JELENTÉS a sportpolitika egységes megközelítéséről: jó kormányzás, hozzáférhetőség és tisztaság

12.12.2016 - (2016/2143(INI))

Kulturális és Oktatási Bizottság
Előadó: Hannu Takkula

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a sportpolitika egységes megközelítéséről: jó kormányzás, hozzáférhetőség és tisztaság

(2016/2143(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUSZ) 165. cikkére, amely meghatározza az uniós sportpolitika céljait,

–  tekintettel „A sport európai dimenziójának fejlesztése” című, 2011. január 18-i bizottsági közleményre (COM(2011)0012),

–  tekintettel a jó kormányzással foglalkozó uniós szakértői csoport „A jó sportügyi kormányzás uniós alapelveiről” című 2013. októberi jelentésére,

–  tekintettel a tömegsporttal foglalkozó magas szintű csoport „Tömegsport – Európa formálása” című 2016. júniusi jelentésére,

–  tekintettel a sportdiplomáciával foglalkozó magas szintű csoport 2016. júniusi jelentésére,

–  tekintettel az Erasmus+ programra, amelynek célja a sport tisztasága ellen irányuló, határokon átnyúló fenyegetések kezelése, a jó sportügyi kormányzás, a sportolók kettős karrierjének és a sporton belül végzett önkéntes tevékenységek, valamint a társadalmi befogadás és az esélyegyenlőség előmozdítása és támogatása,

–  tekintettel a Bizottság sportról szóló fehér könyvére (COM(2007)0391),

–  tekintettel a FIFA-val kapcsolatban a közelmúltban napvilágra került magas szintű korrupciós ügyekről szóló 2015. június 11-i állásfoglalására[1],

–  tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások” című, 2013. október 23-i állásfoglalására[2],

–  tekintettel a belső piaci online szerencsejátékról szóló 2013. szeptember 10-i állásfoglalására[3],

–  tekintettel a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolásáról és a sporttal kapcsolatos korrupcióról szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására[4],

–  tekintettel a sport európai dimenziójáról szóló 2012. február 2-i állásfoglalására[5],

–  tekintettel a sportról szóló fehér könyvre vonatkozó 2008. május 8-i állásfoglalására[6],

–  tekintettel az európai hivatásos labdarúgás jövőjéről szóló 2007. március 29-i állásfoglalására[7],

–  tekintettel a játékosügynökökről szóló 2010. június 17-i állásfoglalására[8],

–  tekintettel a Katarról szóló 2013. november 21-i állásfoglalására: a migráns munkavállalók helyzete[9],

–  tekintettel az EU alapvető értékeinek előmozdítása során a kultúrák közötti párbeszéd, a kulturális sokszínűség és az oktatás által játszott szerepről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására[10],

–  tekintettel a főbb sportesemények tisztaságának, átláthatóságának, illetve azok során a jó kormányzás elve alkalmazásának a javításáról szóló 2016. május 31-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a tömegsportnak a transzverzális készségek – elsősorban a fiatalok körében történő – fejlesztésében betöltött szerepének a maximalizálásáról szóló 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A sportra vonatkozó európai uniós munkaterv 2014–2017” című 2014. május 21-i tanácsi állásfoglalásra,

–  tekintettel a sportnak az uniós gazdasághoz, valamint az ifjúsági munkanélküliség kezeléséhez és a társadalmi befogadáshoz való hozzájárulásáról szóló 2013. november 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Tanácsnak az egészségvédő testmozgás ágazatközi előmozdításáról szóló 2013. november 26-i ajánlására,

–  tekintettel a sportról mint az aktív társadalmi befogadás eszközéről és ösztönzőjéről szóló 2010. november 18-i tanácsi következtetésekre[11],

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a labdarúgó-mérkőzéseken és egyéb sporteseményeken megvalósítandó integrált biztonsági, védelmi és szolgáltatási megközelítésről szóló 2016. július 3-i egyezményére,

–  tekintettel az Európa Tanács sportversenyek tiltott befolyásolásáról szóló 2014. szeptember 18-i egyezményére,

–  tekintettel a Bíróság és az Európai Unió Törvényszéke ítélkezési gyakorlatára, továbbá a Bizottság sportügyekkel, fogadásokkal és szerencsejátékokkal kapcsolatos határozataira,

–  tekintettel a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos, 2030-ig szóló globális menetrendre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 6. és 165. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A8-0381/2016),

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés 2009. évi hatálybalépésével az Európai Unió különleges illetékességre tett szert a sport területén, az Unió által összehangolt, külön költségvetési sorral támogatott sportpolitika felépítése és végrehajtása céljából, valamint a sporttal kapcsolatos nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködés fejlesztése területén, a sport különleges természetének figyelembevételével és a sport irányító szervezetei autonómiájának tiszteletben tartásával;

B.  mivel a sport rendkívül fontos szerepet játszik uniós polgárok millióinak életében; mivel az amatőr és hivatásos sport nem csak a sportbeli készségek, sportban elért eredmények és versenyek kérdése, hanem jelentős társadalmi, oktatást érintő, gazdasági, kulturális és egységesítő szerepet tölt be az Unió gazdasága és társadalma, illetve az Unió stratégiai célkitűzései és társadalmi értékei tekintetében;

C.  mivel a sport az Unió gazdaságának nagy és gyorsan növekvő ágazata, és – helyi szinten is – jelentős mértékben hozzájárul a növekedéshez, a munkahelyteremtéshez és a társadalom működéséhez, az átlagos növekedés mértékét meghaladó hozzáadott értékkel és foglalkoztatási hatásokkal; mivel a sporttal kapcsolatos foglalkoztatás a becslések szerint a teljes uniós foglalkoztatás 3,51%-ával egyenértékű, és a sporttal kapcsolatos bruttó hozzáadott érték részesedése 294 milliárd euró (ez a teljes uniós hozzáadott érték 2,98%-a);

D.  mivel a sport nem egyszerűen egy növekvő gazdasági realitás, hanem egyben társadalmi jelenség is, amely jelentős mértékben hozzájárul az Európai Unió stratégiai célkitűzéseihez és az olyan társadalmi értékekhez mint a tolerancia, a szolidaritás, a jólét, a béke, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a nemzetek és a kultúrák közötti megértés;

E.  mivel a sportolás hozzájárul egy jobb életminőséghez, gátolja a betegségek kialakulását, és alapvető szerepet játszik a személyes fejlődés és egészségi állapot megerősítésében;

F.  mivel az alapvető munkavállalói jogok tiszteletben tartása nélkülözhetetlen a hivatásos sportolók esetében;

G.  mivel a sport az emberek integrációjához is hozzájárul, és túllép a faj, vallás és etnikum által meghatározott kereteken;

H.  mivel rendkívül fontos a sport tisztasága, ha elő akarjuk mozdítani annak hitelességét és vonzerejét;

I.  mivel a sport egyedi jelleggel bír, amely önkéntes szervezetekre épül, és amely előfeltétele a sport oktatási és társadalmi funkcióinak;

