Elfogadott szövegek - 2008. július 9., Szerda

Choisissez la langue de votre document :

Elfogadott szövegek

2008. július 9., Szerda - Strasbourg

		Brazília, illetve Argentína számára a 2008-as évre vonatkozó éves cselekvési programok
		Az EU prioritásai az ENSZ Közgyűlés 63. ülésszaka alkalmával
		A közösségi vasutak biztonságáról szóló 2004/49/EK irányelv módosítása ***II
		Az Európai Vasúti Ügynökség létrehozásáról szóló 881/2004/EK rendelet módosítása ***II
		A Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályok (átdolgozás) ***II
		Az európai vállalkozási és kereskedelmi statisztikák modernizálásának (MEETS) programja ***I
		Elemek és akkumulátorok, valamint a belőlük keletkező hulladék ***I
		Egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalának és használatának korlátozása ***I
		A földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételei ***I
		A földgáz belső piaca ***I
		A szociális biztonsági rendszerek koordinációja ***I
		A szociális biztonsági rendszerek koordinációja: XI. melléklet ***I
		A 883/2004/EK rendelet rendelkezéseinek kiterjesztése harmadik országok azon állampolgáraira, akik egyébként nem tartoznak e rendelkezések hatálya alá *
		A képviselőcsoportok megalakítása (az eljárási szabályzat 29. cikkének módosítása)
		A nemzeti bírák szerepe az európai igazságszolgáltatási rendszerben
		Airbus
		Európai stratégiai energiatechnológiai terv
		A nemzeti vagyonalapok
		A városi mobilitás új kultúrája felé
		Az EKB 2007. évi jelentéséről szóló jelentés

Brazília, illetve Argentína számára a 2008-as évre vonatkozó éves cselekvési programok

206k

41k

Az Európai Parlament 2008. július 9-i állásfoglalása a Brazília, illetve Argentína számára a 2008-as évre szóló éves cselekvési programokat létrehozó bizottsági határozattervezetekről

P6_TA(2008)0338

B6-0336/2008

Az Európai Parlament,

– tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

– tekintettel a Brazília és Argentína számára a 2008-as évre szóló éves cselekvési programokat létrehozó bizottsági határozattervezetekre (CMTD-2008-0263 - D000422-01, CMTD-2008-0263 - D000421-01),

– tekintettel az 1905/2006/EK rendelet 35. cikkének (1) bekezdésében említett bizottság (a továbbiakban: "a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) irányítóbizottsága") 2008. június 10-i véleményére,

– tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat(2) 8. cikkére,

– tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat végrehajtási eljárásairól szóló 2008. június 3-i megállapodásra(3),

– tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére,

A. mivel 2008. június 10-én a fejlesztési együttműködési eszköz irányítóbizottsága szavazással elfogadta a Brazília, illetve Argentína számára kidolgozott, a 2008-as évre szóló éves cselekvési programok tervezeteit (CMTD-2008-0263 - D000422-01, CMTD-2008-0263 - D000421-01),

B. mivel az 1999/468/EK határozat 7. cikkének (3) bekezdése, valamint a fent említett 2008. június 3-i megállapodás 1. cikke értelmében megküldték az Európai Parlament részére a DCI irányítóbizottsághoz benyújtott végrehajtási intézkedéstervezetet és a szavazás eredményeit,

C. mivel az 1905/2006/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy "az e rendelet szerint folytatott együttműködés elsődleges és átfogó célja, hogy a partnerországokban és -régiókban a fenntartható fejlődés összefüggésében […] felszámolja a szegénységet",

D. mivel az 1905/2006/EK rendelet 2. cikkének (4) bekezdése megállapítja, hogy "az 1. cikk (1) bekezdésében említett intézkedéseket(4) úgy kell megtervezni, hogy megfeleljenek az OECD/DAC által létrehozott hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) kritériumainak",

E. mivel a hitelezői jelentéstételi rendszereknek szóló jelentéskészítési iránymutatásaiban (DCD/DAC (2002)21) az OECD/DAC az ODA-t olyan, a támogatási kedvezményezettek DAC-listáján szereplő országokba irányuló pénzügyi mozgásként határozza meg, amelynél "minden tranzakció elsődleges célja a fejlődő országok gazdasági fejlődésének és jólétének előmozdítása";

Brazília

1. megjegyzi, hogy a Brazília számára kidolgozott 2008. évi cselekvési program tervezetének egyetlen eleme a felsőoktatási mobilitási program (Erasmus Mundus külső együttműködési eszköz Brazília számára), és hogy ez a program Brazília országstratégiai dokumentumának "Kétoldalú kapcsolatok javítása, 2. cselekvés: Felsőoktatási program Brazília számára" című I. prioritási szektora alá tartozik, valamint hogy az EU-ból érkező hallgatók és oktatók mobilitásának pénzügyi támogatása (a hallgatók és oktatók egyéni mobilitását biztosító teljes finanszírozás akár 30%-a) a Brazília számára kidolgozott 2008. évi cselekvési program fontos részét képezi;

Argentína

2. megjegyzi, hogy az Argentína számára kidolgozott 2008. évi cselekvési program tervezetének egyetlen eleme az Erasmus Mundus külső együttműködési eszköz Argentína számára, és hogy ez a program Argentína országstratégiai dokumentumának "A kétoldalú kapcsolatok és a kölcsönös megértés javítása az EK és Argentína között" című központi szektora alá tartozik, valamint hogy az EU-ból érkező hallgatók és oktatók mobilitásának pénzügyi támogatása (a hallgatók és oktatók egyéni mobilitását biztosító finanszírozás akár 30%-a) az Argentína számára kidolgozott 2008. évi cselekvési program fontos részét képezi;

o
o o

3. úgy véli, hogy a Bizottság a Brazília, illetve Argentína számára kidolgozott 2008. évi cselekvési programokkal túllépi az alapjogszabályban biztosított végrehajtási hatáskörét, mivel a fent említett elemek nincsenek összhangban az 1905/2006/EK rendelet 2. cikkének (1) és (4) bekezdésével, mivel ezen elemek elsődleges célja nem a szegénység felszámolása, és mivel ezek az elemek nem felelnek meg az OECD/DAC által létrehozott hivatalos fejlesztési támogatás kritériumainak(5);

4. felhívja a Bizottságot, hogy vonja vissza a Brazília, illetve Argentína számára a 2008-as évre szóló éves cselekvési programokat létrehozó határozattervezeteit, és olyan új határozattervezeteket nyújtson be a DCI irányítóbizottságnak, amelyek teljes mértékben tiszteletben tartják az 1905/2006/EK rendelet rendelkezéseit;

5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)	HL L 378., 2006.12.27., 41. o.
(2)	HL L 184., 1999.7.17., 23. o.
(3)	HL C 143, 2008.6.10., 1. o.
(4)	1. cikk (1) bekezdés: "A Közösség finanszírozza a […] fejlődő országokkal, területekkel és régiókkal […] folytatott együttműködés támogatását célzó intézkedéseket."
(5)	Nevezetesen, hogy "minden tranzakció fő célja a fejlődő országok gazdasági fejlődésének és jólétének előmozdítása" (OECD/DAC-ismertető 2006. október – "Hivatalos fejlesztési támogatás?", 1.o.).

Az EU prioritásai az ENSZ Közgyűlés 63. ülésszaka alkalmával

347k

95k

Az Európai Parlament 2008. július 9-i ajánlása a Tanácshoz az EU prioritásait tekintve az ENSZ Közgyűlés 63. ülésszaka alkalmával (2008/2111(INI))

P6_TA(2008)0339

A6-0265/2008

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Alexander Lambsdorff és Annemie Neyts-Uyttebroeck által az ALDE képviselőcsoport nevében – az ENSZ Közgyűlés 63. ülésszaka alkalmával a Tanácshoz intézett ajánlásra irányuló – tett javaslatra (B6-0176/2008),

– tekintettel az ENSZ főtitkár "Nagyobb szabadság" című 2005. évi jelentésére, az ENSZ Közgyűlésnek a 2005-ös ENSZ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló 60/1 sz. határozatára és az ENSZ főtitkár "Az ENSZ-be történő befektetés: egy világszinten erősebb szervezet létrehozása" című 2006. március 7-i jelentésére,

– tekintettel az EU prioritásaira az ENSZ Közgyűlés 62. ülésszakának alkalmából,

– tekintettel a 2004. január 29-i(1), az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek közötti kapcsolatokról szóló, valamint a 2005. június 9-i(2) ENSZ-reformról szóló, illetve a 2005. szeptember 29-i(3), az Egyesült Nemzetek 2005. szeptember 14–16-i csúcstalálkozójának kimeneteléről szóló határozatára,

– tekintettel a Közgyűlés 63. rendes ülésszakának 2008. február 11-i napirendjére felveendő pontok előzetes listájára, különös tekintettel az alábbi pontokra: A nemzetközi béke és biztonság fenntartása, Afrika fejlődése, Az emberi jogok előmozdítása, irányítási reform,

– tekintettel a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény felei konferenciájának 2008. május 19–30. között, Bonnban tartott kilencedik ülésén (COP 9) született eredményekre,

– tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának 2009. évi felülvizsgálati konferenciájára,

– tekintettel eljárási szabályzata 114. cikkének (3) bekezdésére és 90. cikkére,

– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6-0265/2008),

A. mivel az EU külpolitikája az ENSZ Alapokmányában foglaltaknak megfelelően a hatékony multilateralizmus erőteljes és egyértelmű támogatásán alapul,

B. mivel az EU az ENSZ kulcsfontosságú politikai és pénzügyi partnere a szegénység elleni harcban, a gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdításában, a kollektív biztonság biztosításában, beleértve a veszélyeztetett populációk megélhetésének védelmét, valamint az emberi jogok támogatásában az egész világon,

C. tekintettel arra, hogy az ENSZ reformprogramja – amely új testületek létrehozását, a régebbiek radikális felülvizsgálatát, a gazdálkodás alapvető műveleteinek reformját, a támogatás újraszervezését és a Titkárság mélyreható reformját tartalmazza – nagyon ambiciózus, valamint folyamatos politikai támogatást igényel, különösen miután az új politikai keret meghatározása után elkezdődik a végrehajtási fázis,

D. tekintettel arra, hogy két új testület, az Emberi Jogi Tanács és a Béketeremtő Bizottság (PBC) kritikus szakaszba léptek, amelyben be kell bizonyítaniuk, hogy képesek megvalósítani az ENSZ tagállamai által számukra kitűzött célokat,

E. tekintettel arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának régóta esedékes reformja még megvalósításra vár, valamint figyelembe véve egyrészt a nagyobb elszámoltathatóság és a megnövekedett geopolitikai egyensúly közötti kényes és feszült viszonyt, másrészt pedig az adott testület hatékonysága és eredményessége biztosításának szükségességét,

F. mivel 2008 kulcsfontosságú év a szegénység felszámolásának és a millenniumi fejlesztési célok (MFC-k) elérésének 2015-ig, világszinten történő megvalósítására irányuló erőfeszítések tekintetében, és mivel az EU tagállamainak globális vezető szerepet kell betölteniük az idei év második felében megtartani kívánt, erre vonatkozó kulcsfontosságú találkozók előtt,

G. mivel a millenniumi fejlesztési célok elérése tekintetében az EU erőfeszítései fontos katalizátorként és példaként szolgálnak más adományozók számára, ennek ellenére 75 milliárd eurós összeggel fognak elmaradni az EU fejlesztési segélyekkel kapcsolatban 2010-ig tett hivatalos kötelezettségvállalásaitól, ha a jelenlegi tendenciák nem fordulnak meg,

H. mivel Afrika Szaharától délre fekvő részén sok ország nem halad egyik MFC elérése felé sem, és mivel számos, közepes jövedelmű országban is vannak olyan régiók és több millió fős etnikai csoportok, amelyeknek az e célok teljesítése felé tett előrehaladása nem kielégítő,

I. mivel az élelmiszerárak emelkedése és a lassuló globális növekedés azzal fenyeget, hogy a becslések szerint hét évvel visszaveti az MFC-kkel kapcsolatos előrehaladást, hacsak a fejlődő országokban nem történnek további beruházások a mezőgazdasági, illetve a mezőgazdasági élelmiszeripari ágazatban,

J. mivel az ENSZ Közgyűlés úgy döntött, hogy 2007. október 4–5-én magas szintű párbeszédet folytat a vallás vagy meggyőződés szabadsága és a kulturális sokféleség kérdésével kapcsolatos tolerancia, megértés és egyetemes tisztelet előmozdítását szolgáló, vallások és kultúrák közötti együttműködésről, az e területen tett egyéb hasonló intézkedésekkel koordinálva,

K. mivel 2008. a kultúrák közötti párbeszéd európai éve,

L. tekintettel arra, hogy az ENSZ Közgyűlésének napirendje nincs megfelelően összpontosítva és leegyszerűsítve, amire azonban szükség volna a testület következetesebb működéséhez és ahhoz, hogy állásfoglalásait jobban nyomon lehessen követni,

M. tekintettel arra, hogy az ENSZ békefenntartó műveletekért felelős szervezeti egysége jelenleg 20 terepmunkát irányít, amelyben 100 000-nél is több katona vesz részt, és ezek fele Afrikában tartózkodik,

N. mivel az uniós tagállamok álláspontjainak ENSZ-en belüli koordinálása terén szervezetenként és politikákként különbségek mutatkoznak,

O. tekintettel arra, hogy ez a koordináció nem válhat kárára a más geopolitikai tömbökből származó országokkal folytatott tárgyalásoknak, amelyek lényegi előfeltételei az ENSZ-en belül szükséges szövetségek kialakításának,

P. mivel a koordinációhoz szorosabb együttműködés kialakítására van szükség a Tanács brüsszeli központú illetékes munkacsoportjai, valamint a New York-ban és Genfben működő uniós irodák és uniós tagállami állandó képviseletek között,

Q. mivel a Lisszaboni Szerződés jogi személyiséggel ruházza fel az EU-t, ami jelentős hatással van az EU ENSZ-en belüli képviseletére,

1. a következő ajánlásokat címezi a Tanácshoz:

		Az EU az ENSZ-ben és a Lisszaboni Szerződés ratifikálása
	a)	kéri, hogy az Unió következő ENSZ Közgyűlésen képviselt politikai prioritásait tegyék az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között folytatott mélyreható és sokrétű vita tárgyává;
	b)	úgy gondolja, hogy a Tanács az ENSZ Közgyűléssel kapcsolatos hivatalos álláspontját az uniós tagállamok New York-i állandó képviseleteinek kötelező politikai programnak kellene tekinteniük, amely alapul szolgál más országokkal folytatott tárgyalásokhoz;
	c)	úgy gondolja, hogy az EU tagállamok álláspontjainak az ENSZ keretén belüli koordinációjának általában véve a Tanács illetékes munkacsoportjaiban kell megindulniuk, megkönnyítve ezáltal a New York-i diplomaták számára az ENSZ szervezetein belüli, speciális kérdésekkel kapcsolatos közös álláspont elérését, és több időt hagyva a konzultációra és más regionális csoportosulásokkal vagy az ilyen csoportosulásokhoz tartozó országokkal való tárgyalásokra,
	d)	felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fontolják meg a New York-i és brüsszeli irodáik átszervezését és kibővítését, figyelembe véve a kibővült hatásköröket és feladatokat, amelyeket az EU képviselőinek a Lisszaboni Szerződés megerősítése után várhatóan viselniük kell majd, optimális koordinációt és együttműködést biztosítva a közösségi politikák és alapok, valamint az EU Közös Kül- és Biztonságpolitikájában foglalt eszközök és küldetések között,
	e)	sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy részletesen tanulmányozza a Lisszaboni Szerződésnek az EU ENSZ-en belüli jövőbeni képviseletére gyakorolt hatásait, és felszólítja az uniós tagállamokat, hogy egyértelműen kötelezzék el magukat annak biztosítására, hogy az EU megfelelő láthatósággal és tekintéllyel rendelkezzen az ENSZ-szervezeteken és -fórumokon belül;
	f)	ösztönzi a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb tárgyalja és határozza meg az EU Egyesült Nemzetekhez küldött "megfigyelőinek" működési státuszát,
	g)	egyúttal felkéri az uniós tagállamokat, hogy próbálják felülvizsgálni az ENSZ-en belüli regionális csoportosulások jelenlegi struktúráját annak biztosítása céljából, hogy ez tükrözze az EU tagságát, figyelemmel a legutóbbi bővítésre,
	h)	felkéri a Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet a változásokról, beleértve a költségvetésieket is, továbbá minden olyan lehetséges lépésről, amely az EU-nak az ENSZ különféle szervezeteiben való jelenlétének átszervezésére vonatkozik, ideértve a Titkárságot, valamint az alapokat és a programokat is.
		Az EU hozzájárulása az ENSZ reformjaihoz
	i)	üdvözli az ENSZ Közgyűlésének felélénkítésével megbízott munkacsoport tevékenységeinek újrakezdését, amelynek feladata olyan utak keresése, amelyek segítségével erősíteni lehet a Közgyűlés szerepét, autoritását, hatáskörét és hatékonyságát, és felkéri az uniós tagállamokat arra, hogy ebben a tekintetben mozdítsák elő a közgyűlési elnök szerepének megerősítését a megfelelő pénzügyi, humán és infrastrukturális erőforrások biztosításával, valamint a Közgyűlés, a főtitkár és az ENSZ Biztonsági Tanácsa közötti rendszeresebb együttműködés támogatásával annak érdekében, hogy növeljék az utóbbi elszámoltathatóságát és legitimitását,
	j)	arra ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy továbbra is kérjék a mandátumok régóta esedékes felülvizsgálatát az ENSZ munkaprogramjának erősítése és frissítése érdekében, hogy ez megfeleljen az uniós tagállamok jelenlegi elvárásainak, az olyan öt évnél régebbi mandátumok felülvizsgálatával, amelyek a Közgyűlés vagy egyéb szervek állásfoglalásain alapulnak,
	k)	emlékezteti az uniós tagállamokat a 2005-ös csúcstalálkozón tett felajánlásokra, amelyek az ENSZ irányítási és titkársági reformját erősítenék meg; felkéri a Tanácsot a reformok támogatására az elszámoltathatóság és áttekinthetőség növelése, az irányítás javítása és az átláthatóság előmozdítása, valamint az etikai, hatékonysági és szervezési képességek erősítése érdekében, illetve arra, hogy elsősorban a Titkárság szerkezeti reformjára összpontosítson,
	l)	sürgeti a Tanácsot annak biztosítására, hogy az ENSZ békefenntartó műveletekért, illetve a politikai ügyekért felelős szervezeti egységének személyzete arányos legyen az előírt feladatokkal és felelősségekkel, valamint hogy támogassa e tekintetben a Főtitkár erőfeszítéseit,
	m)	sürgeti az uniós tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ főtitkárának erőfeszítéseit, amelyeket a 2005. évi világ-csúcstalálkozó által jóváhagyott "védelmi felelősség" fogalma végrehajtásának folyamatában tesz; felhívja az uniós tagállamokat, hogy vegyenek részt tevékenyen ebben a folyamatban,
	n)	felkéri a Tanácsot az ENSZ szervezeti koherenciájával foglalkozó magas szintű munkacsoport ajánlásainak végrehajtására vonatkozó tárgyalások újrakezdésének teljes körű támogatására, és azt ajánlja az EU tagállamainak, hogy tevékenyen működjenek együtt azon fejlődő országokkal, amelyek európai vagy nemzeti szintű segítséget kapnak, valamint használják fel az EU közös befolyását és az egyes uniós tagállamok egyéni befolyását annak érdekében, hogy biztosítsák ezen országok támogatását az ENSZ-támogatások felülvizsgálata esetére, valamint az alapszintű ENSZ politikák közötti nagyobb koherencia előmozdítására,
	o)	felkéri az uniós tagállamokat arra, hogy egyöntetűbb álláspontot képviseljenek az ENSZ Biztonsági Tanácsának reformja tekintetében, amely – a végső célkitűzést szem elől nem tévesztve – egyfelől állandó helyet biztosít az EU-nak a megújított ENSZ keretein belül, ugyanakkor növeli az EU súlyát oly módon, hogy az arányos legyen az EU-nak az ENSZ békefenntartói műveleteihez és fejlesztési támogatásához való hozzájárulásával,
	p)	emlékezteti az uniós tagállamokat e tekintetben arra, hogy a legfontosabb annak biztosítása, hogy ENSZ BT tag EU tagállamok ragaszkodjanak az EU hivatalos álláspontjához, megfelelően tájékoztassák a többi uniós tagállamot azokról a párbeszédekről, amelyekre a BT-ben kerül sor, és aktívan egyeztessék álláspontjaikat az EU Miniszterek Tanácsának illetékes munkacsoportjaival,
	q)	felkéri az uniós tagállamokat arra, hogy támogassák az ENSZ-Közgyűlés elnökének, Srgjan Kerimnek a BT-reformmal foglalkozó munkacsoportját; üdvözli e tekintetben a Biztonsági Tanács lendületes reformját, amely az ún. "Átívelő folyamat" nevű kezdeményezés következményeképpen jött létre; ösztönzi a Tanácsot, hogy e tekintetben a tényleges folyamatok elérése érdekében támogassa az összehangolást elősegítő vitákat,
		Az EU és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa
	r)	sürgeti az EU tagállamait, különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának újonnan megválasztott tagjait, Franciaországot és Szlovákiát, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket az Emberi Jogi Tanács sikeres működésének biztosítása érdekében az egyetemes jogok egyidejű védelmével és támogatásával; e tekintetben nagyobb felelősségvállalásra szólít fel a különleges eljárások létrehozását és megújítását, valamint a megbízottak kinevezését célzó folyamatra vonatkozóan, amelynek az átláthatóság és a valós verseny elvein kell alapulnia,
	s)	hangsúlyozza a civil társadalom részvételének fontosságát az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának munkájában, és sürgeti az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának munkájában részt vevő uniós tagállamokat, hogy vezessenek be hatékony módokat és eszközöket, amelyek lehetővé teszik a civil társadalom részvételét az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában, a világban az emberi jogok jobb védelme, valamint az intézmény átláthatóságához való építő hozzájárulás érdekében,
	t)	felhívja a Tanácsot, hogy az egyetemes időszakonkénti értékelés hatékonyságának növelése révén tartsa fenn azokat az erőfeszítéseket, amelyek az emberi jogok terén az ENSZ tagállamai elszámoltathatóságának növelését célozzák, nevezetesen a szándékos akadályozás vagy az elterelő taktikák elkerülését szolgáló eljárások szigorításával,
	u)	aggodalmát fejezi ki az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosa Hivatalának munkájáról nemrégiben tett megjegyzések miatt; felhívja az uniós tagállamokat, hogy támogassák a Hivatalt, különösen a Közgyűlés Ötödik Bizottságában annak biztosítása érdekében, hogy a Hivatal függetlenségével semmi ne kerüljön összeütközésbe, és a Hivatalnak minden szükséges pénzügyi forrást megadjanak ahhoz, hogy teljesen független módon teljesíteni tudja megbízatását; felkéri az EU tagállamait, hogy szorosan felügyeljék az új Főbiztos kinevezésének jelenlegi eljárását, tekintve, hogy az előző biztos, Louise Arbor mandátuma 2008 júniusában lejárt,
	v)	felkéri az EU tagállamait, hogy továbbra is vállaljanak részt a 2009-ben megtartandó durbani felülvizsgálati konferencia előkészületeiben, továbbá, hogy biztosítsák, hogy a konferencia minden érdekelt fél számára lehetővé tegye, hogy újból megerősíthessék azon elhatározásukat és elkötelezettségüket, hogy küzdenek a rasszizmus, a faji és kaszton belüli megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ehhez kapcsolódó intolerancia ellen, valamint konkrét referenciapontokat fogadnak el a rasszizmus eltörlése érdekében, a durbani nyilatkozat és cselekvési program alapján, és azokat teljes mértékben tiszteletben tartva,
	w)	felkéri a Tanácsot annak biztosítására, hogy az első durbani konferenciához kapcsolódó negatív események ne fordulhassanak elő; felhívja az EU összes tagállamát annak biztosítására, hogy a civil társadalom részt vegyen a Genfben megrendezett, 2009-es durbani felülvizsgálati konferencián, az ENSZ Alapokmányával és az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának 1996. július 25-i, 1996/31 határozatával összhangban,
	x)	felhívja az EU összes tagállamát, hogy támogassák és védjék a gyermekek jogait, segítve a gyermekek jogainak általános érvényesítését az ENSZ rendszerének illetékes szervein és mechanizmusain belül folyó összes tevékenységben,
		Az EU és a PBC
	y)	úgy véli, hogy az EU tagállamainak közösen kellene támogatniuk a Béketeremtő Bizottság szerepének megerősödését az ENSZ rendszerével kapcsolatban, biztosítaniuk, hogy a Béketeremtő Bizottság javaslatait megfelelő módon figyelembe vegyék az ENSZ illetékes szervei, és támogatniuk a Béketeremtő Bizottság és az ENSZ ügynökségei, alapjai és programjai közötti fokozott együttműködést; hangsúlyozza, hogy fontos a szorosabb együttműködés a Béketeremtő Bizottság és a nemzetközi pénzügyi intézetek között, amelyek olyan országokban folytatnak tevékenységeket, amelyek nemrég kerültek ki egy konfliktusból;
	z)	felkéri a Tanácsot és az uniós tagállamokat, hogy ösztönözzék a hozzájárulásokat az ENSZ Béketeremtő Alapjához, annak biztosítása érdekében, hogy annak elegendő forrás álljon rendelkezésére,
	aa)	sürgeti a Biztonsági Tanácson belül az EU-tagállamokat, hogy egyszerűsítsék a PBC-vel történő konzultációt az új országok Béketeremtő Bizottságba való előterjesztését és az integrált béketeremtő műveletek mandátumát illetően, különösen annak érdekében, hogy kellő időben biztosítsák a zökkenőmentes átállást a békefenntartásról a béketeremtésre; üdvözli e tekintetben, hogy a Béketeremtő Támogató Hivatal részt vesz az integrált missziótervező folyamatban,
	ab)	lényegesnek tartja azt, hogy a szereplők közötti koordináció fejlesztése, az előrelátható finanszírozás biztosítása, valamint a nemzetközi figyelemnek a konfliktus utáni országokra történő kiterjesztése mellett a Béketeremtő Bizottságnak – az illetékes ENSZ szervezeti egységekkel együtt – arra kell törekednie, hogy javítsa a szervezet tanulási képességeit a béketeremtés terén,
	ac)	a fentiek tükrében hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Béketeremtő Bizottság számára elérhető humán és pénzügyi források elosztása arányos legyen a feladatokkal és az ENSZ-szervek, valamint a kedvezményezett országok elvárásaival, és felkéri az EU tagállamait, hogy az ENSZ Közgyűlésének illetékes bizottságában tűzzék napirendre a kérdést,
		Az Európai Unió és Millenniumi Fejlesztési Célkitűzések
	ad)	sürgeti a Tanácsot, hogy támogassa Manuel Barroso elnök és Louis Michel biztos uniós tagállamokhoz intézett azon felhívását, hogy dolgozzanak ki egyértelmű, kötelező nemzeti ütemezést és költségvetést a valós segély növelésére, hogy 2010-ben elérjék a bruttó nemzeti jövedelem 0,56%-ában, illetve 2015-ben annak 0,7%-ában megállapított, ígéret tárgyát képező, kollektív célt,
	ae)	emlékezteti az uniós tagállamokat, hogy jelenleg nincs szükség új ígéretekre vagy új eljárásokra az MFC-k eléréséhez, és a hangsúlyt a már megtett ígéretek és fogadalmak teljesítésére, valamint a meglévő eljárások felgyorsítására kell helyezni,
	af)	megállapítja, hogy továbbra is szükség van az egészségügyi szolgáltatások közfinanszírozási válságának folyamatos kezelésére, ha vissza kívánunk térni az egészséggel kapcsolatos három MFC felé vezető útra, az emberi erőforrások, a gyógyszerek elérhetősége, valamint a decentralizált és részvételen alapuló irányítás megfelelő és kiszámítható, folyamatos finanszírozása révén, és felhívja az EU tagállamait, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést az egyetemes, integrált és a helyi igényekhez igazodó egészségügyi rendszerek megerősítéséért, és fokozatosan térjenek ki a meghatározott betegségekre vonatkozó programok integrálására (6. MFC),
	ag)	úgy véli, hogy a nemek egyenlősége (3. MFC) az MFC-k megvalósítására irányuló erőfeszítések alapvető eleme, és azt ajánlja, hogy az EU tagállamai sürgősen foglalkozzanak a 3. MFC elérésével kapcsolatos, globális finanszírozási hiánnyal; megállapítja, hogy az oktatás mellett a nők felelősséggel való felruházása jelentősen hozzájárul a gyermekhalandóságra vonatkozó, 4., illetve az anyák egészségére vonatkozó, 5. MFC teljesítéséhez,
	ah)	megállapítja, hogy az elmúlt években az egyetemes alapfokú oktatás felé tett jelentős előrehaladás ellenére 2006-ban körülbelül 93 millió, általános iskolás korú gyermek nem járt még iskolába, akiknek nagy része leány; felhívja az EU tagállamait, hogy foglalkozzanak az oktatás támogatásával kapcsolatos megnövekedett finanszírozási szükségletekkel, többek között a konfliktusok által érintett, sérülékeny államokban is,
	ai)	emlékeztetve a fejlesztés politikai következetességének előmozdítására irányuló uniós kötelezettségvállalásokra, azt ajánlja, hogy a Tanács és az EU tagállamai ösztönözzék az ENSZ-szintű egyeztetéseket arról, hogyan biztosítható, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos erőfeszítések és célok megerősítsék az MFC-k megvalósítását; megállapítja, hogy az alkalmazkodási alapokhoz jóval nagyobb hozzájárulásra van szükség annak érdekében, hogy a legszegényebb országokban az éghajlatváltozás szempontjából biztonságos fejlődés valósuljon meg,
	aj)	sürgeti az uniós tagállamokat, hogy vegyenek részt tevékenyen az Afrika fejlesztésére irányuló új partnerség (NEPAD) végrehajtásáról szóló, 2008. szeptember 22-én megtartandó, magas szintű találkozón, valamint az Egyesült Nemzetek MFC-kkel foglalkozó, 2008. szeptember 25-én, New York-ban tartandó magas szintű találkozóján,
	ak)	javasolja, hogy a Tanács és az EU tagállamai újítsák meg az adósságcsökkentésről az ENSZ szintjén folytatott egyeztetéseket, az adósságenyhítésre vonatkozó kritériumok oly módon történő átfogalmazása céljából, hogy az adósság visszatérítése helyett inkább a fejlesztési célok előrehaladását mozdítsa elő,
	al)	úgy véli, hogy az anyák halandósági rátája sok fejlődő országban továbbra is elfogadhatatlanul magas, mivel évente több mint 500 000 nő veszíti életét a terhességhez és gyermekszüléshez kapcsolódó, kezelhető és megelőzhető szövődmények miatt; ezért sürgeti az EU tagállamait, hogy drasztikusan fokozzák az erőfeszítéseket és a finanszírozást a nemi és reproduktív egészséggel kapcsolatos információk és szolgáltatások egyetemes hozzáférhetőségének biztosítása érdekében, amelyek elengedhetetlenek az egészséggel kapcsolatos MFC-k, a nemek közötti egyenlőség és a szegénység elleni küzdelem megvalósításához,
	am)	a jelenlegi élelmiszerválságot figyelembe véve sürgeti a Tanácsot és az EU tagállamait, hogy tegyenek lépéseket a kereskedelem torzulásának csökkentése érdekében,
		Az EU–ENSZ gyakorlati együttműködésének javítása
	an)	sürgeti az uniós tagállamokat és a Bizottságot, hogy mind politikai, mind pénzügyi szempontból támogassák az ENSZ Demokrácia Alapját,
	ao)	felhívja a Tanácsot, és különösen az Európai Unió azon tagállamait, amelyek állandó vagy nem állandó tagjai az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának, hogy támogassák az ENSZ szankciórendszerének (terroristák feketelistái) felülvizsgálatát, annak érdekében, hogy azt összhangba hozzák az ENSZ polgári és politikai jogokról szóló egyezségokmányában szereplő kötelezettségekkel, különösen megfelelő értesítési és fellebbezési eljárások létrehozása révén, e tekintetben a megfelelő irányba tett első lépésként üdvözli, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta a 1730(2006)-os határozatot, amely meghatározza a listáról való törlési eljárást és az erre irányuló kérelmekre az ENSZ Főtitkárságán központot hoz erre létre,
	ap)	felhívja az európai uniós tagállamokat, hogy kezdeményezzenek vitát az ENSZ-en belül a fent említett felülvizsgálati konferenciát megelőzően a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt álló változások kapcsán, amelyek alááshatják a bíróság hatékonyságát, hogy megállapodásra jussanak az agresszió bűntettének eddig még nem rendezett fogalommeghatározásáról, valamint azokról a feltételekről, amelyek szerint a Bíróság a Római Statútum 5. cikke (2) bekezdésében meghatározott joghatóságát gyakorolhatja,
	aq)	úgy véli, hogy tekintettel a több millió ember megélhetését befolyásoló éghajlatváltozás egyértelmű hatásaira az Európai Uniónak aktívan támogatni kell az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye részes feleit, hogy folytassanak tárgyalásokat egy nemzetközi éghajlatváltozási megállapodás 2009 végéig történő megkötése érdekében, valamint felhívja az uniós tagállamokat, hogy vállaljanak vezető szerepet az ilyen átfogó globális tárgyalásokban; továbbá sürgeti az uniós tagállamokat, hogy támogassák e tekintetben a megújuló és szén-dioxid-semleges energiaforrások használatát; végezetül úgy véli, hogy az uniós tagállamoknak javasolniuk kellene egy ENSZ szintű, katasztrófákkal foglalkozó tanácsadó egység létrehozását, amely rendszeres tanácsadást biztosítana a kormányok számára a katasztrófákkal kapcsolatos hatékony felkészültségről,
	ar)	felkéri az EU és az ENSZ illetékeseit, hogy fontolják meg az EU és az Afrikai Unió közötti együttműködést az afrikai kontinens békéjének és biztonságának megteremtése érdekében, különös figyelmet fordítva azokra a lehetőségekre, amelyek segítségével az ENSZ javíthatja küldetéseinek minőségét úgy, hogy igénybe veszi az EU kiegészítő hatáskörét; javasolja, hogy a lehetőségek összeolvasztását alapos megfontolás tárgyává kell tenni, hogy ily módon ne csak a technológiai és katonai felszerelések tekintetében jöjjön létre az együttműködés, hanem a legitimitás és az elfogadás, valamint a mandátum költséghatékonyságának és alkalmasságának tekintetében is,
	as)	felhívja a Tanácsot, hogy továbbra is kezelje kiemelt prioritásként az eredményes régióközi partnerségek kiépítését, különösen a világ összes régiójában található partnerekkel együttműködve, az ENSZ Közgyűlés 62/149 határozata hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében, amely a halálbüntetés eltörlése céljából a kivégzések világszintű tilalmára szólít fel,
	at)	tudomásul veszi a tényt, hogy az ENSZ Főtitkára úgy határozott, hogy átalakítja a koszovói ENSZ-missziót, lehetővé téve az Európai Unió számára, hogy fokozott műveleti szerepet töltsön be a jogállamiság terén, és felhívja az európai uniós tagállamokat, amelyek egyhangúlag támogatták a jogállamiság-misszió (EULEX KOSOVO) megindítását, hogy szorosan kövessék nyomon e határozat gyakorlati végrehajtását,
	au)	aggodalmát fejezi ki a leszereléssel kapcsolatos tárgyalások során olyan kérdésekben kialakult patthelyzet miatt, mint a hasadóanyagok tilalmáról szóló szerződés és a biológiai fegyverekről szóló egyezmény ellenőrzési jegyzőkönyve, valamint az átfogó atomcsend-szerződés megerősítésével kapcsolatos tétlenség; mindazonáltal elismeri, hogy az ENSZ 63. ülésszaka kiváló lehetőséget nyújt az EU számára, hogy vezető szerepet játsszon a kazettás bombák tilalmáról a közelmúltban elfogadott szerződés megerősítésének és egyetemessé tételének előmozdításában, valamint a nemzetközi fegyverkereskedelmi egyezmény és a szegényített uránt tartalmazó fegyverek globális tilalmát előíró nemzetközi szerződés megkötését célzó tárgyalások megnyitásában; felhívja az EU-t és az ENSZ-et, hogy folytassák az ENSZ kézi- és könnyűfegyverek illegális kereskedelmével foglalkozó cselekvési programjának megerősítésére, valamint a gyalogsági aknák betiltásáról szóló ottawai szerződés hatályának bővítésére irányuló erőfeszítéseiket,
	av)	sürgeti az uniós tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket a nemzetközi konszenzus biztosításához, amely lehetővé fogja tenni a nemzetközi terrorizmusról szóló átfogó egyezményről folytatott tárgyalások lezárását,
	aw)	felhívja a Tanácsot, hogy ösztönözzön minden tevékenységet és megfelelő finanszírozást, amelynek célja a nemi kérdések általános érvényesítése az ENSZ tevékenységeinek valamennyi vonatkozásában,
	ax)	sürgeti a Tanácsot, hogy támogassa a fajok kihalása elleni küzdelmet és a környezet védelmét, valamint a szükséges pénzügyi források mobilizálását szolgáló valamennyi tevékenységet;

2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatásul a Bizottságnak.

(1)	HL C 96. E, 2004.4.21., 79. o.
(2)	HL C 124. E, 2006.5.25., 549. o.
(3)	HL C 227. E, 2006.9.21., 582. o.

A közösségi vasutak biztonságáról szóló 2004/49/EK irányelv módosítása ***II

198k

34k

		Állásfoglalás
		Szöveg

Az Európai Parlament 2008. július 9-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács közös álláspontjáról a közösségi vasutak biztonságáról szóló 2004/49/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása tekintetében (vasútbiztonsági irányelv) (16133/3/2007 – C6-0129/2008 – 2006/0272(COD))

P6_TA(2008)0340

A6-0223/2008

(Együttdöntési eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Tanács közös álláspontjára (16133/3/2007 – C6–0129/2008)(1),

– tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2006)0784) kapcsolatban az első olvasat(2) során kialakított álláspontjára,

– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,

– tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére,

– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0223/2008),

1. jóváhagyja a közös álláspontot, annak módosított formájában;

2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely második olvasatban 2008. július 9-én került elfogadásra a közösségi vasutak biztonságáról szóló 2004/49/EK irányelv módosításáról (Vasúti biztonsági irányelv) szóló 2008/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P6_TC2-COD(2006)0272

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament második olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 2008/110/EK irányelv)

(1)	HL C 122. E, 2008.5.20., 10. o.
(2)	Elfogadott szövegek, 2007.11.29., P6_TA(2007)0557.

Az Európai Vasúti Ügynökség létrehozásáról szóló 881/2004/EK rendelet módosítása ***II

200k

36k

		Állásfoglalás
		Szöveg

Az Európai Parlament 2008. július 9-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Vasúti Ügynökség létrehozásáról szóló 881/2004/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló közös tanácsi álláspontról (16138/3/2007 – C6-0131/2008 – 2006/0274(COD))

P6_TA(2008)0341

A6-0210/2008

(Együttdöntési eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Tanács közös álláspontjára (16138/3/2007 – C6-0131/2008)(1),

– tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslata (COM(2006)0785) tárgyában az első olvasat során elfogadott álláspontjára(2),

– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkénekének (2) bekezdésére,

– tekintettel eljárási szabályzatának 62. cikkére,

– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0210/2008),

1. jóváhagyja a közös álláspontot, annak módosított formájában;

2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely második olvasatban 2008. július 9-én került elfogadásra az Európai Vasúti Ügynökség létrehozásáról szóló 881/2004/EK rendelet (vasúti ügynökségi rendelet) módosításáról szóló .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P6_TC2-COD(2006)0274

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament második olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 1335/2008/EK rendelet)

(1)	HL C 93. E, 2008.4.15., 1. o.
(2)	Elfogadott szövegek, 2007.11.29., P6_TA(2007)0558.

A Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályok (átdolgozás) ***II

198k

32k

Az Európai Parlament 2008. július 9-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács közös álláspontjáról a Közösségben a légi áratok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet (átdolgozás) elfogadása tekintetében (16160/4/2007 – C6-0176/2008 – 2006/0130(COD))

P6_TA(2008)0342

A6-0264/2008

(Együttdöntési eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Tanács közös álláspontjára(1) (16160/4/2007 – C6-0176/2008),

– tekintettel a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági javaslattal (COM(2006)0396) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(2),

– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,

– tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0264/2008),

1. jóváhagyja a közös álláspontot;

2. megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a közös álláspontnak megfelelően fogadják el;

3. utasítja elnökét, hogy az EK-Szerződés 254. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4. utasítja főtitkárát, hogy írja alá a jogalkotási aktust, miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően végrehajtottak, illetve a Tanács főtitkárával együttműködve gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)	HL C 129 E, 2008.5.27., 1. o.
(2)	Elfogadott szövegek 2007.7.11., P6_TA(2007)0337.

Az európai vállalkozási és kereskedelmi statisztikák modernizálásának (MEETS) programja ***I

286k

37k

		Állásfoglalás
		Szöveg

Az Európai Parlament 2008. július 9-i jogalkotási állásfoglalása az európai vállalkozási és kereskedelmi statisztikák modernizálásának (MEETS) programjáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0433 – C6-0234/2007 – 2007/0156(COD))

P6_TA(2008)0343

A6-0240/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0433),

– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 285. cikkére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0234/2007),

– tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1),

– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A6-0240/2008),

1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2. úgy véli, hogy a jogalkotási javaslatban megállapított pénzügyi keretösszegnek összeegyeztethetőnek kell lennie a 2008/371/EK határozat(2) szerint módosított 2007–2013-as többéves pénzügyi keret 1a. alfejezetében megállapított plafonértékkel, és rámutat, hogy az éves összegről az éves költségvetési eljárás során határoznak majd a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 37. pontjával összhangban;

3. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

4. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. július 9-én került elfogadásra az európai vállalkozási és kereskedelmi statisztikák modernizálásának (MEETS) programjáról szóló .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

P6_TC1-COD(2007)0156

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 1297/2008/EK határozat)

(1)	HL C 139, 2006.6.14., 1. o.
(2)	HL L 128., 2008.5.16., 8. o.

Elemek és akkumulátorok, valamint a belőlük keletkező hulladék ***I

281k

65k

		Állásfoglalás
		Szöveg

Az Európai Parlament 2008. július 9-i jogalkotási állásfoglalása az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelvnek az elemek és akkumulátorok forgalomba hozatala (6. cikk (2) bekezdése) tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0211 – C6-0165/2008 – 2008/0081(COD))

P6_TA(2008)0344

A6-0244/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0211),

– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkének (1) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0165/2008),

– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6-0244/2008),

1. jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. július 9-én került elfogadásra az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelvnek az elemek és akkumulátorok forgalomba hozatala (6. cikk (2) bekezdése) tekintetében történő módosításáról szóló 2008/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P6_TC1-COD(2008)0081

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 2008/103/EK irányelv)

Egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalának és használatának korlátozása ***I

286k

36k

		Állásfoglalás
		Szöveg

Az Európai Parlament 2008. július 9-i jogalkotási állásfoglalása a 76/769/EGK tanácsi irányelvnek az egyes veszélyes anyagok és készítmények, 2-(2-metoxietoxi)etanol, 2-(2-butoxietoxi)etanol, metilén-difenil-diizocianát, ciklohexán és ammónium-nitrát forgalomba hozatalának és felhasználásának korlátozásai tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0559 – C6-0327/2007 – 2007/0200(COD))

P6_TA(2008)0345

A6-0135/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0559),

– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0327/2007),

– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6-0135/2008),

1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. július 9-én került elfogadásra a 76/769/EGK tanácsi irányelvnek az egyes veszélyes anyagok és készítmények, 2-(2-metoxietoxi)etanol, 2-(2-butoxietoxi)etanol, metilén-difenil-diizocianát, ciklohexán és ammónium-nitrát forgalomba hozatalának és felhasználásának korlátozásai tekintetében történő módosításáról szóló .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

P6_TC1-COD(2007)0200

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 1348/2008/EK határozat)

A földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételei ***I

499k

199k

		Állásfoglalás
		Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament 2008. július 9-i jogalkotási állásfoglalása a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló 1775/2005/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0532 – C6-0319/2007 – 2007/0199(COD))

P6_TA(2008)0346

A6-0253/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0532),

– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0319/2007),

– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A6-0253/2008),

1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. július 9-én került elfogadásra a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló 1775/2005/EK rendelet módosításáról .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P6_TC1-COD(2007)0199

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára║,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére(2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(3),

mivel:

(1) A földgáz 1999 óta fokozatosan kialakítás alatt álló belső piaca tényleges választási lehetőségeket kíván biztosítani valamennyi közösségi fogyasztónak, magánszemélyeknek és vállalkozásoknak egyaránt, új üzleti lehetőségeket kíván kínálni és bővíteni kívánja a határkeresztező kereskedelmet, és ezáltal a hatékonyság fokozására, versenyképes árak kialakulására, a szolgáltatások színvonalának javítására, a lehető legtöbb ember hozzáférésének megvalósítására, valamint az ellátás biztonságának és fenntarthatóságának fokozására törekszik.

(2) A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról ║ szóló, 2003. június 26-i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) és a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló, 2005. szeptember 28-i 1775/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(5) jelentős mértékben hozzájárult a földgáz e belső piacának létrehozásához.

(3) Jelenleg azonban a földgázeladási jog a Közösségen belül egyetlen vállalatnak sem biztosítható egyetlen tagállam vonatkozásában sem egyenlő feltételekkel, megkülönböztetésmentes módon és hátrányos feltételektől mentesen. Különösen a hálózathoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés és az egységesen eredményes hatósági felügyelet hiánya jelent több tagállamban is problémát, és továbbra is léteznek elszigetelt piacok.

(4) A piacok integrálásának első lépéseként és a földgáz belső piaca kiteljesítése érdekében a határkeresztező rendszerösszekötő kapacitások elégséges szintjét kellene elérni.

(5) A Bizottság 2007. január 10-i "Európai energiapolitika" című közleménye║ kiemelte a földgáz belső piaca kiteljesítésének fontosságát, és rámutatott arra, hogy a földgázágazatban a Közösségen belül valamennyi vállalat számára egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani. A Bizottság azonos keltű, a földgáz és a villamos energia belső piacának jövőbeni lehetőségeiről szóló, valamint ║az 1/2003/EK rendelet 17. cikke értelmében az európai gáz- és villamosenergia-ágazatról szóló zárójelentésével kapcsolatos közleményei kimutatták, hogy a jelenleg hatályos szabályokat és intézkedéseket nem ültették át megfelelően a tagállamokban, aminek következtében még nem sikerült megvalósítani a jól működő belső energiapiac célkitűzését.

(6) Az 1775/2005/EK rendeletet a földgáz belső piacára irányadó keretszabályozás továbbfejlesztése érdekében, ezekkel a közleményekkel összhangban ki kell igazítani.

(7) Meg kell erősíteni különösen a földgázhálózatok összekapcsolódási pontjait, valamint a szállítási rendszerüzemeltetők közötti együttműködést és koordinációt abból a célból, hogy fokozatosan átjárhatóbbá váljanak a határkeresztező szállítási hálózatokhoz való tényleges és átlátható hozzáférés biztosításának és fenntartásának műszaki és kereskedelmi előírásai, a környezet szempontjainak megfelelő figyelembevétele mellett biztosítva legyen a közösségi szállítási rendszer összehangolt és kellőképpen előretekintő tervezése és folyamatos műszaki fejlődése, javuljon az energiahatékonyság, és – különösen a megújuló energiaforrások részarányának növelése és a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák terjedése érdekében – ösztönzést kapjon a kutatás és az innováció. Kívánatos, hogy a szállítási rendszerüzemeltetők ilyen egymáshoz igazodó műszaki és piaci előírások alapján működtessék hálózatukat.

(8) A Közösségen belüli földgázszállító hálózat optimális üzemeltetésének biztosítása érdekében a szállítási rendszerüzemeltetőket európai hálózatba kell szervezni. Kívánatos, hogy ez a hálózat feladatait a közösségi versenyjogi szabályokkal összhangban végezze; a közösségi versenyjogi szabályokat az európai szállítási rendszer-üzemeltetők által létrehozott hálózat határozataira is alkalmazni kell. Kívánatos továbbá, hogy a hálózat feladatait jól meghatározott keretek között végezze, és munkamódszerei kielégítsék a hatékony működés, a reprezentativitás és az átláthatóság követelményét. Minthogy regionális szinten hatékonyabban lehet eredményeket elérni, kívánatos, hogy a szállítási rendszerüzemeltetők a közösségi szintű együttműködésen belül regionális struktúrákat hozzanak létre, miközben gondoskodnak arról, hogy a regionális szintű tevékenység összhangban legyen a közösségi szinten megállapított előírásokkal és beruházási tervekkel. A tagállamoknak regionális szinten támogatniuk kell az együttműködést, és figyelemmel kell kísérniük a hálózat hatékonyságát.

▌

(9) A likvid nagykereskedelmi piacok kialakítása és a verseny ennek révén történő felélénkítése szempontjából létfontosságú, hogy a földgázkereskedés független legyen attól, hogy az ügylet tárgyát képező gázmennyiség a rendszerben hol helyezkedik el. Ez egyedül akkor lehetséges, ha a hálózat használói szabadon, egymástól függetlenül jegyezhetnek elő betáplálási és kiadási kapacitást, azaz a földgázszállítás zónákon keresztül, nem pedig szerződésben rögzített útvonalakon valósul meg. E rendszer versenyfejlesztő hatását a hatodik Madridi Fórum legtöbb résztvevője is elismerte.

(10) A földgázhálózatokban jelentős mértékben vannak jelen szerződéses szűk keresztmetszetek. Ezért az új és a módosított szerződések teljesíthetősége érdekében a szűk keresztmetszetek kiküszöbölése és a kapacitásallokáció a kihasználatlan kapacitás felszabadítását igényli, ez pedig úgy valósítható meg, ha a hálózat használói jogosultak a szerződés alapján őket megillető fel nem használt kapacitást viszonteladásra bocsátani vagy alhaszonbérletbe adni, a szállítási rendszerüzemeltetők pedig kötelesek a fel nem használt kapacitást – legalább a következő napra, megszakítható szolgáltatásként – a piacon felkínálni. A hatályos szerződések nagy részaránya miatt az új és a meglévő kapacitás használói közötti verseny feltételei csak akkor lehetnek valóban egyenlőek, ha ezeket az elveket valamennyi szerződésben lekötött kapacitás tekintetében, így a már hatályos szerződésekben lekötött kapacitás tekintetében is követni kell.

(11) A nemzeti szabályozó hatóságok és a Bizottság által az elmúlt években végzett piacmonitoring-tevékenység során világossá vált, hogy a jelenleg hatályos átláthatósági követelmények és infrastruktúra-hozzáférési szabályok elégtelenek a valódi, jól működő, hatékony és nyílt belső piac biztosításához.

(12) Ahhoz, hogy a piaci résztvevők felmérhessék a mindenkori keresletet és kínálatot, és megérthessék a nagykereskedelmi ár mozgásának okait, az szükséges, hogy egyenlő mértékben hozzáférjenek a rendszer fizikai állapotára vonatkozó információkhoz. Pontosabb információkhoz kell jutniuk különösen a kínálatra és a keresletre, a hálózat kapacitására, a hálózaton keresztül megvalósuló földgázforgalomra, a hálózat-karbantartásra, az egyensúlyozásra, valamint a tárolókapacitás rendelkezésre állására és kihasználtságára vonatkozóan. Mivel a földgáz belső piaca működése szempontjából rendkívül fontos információkról van szó, fel kell oldani azokat a korlátozásokat, amelyek titoktartási megfontolások alapján eddig határt szabtak közzétételüknek.

(13) A piacba vetett bizalom megerősítése érdekében kívánatos, hogy a piaci résztvevők biztosak lehessenek a visszaélések hatékony szankcionálhatóságában. Az illetékes hatóságokat olyan jogokkal kell felruházni, amelyek révén ténylegesen vizsgálhatják a vélt piaci visszaéléseket. Ezért az illetékes hatóságoknak hozzá kell férniük azokhoz az adatokhoz, amelyekből megismerhetik az ellátóvállalkozások operatív döntéseit. A földgázpiacon valamennyi ilyen döntésről, így különösen a kapacitásfoglalásról, a nominálásról és a rendszerbe ténylegesen belépő és az onnan ténylegesen kilépő mennyiségekről, értesíteni kell a rendszerüzemeltetőket. A rendszerüzemeltetőknek egy meghatározott ideig biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok ezekhez az információkhoz könnyen hozzáférjenek. Ezenfelül az illetékes hatóságoknak rendszeresen nyomon kell követniük, hogy a rendszerüzemeltetők betartják-e a szabályokat.

(14) A lakossági fogyasztókért folyó versenyhez szükséges, hogy az ellátó-vállalkozások ne ütközzenek akadályokba, ha új kiskereskedelmi piacokra kívánnak belépni. Ezért az ellátási lánc működését meghatározó feladat- és felelősségi köröknek valamennyi piaci szereplő előtt ismertnek kell lenniük, és a közösségi piac egységességének fokozása érdekében ezeket a feladat- és felelősségi köröket össze kell hangolni. Az illetékes hatóságoknak rendszeresen nyomon kell követniük, hogy a piaci szereplők betartják-e a szabályokat.

(15) A földgáztárolók és az LNG-létesítmények hozzáférhetősége egyes tagállamokban elégtelen, ezért a hatályos szabályozás végrehajtását radikálisan javítani kell. A Villamosenergia- és Gázipari Szabályozó Hatóságok Európai Csoportja (ERGEG) monitoringtevékenysége bebizonyította, hogy a tárolási rendszerüzemeltetők által harmadik felek részére biztosítandó hozzáférési szolgáltatások helyes gyakorlatáról a Madridi Fórumon valamennyi érdekelt egyetértésével elfogadott önkéntes iránymutatások alkalmazása bizonyos esetekben nem kielégítő, ezért az abban foglaltakat kötelezővé kell tenni. Jóllehet az Európai Unióban az önkéntes iránymutatások átültetése csaknem teljes mértékben megtörtént, ezek kötelezővé tétele növelné az üzemeltetők bizalmát a tárolókhoz való diszkriminációtól mentes hozzáférésben.

(16) Az 1775/2005/EK rendelet értelmében bizonyos intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat(6) szerint kell elfogadni.

(17) Az 1999/468/EK határozatot a 2006/512/EK tanácsi határozat(7) módosította, amely bevezette az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást az olyan általános hatályú intézkedésekhez, amelyek a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alapján elfogadott alap-jogiaktus nem alapvető fontosságú elemeinek módosítását szolgálják, beleértve néhány ilyen elem törlését vagy a jogi aktus új, nem alapvető fontosságú elemek beillesztésével történő kiegészítését is.

(18) A 2006/512/EK határozatról szóló európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal(8) összhangban ahhoz, hogy ezt az új eljárást alkalmazni lehessen olyan, a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alapján elfogadott jogi aktusokra, amelyek már hatályban vannak, ezeket a jogi aktusokat az alkalmazandó eljárásokkal összhangban ki kell igazítani.

(19) Az 1775/2005/EK rendelet tekintetében a Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy az e rendelet céljának eléréséhez szükséges minimális mértékű harmonizáció biztosítása érdekében iránymutatásokat dolgozzon ki és fogadjon el. Ezek az intézkedések általános hatályúak és az 1775/2005/EK rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására és az 1775/2005/EK rendelet új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésére irányulnak, ezért az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell őket elfogadni.

(20) Az 1775/2005/EK rendeletet ezért mindezeknek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1775/2005/EK rendelet a következőképpen módosul:

1. Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

1. cikk

Tárgy és hatály

E rendelet ║:
	a)	a nemzeti és a regionális piacok jellegzetességeinek figyelembevételével megkülönböztetésmentes szabályokat állapít meg a földgázszállító rendszerekhez való hozzáférés feltételeire vonatkozóan, a földgáz belső piacának megfelelő működése érdekében;
	b)	megkülönböztetésmentes szabályokat állapít meg az LNG-létesítményekhez és a földgáztárolókhoz való hozzáférés feltételeire vonatkozóan;
	c)	elősegíti a jól működő, átlátható ▌ nagykereskedelmi piac kialakulását és a gázellátás magas fokú biztonságát, illetve gondoskodik olyan mechanizmusokról, amelyek révén harmonizálhatók a határokon átnyúló földgáz-kereskedelemre vonatkozó hálózat-hozzáférési szabályok.

A 6a. cikk (4) bekezdésében foglalt rendelkezés sérelme nélkül ez a rendelet csak a 2003/55/EK irányelv 19. cikke (3) és (4) bekezdésének hatálya alá tartozó földgáztárolókra alkalmazandó.

Az első albekezdésben felsorolt területek magukban foglalják a hálózat-hozzáférési díjak megállapítására, illetőleg az e díjak kiszámításának módszertanára alkalmazandó harmonizált elvek megállapítását, a harmadik felek részére nyújtandó hozzáférési szolgáltatások létrehozását, a kapacitásallokációra és a szűk keresztmetszetek kezelésére alkalmazandó harmonizált elvek kialakítását, az átláthatósági követelmények, az egyensúlyozásra vonatkozó szabályok és az egyensúlyozási díjak meghatározását, valamint a kapacitáskereskedelem elősegítését.

2. A 2. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés 1. pontja helyébe a következő szöveg lép:"

"szállítás": a földgáz tranzitvezetéken vagy főképp nagynyomású csővezetékekből álló hálózaton keresztül történő szállítása, kivéve az értékesítési lánc felső részén elhelyezkedő csővezetékeken vagy hálózatokon, valamint a helyi elosztást szolgáló tárolókhoz csatlakozó csővezetékeken keresztül történő szállítást, továbbá általában kivéve az elsődlegesen a földgáz helyi elosztására szolgáló csővezetékeken keresztül történő szállítást.

ii.

a következő pontokkal egészül ki:"

	24.	"LNG-létesítménybeli kapacitás": az LNG-terminálon belül a földgáz cseppfolyósítására vagy az LNG behozatalára, átfejtésére, ideiglenes tárolására, újragázosítására, illetve az LNG-vel kapcsolatos kiegészítő műveletekre rendelkezésre álló kapacitás;
	25.	"engedélyezett űrtartalom": az a gáztérfogat, amelyet a földgáztároló használója jogosult földgáztárolásra felhasználni;
	26.	"engedélyezett lefejtési sebesség": az a sebesség, amellyel a földgáztároló használója jogosult a tárolóból földgázt lefejteni;
	27.	"engedélyezett betározási sebesség": az a sebesség, amellyel a földgáztároló használója jogosult a tárolóba földgázt tölteni;
	28.	"tárolókapacitás": az engedélyezett űrtartalom, az engedélyezett lefejtési sebesség és az engedélyezett betározási sebesség valamely együttese;

29. "ügynökség": [az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozásáról szóló], ...-i .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel* létrehozott Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség.
______________
* HL L..."

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
(2) Az e cikk (1) bekezdésében előírt fogalommeghatározások sérelme nélkül a 2003/55/EK irányelv 2. cikkében található, e rendelet alkalmazása szempontjából lényeges fogalommeghatározások is alkalmazandók, kivéve a 2. cikk 3. pontjában a "szállítás" fogalmára adott meghatározást.
Az e cikk (1) bekezdésének 3–23. pontjában a szállítás tekintetében előírt fogalommeghatározások a tárolás és az LNG-létesítmények tekintetében is alkalmazandók."

3. A rendelet a következő ║ cikkekkel egészül ki a 2. cikk után:"

2a. cikk

A Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata

Az európai földgázszállító hálózat optimális és koordinált üzemeltetése és folyamatos műszaki fejlődése, valamint a belső gázpiac létrehozása, a határkeresztező kereskedelem és az energiapiacok működése előmozdítása érdekében valamennyi szállítási rendszerüzemeltető köteles együttműködést folytatni közösségi szinten, és ebből a célból létrehozni a Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózatát.

2b. cikk

A Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata létrehozása

(1) A gázpiaci szállítási rendszerüzemeltetők, a gázpiaci szállítási rendszerüzemeltetők európai hálózatának létrehozása érdekében legkésőbb [...]-ig benyújtanak a Bizottságnak és az ügynökségnek egy alapszabály tervezetet, a leendő tagok jegyzékét és ▌ egy eljárási szabályzat tervezetet.

(2) Az ügynökség az összes érdekeltet, különösen a rendszerhasználókat és a fogyasztókat képviselő szervezetekkel folytatott hivatalos konzultációt követően az alapszabály tervezetéről, a tagjegyzékről és az eljárási szabályzat tervezetéről e dokumentumok átvételétől számított két hónapon belül véleményt terjeszt a Bizottság elé.

