Az Európai Parlament 2008. február 21-i állásfoglalása a Bizottságnak a közösségi jog alkalmazásának figyelemmel kíséréséről szóló 23. éves jelentéséről (2005) (2006/2271(INI))

P6_TA(2008)0060 A6-0462/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a közösségi jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 23. éves jelentésére (COM(2006)0416),

–   tekintettel a Bizottság munkadokumentumaira (SEC(2006)0999 és SEC(2006)1005),

–   tekintettel "Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazásáról" szóló bizottsági közleményre (COM(2007)0502),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére és 112. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Petíciós Bizottság véleményére (A6-0462/2007),

A.   mivel az uniós politikák hatékonysága nagymértékben függ nemzeti, regionális és helyi szintű végrehajtásuktól; mivel szigorúan ellenőrizni kell és figyelemmel kell kísérni, hogy a tagállamok betartják-e a közösségi jogszabályokat, hogy azok a kívánt pozitív hatást gyakorolják a polgárok mindennapi életére,

B.   mivel a közösségi jog megsértésére vonatkozó panaszok száma azt mutatja, hogy a közösségi jog alkalmazásában az uniós polgároknak kulcsfontosságú szerepük van, és hogy az Európai Unió hitelessége érdekében fontos, hogy az uniós intézmények megfelelően tudják kezelni a polgárok panaszait,

C.   mivel a Bizottság változtathat a küldetése hatékony teljesítéséhez használt eszközökön, és újításokat vezethet be a közösségi jog hatékonyabb alkalmazására,

A 2005-ös éves jelentés és a Parlament állásfoglalásának nyomon követése

1.   megállapítja, hogy a Bizottság által a Szerződés megsértése miatt kezdeményezett eljárások száma az elmúlt években folyamatosan nőtt és 2003-ban a feltárt jogsértések száma elérte a 2709-et (EU-15); megjegyzi továbbá, hogy a feltárt jogsértések száma jelentősen (563-mal) csökkent 2004-ben és noha 2005-ben ismét nőtt, nem érte el a 2003-as szintet: 2653 volt a nyilvántartott jogsértések száma (EU-25);

2.   ennek megfelelően megjegyzi, hogy a tíz új tagállam csatlakozása látszólag nem volt kihatással a nyilvántartott jogsértések számára, és felhívja a Bizottságot, hogy ezt világosan indokolja, valamint biztosítsa a Parlamentet afelől, hogy ez nem a panaszok nyilvántartásba vétele elmulasztásának és/vagy a jogsértések feldolgozása terén a Bizottság belső erőforrásai hiányának tulajdonítható, vagy olyan politikai döntésnek, mely szerint ezen országokkal szemben nagyobb türelmet kell tanúsítani;

3.   üdvözli, hogy a legtöbb érintett főigazgatóság hajlandó információt szolgáltatni a saját hatáskörébe tartozó jogsértésekre elkülönített forrásokról, illetve a Szerződés megsértése miatti eljárások aktuális állásáról; megjegyzi, hogy mindegyik főigazgatóság saját módszerei szerint foglalkozik a közösségi jog alkalmazásával és a források elosztásával, és nincs pontos áttekintés, illetve nyilvános általános értékelés arra vonatkozóan, hogy ezek az eltérő módszerek hogyan működnek;

4.   elkötelezi magát arra, hogy az erőforrások növelése érdekében nagyobb költségvetési előirányzatokkal támogatja a Bizottságot, ahogy ezt a legtöbb érintett főigazgatóság kérte;

5.   üdvözli, hogy egyes főigazgatóságok külön módszereket fejlesztettek ki a Szerződés megsértése miatti eljárások alkalmazásának kiegészítésére a közösségi jog alkalmazásának hatékony ellenőrzése és megerősítése céljából; megjegyzi, hogy a 2002-es elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályozási keretrendszerben létrehozták a nemzeti jogalkotási intézkedéstervezetekre vonatkozó bejelentési eljárásokat, amelyek rövid időre lehetővé tették a tagállamok nemzeti szabályozó hatóságai és a Bizottság közötti együttműködést; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg e preventív eljárási mechanizmus rendszeres alkalmazását más ágazatokban is;

6.   úgy ítéli meg, hogy a legjobb gyakorlatok megosztását ösztönözni kell a tagállamok között, például a közösségi jog alkalmazásának elősegítése érdekében a Bizottság által szervezett "tömbösített ülések" és jogátültetési munkaértekezletek keretében; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg, a Parlament milyen módon vehetne részt az ilyen folyamatokban;

7.   üdvözli a vonatkozó irányelvek megfelelőségi ellenőrzésének javítására irányuló, a Bizottság egyes főigazgatóságai – különösen a környezetvédelmi főigazgatóság – által tett erőfeszítéseket, de nem elégedett a Bizottság megfelelőségi tanulmányok titkosságára adott válaszával; ismételten felkéri a Bizottságot, hogy tegye közzé a honlapján a számos főigazgatóság által kért, a nemzeti végrehajtási intézkedések és a közösségi jogszabályok összhangjának értékeléséről szóló tanulmányokat;

8.   üdvözli azt a fejleményt, hogy az éves jelentésben és vonatkozó mellékleteiben most először külön rész foglalkozik a petíciókkal kapcsolatos kihágásokra vonatkozó specifikus és részletes eljárásokkal;

9.   bátorítja azt a gyakorlatot, hogy a petíciót benyújtók által ismertetett ügyek kivizsgálására tényfeltáró küldöttségeket indítanak a különféle tagállamokba; úgy véli, hogy ez a tagállamokkal való közvetlen problémamegoldásnak a polgárok érdekében történő pragmatikus módja; úgy véli, hogy az ilyen kiküldetésekre egyre nagyobb szükség van, tekintettel arra, hogy a Bizottságnak nincs elegendő felügyeleti felhatalmazása a közösségi jog végrehajtásának ellenőrzésére, például környezetvédelmi téren;

10.   üdvözli a Bizottság arra irányuló általános elkötelezettségét, hogy a jövőbeni jogalkotási javaslatok az állampolgároknak illetve a közvéleménynek szóló összefoglalást is tartalmazzanak, és konkrét példákat kér az efféle összefoglalásokra, valamint annak tisztázását, hogy az összefoglalások az adott jogi aktus szerves részét képezik, a Parlament 2006. május 16-i, a közösségi jog végrehajtásának figyelemmel kíséréséről (2003 és 2004) szóló, a Bizottság által készített 21. és 22. éves jelentésre vonatkozó állásfoglalása(1) (19) bekezdésének megfelelően;

11.   úgy gondolja, hogy a Bizottságnak kezdeményezőbben kell fellépnie olyan nemzeti események figyelemmel kísérése során, amelyek a közösségi jog megsértését leplezhetik le; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy a jogsértések megelőzése és orvoslása érdekében nagyobb mértékben használja fel képviseleti irodáit;

12.   felhívja a tagállamokat, hogy a közösségi jogszabályok egyszerű formális átültetésén túl tegyenek mást is, és amennyire lehetséges, kerüljék el az irányelvek töredékes átültetését az átláthatóság és a jogszabályok egyszerűsítésének javítása érdekében;

13.   üdvözli, hogy a Bizottság "Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazásáról" szóló közleményében foglalkozik több olyan fontos politikai kérdéssel, amely a fent említett 2006. május 16-i parlamenti állásfoglalásban felvetődött; megjegyzi azonban, hogy néhány fontos kérdés még mindig függőben áll és nem került teljes körű megválaszolásra, különösen a Szerződés megsértésével kapcsolatos ügyekre előirányzott forrásokra, a Szerződés megsértése miatti eljárások hosszára és az EKSz. 228. cikkének igen korlátozott alkalmazására, valamint a prioritási kritériumok alkalmazásának értékelésére vonatkozóan; felkéri a Bizottságot, hogy foglaljon állást ezekben a fontos kérdésekben 2008 májusáig;

A Bizottság 2007. évi közleménye "Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazásáról"

14.   üdvözli, hogy a közelmúltban elfogadott közleményében a Bizottság fontosnak tartja a közösségi jog alkalmazásának kérdését és annak megfelelő figyelmet szentel;

15.   megjegyzi, hogy a petíciók vizsgálata alapján az derült ki, hogy a közösségi jog különféle előírásainak betartását illetően strukturális gyengeségek mutatkoznak a tagállamokban; úgy véli, hogy a közösségi jog konzisztenciájának és koherenciájának biztosítása érdekében következetesen az Európai Közösségek Bírósága elé kell vinni a közösségi jog megsértésével kapcsolatos, legalább a nemzeti szempontból fontos ügyeket, amelyek a nemzeti esetjog és jövőbeni ítélkezési gyakorlat számára precedensként szolgálhatnak; azon a nézeten van, hogy e téren a Bizottság következetessége lényegesen csökkentené a polgárok ebből származó igényét, hogy hasonló ügyekben panasszal forduljanak a Bizottsághoz és petíciókat terjesszenek az Európai Parlament elé;

16.   megjegyzi, hogy a Szerződés megsértése miatti eljárás (az EK-Szerződés 226. és 228. cikke) hatékonyságának fő akadálya továbbra is főleg annak hossza és a 228. cikk korlátozott alkalmazása; továbbra is fenntartja, hogy a Bizottság által javasolt időszak az átültetési intézkedésekről szóló tájékoztatás elmulasztása esetén (legfeljebb 12 hónap a hivatalos felszólító levél kézhezvételétől számítva az ügy megoldásáig vagy Bírósághoz utalásáig) és a Bíróság korábbi ítéletének betartását biztosító eljárásokra vonatkozó, a Bizottság által javasolt időtartamot (12 és 24 hónap között) semmilyen esetben sem lehet meghaladni, és ennek érdekében felkéri a Bizottságot, hogy e határidőn belül rendszeresen ellenőrizze a Szerződés megsértése miatt indult eljárások állását, és tájékoztassa arról az érintett polgárokat;

17.   felhívja a Bizottságot, hogy mutasson nagyobb határozottságot a Szerződés 228. cikkének alkalmazásában, a Bíróság ítéleteinek helyes végrehajtásának biztosítása érdekében;

18.   üdvözli a Bizottság jelenlegi munkamódszerek módosítására irányuló szándékát, melynek célja a jelenlegi eljárások kezelésének és irányításának fontossági sorrendbe állítása és felgyorsítása, valamint üdvözli a tagállamok formális bevonására és szerepvállalásuk ösztönzésére irányuló szándékát is; megjegyzi, hogy a javasolt új munkamódszer értelmében a Bizottsághoz beérkező megkereséseket és panaszokat közvetlenül továbbítanák az érintett tagállamoknak "amennyiben egy kérdés a tagállam ténybeli vagy jogi álláspontjának tisztázását igényli. (…) a tagállam rövid határidőt kapna arra, hogy az érintett polgárokkal vagy vállalkozásokkal közvetlenül tisztázza a szükséges kérdéseket, tájékoztassa őket és megoldja a problémákat, valamint tájékoztassa a Bizottságot"(2);

19.   megjegyzi, hogy gyakran a Bizottság marad az egyetlen olyan testület, amelyhez a polgárok fordulhatnak a közösségi jog alkalmazásának elmulasztására vonatkozó bejelentéseikkel; ezért aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy amennyiben az ügyet az érintett tagállamhoz (vagyis a közösségi jog helytelen alkalmazásáért elsődlegesen felelős félhez) utalják vissza, az új munkamódszer azzal a kockázattal járhat, hogy gyengül a Bizottságnak a közösségi jog alkalmazásának biztosítására vonatkozó – az EK-Szerződés 211. cikkével összhangban "a Szerződések őreként' – intézményi felelőssége;

20.   tudomásul veszi a Bizottság kijelentését, hogy az új munkamódszer nem helyettesíti a jogsértési eljárást, és hogy elkötelezi magát arra, hogy azt csak a jogsértést megelőző fázisban, pontos időrend és szigorú határidők szerint alkalmazza;

21.   kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a panaszos számára nyújtott jelenlegi eljárási garanciákat az új módszer ne befolyásolja, és emlékezteti a Bizottságot, hogy az ombudsman határozatának megfelelően egy panasz nyilvántartásba vételének elmulasztása hivatali visszásságnak minősül; rámutat arra, hogy emiatt egy panaszt úgy kell értelmezni, mint bármilyen levelezést, amely valószínűleg a közösségi jog megsértését derítheti fel, vagy egyébként panasznak minősül;

22.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottságnak tájékoztatnia kell a panaszost a panasszal kapcsolatban a tagállamokkal folytatott összes levelezés tartalmáról az eljárás teljes időtartama alatt, különösen a jogsértést megelőző fázisban, amennyiben az új eljárás kerül alkalmazásra;

23.   úgy véli, hogy a Bizottság jelenlegi belső eljárási kézikönyve néhány részének felfüggesztése megkérdőjelezhető, mivel nem minden tagállam vesz részt a kísérleti projektben és az új módszert nem alkalmazzák teljes körűen; úgy véli, hogy ez mind az intézményen belül, mind a polgárokkal szemben zavart okozhat az alkalmazandó eljárások tekintetében, különösen a különböző tagállamokban elkövetetett hasonló jogsértések esetén; kéri, hogy hozzáférhessen a belső eljárási kézikönyvhöz;

24.   egyetért azzal, hogy fontos a megfelelőségi vizsgálatok céljaira szolgáló források fejlesztése, de hangsúlyozza, hogy a jogsértések kezelésére több emberi erőforrást kell biztosítani; mély aggodalommal tölti el, hogy a jogsértések számának csatlakozás utáni csökkenése valójában az uniós jogszabályok végrehajtásának megfelelő követéséhez szükséges eszközök elégtelenségéből származhat; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be a Parlamentnek konkrét adatokat a jogsértési ügyekkel foglalkozó álláshelyek számáról és a 2008. évi költségvetésben a kifejezetten ezekre fordított források nagyságáról;

25.   üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az új munkamódszert kísérlet során tesztelje; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy ellentmondás és zavar merülhet fel a kísérletben részt vevő, illetve részt nem vevő tagállamok között, mivel az új módszer bevezetéséből adódóan a belső eljárás felfüggesztése minden esetben alkalmazandó;

26.   felkéri a Bizottságot, hogy a javasolt kísérletet azokban a tagállamokban folytassák, amelyekben a közösségi jog alkalmazása továbbra is problémás a nemzeti hatóságok együttműködésének hiánya miatt, különösen regionális és helyi szinten; felkéri a Bizottságot, hogy a kísérlet során ellenőrizze, hogy az új munkamódszer kialakítását követően a Bizottságnak szüksége van-e további erőforrásokra a panaszok kezeléséhez és intézéséhez, és ha igen, milyen területeken;

27.   mivel az állampolgárok és a vállalatok petíciói és panaszai jelentős számú jogsértés feltárását teszik lehetővé, valamint a problémák megoldásával foglalkozó különböző testületekkel való kapcsolatfelvétellel összefüggő zavar elkerülése érdekében sürgeti a Bizottságot, hogy az állampolgároknak való segítségnyújtás érdekében vizsgálja meg az útmutatások egyértelműbbé tételének vagy egy "egyablakos" online elérhetőség létrehozásának lehetőségét;

28.   üdvözli a Bizottság döntését, miszerint "a gyorsabb haladás érdekében az eljárási lépések többsége esetében gyakoribb döntéshozatalt fog bevezetni"; megjegyzi, hogy a Bizottság az év során négy hivatalos ülést szervez azért, hogy határozzanak a Szerződés megsértése miatt indított eljárásokról, és üdvözli a Bizottság határozatát, mely szerint gyakrabban kell dönteni a Szerződés megsértésével kapcsolatos ügyekben; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közlemény nem határozott meg szigorúbb politikai és szervezeti intézkedéseket ezeknek az új elkötelezettségeknek való megfelelésre vonatkozóan;

29.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem tartotta be azt a kötelezettségvállalását, melyet a közösségi jog alkalmazásának jobb ellenőrzéséről szóló 2002. évi közleményében jelentett be, miszerint "a prioritási kritériumok alkalmazását évente fogják értékelni, amikor a közösségi jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló jelentést megtárgyalják"(3); üdvözli a Bizottság új kötelezettségvállalását, miszerint "az e prioritásokkal kapcsolatos fellépéseit 2008-tól kezdve éves jelentéseiben írja le és értelmezi"(4);

30.   megjegyzi, hogy a Parlament továbbra is kap a kérelmezők emberi és alapvető jogainak állítólagos ismétlődő megsértéséről szóló petíciókat és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az alapvető közösségi jogban foglalt emberi jogok vagy alapvető szabadságok megsértésének kritériumai eltűntek a prioritási kritériumok új listájáról; megjegyzi, hogy az EU-Szerződés felhatalmazza a Parlamentet arra, hogy a Szerződés 7. cikkének (1) bekezdése értelmében eljárást kezdeményezzen;

31.   sürgeti a Bizottságot, hogy széleskörűen alkalmazza azt az elvet, amely szerint minden olyan levelezést nyilvántartásba kell venni panaszként, amely valószínűleg a közösségi jog tényleges megsértésére utalhat, kivéve ha a közösségi jog megsértésére vonatkozó panaszossal való kapcsolattartásról szóló közlemény(5) mellékletének 3. pontjába tartozó rendkívüli körülmények állnak fenn; megjegyzi, hogy az európai ombudsman a közelmúltban a Bizottság felelősségét állapította meg egy visszásságért, mivel nem vett nyilvántartásba egy panaszt a fent említett közleménnyel összhangban; sürgeti a Bizottságot, hogy tájékoztassa és konzultáljon a Parlamenttel a panaszok nyilvántartásba vételének mellőzésére vonatkozó rendkívüli kritériumok bármilyen változásáról;

32.   sürgeti a Bizottság valamennyi szervét, hogy minden előzetesen meghatározott határidő lejártakor (felszólító levél, indokolással ellátott vélemény, Bírósághoz fordulás) teljes mértékben tájékoztassa a panaszosokat a panaszuk fejleményeiről, indokolják meg a határozataikat, és teljes részletességgel közöljék ezeket az indokokat a panaszossal a 2002. évi közleményében megállapított elveknek megfelelően;

33.   üdvözli a Bizottság szándékát, mely szerint fel kíván lépni az elektronikus adatbázisához való szabad hozzáférés biztosítása érdekében, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a lehető leggyorsabban hajtsa végre ezt a kötelezettségvállalását;

34.   üdvözli a Bizottság arra irányuló elkötelezettségét, hogy összefoglaló jellegű információkat nyújtson a jogsértési eljárások valamennyi szakaszának alakulásáról a hivatalos értesítés alapján; úgy véli, hogy az átláthatóság és a közösségi jog tagállami bíróságok általi jobb alkalmazása érdekében a Bizottságnak az adott kérdés vizsgálatának lezárását követően elérhetővé kellene tennie a tagállamok irányába történő kapcsolatfelvétel tartalmát és időzítését;

35.   üdvözli, hogy a Bizottság hamarosan értelmező dokumentumot fog kiadni a Bíróságnak a közösségi jog megsértése miatti kártérítési igényekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatáról; javasolja továbbá, hogy a Bizottság vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a nemzeti eljárásjognak megfelelően amicus curiæ minőségben részt vegyen a nemzeti bíróságokon zajló egyes kártérítési perekben, hasonlóan a közösségi versenyjogot érintő tagállami ügyek terén már fennálló közreműködéséhez(6);

Az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepe az EU jog alkalmazásában

36.   úgy ítéli meg, hogy a Parlament állandó bizottságainak sokkal aktívabb szerepet kellene vállalniuk a közösségi jog alkalmazásának ellenőrzésében a hatáskörükbe tartozó területeken, és ennek érdekében támogatást és rendszeres tájékoztatást kellene kapniuk a Bizottságtól; javasolja, hogy ahol csak lehetséges, egy adott ügy parlamenti előadója vagy utódja központi és állandó szerepet töltsön be a közösségi jog tagállamok általi betartásának folyamatos felülvizsgálatában; megjegyzi, hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által szervezett, a közösségi jog alkalmazásáról szóló rendes üléseknek általánossá kellene válniuk minden parlamenti bizottságban, és lehetővé kellene tenni a Bizottság rendszeres részvételét;

37.   megjegyzi azonban, hogy a Bizottság nem hajlandó pontos információt adni a Szerződés megsértése miatt megkezdett ügyekre vonatkozóan, ami nagymértékben csökkenti az ülések iránti nyilvános érdeklődést és azok hatékonyságát; felhívja a Parlament bizottságait, hogy adott esetben vegyék tervbe az érintett tagállamok és a Tanács képviselőinek meghívását a közösségi jog alkalmazásáról szóló ülésekre;

38.   úgy gondolja, hogy a Parlament bizottságai számára (beleértve a Petíciós Bizottságot) elegendő adminisztratív támogatást kellene nyújtani küldetésük hatékony teljesítése érdekében; felkéri a parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoportot, a Költségvetési Bizottságot és az egyéb érintett parlamenti testületeket, hogy nyújtsanak be erre vonatkozó konkrét javaslatokat, amelyek többek között foglalkoznak az előadók fentebb említett folyamatos szerepével, és hogy mérjék fel, megvalósítható-e külön munkacsoportok felállítása az egyes bizottsági titkárságokon belül a közösségi jog alkalmazásának hatékony és folyamatos ellenőrzése érdekében;

39.   nagyobb együttműködést kér a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament, valamint azok parlamenti képviselői között az európai ügyek nemzeti szinten történő hatékony ellenőrzésének ösztönzése és növelése érdekében; úgy ítéli meg, hogy a közösségi jog alkalmazásának ellenőrzésében a nemzeti parlamentek fontos szerepet játszanak és ezáltal segítik megerősíteni az Európai Unió demokratikus legitimitását, valamint közelebb hozzák azt a polgárokhoz;

40.   emlékeztet arra, hogy a Tanácsnak ösztönöznie kell a tagállamokat az irányelvek és a nemzeti jogba való átültetésre irányuló intézkedések közötti megfelelést szemléltető táblázatok elkészítésére és közzétételére; hangsúlyozza, hogy e táblázatok lényeges szerepet játszanak abban, hogy a Bizottság hatékonyan ellenőrizni tudja valamennyi tagállamban az átültető intézkedéseket; felhívja a Parlamentet mint társjogalkotót: tegyen meg minden szükséges lépést, hogy az e táblázatokra vonatkozó rendelkezéseket a jogalkotási folyamat során ne vegyék ki a bizottsági javaslatok szövegéből;

41.   megjegyzi, hogy a nemzeti bíróságoknak kulcsfontosságú szerepük van a közösségi jog alkalmazásában, és teljes mértékben támogatja a Bizottság törekvéseit, hogy állapítsa meg azokat a területeket, melyeken hasznos lenne kiegészítő képzések bevezetése a nemzeti bírók, a gyakorló jogászok és a nemzeti hatóságok tisztviselői számára;

42.   felkéri a Bizottságot, hogy jobban ellenőrizze a Parlament parlamenti mentességekre vonatkozó határozatainak a tagállamok hatóságai általi betartását, és abban az esetben, ha a Bizottság e határozatok figyelmen kívül hagyását állapítja meg, tájékoztassa a Parlamentet a további intézkedésekről;

o
o   o

43.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak, az európai ombudsmannak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL C 297. E, 2006.12.7., 122. o. (2) COM(2007)0502, 2.2 szakasz (3) COM(2002)0725, 12. o. (4) COM(2007)0502, 9. o. (5) COM(2002)0141. (6) Bizottsági közlemény a Bizottság és az EU tagállamainak bíróságai közötti együttműködésről az EK-Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazása terén (HL C 101., 2004.4.27., 54. o.), (17)‐(20) bekezdés.