J.  mivel a közelmúltban kirobbant európai és nemzetközi korrupciós botrányok sokat rontottak a sport megítélésén, felvetve olyan véleményeket és kérdéseket, amelyek szerint szükség lenne a sportot irányító testületek és szervezetek valódi strukturális reformjára, figyelembe véve a sportstruktúráknak az egyes európai országokban tapasztalható rendkívüli sokféleségét és azt, hogy a sportszervezetek természetüknél fogva jelentős mértékben önszabályozók;

K.  mivel a hivatásszerűen űzött sport és a tömegsport egyaránt kulcsszerepet játszik a béke, az emberi jogok tiszteletben tartása és a szolidaritás globális előmozdításában, egészségügyi és gazdasági előnyöket kínál a társadalmaknak, és nélkülözhetetlen szerepet tölt be alapvető oktatási és kulturális értékek kiemelésében, valamint a társadalmi befogadás előmozdításában;

L.  mivel a sportban megvalósuló jó kormányzás a sport hatékony, átlátható, etikus és demokratikus irányítási alapelveken, folyamatokon és struktúrákon nyugvó megfelelő szabályozását jelenti, az érintettek részvételével;

M.  mivel a sportszervezetek felelősek a kormányzás terén alkalmazott magas szintű és tiszta normák biztosításáért, ezek még magasabb szintre emeléséért és minden körülmények között történő betartásáért, a polgárok bizalmának helyreállítása és a sport pozitív értékébe vetett közbizalom növelése érdekében;

N.  mivel a sport pénzügyi átláthatóságának, stabilitásának és hitelességének fokozására irányuló kiegyensúlyozott politikák kulcsfontosságúak a pénzügyi és az irányítási normák javításában;

O.  mivel az európai szervezett sport modellje a területiség és állampolgárság alapelvére épül, ágazatonként egy szövetséggel, és szolidaritási mechanizmusokkal az elit és a tömegsport között, valamint a felsőbb vagy alsóbb osztályokba sorolással, a nyílt versenyekkel és a pénzügyi újraelosztással;

P.  mivel a sportágankénti egységes szövetség elvének elismerése különösen fontos és a sport társadalmi jelentőségében gyökeredzik, mert ez a legjobb eszköz a sporttal kapcsolatos érdekek és a társadalom számára kínált előnyök megóvására;

Q.  mivel jogos és valamennyi érintett számára szükséges az arra irányuló követelés, hogy az összes sportversenyt az adott játék nemzetközileg elfogadott szabályai szerint játsszák és döntsék el;

R.  mivel a sportbíróságok központi szerepet játszanak a játék egyetemes szabályainak, a sporttal kapcsolatos vitás kérdések tisztességes tárgyalásának és a jó kormányzás alapelvei tiszteletben tartásának biztosításában, mivel ezek alkotják a vitás kérdések rendezésének legmegfelelőbb eszközeit a sportban, az alapvető uniós eljárási jogokkal összhangban;

S.  mivel a sport ágazatában, és az érintett szervezetekben forgó pénz mennyiségének növekedése kiváltotta a jobb kormányzás és átláthatóság iránti igényt; mivel a sport mint gazdasági tevékenység körül a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolásával kapcsolatos különféle egyéb bűncselekményekhez és tiltott tevékenységekhez, például pénzmosáshoz, korrupcióhoz és megvesztegetéshez kötődő botrányok robbantak ki;

T.  mivel a doppingolás továbbra is veszélyezteti a sport tisztaságát és hírnevét, mivel megsérti a sport etikai értékeit és alapelveit, például a becsületes játék elvét, és mivel súlyos kockázatot jelent a sportolók egészségére nézve, gyakran súlyos és maradandó károsodásokat okoz, és mivel a doppingolás elleni küzdelem közérdekű és közegészségügyi kérdés;

U.  mivel a bizonyos embercsoportok vagy egy ilyen csoport valamely tagja ellen irányuló erőszakos cselekmények, a huliganizmus és a hátrányos megkülönböztetés – akár az amatőr, akár a hivatásos sportban fordul elő – sokat ront a sport megítélésén és elriasztja a nézőket a sportrendezvények látogatásától;

V.  mivel a sport előmozdítását az értelmi vagy testi fogyatékossággal élő emberek körében kulcsfontosságú prioritásnak kellene tekinteni európai, országos és helyi szinten;

W.  mivel javítani kell a nők sportban és a sportversenyeken való részvételét és láthatóságát;

X.  mivel a sportolók, különösen a kiskorúak, egyre növekvő gazdasági nyomásnak vannak kitéve, és egyre inkább árunak tekintik őket, ezért védeni kell őket a sportban való részvételük során esetlegesen őket érő bántalmazás, erőszak és hátrányos megkülönböztetés minden formájától;

Y.  mivel Európában a csapatsportok területén aggasztó módon terjedőben van a harmadik felek játékosokra vonatkozó tulajdonjoga, amikor a játékosok, akik között számosan rendkívül fiatalok, részben vagy egészben egy magánbefektető „tulajdonát képezik”, és már nincsen befolyásuk karrierjük jövőbeli irányára;

Z.  mivel az ügynökségekhez és a játékosok átigazolásához kötődő gyakorlatok pénzmosáshoz, csaláshoz és kiskorúak kizsákmányolásához vezettek;

AA.  mivel a tömegsport lehetőséget nyújt a hátrányos megkülönböztetés leküzdésére, a társadalmi befogadás, kohézió és integráció ösztönzésére és a transzverzális készségek fejlesztésének elősegítésére;

AB.  mivel a klubok egyre jelentősebb számban támaszkodnak alapvetően az átigazolásokra a csapatok összeállítása során, ahelyett hogy nagyobb figyelmet fordítanának a helyi edzésekre;

AC.  mivel a sport egyetemes alapvető jognak minősül és mindenkinek ugyanolyan joga van a testmozgáshoz vagy a sporthoz;

AD.  mivel a szervezeti kereteken kívül gyakorolt rekreációs sportok – például a futás – iránti megnövekedett érdeklődés dacára összességében véve stagnál a testmozgás, annak ellenére, hogy egyértelmű bizonyítékok igazolják, hogy a testmozgás javítja az emberek egészségi állapotát, beleértve a mentális egészséget és az általános jó közérzetet, amelynek eredményeként a tagállamok jelentős megtakarításokat érnek el az egészségügyre fordított közkiadások területén;

AE.  mivel a sportesemények és -tevékenységek, különösen a nagy nemzetközi versenyek felhívják a figyelmet a sport előnyeire és pozitív társadalmi, gazdasági és környezeti hatást képesek elérni;

AF.  mivel a nemzeti válogatottak nemcsak a nemzeti identitás erősítésében és a fiatal sportolók ösztönzésében töltenek be nélkülözhetetlen szerepet, amelyek a legmagasabb sportteljesítmények elérésére késztetik őket, hanem a tömegsporttal vállalt szolidaritást is előmozdítják;

AG.  mivel a sportolók továbbtanulása és képzése elengedhetetlenül fontos a sportpályafutásuk véget értét követő életpályára való felkészítésük szempontjából;

AH.  mivel a tehetséges fiatal sportolók edzésének és képzésének előmozdítása és az azokba történő helyi szintű befektetés elengedhetetlenül fontos a sport hosszú távú fejlődése és társadalmi szerepe szempontjából;