(3) A Bizottság az alapszabály tervezetéről, a tagjegyzékről és az eljárási szabályzat tervezetéről az ügynökség (2) bekezdésében előírt véleményét figyelembe véve, illetve annak átvételétől számított három hónapon belül véleményt alkot.

(4) A gázpiaci szállítási rendszerüzemeltetők a Bizottság véleményének átvételétől számítva három hónapon belül létrehozzák a Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózatát, valamint elfogadják és közzéteszik alapszabályát és eljárási szabályzatát.

2c. cikk

A Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata feladatai

(1) A 2a. cikkben foglalt célkitűzések elérése érdekében a Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata a 2d. cikkben, valamint az Energiaszabályozói Együttműködési ügynökség létrehozásáról szóló …/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 6. cikkének (3) bekezdésében előírt eljárásnak megfelelően megállapodik az alábbi dokumentumokról, és az ügynökségnek jóváhagyásra benyújtja azokat:

	a)	a piaci szereplőkkel és hálózati felhasználókkal együttműködésben kidolgozott, a (3) bekezdésben felsorolt területekre vonatkozó hálózati előírások tervezetét;
	b)	közös hálózatüzemeltetési eszközöket és kutatási terveket;
	c)	kétévente tíz évre szóló beruházási tervet, amely jelentést tartalmaz a kereslet és a kínálat egyensúlyáról;
	d)	a hálózat normál és rendkívüli körülmények közötti üzemeltetésének valós idejű koordinálását biztosító intézkedéseket;
	e)	iránymutatásokat a közösségi szállítási rendszerüzemeltetők és harmadik országok szállítási rendszerüzemeltetői közötti műszaki együttműködés koordinációjáról;
	f)	az Ügynökség által meghatározott prioritásokra alapuló éves munkaprogramot;
	g)	az éves jelentést;
	h)	évente nyári és téli gázellátási előrejelzést.

(2) Az (1) bekezdés f) pontjában előírt éves munkaprogramban – indikatív időütemezés kíséretében – fel kell sorolni az adott évben kidolgozandó hálózati előírásokat, illetőleg a hálózatüzemeltetés és kutatási és fejlesztési tevékenység összehangolására vonatkozó tervet, és ismertetni kell leírásukat.

(3) Részletes hálózati előírásokat – az éves munkaprogramban megállapított prioritásokkal összhangban – a következő területeken kell kidolgozni:

	a)	a biztonságra és a megbízhatóságra vonatkozó szabályok, beleértve az együttműködtethetőséget és a vészhelyzeti operatív eljárásokat is;
	b)	a hálózatra kapcsolódás és a hálózathoz való hozzáférés szabályai;
	▌
	c)	a határkeresztező kapacitás felosztásának és a szűk keresztmetszetek kezelésének szabályai;
	▌
	d)	a hálózatra vonatkozó átláthatósági szabályok;
	e)	az egyensúlyozási és elszámolási szabályok ▌;
	▌
	f)	a földgázhálózatok energiahatékonysága.

(4) Az ügynökség figyelemmel kíséri a Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata által alkotott hálózati előírások végrehajtását ▌.

(5) A Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata az ügynökség jóváhagyását követően kétévente tíz évre szóló, az egész Közösségre kiterjedő hálózati beruházási tervet tesz közzé. A beruházási tervben ismertetni kell az integrált hálózat modelljét – a földgáztárolók és az LNG-létesítmények figyelembevételével –, forgatókönyveket kell kidolgozni, be kell számolni a kereslet és a kínálat egyensúlyáról, és értékelni kell a rendszer rugalmasságát. A beruházási tervet különösen a nemzeti beruházási tervek alapján kell elkészíteni, figyelembe véve a hálózati tervezés közösségi és regionális vonatkozásait, beleértve az 1364/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban* a transzeurópai energiahálózatokra vonatkozóan megállapított iránymutatásokat. A beruházási tervben – különösen a határkeresztező kapacitás tekintetében – meg kell jelölni a beruházást igénylő területeket, valamint a rendszerösszekötésbe, különösképpen és elsődlegesen a Közösség "energiaszigetei" és földgázhálózatai közötti összeköttetésekbe, és a hatékony kereskedelemhez, a versenyhelyzet kialakításához és a szolgáltatás biztosításához szükséges egyéb infrastruktúrákba történő beruházásokat. A befektetési tervhez mellékelni kell a határkeresztező kapacitások fejlesztése előtt álló azon akadályok áttekintését, amelyek az eltérő jóváhagyási eljárásokból és gyakorlatokból adódnak.

A szállítási rendszerüzemeltetőknek végre kell hajtaniuk a kiadott befektetési tervet.

(6) A 2a. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítása érdekében a Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata saját kezdeményezésre hálózati előírás tervezeteket javasolhat az ügynökségnek azon területek vonatkozásában, amelyek nem szerepelnek a (3) bekezdésben. Az ügynökség ezt követően a 2f. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően elfogadja az előírásokat, annak biztosítása mellett, hogy azok nem ütköznek a 2e. cikk alapján elfogadott iránymutatásokkal.

2d. cikk

Az ügynökség monitoringtevékenysége

(1) Az ügynökség figyelemmel kíséri a Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata számára a 2c. cikk (1) bekezdésében előírt feladatok ellátását.

(2) A Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata jóváhagyásra megküldi az ügynökségnek a hálózati előírások tervezetét és a 2c. cikk (1) bekezdésében említett dokumentumokat.

A Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata begyűjti az üzemi és kereskedelmi szabályzatok végrehajtására vonatkozó valamennyi információt, és értékelésre megküldi az ügynökségnek.

(3) Az ügynökség figyelemmel kíséri a műszaki előírások, a tíz évre szóló beruházási terv és az éves munkaprogram végrehajtását, és e tevékenysége eredményeit belefoglalja éves jelentésébe. Abban az esetben, ha a szállítási rendszerüzemeltetők nem tartják be a hálózati előírásokat, a tíz évre szóló beruházási tervet, vagy a Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózatának éves munkaprogramját, az ügynökség erről tájékoztatja a Bizottságot.

2e. cikk

Iránymutatások kidolgozása

(1) Az ügynökséggel folytatott konzultációt követően a Bizottság éves prioritási listát állít össze, amelyben felsorolja a földgáz belső piacának fejlesztése szempontjából legfontosabb kérdéseket.

(2) A prioritáslistára figyelemmel a Bizottság megbízza az ügynökséget azzal, hogy hat hónapon belül iránymutatás-tervezeteket dolgozzon ki, amelyekben a 2c. cikknek megfelelően meghatározza a harmonizációs szabályok alapvető, egyértelmű és objektív elveit.

(3) Az irányelvek kidolgozása során az ügynökség nyílt és átlátható módon konzultál a Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózatával és más érintettekkel.

(4) A konzultáció alapján az ügynökség iránymutatás-tervezetet fogad el. Az ügynökség jelzi, milyen észrevételeket kapott a konzultáció során, és hogyan vette ezeket figyelembe. Ha az észrevételeket nem vette figyelembe, azt köteles megindokolni.

(5) A Bizottság saját kezdeményezésére vagy az ügynökség kérésére ugyanezt az eljárást megindíthatja az iránymutatások naprakésszé tétele végett.

2f. cikk

Az üzemi és kereskedelmi szabályzatok kidolgozása

(1) Az iránymutatások ügynökség általi elfogadását követő hat hónapon belül és a 2e. cikk értelmében a Bizottság megbízza a Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózatát, hogy az iránymutatásokban meghatározott elvek teljes körű tiszteletben tartásával dolgozzák ki az üzemi és kereskedelmi szabályzatok tervezetét.

(2) A szabályzatok megfogalmazásakor a Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata figyelembe veszi a piaci szereplők és a hálózati felhasználók műszaki tapasztalatait, és folyamatosan tájékoztatja őket az előrehaladásról.

(3) A Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata benyújtja az ügynökségnek a szabályzatok tervezetét.

(4) Az ügynökség nyílt és átlátható hivatalos konzultációt folytat az üzemi és kereskedelmi szabályzatok tervezetével kapcsolatban.

(5) Az ügynökség a konzultáció alapján elfogadja az üzemi és kereskedelmi szabályzatok tervezetét. Az ügynökség jelzi, milyen észrevételeket kapott a konzultáció során, és hogyan vette ezeket figyelembe. Ha az észrevételeket nem vette figyelembe, azt köteles megindokolni.

(6) Az ügynökség saját kezdeményezésére vagy a Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata kérésére ugyanezen eljárásnak megfelelően sor kerülhet a meglévő hálózati szabályzatok felülvizsgálatára.

(7) A Bizottság az üzemi és kereskedelmi szabályzatok tervezetét az ügynökség javaslatára eljuttathatja a 14. cikk (1) bekezdésében említett bizottságnak, amely a 14. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban fogadja el azt.

2g. cikk

Konzultációk

(1) Az ügynökség feladatainak ellátásával összefüggésben ▌ széles körben, kellő időben, nyitott és átlátható módon hivatalosan konzultál a piac megfelelő szereplőivel. A konzultációnak ki kell terjednie az ellátóvállalkozásokra, a fogyasztókra, a rendszerhasználókra, az elosztó rendszerüzemeltetőkre, az LNG-létesítmények rendszerüzemeltetőire és a tárolási rendszerüzemeltetőkre, ideértve a megfelelő (ágazati) szövetségeket, a műszaki testületeket és az érdekelteket tömörítő platformokat is.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt kérdésekkel kapcsolatos valamennyi dokumentumot és az ülések jegyzőkönyvét a nyilvánosság elé kell tárni.

(3) Az iránymutatások és a hálózati előírások elfogadását megelőzően az ügynökség beszámol a konzultáció során hozzá beérkezett észrevételekről, valamint arról, hogy ezeket az észrevételeket hogyan veszi figyelembe Ha az ügynökség az észrevételeket nem vette figyelembe, azt köteles megindokolni.

(4) A Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata a 2f. cikk (2) bekezdése szerint együttműködik a piaci szereplőkkel és a rendszerhasználókkal.

2h. cikk

Költségek

A Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózatánál a 2a–2i. cikkben előírt feladatkörének elvégzésével összefüggésben felmerülő költségeket a szállítási rendszerüzemeltetők viselik, és ezeket a költségeket a tarifák kiszámítása során figyelembe kell venni.

2i. cikk

A szállítási rendszerüzemeltetők regionális együttműködése

(1) A szállítási rendszerüzemeltetők a Gázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózatán belül, a 2c. cikk (1) bekezdésében előírt feladatokhoz való hozzájárulás céljából regionális együttműködést alakítanak ki. Ennek keretében különösen kétévente regionális beruházási tervet tesznek közzé, amely alapján beruházási döntéseket hozhatnak.

A regionális beruházási terv nem lehet ellentétes a 2c. cikk (1) bekezdésének c) pontjában előírt tíz évre szóló beruházási tervvel.

(2) A szállítási rendszerüzemeltetők a hálózat optimális üzemeltetése érdekében elősegítik operatív megegyezések létrehozását, továbbá elősegítik az energiatőzsdék kialakítását, a határkeresztező kapacitás rendszerezett allokálását, valamint a határon átnyúló kiegyensúlyozó mechanizmusok kompatibilitását.

(3) A tagállamok nemzeti szabályozó hatóságai és más illetékes hatóságai minden szinten együttműködnek piaci szerkezetük harmonizálása és nemzeti piacaik legalább egy vagy több regionális szinten történő integrálása céljából, ami a teljesen liberalizált belső piac felé vezető első lépés. Különösképpen elősegítik a szállítási rendszerüzemeltetők regionális együttműködését, és megkönnyítik regionális szintű integrációjukat a versenyképes belső piac megvalósítása, jogi és szabályozói keretrendszereik harmonizálásának elősegítése, és mindenekelőtt az Unióban jelenleg létező földgázszigetek integrálása céljából.

____________________

* HL L 262., 2006.9.22., 1. o.

A 3. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

	a)	az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:" (1) A szabályozó hatóságok által a 2003/55/EK irányelv 25. cikkének (2) bekezdése alapján jóváhagyott, a szállítási rendszerüzemeltetők és az LNG-létesítmények rendszerüzemeltetői által alkalmazott díjaknak, illetve a számításukhoz használt módszereknek, továbbá az irányelv 18. cikkének (1) bekezdése értelmében közzétett díjaknak átláthatóknak kell lenniük, figyelembe kell venniük a rendszeregyensúlyra és annak fejlesztésére vonatkozó szükségleteket, és a tényleges költségeket kell tükrözniük, amennyiben az ilyen költségek megfelelnek egy hatékony és szerkezetileg összehasonlítható rendszerüzemeltető költségeinek, illetve átláthatóak, és egyidejűleg biztosítaniuk kell a befektetések megfelelő megtérülését. A díjakat és a számításukhoz használt módszereket megkülönböztetésmentesen kell alkalmazni."
	b)	a 3. albekezdése helyébe a következő szöveg lép:" A díjak, illetve a számításukhoz használt módszerek megkönnyítik a hatékony földgáz-kereskedelmet és a versenyt, miközben elkerülhetővé teszik a rendszerhasználók közötti keresztfinanszírozást, továbbá ösztönzik a befektetéseket, és biztosítják a szállítóhálózatok együttműködő-képességének fenntartását vagy kialakítását. Ez magában foglalhatja az új beruházások különleges szabályozás szerinti kezelését."
	c)	a következő albekezdésekkel egészül ki:" A rendszerhasználókra kirótt díjakat a szállítási rendszer egyes betáplálási és kiadási pontjaira külön-külön, független módon kell meghatározni. A hálózat használatáért szedett díjakat tilos a szerződésben rögzített útvonal alapján meghatározni. A hálózathoz való hozzáférés megkülönböztetésmentes alapon nyitva áll az új belépők előtt. A díjaknak és a számításukhoz használt módszereknek átláthatónak, alkalmazásuknak pedig megkülönböztetésmentesnek kell lenniük."

5. A 4. cikk címe helyébe a következő szöveg lép:"

A szállítási rendszerüzemeltetők által harmadik felek részére nyújtandó hozzáférési szolgáltatások

6. A rendelet a következő ║ egészül ki a 4. cikk után:"

4a. cikk

A tárolás és az LNG-létesítmények vonatkozásában harmadik felek részére nyújtandó hozzáférési szolgáltatások

(1) Az LNG-létesítmények rendszerüzemeltetői és a tárolási rendszerüzemeltetők:

	a)	biztosítják, hogy valamennyi, a piaci kereslet kielégítésére törekvő rendszerhasználó számára megkülönböztetésmentes módon nyújtsanak szolgáltatásokat; ha különösen egy LNG-létesítmény rendszerüzemeltetője vagy egy tárolási rendszerüzemeltető ugyanazt a szolgáltatást egyidejűleg különböző ügyfeleknek kínálja, akkor ezt egymással egyenértékű szerződéses feltételek alapján köteles tenni;
	b)	olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek az összekapcsolt földgázszállítási rendszerek használatának megfelelnek, továbbá megkönnyíti a hozzáférést a szállítási rendszerüzemeltetőkkel folytatott együttműködés révén elősegítik;
	c)	a földgáztárolók és az LNG-létesítmények használóinak ésszerű kereskedelmi igényeivel összeegyeztethető időkeretben közzéteszik az érdeklődésre számot tartó információkat, így különösen a szolgáltatások igénybevételével és elérhetőségével kapcsolatos adatokat, és e közzétételt az illetékes hatóság ellenőrzi.

(2) A tárolási rendszerüzemeltetők:

	a)	harmadik felek részére nem megszakítható és megszakítható hozzáférési szolgáltatásokat egyaránt nyújtanak oly módon, hogy a megszakítható kapacitás ára tükrözze a megszakítás valószínűségét;
	b)	a földgáztárolók használói részére hosszú és rövid távú szolgáltatásokat egyaránt nyújtanak;
	c)	a földgáztárolók használói részére engedélyezett űrtartalomban, engedélyezett betározási sebességben és engedélyezett lefejtési sebességben meghatározott, kapcsolt és egyedi szolgáltatásokat egyaránt nyújtanak.

(3) Az LNG-létesítmények és a földgáztárolók használatára vonatkozó szerződések nem tartalmazhatnak indokolatlanul magas díjakat a következő esetekben:

	a)	ha aláírásuk a földgázpiaci gazdasági éven kívül, a szokásostól eltérő kezdési időponttal történik, illetőleg
	b)	ha futamidejük rövidebb, mint az éves alapon szokásosan megkötött szállítási és tárolási szerződéseké.

(4) Az adott esetnek megfelelően a harmadik felek részére nyújtandó hozzáférési szolgáltatás hozzáköthető ahhoz a feltételhez, hogy a rendszerhasználók garanciát adjanak hitelképességükről. Ezek a garanciák nem gátolhatják indokolatlanul a piacra jutást, és megkülönböztetésmentesnek, átláthatónak és arányosnak kell lenniük.

(5) Az LNG-létesítménybeli kapacitás, illetve a tárolókapacitás igényelt minimális nagyságára vonatkozóan szerződéses korlátozások csak úgy írhatók elő, ha azt műszaki megfontolás indokolja, és ezeknek a korlátozásoknak lehetővé kell tenniük, hogy a kisebb felhasználók is hozzáférjenek a tárolási szolgáltatásokhoz.

7. Az 5. cikk a következőképpen módosul:

A cím helyébe a következő szöveg lép:"
A kapacitásallokációs mechanizmusok és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó eljárások elvei a szállítási rendszerüzemeltetők vonatkozásában"

b) a (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:"

megfelelő gazdasági jelzéseket adnak a kapacitás hatékony és maximális kihasználása érdekében, és megkönnyítik az új infrastruktúrába való beruházást, valamint a határokon átnyúló földgáz-kereskedelmet.

	c)	A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:" (3) A szűk keresztmetszetek kezelésében a szállítási rendszerüzemeltetők ▌ kötelesek olyan megkülönböztetésmentes és átlátható eljárásokat követni, amelyek elősegítik a megkülönböztetésmentességen alapuló és a szabad verseny elveivel összhangban lévő határokon átnyúló földgáz-kereskedelmet, és kötelesek ezeket közzétenni. A szerződéses szűk keresztmetszet megelőzése érdekében a szállítási rendszerüzemeltető a fel nem használt kapacitását legalább a következő napra köteles ▌ felkínálni az elsődleges piacon, amennyiben ez nem akadályozza meg hosszú távú beszállítói megállapodások végrehajtását;"
	d)	A (4) bekezdést el kell hagyni;
	e)	A következő bekezdésekkel egészül ki:" (6) A szállítási rendszerüzemeltetők kötelesek rendszeresen elemezni az új beruházások iránti piaci igényt. Az új beruházások tervezésekor a szállítási rendszerüzemeltetők kötelesek elemezni a piaci keresletet és figyelembe venni az ellátásbiztonság kritériumait. (7) A fizikai szűk keresztmetszet hosszú távú fennállása esetén a szállítási rendszerüzemeltetők új kapacitások piaci kereslet szerinti bevonásával oldják fel a szűk keresztmetszetet. A piaci kereslet felmérése érdekében a szállítási rendszerüzemeltetők "open season" eljárásokat hajtanak végre. (8) A nemzeti szabályozó hatóságok ellenőrzik a szűk keresztmetszetek kezelését a nemzeti gázrendszereken és rendszerösszekötőkön belül. A szállítási rendszerüzemeltetők a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó eljárásaikat, beleértve a kapacitásallokációt is, jóváhagyásra benyújtják a nemzeti szabályozó hatóságokhoz. A nemzeti szabályozó hatóságok a jóváhagyás előtt kérhetik ezen eljárások módosítását."

8. A rendelet a következő cikkel egészül ki az 5. cikk után:"

5a. cikk

A kapacitásallokációs mechanizmusok és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó eljárások elvei a földgáztárolók és az LNG-létesítmények vonatkozásában

(1) A rendszeregyensúly és az üzemeltetés szempontjainak figyelembevételével a piaci résztvevők számára a maximális tárolókapacitást és LNG-létesítménybeli kapacitást hozzáférhetővé kell tenni.

(2) Az LNG-létesítmények rendszerüzemeltetői és a tárolási rendszerüzemeltetők kötelesek olyan megkülönböztetésmentes és átlátható kapacitásallokációs mechanizmusokat alkalmazni és közzétenni, amelyek:

	a)	megfelelő gazdasági jelzéseket adnak a kapacitás hatékony és maximális kihasználása érdekében, és megkönnyítik az új infrastruktúrába való beruházást;
	b)	összeegyeztethetők a piaci mechanizmusokkal, ideértve az azonnali piacokat és a kereskedési pontokat is, ugyanakkor rugalmasak és képesek alkalmazkodni a változó piaci körülményekhez;
	c)	összeegyeztethetők a kapcsolódó hálózat-hozzáférési rendszerekkel.

(3) Az LNG-létesítmények és a földgáztárolók használatára vonatkozó szerződésekben gondoskodni kell a kapacitáshalmozás megelőzéséről, és ennek érdekében figyelembe kell venni a következő, szerződéses szűk keresztmetszetek esetén alkalmazandó alapelveket:

	a)	a rendszerüzemeltető köteles a fel nem használt LNG-létesítménybeli a rendszerüzemeltető köteles a fel nem használt LNG-létesítménybeli kapacitást és tárolókapacitást – földgáztároló esetében legalább a következő napra, megszakítható szolgáltatásként – az elsődleges piacon haladéktalanul felkínálni;
	b)	az LNG-létesítmények és a földgáztárolók használói jogosultak a szerződés alapján őket megillető fel nem használt kapacitást a másodlagos piacon viszonteladásra bocsátani.

Az intézkedéseknek figyelembe kell venniük az érintett rendszer integritását, valamint az ellátás biztonságát.

9. A 6. cikk a következőképpen módosul:

A cím helyébe a következő szöveg lép:"
Átláthatósági követelmények a szállítási rendszerüzemeltetőkkel szemben
A szállítási rendszerüzemeltetők előzetesen és utólagosan – a nominálások, az előrejelzések, valamint a rendszerbe ténylegesen belépő és az onnan ténylegesen kilépő mennyiségek alapján – információkat tesznek közzé a kínálatra és a keresletre vonatkozóan. A közzétett információk részletességének a szállítási rendszerüzemeltető rendelkezésére álló információkhoz kell igazodnia. Az illetékes hatóság gondoskodik minden szükséges információ közzétételéről.

	b)	Az (5) bekezdést el kell hagyni.
	c)	A cikk a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

A szállítási rendszerüzemeltetők kérésre tájékoztatják a nemzeti szabályozó hatóságot a rendszer kiegyensúlyozása érdekében meghozott intézkedéseikről, valamint az ezzel kapcsolatban felmerülő költségeikről és keletkező bevételeikről.
Az érintett piaci résztvevők kötelesek az e cikkben meghatározott adatokat a szállítási rendszerüzemeltetők rendelkezésére bocsátani."

10. A rendelet a következő cikkekkel egészül ki a 6. cikk után:"

6a. cikk

Átláthatósági követelmények a földgáztárolókkal és az LNG-létesítményekkel szemben

(1) Az LNG-létesítmények rendszerüzemeltetői és a tárolási rendszerüzemeltetők részletes információkat tesznek közzé az általuk kínált szolgáltatásokról és az ezekre irányadó feltételekről, továbbá közzéteszik azokat a műszaki információkat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az LNG-létesítmény és a földgáztároló használói tényleges hozzáférést nyerjenek az LNG-létesítményhez, illetve a földgáztárolóhoz.

(2) Az általa nyújtott szolgáltatások tekintetében valamennyi LNG-létesítmény üzemeltetője és valamennyi tárolási rendszerüzemeltető – rendszeresen, görgetett adatok formájában, felhasználóbarát, szabványosított módon – számadatokat tesz közzé a földgáztároló és az LNG-létesítmény szerződésben lekötött és szabad kapacitásáról. Az illetékes hatóság gondoskodik minden szükséges információ közzétételéről.

(3) Az LNG-létesítmények üzemeltetői és a tárolásirendszer-üzemeltetők az e rendeletben előírt információkat kötelesek minden esetben megkülönböztetésmentes ║, érthető és mennyiségileg könnyen meghatározható módon, valamint jól hozzáférhetően közzétenni.

(4) Az LNG-létesítmények rendszerüzemeltetői és a tárolási rendszerüzemeltetők közzéteszik az egyes földgáztárolókban vagy az azonos egyensúlyozási övezetekben található földgáztárolók csoportjában, illetve LNG-létesítményekben lévő gázmennyiségeket, az azokba belépő és az azokból kilépő mennyiségeket, valamint az azokban rendelkezésre álló szabad kapacitást, ideértve azon létesítmények kapacitásadatait is, amelyek mentességet élveznek a harmadik felek részére nyújtandó hozzáférési szolgáltatások kötelezettsége alól. Ezeket az adatokat át kell adni a szállítási rendszerüzemeltetőnek is, aki köteles őket a rendszer vagy a releváns pontok által meghatározott alrendszer szintjén összesítve közzétenni. Az adatokat legalább napi rendszerességgel frissíteni kell.

(5) Az átlátható, objektív és megkülönböztetésmentes díjak biztosítása, valamint a földgáz-infrastruktúra hatékony hasznosításának megkönnyítése érdekében az LNG-létesítmények és a földgáztárolók üzemeltetői vagy az illetékes nemzeti hatóságok a harmadik felek részére nyújtandó hozzáférésre irányadó szabályok alá tartozó infrastruktúra díjának kialakításáról, annak módszereiről és struktúrájáról ésszerűen és kellően részletezett információt tesznek közzé. Az LNG-létesítmények és a földgáztárolók üzemeltetői benyújtják a szabályozó hatóságoknak jóváhagyásra a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó eljárásaikat, ideértve a kapacitáselosztást is. A szabályozó hatóságok a jóváhagyás előtt kérhetik ezen eljárások módosítását.

(6) Amennyiben az LNG-létesítmény vagy a földgáztároló üzemeltetője úgy ítéli meg, hogy titoktartási okokból nem jogosult valamennyi kért adatot közzétenni, engedélyt kell kérnie a nemzeti szabályozó hatóságtól az érintett pontra vagy pontokra vonatkozó információ közzétételének korlátozására.

A nemzeti szabályozó hatóság az engedélyt eseti alapon megadhatja vagy elutasíthatja, különös figyelemmel a jogos üzleti titok tiszteletben tartásának szükségességére és a földgáz belső versenypiacának megteremtésére vonatkozó célkitűzésre. Ha megadja az engedélyt, közzéteszi a földgáztárolók és/vagy az LNG-létesítmények rendelkezésre álló kapacitását azon számszerű adatok megadása nélkül, amelyek ellenkeznének a titoktartás követelményével.

6b. cikk

A rendszerüzemeltetők nyilvántartási kötelezettsége

A szállítási rendszerüzemeltetők, a tárolási rendszerüzemeltetők és az LNG-létesítmények rendszerüzemeltetői öt évre visszamenőleg folyamatosan hozzáférhetővé teszik a nemzeti szabályozó hatóság, a nemzeti versenyhatóság és a Bizottság számára a 6. cikkben, a 6a. cikkben és a melléklet 3. részében előírt valamennyi információt.

11. A 7. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés a következő mondattal egészül ki:"

Az egyensúlyozási szabályoknak piacalapúaknak kell lenniük.

b) A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

(2) Annak érdekében, hogy a rendszerhasználók kellő időben korrekciós intézkedéseket hajthassanak végre, a szállítási rendszerüzemeltetők kötelesek – kellő időben, online eszközökkel – elegendő mennyiségű megbízható adatot rendelkezésükre bocsátani a rendszerhasználók kiegyensúlyozottsági helyzetéről.

A szolgáltatott információk szintjének egyrészről a szállítási rendszerüzemeltető rendelkezésére álló információk szintjéhez, másrészről az egyensúlyozási díjak kiszámítására alkalmazott referencia-időszakhoz kell igazodnia.

Ezért az információszolgáltatásért díj nem számítható fel.

c) A (4), (5) és (6) bekezdést el kell hagyni.

12. A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

8. cikk

A kapacitásjogok kereskedelme

Valamennyi szállítási, tárolási és LNG rendszerüzemeltető ésszerű lépéseket tesz a kapacitásjogokkal való szabad kereskedelem lehetővé tételére és megkönnyítésére. Mindezt az átláthatóság és a diszkriminációmentesség elvének tiszteletben tartása mellett kell végrehajtani. Valamennyi üzemeltető kidolgoz az elsődleges piacra irányadó, a másodlagos kapacitáskereskedelmet elősegítő harmonizált szerződéseket és eljárásokat a szállítás, az LNG-létesítmények és a földgáztárolók igénybevételére vonatkozóan, továbbá amennyiben a rendszerhasználók erről értesítik, elismeri az elsődleges kapacitásjogok átruházását.

A szállítás, az LNG-létesítmények és a földgáztárolók igénybevételére vonatkozó harmonizált szerződésekről és eljárásokról értesíteni kell a szabályozó hatóságokat.

13. A rendelet a következő ║ egészül ki a 8. cikk után:"

8a. cikk

Kiskereskedelmi piacok

A regionális és közösségi szintű, jól működő, hatékony és átlátható ▌ piacok kialakulásának elősegítése érdekében a tagállamok gondoskodnak azon feladat- és felelősségi körök részletes meghatározásáról, amelyekkel a szállítási rendszerüzemeltetők, az elosztó rendszerüzemeltetők, az ellátóvállalkozások, a fogyasztók, valamint szükség szerint más piaci résztvevők a szerződéses feltételekkel, a fogyasztókkal szembeni kötelezettségekkel, az adatcsere- és az elszámolási szabályokkal, az adatok feletti tulajdonjoggal és a mérési felelősséggel összefüggésben rendelkeznek.

Ezeket a szabályokat nyilvánosságra kell hozni, ▌ és ezekkel a szabályokkal kapcsolatban a szabályozó hatóságokat felülvizsgálati jogkörrel kell felruházni.

14. A 9. cikk ║ helyébe a következő szöveg lép:"

9. cikk

A harmadik felek részére biztosított hozzáférési szolgáltatásokról szóló iránymutatások

(1) Az e rendelet céljainak eléréséhez szükséges mértékű harmonizáció minimális szintjének biztosítása érdekében a szükségesnek ítélt körben a Bizottság iránymutatásokat fogadhat el, amelyek részletesen meghatározzák a harmadik felek részére biztosított hozzáférési szolgáltatásokat, ideértve e szolgáltatások jellegét, időtartamát és a velük szemben támasztott egyéb követelményeket is, összhangban a 4. és a 4a. cikkel.

▌

(2) Az (1) bekezdésben említett, a harmadik felek részére biztosított hozzáférési szolgáltatásokra vonatkozó iránymutatásokat a szállítási rendszerüzemeltetők tekintetében a melléklet határozza meg.

(3) A harmadik felek részére biztosított hozzáférési szolgáltatásokról szóló, e cikk értelmében elfogadott iránymutatások alkalmazása és módosítása tükrözi a nemzeti gázrendszerek közötti különbségeket, és nem teszik szükségessé a harmadik fél hozzáférésével kapcsolatos szolgáltatásokra vonatkozó, közösségi szintű, egységes, részletes feltételek meglétét. Az iránymutatások ugyanakkor a földgáz belső piacához szükséges, megkülönböztetésmentes és átlátható hálózati hozzáférési feltételek elérése érdekében betartandó minimumkövetelményeket határozhatnak meg, amelyeket a nemzeti földgázhálózatok közötti különbségek figyelembevételével kell alkalmazni.

15. A 13. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a 2003/55/EK irányelv 25. cikkében foglaltaknak megfelelően létrehozott nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörrel rendelkezzenek e rendelet hatékony betartatásához, minden egyes szabálysértés vonatkozásában felruházva a hatóságokat a hatékony, visszatartó erejű és arányos – a rendszerüzemeltető hazai piacon lebonyolított éves forgalmának 10 %-áig terjedő – bírság kiszabását vagy az üzemeltető engedélyének visszavonását lehetővé tevő jogkörrel. A tagállamok legkésőbb 2010. január 1-jéig tájékoztatják ezekről a Bizottságot, és haladéktalanul értesítik minden későbbi módosításról is.

16. A 14. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

(2) Erre a bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, a határozat 8. cikkében foglalt rendelkezések figyelembevételével.

17. A 16. cikk b) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

a tagállamok közötti rendszerösszekötő, az LNG-létesítmény, a földgáztároló, a meglévő infrastruktúrán végrehajtott jelentős mértékű kapacitásbővítés, valamint azon infrastruktúra-módosítás, amely a 2003/55/EK irányelv 22. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében új gázellátási források bevonását teszi lehetővé, amennyiben az említett irányelv 7., 18., 19., 20. cikkében vagy 25. cikkének (2), (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések alól mentességet élvez, mindaddig, amíg a felsorolt rendelkezések alól mentességet élvez, kivéve e rendelet 6a. cikkének (4) bekezdését; vagy

18. A melléklet a következőképpen módosul:

a) Az 1. pont címe helyébe a következő szöveg lép:"

A szállítási rendszerüzemeltetők által harmadik felek részére nyújtandó hozzáférési szolgáltatások

b) A 2. pont címe helyébe a következő szöveg lép:"

A kapacitásallokációs mechanizmusok és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozóan a szállítási rendszerüzemeltetők által követendő eljárások alapelveiről és szerződéses szűk keresztmetszet esetén történő alkalmazásáról, továbbá

2. cikk

Ez a rendelet Az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ║, […]-án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1)	HL C 211., 2008.8.19., 23. o.
(2)	HL C172., 2008.7.5., 55. o..
(3)	Az Európai Parlament 2008. július 9-i álláspontja.
(4)	HL L 176., 2003.7.15., 57. o.
(5)	HL L 289., 2005.11.3., 1. o.
(6)	HL L 184., 1999.7.17., 23. o. ║
(7)	HL L 200., 2006.7.22., 11. o.
(8)	HL C 255., 2006.10.21., 1. o.

A földgáz belső piaca ***I

718k

413k

		Állásfoglalás
		Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament 2008. július 9-i jogalkotási állásfoglalása a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2007)0529 – C6-0317/2007 – 2007/0196(COD))

P6_TA(2008)0347

A6-0257/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0529),

– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, 47. cikkének (2) bekezdésére, 55. és 95. cikkére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6–0317/2007),

– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

1. jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2. kéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet ismét a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy ha a javaslat helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. július 9-én került elfogadásra a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelv módosításáról 2008/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P6_TC1-COD(2007)0196

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 47. cikke (2) bekezdésére, valamint 55. és 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára║,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(3),

mivel:

(1) A Közösségben 1999 óta gyorsuló ütemben fejlődő belső gázpiac célja, hogy az Európai Unióban valamennyi ║fogyasztó - akár lakossági fogyasztó, akár üzleti vállalkozás - számára valós választási lehetőséget teremtsen, új üzleti lehetőségeket nyisson és bővítse a határokon átnyúló kereskedelmet, és ezáltal hatékonyságjavulást, versenypiaci árakat és magasabb szintű szolgáltatásokat teremtsen, továbbá hogy hozzájáruljon az ellátás biztonságához és fenntarthatóságához.

(2) A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról ║ szóló, 2003. június 26-i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) jelentős mértékben hozzájárult a földgáz belső piacának kialakításához.

(3) Jelenleg azonban nem lehet valamennyi tagállamban minden vállalkozás számára biztosítani, hogy bármely tagállamban egyenlő feltételekkel és megkülönböztetés vagy hátrányok nélkül értékesítsen gázt. Különösen a hálózathoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés és az egységesen hatékony szabályozói felügyelet hiánya jelent több tagállamban is problémát, mivel a ║jogi keret nem megfelelő.

(4) A Bizottság 2007. január 10-i "Európai energiapolitika" című közleménye kiemelte annak fontosságát, hogy megvalósuljon a földgáz belső piaca, és hogy a Közösségben letelepedett valamennyi földgázipari vállalkozás számára egyenlő feltételeket teremtsenek. A Bizottság azonos keltű közleményei a földgáz és a villamos energia belső piacának jövőbeli lehetőségeiről, valamint az 1/2003 rendelet 17. cikke értelmében a földgáz- és a villamosenergia-ágazatban folytatott ágazati vizsgálatról szóló zárójelentése bemutatta, hogy a jelenlegi szabályok és intézkedések nem szolgálnak megfelelő keretként a jól működő belső piac megvalósítása céljából.

(5) Ha a hálózatok nem különülnek el ténylegesen a kitermelési és ellátási tevékenységektől, ez nemcsak a hálózat üzemeltetésében jár a hátrányos megkülönböztetés kockázatával, hanem a vertikálisan integrált vállalkozásoknak saját hálózataikba történő megfelelő szintű beruházásra való ösztönzésében is.

(6) A tagállamoknak regionális szinten támogatniuk kell az együttműködést, és figyelemmel kell kísérniük a hálózat hatékonyságát. Több tagállam előterjesztett már egy javaslatot, amely teljesítené ezt a célkitűzést.

(7) A jelenleg hatályos jogi és funkcionális szétválasztási szabályok még nem vezettek a szállítási rendszerüzemeltetők tényleges szétválasztásához minden tagállamban, részben a meglévő közösségi jogszabályok teljes végrehajtásának hiánya miatt. 2007. március 8-án és 9-én tartott brüsszeli ülésén az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki jogalkotási javaslatokat az ellátási és kitermelési tevékenységeknek a hálózatüzemeltetéstől való tényleges elkülönítéséről.

(8) Tényleges szétválasztás csak úgy érhető el, ha megszűnik a vertikálisan integrált vállalkozások ösztönös törekvése a versenytársak hálózati hozzáféréssel és beruházásokkal kapcsolatos megkülönböztetésére. A belső érdekellentét feloldására és az ellátás biztonságának megvalósítására a legeredményesebb és legszilárdabb módszer egyértelműen a tulajdonjogi szétválasztás, amely magában foglalja a hálózat tulajdonosának kijelölését és a hálózat üzemeltetőjének függetlenségét az ellátási és kitermelési érdekektől ║. Az Európai Parlament ezért a földgáz és a villamos energia belső piacának jövőbeni lehetőségeiről szóló, 2007. július 10-én elfogadott állásfoglalásában(5) a szállítási szinten megvalósított tulajdonjogi szétválasztást nevezte az arra legalkalmasabb eszköznek, hogy az infrastrukturális beruházások megkülönböztetéstől mentesen ösztönözzék, az új belépőknek tisztességes hálózati hozzáférést biztosítsanak és a piacot átláthatóvá tegyék. A tagállamoktól ezért meg kell követelni annak előírását, hogy ugyanazon személy vagy személyek ne legyenek jogosultak egy kitermelési vagy ellátási vállalkozás feletti irányítás gyakorlására – ideértve például a beruházáshoz hasonló stratégiai fontosságú döntésekre vonatkozó kisebbségi vétójogot –, és ezzel egy időben érdekeltség fenntartására egy szállításirendszer-üzemeltetőben vagy szállítási rendszerben vagy felette bármely jog gyakorlására. Fordított viszonylatban is, a szállításirendszer-üzemeltető feletti irányításnak eleve ki kell zárnia az ellátási vállalkozásban fenntartott érdekeltség vagy a felette történő joggyakorlás lehetőségét.

(9) A szétválasztásra irányuló rendszereknek hatékonyan meg kell szüntetniük az érdekellentéteket a termelők és a szállítási rendszerüzemeltetők között annak érdekében, hogy ösztönzőket hozzanak létre a szükséges beruházásokhoz és biztosítsák a piacra lépő új szereplők hozzáférését egy átlátható és hatékony szabályozási rendszer keretében, és nem hozhatnak létre olyan nehézkes vagy teherrel járó szabályozási rendszert a nemzeti szabályozó hatóságok számára, amelyet nehéz vagy drága lenne megvalósítani.

(10) A gázt főként és egyre inkább harmadik országokból importálják az Európai Unióba. A közösségi jognak figyelembe kell vennie a gázágazat világpiacba történő külön integrációját, beleértve az "upstream" és "downstream" piacok különbségeit.

(11) Mivel a tulajdonjogi szétválasztáshoz egyes esetekben a vállalkozások szerkezetátalakítása szükséges, a vonatkozó rendelkezések alkalmazására többletidőt kell engedélyezni azon tagállamok részére, amelyek a tulajdonjogi szétválasztás végrehajtása mellett döntenek. A villamosenergia- és a gázszektor közötti vertikális kapcsolatok miatt a szétválasztási rendelkezéseket mind a két szektorban alkalmazni kell.

(12) A tagállamok, ha úgy kívánják, alkalmazhatják ezen irányelv rendelkezéseit, amelyek a szállítási rendszerek és a szállítási rendszerüzemeltetők hatékony szétválasztására vonatkoznak. E szétválasztás annyiban hatékony, hogy segít biztosítani a szállítási rendszerüzemeltetők függetlenségét, valamint megfelelőbb szabályozási keretet nyújt a tisztességes verseny, az elégséges beruházások, az új piaci szereplők hozzáférésének és a földgázpiacok integrációjának biztosításához. A szétválasztás egyrészt szervezési intézkedéseken és a szállítási rendszerüzemeltetők irányításával kapcsolatos intézkedéseken, másrészt olyan intézkedéseken nyugszik, amelyek az új termelési kapacitásokat regionális együttműködés útján kötik a hálózati és piaci integrációhoz, továbbá összhangban van az Európai Tanács 2007. március 8-9-i ülésén megállapított követelményekkel.

(13) A tagállamoknak támogatniuk kell a regionális együttműködést, az illetékes nemzeti hatóságok közötti párbeszéd elősegítésével megbízott regionális koordinátor lehetőség szerinti kijelölésével. Az új termelőket és ellátó vállalkozásokat továbbá időben és hatékonyan kell a hálózathoz csatlakoztatni.

(14) Az irányelv megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságnak segítséget kell nyújtania azoknak a tagállamoknak, amelyek problémákba ütköznek ezen a téren.

(15) Egy integrált európai energetikai hálózat célja lényeges az ellátásbiztonság és egy jól működő belső gázpiac szempontjából. Ezért a Bizottság az érdekelt felekkel (különösen a szállítási rendszerüzemeltetőkkel és az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozásáról szóló …/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(6) létrehozott Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökséggel ("az Ügynökség")) folytatott konzultáció során értékeli egy egyedüli európai szállítási rendszerüzemeltető létrehozásának megvalósíthatóságát, és elemzi a piacok integrációjára vonatkozó költségeket és az abból származó előnyöket, valamint a szállítási hálózat hatékony és biztonságos működését.

(16) A hálózatüzemeltetés ellátási és kitermelési érdekektől való teljes függetlenségének biztosítása, valamint a bizalmas információk átadásának megakadályozása érdekében ugyanazon személy nem lehet tag szállítási rendszerüzemeltető és kitermelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás ügyvezető testületében is. Ugyanezen okból ugyanazon személy nem lehet jogosult szállítási rendszerüzemeltető ügyvezető testülete tagjainak kinevezésére is és ellátási vállalkozásban való érdekeltség fenntartására is.

(17) Az ellátási és kitermelési érdekektől független szállítási rendszerüzemeltetők létrehozása révén a vertikálisan integrált vállalkozások az érdekek tényleges elkülönítése mellett fenntarthatják a hálózati vagyonban meglévő tulajdonukat, feltéve hogy a független szállítási rendszerüzemeltető minden hálózatüzemeltetői feladatot ellát és működése részletes szabályoknak, valamint széles körű szabályozói ellenőrzési mechanizmusoknak van alávetve.

(18) Ezért, amennyiben egy szállítási rendszert tulajdonló vállalkozás egy vertikálisan integrált vállalkozás része, a tagállamoknak lehetőséget kell adni két lehetőség közötti választásra: tulajdonjogi szétválasztás, vagy független szállítási rendszerüzemeltető létrehozása.

(19) A belső gázpiacon a verseny javítása érdekében a nem háztartási fogyasztók számára lehetővé kell tenni az ellátó megválasztását, valamint hogy gázszükségleteik biztosítására több ellátóval is szerződést kössenek. Ezeket a fogyasztókat meg kell védeni a kizárólagossági záradékokkal szemben, amelyek kizárják a versenyző és/vagy kiegészítő ajánlatokat.

(20) A tényleges szétválasztás végrehajtása során be kell tartani a megkülönböztetés tilalmának elvét a köz- és a magánszektor között. E célból ugyanazon személy – sem magában, sem mással közösen – nem gyakorolhat befolyást a szállítási rendszerüzemeltető és az ellátó vállalkozások testületeinek összetételére, szavazására vagy döntésére. ▌

(21) A hálózatok és az ellátási tevékenységek ▌ elkülönítését a Közösség egészén belül meg kell valósítani. ▌ Ez az Európai Unióban, illetve a harmadik országokban alapított vállalkozásokra egyaránt alkalmazandó. A hálózatok és az ellátási tevékenységeknek a Közösség egészében való elkülönítésének biztosítása érdekében a nemzeti szabályozó hatóságokat fel kell jogosítani arra, hogy megtagadják a szétválasztási szabályokat be nem tartó szállítási rendszerüzemeltetők tanúsítását. A Közösség egészében való következetes alkalmazás biztosítása és a Közösség nemzetközi kötelezettségeinek betartása érdekében az Ügynökség számára jogot kell adni a nemzeti szabályozó hatóságok tanúsításról hozott határozatainak felülvizsgálatára.

(22) Az energiaellátás védelme a közbiztonság alapvető eleme, ezért elválaszthatatlanul kötődik a belső gázpiac hatékony működéséhez és a tagállamok elszigetelt piacainak integrációjához. A hálózat használata elengedhetetlen ahhoz, hogy a gáz eljusson az Unió polgáraihoz. A valódi kereskedelmi lehetőségekkel rendelkező, működő, nyitott gázpiacok, főként a hálózatok és a gázellátáshoz kapcsolódó egyéb eszközök, elengedhetetlenek a közbiztonság, a gazdaság versenyképessége és az Unió polgárainak jóléte szempontjából. Nemzetközi kötelezettségeinek sérelme nélkül, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a gázszállítási rendszerek ágazata igen fontos a Közösség számára és ezért a harmadik országok befolyására tekintettel kiegészítő biztosítékokra van szükség a közösségi közrendet és közbiztonságot, valamint az Unió polgárainak jólétét fenyegető jelenségek elkerülése céljából. Ezek az intézkedések a tényleges szétválasztás szabályainak való megfelelés érdekében is szükségesek.

(23) Annak érdekében, hogy a harmadik felek könnyebben hozzáférjenek azokhoz a tárolólétesítményekhez, amelyek műszakilag és/vagy gazdaságilag szükségesek a rendszerhez való hatékony hozzáféréshez a fogyasztók ellátása érdekében, biztosítani kell a tároló rendszerüzemeltetők függetlenségét. Célszerű ezért, hogy a tárolólétesítményeket olyan, jogilag különálló jogalanyok révén üzemeltessék, amelyek a tárolólétesítmények fenntartásához, üzemeltetéséhez és fejlesztéséhez szükséges eszközök fölött tényleges döntéshozatali joggal rendelkeznek. Szükséges az is, hogy a harmadik feleknek felkínált tárolókapacitással kapcsolatban növekedjen az átláthatóság, ezért a tagállamokat arra kell kötelezni, hogy alkossanak és tegyenek közzé egy egyértelmű, megkülönböztetéstől mentes jogi keretet, amely meghatározza a tárolólétesítményekre alkalmazandó megfelelő szabályozást.

(24) Az elosztási hálózathoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés meghatározza a fogyasztókhoz való lakossági szintű hozzáférést. A harmadik felek hozzáférésére és beruházásaira vonatkozó megkülönböztetés lehetősége az elosztási szinten nem annyira jelentős, mint szállítási szinten, mivel elosztási szinten a szűk keresztmetszetek és a kitermelési érdekek általában kisebb hatásúak, mint szállítási szinten. Sőt, az elosztórendszer-üzemeltetők funkcionális szétválasztása az 2003/55/EK irányelvvel összhangban csak 2007. július 1-jétől vált kötelezővé, így a belső piacra gyakorolt hatásait még értékelni kell. A hatályos jogi és funkcionális szétválasztási szabályok egyértelműbb megfogalmazás, helyes végrehajtás és szoros felügyelet mellett elvezethetnek a tényleges szétválasztás megvalósításához. A lakossági piaci egyenlő feltételek megteremtése érdekében az elosztórendszer-üzemeltetők tevékenységét úgy kell felügyelni, hogy azok vertikális integráció révén ne juthassanak piaci versenyelőnyhöz, különös tekintettel a belső és külső kisfogyasztókra.

(25) A tagállamoknak konkrét intézkedéseket kell tenniük a biogáz és a biomasszából származó gáz szélesebb körben történő használatának elősegítésére, mely gázoknak megkülönböztetéstől mentesen betáplálhatónak kell lenniük a gázhálózatba, amennyiben a betáplálás folyamatosan megfelel a vonatkozó műszaki szabályoknak és a biztonsági előírásoknak.

(26) A 2003/55/EK irányelv a tagállamok számára előírta, hogy hozzanak létre nemzeti szabályozó hatóságokat. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy az eredményes szabályozást gyakran hátráltatja a nemzeti szabályozó hatóságok függése a kormányzattól, valamint a kellő hatáskör és a mérlegelési jog hiánya. Az Európai Tanács ezért a fent említett brüsszeli ülésén felkérte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki jogalkotási javaslatokat a szabályozó hatóságok hatáskörének további harmonizációjáról és függetlenségének növeléséről.

(27) A belső piac megfelelő működése céljából a nemzeti szabályozó hatóságoknak képesnek kell lenniük a döntéshozatalra minden lényeges szabályozási kérdésben, továbbá függetlennek kell lenniük minden más állami vagy magánvállalati érdektől.

(28) A nemzeti szabályozó hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük a hálózatüzemeltetőket kötelező határozatok kibocsátására, valamint a kötelezettségeiket nem teljesítő hálózatüzemeltetőkkel szembeni eredményes, célszerű és visszatartó erejű szankciók kiszabására. Hatáskört kell adni számukra a tekintetben is, hogy a versenyszabályok alkalmazásától függetlenül a piac megfelelő működése szempontjából szükséges, a hálózatokhoz való hozzáférésre vonatkozó, a tényleges versenyt ösztönző minden célszerű intézkedést meghozhassanak; valamint hogy a piacnyitáshoz alkalmazkodva biztosíthassák a közszolgáltatások magas színvonalát, a védelemre szoruló fogyasztók védelmét, továbbá a fogyasztóvédelmi intézkedések teljes körű hatékonyságát. E rendelkezések nem sérthetik sem a Bizottságnak a versenyszabályok alkalmazására vonatkozó hatáskörét – beleértve a közösségi szintű összefonódások vizsgálatát –, sem a belső piacra vonatkozó szabályokat, például a tőke szabad mozgását.

(29) A nemzeti szabályozó hatóságoknak és a pénzpiaci szabályozóknak együtt kell működniük annak érdekében, hogy egymás számára lehetővé tegyék szóban forgó piacaik áttekintését. Hatáskörrel kell rendelkezniük, hogy megfelelő és elegendő vizsgálatok révén megszerezzék a földgázipari vállalkozásoktól a vonatkozó információkat vitarendezés, valamint hatásos szankciók alkalmazása céljából.

(30) Erőteljesen ösztönözni kell a jelentősebb új infrastruktúrákba történő beruházásokat, eközben biztosítani kell a földgáz belső piacának megfelelő működését. A mentesített infrastruktúra-projektek által a versenyre és az ellátás biztonságára gyakorolt pozitív hatás növelése érdekében a projekt tervezési szakaszában fel kell mérni a piaci érdeklődést és alkalmazni kell a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó szabályokat. Amennyiben egy infrastruktúra egynél több tagállam területén található, a határokon átnyúló vonatkozások jobb figyelembevétele és az ügyvitel megkönnyítése érdekében a mentesítési kérelmeket az ║Ügynökségnek kell kezelnie. A jelentősebb mentesített infrastruktúra-projektek kivitelezésének a szokásostól eltérő kockázati profilja miatt lehetővé kell tenni, hogy az ellátási és kitermelési vállalkozások az érintett projektek tekintetében ideiglenesen részben eltérjenek a szétválasztási szabályoktól. Az ellátás biztonságával kapcsolatos okokból ez különösen a Közösségen belüli, harmadik országokból a Közösségbe gázt szállító új csővezetékekre alkalmazandó.

(31) A gáz belső piaca a likviditás és az átláthatóság hiányától szenved, ami gátolja az erőforrások hatékony elosztását, a kockázatok fedezését és a piacra lépést. Növelni kell a piac iránti bizalmat, a piaci likviditást és a piaci szereplők számát, ennél fogva növelni kell a gázellátásban tevékenykedő vállalkozások feletti szabályozói felügyeletet. Az ilyen célú követelmények nem sérthetik a pénzügyi piacokra vonatkozó hatályos közösségi jogszabályokat, azokkal összhangban kell lenniük. Az energiaszabályozóknak és a pénzügypiaci szabályozóknak együtt kell működniük, hogy egymásnak lehetővé tegyék a szóban forgó piacok áttekintését.

(32) A gázpiac szerkezeti merevsége – amely az ellátók összefonódásából, a szállításokat megalapozó hosszú távú szerződésekből, valamint az értéklánc következő szintjein fennálló likviditási hiányból fakad – átláthatatlan árképzési struktúrákhoz vezet. A költségstruktúra érthetővé tétele érdekében nagyobb átláthatóságra van szükség az árképzés terén, és ezért a kereskedési kötelezettségnek kötelezőnek kell lennie.

▌

(33) A közszolgáltatási kötelezettségeket és a belőlük eredő közös minimális normákat tovább kell szilárdítani, hogy minden fogyasztó biztosan részesüljön a verseny előnyeiből. Az ügyfelek ellátásában alapvető fontosságú a fogyasztási adatokhoz való hozzáférés; a fogyasztóknak biztosítani kell az adataikhoz való hozzáférést annak érdekében, hogy felkérhessék a versengő vállalkozásokat az azokon alapuló ajánlattételre. A fogyasztóknak jogot kell biztosítani arra, hogy kellően tájékozódhassanak energiafogyasztásukról. Az energiaköltségekről adott rendszeres tájékoztatás energiamegtakarításra ösztönöz, mivel az ügyfelek általa közvetlen visszacsatolást kapnak az energiahatékonysági beruházások hatásairól és a fogyasztási magatartás változásáról.

(34) A közszolgálati követelményeket és az azokból eredő közös minimum normákat tovább kell szigorítani annak biztosítása érdekében, hogy a gázszolgáltatások a nyilvánosság és a kis- és középvállkozások számára hozzáférhetővé váljanak.

(35) A tagállamoknak az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló, 2006. április 5-i 2006/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(7) előírtak szerint biztosítaniuk kell az egyéni intelligens fogyasztásmérők rendelkezésre bocsátását annak érdekében, hogy a fogyasztók pontos tájékoztatást kapjanak az energiafogyasztásról, és biztosított legyen a végfelhasználói hatékonyság.

(36) A fogyasztóknak ezen irányelv középpontjában kell állniuk. A fogyasztók már meglévő jogait erősíteni és biztosítani kell, és e jogoknak nagyobb átláthatóságot és képviseletet kell magukban foglalniuk. A fogyasztóvédelem azt jelenti, hogy valamennyi ügyfél részesüljön a versenyképes piac előnyeiből. A nemzeti szabályozó hatóságoknak a fogyasztók jogait azáltal kell érvényre juttatniuk, hogy ösztönzőket dolgoznak ki és szankciókat alkalmaznak azon vállalatokkal szemben, amelyek nem teljesítik a fogyasztóvédelmi illetve a versenyszabályokat.

(37) A fogyasztóknak világos és érthető információkkal kell rendelkezniük az energia ágazatra vonatkozó jogaikról. "Energiafogyasztók jogainak európai chartája irányába" című, 2007. július 5-i közleményét követően a Bizottságnak a vonatkozó érdekelt felekkel, köztük a nemzeti szabályozó hatóságokkal, fogyasztóvédelmi szervezetekkel és szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően el kell terjesztenie egy olyan hozzáférhető, felhasználóbarát chartát, amely felsorolja a meglévő közösségi jogszabályokban, köztük ezen irányelvben szereplő energiafogyasztói jogokat. Az energiaszállítóknak biztosítaniuk kell, hogy valamennyi fogyasztó kap egy példányt ebből a chartából, és hogy azt nyilvánosság számára rendelkezésre bocsátják.

(38) Annak érdekében, hogy – például egy energiaellátási válság idején – a ▌ szolidaritást megőrizve lehessen fenntartani az ellátás biztonságát, a tagállamoknak szorosan együtt kell működniük. E célból a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről szóló, 2004. április 26-i 2004/67/EK tanácsi irányelv(8) jelenti a kiindulási alapot.

(39) A gáz belső piacának kialakítása céljából a tagállamoknak nemzeti piacaik integrációjára, valamint a hálózatüzemeltetők európai és regionális szintű együttműködésére kell törekedniük. A regionális integrációs kezdeményezések alapvető közbülső lépések a belső energiapiacok integrációjának megvalósítása felé, ami a végső célkitűzés marad. A regionális szint hozzájárul az integrációs folyamat felgyorsításához azáltal, hogy lehetővé teszi az érintettek, különösen a tagállamok, a nemzeti szabályozó hatóságok és a szállítási rendszerüzemeltetők számára, hogy bizonyos kérdésekben együttműködjenek.

(40) Ezen irányelv célja egy valóban pán-európai vezetékhálózat létrehozása, és e célból a határokon átnyúló kapcsolódásokkal és a regionális piacokkal kapcsolatos szabályozási kérdések az Ügynökség hatáskörébe tartoznak.

(41) A nemzeti szabályozó hatóságoknak abból a célból is tájékoztatniuk kell a piacot, hogy lehetővé tegyék a Bizottság számára az európai gázpiaccal és annak rövid, közép- és hosszú távú fejlődésével kapcsolatos megfigyelő és felügyeleti szerep betöltését, többek között a kínálati és keresleti viszonyokat, a szállítási és elosztási infrastruktúrákat, a határokon átnyúló kereskedelmet, a beruházásokat, a nagykereskedelmi és fogyasztói árakat, a piaci likviditást, valamint a környezetvédelem és a hatékonyság javítását illetően.

(42) Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen egy tökéletesen működő belső gázpiac megteremtését ║ a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért terjedelme és hatása miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az arányosság elvével összhangban, amint azt az említett cikk megfogalmazza, ez az irányelv nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(43) A tagállamoknak az érintett szociális partnerekkel közösen meg kell vizsgálniuk a 2003/55/EK irányelv módosításainak, különösen a szállítási rendszerüzemeltetők függetlenségét biztosító különböző modellek hatását a foglalkoztatásra, a munkafeltételekre, valamint a munkavállalók tájékoztatáshoz, döntésekben való részvételhez és a velük folytatott konzultációhoz való jogára, a hátrányos következmények mérséklése céljából.

(44) A földgázszállító-hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló, 2005. szeptember 28-i 1775/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(9) lehetővé teszi, hogy a Bizottság iránymutatásokat fogadjon el a szükséges fokú harmonizáció elérése céljából. Ezek az iránymutatások, amelyek tehát kötelező végrehajtási intézkedések, olyan hasznos eszközök, amelyeket szükség esetén gyorsan módosítani lehet.

(45) A 2003/55/EK irányelv előírja, hogy egyes intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(10) összhangban kell elfogadni.

(46) Az 1999/468/EK határozatot módosító 2006/512/EK tanácsi határozat(11) bevezette az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást║ azon általános hatályú intézkedések tekintetében, amelyek egy, a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alapján elfogadott jogszabály nem alapvető fontosságú elemeinek módosítását szolgálják, beleértve néhány ilyen elem törlését, vagy a jogszabály új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítését is.

▌

(47) A 2003/55/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2003/55/EK irányelv módosítása

A 2003/55/EK irányelv a következőképpen módosul:

1. Az 1. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

(2) Az ezen irányelvben a földgázra megállapított szabályokat, beleértve a cseppfolyósított földgázt (LNG) is, megkülönböztetésmentesen kell alkalmazni a biogázból és a biomasszából származó gázok, valamint egyéb gázfajták esetében is, amennyiben ezek a gázfajták műszakilag megfelelő módon és biztonságosan a földgázrendszerbe juttathatók és azon keresztül szállíthatók.

2. A 2. cikk a következőképpen módosul:

a) a 3. pont helyébe a következő szöveg lép:"

"szállítás": a földgáz hálózaton, túlnyomórészt nagynyomású csővezetéken, de nem termelési csővezeték-hálózaton és nem az elsődlegesen helyi földgázelosztás keretében használt nagynyomású csővezetékeken történő szállítása a fogyasztókhoz történő eljuttatás céljából, kivéve az ellátást;

b) a 9. pont helyébe a következő szöveg lép:"

"földgáztároló": földgázipari vállalkozás tulajdonában lévő és/vagy általa üzemeltetett olyan létesítmény, amely földgáz tárolására szolgál, beleértve az LNG-létesítmények tárolásra szolgáló részét, de a kizárólag termelői tevékenységekhez használt rész, valamint azon létesítmények kivételével, amelyeket kizárólagosan a szállítási rendszerüzemeltetők számára tartanak fenn feladataik elvégzése érdekében;

c) a 14. pont helyébe a következő szöveg lép:"

14.