Az Európai Parlament 2008. február 21-i jogalkotási állásfoglalása a termékek forgalmazása tekintetében akkreditációs és piacfelügyeleti előírások megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0037 – C6-0068/2007 – 2007/0029(COD))

P6_TA(2008)0061 A6-0491/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0037),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, valamint 95. és 133. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0068/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0491/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. február 21-én került elfogadásra a termékek forgalmazása tekintetében akkreditációs és piacfelügyeleti előírások megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, .../2008/EK rendelet)

Az Európai Parlament 2008. február 21-i jogalkotási állásfoglalása a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0053 – C6-0067/2007 – 2007/0030(COD))

P6_TA(2008)0062 A6-0490/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0053),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0067/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A6-0490/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. február 21-én került elfogadásra a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről és a 93/465/EGK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, .../2008/EK rendelet)

Az Európai Parlament 2008. február 21-i jogalkotási állásfoglalása az egyes nemzeti műszaki szabályoknak a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazására vonatkozó eljárások megállapításáról és a 3052/95/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0036 – C6-0065/2007 – 2007/0028(COD))

P6_TA(2008)0063 A6-0489/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0036),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, valamint 37. és 95. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0065/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményeire (A6-0489/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. február 21-én került elfogadásra az egyes nemzeti műszaki szabályoknak a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazására vonatkozó eljárások megállapításáról és a 3052/95/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, .../2008/EK rendelet)

Az Európai Parlament 2008. február 21-i állásfoglalása a gázai övezeti helyzetről

P6_TA(2008)0064 RC-B6-0066/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Közel-Kelettel kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira, különösen a palesztin területeken kialakult humanitárius válságról és az EU szerepéről szóló 2006. június 1-jei(1), a Gázai övezet helyzetéről szóló 2006. november 16-i(2), a MEDA-programról és a "Palesztinának nyújtott pénzügyi támogatásról: értékelés, végrehajtás és ellenőrzés" című 2007. június 21-i(3), a Közel-Keletről szóló 2007. július 12-i(4), és a Gázai-övezet humanitárius helyzetéről szóló 2007. október 11-i(5) állásfoglalásaira,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-i 242 (S/RES/242) sz. és az 1973. október 22-i 338 (S/RES/338) sz. határozatára,

–   tekintettel a Negyedik Genfi Egyezményre (1949),

–   tekintettel a 2007. november 27-i annapolisi nyilatkozatra,

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2008. január 28-i következtetéseire,

–   tekintettel az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlés politikai ügyekkel, biztonsággal és emberi jogokkal foglalkozó bizottságának a gázai helyzetről szóló 2008. január 28-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az emberi jogoknak a Gázai övezetben történő megsértéséről szóló 2008. január 24-i határozatára (A/HRC/S-6/L.1),

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel a személyek és áruk szabad mozgásának akadályozása, az ivóvízhez, élelmiszerhez és az elektromos áramhoz való hozzájutás részleges megtagadása, az alapvető javak és szolgáltatások hiánya következményeként a humanitárius helyzet a Gázai övezetben tovább romlott,

B.   mivel a gázai határátkelőket a belépés és a kilépés tekintetében egyaránt hónapokra lezárták, és mivel a személyek és áruk mozgásának akadályozása tovább bénította a Gázai övezet gazdaságát,

C.   mivel a közszolgáltatások fő ágazatai, többek között az egészségügyi és oktatási rendszerek súlyos hiányosságokban szenvednek, a működésükhöz szükséges alapvető árucikkek hiánya miatt, és mivel a gyógyszerek és a Gázai övezet kórházaiban a generátorok működtetéséhez szükséges üzemanyagok hiánya veszélyezteti a palesztinok életét,

D.   mivel nemrég palesztinok százezrei lépték át a Gázai övezet és Egyiptom közti határt a határfal lerombolása után az alapvető szükségleteik kielégítésére irányuló alapvető javakhoz való hozzájutás érdekében, mivel az egyiptomi erők fokozatosan visszanyerték uralmukat a helyzet felett, és 2008. február 3-án újból lezárták a határt ezzel eleget téve az izraeli hatóságok kérésének és véget vetve a palesztinok szabad mozgásának,

E.   mivel a határfal és kerítés egy részének lerombolása a rendkívül súlyos humanitárius válság közvetlen következménye, amely ahhoz vezetett, hogy a palesztin népesség arra vállalkozott, hogy a szabad mozgásra irányuló alapvető igényét érvényesítse,

F.   mivel terrorcselekmények nélkül eltelt hosszú idő után nemrég öngyilkos támadást hajtottak végre Dimonában, amelyben izraeli polgári személyek haltak és sérültek meg; mivel a palesztin milíciák folytatták a Gázai övezetből rakéták izraeli területre történő kilövését, és mivel a polgári személyeket meggyilkoló és veszélyeztető katonai műveletek, valamint az izraeli hadsereg törvénytelen célzott gyilkosságai folytatódtak a Gázai övezetben,

G.   mivel a helyzet és a Gázai övezet legutóbbi politikai fejleményei aláássák az izraeliek és palesztinok között folyó tárgyalásokat és az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy 2008 végéig megállapodásra jussanak, ahogyan ezt a felek a 2007. november 27-i annapolisi nemzetközi konferencián kijelentették,

H.   mivel az Európai Unió jelentős pénzügyi támogatást nyújtott a palesztinok számára az elmúlt években; mivel az EU ideiglenes nemzetközi mechanizmusa és projektfinanszírozása jelentős szerepet játszott a Gázai övezet és Ciszjordánia humanitárius katasztrófájának megelőzésében; mivel a Bizottság, az ENSZ Fejlesztési Programja, az ENSZ Segélyezési és Munkaügyi Hivatala és a Világbank a nyersanyagok importálásának ellehetetlenülése miatt számos infrastrukturális projektet felfüggesztett; mivel a humanitárius irodák, ügynökségek és szervezetek minden akadály ellenére, bár korlátozott mértékben, de folytatják tevékenységüket; mivel az Európai Unió folytatja a palesztin nép számára a humanitárius segítségnyújtást és a Palesztin Hatóság gázai övezeti alkalmazottai közvetlen segélyezését; mivel a társadalmi-gazdasági segélyek kezelésére szolgáló palesztin-európai mechanizmus (PEGASE) lesz az új uniós finanszírozási mechanizmus, és a palesztin területek részére nyújtandó egyéb nemzetközi segítség programja,

I.   mivel az Annapolisban tartott konferencián mindegyik fél újra kívánta kezdeni a szuverén és életképes Palesztin Államnak a biztonságban lévő Izrael Állam mellett történő létrehozására irányuló tárgyalásokat,

J.   mivel a Palesztin Államot segítő donorok 2007 decemberében, Párizsban tartott nemzetközi konferenciájának résztvevői összesen 7,4 milliárd USD-t ígértek az elkövetkező három évre a palesztin intézmények kiépítésének és a gazdaság talpra állításának támogatása céljából,

K.   mivel a Kvartetthez delegált különleges megbízott négy kiemelt projektet határozott meg a palesztin területek gazdasági fejlődése és intézményfejlesztése terén, ideértve az Észak-Gázában, Beit Lahia városában található szennyvíz-tisztító telep helyreállítását,

1.   mély aggodalmát fejezi ki a Gázai övezetet sújtó humanitárius és politikai válsággal és annak további lehetséges súlyos következményeivel kapcsolatosan; a legutóbbi rafahi fejleményeket, beleértve a békés eseményeket és az erőszakos cselekményeket, a gázai övezeti válság következményének tartja;

2.   mély együttérzését fejezi ki az erőszakos cselekményeknek kitett gázai és dél-izraeli polgári lakosságnak;

3.   ismételten sürgeti az erőszakos cselekmények azonnali leállítását;

4.   felszólítja Izraelt, hogy szüntesse be a polgári személyek megöléséhez és veszélyeztetéséhez vezető katonai akciókat és a törvénytelen célzott gyilkosságokat;

5.   felszólítja a Hamászt, a Gázai övezet törvénytelen átvételét követően, hogy akadályozza meg, hogy a palesztin milíciák a Gázai övezetből izraeli területre rakétákat lőjenek ki;

6.   úgy véli, hogy a Gázai övezet elszigetelésének politikája mind politikai, mind humanitárius szempontból kudarcot vallott; ismételten felszólítja valamennyi felet, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a nemzetközi jogot, nevezetesen a nemzetközi humanitárius jogot;

7.   kedvezőnek tartja a rafahi zavargásokra adott egyiptomi választ, amely számos palesztin család számára lehetővé tette, hogy alapvető szükségleteik ellátására elemi árucikkekhez jussanak; sürgeti az egyiptomi kormányt, hogy a továbbiakban is vállaljon aktív szerepet a térség békéjének és stabilitásának megőrzésében;

8.   ismételten felszólít a blokád megszüntetésére, valamint a Gázába való be- és kilépés ismételt, ellenőrzött megnyitására; felhívja Izraelt, hogy biztosítsa a személyek és áruk szabad mozgását a Rafah és Karni településeken található, valamint egyéb határátkelőhelyeken, a szabad mozgásról és hozzáférésről szóló megállapodással összhangban; felszólít a rafahi átkelőhelyen tevékenykedő európai uniós határsegély-misszió újbóli elindítására; támogatja az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát, amely szerint a misszió tekintetében fontolóra kell venni egy új tanácsi megbízatást; ebben az összefüggésben a térségben lévő fokozott nemzetközi jelenlétet szorgalmaz;

9.  Üdvözli a Palesztin Hatóság azon javaslatát a határátkelőhelyek ellenőrzésének átvételére, amely egy Egyiptom, Izrael és a Palesztin Hatóság közötti megállapodáson alapul, és e tekintetben támogatja az Arab Liga közelmúltbeli állásfoglalását; felkéri ugyanakkor a Palesztin Hatóságot, hogy működjön közre azon feltételek megteremtése érdekében, amelyek a Gázai övezetben érintett összes fél bevonásához szükségesek;

10.   úgy véli, hogy a polgári népességet ki kellene vonni a katonai intézkedések és a kollektív büntetések alól; felszólítja Izraelt, hogy megszállóként teljesítse nemzetközi kötelezettségeit a Gázai övezetben; felhívja Izraelt, hogy továbbra is biztosítsa a humanitárius segélyek, a humanitárius segítségnyújtás, az alapvető fogyasztási cikkek és a létfontosságú szolgáltatások, mint például az villamos energia és az üzemanyag folyamatos és elégséges bejutását a Gázai övezetbe; mély aggodalmát fejezi ki Izrael azon döntése miatt, amely szerint a Gázai övezet villamosenergia-ellátásának fokozatos, hetente öt százalékkal történő csökkentését kívánja bevezetni, ami nem tekinthető összeegyeztethetőnek a minimális humanitárius szükségletek kielégítésével; üdvözli 10 izraeli emberi jogi szervezet által a Gázai övezetben az üzemanyag és a villamos energia szolgáltatásának beszüntetése ellen írt petíciót;

11.   úgy véli, hogy a létfontosságú szolgáltatásokat nyújtó közintézmények működése, valamint a Gázai övezetben élő palesztinok életkörülményeinek javításán dolgozó nemzetközi humanitárius irodák, ügynökségek és szervezetek tevékenysége a politikai holtpont ellenére a Palesztin Hatóság és a Hamász közötti párbeszédet követeli meg;

12.   hangsúlyozza a Gázai övezet és Ciszjordánia állandó földrajzi és kereskedelmi összeköttetésének, valamint békés és tartós politikai újraegyesítésének nagy jelentőségét, és felhívja a Hamászt, hogy a Kvartett elveivel és a korábban elfogadott nemzetközi kötelezettségekkel összhangban vizsgálja felül az álláspontját, és hogy támogassa a békefolyamatot és a jelenleg folyó tárgyalásokat;

13.   ismételten felszólít az izraeli Gilád Sálit tizedes szabadon bocsátására, amit a Hamász jóindulatának megnyilvánulásaként fogadnának, és valamennyi bebörtönzött korábbi palesztin miniszter, jogalkotó és polgármester azonnali szabadon bocsátására; elismeri a fogva tartottak szabadon bocsátásának fontosságát a bizalom megszilárdítása terén a jelenlegi béketárgyalások összefüggésében;

14.   emlékezteti a feleket az általuk Annapolisban vállalt kötelezettségekre, miszerint jóhiszemű tárgyalásokat folytatnak egy valamennyi megoldatlan ügyet, köztük minden központi kérdést kivétel nélkül rendező békeszerződés – ahogyan az a korábbi megállapodásokban szerepel – 2008 végéig történő megkötése céljából; mindkét felet sürgeti, hogy az útitervben vállalt kötelezettségeiknek tegyenek eleget;

15.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a nemzetközi közösséggel karöltve továbbra is nyújtson jelentős humanitárius segítséget a Gázai övezetben élő palesztin lakosságnak, különös tekintettel a kiemelten sebezhető csoportok igényeire; hangsúlyozza az új uniós finanszírozási mechanizmus, a PEGASE jelentőségét; mindazonáltal mély aggodalmát fejezi ki az Európai Unió által, humanitárius segítségnyújtás vagy projektfinanszírozás keretében finanszírozott létesítmények lerombolása miatt, ami aláássa az EU segítségnyújtásának hatékonyságát és kihat a tagállamok közvéleményének szolidaritására;

16.   üdvözli a 2007 decemberében megtartott, a Palesztin Államot segítő támogatók nemzetközi konferenciájának eredményét, azaz a több mint 7,4 milliárd USD-ről szóló ígéreteket, és felszólítja valamennyi adományozót, hogy teljesítsék ígéretüket a jövőbeni Palesztin Állam kiépítésének támogatása érdekében, a Salam Fajjád miniszterelnök által ismertetett reform- és fejlesztési tervvel összhangban;

17.   mély aggodalmát fejezi ki a szennyvíz-tisztító létesítmények karbantartása megtagadásának ökológiai és egészségügyi következményei miatt, és különösen felszólítja valamennyi felet, hogy tegyék lehetővé a Beit Lahia városában található szennyvíz-tisztító üzem javításához és helyreállításához szükséges árukhoz való hozzáférést, a Kvartetthez delegált különleges megbízott által megállapítottak értelmében;

18.   kéri, hogy Gáza számára lehetőség szerint a rafahi térségben haladéktalanul dolgozzanak ki egy példaértékű energetikai projektet a lakosság energiatermeléshez és vízsótlanításhoz kapcsolódó autonómiájának és önellátásának biztosítása érdekében;

19.   felhívja közel-keleti munkacsoportját, hogy a Bizottsággal és az érintett nemzetközi szervezetekkel együttműködésben vizsgálja meg a gázai övezeti infrastruktúra lerombolásának következményeit, különösen az Európai Unió által biztosított humanitárius segítségnyújtás vagy projektfinanszírozás keretében finanszírozott létesítmények tekintetében;

20.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a KKBP főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a Kvartett közel-keleti megbízottjának, az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlés elnökének, a Palesztin Hatóság elnökének, a Palesztin Jogalkotó Tanácsnak, az izraeli parlamentnek és kormánynak, valamint Egyiptom kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 298. E, 2006.12.8., 223. o.. (2) HL C 314. E, 2006.12.21., 324. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0277 (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0350 (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0430

Az Európai Parlament 2008. február 21-i állásfoglalása az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) hetedik ülésszakáról

P6_TA(2008)0065 RC-B6-0092/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságáról szóló, 1996 óta elfogadott korábbi állásfoglalásaira, különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) ötödik ülésszakáról szóló, 2007. június 7-i állásfoglalására(1), valamint az Emberi Jogi Tanácsról szóló tárgyalások eredményéről és az EJT 62. ülésszakáról szóló, 2006. március 16-i(2), az Európai Unió és az ENSZ közötti kapcsolatokról szóló, 2004. január 29-i(3), az ENSZ reformjáról szóló, 2005. június 9-i(4), az Egyesült Nemzetek Szervezete csúcstalálkozójának (2005. szeptember 14–16.) eredményeiről szóló, 2005. szeptember 29-i(5), illetve az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2006-os éves jelentésről és az EU ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2007. április 26-i(6) állásfoglalásaira,

–   tekintettel az emberi jogokról és a demokráciáról szóló sürgősségi állásfoglalásaira,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az Emberi Jogi Tanács létrehozásáról szóló A/RES/60/251 sz. határozatára,

–   tekintettel az ENSZ EJT korábbi rendes és rendkívüli ülésszakaira, különösen a hatodik rendes ülésszakára, valamint a hatodik, az "Emberi jogoknak a megszállt palesztin területeken, különösen a megszállt Gázai övezetben, az izraeli katonaság támadásai és rajtaütései következtében történő megsértéséről" szóló, 2008. január 23–24-én tartott rendkívüli ülésére,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának legközelebbi, 2008 márciusában megrendezendő, hetedik ülésére,

–   tekintettel az egyetemes időszakos felülvizsgálat 2008. április 7. és 18. között, illetve 2008. május 5. és 16. között megtartandó első és második fordulójára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel az emberi jogok egyetemességének tiszteletben tartása, előmozdítása és védelme az Európai Unió etikai és jogi vívmányainak fontos részét, és az európai egység és integritás egyik sarokkövét képezi;

B.   mivel az ENSZ keretében az EJT hatékony platformot biztosít az emberi jogok védelmének megerősítésére és előmozdítására;

C.   mivel az EJT hetedik ülésszaka döntő fontosságú, hiszen ez alkalmazza először a 2006-ban és 2007-ben elfogadott intézményi reformból eredő új munkamódszereket több lényegi kérdés megvizsgálására, és itt kerül sor az egyetemes időszakos felülvizsgálat módozatainak finomhangolására;

D.   mivel az EJT hitelessége e reformok és mechanizmusok megvalósításán alapszik, mely által nagyobb hatékonysággal léphet fel az emberi jogok világszerte tapasztalható megsértése ellen,

E.   mivel az ENSZ EJT hetedik ülésszakára eseti európai parlamenti küldöttség alakul, akár az előző két évben, azelőtt pedig az ENSZ EJT elődszervezete, vagyis az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága esetében,

Az Emberi Jogi Tanács tevékenysége

1.   hangsúlyozza az Emberi Jogi Tanácsnak az ENSZ felépítésében betöltött fontos szerepét; megerősíti azon nézetét, amely szerint továbbra is elsősorban az emberi jogok megsértésére kellene összpontosítani, mivel az általános politikai fejlemények az ENSZ más testületeinek hatáskörébe tartoznak; hangsúlyozza az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa egyedülállóságát: a különeljárások, a rendkívüli ülésszakok, az egyetemes időszakos felülvizsgálat és az interaktív párbeszéd fontosságát, valamint reakciókészségét a hirtelen kialakuló válságok idején;

2.   tudomásul veszi az ENSZ EJT munkájának eredményeit; üdvözli az ENSZ EJT ambiciózus programjának végrehajtását, beleértve eljárásainak és munkamódszereinek felülvizsgálatát, különös tekintettel az egyetemes időszakos felülvizsgálat kidolgozására és alkalmazására, valamint a különeljárások felülvizsgálatára;

3.  3 gratulál az ENSZ EJT elnöksége által elért nagyszerű eredményekhez, különösen az Emberi Jogi Főbiztosággal folytatott hatékony együttműködéséhez; kéri az EU-t, hogy az ENSZ EJT új elnökének 2008. június 23-án esedékes választásán adjon elsőbbséget a magas szintű szakmai integritással bíró jelöltek támogatásának;

4.   üdvözli a rendkívüli ülésszakok szervezését, mivel ezek közvetlen kapcsolatot teremtenek a súlyos emberi jogi visszaélések és a független szakértők fellépése között; mindazonáltal aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ENSZ EJT-nek számos esetben nem sikerült fellépnie a világ legsürgetőbb emberi jogi sérelmei ellen;

5.   megjegyzi, hogy a rendkívüli ülésszakok a hirtelen kialakult válságok kezelését szolgálják, míg a tartós emberi jogi visszaélések ügyét rendes ülésszakok keretében vizsgálják, amelyek lehetőséget nyújtanak a részletesebb elemzésre és hosszabb távú megoldások kidolgozására;

6.   hangsúlyozza, hogy a rendkívüli ülések eredményességéhez előzetes felkészülésre és strukturált munkamódszerek alkalmazására van szükség; e tekintetben sikeresnek tartja a legfontosabb uniós kezdeményezéseket;

7.   megállapítja, hogy a burmai (mianmari) helyzettel kapcsolatban 2007 októberében Genfben tartott rendkívüli ülésszak, amelyen elítélték a burmai kormány elnyomó politikáját, és a burmai emberi jogi helyzettel foglalkozó különmegbízott helyszíni látogatása közvetlenül befolyásolta az eseményeket; sajnálja, hogy a különmegbízott ajánlásait követő fejlemények nyomon követése nem történt meg, mivel az emberi jogok helyzete Burmában azóta tovább romlott;

Az ENSZ EJT új tagjainak megválasztása az ENSZ közgyűlésében

8.   kéri, hogy 2008 májusában minden régióban több jelölt részvételével tartsák meg a választásokat annak érdekében, hogy az ENSZ-tagállamok között igazi választási lehetőség állhasson fenn; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy mivel eddig mindenki tiszta lappal indulhatott, korábban néhány emberi jogi szempontból problematikus megítélésű országot is megválasztottak;

9.   felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is sürgessék az ENSZ EJT-tagság előfeltételeként szolgáló kritériumok bevezetését, beleértve a különeljárásokra vonatkozó állandó meghívásokat, valamint ellenőrizzék az ENSZ-tagállamok választási ígéreteinek tényleges végrehajtását; e reform végrehajtásáig kéri, hogy ezt a szabályt alkalmazzák annak meghatározásakor, hogy az EU-tagállamok mely tagjelölt országoknak nyújtanak támogatást az ENSZ EJT-ben;

Eljárások és mechanizmusok
Az egyetemes időszakos felülvizsgálat

10.   úgy véli, hogy az egyetemes időszakos felülvizsgálati mechanizmus egyik lehetséges eszköze azon törekvésnek, hogy az emberi jogi kötelezettségvállalásokat és gyakorlatokat a világon mindenhol egyformán kövessék nyomon, mivel annak révén az ENSZ valamennyi tagállama egyenlő bánásmódban részesül, és rájuk azonos ellenőrzések vonatkoznak;

11.   rámutat arra, hogy az egyetemes időszakos felülvizsgálat célja egy ország helyzetének objektív felülvizsgálata az emberi jogok megsértése olyan területeinek azonosítása érdekében, amelyeket a jó gyakorlatok cseréje és az ajánlásokat és következtetéseket eredményező megerősített együttműködés révén javítani lehet; e tekintetben felhívja az EU tagállamait és a Bizottságot arra, hogy vegyék figyelembe ezen ajánlásokat és következtetéseket az uniós segítségnyújtási programok céljainak és prioritásainak meghatározásakor;

12.   sürgeti, hogy az egyetemes időszakos felülvizsgálat 2008. április 7–18., illetve 2008. május 5–16. között tartandó 1. és 2. fordulója váltsa be a már megfogalmazott, hozzá fűzött reményeket; felhívja az EU tagállamait, hogy az egyetemes időszakos felülvizsgálatot átlátható és objektív módon végezzék, az említett 60/251. számú határozat szellemiségének megfelelően; felhívja az egyetemes időszakos felülvizsgálatnak alávetett EU-tagállamokat, hogy legyenek önkritikusak, és beszámolóikat ne korlátozzák az országuk által elért pozitív eredményekre;

13.   tudomásul veszi, hogy számos kérdést meg kell még vizsgálni, beleértve az "egyetemes időszaki felülvizsgálati trojkák" kiválasztását, amelyek elősegítik az ENSZ-tagállamok felülvizsgálatát az emberi jogok területén; e tekintetben sürgeti az uniós tagállamokat, hogy ne fogadják el annak lehetőségét, hogy a felülvizsgálat alatt álló országok bizalmasan elutasítsák a felülvizsgálatukért felelős országok megválasztását;

14.   felszólítja az EJT tagjait, hogy az egyetemes időszakos felülvizsgálatot vezető munkacsoportba nevezzenek ki képviseletüket ellátó független szakértőket; felszólítja az EU tagállamait, hogy e megközelítés támogatásában vállaljanak vezető szerepet az egyetemes időszakos felülvizsgálat módozataira vonatkozó közös iránymutatások elfogadásával;

15.   kiemeli a civil társadalom, az emberi jogi aktivisták és a különeljárások bevonásának jelentőségét; megismétli azon álláspontját, hogy azok következtetései és ajánlásai nyújtják a független és hiteles felülvizsgálat alapját;

Megbízatások felülvizsgálata és a különeljárások megbízottjainak kinevezése

16.   kiemeli, hogy a különeljárások az ENSZ emberi jogi gépezetének központi elemét képezik, és különösen az Emberi Jogi Tanácsban alapvető fontosságúak; megerősíti, hogy az ENSZ EJT tagjainak meg kell felelniük azon kötelezettségüknek, hogy teljes mértékben együttműködnek a különeljárások tekintetében;

17.   hangsúlyozza, hogy az ENSZ EJT hitelessége a különeljárások új megbízottjainak 2008. márciusi kinevezésétől fog függeni;

18.   kéri, hogy olyan személyeket nevezzenek ki megbízottnak, akik elismert emberi jogi szaktudással és megfelelő tapasztalatokkal rendelkeznek, függetlenek, pártatlanok, személyükben feddhetetlenek és tárgyilagosak, valamint alapos ismeretekkel rendelkeznek a különeljárások rendszeréről;

19.   sürgeti a kormányokat, a nem kormányzati szervezeteket és az illetékes szakmai egyesületeket, hogy küldjék meg a megfelelő jelöltek neveit az Emberi Jogi Főbiztosság által kezelt jelöltlistára történő felvétel céljából;

20.   felhívja a különeljárások megbízottjaiként jelölt személyek vizsgálatával és a Tanács elnöksége részére a kinevezésekre irányuló ajánlások elkészítésével megbízott tanácsadói munkacsoportot, hogy megbízatásának tárgyilagosan és átlátható módon tegyen eleget, és választásait a szakmaiság és a személyes feddhetetlenség követelményeire alapozza;

21.   elítéli az Emberi Jogi Tanács azon határozatát, hogy nem újítja meg a Fehéroroszországgal és a Kubával foglalkozó különmegbízott megbízatását;

22.   üdvözli a Szudánnal foglalkozó különmegbízott és a Libériával, Haitival és Burundival foglalkozó független szakértők országmegbízatásának megújítását;

23.   sajnálja, hogy az EU támogatta az EJT azon határozatát, hogy megszünteti dárfúri szakértői csoportját; megállapítja, hogy a szakértői csoport munkájának nyomon követését a Szudánnal foglalkozó különmegbízott feladatának részévé tették; ezért aggódik annak kockázata miatt, hogy a megbízatást gyengíteni fogja a különmegbízott munkaterhelésének növekedése;

24.   a szakértői csoportok által létrehozott érték fontosságára való tekintettel ösztönzi, hogy a jövőben körültekintőbben szüntessék meg megbízatásukat;

25.   üdvözli az eddig megvizsgált tematikus megbízatások megújítását;

26.   felszólítja az EU tagállamait, hogy biztosítsák a Burmával és a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal foglalkozó különmegbízott megbízatásának megújítását, valamint a Szomáliával és a Kongói Demokratikus Köztársasággal foglalkozó független szakértők megbízatásának meghosszabbítását;

