó uniós célkitűzések megvalósításához; ezért kéri az EU-t, hogy törekedjen világos nemzetközi jogi keret létrehozására a vállalatok emberi jogokra vonatkozó felelősségi körei és kötelezettségei vonatkozásában;

20. üdvözli, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek nyilvánosságra hozzák a környezetvédelmi, társadalmi és irányítási teljesítményükre vonatkozó információkat; rámutat azonban, hogy a beszámolókat közzétevő vállalatok továbbra is az üzleti világ csupán elenyésző hányadát képezik; megjegyzi, hogy jóllehet az uniós beszámolás-korszerűsítési irányelv (2003/51/EK)(1) minimumszabályokat ír elő a pénzügyi és nem pénzügyi kulcsfontosságú teljesítménymutatók nyilvánosságra hozatala tekintetében egyaránt, semmilyen rendelkezést sem tartalmaz az éves beszámolókban szerepeltetendő mutatók típusával kapcsolatban; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy milyen további intézkedések tehetők a környezetvédelmi, társadalmi és irányítási információk európai szintű nyilvánosságra hozatalának megerősítése érdekében;

21. hangsúlyozza, hogy a szociális és környezetvédelmi szabályozás és az ehhez járuló jótékony ellenőrzési rendszerek bevezetéséhez harmadik országok számára nyújtott uniós támogatásnak ki kell egészítenie az európai üzleti élet társadalmi felelősségvállalásának világszerte történő előmozdítását;

22. hangsúlyozza, hogy a társadalmilag felelős befektetés (Socially Responsible Investment – SRI) a CSR végrehajtási folyamatának része a beruházási döntésekben; megjegyzi, hogy ugyan jelenleg nem létezik a SRI általánosan elfogadott meghatározása, hanem szokásosan egyrészt a beruházók pénzügyi célkitűzéseit, másrészt pedig társadalmi, környezetvédelmi és etikai megfontolásaikat, valamint irányítási szempontokat egymással ötvöző megközelítésnek tekintik;

23. nyomatékosan kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek további politikai kezdeményezéseket a figyelem felkeltése és a SRI továbbfejlesztése érdekében, többek között fontolóra véve annak lehetőségét is, hogy a SRI tekintetében minimumszabványok kerüljenek jogi úton előírásra, különösen a harmadik országokat érintő uniós beruházásokkal és kereskedelmi megállapodásokkal összefüggésben;

24. megjegyzi, hogy a CSR olyan mechanizmus, amellyel a munkaadók támogathatják munkavállalóikat és a helyi közösségeket a fejlődő országokban, és hogy a CSR révén biztosítható a jövedelmek méltányos eloszlása a fenntartható gazdasági és társadalmi haladás kialakítása érdekében, és számos embernek nyújthat segítséget a szegénységből való kiemelkedéshez, kiváltképpen válság idején; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fellépés jelenleg csak önkéntes alapon történik, és sürgeti a Bizottságot, hogy mielőbb tegye kötelezővé;

25. kéri, hogy folytassanak teljes körű és aktív konzultációt a képviseleti egyesületekkel – közöttük a szakszervezetekkel –, bevonva azokat a vállalati társadalmi felelősségvállalás tekintetében a vállalatoknál alkalmazott eljárások és struktúrák kialakításába, működtetésébe és nyomon követésébe, többek között folyamatosan fejlesztve a munkavállalók készségeit és képesítéseit a szakmai továbbképzés és az egész életen át tartó tanulás révén, valamint a munkaadók és a munkavállalók közötti valódi partnerkapcsolat kialakítására törekvő megközelítés szellemében.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

(1) HL L 178., 2003.7.17., 16. o.

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  érdeklődéssel jegyzi meg, hogy a Bizottság elkezdett világos utalásokat tenni a vállalati társadalmi felelősségvállalásra az uniós kereskedelmi megállapodásokban; annak fényében, hogy a nagyvállalatok, leányvállalataik és ellátási láncaik vezető szerepet töltenek be a nemzetközi kereskedelemben, úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi és környezetvédelmi felelősségvállalása szerves része kell, hogy legyen az Európai Unió kereskedelmi megállapodásainak a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek keretében; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét javaslatokat a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek a kereskedelmi politika keretében történő végrehajtására;