AI.  mivel az önkéntesek alkotják a szervezett sport gerincét, mert ők gondoskodnak a sporttevékenységek fejlődéséről és hozzáférhetőségéről, különösen a tömegsport esetében; mivel ezenkívül további kiváló képzési és nem formális oktatási lehetőséget kínál a fiatalok számára nemzetközi szinten és az Unión kívüli olyan területekre irányuló együttműködési és fejlesztési programokhoz kapcsolódva, melyeknél szükség van a párbeszéd megerősítésére és az uniós külpolitika támogatására;

AJ.  mivel a sport tágabb értelemben egy közösség értékrendszerét képviseli, és ezek az értékek egy olyan közös nyelv alapjául szolgálnak, amely túlmutat minden kulturális és nyelvi korláton; mivel a sport segíthet és mivel lehetőségnek kell tekinteni a harmadik országokkal folytatott párbeszéd és szolidaritás megerősítésében, az alapvető emberi jogok és szabadságjogok védelmének egész világra kiterjedő előmozdításában és az Unió külpolitikájának támogatásában;

AK.  mivel a sportszervezetek szellemi tulajdonjogainak megsértése, ideértve a digitális kalózkodást is, különösen a sportesemények engedély nélküli élő közvetítése, minden szinten súlyos aggályokat vet fel a sport hosszú távú finanszírozása szempontjából;

AL.  mivel az összes sporteseményen biztosítani kell a sajtó szabadságát;

AM.  mivel a sport hozzájárulhat az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítéséhez;

A sport tisztasága és jó kormányzása

1.  megismétli, hogy a sportban tapasztalható korrupció elleni küzdelem transznacionális erőfeszítéseket és az összes érintett, többek között a közigazgatási szervek, a rendészeti szervek, a sportipar, a sportolók és a támogatók közötti együttműködést igényel;

2.  felszólítja a nemzetközi, európai és nemzeti sportszervezeteket, hogy kötelezzék el magukat jó kormányzási gyakorlatok, az átláthatóság kultúrájának fejlesztése és a fenntartható finanszírozás mellett azáltal, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik a pénzügyi nyilvántartásokat és a tevékenységeikről készített beszámolókat, ideértve a felső vezetők díjazására és a hivatali időre vonatkozó közzétételi kötelezettséget;

3.  úgy véli, hogy az átláthatóság kultúrájának fejlesztését ki kell egészíteni a sport irányító testületein belüli jogkörök jobb megosztásával, a kereskedelmi és a jótékonysági tevékenységek jobb szétválasztásával és jobb belső önszabályozó eljárásokkal, a sportban elkövetett bűncselekmények és a sportszervezeteken belüli illegális tevékenységek felderítésének, kivizsgálásának és szankcionálásának előmozdítása érdekében;

4.  emlékeztet arra, hogy a sportban a jó kormányzás, amely a sportra vonatkozó következő európai uniós munkaterv egyik prioritása kell hogy legyen, a sportszervezetek önállóságának egyik feltételét kell képezze, az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a demokrácia elveivel összhangban, az érintettek megfelelő bevonásával;

5.  hangsúlyozza, hogy a „zéró tolerancia” politikáját kell követni a sporton belül tapasztalható korrupcióval és más típusú bűncselekményekkel szemben;

6.  hangsúlyozza, hogy a jó kormányzás alapelveinek alkalmazása a sportban a nyomon követéssel, az ellenőrzéssel és a megfelelő jogi eszközökkel együtt a korrupció és a visszaélések felszámolásának egyik fő tényezője;

7.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, a sportszervezeteket és az ajánlattételeket kezelő szervezeteket, hogy biztosítsák, hogy a fő események megrendezésére irányuló ajánlattételek feleljenek meg a jó kormányzási normáknak, tartsák tiszteletben az alapvető emberi jogokat és munkavállalói jogokat, valamint a demokratikus alapelveket a helyi közösségekre gyakorolt pozitív társadalmi, gazdasági és környezeti hatások biztosítása érdekében, miközben tiszteletben tartják az összes résztvevő sokféleségét, értékeit és hagyományait a sport fenntartható örökségének és hitelességének biztosítása érdekében;

8.  úgy véli, hogy az ajánlattevő és a sporteseményeket megrendező országoknak gondoskodniuk kell társadalmi, környezeti és gazdasági szempontból felelős tervezésről, szervezésről, végrehajtásról, részvételről és az események nyomon követéséről; felszólítja a sportszervezeteket és a sporteseményeket megrendező országokat, hogy kerüljék a nem kívánatos változásokat a helyi lakosság életkörülményeiben, ide számítva a helyi népesség áttelepítését is;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy vállaláslistát és vizsgálja meg a sport jó kormányzásának és tisztaságának területét érintő magatartási kódex kidolgozásának lehetőségét; úgy véli, hogy a sportszervezeteknek az átláthatóságra vonatkozó szabályokat, etikai normákat, a felügyeleti testületeikre, végrehajtó bizottságaikra és tagjaikra vonatkozó magatartási kódexet kellene meghatározniuk, továbbá a függetlenség és a meghatározott szabályok biztosítására irányuló működési politikákat és gyakorlatokat kell kialakítaniuk; meggyőződése továbbá, hogy a kormányok, sportszervezetek és az Unió közötti együttműködés új eszközeinek feltárása segíthet a sport területén jelenleg tapasztalható kihívások kezelésében;

10.  sürgeti a tagállamokat, hogy sportra szánt állami támogatások feltétele legyen a jó kormányzásra, a nyomon követésre és jelentéstételre vonatkozó meghatározott és nyilvánosan hozzáférhető minimumkövetelmények betartása;

11.  úgy véli, hogy a jó kormányzás és a tisztaság javítása a sportban változást igényel az összes érintett gondolkodásmódjában; támogatja a sportszervezetek és a többi érdekelt arra irányuló kezdeményezéseit, hogy javítsák a jó kormányzás normáit a sportban, és javítsák a helyi és nemzeti hatóságokkal folytatott párbeszédet és együttműködést;

12.  felhívja a sportszervezeteket, hogy 2018-ig nyújtsanak be és megfelelő módon hajtsanak végre a sportszervezetek, az azokat irányító testületek és tagszervezeteik jó kormányzási normáinak javítására irányuló konkrét javaslatokat, továbbá tegyék közzé az eredményeket; hangsúlyozza, hogy e tekintetben elengedhetetlen a megfelelő nyomon követés;

13.  felszólítja a tagállamokat, hogy külön bűncselekményként foglalkozzanak a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolásával, és biztosítsák, hogy bármely bűncselekmény, például a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolása és a korrupció bírósági eljárás tárgyát képezhesse, ahol ezt még nem vezették be, mivel a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolása és a sportversenyek tiltott befolyásolása sérti a sport etikai értékeit és alapelveit, és már most is szankcionálják a sporthatóságok;