27.   üdvözli az őslakos népek emberi jogaival foglalkozó, öt független tagból álló szakértői mechanizmus létrehozását;

28.   sürgeti az Emberi Jogi Tanácsot, hogy minél hamarabb, de legkésőbb 2008 végéig szervezzen a nők elleni erőszak mindennemű formájával és megnyilvánulásával foglalkozó eszmecseréket, illetve jövőbeni fellépéseiben és munkaprogramjaiban tegye prioritássá a kérdés megoldását, ahogyan erről a Közgyűlésnek a nők elleni erőszak minden formájának megszüntetésére irányuló erőfeszítések fokozásáról szóló A/RES/61/143. sz. határozatában 2006. december 19-én megállapodás született;

29.   tudomásul veszi, hogy 2007. június 18-án elfogadták a különeljárások megbízottjainak magatartási kódexét; felszólítja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, hogy az említett 60/251. sz. határozat szellemében hajtsa végre a magatartási kódexet, és tartsa tiszteletben a különeljárások függetlenségét;

30.   támogatja a Különeljárások Koordinációs Bizottságának olyan megfelelő eljárások kialakítására irányuló törekvéseit, amelyek elősegítik a magatartási kódex és más vonatkozó dokumentumok – többek között a Különeljárások kézikönyve – lehető leghatékonyabb végrehajtását annak érdekében, hogy azok eredményesebben tudják védeni és előmozdítani az emberi jogokat; felkéri a Különeljárások Koordinációs Bizottságát, hogy a nagy jelentőséggel bíró vitákat hátráltató és a különeljárásokra vonatkozó megbízatásokat akadályozó technikai viták elkerülése érdekében munkáját hatékonyan és átlátható módon folytassa;

Panasztételi eljárás

31.   megjegyzi, hogy az ENSZ EJT intézményfejlesztési folyamata részeként körvonalazódó panasztételi eljárás nagyon hasonlít a korábbi "1503. sz. eljáráshoz"; kéri új folyamat kidolgozását, amely hatékonyabban azonosítja, előzi meg, illetve kezeli az emberi jogok súlyos megsértésének minősülő helyzeteket;

Az EU részvétele

32.   elismeri az EU és tagállamai aktív részvételét az ENSZ EJT tevékenységének első éve során;

33.   üdvözli, hogy az EU bekapcsolódott a hatodik rendes ülésszak nehéz tárgyalásaiba annak érdekében, hogy pozitív eredményeket érjenek el – elsősorban a különeljárásokra vonatkozó megbízatások megújítása tekintetében;

34.   rámutat arra, hogy az EU-nak egységesen kell fellépnie az emberi jogi kérdések kezelése terén, és ahhoz, hogy az EU álláspontja nagyobb hangsúlyt kapjon, fontos, hogy azt az EU minden tagállama kifejezésre juttassa;

35.   felhívja az EU-t, hogy tegyen javaslatot egy olyan határozatra, amelynek célja konszenzus elérése az emberi jogok jelenleg is zajló megsértésének kezelése tekintetében a Gázai övezet blokádja és az Izrael elleni rakétatámadások vonatkozásában;

36.   szorosabb együttműködést kér az Emberi Jogi Főbiztossággal, és a megfelelő anyagi források rendelkezésre bocsátása révén a hivatal függetlenségét biztosítását kéri;

37.   kéri, hogy biztosítsanak folyamatos pénzügyi támogatást és emberi erőforrásokat a különeljárások számára; teljes mértékben támogatja a demokráciáért és az emberi jogokért indított európai kezdeményezést (EIDHR)(7), mivel fontos finanszírozási forrást jelent a különeljárások számára; üdvözli az emberi jogi munkacsoport (COHOM) elnökségének kezdeményezését, amely a különmegbízottakkal való szorosabb együttműködésre irányul, nevezetesen azáltal, hogy megfelelő üléseikre rendszeresen meghívják őket;

38.   kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fogadjanak el "közös álláspontot" annak érdekében, hogy az EU tagállamai automatikusan aláírjanak és ratifikáljanak minden nemzetközi emberi jogi eszközt;

39.   megjegyzi, hogy az EU a határozatok egyhangú elfogadására törekszik; kéri az EU tagállamait, hogy továbbra is törekedjenek más regionális csoporthoz tartozó országok elkötelezésére annak érdekében, hogy széles körű támogatást biztosítsanak az emberi jogok védelmét és támogatását erősítő határozatok számára; felszólítja az EU-t, hogy hatékonyabban alkalmazza a harmadik országoknak nyújtott segélyeket és politikai támogatást annak érdekében, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsával való együttműködésre ösztönözze ezen országokat;

40.   megbízza az ENSZ EJT hetedik ülésszakán részt vevő európai parlamenti küldöttséget, hogy fejtse ki az ebben az állásfoglalásban megfogalmazott aggályokat , és felhívja a küldöttséget, hogy látogatásáról tegyen jelentést az Emberi Jogi Albizottság számára, valamint célszerűnek ítéli, hogy az ENSZ EJT megfelelő üléseire a jövőben is indítsanak európai parlamenti küldöttséget;

o
o   o

41.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlése 62. ülésszaka elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a Külügyi Bizottság által létrehozott EU–ENSZ munkacsoportnak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0235. (2) HL C 291. E, 2006.11.30., 409. o. (3) HL C 96. E, 2004.4.21., 79. o. (4) HL C 124. E, 2006.5.25., 549. o. (5) HL C 227. E, 2006.9.21., 582. o. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0165. (7) A demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 386. 2006.12.29., 1. o.).

Az Európai Parlament 2008. február 21-i állásfoglalása Európa demográfiai jövőjéről (2007/2156(INI))

P6_TA(2008)0066 A6-0024/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió demográfiai helyzetéről a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági jelentésről szóló, 1997. március 14-i állásfoglalására (1995)(1),

–   tekintettel a Bizottság 1997. évi demográfiai jelentéséről szóló, 1998. március 12-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel az "Úton minden korosztály Európája felé – a jólét és a nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása" című bizottsági közleményről szóló, 2000. december 15-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az "Európa válasza a világ népességének elöregedésére – A gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása egy elöregedő világban – Az Európai Bizottság hozzájárulása az elöregedésről szóló második világtalálkozóhoz" című bizottsági közleményre (COM(2002)0143),

–   tekintettel az Európai Tanács 2005. március 22–23-i brüsszeli ülésén elfogadott Európai Ifjúság Egyezményre,

–   tekintettel a Bizottságnak "A demográfiai változások kihívása, a nemzedékek közötti szolidaritás új formái" című zöld könyvére (COM(2005)0094),

−   tekintettel a demográfiai kihívásokról és a generációk közötti szolidaritásról szóló, 2006. március 23-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a jövő európai szociális modelljéről szóló, 2006. szeptember 6-i állásfoglalására(5)

–   tekintettel a Bizottságnak az "Európa demográfiai jövője - Kovácsoljunk lehetőséget a kihívásból!" című közleményére (COM(2006)0571),

–   tekintettel a Bizottságnak "A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása" című közleményére (COM(2007)0244),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság "A család és a demográfiai változások" című, 2007. március 14-i véleményére(6), és azon javaslatára, hogy az EU tagállamai írjanak alá egy, a családok támogatásáról szóló európai egyezményt,

–   tekintettel a Bizottságnak az "Európa demográfiai jövője: tények és adatok" című munkadokumentumára (SEC(2007)0638),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságvéleményére (A6-0024/2008),

A.   mivel a demográfiai változás több tényező, például a születések száma, a várható életkor és a népességmozgások együttes függvénye, és mivel ezen tényezők tagállamokbeli jelen adatai alapján 2050 körül mélyreható demográfiai változások várhatóak, amelyek különösen az európai népesség elöregedésében fognak megnyilvánulni, amelynek átlagéletkora a 2004-ben mért 39 évről 2050-re 49 évre emelkedhet,

B.   mivel ezek a demográfiai változások a Bizottság becslése szerint alapvetően megváltoztathatják a népesség szerkezetét és az életkordiagramot; mivel ily módon a 0 és 14 év közötti fiatalok száma 100 millióról (1975-ös adat) 66 millióra csökken 2050-re, a munkaképes életkorú lakosság 2010 körül várhatóan eléri a 331 milliót, majd pedig folyamatosan csökken (hozzávetőleg 268 millióra 2050-ig), míg a várható életkor a férfiaknál 6 évvel, a nőknél pedig 5 évvel növekedik 2004 és 2050 között, és így a 80 évnél idősebbek száma a 2005. évi 4,1%-ról 2050-re 11,4%-ra emelkedik,

C.   mivel az időskori függőségi ráta európai átlaga (65 évnél idősebbek száma osztva a 14 és 65 év közöttiek számával) a 2004-es 25%-ról 2050-re várhatóan 53%-ra nő,

D.   mivel ugyanakkor a függőségi arányszám (inaktív népesség, pl. nyugdíjasok, gyermekek és iskoláskorú fiatalok száma osztva a munkaképes korú foglalkoztatottak számával) az inaktívak eltartására fordítandó költségek kiszámításának szempontjából sokkal fontosabb mutató, mint az időskori függőségi ráta,

E.   mivel a demográfiai változások jelentősen befolyásolják az állami kiadásokat, melyeknek 2004 és 2050 között 10%-os emelkedése várható,

F.   mivel a demográfiai változások valószínűleg nem lesznek hatással az európai népesség egészére mostantól 2050-ig, de jelentős területi egyenlőtlenségeket fognak eredményezni, mivel az Európai Unió egyes régióiban már most is jelentős a fiatalok, különösen a fiatal nők elvándorlása; mivel az európai népesség relatív nagysága világszinten az egy évszázaddal ezelőtti 15%-ról 2050-re várhatóan 5%-ra csökken; mivel az Unión belüli régiókat e változások nagyon eltérő módon érintik; miközben az elvándorlás-jellemezte régiókban az idősek aránya már most is átlagon felüli, az elöregedés folyamata a bevándorlás-jellemezte régiókban a fiatalok bevándorlása miatt egyelőre még nem érezhető,

G.   mivel a népességfogyás egyik oka a terméketlenség, amelyet el kellene ismerni, mint közegészségügyi és olyan össztársadalmi problémát, amely egyaránt érint férfiakat és nőket; emlékezteti a Bizottságot a Parlament által 2005-ben kiadott, a terméketlenséggel és a demográfiai változásokkal szembeni fellépésre ösztönző felhívásra, amelyben arra kérik a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg ajánlásokat e területen,

H.   mivel a legális bevándorlás az európai népesség összetételének pozitív eleme, és arra szükség van a demográfiai egyensúly fenntartásához; mivel azonban a legális bevándorlás önmagában nem elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozza az Európai Unió lakosságának fokozatos idősödését, és intézkedésekre van szükség a jelenlegi lakosság születési rátájának növelése érdekében,

I.   mivel az elvándorlás csak rövid távú részmegoldás, amennyiben eredményesen kívánjuk kezelni az Európában folyamatban lévő demográfiai változásokat, egyértelmű kötelezettségvállalásra van szükség a tagállamok részéről a nemek közötti esélyegyenlőség elvének a magán- és állami szektorban történő érvényesítése, az anyaság védelme, a családok szociális-gazdasági támogatása, valamint a szakmai és magánélet összeegyeztethetőségét elősegítő intézkedések irányában,

J.   mivel a fogyatékosság erősen kötődik az életkorhoz, amelynek előrehaladtával nő a fogyatékosságok kialakulásának veszélye,

Általános észrevételek

1.   aggódva veszi tudomásul a 2050 körülre szóló demográfiai előrejelzéseket; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy az 50 évre szóló előrejelzések nem visszafordíthatatlanok, hanem olyan figyelmeztetések, amelyekre már ma választ kell adni a versenyképesség, a fenntartható gazdaság, a társadalmi kohézió, a generációk közötti szolidaritás és az európai szociális modell fenntartása érdekében; úgy véli, a 2050-re bekövetkező népességcsökkenés jövőképe elősegítheti a környezetre nehezedő nyomás enyhítését és esélyt adhat a fenntartható fejlődésre, amely a maga részéről előremutató politikai intézkedéseket igényel a területfejlesztés, a lakáspiac, a közlekedés és az egyéb infrastruktúrák ennek megfelelő átalakítása érdekében; elismeri, hogy e tekintetben a tagállamok rendelkeznek hatáskörökkel;

2.   felhívja a figyelmet arra, hogy a demográfiai változások két fő oka, a születések számának csökkenése és a népesség elöregedése a fejlődés eredményei; hogy a várható életkor kitolódása a tudomány, a higiénia és az életszínvonal fejlődésének közvetlen következménye, az hogy a nők kezükben tartják a termékenységüket, az emancipációjuk eredménye és együtt jár a lányok iskolázottsági szintjének emelkedésével, a nőknek az aktív életben és a közéletben való részvételével, úgy véli, hogy ezt az emberiség számára visszafordíthatatlan vívmányként kell tekinteni;

3.   elismeri, hogy a születések számának növekedéséhez feltétel egy olyan társadalom, amely megkülönböztetett figyelmet szentel a gyermekeknek; kitart amellett, hogy családbarát környezet megteremtésére van szükség, és javítani kell a családok és a gyermekek életkörülményein, valamint segíteni kell a családokat valódi törekvéseik megvalósításában;

4.   hangsúlyozza, hogy az EU abnormálisan alacsony 1,5-ös átlagos születési rátája nem tükrözi a nők és az európai polgárok valós családalapítási szándékait, és összefügghet a szakmai és családi élet nehéz összeegyeztethetőségével (a kisgyermekeket ellátó intézmények és a családoknak nyújtott szociális-gazdasági támogatás hiánya, valamint a nők munkavállalása), a szorongást előidéző szociális viszonyokkal (bizonytalan munkaviszony, drága lakhatás), valamint a jövőtől való félelemmel (a fiatalok késői munkavállalása és bizonytalan foglalkoztatás);

5.   emlékeztet arra, hogy a fiatalok körében terjedő alkohol- és kábítószer-fogyasztás veszélyt jelent a társadalomra és beláthatatlan demográfiai következményei is vannak, mivel – többek között – csökkenti a munkaképességet és rontja a családalapítás esélyeit; ezért olyan keretprogramok elindítását ajánlja, melyek a korai alkohol- és kábítószer-fogyasztás megelőzését, továbbá a függővé vált fiatalok detoxikálását szolgálják;

6.   úgy véli, hogy a várható élettartam meghosszabbodása nagyszerű eredmény, és ekként is kell értékelni; arra kéri tehát a tagállamokat, hogy nyújtsanak biztosítékot a szegénység ellen azon nyugdíjasok számára, akik nem rendelkeznek anyagi eszközökkel lakhatásuk és gondozásuk biztosításához, valamint ahhoz, hogy életük utolsó szakaszát méltósággal élhessék le;

7.   átfogó megkülönböztetés-ellenes intézkedések megtételére buzdít, mivel Európa demográfiai jövőjének kérdése elválaszthatatlanul összefonódik a társadalmilag marginalizálódott, elszegényedett, kiszolgáltatott csoportok problémájával is, akikről sokan tartják, hogy rossz helyzetükért elsősorban saját maguk felelősek, ami nemcsak a gyermekekre, hanem a következő generációkra is hatással van;

8.   felhívja a figyelmet a családjukon belül vagy a gondozóotthonokban az idősekkel szemben tanúsított rossz bánásmódra vagy a megfelelő gondozás hiányára; sürgősen kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek többet az Unióban az idősekkel szemben tanúsított rossz bánásmód elterjedtségének alapos felméréséért; tudomásul veszi azokat a becsléseket, melyek szerint az idősek mintegy 10%-a esik élete utolsó szakaszában fizikai, anyagi vagy pszichológiai visszaélés áldozatává; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzon ki információs és riasztási rendszereket, valamint helyezzen kilátásba szankciókat az ilyen visszaélések visszaszorítására; örül a Bizottság azon szándékának, hogy közleményt ad ki a 2008-ban az időseket ért visszaélésekről; kéri, hogy e közleménnyel egyidejűleg kerüljön sor egy átfogó stratégia kidolgozására, amely egy kiterjedt tudatosító és mobilizációs kampány kidolgozását szolgálja ezen a területen (szolgáltatók képzése, minőségi normák meghatározása, szankciók a rossz bánásmóddal szemben);

9.   sajnálja, hogy mostanáig nem tették meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az Uniót felkészítsék erre a több éve előre látható kihívásra; különösképpen sajnálja, hogy a lisszaboni stratégia céljai és az Európai Tanács 2002. március 15-én és 16-án Barcelonában a gyermekmegőrzés, az 55 év felettiek foglalkoztatása, a családi élet és a munkahely jobb összeegyeztethetősége, valamint a nők aktív életben való részvétele érdekében vállalt kötelezettségei a tagállamok többségében nem valósultak meg, és az Unió még csak közel sem került e célok eléréséhez;

10.   kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyekkel elérhető a gyermekek és más eltartott személyek befogadását ellátó, jó minőségű és elérhető árú létesítmények felállítása, a 2002, március 15-16-i barcelonai Európai Tanács által elfogadott célkitűzésekkel összhangban, amely előírja a tagállamoknak, hogy 2010-re fogadó infrastruktúrákat kell létrehozniuk a három év és a tanköteles kor közötti gyermekek legalább 90%-a és a három éven aluli gyermekek legalább 33%-a számára; hangsúlyozza, hogy e rendelkezésekkel meg kell teremteni a szülők számára a lehetőséget arra, hogy munkabeosztásukat életmódjukhoz tudják igazítani;

11.   úgy véli, hogy az Unió célkitűzéseit nem kell a gyermekmegőrzési infrastruktúrával kapcsolatos barcelonai célok megvalósítására korlátozni; véleménye szerint az ilyen intézményeket olyan általános szolgáltatásként kell számon tartani, amelyhez minden rászoruló hozzáférhet;

12.   hangsúlyozza, hogy számos kisvállalkozás nincs felkészülve a munkaerő elöregedésével megjelenő nehézségekre, és e tekintetben rászorulhat a tagállamok támogatására;

13.   üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy továbbra is behatóan kíván foglalkozni e jelentős problémával; ösztönzi a Bizottságot, hogy regionális és helyi szinten is támogassa a bevált gyakorlatok felkutatását és cseréjét, és mindezt innovációs célokra használja fel az Unióban; kitart a demográfiai probléma integrált megközelítése és az öt fő iránymutatás mellett, amelyek eredményeképp szolidaritási megállapodás jöhet létre a generációk, a nemek és a térségek közötti; emlékeztet arra, hogy a demográfiai problémák sikeres orvoslásához a tagállamoknak hatékonyan végre kell hajtaniuk a lisszaboni stratégiát, és szoros együttműködést kell kiépíteniük tagállami szinten a makrogazdasági politikák és a szociális politikák között, hogy az Unió gazdasági rendszerének növekedése, versenyképessége és termelékenységi szintje megfeleljen a népességöregedéssel járó kihívásoknak és lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy a közfinanszírozás, az egészségügyi szolgáltatások, az általános érdekű szolgáltatások, a bevándorlás és az integráció területére irányuló innovatív politikák kidolgozása révén eleget tegyenek a rájuk háruló kötelezettségeknek;

A demográfiai megújulás kihívása

14.   elismeri, hogy a gyermekvállalás a férfiak és nők egyik legszemélyesebb ügye, és ezzel kapcsolatos döntéseiket tiszteletben kell tartani; hogy figyelembe véve a tagállamonként eltérően 1,25 és 2 között alakuló születési ráta különbségeit, a születési arány pozitívan befolyásolható olyan összehangolt állami politikák révén, melyekkel megteremthető egy család- és gyermekbarát anyagi és pszichológiai közeg; hogy az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság családtámogatási megállapodásra tett javaslatában közölt elvekkel összhangban ezen intézkedéseket hosszú távon kell végrehajtani, és ezeknek ideális esetben meg kell teremteniük a gyermekvállaláshoz szükséges stabil és védett közeget;

15.   felhívja a tagállamokat, hogy vegyenek példát a legjobb gyakorlatokból az anyasági szabadság terén, amely tagállamonként eltérően 14–28 hétig terjed, a szülői szabadság terén, a terhesgondozás és terhességi tanácsadás, a terhesség idejére szóló jövedelem-garancia és a régi munkahelyre történő visszatérés terén; hasonlóképp reméli, hogy a tagállamok tesznek lépéseket és hoznak szankciókat a családon belüli erőszak visszaszorítására;

16.   emlékeztet a nőket érő diszkriminációra a foglalkoztatási feltételek és a gyermekvállalási szándékaik munkaadójuk általi kedvezőtlen megítélése tekintetében; emlékeztet továbbá arra, hogy a nőket a végzettségüknél alacsonyabb beosztásban alkalmazzák, és jövedelmük szintje, amely alacsonyabb a referenciajövedelmek átlagánál, veszélyezteti elengedhetetlen gazdasági függetlenségüket; felszólítja a tagállamokat, hogy megfelelően hajtsák végre a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(7) és ültessék át jogrendszerükbe a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelvet(8); kéri, hogy a tagállamok a 92/85/EGK irányelv keretében hozzanak intézkedéseket a gyermeket vállaló munkavállalókat közvetlenül vagy közvetve diszkrimináló munkaadókkal szemben;

17.   felszólítja a tagállamokat, hogy vegyenek fontolóra olyan intézkedéseket, amelyek speciális védelmet és támogatást biztosítanak a nők, különösen az egyedülálló fiatal anyák számára, tekintettel arra, hogy az egyszülős családok száma folyamatosan növekszik, melyek 85%-ában nő a családfő, és amelyeket sokkal inkább veszélyeztet a szegénység, mint más családokat;

18.   felhívja a figyelmet a kisgyermekkornak és a nagycsaládok támogatásának szentelt állami kiadások szükségességére, különösen a gyermekmegőrzést segítő intézkedések, a társadalmi kirekesztéssel, elszigetelődéssel és szegénységgel különösen fenyegetett elszigetelt anyák és egyszülős családok védelme érdekében; hangsúlyozza, hogy e szolgáltatások általános érdeket képviselnek és hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez, valamint a helyi és regionális gazdasági fejlődéshez; felkéri a Bizottságot, hogy egyes tagállamok régióiban juttassa érvényre a legjobb gyakorlatokat;

19.   következésképpen javasolja a köz- és magánszféra befektetéseinek összekapcsolását a gyermekmegőrzési ágazatban és az iskolát megelőző oktatási rendszerben;

20.   hangsúlyozza, hogy alapvetően fontos megfelelő hozzáférést biztosítani a szolgáltatásokhoz a gyermekmegőrzés, az idősek vagy fogyatékkal élők és más eltartott személyek gondozása terén annak érdekében, hogy lehetővé váljon a férfiak és nők teljes és egyenlő munkaerő-piaci részvétele, ami hatással lesz a háztartásokban rendelkezésre álló nem hivatalos ápolás színvonalára;

21.   emlékeztet arra, hogy a szociális párbeszéd keretében megállapodások születtek a szülői szabadságról és a részmunkaidőről, amelyekre a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról, szóló 1996. június 3-i 96/34/EK tanácsi irányelv(9) és a részmunkaidőről kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15-i 97/81/EK tanácsi irányelv(10) vonatkozik; felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett szavatolják e jogszabályok végrehajtását;

22.   felszólítja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a rossz bánásmódban részesített, árva vagy intézetben nevelkedő gyermekek befogadó családoknál történő elhelyezését; európai szinten felszólít a tagállamokból vagy harmadik országokból származó gyermekek örökbefogadására irányuló eljárások átgondolására, és arra, hogy a gyermek érdekében tartsák tiszteletben a nemzeti és nemzetközi szabályokat, vagy szükség esetén módosítsák azokat; fokozott éberségre szólít fel a bántalmazás és az emberkereskedelem minden formájának kiszűrése és kiszorítása érdekében;

23.   hangsúlyozza, hogy a családi modellek változnak; ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ennek realitását komolyan vegyék figyelembe politikáik meghatározása és végrehajtása során;

24.   hangsúlyozza, hogy javítani kell az apaságra vonatkozó európai jogi szabályozást; kéri, hogy a Bizottság tegyen javaslatokat olyan különleges intézkedésekre, amelyek lehetővé teszik az apák családi életben való fokozottabb részvételét az apasági szabadsághoz való jog bevezetése révén; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai társadalomban a nemek egyenjogúságának megteremtése érdekében mozdítsák elő az apák gyermekneveléshez és gyámsághoz való jogát szétköltözés vagy válás esetén;

25.   felkéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon a meddőség érzékeny problémájával, ami egyaránt érinti a házas vagy egyedülálló nőket és a párokat;

26.   rámutat arra, hogy a meddőség az Egészségügyi Világszervezet által is elismert betegség, melynek súlyos hatásai lehetnek, többek között a depresszió; hangsúlyozza, hogy a meddőség egyre gyakoribb, és jelenleg a párok 15%-át érinti; ezért kéri a tagállamokat, hogy a pénzügyi és más jellegű akadályok elhárítását célzó intézkedések elfogadásával minden párnak biztosítsák a meddőségi kezeléshez;

27.   arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a családtámogatás, a családi juttatások rendszere, valamint a családok védelmét és segítését szolgáló általános érdekű szociális szolgáltatások tekintetében határozzanak meg megfelelő gyakorlatokat és gondoskodjanak e gyakorlatok cseréjéről; felkéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak célzott támogatást azoknak a fiatal szülőknek, akik még képzésben részesülnek vagy tanulmányaikat végzik;