2.  elkötelezi magát amellett, hogy folyamatosan fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az európai uniós intézményeket és tisztviselőket – köztük az EU emberi jogi főképviselőjét is – kötelezzék a szociális, ökológiai és emberi jogi normák érvényre juttatására az Unió valamennyi külső fellépése és külpolitikai intézkedése során;

3.  hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítása az Európai Unió által támogatott célkitűzés, ezért az Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy az általa végrehajtott külpolitikák hozzájáruljanak a fenntartható fejlődéshez és az érintett országok társadalmi fejlődéséhez;

4.  szorgalmazza, hogy a Bizottság a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek érvényre juttatására vonatkozó konkrét javaslatai kidolgozása során támaszkodjék a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatásokra, ideértve az OECD panaszkezelési eljárását is;

5.  elismeréssel nyilatkozik minden OECD-tagország átfogó munkájáról az OECD multinacionális vállalkozásoknak szóló, 2011. május 25-én közzétett iránymutatásait illetően; megjegyzi, hogy a világ minden régióját képviselő, és a közvetlen külföldi befektetések 85%-át adó – 44 csatlakozó ország kormánya ezeknek a felelős üzleti magatartásról szóló messzemenő ajánlásoknak a betartására bátorítja vállalkozásaikat működésük során;

6.  egyetért azzal, hogy a jelenlegi környezetvédelmi és éghajlatváltozással kapcsolatos követelmények, illetve a globális termelési láncok fejlődése az alapgondolat megfogalmazásakor elképzelteknél sokkal tágabb értelemben vett vállalati társadalmi felelősségvállalást feltételeznek; ezért úgy véli, határozottan körül kell írni a munkára, emberi jogi és foglalkoztatási ügyekre, illetve környezetvédelemre, éghajlatváltozással összefüggő aggodalmakra, valamint a korrupció és az adókijátszás visszaszorítására vonatkozóan a vállalati társadalmi felelősségvállalás aktualizált fogalmát;

7.  kéri, hogy legkésőbb 2014. január 1-től a harmadik országokban tevékeny és ezer főnél többet foglalkoztató összes európai vállalat alkalmazza kötelező módon a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatásokat;

8.  kéri a Bizottságot, hogy az EU által aláírt minden kétoldalú kereskedelmi és beruházási megállapodásba foglaljon bele egy záradékot a vállalati társadalmi felelősségvállalásról ennek nemzetközi szinten meghatározott elvei, különösen a felfrissített OECD-iránymutatások alapján, hangsúlyozva a fenntartható fejlődést és a helyes kormányzást, és egyértelműen összpontosítva az emberi jogokra, tisztességes munkavégzésre, munkaügyi előírásokra, az egyesülés szabadságára, a kollektív szerződésre és más szociális megfontolásokra; javasolja, hogy e záradék egységesítse a különféle létező standardokat és elképzeléseket, annak biztosítása érdekében, hogy ezek összevethetőek, méltányosak és intézkedéseket tartalmaznak, ezen elvek uniós szinten történő figyelemmel követésére és végrehajtására, továbbá javasolja, a nemzeti kapcsolattartó pontokat úgy állítsák fel, hogy az OECD-iránymutatásokban szereplő témákkal kapcsolatos olyan kérdések fórumaként szolgálhassanak, mint például a vállalatok, leányvállalataik és ellátási láncaik tevékenységének figyelésére valamint a kellő gondosság alkalmazására vonatkozó követelmény;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjék arról, hogy az egységes piacon részt vevő valamennyi vállalat – köztük azon transznacionális társaságok is, amelyek leányvállalatai vagy ellátási láncai az EU-ban vannak – eleget tegyen minden törvényes kötelezettségének mind nemzeti, mind pedig uniós szinten a tisztességes verseny biztosítása és az uniós fogyasztók számára biztosított előnyök növelése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy tevékenyen mozdítsa elő a külföldön működő vállalatok körében a felelős üzleti magatartást, különös tekintettel az összes – akár belföldi jogszabályok, akár bármely, az üzleti műveleteikre vonatkozó kétoldalú vagy nemzetközi jogi kötelezettség szerinti – törvényes kötelezettségüknek való szigorú megfelelésre, és nem kevésbé az emberi jogi, munkaügyi és környezetvédelmi nemzetközi standardoknak és szabályoknak való megfelelésre; javasolja, hogy evégett a Bizottság tevékenyen vegyen részt a fejlődő és feltörekvő országokban lévő partnereivel a legjobb gyakorlatok és tudás átadásában az üzleti környezet és a felelős üzleti magatartás javításának módjait és eszközeit illetően;