14.  rámutat, hogy a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolása nemzetközi eseteinek kivizsgálásával kapcsolatos kihívások esetében a sportszervezetek, az állami hatóságok és az engedéllyel rendelkező sportfogadási szolgáltatók közötti, a nemzeti platformok keretében megvalósuló információcsere elengedhetetlen a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolása felderítéséhez, kivizsgálásához és büntetéséhez; felszólítja a tagállamokat kifejezetten a sportban elkövetett csalások kivizsgálására szolgáló bűnüldöző szolgálatok létrehozásának mérlegelésére; emlékeztet arra, hogy a pénzmosás elleni negyedik irányelv új követelményt vezet be a sportfogadási szolgáltatókra nézve, amely szerint a nagy összegű tranzakciókat átvilágítási ellenőrzéseknek kell alávetni;

15.   sürgeti a Tanácsot, hogy találjon olyan megoldást, amely lehetővé teszi az Unió és a tagállamok számára, hogy aláírják és ratifikálják az Európa Tanács sportversenyek tiltott befolyásolásáról szóló egyezményét, így lehetővé téve annak teljes körű végrehajtását és ratifikálását, nyomatékosan kéri továbbá a Tanácsot, hogy támogassa és segítse elő ezt a folyamatot és gondoskodjon annak hatékony nyomon követéséről;

16.  emlékezteti a Bizottságot azon ígéretére, hogy a sportversenyek fogadási célból történő manipulálásának megelőzésére és az ez elleni harcra vonatkozó bevált gyakorlatok kicserélésére vonatkozó ajánlást készít, és sürgeti a Bizottságot, hogy ezt az ajánlást késedelem nélkül hozza nyilvánosságra;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg intézményközi kapcsolatait az Európa Tanáccsal, és ezt követően dolgozzon ki összehangolt operatív programokat, amelyek garantálják az erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználását;

18.  támogatja és továbbra is ösztönzi a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolása és a doppingolás veszélyéről szóló megelőző, oktatási és tájékoztató programokat, amelyek tanácsokat nyújtanak a sportolóknak, az edzőknek, a tisztviselőknek és minden releváns érintettnek, ide számítva azokat a veszélyeket is, amelyekkel találkozhatnak és azokat a módokat, ahogyan bejelenthetik, amikor gyanús megkeresések érik őket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasoljanak a következő európai uniós munkatervbe illeszthető konkrét intézkedéseket, például olyan kísérleti programokat és projekteket, melyek célja, hogy a fiatalok a lehető legkorábban megszerezzék a sportra vonatkozó állampolgári ismereteket;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a doppingellenes projektek támogatását az Erasmus+ programon keresztül, ugyanakkor mérje fel annak hatásait és gondoskodjon arról, hogy hasznosan kiegészítse a doppingolás elleni küzdelem jelenlegi finanszírozási rendszereit;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy az Erasmus+ programon keresztül támogassa a jó kormányzást a sportirányítási projektekben;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a doppingellenőrzéseket, a nemzeti tesztelési programokat és az állami hatóságok, a sportszervezetek és a doppingellenes ügynökségek közötti hatékony kommunikációt; felhívja a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé, hogy ez utóbbiak a doppingszerek széles körű nyomon követésére irányuló programokat hozhassanak létre, valamint feldolgozhassák és kicserélhessék az adatokat a jelenleg érvényben lévő és a jövőbeni uniós adatvédelmi szabályok szerint;

22.  tudomásul veszi a Doppingellenes Világszervezet (WADA) doppingellenes politikák és szabályok globális megfigyelésében és összehangolásában betöltött fontos szerepét; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy szorosan működjenek együtt a WADA-val, az UNESCO-val és az Európa Tanáccsal a doppingolás megelőzése és a doppingolás elleni hatékonyabb küzdelem érdekében a Nemzetközi Doppingellenes Szabályzat (WADAC) jogi és politikai kötelezettségvállalásainak megerősítése révén; felhívja az Uniót, hogy ösztönözze a doppingolás elleni globális küzdelemben alkalmazott egészségügyi és megelőzési politikákra vonatkozó információk és bevált gyakorlatok megosztását;

23.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ösztönözze és mozdítsa elő az országok közötti olyan megállapodásokra irányuló tárgyalásokat, amelyek lehetővé teszik más országok megfelelő felhatalmazással rendelkező doppingellenőrző csoportjainak a tesztek elvégzését, a sportolók alapvető jogainak tiszteletben tartása mellett, és a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezmény szerint;

24.  úgy véli, hogy a doppingolás a rekreációs sportolás területén is egyre növekvő problémát jelent, ahol oktatási és tájékoztatási kampányokra, emellett tapasztalt és szakképzett oktatókra van szükség, akik elő tudják segíteni a doppingolással szembeni egészséges hozzáállás kialakítását;

25.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy szorosan működjenek együtt a WADA-val és az Európa Tanáccsal a visszaélést bejelentő személyek védelmét szolgáló politika meghatározásában;

26.  arra ösztönzi a sportszervezeteket és a nemzeti közigazgatási szerveket, hogy hozzanak létre a határokon átnyúló nyomon követést lehetővé tevő összehangolt doppingellenes rendszert és hozzanak konkrét intézkedéseket az illegális teljesítménynövelő anyagok gyártása és kereskedelme ellen a sport világában;

27.  üdvözli az Európa Tanácsnak a labdarúgó-mérkőzéseken és egyéb sporteseményeken megvalósítandó integrált biztonsági, védelmi és szolgáltatási megközelítésről szóló egyezményét, és nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul írják alá és ratifikálják az egyezményt; ismételten javasolja a stadiontilalmak kölcsönös elismerésének és az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatásnak a bevezetését Európában;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a sportban tapasztalható erőszakkal kapcsolatos információk meglévő hálózatok felhasználásával történő megosztásának lehetőségeit;

29.  megjegyzi, hogy a terrorizmus veszélye a sportesemények működése biztonságának és védelmének biztosítására irányuló új erőfeszítéseket igényel;

30.  hangsúlyozza, hogy a sporttestületeknek gondoskodniuk kell arról, hogy a független hírmédia rendelkezzen a szükséges hozzáféréssel és hírgyűjtési lehetőséggel az összes sporteseményen, hogy betölthesse a sportesemények és a sporttal kapcsolatos ügyintézés fontos és kritikus megfigyelőjeként játszott szerepét;

31.   elítéli a sportban tapasztalható hátrányos megkülönböztetés bármilyen formáját, a pályán és a pályán kívül egyaránt, és hangsúlyozza e magatartás megelőzésének szükségességét minden szinten, az ilyen események jelentésének és nyomon követésének javítását, valamint az olyan alapértékek előmozdítását, mint a tisztelet, a barátság, a tolerancia és a becsületes játék; úgy véli, hogy amennyiben kitartanak a jó kormányzás magas normái mellett, a sportszervezetek felkészültebbek a sport társadalmi szerepének előmozdítására és a rasszizmus, a hátrányos megkülönböztetés és az erőszak elleni küzdelemre;

32.  emlékeztet rá, hogy meg kell erősíteni a sport területén tapasztalható emberkereskedelem, különösen a gyermekkereskedelem elleni küzdelmet;