28.   felkéri a tagállamokat, hogy ismerjék el a gyermekek és más eltartottak gondozását magában foglaló informális családi munka társadalmi, gazdasági és nevelő szerepét, és vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy az ilyen jellegű szolgálattal eltöltött időt ismerjék el munkaviszonyként, és adjanak nyugdíjjogosultságot azoknak a személyeknek, akik ilyen jellegű informális munkát végeznek;

29.   ösztönzi a tagállamokat a szülőket támogató olyan pozitív intézkedések meghozatalára, mint például a kiegészítő nyugdíjjogosultság, adókedvezmények a vállalati bölcsődék számára, valamint az e területen bevált legjobb gyakorlatok cseréje;

Az emberi erőforrások jelentette kihívás

30.   megjegyzi, hogy a demográfiai változásokból eredő, az aktív és inaktív népesség közötti egyensúly megbomlásával az Unió a nők, a fiatalok, az idősebb korosztály és a fogyatékkal élők foglalkoztatását szegezheti szembe; fenntartja, hogy a teljes körű foglalkoztatást rövid távú célként kell meghatározni a lisszaboni stratégia 2008-as felülvizsgálata keretében;

31.   felszólít az európai humán erőforrások jelenlegi kezelésének reformjára, amely a 25 és 30 év közötti fiatalok és az 55 éven felüli idősebb korosztály alulfoglalkoztatottsága miatt a népesség jelentős részénél a munkában töltött időt körülbelül 30 évre korlátozza; megelőző jellegű és holisztikus életkor-kezelési technikák előmozdítására szólít fel;

32.   felszólít a humán erőforrások átfogó és minőségi megközelítésére, és javasolja az "aktív életszakasz" meghatározását, amely magában foglalja a képzést, az élethosszig tartó tanulást és a hivatalosan elismert vagy atipikus ismeretek és képesítések értékként való felhasználását, valamint az aktív élet kezdetétől a végéig tartó szakmai életpályát;

33.  Elismeri, hogy a munkaerőpiac szegmentálódása, valamint a bizonytalan munkavállalási formák terjedése növeli a bizonytalanságot idős korban; úgy véli, hogy az időskori biztonság megerősítése érdekében a tagállamoknak tanulmányozniuk kell a legjobb gyakorlatokat a társadalombiztosítási befizetések fenntartása kapcsán az egész életciklus folyamán, és eszmét kell cserélniük azokról;

34.   megítélése szerint a demográfiai változásokra tekintettel meghozandó intézkedésekben figyelembe kell venni az aktív munkavállalók összességére jellemző termelékenységnövekedést, vagyis azt, hogy nem csupán a gazdaságilag aktív és inaktív népesség viszonyszáma számít, hanem a termelékenység növekedése is;

35.   elmélyült párbeszédre szólít fel a szociális partnerekkel, a vállalatokkal, az egyetemekkel, a nem kormányzati szervezetekkel és a médiával, a demográfiai változásokra való felkészülés érdekében; hangsúlyozza, hogy a termelékenység növekedése a jövőben főként a kutatási és fejlesztési, valamint a technológiai innovációs beruházásoktól függ majd, és kiemeli, hogy a vállalkozások számára létfontosságú idejében felkészülni a szakértelem terén később jelentkező szükségleteikre, a foglalkoztatás és a szakmai pályafutás előrelátó tervezése, valamint az élethosszig tartó tanulásba történő, a szakképzettség értékesítését célzó befektetések révén;

36.   nyomatékosan kéri az hogy fogadjanak el konkrét intézkedéseket annak érdekében, hogy az idősebbek – amennyiben kívánnak – tovább dolgozhassanak, ami lehetővé tenné a hosszantartó szakmai gyakorlat során összegyűjtött szakismereteknek a fiatalok, a többi dolgozó és vállalkozó számára történő átadását;

37.   ösztönzi az oktatásba és a képzésbe történő befektetéseket, ideértve az új technológiák alkalmazását is, valamennyi munkavállaló alapképzettségi szintjének emelése érdekében, hiszen ez a feltétele jövőbeli alkalmazkodóképességük kialakulásának és az élethosszig tartó tanulás révén munkahely-változtatásuknak is; bátorítja továbbá olyan intézkedések kidolgozását, amelyek célja támogatni a pályakezdő fiatalok munkába állását és az idősebb munkavállalók, illetve a sérülékeny személyekből álló csoportok munkába történő visszaállását, igazi szakmai pályafutást téve lehetővé számukra munkaképes életkoruk során mindvégig;

38.   javasolja, hogy a lehető legrövidebb időn belül szorítsák vissza azt a gyakorlatot, amely szerint a vállalatok előnyugdíjaztatáshoz folyamodnak a szerződéses önállóság keretében, illetve a tagállamok hagyományaival összhangban a vállalati bizottságokkal konzultálva, és kéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az idősebb munkavállalók szerepét és ösztönözzék munkavállalásukat; elfogadja ugyanakkor, hogy azok az idősebb (a nyugdíjkorhatárt elért) munkavállalók, akik munkakörük által támasztott fizikai követelmények miatt már nem kívánják munkájukat teljes munkaidőben végezni, áttérhessenek a részmunkaidős foglalkoztatásra, a könnyített munkavégzésre, az otthoni munkavégzésre vagy a munkamegosztásra, a lépcsőzetes nyugdíjba vonulás újító formáit kialakítva számukra, és csökkentve a nyugdíjaztatás által kiváltott stresszhatásokat;

39.   úgy véli, eljött az idő arra, hogy foglalkozzanak a "nyugdíjas stresszel", azaz a letörtség, a hasznavehetetlenség és a céltalanság érzésével, amely a nyugdíjba vonulás után néhány nappal tör rá a munkavállalókra, amikor úgy érzik, hogy haszontalanok, mellőzöttek, magányosak és nincs jövőjük;

40.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek javaslatokat a fiatalok munkaerőpiacra lépését megkönnyítő ösztönzőkre, támogatva például a nyugdíjkorhatárt elért munkavállalók és a fiatal munkavállalók közötti, munkamegosztás és részmunkaidős programok révén megvalósuló mentorálást, a nemzedékváltás megkönnyítése céljával;

41.   mélyreható reformra szólít fel az idősebb korosztályhoz tartozó fizetett alkalmazottak pályafutásának kezelése terén, ők ugyanis jelenleg már 50 éves koruktól hátrányos helyzetben vannak már a munkába álláskor, s azután sem jutnak megfelelő továbbképzésekhez (különösen az új technológiákhoz), nem ismerik el megszerzett tapasztalataikat és munkahelyi előléptetésük is ritkaságszámba megy; emlékeztet arra, hogy a szakmai képzés terén az életkorhoz kötött korlátozások diszkriminatívak, és felhívja a tagállamokat, hogy erről egyértelműen tájékoztassák a munkaadókat és a munkavállalókat egyaránt; ennek érdekében kéri, hogy haladéktalanul ültessék át a nemzeti jogba és alkalmazzák hatékonyan a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvet(11) amely a lehető leghamarabb megtiltja az életkor alapján tett hátrányos megkülönböztetést a képzés és a munkavállalás terén; úgy ítéli meg, hogy az idős munkavállalók a szakismeretekhez való hozzáférés kérdésén túlmenően gyakran támogatásra szorulnak a munkával kapcsolatos személyesebb területeken is, például a tárgyalási technikák, az önbizalom megszerzése és az önéletrajz megírása terén; kéri a tagállamokat, hogy irányozzák elő a kifejezetten az idősebb munkavállalók számára betölthető állásokra vonatkozó információk terjesztését, és indítsanak be újabb kormányprogramokat az idősebb személyek munkavállalásának bátorítására; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a megfelelő ellenőrzést, és lépjen fel azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek jogszabályaikban fogyatékosság vagy életkor alapján hátrányos megkülönböztetéseket tartanak fenn;

42.   kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a megfelelő ellenőrzést, és lépjen fel azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek jogszabályaikban fogyatékosság vagy életkor alapján hátrányos megkülönböztetéseket tartanak fenn, megsértve ezzel a szerződéseket és az Európai Unió alapjogi chartáját, amely legkorábban 2009. január 1-től jogerőre emelkedik az Unió egész területén, és késztesse e tagállamokat a diszkriminációk felszámolására;

43.   kéri a Bizottságot, hogy gyűjtsön statisztikai adatokat az egyes korosztályokról az általuk tapasztalt különböző problémáknak és a kor alapján való hátrányos megkülönböztetés széles spektrumának megfelelően elkülönítve;

44.   emlékeztet arra, hogy az idős személyek nem alkotnak egységes kategóriát; hangsúlyozza különösen, hogy az idős nők és az etnikai kisebbséghez tartozó idős személyek többszörösen is ki vannak téve a hátrányos megkülönböztetésnek;

45.   hangsúlyozza, hogy a részmunkaidő a munkaerőpiacra való visszatérés fontos állomása; bátorítja a tagállamokat, hogy támogassák különösen a kisvállalkozásokat a részmunkaidős foglalkoztatás és a munka rugalmas megszervezése előmozdításában; emlékeztet a részmunkaidő konkrét előnyeire azon idős munkavállalók esetében, akik már nem kívánnak teljes munkaidőben dolgozni;

46.   kéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az idős munkavállalók szerepét a munkaerőpiacon, az ezen személyek felvételével kapcsolatos előnyök hasznosítása révén, és a munkaadókat a munka rugalmas megszervezésére bátorítva , amely az idős munkavállalókat szerepvállalásra ösztönzi a munkaerőpiacon;

47.   kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt – nemek szerinti bontású adatok alapján – az adókedvezményekről és a foglalkoztatással kapcsolatban fennálló akadályokról, különös tekintettel a népesség elöregedésére;

48.   nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák az élethosszig tartó tanuláshoz való hozzáférést;

49.   emlékeztet arra, hogy a törvényes nyugdíjkorhatár elve az európai szociális modellek vívmánya, és garancia arra nézve, hogy az aktív élet időtartama nem hosszabbodik meg kötelezően az elfogadható határokon túl;

50.   emlékeztet, hogy a nyugdíj jogosultság, amihez az adott tagállamban a szociális partnerekkel egyeztetve és a nemzeti hagyományokat tiszteletben tartva meghatározott nyugdíjkorhatár betöltését követően minden munkavállalónak joga van;

51.   hangsúlyozza a nők és a férfiak közötti hatalmas különbséget a nyugdíjak átlagos összege tekintetében, aminek oka a szakmai pályafutás többszörös megszakítása, a gyermekek és az idős szülők melletti családi kötelezettségek ellátásából fakadóan; kéri a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy a szülés és a gyermeknevelési szabadság miatt kiesett munkaidő ne jelentsen büntetést a nyugdíjak kiszámításakor; bátorítja a tagállamokat, hogy irányozzanak elő nyugdíj-kiegészítéseket a felnevelt gyermekek számától függően, és ismerjék el a segítségnyújtás szerepét a társadalomban;

52.   kéri a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket a szociális biztonság és a jóléti rendszerek, közöttük a nyugdíjrendszerek korszerűsítése érdekében; biztosítva azok finanszírozhatóságát és a lakosság elöregedése által kiváltott hatások kezelhetőségét; fenntartja, hogy különös figyelmet kell fordítani az idős nőkre, akik a kirekesztés és a szegénység tekintetében sérülékenyebbek;

53.   felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen összehasonlító elemzést az egyes tagállamokban működő, a nőkre vonatkozó különféle nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszerekről azon legjobb gyakorlatok beazonosítása céljából, amelyek előmozdítják a nők foglalkoztatását, és lehetővé teszik a család és a munka összehangolását;

54.   nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erőfeszítéseiket sürgősen összpontosítsák az idős munkavállalók alkalmazásának támogatására irányuló intézkedések alkalmazására, tekintettel arra, hogy számos tagállamban a törvényes nyugdíjkorhatár felemelését tervezik;

55.   úgy ítéli meg, hogy a nyugdíjkorhatárt betöltött személyek várható életkora és életminősége magasabb, mint valaha, és a tagállamoknak – együttműködve a szociális partnerekkel és a nemzeti hagyományok tiszteletben tartásával – támogatniuk és nem akadályozniuk kellene olyan közös normák és szabályok felállítását, amelyek a munkavállalók számára lehetővé teszik, hogy önkéntes alapon az adott tagállamban meghatározott nyugdíjkorhatáron túlmenően meghosszabbíthassák aktív életüket; kéri a Bizottságot, hogy végezzen összehasonlító tanulmányokat a tagállamok nyugdíjrendszerei között meglévő különbségekről és a tagállamok által tervezett reformok gazdasági és társadalmi hatásairól;

56.   kéri a tagállamokat olyan intézkedések bevezetésére, amelyek lehetővé teszik a nők munkavállalásának, szakmai előmenetelének és családi kötelezettségeik ellátásának összeegyeztetését, és kéri a tagállamokat továbbá, hogy küzdjenek a nőket a munkaerőpiacon és az oktatás terén sújtó makacs diszkriminációk és sztereotípiák ellen; emlékeztet a férfiak és a nők közötti egyenlőség elvére, valamint arra, hogy az azonos munkahelyen, azonos munkakörben dolgozók egyenlő fizetése az európai szociális modell sérthetetlen elemét képezi;

57.   ezért olyan munkajogi intézkedéseket kér, amelyek véglegesen megszüntetik a diszkrimináció e formáját, különösen a nők és férfiak eltérő bérezését, valamint kéri, hogy az állami költségvetésekben alkalmazzák a nemek közötti esélyegyenlőséget figyelembe vevő költségvetés-tervezést;

58.   emlékeztet arra, hogy a jó munkahelyi környezet a termelékenység egyik fontos tényezője; kéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő azokat a munkahelyi kezdeményezéseket, amelyek célja az idős munkavállalók baleseti kockázatainak csökkentése (nevezetesen a pszicho-szociális és a fizikai munkakörnyezet javítása révén), a munka tartalmának és szervezésének módosítása, a dolgozók testi egészségének, jó közérzetének és képességeinek általános javítása, valamint szakmai készségeik és szakismereteik megerősítése; kéri a vállalkozásokat, hogy fektessenek be a munkahelyi balesetek és a szakmai egészségi ártalmak megelőzésébe, a munkahelyi orvosi ellátásba, a higiéniába és a társadalmi párbeszédbe;

59.   hangsúlyozza, hogy a lényeg a munkahely megközelítésének biztonsága az idős és fogyatékkal élő személyek számára, a kielégítő infrastruktúrának és az egyéni szükségletekhez igazodó különleges felszerelések rendelkezésre bocsátásának köszönhetően; hangsúlyozza egyúttal, hogy a megközelíthető munkakörnyezet lehetővé teszi az idős személyek számára az önálló életet, és ez hozzájárul az ápolás céljából létrehozott állami intézmények kiadásainak csökkentéséhez;

60.   kéri a tagállamot olyan jog bevezetésére, amelynek megfelelően rugalmas munkaidőt vagy részmunkaidőt nemcsak szülők kérhetnek, hanem olyan idős munkavállalók is, akik feltételezhetően családi kötelezettségeket látnak el;

61.   hangsúlyozza a kis- és középvállalkozások mint elsődleges foglalkoztatási forrás szerepét az Unióban;

62.   megjegyzi, hogy a szolgáltatási ágazatban foglalkoztatják a legtöbb nőt, bevándorlót és idős munkavállalót; kéri, hogy sürgősen valósítsák meg a szolgáltatások belső piacát;

A nemzedékek és a területek közötti szolidaritás kihívása

63.   emlékeztet arra, hogy a nemzedékek közötti szolidaritás az európai szociális modellek megkülönböztető elve, amely azon alapul, hogy az aktív népesség felvállalja a helyettesítő jövedelmeket, az inaktív népesség (gyermekek, fiatalok, eltartott személyek és idősek) védelmének és egészségügyi ellátásának költségeit; hangsúlyozza, hogy a szolidaritás elvét fenn kell tartani a demográfiai egyensúly előrelátható megbomlása ellenére is;

64.   hangsúlyozza a közhatóságok aktív beavatkozásának jelentőségét, mindenekelőtt az általános érdekű szociális szolgáltatások jelenléte révén mind a családokban és a fiatal gyermekek mellett, mind pedig az idős személyek és valamennyi rászoruló személy elhelyezése és ápolása által; úgy véli, hogy az ezekhez a szolgáltatásokhoz való hozzáférés az alapvető jogok egyike; kéri a Bizottságot, hogy garantálja az általános érdekű szociális szolgáltatások jogbiztonságát a közösségi jogban, mindenki számára biztosítva a hozzáférést és érvényesítve a szolidaritás elvét;

65.   hangsúlyozza az információcsere fontosságát a tagállamok között, és felszólít a legjobb gyakorlatok cseréjére abban a tekintetben, miként tudnának az egészségügyi rendszerek a legjobban felkészülni az elöregedő lakosság megnövekedett igényeire; megjegyzi ezzel összefüggésben, hogy a lakosság elöregedése miatt növekedni fognak a közkiadások az egészségügy terén, az idősebbé válással ugyanis egyértelműen súlyosbodnak a fogyatékosságok és a betegségek, különösen az igen idős (80 évesnél idősebb) személyek esetében, akiknek létszáma az elkövetkező évtizedekben erőteljesen gyarapodni fog;

66.   felhívja a tagállamokat, hogy foganatosítsanak szigorúbb intézkedéseket az adókijátszás és a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát biztosító társadalombiztosítási járulékok megfizetésének elkerülése ellen; úgy ítéli meg, hogy a tagállamoknak aktív és hatékony munkaügyi politikát kell kialakítaniuk, és szorgalmazza, hogy irányozzanak elő rugalmas rendszereket és adjanak lehetőséget a személyes választásra a nyugdíjba vonulás pillanatában (a nyugdíjkorhatár felett), ösztönző mechanizmusok révén a továbbra is munkában maradni kívánó dolgozók számára;

67.   emlékeztet arra, hogy az idős személyek jelentősen hozzájárulnak a társadalmi és a gazdasági kohézióhoz, és aktív részvételük a családi és nemzedékek közötti szolidáris kapcsolatokban megerősíti a családi kötelékeken belüli erőforrások átcsoportosításának szerepét; másrészt azonban úgy ítéli meg, hogy a társadalom számára hasznos tevékenységekben való részvételüket meg kell könnyíteni; végezetül az a véleménye, hogy a javak és szolgáltatások fogyasztása, a szórakoztatás, a betegápolás, a jóléti szolgáltatások igénybevétele a gyorsan terjeszkedő gazdasági ágazatok egyike, és a gazdagság új, "szürke aranynak" is nevezett forrása; kéri tehát a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és fejlesszék tovább az idős személyek gazdasági és szociális életben való részvételét, különös figyelmet fordítva megfelelő fizikai állapotukra, valamint jó szociális és anyagi életkörülményeikre;

68.   kéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az idős személyek szerepét a nemzedékek közötti szolidaritás fenntartásában, és a helyi partnerekkel együttműködve könnyítsék meg részvételüket a társadalmilag hasznos önkéntes tevékenységekben, például az oktatási, kulturális és vállalkozói élet terén;

69.   hangsúlyozza az önkéntesség jelentőségét, ami számos személynek teszi lehetővé a munkaerőpiacra való visszatérést; bátorítja a kormányokat, hogy ellenszolgáltatás fejében könnyítsék meg az idős személyek önkéntes munkavállalását;

70.   emlékeztet arra, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások, többek között a kiskorú gyermekek elhelyezése, egészségügyi ápolása és oktatása megkönnyíti a szülők elhelyezkedését a munkaerőpiacon, és hozzájárul a szegénység ellen vívott küzdelem sikeréhez, különösen azokban az esetekben, ahol a gyermekeket egyetlen szülő tartja el; meggyőződése, hogy ezek a szolgáltatások alapvető fontosságúak ahhoz, hogy az Unió képes legyen szembenézni a demográfiai kihívásokkal; másfelől, az általános érdekű szociális szolgáltatások a munkahelyteremtés révén serkentik a helyi és regionális gazdaság fejlődését, és hozzájárulnak az Unió versenyképességéhez; ebből a szempontból úgy véli, hogy feltétlenül el kell végezni az általános érdekű gazdasági szociális szolgáltatások azonosítását, és fel kell mérni szociális és gazdasági hatásaikat; kéri a barcelonai célkitűzések terén történt előrehaladás objektív mérését lehetővé tevő minőségi mutatók felállítását; hangsúlyozza, hogy az idős és rászoruló személyek javát szolgáló általános érdekű gazdasági szociális szolgáltatásoknak is ezzel egyenértékű figyelmet és kezelést kell élvezniük;

71.   hangsúlyozza, hogy a csökkenő népességű régiókban az önkéntes szektor és a szociális hálózatok jelentősen hozzájárulnak a helyi lakosság igényeinek kielégítéséhez, de nem helyettesíthetik az általános érdekű szolgáltatásokat nyújtó közintézmények által betöltött nélkülözhetetlen szerepet a régiókban; úgy véli, hogy el kell ismerni az ilyen állampolgári szerepvállalásokat, és az érintett szervezeteket regionális politikai partnerként támogatni kell; hangsúlyozza, hogy így olyan tanulási folyamatok indulnak meg, amelyek képessé teszik az adott régiót, hogy eleget tegyen a demográfiai változások által előidézett kihívásoknak;

72.   bátorítja a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy ebből a célból vegyék igénybe a strukturális alapokat; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet(12) területi együttműködése keretében (annak 7. cikkének (3) bekezdése alapján) támogassa a tapasztalatcseréket olyan régiók között, amelyekben az "ezüst gazdaság/idősek gazdasága" fontos szerepet tölt be vagy fog betölteni;

73.   széles körű vitára szólít fel a mindenki számára megfelelő nyugdíjhoz való jogra vonatkozóan, amely jog az időskorú népesség fizetőképességének, méltóságának és társadalmi beilleszkedésének feltétele; emlékeztet arra, hogy az idős személyek az önkéntes feladatvállalásukkal és a családban betöltött szerepük révén jelentősen hozzájárulnak a társadalmi kohézióhoz;

74.   kéri a tagállamokat, hogy összehangoltan gondolkodjanak azon lehetséges reformokról, amelyekkel biztosítható a nyugdíjrendszerek és a társadalombiztosítás fenntarthatósága; például olyan rendelkezések révén, melyek lehetővé teszik, hogy a nők anyasági szabadságát és az oktatási rendszerben eltöltött idejét figyelembe vegyék nyugdíjjogosultságuk kiszámításakor;

75.   kéri a tagállamokat, hogy amennyiben azt még nem tették meg, vizsgálják meg a nyugdíjfolyósítás és a munkában maradás ösztönzői közötti kapcsolatot, különös tekintettel a munka rugalmas szervezését illetően, a munkavállalás ellen ható valamennyi tényező kiküszöbölése érdekében;

76.   tudomásul veszi, hogy az európai társadalom elöregedése jelentős regionális egyenlőtlenségek között megy végbe, és hogy a demográfiai változásokra vonatkozó nemzeti adatok mögött más-más helyi valóságok húzódnak meg, ezért olykor nehéz azonosítani az infrastrukturális szükségleteket és a központi kormányzatok által juttatandó szükséges pénzügyi átutalásokat; kéri a Bizottságot, hogy járuljon hozzá a demográfiai tendenciákra vonatkozó statisztikai adatok minőségének és megbízhatóságának javításához, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel és még 2014 előtt vigyék véghez azt a folyamatot, amely a munkaerő maradéktalanul szabad áramlását tűzte ki célul az Unióban;

77.   ösztönzi a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva törekedjenek a bevételek és a kiadások költségvetési egyensúlyának megőrzésére nyugdíjrendszerükben, és elismerően nyilatkozik azokról a tagállamokról, amelyek a jövőbeli nyugdíjkifizetésekre évente költségvetési előirányzatot helyeznek tartalékba;

78.   megállapítja, hogy a demográfiai változások egyes régiókra gyakorolt hatása súlyos, valamint különböző alkalmazkodási stratégiákat tesznek szükségessé attól függően, hogy a bevándorlás által jellemzett régióról vagy hanyatló régióról van szó; megállapítja, hogy a fogyatkozó népességű, többnyire vidéki régiókban az életminőség mást jelent, mint a növekvő népességű régiókban, és ezért úgy véli, hogy különböző támogatási stratégiákra van szükség;

79.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a generációs dimenziót az európai térségek szolidaritása tekintetében, és vegyék tekintetbe a különböző demográfiai tendenciák nagy kiterjedésű területi hatásait az Európai Unióban; hangsúlyozza, hogy ezek a hatások a lakáshelyzet és az infrastruktúra terén jelentősek, különösen a városi övezetekben, ahol valószínűleg a migráns lakosság arányának növekedése és erőteljes koncentrációja várható a jövőben; hangsúlyozza egyúttal a lakosság elöregedése által érintett régiókban helyi szinten jelentkező sajátos szükségleteket a közelben nyújtott szolgáltatásokba történő befektetések tekintetében, amelyek az idős személyek szükségleteit elégítik ki és a lehető leghosszabb ideig biztosítják számukra az önállóságot és a függetlenséget; javasolja, hogy a strukturális alapok odaítélésekor és az Európai Szociális Alap által szolgáltatásnyújtás jogcímén a helyi szociális tőke mozgósítása céljából kínált lehetőségek kialakításakor vegyék tekintetbe ezeket a befektetési igényeket is; kéri azok fenntartását 2013 után is; felhívja a figyelmet arra, hogy az elvándorlás által érintett régiókban a foglalkoztatást, a képzést és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést célzó beruházások révén gondoskodni kell a természetes demográfiai egyensúly fenntartásáról;