"kiegészítő szolgáltatások": minden olyan szolgáltatás, amely a szállítóhálózathoz, és/vagy elosztóhálózathoz és/vagy LNG-létesítményhez és/vagy földgáztárolóhoz való hozzáféréshez és üzemeltetéshez szükséges, beleértve a terheléskiegyenlítő, keverő- és inertgáz-injektáló létesítményeket is, kivéve a kizárólagosan a szállítási rendszerüzemeltetők számára, feladataik végrehajtása céljára fenntartott létesítményeket;

d) a 17. pont helyébe a következő szöveg lép:"

17.

"rendszerösszekötő": minden olyan hosszútávú gázvezeték, amely főként a tagállamok nemzeti földgázszállító hálózatainak összekapcsolása céljából keresztezi a tagállamok közötti határt vagy nyúlik azon át;

e) a 20. pont helyébe a következő szöveg lép:"

	20.	"vertikálisan integrált vállalkozás" olyan földgázipari vállalkozás vagy olyan földgázipari vállalkozások csoportja, amelyek felett a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete)* 3. cikkének (2) bekezdése szerinti irányítás gyakorlására, közvetlenül vagy közvetve, ugyanazon személy vagy személyek jogosultak és ahol a vállalkozás vagy vállalkozáscsoport a szállítás, elosztás, LNG vagy tárolás közül legalább az egyik feladatot, és a földgázkitermelés vagy -ellátás közül is legalább az egyik feladatot ellátja;
	__________________
	* HL L 24., 2004.1.29., 1. o.

f) A szöveg a következő pontokkal egészül ki:"

34.

"gázellátási szerződés" földgáz ellátására vonatkozó szerződés, amely nem foglal magában gázderivatívákat;

35.

"gázderivatíva" a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv* I. mellékletének C.5., C.6. vagy C.7. pontja szerinti pénzügyi eszköz, amennyiben az eszköz földgázzal kapcsolatos;

36.

"irányítás" jogok, szerződések vagy más eszközök, amelyek akár külön-külön, akár együttesen és a kapcsolódó jogi és ténybeli megfontolásokra tekintettel lehetőséget adnak egy vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlására, különösen:

	a)	a vállalkozás eszközei egészének vagy részének tulajdonjoga vagy használati joga révén;
	b)	olyan jogok vagy szerződések révén, amelyek meghatározó befolyást biztosítanak egy vállalkozás testületeinek összetétele, szavazása vagy döntései felett.║

Az egyértelműség érdekében, ha egy termelési vagy ellátási tevékenységekben érdekeltséggel rendelkező vállalkozásnak hosszú lejáratú szállítási szerződése van, az önmagában nem jelent irányítást a szállítási rendszer felett.

37.

az "elszigetelt piac" olyan tagállamot jelent, amely nem kapcsolódik más tagállamok nemzeti szállítási rendszeréhez és/vagy amelynek gázellátását egy harmadik országbeli személy vagy személyek ellenőrzik.

38. az "európai jelentőségű projekt" olyan gázinfrastruktúra-projektet jelent, amely a Közösség számára új gázforrások elérését teszi lehetővé, és amely a gázkínálat nagyobb diverzifikációját eredményezi egynél több tagállamban;

39.

39. a "tisztességes és torzulásmentes verseny nyílt piacon" közös lehetőségeket és egyenlő hozzáférést jelent az Európai Unión belül valamennyi szolgáltató számára, amelyekért a tagállamok, a nemzeti szabályozó hatóságok és az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozásáról szóló …/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel** létrehozott Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség ("az Ügynökség") felelősek;

40.

40. az "energiaszegénység" azt a helyzetet jelenti, amikor egy háztartás tagjai nem engedhetik meg maguknak, hogy otthonukat az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott, elfogadható szinten fűtsék;

41.

41. a "megfizethető ár" a tagállamok által nemzeti szinten, a nemzeti szabályozó hatóságokkal, a szociális partnerekkel és az érdekelt felekkel konzultálva megállapított árat jelent, melynek kialakításánál figyelembe veszik az energiaszegénység 40. pont szerinti meghatározását is;

41.

"ipari terület" olyan magántulajdonban lévő földrajzi terület, amelyen egy szállítási vagy elosztási hálózathoz kapcsolódó cég által kezelt földgázhálózat található:

_______________
* HL L 145., 2004.4.30., 1. o.
** HL L …

	a)	amely túlnyomó részben a hálózat üzemeltető vagy a kapcsolódó vállalkozások ipari tevékenységeit támogatja, vagy
	b)	amely korlátozott számban lát el az ipari telephelyen végzett ipari tevékenységekkel kapcsolatban álló ipari fogyasztókat vagy fogyasztókat.

3. A 3. cikk a következőképpen módosul:

a) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép"

"(2) A Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek teljes tiszteletben tartásával – különös tekintettel annak 86. cikkére – a tagállamok a földgázipari vállalkozások számára általános gazdasági érdekből előírhatnak olyan közszolgáltatási kötelezettségeket, amelyek a biztonságra, az ellátás biztonságát is beleértve, az ellátás folyamatosságára és minőségére], valamint a környezetvédelemre, beleértve az energiahatékonyságot és az éghajlat védelmét, vonatkoznak."

b) a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

(3) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a végső fogyasztók védelme érdekében, és kiváltképpen gondoskodnak arról, hogy megfelelő biztosítékok álljanak rendelkezésre a védelemre szoruló fogyasztók megóvása érdekében, ideértve a nyugdíjasok és a fogyatékkal élők szolgáltatásból való kikapcsolásának megelőzésére tett megfelelő intézkedéseket. Ebben az összefüggésben a tagállamok elismerik az energia-szegénységet és definíciókat alkotnak a védelemre szoruló fogyasztókról. A tagállamok biztosítják, hogy a védelemre szoruló fogyasztókkal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket alkalmazzák, és kiváltképpen intézkedéseket hoznak a távoli területeken élő védelemre szoruló fogyasztók megóvása érdekében. Magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítanak, különös tekintettel a szerződési feltételek átláthatóságára, az általános információkra és a vitarendezési eljárásokra. A tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított fogyasztók ténylegesen szolgáltatót válthassanak. Az említett intézkedések – legalább a háztartási fogyasztók esetében – magukban foglalják az A. mellékletben megállapított intézkedéseket.

c) a következő bekezdések kerülnek beillesztésre a (3) bekezdés után:"

Az energiaszegénység által sújtott emberek számának csökkentése érdekében a tagállamok meghozzák a megfelelő intézkedéseket az energiaszegénység kezelésére nemzeti cselekvési tervük keretében, és ezen intézkedésekről tájékoztatják a Bizottságot. A 2. cikk (40) bekezdésének megfelelően a szubszidiaritás elvével összhangban valamennyi tagállam a nemzeti szabályozó hatóságokkal és az érintett felekkel konzultálva nemzeti szinten meghatározza az energiaszegénység fogalmát. Ezen intézkedések magukban foglalhatják a társadalombiztosítási rendszerek kedvezményeit, az energiahatékonyság javításának támogatását, a lehető legalacsonyabb árakon történő energiatermelést, és nem akadályozhatják a 23. cikkben előírt piacnyitást. A Bizottság iránymutatást biztosít az ilyen jellegű intézkedések energiaszegénységre és a piac működésére gyakorolt hatásának ellenőrzésére.

(3b) A tagállamok biztosítják, hogy minden fogyasztó jogosult legyen a gáz ellátótól való beszerzésére, az ellátó egyetértése mellett, függetlenül attól, hogy az ellátót melyik tagállamban vették nyilvántartásba ellátóként. Ebben a tekintetben a tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy azok a vállalkozások, amelyeket egy másik tagállamban vettek nyilvántartásba ellátóként, további feltételek teljesítése nélkül láthassák el a polgárokat.

d) a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

(4) A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak a társadalmi és gazdasági kohézióval kapcsolatos azon célkitűzések elérése érdekében, amelyek az alacsony jövedelmű háztartások számára csökkentik a gáz árát, és egyrészt azonos feltételeket biztosítanak a távoli területeken élők számára, másrészt biztosítják a környezetvédelmi célok elérését. Ezen intézkedések magukban foglalják az energiahatékonyság/keresleti oldal irányítására vonatkozó intézkedéseket, továbbá az éghajlatváltozás elleni küzdelmet és az ellátás biztonságát szolgáló eszközöket, és magukban foglalhatják különösen a megfelelő gazdasági ösztönzők biztosítását is, adott esetben felhasználva valamennyi meglévő nemzeti és közösségi eszközt a szükséges hálózati infrastruktúra fenntartásához és létrehozásához, beleértve a rendszerösszekötő kapacitást is.

e) a következő bekezdések kerülnek beillesztésre a (4) bekezdés után:"

(4a) Az energiahatékonyság ösztönzése érdekében a nemzeti szabályozó hatóságok felhatalmazzák a földgázipari vállalkozásokat olyan árképzési formulák bevezetésére, amelyek megnövekedett fogyasztás esetén emelkednek, és biztosítják a fogyasztók és az elosztó rendszerüzemeltetők aktív részvételét a rendszer üzemeltetésében olyan intézkedések bevezetésének támogatásával, amelyek – különösen csúcsidőben – optimalizálják a gázfelhasználást. Az ilyen árképzési formulák, intelligens fogyasztásmérők és hálózatok bevezetésével kiegészítve, előmozdítják az energiahatékonyságot célzó magatartást és biztosítják a lehető legalacsonyabb költségeket a lakossági fogyasztók – különösen az energiaszegénységben élő háztartások – számára.

(4b) A tagállamok egyes kapcsolattartó pontokat biztosítanak annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók hozzáférnek a jogaikkal, a jelenlegi jogszabályokkal és a vita esetén rendelkezésükre álló jogorvoslati eszközökről szóló valamennyi szükséges információhoz.

f) a következő bekezdés kerül beillesztésre az (5) bekezdés után:"

(5a) Ezen irányelv végrehajtásának nem lehet negatív hatása az érintett dolgozók foglalkoztatására, munkafeltételeire, tájékoztatására, valamint a döntésekben való részvételhez és a velük folytatott konzultációhoz való jogára. A tagállamok konzultálnak az érintett szociális partnerekkel ezen irányelv bármely módosításának végrehajtásakor, hogy mérsékeljék az érintett dolgozók számára hátrányos következményeket. A Bizottság jelentést tesz a gázzal és villamos energiával foglalkozó ágazati szociális párbeszéd-bizottságoknak a konzultációkról és a bevezetett intézkedésekről.

4. A 4. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

(2) Ha a tagállamokban engedélyezési eljárás működik, annak objektív és megkülönböztetéstől mentes feltételek alapján kell működnie, amelyeket minden, földgázipari létesítmény építésére és/vagy üzemeltetésére vagy földgázellátásra szóló engedélyt kérelmező vállalkozásnak teljesítenie kell. A tagállamok semmilyen körülmények között nem köthetik az engedélyezést olyan kritériumokhoz, amelyek az illetékes hatóságok számára mérlegelési jogkört biztosítanak. Az engedélyezés megkülönböztetéstől mentes feltételeit és eljárását közzé kell tenni. A tagállamok biztosítják, hogy a létesítményekre, vezetékekre és ezekhez kapcsolódó felszerelésekre vonatkozó engedélyezési eljárások során figyelembe veszik a projekt jelentőségét a belső gázpiac szempontjából.

5. A következő cikkek kerülnek beillesztésre az 5. cikk után:"

5a. cikk

Regionális szolidaritás

(1) A földgáz belső piacán az ellátás biztonságának megőrzése céljából a tagállamok – anélkül, hogy aránytalan terhet rónának a piaci résztvevőkre – együttműködnek a regionális és a kétoldalú szolidaritás ösztönzése érdekében.

(2) Az együttműködés a tagállamokban rövid távon biztosan vagy valószínűleg súlyos ellátási zavarokat okozó helyzetekre terjed ki. Elemei:

	a)	a 2004/67/EK irányelv 8. cikkében említettek szerint a nemzeti válságkezelő intézkedések koordinációja;
	b)	a villamosenergia- és földgáz-összeköttetések azonosítása, fejlesztése vagy korszerűsítése;
	c)	a kölcsönös segítségnyújtás feltételei és gyakorlata.

(3) Az ilyen együttműködésről a Bizottság, a többi tagállam és a piaci résztvevők tájékoztatást kapnak.

▌

5b. cikk

A regionális együttműködés elősegítése

(1) A nemzeti szabályozó hatóságok együttműködnek piacképük harmonizálása és nemzeti piacaik legalább egy regionális szinten történő integrálása céljából, ami a teljes belső piaci liberalizáció felé vezető első közbülső lépés. Elősegítik különösen a hálózatüzemeltetők regionális együttműködését és megkönnyítik regionális szintű integrációjukat a versenyképes belső piac megvalósítása, jogi, szabályozói és technikai keretrendszereik harmonizálásának elősegítése, és mindenekelőtt az Európai Unióban jelenleg létező gázszigetek integrálása céljából. A tagállamoknak elő kell segíteniük a nemzeti szabályozó hatóságok határokon átnyúló és regionális együttműködését is.

(2) Az Ügynökség együttműködik a nemzeti szabályozó hatóságokkal és a szállítási rendszerüzemeltetőkkel a III. és IV. fejezet szerint a régiók között a szabályozási keretek konvergenciájának biztosítása érdekében, a versenyképes belső piac létrehozása céljából. Amennyiben az Ügynökség úgy véli, hogy az ilyen együttműködéshez kötelező érvényű szabályokra van szükség, megteszi a megfelelő ajánlásokat. A regionális piacok tekintetében, a 24d. cikkben meghatározott területeken az Ügynökség az illetékes hatóság.

6. Az 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

7. cikk

A szállítási rendszerek és a szállításirendszer-üzemeltetők szétválasztása

(1) A tagállamok ...*-tól/től gondoskodnak arról, hogy:

a szállítási rendszert tulajdonló vállalkozások mindegyike szállítási rendszerüzemeltetőként tevékenykedjen;

ugyanazon személy vagy személyek – egyénileg vagy együttesen – ne legyenek jogosultak:

	i.	közvetlenül vagy közvetve irányítást gyakorolni egy kitermelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás felett, és emellett közvetlenül vagy közvetve irányítást gyakorolni egy szállítási rendszerüzemeltető ▌ felett vagy abban részesedést fenntartani vagy afelett bármely jogot gyakorolni, vagy
	ii.	közvetlenül vagy közvetve irányítást gyakorolni egy szállítási rendszerüzemeltető ▌ felett, és emellett közvetlenül vagy közvetve irányítást gyakorolni egy kitermelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozásban vagy abban részesedést fenntartani vagy afelett bármely jogot gyakorolni;

ugyanazon személy vagy személyek ne legyenek jogosultak kinevezni egy szállítási rendszerüzemeltető ▌ felügyelőbizottsága, ügyvezető testülete vagy a vállalkozást jogilag képviselő testülete tagjait és közvetlenül vagy közvetve irányítást gyakorolni egy kitermelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozásban vagy abban részesedést fenntartani vagy afelett bármely jogot gyakorolni;

ugyanazon személy ne legyen jogosult egyfelől egy kitermelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozásnak, és másfelől egy szállításirendszer-üzemeltető vagy szállítási rendszernek is a felügyelőbizottságában, ügyvezető testületében vagy a vállalkozást jogilag képviselő testületében való tagságra;

ugyanazon személy (vagy személyek) nem jogosult(ak) a szállítási rendszert irányítási szerződés alapján üzemeltetni vagy fölötte más nem tulajdonosi befolyást gyakorolni, valamint nem lehet közvetett vagy közvetlen érdekeltsége (érdekeltségük) a termelés vagy ellátás feladatának bármelyikét ellátó vállalkozásban, illetve ilyen vállalkozásban jogot nem szerezhet(nek).

(2) Az (1) bekezdés (b) pontjában említett részesedés és jogok közé tartozik különösen:

	a)	a tőke vagy az üzleti vagyon egy részének tulajdonlása, vagy
	b)	a szavazati jogok gyakorlására vonatkozó hatáskör, vagy
	c)	a felügyelőbizottság, az ügyvezető testület vagy a vállalkozást jogilag képviselő testület tagjainak kinevezésére vonatkozó hatáskör; vagy
	d)	osztalékhoz vagy egyéb hozamhoz való jog.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában a "kitermelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás" kifejezésbe beleértendő a ║ 2003/54/EK ║ irányelv║ szerinti "termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás", továbbá a "szállítási rendszerüzemeltető" és a "szállítási rendszer" kifejezésbe beleértendő a 2003/54/EK irányelv szerinti "átviteli rendszerüzemeltető" és "átviteli rendszer

║

(4) A tagállamok figyelemmel kísérik a vertikálisan integrált vállalkozások szétválasztásának folyamatát, és az elért előrehaladásról jelentést nyújtanak be a Bizottságnak.

(5) A tagállamok ...**-ig eltérést engedélyezhetnek az (1) bekezdés b) és c) pontjától, amennyiben a szállításirendszer-üzemeltetők nem részei egy vertikálisan integrált vállalkozásnak.

(6) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott kötelezettség teljesítettnek minősül abban az esetben, ha több, szállítási rendszert tulajdonló vállalkozás olyan közös vállalatot alapít, amely az érintett szállítási rendszerek tekintetében több tagállamban szállításirendszer-üzemeltetőként tevékenykedik. ▌

(7) E cikk végrehajtása céljából, amennyiben az (1) bekezdés b) – e) pontjaiban említett személy tagállam vagy valamely állami testület, a szállítási rendszerüzemeltető vagy a szállítási rendszer felett irányítást gyakorló, illetve a termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás felett irányítást gyakorló két külön állami testület nem tekintendő azonos személynek vagy azonos személyeknek.

(8) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy azok a 10. cikk (1) bekezdésében említett üzleti szempontból érzékeny információk, amelyeket egy korábban vertikálisan integrált vállalkozás részét képező szállításirendszer-üzemeltető – és annak személyzete – birtokol, ne jussanak kitermelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás tudomására.

(9) Amennyiben a ...*** a szállítási rendszer valamely vertikálisan integrált vállalkozás tulajdonát képezi, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1) bekezdést nem alkalmazzák.

Ilyen esetben a tagállamok megfelelnek a IVa. fejezetben foglalt rendelkezéseknek.

Semmilyen esetben nem szabad meggátolni, hogy a szállítási rendszert tulajdonló vertikálisan integrált vállalkozások lépéseket tegyenek az (1) bekezdésének való megfelelés érdekében.

_________________

* A [földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelvet módosító] …/…/EK irányelv átültetésétől számított egy év.

** A [földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelvet módosító] …/…/EK irányelv átültetésétől számított két év.

*** A [földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelvet módosító] …/…/EK irányelv hatálybalépésekor."

7. A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:"

7a. cikk

A szállítási rendszer tulajdonosai és a szállítási rendszerüzemeltetők feletti irányítás

(1) A Közösség nemzetközi kötelezettségeinek sérelme nélkül, harmadik országbeli személy vagy személyek nem gyakorolhatnak irányítást a szállítási rendszerek vagy szállítási rendszerüzemeltetők felett.

(2) Az (1) bekezdéstől el lehet térni olyan – az energiaágazatbeli beruházások közös keretrendszerének megteremtését és valamely harmadik ország energiapiacának az Európai Unión belül letelepedett vállalatokra is kiterjedő megnyitását célzó – megállapodás alapján, amelyet egy vagy több harmadik országgal kötöttek, és amelynek a Közösség is részes fele.

7b. cikk

A szállítási rendszerüzemeltetők kijelölése

(1) A tagállamok engedélyezik és szállítási rendszerüzemeltetőnek jelölik ki azokat a vállalkozásokat, amelyek szállítási rendszer tulajdonosai és amelyekről a nemzeti szabályozó hatóság az e cikkben meghatározott tanúsítási eljárásnak megfelelően tanúsítja, hogy teljesítik a 7. cikk (1) bekezdésében és a 7a. cikkben előírt követelményeket. A szállítási rendszerüzemeltetők kijelölését be kell jelenteni a Bizottságnak és közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(2) A Közösség nemzetközi kötelezettségeinek sérelme nélkül, amennyiben olyan szállítási rendszer tulajdonosa vagy szállítási rendszerüzemeltető kéri a tanúsítást, amely felett a 7a. cikknek megfelelő harmadik országbeli személy vagy személyek gyakorolnak irányítást, azt meg kell tagadni, kivéve ha a szállítási rendszer tulajdonosa vagy szállítási rendszerüzemeltető bizonyítja, hogy gáz vagy villamos energia termelésével vagy ellátásával foglalkozó üzemeltető vagy egy harmadik ország – a 7. cikk (1) bekezdését megszegve – sem közvetlenül, sem közvetve nem képes az érintett jogalany befolyásolására.

(3) A szállítási rendszerüzemeltetők minden olyan tervezett ügyletet bejelentenek a nemzeti szabályozó hatóságnak, amely miatt szükségessé válhat a 7. cikk (1) bekezdésének vagy a 7a. cikknek való megfelelés újraértékelése.

(4) A nemzeti szabályozó hatóságok figyelemmel kísérik, hogy a szállítási rendszerüzemeltetők folyamatosan megfelelnek-e a 7. cikk (1) bekezdésének és a 7a. cikknek. A hatóságok a megfelelés biztosítása érdekében tanúsítási eljárást indítanak:

	a)	a szállítási rendszerüzemeltető (3) bekezdés szerinti bejelentésére;
	b)	saját kezdeményezésükre, amennyiben tudomásukra jut, hogy a szállítási rendszer tulajdonosai vagy a szállítási rendszerüzemeltetők felett gyakorolt jogok vagy befolyás tervezett változtatása a 7. cikk (1) bekezdésének vagy a 7a. cikknek a megsértéséhez vezethet, vagy amennyiben okuk van feltételezni, hogy ilyen jogsértés előfordulhatott; vagy
	c)	a Bizottság indokolt kérésére.

(5) A nemzeti szabályozó hatóságok a szállítási rendszerüzemeltető bejelentésének keltétől vagy a Bizottság kérésének keltétől számított négy hónapon belül határozatot hoznak a szállítási rendszerüzemeltető tanúsításának ügyében. Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság ezen határidőn belül nem hoz határozatot, a tanúsítást engedélyezettnek kell tekinteni. A nemzeti szabályozó hatóság kifejezett vagy hallgatólagos határozata csak a (6)–(9) bekezdésben meghatározott eljárás befejezése után léphet hatályba, és csak akkor, ha a Bizottság nem emelt kifogást.

(6) A szállítási rendszerüzemeltető tanúsítására vonatkozó kifejezett vagy hallgatólagos határozatát a nemzeti szabályozó hatóság haladéktalanul bejelenti a Bizottságnak, minden vonatkozó információval együtt.

(7) A Bizottság a bejelentést annak kézhezvétele után azonnal megvizsgálja. Amennyiben a Bizottság a bejelentés kézhezvételét követő két hónapon belül megállapítja, hogy komoly kételyek merülnek fel azt illetően, hogy a nemzeti szabályozó hatóság határozata megfelel-e a 7. cikk (1) bekezdésének, a 7a. cikknek vagy a 7b. cikk (2) bekezdésének, úgy eljárást indít. Ebben az esetben felkéri a nemzeti szabályozó hatóságot és az érintett szállítási rendszerüzemeltetőt, hogy nyújtsák be észrevételeiket. Amennyiben a Bizottság további tájékoztatást kér, a két hónapos határidő a hiánytalan tájékoztatás kézhezvételétől számítva további két hónappal meghosszabbítható.

(8) Amennyiben a Bizottság eljárást indít, az erre vonatkozó határozat keltétől számított négy hónapon belül végleges határozatot hoz, amelyben

	a)	nem emel kifogást a nemzeti szabályozó hatóság határozatával ellen;
	vagy
	b)	a nemzeti szabályozó hatóságot határozatának módosítására vagy visszavonására kötelezi, ha úgy ítéli meg, hogy nem teljesül a 7. cikk (1) bekezdése, a 7a. cikk vagy a 7b. cikk (2) bekezdése.

(9) Amennyiben a Bizottság nem indít eljárást vagy a (7), illetve (8) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem hoz végleges határozatot, úgy kell tekinteni, hogy nem emelt kifogást a nemzeti szabályozó hatóság határozata ellen.

(10) A nemzeti szabályozó hatóság négy héten belül végrehajtja a Bizottságnak a tanúsítási határozat módosítására vagy visszavonására vonatkozó határozatát, és erről tájékoztatja a Bizottságot.

(11) A nemzeti szabályozó hatóságok és a Bizottság kérheti a szállításirendszer-üzemeltetőktől és a kitermelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozásoktól, hogy adják meg az e cikk szerinti feladatok elvégzéséhez szükséges információkat.

(12) A nemzeti szabályozó hatóságok és a Bizottság megőrzi az üzleti szempontból érzékeny információk titkosságát.

▌

(13) Az e cikkben meghatározott eljárások, és különösen a (2) bekezdésben foglalt korlátozások nem alkalmazandók a kizárólag a származási országok gázellátó hálózatainak a Közösség területén belüli végponttal való összekötését szolgáló termelési csővezeték-hálózatokra, illetve ezek fejlesztésére sem.

7c. cikk

A tárolásirendszer-üzemeltetők és az LNG-létesítmények üzemeltetőinek kijelölése

A tagállamok vagy az általuk erre felkért földgázipari vállalkozások, amelyek földgáztárolók vagy LNG-létesítmények tulajdonosai, a hatékonyság és a gazdasági egyensúly figyelembevételével, a tagállam által megállapított időtartamra szólóan egy vagy több rendszerüzemeltetőt jelölnek ki.

8. A 8. cikk a következőképpen módosul:

a) az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i. az a) pont helyébe a következő szöveg lép:"

a környezetvédelem kellő figyelembevételével gazdaságos feltételekkel biztonságos, megbízható és hatékony szállító-, tároló- és/vagy LNG-létesítményeket üzemeltet, tart karban és fejleszt az új piaci szereplők számára biztosítandó nyitott piac kialakítása érdekében;

ii) ii. a következő pont kerül beillesztésre a b) pont után:"

ba) kiépíti a szállítási infrastruktúrák közötti elegendő rendszerösszekötő kapacitást az ésszerű kapacitásigény kielégítése, a hatékony összesített piac létrejöttének megkönnyítése és a gázellátás biztonsága követelményének teljesítése érdekében;

b) A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

(3) A tagállamok – a nemzeti szabályozó hatóságaikon keresztül – megkövetelhetik a szállítási rendszerüzemeltetőktől, hogy a szállítási hálózat fenntartására és fejlesztésére vonatkozó minimumkövetelményeknek eleget tegyenek, ideértve a rendszerösszekötő kapacitást is. A nemzeti szabályozó hatóságoknak szélesebb jogköröket kell adniuk az Európai Unión belüli fogyasztóvédelem biztosítása céljából.

c) A következő bekezdéssel egészül ki:"

(4a) A szállítási rendszerüzemeltetők feladataik ellátása közben figyelembe veszik a gázszállítási rendszerüzemeltetők európai hálózata által elfogadott szabályokat.

9. A 9. cikket el kell hagyni.

▌

10. A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

10. cikk

A szállítási rendszerüzemeltetők és a szállítási rendszer tulajdonosainak titoktartási kötelezettsége

(1) A szállítási és tárolási rendszerüzemeltetők, és/vagy az LNG-létesítmények rendszerüzemeltetői és a szállítási rendszer tulajdonosai a 16. cikk vagy bármely egyéb, az információ közreadására vonatkozó jogi kötelezettség sérelme nélkül megőrzik azoknak a üzleti szempontból érzékeny információknak a titkosságát, amelyekhez üzleti tevékenységük során hozzájutnak; és megakadályozzák, hogy a saját tevékenységükkel kapcsolatos információ, amely üzleti szempontból előnyös lehet, megkülönböztető módon kerüljön nyilvánosságra, és főként nem adnak közre üzleti szempontból érzékeny információkat a társaság többi része számára, kivéve ha ez egy üzleti tranzakció végrehajtása miatt szükséges. Az információs szétválasztás szabályainak teljes körű betartatása érdekében arról is gondoskodni kell, hogy a szállításirendszer-tulajdonos és a társaság többi része ne használjon közös szolgáltatásokat (például közös jogi szolgálatot), kivéve a kizárólag adminisztratív vagy informatikai jellegű feladatok esetében.

(2) A szállítási és tárolási rendszerüzemeltetők és/vagy az LNG-létesítmények rendszerüzemeltetői a kapcsolt vállalkozások földgáz-értékesítései vagy -vásárlásai során semmilyen módon nem élhetnek vissza a hálózati hozzáférés biztosítása vagy az arról való tárgyalás során harmadik féltől szerzett, üzleti szempontból érzékeny információval.

(3) Az üzleti szempontból érzékeny információkat objektív és átlátható kritériumok alapján kell meghatározni.

11. A 12. cikk a következőképpen módosul:

a) az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

(1) Valamennyi elosztási rendszerüzemeltető felelős annak biztosításáért, hogy a rendszer hosszú távon eleget tudjon tenni a gázelosztásra vonatkozó ésszerű igényeknek, valamint saját területén felelős a biztonságos, megbízható és hatékony elosztórendszerek gazdaságos feltételek közötti működtetéséért, karbantartásáért és fejlesztéséért a környezetvédelem és az energiahatékonyság elősegítésének kellő figyelembevételével.

b) a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

(4) Az elosztási rendszerüzemeltető ellátja a rendszerhasználókat azokkal az információkkal, amelyekre azoknak szükségük van a hálózathoz történő hatékony hozzáférés és a hálózat használata érdekében.

c) a következő bekezdések kerülnek beillesztésre a (4) bekezdés után:"

(4a) Az elosztási rendszerüzemeltető ...*-ig az illetékes nemzeti szabályozó hatóság számára javaslatot nyújt be, amely leírja, hogy milyen informatikai és kommunikációs rendszereket kell bevezetni a (4) bekezdésben említett információk biztosítása érdekében. Ez a javaslat elősegíti – többek között – a kétirányú elektromos mérőberendezések használatát – amit ...**-ig minden fogyasztóra ki kell terjeszteni, a végfogyasztók és a megosztott termelők aktív részvételét a rendszerüzemeltetésben, valamint a valós idejű információ áramlását a szállítási és az elosztási rendszerüzemeltetők között, melynek célja az összes rendelkezésre álló termelési, hálózati és keresleti forrás felhasználásának optimalizálása.

(4b) A nemzeti szabályozó hatóságok ...***-ig jóváhagyják a (4a) bekezdésben említett javaslatokat. A nemzeti szabályozó hatóságok biztosítják a bevezetendő informatikai és kommunikációs rendszerek teljes együttműködtethetőségét. Ebből a célból iránymutatásokat bocsáthatnak ki és módosításokat rendelhetnek el a (4a) bekezdésben említett javaslatokkal kapcsolatban.

(4c) A nemzeti szabályozó hatóság az elosztási rendszerüzemeltetőnek a (4a) bekezdésben említett javaslattal kapcsolatos döntéséről való értesítését megelőzően tájékoztatja az Ügynökséget, vagy ha az még nem működik, a Bizottságot. Az Ügynökség vagy a Bizottság biztosítja, hogy a bevezetendő informatikai és kommunikációs rendszerek elősegítsék a földgáz belső piacának fejlődését, és ne állítsanak újabb technikai akadályokat.

_________________

* [A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelvet módosító] …/…/EK irányelv hatálybalépésétől számított egy éven belül.

** [A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelvet módosító] …/…/EK irányelv hatálybalépésétől számított tíz éven belül.

*** [A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelvet módosító] …/…/EK irányelv hatálybalépésétől számított két éven belül.

12. A következő fejezetek kerülnek beillesztésre a IV. fejezet után:

FEJEZET

Független szállítási rendszerüzemeltetők

12a. cikk

Hatály

E fejezet rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha valamely tagállam a 7. cikk (7) bekezdésével összhangban úgy határoz, hogy nem alkalmazza a 7. cikk (1) bekezdését, és nem jelöl ki a 9. cikknek megfelelően a Bizottság jóváhagyása mellett független rendszerüzemeltetőt.

12b. cikk

Eszközök, berendezések, személyzet és jogi személyiség

(1) A szállítási rendszerüzemeltetőknek rendelkezniük kell minden olyan emberi, tárgyi és pénzügyi erőforrással, amely az ezen irányelv szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez, valamint a gázszállítási tevékenység végzéséhez szükséges, feltéve, hogy:

	a)	a gázszállítási tevékenység végzéséhez szükséges eszközök, ideértve a szállítási hálózatot is, a szállítási rendszerüzemeltető tulajdonát képezik;
	b)	a gázszállítási tevékenység végzéséhez – beleértve valamennyi vállalati feladat ellátását is – szükséges személyzetet a szállítási rendszerüzemeltető foglalkoztatja;
	c)	tilos a vertikálisan integrált vállalkozás bármely egyéb részébe vagy részéből való munkaerő-kölcsönzés és szolgáltatásnyújtás;
	d)	a vertikálisan integrált vállalkozásnak a szállítási rendszerüzemeltető megfelelő kérésére, a 12f. cikkben említett éves pénzügyi terv keretében, időben rendelkezésre kell bocsátania a jövőbeli beruházási projektekhez és/vagy a meglévő eszközök cseréjéhez szükséges megfelelő pénzügyi erőforrásokat;
	e)	a szállítási rendszerüzemeltetők nem alkalmazhatják a vertikálisan integrált vállalkozás alvállalkozóit vagy tanácsadóit, és nem rendelkezhetnek a vertikálisan integrált vállalkozással közös informatikai rendszerekkel vagy berendezésekkel, fizikai helyiségekkel és biztonsági hozzáférési rendszerekkel sem.

(2) A gázszállítási tevékenység a 8. cikkben felsoroltakon kívül legalább a következő tevékenységeket foglalja magában:

	a)	a szállítási rendszerüzemeltető képviselete, valamint kapcsolattartás a harmadik felekkel és a szabályozó hatóságokkal;
	b)	a szállítási rendszerüzemeltető képviselete a Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózatában;
	c)	harmadik felek hozzáférésének biztosítása és kezelése;
	d)	a szállítási rendszerrel kapcsolatos valamennyi díj beszedése, ideértve a hozzáférési díjakat, a kiegészítő szolgáltatásokért – így például a gázkezelésért és a szolgáltatások vásárlásáért felszámolt kiegyenlítő díjakat (kiegyenlítési költségek, energiakompenzáció);
	e)	a szállítási rendszer kiépítése, fenntartása és fejlesztése;
	f)	beruházástervezés, amely biztosítja, hogy a rendszer hosszú távon képes legyen megfelelni az ésszerűen várható keresletnek, és garantálja az ellátás biztonságát;
	g)	megfelelő közös vállalkozások létrehozása, többek között egy vagy több szállítási rendszerüzemeltetővel, gáztőzsdékkel stb., a regionális piacok kialakítása vagy a liberalizációs folyamat megkönnyítése céljából;
	h)	valamennyi vállalati szolgáltatás, ideértve a jogi szolgáltatást, könyvelést és informatikai szolgáltatásokat.

(3) A szállítási rendszerüzemeltetők a 68/151/EGK irányelv 1. cikkében említett korlátolt felelősségű társaság jogi formájában szerveződnek.

(4) A szállítási rendszerüzemeltető nem kelthet zavart jogi személyisége, kommunikációja, márkanév használata és telephelye révén a vertikálisan integrált vállalkozás elkülönült jogi személyisége tekintetében.

(5) A szállítási rendszerüzemeltető könyvvitelét a vertikálisan integrált vállalkozás és annak bármely részének könyvvizsgálójától eltérő könyvvizsgálónak kell ellenőriznie.

12c. cikk

A szállítási rendszerüzemeltető függetlensége

(1) A vertikálisan integrált vállalkozás által a 12f. cikk szerint kijelölt felügyeleti szerv tagjai hatáskörének sérelme nélkül a szállítási rendszerüzemeltető – az üzemeltetéshez, karbantartáshoz vagy a hálózat fejlesztéséhez szükséges eszközök tekintetében – tényleges döntéshozatali jogokkal rendelkezik, függetlenül a vertikálisan integrált vállalkozástól. A szállítási rendszerüzemeltető hatáskörrel rendelkezik a pénzeszközöknek a tőkepiacon, különösen hitelfelvétel és a 12f. cikkben említett éves pénzügyi terv keretén belüli tőkeemelés útján történő gyarapítására.

(2) A vertikálisan integrált vállalkozás termelő vagy szolgáltató feladatot végző leányvállalatai nem rendelkezhetnek sem közvetlen, sem közvetett részesedéssel a szállítási rendszerüzemeltetőben. A szállítási rendszerüzemeltető nem rendelkezhet sem közvetlen, sem közvetett részesedéssel a vertikálisan integrált vállalkozás termelő vagy szolgáltató feladatot ellátó leányvállalataiban, és a leányvállalatoktól a hálózat használatából származó bevételek kivételével nem részesülhet osztalékban vagy más pénzügyi előnyben sem.

(3) A szállítási rendszerüzemeltető általános irányítási struktúrájának és vállalati alapszabályának biztosítania kell a szállítási rendszerüzemeltető e fejezetben említett tényleges függetlenségét. A vertikálisan integrált vállalkozás sem közvetlenül, sem közvetve nem határozhatja meg a szállítási rendszerüzemeltető versenymagatartását a szállítási rendszerüzemeltető napi tevékenységével és a hálózat irányításával kapcsolatban vagy a 12h. cikk szerint kidolgozott tízéves hálózatfejlesztési terv előkészítéséhez szükséges tevékenységekkel kapcsolatban.

(4) A vertikálisan integrált vállalkozás és a szállítási rendszerüzemeltető közötti mindennemű kereskedelmi és pénzügyi kapcsolat – ideértve a szállítási rendszerüzemeltető által a vertikálisan integrált vállalkozásnak nyújtott kölcsönöket is – megfelel a piaci feltételeknek. A szállítási rendszerüzemeltető részletes nyilvántartást vezet e kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokról, és azokat kérésre a nemzeti szabályozó hatóság rendelkezésére bocsátja.

(5) A szállítási rendszerüzemeltető benyújtja a nemzeti szabályozó hatóságnak a vertikálisan integrált vállalkozással kötött valamennyi kereskedelmi és pénzügyi megállapodást.

(6) A szállítási rendszerüzemeltető tájékoztatja a nemzeti szabályozó hatóságot a 12b. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett, rendelkezésére álló pénzügyi forrásokról.

(7) A vállalkozásokat, amelyekkel kapcsolatban a nemzeti szabályozó hatóság tanúsította, hogy megfelelnek az e fejezetben foglalt követelményeknek, az érintett tagállam jóváhagyja és szállítási rendszerüzemeltetővé jelöli ki. A tanúsítás céljából a 7b. cikkben szereplő eljárás alkalmazandó.

(8) Az átláthatóság kötelező a megkülönböztetésmentesség biztosítására, különösen a tarifákra, a harmadik személyek hozzáférésével kapcsolatos szolgáltatásokra, a kapacitáselosztásra és a kiegyenlítésre való tekintettel. A vertikálisan integrált vállalkozás köteles tartózkodni minden olyan tevékenységtől, amely a szállítási rendszerüzemeltetőket e kötelezettségek teljesítésében akadályozza.

12d. cikk

A szállítási rendszerüzemeltető személyzetének és ügyvezetésének függetlensége

(1) A kinevezésekkel, meghosszabbításokkal és munkafeltételekkel – többek között a szállítási rendszerüzemeltető igazgatási szerveinek irányításáért és/vagy tagjaiért felelős személyek javadalmazásával és hivatali idejük megszűnésével – kapcsolatos határozatokat a szállítási rendszerüzemeltető 12f. cikkel összhangban kijelölt felügyeleti szerve hozza meg.

(2) A felügyeleti szerv által a szállítási rendszerüzemeltető irányításáért felelős személlyé és/vagy igazgatási szerveinek tagjává való kinevezésre jelölt személyek személyazonosságáról, a hivatali idejüket szabályozó feltételekről, hivatali idejük tartamáról és megszűnéséről, valamint a hivatali idejük megszüntetésére vonatkozó bármely javasolt határozat indokairól értesíteni kell a nemzeti szabályozó hatóságot. Az (1) bekezdésben említett feltételek és határozatok kizárólag akkor emelkednek kötelező erőre, ha a nemzeti szabályozó hatóság az értesítést követő 3 héten belül nem emelt ellenük kifogást. A nemzeti szabályozó hatóság akkor emelhet kifogást, amennyiben komoly kétségei merülnek fel az irányításért felelős személlyé és/vagy az igazgatási szervek tagjává való kinevezésre jelölt személy szakmai függetlenségével kapcsolatban, illetve amennyiben a megbízatás idő előtti megszűnésének indokával kapcsolatban súlyos kétség merül fel.

(3) A szállítási rendszerüzemeltető irányításáért felelős, a felügyelő hatóság által kijelölt személyeket és/vagy az igazgatási szerveinek kijelölt tagjait a szállítási rendszerüzemeltető kivételével a kinevezésüket megelőző 5 évben sem közvetve, sem közvetlenül semmilyen egyéb szakmai beosztás vagy felelősség, érdek vagy üzleti kapcsolat nem kötheti a vertikálisan integrált vállalkozáshoz vagy annak bármely részéhez vagy annak irányító részvényeseihez.

(4) A szállítási rendszerüzemeltető irányításáért felelős személyeket és/vagy igazgatási szerveinek tagjait, illetve a szállítási rendszerüzemeltető alkalmazottait sem közvetve, sem közvetlenül semmilyen egyéb szakmai beosztás vagy felelősség, érdek vagy üzleti kapcsolat nem kötheti a vertikálisan integrált vállalkozáshoz, annak bármely részéhez vagy annak irányító részvényeseihez.

(5) A szállítási rendszerüzemeltető ügyvezetéséért felelős személyeket és/vagy az igazgatási szerveinek tagjait, illetve a szállítási rendszerüzemeltető alkalmazottait a szállítási rendszerüzemeltető kivételével sem közvetve, sem közvetlenül semmilyen egyéb szakmai beosztás vagy felelősség, érdek vagy üzleti kapcsolat nem kötheti a vertikálisan integrált vállalkozás egyetlen részéhez sem, illetve ezektől semmiféle közvetlen vagy közvetett pénzügyi előnyhöz nem juthatnak. Javadalmazásuk nem függhet a szállítási rendszerüzemeltetőétől eltérő vertikálisan integrált vállalkozás tevékenységeitől vagy eredményeitől.

(6) Biztosítani kell a szállítási rendszerüzemeltető irányításáért felelős személyek és/vagy igazgatási szervei tagjai által a hivatali idejük idő előtti megszűnése ellen benyújtott panaszok tekintetében a nemzeti szabályozó hatóság előtti tényleges fellebbezési jogot.

(7) Az ügyvezetésért felelős személyeket és/vagy az igazgatási szerveinek tagjait a szállítási rendszerüzemeltetőnél betöltött megbízatásuk megszűnését követően a szállítási rendszerüzemeltető kivételével legalább 5 évig sem közvetve, sem közvetlenül semmilyen egyéb szakmai beosztás vagy felelősség, érdek vagy üzleti kapcsolat nem kötheti a vertikálisan integrált vállalkozáshoz, annak bármely részéhez vagy irányító részvényeséhez.

12e. cikk

Vagyonkezelő

(1) A nemzeti szabályozó hatóság független vagyonkezelőt nevez ki a vertikálisan integrált vállalkozás javaslatára és költségére. A vagyonkezelő kizárólag a vertikálisan integrált vállalkozás jogos érdekében jár el a szállítási rendszerüzemeltető eszközei értékének megóvásában, és egyúttal megőrzi a szállítási rendszerüzemeltető vertikálisan integrált vállalkozástól való függetlenségét. A vagyonkezelő feladatainak ellátása során nem veheti figyelembe a vertikálisan integrált vállalkozás termelési és szolgáltatási tevékenységeinek érdekeit.

(2) A vagyonkezelőt a kinevezését megelőző 5 évben sem közvetve, sem közvetlenül semmilyen egyéb szakmai beosztás vagy felelősség, érdek vagy üzleti kapcsolat nem kötheti a vertikálisan integrált vállalkozáshoz vagy annak egy részéhez, irányító részvényeséhez, vagy annak bármely termelési vagy szolgáltatási tevékenységet végző vállalkozásához.

A vagyonkezelő megbízatásának feltételeit, ideértve annak időtartamát, megszüntetésének feltételeit és pénzügyi feltételeit, a nemzeti szabályozó hatóságnak jóvá kell hagynia.

A vagyonkezelőt megbízatása alatt sem közvetve, sem közvetlenül semmilyen egyéb szakmai beosztás vagy felelősség, érdek vagy üzleti kapcsolat nem kötheti a vertikálisan integrált vállalkozás bármely részéhez vagy irányító részvényeséhez.

A vagyonkezelőt megbízatásának megszűnését követően legalább 5 évig sem közvetve, sem közvetlenül semmilyen egyéb szakmai beosztás vagy felelősség, érdek vagy üzleti kapcsolat nem kötheti a vertikálisan integrált vállalkozás bármely részéhez vagy irányító részvényeséhez.

(3) A vagyonkezelő felel a következőkért:

	a)	a szállítási rendszerüzemeltető felügyeleti szerve tagjainak kinevezése, megújítása és felmentése, a 12f. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett tagok kivételével, és
	b)	szavazati jogának gyakorlása a felügyeleti szervben.

12f. cikk

Felügyeleti szerv

(1) A szállítási rendszerüzemeltető felügyeleti szervvel rendelkezik, amely felel a szállítási rendszerüzemeltető részvényesei eszközeinek értékére esetlegesen jelentős hatást gyakorló határozatok, különösen az éves pénzügyi terv jóváhagyására, a szállítási rendszerüzemeltető eladósodási szintjére, valamint a részvényesek között elosztott osztalék összegére vonatkozó határozatok meghozataláért.

(2) A felügyeleti szerv a következő tagokból áll:

	a)	a vertikálisan integrált vállalkozást képviselő tagok,
	b)	a harmadik személy részvényeseket képviselő tagok,
	c)	a szállítási rendszerüzemeltetőt képviselő tagok,
	d)	a vagyonkezelő, és
	e)	amennyiben a tagállam vonatkozó jogszabályai előírják, más érdekelt feleket – például a szállítási rendszerüzemeltető alkalmazottait – képviselő tagok.

(3) A 12d. cikk (2)-(7) bekezdése alkalmazandó a felügyeleti szerv tagjaira.

(4) A vagyonkezelő vétójoggal rendelkezik az olyan határozatokra vonatkozóan, amelyek nézete szerint jelentősen csökkenthetik a szállítási rendszerüzemeltető eszközértékét. Annak értékelésekor, hogy valamely határozat jelentősen csökkenti-e az eszközértéket, különös jelentőséggel bír az éves pénzügyi terv és a szállítási rendszerüzemeltető adósságainak mértéke. A felügyeleti szerv tagjainak kétharmada a vétót felülbírálhatja, amely esetben a 12h. cikk (7) bekezdése alkalmazandó.

12g. cikk

Megfelelőségi program és a megfelelésért felelős tisztviselő

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a szállítási rendszerüzemeltetők megfelelőségi programot hozzanak létre és hajtsanak végre, amely intézkedéseket határoz meg a megkülönböztető magatartás kizárása érdekében, és biztosítja, hogy a programnak való megfelelést megfelelő módon ellenőrizzék. A program meghatározza az alkalmazottaknak a célkitűzés megvalósításához szükséges kötelezettségeit. A programot a nemzeti szabályozó hatóságnak jóvá kell hagynia. A nemzeti szabályozó hatóság hatáskörének sérelme nélkül a programnak való megfelelés független ellenőrzését a megfelelésért felelős tisztviselő végzi.

(2) A felügyeleti szerv a megfelelésért felelős tisztviselőt jelöl ki. A megfelelésért felelős tisztviselő lehet természetes vagy jogi személy. A 12d. cikk (2)-(7) bekezdését a megfelelésért felelős tisztviselőre alkalmazni kell. A nemzeti szabályozó hatóság a függetlenség vagy szakképzettség hiánya miatt kifogást emelhet a megfelelésért felelős tisztviselő kijelölése ellen.

(3) A megfelelésért felelős tisztviselő feladatai a következők:

	a)	a megfelelési program végrehajtásának ellenőrzése;
	b)	a megfelelőségi program végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket tartalmazó éves jelentés elkészítése és e jelentés benyújtása a nemzeti szabályozó hatóságnak;
	c)	jelentéstétel a felügyeleti szerv felé, valamint ajánlások készítése a megfelelőségi programmal és annak végrehajtásával kapcsolatban;
	d)	jelentéstétel a nemzeti szabályozó hatóság felé a vertikálisan integrált vállalkozás és a szállítási rendszerüzemeltető közötti mindennemű kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatról.

(4) A megfelelésért felelős tisztviselő benyújtja a nemzeti szabályozó hatóságnak a beruházási tervre vagy az egyedi hálózati beruházásokra vonatkozó határozati javaslatokat. Ezt legkésőbb akkor kell megtennie, amikor a szállítási rendszerüzemeltető irányítási és/vagy illetékes igazgatási szerve azokat benyújtja a felügyeleti szervnek.

(5) Amennyiben a vertikálisan integrált vállalkozás akár a közgyűlésen, akár a kijelölt felügyeleti szerv tagjainak szavazata révén megakadályozta valamely határozat elfogadását, aminek eredményeképpen megakadályozott vagy elhalasztott egy a hálózatban megvalósítandó beruházást, a megfelelésért felelős tisztviselő erről értesíti a nemzeti szabályozó hatóságot.

(6) A megfelelésért felelős tisztviselő megbízatásának, illetve foglalkoztatásának feltételeit a nemzeti szabályozó hatóságnak jóvá kell hagynia, és biztosítania kell a megfelelésért felelős tisztviselő függetlenségét.

(7) A megfelelésért felelős tisztviselő írásban vagy szóban rendszeresen jelentést tesz a nemzeti szabályozó hatóságnak, és jogában áll akár írásban, akár szóban rendszeresen jelentést tennie a szállítási rendszerüzemeltető felügyeleti szervének.

(8) A megfelelésért felelős tisztviselő részt vehet a szállítási rendszerüzemeltető irányítási vagy igazgatási szervei, valamint a felügyeleti szerv és a közgyűlés valamennyi ülésén. A megfelelésért felelős tisztviselő részt vesz az alábbi témákkal foglalkozó valamennyi ülésen:

	a)	a hálózati hozzáférés feltételei az 1775/2005/EK rendeletben meghatározottak szerint, különös tekintettel a tarifákra, a harmadik felek részére nyújtott hozzáférési szolgáltatásokra, a kapacitáselosztásra, a szűk keresztmetszetek kezelésére, az átláthatóságra, az egyensúly fenntartására és a másodlagos piacokra;
	b)	a szállítási rendszer üzemeltetése, karbantartása és fejlesztése érdekében vállalt projektek, ideértve az új közlekedési összeköttetésekkel, a kapacitás bővítésével és a meglévő kapacitás optimalizálásával kapcsolatos beruházásokat;
	c)	a szállítási rendszer üzemeltetéséhez szükséges energiavásárlás vagy -eladás.

(9) A megfelelésért felelős tisztviselő ellenőrzi, hogy a szállítási rendszerüzemeltető megfelel-e a 10. cikknek.

(10) A megfelelésért felelős tisztviselő hozzáfér valamennyi releváns adathoz, valamint a szállítási rendszerüzemeltető irodáihoz és a feladata elvégzéséhez szükséges valamennyi információhoz.

(11) A nemzeti szabályozó hatóság előzetes jóváhagyását követően a felügyeleti szerv felmentheti a megfelelésért felelős tisztviselőt.

(12) A szállítási rendszerüzemeltetőnek és a vertikálisan integrált vállalkozásnak különösen a szállítási rendszerüzemeltető és a vertikálisan integrált vállalkozás közötti kereskedelmi és pénzügyi megállapodásokból eredő kötelezettségeiről a nemzeti szabályozó hatóságot csupán tájékoztatni kell, azokat hozzá jóváhagyásra nem kell benyújtani. A nemzeti szabályozó hatóságot értesíteni kell a vezetők és a megfelelésért felelős tisztviselő kinevezéséről és munkafeltételeiről, de azokat a nemzeti szabályozó hatóságnak nem kell jóváhagynia.

12h. cikk

Hálózatfejlesztés és a beruházási döntések meghozatalának hatásköre

(1) A szállítási rendszerüzemeltető – az érintett felekkel folytatott konzultációt követően – minden évben tízéves hálózatfejlesztési tervet nyújt be a nemzeti szabályozó hatóságnak, a meglevő és az előre jelzett ellátás és kereslet alapján. A terv hatékony intézkedéseket tartalmaz a rendszer megfelelőségének és az ellátás biztonságának szavatolása érdekében.

(2) A tízéves hálózatfejlesztési terv különösen:

	a)	jelzi a piaci résztvevők számára azokat a főbb szállítási infrastruktúrákat, amelyeket a következő 10 évben meg kell építeni vagy fejleszteni kell;
	b)	tartalmazza az összes olyan beruházást, amelyről már döntés született, és meghatározza azokat az új beruházásokat, amelyeket a következő három évben kell megvalósítani;
	c)	időkeretet ír elő valamennyi beruházási projekt tekintetében.

(3) A szállítási rendszerüzemeltető a tízéves hálózatfejlesztési terv kidolgozásakor ésszerű feltételezéseket tesz a termelés, ellátás és fogyasztás, valamint a más országokkal folytatott cserék alakulását illetően, figyelembe véve a regionális és az európai szintű hálózatokra, valamint a földgáztárolókra és LNG újragázosítási létesítményekre vonatkozó beruházási terveket.

(4) A nemzeti szabályozó hatóság a tízéves hálózatfejlesztési tervről nyílt és átlátható módon konzultál valamennyi tényleges vagy potenciális hálózathasználóval. A magukat potenciális hálózathasználónak valló személyektől vagy vállalkozásoktól megkövetelhetik ezen állításuk alátámasztását. A nemzeti szabályozó hatóság közzéteszi a konzultációs folyamat eredményeit, különösen az esetleges beruházási igényeket.

(5) A nemzeti szabályozó hatóság megvizsgálja, hogy a tízéves hálózatfejlesztési terv felöleli-e a konzultációs folyamat során azonosított valamennyi beruházási igényt, valamint hogy a terv összhangban áll-e az 1775/2005/EK rendelet 2c. cikkének (1) bekezdésében említett, tíz évre szóló, az egész Közösségre kiterjedő hálózatfejlesztési tervvel. Amennyiben bármilyen kétség felmerül a 10 évre szóló, az egész Közösségre kiterjedő hálózatfejlesztési tervvel való összhanggal kapcsolatban, a nemzeti szabályozó hatóság konzultál az Ügynökséggel. A nemzeti szabályozó hatóság megkövetelheti a szállítási rendszerüzemeltetőtől a terv módosítását.

(6) A nemzeti szabályozó hatóság nyomon követi és értékeli a tízéves hálózatfejlesztési terv végrehajtását.

(7) Abban az esetben, ha a szállítási rendszerüzemeltető nem hajtja végre valamely, a tízéves hálózatfejlesztési terv értelmében a következő három évben megvalósítandó beruházást, a tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságnak – a szóban forgó beruházás megvalósítását biztosítandó – kötelessége legyen meghoznia a következő intézkedések közül legalább egyet, kivéve, ha a beruházás végrehajtása az üzemeltetőn kívül álló, kényszerítő okok miatt hiúsul meg:

	a)	a szállítási rendszerüzemeltető kötelezése a szóban forgó beruházásnak a 12f. cikkben említett éves finanszírozási tervvel összhangban történő végrehajtására, vagy
	b)	a szóban forgó beruházás tekintetében bármely beruházó előtt nyitva álló versenytárgyalási eljárás szervezése.

Ha a nemzeti szabályozó hatóság élt a b) pont szerinti hatáskörével, a szállítási rendszerüzemeltetőt kötelezheti az alábbiak bármelyikének elfogadására:
	a)	harmadik fél általi finanszírozás,
	b)	harmadik fél általi kivitelezés,
	c)	a megfelelő új eszközök megépítése, vagy
	d)	a megfelelő új eszközök üzemeltetése.

A szállítási rendszerüzemeltető biztosítja a beruházók számára a beruházás megvalósításához szükséges információkat, az új eszközöket hozzákapcsolja a szállítási hálózathoz, és – általánosságban – minden tőle telhető erőfeszítést megtesz a beruházási projekt végrehajtásának megkönnyítésére.

A vonatkozó pénzügyi megállapodásokhoz a nemzeti szabályozó hatóság jóváhagyása szükséges.

(8) Ha a nemzeti szabályozó hatóság élt a (7) bekezdés szerinti hatáskörével, a szóban forgó beruházások költségeire a releváns tarifaszabályozások vonatkoznak.

12i. cikk

A földgáztárolóknak, LNG újragázosítási létesítményeknek és ipari fogyasztóknak a szállítási hálózathoz való csatlakoztatásával kapcsolatos döntéshozatali hatáskörök

(1) A szállítási rendszerüzemeltetők kötelesek átlátható és hatékony eljárásokat és tarifákat meghatározni és közzétenni a földgáztárolóknak, LNG újragázosítási létesítményeknek és ipari fogyasztóknak a szállítási hálózathoz való csatlakoztatása tekintetében. Az eljárásokat a nemzeti szabályozó hatóságnak jóvá kell hagynia.

(2) A szállítási rendszerüzemeltetők nem jogosultak arra, hogy egy új földgáztároló, LNG újragázosítási létesítmény vagy ipari fogyasztó hálózathoz való csatlakozását a rendelkezésre álló hálózati kapacitások esetleges jövőbeni korlátaira vagy a szükséges kapacitásnöveléshez kapcsolódó járulékos költségekre hivatkozva visszautasítsák. A szállítási rendszerüzemeltető köteles elegendő belépő és kilépő kapacitást biztosítani az új csatlakozáshoz.

(3) A szállítási rendszerüzemeltetők adják meg és irányítják harmadik személyeknek a hálózathoz való hozzáférést, különösen az új piaci szereplők és a biogáz-előállítók tekintetében, a hálózat biztonsági szabályaira figyelemmel.

FEJEZET

12j. cikk

Felülvizsgálati záradék

(1) Az Ügynökség ...*-ig részletes jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben bemutatja, hogy az ezen irányelv szerinti szétválasztási követelmények milyen mértékben bizonyultak eredményesnek az szállítási rendszerüzemeltetők teljes körű és valódi függetlenségének biztosítása terén.

(2) Az (1) bekezdés szerinti értékelése céljából az Ügynökség különösen a következő kritériumokat veszi figyelembe: a hálózatokhoz való tisztességes és megkülönböztetéstől mentes hozzáférés, hatékony szabályozás, a hálózat, a beruházások és a torzulást nem okozó beruházásösztönzők fejlesztése, a rendszerösszekötő infrastruktúra fejlesztése, valamint az ellátás biztonságának helyzete a Közösségben.

(3) A Bizottság ...*-ig részletes jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben körvonalazza egy egységes európai szállítási rendszerüzemeltető létrehozásának megvalósíthatóságát, és elemzi a tulajdonjogra és piacok integrációjára vonatkozó költségeket és az azokból származó előnyöket, valamint az átviteli hálózat működésének hatékonyságát és biztonságosságát. A jelentést az érdekelt felekkel, különösen a szállítási rendszerüzemeltetőkkel és az Ügynökséggel folytatott konzultáció során fogalmazzák meg.

(4) A Bizottság – adott esetben, és különösen akkor, ha az (1) bekezdésben említett részletes jelentés megállapítja, hogy a (2) bekezdésben említett feltételek biztosítása a gyakorlatban nem történt meg – javaslatokat terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a szállítási rendszerüzemeltetők ...**, teljes és valódi függetlenségének biztosítására vonatkozóan.

_________________

* [A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelvet módosító].../.../EK irányelv hatálybalépésétől számított öt éven belül.

** [A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelvet módosító].../.../EK irányelv hatálybalépésétől számított hét éven belül.

13. A 13. cikk a következőképpen módosul:

a) A ║ (2) bekezdés c) pontjában az első mondat után az alábbi mondat kerül beillesztésre:"

E feladatok teljesítése érdekében az elosztórendszer-üzemeltetőnek rendelkeznie kell az ehhez szükséges pénzügyi, technikai és emberi erőforrásokkal.

b) A 2. bekezdés (d) pontja a következőképpen módosul:

Az utolsó mondat helyébe a következő szöveg lép:"
A megfelelőségi program felügyeletéért felelős személy vagy testület – a továbbiakban: megfelelésért felelős tisztviselő – éves jelentést készít a megtett intézkedésekről, azt nyilvánosságra hozza és eljuttatja a 24a. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti szabályozó hatósághoz."

ii. A szöveg a következő mondattal egészül ki:"

A megfelelésért felelős tisztviselő teljesen független, és feladata teljesítése érdekében az elosztórendszer-üzemeltető és kapcsolt vállalkozásai minden szükséges információjához hozzáférhet.

c) A cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

(3) Amennyiben az elosztási rendszerüzemeltető egy vertikálisan integrált vállalkozás részét alkotja, úgy a tagállamoknak gondoskodniuk kell, tevékenységei felügyelete révén, hogy az elosztási rendszerüzemeltető a vertikális integrációt ne használhassa ki a verseny torzítására. A vertikálisan integrált elosztási rendszerüzemeltetők kommunikációjukban és a márkaépítés során nem kelthetnek zavart a vertikálisan integrált vállalkozás ellátó ágának különállósága tekintetében.