33.   üdvözli a jó önszabályozási gyakorlatokat, például a Financial Fair Play kezdeményezést abból a szempontból, hogy ösztönzi a gazdasági ésszerűséget és a jobb pénzgazdálkodási normákat a hivatásszerűen űzött sportban, nem a rövid, hanem a hosszú távra helyezett hangsúllyal, és így hozzájárul az európai sport egészséges és fenntartható fejlődéséhez; hangsúlyozza, hogy a Financial Fair Play ösztönözte a jobb pénzgazdálkodási normák kialakulását, ezért szigorúan kell alkalmazni;

34.  üdvözli a sportba történő átlátható és fenntartható beruházásokat, feltéve, hogy szigorú ellenőrzések és nyilvánosságra hozatali követelmények mellett és nem a verseny, illetve a sportolók rovására valósulnak meg;

35.  bevált uniós gyakorlatnak tekinti a tulajdonosi modellt, ahol a klubtagoknak meg kell tartaniuk az általános ellenőrzést a klub felett (az 50%+1 szabály szerint), és felkéri a tagállamokat, a sportot irányító testületeket, a nemzeti szövetségeket és a ligákat, hogy kezdjenek konstruktív párbeszédet és információcserét erről a modellről;

36.  hangsúlyozza, hogy a sportolókat, különösen a kiskorúakat, védeni kell az olyan jogellenes gyakorlatoktól, mint például a harmadik felek általi tulajdonlás, ami számos, a tisztasággal és általánosabb etikai aggályokkal kapcsolatos kérdést vet fel; támogatja az irányító testületek azzal kapcsolatos döntéseit, hogy betiltják a harmadik felek játékosokra vonatkozó tulajdonjogát, és felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg a harmadik felek játékosokra vonatkozó tulajdonjogának betiltását az uniós jogban, és ösztönözze a tagállamokat a sportolók jogait érintő további intézkedések megtételére;

37.  úgy véli, hogy felül kell vizsgálni a helyi edzések ösztönzésére vonatkozó szabályokat a tehetséges fiatal játékosok előtt álló lehetőségek kibővítése érdekében, hogy klubjuk első osztályában játszhassanak és ezáltal Európa-szerte kiegyensúlyozottabbá váljon a verseny;

38.  felszólítja az irányító testületeket és a nemzeti hatóságokat, hogy minden szinten hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek garantálják az edzőklubok kompenzációját, amely annak a célnak az elérését szolgálja, hogy támogassák a fiatal játékosok toborzását és edzését, az Európai Bíróság Bernard-ügyben meghozott 2010. március 16-i ítélete szerint;

39.  megerősíti az európai szervezett sport modellje melletti elkötelezettségét, ahol a szövetségek központi szerepet töltenek be, amennyiben a döntéshozatalban betöltött megfelelő és demokratikus képviselet és átláthatósági mechanizmusok révén kiegyenlíti az érdekeltek – úgymint a sportolók, a játékosok, a klubok, a ligák, egyesületek és önkéntesek – számos különböző érdekeit, a sportban szerzett érdemekre épülő nyílt versenyekkel; kéri, hogy minden szinten fokozzák a pénzügyi szolidaritást;

40.  üdvözli az évenkénti EU-sportfórumot, amely előmozdítja a párbeszédet a nemzetközi és európai sportszövetségek, az olimpiai mozgalom, az európai és a nemzeti sportélet ernyőszervezetei és más, sporttal kapcsolatos szervezetek érintettjeivel; rámutat, hogy tovább kell fejleszteni az érintettekkel folytatott párbeszéd szerkezetét, a fórum funkcióit és a megbeszélések nyomon követését;

41.  üdvözli a Bizottság és az összes érdekelt fél arra irányuló törekvését, hogy előmozdítsák a sporttal kapcsolatos társadalmi párbeszédet, amely kiváló lehetőséget kínál a sportolók alapvető és munkavállalói jogai, valamint a sport gazdasági jellege közötti egyensúly biztosítására, az összes érintett, többek között a szociális partnereknek a megbeszélésekbe történő bevonásával és megállapodások megkötésével; elismeri, hogy a sportszervezeteknek kell felelősséget vállalniuk az átláthatóság kultúrájának fejlesztéséért; kitart amellett, hogy az Uniónak tevékenyen elő kell mozdítania a hivatásos sportolók minimális foglalkoztatási normáit egész Európában;

42.  az ügynökök által elkövetett visszaélések megoldása érdekében ismételten szorgalmazza átláthatósági nyilvántartások létrehozását a sportügynökségek fizetésére vonatkozóan, olyan hatékony megfigyelési rendszerrel alátámasztva, mint például a kifizetések rendezésére szolgáló elszámolóház, illetve megfelelő szankciók, adott esetben az illetékes közigazgatási szervekkel együttműködve; megismétli a sportügynökségek engedélyezésével és regisztrációjával, valamint egy minimális képesítési szint bevezetésével kapcsolatos felszólítását; felhívja a Bizottságot az Európai Unió sportügynökeiről szóló tanulmánya következtetéseinek nyomon követésére, különösen azon észrevétel tekintetében, hogy az ügynökök központi szerepet töltenek be azokban a pénzáramlásokban, amelyek gyakran nem átláthatók, és amelyek illegális tevékenységekre hajlamossá teszik őket;

43.  úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőség integrált megközelítése a sportban hozzájárulhat a sztereotípiák elkerüléséhez, és mindenki számára pozitív társadalmi környezetet teremthet; üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyek elősegítik a nemek közötti egyenlőség és az egyenlő részvétel megvalósulását a sporttal kapcsolatos döntéshozói szerepekben, lehetővé teszik, hogy női sportolók összehangolják családi, szakmai és sportéletüket, valamint csökkentik a sport területén a javadalmazásban és díjakban nemi alapon jelentkező eltéréseket, illetve a sztereotípia és zaklatás bármely formáját; felhívja a sportszervezeteket, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a nemekkel kapcsolatos dimenzióra a nők sportban való részvételének ösztönzése révén,

A sport társadalmi összetartó ereje, társadalmi szerepe és hozzáférhetősége

44.  úgy véli, hogy a sportba történő befektetés segítséget nyújt nekünk egységes és befogadó társadalmak felépítéséhez, az akadályok eltávolításához és képessé teszi az embereket egymás tiszteletére, mert hidakat épít a különböző kultúrák között és áthidalja az etnikai és szociális különbségeket, továbbá az olyan közös értékek pozitív üzenetét terjeszti, mint például a kölcsönös tisztelet, a tolerancia, az együttérzés, a vezető szerep, az esélyegyenlőség és a jogállamiság;

45.  üdvözli a több európai ország által megrendezett transznacionális sporteseményeket abból a szempontból, hogy ezek hozzájárulnak az Unió közös értékeinek – például a pluralizmus, a tolerancia, a méltányosság, az egyenlőség és a szolidaritás – előmozdításához; emlékeztet arra, hogy a sporttevékenységek és -események fellendítik az európai városok és térségek idegenforgalmát;

46.  kiemeli a nem formális és az informális tanulás keretében végzett sporttevékenység révén megszerzett transzverzális készségek értékét, valamint a sport, a foglalkoztathatóság, az oktatás és a képzés közötti kapcsolatot;