80.   javasolja a Bizottságnak, hogy a területi együttműködés részeként támogasson egy olyan Európa-szintű hálózatot, amelyben a regionális és helyi hatóságok régiók és a civil társadalmi szervezetek a demográfiai változásokból eredő problémák megoldása során tanulhatnak egymástól;

81.   bátorítja a tagállamokat olyan tervezetek előmozdítására, amelyek célja az idősebb nemzedékhez tartozó munkavállalóknak a fiatal dolgozókkal való közös munkavégzése, a szakértelem átadása és a tapasztalatszerzés érdekében; kéri a Bizottságot, hogy könnyítse meg az e téren bevált gyakorlatok cseréjét;

82.   kéri a tagállamokat, hogy támogassák az elvándorlással sújtott régiókat az általános érdekű szolgáltatások (pl. oktatás – beleértve az iskola-előkészítést és gyermekgondozást –, jóléti és egészségügyi szolgáltatások, valamint postai szolgáltatások) magas szintje, továbbá a (pl. tömegközlekedéshez, közlekedési infrastruktúrához és távközlő hálózatokhoz való) hozzáférés szavatolásával, valamint biztosítsák a gazdasági részvételt és készségeket (pl. az élethosszig tartó tanulás módszereit és az új technológiák alkalmazását, az azokba történő beruházást is tartalmazó képzés révén); sürgeti, hogy az e feladatok teljesítéséhez szükséges gyakorlati keretfeltételeket a helyi igényekhez és a helyi szereplőkhöz igazítsák, illetve javítsák azok alkalmazhatóságát; különösen felhívja a figyelmet a szigetek, határterületek, hegyvidéki térségek és más legkülső régiók helyzetére;

83.   üdvözli az Európai Integrációs Alap létrehozására irányuló javaslatot; felszólítja a kohéziós és a vidékfejlesztési politika kidolgozásáért és kezeléséért felelős illetékes nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy működjenek még szorosabban együtt annak érdekében, hogy a csökkenő népességű vidéki régiók élet- és munkakörülményeinek javításával arra bátorítsák az embereket, hogy költözzenek e régiókba;

84.   üdvözli, hogy a Bizottság a társadalmi és gazdasági kohézióról szóló negyedik jelentésében a fokozódó demográfiai egyensúlyhiányt az előtte álló egyik kihívásként azonosította; érdeklődéssel várja a társadalmi konzultációk eredményeit és a következő programozási időszakban a regionális politika által betöltött szerep meghatározását a demográfiai változás hátrányos hatásainak leküzdésében;

85.   emlékezteti a tagállamokat arra, hogy az önkéntes ápolókat – különösen az idősebbeket – többszörösen is hátrányok érik; javasolja, hogy több támogatást kínáljanak ezen személyek számára annak érdekében, hogy képesek legyenek leküzdeni a munkavállalásuk tekintetében jelentkező számos akadályt;

86.   úgy véli, hogy a városi övezetekben, a külvárosokban és a hátrányos helyzetű vidéki övezetekben a demográfiai tendenciák valószínűleg az elnéptelenedés irányába mutatnak, amely meghatározó következményekkel jár majd a lakáshelyzetre és az infrastruktúrákra;

87.   felhívja a tagállamokat, hogy a városfejlesztési és városrendezési projektek keretében bocsássanak több megfelelő lakást a családok – elsősorban az egyszülős családok és az időskorúak – rendelkezésére, például "generációk közötti projektek" formájában;

88.   hangsúlyozza, hogy a világszinten felborult demográfiai egyensúly felerősítheti a fejlődési egyenlőtlenségeket és a migrációs nyomást; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezeket az elemeket vegyék bele a közös fejlesztést célzó bevándorlási politikáikba;

Az integrált bevándorlás kihívása

89.   megjegyzi, hogy a bevándorláshoz való folyamodás jelenleg az Unió demográfiájának egyik eleme lehet, gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból pozitív hozzájárulás és a jövőben is az lesz; következésképpen felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, valamint a szociális partnereket, hogy dolgozzanak ki egy békés és ésszerű megközelítést a bevándorlás kérdésére vonatkozóan az idegengyűlölő és rasszista véleményekkel és magatartással való szembeszegülés érdekében, és mozdítsák elő a migránsok teljes és hatékony társadalmi integrációját ;

90.   elismeri ugyanakkor, hogy a migráció – különösen az elvándorlással sújtott régiók számára – egyúttal lehetőséget is kínál a demográfiai változások negatív hatásainak orvoslására is, és kéri következésképpen a tagállamokat, hogy a migránsok integrációját stratégiai jelentőségű politikai intézkedésként vegyék tekintetbe;

91.   úgy véli, hogy az integrációs politikákat meg kell erősíteni az EU tagállamaiban, a migránsok Unióban való letelepedésének megkönnyítése érdekében; üdvözli ezért a "Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása" általános programon belül a Harmadik Országok Állampolgárainak Beilleszkedését Segítő Európai Alap 2007–2013 közötti időszakra történő létrehozásáról szóló 2007. június 25-i, 2007/435/EK tanácsi határozatot(13) és bízik abban, hogy hozzá fog járulni a migránsok EU-ba való társadalmi és gazdasági beilleszkedésének elősegítéséhez;

92.   hangsúlyozza, hogy a bevándorlási politikák tagállamok közötti meghatározására és összehangolására van szükség azért, miközben egyenlő élet- és munkakörülményeket garantálnak a bevándorlók számára; felhívja a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra és a lehető leghamarabb nyújtson be célzott stratégiát és intézkedéseket a gazdasági bevándorlással kapcsolatban;

93.   hangsúlyozza, hogy sürgető szükség van a tagállamok bevándorlási politikájának jobb összehangolására, a bevándorlók társadalomba és a törvényes gazdaságba való jobb integrálásának, valamint jogi és szociális biztonságuknak (többek között a nyugdíjra való jogosultságuknak) garantálása érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy folytassanak elkötelezett küzdelmet az emberkereskedelem és az illegális munkaközvetítő hálózatok ellen, és sújtsák büntetésekkel azokat a munkaadókat, akik szabálytalan státuszú dolgozókat vesznek fel és/vagy alkalmaznak, de ennek során e rejtett munkavállalókat ne vonják büntetőjogi felelősségre; üdvözli az illegális munka ellen, valamint az illegális bevándorlók kihasználása és az őket sújtó méltatlan életkörülmények ellen irányuló európai kezdeményezést;

94.   elismeri e tekintetben a városok sajátos szerepét, hiszen a bevándorlók többsége városlakó, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak figyelembe kell venniük a városi övezetek hatását a bevándorlási politikákra nézve, és a városokat szorosan be kell vonniuk az ezen politikák kidolgozásába és végrehajtásába; érdeklődéssel veszi tudomásul a Bizottság és az EUROCITIES által 2006-ban útjára indított, "Integrating Cities" elnevezésű folyamatot, valamint a 2007. november 6-án aláírt, integrációról szóló Milánói Nyilatkozatot, amelyek célja a párbeszéd folytatásának biztosítása a városok között az integráció terén alkalmazandó közös elvekről;

95.   hangsúlyozza, hogy az Európai Unión belüli jogszerű migrációnak a migránsok számára kedvezőnek kell lennie, és származási országuk számára nem jelenthet terhet; ösztönzi a tagállamokat, hogy bővítsék a bevándorlóknak szánt integrációs intézkedéseket;

96.   üdvözli a Bizottság és a tagállamok kezdeményezését, amely szerint tekintetbe kívánják venni a bevándorlás jelenségének világméretű mivoltát, és az Unióba irányuló gazdasági migráció következményeit a származási országok fejlődésére nézve; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a migráns munkavállalók származási országából történő agyelszívás kockázatát; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ezen jelenség elleni küzdelemben érintett országokkal együttműködve hozzanak hatékony intézkedéseket;

97.   hangsúlyozza, hogy a bevándorlás emberi dimenziója nem tűnhet el a szigorúan gazdasági megfontolások árnyékában, és a családegyesítés választásának lehetőségét nyitva kell hagyni azon migránsok előtt, akik élni kívánnak ezzel; széles körű együttműködésre szólít fel az európai bevándorlási, a foglalkoztatási, a szociális és az oktatási és a regionális politikák között;

98.   emlékeztet arra, hogy a bevándorlók jövedelme igen nagy mértékben lehetővé teszi az idős emberek megélhetését a fejlődő országokban;

99.   hangsúlyozza, hogy a bevándorlási politikát a diszkrimináció elleni küzdelem eszközeként kell felfogni, és céljául a jogi, szociális és közösségi egyenlőség magasabb szintű érvényesítését kell kitűzni mind az Európában már jelen levő, mind pedig a jövőben érkező bevándorlók esetében;

100.   úgy véli, hogy a bevándorló munkavállalót elkísérő családtagoknak tartózkodási engedélyt és – szükség esetén – munkavállalási engedélyt kell adni;

101.   hangsúlyozza a migráns nők fontos szerepét, és kéri a tagállamokat, hogy kezeljék őket megfelelő helyen az integrációs politikákban, valamint biztosítsák számukra az őket megillető valamennyi jogot;

102.   kéri a tagállamokat, hogy a következő csúcstalálkozó napirendjére vegyenek fel egy, a demográfiai változásokról, valamint többek között az aktív munka melletti öregedés, a fiatalok alkalmazása, a családpolitika és a migránsok beilleszkedése területein megfelelőnek bizonyult gyakorlatokról folytatandó eszmecserét;

103.   üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, mely szerint kétévente helyzetjelentést készít az Európai Demográfiai Fórummal összeköttetésben; szeretné, ha e jelentés az egyes tagállamokban az érintett területeken megvalósított politikák hatását is felmérné; támogatja a Bizottság szándékát, amely szerint kétévente külön fejezetet szentelne jelentésében a terméketlenség kérdésének, és egy új fejezetet iktatna be a jelentésbe az Unió felkészüléséről a demográfiai változásokra; bátorítja a Bizottságot olyan mutatókból álló rendszer felállítására, amelynek célja a demográfiai változások figyelemmel kísérése és elemzése a különböző tagállamok és az Unió szintjén egyaránt;

104.   megjegyzi, hogy Európa demokratikus jövője új nehézségeket támaszt azon demokratikus mechanizmusok és csatornák szintjén, amelyek közvetítésével a sokszínűség hangja meghallható, és a politikai döntéshozatalban is kellő súllyal megjelenik; úgy ítéli meg, hogy egy elöregedő társadalomban a központi kérdés a közös jövőt – és ennélfogva a közösség politikai jövőjét is – képviselő kiskorúak politikai képviselete, akiknek hangját ma még nem hallgatják meg, és a döntéshozatal során egyáltalán nem veszik figyelembe; megállapítja, hogy a bevándorlók esetében nehézséget okoz mind a felnőttek, mind utódaik számára, hogy meghallgatásra találjanak; véleménye szerint azon társadalmi csoportok szóhoz jutása és politikai képviselete, akik ma még ezektől a jogoktól meg vannak fosztva – különös tekintettel a kiskorúaké – olyan alapvető fontosságú kérdés, amelyet széles körben meg kell vitatni és el kell mélyíteni;

105.   bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat az Unió polgárainak fogékonyabbá tételében a demográfiai kihívások iránt, például tájékoztatási kampányok és kísérleti projektek révén;

o
o   o

106.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 115., 1997.04.14., 238. o. (2) HL C 104., 1998.4.6., 222. o. (3) HL C 232., 2001.8.17., 381. o. (4) HL C 292. E, 2006.12.1., 131. o. (5) HL C 305. E, 2006.12.14., 141. o. (6) HL C 161., 2007.7.13., 66. o. (7) HL L 204., 2006.07.26., 23. o. (8) HL L 348., 1992.11.28., 1. o. (9) HL L 145., 1996.06.19., 4. o. (10) HL L 14., 1998.01.20., 9. o. (11) HL L 303., 2000.12.2., 16. o. (12) HL L 210., 2006.7.31., 25. o. (13) HL L 168., 2007.6.28., 18. o.

Az Európai Parlament 2008. február 21-i állásfoglalása az Afrikával való nemzetközi tudományos együttműködés fejlesztését célzó támogató intézkedések fontosságáról

P6_TA(2008)0067 B6-0078/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a legutóbbi, 2007. december 8-9-i EU-Afrika csúcstalálkozóra, az EU-Afrika stratégiai partnerségre és a 2008–2010 közötti időszakra szóló cselekvési tervre,

–   tekintettel a 2008. január 31-i "Az Európai Kutatási Térség: új perspektívák" című állásfoglalására(1),

–   tekintettel az energiatechnológiának az éghajlatváltozás elleni küzdelemben betöltött szerepére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

1.   elismeri, hogy az afrikai politikai döntéshozók egyre növekvő mértékben helyezik előtérbe a tudományt és a technológiát, valamint a fejlesztési célú innovációt;

2.   elismeri az "Új Partnerség Afrika Fejlesztéséért" (NEPAD) program, annak tudományos és technológiai cselekvési tervének, és az Afrikai Unió tudományos és technológiai programjainak értékes hozzájárulását, és kéri azok jobb végrehajtását és fejlesztését, valamint az ehhez kapcsolódó intézkedések bővítését;

3.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy növekedjen az afrikai kutatók részvétele a nemzetközi együttműködéssel megvalósuló tudományos és kutatási és fejlesztési (K+F) projektekben a K+F ismeretek Afrikában tartása és ott megvalósuló fejlesztése érdekében, különösen az élelmiszer-, az egészségügyi és az energiaágazathoz hasonló konkrét szektorokban;

4.   emlékeztet arra, hogy a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram(2) kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az elhanyagolt betegségeknek, és úgy véli, hogy különleges hangsúlyt kell fektetni az AIDS-kutatásokra az afrikai országokban;

5.   felhív az Afrikai Unió és az afrikai tudományos közösség útmutatásainak megfelelően a meglévő kutatási infrastruktúrák – többek között a NEPAD tudományos és technológiai irodájának, az Afrikai Unió programjainak és a K+F projektek – megerősítésére, különösen az élelmiszer-, az egészségügyi és az energiaágazathoz hasonló konkrét szektorokban;

6.   sürgeti a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az Afrikával való tudományos és technológiai együttműködést, amely mielőbb garantálja a tudás és a technológia valódi és átfogó fejlődését magukban az afrikai országokban;

7.   megjegyzi, hogy a tudományos előrehaladás hozzájárul a Millenniumi Fejlesztési Célokban előirányzott gazdasági és társadalmi fejlődéshez; különösen az Európai Uniót kéri, hogy helyezze az éghajlatváltozást az Afrikával való tudományos és technológiai együttműködés előterébe, elsősorban az Afrikában rendelkezésre álló hatalmas megújuló energiaforrások, különösen a napenergia kihasználásával;

8.   sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák a K+F projekteket, a tudás és a technológia átadását az EU és Afrika között az azonnali és hosszú távú fenntartható fejlődési célok elérése, és az ennek megfelelő politika valamint erőforrások kialakítása érdekében egy új átfogó cselekvési keret révén;

9.   kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy biztosítsák az EU nemzetközi tudományos és technológiai politikája és az afrikai országok alapvető szükségletei közötti nagyobb összhangot, amely a tudomány és a diplomácia új, globális keretének Afrikával történő létrehozásához vezet;

10.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, valamint az ENSZ-nek.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0029. (2) HL L 412., 2006.12.30., 1. o.

Az Európai Parlament 2008. február 21-i állásfoglalása a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentésről (2007/2148(INI))

P6_TA(2008)0068 A6-0023/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentésre (COM(2007)0273) ("negyedik kohéziós jelentés"),

−   tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, "A legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról: eredmények és kilátások" című közleményre (COM(2007)0507),

−   tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 158. és 159. cikkére, valamint 299. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel az EU területfejlesztési menetrendjére és a fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Chartára, valamint az EU területfejlesztési menetrendjének végrehajtására vonatkozó első cselekvési programra,

–   tekintettel az Európai Területi Tervezési Megfigyelő Hálózat (ESPON) "Területi fejlődések – területi forgatókönyvek Európáért" című dokumentumról szóló jelentésére és az Európai Parlament "Regionális eltérések és kohézió: stratégiák a jövőért" című dokumentumról szóló jelentésére,

–   tekintettel a Régiók Bizottságának 2007. november 28-i (COTER-IV-011) és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2007. december 12-i (CESE 1712/2007), a negyedik kohéziós jelentésről szóló véleményére,

–   tekintettel a strukturális politikáknak az EU kohéziójára gyakorolt hatásairól és következményeiről szóló 2007. május 23-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel 2007. július 12-i állásfoglalására a kohéziós politika szerepéről és hatékonyságáról a különbségek csökkentése tekintetében az EU legszegényebb régióiban(2),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére és 112. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és a Halászati Bizottság véleményeire (A6-0023/2008),

A.   mivel továbbra is szükséges egy átfogó európai kohéziós politika a számos európai régióban meglévő jelentős eltérések tartóssága, valamint a sajátos szerkezeti problémák miatt, amely helyzetet súlyosbította az Unió nemrég történt bővítése,

B.   mivel az EU kohéziós politikája az európai integrációs folyamat alappillére marad, és mivel fontos szerepet játszik a különbségek és fejlődési hiányosságok csökkentésében,

C.   mivel az euroszkepticizmus növekedése és a régiók közötti és azokon belüli területi eltérések növekedése között kézzelfogható kapcsolat van, ami igazolja a gazdasági, társadalmi és területi kohézió szükségességét a konvergencia erősítéséhez és az Európai Unió legitimitásának megalapozásához, amely a helyszíneken látható regionális politika révén történik; mivel a regionális és helyi hatóságoknak, valamint a helyi szereplőknek központi szerepet kell játszaniuk abban, hogy az EU tevékenységeit közelebb hozzák az emberekhez, valamint hogy végrehajtsák a regionális politikát, amelynek eredményeit hatékonyabban kell közzétenni,

D.   mivel, hozzáadott értékére figyelemmel, a kohéziós politika a kézzelfogható haszon lehetőségét nyújtja minden – különösen a fejlődési késedelemben lévő – régió számára a hosszú távú foglalkoztatás és a helyi lakosság magasabb életszínvonala terén, valamint hozzájárul a versenyképesség fokozásához, az igazgatási képességek megerősítéséhez és a decentralizált irányítás biztosításához; mivel ennek fényében el kell vetni minden kísérletet, amely e politika újbóli nemzetivé tételére irányul,

E.   mivel a Lisszaboni Szerződés, amelyet az állam- és kormányfők 2007. október 18-án hagytak jóvá és 2007. december 13-án írtak alá, a területi kohéziót – a gazdasági és társadalmi kohézió mellett – az Unió alapvető célkitűzései között szentesíti,

F.   mivel a jövőben biztosítani kell a kohéziós politika megnövekedett pénzügyi forrásait, hogy szembenézzenek az olyan előre látható új, területi hatással bíró kihívásokkal, mint amilyen a demográfiai változás, a városok nagy népsűrűsége, a szegregáció, a migrációs helyváltoztatások – amelyek különösen problematikusak a vidéki és periferikus területeken –, a globalizációhoz való alkalmazkodás, az éghajlatváltozás, az energiaellátás, valamint a vidéki területek lassú felzárkózási folyamata; mivel ezekkel a kihívásokkal kizárólag akkor lehet megbirkózni, ha e célból a jövőben elismerik a kohéziós politika óriási jelentőségét;

A kohézió helyzetével kapcsolatos ellentétes adatok a 27 tagállammal rendelkező Európai Unióban

1.   kedvezően fogadja ezt, az előzőeknél részletesebb, különböző mutatókon alapuló jelentést, amely például az Egyesült Államokra, Japánra, Kínára és Indiára vonatkozó, összevetésre alkalmas és hasznos adatokat szolgáltat, tükrözve azt a nemzetközi kontextust, amelyben az EU gazdaságai működnek;

2.   sajnálja ugyanakkor a keresztinformációk és a különböző NUTS-szintekről származó összehasonlítható adatok hiányát, amelyek hozzájárulnának a növekedés és a konvergencia fenntarthatóságának jobb megértéséhez; ezért jobb statisztikai eszközöket kér, így például az egy főre jutó GDP mellett olyan új mutatókat, amelyeket már sikeresen alkalmaztak a negyedik kohéziós jelentés alkalmával, és amelyek lehetővé tennék, hogy az adott területen pontosabban mérjék a gazdasági, társadalmi és területi kohézió fokát, valamint lehetővé tennék a helyi tevékenységek kohéziós politikához való konkrét hozzájárulását; úgy véli, hogy ennek érdekében szükséges az ESPON kapacitásainak megerősítése;

3.   rámutat a tagállamok strukturális előirányzatok elfogadásával kapcsolatos késlekedéseire és felkér a helyzet javítására vonatkozó intézkedések megtételére; megjegyzi azonban, hogy még túl korai lenne értékelni a kohéziós politika eredményeit az új tagállamokban; üdvözöl minden a kohéziós politika hatékonyságának növelésére és a túlzott bürokrácia mérséklésére vonatkozó erőfeszítést, valamint felhív e politika szisztematikus értékelésére; ismételten határozottan kiáll a Bizottság által elindított "európai átláthatósági kezdeményezés'mellett, amely 2008-tól kezdve közzéteszi a strukturális finanszírozás kedvezményezettjeit;

4.   üdvözli azt a tényt, hogy a régi kohéziós országok – Görögország, Spanyolország, Portugália, Írország – rendkívül sikeresen zárkóztak fel, jelentős növekedést könyvelve el a 2000–2006-os időszakban, azonban emlékeztet arra, hogy növekedésük ellenére a régióik közötti különbségek jelentősek, és továbbra is vannak mélyen gyökerező szerkezeti problémák;

5.   üdvözli az új tagállamokban jegyzett magas növekedési arányt, de megállapítja, hogy gazdasági konvergenciájukat csak közép- vagy hosszú távra lehet előirányozni, továbbá hogy ez a némely ilyen országban a kiindulópontot képező, igen alacsony egy főre jutó GDP miatt hosszú folyamat lesz,

6.   üdvözli, hogy a Bizottság újból megerősítette, hogy a kohéziós politika lényeges szerepet játszik valamennyi tagállam azon képességének megerősítésében, hogy harmonikusan fejlődjenek, valamint hogy új és életképes munkahelyeket teremtsenek, amint azt a 2. célkitűzés alá tartozó számos régióban a kohéziós politika kiemelkedő eredményei tanúsítják;

7.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az országok közötti konvergencia gyakran elrejti a régiók közötti és az egyes régiókon belüli eltérések növekedését; megjegyzi, hogy a regionális és helyi eltérések növekedése több területen is megfigyelhető, mind a foglalkoztatás, a termelékenység, a jövedelmek, az oktatási szint, mind pedig az innovatív kapacitás terén; hangsúlyozza a területi együttműködés ezen problémák leküzdésében betöltött szerepét;

8.   kiemeli például, hogy a régiók versenyképessége nagyban függ a termelékenységtől, a piacokhoz való hozzáféréstől és a munkaerő képzettségi szintjétől, amely jelentősebb különbségeket mutat a régiók között, mint a tagállamok között; megállapítja továbbá, hogy az intézményi tényezőket egyre inkább kulcsfontosságúnak tartják a versenyképességben, e tényezők között szerepel a vállalkozási kultúra formájában biztosított társadalmi tőke és az olyan, mindenki által követett magatartási normák, amelyek megkönnyítik az együttműködést és a vállalkozást, valamint fokozzák a közigazgatás hatékonyságát is;

9.   megállapítja e tekintetben, hogy egyes fejlett és néhány kevésbé fejlett régió kezd több, a fejlődési potenciál tekintetében erőteljes területi hatással bíró problémát tapasztalni, így például az alacsony gazdasági növekedési rátát, a csökkenő termelékenységet és foglalkoztatást, valamint a népesség elöregedését,

10.   megállapítja, hogy míg az erős növekedésnek köszönhetően egyes tagállamokban megvalósulhatott a teljes foglalkoztatás és az egy lakosra eső GDP növekedése, addig más országokban az egyes társadalmi csoportok közötti különbségek nőttek, ami azt jelenti, hogy a népesség legrászorulóbb rétegei továbbra is társadalmi integrációt igényelnek;

11.   rámutat az oktatás szintjén jelentkező gyenge konvergenciára és a valódi oktatási szakadékra az Európai Unió és az Egyesült Államok között, ahol a 25 és 64 év közöttiek 29 %-a rendelkezik egyetemi diplomával, míg az Európai Unióban alig 16 %-uk; megjegyzi ugyanakkor, hogy a felsőfokú oktatásban diplomát szerző nők száma gyorsabban nő, mint a férfiaké;

12.   hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a kohéziós politika megvalósításának minden fázisába bevonják a nemek közötti egyenlőséget, az esélyegyenlőséget, valamint a fogyatékkal élő személyek és idős polgárok különleges szükségleteit;

13.   kiemeli a fővárosi régiók polarizációs hatását – ez a jelenség különösen szembeszökő az új tagállamokban –, mely régiók átlagosan az adott ország GDP-jének 32%-át állítják elő, miközben a lakosság mindössze 22%-át képviselik; megjegyzi, hogy ez a polarizáció a munkanélküliség arányának egyenlőtlenségét eredményezheti a városközpontokban;

14.   megállapítja, hogy a szabályozatlan urbanizáció demográfiai, gazdasági, társadalmi, közlekedési és környezeti egyensúlyhiányt teremthet egy behatárolt területen, és elővárosok kialakulásához, valamint a városoktól távol eső vidéki területek elnéptelenedéséhez vezethet; kéri ezért a Bizottságot, hogy tegyen konkrét javaslatokat ezen problémák leküzdésére;