▌

14. A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

15. cikk

Kombinált üzemeltetők

"Ez az irányelv nem akadályozza meg, hogy a földgáz szállítását, cseppfolyósítását, tárolását és elosztását kombinált rendszerüzemeltető működtesse, ha az minden egyes tevékenysége tekintetében megfelel a 7. és ║ a 13. cikk (1) bekezdése alkalmazandó rendelkezéseinek.

15. A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

18a. cikk

LNG-létesítményekhez való hozzáférés

(1) Az LNG-létesítményekhez való hozzáférés megszervezésére vagy a szabályozott hozzáférési eljárás, vagy a (2) bekezdésben említett szerződésen alapuló hálózati hozzáférési eljárás alkalmazandó. Ezek az eljárások objektív, átlátható és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján folynak. A nemzeti szabályozó hatóságok felügyelik e kritériumok teljesülését.

A tagállamok döntenek az alkalmazandó hozzáférési eljárásról a meghatározott és közzétett kritériumok alapján. Ezen kritériumok konkrétan arra vonatkoznak, hogy a releváns piacon megvalósul-e az LNG-létesítmények közötti verseny, valamint hogy az LNG-hez való hozzáférést független, szabad hozzáférést biztosító infrastruktúra-üzemeltetők révén valósítják-e meg. A nemzeti szabályozó hatóságok nyomon követik az e kritériumoknak való megfelelést, és közzéteszik, vagy az LNG-üzemeltetőket kötelezik annak közzétételére, hogy mely LNG-létesíményeket, vagy ezeknek mely részeit kínálják fel a (2) bekezdésben említett eljárásban.

(2) A szerződésen alapuló hálózati hozzáférés esetében a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a földgázipari vállalkozások és a feljogosított fogyasztók mind az összekapcsolt hálózat által lefedett területen, mind pedig azon kívül meg tudjanak állapodni az LNG-létesítményekhez való hozzáférésről. A felek az LNG-létesítményekhez való hozzáférésről szóló tárgyalásokon jóhiszeműen kötelesek eljárni.

16. A 19. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

19. cikk

A tárolókhoz való hozzáférés

(1) A földgáztárolókhoz való hozzáférés megszervezéséhez, amikor műszaki és/vagy gazdasági megfontolásokból a hálózathoz való hatékony hozzáférés a fogyasztók ellátásának biztosítása érdekében ezt igényli, a tagállamok dönthetnek arról, hogy a (4) bekezdés szerinti szabályozott hozzáférési eljárást vagy a (3) bekezdés szerinti tárgyalásos hozzáférési eljárást választják. Ezek az eljárások objektív, átlátható és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján folynak. A nemzeti szabályozó hatóságok felügyelik e kritériumok teljesülését.

A nemzeti szabályozó hatóságok megállapítják és közzéteszik azokat a követelményeket, amelyek alapján meg lehet állapítani a tárolókhoz való hozzáférés rendszerét, különösen kitérve arra, hogy a szóban forgó piacon megvalósul-e a tárolók közötti verseny, valamint hogy a szervezést független, szabad hozzáférést biztosító infrastruktúra-üzemeltetők révén valósítják-e meg. A nemzeti szabályozó hatóságok nyomon követik az e kritériumoknak való megfelelést, és közzéteszik, vagy a tárolási rendszerüzemeltetőket kötelezik annak közzétételére, hogy mely földgáztárolókat, vagy ezeknek mely részeit kínálják fel a (3) és (4) bekezdésben említett különböző eljárásokban.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók az LNG-létesítményekkel kapcsolatos kiegészítő szolgáltatásokra és ideiglenes tárolásra, amelyek az újragázosítási folyamathoz és azt követően a szállítási rendszerhez történő szállításhoz szükségesek.

(3) A szerződésen alapuló hálózati hozzáférés esetében a nemzeti szabályozó hatóságok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a földgázipari vállalkozások és a feljogosított fogyasztók mind az összekapcsolt hálózat által lefedett területen, mind pedig azon kívül meg tudjanak állapodni a tároláshoz való hozzáférésről, amennyiben az műszakilag és/vagy gazdaságilag szükséges a rendszerhez való hatékony hozzáférés biztosítása érdekében . A felek a tároláshoz való hozzáférésről szóló tárgyalásokon jóhiszeműen járnak el.

A tároláshoz való hozzáférésről szóló szerződést meg kell tárgyalni az érintett tárolási rendszerüzemeltetővel . A nemzeti szabályozó hatóságok a tárolási rendszerüzemeltetőktől megkövetelik a tárolók használatára vonatkozóan fontosabb üzleti feltételeik kihirdetését az irányelv alkalmazásának kezdetét követő egy éven belül és azt követően évente. E feltételek kialakítása során figyelembe kell venni a rendszerhasználók álláspontját, akik a nemzeti szabályozó hatóságnál kifogást emelhetnek a feltételek ellen.

(4) Szabályozott hozzáférés esetén a nemzeti szabályozó hatóságok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a földgázipari vállalkozások és a feljogosított fogyasztók számára biztosítsák a jogot az összekapcsolt rendszerek által lefedett területen kívül és belül egyaránt a tároláshoz való hozzáféréshez, a tárolásra vonatkozó közzétett tarifák, egyéb feltételek és kötelezettségek alapján, ha az műszakilag és/vagy gazdaságilag szükséges a hálózathoz való hatékony hozzáférés megszervezése érdekében. E tarifák, valamint az egyéb feltételek és kötelezettségek kialakítása során figyelembe kell venni a rendszerhasználók álláspontját, akik a nemzeti szabályozó hatóságnál kifogást emelhetnek a feltételek ellen. A feljogosított fogyasztók e hozzáférési joga azáltal biztosítható, hogy lehetővé teszik számukra ellátási szerződések megkötését a hálózat tulajdonosán és/vagy rendszerüzemeltetőjén, illetve a kapcsolt vállalkozásokon kívül más versenytárs földgázipari vállalkozásokkal is.

17. A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

22. cikk

Új infrastruktúra

(1) A jelentősebb új gázipari infrastruktúrák, azaz a tagállamok közötti rendszerösszekötők, az LNG-létesítmények és a földgáztárolók kérelem alapján, meghatározott időtartamra a következő feltételek mellett mentesülhetnek a 7., 18., 19. és 20. cikk, valamint a 24c. cikk (4), (5) és (7) bekezdése rendelkezéseinek hatálya alól:

	a)	a beruházásnak növelnie kell a gázellátásban kialakuló versenyt és az ellátás biztonságát;
	b)	a beruházással kapcsolatos kockázatok olyan mértékűek, hogy a beruházás meg sem valósulna, ha a mentességet nem kapná meg;
	c)	az infrastruktúra tulajdonosa olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely legalább jogi formáját tekintve elkülönül azoktól a rendszerüzemeltetőktől, akiknek a rendszerébe az új infrastruktúra beépül;
	d)	az infrastruktúra használóira díjat vetnek ki;
	e)	a mentesség nincs hátrányos hatással a versenyre, illetve a gáz belső piacának hatékony működésére, vagy annak a szabályozott rendszernek a hatékony működésére, amelyre az új infrastruktúra rácsatlakozik;
	f)	a projekt európai érdeket képvisel, és az Európai Unión belül legalább egy nemzeti határt keresztez.

(2) Az (1) bekezdést kell alkalmazni a meglévő infrastruktúra kapacitásának valamennyi jelentős mértékű bővítésére is és az infrastruktúra olyan jellegű módosítására, amely lehetővé teszi megnövelt és további gázmennyiségek bevonását.

(3) A VIa. fejezetben említett nemzeti szabályozó hatóság eseti alapon dönthet az (1) és (2) bekezdésben említett mentességekről. Amennyiben a szóban forgó infrastruktúra egynél több tagállam területén található, úgy az Ügynökség gyakorolja az e cikkben a nemzeti szabályozó hatóságra ruházott hatáskört. Az Ügynökség határozatáról előzetesen konzultációt kell folytatni az érintett nemzeti szabályozó hatóságokkal és a kérelmezővel.

A mentesség vonatkozhat az új infrastruktúra vagy a már meglévő, de jelentősen növelt kapacitású infrastruktúra teljes kapacitására vagy annak bizonyos meghatározott részeire.

A mentesség megítélésével kapcsolatos döntés meghozatalakor eseti alapon megfontolás tárgyává kell tenni, hogy nincs-e szükség a mentesség időtartamára és az infrastruktúrához való megkülönböztetéstől mentes hozzáférésre vonatkozó feltételek kikötésére. Az említett feltételekre vonatkozó döntéskor különösen a megépítendő új kapacitásokat vagy a meglévő kapacitások módosítását, a projekt időbeli határait és a nemzeti körülményeket kell figyelembe venni.

A mentesség megítélése előtt a nemzeti szabályozó hatóság meghatározza, hogy milyen szabályok és mechanizmusok legyenek érvényesek a kapacitással való gazdálkodásra és a kapacitáselosztásra, amelyek az alatt az időszak alatt, amikor az infrastruktúra mentesül a fenti rendelkezések alól, szükség esetén módosíthatók annak érdekében, hogy sor kerüljön a gazdasági és piaci szükségletek szerinti kiigazításokra. A szabályok alapján az infrastruktúra potenciális igénybevevőit felkérik, hogy még az új infrastruktúra – akár saját felhasználásra történő – kapacitáselosztása előtt jelezzék a kapacitások lekötése iránti igényüket. A nemzeti szabályozó hatóság előírja, hogy a szűk keresztmetszet kezelési szabályai rendelkezzenek a kihasználatlan kapacitások piaci felkínálásáról, valamint arról, hogy a létesítmény felhasználói jogosultak legyenek lekötött kapacitásaiknak a másodlagos piacon történő forgalmazására. Az e cikk (1) bekezdésének a), b) és e) pontjában említett kritériumok értékelésekor a nemzeti szabályozó hatóság figyelembe veszi a kapacitáselosztási eljárás eredményét, amennyiben harmadik felek komoly elkötelezettséget mutatnak.

A mentességről szóló döntést a második albekezdésben említett feltételekkel együtt megfelelően meg kell indokolni, és nyilvánosságra kell hozni.

(4) A nemzeti szabályozó hatóság a kérelem kézhezvétele után haladéktalanul eljuttatja annak másolatát a Bizottsághoz. Az illetékes hatóság a mentességgel kapcsolatos döntésről – az adott döntésre vonatkozó összes információval együtt – haladéktalanul értesíti a Bizottságot. Ezeket az információkat a Bizottságnak összesített formában lehet benyújtani, hogy lehetővé váljék számára a jól megalapozott döntés meghozatala. A tájékoztatás különösen a következőkre tér ki:

	a)	azok a részletes indokok, amelyek alapján a nemzeti szabályozó hatóság megadta vagy megtagadta a mentességet, hivatkozva arra a cikkre, amely alapján döntését meghozta, beleértve a mentességet igazoló pénzügyi információkat;
	b)	a versenyre és a gáz belső piacának hatékony működésére gyakorolt azon hatás elemzése, amely a mentesség következtében várható;
	c)	a mentesség időtartamának és a gázinfrastruktúra összes kapacitása azon részének indoklása, amelyre a mentességet megadják;
	d)	a rendszerösszekötővel kapcsolatos mentesség esetén a többi érintett tagállammal vagy a szabályozó hatóságokkal folytatott konzultáció eredménye;
	e)	az infrastruktúrának a gázellátás diverzifikációjára gyakorolt hatása.

(5) A Bizottság az értesítés kézhezvételét követő két hónapon belül az érintett nemzeti szabályozó hatóságtól a mentességről szóló határozat módosítását vagy visszavonását kérheti. Ez a határidő a bejelentés kézhezvételének időpontjától kezdődik. A két hónapos határidőt további két hónappal meg lehet hosszabbítani, ha a Bizottságnak további tájékoztatásra van szüksége. Ez a határidő a hiánytalan tájékoztatás kézhezvételét követő napon kezdődik. A két hónapos határidő a Bizottság és a nemzeti szabályozó hatóság hozzájárulásával is meghosszabbítható. Amennyiben a kért tájékoztatást a kérésben meghatározott határidőn belül nem adják meg, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni, kivéve ha a határidő lejárta előtt azt a Bizottság és az érintett nemzeti szabályozó hatóság hozzájárulásával meghosszabbították, vagy ha a nemzeti szabályozó hatóság kellő indoklással ellátott nyilatkozatban arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy a bejelentést hiánytalannak tekinti.

A nemzeti szabályozó hatóság négy héten belül végrehajtja a Bizottságnak a mentesítési határozat módosítására vagy visszavonására vonatkozó határozatát, és erről tájékoztatja a Bizottságot.

A Bizottság az üzleti szempontból érzékeny információt bizalmasan kezeli.

A Bizottság mentesítési határozata hatályát veszti, ha az infrastruktúra üzemeltetése a valamennyi nemzeti és regionális határozat meghozatalát, illetve engedély megadását követő öt éven belül nem kezdődik meg, kivéve, ha a késés azon személyen kívül álló körülmények következménye, akinek a mentességet megadták.

(6) Az (1) bekezdésben említett eltérések automatikusan alkalmazandók az e cikk szerint engedélyezett eltérésekre ...*. Az e cikk alapján adott mentességi hozzájárulás feltételeit nem lehet megváltoztatni az összes érintett fél beleegyezése nélkül.

_______________

* [A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelv módosításáról szóló] .../.../EK irányelv hatálybalépésének napjától.

18. A szöveg a 24. cikk után a következő VIa. fejezettel egészül ki:"

FEJEZET

NEMZETI SZABÁLYOZÓ HATÓSÁGOK

"24a. cikk

A szabályozó hatóságok kijelölése és függetlensége

(1) Minden tagállam kijelöl egy-egy nemzeti szabályozó hatóságot.

(2) A tagállamok szavatolják a nemzeti szabályozó hatóság függetlenségét, és biztosítják, hogy a hatóság részrehajlás nélkül és átlátható módon gyakorolja hatáskörét. E célból a tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv és egyéb vonatkozó jogszabályok által ráruházott szabályozói feladatok végrehajtása során a nemzeti szabályozó hatóság jogilag elkülönüljön és funkcionálisan független legyen bármely más köz- vagy magánszektorbeli jogalanytól, valamint személyzete és az igazgatásáért felelős személyek a szabályozói feladatok végrehajtása során minden piaci érdektől függetlenül tevékenykedjenek, és ne kérjenek vagy fogadjanak el közvetlen utasítást semmilyen kormánytól vagy egyéb köz- vagy magánszektorbeli jogalanytól.

(3) A nemzeti szabályozó hatóság függetlenségének védelme érdekében a tagállamok különösen ügyelnek arra, hogy:

	a)	a nemzeti szabályozó hatóság jogi személyiséggel, pénzügyi önállósággal, továbbá megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokkal rendelkezzen feladatai végrehajtásához;
	b)	a nemzeti szabályozó hatóság igazgatótanácsa tagjainak kinevezése legalább ötéves, de hét évet meg nem haladó, meg nem hosszabbítható határozott időtartamra szóljon, továbbá hogy az első hivatali idő esetében a tagok felének hivatali ideje két és fél év. A tagok csak akkor menthetők fel hivatalukból, ha már nem teljesítik az e cikkben meghatározott feltételeket, vagy ha a nemzeti jog szerint súlyos kötelességszegést követnek el;
	c)	a nemzeti szabályozó hatóság költségvetési igényeit az energiapiaci műveletekből származó közvetlen bevételekből fedezik.

24b. cikk

A nemzeti szabályozó hatóság szakpolitikai célkitűzései

Az ezen irányelvben meghatározott szabályozói feladatok végrehajtásában a nemzeti szabályozó hatóság minden indokolt lépést megtesz a következő célkitűzések megvalósítására:
	a)	versenyképes, átlátható, biztonságos és környezetileg fenntartható belső gázpiac elősegítése a Közösségen belül, szoros együttműködésben a Bizottsággal, az Ügynökséggel, és más tagállamok nemzeti szabályozó hatóságaival, valamint a Közösség valamennyi fogyasztójára és ellátójára kiterjedő tényleges piacnyitás, biztosítva, hogy ebből a felhasználóknak maximális előnye származzon a választék, az árak és a minőség tekintetében és gondoskodva arról, hogy az energiaellátási hálózatok – figyelembe véve a hosszú távú célokat – hatékonyan és megbízhatóan működjenek;
	b)	versenyképes és megfelelően működő ▌ piacok kialakítása a Közösségen belül, az a) pontban említett célkitűzés megvalósítása céljából;
	c)	a tagállamok közötti földgáz-kereskedelemre vonatkozó bármilyen korlátozás feloldása, beleértve a megfelelő, határokon átnyúló szállítási kapacitásoknak a kereslet kielégítése és a nemzeti piacok integrációjának fokozása érdekében történő fejlesztését, a földgáznak a Közösségben való akadálytalan áramlása megkönnyítése céljából;
	d)	fogyasztóorientált, biztonságos, megbízható és hatékony hálózati rendszerek fejlesztésének lehető legköltséghatékonyabb módon történő biztosítása, a rendszer megfelelőségének előmozdítása, biztosítva az energiahatékonyságot, valamint a nagy, ill. kis léptékű megújuló energiaforrások (például biogáz) és a megosztott energiatermelés integrációját a szállítási és az elosztási hálózatokban egyaránt;
	e)	a hálózathoz való hozzáférés megkönnyítése, különösen az olyan nehézségek elhárítása, amelyek megakadályozzák az új piaci szereplők és a megújuló energiák hozzáférését;
	f)	annak biztosítása, hogy a hálózatüzemeltetők megfelelő – mind rövid, mind hosszú távú – ösztönzőket kapjanak a hálózati teljesítmény hatékonyságának növelésére és a piaci integráció elősegítésére;
	g)	a fogyasztók számára nyújtott előnyök biztosítása a saját nemzeti piac hatékony működése révén, a fogyasztóvédelem biztosítása és a versenyhivatalokkal együttműködve a tényleges verseny elősegítése;
	h)	hozzájárulás a földgáz magas szintű közszolgáltatásához, a védelemre szoruló fogyasztók védelméhez, és az A. mellékletben meghatározott fogyasztóvédelmi intézkedések eredményességének elősegítése;
	i)	a szükséges adatcserével kapcsolatos eljárások összehangolása.

24c. cikk

A nemzeti szabályozó hatóság feladatai és hatáskörei

(1) A nemzeti szabályozó hatóság a következő feladatokat végzi, amikor csak lehetséges közvetlenül egyeztetve a többi releváns közösségi vagy nemzeti hatósággal, szállítási rendszerüzemeltetővel és más piaci érdekelttel azok saját külön hatásköreinek megsértése nékül:

	a)	biztosítja, hogy a szállítási, az elosztási rendszerüzemeltetők, továbbá adott esetben a rendszertulajdonosok, valamint a földgázipari vállalkozások teljesítsék az e rendelet és más közösségi jogszabályok szerinti kötelezettségeiket, beleértve a határokon átnyúló ügyekkel kapcsolatosakat is;
	b)	a határokon átnyúló ügyekben együttműködnek az érintett tagállamok nemzeti szabályozó hatóságával vagy szabályozó hatóságaival és az Ügynökséggel, beleértve annak biztosítását, hogy elégséges rendszerösszekötő kapacitás legyen a szállítási infrastruktúrák között, hogy megfeleljenek egy hatékony és átfogó piaci felmérésnek, valamint az ellátás biztonsági kritériumainak anélkül, hogy hátrányos megkülönböztetést alkalmaznának a szállító vállalatokkal szemben a különböző tagállamokban;
	c)	betartja és végrehajtja a Bizottság és az Ügynökség minden releváns, kötelező érvényű határozatát;
	d)	éves jelentést készít a Bizottság, a tagállamok érintett hatóságai, és az Ügynökség részére saját tevékenységéről és feladatainak végrehajtásáról. Ez a jelentés az e cikkben felsorolt minden egyes feladat tekintetében beszámol a megtett lépésekről és az eredményekről;
	e)	ellenőrzi az ezen irányelv szerinti és más vonatkozó közösségi jogszabályokban foglalt szétválasztási követelmények teljesítését és biztosítja, hogy a szállítási, az elosztási, a tárolási, valamint az LNG- és ellátási tevékenységek között ne legyen keresztfinanszírozás, valamint azt, hogy az elosztási és szállítási tarifákat jóval az előtt az időszak előtt meghatározzák, hogy alkalmazásukra sor kerül;
	f)	felülvizsgálja a szállítási rendszerüzemeltetők beruházási terveit, és értékeli azokat az éves jelentésben, az 1775/2005/EK rendelet 2c. cikkében említett tíz évre szóló, az egész Közösségre kiterjedő hálózati fejlesztési tervnek való megfelelés tekintetében; a szállítási rendszerüzemeltetők beruházási terveinek biztosítaniuk kell, hogy a személyzet szaktudása és száma megfeleljen a szolgáltatási kötelezettségeknek; a beruházási tervek betartásának elmulasztása az Ügynökség által kiadott iránymutatásokkal összhangban a szállítási rendszerüzemeltetőkre rótt arányos szankciókat von maga után;
	g)	jóváhagyja a szállítási rendszerüzemeltetők éves beruházási terveit;
	h)	felügyeli a hálózat biztonságának és megbízhatóságának való megfelelést, kidolgozza vagy jóváhagyja a szolgáltatás és az ellátás minőségére vonatkozó szabványokat és követelményeket, továbbá felülvizsgálja a teljesítményeket a szolgáltatás és ellátás minősége szempontjából, valamint a hálózat biztonságára és megbízhatóságára vonatkozó szabályokat;
	i)	felügyeli az átláthatóság szintjét, biztosítja, hogy a hálózatüzemeltetők megfeleljenek az átláthatósági követelményeknek;
	j)	a nemzeti versenyhivatalokkal együttműködve nagy- és kiskereskedelmi szinten figyelemmel kíséri a piacnyitást és a versenyt – beleértve a földgáztőzsdét, a lakossági árakat, a szolgáltatóváltás díjait, a kikapcsolási díjakat és a meghatározott formátumú lakossági panaszokat –, valamint a verseny bármely torzulását vagy korlátozását, beleértve a vonatkozó tájékoztatás nyújtását, adott esetben pedig felhívja az érintett illetékes versenyhatóságok figyelmét a vonatkozó ügyekre;
	k)	figyelemmel kíséri a korlátozó jellegű szerződéses gyakorlatok előfordulását, beleértve a kizárólagossági rendelkezéseket, amelyek akadályozhatják vagy korlátozhatják, hogy a nem lakossági fogyasztók egyidejűleg több szolgáltatóval is szerződést kössenek; adott esetben a nemzeti szabályozó hatóságok tájékoztatják a nemzeti versenyhivatalokat az ilyen gyakorlatokról;
	l)	a Szerződés előírásaival teljes összhangban, támogatva az energiafogyasztók és -szolgáltatók közötti hosszú távú megállapodásokat, amelyek hozzájárulnak az energiatermelés és -elosztás javításához,és ugyanakkor lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy részesüljenek a létrejövő előnyökből, feltéve hogy az ilyen megállapodások hozzá tudnak járulni a beruházások optimális szintű megvalósulásához az energetikai ágazatban;
	m)	figyelemmel kíséri, hogy a szállítási és elosztó vállalkozásoknak mennyi időbe telik az összeköttetések kialakítása és kijavítása, és az Ügynökség által kiadott iránymutatásokkal összhangban szankciókat vet ki, ha a meghatározott időszakokat megfelelő indok nélkül túllépik;
	n)	figyelemmel kíséri ▌ a tároláshoz, a vezetékkészlethez és az egyéb kiegészítő szolgáltatásokhoz való hozzáférés 19. cikk szerinti feltételeit;
	o)	az egyéb nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörének sérelme nélkül, biztosítja a földgázellátásnak mint közszolgáltatásnak a magas színvonalát, a védelemre szoruló fogyasztók védelmét, és az A. mellékletben meghatározott fogyasztóvédelmi intézkedések eredményességét és végrehajtását;
	p)	legalább évente ajánlásokat tesz közzé az ellátási tarifák 3. cikknek való megfelelőségéről; ezekben az ajánlásokban megfelelő figyelmet fordít a szabályozott áraknak (nagykereskedelmi és végfelhasználói árak) a piaci működésre gyakorolt hatására;
	q)	biztosítja a fogyasztók fogyasztási adataihoz, köztük az árakra és valamennyi piaci résztvevő kapcsolódó költségeire vonatkozó adatokhoz való hozzáférést, az ezen fogyasztási adatokra vonatkozó, könnyen érthető, harmonizált formátum alkalmazását, a tényleges fogyasztást tükröző megfelelő előrefizetést és az A. melléklet h) pontja alatti adatokhoz való azonnali hozzáférést valamennyi fogyasztó számára;
	r)	az 1775/2005/EK rendelet 8b. cikkével összhangban felügyeli a szállításirendszer-üzemeltetők, elosztórendszer-üzemeltetők, ellátók és fogyasztók, valamint egyéb piaci szereplők szerepével és felelősségével kapcsolatos szabályok végrehajtását;
	s)	meghatározza vagy jóváhagyja a hálózati hozzáférési díjakat, és közzéteszi a díjak meghatározásához alkalmazott módszertant;

	t)	biztosítja, hogy a nagykereskedelmi árak ingadozása átlátható legyen;
	u)	felügyeli azoknak a követelményeknek a helyes alkalmazását, amelyek annak eldöntésére szolgálnak, hogy egy földgáztároló a 19. cikk (3) vagy (4) bekezdése alá tartozik-e.
	║

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok az (1) ║ bekezdésben említett feladatok gyors és hatékony végrehajtását lehetővé tevő hatáskörrel rendelkezzenek E célból a nemzeti szabályozó hatóságok többek között a következő hatáskörökkel rendelkeznek:

	a)	kibocsáthatnak gázipari vállalkozásokat kötelező határozatokat;
	b)	a nemzeti versenyhivatalokkal együttműködve ellenőrizhetik a gázpiacok működését, továbbá dönthetnek a tényleges verseny elősegítéséhez és a piac megfelelő működéséhez szükséges és arányos intézkedésekről, köztük gázkapacitás-felszabadítási programokról;
	c)	feladataik teljesítéséhez bármilyen szükséges tájékoztatást megkérhetnek a földgázipari vállalkozásoktól;
	d)	eredményes, célszerű és elrettentő szankciókat szabhatnak ki azokra a földgázipari vállalkozásokra, amelyek nem teljesítik az ezen irányelv szerinti kötelezettségeiket vagy a nemzeti szabályozó hatóság vagy az Ügynökség határozatát, illetve javasolhatják egy hatáskörrel rendelkező szervnek, hogy ilyen szankciókat vessen ki; továbbá a szállítási rendszerüzemeltetőre, illetve a vertikálisan integrált vállalkozásra a szállítási rendszerüzemeltető éves forgalmának legfeljebb 10%-áig az adott esettől függően pénzbüntetést szabhatnak ki vagy pénzbüntetés kiszabását javasolhatják az ezen irányelv szerinti vonatkozó kötelezettségek teljesítésének elmulasztása miatt;
	e)	megfelelő ellenőrzési joggal és utasítási hatáskörrel rendelkeznek a (8) és a (9) bekezdés szerinti vitarendezés céljából;
	f)	jóváhagyják a 26. cikkben említett biztonsági intézkedéseket.

(3) Az (1) és (2) bekezdés alapján ráruházott feladatok és hatáskörök mellett, ha a IVa. fejezetben foglaltakkal összhangban szállítási rendszerüzemeltetőt jelöltek ki, a nemzeti szabályozó hatóságot többek között az alábbi feladatokkal és hatáskörökkel ruházzák fel:

a vertikálisan integrált vállalkozást előnyben részesítő megkülönböztető magatartásért a (2) bekezdés d) pontban foglaltaknak megfelelően szankciókat, beleértve a pénzbüntetéseket, szab ki;

felügyeli a szállítási rendszerüzemeltető és a vertikálisan integrált vállalkozás közötti kommunikációt annak érdekében, hogy biztosítsa a szállítási rendszerüzemeltetőt terhelő kötelezettségek teljesítését;

vitarendező hatóságként jár el a vertikálisan integrált vállalkozás és a szállítási rendszerüzemeltető között a (8) bekezdés értelmében benyújtott panasz ügyében;

felügyeli a vertikálisan integrált vállalkozás és a szállítási rendszerüzemeltető közötti kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokat, beleértve a kölcsönöket is.

ellenőrzi, hogy valamennyi kereskedelmi és pénzügyi megállapodás megfelel-e a piaci feltételeknek;

12g. cikk (4) bekezdése értelmében a megfelelésért felelős tisztviselőtől érkező értesítés esetén indokolást kér a vertikálisan integrált vállalkozástól. Az indokolás különösen bizonyítékot is tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a vertikálisan integrált vállalkozás javára nem került sor megkülönböztető magatartásra;

ellenőrzéseket végez a vertikálisan integrált vállalkozás és a szállítási rendszerüzemeltető telephelyein;

a szállítási rendszerüzemeltetőtől bármilyen információt bekér és a szállítási rendszerüzemeltető alkalmazottaival közvetlenül felveszi a kapcsolatot; ha továbbra is kétségei lennének, ugyanezen jogok vonatkoznak a vertikálisan integrált vállalkozásra és annak leányvállalataira is;

elvégez minden szükséges vizsgálatot a szállítási rendszerüzemeltetőknél, és ha továbbra is kétségei lennének, a vertikálisan integrált vállalkozásnál és annak leányvállalatainál is; alkalmazni kell a Szerződés* 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet 20. cikkének szabályait;

eredményes, célszerű és elrettentő szankciókat szab ki azokra a szállítási rendszerüzemeltetőkre és/vagy vertikálisan integrált vállalkozásokra, amelyek nem teljesítik az ezen cikk szerinti kötelezettségeiket vagy a nemzeti szabályozó hatóság határozatait; Ez a hatáskör a következő jogokat foglalja magában:

	i.	a szállítási rendszerüzemeltető vagy a vertikálisan integrált vállalkozás forgalmával arányos eredményes, célszerű és visszatartó erejű bírságok kiszabása;
	ii.	a megkülönböztető magatartás jóvátételére vonatkozó utasítások adása;
	iii.	a szállítási rendszerüzemeltető engedélyének legalább részleges visszavonása az e cikkben meghatározott szétválasztási rendelkezések ismételt megszegése esetén.

(4) A nemzeti szabályozó hatóságok felelősek a következő feltételeknek azok hatálybalépése előtt történő megállapításáért vagy jóváhagyásáért:

	a)	a nemzeti hálózatokhoz való csatlakozás és a hálózati hozzáférés feltételei, beleértve a szállítási és elosztási tarifákat is, továbbá a rájuk vonatkozó számítási módszereket vagy alternatívaként az átviteli és elosztási tarifák megállapításának vagy jóváhagyásának módszereit és figyelemmel kísérését, valamint az LNG-létesítményekhez való hozzáférés feltételeit és tarifáit, beleértve a rájuk vonatkozó számítási módszereket vagy alternatívaként az LNG-létesítményekhez való hozzáférés tarifái megállapításának és jóváhagyásának módszereit és figyelemmel kísérését. A tarifák tükrözik a ténylegesen felmerült költségeket, amennyiben az ilyen költségek megfelelnek egy hatékony üzemeltető költségeinek, és átláthatók. A tarifákat úgy kell meghatározni, hogy a hálózatok és LNG-létesítmények működőképességének biztosításához szükséges beruházásokat el lehessen végezni. E tarifák nem különböztetik meg hátrányosan az új piaci belépőket;
	b)	a kiegyenlítő szolgáltatások nyújtásának feltételei, amelyeknek a lehető legnagyobb mértékben költségalapúnak és bevételsemlegesnek kell lenniük, ugyanakkor megfelelően ösztönözniük kell a rendszerhasználókat, hogy kiegyensúlyozzák az általuk betáplált és vételezett mennyiséget; elfogulatlannak és megkülönböztetésmentesnek kell lenniük, és objektív kritériumokon kell alapulniuk;
	c)	a határokon átnyúló infrastruktúrákhoz való hozzáférés, beleértve a kapacitáselosztást és a szűk keresztmetszetek kezelését. Jogosultak arra, hogy megköveteljék a szállítási rendszerüzemeltetőktől, hogy ezeket a feltételeket módosítsák.

(5) A tarifákra vonatkozó feltételek vagy számítási módszerek és a kiegyenlítő szolgáltatások meghatározásakor vagy jóváhagyásakor a nemzeti szabályozó hatóságok biztosítják, hogy a hálózatüzemeltetők rövid és hosszú távon is ösztönözve legyenek a hatékonyság javítására, a piaci integráció elősegítésére, az ellátásbiztonság biztosítására, valamint a kapcsolódó kutatási tevékenységek támogatására.

(6) A nemzeti szabályozó hatóságok figyelemmel kísérik a nemzeti földgázszállító-hálózatokon belüli szűk keresztmetszetek kezelését.

A szállítási rendszerüzemeltetők jóváhagyásra benyújtják a szűk keresztmetszetek kezelésére, köztük a kapacitáselosztásra vonatkozó eljárásaikat a nemzeti szabályozó hatóságokhoz. A nemzeti szabályozó hatóságok kérhetik az eljárások módosítását még jóváhagyásuk előtt.

(7) A nemzeti szabályozó hatóságok jogosultak szükség esetén megkövetelni a szállítási és az elosztási rendszerüzemeltetőktől, továbbá az LNG-létesítmények rendszerüzemeltetőitől az e cikkben említett feltételek és tarifák megváltoztatását annak érdekében, hogy azok arányosak és megkülönböztetéstől mentesen alkalmazhatóak legyenek.

(8) Bármely, egy szállítási, tárolási vagy elosztási rendszerüzemeltetővel, vagy LNG-létesítmények rendszerüzemeltetőjével szemben panasszal élő fél panaszait a nemzeti szabályozó hatósághoz nyújthatja be, amely az ügyben vitarendező hatóságként eljárva a panasz beérkezését követő két hónapon belül döntést hoz. Ha a nemzeti szabályozó hatóságnak további információkra van szüksége, ez az időtartam két hónappal meghosszabbítható. Ez az időtartam a panaszos beleegyezésével az említett határidőkön túl is meghosszabbítható. A nemzeti szabályozó hatóság döntése kötelező érvényű mindaddig, amíg azt jogorvoslat alapján meg nem változtatják.

(9) Bármely érintett fél, aki vagy amely jogosult panaszt emelni az e cikk szerinti, módszerekre vonatkozó döntéssel szemben, vagy ahol a nemzeti szabályozó hatóságnak a javasolt tarifákra és módszerekre vonatkozóan konzultációs kötelezettsége van, a döntés vagy a döntéstervezet közzétételét követő két hónapon belül vagy, ha a tagállam úgy rendelkezik, rövidebb időn belül – a döntés felülvizsgálatát kérheti. A kérelemnek nincs halasztó hatálya.

(10) A tagállamok megfelelő és hatékony ▌ ellenőrzési és átláthatóságot biztosító mechanizmusokat hoznak létre azért, hogy elkerülhető legyen bármilyen piaci erőfölénnyel való – különösen a fogyasztók sérelmére történő – visszaélés és ellenséges felvásárlásra irányuló magatartás. Ezeknél a mechanizmusoknál figyelembe veszik a Szerződés és különösen annak 82. cikke rendelkezéseit.

(11) A nemzeti szabályozó hatóságok független panaszvizsgálati szolgálatokat és alternatív jogorvoslati rendszereket hoznak létre, mint például a független energia ombudsmant vagy egy fogyasztói testületet. Ezek a szolgálatok vagy rendszerek felelősek a panaszok hatékony kezeléséért, és meg kell felelniük a legjobb gyakorlat szerinti kritériumoknak. A nemzeti szabályozó hatóságok szabályokat és iránymutatásokat határoznak arról, hogyan bírálják el a termelők és a hálózat üzemeltetők a panaszokat.

(12) A tagállamok gondoskodnak a megfelelő intézkedések meghozataláról – beleértve a nemzeti jog szerint alkalmazandó közigazgatási intézkedéseket és büntetőjogi eljárásokat – azok ellen a felelős természetes vagy jogi személyek ellen, akik vagy amelyek ennek az irányelvnek a bizalmas információk kezelésére vonatkozó rendelkezéseit megsértik.

(13) A (8) és (9) bekezdésben említett panaszok nem sérthetik a jogorvoslatra vonatkozó közösségi vagy nemzeti joggyakorlatot.

(14) A nemzeti szabályozó hatóságok határozatait részletesen indokolni kell és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni a jogi ellenőrzés lehetővé tétele érdekében.

(15) A tagállamok gondoskodnak egy olyan nemzeti szintű mechanizmus létrehozásáról, amely révén a nemzeti szabályozó hatóság határozata által érintett fél jogorvoslattal fordulhat egy nemzeti bírósághoz vagy a felektől és minden kormányzástól független más nemzeti hatósághoz.

▌

24d. cikk

A határokon átnyúló ügyek szabályozása

(1) A nemzeti szabályozó hatóságok szorosan együttműködnek és tanácskoznak egymással, továbbá az ezen irányelv szerinti feladataik teljesítéséhez szükséges valamennyi információval ellátják egymást és az Ügynökséget. Az információcsere tárgyát képező adat tekintetében az adatot átvevő hatóság ugyanolyan szintű titoktartást biztosít, mint amilyet az adatot továbbító hatóság biztosít.

(2) Az érintett nemzeti szabályozó hatóságoknak – annak biztosítására, hogy az integrációt megfelelő szabályozó struktúrák tükrözzék ott, ahol regionális gázpiacok alakulnak ki – szorosan együttműködve az Ügynökséggel és annak iránymutatása mellett gondoskodniuk kell arról, hogy regionális piacaikkal kapcsolatban legalább az alábbi szabályozó feladatok elvégzésére sor kerüljön:

	a)	▌ legalább regionális szinten történő együttműködés olyan működési megállapodások létrehozása érdekében, amelyek biztosítják a hálózat optimális kezelését, közös gáztőzsdék kialakítását és a határkeresztező kapacitások allokációját, valamint biztosítják a régión belüli és a régiók közötti tényleges verseny kialakulásához és az ellátás biztonságának fokozásához szükséges rendszerösszekötő kapacitás megfelelő szintjét, többek között új összekapcsolások révén.
	b)	a szállítási rendszerüzemeltetőkre és egyéb piaci szereplőkre vonatkozó valamennyi műszaki és piaci szabályzat legalább az adott regionális szinten történő összehangolása;
	c)	a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó szabályok összehangolása;
	d)	olyan szabályok elfogadása, amelyek biztosítják, hogy az adott regionális pool piacokat működtető gáztőzsde vagy gáztőzsdék tulajdonosai és/vagy vezetői teljes mértékben függetlenek a termelési eszközök tulajdonosaitól és/vagy vezetőitől.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak jogukban áll egymással megállapodásokat kötni a szabályozási együttműködés elősegítése céljából, és az első albekezdésben említett tevékenységeket adott esetben más, érintett nemzeti hatóságokkal folytatott közvetlen egyeztetés útján végzik el azok saját hatáskörének megsértése nélkül.

(3) Az Ügynökség meghatározza a legalább két tagállamot összekötő infrastruktúra szabályait:

	a)	az illetékes nemzeti szabályozó hatóságok közös kérésére, vagy
	b)	amennyiben az illetékes nemzeti szabályozó hatóságok attól az időponttól számított hat hónapon belül nem tudtak megállapodni a szabályozásról, amikor a kérdés vizsgálatát már valamennyi szabályozó hatóság megkezdte.
	▌

24e. cikk

Megfelelés az iránymutatásoknak

(1) A Bizottság vagy bármely nemzeti szabályozó hatóság is az Ügynökség véleményét kérheti abban az ügyben, hogy egy nemzeti szabályozó hatóság határozata megfelel-e az ebben az irányelvben vagy az 1775/2005/EK rendeletben említett iránymutatásoknak.

(2) Az Ügynökség két hónapon belül megküldi véleményét a Bizottságnak, vagy az azt kérő nemzeti szabályozó hatóságnak║, továbbá a szóban forgó határozatot hozó nemzeti szabályozó hatóságnak.

(3) Amennyiben a vitatott határozatot hozó nemzeti szabályozó hatóság a kézhezvételtől számított négy hónapon belül nem teljesíti az Ügynökség véleményében foglaltakat, az Ügynökség ennek megfelelően tájékoztatja a Bizottságot.

(4) Bármely nemzeti szabályozó hatóság tájékoztathatja a Bizottságot, amennyiben úgy véli, hogy egy nemzeti szabályozó hatóság határozata nem felel meg az ebben az irányelvben vagy az 1775/2005/EK rendeletben említett iránymutatásoknak, az említett határozat dátumától számított két hónapon belül.

(5) Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy komoly kételyek merülnek fel azt illetően, hogy a nemzeti szabályozó hatóság határozata megfelel-e az ebben az irányelvben vagy az 1775/2005/EK rendeletben említett iránymutatásoknak, úgy vagy két hónappal az után, hogy tájékoztatták arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóság a (3) bekezdés szerint nem felelt meg az Ügynökség véleményében foglaltaknak, illetve hogy határozata a (4) bekezdés szerint nem felelt meg az iránymutatásoknak, vagy pedig a határozat dátumától számított három hónapon belül saját kezdeményezésére, eljárást indíthat. Ebben az esetben felkéri a nemzeti szabályozó hatóságot és a nemzeti szabályozó hatóság előtt folyó eljárás feleit, hogy nyújtsák be észrevételeiket.

(6) Amennyiben a Bizottság eljárást indít, az erre vonatkozó döntés keltétől számított ║négy hónapon belül végleges határozatot hoz, amelyben:

	a)	nem emel kifogást a nemzeti szabályozó hatóság határozatával ellen;vagy
	b)	a nemzeti szabályozó hatóságot határozatának módosítására vagy visszavonására kötelezi, ha úgy ítéli meg, hogy nem teljesülnek az iránymutatások.

(7) Amennyiben a Bizottság nem indít eljárást vagy a (5), illetve (6) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem hoz végleges határozatot, úgy kell tekinteni, hogy nem emelt kifogást a nemzeti szabályozó hatóság határozata ellen.

(8) A nemzeti szabályozó hatóság négy héten belül végrehajtja a Bizottságnak a határozat módosítására vagy visszavonására vonatkozó határozatát, és erről tájékoztatja a Bizottságot.

(9) A Bizottság iránymutatásokat fogad el, amelyek meghatározzák az e cikk alkalmazásában követendő eljárások részleteit. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek – annak kiegészítésével történő – módosítására irányuló ezen intézkedést a 30. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell meghozni.

24f. cikk

Nyilvántartás

(1) A tagállamok előírják az ellátó vállalkozások részére, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára, feladataik elvégzését lehetővé teendő, legalább öt évig nyilván kell tartaniuk a nagykereskedelmi ügyfelekkel és a szállítási, illetve tárolási rendszerüzemeltetőkkel és az LNG-létesítmények rendszerüzemeltetőjével kötött, gázellátási szerződésekkel és gázderivatívákkal kapcsolatos ügyletek fontos adatait.

(2) Az adatok közé tartozhatnak az adott ügyletre vonatkozó jellemzők, például az időtartam, a szállítási és rendezési szabályok, a mennyiség, a végrehajtás napja és ideje, valamint az ügyleti árak és az érintett nagykereskedelmi ügyfél azonosítására szolgáló eszközök, továbbá a rendezetlen gázellátási szerződések és gázderivatívák bizonyos részletei.

(3) A nemzeti szabályozó hatóság dönthet úgy, hogy ezen információk egyes elemeit hozzáférhetővé teszi a piaci szereplők számára, feltéve hogy konkrét piaci szereplőre vagy konkrét ügyletre vonatkozó üzleti szempontból érzékeny információt nem közölnek. E bekezdés nem alkalmazandó a 2004/39/EK irányelv hatálya alá tartozó pénzügyi eszközökkel kapcsolatos információkra.

▌

(4) E cikk rendelkezései a 2004/39/EK irányelv hatály alá tartozó jogalanyok számára nem teremtenek újabb, az (1) bekezdésben említett hatóságokkal szembeni kötelezettségeket.

(5) Ha az (1) bekezdésben említett hatóságoknak hozzáférésre van szükségük a 2004/39/EK irányelv hatály alá tartozó jogalanyok által vezetett nyilvántartáshoz, az említett irányelv szerinti felelős hatóságok ellátják őket a kért adatokkal.

__________________

* HL L 1., 2003.1.4., 1. o.

19. A 25. cikket el kell hagyni.

20. A 26. cikk után a következő szöveg kerül beillesztésre:"

26a. cikk

Ipari területek mentesítése

(1) A tagállamok mentesíthetik az ipari területeket ezen irányelv 4., 7. cikke, 8. cikkének (1) és (2) bekezdése, 11. cikke, 12. cikkének (5) bekezdése, 13., 17. és 18. cikke, 23. cikkének (1) bekezdése és/vagy 24. cikke alól .

(2) Harmadik személyek hozzáférését nem érintik az (1) bekezdésben említett mentességek. Az ipari területeken lévő fogyasztók szabadon megválaszthatják gáz szállítójukat azáltal, hogy a nemzeti szabályozó hatósághoz folyamodnak a hálózat üzemeltetővel fennálló vita esetén.

21. A 30. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

30. cikk

Bizottság

(1) A Bizottság munkáját bizottság segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel az említett határozat 8. cikkének rendelkezéseire.

(3) Erre a bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, a határozat 8. cikkében foglalt rendelkezések figyelembevételével.

22. Az A. melléklet helyébe a következő szöveg lép:"

A fogyasztóvédelemről szóló közösségi szabályok, különösen 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 93/13/EGK tanácsi irányelv sérelme nélkül a 3. cikkben említett intézkedések célja annak biztosítása, hogy a fogyasztók:

jogosultak legyenek olyan szerződést kötni a gázszolgáltatójukkal, amely tartalmazza a következőket:

	–	az ellátó neve és címe;
	–	a nyújtott szolgáltatások, azok felajánlott minőségi színvonala, valamint az első csatlakozás időpontja;
	–	a felkínált karbantartási szolgáltatás típusai;
	–	azok az eszközök és módok, amelyek segítségével az érvényes tarifákra és karbantartási díjakra vonatkozó aktuális információkhoz hozzá lehet jutni;
	–	a szerződés időtartama, a meghosszabbítás feltételei, valamint a szolgáltatások, illetve a szerződés megszüntetésének feltételei, és bármely, a térítésmentes felmondásra vonatkozó jog;
	–	kártérítési vagy visszatérítési előírások a szerződésben vállalt ellátás minőségi színvonalának be nem tartása esetén, beleértve a pontatlan és késedelmes számlázást is;
	–	a vitarendezési eljárások kezdeményezésének módja az f) ponttal összhangban;
	–	a számlázó és a földgázipari vállalkozások weboldalain a fogyasztói jogokról való világos tájékoztatás, beleértve a fent említetteket is; és
	–	az illetékes jogorvoslati hatóság elérhetősége, valamint a jogvita esetén a fogyasztók által követendő eljárás részletes leírása.

A feltételeknek tisztességesnek kell lenniük, és előzetesen ismertetni kell azokat. Az ebben a pontban említett információkat minden esetben a szerződés megkötése vagy visszaigazolása előtt kell megadni. Ha a szerződést közvetítőkön keresztül kötik, ezeket az információkat akkor is még a szerződés megkötése előtt kell megadni;
	b)	megfelelő időben értesítést kapjanak, ha a szerződési feltételekben módosítás várható, és az értesítéssel együtt felhívják a figyelmüket az elállás jogára. A szolgáltatók a fogyasztókat megfelelő időben, áttekinthető és érthető módon, közvetlenül tájékoztatják mindenféle díjemelésről, minden esetben azonban a díjemelést követő szokásos számlázási időszak lejártát megelőzően. A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók felmondhassák a szerződésüket, ha a gázszolgáltató által ajánlott új feltételeket nem fogadják el;
	c)	átlátható információt kapjanak az érvényes árakról és tarifákról, valamint a gázellátáshoz való hozzáférés és használat általános szerződési feltételeiről
	d)	többféle olyan fizetési mód közül választhassanak, amelyek nem érintik hátrányosan a védelemre szoruló fogyasztókat. A szerződési feltételekben mutatkozó eltérések a szolgáltatónak a különféle fizetési rendszerekből származó költségeit tükrözik. Az általános szerződési feltételeknek tisztességesnek és áttekinthetőnek kell lenniük. Megfogalmazásuknak világosnak és érthetőnek kell lennie. A fogyasztókat védeni kell a félrevezető vagy tisztességtelen értékesítési módszerek ellen, ideértve a kereskedők által felállított, nem szerződéses korlátokat is, mint például a túl sok papírmunka;
	e)	külön díj fizetése nélkül válthassanak szolgáltatót;
	f)	panaszait átlátható, egyszerű és olcsó eljárások során intézzék. Nevezetesen valamennyi fogyasztónak rendelkeznie kell a szolgáltatásnyújtáshoz és a panasztételhez való joggal a saját gázszolgáltatójánál. Ezek az eljárások lehetővé teszik a jogviták három hónapon belüli méltányos és haladéktalan rendezését, és ahol erre a fogyasztó jogosult, visszatérítés és/vagy kártérítés nyújtását. Az eljárások, ahol ez lehetséges, a peren kívüli fogyasztói vitarendezési testületekre alkalmazandó elvekről szóló, 1998. március 30-i, 98/257/EK bizottsági ajánlásokban* meghatározott elveket követik;
	g)	amennyiben már a gázhálózatra vannak kapcsolva, a vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján tájékoztatást kapjanak arról, hogy joguk van meghatározott minőségű, méltányos árú földgázzal történő ellátásra;
	h) könnyen válthassanak szolgáltatót és rendelkezésükre álljanak a fogyasztási adataik, továbbá kifejezett megállapodás alapján és díjmentesen lehetőségük legyen arra, hogy bármely, engedélyezett ellátó vállalkozásnak hozzáférést adjanak mérési adataikhoz. Az adatkezelésért felelős fél köteles átadni ezeket az adatokat a vállalkozásnak. A tagállamok meghatározzák azt az adatformátumot és eljárást, amelyek segítségével az ellátók és a fogyasztók hozzáférhetnek az adatokhoz. E szolgáltatásért a fogyasztónak nem számolhatók fel további költségek.
	i)	legalább negyedévente megfelelő tájékoztatást kapjanak az aktuális gázfogyasztásról és a költségekről. E szolgáltatásért a fogyasztónak nem számolhatók fel további költségek. A tagállamok biztosítják az intelligens fogyasztásmérőknek ...**-ig bevezetését a lehető legkevesebb fennakadást okozva a fogyasztók számára, valamint azt, hogy a bevezetés az energiaelosztó vagy -szolgáltató vállalatok felelőssége legyen. A nemzeti szabályozó hatóságoknak kell felelniük e fejlesztési folyamat figyelemmel kíséréséért és a szükséges közös szabványok előírásáért. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a mérőberendezések minimális műszaki tervezési és működési feltételeit megállapító szabványok figyelembe vegyék az interoperabilitási szempontokat annak érdekében, hogy a fogyasztók maximális hasznát a legkedvezőbb ár mellett biztosítsák;
	j)	ha gázszolgáltatót váltanak, az adott szolgáltatónak szóló értesítéstől számított legfeljebb egy hónap múlva megkapják a záró végelszámolást.
	_____________
	* HL L 115., 1998.4.17., 31. o.
	** A [2003/55/EK irányelvet módosító] .../.../EK irányelv hatálybalépését követő tíz éven belül.

2. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ...(12) megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Ezeket a rendelkezéseket ║...* kell alkalmazni.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által érintett területen elfogadnak.

(3) A tagállamok hatályon kívül helyeznek minden olyan törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezést, amely gátolja a földgázipari vállalkozásokat és a szabályozó vagy egyéb hatóságokat abban, hogy teljesítsék feladataikat, illetve gyakorolják az irányelvből eredő hatásköreiket, vagy eleget tegyenek az abból eredő kötelezettségeiknek.

(4) A Bizottság évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv formális és gyakorlati végrehajtásáról az egyes tagállamokban.

(5) Amenyiben egy államilag ellenőrzött testület közvetlenül vagy közvetve érintett egy vertikálisan integrált vállalkozás részleges felvásárlásában, az ügyletre vonatkozó árat be kell jelenteni a Bizottságnak. E bejelentés magában foglalja egy nemzetközi könyvvizsgáló cég igazolását az alapul szolgáló eszközértékről. A Bizottság ezt az információt kizárólag az állami támogatások ellenőrzéséhez használja fel.

3. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

4. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ║, […]-án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1)	HL C 211., 2008.8.19., 23. o.
(2)	HL C 172., 2008.7.5., 55. o.
(3)	Az Európai Parlament 2008. július 9-i álláspontja.
(4)	HL L 176., 2003.7.15., 57. o.
(5)	HL C 175. E, 2008.7.10., 206. o.
(6)	HL L …
(7)	HL L 114., 2006.4.27., 64. o.
(8)	HL L 127., 2004.4.29., 92. o.
(9)	HL L 289., 2005.11.3., 1. o.
(10)	HL L 184., 1999.7.17., 23. o. ║
(11)	HL L 200., 2006.7.22., 11. o.
(12)	* Ezen az irányelv hatálybalépésétől számított 18 hónapon belül.

A szociális biztonsági rendszerek koordinációja ***I

661k

438k

		Állásfoglalás
		Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
		Függelék
		Függelék
		Függelék
		Függelék

Az Európai Parlament 2008. július 9-i jogalkotási állásfoglalása a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2006)0016 – C6-0037/2006 – 2006/0006(COD))

P6_TA(2008)0348

A6-0251/2008

(Együttdöntési eljárás: elsõ olvasat)

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0016),

– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, valamint 42. és 308. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0037/2006),

– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0251/2008),

1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. július 9-én került elfogadásra a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról és az 574/72/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P6_TC1-COD(2006)0006

(EGT- és Svájc vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 42. és 308. cikkére,

tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 89. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára║,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

a Szerződés 251. cikkében szereplő eljárásnak megfelelően(3),

mivel:

(1) A 883/2004/EK rendelet korszerűsíti a tagállamok nemzeti szociális biztonsági rendszereinek koordinálását, megállapítva a végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket és eljárásokat, ügyelve azoknak az érintett szereplők érdekében történő egyszerűsítésére. Végrehajtási szabályait meg kell állapítani.

(2) A szociális biztonsági intézmények közötti eredményesebb és szorosabb együttműködés megszervezése lényeges tényező annak érdekében, hogy lehetővé váljon a 883/2004/EK rendelet hatálya alá tartozó személyek számára, hogy jogaikat a legkedvezőbb határidőn belül és feltételek mellett élvezhessék.

(3) Az elektronikus eszközök használata alkalmas a tagállami intézmények közötti gyors és megbízható adatcserére. Az adatok elektronikus kezelése biztosan hozzájárul az eljárások meggyorsításához az érintett személyek számára. Az érintettt személyeknek egyébként élvezniük kell minden, a személyes adatok kezelésével és ezen adatok szabad mozgásával kapcsolatos, a magánszemélyek védelmére vonatkozó és közösségi rendelkezésekben meghatározott minden biztosítékot. A tagállamoknak ezért meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 883/2004/EK rendelet hatálya alá tartozó nemzeti társadalombiztosítási jogszabályokkal kapcsolatos adatokat megfelelően kezeljék az egyének személyes adataik feldolgozásával és átadásával kapcsolatos jogainak védelmével összhangban.

(4) Amennyiben a 883/2004/EK rendelet alkalmazásában közreműködni kívánó tagállami szervezetek adatait – beleértve az elektronikus adatokat is – olyan formában bocsátják rendelkezésre, amely lehetővé teszi a megfelelő időben történő frisssítést, az megkönnyíti a tagállami intézmények közötti adatcserét. Ez a megközelítés, amely előnyben részesíti a tisztán ténybeli információk helytállóságát, valamint hogy ezen adatok a polgárok számára azonnal rendelkezésre álljanak, jelentős egyszerűsítést jelent, amelyet e rendelettel kell bevezetni.

(5) A szociális biztonsági rendszerek összehangolására vonatkozó szabályok végrehajtására szolgáló összetett eljárások lehető legzökkenőmentesebb működtetése és eredményes irányítása a IV. melléklet haladéktalan naprakésszé tételére szolgáló rendszert igényel. Az ezzel kapcsolatos rendelkezések előkészítése és alkalmazása szoros együttműködést követel meg a tagállamok és a Bizottság között, továbbá – tekintve a késedelem állampolgárokra és a közigazgatásra gyakorolt hatásait – e rendelkezéseket gyorsan kell végrehajtani. A Bizottságot ezért fel kell hatalmazni egy adatbázis létrehozására és kezelésére, valamint biztosítani kell, hogy az legkésőbb a rendelet hatályba lépésekor működőképes legyen. A Bizottságnak különösen lépéseket kell tennie a IV. mellékletben felsorolt adatoknak az adatbázisba való bevitelére.

(6) Bizonyos eljárások megerősítésének nagyobb jogbiztonságot és átláthatóságot kell hoznia a 883/2004/EK rendelet felhasználóinak. Különösen a bizonyos kötelezettségek vagy bizonyos közigazgatási lépések megtételének közös határideje megállapításának hozzá kell járulnia a biztosítottak és az intézmények közötti kapcsolatok egyértelművé tételéhez és megszervezéséhez.

(7) A tagállamoknak, azok illetékes hatóságainak, illetve a szociális biztonsági intézményeknek rendelkezniük kell azzal a lehetőséggel, hogy egymás között megállapodjanak az általuk legeredményesebbnek, és a szociális biztonsági rendszereikhez leginkább igazodónak ítélt könnyített eljárásokról és közigazgatási megállapodásokról. Azonban az ilyen megállapodások nem sérthetik a 883/2004/EK rendelet hatálya alá tartozó személyek jogait.

(8) A szociális biztonság területére jellemző összetettség azt igényli, hogy a tagállamok minden intézménye különleges erőfeszítést tegyen a biztosítottak érdekében, hogy ne szankcionálják azon érintett személyeket, akik nem juttatták el a kérelmüket vagy bizonyos információkat a 883/2004/EK rendeletben és az e rendeletben meghatározott szabályok és eljárások alapján az e kérelem kezelésére felhatalmazott intézménynek.

(9) Az illetékes intézmény – azaz amely jogszabályai alkalmazandók, vagy amelynek bizonyos ellátásokat ki kell fizetnie – meghatározásához a biztosított és a család tagjainak objektív helyzetét egy vagy több tagállam intézményeinek kell megvizsgálnia. Az intézmények közötti e nélkülözhetetlen adatcserék időtartama alatt az érintett személy védelmének biztosítására célszerű ideiglenes jelleggel megállapítani valamely szociális biztonsági joghoz való csatlakozását.

(10) A tagállamoknak együtt kell működniük az e rendelet és a 883/2004/EK rendelet hatálya alá tartozó személyek lakóhelyének megállapítása érdekében, és vita esetén minden vonatkozó kritériumot figyelembe kell venni a vita megoldására. Ennek érdekében a tagállamok figyelembe vehetik a jelen rendelet vonatkozó rendelkezéseit.

(11) Az e rendelet által meghatározott számos intézkedésnek és eljárásnak az a célja, hogy nagyobb átláthatóságot biztosítson a tagállamok által a 883/2004/EK rendelet keretében alkalmazandó előírásoknak. E pontosítások az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlatából, az igazgatási bizottság határozataiból, valamint a Szerződésben meghatározott alapvető szabadságok keretén belül a szociális biztonsági rendszerek koordinálásának több mint harminc éves tapasztalatából erednek.

(12) A rendeletben szereplő intézkedések és eljárások célja a munkavállalók és munkanélküliek mobilitásának előmozdítása. Egy teljesen munkanélkülivé vált határ menti munkavállaló rendelkezésre bocsáthatja magát a lakhely szerinti ország, valamint azon tagállam foglalkoztatási szolgálatánál is, ahol utoljára tevékenykedett. Mindkét esetben kizárólag attól a tagországtól igényelhet ellátást, amelyben lakik.

(13) A 883/2004/EK rendelet hatályának a biztosítottak összességére – beleértve a nem aktív személyeket is – történő kiterjesztése bizonyos egyedi szabályokat és eljárásokat igényel e személyek tekintetében, különösen a lakóhelyük szerinti különböző tagállamokban fizetett vagy nem fizetett tevékenységet soha nem folytatott személyek által gyermekek nevelésének szentelt időszakai figyelembevételére alkalmazandó jogszabályok meghatározására.