10. javasolja, hogy a tagállamok kormányai kérjék meg az Európai Beruházási Bankot, hogy fellépései során érvényesítsen vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó záradékot;

11. kéri a Bizottságot, hogy vezessen be egy nyíltabb és világosabb eljárást a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak való meg nem felelés esetei nyilvántartására és megítélésére, ideértve a végrehajtási mechanizmusokat és szükség esetén a kivizsgálás kezdeményezését is;

12. felszólítja a Bizottságot, hogy bátorítsa a vállalatokat a vállalati társadalmi felelősségvállalás alkalmazására; hangsúlyozza, hogy támogatni és ösztönözni kell az ilyen gyakorlatok elterjedését a kkv-k körében a költségek és a kapcsolódó bürokrácia minimálisra csökkentése mellett;

13. kéri az Európai Bizottságot, hogy az EU által a nem kormányzati (civil) szervezetekkel – különösen a fejlesztés érdekében tett fellépéseket illetően – kötött megállapodásokba foglaljon bele egy záradékot a vállalati társadalmi felelősségvállalásról;

14. felszólítja a Bizottságot, hogy hatékonyabban hozzon ösztönzésen alapuló intézkedéseket és legyen éberebb annak figyelemmel követése és biztosítása során, hogy azok a transznacionális vállalatok, amelyek leányvállalatai vagy ellátási láncai a GSP-ben és a GSP+-ban részt vevő országokban találhatók (függetlenül attól, hogy az Unióban van-e a bejelentett székhelyük vagy nem), akárcsak az illető országok a) teljesítsék nemzeti és nemzetközi kötelezettségeiket az emberi jogok, a szociális és munkaügyi normák és a környezetvédelmi szabályok terén; b) tegyenek tanúbizonyságot a munkaerő és általában véve a polgárok védelme és jóléte iránti hiteles elkötelezettségükről, c) támogassák az egyesülés szabadságát és a kollektív tárgyaláshoz való jogokat, valamint d) gyorsan és hatékonyan oldjanak meg minden kihágási ügyet;

15. felszólítja a Bizottságot, hogy sokoldalú fórumokon népszerűsítse a vállalati társadalmi felelősségvállalást azáltal, hogy támogatja a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) és más, a vállalati társadalmi felelősségvállalás ügyével foglalkozó sokoldalú fórumok, mint például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) fokozott együttműködését;

16. emlékeztet, hogy már léteznek bírósági perek és alternatív megoldások is a kereskedelmi viták rendezésére és/vagy a felelőtlen vagy illegális üzleti tevékenység negatív külső következményei miatti kártérítés-követelésekre; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is növelje az üzleti közösség és a tág értelemben vett nyilvánosság tudatosságát egyaránt; emlékeztet, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) a bírósági perek helyett alternatív megoldást kereső egyének, vállalatok, államok, állami szervek és nemzetközi szervezetek részére olyan vitarendezési szolgáltatásokat nyújt, amelyek hozzájárulhatnak az áldozatok tényleges igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséhez a felelős üzleti gyakorlat olyan megsértései esetén, amelyek az EU-ban és/vagy azon kívül gazdasági, társadalmi és környezeti károkat okoznak;

17. a korlátozó intézkedések (büntetések, bojkottok, embargók), valamint a kettős felhasználású termékek engedélyezési rendszerének figyelemmel követésére szólít fel európai uniós szinten;

18. kéri, hogy léptessenek életbe olyan mechanizmusokat, amelyek révén a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveit nemcsak a kereskedelmi megállapodásban részes fő vállalatnak vagy szerződő félnek kell tiszteletben tartania, hanem az általa bevont összes alvállalkozónak vagy ellátási láncnak is, legyen az áruellátó, munkaerő-közvetítő vagy szolgáltató, gondoskodva ezáltal a tisztességes feltételeken és rendezett munkakörülményeken alapuló, illetve szakszervezeti jogokat és szabadságokat garantáló egyenlő versenyfeltételekről;

19. felhívja az Európai Bizottságot, hogy szükség esetén javítson fenntarthatósági hatásvizsgálati modelljén annak érdekében, hogy a kereskedelmi tárgyalások gazdasági, társadalmi, emberi jogi és környezeti hatásait, köztük az éghajlat-változási célokat megfelelően tudja értékelni; kéri a Bizottságot, hogy az egyes kereskedelmi megállapodások aláírása előtt és után hatásvizsgálati tanulmányok elkészítésén keresztül kövesse nyomon az EU partnerországaival kötött kereskedelmi megállapodásokat, különös tekintettel a kényes helyzetben lévő ágazatokra;

20. hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után a Parlamentet teljes körűen tájékoztatni kell arról, hogy hogyan foglalják bele a tárgyalásokba a megállapodásokra vonatkozó fenntarthatósági hatásvizsgálatok eredményeit azok lezárása előtt, és hogy e megállapodások mely fejezetein változtattak a fenntarthatósági hatásvizsgálatok során azonosított negatív hatások elkerülése érdekében;

21. az EU és a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat aláíró harmadik országok közötti jogi együttműködés rendszerének felállítását szorgalmazza annak biztosítása érdekében, hogy az érintettek ténylegesen hozzáférhessenek az igazságszolgáltatáshoz abban az országban, amelyben a multinacionális cégek megsértik a szociális ügyekre vagy a környezetvédelemre vonatkozó jogszabályokat, illetve ha a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kezdeményezéseket nem tartják tiszteletben, illetve nemzetközi igazságszolgáltatási eljárások kialakítását elősegítendő, hogy adott esetben a vállalatok által elkövetett törvénysértéseket szankcionálni lehessen;

22. az európai uniós technológiai vállalatok nagyobb átláthatósági és hatékonyabb elszámoltathatósági standardjainak kidolgozására szólít fel olyan technológiák exportja tekintetében, amelyeket fel lehet használni az emberi jogok megsértésére vagy az Unió biztonsági érdekei ellenében;

23. felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy gondoskodjék arról, hogy kereskedelmi attaséi/tisztviselői rendszeres képzésben részesüljenek a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatosan, különös figyelemmel az ENSZ védelemről, tiszteletben tartásról és jogorvoslatról szóló kereteire, továbbá arról, hogy az európai uniós nagykövetségek panasztételi kapcsolattartó pontokként szolgáljanak az európai uniós vállalatokat és leányvállalataikat illetően, minthogy országos OECD kapcsolattartó pontok csak az OECD-hez csatlakozott országokban vannak, tehát az OECD-n kívüli országokban székhellyel rendelkező ilyen vállalatok munkavállalói számára gyakorlatilag nem érhetők el;

24. kéri, hogy lehetőség szerint már a kutatási és kidolgozási fázis idején mérjék fel az új technológiáknak az emberi jogokra nézve gyakorolt hatásait, és kéri, hogy az ilyen felmérések tartalmazzanak többek között forgatókönyv-elemzést és fontolják meg az „emberi jogokra figyelő tervezés” standardjainak meghatározását;

25. hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás fontosságára és ennek vállalati szintű megsértése következményeire figyelmet felhívó kampányt mint európai bizottsági feladatot a fogadó országok részéről megfelelő tudatosság- és képességfejlesztésnek kell kísérni a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos jogok érvényesítésének és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek a hatékony biztosítása érdekében;

26. a „tudd, hogy kik a végfelhasználók” alapelv alkalmazására szólít fel a fokozott ellenőrzés, illetve annak biztosítása érdekében, hogy megelőzzék az emberi jogok megsértését a termelési folyamat vagy a piaci forgalom korábbi vagy későbbi szakaszában;

27. hangsúlyozza, hogy az EU által a jövőben aláírandó kétoldalú beruházási szerződéseknek szavatolniuk kell a megfelelő egyensúlyt a beruházók védelme és különösen a szociális, egészségügyi és környezetvédelmi normákkal kapcsolatos állami beavatkozás lehetősége között;

28. tudomásul veszi az átláthatósági irányelv (2004/109/EK) és a számviteli irányelv (2003/51/EK) jelenlegi reformja által a vállalati társadalmi felelősségvállalás ügyében tett előrelépést, miközben egyensúlyt teremtett az átláthatóság és felelősség iránti jogos igény, illetve a vállalatok jelentéstételi kötelezettsége között; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az említett irányelvek hatálya alá tartozó vállalatokat kötelezzék a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatban kifejtett tevékenységeikről szóló rendszeres jelentéstételre, és ezzel egyidejűleg a kkv-k számára külön lehetőség biztosítására, hogy pénzügyi és adminisztratív tekintetben megvalósítható legyen általuk a jelentéstétel;

29. hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás szempontját érvényesíteni kell a sokoldalú kereskedelmi megállapodásokban, és ezért arra szólítja fel a Bizottságot, hogy a Doha utáni időszakban támogassa ezt mind a nemzetközi fórumokon, különösen az OECD és az ILO berkeiben, mind pedig a Kereskedelmi Világszervezeten belül;

30. szorgalmazza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz kapcsolódó jövőbeni fellépések a nyersanyag-kitermeléstől a forgalmazáson át az újrahasznosításig az értéktermelő folyamat egészére terjedjenek ki;

31. kéri, hogy az EU kereskedelmi megállapodásainak minden szintjén juttassák érvényre a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikákat, illetve egészítsék ki őket a migráns, ügynökség által közvetített és kihelyezett munkavállalókra a védelmet kiterjesztő rendelkezésekkel;

32. úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak arra kell ösztönözniük a vállalatokat, hogy ragadják magukhoz a kezdeményezést a vállalati társadalmi felelősség terén és külföldi partnereikkel osszák meg a bevált gyakorlatokat;

33. kéri, hogy az európai uniós vállalatok, akár az Unióban, akár nemzetközi szinten végzett valamennyi tevékenységük során tartsák tiszteletben a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikákat, illetve az alapvető foglalkoztatási és szakszervezeti jogokat, mint például a magánélethez való jogot, vagy az egyesülés szabadságát;

34. teljes körű és tevékeny konzultációra szólít fel a képviseleti szervekkel, köztük a szakszervezetekkel a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával összefüggő folyamatok és struktúrák kifejlesztésébe, működtetésébe és ellenőrzésébe; felhívja az ilyen képviseleti szerveket, hogy a munkáltatókkal valódi partnerségben működjenek együtt;

35. a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek az európai uniós kereskedelmi politikákban való érvényesülése fokozottabb, befogadóbb és átláthatóbb ellenőrzésére szólít fel, a javulás mérésére szolgáló világos referenciaértékekkel a rendszerben való bizalom erősítése érdekében;

36. megjegyzi, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás olyan mechanizmus, amelynek segítségével a munkáltatók támogathatják a fejlődő országokban a munkavállalóikat és a helyi közösségeket, illetve, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás és a munkaügyi standardok tiszteletben tartása az ilyen országok számára előnyössé teheti a további nemzetközi kereskedelmet, és hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás biztosíthatja a nyereség méltányos módon való elosztását a fenntartható gazdasági és szociális jólét megteremtése, valamint még több ember szegénységből való kiemelése érdekében, különösen pénzügyi válság idején; sajnálja, hogy a szociális intervencióra vonatkozó jegyzőkönyvek jelenleg csak önkéntes jellegűek, és sürgeti a Bizottságot, hogy tegye őket kötelezővé.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  ösztönzi az Uniót, hogy aktív szerepet játszva növelje a tudatosságot azzal kapcsolatban, hogy a vállalatok hogyan segíthetik a társadalmat a vállalati társadalmi felelősségvállalás révén a kultúra, az oktatás, a sport és az ifjúság területén;

2.  ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy annak érdekében, hogy a vállalatok teljes mértékben kihasználhassák a vállalati társadalmi felelősségvállalás előnyeit, valamint szervezeti kultúrájukban végre tudják hajtani azt, bocsássanak rendelkezésre konkrét információkat és nyújtsanak oktatást és képzést a vállalati társadalmi felelősségvállalásról;

3.  felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be adókedvezményeket az önkéntes munkát és a nonprofit kezdeményezéseket finanszírozó vállalatok számára;

4.  felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalást az oktatási intézmények – az üzleti iskolákat is beleértve – valamennyi szintjén a tananyag, valamint a kis- és középvállalkozások vezetőit és alkalmazottait célzó képzési programok részévé tegyék;

5.  arra biztatja a tagállamokat, hogy vonatkozó oktatási tanterveikbe építsék be a vállalati társadalmi felelősségvállalás témakörét;

6.  hangsúlyozza a felső középfokú oktatást, valamint különösen a felsőfokú oktatást kínáló iskolák és a vállalatok közötti kapcsolat jelentőségét, és rámutat arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás szerepet játszhat abban, hogy a hallgatók tanulmányaik folyamán – a vállalatoknál akár fizetett részmunkaidőben, akár fizetett gyakornokként – gyakorlati tapasztalatot szerezzenek;