47  hangsúlyozza a sport hátrányos helyzetű csoportok befogadásában és integrációjában betöltött szerepét; üdvözli az olyan kezdeményezéseket, amelyek lehetőséget adnak a menekülteknek, migránsoknak és menedékkérőknek arra, hogy sportolókként részt vegyenek a sportversenyeken;

48.  kiemeli a sporton keresztül végzett oktatás jelentőségét és a sportnak azt a képességét, hogy újból pályára állíthatja a társadalmi szempontból kiszolgáltatott fiatalokat; elismeri a tömegsportnak az erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizáció megelőzésében és az ellene folytatott küzdelemben betöltött fontos szerepét; ebben a tekintetben üdvözli az Európai Parlament által elfogadott „A sport mint a menekültek integrációjának és társadalmi befogadásának eszköze”, és „A radikalizáció veszélyének kitett fiatalok megfigyelése és oktatása” című két kísérleti projektet;

49.  emlékeztet arra, hogy a fiatal európai sportolók gyakran szembesülnek a sportkarrier, valamint a tanulás és a munka összehangolásának kihívásával; elismeri, hogy a felsőoktatás nélkülözhetetlen az elit sportolók későbbi munkaerőpiaci beilleszkedésének maximalizálása szempontjából; támogatja a kettős karrier hatékony rendszereit minimális minőségi követelmények és a kettős karrierprogramok fejlődésének nyomon követése mellett, továbbá karrier-tanácsadói szolgáltatások nyújtását az egyetemekkel vagy felsőoktatási intézményekkel kötött megállapodások révén; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a sportolók határokon átnyúló mobilitását, a sporttal kapcsolatos és az oktatási végzettségek – többek között a sporton keresztül megszerzett nem formális és informális tudás – elismerésének összehangolását, és erősítsék meg a bevált gyakorlatok megosztását;

50.  hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell fenntartható pénzügyi támogatásról az uniós kettős karrier csereprogramokhoz, az Erasmus+ Sport fejezeten keresztül, továbbá elő kell segíteni az erre a területre irányuló további kutatásokat; felhívja a tagállamokat, hogy az oktatási intézményekkel együttműködve mozdítsák elő a sportolók határokon átnyúló mobilitását és tegyék lehetővé, hogy a sportolók hozzáférjenek sportolói ösztöndíjakhoz;

51.  támogatja az edzők és más szolgáltatók (például fizikoterapeuták és a kettős karrierre szakosodott tanácsadók) mobilitását és a bevált gyakorlatok megosztását a képesítések elismerésére és a technikai újításokra összpontosítva;

52.  felhívja a sportszervezeteket, hogy a tagállamokkal együtt támogassák az edzőkre vonatkozó minimális normákat, melyeknek ki kell terjedniük a bűnügyi nyilvántartások ellenőrzésére, a kiskorúak és a kiszolgáltatott helyzetű felnőttek megóvásával és védelmével, valamint a doppingolással és a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolásával kapcsolatos képzésre;

53.  hangsúlyozza, hogy a WHO a testmozgás hiányát a negyedik fő halandósági kockázati tényezőként azonosította, amely jelentős közvetlen és követett társadalmi és gazdasági hatásokkal és költségekkel jár a tagállamokra nézve; aggódik amiatt, hogy a testmozgás elősegítésére fordított jelentős költségek, illetve az annak hiányából fakadó, az általános egészségügyi állapotot érintő hatások dacára egyes tagállamokban egyre kevesebb testmozgást végeznek az emberek;

54.  együttműködésre szólítja fel a sportszervezeteket és a tagállamokat az Unióban munkalehetőségeket kereső edzők foglalkoztathatóságának és mobilitásának támogatásában, a jártasságukkal kapcsolatos minőségbiztosításra vonatkozó kötelezettségvállalás, valamint a végzettségükre és a képzésre vonatkozó normákkal kapcsolatos kötelezettségvállaláson keresztül;

55.  arra ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy politikai prioritásként kezeljék a testmozgást a sportra vonatkozó következő európai uniós munkatervben, különösen a fiatalok és az olyan hátrányos helyzetű területek esetében, ahol csak kevesen végeznek testmozgást;

56.  felhívja a nemzetközi és a nemzeti szövetségeket, valamint más oktatási szolgáltatókat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a sport tisztaságával kapcsolatos kérdéseket építsék be a sportedzői képzés tantervébe;

57.  hangsúlyozza, hogy az iskolai testnevelési oktatás fontos belépési pontot jelent a gyermekek számára az életvezetési készségek, hozzáállások, értékek, tudás és ismeretek elsajátításához, illetve az egész életen át tartó testmozgásban való részvétel kialakításához; emlékeztet arra, hogy a sportban való részvétel az egyetemeken, illetve az idősebbek körében központi szerepet játszik az egészséges életmód fenntartásában és a társas kapcsolatok elősegítésében;

58.  tekintetbe veszi, hogy az Unió népessége öregszik, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani arra a pozitív hatásra, amelyet a testmozgás az idősek egészségére és jóllétére gyakorolhat;

59.  kiemeli, hogy fokozottan elő kell mozdítani a sportot és a testmozgást a szakpolitikai ágazatokban; ösztönzi a helyi hatóságokat és településeket, hogy segítsék elő a testmozgáshoz való egyenlő hozzáférést; javasolja, hogy a tagállamok és a Bizottság a megfelelő egészségügyi politikákon és programokon keresztül ösztönözze rendszeresebb testmozgásra a polgárokat;

60.  felhívja a tagállamokat, hogy fokozottabban segítse elő a sporttevékenységeket a társadalmilag kirekesztett csoportok, illetve a hátrányos helyzetű területeken élők körében, ahol gyakran alacsony a részvétel, továbbá erősítse az e területen tevékenykedő nem kormányzati szervezetekkel és iskolákkal folytatott együttműködést, különösen a várostervezés és a sportlétesítmények építése terén, figyelembe véve a nagyközönség, különösen a kiszolgáltatott csoportok szükségleteit; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a nyilvános sportlétesítmények teljes körű és egyenlő hozzáférhetőségéről, és támogassák új sportklubok megalapítását, különösen a vidéki és a hátrányos helyzetű városi területeken;

61.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élőknek egyenlő hozzáférést kell biztosítani a sportlétesítményekhez, illetve a közlekedéshez és az egyéb létesítményekhez, valamint megfelelő támogatószemélyzetet kell számukra biztosítani, és hogy mindehhez a sporttal kapcsolatos valamennyi tényező jobb integrációjára van szükség, és ezt szorgalmazza annak az alapelvnek az értelmében, hogy a sportlétesítményeknek mindenki számára hozzáférhetőknek kell lenniük; sürgeti a tagállamokat, hogy az iskolákban és az egyetemeken valósítsanak meg a fogyatékossággal élőket célzó inkluzív sportprogramokat, képzett edzőkkel és az igényeikhez igazított testmozgást elősegítő programokkal, hogy a fogyatékossággal élő tanulók és hallgatók részt vehessenek a sportfoglalkozásokon és a tanterven kívüli sporttevékenységekben;