(14) Bizonyos eljárásoknak tükrözniük kell a terhek tagállamok közötti kiegyensúlyozott megoszlásának követelményét is. Különösen a betegbiztosítási terület keretén belül, ezen eljárásoknak figyelembe kell venniük egyrészről azon tagállamok helyzetét, amelyek a biztosítottak fogadási költségeit fizetik, azok rendelkezésére bocsátva az egészségügyi rendszerüket, és másrészről azon tagállamokét, amelyek intézményei a biztosítottjaik által a lakóhelyüktől eltérő tagállamban kapott természetbeni ellátások pénzügyi terheit viselik.

(15) A 883/2004/EK rendelet egyedi keretén belül a "rendszeres juttatások" keretében egyértelművé kell tenni a természetbeni betegbiztosítási ellátásokhoz - azaz azon ellátásokhoz, amelyekért egy biztosított a lakóhelyétől és a biztosítottsága helyétől eltérő tagállamban folyamodik - kapcsolódó kiadások átvételének feltételeit. A biztosított előzetes engedélyezési kérelmére vonatkozó kötelezettségeit, valamint az intézménynek az ügyfél tekintetében az engedélyezés feltételeire vonatkozó kötelezettségeit pontosítani kell. Helyénvaló pontosítani a fent említett engedélyezés alapján egy másik tagállamban kapott ellátások pénzügyi terhei átvételének következményeit is.

(16) A tagállamok intézményei között felmerülő ilyen követelések kifizetése határidejének lerövidítéséhez leginkább szükséges eljárások lényegesnek tűnnek az adatcserék tekintetében a bizalom fenntartása, és a tagállamok szociális biztonsági rendszerei számára elengedhetetlen, hatékony és eredményes igazgatás követelményének való megfelelés érdekében. Ezért célszerű megerősíteni a betegbiztosítási és munkanélküli ellátások összefüggésében a követelések kezelését érintő eljárásokat.

(17) Mivel a 883/2004/EK rendelet hatálya alá tartozó szociális biztonsági rendszerek a biztosítottak szolidaritásán alapulnak, meg kell határozni a nem járó ellátásokhoz, vagy a nem folyósított járulékokhoz kapcsolódó követelések hatékonyabb megtérítésének mechanizmusát. Az együttműködés megszervezése során a tagállamok pénzügyi érdekeinek jobb védelme érdekében, az intézmények közötti – különösen az adóügyi igazgatások közötti – kölcsönös segítségnyújtási eljárásokat pontosítani kell a bizonyos járulékokkal, terhekkel és díjakkal kapcsolatos követelések beszedésére vonatkozó kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 2008. május 26-i 2008/55/EK tanácsi irányelv(4) és más intézkedések rendelkezései alapján.

(18) A biztosítottaknak a jogaikról és a kötelezettségeikről való tájékoztatása lényeges eleme az illetékes hatóságokkal és a tagállami intézményekkel való, bizalmon alapuló kapcsolatnak.

(19) Mivel e rendelet célját, nevezetesen a személyek szabad mozgása hatékony gyakorlásának biztosítására irányuló koordinációs intézkedések elfogadását, a tagállamok nem tudják kielégítő módon megvalósítani, és az ║közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében szereplő szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben szereplő arányosság elvének megfelelően e rendelet nem terjed túl a cél eléréséhez szükségeseken.

(20) E rendeletnek a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1972 március 21-i 574/72/EGK rendelet(5) helyébe kell lépnie.

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

I. cím

általános rendelkezések

I. fejezet

Fogalommeghatározások

1. cikk

Fogalommeghatározások

(1) E rendelet alkalmazásában:

	a)	"alaprendelet": a 883/2004/EK rendelet;
	b)	"végrehajtási rendelet": ez a rendelet; és
	c)	az alaprendeletben meghatározott fogalmak alkalmazandók.

(2) Az (1) bekezdésben szereplő fogalommeghatározásokon kívül e rendelet alkalmazásában:

	a)	"hozzáférési pont": bármely szerv, amelyet valamely tagállam illetékes hatósága az alaprendelet 3. cikkében említett szociális biztonsági terület vagy területek tekintetében elektronikus kapcsolattartó pontnak jelölt ki, és amelynek feladata az alaprendelet és a végrehajtási rendelet alkalmazásához szükséges adatok elektronikus úton történő küldése és fogadása a tagállamok között a közös hálózaton keresztül ▌;
	b)	"kapcsolattartó szervezet": valamely tagállam illetékes hatósága által az alaprendelet 3. cikkében említett szociális biztonsági terület vagy területek tekintetében kijelölt szervezet, amelynek feladata az alaprendelet és a végrehajtási rendelet alkalmazásával kapcsolatos tájékoztatási és segítségnyújtási kérelmekre való reagálás, és amelynek a végrehajtási rendelet IV. címe alapján ráruházott feladatokat kell ellátnia;
	c)	"dokumentum": ▌ azon adatcsoport ‐ az adathordozótól függetlenül ‐, amely szerkezeténél fogva alkalmas az elektronikus úton történő adatcserére, és amelynek közlése szükséges az alaprendelet és a végrehajtási rendelet ▌ rendelkezéseinek érvényesüléséhez;
	d)	"szabványosított elektronikus üzenet": ▌ a tagállamok intézményei közötti elektronikus információcsere céljára meghatározott formátumú és szerkezetű dokumentum;
	e)	"elektronikus úton történő továbbítás" elektronikus adatkezelési eszközök (beleértve a numerikus tömörítést is) útján történő továbbítás vezetéken, rádión, optikai vagy más elektromágneses eljárással;
	f)	"technikai bizottság" az alaprendelet 73. cikkében szereplő bizottság;
	g)	"könyvvizsgáló bizottság" az alaprendelet 74. cikkében szereplő bizottság.

II. fejezet

Az együttműködésre és az adatcserére vonatkozó rendelkezések

2. cikk

Az intézmények közötti adatcserék hatálya és szabályai

(1) A végrehajtási rendelet alkalmazásában a tagállami hatóságok és intézmények és az alaprendelet hatálya alá tartozó személyek közötti kommunikációnak a közszolgálatiság, az objektivitás, az együttműködés, az aktív segítségnyújtás, a hatékonyság, a fogyatékkal élők által történő hozzáférhetőség és a gyorsaság elvein kell alapulnia. ▌

(2) Az intézmények a kérdéses tagállam társadalombiztosítási jogszabályaiban előírt határidőn belül rendelkezésre bocsátanak vagy egymás között kicserélnek minden olyan adatot, amely azon személyek jogainak és kötelezettségeinek megállapításához és meghatározásához szükséges, akikre az alaprendeletet alkalmazni kell. A tagállami intézmények közötti adatközlés közvetlenül, maguk az intézmények között, vagy közvetve, az összekötő szerven keresztül történik.

(3) Amennyiben egy személy tévedésből a végrehajtási rendelet alapján kijelölt intézmény szerinti tagállamtól eltérő tagállam területén lévő intézménybe küldött információt, dokumentumokat vagy igényléseket, ezen információt, dokumentumokat vagy igényléseket az első intézménynek haladéktalanul továbbítania kell a végrehajtási rendelet alapján kijelölt intézménynek, feltüntetve azt az időpontot, amikor azokat eredetileg benyújtották. Az utóbbi intézményre nézve ez az időpont kötelező. Mindazonáltal valamely tagállam intézményei nem tekinthetők felelősnek, vagy mulasztásuk nem tekinthető úgy, mintha határozatot hoztak volna, ha ezt a más tagállamok intézményei általi késedelmes információ-, dokumentum- vagy igényléstovábbítás eredményezte.

▌

(4) Amennyiben az adatközlés hozzáférési ponton vagy kapcsolattartó szervezeten keresztül történt, ezt a hozzáférési pontot vagy kapcsolattartó szervezetet a hozzá intézett kérelmek határideje tekintetében a megkeresett intézmény szerepét és feladatát teljesítő megkeresett intézménynek kell tekinteni abban a tagállamban.

3. cikk

A kedvezményezettek és az intézmények közötti adatcserék hatálya és szabályai

(1) Bármely, az alaprendelet hatálya alá tartozó személy köteles továbbítani a megfelelő intézménynek minden tájékoztatást, dokumentumot vagy igazoló dokumentumot, amely a helyzete, ▌ a családja helyzete, továbbá a jogai és kötelezettségei megállapításához, azok fenntartásához, valamint az alkalmazandó jog, és az annak alapján fennálló kötelezettségei meghatározásához szükséges.

▌

(2) Amikor a tagállamok jogszabályaik alapján, az alaprendelet végrehajtása érdekében ezeket az adatokat összegyűjtik, továbbítják vagy feldolgozzák, biztosítaniuk kell, hogy az érintett személyek teljes mértékben gyakorolhassák személyes adatok védelméhez kapcsolódó jogaikat, a személyes adatok kezelése és az adatok szabad mozgása tekintetében a magánszemélyek védelmére vonatkozó közösségi rendelkezések betartásával.

A tagállamoknak különösen azt kell garantálniuk, hogy ezeket a személyes adatokat társadalombiztosítási célokon kívül más célokra nem használják fel, kivéve, ha az érintett személy azt kifejezetten engedélyi. A tagállamok emellett kérésre konkrét és megfelelő információkkal látják el az érdekelteket személyes adataiknak a jelen rendelet alkalmazásában történő kezelésére vonatkozóan.

Az érintetteknek a jelen rendelet hatálya alá tartozó területeken az illetékes intézmény közvetítésével biztosítaniuk kell az adataikhoz fűződő jogaikat, az adatok eredetétől függetlenül.

Az egyes tagállamokban a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(6) 18. cikke értelmében kinevezett, a személyes adatok védelmével foglalkozó, az alaprendelet hatálya alá tartozó társadalombiztosítási jogszabályokkal kapcsolatos adatok kezelését végző tisztviselők listája és adatai a végrehajtási rendelet IV. mellékletének részét képezik

(3) Az alaprendelet és a végrehajtási rendelet alkalmazása által megkívánt mértékben az illetékes intézmények a kérdéses tagállam társadalombiztosítási jogszabályaiban előírt határidőn belül továbbítják az információkat és kiállítják ▌ a szükséges dokumentumokat az érintett személyek számára.

(4) Egy tagállam illetékes intézménye, amely egy másik tagállam területén lakó vagy tartózkodó személy jogairól szóló határozatot tartalmazó dokumentumot közvetlenül küld, a küldemény hordozójától és módjától függetlenül kéri a kézhezvétel igazolását. A kézhezvétel igazolása bármely hordozón vagy eszközzel megadható.

(5) A (4) bekezdésben szereplő határozat elküldése bizonyítékának az alaprendelet értelmében megnyílt jogok jogvesztő és elévülési határideje nem érvényesíthető a kedvezményezettekkel szemben.

(6) Amennyiben a (4) cikkben szereplő határozat elküldésének időpontja megfelelően megállapított, az illetékes intézmény határozata az érdekelttel szemben az adott időpontot követő egy hónapon belüli érvényesíthető. Ha azonban a határozatot meghozó tagállam jogszabályai hosszabb határidőt állapítanak meg, akkor azt a határidőt kell alkalmazni.

(7) Minden esetben az érintett személy a határozatot meghozó intézmény által alkalmazott jogszabályokban megállapított jogorvoslati lehetőségekkel és eljárásokkal élhet.

▌

4. cikk

Az adatcserék formája és módja

(1) Az igazgatási bizottság megállapítja a dokumentumok ▌ és a szabványosított elektronikus üzenetek szerkezetét, tartalmát, formátumát, valamint cseréjük módjait.

(2) Az intézmények, a hozzáférési pontok vagy a kapcsolattartási szervezetek közötti adattovábbítás elektronikus úton történik egy közös, biztonságossá tett kereten belül, amely képes a titkosság és az adatcsere védelmének biztosítására.

(3) Az érintett személyekkel való kapcsolattartás során a megfelelő intézmények az adott esetnek megfelelő szabályt alkalmazzák, és amennyire lehetséges, előnyben részesítik az elektronikus eszközök alkalmazását. Az igazgatási bizottság megállapítja az információknak, dokumentumoknak vagy határozatoknak az érintett személy részére elektronikus úton való megküldésére vonatkozó gyakorlati intézkedéseket.

5. cikk

Egy másik tagállamban kiállított dokumentumok és igazoló dokumentumok jogi értéke

(1) A valamely tagállam intézménye által az alaprendelet és a végrehajtási rendelet alkalmazása céljából egy személy helyzetének igazolására kiállított dokumentumok, valamint egy másik tagállam hatóságai – beleértve az adóhatóságokat is – által kiállított igazoló dokumentumok a többi tagállam intézményeire nézve kötelezőek, a dokumentumokat és az igazoló dokumentumokat kiállító tagállam illetékes hatósága által történő visszavonásáig vagy érvénytelenné nyilvánításáig.

(2) A dokumentum megalapozottsága vagy az abban szereplő bejegyzések alapját képező tények tekintetében felmerült kétség esetén a dokumentumot átvevő tagállami intézmény a kiállító intézményhez fordul a szükséges pontosítások, és adott esetben a szóban forgó dokumentum visszavonásának kérelmével. A kibocsátó intézmény feladata a dokumentum kiállításának alapját képező indokok felülvizsgálata és szükség esetén a dokumentum visszavonása.

(3) Ha az érintett intézmények között a dokumentumot átvevő intézmény kérelmének időpontját követő egy hónapon belül nem jön létre megállapodás, az alaprendelet 76. cikke (6) bekezdésének megfelelően a megkeresést követő hat hónapon belül az igazgatási bizottsághoz lehet fordulni az álláspontok összeegyeztetése érdekében.

6. cikk

Jogszabályok ideiglenes alkalmazása és ellátások ideiglenes folyósítása

(1) Ha a végrehajtási rendelet eltérően nem rendelkezik, amennyiben az alkalmazandó jogszabályok megállapítása tekintetében ▌ két vagy több tagállam intézményeinek vagy hatóságainak álláspontja eltér, az érintett személyre átmenetileg ezen tagállamok valamelyikének jogszabályait kell alkalmazni, az elsőbbséget az alábbi kritériumok alapján megállapítva:

	a)	ha a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység gyakorlása kizárólag egy tagállamban történik, azon tagállam jogszabályai alkalmazandók, ahol a személy munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységét ténylegesen gyakorolja; vagy
	b)	a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai, amennyiben a tevékenysége vagy tevékenységei egy részét ott végzi, vagy amennyiben nem végez munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységet; vagy
	c)	ha egy személy két vagy több tagállamban gyakorol tevékenységet vagy tevékenységeket, akkor azon érintett tagállam jogszabályai, amelyben először kérték az adott tagállam jogának alkalmazását.

(2) Az ellátások szolgáltatására felhívott intézmény megállapításának tárgyában két vagy több tagállam intézményei vagy illetékes hatóságai között fennálló nézetkülönbség esetén az ellátások igénylésére jogosult érdekelt – ha ezt nem vitatják – ideiglenesen a lakóhelye szerinti, vagy – ha az érdekelt nem a szóban forgó tagállamok valamelyikének területén lakik – azon intézmény által alkalmazott jogszabályokban meghatározott ellátásokban részesül, amelyhez a kérelmet elsőként benyújtották.

(3) Ha az érintett intézmények vagy hatóságok között nem születik megállapodás, az ügyet az illetékes hatóságokon keresztül az igazgatási bizottság elé lehet terjeszteni, legkorábban egy hónappal azon napot követően, amikor az (1) vagy a (2) bekezdésben említett álláspontbeli különbség felmerült. Az igazgatási bizottság hat hónapon belül azon napot követően, hogy az ügyet elé terjesztették, megkísérli az álláspontok összeegyeztetését.

(4) Ha megállapítást nyert, hogy az alkalmazandó jogszabályok nem az ideiglenes tagság szerinti tagállam jogszabályai, vagy ha az ellátást ideiglenesen nyújtó intézmény nem az illetékes intézmény, az illetékesnek bizonyult intézményt ‐ visszamenőleges hatállyal, úgy tekintve, mintha az álláspontbeli különbség nem állt volna fenn ‐ az ideiglenes tagság időpontjától vagy a szóban forgó ellátás első ideiglenes folyósításától kezdődően kell illetékesnek tekinteni.

(5) Szükség esetén az illetékes intézmény rendezi az érintett személy pénzügyi helyzetét a járulékok és az ellátások tekintetében ▌, adott esetben ideiglenesen folyósított készpénzben, a végrehajtási rendelet 71–81. cikkében szereplő szabályok alapján.

A (2) bekezdés alapján ideiglenesen megítélt természetbeni juttatásokat a végrehajtási rendelet IV. címével összhangban az illetékes intézmény visszatéríti.

7. cikk

Ideiglenes elszámolási kötelezettség

(1) A végrehajtási rendelet eltérő rendelkezése hiányában, ha egy személy az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban ellátásra jogosult vagy járulékfizetésre kötelezett, az illetékes intézmény azonban nem rendelkezik a másik tagállambeli helyzetre vonatkozó valamennyi, az ellátás vagy a járulék végleges összegének kiszámításához szükséges információval, ezen intézmény az ellátást az érintett személy kérelmére ideiglenesen megadja, illetve ideiglenes járulékot számít ki, ha a kiszámítás az intézmény rendelkezésére álló információk alapján lehetséges.

(2) A szóban forgó ellátás vagy járulék új számítását azonnal el kell készíteni, amint az érintett intézmény hozzájutott az igazoló dokumentumokhoz.

III. fejezet

Az alaprendelet további általános végrehajtási rendelkezései

8. cikk

Két vagy több tagállam közötti igazgatási megállapodások

(1) A végrehajtási rendelet rendelkezései az alaprendelet 8. cikk (1) bekezdésében szereplő egyezmények alkalmazására vonatkozó megállapodások helyébe lépnek, kivéve az alaprendelet II. mellékletében szereplő egyezményekre vonatkozó megállapodások rendelkezéseit, amennyiben az említett megállapodások rendelkezései szerepelnek a végrehajtási rendelet I. mellékletében.

(2) A tagállamok szükség esetén az alaprendelet 8. cikkének (2) bekezdésében említett egyezmények alkalmazására vonatkozó megállapodásokat köthetnek egymás között, amennyiben e megállapodások nem sértik az érintett személyek jogait és kötelezettségeit, és szerepelnek a végrehajtási rendelet II. mellékletében.

9. cikk

Intézmények közötti további eljárások

(1) Két vagy több tagállam, illetve azok illetékes hatóságai a végrehajtási rendeletben meghatározottaktól eltérő eljárásokban is megállapodhatnak, amennyiben ezek az eljárások nem sértik az érintett személyek jogait vagy kötelezettségeit.

(2) Az e célból kötött megállapodásokat az igazgatási bizottság tudomására hozzák, és azokat a végrehajtási rendelet I. mellékletében felsorolják.

10. cikk

Az ellátások halmozódásának elkerülése

Amennyiben két vagy több tagállam jogszabályai alapján járó ellátásokat kölcsönösen csökkentik, felfüggesztik vagy eltörlik, az érintett tagállamok jogszabályai által előírt csökkentési, felfüggesztési vagy eltörlési záradékok szigorú alkalmazása esetében ki nem fizetendő összegeket elosztják a csökkentésnek, felfüggesztésnek vagy eltörlésnek alávetett ellátások számával.

11. cikk

A lakóhely meghatározásának elemei

(1) Ha két vagy több tagállam intézményeinek álláspontja eltér az alaprendelet hatálya alá tartozó személy lakóhelyének meghatározását illetően, ezen intézmények közös megállapodással meghatározzák az érintett személy érdekeltségeinek központját, a releváns tényekre vonatkozóan rendelkezésre álló információk átfogó értékelése alapján, amely adott esetben az alábbiakat tartalmazhatja:

az érintett tagállamok területén való jelenlét időtartama és folyamatossága;

az illető személyes helyzete, beleértve az alábbiakat:

	i.	a személy által gyakorolt tevékenység jellege és sajátos jellemzői, különösen a tevékenység gyakorlásának szokásos helye, a tevékenység stabilitása vagy a munkaszerződés időtartama;
	ii)	ii. az illető családi állapota és családi kötelékei;
	iii)	iii. nem jövedelemszerző tevékenységek gyakorlása;
	iv)	iv. tanulók esetében a jövedelmük forrása;
	v)	v. az illető lakhatási körülményei, különösen a lakás állandósága;
	vi)	vi. a tagállam, amelyben a személy adózási szempontból lakóhellyel rendelkezik.

(2) Ha az (1) bekezdésben szereplő, releváns tényeken alapuló különböző kritériumok alkalmazása nem vezet az érintett intézmények közötti megállapodáshoz, a szóban forgó személynek az ezen tényekből és körülményekből, különösen a személy adott területre költözésének indokaiból kikövetkeztethető szándékát kell meghatározónak tekinteni a tényleges lakóhelyének megállapítása tekintetében.

12. cikk

Az időszakok összesítése

(1) Az alaprendelet 6. cikke alkalmazása céljából az illetékes intézmény kapcsolatba lép azon tagállam intézményeivel, amely jogszabályainak hatálya alá a személy szintén tartozott, az utóbbi jogszabályai alapján megszerzett valamennyi időszak megállapítása érdekében.

(2) A valamely tagállam jogszabályai alapján megszerzettnek minősülő biztosítási, munkavállalási, önálló vállalkozói vagy helyben lakási időszakokat hozzá kell adni a bármely más tagállam jogszabályai alapján megszerzett biztosítási, munkavállalási, önálló vállalkozói vagy helyben lakási időszakokhoz, amennyiben az az alaprendelet 6. cikkének alkalmazása céljából szükséges ▌, feltéve, hogy ezek az időszakok nem fedik egymást.

(3) Amennyiben a valamely tagállam jogszabályai alapján kötelező biztosítás címén megszerzett biztosítási vagy helyben lakási időszak egybeesik egy másik tagállam jogszabályai alapján önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítás címén megszerzett biztosítási időszakkal, csak a kötelező biztosítás címén megszerzett időszakot kell figyelembe venni.

(4) Amennyiben egy tagállam jogszabályai alapján megszerzett biztosítási vagy helyben lakási időszak – nem hasonló időszak – egybeesik egy másik tagállam jogszabályai értelmében hasonló időszakkal, egyedül a nem hasonló időszakot kell figyelembe venni.

(5) Minden, egy vagy több tagállam jogszabályai alapján hasonló időszakot csak azon tagállam intézménye vehet figyelembe, amely jogszabályainak hatálya alá a biztosított az említett időszak előtt legutoljára kötelezően tartozott. Abban az esetben, ha a biztosított nem tartozott kötelezően valamely tagállam jogszabályainak hatálya alá az említett időszak előtt, azt figyelembe kell vennie azon tagállam intézményének, amely jogszabályainak hatálya alá a biztosított először tartozott kötelezően az említett időszak után.

(6) Abban az esetben, ha nem lehet pontosan meghatározni azt az időszakot, amelyben bizonyos biztosítási vagy helyben lakási időszakokat egy tagállam jogszabályai alapján megszereztek, vélelmezni kell, hogy ezek az időszakok nem fednek egy másik tagállam jogszabályai alapján megszerzett biztosítási vagy helyben lakási időszakokat, és – ha az előnyös az érintettek számára – figyelembe kell őket venni, amennyiben ésszerűen számításba vehetők.

(7) Ha a biztosítási vagy helyben lakási időszakokat e cikk alapján nem veszik figyelembe, mivel más, az érintett ellátásra nem jogosító időszakoknak van elsőbbsége, a figyelembe nem vett időszakok az ellátásokra való jogosultság megszerzése, megőrzése vagy feléledése tekintetében nem veszítik el a nemzeti jogszabályok által biztosított érvényességüket.

13. cikk

A biztosítási időszakok átváltásának szabályai

Amennyiben a valamely tagállam jogszabályai alapján megszerzett biztosítási időszakokat más egységekben fejezik ki, mint amelyeket a másik tagállam jogszabályai használnak, az összesítés céljából szükséges átváltást a következő szabályok szerint végzik el:
	a)	egy nap nyolc órának felel meg, és fordítva;
	b)	öt nap egy hétnek felel meg, és fordítva;
	c)	huszonkét nap egy hónapnak felel meg és fordítva;
	d)	három hónap, tizenhárom hét vagy hatvanhat nap egy negyedévnek felel meg, és fordítva;
	e)	a heteknek hónapokra való átváltása esetében és fordítva, a heteket és a hónapokat napokra kell átváltani;
	f)	az a)-e) pontok alkalmazásának nem lehet az a hatása, hogy az egy naptári év folyamán megszerzett biztosítási időszakok egészére nézve kétszázhatvannégy napnál vagy ötvenkét hétnél vagy tizenkét hónapnál vagy négy negyedévnél nagyobb szám keletkezzen.

Amennyiben a valamely tagállam jogszabályai alapján megszerzett biztosítási időszakokat hónapokban fejezik ki, az egy hónapos szakasznak megfelelő napokat az első albekezdésben szereplő átváltási szabályok alapján egy egész hónapnak tekintik.

II. cím

az alkalmazandó jogszabályok meghatározása

14. cikk

Az alaprendelet 12. és 13. cikkére vonatkozó pontosítások

(1) Az alaprendelet 12. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában "a személy, aki a tagállamok egyikében munkavállalóként végzi tevékenységét egy munkáltató alkalmazásában… és akit az említett munkáltató egy másik tagállamba küld", lehet olyan személy, akit egy másik tagállamba való kiküldetés céljából vettek alkalmazásba, feltéve, hogy az érintett személy ‐ közvetlenül az alkalmazásba vételét megelőzően ‐ már azon tagállam jogszabályainak hatályai alá tartozik, amelyben munkaadója telephellyel rendelkezik.

(2) Az alaprendelet 12. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az "aki tevékenységeit szokásosan abban a tagállamban végzi" kifejezés olyan munkaadóra utal, aki a letelepedése szerinti tagállam területén folytatja szokásos jelleggel nem kizárólag belső irányítási tevékenységeit, hanem érdemi tevékenységét, figyelembe véve az adott vállalkozás által folytatott tevékenységek minden jellemző kritériumát; a releváns kritériumoknak illeszkedniük kell az egyes munkaadók egyedi jellemzőihez és a tevékenységek valódi jellegéhez.

(3) Az alaprendelet 12. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a "szokásosan önálló vállalkozóként tevékenykedő olyan személy" kifejezés olyan személyre utal, aki a letelepedése szerinti tagállam területén szokásos jelleggel érdemi tevékenységet folytat. Különösen, a személynek már az előtt a nap előtt gyakorolnia kellett tevékenységét, amikor azon cikk rendelkezéseiből számára fakadó előnyöket igénybe kívánja venni, és egy valamely másik tagállamban átmenetileg folytatott tevékenység ideje alatt a letelepedése szerinti tagállamban fenn kell tartania a tevékenysége gyakorlásához szükséges eszközöket, hogy visszatértekor folytatni tudja azt.

(4) Az alaprendelet 12. cikke (2) bekezdésének alkalmazása céljából a követelmény, amely alapján megállapítható, hogy egy önálló vállalkozó által az egyik tagállamban megkezdett tevékenység "hasonló" a rendesen gyakorolt önálló tevékenységhez, az a tevékenység tényleges jellege, és nem a tagállam által e tevékenységnek esetlegesen adott – fizetett vagy önálló tevékenység – minősítés.

(5) Az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában a "két vagy több tagállamban szokásosan munkavállalóként tevékenykedő személy" különösen olyan személy,

	a)	aki valamely tagállamban folytatott tevékenysége fenntartása mellett egy vagy több másik tagállamban egyidejűleg különálló tevékenységet folytat, e második tevékenység időtartamától és jellegétől függetlenül;
	b)	aki két vagy több tagállamban egymással folyamatosan váltakozó tevékenységeket folytat, a marginális jelentőségű tevékenységek kivételével, tekintet nélkül a váltakozás gyakoriságára, szabályosságára vagy szabálytalanságára.

(6) Az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a "két vagy több tagállamban szokásosan önálló vállalkozóként tevékenykedő személy" különösen olyan személy, aki két vagy több tagállamban egyidejűleg vagy váltakozva egy vagy több különálló, önálló vállalkozói tevékenységet folytat, tekintet nélkül ezen tevékenységek jellegére.

(7) Az (5) és (6) bekezdések hatálya alá tartozó tevékenységek az alaprendelet 12. cikkének (1) és (2) bekezdése alá tartozóktól való megkülönböztetése érdekében az egy vagy több tagállam területén folytatott tevékenység időtartama (azaz állandó vagy esetleges vagy átmeneti jellege) a meghatározó. E célból az összes releváns tényt, beleértve a munkavállalók esetében különösen a munkavégzés munkaszerződésben megjelölt helyét, meg kell vizsgálni.

(8) Az alaprendelet 13. cikke (1) és (2) bekezdésének alkalmazásában a "munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység lényeges része" valamely tagállamban való gyakorlása azt jelenti, hogy a munkavállaló vagy önálló vállalkozó a tevékenységeinek mennyiségileg jelentős részét ott gyakorolja, anélkül, hogy szükségszerűen e tevékenységek főbb részéről lenne szó.

Annak meghatározásakor, hogy a tevékenységek lényeges része egy adott tagállamban zajlik-e, az alábbi indikatív kritériumokat kell figyelembe venni:
	a)	munkavállalói tevékenység esetén a munkaidőt és/vagy a díjazást; valamint
	b)	önálló vállalkozói tevékenység esetén a forgalmat, a munkaidőt, a nyújtott szolgáltatások számát és/vagy a jövedelmet.

A fent említett kritériumok 25%-ánál kevesebbnek való megfelelés ‐ amit átfogó értékelés keretében kell megállapítani ‐ azt jelzi, hogy az összes tevékenység jelentős része nem az adott tagállamban folyik.

(9) Az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazása céljából egy önálló vállalkozó "érdekkörét" úgy kell meghatározni, hogy figyelembe veszik a szakmai tevékenységei elemeinek összességét, különösen azt a helyet, ahol az érdekelt tevékenységeinek állandó székhelye van, a szokásos jelleget vagy a gyakorolt tevékenység időtartamát, a tagállamot, ahol az érdekelt a jövedelmei összessége tekintetében – azok forrásától függetlenül – adóalany, valamint az érdekelt akaratát, ahogyan az az összes körülményből kiderül.

(10) A (8) és (9) bekezdések szerinti alkalmazandó szabályok meghatározásához az érintett intézmények figyelembe veszik a következő 12 naptári hónapra előre jelzett helyzetet.

(11) Abban az esetben, ha egy személy a fizetett tevékenységét két vagy több tagállamban az Unión kívül letelepedett munkáltató számára végzi, és amennyiben ez a személy valamely tagállamban lakik anélkül, hogy ott lényeges tevékenységet folytatna, akkor a lakóhelye szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik.

▌

15. cikk

Az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdése b) és d) pontjának, valamint 11. cikke (4) bekezdésének és 12. cikkének (az érintett intézmények tájékoztatása) alkalmazására irányuló eljárás

(1) Ha a végrehajtási rendelet 16. cikke másképp nem rendelkezik, ha egy személy az alaprendelet II. címe szerint illetékes államtól eltérő tagállamban folytatja tevékenységét, a munkáltató vagy – tevékenységét nem munkavállalóként gyakorló személy esetében – az érintett személy erről tájékoztatja – lehetőleg előzetesen – a személyre alkalmazandó jog szerinti tagállam illetékes intézményét. Ezen intézmény az érintett személyre az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének b) pontja vagy 12. cikke szerint alkalmazandó jogszabályokra vonatkozó információt késedelem nélkül hozzáférhetővé teszi a tevékenység gyakorlása szerinti tagállam illetékes hatósága számára.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdése d) pontjának hatálya alá tartozó személyekre.

(3) Az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése szerinti munkáltató, amelynek részére egy munkavállaló egy másik tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén alkalmazott személyként végez tevékenységet, amennyiben lehetséges, előre tájékoztatja annak a tagállamnak az illetékes intézményét, amelynek a jogszabályait a munkavállalóra alkalmazni kell. Az említett intézmény késedelem nélkül hozzáférhetővé teszi az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése szerint az érintett személyre alkalmazandó jogszabályokra vonatkozó információt az azon tagállam illetékes hatósága által kijelölt intézmény részére, amelynek a lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén a munkavállaló a tevékenységét végezni fogja.

▌

16. cikk

Az alaprendelet 13. cikkének alkalmazására irányuló eljárás

(1) Az a személy, aki két vagy több tagállamban végez tevékenységet, erről értesíti a lakóhelye szerinti tagállam illetékes hatósága által kijelölt intézményét. Ez az intézmény átküldi az erre vonatkozó tájékoztatást minden olyan tagállam kijelölt intézményének, ahol tevékenység végzése folyik.

(2) A tevékenységet végző személy lakóhelye szerinti tagállam illetékes hatósága által kijelölt intézmény késedelem nélkül meghatározza az érintett személyre alkalmazandó jogszabályokat az alaprendelet 13. cikkének és a végrehajtási rendelet 14. cikkének figyelembevételével. E meghatározás kezdetben ideiglenes. Az intézmény az ideiglenesen meghatározott jogszabályokról tájékoztatja minden olyan tagállam illetékes hatósága által kijelölt intézményét, amelyben az érintett személy tevékenységet folytat.

(3) Az alkalmazandó jogszabályok (2) bekezdésben előírt ideiglenes meghatározása két hónapon belül véglegessé válik azt követően, hogy annak a tagállamnak a kijelölt intézménye, ahol a tevékenységet végzik, az ideiglenes meghatározásról értesítést kapott, kivéve, ha az alkalmazandó jogszabályokat a (3a) bekezdés alapján már előzőleg véglegesen meghatározták, vagy ha az érintett intézmények legalább egyike e két hónapos időszak végéig tájékoztatja a lakóhely szerinti tagállam illetékes hatósága által kijelölt intézményt arról, hogy a meghatározást nem tudja még elfogadni, vagy az azzal kapcsolatos álláspontja eltérő.

(4) Ha az alkalmazandó jog meghatározásával kapcsolatos bizonytalanság két vagy több tagállam intézményei vagy hatóságai közötti kapcsolatfelvételt igényel, az érintett tagállamok illetékes hatóságai által kijelölt intézmények vagy maguk az illetékes hatóságok közül egy vagy több kérelmére az érintett személyre alkalmazandó jogot közös megállapodással kell meghatározni, tekintetbe véve az alaprendelet 13. cikkének rendelkezéseit és a végrehajtási rendelet 14. cikkének vonatkozó rendelkezéseit.

Amennyiben az érintett intézmények vagy illetékes hatóságok álláspontja különböző, e szervek a fent meghatározott feltételeknek megfelelően megállapodásra törekednek, és a végrehajtási rendelet 6. cikkének rendelkezéseit kell alkalmazni.

(5) Azon tagállam illetékes intézménye, amelynek jogszabályait akár ideiglenesen, akár véglegesen alkalmazandónak nyilvánították, haladéktalanul értesíti erről az érintett személyt.

(6) Amennyiben az érintett személy elmulasztja közölni az (1) bekezdésben említett információt, e cikk rendelkezéseit a személy lakóhelye szerinti állam illetékes hatósága által kijelölt intézmény kezdeményezésére alkalmazni kell, amint az intézmény tudomást szerez a személy helyzetéről, valószínűleg más érintett intézményen keresztül.

17. cikk

Az alaprendelet 15. cikkének alkalmazására irányuló eljárás

A segítő tisztviselő az alaprendelet 15. cikkében meghatározott választási lehetőséggel rendelkezik a munkaszerződés megkötésekor. A szerződés megkötésére felhatalmazott hatóság értesíti azon tagállam illetékes intézményét, amely jogszabályait a segítő tisztviselő választotta.

18. cikk

Az alaprendelet 16. cikke (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárás

A munkáltatónak vagy az érintett személynek az alaprendelet 11–15. cikke alóli mentesség iránti kérelmét azon tagállam illetékes hatóságához vagy ezen hatóság által kinevezett szervhez kell ‐ lehetőség szerint előzetesen ‐ benyújtani, amely tagállam jogának alkalmazását a munkáltató vagy az érintett személy kéri.

19. cikk

Az érintett személyek és a munkáltatók tájékoztatása

(1) Azon tagállam illetékes intézménye, amelynek joga az alaprendelet II. címe értelmében alkalmazandóvá válik, értesíti az érintett személyt ‐ valamint adott esetben annak munkáltatóját vagy munkáltatóit ‐ az e jogból eredő kötelezettségeiről. Megadja nekik a jogszabályokban előírt alakiságok megtételéhez szükséges segítséget.

(2) Azon tagállam illetékes intézménye, amelynek jogszabályai az alaprendelet II. címének rendelkezései értelmében alkalmazandók, az alkalmazandó jogszabály igazolásával tájékoztatja az érintettet arról, hogy ezeket a jogszabályokat kell alkalmazni, és adott esetben jelzi, hogy mely időpontig és milyen feltételekkel. Ez az igazolás feltünteti a munkáltató által megadott bért.

20. cikk

Az intézmények közötti együttműködés

(1) A megfelelő intézmények közlik az alaprendelet II. címe értelmében valamely személyre alkalmazandó jogszabályok szerinti tagállam illetékes intézményével az azon időpont megállapításához szükséges információt, amelytől kezdve ezeket a jogszabályokat alkalmazni kell, valamint az azon járulékok megállapításához szükséges információt, amelyek fizetésére a személy és annak munkáltatója vagy munkáltatói e jogszabályok alapján kötelezettek.

(2) A valamely személyre alkalmazandóvá vált jog szerinti tagállam illetékes intézménye értesíti azon tagállam illetékes hatóságát, amely jogának hatálya alá a személy a legutóbb tartozott, feltüntetve azt az időpontot, amelytől e jog alkalmazása kezdődik.

21. cikk

A munkáltató kötelezettségei

(1) Az a munkáltató, amelynek bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye nem az illetékes tagállam területén található, köteles a munkavállalóra vonatkozó jogszabályok szerinti valamennyi kötelezettséget teljesíteni, beleértve különösen az ezen jogszabályok által előírt járulékfizetési kötelezettséget, úgy, mintha bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye az illetékes tagállamban lenne.

(2) Az a munkáltató, amely nem rendelkezik telephellyel az alkalmazandó jog szerinti tagállamban, valamint a munkavállaló megállapodhat, hogy ez utóbbi végrehajthatja a munkáltató járulékfizetési kötelezettségeit annak nevében, a munkáltató alapkötelezettségeinek sérelme nélkül. A munkáltató az ilyen megállapodásról értesítést küld e tagállam illetékes intézményének.

III. cím

A különböző ellátási kategóriákra alkalmazandó különleges rendelkezések

I. fejezet

Betegségbiztosítási, anyasági és azzal egyenértékű apasági ellátások

22. cikk

Általános végrehajtási szabályok

(1) Az illetékes hatóságok vagy intézmények gondoskodnak arról, hogy a biztosítottak megkapják a szükséges tájékoztatást a természetbeni ellátások nyújtásával kapcsolatos eljárásokról és feltételekről, amennyiben ezen ellátásokat az illetékes intézmény szerinti tagállamtól eltérő tagállam területén kapják.

(2) A végrehajtási rendelet 25. és a 26. cikke nem sérti a tagállamok nemzeti rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek az (1) bekezdésben szereplő helyzetekben a természetbeni juttatásokhoz kapcsolódó kedvezőbb pénzügyi átvételt tesznek lehetővé, mint amelyek az alaprendeletből következnek.

(3) Két vagy több tagállam, illetve azok illetékes hatóságai egymás között más eljárásokról és szabályokról is megegyezhetnek a végrehajtási rendelet 25., 26. és 27. cikkének alkalmazása tekintetében. Azonban az e célból megkötött megállapodások nem járhatnak kedvezőtlenebb hatással az érintett személyek természetbeni ellátásai pénzügyi átvételének feltételeire és összegeire, mint amelyek a végrehajtási rendelet alkalmazásából következnének. E megállapodásokat az igazgatási bizottság tudomására kell hozni.

(4) Az alaprendelet 5. cikkének a) pontja ellenére egy tagállam az alaprendelet 22. cikke szerint csak akkor válhat felelőssé az ellátások költségeinek megtérítéséért, ha a biztosított e tagállam jogszabályai szerint nyugdíjat igényelt, vagy az alaprendelet 23–30. cikke szerint, ha a biztosított e tagállam jogszabályai szerint nyugdíjat kap.

23. cikk

A lakóhely vagy a tartózkodási hely szerinti tagállamban a rendszerek sokfélesége esetén alkalmazandó rendszer

Ha a lakóhely vagy a tartózkodási hely szerinti jog több betegségbiztosítási, anyasági vagy apasági rendszert tartalmaz, az alaprendelet 17. cikke, 19. cikkének (1) bekezdése, és a 20., 22., 24., 26. és 27. cikke értelmében alkalmazandó rendelkezések a bérből és fizetésből élő munkavállalók általános rendszerére vonatkozó jogszabályok.

24. cikk

Az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban lévő lakóhely

(1) Az alaprendelet 17. cikke alkalmazása céljából a biztosított vagy annak családtagjai kötelesek bejelentkezni a lakóhely szerinti intézménynél, átadva azt a dokumentumot, amely igazolja, hogy az illetékes tagállam terhére természetbeni ellátásokra jogosultak.

E dokumentumot az illetékes hatóság állítja ki, adott esetben a munkáltató által adott felvilágosításokra tekintettel. Ha a biztosított vagy a családtagjai nem adják át az említett dokumentumot, a lakóhely szerinti intézmény az illetékes intézményhez fordul a szükséges információk megszerzése érdekében.

(2) Az (1) bekezdésben említett dokumentum mindaddig érvényes, amíg az illetékes intézmény nem értesíti a lakóhely szerinti intézményt annak érvénytelenítéséről.

A lakóhely szerinti intézmény tájékoztatja az illetékes intézményt minden, az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően történt nyilvántartásba vételről, valamint az abban történt változtatásokról vagy annak törléséről.

(3) E cikk rendelkezéseit a megfelelő változtatásokkal kell alkalmazni az alaprendelet 22., 24., 25. és 26. cikkében szereplő személyekre.

25. cikk

Az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban való tartózkodás

A) Eljárás és a jog hatálya

(1) Az alaprendelet 19. cikkének alkalmazása céljából a biztosított benyújtja a tartózkodás helye szerinti tagállam egészségügyi ellátást nyújtó intézményének a biztosított illetékes intézménye által kibocsátott dokumentumot, amely igazolja a biztosított természetbeni ellátásokhoz való jogosultságát. Ha a biztosított nem rendelkezik az említett dokumentummal, a tartózkodási hely szerinti intézmény ‐ kérelemre, vagy ha szükséges, anélkül ‐ az illetékes intézményhez fordul a dokumentum beszerzése érdekében.

▌

(2) A dokumentum igazolja, hogy a biztosított ugyanazon feltételek mellett jogosult az alaprendelet 19. cikkében meghatározott feltételek szerinti természetbeni ellátásokra, mint amelyek a tartózkodási hely szerinti tagállam joga szerint biztosítottakra vonatkoznak.

▌

(3) Az alaprendelet 19. cikkének (1) bekezdésében említett természetbeni ellátások azokat az orvosi okokból szükségessé váló természetbeni ellátásokat jelentik, amelyeket a tartózkodási hely szerinti tagállamban, ennek jogszabályai alapján nyújtanak annak érdekében, hogy a biztosított az igényelt kezelés céljából ne kényszerüljön tervezett tartózkodásának vége előtt visszatérni lakóhelyére ▌.

▌

B) A természetbeni ellátások átvételére és/vagy megtérítésére vonatkozó eljárás és szabályok

(4) Ha az alaprendelet 19. cikke keretében biztosított természetbeni ellátásoknak vagy azok egy részének költségét ténylegesen a biztosított viselte, és a tartózkodási hely szerinti intézmény által alkalmazott jogszabályok rendelkeznek e költségek biztosítottnak való visszatérítésének lehetőségéről, a biztosított a visszatérítés iránti kérelmét a tartózkodási hely szerinti intézménynek küldheti el. Ebben az esetben ez az intézmény az ellátások költségének összegét ‐ a jogszabályaiban a visszatérítésre vonatkozóan előírt mértékben és feltételekkel ‐ közvetlenül a biztosított személynek téríti vissza.

(5) Ha e költségek megtérítését nem ▌ közvetlenül a tartózkodási hely szerinti intézménytől kérték, akkor a felmerült költségeket az illetékes intézmény téríti vissza az érintett személynek, mégpedig a tartózkodási hely szerinti intézmény által alkalmazott visszatérítés mértékében, vagy annak az összegnek megfelelően, amely a végrehajtási rendelet 61. cikkének a kérdéses esetben való alkalmazása esetén a tartózkodási hely szerinti intézménynek lenne visszatérítendő.

A tartózkodási hely szerinti intézmény kérésre minden szükséges felvilágosítást köteles megadni az illetékes intézménynek az említett mértékről vagy összegről.

(6) Az (5) bekezdéstől eltérve, az illetékes intézmény a saját jogszabályai szerinti visszatérítési mértékben és feltételekkel is megtérítheti a felmerült költségeket, feltéve hogy a biztosított hozzájárult e rendelkezés alkalmazásához ▌.

(7) A biztosítottnak nyújtott visszatérítés semmilyen esetben sem haladhatja meg a biztosított ténylegesen felmerült költségeinek összegét.

(8) Amennyiben lényeges kiadásokról van szó, az illetékes intézmény megfelelő előleget folyósíthat a biztosítottnak, amint az a megtérítési kérelmét benyújtotta hozzá.

C) Családtagok

(9) Az (1) –(8) bekezdést a megfelelő változtatásokkal a biztosított családtagjaira is alkalmazni kell.

26. cikk

Rendszeres juttatások

A) Engedélyezési eljárás

(1) Az alaprendelet 20. cikke (1) bekezdésének alkalmazása céljából a biztosított az illetékes intézmény által kibocsátott dokumentumot nyújt be a tartózkodási hely szerinti intézménynek. E cikk alkalmazásában az illetékes intézmény azon intézmény, amely a rendszeres kezelés költségeit viseli; az alaprendelet 20. cikkének (4) bekezdésében és 27. cikkének (5) bekezdésben említett esetekben, amikor a lakóhely szerinti tagállamban biztosított természetbeni ellátásokat meghatározott összegek alapján térítik vissza, a lakóhely szerinti intézményt kell illetékes intézménynek tekinteni ▌.

(2) Ha a biztosított személy lakóhelye nem az illetékes tagállam területén van, az engedélyt a lakóhely szerinti intézménytől kéri meg, amely azt haladéktalanul továbbítja az illetékes intézménynek.

Ebben az esetben a lakóhely szerinti intézmény igazolja, hogy a lakóhely szerinti tagállamban teljesülnek-e az alaprendelet 20. cikke (2) bekezdésének második mondatában foglalt feltételek.

Az illetékes intézmény csak akkor tagadhatja meg az engedélyt, ha a lakóhely szerinti intézmény értékelése szerint az alaprendelet 20. cikke (2) bekezdésének második mondatában foglalt feltételek a biztosított lakóhelye szerinti tagállamban nem teljesülnek, vagy ha ugyanaz a kezelés az illetékes tagállamban ‐ orvosi szempontból elfogadható időn belül, figyelembe véve az érintett személy pillanatnyi egészségi állapotát és prognózisát ‐ is biztosítható.

Az illetékes intézmény döntéséről tájékoztatja a lakóhely szerinti tagállam intézményét.

Ha az elküldést követő tizenöt "naptári napon" belül nem érkezik válasz, az engedélyt az illetékes intézmény által megadottnak kell tekinteni.

▌

(3) Ha nem az illetékes tagállamban tartózkodó biztosított személynek sürgős és életmentő ellátásra van szüksége, az engedélyt az alaprendelet 20. cikke (2) bekezdésének második mondatával összhangban nem lehet elutasítani. Ilyen esetben az engedélyt a lakóhely szerinti intézmény adja meg az illetékes hatóság nevében, amelyet a lakóhely szerinti állam intézménye haladéktalanul értesít.

Az illetékes intézmény köteles elfogadni az engedélyt kiadó, lakóhely szerinti intézmény által jóváhagyott orvosoknak a sürgős és életmentő ellátás szükségességét alátámasztó diagnózisait és kezelési döntéseit.

(4) Az illetékes intézmény fenntartja magának a jogot, hogy az engedélyezési eljárás során a biztosítottat a tartózkodási vagy lakóhely szerinti tagállamban az általa kiválasztott orvossal bármikor megvizsgáltassa.

(5) A tartózkodási hely szerinti intézmény ‐ az engedélyezést érintő bármely döntés sérelme nélkül ‐ értesíti az illetékes intézményt ▌, amennyiben a meglévő engedélyben szereplő kezelésen kívüli kiegészítő kezelés tűnik orvosilag indokoltnak.

B) A természetbeni ellátásoknak a biztosított számára felmerülő költségeinek viselése

(6) Az (7) bekezdés sérelme nélkül a végrehajtó rendelet 25. cikkének (5) és (6) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell az alábbiakra:

(7) Ha az engedélyezett orvosi kezelés költségét részben vagy egészben a biztosított személy ténylegesen maga viselte, és az illetékes intézmény által a tartózkodás helye szerinti intézménynek vagy a biztosítottnak a (6) bekezdés értelmében megtérítendő költség (tényleges költség) alacsonyabb, mint amelyet ugyanazon kezelésért az illetékes tagállamban kellett volna megtérítenie (fiktív költség), az illetékes intézmény a biztosított orvosi kezelésének költségeit, annak kérésére, visszatéríti azon különbözet erejéig, amennyivel a fiktív költség meghaladja a tényleges költséget. A visszatérítés összege azonban nem haladhatja meg a biztosított számára ténylegesen felmerült költségek összegét és figyelembe veheti azt az összeget, amelyet a biztosítottnak akkor kellett volna fizetnie, ha a kezelést az illetékes tagállamban veszi igénybe.

C) Az utazási és tartózkodási költségek átvétele a rendszeres juttatások keretén belül.

(8) A biztosított személy kezelésétől elválaszthatatlan utazási és tartózkodási költségeket, valamint – ha szükséges – az őt kísérő személy utazási és tartózkodási költségeit ez az intézmény viseli, amennyiben másik tagállamban végzett kezelés esetében az engedélyt megadták. Amennyiben a biztosított fogyatékkal élő személy, a kísérő személy utazását és tartózkodását szükségesnek kell tekinteni.

D) Családtagok

(9) Az (1)-(8) bekezdés rendelkezéseit a megfelelő változtatásokkal a biztosított családtagjaira is alkalmazni kell.

27. cikk

Az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban való tartózkodás vagy helyben lakás esetén a munkaképtelenségre vonatkozó pénzbeni ellátások

A) A biztosított által követendő eljárás

(1) Ha az illetékes tagállam jogszabályai előírják, hogy a biztosítottnak munkaképtelensége esetén igazolást kell benyújtania ahhoz, hogy az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése szerinti pénzbeli ellátásokra legyen jogosult, a biztosítottnak kérnie kell ▌ az egészségi állapotát megállapító, a lakóhelye szerinti tagállambeli orvost, hogy igazolja munkaképtelenségét és annak várható időtartamát.

(2) A biztosított az illetékes tagállam jogszabályaiban meghatározott határidőn belül elküldi az igazolást az illetékes intézménynek.

(3) Ha a lakóhely szerinti tagállamban az ellátást nyújtó orvosok nem állítanak ki munkaképtelenségre vonatkozó olyan igazolást, az illetékes tagállam jogszabályai pedig megkövetik az ilyen igazolást, az érintett személy közvetlenül a lakóhelye szerinti intézményhez fordul. Ez az intézmény azonnal intézkedik a munkaképtelenség tényének orvosi értékeléséről és az (1) bekezdésben említett igazolás kiállításáról. Az igazolást haladéktalanul továbbítani kell az illetékes intézménynek.

(4) Az (1), (2) és (3) bekezdésben említett dokumentum továbbítása nem mentesíti a biztosítottat az alól, hogy az alkalmazandó jogban ‐ különösen a munkáltatója tekintetében ‐ meghatározott kötelezettségeinek eleget tegyen. Adott esetben a munkáltató, illetve az illetékes szerv olyan tevékenységre kérheti fel a munkavállalót, melynek célja a munkába történő visszailleszkedés előmozdítása és segítése.

▌

B) A lakóhely szerinti tagállam intézménye által követendő eljárás

(5) Az illetékes intézmény kérésére vagy a (3) bekezdésben ║ szereplő esetekben, a lakóhely szerinti intézmény szükség esetén orvosi ellenőrzésnek vetheti alá a biztosítottat, mintha az ott lenne biztosított. Az ellenőrzést végző orvos jelentésében szereplő adatokat – amelyek feltüntetik különösen a munkaképtelenség valószínű időtartamát – a lakóhely szerinti intézmény továbbítja az illetékes intézményhez az ellenőrzést követő három munkanapon belül.

▌

C) Az illetékes intézmény által követendő eljárás.

(6) Az illetékes intézmény fenntartja a jogot arra, hogy a biztosítottat a későbbiekben egy saját választása szerinti orvossal vizsgáltassa meg.

(7) Az alaprendelet 21. cikke (1) bekezdése második mondatának sérelme nélkül az illetékes intézmény a pénzbeli ellátásokat közvetlenül az érintett személynek folyósítja, és amennyiben szükséges, értesíti erről a lakóhely szerinti intézményt ▌.

(8) Az alaprendelet 21. cikke (1) bekezdésének alkalmazása céljából a kezelőorvos igazolása alapján egy másik tagállamban letelepedett biztosított munkaképtelenségi igazolásában szereplő megjegyzések kötelezőek az illetékes intézményre nézve, amennyiben nem történt visszaélés.

(9) Ha az illetékes intézmény úgy dönt, hogy megtagadja a pénzbeli ellátásokat, döntéséről értesíti a biztosítottat és ezzel egyidejűleg annak lakóhelye szerinti intézményt is.

D) Eljárás az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban való tartózkodás esetén.

(10) Az (1)-(9) bekezdés rendelkezéseit a megfelelő változtatásokkal kell alkalmazni, amennyiben a biztosított nem az illetékes tagállamban tartózkodik.

28. cikk

Hosszú távú kezelés esetén járó pénzbeli ellátások az illetékes tagállamtól eltérõ tagállamban való tartózkodás vagy lakóhely esetén

A) A biztosított által követendő eljárás

(1) Az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése szerinti tartós ápolással kapcsolatos pénzbeli ellátásokra való jogosultság megszerzése érdekében a biztosítottnak az illetékes intézményhez kell fordulnia. Az illetékes intézmény szükség esetén értesíti errõl a lakóhely szerinti intézményt.

B) A lakóhely szerinti intézmény által követendõ eljárás

(2) Az illetékes intézmény kérésére a lakóhely szerinti intézmény megvizsgálja a biztosított állapotát a tartós ápolás szükségessége szempontjából. Az illetékes intézmény megad minden olyan információt a lakóhely szerinti intézménynek, amely ezen vizsgálat elvégzéséhez szükséges.

C) Az illetékes intézmény által követendő eljárás.

(3) A tartós ápolás szükségessége mértékének meghatározása érdekében az illetékes intézmény jogosult a biztosítottat a maga választotta orvossal vagy egyéb szakemberrel megvizsgáltatni.

(4) A végrehajtási rendelet 27. cikkének (7) bekezdését értelemszerûen alkalmazni kell.

D) Az illetékes tagállamtól eltérõ tagállamban való tartózkodás esetén követendõ eljárás

(5) Az (1) -(4) bekezdés rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni kell, amennyiben a biztosított az illetékes tagállamtól eltérõ tagállamban tartózkodik.

E) Családtagok

(6) Az (1) -(5) bekezdést értelemszerűen alkalmazni kell a biztosított családtagjaira.

29. cikk

Az alaprendelet 28. cikkének alkalmazása

Ha az a tagállam, amelyben a határ menti korábbi munkavállaló legutóbbi tevékenységét folytatta, megszűnik illetékes tagállamnak lenni, és a határ menti korábbi munkavállaló vagy családtagja abból a célból utazik oda, hogy az alaprendelet 28. cikke alapján természetbeni ellátásokban részesüljön, az illetékes intézmény által kibocsátott dokumentumot kell benyújtania a tartózkodási hely szerinti intézménynek.

30. cikk

A nyugdíjjogosult járulékai

▌

Ha egy személy egynél több tagállamból kap nyugdíjat, a kifizetett összes nyugdíjból levont járulékok összege semmilyen körülmények között sem lehet magasabb, mint az olyan személytől levont összeg, aki az illetékes tagállamtól azonos összegű nyugdíjat kap.

31. cikk

Az alaprendelet 34. cikkének alkalmazása

A) Az illetékes intézmény által követendő eljárás.

▌

(1) Az illetékes intézmény tájékoztatja az érintett személyt az alaprendelet 34. cikkében foglalt, az ellátások halmozódásának tilalmáról szóló rendelkezésről. Az ilyen szabályok alkalmazásának ▌ biztosítania kell, hogy a nem az illetékes tagállamban lakó személy legalább olyan összegű vagy értékű ellátásra legyen jogosult, mint amilyenre akkor lenne jogosult, ha abban a tagállamban lakna.

(2) Az illetékes intézmény értesíti továbbá a lakóhely vagy a tartózkodási hely szerinti intézményt a tartós ápolást biztosító pénzbeli ellátások fizetéséről olyan esetben, amikor az utóbbi intézmény által alkalmazott jog olyan tartós ápolást biztosító természetbeni ellátásokról rendelkezik, amelyek szerepelnek az alaprendelet 34. cikke (2) bekezdésében említett felsorolásban.

B) A lakóhely vagy a tartózkodási hely szerinti intézmény által követendõ eljárás

(3) A (2) bekezdésben előírt értesítés kézhezvételét követően a lakóhely vagy a tartózkodási hely szerinti intézmény haladéktalanul értesíti az illetékes intézményt a jogszabályai alapján az érintett személynek nyújtott, ugyanolyan célú, tartós ápolást biztosító természetbeni ellátásról, valamint a visszatérítés mértékéről.

(4) Az igazgatási bizottság adott esetben megállapítja e cikk végrehajtási szabályait.

32. cikk

Különleges alkalmazási intézkedések

(1) A II. mellékletben említett tagállamok esetében az alaprendelet III. címe I. fejezetének a természetbeni ellátásokra vonatkozó rendelkezéseit a kizárólag a köztisztviselőkre vonatkozó különleges rendszer alapján ellátásokra jogosult személyekre ▌ kizárólag az abban meghatározott mértékben kell alkalmazni. Más tagállam intézménye kizárólag ezen okból nem válik felelőssé az e személyeknek vagy családtagjuknak nyújtott természetbeni vagy pénzbeli ellátások költségeinek viseléséért.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései ellenére az alaprendelet 23. cikkét kell alkalmazni minden olyan személyre, aki a II. mellékletben említett valamely tagállam tisztviselőire alkalmazandó rendszere értelmében is, és egy másik tagállam jogszabályainak értelmében is kap nyugdíjat.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés gyakorlati végrehajtási szabályait az igazgatási bizottság hozza meg.

II. fejezet

Munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések esetére szóló ellátások

33. cikk

Természetbeni és pénzbeni ellátásokra való jogosultsága a nem az illetékes tagállamban lévő lakóhely vagy tartózkodás esetén

Az alaprendelet 36. cikke (1) bekezdésének alkalmazása céljából a végrehajtási rendelet 24-27. cikkében meghatározott eljárásokat a megfelelően alkalmazni kell.

▌

34. cikk

Intézmények közötti együttműködés az illetékes tagállamtól eltérő tagállam területén bekövetkezett munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén

(1) Amennyiben munkahelyi baleset történik vagy amennyiben a foglalkozási megbetegedést először megállapítják az illetékes tagállamtól eltérő tagállam területén, a munkahelyi balesetet vagy a foglalkozási megbetegedést az illetékes állam jogszabályai rendelkezéseinek megfelelően kell bejelenteni adott esetben azon tagállam hatályos jogszabályi rendelkezéseinek sérelme nélkül, ahol a munkahelyi baleset bekövetkezett vagy a foglalkozási megbetegedést orvosilag először megállapították, és amely rendelkezéseket ilyen esetben továbbra is alkalmazni kell. Ezt a nyilatkozatot az illetékes intézményhez címezik, és annak egy másolatát megküldik a lakóhely vagy a tartózkodási hely szerinti intézménynek.

(2) Azon tagállam intézménye, amelynek területén a munkahelyi baleset bekövetkezett vagy a foglalkozási megbetegedést orvosilag először megállapították, közli az illetékes intézménnyel az e területen kiállított orvosi igazolásokat, és ez utóbbi kérésére minden megfelelő tájékoztatást.

(3) Ha az illetékes tagállamtól eltérő tagállam területén munkavégzéssel összefüggő közúti baleset bekövetkezése esetében vizsgálatot kell indítani az első tagállam területén, az illetékes intézmény e célból vizsgálót jelölhet ki, aki erről tájékoztatja e tagállam hatóságait. E hatóságok segítik a vizsgálót különösen egy, a jegyzőkönyvek és a balesetre vonatkozó minden más dokumentum megvizsgálásában történő segítségnyújtással megbízott személy kijelölésével.