15.   hangsúlyozza a hozzáférhetőség, valamint a központok és a külső negyedek közötti kapcsolatok terén meglévő regionális eltéréseket, ami a földrajzi és strukturális hátrányok, valamint a közlekedés infrastrukturájába történő befektetés és a lehetséges közlekedési kapcsolatok diverzifikációja hiányának eredménye; különösen hangsúlyozza, hogy a hegyvidéki és szigeti régiók, valamint a periférikus és az európai kontinenstől igen távol eső legkülső régiók elérhetőség tekintetében jelentős akadályokkal szembesülnek; kiemeli, hogy szükség van olyan intézkedések meghozására, amelyek fokozzák ezen régiók lehetőségeit, vonzerejét és fenntartható fejlődését;

16.   meglepődését fejezi ki a Bizottság negyedik kohéziós jelentésében szereplő kijelentése kapcsán, miszerint "nem tűnik úgy, hogy az elszigeteltség önmagában a fejlődés jelentős akadálya volna", és rámutat a szigeti régiók lakosságának e kijelentés miatti kifejezett csalódottságára, azon okból kifolyólag, hogy ők naponta szembesülnek az elszigeteltség negatív hatásaival és nehézségeivel;

A regionális politika és a lisszaboni stratégia

17.   hangsúlyozza az országok közötti hatalmas különbségeket a kutatásba és a fejlesztésbe beruházott összegek tekintetében, és megállapítja, hogy jelentős regionális eltérések vannak az innováció terén, amelyeket a negyedik kohéziós jelentésben mértek az innovációra vonatkozó regionális teljesítmény hasznos mutatója alapján;

18.   osztja a Bizottság véleményét, amely szerint a kohéziós politikának ösztönző hatása van a lisszaboni stratégiára azáltal, hogy a közberuházásokat azon projektek felé irányítja, amelyek egy dinamikus, a növekedést előidéző és az innovációnak kedvező gazdasági háló létrehozását támogatják a politikák és programok hatékonyabb harmonizációjával létrehozott szinergia alapján;

19.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az elkülönítés ellenére sem vették kellő mértékben figyelembe a kis-, mikro- és kézműves-vállalkozások innovációs potenciálját a kohéziós politika végrehajtása során; ennélfogva olyan aktív politika végrehajtására szólít fel, amely támogatja az innováció valamennyi formáját e vállalkozásokban, és arra is felkéri a Bizottságot, hogy teremtse meg a vállalkozások, a közszektor, az iskolák és egyetemek közötti kölcsönös együttműködés lehetőségeit annak érdekében, hogy a lisszaboni stratégia szellemében regionális innovációs klasztereket hozhassanak létre;

20.   rámutat arra, hogy a strukturális támogatás kiegyenlítő hatása magán társfinanszírozás alkalmazásával növelhető; felszólít a köz- és magánszféra közötti partnerségekre vonatkozó átlátható szabályok és szabványmegoldások gyors bevezetésére, amelyek lehetővé teszik a régiók számára, hogy magántőke bevonásával igyekezzenek elérni az állami célkitűzéseket;

21.   emlékeztet arra, hogy a kötelezettségvállalás automatikus visszavonási szabályát tiszteletben kell tartani annak érdekében, hogy az irányító hatóságokat a projektek gyors végrehajtására és finanszírozására sarkallják; ragaszkodik ahhoz, hogy az N+2 szabály (és az új tagállamok esetében a 2007–2013-as pénzügyi keret első három évében az N+3 szabály) elve érvényesüljön;

22.   emlékeztet arra, hogy a strukturális politikák végrehajtásában tapasztalható késések többek között a túlságosan szigorú eljárásoknak tudhatók be, ezért érdemes lenne megfontolni az eljárások egyszerűsítését, illetve az uniós és tagállami felelősségek és hatáskörök egyértelmű felosztását;

23.   megjegyzi, hogy a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozóan az előirányzatok elkülönítési rendszere az 1. célkitűzés (konvergencia) szerinti források 64%-át és a 2. célkitűzés (regionális versenyképesség és foglalkoztatás) szerinti források 80%-át fogja innovációs kiadások felé irányítani, vagyis az előző időszakhoz képest 55 milliárd euróval többet; megjegyzi, hogy az előirányzatok felhasználása attól függ, hogy a kevésbé fejlett régiók rendelkeznek-e elegendő kapacitással ahhoz, hogy kellő számú és olyan minőségű kutatási, fejlesztési és innovációs projekteket igazgassanak, amelyek biztosítják, hogy az előirányzatokat felhasználják és nem a kevésbé értékes befektetésekre fordítják;

24.   kéri a Bizottságot, hogy értékelje az elkülönítési rendszert és annak a regionális eltérések alakulására gyakorolt hatását, valamint ellenőrizze, hogy e rendszer – a prioritások meghatározásában – nem támogat-e egy túlzottan centralizált vagy "top down" megközelítést; reméli, hogy az értékelés a kohézió terén elért előrehaladásról szóló ötödik jelentés Bizottság általi, 2008-ban történő közzétételével kezdődik, amely jelentés, az előrejelzések szerint, a kohéziós politika és a lisszaboni stratégia növekedési és foglalkoztatási prioritásai közötti kapcsolatra fog összpontosítani valamennyi régió tekintetében;

25.   hangsúlyozza ennélfogva, hogy a kohéziós politika nem részesítheti előnyben a már dinamikus régiókat, ami így történne, ha az előirányzatokat szigorúan különítenék el; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés életbe lépésével a kohéziós politika – a lisszaboni stratégián túllépve – a gazdasági, társadalmi és területi kohézió három célkitűzését foglalja majd magában;

26.   kéri, hogy a területi dimenzió bevonása érdekében bővítsék ki a lisszaboni stratégiát, lehetővé téve így a régiók saját jellemzőinek figyelembevételét, ugyanakkor ösztönözve a transzeurópai szinergiát és együttműködést, valamint külön támogatást biztosítva a széles körű, újító tevékenységek létrehozása és végrehajtása számára;

27.   hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika hatálya nem korlátozódhat a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek teljesítésére; azon a véleményen van, hogy a területi kohéziónak a konvergencia-célkitűzés szerinti intézkedésekkel történő elérése a régiók hosszú távú versenyképességének előfeltétele; ennélfogva úgy véli, hogy a jövőben az 1. célkitűzést (konvergencia) és a 2. célkitűzést (regionális versenyképesség és foglalkoztatás), valamint a 3. célkitűzést is (európai területi együttműködés) úgy kell kezelni, mint egymást kiegészítő célkitűzéseket;

A területi kohézió: egy integrált megközelítésért

28.   kéri a Bizottságot, hogy foglalja bele a "területi kohézió" meghatározását a területi kohézióról szóló, – 2008 szeptemberére ütemezett – következő zöld könyvébe annak érdekében, hogy e közösségi politika terén további előrelépés történjen;

29.   hangsúlyozza a tényleges partnerség és egy valóban többszintű kormányzás megvalósításának fontosságát, ami minden közösségi, nemzeti, regionális és helyi szintet bevonna – a gazdasági és szociális partnerekkel történő konzultáció folytatásával – a regionális fejlesztési célkitűzések meghatározásába és végrehajtásába, biztosítva azt, hogy a cselekvési prioritások európai szinten meghatározott hatálya nem szűkül le, amennyiben azokat nemzeti, regionális vagy helyi szinten hajtják végre ("bottom-up" megközelítés), valamint a városfejlesztési politikával kapcsolatban gyakran előforduló helyzet, azaz a helyi fejlesztésekben és kohézióban érdekelt szereplők kizárása kockázatának elkerülése érdekében;

30.   javasolja, hogy részesítsék előnyben azokat a politikákat, amelyek a területek valódi több központú fejlesztését szolgálják oly módon, hogy enyhítik a fővárosokra nehezedő nyomást, és támogatják a másodlagos pólusok felemelkedését; úgy véli, hogy e tekintetben nem lehet figyelmen kívül hagyni a vidéki területek támogatását és a vidéki területeken elhelyezkedő kis- és közepes méretű városok által játszott fontos szerepet;

31.   felszólít arra, hogy tegyenek gyakorlati intézkedéseket a területileg hozzáférhető régiók és a területi hátrányokkal rendelkező régiók – nevezetesen a szigeti, a hegyvidéki, a ritkán lakott és peremterületek, valamint a határ menti régiók – közötti eltérések csökkentésére, elismerve ez utóbbiak hátrányos helyzetét, valamint különleges és tartós intézkedéseket hozva támogatásukra; újólag megerősíti az iránti eltökéltségét, hogy figyelembe veszi a legkülső régiók sajátos hátrányait;

32.   javasolja, hogy jobban kapcsolják össze a városi és vidéki problémákat; hangsúlyozza, hogy a vidéki területek fejlesztését össze kell hangolni a regionális politika keretén belül megvalósuló tevékenységekkel; aggodalmát fejezi ki ezzel összefüggésben a kohéziós és regionális fejlesztéssel kapcsolatos külön megközelítés alkalmazásának hasznossága miatt (az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapon keresztül); kéri, hogy készüljön tanulmány a vidékfejlesztést célzó támogatás a kötelező moduláció mechanizmusai segítségével történő növelésének következményeiről;

33.   figyelmeztet a politikák ágazatokra való bontásának veszélyeire, és előnyben részesíti egy integrált megközelítés kifejlesztését, amely meghatározza, hogy milyen szinergiák lehetségesek a kohéziós politika és a fő ágazati politikák – mint a közlekedésre, a mezőgazdaságra, a halászatra, a vidékfejlesztésre, a környezetvédelemre és az energiára vonatkozó politikák – között;

34.   felhívja a Bizottságot, hogy az eljövendő jelentéseiben elemezze, hogy a különböző eszközök és politikák – ideértve a kohéziós politikát is – milyen mértékben járultak hozzá a gazdasági és szociális kohézió terén végbement fejlődéshez; úgy véli, hogy az elért eredményeket és problémákat valamennyi fontosabb területen elemezni kell, különösen a lisszaboni stratégia vonatkozásában.

35.   elvárja, hogy a 2013-at követő kohéziós politikáról folyó viták azt eredményezzék, hogy a Közösség külső határain elhelyezkedő régiók különleges jelentőséggel bírnak a határokon átnyúló stabilitás és prosperitás biztosítása érdekében, ami végső soron nemcsak az EU határ menti régióinak fejlődéséhez, hanem a Közösség egésze számára nagyobb mértékű kohézióhoz és versenyképességhez fog vezetni.

36.   rámutat arra, hogy a fenntartható és kiegyensúlyozott növekedés céljából a "területi szegregáció" és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem egy, a helyi fejlesztésre, várostervezésre és helyi közszolgáltatásokra vonatkozó szélesebb körű igazgatási stratégia alá tartozó, körültekintő lakáspolitika támogatását teszi szükségessé.

37.   ezzel kapcsolatban üdvözli a területfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta végrehajtására irányuló cselekvési program elfogadását annak biztosítása érdekében, hogy a területi dimenzió jobban illeszkedjen valamennyi közpolitikába, közösségi, nemzeti és helyi szinten, és várja annak gyakorlati megvalósulását; tekintettel a gazdasági és társadalmi kohézió olyan irányú kiterjesztésére irányuló szándékra, hogy – amint az a Lisszaboni Szerződésben szerepel – egy területi összetevőt is magába foglaljon, megfelelő mutatókat kell kidolgozni a területi kohézió tartalmának meghatározására;

38.   üdvözli a Bizottság bejelentését a területi kohézióról szóló, – várhatóan 2008 szeptemberében elfogadásra kerülő – zöld könyv elkészítéséről, és kéri, hogy e zöld könyv tartalmazzon az integrált megközelítés végrehajtását célzó konkrét lépéseket;

39.   tudomásul veszi egy ellenőrzött együttműködés fontosságát a Parlament és a Régiók Bizottsága között a Parlament Regionális Fejlesztési Bizottsága közreműködésével a regionális politika jövőjének témakörében;

A kohéziós politika új kihívásai és az Európai Unió általános költségvetése

40.   úgy véli, hogy az Unió a jövőben egyre inkább szembesül majd olyan jelentős területi hatású új kihívásokkal, amelyek szaporítják a regionális fejlesztés útjában álló akadályokat, így például a demográfiai változások, a városok nagy népsűrűsége, a migrációs helyváltoztatások – amelyek különösen problémásak a vidéki és távoli területek számára –, az energiaellátás és az éghajlathoz kapcsolódó kérdések, valamint a globalizációhoz, továbbá a kibővítéshez és a szomszédsági politikákhoz kapcsolódó változásokhoz való igazodás; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a régiók ezen új kihívásokhoz való alkalmazkodásához kacsolódó kísérleti projektek fontosságát;

41.   felszólít az esetleges jövőbeni bővítések költségeinek és strukturális politikai hatásainak rendszeres elemzésére bármilyen csatlakozási tárgyalás megkezdése előtt, és reméli, hogy – a kötelezővé teendő előcsatlakozási eszközök kialakításában való részvételével – nagyobb szerepet játszhat a bővítési és szomszédsági politikában;

42.   hangsúlyozza az EU számos részében bekövetkező elnéptelenedés problémájának súlyosságát, mivel az többek között a népesség elöregedésével, a humántőke elveszésével, a tőke kiáramlásával és a drágább szolgáltatásokkal jár;

43.   úgy véli, hogy a demográfiai tendenciáknak jelentős területi hatása lehet, például egyes területek – különösen a kevésbé fejlett vidékiek – elnéptelenednek, miközben a városok népsűrűsége növekszik, és a társadalom elöregszik, vagy más területeken a helyi gazdaság fejlődik, ami problémáik megoldása érdekében szükségessé teszi az egyedi, innovatív stratégiák kidolgozását, valamint a különleges erőfeszítéseket az általános gazdasági érdekű szolgáltatások fenntartására és a magas színvonalú egyetemes szolgáltatások biztosítására;

44.   megállapítja, hogy az éghajlatváltozásnak különböző következményei lesznek – különösen az erdőtüzekhez, aszályokhoz és árvizekhez hasonló gyakoribb és súlyosabb természeti katasztrófák formájában –, amelyek Európában régiónként változó válaszokat követelnek meg, és amelyekkel a régiók úgy tudnak megbirkózni, ha felülvizsgálják és átdolgozzák a fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiáikat, annak érdekében, hogy teljesíteni tudják a CO2-kibocsátások csökkentéséről szóló uniós célkitűzést; úgy véli, hogy az Unió kohéziós politikájának "éghajlat-barátnak" kell lennie, ugyanakkor emlékeztet arra, hogy ezen a területen a kohéziós politika számára nyitva álló lehetőségek száma korlátozott; azon az állásponton van, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem problémájával más közösségi politikák keretében kell foglalkozni;

45.   emlékeztet arra, hogy a természeti katasztrófákkal szembeni védelmet biztosító, hatékony globális politika kialakításának keretében fontos elfogadni az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot (COM(2005)0108), amely megfelelő módon ad jobban időzített választ a regionális szintű katasztrófákra, amelyek az egyes régiókban – földrajzi elhelyezkedésük miatt – gyakran nagy pusztítást végeznek;

46.   úgy véli, hogy az energiaellátási kérdéseknek és az energiaárak emelkedésének jelentős térbeli hatásaik lehetnek az egyes területekre a legtöbb tagállam erőteljes energiafüggősége miatt, különösen a vidéki, a hegyvidéki, a szigeti, a nagyon távoli és a legtávolabbi régiókban a közlekedéstől való függőségük és az energiaárral szembeni érzékenység miatt; rámutat arra, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztése, valamint az energiahatékonyságba és a decentralizált ellátóegységekbe való befektetés óriási helyi és regionális fejlődési lehetőségeket kínálhat;

47.   ismét hangsúlyozza, hogy a fel nem használt előirányzatokat újra fel kell használni – a kohéziós politikára alkalmazható N+2 vagy az N+3 szabály értelmében –, a lehető legtöbbet kihozva ily módon a rendelkezésre álló szerény forrásokból,

48.   úgy véli, hogy a kohéziós politika 2013 után való fenntartása megfelelő válasz ezen új kihívásokra, mely politikát differenciáltan kell alkalmazni az Unió egész területén; azon a véleményen van, hogy a kohéziós politikának a Szerződéssel és a szolidaritás elvével összhangban továbbra is közösségi politikának kell maradnia, ezért elutasít minden e politika újra nemzeti hatáskörbe vonására tett kísérletet;

49.   azon a véleményen van, hogy a kohéziós politikát a jövőben tovább kell erősíteni, és hogy hozzáadott értékét határozottabban kell hangsúlyozni; ezért kéri, hogy közösségi szinten megfelelő pénzügyi forrásokat különítsenek el a kohéziós politika számára; kéri, hogy a pénzügyi keret felülvizsgálatakor határozzák meg azokat a költségvetési forrásokat, amelyek az Unió kohéziós politikája valamennyi kihívásának leküzdéséhez szükségesek;

o
o   o

50.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek: P6_TA(2007)0202 (2) Elfogadott szövegek: P6_TA(2007)0356

Az Európai Parlament 2008. február 21-i jogalkotási állásfoglalása a területfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta nyomon követéséről: a térségfejlesztésre és a területi kohézióra irányuló európai cselekvési program felé (2007/2190(INI))

P6_TA(2008)0069 A6-0028/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EU területfejlesztési menetrendjére (a "területfejlesztési menetrend") és a fenntartható európai városok chartájára ("a Lipcsei Charta"), amelyeket a területrendezésért és városfejlesztésért felelős miniszterek informális tanácsa fogadott el 2007. május 24 és 25-i ülésén, valamint az Európai Unió területfejlesztési napirendjének végrehajtására vonatkozó első cselekvési programra, amelyet a területrendezésért és -fejlesztésért felelős miniszterek informális tanácsa fogadott el Ponta Delgadában (Azori-szigetek) 2007. november 23 és 24-i ülésén ("az első cselekvési program"),

–   tekintettel a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentésre (COM(2007)0273) ("a negyedik kohéziós jelentés"),

–   tekintettel az európai területfejlesztési perspektívára, amelyet a területrendezésért felelős miniszterek informális tanácsa fogadott el Potsdamban 1999. május 11-én,

–   tekintettel az Európai Területrendezési Megfigyelő Hálózat (ESPON) 2006-os munkaprogramja eredményeire,

–   tekintettel a javasolt ESPON 2013-as munkaprogramjára,

–   tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 158. és 159. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0028/2008),

A.   mivel a területi sokféleség, a policentrizmus és a kompakt város az Európai Unió területének lényeges szerkezeti ismertetőjegyei,

B.   mivel ma az uniós polgárok többsége városokban él,

C.   mivel az európai területrendezés időszerű kihívásait az éghajlatváltozás, a túlvárosiasodás és a területkihasználás, az energiafogyasztás, a közlekedési infrastruktúra, a bővítés által a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra gyakorolt hatás, a demográfiai változás, valamint a szerkezetváltással párosuló globalizáció egyenlőtlen területi kihatásai jelentik,

D.   mivel a területfejlesztési menetrendben rögzített célok a következők: kiegyensúlyozott és policentrikus városrendszer kialakítása és új partnerség a városok és a vidék között, innovatív regionális klaszterek kialakítása, az infrastruktúrához és a tudáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása, a transzeurópai kockázatkezelés ösztönzése, fenntartható fejlődés, a természet és a kulturális örökség jövőorientált kezelése és védelme,

E.   mivel a Lipcsei Chartában rögzített célok a következők: az integrált városfejlesztési politika megközelítéseinek erősítése kiváló minőségű közterek létrehozása és fenntartása révén, az infrastrukturális hálózatok korszerűsítése és az energiahatékonyság növelése, az innováció és a képzés aktív támogatása, valamint – különösen a hátrányos helyzetű városnegyedek esetében – a környezetileg fenntartható, hatékony és megfizethető városi közlekedés támogatása, a fizikai környezet fejlesztésére irányuló stratégiák állandósítása, a helyi gazdaság és a helyi munkaerő-piaci politika erősítése, a gyermekek és fiatalok számára aktív oktatási és szakképzési politika,

F.   mivel a területrendezés a megfelelő eszköze annak, hogy a tagállamokban és régióikban, illetve városaikban alakítsák a területhasználatot és a településszerkezetet, és helyben meghatározzák az életfeltételeket és fejlesztési lehetőségeket,

G.   mivel a kohéziós politika mint a stratégiai kormányzás szabályozóeszköze mellett további intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy szavatolni lehessen a területfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta céljainak elérését, különösen a területi hatásvizsgálatot, az integrált megközelítést és a területrendezési megfigyelést illetően,

H.   mivel a kohéziós politika mellett a vidéki területek fejlesztésére irányuló politika is jelentős területi hatást gyakorol; mivel e két politika integrálása ennek ellenére hiányos, valódi fejlődési potenciáljuk feltárása érdekében erősíteni kell a szinergiákat, amelyek feltárják a valós fejlődési potenciált, valamint fellendítik a vidéki területek vonzerejének és versenyképességét, ami segítene a vidék elnéptelenedése elleni küzdelemben;

I.   mivel a közterület, a természeti és kulturális táj és az építészet minősége fontos szerepet játszik a városi és vidéki lakosság életkörülményei szempontjából, és ezek mérvadó "puha" telephely-választási tényezőket képeznek,

J.   mivel a kreativitás és az innováció a globalizált tudásalapú társadalom felé vezető átmenet döntő erőforrásait képezik; mivel a fenntartható terület- és városfejlesztés sikere ebből adódóan lényegesen függ a kreativitási potenciál helyi fejlesztésétől,

K.   mivel az építési kultúra ("Baukultur", a magas színvonalúan beépített környezet kultúrája), vagyis a tervezés és az építés minőségét és folyamatát befolyásoló kulturális, gazdasági, tudományos, technológiai, szociális és ökológiai szempontok összessége az integrált városfejlesztés lényeges alkotóelemét képezi,

L.   mivel az integrált megközelítés azt vonja maga után, hogy a kidolgozott projekteknek koherens, hosszú távú tervet kell képezniük, amely magában foglalja a gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziókat, és teljes körűen bevonja a kulcsfontosságú partnereket a városfejlesztési programok tervezésébe, végrehajtásába és értékelésébe;

M.   mivel a kohézió területi dimenziójára irányuló integrált megközelítés nemcsak területrendezési és városfejlesztési cselekvésekből és politikákból áll, mert a végleges célkitűzése, hogy lakóhelyüktől függetlenül biztosítsa az uniós polgárok között az egyensúlyt, és ez a cél egyedül a területrendezésen keresztül nem valósítható meg,

1.   úgy ítéli meg, hogy a területfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta céljai csak egy átfogó, több szektort felölelő és holisztikus fejlesztési stratégia követésével érhetők el, amely a gyakorlatba ülteti át az integrált megközelítést;

2.   a kohéziós politika félidős értékelése keretében és a 2013 utáni kohéziós politika megfontolásaira tekintettel azt javasolja, hogy a strukturális alapok programozása és projektjeinek kiválasztása során az integrált megközelítés megvalósítása kötelező előfeltételt képezzen; e célból felszólítja a döntéshozókat, hogy vállalják önkéntesen új együttműködési módszerek megvalósítását;

3.   üdvözli a területrendezésért és városfejlesztésért felelős miniszterek informális tanácsa által 2007. május 24-25-i informális lipcsei ülésen hozott határozatot, amely szerint kormányközi munkacsoportot hoznak létre a JESSICA kezdeményezés végrehajtásával kapcsolatos különböző kérdések azonosítása és tisztázása céljából, amely munkacsoport Németország elnöklete alatt működik;

4.   üdvözli a Bizottság szolgálatközi csoportjának létrehozását, amely az integrált megközelítés végrehajtására irányuló javaslatokkal foglalkozik, és felhívja a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt valamennyi szociális, környezetvédelmi és gazdasági partnerrel, illetve biztosítsa részvételüket a területi kohézióval kapcsolatos minden döntésben; arra kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet e munka előrehaladásáról;

5.   a 2013 utáni kohéziós politika kialakítása során különösen szorgalmazza a területi sajátosságok és igények figyelembevételét, és az ezen alapuló régióspecifikus differenciálást; a Lipcsei Chartában említettek szerint végrehajtás-orientált tervezési eszközök alkalmazását javasolja, amelyek alapját a kutatás és a folyamatos ellenőrzés képezi;

6.   a kohéziós politika félidős értékelése keretében felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy jobban használja ki az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alappal jelentkező szinergiákat a teljes terület fejlesztése érdekében; a 2013-at követő kohéziós politikára figyelemmel szoros koordinációt ajánl a vidékfejlesztési politika és a vidékfejlesztési politika között annak érdekében, hogy a vidéki térségekben jobb lehetőségeket kínáljanak az életminőség javítására;

7.   rámutat arra, hogy nemcsak a nagyvárosi régiók rendelkeznek innovációs potenciállal, hanem a lisszaboni stratégia célkitűzései elérése terén néhány meglehetősen periferiális és vidéki térség is az éllovasok közé tartozik; sürgősen felszólítja a Bizottságot, hogy az eddiginél erőteljesebben foglalkozzon ezeknek a területeknek a sikertényezőivel, hogy ennek alapján fejlesztési modellt dolgozzon ki a vidéki térségek kisebb és közepes méretű városai számára;