62.  elismeri a nemzetközi paralimpiai játékok alapvető szerepét a figyelemfelhívás, a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem és a fogyatékossággal élők sportolási lehetőségeinek előmozdításában; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy a fogyatékossággal élőket bevonják a sportolási tevékenységekbe és növeljék a nyilvános médiában való szereplést és a paralimpiai játékok és más versenyek közvetítését, amelyekben fogyatékossággal élők is szerepelnek;

63.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gondoskodjanak róla, hogy a gyermekek biztonságos környezetben sportolhassanak;

64.  üdvözli a befogadás, a tisztaság és a hozzáférhetőség új technológiák és innováció alkalmazásán keresztül történő előmozdítására irányuló kezdeményezéseket a sportban;

65.  üdvözli az európai sporthét sikerét, amelynek célja a sport, a testmozgás és egy egészségesebb életmód előmozdítása egész Európában, életkortól, háttértől és erőnléttől függetlenül, és felhívja az összes uniós intézményt és tagállamot, hogy továbbra is vegyenek részt benne és támogassák ezt a kezdeményezést, emellett pedig gondoskodjanak róla, hogy minél szélesebb rétegekhez, különösen az iskolákba, eljusson;

66.  úgy véli, hogy a hagyományos sportágak az európai kulturális örökség részét képezik;

67.  üdvözli a sport különleges jellegéről készített bizottsági tanulmányt; felhívja a Bizottságot és a sportszervezeteket, hogy mérlegeljenek további lépéseket a sport különleges jellegének továbbfejlesztése érdekében;

68.  hangsúlyozza, hogy a finanszírozás fontos uniós politikai eszköz, amely felhasználható az uniós sporttevékenységek kulcsfontosságú területeinek fejlesztésére; felhívja a Bizottságot, hogy az ERASMUS+ keretében több forrást különítsen el a sport számára, különös figyelemmel a tömegsportra és az oktatásra, továbbá növelje a sport láthatóságát és hozzáférhetőségét az egyéb finanszírozási programokban – mint például az Európai Strukturális és Beruházási Alapban (ESIF) vagy az egészségvédelmi programban – való érvényesítése érdekében; szorgalmazza a Bizottság és a tagállamok közötti kommunikáció megerősítését, hogy hatékonyabban lehessen felhasználni ezeket a forrásokat, és a lehető legkisebb legyen a tömegsport-szervezetekre nehezedő adminisztratív teher;

69.  arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a sport területén önkéntesként tevékenykedők mobilitására, részvételére, oktatására, készségfejlesztésére, illetve képzésére és munkájuk elismerésére irányuló intézkedéseket és programokat; javasolja az önkéntesség területén bevált gyakorlatok megosztását a sportolás és a sportkultúra terjedésének elősegítéséhez nyújtott támogatás, többek között az Erasmus+ programban foglalt lehetőségek révén;

70.  felkéri a Bizottságot, hogy adjon ki a sport állami támogatására vonatkozó szabályok alkalmazásáról szóló iránymutatásokat, a sport társadalmi, kulturális és oktatási céljainak figyelembevételével és a jogbiztonság megteremtése érdekében; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy egyetlen sportszervezetet sem szabad hátrányosan megkülönböztetni a nemzeti és helyi szintű állami finanszírozás kérelmezésében;

71.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a sportvilág pénzügyi szolidaritási mechanizmusai megteremtsék a szükséges kapcsolatokat a hivatásos és az amatőr sport között; e tekintetben üdvözli a nemzeti szerencsejátékok tömegsportnak nyújtott támogatását és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az engedéllyel rendelkező sportfogadási szolgáltatókat kötelezzék arra, hogy nyereségük méltányos részét fordítsák a tömegsportra, valamint a sporthoz való tömeges hozzáférés javítását célzó projektekre, hogy – a média- és közvetítési jogok értékesítéséből származó pénzügyi bevételek kiegészítéseként – biztosítsák ezek fenntarthatóságát, átláthatóságát és nyomon követhetőségét;

72.  kitart amellett, hogy a televíziós közvetítői jogok központosított, kizárólagos és területi alapú értékesítése a bevételek igazságos elosztása mellett elengedhetetlen – valamennyi szinten – a sport fenntartható finanszírozásához és az egyenlő esélyek biztosításához;

73.  hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdonjogok megsértése a sportban veszélyezteti annak hosszú távú finanszírozását;

74.  javasolja, hogy a tagállamok vezessenek be héamentességet, bizonyos adókedvezményeket és egyéb pénzügyi ösztönzőket a tömegsport esetében, illetve adórendszerükkel aktívan támogassák ezeket; elismeri, hogy az állami támogatásra vonatkozó szabályok a tömegsport támogatására nem használhatók fel;

75.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy több forrást különítsenek el a nyitott nyilvános sportpályákra és játszóterekre, hogy könnyebben hozzáférhetővé váljon a tömegsport;

76.  úgy véli, hogy a fenntarthatóságnak és a környezetvédelemnek a sportesemények szerves részét kell képeznie, és a sportélet érintettjeinek hozzá kell járulniuk a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos, 2030-ig szóló globális menetrendhez;

77.  arra ösztönzi a tagállamok olimpiai bizottságait és nemzeti sportszövetségeit, hogy ismerjék el sajátjuknak, és a nemzetközi sporteseményeken a nemzeti lobogók és jelképek mellett használják az Európai Unió zászlaját és jelképét is;

78.  hangsúlyozza, hogy a sport meghatározó tényező a helyi, nemzeti vagy akár európai hovatartozás érzésének létrehozásában és megerősítésében;

79.  kiemeli annak fontosságát, hogy a hivatásos sportklubok tulajdonviszonyai teljesen átláthatóak legyenek;

80.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az európai, nemzetközi és nemzeti sportszövetségeknek és -ligáknak.

• [1]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0233.
• [2]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0444.
• [3]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0348.
• [4]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0098.
• [5]  HL C 239. E, 2013.8.20., 46. o.
• [6]  HL C 271. E, 2009.11.12., 51. o.
• [7]  HL C 27. E, 2008.1.31., 232. o.
• [8]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0233.
• [9]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0517.
• [10]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0005.
• [11]  HL C 326., 2010.12.3., 5. o.

INDOKOLÁS

Az Európai Unió „puha” hatáskörrel rendelkezik a sportpolitikában a Lisszaboni Szerződés 2009-es ratifikálása óta. Most, hét év elteltével, a jelentés e politikai irányvonal értékelését célozza. A jelentés az Európai Fisas „A sport európai dimenziójának fejlesztése” című jelentésre épül[1]. A jelentés egyik célja iránymutatással és ajánlásokkal szolgálni az Európai Bizottság szakpolitikai végrehajtásának értékeléséről szóló munkájához, és visszajelzéseket adni a nemzeti és európai közigazgatási szervekkel együttműködő tagállamok és a szervezett sportágazat számára. A jelentés három fő részből áll: feddhetetlenség, jó kormányzás és hozzáférhetőség.