(4) A kezelés végén a baleset vagy a megbetegedés végleges következményeire – különösen a beteg aktuális állapotára, valamint a sérülés gyógyulására vagy állapotára – vonatkozó orvosi igazolásokkal kísért részletes jelentést továbbítanak az illetékes intézménynek. A vonatkozó tiszteletdíjakat a lakóhely vagy a tartózkodási hely szerinti intézmény fizeti a saját díjai szerint, az illetékes intézmény terhére.

(5) A lakóhely vagy a tartózkodási hely szerinti intézmény kérésére – adott esetben – az illetékes intézmény értesíti a betegség gyógyulásának időpontjára vagy a sérülés állapotára vonatkozó határozatról, valamint adott esetben a járadék megadására vonatkozó határozatról.

35. cikk

A baleset vagy a megbetegedés munkahelyi jellegének vitatása

(1) Amennyiben az illetékes intézmény vitatja, hogy az alaprendelet 36. cikke (2) bekezdésének keretében a munkahelyi balesetekre vagy foglalkozási megbetegedésekre vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni, erről azonnal értesíti a természetbeni ellátásokat nyújtó, a lakóhely vagy tartózkodási hely szerint illetékes intézményt, amelyek hatáskörébe a betegségbiztosítás tartozik.

(2) Amennyiben e tárgyban végleges határozatot hoznak, az illetékes intézmény azonnal értesíti erről a természetbeni ellátásokat nyújtó, a lakóhely vagy tartózkodási hely szerint illetékes intézményt. Ez folytatja betegbiztosítás címén a természetbeni ellátások nyújtását, ha a bérből és fizetésből élő munkavállalónak vagy az önálló vállalkozónak arra joga van, amennyiben nem munkahelyi balesetről vagy foglalkozási megbetegedésről van szó. Ellenkező esetben az érdekelt által betegbiztosítás címén a baleset vagy a megbetegedés első orvosi megállapítása óta kapott természetbeni ellátásokat munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetére kapott ellátásoknak kell tekinteni.

36. cikk

Eljárás a több tagállamban foglalkozási megbetegedés kockázatának való kitettség esetén

(1) Az alaprendelet 38. cikkében meghatározott esetben a foglalkozási megbetegedésről szóló nyilatkozatot továbbítják azon állam foglalkozási megbetegedések ügyében illetékes intézményének, amely jogszabályainak hatálya alatt a beteg legutóbb gyakorolt olyan tevékenységet, amely a szóban forgó megbetegedést okozhatta, vagy a lakóhely szerinti intézménynek, amely továbbítja azt a nyilatkozatot az említett illetékes intézménynek.

Ha ez utóbbi intézmény megállapítja, hogy a szóban forgó megbetegedés okozására alkalmas tevékenységet a legutóbb egy másik tagállam jogszabályainak hatálya alatt gyakorolták, továbbítja a nyilatkozatot és a kísérő dokumentumokat e tagállam megfelelő intézményének.

(2) Amennyiben azon tagállam intézménye, amely jogszabályainak hatálya alatt a beteg legutóbb gyakorolt a megbetegedés okozására alkalmas tevékenységet, megállapítja, hogy a beteg vagy annak túlélő hozzátartozói nem felelnek meg e jogszabályok feltételeinek, az említett intézmény haladéktalanul továbbítja a nyilatkozatot és az azt kísérő minden dokumentumot – beleértve az orvos szakértők jelentéseit és igazolásait is, amelyeket az előző intézmény végzett, valamint a második albekezdésben szereplő határozat másolatát – azon tagállam intézményének, amely jogszabályainak hatálya alatt a beteg korábban gyakorolt a megbetegedés okozására alkalmas tevékenységet.

A határozatáról egyidejűleg értesíti a biztosított személyt, jelezve különösen azon okokat, amelyek az ellátások elutasítását indokolják, a fellebbezési lehetőségeket és határidőket, valamint azt az időpontot, amikor az ügyiratot áttették azon tagállam intézményéhez, amely jogszabályainak hatálya alatt a biztosított személy korábban gyakorolta a szóban forgó foglalkozási megbetegedés okozására alkalmas tevékenységet.

(3) Adott esetben helyénvaló ugyanezen eljárás szerint azon tagállam megfelelő intézményéig visszanyúlni, amely jogszabályainak hatálya alatt a beteg legelőször gyakorolta a megbetegedés okozására alkalmas tevékenységet.

37. cikk

Az intézmények közötti információcsere, és előleg folyósítása elutasító határozat elleni fellebbezés esetén

(1) A valamely tagállam – amely jogszabályainak hatálya alatt a beteg a szóban forgó megbetegedés okozására alkalmas tevékenységet gyakorolt – intézménye által hozott határozat elleni fellebbezés esetében ez az intézmény köteles erről értesíteni azon intézményt, amelyhez a nyilatkozatot a végrehajtási rendelet 36. cikke (2) bekezdésében szereplő eljárás szerint továbbítottál, és utólag értesíteni azt a végleges határozatról.

(2) Ha az ellátásokhoz való jog nyitva áll az intézmény által alkalmazott jogszabályok alapján, ez az intézmény előleget folyósít, amelynek összegét adott esetben azon intézménnyel folytatott konzultációt követően állapítják meg, amely határozata ellen a fellebbezést benyújtották. Ez utóbbi intézmény megtéríti az előleg kifizetett összegeit, ha a fellebbezés során ellátásokat kell nyújtania. Ezt az összeget a a végrehajtási rendelet 71. cikkében szereplő eljárásnak megfelelően levonják az érdekeltnek járó ellátások összegéből.

38. cikk

Foglalkozási megbetegedés súlyosbodása

Az alaprendelet 39. cikkében szereplő esetekben a kérelmet előterjesztőnek meg kell adnia minden, a szóban forgó szakmai megbetegedést megelőzően kapott ellátásra vonatkozó tájékoztatást azon tagállam intézménye számára, amelynél az ellátásokhoz való jogát érvényesíti. Ez az intézmény az általa szükségesnek ítélt tájékoztatások érdekében bármely más olyan intézményhez fordulhat, amely korábban illetékes volt.

39. cikk

A korábban vagy később bekövetkező munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén a munkaképtelenség mértékének megállapítása

Az alaprendelet 40. cikke (3) bekezdésének alkalmazása céljából, amennyiben egy korábbi vagy későbbi munkaképtelenséget egy akkor bekövetkezett baleset okozott, amikor az érdekelt egy olyan tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott, amely nem tesz különbséget a munkaképtelenség eredete szerint a korábbi vagy későbbi munkaképtelenség tekintetében illetékes intézmény, illetve a szóban forgó tagállam illetékes hatósága által kijelölt szervezet köteles egy másik tagállam illetékes intézménye kérésére tájékoztatást adni a korábbi vagy későbbi munkaképtelenség mértékéről, valamint – amennyiben lehetséges – megadni azon tájékoztatásokat, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a munkaképtelenség a második tagállam intézménye által alkalmazott jogszabályok értelmében munkahelyi baleset következménye-e.

Ezen esetekben az illetékes intézmény az általa alkalmazott jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően figyelembe veszi az ellátások összegének meghatározására való jog megnyílásához az e korábbi vagy későbbi esetek által okozott munkaképtelenség mértékét.

40. cikk

Kiegészítő járadékok vagy ellátások iránti kérelmek benyújtása és vizsgálata

(1) Egy tagállam jogszabályai alapján kiegészítő járadékban vagy ellátásban való részesüléshez a bérből és fizetésből élő munkavállaló vagy önálló vállalkozó, illetve annak egy másik tagállam területén lakó túlélő hozzátartozói kötelesek kérelmet benyújtani az illetékes intézményhez vagy a lakóhely szerinti intézményhez, amely azt az illetékes intézményhez továbbítja. A kérelmet az előírt igazoló dokumentumok kísérik, és azt az illetékes intézmény által alkalmazott jogszabályok rendelkezései alapján kell kiállítani.

(2) Az illetékes intézmény közvetlenül vagy az illetékes állam kapcsolattartó szervezetén keresztül értesíti a kérelmezőt a határozatáról; e határozat másolatát azon tagállam kapcsolattartó szervezetének küldi, amely területén a kérelmező lakik.

41. cikk

Különleges alkalmazási intézkedések

Az alaprendelet III. címe 2. fejezetének a természetbeni ellátásokról szóló rendelkezéseit nem kell alkalmazni azon személyekre, akiknek a természetbeni ellátásra kizárólag a végrehajtási rendelet II. mellékletében említett tagállamok tisztviselőire alkalmazandó különleges rendszer értelmében van joguk.

III. fejezet

Haláleseti juttatások

42. cikk

Haláleseti juttatás iránti kérelem

Az alaprendelet 42. és 43. cikkének alkalmazása céljából a haláleseti juttatás iránti kérelmet a kérelmező lakóhelye szerinti intézménynek kell küldeni.

IV. fejezet

Rokkantsági ellátások, valamint öregségi és túlélő hozzátartozói nyugdíjak

43. cikk

Az ellátás kiszámítása

(1) Az ellátás elméleti és tényleges összegének az alaprendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelő kiszámítására a végrehajtási rendelet 12. cikkének (3), (4), (5) és (6) bekezdésében előírt szabályokat kell alkalmazni.

(2) Amennyiben az önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítási időszakokat a végrehajtási rendelet rendelet 12. cikkének (3) bekezdése értelmében nem vették figyelembe, azon tagállam intézménye, amelynek jogszabályai alapján ezen időszakokat megszerezték, kiszámítja az általa alkalmazandó jogszabályok alapján az ezen időszakoknak megfelelő összegeket. Az ellátás tényleges, az alaprendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján számított összegét növelik az önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítási időszakoknak megfelelő összeggel.

(3) Minden tagállam intézménye az általa alkalmazott jog alapján kiszámítja az önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítási időszakoknak megfelelő, azok után járó összeget, amely az alaprendelet 53. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében nem tartozik egy másik tagállam megszüntetési, csökkentési vagy felfüggesztési záradékainak hatálya alá.

Ha az illetékes intézmény által alkalmazott jogszabályok nem teszik lehetővé ezen összeg közvetlen meghatározását amiatt, hogy ezen jogszabályok a biztosítási időszakokhoz különböző értékeket rendelnek, elvi összeg állapítható meg. Az igazgatási bizottság meghatározza az elvi összeg megállapításának módját.

▌

44. cikk

A gyermekneveléssel töltött idõszakok figyelembevétele

(1) E cikk alkalmazásában a "gyermekneveléssel töltött idõszak": bármely olyan idõszak, amelyet valamely tagállam nyugellátásra vonatkozó jogszabályai jogosultsági idõként ismernek el, vagy amely kimondottan gyermeknevelés okán nyugdíjkiegészítést biztosít, függetlenül ezen idõszakok elismerésének módszerétõl, illetve attól, hogy ezen idõszakok a gyermek nevelésének idején halmozódnak-e fel, vagy azok elismerésére visszamenõlegesen kerül sor.

(2) Ha az alaprendelet II. címe értelmében illetékes tagállam jogszabályai szerint a gyermeknevelési idõszakokat nem veszik számításba, annak a tagállamnak az intézménye, amelynek jogszabályait a II. cím értelmében az érintett személyre alkalmazni kellett, mivel az munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységet abban az idõpontban, amikor e jogszabály értelmében a gyermeknevelési idõszak beszámítása az érintett gyermek tekintetében megkezdõdött, továbbra is felelõs lesz e gyermeknevelési idõszaknak a saját jogszabályai szerinti gyermeknevelési idõszakként való figyelembevételéért, úgy, mintha a gyermeknevelésre saját területén került volna sor.

(3) A (2) bekezdésben foglalt kötelezettség nem alkalmazandó, ha az érintett személy a munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenysége okán valamely tagállam jogszabályainak hatálya alá esik vagy kerül.

45. cikk

Ellátások iránti kérelem

A) Az ellátások iránti kérelem benyújtása az alaprendelet 44. cikke (2) bekezdésének értelmében

(1) Ahhoz, hogy az alaprendelet 44. cikkének (2) bekezdése szerinti "A" típusú jogszabályok szerint ellátásban részesüljön, a kérelmezőnek vagy azon tagállam intézményéhez kell kérelmet benyújtania, amelynek jogszabályai a rokkantsággal vagy e rokkantság súlyosbodásával járó munkaképtelenség bekövetkeztekor vonatkoztak rá, vagy a lakóhely szerinti intézményhez, amely majd továbbítja a kérelmet az előbbi intézményhez.

(2) Ha a pénzbeni betegbiztosítási ellátásokat megadták, ezen ellátások megadása időszakának lejártát adott esetben úgy kell tekinteni, mint az ellátás iránti kérelem benyújtásának időpontját.

(3) Az alaprendelet 47. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő esetben az az intézmény, amelyhez az érdekelt a legutóbb csatlakozott, értesíti az ellátásokat kezdetben nyújtó intézményt az általa alkalmazott jogszabályok értelmében nyújtott ellátások összegéről és hatályáról. Ezen időponttól számítva a rokkantság súlyosbodása előtt járó ellátásokat meg kell szüntetni, vagy az alaprendelet 47. cikke (2) bekezdésében szereplő kiegészítés erejéig csökkenteni kell.

B) Más ellátás iránti kérelmek benyújtása

(4) Az (1) bekezdésben említettektől eltérő helyzetekben, a kérelmező a lakóhelye szerinti intézményhez vagy azon tagállam intézményéhez nyújt be kérelmet, amelynek jogszabályai hatálya alá a legutóbb tartozott. Amennyiben az érintett személy soha nem tartozott az említett, lakóhely szerinti intézmény által alkalmazott jogszabályok hatálya alá, ezen intézmény továbbítja a kérelmet azon tagállam intézményéhez, amelynek jogszabályai hatálya alá az érintett személy a legutóbb tartozott.

(5) A kérelem benyújtásának időpontja minden érintett intézmény tekintetében érvényes.

(6) Az (5) bekezdéstől eltérve, ha a kérelemben a kérelmező a kifejezett felhívás ellenére nem tüntetett fel minden, a más tagállam jogszabályai alapján megszerzett biztosítási vagy helyben lakási időszakot, azt az időpontot kell a kérelemnek a szóban forgó jogot alkalmazó intézményhez való benyújtása időpontjának tekinteni, amikor a kérelmező az eredeti kérelmét kiegészíti, vagy új kérelmet nyújt be a hiányzó időszakok tekintetében, e jog kedvezőbb rendelkezéseire is figyelemmel.

▌

46. cikk

A kérelmező által a kérelemhez csatolandó dokumentumok és adatok

(1) A kérelmező a kérelmet a végrehajtási rendelet 45. cikke (1) és (4) bekezdésében említett intézmény által alkalmazott jogszabályok rendelkezéseivel összhangban nyújtja be, és csatolja hozzá az e jogszabályok által előírt igazoló okmányokat. Különösen, a kérelmező benyújt minden olyan lényeges, rendelkezésre álló információt és igazoló okmányt, amely olyan biztosítási (intézmények, azonosítószámok), munkavállalási (munkaadók) vagy önálló vállalkozási (a tevékenység jellege és helye) és tartózkodási (lakcímek) időszakokra vonatkozik, amely időszakok más jogszabályok szerint is megszerezhetők voltak, továbbá a kérelmező feltünteti ezen időszakok hosszát.

(2) Ha az alaprendelet 50. cikke (1) bekezdésének megfelelően a kérelmező az egy vagy több tagállam jogszabályai szerinti öregségi ellátások megadásának elhalasztását kéri, kérelmében meg kell jelölnie ezt a tényt, valamint azt, hogy mely állam joga alapján kéri az elhalasztást. Annak érdekében, hogy a kérelmező élhessen e jogával, az érintett intézmények kérésre tájékoztatást nyújtanak számára a rendelkezésükre álló valamennyi információról, hogy lehetővé tegyék számára az általa kért ellátások egyidejű vagy egymást követő megállapítása következményeinek megismerését.

(3) Ha a kérelmező visszavonja az ellátások iránti kérelmét ‐ amennyiben erre valamely tagállam joga szerint lehetőség van ‐, az nem fog az ellátások iránti kérelmek egyidejű visszavonásának minősülni más tagállamok intézményeinél.

47. cikk

A kérelmeknek az intézmények által történő megvizsgálása

A) A vizsgáló intézmény

(1) Az intézmény, amelyhez a végrehajtási rendelet 45. cikke (1) vagy (4) bekezdésének megfelelően benyújtják vagy továbbítják a kérelmet, a továbbiakban: kapcsolattartó intézmény. A lakóhely szerinti intézményre nem lehet kapcsolattartó intézményként hivatkozni, amennyiben az érintett személy soha nem tartozott az ezen intézmény által alkalmazott jogszabályok hatálya alá.

Az általa alkalmazott jogszabályok szerinti ellátás iránti kérelem megvizsgálása mellett a kapcsolattartó intézmény előmozdítja az adatcserét és a kérelem érintett intézmények általi megvizsgálásához szükséges határozatokról és műveletekről folyó kommunikációt, továbbá a kérelmező számára ‐ annak kérésére ‐ a vizsgálat közösségi aspektusaira vonatkozó bármely lényeges információt megadja, és tájékoztatja a kérelmezőt a vizsgálat előrehaladásáról.

B) Az alaprendelet 44. cikke alkalmazásában az ellátási kérelmek vizsgálata

(2) Az alaprendelet 44. cikkének (3) bekezdésében szereplő esetben a vizsgáló intézmény az érdekelt összes adatát továbbítja annak az intézménynek, amelyhez az korábban csatlakozott, amely intézmény maga is megvizsgálja az ügyiratot.

(3) A 48-52. cikket nem kell alkalmazni az alaprendelet 44. cikkében szereplő kérelmek vizsgálatára.

C) Más ellátás iránti kérelmek vizsgálat

(4) A (2) bekezdésben említettektől eltérő helyzetekben a kapcsolattartó intézmény késedelem nélkül megküldi az ellátás iránti kérelmeket, a rendelkezésére álló valamennyi okmányt, és adott esetben a kérelmező által benyújtott vonatkozó okmányokat valamennyi kérdéses intézménynek, hogy így azok egyidejűleg kezdhessék meg a kérelem megvizsgálását. A kapcsolattartó intézmény értesíti a többi intézményt az e jogszabályok hatálya alá tartozó biztosítási vagy tartózkodási időszakokról. Továbbá jelzi, hogy mely okmányok benyújtására kerül sor későbbi időpontban, és a kérelmet a lehető leghamarabb kiegészíti.

(5) Ezen érintett intézmények mindegyike a lehető leghamarabb értesíti a kapcsolattartó intézményt és valamennyi egyéb érintett intézményt az általa alkalmazott jogszabályok hatálya alá tartozó biztosítási vagy tartózkodási időszakokról.

(6) A szóban forgó intézmények mindegyike az alaprendelet 52. cikke alapján kiszámítja az ellátások összegét, és döntéséről, az ellátások összegéről, valamint bármely, az alaprendelet 53–55. cikke alkalmazásában előírt információról értesíti a kapcsolattartó intézményt és az egyéb érintett intézményeket.

(7) Amennyiben egy intézmény az e cikk (4) és (5) bekezdésében említett információk alapján megállapítja, hogy az alaprendelet 46. cikkének (2) bekezdése, vagy 57. cikkének (2) vagy (3) bekezdése alkalmazandó, értesíti a kapcsolattartó intézményt és az egyéb érintett intézményeket.

▌

48. cikk

A határozatnak a kérelmezővel történő közlése

(1) Minden intézmény ▌ értesíti a kérelmezőt a vonatkozó jogszabályokkal összhangban hozott határozatáról. Minden határozatban szerepelnek az alkalmazható fellebbezési lehetőségek és határidők. Miután a kapcsolattartó intézmény az egyes intézmények által hozott valamennyi határozatról megkapta az értesítést, ezen határozatokról összefoglalót küld a kérelmezőnek és a többi érintett intézménynek. Az összefoglaló mintáját az igazgatási bizottság készíti el. Az összefoglalót vagy az intézmény nyelvén kell a kérelmezőnek megküldeni, vagy ‐ a kérelmező kérésére ‐ az általa választott, a Szerződés 290. cikkével összhangban a közösségi intézmények hivatalos nyelveként elismert valamely nyelven.

(2) Ha a kérelmező az összefoglaló kézhezvételét követően úgy véli, hogy a két vagy több intézmény határozata közötti kölcsönhatás esetleg sértheti a jogait, a kérelmezőnek jogában áll a határozatok érintett intézmények általi felülvizsgálatát kérni az adott nemzeti jogszabályokban meghatározott határidőn belül. A rendelkezésre álló időt az összefoglaló kézhezvételének időpontjától kell számítani. A kérelmezőt a felülvizsgálat eredményéről írásban kell tájékoztatni.

49. cikk

A rokkantság mértékének megállapítása

(1) Abban az esetben, ha az alaprendelet 46. cikkének (3) bekezdésében szereplő rendelkezéseket kell alkalmazni, kizárólag a vizsgáló intézmény jogosult határozatot hozni a kérelmező rokkantságának tárgyában. A vizsgáló intézmény akkor hozza meg ezt a határozatot, amint abban a helyzetben van, hogy az általa alkalmazott jogszabályokban megállapított jog megnyílásának feltételei teljesülnek, figyelembe véve adott esetben az alaprendelet 6. és 51. cikkének rendelkezéseit. Az intézmény haladéktalanul közli e határozatot a többi szóban forgó intézménnyel.

Ha a jog megnyílásának feltételei – az általa alkalmazott jogszabályokban a rokkantsági fok vonatkozásában meghatározott feltételektől eltérő feltételek – nem teljesülnek az alaprendelet 6. és 51. cikke rendelkezéseinek figyelembevételével, a vizsgáló intézmény erről azonnal értesíti azon tagállam illetékes intézményét, amely jogszabályainak hatálya alá a kérelmező a legutóbb tartozott. Ez utóbbi intézmény jogosult a kérelmező rokkantsági fokára vonatkozó határozat meghozatalára, ha az általa alkalmazott jogszabályban megállapított jog megnyílásának feltételei teljesülnek; a határozatról haladéktalanul értesíti a többi szóban forgó intézményt.

(2) Mindazonáltal egy tagállami intézmény figyelembe veszi az orvosi dokumentumokat és jelentéseket, valamint a többi tagállam intézményei által összegyűjtött igazgatási jellegű tájékoztatásokat, mintha azokat a saját tagállamában állították volna ki.

(3) Abban az esetben, ha az alaprendelet 46. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit nem lehet alkalmazni a rokkantsági fok meghatározása tekintetében, minden intézménynek lehetősége van ‐ az általa alkalmazott jogtól függően ‐ a kérelmező megvizsgálására az általa választott orvossal vagy más szakértővel.

▌

50. cikk

Ideiglenes előlegek és az ellátásokra nyújtott előlegek

(1) A végrehajtási rendelet 7. cikke ellenére bármely intézmény, amely az ellátások iránti kérelem vizsgálatának folyamán megállapítja, hogy az általa alkalmazott jogszabályok címén a kérelmező független ellátásra jogosult, az alaprendelet 52. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően azonnal folyósítja ezen ellátást. Ezt a kifizetést ideiglenesnek kell tekinteni, ha a kérelem vizsgálata eljárásának eredménye érintheti a megadott összeget.

(2) Ha ideiglenesen egyetlen ellátás sem folyósítható a kérelmezőnek az (1) bekezdés értelmében, de a kapott információkból következik, hogy az alaprendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében egy jog nyitva áll, a vizsgáló intézmény beszedhető előleget folyósít számára, amely összege a lehető legközelebb áll ahhoz, amelyet az alaprendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében valószínűleg megállapítanak.

(3) Az (1) vagy a (2) bekezdés szerint ideiglenes ellátások vagy előleg folyósítására kötelezett valamennyi intézmény erről haladéktalanul értesíti a kérelmezőt, kifejezetten felhívva a figyelmét a meghozott intézkedés ideiglenes jellegére, és az általa alkalmazott jogszabályok szerinti fellebbezési jogokra.

51. cikk

Az ellátások újbóli kiszámítása

(1) Az alaprendelet 48. cikke (3) és (4) bekezdésének, 50. cikke (4) bekezdésének, és 59. cikke (1) bekezdésének értelmében az ellátások újbóli kiszámítása esetében a végrehajtási rendelet 50. cikkét kell megfelelően alkalmazni.

(2) Az ellátás újbóli kiszámítása, megszüntetése vagy felfüggesztése esetében a határozatot meghozó intézmény késedelem nélkül értesíti az érdekeltet a végrehajtási rendelet 3. cikke (4)-(7) bekezdésében meghatározott eljárás szerint, és értesít minden intézményt, amelyek tekintetében az érdekeltnek jogai állnak fenn.

52. cikk

A nyugdíj kiszámításának felgyorsítására irányuló intézkedések

(1) A kérelmek és az ellátási jogosultságok kifizetése vizsgálatának megkönnyítése és felgyorsítása érdekében az intézmény, amelynek joghatósága alá valamely személy tartozott:

	a)	a többi tagállam intézményeivel kicseréli vagy azok rendelkezésére bocsátja azon adatokat, amelyek egy alkalmazandó nemzeti jog hatálya alól egy másik nemzeti jog hatálya alá átkerülő személy azonosításához szükségesek, és az intézmények együtt biztosítják az azonosító adatok megőrzését és megfelelőségét, vagy ennek hiányában az érintett személyek számára biztosítják az azonosító adataikhoz való közvetlen hozzáférés eszközeit;
	b)	a nyugdíjjogosultság kezdetének alsó korhatára vagy egy meghatározott kor előtt az érintett személlyel és az egyéb tagállamok intézményeivel kicseréli vagy azok rendelkezésére bocsátja azon információkat, amelyek az olyan személyek nyugdíjjogosultságaira vonatkoznak, akik egy alkalmazandó jog hatálya alól egy másik jog hatálya alá kerültek át, vagy ennek hiányában tájékoztatják e személyeket a jövőbeni ellátási jogosultságaik megismeréséhez szükséges eszközökről vagy biztosítják számukra azokat.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása tekintetében az igazgatási bizottság meghatározza a kicserélendő vagy rendelkezésre bocsátandó információ elemeit, és megállapítja a megfelelő eljárásokat és mechanizmusokat, figyelembe véve a nemzeti nyugdíjrendszerek sajátosságait, azok adminisztratív és technikai felépítését, valamint a rendelkezésükre álló technológiai eszközöket. Az igazgatási bizottság a meghozott intézkedések és azok alkalmazása nyomon követésének megszervezése által gondoskodik ezen nyugdíjrendszerek végrehajtásáról.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazása tekintetében az első tagállamban, ahol valamely személynek személyi azonosítószámot (PIN) adtak szociális biztonsági igazgatási célból, az intézmény számára biztosítani kell a fent említett információkat.

▌

53. cikk

Koordinálási intézkedések egy tagállamban

(1) Az alaprendelet 51. cikkének sérelme nélkül, ha a nemzeti jogszabályok tartalmaznak szabályokat a felelős intézmény vagy az alkalmazandó rendszer meghatározására, vagy valamely különleges rendszer tekintetében a biztosítási időszakok megállapítására vonatkozóan, kizárólag az e tagállam jogszabályainak hatálya alatt megszerzett időszakok figyelembevételekor e szabályokat kell alkalmazni.

(2) Ha a nemzeti jogszabályok tartalmaznak a tisztviselőkre vonatkozó különleges rendszerek és a bérből és fizetésből élő munkavállalók általános rendszere közötti koordinációra vonatkozó szabályokat, azokat az alaprendelet és a végrehajtási rendelet rendelkezései nem érintik.

V. fejezet

Munkanélküli ellátások

54. cikk

Az időszakok összesítése és az ellátások kiszámítása

(1) A végrehajtási rendelet 12. cikkének (1) bekezdését az alaprendelet 61. cikkére értelemszerűen kell alkalmazni. Az érintett személy – az érintett intézmények alapkötelezettségeinek sérelme nélkül – benyújthat az illetékes intézménynek olyan dokumentumot, amelyet azon tagállam intézménye állított ki, amely jogszabályainak hatálya alá az adott személy legutóbbi munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenysége tekintetében tartozott, és amely megjelöli az ezen joghatóság alatt teljesített időszakokat.

(2) Az alaprendelet 62. cikke (3) bekezdésének alkalmazása céljából azon tagállam illetékes intézménye, amely hatálya alá az érintett személy a legutóbbi fizetett vagy önálló tevékenység végzése alatt tartozott, közöl a lakóhely szerinti intézménnyel – annak kérésére – minden, a munkanélküli ellátások kiszámításához szükséges adatot, különösen a fizetés vagy a szakmai jövedelem összegét.

▌

(3) Az alaprendelet 62. cikkének alkalmazása céljából, és az említett rendelet 63. cikke ellenére egy tagállam illetékes intézménye, amely jogszabályai meghatározzák, hogy az ellátások kiszámítása a családtagok száma szerint változik, az érdekelt másik tagállamban lakó családtagjait is számításba veszi, mintha azok az illetékes tagállamban laknának. Ezt a rendelkezést nem alkalmazzák, ha a családtagok lakóhelye szerinti tagállamban egy másik személynek van joga munkanélküli ellátásokra, amely számításához e családtagokat figyelembe vették.

55. cikk

Egy másik tagállamba távozó munkavállaló ellátásokhoz való joga fenntartásának feltételei és korlátai

(1) Az alaprendelet 64. cikke rendelkezéseiből történő részesülés céljából az a munkanélküli, aki egy másik tagállamba távozik, indulása előtt értesíti az illetékes intézményt és igazoló dokumentumot kér arról, hogy az alaprendelet 64. cikke (1) bekezdésének b) pontjában megállapított feltételek szerint továbbra is joga van az ellátásokra.

Ez az intézmény tájékoztatja őt a kötelezettségeiről, és elküldi neki az említett dokumentumot, amely tartalmazza különösen:
	a)	az az időpont, amikortól a munkanélküli nem állt az illetékes állam foglalkoztatási szolgálatainak rendelkezésére;
	b)	az alaprendelet 64. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően az arra megadott határidő, hogy munkakeresőként regisztráltassa magát azon tagállamban, ahová a munkanélküli távozott;
	c)	az a maximális időtartam, amíg az ellátásokhoz való jog megőrizhető az alaprendelet 64. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően;
	d)	az ellátáshoz való jog módosítására alkalmas tények.

(2) A munkanélküli az alaprendelet 64. cikke (1) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek megfelelően munkakeresőként regisztráltatja magát azon tagállam foglalkoztatási szolgálatainál, ahová távozott, és átadja e tagállam intézményének az (1) bekezdésben szereplő dokumentumot. Ennek hiányában annak a helynek az intézménye, ahová a munkanélküli távozott, az illetékes intézményhez fordul a szükséges információk megszerzéséért.

(3) Azon tagállam foglalkoztatási szolgálatai, ahová a munkanélküli munkakeresés céljából távozott, tájékoztatja a munkanélkülit a kötelezettségeiről.

(4) Azon hely szerinti intézmény, ahová a munkanélküli távozott, azonnal megküld az illetékes intézménynek a munkanélkülinek a foglalkoztatási szolgálatoknál történt regisztrációjának időpontját, és annak új címét tartalmazó dokumentumot.

Ha azon időszakban, amely alatt a munkanélkülinek joga van az ellátások fenntartására bármilyen olyan körülmény lép fel, amely befolyásolhatja az ellátásokra való jogosultságát, annak a helynek az intézménye, ahová a munkanélküli távozott, haladéktalanul megküldi az illetékes intézmény és az érintett személy számára a vonatkozó információkat tartalmazó dokumentumot.

Az illetékes intézmény kérésére annak a helynek az intézménye, ahová a munkanélküli távozott, havonta tájékoztatást ad a munkanélküli helyzetének nyomon követésére vonatkozó információkat, különösen ha az folyamatosan szerepel a foglalkoztatási szolgálatoknál, és ha igazodik a szervezett ellenőrzések eljárásaihoz.

(5) Azon hely szerinti intézmény, ahová a munkanélküli távozott, úgy végzi el vagy végezteti el az ellenőrzést, mintha az általa alkalmazott jog értelmében ellátásokban részesülő munkanélküliről lenne szó. Azonnal értesíti az illetékes intézményt minden, az (1) bekezdés d) pontjában szereplő tény bekövetkeztéről.

(6) Két vagy több tagállam illetékes hatósága vagy intézménye egymás között meghatározhatja azon intézkedéseket, amelyek célja az alaprendelet 64. cikke értelmében e tagállamok valamelyikébe távozó munkanélküliek munkakeresésének elősegítése.

56. cikk

Az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban lakó munkanélküli

(1) Amennyiben a munkanélküli az alaprendelet 65. cikke (2) bekezdésének megfelelően úgy határoz, hogy munkakeresőként regisztráltatja magát a lakóhelye szerinti tagállamban és abban a tagállamban is, ahol utoljára fizetett munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenykedett, arról elsőként értesíti a lakóhelye szerinti intézményt és foglalkoztatási szolgálatokat.

Azon tagállam foglalkoztatási szolgálatainak kérésére, ahol utoljára fizetett munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenykedett, a lakóhelye szerinti tagállam foglalkoztatási szolgálatai átküldik a munkanélküli regisztrációjára és munkakeresésére vonatkozó információkat.

(2) Ha az érintett tagállamban hatályos jogszabályok a munkanélküli által végrehajtandó bizonyos kötelezettségekhez, és/vagy munkakeresési tevékenységek teljesítéséhez kötöttek, a munkanélküli személyre a lakóhely szerinti tagállamban háruló kötelezettségek és/vagy munkakeresési tevékenységek élveznek elsőbbséget.

A lakóhely szerinti tagállamban nyújtott ellátásokat nem befolyásolja, ha a munkanélküli abban a tagállamban, ahol legutóbbi tevékenységét végezte, nem teljesíti mindezeket a kötelezettségeket, illetve munkakereső tevékenységeket.

(3) Az alaprendelet 65. cikke (5) bekezdése b) pontjának alkalmazása céljából azon tagállam intézménye, amely jogszabályainak hatálya alá a munkavállaló a legutóbb tartozott, jelzi a lakóhely szerinti intézménynek – annak kérésére – hogy a munkavállaló jogosult-e ellátásokra az alaprendelet 64. cikke értelmében.

VI. fejezet

Családi ellátások

57. cikk

Elsőbbségi szabályok kumuláció esetén

Az alaprendelet 68. cikke (1) bekezdése b) pontja i. és ii. alpontjának alkalmazása céljából, amennyiben a gyermekek lakóhelye nem teszi lehetővé elsőbbségi sorrend megállapítását, minden érintett tagállam kiszámítja az ellátások összegét, beleszámítva a nem a területén lakó gyermekeket is. A 68. cikk (1) bekezdése b) pontja i. alpontjának alkalmazása esetén azon tagállam illetékes intézménye, amely a legmagasabb összegű ellátást állapítja meg, megadja ezen összeg egészét. A másik tagállam illetékes intézménye megtéríti számára az említett összeg felét, az ezen utóbbi tagállam jogszabályai által megállapított összeg erejéig.

58. cikk

Az ▌ alkalmazandó jogszabályok, illetve a családi ellátások nyújtására vonatkozó illetékesség változása esetén alkalmazandó szabályok

(1) Ha a tagállamok között a családi ellátások nyújtására alkalmazandó jog, illetve az azzal kapcsolatos illetékesség egy ▌ naptári hónapon belül megváltozik, a családi ellátások folyósításának e tagállamok jogszabályai szerinti esedékességétől függetlenül az adott hónap végéig azon intézmény folytatja ezen ellátások folyósítását, amely azokat a családi ellátásokat biztosító jog alkalmazásában a hónap elején folyósította.

(2) Az említett intézmény értesíti a másik érintett tagállam vagy tagállamok intézményét azon esedékességről, amikor a szóban forgó családi ellátások folyósítását befejezi. Az ellátások másik tagállam vagy tagállamok által történő folyósítása e dátumtól veszi kezdetét.

59. cikk

Az alaprendelet 67. és 68. cikkének alkalmazására irányuló eljárás

(1) A családi ellátások megadása iránti kérelmet az illetékes intézményhez kell címezni. Az alaprendelet 67. és a 68. cikke alkalmazásának céljából az egész család helyzetét úgy kell figyelembe venni, mintha valamennyi érintett személy az érintett tagállam joghatósága alá tartozna és ott tartózkodna, különösen az ilyen ellátások igénylésére való jogosultság szempontjából. Amikor az ellátások igénylésére jogosult személy nem él e jogával, a másik szülő vagy annak tekintett személy, vagy a gyermek, illetve gyermekek gyámjának tekintett személy vagy intézmény által benyújtott, családi ellátásokra vonatkozó kérelmet figyelembe kell vennie azon tagállam illetékes intézményének, amelynek a joga alkalmazandó.

(2) Az (1) bekezdésnek megfelelően a megkeresett intézmény a kérelmező által nyújtott részletes információk alapján megvizsgálja a kérelmet, ▌ figyelembe véve a kérelmező családi helyzetét jellemző ténybeli és jogi elemek összességét.

Ha az intézmény úgy határoz, hogy az alaprendelet 68. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban az elsőbbségi jog alapján saját joga alkalmazandó, az általa alkalmazott jogszabályoknak megfelelően kell nyújtania a családi ellátásokat.

Ha az intézmény úgy látja, hogy az alaprendelet 68. cikke (2) bekezdésével összhangban egy másik tagállam jogszabályainak értelmében lehetőség van különbözeti kiegészítésre való jogosultságra, a kérelmet ugyanezen intézmény haladéktalanul továbbítja a másik tagállam illetékes intézményéhez, és erről tájékoztatja az érintett személyt; értesíti továbbá a másik tagállam intézményét a kérelemről hozott határozatáról, valamint a folyósított családi ellátások összegéről.

(3) Ha a kérelemmel megkeresett intézmény úgy határoz, hogy jogszabályai alkalmazhatóak, de nem az alaprendelet 68. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti elsőbbség alapján, haladéktalanul ideiglenes határozatot hoz az alkalmazandó elsőbbségi szabályokról, és a kérelmet az alaprendelet 68. cikke (3) bekezdésének megfelelően továbbítja a másik tagállam intézményéhez, értesítve erről a kérelmezőt is. Ezen intézmény rendelkezésére két hónap áll az ideiglenes határozattal kapcsolatos állásfoglalására.

Ha a kérelem beérkezésétől számított két hónapon belül nem foglal állást az az intézmény, amelyhez a kérelmet továbbították, a fent említett ideiglenes határozatot kell alkalmazni, és ez az intézmény folyósítja a jogszabályaiban előírt ellátásokat, valamint tájékoztatja a megkeresett intézményt a folyósított ellátások összegéről.

(4) Ha az érintett intézmények véleménye eltér arra vonatkozóan, hogy elsőbbséggel melyik jog alkalmazandó, a végrehajtási rendelet 6. cikkének (2)–(5) bekezdését kell alkalmazni. E célból a 6. cikk (2) bekezdésében említett lakóhely szerinti intézmény a gyermek, illetve gyermekek lakóhelye szerinti intézmény.

(5) Az az intézmény, amely ideiglenesen olyan összeget folyósított, amely meghaladja azt, amely végül őt terhelte, az elsőbbségi intézményhez fordul a többlet megtérítéséért, a 71. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően.

60. cikk

Az alaprendelet 69. cikkének alkalmazására irányuló eljárás

Az alaprendelet 69. cikkének alkalmazása céljából az igazgatási bizottság összeállítja ugyanezen cikk hatálya alá tartozó, árvák részére folyósított kiegészítő vagy különleges családi ellátások jegyzékét. Ha az elsőbbségi illetékességgel bíró intézmény számára nincs rendelkezés arról, hogy az elsőbbségi jog alapján köteles ilyen, árvák részére folyósított kiegészítő vagy különleges családi ellátásokat nyújtani, valamennyi vonatkozó dokumentummal és információval együtt haladéktalanul továbbít minden családi ellátás iránti kérelmet azon tagállam intézményének, amely jogának hatálya alá az érintett személy a leghosszabb ideig tartozott, és amely biztosít ilyen, árvák részére folyósított kiegészítő vagy különleges családi ellátásokat. Adott esetben helyénvaló visszanyúlni ugyanilyen körülmények között azon tagállam intézményéig, amely jogszabályainak hatálya alatt az érdekelt a legrövidebb biztosítási vagy helyben lakási időszakát szerezte meg.

IV. cím

pénzügyi rendelkezések

I. fejezet

Az ellátások megtérítése az alaprendelet 35. cikkének (1) bekezdése, és 41. cikke végrehajtására

1. rész

Az ellátások megtérítése a valós kiadások alapján

61. cikk

Elvek

(1) Az alaprendelet 35. cikke (1) bekezdésének és 41. cikkének alkalmazása céljából a nyújtott természetbeni ellátások tényleges összegét az illetékes intézmény megtéríti a szolgáltató intézménynek – ahogyan az ez utóbbi intézmény nyilvántartásából kiderül – kivéve a végrehajtási rendelet 62. cikkének alkalmazása esetén.

▌

(2) Ha az (1) bekezdésben szereplő ellátások tényleges összege egészben vagy részben nem következik az azt szolgáltató intézmény nyilvántartásából, a megtérítendő összeget a rendelkezésre álló adatok alapján a megfelelő hivatkozásokból megállapított átalány alapján határozzák meg. Az igazgatási bizottság értékeli az átalány számításának alapját, és abból állapítja meg az összeget.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott ellátásokat nyújtó intézmény által alkalmazott jogszabályok hatálya alá tartozó biztosítottakra alkalmazandónál magasabb díjak nem vehetők figyelembe a megtérítésnél.

▌

2. rész

Az ellátások megtérítése átalány alapján

62. cikk

Az érintett tagállamok azonosítása

(1) Az alaprendelet 35. cikkének (2) bekezdésében említett azon tagállamok, amelyek jogi vagy közigazgatási szerkezete nem teszi megfelelővé a tényleges költségek alapján történő megtérítést, a végrehajtási rendelet rendelet III. mellékletében szerepelnek.

▌

(2) A végrehajtási rendelet III. mellékletében említett tagállamok esetében az alaprendelet 17. cikke alapján a biztosítottétól eltérő tagállamban lakó családtagoknak, valamint az alaprendelet 22. cikke, 24. cikkének (1) bekezdése, 25. és 26. cikke alapján a nyugdíjjogosultaknak és azok családtagjainak nyújtott természetbeni ellátások összegét az illetékes intézmények térítik meg az említett ellátásokat nyújtó intézményeknek a minden naptári évben megállapított átalány alapján. Ezen átalány összegének a lehető legközelebb kell állnia a tényleges kiadásokhoz.

63. cikk

A havi rögzített összegek és a teljes rögzített összeg kiszámításának módszere

(1) Minden hitelező tagállam esetében a naptári évre szóló egy főre eső havi rögzített összeg (Fi) meghatározása úgy történik, hogy a korcsoportok (i) szerint bontott, a személyenkénti átlagos éves költséget (Yi) elosztják 12-vel, és a kapott eredményt az alábbi képletnek megfelelően (X-szel) csökkentik:

Fi = Yi*1/12*(1-X)

E képletben a szimbólumok jelentése a következő:
	–	az index (i = 1, 2 és 3) a rögzített összegek kiszámítására alkalmazott három korcsoportot jelzi:
	i = 1 : 20 évnél fiatalabb személyek
	i = 2 : 20 és 64 év közötti személyek
	i = 3 : 65 éves és annál idősebb személyek.
	▌

– Yi a (2) bekezdésben meghatározott, az i korcsoportba tartozó személyek átlagos éves költsége.

	–	az X együttható (0,20 vagy 0,15) a (3) bekezdésben meghatározott csökkentést mutatja.
	▌

(2) A személyenkénti éves átlagos költség (Yi) az i korcsoportban a jogszabályainak hatálya alá tartozó, és a területén lakó érintett korcsoport minden tagjának a hitelező tagállam által nyújtott természetbeni ellátások összességére vonatkozó éves költségei, elosztva az érintett naptári évben az adott korcsoportba tartozó személyek éves átlagával. A számításnak a végrehajtási rendelet 23. cikkében említett rendszerek keretében felmerülő kiadásokon kell alapulnia.

(3) A havi rögzített összeget érintő csökkentés általában 20 % (X = 0,20). Nyugdíjasok és családtagjaik esetében a csökkentés 15 % (X = 0,15), amennyiben az illetékes tagállam nem szerepel az alaprendelet IV. mellékletében található felsorolásban.

(4) Minden adós tagállam esetében az egy naptári évre vonatkozó teljes rögzített összeg az olyan módon kapott szorzatok összegével egyenlő, hogy az egyes i korcsoportokban az egy főre meghatározott havi rögzített összeget megszorozzák az adott korcsoportba tartozó érintett személyek által a hitelező tagállamban eltöltött teljes hónapok számával.

Az érintett személyek által a hitelező tagállamban eltöltött teljes hónapok száma valamely naptári év azon naptári hónapjainak száma, amelyek során az érintett személyek ‐ mivel lakóhelyük a hitelező tagállam területén volt ‐ e területen az adós tagállam költségére természetbeni ellátásokra voltak jogosultak. A hónapok számát a lakóhely szerinti intézmény által e célból az illetékes intézmény által megadott, az érdekeltek jogaira vonatkozó igazoló dokumentumok alapján vezetett jegyzék alapján határozzák meg.

(5) Az igazgatási bizottság legkésőbb ...(7) külön jelentést nyújt be e cikk alkalmazásáról, különös tekintettel a (3) bekezdésben említett csökkentésekre. E jelentés alapján az igazgatási bizottság olyan módosításokat tartalmazó javaslatot nyújthat be, amelyek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy a számított rögzített összegek a lehető legjobban megközelítsék a ténylegesen felmerült kiadásokat, és a (3) bekezdésben említett csökkentések ne eredményezzenek a tagállamok számára kiegyensúlyozatlan vagy kettős kifizetéseket.

▌

(6) Az igazgatási bizottság megállapítja az előző bekezdésekben szereplő rögzített összegek számítása elemeinek meghatározási módszereit és szabályait.

(7) Az (1) –(4) bekezdés ellenére a tagállamok (8) továbbra is alkalmazhatják az 574/72/EGK rendelet 94–95. cikkét a rögzített összeg kiszámítására, ha a (3) bekezdésben említett csökkentést alkalmazzák.

64. cikk

Az éves átlagos költségek közlése

A meghatározott évre vonatkozó, a különböző korcsoportokban a személyenkénti éves átlagos költség összegét legkésőbb a tárgyévet követő második év végéig jelenteni kell a könyvvizsgáló bizottságnak. Ha a költséget a fenti határidőn belül nem jelentik, az igazgatási bizottság által egy előző évre meghatározott, egy főre jutó éves átlagos költséget kell figyelembe venni.

Az éves átlagos költségeket az Európai Unió Hivatalos Lapjában teszik közzé.

3. rész

Közös rendelkezések

65. cikk

Az intézmények közötti megtérítési eljárás

(1) Az érintett tagállamok közötti visszatérítést a lehető legrövidebb időn belül rendezni kell. Valamennyi érintett intézmény köteles a követeléseket a cikkben említett határidőkön belül ‐ amint lehetősége nyílik rá ‐ megtéríteni. Valamely követelés vitatása nem lehet akadálya egyéb követelések megtérítésének.

(2) Az alaprendelet 35. és 41. cikkében meghatározott, a tagállamok intézményei közötti megtérítéseket a kapcsolattartó szervezeten keresztül hajtják végre. Külön kapcsolattartó szerv működhet az alaprendelet 35. és 41. cikke szerinti visszatérítések számára.

66. cikk

Benyújtási határidők és a követelések kifizetése

(1) A tényleges költségek alapján megállapított követeléseket azon naptári félév végétől számított tizenkét hónapon belül kell benyújtani az adós tagállam kapcsolattartó szervéhez, amelyben ezek a követelések a hitelező intézmény nyilvántartásában megjelentek.

(2) Egy naptári év tekintetében a rögzített összegekre vonatkozó követeléseket az azon hónapot követő hat hónapon belül kell benyújtani az adós tagállam kapcsolattartó szervéhez, amely során az érintett évre érvényes átlagos költségeket az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé tették. A végrehajtási rendelet 63. cikkének (4) bekezdése szerinti nyilvántartásokat a tárgyévet követő év végéig kell benyújtani.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett határidőn túl benyújtott követeléseket nem vesztik figyelembe.

(4) A követeléseket az adós intézmény azon hónap végétől számított hat hónapon belül téríti meg a hitelező tagállam – a végrehajtási rendelet 65. cikke szerinti – kapcsolattartó szerve számára, amelyben az érintett követeléseket az adós tagállam kapcsolattartó szervéhez benyújtották. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra a követelésekre, amelyeket az adós intézmény az említett időszakban elfogadható okból elutasított.

(5) A valamely követelésre vonatkozó esetleges vitát az azon hónap végét követő egy éven belül kell rendezni, amelyben a követelést benyújtották. ▌

(6) A könyvvizsgáló bizottság segítséget nyújt az elszámolások végleges lezárásához olyan esetekben, amikor az ügyet nem lehet az (5) bekezdésben megállapított határidőn belül rendezni, valamint ‐ valamely fél indokolt kérésére ‐ vitás kérdésekben véleményt nyilvánít, mégpedig azon hónapot követő hat hónapon belül, amelyben az ügyet hozzá utalták.

67. cikk

Késedelmi kamat és előleg

(1) A végrehajtási rendelet 66. cikke (4) bekezdésében megállapított tizennyolc hónapos időszak végétől a fennálló követelésekre a hitelező intézmény kamatot számíthat fel, kivéve, ha az adós intézmény az azon hónap végétől számított hat hónapon belül, amelyben a követelést benyújtották ‐ a végrehajtási rendelet 66. cikkének (1) vagy (2) bekezdése alapján benyújtott összkövetelés legalább 90%-ának megfelelő előleget fizetett. A követelésnek az előleg által nem fedezett részére vonatkozóan kamatot csak a végrehajtási rendelet 66. cikkének (5) bekezdésében említett harminchat hónapos időszak végétől lehet felszámítani.

(2) Ezt a kamatot az Európai Központi Bank által az elsődleges refinanszírozó műveleteire alkalmazott referencia-kamatláb alapján kell kiszámítani. Az alkalmazandó referencia-kamatláb a fizetés esedékessége hónapjának első napján hatályban lévő referencia-kamatláb.

(3) A kapcsolattartó szervek nem kötelesek az (1) bekezdés szerinti előleget elfogadni. Ha azonban egy kapcsolattartó szerv visszautasít egy ilyen ajánlatot, a hitelező intézmény a továbbiakban ‐ az (1) bekezdés második mondatában foglaltakon túlmenően ‐ nem jogosult késedelmi kamatot felszámítani a szóban forgó követeléssel kapcsolatban.

68. cikk

Az éves elszámolások megállapítása

(1) Az igazgatási bizottság az alaprendelet 72. cikke g) pontjának megfelelően a könyvvizsgáló bizottság jelentése alapján minden naptári évre megállapítja a követelések helyzetét. E célból a kapcsolattartó szervezetek értesítik a könyvvizsgáló bizottságot – az általa megállapított határidőn belül és szabályok szerint – egyrészről a benyújtott rendezett vagy vitatott követelések összegéről (hitelezői helyzet), másrészről a kapott rendezett vagy vitatott követelések összegéről (adósi helyzet).

(2) Az igazgatási bizottság elvégeztethet minden hasznos igazolást az (1) bekezdésben meghatározott követelések éves helyzetének megállapítására szolgáló statisztikai és számviteli adatok ellenőrzéséhez, különösen azért, hogy meggyőződjenek ezen adatok és az e címben megállapított szabályok megfeleléséről.

II. fejezet

A munkanélküli ellátások megtérítése az alaprendelet 65. cikke alkalmazásában

69. cikk

A munkanélküli ellátások megtérítése

Az alaprendelet 65. cikkének (8) bekezdésében meghatározott megállapodás hiányában a lakóhely szerinti intézmény az alaprendelet rendelet 65. cikkének (6) és (7) bekezdése értelmében a munkanélküli ellátások megtérítésére irányuló kérelmet eljuttatja azon tagállam intézményéhez, amely jogszabályainak hatálya alá a kedvezményezett a legutóbb tartozott. A kérelmet azon naptári félév végét követő hat hónapon belül kell megküldeni, amelyben a kérelem tárgyát képező munkanélküli ellátásból a legutolsó kifizetés megtörtént. A kérelem feltünteti az alaprendelet 65. cikkének (6) és (7) bekezdésében előírt három vagy öt hónapos időszakok alatt folyósított ellátások összegét, azon időszakot, amelyre ezeket az ellátásokat folyósították, valamint a munkanélküli azonosító adatait. A kérelmeket az érintett tagállamok összekötõ szervein keresztül kell benyújtani és kifizetni.

Nincs arra vonatkozó követelmény, hogy az első bekezdésben említett határidő után benyújtott kérelmeket figyelembe kell venni.

A végrehajtási rendelet 65. cikke (1) bekezdésének és 66. cikke (4) – (6) bekezdéseinek rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.

A végrehajtó rendelet 66. cikke (4) bekezdésében említett hat hónapos időtartam végétől a hitelező intézmény a ki nem fizetett követelések összegét kamattal terhelheti. A kamatokat a végrehajtó rendelet 67. cikke (2) bekezdésével összhangban kell kiszámítani.

Az alaprendelet 65. cikke (6) bekezdésének harmadik mondatában említett legnagyobb visszatéríthető összeg minden esetben azon ellátás összege, amelyre az érintett személy azon állam jogszabályai szerint lenne jogosult – amennyiben ezen tagállam foglalkoztatási szolgálatánál regisztráltatná magát – amelyek hatálya alá utoljára tartozott. Mindazonáltal a XY. mellékletben felsorolt tagállamok közötti kapcsolatokban valamely érintett tagállam – amely tagállam jogszabályainak hatálya alá az érintett személy utoljára tartozott – illetékes intézményei minden egyes konkrét esetben az e tagállam jogszabályai alapján az előző naptári évben nyújtott munkanélküli ellátások átlagos összege alapján határozza meg a legnagyobb összeget.

III. fejezet

A túl magasan megállapított ellátások behajtása, az ideiglenes folyósítások visszaszerzése, beszámítás, a beszedéssel kapcsolatos segítségnyújtás.

1. rész

Elvek

70. cikk

(1) Az alaprendelet 84. cikkének alkalmazása céljából, és az általa meghatározott kereten belül, amikor csak lehetséges, a követelések megtérítését elsősorban beszámítással végzik el úgy a hitelező intézmények (a továbbiakban: megkereső szervek) és az adós intézmények (a továbbiakban: megkeresett szervek), mint a biztosítottal szemben, a végrehajtási rendelet 71. és 72. cikkének megfelelően.

Amennyiben a követelés egészét vagy részét nem lehetett az első albekezdésben szereplő beszámítás útján megtéríteni, a kedvezményezettől járó összegeket a a végrehajtási rendelet 73-82. cikke alapján térítik meg.

(2) A kapcsolattartó szervezetet megkeresett szervnek tekintik a hozzá küldött kérelmek tekintetében.

2. rész

Beszámítás

71. cikk

A nem járó vagy túlzott mértékű pénzbeni ellátások

(1) Ha egy tagállam intézménye a kedvezményezettnek nagyobb összeget folyósított, mint amire az jogosult volt, ez az intézmény az általa alkalmazott jogszabályokban meghatározott feltételekkel és kereteken belül arra kéri a kedvezményezettnek ellátásokkal tartozó tagállamok intézményeit, hogy a kedvezményezettnek való tartozásaik összegéből tartsa vissza a többletként fizetett összeget. Ez utóbbi intézmény az általa alkalmazott jogszabályokban az ilyen beszámításra meghatározott feltételek és korlátok alapján úgy jár el a visszatartás során, mintha a saját maga által folyósított többletről lenne szó, és átutalja a visszatartott összeget a hitelező intézménynek.

(2) A 6. cikk keretén belül ║az alkalmazandó jogszabályok vagy az ellátások folyósításáért felelős intézmény meghatározása után legkésőbb két hónapon belül a pénzbeni ellátásokat ideiglenesen folyósító intézmény megállapítja azon összeg levonását, amellyel az illetékes intézmény neki tartozik. Amennyiben a kedvezményezett és/vagy az munkáltatója ideiglenesen fizetett járulékokat, azokat figyelembe veszik az említett összeg megállapítása során.

A kedvezményezettnek ellátásokkal tartozó illetékes intézmény visszatartja az ideiglenes fizetés címén járó összeget abból, amellyel ő tartozik az érdekeltnek. Az adós intézmény az általa alkalmazott jogszabályokban az ilyen beszámításra meghatározott feltételeket és korlátokat alkalmazza a visszatartás során, és haladéktalanul átutalja a visszatartott összeget a hitelező intézménynek.

(3) Amennyiben egy biztosított szociális támogatásban részesült egy tagállamban azon időszak alatt, amely folyamán egy másik tagállam joga alapján ellátásokra volt jogosult, a támogatást nyújtó szervezet – ha az említett személynek járó ellátásokra jogilag elfogadható jogorvoslati lehetőség áll rendelkezésére – kérheti az e személynek ellátásokkal tartozó más tagállam adós intézményétől, hogy tartsa vissza a támogatás címén kiadott összeget az annak folyósított összegekből.

Ezt a rendelkezést a megfelelően kell alkalmazni az olyan biztosított családtagjaira, amely szociális támogatásban részesült egy tagállamban azon időszak alatt, amely során egy másik tagállam joga alapján az érintett családtag miatt ellátásokra volt jogosult.

A hitelező intézmény továbbítja az adós intézménytől neki járó összeg levonását. Ez az általa alkalmazott jogszabályokban az ilyen beszámításra meghatározott feltételek és korlátok alapján jár el a visszatartás során, és haladéktalanul átutalja a visszatartott összeget a hitelező intézménynek.

(4) A (2) és a (3) bekezdésben szereplő esetekben az illetékes hatóság jegyzéket juttat el az érintett személy számára annak helyzetéről, amelyben feltünteti az általa alkalmazott jogszabályok tekintetében megmaradó tartozásokat vagy többletként utalt összegeket.

72. cikk

A nem járó vagy túlzott mértékű járulékok

A 6. cikk keretében a biztosítottnál és/vagy annak munkáltatójánál ideiglenesen járulékot felszámított intézmény csak azután jár el a szóban forgó összegeknek az azokat fizető személyek számára való megtérítésében, hogy megkérdezte az illetékes intézményt a 6. cikk (4) bekezdése értelmében járó összegekről.

3. rész

Beszedés

73. cikk

Tájékoztatási kérelem

(1) A megkereső szerv kérésére a megkeresett szerv közli vele a követelés beszedéséhez számára hasznos tájékoztatásokat.

A tájékoztatások megszerzése érdekében a megkeresett szerv gyakorolja a saját tagállamában létrejövő hasonló követelések beszedésére törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésekben megállapított hatásköröket.

(2) A tájékoztatás iránti kérelem feltünteti a nevet és a címet, valamint minden más olyan tájékoztatást, amelyhez a megkereső fél általában hozzáfér arról a személyről, akire a megadandó tájékoztatások vonatkoznak, valamint a követelés összegének jellegét, amely alapján a kérelmet megfogalmazták.

(3) A megkeresett szervnek nem kell elküldenie azokat a tájékoztatásokat, amelyet nem kap meg a saját tagállamában keletkezett hasonló követelések beszedése esetében.

(4) A megkeresett szerv tájékoztatja a megkereső szervet azon okokról, amelyek ellentmondanak annak, hogy a tájékoztatás iránti kérelemnek eleget tegyenek.

74. cikk

Értesítés

(1) A megkereső szerv kérésére a megkeresett szerv értesíti a címzettet a saját tagállamában a megfelelő jogi aktusok – minden jogi aktus és határozat, beleértve a megkereső szerv tagállama által kiállított, a követelésre vagy annak beszedésére vonatkozó bírósági határozatokat – értesítése tekintetében hatályos jogi szabályok szerint.

(2) Az értesítés iránti kérelem feltünteti a nevet és a címet, valamint minden más olyan tájékoztatást, amelyhez a megkereső fél általában hozzáfér a címzettről, az értesítendő jogi aktus vagy határozat jellegét és tárgyát, és adott esetben a nevet és a címet, valamint minden más olyan tájékoztatást, amelyhez a megkereső fél általában hozzáfér az adósról, és a jogi aktusban vagy a határozatban szereplő követelésről, valamint minden más hasznos tájékoztatást.

(3) A megkereső szerv haladéktalanul tájékoztatja a kérelmezőt az értesítésre irányuló kérelem további sorsáról, és különösen azon időpontról, amikor a határozatot vagy a jogi aktust a címzetthez elküldték.

75. cikk

Beszedés iránti kérelem

(1) A járulékok megtérítésének vagy a jogosulatlanul illetve túlzott összegben folyósított ellátások megállapítása iránti kérelemhez – amelyet a megkereső szerv a megkeresett szervnek küld – a megkeresett szerv tagállamában kiállított, végrehajtható, az okiratnak megfelelő hivatalos példányt vagy igazolt példányt, és – adott esetben – a beszedéshez szükséges más dokumentumoknak megfelelő eredeti vagy igazolt másolatot csatol.