8.   hangsúlyozza a partnerségek és a városi és vidéki térségek közötti funkciómegosztás jelentőségét a terület mint egész egység kiegyensúlyozott és fenntartható fejlesztését illetően; felhívja a városi és vidéki hatóságokat együttműködésben valamennyi állami és magán érdekelt féllel, hogy határozzák meg közös értékeiket, és alakítsanak ki közös regionális és szubregionális fejlesztési stratégiákat az Unió minden polgára számára jobb életfeltételek és életminőség biztosítására; felszólítja a soron következő elnökségeket, hogy tartsanak informális találkozókat a területrendezésért és városfejlesztésért felelős miniszterek részvételével e kérdések kezelése céljából;

9.   az EU általános költségvetésének felülvizsgálata keretében felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vegyék figyelembe a területfejlesztési menetrendet és a Lipcsei Chartát, és hajtsanak végre olyan minőségi kiigazításokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az EU szakpolitikáiban jobban érvényesüljenek a területi kohézió céljai; úgy véli, hogy ennek elérése érdekében jogalkotási intézkedéseket kell hozni az elkövetkező néhány évben;

10.   felszólítja a Tanácsot, hogy a 2008. tavaszi csúcstalálkozón a lisszaboni és a göteborgi stratégia (fenntartható fejlesztési stratégia) felülvizsgálatakor célként határozzák meg a területi és városi szempontokat;

11.   sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek gyors intézkedéseket a területfejlesztési menetrend céljainak elérése érdekében, és hajtsák végre a Lipcsei Chartát;

12.   felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat – egy olyan valódi többszintű kormányzás szellemében, amely figyelembe veszi az Európai Unió területi sokszínűségét, és tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét, – hogy a területrendezési napirend és a Lipcsei Charta végrehajtására irányuló cselekvési programokba teljes egészében vonja be a helyi és a regionális kormányzást, beleértve a határokon átnyúló közhatóságokat is, illetve a partnerség elve alapján a gazdasági és szociális partnereket, valamint a lényeges nem kormányzati szervezeteket és a magán érdekelt feleket, és aktívan támogatja ezt a törekvést; hangsúlyozza, hogy ezen együttműködési igényt pozitívan kell felfognia minden résztvevőnek, mivel bizonyítást nyert, hogy a koherens együttműködés hatékony;

13.   emlékeztet az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés kulcsfontosságú szerepére a régiók jövőbeli fejlődési kilátásaiban, és ezért a területfejlesztési menetrendben megfogalmazottak szerint ajánlja az infrastruktúrának – például a szélessávú kábeleknek – új közlekedési és kommunikációs programokba építését;

14.   felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a vonatkozó fontos uniós szakpolitikák területi hatásának módszeres elemzését, ahogy arról a tagállamok megállapodtak az első cselekvési program 2. intézkedése alapján, valamint végezze el a vonatkozó új jogszabályok területi szempontú hatásvizsgálatát; ezzel kapcsolatban rámutat az ESPON által kidolgozott értékelési módszerek lehetőségeire;

15.   elismeri, hogy a magas szintű iskolára felkészítő és iskolai képzés, az egész életen át tartó tanulás, az egyetemek és más kutatóintézetek a városok és régiók jövőbeli fejlődésének alapjait képezik;

16.   emlékeztet arra, hogy a Natura 2000 az európai területfejlesztés fontos eszköze; ragaszkodik ahhoz, hogy a Natura 2000 követelményeit teljes körűen hajtsák végre, továbbá hozzák létre az élőhelyeket összekötő folyosókat és a nyitott terek hálózatát a védett területek között, lehetővé téve ezzel, hogy a növényvilág terjeszkedhessen és az állatvilág szabadon mozoghasson, így tartva fenn a biodiverzitást;

17.   felhív arra, hogy a kreatív gazdasági ágazatokra vonatkozó politikát építsék be a terület- és városfejlesztésbe azzal a céllal, hogy a kreatív keretfeltételeket teremtsenek a kreatív és innovatív cselekvés lehetőségeinek javítása érdekében, a rendelkezésre álló eszközök (kohéziós politika, terület- és városrendezés) felhasználásával, illetve a terület minőségének figyelembe vételével;

18.   a demográfiai trendekre tekintettel szükségesnek tartja a városok és régiók alkalmazkodóképességének javítását, amelynek során az önálló fejlődésre és az önkéntes munka erősítésére kell helyezni a hangsúlyt;

19.   hangsúlyozza, hogy a demográfiai trendek új kihívásokhoz vezetnek a munkaerő-piacon, a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz, illetve a lakóingatlanokhoz való hozzáférésben, valamint a tervezésben általában; rámutat arra, hogy a népesség öregedése lehetőségként értelmezhető egy új piacon való új munkahelyek, termékek és szolgáltatások teremtésére, amelyek javítják az idősebb emberek életének minőségét; hangsúlyozza, hogy az úgynevezett "ezüstgazdaság" (idősek gazdasága) fejlesztése fontos a helyi és a regionális szint számára;

20.   felszólítja a tagállamokat, hogy területük valamennyi részén alapvetően szavatolják az általános érdekű szolgáltatások rendelkezésre állását, hozzáférhetőségét és elérhetőségét, hogy a különböző régiókban élő embereknek lehetőséget adjanak arra, hogy kihasználják régiójuk sajátos lehetőségeit és potenciáljait; felszólít arra, hogy fordítsanak külön figyelmet a hátrányos helyzetű csoportok igényeire, mint például a fogyatékkal élő személyek, a bevándorlók, az etnikai kisebbségek, a tartós munkanélküliek és az alacsony képzettségűek, és különösen a nők; felszólítja a Bizottságot, hogy az általános érdekű szolgáltatásokra és a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó keretszabályozás alkalmazásáról szóló iránymutatásaiban tegye lehetővé a helyi hatóságok számára a helyi igények és helyi szereplők erőteljesebb figyelembevételét és javítsa alkalmazkodóképességüket;

21.   a lisszaboni szerződés által a területrendezés területén biztosított új közösségi hatáskörére tekintettel arra kéri a Bizottságot, hogy az ESPON munkáinak figyelembevételével dolgozzon ki közleményt a projektek szintjén végzett területi hatásvizsgálatok európai keretének létrehozásáról;

22.   rámutat arra, hogy a lisszaboni szerződés hatálybalépése után az első cselekvési programja végrehajtásának keretében erősíteni kell a Tanács és a Bizottság közötti együttműködést és koordinációt;

23.   nyomatékosan üdvözli, hogy a lisszaboni szerződés a gazdasági és társadalmi kohézióval együtt szerződéses céllá nyilvánította a területi kohéziót is, és e területen az EU és a tagállamok közös jogalkotási hatáskörét írja elő; rámutat arra, hogy a lisszaboni szerződés elismeri, hogy foglalkozni kell a szigeteket, hegyvidéki térségeket, határ menti régiókat és a legkülső és alacsony népsűrűségű területeket érintő területi kihívásokat, mivel ezek negatív hatást gyakorolnak az európai gazdaság egészének versenyképességére; felszólítja a Bizottságot, hogy az első cselekvési programot egészítse ki a közösségi intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló konkrét javaslatokkal;

24.   rámutat arra, hogy a területi kohéziónak még nincs közösen elfogadott fogalommeghatározása; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy egyértelműen határozzon meg területi kohéziót, és sorolja fel az Európai Unióban a területfejlesztésre vonatkozó célkitűzéseket a területi kohézióról szóló küszöbön álló zöld könyvben; elvárja, hogy legfőbb prioritást kapja az a célkitűzés, hogy az Európai Unióban lévő lakóhelyétől függetlenül az Unió minden polgárának egyenlő fejlődési és hozzáférési lehetőségeket kínáljanak;

25.   az európai területfejlesztési perspektíva továbbfejlesztését ajánlja, és sürgeti az új tagállamok teljes körű bevonását e tervbe;

26.   fontosnak tartja, hogy a területfejlesztési menetrend végrehajtása során rendszeresen értékeljék az előrelépéseket; felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és valamennyi részt vevő szereplőt, hogy ezzel kapcsolatban mind az első cselekvési program egyes intézkedéseinek végrehajtását, mind ezeknek az intézkedéseknek a következményeit és a fenntartható európai uniós területfejlesztéshez való hozzájárulását értékeljék;

27.   felszólítja a Tanácsot, hogy mielőbb egyezzen meg az EU területi fejlődésének nyomon követésére szolgáló egyszerű és számszerűsíthető mutatókban; azt ajánlja, hogy a területfejlesztés egyik mutatójaként alkalmazzák az éves területkihasználást;

28.   rámutat arra, hogy ezeket a mutatókat a területfejlesztés irányítása céljából célértékként fel lehetne használni; azt javasolja, hogy a Tanács és a Bizottság ezeket a rögzítendő mutatókat használja a teljesítmény tagállamok közötti összehasonlítására ("benchmarking") és egy, a legjobb gyakorlatot tükröző adatbázis kiépítésére;

29.   helyesli a Tanácsnak azt a szándékát, hogy a Miniszterek Tanácsának minden informális találkozóján jelentést kíván előterjeszteni az első cselekvési program végrehajtásáról; azt javasolja a Tanácsnak, hogy az európai területfejlesztés terén a tagállami tapasztalatok és helyes gyakorlatok cseréje céljából mérlegelje egy kölcsönös tanulási program (Mutual Learning Programme, MLP) létrehozását;

30.   hangsúlyozza a területfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta közötti koordináció javításának fontosságát; sajnálja ebben az összefüggésben, hogy a Tanács még nem fogadott el cselekvési programot a Lipcsei Charta céljainak végrehajtása érdekében, és felszólítja a Tanács soron következő elnökségeit arra, hogy pótolják ezt, és ezáltal szavatolják a Lipcsei Charta módszeres nyomon követését;

31.   üdvözli a Tanács szlovén elnökségének az olyan intézkedések előkészítésére és támogatására irányuló kezdeményezését, amelyek a területfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta céljainak az erőteljesebb összekapcsolására tekintettel erősítik a terület- és városfejlesztés közötti koordinációt;

32.   hivatkozik a Bizottság gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentésének következtetéseire, amelyben a városokat és a városi területeket a lakosság, a gazdasági erő és az innováció központjainak tekintik; üdvözli az innovatív regionális és városi klaszterek létrehozására irányuló javaslatot, mind az EU belső mind pedig a külső határain;

33.   felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy különösen a városi audit (Urban Audit) munkáinak figyelembevételével határozzon meg mutatókat a városoknak a Lipcsei Charta értelmében vett fenntarthatóságával kapcsolatos teljesítmény-összehasonlítására, mint például az egy főre jutó energiafogyasztás, a forgalom összvolumenén belül a helyi tömegközlekedés használatának részaránya vagy az üvegházhatást okozó gázok egy főre jutó kibocsátása;

34.   hangsúlyozza a városoknak a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósításában betöltött szerepét, és ezért egy holisztikus és megfelelően koordinált városfejlesztési stratégia kidolgozására szólít fel, amelyet az összes kormányzati szint és a magánszektor is támogat;

35.   arra kéri a Bizottságot, hogy fokozottabban foglalkozzon a túlvárosiasodás témájával; felszólítja a tagállamokat, hogy – a tagállamokban a területek fragmentálódása és a városok növekedése miatti szüntelen helyigény problémájára tekintettel – hajtsanak végre hatékony intézkedéseket és stratégiákat a területkihasználás korlátozására;

36.   azt ajánlja a tagállamoknak, hogy a belső városfejlesztés elsőbbségét hangsúlyozzák a városok külső terjeszkedésével szemben, vagyis az új területek felhasználása előtt elsősorban a fenntartható területgazdálkodás révén részesítsék előnyben a már beépített területek újrahasznosítását vagy új célokra való hasznosítását;

37.   üdvözli, hogy a Lipcsei Charta a közlekedési módok összekapcsolására helyezi a hangsúlyt; hangsúlyozza egy integrált és fenntartható rendszer fontosságát, valamint azt a jelentős szerepet, amelyet a fejlettebb kerékpáros és gyalogos infrastruktúra játszhat különösen a nagyobb városokban; felhívja a Bizottságot, hogy tárjon fel hatékonyabb mechanizmusokat a helyi hatóságok támogatására az integrált közlekedési hálózatokra vonatkozó stratégiák kifejlesztése során, különösen a kevésbé fejlett régiókban;

38.   úgy véli, hogy a helyi hatóságoknak műszaki berendezéseiket mihamarabb európai színvonalúra kell fejleszteniük, hogy hatékony választ adjanak a városokban a magas életszínvonal elérésére irányuló növekvő igényere; úgy véli, hogy különösen az ivóvízellátó (például az ellátórendszer, vagy az ivóvíz minőségének javítása révén), a szennyvíztisztító (például a szennyvízrendszerek vagy új rendszerek építése révén) és valamennyi hasonló berendezést a lehető leghamarabb az új szabályozásban előírt feltételekhez kell igazítani;

39.   sajnálattal állapítja meg, hogy nemcsak az európai nagyvárosi régiókban és városokban, hanem a vidéki területeken is növekednek a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek; felszólítja a tagállamokat, hogy nyomatékosabban foglalkozzanak ezzel a problémával, és ezt a strukturális alapok forrásainak az elosztására irányuló programozás során erőteljesebben vegyék figyelembe;

40.   úgy ítéli meg, hogy a városok különös felelősséggel tartoznak az uniós éghajlatváltozási célok elérése tekintetében, mivel egyedülálló helyzetben vannak ahhoz, hogy lehetséges megoldásokat dolgozzanak ki az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csökkentéséhez való hozzájárulás érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy az éghajlatvédelmet mint keresztmetszeti célt építsék be a városfejlesztésbe;

41.   rámutat arra, hogy a környezetbarát technológiákba – például innovatív megelőző, csökkentő és adaptációs intézkedésekbe – való befektetések hosszú távon jelentős üzleti lehetőségeket kínálnak;

42.   megállapítja, hogy a városi területeket sújtják leginkább az éghajlatváltozás hatásai, amikor a friss levegőt szállító légfolyosók hiánya további felmelegedéshez és magasabb szennyezőanyag-koncentrációhoz vezet;

43.   kiáll az integráció és a társadalmi és területi kohézió javítására irányuló erőfeszítések erősítése mellett, különösen a városépítészeti hiányosságok megszüntetésén és a környezeti feltételek javításán keresztül, mindemellett kiegyensúlyozott fejlesztési politikát követve a városi területeket illetően, azaz a problémás városrészek stabilizálásán és vonzó lakás-, munka- és szabadidős lehetőségek megteremtésén keresztül;

44.   felszólít a hátrányos helyzetű városnegyedek jobb integrációjára; felkéri a tagállamok illetékes hatóságait, hogy határozzák meg a visszaesés figyelmeztető jeleit adott területeken, és hogy növelje azon erőfeszítéseket, amelyek a társadalmi integráció politikájának végrehajtására irányulnak az egyenlőtlenségek csökkentése és a társadalmi kirekesztettség megelőzése érdekében; hangsúlyozza azt a fontos szerepet, amelyet a kis- és középvállalkozások játszanak a gazdasági fejlődés és a területi versenyképesség terén, nemcsak a hátrányos helyzetű városnegyedekben, hanem minden városi területen;

45.   a jövőbeli finanszírozási programok, köztük a kutatásra, technológiai fejlődésre és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram keretében felszólítja a Bizottságot, hogy erőteljesebben támogassa azokat a projekteket, amelyek előmozdítják a fenntartható városvezetéssel kapcsolatos fejlesztést és tapasztalatcserét, az energiahatékony gyakorlatok és technológiák előmozdítását, a városi környezeti problémák megoldását, valamint a városok hozzájárulását az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez;

46.   úgy ítéli meg, hogy a városi identitás erősítése és az aktív állampolgári részvétel hozzájárulhat a városokban a Lipcsei Charta sikeres megvalósításához; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsák el a területi párbeszédet, ösztönözve ezzel a nyilvánosság részvételét a városi területek rehabilitálásának és fejlesztésének megtervezésében;

47.   felszólítja a tagállamokat, régióit és városaikat, hogy a fenntartható városfejlesztés során erőteljesebben vegyék figyelembe a magas színvonalú beépített környezet kultúrájának megteremtését ("Baukultur"), illetve a minőségi és megfizethető lakóingatlanok rendelkezésre állását a társadalmi integrációnak és a városi élet minőségének lényeges tényezőjeként, miközben különös figyelmet fordítanak a nyilvános terek minőségére, nevezetesen az uniós polgárok jólétének javítását biztosító eszközként az építészeti tervezés minősége szempontjából;

48.   felszólítja a Tanácsot és különösen a szlovén és francia elnökséget, hogy vegyék alapul a német és portugál elnökség alatt a területi kohézió tekintetében elért előrelépéseket, és további javaslatokat fogadjanak el ezzel kapcsolatban; úgy ítéli meg, hogy – mivel eddig a hangsúly a városokra, a város és vidék kapcsolatára és a területrendezésre helyeződött – a jövőbeli kezdeményezéseknek jobban figyelembe kell venniük a területi szempontból hátrányos helyzetben lévő régiókat, például a szigeteket, hegyvidéki térségeket, határ menti területeket, valamint a legkülső területeket és alacsony népsűrűségű területeket;

49.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának.

Az Európai Parlament 2008. február 21-i állásfoglalása Kelet-Timorról

P6_TA(2008)0070 RC-B6-0079/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Kelet-Timorról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek (ENSZ) főtitkára különmegbízottjának a Biztonsági Tanács előtt tett beszámolójára (5432. ülés),

–   tekintettel az Ana Gomes által vezetett 2007. június 27. és július 2. közötti kelet-timori, a választások megfigyelésére küldött missziójának jelentésére,

–   tekintettel az Európai Unió nevében kiadott, a kelet-timori parlamenti választásokról szóló 2007. július 5-i portugál elnökségi nyilatkozatra,

–   tekintettel a 2008. február 11-i nyilatkozatra, amelyben az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítéli a José Ramos-Horta, Kelet-Timor elnöke ellen intézett támadást,

–   tekintettel Javier Solava, a közös kül- és biztonságpolitika uniós főképviselőjének 2008. február 11-i nyilatkozatára, amelyben elítéli a kelet-timori gyilkossági kísérleteket,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel sérelmeikre válaszul 2006 áprilisában közel 600 katonát szereltek le Kelet-Timorban, ami a fegyveres erők és a leszerelt katonák valamint a rendőri erők közötti fegyveres összeütközések, rendőri oszlatások, lázongások és gyakori bandaháborúk által jellemzett, nagyon súlyos biztonsági krízishez vezetett az országban, amelynek eredményeként több tucat ember meghalt, sokan megsebesültek és 150 000 ember menekült el otthonaiból, akiknek a felét továbbra is menekülttáborokban helyezték el,

B.   mivel a biztonsági krízis során 2006 júniusában megbukott a Mari Alkatiri miniszterelnök által vezetett kormány, és José Ramos Horta vezetésével átmenetei kormányt nevezetek ki,

C.   mivel a Nobel-díjas José Ramos Hortát, a korábbi miniszterelnököt 2007. május 9-én elnökké választották, és a 2007. június 30-i parlamenti választásokat követően 2007. augusztus 6-án Kay Rala Xanana Gusmão lett a miniszterelnök, reményt adva arra, hogy az ország véglegesen stabilizálódik és megfelelően tiszteletben tartják a demokratikus intézményeket,

D.   mivel Kelet-Timorban továbbra is fennáll a bizonytalan politikai helyzet a szabad és békés elnöki és parlamenti választások és annak ellenére, hogy a kelet-timori hatóságok felhívására adott válaszként, az ENSZ égisze alatt határozottabbá vált a nemzetközi közösség elkötelezettsége,

E.   mivel a bizonytalan helyzet döntően annak volt köszönhető, hogy a 2006-ban a börtönből megszökött, a fővárosi fiatalokból álló bandák példaképévé váló, menekülőben lévő korábbi őrnagy Alfredo Reinado által összegyűjtött, átállt katonák vezetői ellenszegültek a jogállamiságnak,

F.   mivel e lázadó csoportok 2008. február 11-én komolyan megsebesítették José Ramos Horta elnököt, akinek állapota válságos és egy ausztrál kórházban van, valamint az ország és az állami intézmények vezetői elleni egy másik, de összehangolt támadásban tüzet nyitottak Xanana Gusmão miniszterelnökre,

G.   mivel a kelet-timori parlament szükségállapotot hirdetett ki, amely még mindig érvényben van; mivel a timori kormány kérte a már Kelet-Timorban állomásozó 1600 nemzetközi békefenntartó megerősítését,

H.   mivel a kelet-timori állami intézmények és a demokratikusan megválasztott vezetők elleni erőszakos támadások továbbra is a 2006 áprilisi válság következményei, és egyértelművé teszik, hogy az Egyesült Nemzetek integrált kelet-timori küldetése (UNMIT), a nemzetközi erők és az ország hatóságainak erőfeszítései ellenére Kelet-Timorban nincs tényleges közbiztonság, és nem érvényesül a jogállamiság,

I.   mivel a hivatalos megfigyelők rámutattak az ENSZ nemzetközi rendőrsége és más nemzetközi erők által a 2008. február 11-i támadásokra a felívást követően adott azonnali és kielégítő válasz elmaradására, a portugál köztársasági nemzeti gárda (GNR) tényleges bevetése kivételével,

J.   mivel a támadásra akkor került sor, amikor Ramos Horta elnök személyesen tett kísérletet arra, hogy tárgyalásos úton a rendezze a helyzetet a lázadókkal; mivel az események pontos lefolyása továbbra is tisztázatlan, illetve a timori és nemzetközi biztonsági erők szerepe sok kérdést továbbra is megválaszolatlanul hagy,

K.   mivel az olajból származó bevételei ellenére elszegényedett kelet-timori gazdaság állapota, az a tény, hogy a népesség 40%-a a szegénységi küszöb alatt él, 60%-a 18 éves vagy annál fiatalabb, a tömeges munkanélküliség pedig 80% körül ingadozik és az írástudatlanok száma magas, nagyon bizonytalan szociális feltételeket teremt és növeli a polgári engedetlenség lehetőségét,

L.   mivel mind az EU, mind az ENSZ nyilvánosan elkötelezte magát a kelet-timori függetlenség, demokrácia és jogállamiság mellett, amelyhez szükséges az állami intézmények megerősítése, a felelősségteljes kormányzás, az állami pénzek megfelelő kezelése annak érdekében, hogy orvosolják a szegénység elleni küzdelem és a munkanélküliség kérdését, és példát mutassanak a Keleti-Timorral szomszédos országoknak,

M.   mivel Kelet-Timor az AKCS államcsoport teljes jogú tagja és az Európai Uniónak ezért különösen nagy a felelőssége arra, hogy az intézményeknek a szükséges kapacitás kiépítésére irányuló jelentős erőfeszítései során hozzájáruljon a demokratikus kormányzás megerősítéséhez,

N.   mivel számításba kell venni a kelet-timori nép elidegeníthetetlen szuverén jogait, különös tekintettel annak természeti erőforrásaira vonatkozóan,

1.   határozottan elítéli a Ramos Horta elnök megölésére irányuló kísérletet és reményét fejezi ki, hogy teljesen felgyógyul és rövidesen visszatér az ország élére;

2.   határozottan elítéli a Xanana Gusmão miniszterelnök elleni, ezzel egyidejű támadást, aki azt szerencsére sérülések nélkül túlélte, és reményét fejezi ki arra, hogy a timori kormány a köztársaság soros elnökével és a kelet-timori országgyűléssel együtt képes lesz felülkerekedni a Kelet-Timor stabilitását fenyegető súlyos veszélyeken, és biztosítani fogja a jogállamiságot és a rendet, valamint a demokratikus intézmények alkotmányos működését;

3.   sürgeti a kelet-timori feleket, hogy tartózkodjanak az erőszaktól, kezdeményezzenek párbeszédet és vegyenek részt a jogi és alkotmányos keretek között zajló demokratikus folyamatban, ezáltal hozzájárulva a társadalmi és politikai stabilitás helyreállításához;

4.   aggodalmát fejezi ki a büntetlenséget és a jogrend megsértését esetlegesen közvetítő üzenet miatt, amelyet a nemzeti megbékélést szorgalmazó erőfeszítéseik során a kelet-timori hatóságok, az UNMIT és a nemzetközi biztonsági erők a büntetőjogi felelősségre vont személyek iránt tanúsított félreérthető viselkedésükkel idéztek elő;

5.   elítél mindenkit Kelet-Timorban, aki megpróbálja kihasználni a 2008. február 11-i támadásokat követően kialakult törékeny helyzetet, és valamennyi felet sürgeti, hogy tartsák tiszteletben a 2007-es elnöki és parlament választások eredményeként létrejött politikai testületeket, és teljes mértékben működjenek azokkal együtt;

6.   a szükséges nemzetközi együttműködéssel és támogatással folytatott alapos vizsgálatra szólít fel a Kelet-Timori Demokratikus Köztársaság alkotmányos és jogi keretein belül, a nyilvánvaló államcsíny-kísérlet minden egyes részletének, valamint az ilyen cselekmények elkövetőinek igazságszolgáltatás elé állítása kudarcának megvilágítása érdekében; üdvözli az Egyesült Nemzetek és Kelet-Timor rendőrségének a támadásokkal foglalkozó közös vizsgálata megindítását;