A sport a társadalom tükre. Az új sportpolitikai szemlélet oka a hozzáférhetőség, ami azt jelenti, hogy a sporthoz való hozzáférés mostantól fogva alapvető jognak minősül[2], és mindenkinek, a szociális szempontból kiszolgáltatottabb csoportokat, mint például az időseket, migránsokat és a fogyatékossággal élő személyeket is beleértve, ugyanolyan joga van fizikai tevékenységben részt venni vagy sportolni. A sport a különböző kulturális, etnikai, szociális és nemzeti hátterű emberek integrációjának egyik eszköze. A súlyos társadalmi kihívásokkal szembesülő mai Európában a sport a társadalmi befogadás egyik fő mozgatórugójává vált.

A testmozgás szintén kapcsolódik a hozzáférhetőség kérdéséhez. A sportolás hozzájárul a degeneratív betegségek megelőzéséhez és jobb életminőség, illetve tevékeny időskor kialakításához. Az Egészségügyi Világszervezet a testmozgás hiányát nevezi meg a negyedik fő halálokként világszerte. A népesség elöregedése miatt Európa demográfiai nehézségekkel fog szembenézni, amelyek költségvetési kihívásokat okoznak majd az egyre növekvő szociális kiadások terén. Ugyanakkor a testmozgás terén egyre inkább stagnálás tapasztalható. A testmozgás fejlesztésének nem csak a sportpolitikák, de az oktatási, szociális és egészségügyi politikák középpontjában kell állnia. A tömegsport és a sport területén vállalt önkéntes munka előmozdítását szolgáló egyik konkrét politikai kezdeményezés a tömegsport héamentességének biztosítása lenne valamennyi tagállamban.

A sport nemcsak társadalmi jelenség. A sport rendkívül jelentős gazdasági hasznot hoz a társadalomnak, és ez a tendencia egyre növekszik. A sport az idegenforgalom, a jólét, az áruipar és egyre inkább a digitális szolgáltatások egyik mozgatórugója. Több mint hétmillió európai dolgozik a sportágazatban és a sport üzletág közel 300 milliárd euró nagyságrendű.[3] Ezért a sportpolitika kialakítása ágazatközi megközelítést érdemel.

A jelentés zéró toleranciát hirdet a sporton belül tapasztalható korrupcióval szemben. Az országos, európai és nemzetközi sportszervezetek irányítása körül kirobbant közelmúltbeli botrányok jelzik, hogy legfőbb ideje cselekedni. Minden szintű sportszövetséget felkérünk arra, hogy álljanak elő konkrét javaslatokkal arra nézve, hogyan lenne hatékonyan javítható a jó kormányzás 2018-ig.

A sport európai modellje egyedülálló és sikeres alappal szolgál a szervezett sport számára. Több mint 100 év alatt alakult ki Európában. A modellt számos veszéllyel szemben kell védelmezni. Ugyanakkor foglalkoznia kell az új kihívásokkal és számos eltérő érdek között kell egyensúlyt teremtenie. Egyértelmű, hogy az európai sport modellje összeegyeztethetetlen a bántalmazás vagy visszaélések bármely formájával.

Nagyon fontos annak megértése, hogy a sportpolitika nem csak a szervezett sportokat foglalja magában. Egyre népszerűbbek a szervezett kereteken kívül űzött rekreációs sportok. A jó erőnlét, a kocogás, a görkorcsolyázás vagy a futballozás a parkban éppoly fontos, mint a szervezett keretek között űzött sportok. Még az is testmozgás, ha valaki a lépcsőt használja a lift helyett. Az uniós sportpolitikának tükröznie kell ezt az örvendetes trendet.

A sport területén is léteznek érzékeny területek, mivel az érintettek érdekei eltérőek például a rekreációs és a szervezett sportok, a tömegsport és az élsport, a nemzeti szerencsejátékok és a sportfogadási szolgáltatók, valamint a sportszövetségek és sportklubok esetében. E jelentés célja a kohézió erősítése és hidak építése. Ugyanakkor az elsődleges cél a testmozgás ösztönzése a társadalom minden rétegében.

A sportbíróságok jelentős szerepet játszanak a játékszabályok nemzetközileg összehangolt értelmezésének biztosításában, egyúttal mindenki számára biztosítva az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést. Ugyanakkor a kormányzás hibáit és visszaéléseit rendes büntetőeljárás keretében kell kezelni. Nagyobb átláthatóságra van szükség a sport állami támogatásokra vonatkozó szabályozása terén a helyi önkormányzatok, sportszervezetek és adófizetők érdekében.

Az élsportolók példaképek lehetnek a fiatalok számára, feltéve, ha megőrzik a sport tisztaságát. Az élsportban sajnos komoly etikai problémák merülnek fel, mint a doppingolás, a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolása és a harmadik felek általi tulajdonlás. A sport tisztaságával kapcsolatos problémák megoldása csak európai és nemzetközi szinten található meg, és e küzdelem középpontjában a kiskorúak védelmének kell állnia. E jelentés célja ezért olyan megoldások keresése, amelyek konkrét fellépés révén, például a sportügynökségek átláthatósági nyilvántartása révén kezelik a sport tisztaságával kapcsolatos problémákat, és így átláthatóbbá teszik a sportot.

A jelentős sportesemények pozitív és fenntartható örökségének biztosítása nemcsak a sport, hanem a sporteseményeket szervező városok és országok kohéziója szempontjából is fontos. A jelentős sportesemények nagyszerű lehetőséget kínálnak arra, hogy a szervezett sport pozitív értékeket népszerűsítsen, különösen akkor, ha ezen események megfelelnek a környezetvédelmi politikáknak. Lehetőséget nyújtanak továbbá arra, hogy a sport révén nőjön a helyi turizmus és üzletek forgalma.

Az Erasmus+ program az uniós sportpolitika leghatékonyabb eszköze, azonban még hatékonyabban is lehetne használni. Szorosabb kommunikációra volna szükség az Európai Bizottság és a tagállamok között. Annak jelzéseként, hogy az EU foglalkozik a testmozgás hiányának európai problémájával, több forrást kell elkülönítenie a sport számára az Erasmus+ programon belül. Növelni kell az önkéntesek, az edzők, a sportolók és az oktatók mobilitását. Az élsportolók élete mindennapos elkötelezettséget kíván, ám a legnehezebb pillanat gyakran a karrier végével jön el. Meg kell fontolni a kettős karrier rendszerének fejlesztését, és az Erasmus+ program ennek megfelelő kiegészítését.

• [1]  P7_TA(2012)0025.
• [2]  UNESCO Revised International Charter of Physical Education, Physical Activity and Sport
• [3]  http://www.europarl.europa.eu/EPRS/EPRS-IDA-565908-EU-sport-policy-overview-FINAL-28pages.pdf

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma	5.12.2016
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	24 0 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Isabella Adinolfi, Dominique Bilde, Andrea Bocskor, Nikolaos Chountis, Silvia Costa, Mircea Diaconu, Angel Dzhambazki, María Teresa Giménez Barbat, Giorgos Grammatikakis, Petra Kammerevert, Andrew Lewer, Svetoslav Hristov Malinov, Stefano Maullu, Luigi Morgano, Momchil Nekov, Michaela Šojdrová, Helga Trüpel, Sabine Verheyen, Bogdan Brunon Wenta, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver, Krystyna Łybacka
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Dietmar Köster, Ernest Maragall, António Marinho e Pinto