(2) A megkereső szerv csak akkor fogalmazhat meg beszedési kérelmet:

	a)	ha a követelést vagy annak végrehajtását lehetővé tévő okiratot nem támadják meg a tagállamban, kivéve, ha a 78. cikk (2) bekezdésének második albekezdését kell alkalmazni;
	b)	amennyiben a saját tagállamában végrehajtotta a megfelelő beszedési eljárásokat, amelyek az (1) bekezdésben szereplő okmányok alapján alkalmazhatók, és amennyiben a meghozott intézkedések nem vezetnek majd a követelés teljes kifizetéséhez.

(3) A beszedési kérelem a következőket tartalmazza:

	a)	név, cím, és minden más, az érintett személy, vagy annak javait birtokló harmadik személyek azonosításához szükséges tájékoztatás;
	b)	minden, a megkeresett szerv azonosításához szükséges tájékoztatás;
	c)	a megkeresett szerv tagállamában kiállított okirat, amely annak végrehajtását lehetővé teszi;
	d)	a követelés jellege és összege, beleértve a főkövetelést, a kamatokat, és más pénzbüntetéseket, bírságokat és költségeket, az összeget a két szerv tagállamainak pénznemében tüntetik fel;
	e)	az okiratnak a címzettel a megkeresett vagy a megkereső szerv által történő közlésének időpontja;
	f)	azon időpontot, amelytől kezdve, és azon időszakot, amely alatt a megkereső szerv tagállamában hatályos jogszabályok szerint a végrehajtás lehetséges;
	g)	minden más hasznos tájékoztatás.

(4) A beszedés iránti kérelem ezen kívül a megkereső szerv azon nyilatkozatát is tartalmazza, amely megerősíti, hogy a (2) bekezdésben szereplő feltételek teljesülnek.

(5) A megkereső fél – amint tudomására jut – a megkeresett félnek elküldi a beszedési kérelmet indokoló ügyre vonatkozó minden hasznos tájékoztatást.

76. cikk

A beszedést lehetővé tévő okirat

(1) A követelés beszedésének végrehajtását lehetővé tévő okiratot közvetlenül elismerik, és azt automatikusan a megkeresett fél követelésének végrehajtását lehetővé tévő jogi eszközként kezelik.

(2) Az (1) bekezdés ellenére a követelés beszedését lehetővé tévő végrehajtható okirat adott esetben, és a megkeresett szerv tagállamában hatályos rendelkezéseknek megfelelően az e tagállam területén végrehajtást engedélyező okiratként hagyható jóvá, és ismerhető el, illetve azzal kiegészíthető vagy helyettesíthető.

A kérelem kézhezvételének időpontját követő három hónapon belül az illetékes hatóságok törekednek az okirat jóváhagyásával, elismerésével, kiegészítésével vagy helyettesítésével járó alakiságok befejezésére, kivéve, ha a harmadik albekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni. Az alakiságok befejezése nem utasítható el, ha az okiratot helyesen állították ki. A három hónapos határidő elmulasztása esetén a megkeresett szerv értesíti a megkereső szervet a mulasztás okairól.

Ha ezen alakiságok valamelyike a követelésre vagy a megkereső szerv által kiállított, a beszedést lehetővé tévő okirat megtámadására ad alkalmat, a 78. cikket kell alkalmazni.

77. cikk

A fizetésre vonatkozó szabályok és határidők

(1) A beszedést a megkeresett szerv tagállamának pénznemében hajtják végre. A megkeresett szerv átutalja a megkereső szervnek az általa beszedett követelés teljes összegét.

(2) A megkeresett fél – ha a tagállamában hatályos törvények, rendeletek és közigazgatási gyakorlatok lehetővé teszik, és miután konzultált a megkereső féllel – fizetési határidőt adhat az adósnak, vagy fokozatos fizetést engedélyezhet. A megkeresett fél által e fizetési határidő miatt felszámított kamatokat szintén átutalják a megkereső félnek.

Azon időponttól kezdve, hogy a követelés beszedésének végrehajtását lehetővé tévő okiratot a 76. cikknek megfelelően közvetlenül elismerték vagy jóváhagyták, elismerték, kiegészítették vagy helyettesítették, minden fizetési késedelemért kamatot számítanak fel a megkeresett szerv tagállamában hatályos törvények, rendeletek és közigazgatási gyakorlatok értelmében, és azokat a megkereső szerv tagállamának átutalják.

78. cikk

A követelés vagy a beszedést lehetővé tévő okirat megtámadása

(1) Ha a beszedési eljárás során a megkereső szerv tagállamában kiállított követelést vagy beszedésének végrehajtását lehetővé tevő okiratot az érdekelt megtámadja, a keresetet a megkereső fél tagállamának illetékes intézménye előtt nyújtja be, ez utóbbi tagállam hatályos jogszabályainak megfelelően. Ezt a lépést a megkereső szerv közli a megkeresett szervvel. Ezen kívül az érdekelt értesítheti a megkeresett szervet.

(2) Amint a megkeresett szerv – akár a megkereső szervtől, akár az érdekelttől – megkapta az (1) bekezdésben előírt értesítést, felfüggeszti a végrehajtási eljárást a tárgyban hatáskörrel rendelkező fórum határozatáig, kivéve a megkereső fél ellenkező kérése esetén, a második albekezdésnek. Ha szükségesnek találja, óvintézkedéseket tehet a beszedés biztosítására, amennyiben azt a tagállamában hatályos törvényi vagy rendeleti rendelkezések lehetővé teszik hasonló követelések esetében.

Az első albekezdés ellenére a megkereső szerv a tagállamában hatályos törvényeknek, rendeleteknek és közigazgatási gyakorlatoknak megfelelően kérheti a megkeresett szervet, hogy szedjen be egy megtámadott követelést, amennyiben a megkeresett szerv tagállamában hatályos törvények, rendeletek és közigazgatási gyakorlatok azt lehetővé teszik. Ha a jogvita kimenetele az adós számára kedvező, a megkereső szerv köteles megtéríteni minden beszedett összeget, valamint minden fizetendő beszámítást a megkeresett fél tagállamában hatályos jogszabályoknak megfelelően.

(3) Amennyiben a vita a megkeresett szerv tagállamában hozott végrehajtási intézkedésekre vonatkozik, a keresetet – a törvényi és rendeleti rendelkezéseknek megfelelően – e tagállam hatáskörrel rendelkező fórumhoz nyújtják be.

(4) Amennyiben a hatáskörrel rendelkező fórum, amelyhez az (1) bekezdésnek megfelelően a keresetet benyújtották rendes vagy közigazgatási bíróság, e bíróság határozata – amennyiben a megkereső szervre kedvező, és lehetővé teszi a megkereső szerv tagállamában a követelés beszedését – "végrehajtható okirat", és a követelés beszedését e határozat alapján hajtják végre.

79. cikk

A támogatás korlátai

A megkeresett szerv nem köteles:
	a)	nyújtani a végrehajtási rendelet 73-78. cikkében szereplő segítséget, ha a követelés beszedése az adós helyzete miatt gazdasági vagy szociális téren súlyos nehézségeket okoz az adós tagállamában, amennyiben a megkeresett szerv tagállamában hatályos törvények, rendeletek és közigazgatási gyakorlatok egy ilyen intézkedést lehetővé tesznek hasonló nemzeti követelések esetében;
	b)	nyújtani a végrehajtási rendelet 73-78. cikkében szereplő segítséget, amennyiben a végrehajtási rendelet 73-75. cikke alapján az eredeti kérelem a beszedést lehetővé tévő végrehajtható okiratnak, a megkereső fél tagállamában hatályos törvényeknek, rendeleteknek és közigazgatási gyakorlatnak megfelelő kiállítása óta a kérelemig eltelt több mint öt éves követelésekre vonatkozik. Ha azonban a követelést vagy az okiratot megtámadták, a határidő akkor kezdődik, amikor a megkereső állam megállapítja, hogy a követelés vagy a beszedést lehetővé tévő végrehajtható okirat már nem támadható meg.

80. cikk

Óvintézkedések

A megkereső szerv indokolt kérelmére a megkeresett szerv óvintézkedéseket hoz a követelés beszedésének biztosítására, amennyiben a megkeresett szerv tagállamában hatályos törvényi és rendeleti rendelkezések azt lehetővé teszik.

Az első albekezdés végrehajtásához a végrehajtási rendelet 73-75. cikke és 77. cikke rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

81. cikk

Költségek

(1) Semmilyen végrehajtási költség nem kérhető, amennyiben a követelést a végrehajtási rendelet 71-72. cikkében szereplő beszámítási módszerrel szedik be.

(2) A megkeresett szerv az érintett személy esetében is beszed minden, a végrehajtási rendelet 73-77. és 81. cikke keretében történő beszedéshez kapcsolódó minden költséget, és a tagállamában a hasonló követelésekre alkalmazandó törvényi és rendeleti rendelkezéseknek megfelelően megőrzi az összeget.

(3) A tagállamok mindkét részről lemondanak az alaprendelet és a végrehajtási rendelet szabályainak alkalmazása során tett kölcsönös segítségnyújtásból eredő költségek bármely megtérítéséről.

(4) A beszedések során a nagyon magas költségek miatt felmerülő különleges nehézség esetében a megkereső és a megkeresett szervek megállapíthatják a szóban forgó ügy egyedi megtérítési szabályait.

A megkereső szerv tagállamának illetékes hatósága a megkeresett szerv tagállamának illetékes hatóságával szemben helyt áll minden olyan esetben felmerült költségek vagy viselt veszteségek tekintetében, amelyet a követelés valódiságára vagy a megkereső fél által kiállított okirat érvényességére nézve megalapozatlannak ismertek el.

V. cím

Vegyes, átmeneti és záró rendelkezések

82. cikk

Igazgatási és orvosi ellenőrzés

(1) A 27. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül, amennyiben a III. cím I., II. és IV. fejezetében szereplő ellátások kedvezményezettje nem az adós intézmény területe szerinti tagállamban lakik, az orvosi ellenőrzést az adós intézmény kérésére a kedvezményezett tartózkodási vagy lakóhelye szerinti intézmény végzi el az utóbbi intézmény által alkalmazott jogszabályokban meghatározott szabályok szerint. Ebben az esetben az adós intézményt kötik a tartózkodási vagy lakóhely szerinti intézmény megállapításai.

Ha a tartózkodási vagy lakóhely szerinti intézményt az alaprendelet 82. cikke értelmében orvosi vizsgálat elvégzésére szólítják fel, az az általa alkalmazott jogszabályokban meghatározott szabályok szerint jár el. Ilyen szabályok hiányában az adós intézményhez fordul az alkalmazandó szabályok megismerése céljából.

Az adós intézmény továbbra is rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy a kedvezményezettet a választása szerinti orvossal vizsgáltassa meg. A kedvezményezett azonban csak akkor szólítható fel arra, hogy az adós intézmény szerinti tagállamba menjen, ha képes megtenni az utat anélkül, hogy az ártson az egészségének, valamint, hogy a kapcsolódó utazási és tartózkodási költségeket az adós intézményre terhelje.

(2) Amennyiben a III. cím I., II. és IV. fejezetében szereplő ellátások kedvezményezettje nem az adós intézmény területe szerinti tagállamban tartózkodik vagy lakik, az igazgatási ellenőrzést ezen intézmény kérésére a kedvezményezett tartózkodási vagy lakóhelye szerinti intézmény végzi el. Az adós intézmény közli a tartózkodási vagy lakóhely szerinti intézménnyel azokat a pontokat, amelyek vonatkozásában az igazgatási ellenőrzést el kell végezni. Ennek hiányában a tartózkodási vagy lakóhely szerinti intézmény végzi el az ellenőrzést a jogszabályaiban megállapított szabályok szerint.

A tartózkodási hely vagy a lakóhely szerinti intézmény köteles jelentést eljuttatni az ellenőrzést kérő adós intézményhez.

83. cikk

Értesítések

(1) A tagállamok értesítik a ║Bizottságot az alaprendelet 1. cikkének m), q) és r) pontjában és a végrehajtási rendelet 1. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában szereplő szervek, valamint a végrehajtási rendelettel összhangban kijelölt intézmények adatairól.

(2) Az (1) bekezdésben szereplő szerveket – azonosítási kód és elektronikus cím formájában – elektronikus azonosítóval kell ellátni.

(3) Az igazgatási bizottság megállapítja az (1) bekezdésben meghatározott adatokról való értesítés tekintetében alkalmazandó struktúrát, tartalmat és módokat, beleértve a közös formátumot és a mintát is.

(4) A végrehajtási rendelet IV. melléklete jelöli meg a nyilvánosság számára hozzáférhető, az (1) bekezdésben szereplő információkat összegző adatbázist. Az adatbázist a Bizottság hozza létre és üzemelteti. A nemzeti kapcsolattartási adataik ezen adatbázisba való beviteléért azonban a tagállamok a felelősek. Továbbá, a tagállamok garantálják nemzeti kapcsolattartási adatok (1) bekezdésben előírt bevitelének pontosságát.

(5) A tagállamok biztosítják az (1) bekezdésben szereplő információk állandó naprakésszé tételét.

▌

84. cikk

Információ

(1) Az igazgatási bizottság kidolgozza az ahhoz szükséges információkat, hogy az érdekeltekkel megismertessék a jogaikat, valamint az azok érvényesítéséhez elvégzendő igazgatási alakiságokat. Az információk terjesztését elsősorban elektronikus úton – a nyilvánosság számára hozzáférhető internetes honlapokra történő feltételükkel – biztosítják. Az igazgatási bizottság megbizonyosodik azok rendszeres naprakésszé tételéről.

(2) Az alaprendelet 75. cikkében szereplő konzultációs bizottság véleményeket és ajánlásokat adhat ki az információk és azok terjesztésének javítására.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a szükséges információk az alaprendelet hatálya alá tartozó személyek rendelkezésére álljanak, hogy jelezzék számukra az alaprendeletben és a végrehajtási rendeletben meghatározott változtatásokat annak érdekében, hogy lehetővé váljon számunkra jogaik érvényesítése.

(4) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy intézményeiket tájékoztatják, valamint, hogy azok az alaprendelet és a végrehajtási rendelet területén és feltételekkel alkalmazzák a közösségi jogszabályi vagy nem jogszabályi rendelkezéseket, beleértve az igazgatási bizottság határozatait.

85. cikk

A pénznemek átváltása

Az alaprendelet és a végrehajtási rendelet rendelkezéseinek alkalmazásában a két pénznem közötti átváltási arány az Európai Központi Bank által közzétett referencia átváltási árfolyam.

86. cikk

Statisztikák

Az illetékes hatóságok elkészítik és továbbítják a statisztikákat az alaprendelet és a végrehajtási rendelet értelmében az igazgatási bizottság titkárságának. Ezen adatokat az igazgatási bizottság által meghatározott tervet és módszert követve gyűjtik össze és szervezik meg. A Bizottság biztosítja e tájékoztatások terjesztését.

87. cikk

A mellékletek módosítása

A végrehajtási rendelet I., II., III. és IV. melléklete, valamint az alaprendelet I., VI., VII., VIII., IX. melléklete az érdekelt tagállam vagy tagállamok, illetve azok illetékes hatóságainak kérésére, és az igazgatási bizottság egyhangú jóváhagyásával bizottsági rendelettel módosítható.

88. cikk

Átmeneti rendelkezések

Az alaprendelet 87. cikkének rendelkezéseit kell alkalmazni a végrehajtási rendelet hatálya alá tartozó helyzetekben.

89. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1) Az 574/72/EGK ║ rendelet ...(9)║ hatályát veszti.

Az 574/72/EGK rendelet azonban hatályban marad és továbbra is joghatással bír a következők alkalmazásában:
	a)	az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendelet rendelkezéseinek valamely harmadik ország e rendelkezések által pusztán állampolgárságuk okán nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló, 2003. május 14-i 859/2003/EK tanácsi rendelet(10), amíg az említett rendeletet nem helyezik hatályon kívül, vagy nem módosítják;
	b)	Grönland tekintetében a migráns munkavállalók szociális biztonságára vonatkozó közösségi szabályok technikai kiigazításainak megállapításáról szóló, 1985. június 13-i 1661/85/EGK tanácsi rendelet(11), amíg az említett rendeletet nem helyezik hatályon kívül, vagy nem módosítják;
	c)	az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás(12), az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás(13), és más, az 574/72/EGK rendeletre hivatkozó megállapodások, amíg az említett megállapodásokat a végrehajtási rendelet függvényében nem módosítják.

(2) A Közösségen belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók kiegészítő nyugdíjra való jogosultságának védelméről szóló, 1998. június 29-i 98/49/EK tanácsi irányelvben(14) az 574/72/EGK rendeletre való hivatkozásokat az a végrehajtási rendeletre való hivatkozásoknak kell tekinteni.

90. cikk

Záró rendelkezések

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hatodik hónapban lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ║, -án/én

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I.MELLÉKLET

A kétoldalú egyezmények hatályban tartott és új végrehajtási rendelkezései

(8. cikk (1) bekezdés, és 9. cikk (2) bekezdés)

II.MELLÉKLET

A tisztviselőkre alkalmazandó különleges rendszerek

(32. és 41. cikk)

A. Azon tisztviselőkre alkalmazandó különleges rendszerek, akik vonatkozásában nem kell alkalmazni a 883/2004/EK rendeletnek a természetbeni juttatásokra vonatkozó III. címe 1. fejezetének rendelkezéseit.

1. Németország

Versorgungssystem für Beamte (tisztviselők betegbiztosítási rendszere)

2. Spanyolország

Mutualismo administrativo (a tisztviselőkre, a fegyveres erőkre és az igazságügyi igazgatásra alkalmazandó különleges rendszer)

B. Azon tisztviselőkre alkalmazandó különleges rendszerek, akik vonatkozásában nem kell alkalmazni a 883/2004/EK rendeletnek a természetbeni juttatásokra vonatkozó III. címe 2. fejezetének rendelkezéseit.

1. Németország

Unfallfürsorge für Beamte (tisztviselők balesetbiztosítási rendszere)

III.MELLÉKLET

Az ellátások költségeit átalány alapján megtérítő tagállamok

(62. cikk (1) bekezdés)

IV.MELLÉKLET

Illetékes hatóságok és intézmények, a lakóhely és a tartózkodási hely szerinti intézmények, hozzáférési pontok, az illetékes hatóságok által kijelölt intézmények és szervezetek.

(83. cikk (4) bekezdés)

(1)	HL L 166., 2004.4.30., 1. o. Helyesbítve: HL L 200., 2004.6.7., 1. o. ║
(2)	HL C 324., 2006.12.30., 59. o.
(3)	Az Európai Parlament 2008. július 9-i álláspontja.
(4)	HL L 150., 2008.6.10., 28. o.
(5)	HL L 74., 1972.3.27., 1. o.
(6)	HL L 281., 1995.11.23., 31. o.
(7)	* A végrehajtási rendelet hatálybalépését követő öt éven belül.
(8)	* A végrehajtási rendelet hatálybalépését követő öt éven belül.
(9)	* E rendelet hatálybalépésének időpontjától.
(10)	HL L 124., 2003.5.20., 1. o.
(11)	HL L 160., 1985.6.20., 7. o.
(12)	HL L 1., 1994.1.3., 1. o.
(13)	HL L 114., 2002.4.30., 6. o. ║
(14)	HL L 209., 1998.7.25., 46. o.

A szociális biztonsági rendszerek koordinációja: XI. melléklet ***I

677k

341k

		Állásfoglalás
		Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
		Függelék

Az Európai Parlament 2008. július 9-i jogalkotási állásfoglalása a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet módosításáról és a XI. melléklet tartalmának meghatározásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2006)0007 – C6-0029/2006 – 2006/0008(COD))

P6_TA(2008)0349

A6-0229/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0007),

– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0376),

– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, valamint 42. és 308. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0029/2006),

– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A6-0229/2008),

1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát (COM(2006)0007), annak módosított formájában;

2. úgy tekinti, hogy a 2007/0129(COD) eljárás megszűnt, mivel a Bizottság COM(2007)0376 sz. javaslatának tartalma belekerült a 2006/0008(COD) eljárásba;

3. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. július 9-én került elfogadásra a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet módosításáról és ▌ mellékletei tartalmának meghatározásáról szóló .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P6_TC1-COD(2006)0008

(EGT- és Svájc vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 42. és 308. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára║,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(3),

mivel:

(1) A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(4) előírja, hogy a rendelet II., X. és XI. mellékletének tartalma a rendelet alkalmazási dátuma előtt kerül meghatározásra.

(2) A 883/2004/EK rendelet I., III., IV., VI., VII.,VIII. és IX. mellékletét ki kell igazítani azon tagállamok követelményeinek figyelembe vétele érdekében, amelyek a rendelet elfogadása után csatlakoztak az Európai Unióhoz, valamint a többi tagállamban történt változásokhoz történő illeszkedés miatt.

(3) A ▌ 883/2004/EK ▌ rendelet 56. cikkének (1) bekezdése és 83. cikke egyedi különös rendelkezéseket ír elő a tagállamok jogszabályainak alkalmazására vonatkozóan, amelyeket e rendelet XI. melléklete határoz meg. A XI. melléklet figyelembe kívánja venni a tagállamok különböző szociális biztonsági rendszereinek sajátosságait, hogy megkönnyítse a koordinációs szabályok alkalmazását.

(4) Néhány tagállam kérte, hogy a XI. mellékletbe kerüljenek be szociális biztonsági rendszerük alkalmazására vonatkozó bejegyzések, valamint a Bizottságnak jogi és praktikus magyarázatot adtak jogszabályaikról és rendszerükről.

(5) Az új rendelet ésszerűsítése és leegyszerűsítése igényének megfelelően közös megközelítésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a különböző tagállamokra vonatkozó azon bejegyzéseket, amelyek hasonló jellegűek, illetve ugyanazt a célt tűzték ki, elméletileg ugyanúgy kezeljék.

(6) Mivel a 883/2004/EK rendelet célja azon szociális biztonsági jogszabályok koordinálása, amelyekért kizárólag a tagállamok a felelősek, azok a bejegyzések, amelyek nem férnek össze a rendelet célkitűzéseivel, illetve amelyek kizárólag a nemzeti jogszabályok értelemzésének letisztázására törekednek, nem kerülnek bele a rendeletbe.

(7) A tagállamok néhány kérelme felvetett több tagállam számára közös kérdéseket. E kérdéseket helyénvaló a több tagállam számára hasonló bejegyzéseknek a XI. mellékletbe való beillesztése helyett általánosabb szinten kezelni, vagy a 883/2004/EK rendelet törzsszövegében, illetve annak valamely mellékletében annak letisztázásán keresztül, amelyet ennek megfelelően módosítani kell, vagy a rendelet 89. cikkében említett végrehajtási rendeletben szereplő rendelkezéseken keresztül.

(8) Szintén helyénvaló egyes különleges kérdésekkel a XI. melléklet helyett egyéb mellékletekben foglalkozni céljuk és tartalmuk szerint, és biztosítani a 883/2004/EK rendelet mellékleteiben és azok között is a következetességet.

(9) Tájékoztatás kérése vagy a tagállamok intézményeihez kártérítési igény benyújtása során a polgárok számára a 883/2004/EK rendelet alkalmazásának megkönnyítése érdekében az érintett tagállam jogszabályaira való utalást adott esetben az eredeti nyelven is meg kell tenni bármilyen esetleges félreértés elkerülése végett.

(10) A 883/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(11) A 883/2004/EK rendelet értelmében a végrehajtási rendelet hatálybalépésének napjától alkalmazandó. Ezért az a rendelet ugyanezen naptól kezdődően alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 883/2004/EK rendelet a következőképpen módosul:

1. A (5) preambulumbekezdés után a szöveg a következő preambulumbekezdéssel egészül ki:"

(5a) Néhány tagállamnak az 1408/71/EGK rendelet VI. mellékletében szereplő bejegyzéseire most már kiterjed a 883/2004/EK rendelet bizonyos általános rendelkezéseinek hatálya. Például az ellátásokkal, jövedelemmel, tényállásokkal vagy eseményekkel kapcsolatos egyenlő bánásmód elve címben, a 883/2004/EK rendelet 5. cikke előírja, hogy amennyiben az illetékes tagállam joga meghatározott eseteknek vagy tényállásoknak bizonyos jogkövetkezményeket tulajdonít, a valamely más tagállamban előforduló egyenértékű eseteknek vagy tényállásoknak ugyanilyen jogkövetkezményeket kell tulajdonítani. Ebből következően számos, az 1408/71/EGK rendelet VI. mellékletében szerepelő bejegyzés feleslegessé vált.

2. A (8) preambulumbekezdés után a szöveg a következő preambulumbekezdéssel egészül ki:"

(8a) A korábbi határ menti munkavállalók családtagjai számára – a biztosított nyugdíjba vonulását követően – lehetővé kell tenni, hogy folytathassák a már megkezdett orvosi kezelést a korábbi foglalkoztatás szerinti országban.

3. A (17) preambulumbekezdés után a szöveg a következő preambulumbekezdéssel egészül ki:"

(17a) Amikor egy jogszabályt e rendelet II. címének megfelelően egy személyre alkalmazni kell, a betegbiztosításra és az ellátásokra való jogosultságának feltételeit az illetékes tagállam jogszabályainak kellene meghatározni, a közösségi jog tiszteletben tartásával.

4. A (18) preambulumbekezdés után a szöveg a következő preambulumbekezdéssel egészül ki:"

(18a) Az alkalmazandó jogszabályok egységességének elve nagyon fontos, és azt erősíteni kell. Ez nem jelentheti azonban azt, hogy pusztán az e rendeletnek megfelelő ellátás, valamint az, hogy magában foglalja a biztosítási járulék fizetését vagy a kedvezményezett számára biztosítás nyújtását, azzal jár, hogy az illető személy esetében annak a tagállamnak a joga lesz az alkalmazandó jog, amelynek intézménye az ellátást nyújtotta*.

_______________________

* A C-502/01. sz. és C-31/02. sz. Gaumain-Cerr és Bart összevont ügyek ECR [2004] I-6483.

5. Az 1. cikk a következő ponttal egészül ki:"

(va) "természetbeni ellátások": valamely tagállam jogszabályai alapján előírt természetbeni ellátások, amelyek célja az orvosi ellátás és az ezen ellátáshoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások biztosítása, rendelkezésre bocsátása, közvetlen kifizetése vagy költségeinek visszatérítése.

6. A 3. cikk (5) bekezdése az alábbiak szerint módosul:"

5. E rendelet nem alkalmazható:

	a)	a szociális és egészségügyi támogatásokra vagy
	b)	az olyan ellátásokra, amelyek esetében a tagállam a személyi kárért kártérítési felelősséget vállal és előírja kártérítés nyújtását, mint a háború és egyéb katonai cselekmények vagy ezek következményeinek áldozatai; bűncselekmények, merénylet vagy terrorcselekmények áldozatai; a tagállamok tisztviselői által feladatuk ellátása során okozott károk elszenvedői; vagy politikai vagy vallási okokból vagy származásuk miatt hátrányt szenvedő személyek esetében.

A 14. cikk (4) bekezdése helyébe az alábbi szöveg lép:"
(4) Ha az önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítási rendszerbe történő belépést bármely tagállam jogszabályai ahhoz a feltételhez kötik, hogy az adott tagállamban lakóhellyel kell rendelkezni, illetve munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként előzőleg tevékenységet kellett folytatni, az 5. cikk b) pontja csak azokra a személyekre vonatkozik, akik egy korábbi időszakban munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység alapján e tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoztak.
(5) Ha az önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítási rendszerbe történő belépést bármely tagállam jogszabályai ahhoz a feltételhez kötik, hogy a személynek korábban biztosítási időt kellett szereznie, a belépés csak olyan személyeknek engedélyezhető, akik e tagállamban ugyanazon rendszeren belül szereztek biztosítási időt."

8. A 18. cikk (2) bekezdése az alábbiak szerint módosul:"

2. A határ menti munkavállaló családtagjai természetbeni ellátásra jogosultak az illetékes államban töltött tartózkodásuk alatt. Azonban ameddig a III. melléklet hatályban marad, ha az illetékes tagállamot felsorolja a III. melléklet, a határ menti munkavállaló azon családtagjai, akik ugyanazon tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, mint a határ menti munkavállaló, az illetékes tagállamban csak a 19. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételek szerint jogosultak természetbeni ellátásra.

9. A 28. cikk (1) bekezdése az alábbiak szerint módosul:"

1. Az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjba vonuló határ menti munkavállaló betegség esetén továbbra is jogosult természetbeni ellátásokra abban a tagállamban, ahol munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként legutóbb tevékenységét végezte, amennyiben ez egy olyan kezelés folytatása, amely abban a tagállamban kezdődött. A "kezelés folytatása" kifejezés a betegség kivizsgálásának, diagnosztizálásának és kezelésének folytatását jelenti annak teljes időtartama alatt.

Az első bekezdést a megfelelő változtatásokkal a nyugdíjas határ menti munkavállaló családtagjaira is alkalmazni kell.

10. Az 51. cikk (3) bekezdése az alábbiak szerint módosul:."

3. "3. Ha a tagállam jogszabályai vagy egyedi rendszere az ellátásokhoz való jogosultság megszerzését, megtartását vagy feléledését attól teszik függővé, hogy az érintett személyek a biztosítási esemény bekövetkeztekor biztosítással rendelkezzenek, ezt a feltételt teljesítettnek kell tekinteni, ha az érintett személy e tagállam jogszabályai vagy egyedi rendszere szerint korábban biztosítással rendelkezett, és a biztosítási esemény bekövetkeztekor egy másik tagállam jogszabályai szerint ugyanezen biztosítási eseményre vonatkozó biztosítással rendelkezik, vagy – ennek hiányában – ha egy másik tagállam jogszabályai szerint ugyanezen biztosítási esemény tekintetében ellátásra jogosult. Ez utóbbi feltétel azonban az 57. cikkben említett esetekben teljesítettnek tekintendő."

11.

Az 52. cikk (4) bekezdése helyébe az alábbi szöveg lép:"
4) ha a tagállamok egyikében az (1) bekezdés a) pontja szerinti számítás eredményeként a független ellátás változatlanul megegyezik vagy magasabb, mint az (1) bekezdés b) pontja szerint kiszámított arányos ellátás; az illetékes intézmény eltekint az arányos számítástól, feltéve hogy:

	a)	ilyen helyzetet határoz meg a VIII. melléklet 1. része;
	b)	nem alkalmazandó semmilyen, az 54. és 55. cikkben említett halmozódásokat tiltó szabályokat tartalmazó jogszabály, kivéve, ha teljesülnek az 55. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek; valamint
	c)	az 57. cikk nem alkalmazandó egy másik tagállam jogszabályai szerint szerzett időszakokra vonatkozóan az egyes esetekben megállapított körülmények esetén.

12. Az 52. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

4a. Az (1), (2) és (3) bekezdés rendelkezései ellenére az arányos számítás nem alkalmazandó az olyan ellátást nyújtó rendszerekre, amelyek esetében a kiszámításnál az időtartamok nem játszanak szerepet, feltéve, hogy ezek a rendszerek szerepelnek a VIII. melléklet 2. részében található felsorolásban. Ilyen esetekben az érintett személy az érintett tagállam jogszabályainak megfelelően kiszámított ellátásra jogosult.

13. Az 56. cikk (1) bekezdése c) pontjában "a XI. mellékletben előírt eljárásokkal összhangban" elé "adott esetben" kerül.

14. Az 56. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

(1a) Amennyiben az (1) bekezdés c) pontja nem alkalmazható, mivel a tagállam jogszabályai előírják, hogy az ellátást a biztosítási vagy tartózkodási időtől eltérő, az idővel össze nem függő más elemek alapján kell kiszámítani, az illetékes intézménynek figyelembe kell vennie a más tagállamok jogszabályai szerint szerzett biztosítási vagy tartózkodási idő tekintetében a felhalmozott tőke összegét, a felhalmozottnak tekintett tőke összegét vagy az általa alkalmazott jogszabályok szerinti kiszámításhoz szükséges bármely más elemet, osztva az ezen biztosítási vagy tartózkodási időnek az érintett nyugdíjrendszerben megfelelő időegységeivel.

15. Az 57. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

(3a) Ez a cikk nem alkalmazandó a VIII. melléklet 2. részében felsorolt rendszerekre.

16. A 62. cikk (3) bekezdése az alábbiak szerint módosul:"

3. Az (1) és (2) bekezdéstől eltérve, a 65. cikk (5) bekezdésének a) pontja alá tartozó munkanélküliek tekintetében a lakóhely szerinti intézmény figyelembe veszi az érintett személy által abban a tagállamban kapott bért vagy szakmai jövedelmet, amely tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott a munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként végzett legutóbbi tevékenysége során, a végrehajtási rendelettel összhangban.

17. A rendelet a 68. cikk után a következő cikkel egészül ki:"

68a. cikk

Ellátások nyújtása

Ha az, akit családtagjai eltartásához ellátásban kell részesíteni, e családi ellátásokat nem veszi igénybe, az illetékes intézmény mentesül jogi kötelezettségei alól, ha ellátást nyújt azoknak a természetes vagy jogi személyeknek, akik vagy amelyek az érintett családtagok eltartásáról ténylegesen gondoskodnak a lakóhelyük szerinti tagállam intézménye, illetve a lakóhelyük szerinti tagállam illetékes hatósága által e célból kijelölt intézmény vagy szerv kérelmére és közvetítésével.

18. A 87. cikk a (10) bekezdés után a következő bekezdéssel egészül ki:"

10a. A III. mellékletet a rendelet alkalmazását követő öt év múlva hatályon kívül helyezik.

19. A mellékletek e rendelet mellékletének megfelelően módosulnak.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

E rendelet a 883/2004/EK rendelet 89. cikkében említett végrehajtási rendelet hatálybalépésének napjától alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ║, -án/-én.

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

Az elnök az elnök

MELLÉKLET

A 883/2004/EK rendelet mellékletei a következőképpen módosulnak.

1. Az I. melléklet I. része a következőképpen módosul:

	a)	az "A. BELGIUM" pont alatti szövegrész a következő szövegrésszel egészül ki:" Aa. BULGÁRIA Az állam által fizetett tartásdíjak a családjogi törvény 92. cikke szerint"
	b)	a "C. NÉMETORSZÁG" pont alatti szövegrész a következő szövegrésszel egészül ki:" C bis. Ca ÉSZTORSZÁG Tartásdíjak a tartásdíjról szóló 2007. február 21-i törvény szerint Cb. SPANYOLORSZÁG Tartásdíj megelőlegezése a 2007. december 7-i 1618/2007. számú királyi rendelet szerint"
	c)	a "D. FRANCIAORSZÁG" pont alatti szövegrész a következő szövegrésszel egészül ki:" Da. LITVÁNIA Tartásdíjak a gyermektartási alapból a gyermektartási alapról szóló törvény szerint Db. LUXEMBOURG Tartásdíjak megelőlegezése és beszedése az 1980. július 26-i törvény értelmében"
	d)	az "I. AUSZTRIA" pont alatti szövegrész a következő szövegrésszel egészül ki:" Ea. LENGYELORSZÁG Juttatások a tartásdíj alapból a tartásdíjra jogosult személyek támogatásáról szóló törvény szerint"
	e)	az "F. PORTUGÁLIA" pont alatti szövegrész a következő szövegrészekkel egészül ki:" Fa. SZLOVÉNIA Tartásdíj helyettesítése a Szlovén Köztársaság 2006. július 25-i állami garancia és tartásdíj alapról szóló törvényével összhangban Fb. SZLOVÁKIA Helyettes tartásdíj (helyettes tartásdíj kifizetése) a későbbi rendeletekkel módosított, helyettes tartásdíjról szóló 452/2004. sz. Coll. törvény szerint"

2. Az I. melléklet II. része a következőképpen módosul:

	a)	az "A. BELGIUM" pont alatti szövegrész a következő szövegrészekkel egészül ki:" Aa. BULGÁRIA Átalány alapú anyasági támogatás a gyerekekre vonatkozó családi támogatásokról szóló törvény alapján Ab. CSEH KÖZTÁRSASÁG Szülési juttatás A quater. Ac ÉSZTORSZÁG Szülési juttatás Gyermek örökbefogadási támogatás"
	b)	A "B. SPANYOLORSZÁG" című bejegyzés helyébe a következő szöveg lép:" B. SPANYOLORSZÁG Egyszeri szülési és örökbefogadási támogatás"
	c)	A "C. FRANCIAORSZÁG" címsor alatti szöveg a következőkkel ║ egészül ki:" kivéve ha olyan személynek fizetik ki, aki a 12. vagy 16. cikk értelmében továbbra is a francia jogszabályok hatálya alá tartozik.";"
	d)	a "C. FRANCIAORSZÁG" pont alatti szövegrész a következő szövegrészekkel egészül ki:" C bis. "Ca. LETTORSZÁG Szülési segély Örökbefogadási támogatás Cb. LITVÁNIA Átalány alapú gyermektámogatás"

e) a "D. LUXEMBURG" pont alatti szövegrész a következő szövegrészekkel egészül ki:"

Da. MAGYARORSZÁG

Anyasági támogatás

Db. LENGYELORSZÁG

Egyszeri szülési juttatás a családi ellátásokról szóló törvény alapján

Dc. ROMÁNIA

Szülési juttatás

Csecsemőruházati támogatás újszülötteknek

Dd. SZLOVÉNIA

Szülési segély

De. SZLOVÁKIA

Szülési juttatás

A szülési juttatás kiegészítése

3. A II. melléklet helyébe a következő szöveg lép:"

MELLÉKLET II

HATÁLYBAN MARADÓ EGYEZMÉNYEK RENDELKEZÉSEI, AMELYEK ADOTT ESETBEN A HATÁLYUK ALÁ TARTOZÓ SZEMÉLYEKRE KORLÁTOZÓDNAK

[8. cikk (1) bekezdés]

Általános megjegyzések

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy e mellékletben nincsenek feltüntetve a kétoldalú egyezmények azon rendelkezései, amelyek nem tartoznak a rendelet hatálya alá, és azok, amelyek a tagállamok között továbbra is érvényben vannak. Idetartoznak az egyezmények alapján a tagállamok között fennálló kötelezettségek többek között a harmadik országban töltött biztosítási időtartam összesítésére vonatkozó rendelkezések tekintetében.

A szociális biztonsági egyezmények továbbra is alkalmazandó rendelkezései

a) BELGIUM–NÉMETORSZÁG

Az 1957. december 7-i általános egyezmény ugyanazon a napon kelt záró jegyzőkönyvének 3. és 4. cikke az 1960. november 10-i kiegészítő jegyzőkönyvben foglaltak szerint (némely határ menti régióban a II. világháború előtt, alatt és után szerzett biztosítási időszakok kiszámítása).

b) BELGIUM–LUXEMBURG

A határ menti munkavállalók szociális biztonságáról szóló 1994. március 24-i egyezmény (a kiegészítő átalányösszegű térítés tekintetében).

c) BULGÁRIA-NÉMETORSZÁG

Az 1997. december 17-i szociális biztonsági egyezmény 28. cikke (1) bekezdésének b) pontja (a Bulgária és a volt Német Demokratikus Köztársaság között létrejött egyezmények fenntartása azok számára, akik 1996 előtt nyugdíjban részesültek).

d) BULGÁRIA-AUSZTRIA

A 2005. április 14-i szociális biztonsági megállapodás 38. cikkének (3) bekezdése (az 1961. november 27. előtt szerzett biztosítási időszakok kiszámítása); e pont alkalmazása az egyezmény hatálya alá tartozó személyekre korlátozódik.

e) BULGÁRIA-SZLOVÉNIA

Az 1957. december 18-i szociális biztonsági egyezmény 32. cikkének (2) bekezdése (az 1957. december 31-ig szerzett biztosítási időszakok kiszámítása).

f) CSEH KÖZTÁRSASÁG-NÉMETORSZÁG

A 2001. július 27-i szociális biztonsági megállapodás 39. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja (a volt Csehszlovák Köztrásaság és a volt Német Demokratikus Köztársaság között létrejött egyezmény fenntartása azok számára, akik 1996 előtt nyugdíjban részesültek; a szerződő államok egyikében szerzett biztosítási idők kiszámítása azon személyeket illetően, akik ezen időkre vonatkozóan 2002. szeptember 1-jén a másik szerződő államtól, annak területén lakóhelyet létesítve már részesültek nyugdíjban).

g) CSEH KÖZTÁRSASÁG-CIPRUS

Az 1999. január 19-i szociális biztonsági megállapodás 32. cikkének (4) bekezdése (a vonatkozó 1976-os egyezmény értelmében szerzett szolgálati idő kiszámításával kapcsolatos illetékesség meghatározása); e pont alkalmazása a hatálya alá tartozó személyekre korlátozódik.

h) CSEH KÖZTÁRSASÁG-LUXEMBURG

A 2000. november 17-i megállapodás 52. cikkének (8) bekezdése (a politikai menekültek nyugdíjbiztosítási időszakainak kiszámítása).

i) CSEH KÖZTÁRSASÁG-AUSZTRIA

Az 1999. július 20-i szociális biztonsági egyezmény 32. cikkének (3) bekezdése (az 1961. november 27. előtt szerzett biztosítási időszakok kiszámítása); e pont alkalmazása az egyezmény hatálya alá tartozó személyekre korlátozódik.

j) CSEH KÖZTÁRSASÁG-SZLOVÁKIA

Az 1992. október 29-i szociális biztonsági egyezmény 12., 20. és 33. cikke (a 12. cikk határozza meg a túlélő hozzátartozó számára nyújtott ellátás biztosítására vonatkozó hatáskört; a 20. cikk határozza meg a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság feloszlásának napjáig szerzett biztosítási időszakok kiszámítására vonatkozó hatáskört; a 33. cikk határozza meg a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság feloszlása előttig megítélt nyugdíjak kifizetésére vonatkozó hatáskört).

k) DÁNIA-FINNORSZÁG

A szociális biztonságról szóló, 2003. augusztus 18-i skandináv egyezmény 7. cikke (a lakóhely szerinti országba történő költségesebb visszautazást szükségessé tevő, más skandináv országban való tartózkodás alatt bekövetkezett betegség esetén felmerülő többlet utazási költségek megtérítése).

l) DÁNIA-SVÉDORSZÁG

m) NÉMETORSZÁG-SPANYOLORSZÁG

Az 1973. december 4-i szociális biztonsági egyezmény 45. cikkének (2) bekezdése (diplomáciai és konzuli hatóság általi képviselet).

n) NÉMETORSZÁG-FRANCIAORSZÁG

i. Az 1950. július 10-i általános egyezmény ugyanazon a napon kelt 4. kiegészítő megállapodása az 1955. június 18-i 2. kiegészítő megállapodásban foglaltak szerint (az 1940. július 1. és 1950. június 30. között szerzett biztosítási idők kiszámítása).

ii. A fent említett 2. kiegészítő megállapodás I. címe (az 1945. május 8. előtt szerzett biztosítási idők kiszámítása);

iii. az 1950. július 10-i általános egyezmény ugyanazon a napon kelt általános jegyzőkönyvének 6., 7. és 8. pontja (közigazgatási szabályok);

iv. Az 1963. december 20-i megállapodás II., III. és IV. címe (szociális biztonság a Saar-vidéken).

o) NÉMETORSZÁG-LUXEMBURG

Az 1959. július 11-i egyezmény 4-7. cikke (az 1940. szeptember és 1946. június között szerzett biztosítási idők kiszámítása).

p) NÉMETORSZÁG-MAGYARORSZÁG

Az 1998. május 2-i szociális biztonsági egyezmény 40. cikke (1) bekezdésének b) pontja (a volt Német Demokratikus Köztársaság és Magyarország között létrejött egyezmény fenntartása azok számára, akik 1996 előtt nyugdíjban részesültek).

q) NÉMETORSZÁG-HOLLANDIA

Az 1951. március 29-i egyezmény 1956. december 21-i 4. kiegészítő megállapodásának 2. és 3. cikke (a holland munkavállalók által a német társadalombiztosítási rendszerben 1940. május 13. és 1945. szeptember 1. között szerzett jogosultságok elszámolása).

r) NÉMETORSZÁG-AUSZTRIA

i. Az 1978. július 19-i munkanélküli-biztosítási egyezmény 1. cikkének (5) bekezdése és 8. cikke, valamint ezen egyezmény záró jegyzőkönyvének 10. cikke (a foglalkoztatás szerinti előző állam által jutatott munkanélküli-járadékok a határ menti munkavállalók számára) továbbra is alkalmazandó azon személyekre, akik 2005. január 1-jén vagy azt megelőzően határ menti munkavállalóként gyakoroltak egy tevékenységet és 2011. január 1-je előtt válnak munkanélkülivé.

ii. Az 1995. október 4-i szociális biztonsági egyezmény 14. cikke (2) belezdésének g), h), i) és j) pontja a hatáskörök megosztásáról a két ország között, tekintettel a múltbeli biztosítási esetekre és a szerzett biztosítási időszakokra (a hatáskörök megosztása a két ország között, tekintettel a korábbi biztosítási esetekre és a szerzett biztosítási időszakokra); e pont alkalmazása az egyezmény hatálya alá tartozó személyekre korlátozódik.

s) NÉMETORSZÁG-LENGYELORSZÁG

i. Az 1975. október 9-i egyezmény az öregségi és a munkahelyi baleseti rendelkezésekről, az 1990. december 8-i szociális biztonsági egyezmény 27. cikke (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott feltételek és hatály szerint (az 1975. évi egyezmény alapján azon személyek jogállásának fenntartása, akik 1991. január 1. előtt Németországban vagy Lengyelországban telepedtek le, és továbbra is ott élnek);

ii. Az 1990. december 8-i szociális biztonsági egyezmény 27. cikkének (5) bekezdése és 28. cikkének (2) bekezdése (a volt Német Demokratikus Köztársaság és Lengyelország között létrejött 1957. évi egyezmény alapján folyósított nyugdíjra való jogosultság fenntartása; a lengyel munkavállalók által a volt Német Demokratikus Köztársaság és Lengyelország között 1988-ban létrejött egyezmény értelmében szerzett biztosítási idők kiszámítása).

t) NÉMETORSZÁG-ROMÁNIA

A 2005. április 8-i szociális biztonsági egyezmény 28. cikke (1) bekezdésének b) pontja. (a volt Német Demokratikus Köztársaság és Románia között létrejött egyezmény fenntartása azok számára, akik 1996 előtt nyugdíjban részesültek).

u) . NÉMETORSZÁG-SZLOVÉNIA

Az 1997. szeptember 24-i szociális biztonsági egyezmény 42. cikke (az 1956. január 1-je előtt, a másik szerződő állam társadalombiztosítási rendszerében szerzett jogosultságok rendezése); e pont alkalmazása az egyezmény hatálya alá tartozó személyekre korlátozódik.

v) NÉMETORSZÁG -SZLOVÁKIA

A 2002. szeptember 12-i szociális biztonsági egyezmény 29. cikke (1) bekezdésének második és harmadik albekezdése (a volt Csehszlovák Köztársaság és a volt Német Demokratikus Köztársaság között létrejött egyezménynek az 1996-os évet megelőzően már nyugdíjban részesült személyek tekintetében való fenntartása; a szerződő államok egyikében szerzett biztosítási idők kiszámítása azon személyeket illetően, akik ezen időkre vonatkozóan 2003. december 1-jén a másik szerződő államtól, annak területén lakóhelyet létesítve már részesültek nyugdíjban).

w) NÉMETORSZÁG-EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

i. Az 1960. április 20-i szociális biztonsági egyezmény 7. cikkének (5) és (6) bekezdése (katonai szolgálatot teljesítő civil személyekre alkalmazandó jogszabályok);

ii. Az 1960. április 20-i munkanélküli-biztosítási egyezmény 5. cikkének (5) és (6) bekezdése (katonai szolgálatot teljesítő civil személyekre alkalmazandó jogszabályok).

x) ÍRORSZÁG-EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

A szociális biztonságról szóló, 2004. december 14-i megállapodás 19. cikkének (2) bekezdése (egyes fogyatékosságok után járó juttatások transzfere és kiszámítása).

v) SPANYOLORSZÁG-PORTUGÁLIA

Az 1969. június 11-i általános egyezmény 22. cikke (a munkanélküli-ellátások kivitele). Ez a bejegyzés a 883/2004/EK rendelet alkalmazása napjától számított két évig érvényben marad.

z) OLASZORSZÁG-SZLOVÉNIA

i. A szociális biztosítás területén való kölcsönös kötelezettségek szabályozásáról szóló megállapodás a békeszerződés XIV. mellékletének (7) bekezdésére történő hivatkozással (mely szerződést jegyzékváltással 1959. február 5-én kötötték) (az 1954. december 18. előtt szerzett biztosítási időszakok kiszámítása); e pont alkalmazása a megállapodás hatálya alá tartozó személyekre korlátozódik.

ii. Az 1997. július 7-i szociális biztonsági egyezmény 45. cikkének (3) bekezdése Trieszt Szabad Terület egykori B. zónájáról (az 1956. október 5. előtt szerzett biztosítási időszakok kiszámítása); e pont alkalmazása az egyezmény hatálya alá tartozó személyekre korlátozódik.

aa) LUXEMBURG–PORTUGÁLIA

Az 1997. március 10-i egyezmény (az egyik szerződő fél intézményei által a másik szerződő fél intézményeitől nyugdíjat kérelmezők rokkantsági állapotára vonatkozóan hozott határozatok elismeréséről).

ab) LUXEMBURG-SZLOVÁKIA

A 2002. május 23-i szociális biztonsági egyezmény 50. cikkének (5) bekezdése (a politikai menekültek nyugdíjbiztosítási idejének kiszámítása).

ac) MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA

Az 1999. március 31-i szociális biztonsági egyezmény 36. cikkének (3) bekezdése (az 1961. november 27-ét megelőzően szerzett biztosítási idők kiszámítása); e pont alkalmazása az egyezmény hatálya alá tartozó személyekre korlátozódik.

ad) MAGYARORSZÁG-SZLOVÉNIA

Az 1957. október 7-i szociális biztonsági egyezmény 31. cikke (az 1956. május 29. előtt szerzett biztosítási időszakok kiszámítása); e pont alkalmazása az egyezmény hatálya alá tartozó személyekre korlátozódik.

ae) MAGYARORSZÁG-SZLOVÁKIA

Az 1959. január 30-i szociális biztonsági egyezmény 34. cikkének (1) bekezdése (amely előírja, hogy az egyezmény aláírásának napját megelőzően megállapított biztosítási időket kell az azon szerződő állam vonatkozásában érvényes biztosítási időnek tekinteni, amelynek területén a jogosult személy lakóhellyel rendelkezett); e pont alkalmazása az egyezmény hatálya alá tartozó személyekre korlátozódik.

af) AUSZTRIA-LENGYELORSZÁG

Az 1998. szeptember 7-i szociális biztonsági egyezmény 33. cikkének (3)bekezdése (az 1961. november 27. előtt szerzett biztosítási időszakok kiszámítása); e pont alkalmazása az egyezmény hatálya alá tartozó személyekre korlátozódik.

ag) AUSZTRIA-ROMÁNIA

A 2005. október 28-i szociális biztonsági megállapodás 37. cikkének (3) bekezdése (az 1961. november 27. előtt szerzett biztosítási időszakok kiszámítása); e pont alkalmazása az egyezmény hatálya alá tartozó személyekre korlátozódik.

ah) AUSZTRIA-SZLOVÉNIA

Az 1997. március 10-i szociális biztonsági egyezmény 37. cikke (az 1956. január 1. előtt szerzett biztosítási időszakok kiszámítása); e pont alkalmazása az egyezmény hatálya alá tartozó személyekre korlátozódik.

ai) AUSZTRIA-SZLOVÁKIA

Az 2001. december 21-i szociális biztonsági egyezmény 34. cikkének (3) bekezdése (az 1961. november 27. előtt szerzett biztosítási időszakok kiszámítása); e pont alkalmazása az egyezmény hatálya alá tartozó személyekre korlátozódik.

aj) PORTUGÁLIA-EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

Az orvosi kezelésről szóló, 1978. november 15-i jegyzőkönyv 2. cikkének (1) bekezdése.

ak) FINNORSZÁG-SVÉDORSZÁG

A szociális biztonságról szóló, 2003. augusztus 18-i skandináv egyezmény 7. cikke a lakóhely szerinti országba történő költségesebb visszautazást szükségessé tevő, más skandináv országban való tartózkodás alatt bekövetkezett betegség esetén felmerülő többlet utazási költségek megtérítéséről.

4. A III. melléklet a következőképpen módosul:

	(a)	A "DÁNIA" bejegyzés az "ÉSZTORSZÁG" bejegyzéssel egészül ki.
	(b)	Az "ÍRORSZÁG" bejegyzés a következő bejegyzésekkel egészül ki:" LITVÁNIA MAGYARORSZÁG"

5. A IV. melléklete az alábbiak szerint módosul:

	a)	A "BELGIUM" bejegyzés után a következő bejegyzés kerül beillesztésre:" BULGÁRIA CSEH KÖZTÁRSASÁG"
	b)	A "FRANCIAORSZÁG" bejegyzés után a "CIPRUS" bejegyzés kerül beillesztésre.
	c)	A "LUXEMBURG" bejegyzés után a következő bejegyzés kerül beillesztésre:" MAGYARORSZÁG"
	HOLLANDIA
	d)	Az "AUSZTRIA" bejegyzés után a következő bejegyzés kerül beillesztésre:" LENGYELORSZÁG SZLOVÉNIA"

6. A VI. melléklet a következőképpen módosul:

	a)	A szöveg a következő bejegyzésekkel egészül ki:" -A. CSEH KÖZTÁRSASÁG Teljes rokkantsági nyugdíj azon személyek számára, akik esetében a teljes rokkantság a 18. életév betöltése előtt következett be, és akik nem biztosítottak az előírt idő tekintetében (a nyugdíjbiztosításról szóló 155/1995 sz. Coll. törvény 42. szakasza). -Aa. ÉSZTORSZÁG i. A 2000. április 1. előtt az állami juttatásokról szóló törvény szerint juttatott és az állami nyugdíjbiztosítási törvény szerint továbbra is fenntartott rokkantsági nyugdíjak. ii. Az állami nyugdíjbiztosítási törvénynek megfelelően, rokkantsági alapon juttatott állami nyugdíjak. iii. A honvédelmi szervek szolgálati törvénye, a rendőrségi szolgálati törvény, az ügyészségről szóló törvény, a bírák jogállásáról szóló törvény, a Riigikogu tagjainak illetményéről, nyugdíjáról és egyéb szociális ellátásairól szóló törvény, valamint a köztársasági elnök hivatalos ellátmányairól szóló törvény alapján jutatott rokkantsági nyugdíjak."
	b)	Az "A. GÖRÖGORSZÁG" és "B. ÍRORSZÁG" címsorok sorrendje, a megfelelő bejegyzésekkel együtt a következőképpen módosul: "A. ÍRORSZÁG" és "B. GÖRÖGORSZÁG".
	c)	A "A. ÍRORSZÁG" címsor alatti bejegyzés helyébe a következő lép:" A 2005. évi szociális jóléti konszolidációról szóló törvény II. részének 17. fejezete"
	d)	A "B. GÖRÖGORSZÁG" címsor alatti szövegrész után a következő szövegrésszel egészül ki:" Ba. LETTORSZÁG Az állami nyugdíjakról szóló, 1996. január 1-jei törvény 16. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti rokkantsági nyugdíjak (harmadik csoport)."
	e)	A "C. FINNORSZÁG" címsor alatti bejegyzés a következőképpen módosul:" Nemzeti nyugdíj a fogyatékkal született vagy fiatalon fogyatékossá vált személyek részére (nemzeti nyugdíjtörvény, 568/2007); Az átmeneti szabályok szerint megállapított és 1994. január 1-je előtt megítélt rokkantsági nyugdíjak (a nemzeti nyugdíjtörvény végrehajtásáról szóló törvény, 569/2007)."

7. A VII. melléklet a következőképpen módosul:

	a)	A "BELGIUM" és "FRANCIAORSZÁG" címsorú táblázatokban a Luxemburggal kapcsolatos sorokat törölni kell.
	b)	A "LUXEMBURG" címsorú táblázatot törölni kell.

8. A VIII. melléklet helyébe a következők lépnek::"

VIII.MELLÉKLET

OLYAN ESETEK, AMIKOR AZ IDŐARÁNYOS SZÁMÍTÁSTÓL ELTEKINTENEK, VAGY EZT NEM ALKALMAZZÁK

[52. cikk (4) és (5) bekezdése]

"1. rész: Olyan esetek, amikor az arányos számítástól az 52. cikk (4) bekezdése alapján eltekintenek

A. DÁNIA

A szociális nyugdíjakról szóló törvényben említett valamennyi nyugdíjkérelem, kivéve a IX. mellékletben említetteket.

B. ÍRORSZÁG

Állami nyugdíj (átmeneti szabályozás) és járulékalapú állami és özvegyi nyugdíj iránti valamennyi kérelem.

C. CIPRUS

Valamennyi öregségi, rokkantsági és özvegyi nyugdíjigény.

D. LETTORSZÁG

a) Rokkantsági nyugdíj iránti valamennyi kérelem (az állami nyugdíjakról szóló, 1996. január 1-jei törvény);

b) b) úlélő hozzátartozói nyugdíj iránti valamennyi kérelem (az állami nyugdíjakról szóló, 1996. január 1-jei törvény; az államilag finanszírozott nyugdíjakról szóló, 2001. július 1-jei törvény).

E. LITVÁNIA

A túlélő hozzátartozói nyugdíj alapösszege alapján számított állami társadalombiztosítási túlélő hozzátartozói nyugdíj iránti valamennyi kérelem (az állami társadalombiztosítási nyugdíjakról szóló törvény).

F. HOLLANDIA

Az általános öregségi biztosítási törvény alapján benyújtott, öregségi nyugdíj iránti valamennyi kérelem.

G. AUSZTRIA

a) Az általános társadalombiztosításról szóló, 1955. szeptember 9-i szövetségi törvény, az ipari és kereskedelmi tevékenységet végző önálló vállalkozók társadalombiztosításáról szóló, 1978. október 11-i szövetségi törvény, az önálló vállalkozó mezőgazdasági termelők társadalombiztosításáról szóló, 1978. október 11-i szövetségi törvény, valamint a szabadfoglalkozású önálló vállalkozók társadalombiztosításáról szóló, 1978. november 30-i szövetségi törvény alapján benyújtott, ellátás iránti valamennyi kérelem.

b) A 2004. november 18-i általános nyugdíjtörvény szerinti nyugdíjszámlán alapuló, rokkantsági nyugdíj iránti valamennyi kérelem.

c) A 2004. november 18-i általános nyugdíjtörvény szerinti nyugdíjszámlán alapuló, túlélő hozzátartozói nyugdíj iránti valamennyi kérelem, amennyiben az általános nyugdíjtörvény 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a biztosítással fedezett többlethónapok miatt nem emelkedik az ellátás összege.

d) A tartományi orvosi kamarák (Landesärztekammern) alapszolgáltatáson alapuló (alap- és kiegészítő ellátás vagy alapnyugdíj) rokkantsági és túlélő hozzátartozói nyugdíjai iránti valamennyi kérelem.

e) Az osztrák Állatorvosi Kamara (Österreichische Tierärztekammer) nyugdíjpénztárából fizetett állandó foglalkozási rokkantsági támogatás és túlélő hozzátartozói támogatás iránti valamennyi kérelem.

f) Az osztrák ügyvédi kamarák (Rechtsanwaltkammern A rész) jóléti intézményeinek alapszabálya szerinti, foglalkoztatási rokkantsági, özvegyi és árvasági nyugdíj iránti valamennyi kérelem.

H. LENGYELORSZÁG

Rokkantsági nyugdíjak, a meghatározott ellátás elvén alapuló rendszerek keretében nyújtott öregségi nyugdíjak és a túlélő hozzátartozói nyugdíjak iránti valamennyi kérelem.

I. PORTUGÁLIA

Rokkantsági, öregségi és túlélő hozzátartozói nyugdíj iránti valamennyi kérelem, kivéve azokat az eseteket, amikor az egynél több tagállam jogszabályai alapján szerzett biztosítási idők összege legalább 21 naptári év, a nemzeti jogszabályok alá tartozó biztosítási idők összege legfeljebb 20 év, és a számítást a 2002. február 19-i 35/2002 törvényerejű rendelet 11. cikke alapján végezték.

J. SZLOVÁKIA

a) Túlélő hozzátartozói (özvegyi és árvasági) nyugdíj iránti valamennyi kérelem, amely nyugdíjat a 2004. január 1. előtt hatályban lévő jogszabályok alapján számítottak ki, és amelynek összegét az elhunyt személynek korábban fizetett nyugdíj alapján kell kiszámítani.

b) A társadalombiztosításról szóló, módosított 461/2003 sz. Z. z. törvény alapján kiszámított nyugdíjak iránti valamennyi kérelem.