7.   sürgeti a főbb kelet-timori politikai erőket a hatalmon és az ellenzékben egyaránt, hogy a pártok között tegyenek erőfeszítéseket az állam működésének olyan kulcsfontosságú kérdései feletti nemzeti egyetértés sürgős kialakítása érdekében, mint a fegyveres erők és a rendőrség szerepe, valamint az igazságszolgáltatási rendszer megerősítése; felajánlja támogatását a kelet-timori parlamenti pártok erre irányuló erőfeszítéséhez;

8.   emlékeztet arra, hogy a nemzetközi közösség, különösen pedig az Egyesült Nemzetek és a Biztonsági Tanács kiemelkedő fontosságú szerepet játszik a kelet-timori helyzet konszolidálásában, az ország függetlenségének és szuverenitásának biztosításában, valamint e fiatal nemzet demokráciájának megszilárdításában;

9.   hangsúlyozza a Kelet-Timorral szomszédos államok magatartásának fontosságát a timori társadalom stabilitásának, valamint nemzeti demokratikus intézményei megszilárdulásának tiszteletben tartásában és támogatásában; elismeri Indonézia pozitív hozzáállását Kelet-Timor függetlenségének elismerése óta, valamint Ausztrália és más országok segítségnyújtásra irányuló döntéseit;

10.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy sürgessék Kelet-Timor hatóságait és az UNMIT-ot a félkatonai csoportok, illetve felfegyverzett bandák és polgárok betiltására, feloszlatására és lefegyverzésére, valamint hogy vessék fel a biztonsági kapacitásra és a jogrend tiszteletben tartására vonatkozó európai aggodalmakat az ENSZ-szel és a kelet-timori kormánnyal folytatott valamennyi hivatalos megbeszélésen és a legmagasabb szinten;

11.   felhívja a nemzetközi szervezeteket, hogy szélesebb támogatást nyújtsanak a törékeny és átpolitizált kelet-timori biztonsági ágazat reformszükségleteinek kielégítéséhez, mivel ez létfontosságú a demokratikus és biztonságos állam teljes mértékű működőképességéhez, az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1704(2006) számú határozatában és az ezt követő ENSZ-jelentésben ajánlott széles körű konzultációs eljárás, valamint rendszeres és átfogó megközelítés révén; felszólítja a kelet-timori kormányt, hogy biztosítson magas prioritást e feladatnak; bátorítja a kelet-timori kormányt, hogy vegye igénybe az ENSZ biztonsági ágazatot támogató egységének szakértelmét a biztonsági ágazat reformjára vonatkozó nemzeti konzultációk lebonyolításához; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és egyéb nemzetközi adományozókat, hogy alakítsanak ki mechanizmusokat a biztonsági ágazatnak nyújtott segítség koordinálásának javítása érdekében; felhívja az UNMIT-ot, hogy bocsássa a biztonsági ágazatot támogató egység rendelkezésére a konzultációs eljáráshoz és az átfogó felülvizsgálathoz szükséges forrásokat és személyzetet;

12.   javasolja, hogy a bíróságok határozatait és végzéseit haladéktalanul tartsák tiszteletben és a kelet-timori hatóságok teljes mértékben hajtsák azokat végre, szükség esetén az országban állomásozó nemzetközi erők támogatásával;

13.   felhívja a kelet-timori állami intézményeket és az UNMIT-ot, hogy tartsák fent a jogrendet, küzdjenek a bűncselekmények büntetlensége ellen és biztosítsák, hogy Kelet-Timorban a nemzetközi emberi jogi normákat mindenki, de különösen a rendőrség és a fegyveres erők betartsák;

14.   elismeri Kelet-Timor politikai, technikai és pénzügyi támogatásra irányuló igényét az infrastruktúra és az igazgatási struktúrák újjáépítése terén, amelyek létfontosságúak a fejlesztési terve végrehajtásának újrakezdése, valamint a timori gazdaság megerősítése és a foglalkoztatás támogatása tekintetében; felhívja a nemzetközi közösséget, hogy folyamatosan támogassák a kelet-timori szegénység enyhítését, valamint a gazdasági fejlődéshez szükséges fizikai és közigazgatási szerkezet újjáépítéséhez segítség nyújtását;

15.   felhívja az EU-t és a nemzetközi közösséget és különösen a szomszédos ASEAN-országokat, hogy tartsák fenn és fokozzák a kelet-timori demokrácia és demokratikus kultúra megszilárdításához szükséges támogatást, amely a többpárti kultúrára és intézmények – nevezetesen a parlament, a kormány, az igazságszolgáltatás, a biztonsági, védelmi és bűnüldözési erők – kiépítésére összpontosít, valamint hogy vegyenek részt a médialefedettség egész országra történő kiterjesztésében, továbbá az oktatási és egészségügyi hálózatok, valamint a lakhatási, higiéniai és vízellátás megerősítésében;

16.   felhívja az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel és maradéktalanul fejezze be Diliben működő küldöttsége létrehozását;

17.   ad hoc parlamenti küldöttség Kelet-Timorba küldését javasolja a politikai helyzet felmérésére, a demokratikus erők és intézmények iránti szolidaritás kifejezésére és a kelet-timori parlament demokratikus működéséhez nyújtandó európai parlamenti segítség újbóli felajánlására;

18.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Kelet-Timor elnökének, kormányának és parlamentjének, az EU közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, az AKCS-országok kormányainak, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Ausztrália és Indonézia kormányainak, az ASEAN főtitkárának és titkárságának, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ főtitkára kelet-timori különmegbízottjának és az ENSZ Biztonsági Tanácsának.

Az Európai Parlament 2008. február 21-i állásfoglalása Fehéroroszországról

P6_TA(2008)0071 RC-B6-0081/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a fehéroroszországi helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2006. március 19-i elnökválasztás utáni fehéroroszországi helyzetről szóló 2006. április 6-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az Európai Uniónak az európai szomszédságpolitika (ENP) keretében Fehéroroszországgal és népével ápolt kapcsolatai megújítására irányuló készségéről szóló 2006. november 21-i európai bizottsági nyilatkozatra,

–   tekintettel a gondolat szabadságáért járó Szaharov-díjra, amelyet 2004. december 14-én a fehérorosz újságíró-szövetségnek, 2006. december 13-án pedig Aljakszandr Milinkevicsnek ítélte oda;

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   A. mivel az Európai Parlament már több alkalommal elítélte a sikertelen belarusz elnök-, parlamenti és helyhatósági választásokat,

B.   mivel felhívta a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek javaslatot annak érdekében, hogy növeljék a nemzetközi szervezeteken belül a Lukasenko-féle rezsimre gyakorolt nyomást, valamint követelte, hogy terjesszenek elő olyan konkrét és közvetlen célzott szankciókat, amelyek szigorú büntetéssel sújtják az elnyomókat anélkül, hogy tetéznék a fehérorosz polgárok szenvedéseit;

C.   mivel hangsúlyozottan elítélte azt a tényt, hogy Fehéroroszországban figyelmen kívül hagyják és mellőzik a helyi demokráciát, amely minden demokratikus kormányzás sarokköve, és amelyben kifejezésre jut a lakosság őszinte reményeinek és várakozásainak beteljesítését célzó akarat,

D.   mivel Fehéroroszországban a nem kormányzati szervezetekre gyakorolt folyamatos politikai és igazgatási nyomás létüket fenyegeti és aláássa függetlenségüket;

E.   mivel 2008 januárjában a vállalkozók több tiltakozást is tartottak Minszkben, és ezen tüntetések vezetőit őrizetbe vették és gyakran bántalmazták is,

F.   mivel a közelmúltban pozitív fejlemények történtek a Bizottság minszki küldöttségének felállítása tekintetében,

1.   mélységesen sajnálja, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok helyzete nem javul Fehéroroszországban; a civil társadalom tagjai és az ellenzéki aktivisták ellen irányuló folyamatos önkényes letartóztatások, nevezetesen Aljakszandr Milinkevics ideiglenes őrizetbe vétele, valamint a független média ellenőrzésének szigorítása ellentmond a fehérorosz kormány azon nemrég tett kijelentésének, miszerint javítani kívánja a kapcsolatokat az Európai Unióval;

2.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Aljakszandr Zdvizhkou újságírót három éves börtönbüntetésre ítélték, és e büntetést indokolatlanul keménynek véli, valamint felhívja a fehérorosz kormányt, hogy gondolja át ezt a döntését;

3.   tudomásul veszi számos demokratikus ellenzéki aktivista, köztük a Belarusz Ifjúsági Népfront és az Ifjúsági Front (Malady front) vezetőinek közelmúltbeli szabadon bocsátását; ugyanakkor elítéli ezen aktivisták letartóztatását, akiket 15 napig fogva tartottak, és az egyetemről való kizárással kellett szembenézniük, miután békés tüntetésen vettek részt 2008. január 16-án Minszkben, a bebörtönzött fehérorosz ellenzéki aktivistákkal és az eltűnt prominens belarusz személyek családjaival való szolidaritás napján;

4.   sürgeti a fehérorosz hatóságokat, hogy azonnal és feltétel nélkül engedjék szabadon a még fogságban tartott politikai foglyot, Aljakszandr Kazulint, és hagyjanak fel a belarusz demokratikus ellenzék és civil társadalom aktivistái ellen irányuló megfélemlítéssel, zaklatással, célzott letartóztatásokkal és politikai hátterű büntetőeljárásokkal;

5.   üdvözli a Bizottság minszki küldöttségének felállítására irányuló megállapodások tekintetében tapasztalható legújabb fejleményeket, mint az Európai Unióval folytatott párbeszéd megújítása felé mutató pozitív lépést; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a kirendeltség megnyitása érdekében;

6.   emlékeztet arra, hogy 2006. november 21-én az Európai Unió kifejezésre juttatta, hogy kész az ENP keretében Fehéroroszországgal és népével ápolt kapcsolatai megújítására, amint a fehérorosz kormány tiszteletben tartja a demokratikus értékeket és a belarusz nép alapvető jogait;

7.   hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy Belarusz érdemi párbeszédbe kezdhessen az EU-val, végre kell hajtania a "Mit tudna tenni az EU Belaruszért" című nem hivatalos dokumentumban megállapított további feltételeket, beleértve az összes politikai fogoly szabadon bocsátását, a halálbüntetés eltörlését, a média szabadsága és a szólásszabadság biztosítását, az igazságszolgáltatás függetlenségét és a demokratikus értékek és a belarusz nép alapvető jogainak tiszteletben tartását;

8.   elítéli, hogy Fehéroroszország az utolsó állam Európában, amely még mindig alkalmazza az európai értékekkel ellentétes halálbüntetést;

9.   sürgeti a fehérorosz hatóságokat, hogy vonják vissza a 2008. február 8-i 70. számú rendeletet, amelynek rendelkezései sértik a fehérorosz polgárok oktatáshoz való jogát azáltal, hogy korlátokat szabnak a felsőoktatási intézményekbe való bejutás tekintetében;

10.   sürgeti a fehérorosz hatóságokat, hogy alkalmazzák az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) normáit a 2008. szeptember 28-ára ütemezett közelgő parlamenti választások megszervezése során; felszólítja a kormányt, hogy biztosítsa a demokratikus ellenzék képviselőinek részvételét a körzeti választási bizottságokban, vegyen nyilvántartásba minden parlamenti képviselőjelöltet és megfigyelőt, és ne akadályozza egy átfogó és teljes körű nemzetközi választási megfigyelő küldöttség felállítását;

11.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek további lépéseket a fehérorosz állampolgárokat érintő vízumeljárások megkönnyítése és liberalizációja irányába, mivel csak egy ilyen intézkedés segítségével érhető el az EU Fehéroroszországgal kapcsolatos politikájának fő célkitűzése, nevezetesen a személyes emberi kapcsolatok megkönnyítése és elmélyítése, valamint az ország demokratizálása; ebben az összefüggésben sürgeti, hogy a schengeni övezetbe belépő fehérorosz állampolgárok esetében fontolják meg a vízumköltségek alól történő mentesítés lehetőségét, ami az egyetlen módszer lenne Fehéroroszország és állampolgárai növekvő elszigetelődésének megakadályozására;

12.   felhívja a schengeni övezet tagállamait, hogy minden rendelkezésre álló eszközt (nemzeti vízumköltségek) ragadjanak meg a fehérorosz állampolgárok egyes tagállamok területén való mozgásának megkönnyítése érdekében;

13.   felhívja a Tanácsot, a Bizottságot, és az egész nemzetközi közösséget, hogy nyújtsanak több támogatást a belarusz civil társadalomnak, és különösen növeljék a független médiának, a nem kormányzati szervezeteknek és a külföldön tanuló fehérorosz diákoknak nyújtott anyagi támogatást; üdvözli a Bizottság által a litvániai Vilniusban található Európai Bölcsészettudományi Egyetemnek nyújtott pénzügyi támogatást; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fontolják meg pénzügyi támogatás nyújtását a Belsat nevű független belarusz televíziós csatorna létrehozására irányuló meglévő projekt részére;

14.   együttérzéséről biztosítja az egyesült belarusz ellenzéket és Aljakszandr Milinkevicset, a demokratikus mozgalom vezetőjét, illetve minden olyan fehérorosz állampolgárt, aki a független, nyílt, demokratikus és a jogállamiságon alapuló Fehéroroszországért küzd; arra ösztönzi az ellenzéki vezetőket, hogy mutassák meg egységüket és eltökéltségüket a közelgő parlamenti választásokon;

15.   sajnálatát fejezi ki a fehérorosz hatóságok azon határozata miatt, amelynek alapján az elmúlt években több alkalommal is megtagadta a beutazási vízum kiadását az Európai Parlament tagjai és nemzeti parlamenti képviselők számára; felszólítja a fehérorosz hatóságokat, hogy ne akadályozzák tovább az Európai Parlament Fehéroroszországgal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségét abban, hogy belépjen az országba, és első kézből tapasztalatokat szerezhessen és megfigyeléseket tehessen Fehéroroszországban;

16.   elítéli a fehérorosz hatóságok által külföldi egyházi méltóságokkal szemben annak megakadályozására bevezetett korlátozásokat, hogy vallási rendezvényeken való részvétel céljából belépjenek az országba, és felszólítja a fehérorosz hatóságokat e korlátozások megszüntetésére;

17.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az EBESZ és az Európa Tanács parlamenti közgyűléseinek és a fehérorosz hatóságoknak.

(1) HL C 293 E, 2006.12.2., 304. o.

Az Európai Parlament 2008. február 21-i állásfoglalása Észak-Kivuról

P6_TA(2008)0072 RC-B6-0080/2008

Az Európai Parlament,

-   tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről és a nemi erőszakról, mint háborús bűncselekményről szóló 2008. január 17-i állásfoglalására(1), és az emberi jogok Kongói Demokratikus Köztársaságban történő megsértéseiről szóló korábbi állásfoglalásaira,

-   tekintettel az AKCS‐EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2007. november 22-i, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, különösen az ország keleti részén kialakult helyzetről, és a régióra gyakorolt hatásairól szóló állásfoglalására,

-   tekintettel a fejlődő országokban kialakult törékeny helyzetekre való uniós reagálásról szóló 2007. november 15-i állásfoglalására(2),

-   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett közleményére: "Az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszai felé – a fenntartható fejlődés, stabilitás és béke érdekében történő, nehéz körülmények közötti kötelezettségvállalás" (COM(2007)0643), valamint mellékletére, a Bizottság Szolgálatai által készített munkadokumentumra (SEC(2007)1417),

-   tekintettel az ENSZ közgyűlésének a 2005. évi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló 2005. október 24-i 60/1 sz. határozatára, és különösen annak a népesség védelmére vonatkozó felelősségről szóló (138–140) bekezdéseire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel a Kongói Demokratikus Köztársaságban 1998 óta dúló konfliktus 5 400 000 ember életét követelte, és továbbra is ‐ közvetlen vagy közvetett módon ‐ naponta 1 500 ember halálát okozza,

B.   mivel a kongói hadsereg, a bukott tábornok, Laurent Nkunda vezette lázadók és a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért (FDLR vagy Interhamwes) harcosai közötti összecsapások hosszú hónapok óta rettegésben tartják Észak-Kivu térségének civil lakosságát,

C.   mivel az elmúlt 18 hónap során a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén számos esetben került sor mészárlásra, fiatal korú lányok, felnőtt nők és idős korúak megbecstelenítésére, a civil lakosság és gyermekkatonák erőszakos besorozásra, valamint egyéb jogsértésekre és az emberi jogok súlyos megsértésére, amelyek elkövetéséért Laurent Nkunda lázadó csapatai, az FDLR és maga a kongói hadsereg is felelős,

D.   emlékeztetve, hogy a MONUC (az ENSZ missziója a Kongói Demokratikus Köztársaságban) mandátumát az ENSZ alapokmányának VII. fejezete határozza meg, amely ‐ bármilyen fegyveres csoport, külföldi vagy kongói, nevezetesen az ex-FAR (ruandai fegyveres erők) és az Interhamwes részéről ‐ a politikai rendezést fenyegető bármilyen erőszakos kísérlet ellen, valamint a polgári lakosság fizikai erőszakkal való fenyegetettsége elleni védelmének biztosítása érdekében minden eszköz használatára feljogosít,

E.   mivel az ENSZ főtitkárának kongói képviselője 2008. január 25-én bejelentette, hogy a fegyverszünet ellenőrzésére megfigyelőket küldenek a fegyveresek által megszállt területekre, valamint a MONUC Gomában lévő irodáját katonai és polgári személyzettel megerősítik,

F.   mivel 2008. január 23-án a Gomában tartott békekonferencián a béke, a biztonság és a fejlődés érdekében ígéretet tettek a fokozatos leszerelésre és a tűzszünet tiszteletben tartására, amely magában foglalja a valamennyi harcoló félre érvényes tűzszünetet, valamennyi kormány- és nem kormányerő leszerelését, a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén valamennyi menekült visszatérését és visszatelepítését, valamint a tűzszünet ellenőrzésére szolgáló ideiglenes mechanizmus felállítását,

G.   mivel a leszerelés gyakorlati részleteit a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányának társelnöksége mellett a béke és biztonság technikai vegyes bizottság keretében és nemzetközi szerepvállalással még tisztázni kell,

H.   mivel az FDLR ‐ amelynek harcosai a térségben találtak menedéket ‐ részt vesz az összecsapásokban,

I.   mivel a kongói hadsereg nem gondoskodott a szükséges személyzeti, technikai és pénzügyi eszközökről az észak-kivui küldetéseinek biztosítására, amely a legfőbb oka annak, hogy a lakosság és a béke ügyének szolgálása helyett fenyegetést jelentenek a lakosságra,

J.   mivel az észak-kivui válságra mindenképpen politikai megoldást kell találni, hogy megszilárdítsák a békét és a demokráciát, előmozdítsák a térség stabilitását és fejlődését a Nagy-Tavak vidékén élő valamennyi nép jóléte érdekében,

K.   mivel 2007 szeptember 3-án a kongói és a ruandai külügyminiszter, Mbusa Nyamwisi és Charles Murigande, találkozót tartott az észak-kivui konfliktus megoldása keretében,

L.   mivel 2008. január 28‐30-án ülést tartottak Beniben a Kongói Demokratikus Köztársaság, illetve Uganda védelmi miniszterei, Chikez Diemu és Crispus Kiyonga társelnökségével,

M.   mivel 2006 vége óta a Kongói Demokratikus Köztársaságot súlytó konfliktus miatt majdnem 400 000 ember menekült el otthonából, és Észak-Kivu tartományában ma összesen 800 000 menekültet tartanak számon,

N.   mivel a három éve tartó polgárháborút az ország természeti kincseinek a kongói kormány szövetségesei és ellenségei által végrehajtott szisztematikus fosztogatása jellemezte,

O.   mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság egészében, és különösen Észak-Kivuban az egészségügyi helyzet jelentős javítása és a halálozási arány csökkentése több éves szerepvállalást és jelentős pénzügyi ráfordítást igényel mind a kongói kormány, mind a nemzetközi közösség részéről,

P.   mivel 2008. február 3-án a Richter-skála szerinti 6-os erősségű földrengés rázta meg a konfliktus által amúgy is súlyosan érintett Nagy-Tavak vidékét, különösen Bukavu és Goma városait és környékét, halálos áldozatokat, sebesülteket követelve és jelentős anyagi károkat okozva,

Q.   mivel a 2007. év végi erőszakos cselekedeteket követően több humanitárius segélyszervezet kénytelen volt felfüggeszteni tevékenységét, mivel az egészségügyi központok ellátása fennakadt illetve az ápolószemélyzet elmenekült;

R.   mivel az Orvosok Határok Nélkül szervezet (Médecins Sans Frontières) rámutatott, hogy Észak-Kivuban a helyi lakosság és a menekültek egészségi állapota egyre rosszabb, és az összecsapások miatt a humanitárius segítségnyújtók nem tudnak eljutni egyes területekre, ahol pedig igen nagy szükség lenne az élelmiszerre és a sürgős orvosi ellátásra;

S.   mivel a jelenlegi helyzetben az alultápláltság végtelenül sebezhetővé teszi az észak-kivui lakosságot, és mivel a Médecins Sans Frontières egészségügyi segélyprogramjának adatai szerint Észak-Kivuban az alultápláltság szintje ijesztően magas, ami még inkább aggodalomra ad okot azon családok miatt, akikhez nem jut el a segély;

1.   mélységes felháborodásának ad hangot az Észak-Kivuban több éve folyó mészárlás és az emberiség elleni bűntettek elkövetése miatt, és azt követeli az összes illetékes nemzeti és nemzetközi hatóságtól, hogy kerítsék kézre és vonják következetesen felelősségre az elkövetőket, bárkik legyenek is; felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy sürgősen hozzon meg minden lehetséges intézkedést annak érdekében, hogy az észak-kivui polgári lakosságot ne érje több támadás;

2.   megállapítja, hogy széleskörű jogosítványa ellenére a MONUC nem volt képes a mészárlások, az erőszak és a fosztogatások, a gyermekkatonák besorozása, valamint az emberi jogok megsértése és lábbal tiprása egyéb megnyilvánulásainak megakadályozására, követeli ezért a Tanácstól és a Bizottságtól, hogy gondoskodjon arról, hogy a MONUC legutóbbi megerősítése eredményezze az észak-kivui lakosság biztonsági helyzetének valódi javulását, és ha ez nem következik be, akkor azonnal forduljon az ENSZ Biztonsági Tanácsához azzal a kéréssel, hogy a MONUC-ot ruházza fel megfelelő eszközökkel küldetésének ‐ a térség polgári lakosságának hatékony és tartós védelmének ‐ teljesítése érdekében;

3.   a lányok és asszonyok elleni, harci eszközként alkalmazott szexuális erőszak teljes felszámolására szólít fel, és súlyos büntetést követel az ilyen bűncselekmények elkövetőivel szemben; emlékeztet a reproduktív-egészségmegőrzési szolgáltatásoknak a konfliktushelyzetekben és menekülttáborokban biztosítandó elérhetőségének fontosságára;

4.   örömmel üdvözli a gomai békekonferencia megrendezését, amely politikai megoldást kíván találni a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részét sújtó konfliktushelyzetre; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy az Interhamwes (FDLR) képviselőinek tüntető távolmaradása ellenére a 2008. január 23-án, a békekonferencia befejezésekor kötött tűzszüneti megállapodás és leszerelési ígéret igen gyenge lábakon áll, és ezért továbbra is arra szólítja fel az érdekelt feleket, hogy tegyenek meg mindet a béke érdekében, vessenek véget az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megsértésének, valamint a polgárok megtámadásának, és tegyék lehetővé a humanitárius szervezetek számára, hogy a segítségre szoruló polgári lakossághoz eljussanak;

5.   emlékezet arra, hogy leszerelés gyakorlati megvalósításának részleteit a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya és a leszerelést nemzetközi szinten támogató szervezetek közös irányítása alatt létrehozandó béke és biztonságtechnikai vegyesbizottság keretei között még ki kell dolgozni, és azért arra szólít fel, hogy ezt a bizottságot mihamarabb állítsák fel a leszerelés részleteinek véglegesítése érdekében;

6.   üdvözli a kongói és a ruandai külügyminiszter közötti 2007. szeptemberi találkozót, és arra kéri a ruandai hatóságokat, hogy aktívan vegyenek részt az észak-kivui konfliktus rendezésében, különösen ami a bűnüldözést, a lefegyverzést, a leszerelést és az Észak-Kivuban jelen lévő Interhamwes-harcosok hazaküldését illeti;

7.   felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az észak-kivui lakosságot nem csak a térségen dúló konfliktusok, hanem a 2008. február 3-i földrengés miatt is sújtó humanitárius helyzet súlyosságára való tekintettel szabadítsa fel a sürgősségi alapokat, és gondoskodjon arról, hogy a humanitárius segélyszervezetek a lehető legjobb körülmények között folytathassák munkájukat;

8.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy azonnali hatállyal indítsanak nagyszabású egészségügyi segélyprogramot a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén élő polgári lakosság megsegítésére, mind a sürgős igények kielégítése, mind a hosszabb távú újjáépítés érdekében;

9.   a Kimbereley-folyamathoz hasonló, hatékony felügyeleti mechanizmus életbe léptetését követeli az EU piacára importált nyersanyagok származásihely-ellenőrzése tekintetében;

10.   felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén élő lakosság megsegítésére állítsanak össze külön segélycsomagot;

11.   felszólítja a 2008 márciusában Észak-Kivuba érkező európai uniós küldöttséget, hogy tegyen jelentést látogatásáról;

12.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Afrikai Unió intézményeinek, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, parlamentjének és kormányának, valamint Ruanda elnökének, parlamentjének és kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0022. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0540.