7.  ösztönzi a vállalkozásokat, hogy biztosítsanak erős tanulási komponenssel rendelkező, színvonalas gyakornoki programokat, amelyek megkönnyítik az átmenetet az oktatásból a foglalkoztatásba, elősegítik a munkaerő-piac szempontjából releváns készségek fejlesztését, illetve támogatják a fiatalok önállóságát;

8.  ösztönzi a vállalatokat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikájukon belül – a polgári szerepvállalás keretében – mozdítsák elő a kreativitást és a kulturális projekteket, valamint serkentsék a fenntartható növekedést és a munkahelyteremtést;

9.  rámutat annak fontosságára, hogy a kis- és középvállalkozásokat bevonják a vállalati társadalmi felelősségvállalásba, valamint, hogy e téren elért eredményeiket elismerjék;

10. ösztönzi a vállalatokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve tájékoztatást és képzést nyújtsanak munkavállalóiknak az Európát és a világot érintő, elsősorban a gazdasággal, a társadalommal és a környezettel kapcsolatos főbb társadalmi kihívásokról, illetve vonják be őket ezek megoldásába;

11. kéri a szponzorálás népszerűsítését a munkáltatók körében;

12. rámutat arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás a társadalommal való magas szintű kölcsönhatás, valamint generációk közötti tevékenységek – mint például kölcsönös mentorálás vagy az idősek és fiatalok közötti ismeretátadás – révén jelentős mértékben hozzá tud járulni a tanulási és növekedési lehetőségek megteremtéséhez, a társadalom hozzáállásának formálásához és fejlesztéséhez, a polgári szerepvállaláshoz, a szakmai etikához és a társadalmi integrációhoz; kiemelten hangsúlyozza a vállalati társadalmi felelősségvállalás szerepét abban, hogy lehetőségeket teremtsen a fiatalok számára, valamint segítse képességeik kibontakoztatását;

13. kiemeli az emberi jogok védelmének fontosságát a nem uniós országokkal fennálló kapcsolatok tekintetében;

14. üdvözli a vállalatok és az egyéb érintettek – többek között oktatási intézmények és sportszervezetek – közötti, a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos partnerségek európai díjazási rendszerét, ami fontos lépés a vállalati társadalmi felelősségvállalás láthatóságának növelésében;

15. hangsúlyozza, hogy a társadalmilag felelős befektetés – amely a vállalati társadalmi felelősségvállalás végrehajtási folyamatának része a befektetési döntés keretén belül – összekapcsolja a befektetők pénzügyi és gazdasági célkitűzéseit a társadalmi, környezeti, etikai, kulturális és oktatási megfontolásokkal;

16. ösztönzi a tagállamokat és az Uniót, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra irányuló napirenddel kapcsolatban vegyék figyelembe, hogy a kulturális és kreatív kkv-k jelentős hatást gyakorolhatnak a társadalmi és környezeti változásokra egyrészt a társadalmi szempontok beépítése révén, másrészt azáltal, hogy a munkaerőpiacnak adott új lendület segítségével hosszú távú megoldásokat kínálnak a szegénység leküzdésére;

17. felszólít a vállalati társadalmi felelősségvállalásra irányuló különböző stratégiák vizsgálatára azok hatékonysága illetve eredménytelensége okainak megállapítása érdekében;

18. felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a munkavállalók önkéntességét és a munkaadó által támogatott önkéntességet, valamint erősítsék meg ezek státusát a vállalatok társadalmi felelősségének keretében is, ahogyan az „A határokon átnyúló önkéntes tevékenységek elismerése és ösztönzése az EU-ban” című 2012. június 12-i állásfoglalásban(1) is szerepel; hangsúlyozza, hogy az önkéntesség semmilyen módon nem befolyásolhatja az alkalmazottak fizetését vagy munkáját, valamint hogy az önkéntes tevékenységeknek és a fizetett munkának ki kell egészíteniük egymást;

19. úgy gondolja, hogy a kulturális tartalom sugárzóinak és a médiatársaságoknak vállalati társadalmi felelőssége a felhasználók alapvető jogainak védelme, valamint úgy véli, hogy az önszabályozás és a mélyreható adatcsomagelemzés növeli a rendőrség és büntetés-végrehajtás magánszektorhoz történő kiszervezésének kockázatát;

20. ösztönzi a médiatársaságokat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikájukba illesszék bele az átlátható újságírói normákat, többek között az információforrás védelmének biztosítását és a bejelentők jogainak védelmét.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

(1) Elfogadott szövegek: P7_TA(2012)0236.