K. SVÉDORSZÁG

Öregségi nyugdíj formájában fizetett garantált nyugdíj (1998:702. törvény) és kiegészítő nyugdíj formájában fizetett öregségi nyugdíj iránti valamennyi kérelem (1998:674. törvény).

L. EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

Öregségi, özvegyi és haláleseti ellátások iránti valamennyi kérelem, kivéve azokat, amelyek tekintetében:

az 1975. április 6-án vagy azt követően megkezdett adóév során:

	i.	az érintett fél az Egyesült Királyság és egy másik tagállam jogszabályai alapján szerzett biztosítási, szolgálati vagy tartózkodási időt; valamint
	ii.	az i. alpontban említett adóévek valamelyike (vagy közülük több) az Egyesült Királyság jogszabályainak értelmében nem tekinthető jogosultságot biztosító évnek;

az 1948. július 5-ét megelőző időszakokra az Egyesült Királyságban hatályban lévő jogszabályok szerint szerzett biztosítási időket e rendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában egy másik tagállam jogszabályai szerint szerzett biztosítási, szolgálati és tartózkodási idők alkalmazásával veszik figyelembe.

Kiegészítő nyugdíjra irányuló valamennyi kérelem a szociális biztonsági járulékokról és ellátásokról szóló, 1992. évi törvény 44. szakasza és a szociális biztonsági járulékokról és ellátásokról szóló, 1992. évi törvény (Észak-Írország) 44. szakasza értelmében.

2. rész: Olyan esetek, amelyekben az 52. cikk (5) bekezdését kell alkalmazni

A. FRANCIAORSZÁG

Alap- vagy kiegészítő nyugdíjrendszerek, amelyekben az öregségi ellátásokat nyugdíjpontok alapján számítják ki.

B. LETTORSZÁG

Öregségi nyugdíjak (az állami nyugdíjakról szóló, 1996. január 1-jei törvény. az államilag finanszírozott nyugdíjakról szóló, 2001. július 1-jei törvény).

C. MAGYARORSZÁG

Magánnyugdíj-pénztári tagságon alapuló nyugellátások.

D. AUSZTRIA

a) A 2004. november 18-i általános nyugdíjtörvény szerinti nyugdíjszámlán alapuló öregségi nyugdíj.

b) Az osztrák gyógyszerészek szakmai pénztáráról (Pharmazeutische Gehaltskasse für Österreich) szóló, 2001. december 28-i BGBl I 154. szövetségi törvény 41. cikke értelmében kötelező támogatások.

c) A tartományi orvosi kamarák (Landesärztekammern) alapszolgáltatáson alapuló (alap- és kiegészítő ellátás vagy alapnyugdíj) öregségi és korengedményes nyugdíjai, valamint ugyanezen testületek kiegészítő szolgáltatáson alapuló (kiegészítő vagy egyedi nyugdíj) valamennyi nyugellátása.

d) Az Osztrák Állatorvosi Kamara (Österreichische Tierärztekammer) nyugdíjpénztárából fizetett öregségi támogatás.

e) Az osztrák ügyvédi kamarák jóléti intézményeinek alapszabálya szerinti ellátások, A és B rész, kivéve az ugyanezen testületek alapszabálya szerinti, rokkantsági, özvegyi és árvasági nyugellátás iránti kérelmeket, A rész.

f) A Mérnöki Kamaráról (Ziviltechnikerkammergesetz) szóló, 1993. évi törvény és a jóléti intézmények alapszabályainak értelmében a Szövetségi Építész- és Műszaki Tanácsadói Kamara jóléti intézményei által nyújtott ellátások, a foglalkoztatási rokkantsági ellátások, valamint az utóbb említett ellátásokból eredő túlélő hozzátartozói ellátások kivételével.

g) a könyvszakértőkre és adótanácsadókra vonatkozó törvény (Wirtschaftstreuhandberufsgesetz) értelmében a könyvszakértők és adótanácsadók szövetségi kamarája jóléti intézményének szabályaival összhangban jutatott ellátások.

E. LENGYELORSZÁG

A meghatározott járulékon alapuló rendszer szerinti öregségi nyugdíjak.

F. SZLOVÉNIA

A kötelező kiegészítő nyugdíjbiztosításból származó nyugdíj.

G. SZLOVÁKIA

Kötelező öregséginyugdíj-megtakarítás.

H. SVÉDORSZÁG

Jövedelemalapú nyugdíj és biztosításidíj-alapú nyugdíj (1998:674. törvény).

I. EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

Az 1965. évi nemzeti biztosítási törvény 36. és 37. szakasza és az 1966. évi nemzeti biztosítási törvény (Észak-Írország) 35. és 36. szakasza értelmében fizetett progresszív nyugellátás.

J. BULGÁRIA

Öregségi nyugdíjak a Kiegészítő Kötelező Nyugdíjbiztosítástól, a szociális biztonsági törvény II. részének II. címe szerint.

K. ÉSZTORSZÁG

Kötelező öregséginyugdíj-rendszer."

9. A IX. melléklet a következőképpen módosul:

a) Az I. rész a következőképpen módosul:

	i.	Az "F. ÍRORSZÁG" címsor alatti bejegyzés után a következő bejegyzéssel egészül ki:" Fa. LETTORSZÁG Az állami nyugdíjakról szóló, 1996. január 1-jei törvény 16. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti rokkantsági nyugdíjak (harmadik csoport)"
	ii.	A "G. HOLLANDIA" címsor alatti bejegyzés a következőkkel egészül ki:" A 2005. november 10-i, munkáról és a munkaképességnek megfelelő jövedelemről szóló törvény"
	iii.	A "H. FINNORSZÁG" címsor alatti bejegyzés helyébe a következő lép:" Nemzeti nyugdíj a fogyatékkal született vagy fiatalon fogyatékossá vált személyek részére (nemzeti nyugdíjtörvény, 568/2007); Az átmeneti szabályok szerint megállapított és 1994. január 1-je előtt megítélt nemzeti és házastársi nyugdíjak (a nemzeti nyugdíjtörvény végrehajtásáról szóló törvény, 569/2007); Az árvasági nyugdíj kiegészítése, amennyiben az önálló ellátás összegét az 568/2007 nemzeti nyugdíjtörvény szerint számítják"
	iv.	Az "I. SVÉDORSZÁG" címsor alatti bejegyzés helyébe a következő lép:" Svéd jövedelemalapú betegségi kompenzáció és keresetpótló kompenzáció (1962:381. törvény). Az állami nyugdíjról szóló, 1993. január 1-je előtt hatályban levő jogszabályok által biztosított teljes svéd állami nyugdíjat felváltó svéd minimálnyugdíj és garantált kompenzáció és a fenti időponttól hatályos jogszabályok átmeneti rendelkezéseinek értelmében megítélt teljes állami nyugdíj"

b) A II. rész a következőképpen módosul:

	i.	A "C. OLASZORSZÁG" címsor alatti bejegyzés a következő bejegyzésekkel egészül ki:" Ca. LETTORSZÁG Túlélő hozzátartozói nyugdíj, amelyet a feltételezett biztosítási időszakok alapján számítanak ki (az 1996. január 1-jei, állami nyugdíjakról szóló törvény 23. cikkének (8) bekezdése). Cb. LITVÁNIA a) Állami társadalombiztosítási munkaképtelenségi nyugdíjak, az állami társadalombiztosítási nyugdíjakról szóló törvény szerint fizetve. b) Állami társadalombiztosítási túlélő hozzátartozói és árvasági nyugdíjak, amelyeket az állami társadalombiztosítási nyugdíjakról szóló törvény szerint az elhunyt munkaképtelenségi nyugdíja alapján számítanak ki"
	ii.	A "D. LUXEMBURG" címsor alatti bejegyzés a következő bejegyzéssel egészül ki:" Da. SZLOVÁKIA a) Szlovák rokkantsági nyugdíj és az abból származó túlélő hozzátartozói nyugdíj; b) Eltartott gyermekként rokkanttá vált személyek – és akik esetében az előírt biztosítási időszak minden esetben teljesítettnek tekintendő – rokkantsági nyugdíja (a társadalombiztosításról szóló, módosított 461/2003 törvény 70. cikkének (2) bekezdése, 72. cikkének (3) bekezdése, valamint 73. cikkének (3) és (4) bekezdése);"

c) A III. részben az "1992. június 15-i szociális biztonsági skandináv egyezmény" bejegyzés helyébe a következő lép:"

A 2003. augusztus 18-i szociális biztonsági skandináv egyezmény

10. A X. melléklet helyébe a következő melléklet lép:"

MELLÉKLET

KÜLÖNLEGES, NEM JÁRULÉKALAPÚ PÉNZBELI ELLÁTÁSOK

[70. cikk (2) bekezdésének c) pontja]

A. BELGIUM

a) Jövedelempótló támogatás (1987. február 27-i törvény)

b) Garantált jövedelem időskorúak számára (2001. március 22-i törvény)

B. BULGÁRIA

Szociális nyugdíj idős korra (a szociális biztonsági törvény 89. cikke).

C. CSEH KÖZTÁRSASÁG

Szociális juttatás (az állami szociális támogatásokról szóló (117/1995 Sb.) törvény)

D. DÁNIA

Nyugdíjasok számára biztosított lakhatási költségek (az 1995. március 29-i 204. számú törvény által konszolidált, az egyéni lakhatási támogatásokról szóló törvény)

E. NÉMETORSZÁG

Nyugdíjasok és csökkent keresőképességűek alap-megélhetési jövedelme a Szociális Törvénykönyv XII. könyvének 4. fejezete értelmében.

A megélhetési költségeket fedező ellátások az álláskeresőkre vonatkozó alapellátással összhangban, kivéve, ha ezen ellátások tekintetében teljesülnek azok a követelmények, amelyek a munkanélküli ellátás odaítélését követően (szociális biztonsági törvény II. kötet 24. cikkének (1) bekezdése) feljogosítanak az ideiglenes kiegészítő ellátásra.

F. ÉSZTORSZÁG

a) Fogyatékossággal élő felnőttek számára nyújtott juttatás (a fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott szociális támogatásokról szóló, 1999. január 27-i törvény);

b) Állami munkanélküli-járadék (a 2005. szeptember 29-i, munkaerőpiaci szolgáltatásokról és támogatásokról szóló törvény).

G. ÍRORSZÁG

a) Munkakeresői juttatás (a 2005. évi, szociális jóléti konszolidációról szóló törvény, III. rész, 2. fejezet);

b) Állami nyugdíj (nem járulékalapú) (a 2005. évi, szociális jóléti konszolidációról szóló törvény, III. rész, 4. fejezet);

c) Özvegyi nyugdíj (nem járulékalapú) (a 2005. évi, szociális jóléti konszolidációról szóló törvény, III. rész, 6. fejezet);

d) Rokkantsági nyugdíj (a 2005. évi, szociális jóléti konszolidációról szóló törvény, III. rész, 10. fejezet);

e) Mobilitási juttatás (1970. évi egészségügyi törvény, 61. szakasz);

f) Vaksági nyugdíj (a 2005. évi, szociális jóléti konszolidációról szóló törvény, III. rész, 5. fejezet).

H. GÖRÖGORSZÁG

Idősek számára nyújtandó különleges támogatások (1296/82. számú törvény)

I. SPANYOLORSZÁG

a) minimáljövedelemre vonatkozó garancia (1982. április 7-i, 13/82. számú törvény);

b) időskorúak és keresőképtelen rokkantak támogatása céljából nyújtott pénzbeli ellátások (1981. július 24-i, 2620/81. számú királyi rendelet);

c) a következő nyugellátások:

i. Nem járulékalapú rokkantsági és öregségi nyugdíjak, az 1994. június 20-i 1/1994. számú királyi törvényerejű rendelet által jóváhagyott, a szociális biztonságról szóló általános törvény konszolidált szövege 38. cikkének (1) bekezdése szerint; és

ii. az i. pontban említett nyugdíjakat kiegészítő, az autonóm régiók jogszabályaiban előírt ellátások, amelyek az érintett autonóm régió gazdasági és társadalmi helyzetére is figyelemmel minimum megélhetési jövedelmet biztosítanak;

d) mobilitást ösztönző és az utazási költségek megtérítésére irányuló juttatások (1982. április 7-i, 13/1982. sz. törvény).

J. FRANCIAORSZÁG

a) Az alábbi forrásokból biztosított kiegészítő juttatások:

	i.	Különleges Rokkantsági Alap, valamint
	ii.	Öregségi Szolidaritási Alap
	a szerzett jogok tekintetében (az 1956. június 30-i törvény, a Szociális Biztonsági Törvény VIII. kötetében kodifikálva);

b) Fogyatékossággal élő felnőttek számára nyújtandó juttatások (a szociális biztonsági kódex VIII. kötetében kodifikált, 1975. június 30-i törvény);

c) Különleges juttatás (a szociális biztonsági kódex VIII. kötetében kodifikált, 1952. július 10-i törvény) a szerzett jogok tekintetében;

d) Öregségi szolidaritási juttatás (a szociális biztonsági kódex VIII. kötetében kodifikált, 2004. június 24-i rendelet) 2006. január 1-től.

K. OLASZORSZÁG

a) Nincstelenek szociális nyugdíjai (1969. április 30-i 153. törvény);

b) A fogyatékkal élő civilek és rokkantak számára nyújtott nyugdíjak és juttatások (1974. március 30-i 118. számú törvény és 1980. február 11-i 18. számú törvény, valamint 1988. november 23-i 508. számú törvény);

c) Siket-némák számára nyújtandó nyugdíjak és juttatások (1970. május 26-i 381. számú törvény és 1988. november 23-i 508. számú törvény);

d) A vak civil személyek számára nyújtott nyugdíjak és juttatások (1970. május 27-i 382. számú törvény és 1988. november 23-i 508. számú törvény);

e) A minimum nyugdíjakat kiegészítő ellátások (1952. április 4-i 218. számú törvény, 1983. november 11-i 638. számú törvény, valamint 1990. december 29-i 407. számú törvény);

f) Fogyatékossággal élők juttatásait kiegészítő támogatások (1984. június 12-i 222. számú törvény);

g) Szociális juttatások (1995. augusztus 8-i 335. számú törvény);

h) Szociális gyarapodás (1988. december 29-i 544. számú törvény 1 cikkének (1) és (12) bekezdése, valamint módosításai).

L. L CIPRUS

a) Szociális nyugdíj (a szociális nyugdíjról szóló 1995. évi, módosított 25(I)95. számú törvény);

b) Súlyosan mozgáskorlátozott személyeknek nyújtott juttatás (a miniszterek tanácsának 1992. október 16-i 38210. számú, 1994. augusztus 1-jei 41370. számú, valamint az 1997. június 11-i 46183. számú és a 2001. május 16-i 53675. számú döntése);

c) Vak személyek számára nyújtandó különleges támogatás (a különleges támogatásokról szóló, 1996. évi, módosított 77(I)/96. számú törvény).

M. LETTORSZÁG

a) Állami szociális biztonsági ellátás (az állami szociális ellátásokról szóló, 2003. január 1-jei törvény.);

b) Támogatás a mozgáskorlátozottak szállítási költségeinek megtérítésére (az állami szociális ellátásokról szóló, 2003. január 1-jei törvény).

N. LITVÁNIA

a) Szociális támogatási nyugdíj (az állami szociális segélyezési juttatásokról szóló, 2005. évi törvény, 5. cikk);

b) Szociális segély (az állami szociális segélyezési juttatásokról szóló, 2005. évi törvény, 15. cikk);

c) Mozgásproblémákkal küzdő fogyatékossággal élő személyek utazási költségtérítése (az utazási költségtérítésről szóló, 2000. évi törvény 7. cikke).

O. LUXEMBURG

Jövedelem a súlyos fogyatékossággal élők számára (2003. szeptember 12-i törvény 1. cikkének (2) bekezdése), a fogyatékossággal élő olyan munkavállalóként elismert személyek kivételével, akik az általános munkaerőpiacon vagy védett környezetben rendelkeznek munkahellyel.

P. MAGYARORSZÁG

a) Rokkantsági járadék (a 83/1987. minisztertanácsi rendelet (XII 27) a rokkantsági járadékról);

b) Időskorúak nem járulékalapú járadéka (a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény);

c) Közlekedési támogatás (a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről szóló 164/1995. (XII 27) Korm. rendelet ).

Q. MÁLTA

a) Kiegészítő juttatás (A szociális biztonságról szóló 1987. évi törvény 73. cikke (Cap. 318));

b) Öregségi nyugdíj (az 1987. évi, szociális biztonságról szóló törvény (318. fejezet).

R. HOLLANDIA

a) Wet Arbeidsongeschiktheidsvoorziening jonggehandicapten (Wajong) (a fogyatékossággal élő fiatalok munkaképtelenségi juttatásáról szóló), 1997. április 24-i törvény;

b) Toeslagenwet (TW) (a kiegészítő juttatásokról szóló) 1986. november 6-i törvény.

S. AUSZTRIA

Kiegyenlítő juttatás (1955. szeptember 9-i szövetségi törvény az általános társadalombiztosításról, 1978. október 11-i szövetségi törvény a kereskedelemben dolgozó személyek társadalombiztosításáról és 1978. október 11-i szövetségi törvény a mezőgazdasági termelők társadalombiztosításáról)

T. LENGYELORSZÁG

Szociális nyugdíj (2003. június 27-i törvény a szociális nyugdíjakról)

U. PORTUGÁLIA

a) Nem járulékalapú öregségi és rokkantsági állami nyugdíj (1980. október 13-i 464/80. törvényerejű rendelet);

b) Nem járulékalapú özvegyi nyugdíj (1981. november 11-i 52/81. számú rendelet);

c) Időskorúak szolidaritási juttatása (a 2006. december 11-i 236/2006 rendelet által módosított 2005. december 29-i 232/2005 rendelet).

V. SZLOVÉNIA

a) Állami nyugdíj (1999. december 23-i nyugdíj- és fogyatékossági biztosítási törvény);

b) Nyugdíjasok részére nyújtott jövedelemtámogatás (A nyugdíjakról és a fogyatékossággal élő személyek biztosításáról szóló 1999. december 23-i törvény);

c) Fenntartási támogatás (1999. december 23-i nyugdíj- és fogyatékossági biztosítási törvény).

W. SZLOVÁKIA

a) A kizárólagos jövedelmi forrást jelentő nyugdíjak 2004. január 1. előtt már megítélt kiigazítása;

b) A 2004. január 1. előtt már megítélt szociális nyugdíj.

X. FINNORSZÁG

a) Nyugdíjasok lakhatási támogatása (571/2007. törvény a nyugdíjasok lakhatási támogatásáról);

b) Munkaerő-piaci támogatás (1290/2002 törvény a munkanélküli ellátásokról);

c) Különleges segélyek bevándorlók részére (A bevándorlók különleges támogatásairól szóló, 1192/2002. számú törvény).

Y. SVÉDORSZÁG

a) Lakhatási hozzájárulás nyugdíjban részesülő személyek számára (2001: 761 törvény);

b) Idősek számára nyújtandó pénzbeli támogatások (2001: 853 törvény).

Z. EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

a) Állami nyugdíjjuttatás (A 2002-es állami nyugdíjjuttatásról szóló 2002. évi törvény és az állami nyugdíjjuttatásról szóló 2002. évi törvény (Észak-Írország));

b) Jövedelem alapú támogatások munkakeresőknek (1995. évi munkakeresői törvény és 1995. évi munkakeresői végzés (Észak-Írország));

c) Jövedelemtámogatás (1992-es törvény a szociális biztonsági hozzájárulásokról és juttatásokról és 1992-es törvény a szociális biztonsági hozzájárulásokról és juttatásokról (Észak-Írország));

d) Fogyatékossággal élők támogatásának mobilitási összetevője (1992-es törvény a szociális biztonsági hozzájárulásokról és juttatásokról és 1992-es törvény a szociális biztonsági hozzájárulásokról és juttatásokról (Észak-Írország).

11. A XI. melléklet helyébe a következő szöveg lép:"

"XI. MELLÉKLET

A TAGÁLLAMOK JOGSZABÁLYAINAK ALKALMAZÁSÁRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

[51. cikk (3) bekezdése, 56. cikk (1) bekezdése és 83. cikk]

A. BELGIUM

Nincs.

B. BULGÁRIA

A bolgár egészségbiztosítási törvény 33. cikkének (1) bekezdése minden olyan személyre alkalmazandó, akinek a számára Bulgária az illetékes tagállam e rendelet III. címének 1. fejezete szerint.

C. CSEH KÖZTÁRSASÁG

Nincs.

D. DÁNIA

▌

1. a) A lov om szociális nyugdíj (szociális nyugdíjtörvény) szerint a nyugdíj kiszámítása szempontjából a határ menti ingázó vagy az idénymunkás által által a dán jogszabályok értelmében szerzett szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő a túlélő házastárs által Dániában szerzett tartózkodási időnek tekintendő, amennyiben a túlélő házastárs a fenti időszak folyamán házastársi életközösségben élt a fent említett munkavállalóval, illetve nem élt tőle összeférhetetlenség miatt ténylegesen külön, és feltéve hogy a fenti időszak alatt a házastárs egy másik tagállam területén rendelkezett lakóhellyel.

E bekezdés alkalmazásában az "idénymunka" olyan munkát jelent, amely az évszakok váltakozásától függően minden évben automatikusan visszatér.

b) A lov om szociális nyugdíj (szociális nyugdíjtörvény) szerint a nyugdíj kiszámítása szempontjából a 2. bekezdés a) pontjának hatálya alá nem tartozó személy által 1984. január 1-je előtt előtt a dán jogszabályok értelmében szerzett munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként teljesített tevékenységi idő a hátrahagyott házastárs által Dániában szerzett tartózkodási időnek tekintendő, amennyiben a hátrahagyott házastárs a fenti időszak folyamán házastársi életközösségben élt a munkavállalóval vagy önálló vállalkozóval, illetve nem élt tőle összeférhetetlenség miatt ténylegesen külön, és feltéve hogy a fenti időszak alatt a házastárs egy másik tagállam területén rendelkezett lakóhellyel.

c) Az a) és b) pont szerint figyelembe veendő időszakokat nem kell figyelembe venni, ha egybeesnek az érintett személynek egy másik tagállam kötelező biztosításáról szóló jogszabályai szerint járó nyugdíj kiszámításánál figyelembe vett időszakokkal vagy azokkal az időszakokkal, amikor az érintett személy e jogszabályok alapján nyugdíjban részesült. Ezeket az időszakokat azonban figyelembe kell venni, ha az említett nyugdíj éves összege kevesebb a szociális nyugdíj alapösszegének felénél.

2. a) A 6. cikk rendelkezései ellenére azok a személyek, akik egy vagy több tagállamban nem álltak munkaviszonyban, csak akkor jogosultak a dán szociális nyugdíjra, ha jelenleg vagy korábban legalább három évig Dániában állandó lakóhellyel rendelkeznek/rendelkeztek, feltéve ha megfelelnek a dán jogszabályok által előírt korhatároknak. Figyelemmel a 4. cikkre a 7. cikk nem alkalmazandó olyan dán szociális nyugdíjra, amelyre ilyen személyek jogosultságot szereztek.

b) A fent említett rendelkezések nem alkalmazandók a dán szociális nyugdíjjogosultságra olyan személyek családtagjai számára, akik jelenleg vagy korábban Dániában munkaviszonyban állnak/álltak, vagy diákok, illetve családtagjaik számára.

3. A ledighedsydelsébe ("rugalmas munka" rendszer) belépett munkanélkülieknek nyújtott ideiglenes ellátást (1997. június 10-i 455. törvény) e rendelet III. címének 6. fejezete tárgyalja. A másik tagállamba kerülő munkanélkülieket illetően a 64. és 65. cikk alkalmazandó, amennyiben e tagállamnak azonos kategóriájú személyek számára hasonló foglalkoztatási rendszerei vannak.

4. Ha a dán szociális nyugdíj kedvezményezettje egy másik tagállamtól is jogosult túlélő hozzátartozói nyugdíjra, ezek a nyugdíjak a dán jogszabályok alkalmazásában a rendelet 53. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanolyan típusú ellátásoknak tekintendők azzal a feltétellel, hogy az a személy, aki által szerzett biztosítási vagy tartózkodási idő a túlélő hozzátartozói nyugdíj kiszámításának alapjául szolgál, szintén jogosult dán szociális nyugdíjra.

E. NÉMETORSZÁG

▌

1. E rendelet 5. cikkének a) pontja ellenére a Sozialgesetzbuch VI SGB VI. (szociális törvénykönyv VI. könyve) 5. cikke (4) bekezdésének 1. pontja ellenére az olyan személy, aki egy másik tagállam jogszabályai értelmében teljes öregségi nyugdíjra jogosult személyre, kérelmezheti a német nyugdíjbiztosítási rendszer szerinti kötelező biztosítást.

2. E rendelet 5. cikkének a) pontja és a Sozialgesetzbuch VI (szociális törvénykönyv VI. könyve) 7. cikkének (1) és (3) bekezdése ellenére az olyan személy, aki egy másik tagállamban kötelező biztosítással rendelkezik, vagy egy másik tagállam jogszabályai értelmében öregségi nyugdíjban részesül, csatlakozhat az önkéntes biztosítási rendszerhez Németországban.

3. A valamely másik tagállamban élő biztosítottak számára Sozialgesetzbuch V, 47(1) szakasza, a Sozialgesetzbuch VII, 47(1) szakasza és a Reichsversicherungsordnung 200 (2) szakasza szerinti pénzbeli ellátás nyújtásának céljából a német biztosítási rendszerek a nettó fizetést, amely alapján az ellátás mennyiségét meghatározzák, úgy állapítják meg, mintha a biztosított Németországban élne, kivéve, ha a biztosított kérelmezi, hogy az ellátást az általa ténylegesen kapott nettó fizetés alapján állapítsák meg.

4. Más tagállamok olyan állampolgárai, akiknek lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Németországon kívül található, és akik megfelelnek a német nyugdíjbiztosítási rendszer feltételeinek, csak abban az esetben fizethetnek önkéntes hozzájárulást, amennyiben korábban önkéntes vagy kötelező biztosítással rendelkeztek a német nyugdíjbiztosítási rendszerben; ez azokra a hontalanokra és menekültekre is alkalmazandó, akiknek lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye valamely másik tagállamban van.

5. A pauschale Anrechnungszeit-ot (az ellátások kiosztásánál figyelembe vett átlagos időszakokat) az SGB VI. 253. cikke értelmében kizárólag a Németországban szerzett időszakok alapján határozzák meg.

6. Olyan esetekben, amikor a nyugdíj újraszámítására az 1991. december 31-én hatályos német nyugdíjjogszabályok alkalmazandók, kizárólag a ║ német jogszabályok alkalmazandók a német Ersatzzeiten (beszámítható idő) beszámítása céljára.

7. A Fremdrentengesetz ( külföldi nyugdíjakról szóló törvény) 2. bekezdésének rendelkezései ellenére, a rendelet alkalmazási körén belül továbbra is alkalmazandók azok a német jogszabályok, amelyek olyan munkahelyi balesetekre és foglalkozási megbetegedésekre vonatkoznak, amelyekért a külföldi nyugdíjakról szóló jogszabályok értelmében kártérítést kell fizetni, továbbá azon német jogszabályok, amelyek az olyan biztosítási időkért járó ellátásokra vonatkoznak, amelyek a Bundesvertriebenengesetz (a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és a menekültekről szóló törvény) 1. bekezdésének (2) és (3) pontjában felsorolt területekre alkalmazandó, külföldi nyugdíjakról szóló törvény értelmében beszámíthatók.

8. A rendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontjában említett elméleti összeg kiszámításánál a szabadfoglalkozásúak nyugdíjrendszerében az illetékes intézet a tagsági idő alatti hozzájárulások fizetése révén az érintett intézet tagjaként szerzett átlagos éves nyugdíjjogosultságot veszi alapul minden egyes, bármelyik tagállam jogszabályai alapján teljesített biztosítási év tekintetében.

F. ÉSZTORSZÁG

A szülői ellátás kiszámításához az Észtországon kívüli tagállamokban töltött szolgálati időszakok úgy tekintendők, hogy azok a szociális adó ugyanazon átlagos összegén alapulnak, mint amelyet az Észtországban töltött összesített szolgálati időszakok alatt fizettek. Amennyiben a referenciaév alatt a személy csak más tagállamokban állt munkaviszonyban, az ellátás kiszámítása úgy tekintendő, hogy az a referenciaév és a szülési szabadság között Észtországban fizetett szociális adó átlagán alapul.

G. GÖRÖGORSZÁG

1. A görög állampolgároknak vagy görög származású külföldieknek a nyugdíjbiztosítási rendszerhez való önkéntes csatlakozásáról szóló 1469/84. sz. törvény más tagállamok állampolgáraira, hontalanokra vagy menekültekre is alkalmazandó, amennyiben ezen személyek lakóhelyüktől vagy tartózkodási helyüktől függetlenül korábban kötelezően vagy önkéntesen csatlakoztak a görög nyugdíjbiztosítási rendszerhez.

2. A e rendelet 5. cikke a) pontjában és az 1140/81. sz. törvény 34. cikkében foglaltak ellenére az a személy, aki valamely más tagállam joga alapján munkahelyi balesetből vagy foglalkozási betegségből kifolyólag nyugdíjban részesül, kérheti a mezőgazdasági biztosítási rendszer által alkalmazott jogszabályok szerinti kötelező biztosítását, amennyiben az ezen jogszabályok hatálya alá tartozó tevékenységet folytat.

H. SPANYOLORSZÁG

▌

1. Az e rendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontja i. alpontjának végrehajtása céljából azokat az éveket, amelyeknek még el kell telniük ahhoz, hogy a munkavállaló elérje a Ley de clases pasivas del Estado (a közalkalmazotti státuszból nyugdíjazottakról szóló törvény) egységes szerkezetbe foglalt szövegének 31. cikke (4) bekezdésében előírt nyugdíjkorhatár vagy a kötelező nyugdíjazás eléréséhez, csak akkor kell figyelembe venni az államnak teljesített tényleges szolgálatként, ha a biztosítási esemény bekövetkeztekor, amelyből adódóan rokkantsági vagy haláleseti nyugdíj jár, a kedvezményezett a spanyol közalkalmazottakra vonatkozó különleges rendszerbe tartozott, vagy olyan tevékenységet végzett, amelyre e rendszer kiterjed, vagy ha a biztosítási esemény bekövetkeztekor, amelyből adódóan nyugdíj jár, a kedvezményezett olyan tevékenységet végzett, amely szükségessé tette volna, hogy az érintett személy, ha a tevékenységet Spanyolországban végezte volna, a spanyol közalkalmazottakra, a fegyveres erőkre vagy az igazságszolgáltatásban dolgozókra vonatkozó különleges rendszerbe tartozzon.

2. a) Az 56. cikk (1) bekezdése c) pontja értelmében az elméleti spanyol ellátás a spanyol szociális biztonsági rendszer számára az utolsó járulék befizetését közvetlenül megelőző évek során a személy tényleges járuléka alapján kerül kiszámításra. Ha a nyugdíj alapösszegének kiszámításakor más tagállamok jogszabályai értelmében biztosítási és/vagy tartózkodási időket kell figyelembe venni, Spanyolországban azt a járulékalapot kell alkalmazni a fent említett időszakokhoz, amely időben legközelebb esik a referenciaidőszakokhoz, figyelembe véve a kiskereskedelmi árindex alakulását.

b) ║ b) A kapott nyugdíj összegét növelni kell a minden egyes egymást követő évre az azonos jellegű nyugdíjakra kiszámított növekmény és átértékelés összegével.

3. Más tagállamokban teljesített olyan időszakok, amelyeket a köztisztviselőkre, a fegyveres erőkre, vagy az igazságügyi hatóságokra vonatkozó különleges rendszerbe kell beszámítani, az e rendelet 56. cikke alkalmazásában ugyanolyan elbírálásban részesülnek, mint az időben azokhoz legközelebb álló, köztisztviselőként Spanyolországban szerzett időszakok.

4. Az általános szociális biztonsági törvény második átmeneti rendelkezésében említett, életkoron alapuló kiegészítés e rendelet valamennyi olyan kedvezményezettje tekintetében alkalmazandó, akik nevében 1967. január 1-jét megelőzően járulékbefizetésre került sor a spanyol jog alapján; e rendelet 5. cikkének alkalmazásában nem lehetséges a más tagállamban az előbb említett időpontot megelőzően elismert biztosítási időszakokat olyan módon kezelni, mintha azok egyenlők lennének a Spanyolországban fizetett járulékokkal, kizárólag ezen rendelet alkalmazásában. A tengerészekre vonatkozó különleges rendszer esetében az 1967. január 1-jének megfelelő időpont 1970. augusztus 1., a szénbányászok különleges szociális biztonsági rendszere esetében pedig 1969. április 1.

I. FRANCIAORSZÁG

1. Más tagállamok olyan állampolgárai, akiknek lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Franciaországon kívül található, és akik megfelelnek a francia nyugdíjbiztosítási rendszer feltételeinek, csak abban az esetben fizethetnek önkéntes hozzájárulást, amennyiben korábban önkéntes vagy kötelező biztosítással rendelkeztek a francia nyugdíjbiztosítási rendszerben; ez azokra a hontalanokra és menekültekre is alkalmazandó, akiknek lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye valamely másik tagállamban van.

2. Azon személyek számára, akik e rendelet 17., 24. vagy 26. cikke értelmében természetbeni ellátásban részesülnek, és a Haut-Rhin, Bas-Rhin vagy Moselle francia megyében élnek, a költségeik fedezéséért felelős, másik tagállam intézménye nevében nyújtott természetbeni ellátások tartalmazzák mind az általános betegbiztosítási rendszer, mind az Alsace-Moselle-i kötelező kiegészítő helyi betegbiztosítási rendszer által nyújtott ellátásokat.

3. Az e rendelet III. címe 5. fejezete alkalmazásában a munkavállalói vagy az önálló vállalkozói tevékenységben jelenleg vagy korábban részt vevő személyre alkalmazandó francia jogszabályok tartalmazzák az érintett személyre alkalmazandó alapvető öregségi biztosítási rendszer(eke)t és a kiegészítő nyugdíjrendszer(eke)t egyaránt.

J. ÍRORSZÁG

1. E rendelet 21. cikkének (2) bekezdése és 62. cikke ellenére, az ír jogszabályok értelmében a biztosított – betegbiztosítási ellátások vagy a munkanélküli segély megállapításához figyelembe veendő, előírt beszámítandó - heti jövedelmének kiszámítása céljából az adott évben valamely másik tagállam jogszabályai szerint foglalkoztatásban töltött minden egyes hétre vonatkozóan az adott évben a munkavállalók átlagos heti jövedelmének megfelelő összeget kell figyelembe venni.

2. Amennyiben e rendelet 46. cikke alkalmazandó, ha az érintett személy keresőképtelenné, majd ebből eredően rokkanttá válik, miközben egy másik tagállam jogszabályai hatálya alá tartozik, Írország a 2005-as, egységes szerkezetbe foglalt szociális jóléti (kodifikált) törvény 118. szakasza (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásában figyelembe vesz minden olyan időszakot, amely során – a keresőképtelenséget követő rokkantságot illetően – az ír jogszabályok értelmében keresőképtelennek minősült volna.

K. OLASZORSZÁG

Nincs

L. CIPRUS

A 6., 51. és 61. cikk rendelkezéseinek alkalmazásában az 1980. október 6-án vagy azután kezdődő valamennyi időszak esetében a Ciprusi Köztársaság jogszabályai értelmében biztosítási hét kerül meghatározásra oly módon, hogy az adott időszak teljes biztosítható jövedelmét elosztják az adott hozzájárulási évben alkalmazandó biztosítható alapjövedelem heti összegével, feltéve ha a hetek így meghatározott száma az adott időszakban nem haladja meg a naptári hetek számát.

M. LETTORSZÁG

Nincs

N. LITVÁNIA

Nincs

O. LUXEMBURG

Nincs

P. MAGYARORSZÁG

Nincs

Q. MÁLTA

Köztisztviselőkre vonatkozó különleges rendelkezések:

a) Kizárólag e rendelet 49. és 60. cikkének alkalmazásakor, a fegyveres erőkről (máltai törvénytár 220. fejezet), a rendőrségről (máltai törvénytár 164. fejezet) és a börtönökről szóló törvények (máltai törvénytár 260. fejezet) alapján alkalmazott személyek köztisztviselőknek tekintendők;

b) A fenti törvények és a nyugdíjrendelet (máltai törvénytár 93. fejezet) alapján fizetett nyugdíjakat kizárólag e rendelet 1. cikk e) pontja alkalmazásában a köztisztviselőkre vonatkozó különleges rendszereknek kell tekinteni.

R. HOLLANDIA

1. Egészségbiztosítás

a) A holland jogszabályok szerinti természetbeni ellátásokra való jogosultság tekintetében a természetbeni ellátásokra jogosult személyek e rendelet III. címének 1. és 2. fejezete alkalmazásában a következők:

	i.	olyan személyek, akiknek a Zorgverzekeringswet (egészségbiztosítási törvény) 2. cikke értelmében biztosítást kell kötniük egy egészségbiztosítónál, valamint
	ii.	amennyiben nem tartoznak az i. alpontban meghatározottak közé, az aktív állományú katonai személyzet egy más tagállamban lakó családtagjai, valamint egy más tagállamban lakóhellyel rendelkező és e rendelet értelmében a lakóhelyük szerinti országban a holland állam költségén egészségügyi ellátásra jogosult személyek.

b) Az 1. bekezdés a) pontjának i) alpontjában említett személyek a Zorgverzekeringswettel (egészségbiztosítási törvény) összhangban az egyik egészségbiztosítónál biztosítást kötnek, az 1. bekezdés a) pontjának ii) alpontjában említett személyek pedig nyilvántartásba vetetik magukat a College voor zorgverzekeringennél (egészségbiztosítási testület).

c) Wet Bijzondere Ziektekostennek (a rendkívüli orvosi költségekről szóló általános törvény) rendelkezései a járulékok befizetésének felelősségére vonatkozóan az 1. bekezdés a) pontjában említett személyekre és családtagjaikra alkalmazandók. A családtagokra vonatkozóan a járulékfizetési kötelezettség azt a személyt terheli, aki által az ellátáshoz való jog fennáll, kivéve a másik tagállamban élő katonai személyzet családtagjait, akiket a járulékfizetési kötelezettség közvetlenül terhel.

d) Az 1. bekezdése a) pontjának ii) alpontjában említett személyeket illetően a College voor zorgverzekeringennél (egészségbiztosítási testület) kései nyilvántartásbavétel esetén értelemszerűen a Zorgverzekeringswet (egészségbiztosítási törvény) kései biztosításkötésről szóló rendelkezései alkalmazandók.

e) Azok a személyek, akik egy Hollandián kívüli tagállam jogszabályai értelmében természetbeni ellátásra jogosultak, Hollandiában lakóhellyel rendelkeznek vagy ideiglenesen Hollandiában tartózkodnak, a lakóhely vagy tartózkodási hely szerinti intézmény által a hollandiai biztosítottakra nyújtott szakpolitikának megfelelően jogosultak természetbeni ellátásra, figyelembe véve a Zorgverzekeringswet (egészségbiztosítási törvény) 11. cikke (1), (2) és (3) bekezdését és 19. cikke (1) bekezdését, valamint jogosultak az Algemene wet bijzondere ziektekosten (a rendkívüli orvosi költségekről szóló általános törvény) által nyújtott természetbeni ellátásra is.

f) A 23–30. cikk alkalmazásában ellátások (a III. cím 4. és 5. fejezetében tárgyalt nyugdíjakon túlmenően) a holland jogszabályok értelmében fizetendő nyugdíjaknak a következő ellátások kezelendők:

	–	az 1966. január 6-i Algemene burgerlijke pensioenwet (a köztisztviselőknek és ezek túlélő hozzátartozóinak fizetendő nyugdíjakról szóló törvény) ║szerint megállapított nyugdíjak;
	–	az 1966. október 6-i Algemene militaire pensioenwet (a katonai állomány tagjainak és ezek túlélő hozzátartozóinak fizetendő nyugdíjakról szóló törvény) ║szerint megállapított nyugdíjak;
	–	az 1972. június 7-i Wet arbeidsongeschiktheidsvoorziening militairen (a katonai állományban keresőképtelenségre irányuló ellátásokról szóló törvény) ║ szerint megállapított, keresőképtelenségre irányuló ellátások;
	–	az NV Nederlandse Spoorwegen (Holland Vasúttársaság) alkalmazottaira és ezek túlélő hozzátartozóinak fizetendő nyugdíjakról szóló, 1967. február 15-i törvény (Spoorwegpensioenwet) (vasúti nyugdíjtörvény) szerint megállapított nyugdíjak;
	–	a Holland Vasúttársaság foglalkoztatási feltételeit szabályozó rendelet (Reglement Dienstvoorwaarden Nederlandse Spoorwegen) szerint megállapított nyugdíjak;
	–	a 65 éves nyugdíjkorhatár elérése előtt nyugdíjazott személyeknek juttatott ellátások olyan nyugdíjrendszer keretében, amelynek célja, hogy hogy időskorukban rendszeres jövedelemhez juttassa az egykori munkavállalókat, vagy a munkaerőpiac idő előtti elhagyása esetén nyújtott ellátások az 55 éves vagy idősebb munkavállalók részére az állam által vagy a kollektív szerződésben meghatározott rendszer keretében, ▌
	–	a hadsereg kötelékébe tartozó személyeknek és köztisztviselőknek leépítés, korkedvezményes, illetve előrehozott nyugdíj esetén rendeletben meghatározott módon nyújtott ellátás.

g) E rendelet III. címének 1. és 2. fejezete alkalmazásában a holland rendszer értelmében az egészségügyi ellátás létesítményeihez korlátozottan hozzáférő személyeknek az egészségügyi ellátások korlátozott mértékű igénybevétele miatt járó díjvisszatérítés pénzbeni betegellátásnak minősül.

▌

2. Az Algemene Ouderdomswet (AOW) alkalmazása (általános öregségi biztosításról szóló holland törvény)

a) Az ║AOW║ 13. cikkének (1) bekezdésében említett csökkentés nem alkalmazható az 1957. január 1-je előtti azon naptári évekre, amelyek során a jogosult nem elégíti ki ezeknek az éveknek biztosítási időként történő elismerését lehetővé tevő alábbi feltételeket:

	–	15 és 65 éves kora között Hollandia területén lakóhellyel rendelkezett, vagy
	–	más tagállam területén lakóhellyel rendelkező munkavállalóként Hollandiában végzett munkát egy ott letelepedett munkáltatónál, vagy
	–	olyan időszakok során, amelyek a holland szociális biztonsági rendszer értelmében biztosítási időnek tekintendők, másik tagállamban végzett munkát.

Az AOW 7. cikkétől eltérően nyugdíjra jogosultnak tekintendők azok a személyek is, akik csak 1957. január 1-je előtt rendelkeztek lakóhellyel vagy álltak munkaviszonyban a fenti feltételekkel összhangban.

b) Az AOW 13. cikkének (1) bekezdésében említett csökkentés nem alkalmazható az 1989. augusztus 2-a előtti naptári évekre, amelyek során a házasságban élő vagy házasságban élt személy 15. és 65. életéve között nem rendelkezett a fent említett jogszabályok szerinti biztosítással, miközben egy Hollandián kívüli tagállam területén rendelkezett lakóhellyel, ha ezek a naptári évek egybeesnek az adott személy házastársa által a fenti jogszabályok szerint szerzett biztosítási idővel vagy a 2. bekezdés a) pontja szerint figyelembe veendő naptári évekkel, feltéve hogy a házasság fennállt a fenti időszakban.

Az AOW 7. cikkétől eltérően ez a személy nyugdíjra jogosultnak tekintendő.

c) Az AOW 13. cikke (2) bekezdésében említett csökkentés nem alkalmazható az 1957. január 1-je előtti azon naptári évekre, amelyek során a nyugdíjas házastársa nem elégíti ki ezeknek az éveknek biztosítási időként történő elismerését lehetővé tevő alábbi feltételeket:

	–	15 és 65 éves kora között Hollandia területén rendelkezett lakóhellyel, vagy
	–	más tagállam területén lakóhellyel rendelkező munkavállalóként Hollandiában végzett munkát egy ott letelepedett munkáltatónál, vagy
	–	olyan időszakok során, amelyek a holland szociális biztonsági rendszer értelmében biztosítási időnek tekintendők, másik tagállamban végzett munkát.

d) Az AOW 13. cikkének (2) bekezdésében említett csökkentés nem alkalmazható az 1989. augusztus 2-a előtti naptári évekre, amelyek során a nyugdíjas házastársa 15. és 65. életéve között egy Hollandián kívüli tagállamban rendelkezett lakóhellyel, és nem rendelkezett a fent említett jogszabályok szerinti biztosítással, ha ezek a naptári évek egybeesnek a házastárs által a fenti jogszabályok szerint szerzett biztosítási idővel vagy a 2. bekezdés a) pontja szerint figyelembe veendő naptári évekkel, feltéve hogy a házasság fennállt a fenti időszakban.

e) A (2) bekezdés a), b), c) és d) pontja nem alkalmazandó olyan időszakokra, amelyek egybeesnek a következő időszakokkal:

	–	olyan időszakok, amelyek figyelembe vehetők a nyugdíjjogosultságok kiszámolásához egy Hollandián kívüli tagállam öregkori biztosítási jogszabályai értelmében, vagy
	–	olyan időszakok, amelyekre az érintett személy öregségi nyugdíjat vett fel e jogszabályok értelmében.

Másik tagállam rendszere szerinti önkéntes biztosítási idők e rendelkezés alkalmazásában nem vehetők figyelembe.

f) A 2. bekezdés a), b), c) és d) pontja║ csak akkor alkalmazandó, ha az érintett személy egy vagy több tagállamban 59 éves kora után hat éven át lakóhellyel rendelkezett, és csak annyi időre alkalmazandó, ameddig a személy az egyik ilyen tagállamban lakóhellyel rendelkezik.

g) Az AOW IV. fejezetétől eltérően egy Hollandián kívüli tagállam lakosa, akinek házastársa e jogszabályok értelmében kötelező biztosítással rendelkezik, e jogszabályok értelmében engedélyt kap önkéntes biztosítás megkötésére azokra az időszakokra, amelyekre a házastárs kötelező biztosítással rendelkezik.

Ezen engedély nem veszti hatályát, ha a házastárs kötelező biztosítása annak halála miatt megszűnik, és ha a túlélő csak az Algemene nabestaandenwet (a túlélő eltartottakra alkalmazandó általános törvény) alapján részesül nyugdíjban.

Mindenesetre az önkéntes biztosításra vonatkozó engedély azon a napon hatályát veszti, amikor a személy eléri a 65 éves kort.

Az önkéntes biztosításra fizetendő járulékot az AOW értelmében az önkéntes biztosítási járulék meghatározására vonatkozó rendelkezésekkel összhangban kell meghatározni. Ha azonban az önkéntes biztosítás a 2. bekezdés b) pontjában említett biztosítási időből következik, a járulékot az AOW értelmében a kötelező biztosítási járulék meghatározására vonatkozó rendelkezésekkel összhangban kell meghatározni a Hollandiában szerzettnek tekintendő jövedelem figyelembevételével.

h) A 2. bekezdés g) pontjában említett engedély nem adható oda olyan személynek, aki másik tagállam jogszabályai értelmében biztosított nyugdíjakra vagy túlélő hozzátartozói ellátásra.

i) Aki a 2. bekezdés g) pontja értelmében önkéntes biztosítást kíván kötni, ezt a Sociale Verzekeringsbanknál (Szociális Biztosítási Bank) kérelmezi legfeljebb egy évvel azután a nap után, hogy a részvételi feltételek teljesültek.

j) Az 52. cikk (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásában csak a 15. életév betöltése után szerzett biztosítási idők vehetők figyelembe biztosítási időkként az AOW értelmében.

3. Az Algemene nabestaandenwet (ANW) (║ túlélő hozzátartozókra alkalmazandó általános törvény) alkalmazása

▌

a) Ha a hátrahagyott házastárs 51. cikk (3) bekezdése értelmében az ║ANW║ szerinti hátrahagyott hozzátartozói nyugdíjra jogosult, e nyugdíj e rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint kerül kiszámításra.

E rendelkezések alkalmazásában az 1959. október 1-je előtti biztosítási idők a holland jogszabályok értelmében szintén szerzett biztosítási időknek tekintendők, ha ezen időszakok során a biztosított személy 15. életéve betöltése után:
	–	Hollandiában lakóhellyel rendelkezett, vagy
	–	más tagállam területén lakóhellyel rendelkező munkavállalóként Hollandiában végzett munkát egy ott letelepedett munkáltatónál, vagy
	–	olyan időszakok során, amelyek a holland szociális biztonsági rendszer értelmében biztosítási időszaknak tekintendők, másik tagállamban végzett munkát.

b) Nem veszik figyelembe azokat a 3. bekezdés b) pontja értelmében figyelembe veendő időszakokat, amelyek egybeesnek egy másik tagállam jogszabályai értelmében a túlélő hozzátartozói nyugdíjat illetően a teljesített kötelező biztosítási időkkel.

c) Az 52. cikk (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásában csak a 15. életév betöltése után szerzett biztosítási idők vehetők figyelembe biztosítási időkként a holland jogszabályok értelmében.

d) Az ANW 63. cikke (1) bekezdésének a) pontjától eltérve egy Hollandián kívüli tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, akinek a házastársa az ANW értelmében kötelezően biztosított, engedélyt kap önkéntes biztosítás megkötésére e jogszabály értelmében, feltéve ha ez a biztosítás ... (5)-án/én már megkezdődött, de csak azokra az időszakokra, amelyekre a házastárs kötelezően biztosított. Ez az engedélyezés az ANW értelmében a házastárs kötelező biztosítása befejeződésének napjától fogva megszűnik, kivéve ha a házastárs kötelező biztosítása halála miatt fejeződött be, és a túlélő hozzátartozó csak az ANW értelmében kap nyugdíjat.

Mindenesetre az önkéntes biztosításra vonatkozó engedély azon a napon hatályát veszti, amikor a személy eléri a 65 éves kort.

Az önkéntes biztosításra fizetendő járulékot az ANW értelmében az önkéntes biztosítási járulékok meghatározására vonatkozó rendelkezésekkel összhangban kell meghatározni. Ha azonban az önkéntes biztosítás a 2. bekezdés b) pontjában említett biztosítási időből következik, a járulékot az ANW értelmében a kötelező biztosítási járulékok meghatározására vonatkozó rendelkezésekkel összhangban kell meghatározni a Hollandiában szerzettnek tekintendő jövedelem figyelembevételével.

4. A keresőképtelenségre vonatkozó biztosításról szóló holland jogszabályok alkalmazása

▌

a) Amennyiben e rendelet 51. cikke (3) bekezdésének 4. bekezdés a) pontja értelmében az érintett személy holland rokkantsági ellátásra jogosult, az ellátás kiszámításához az 52. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett összeg a következőképpen kerül meghatározásra:

i. amennyiben közvetlenül a keresőképtelenség kialakulása előtt a személy munkavállalóként folytatott tevékenységet az 1. cikk a) pontja értelmében az alábbiak szerint:

	–	a Wet op arbeidsongeschiktheidsverzekering (WAO) (keresőképtelenségről szóló törvény) rendelkezéseinek megfelelően, amennyiben a keresőképtelenség 2004. január 1-je előtt lépett fel, vagy
	–	a Wet Werk en inkomen naar arbeidsvermogen (WIA) (a munkaképességnek megfelelő munkáról és jövedelemről szóló törvény) rendelkezéseinek megfelelően, amennyiben a keresőképtelenség 2004. január 1-jén vagy azt követően kezdődött.

ii.

▌ amennyiben a keresőképtelenné válást megelőzően az érintett személy utoljára önálló vállalkozóként folytatott tevékenységet az 1. cikk b) pontja értelmében , a Wet arbeidsongeschiktheidsverzekering zelfstandigen (WAZ) (a keresőképtelenné vált önálló vállalkozókról szóló törvény) rendelkezéseinek megfelelően, ha a keresőképtelenség 2004. augusztus 1-je előtt következett be.

b) A WAO, a WIA vagy a WAZ szerinti ellátások kiszámításához a holland intézményeknek a következőket kell figyelembe venniük:

	–	1967. július 1-je előtt Hollandiában teljesített fizetett munkaviszony és az eként kezelt időszakok;
	–	a WAO értelmében szerzett biztosítási idők;
	–	az érintett személy által 15. életéve betöltése után az Algemene Arbeidsongeschiktheidswet AAW (a munkaképtelenségről szóló általános törvény) értelmében szerzett biztosítási idők, ha ezek nem esnek egybe a WAO értelmében szerzett biztosítási időkkel;
	–	a WAZ értelmében szerzett biztosítási idők.
	–	a WIA értelmében szerzett biztosítási idők;
	AUSZTRIA

1. A nyugdíjbiztosítási időszakok megszerzése céljából a valamely más

1. tagállamban történő iskolai vagy ahhoz hasonló oktatási intézmény által kínált képzésben való részvétel úgy tekintendő, hogy az megfelel az Allgemeines Sozialversicherungsgesetz (ASVG) (általános szociális biztonsági törvény) 227. cikke (1) bekezdésének 1) pontja és 228. cikke (1) bekezdése 3) pontja, a Gewerbliches Sozialversicherungsgesetz (GSVG) (kereskedelemben részt vevő személyek szociális biztosításáról szóló szövetségi törvény) 116. cikke (7) bekezdése és a Bauern-Sozialversicherungsgesetz (BSVG) (gazdálkodók szociális biztonsági törvénye) 107. cikke (7) bekezdése szerinti iskolai vagy oktatási intézmény által kínált képzésben való részvételnek, amennyiben az érintett személy valamikor osztrák jogszabályok hatálya alá tartozott olyan alapon, hogy munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységet folytatott, és az ASVG 227. cikke (3) bekezdésében, a GSVG 116. cikke (9) bekezdésében és a BSGV 107. cikke (9) bekezdésében az ilyen képzési időszakok megszerzésére vonatkozóan előírt különleges járulékokat befizette.

Az 52. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett időarányos ellátás

2. kiszámításához a kiegészítő biztosítási járulék különleges növedékeit és az osztrák jogszabályok szerinti bányászati kiegészítő ellátást figyelmen kívül kell hagyni. Ilyen esetekben az e járulékok nélkül kiszámított időarányos ellátás adott esetben emelkedik a kiegészítő biztosítási járulék nem csökkentett különleges növedékeivel és a bányászati kiegészítő ellátással.

3. Amennyiben a 6. cikk értelmében egy osztrák nyugdíjrendszer szerint

beszámítható időszakokat szereztek, de ezek az ║ ASVG ║238. és 239. cikkével, a ║ GSVG ║ 122. és 123. cikkével, valamint a ║ BSVG ║ 113. és 114. cikkével összhangban nem szolgálhatnak a kiszámítás alapjául, a gyermekgondozási időszakokra vonatkozó számítási alapot az ASVG 239. cikke, a GSVG 123. cikke és a BSVG 114. cikke szerint kell alkalmazni.

T. LENGYELORSZÁG

Nincs

U. PORTUGÁLIA

Nincs

V. ROMÁNIA

Nincs

W. SZLOVÉNIA

Nincs

X. SZLOVÁKIA

Nincs

Y. FINNORSZÁG

▌

1. Az 52–54. cikk értelmében a jogosultság megállapítása és a finn nemzeti nyugdíj összegének kiszámítása céljából egy másik tagállam jogszabályai értelmében szerzett nyugdíjak ugyanolyan bánásmódban részesülnek, mint a finn jogszabályok értelmében szerzett nyugdíjak.

2. A jövedelemalapú nyugdíjakra vonatkozó finn jogszabályok értelmében az 52. cikk (1) bekezdésének b) pontja i) alpontjának az ellátásra jogosító időszakban szerzett jövedelmek kiszámításához való alkalmazásában, ha a munkavállaló másik tagállamban teljesített munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenysége okán a finn jogszabályok által előírt referenciaidőszak egy részére biztosítási idővel rendelkezik, az ellátásra jogosító időszak alatt szerzett jövedelem megegyezik a referenciaidőszak Finnországban töltött része során szerzett összes jövedelem és a Finnországban teljesült referenciaidőszak hónapjai számának hányadosával.

Z. SVÉDORSZÁG

1. Amennyiben a 67. cikk rendelkezései értelmében egy munkanélküli családtagnak szülői szabadság esetén nyújtott támogatást fizetnek, a szülői szabadság esetén nyújtott támogatás az alap- vagy legalacsonyabb szintnek megfelelő szinten fizetendő ki.

2. A Lag om allmän försäkrings (nemzeti biztosítási törvény) (1962:381) 4. fejezetének (6) bekezdésével összhangban a szülői szabadság esetén nyújtott munkaalapú ellátásra jogosult személyek tekintetében a szülői szabadság esetén nyújtott ellátás kiszámítására az alábbi rendelkezések vonatkoznak:

Azon szülő számára, akinek betegségi ellátásra jogosító jövedelmét Svédországban folytatott jövedelemszerző tevékenységből származó jövedelem alapján számítják ki, az a követelmény, miszerint a gyermek születése előtt legalább 240 egymást követő napon a minimumszintnél magasabb szintű betegbiztosítással rendelkezzen, teljesül, amennyiben az említett időszak során a szülő valamely más tagállamban a minimumszintű biztosításnak megfelelő, jövedelemszerző tevékenységből származó jövedelemmel rendelkezett.

3. E rendelet biztosítási időszakok vagy tartózkodási időszakok halmozására vonatkozó rendelkezései nem terjednek ki a svéd jogban az 1937-ben vagy korábban született, a nyugdíjazás kérelmezése előtt meghatározott ideig Svédországban élő személyek minimálnyugdíj-jogosultságára vonatkozó átmeneti intézkedésekre (2000:798 törvény).

4. A Lag (1962:381) om allmän försäkrings (nemzeti biztosítási törvény) 8. fejezetével összhangban a jövedelemalapú betegség és keresetpótló juttatás kiszámításához szükséges elvi fiktív jövedelem kiszámítására az alábbi rendelkezések vonatkoznak:

	a)	ha a referencia-időszak alatt a biztosított személy munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként végzett tevékenysége alapján egyszerre tartozott egy vagy több másik tagállam jogszabályainak hatálya alá is tartozott, az érintett tagállam(ok)ban szerzett jövedelme egyenlőnek tekintendő a biztosított személy által a referencia-időszak Svédországban töltött szakasza alatt szerzett átlagos bruttó jövedelemmel, amely a Svédországban szerzett jövedelem és azon évek számának hányadosa, amelyek során az érintett személy e jövedelemben részesült;
	b)	ha az ellátások kiszámítása a 46. cikk értelmében történik, és a munkavállaló Svédországban nem rendelkezett biztosítással, a referenciaidőszakot a fenti törvény 8. fejezetének 2. és 8. cikkével összhangban oly módon kell meghatározni, mintha az érintett személy Svédországban lenne biztosított. Ha ezen időszak alatt a jövedelemalapú öregségi nyugdíjról szóló törvény (1998:674) alapján az érintett személy nyugdíjra jogosító jövedelemmel nem rendelkezik, a referencia-időszakot attól a korábbi időponttól kezdődően lehet meghatározni, amikor a biztosítottnak Svédországban végzett keresőtevékenységéből jövedelme származott.

5. a) A jövedelemalapú hátrahagyott hozzátartozói nyugdíj (2000:461 törvény) összegének megállapításához szükséges elvi nyugdíj kiszámításához, amennyiben a svéd jog által előírt azon követelmény, amely szerint a biztosított személy halálát közvetlenül megelőző 5 naptári évből legkevesebb 3-ban nyugdíjjogosultsággal kell rendelkeznie (referencia-időszak), nem teljesül, a többi tagállamban teljesített biztosítási időszakokat időt ugyanúgy kell figyelembe venni, mintha azok Svédországban teljesültek volna. Az egyéb tagállamokban szerzett biztosítási időt a Svédországban a nyugdíjba számító évek átlaga alapján veszik figyelembe. Ha az érintett személy Svédországban csupán egy évig kapott nyugdíjra feljogosító jövedelmet, a másik tagállamban szerzett minden egyes biztosítási idő a megfelelő összeggel egyenlő.

b) A 2003. január 1-jén vagy azt követően bekövetkezett halál esetén járó özvegyi nyugdíj megállapításához szükséges fiktív nyugdíj kiszámításához, amennyiben a svéd jog által előírt azon követelmény, amely szerint az elhunyt halálát közvetlenül megelőző, a nyugdíjjogosultsághoz legkevesebb 2–4 év (referenciaidőszak) szükséges, nem teljesül, valamint a biztosítási idők a referenciaidőszak alatt egy másik tagállamban kerültek megszerzésre, ezeket az éveket a svéd évhez hasonló nyugdíjkrediteken alapuló éveknek kell tekinteni.

EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

1. Amennyiben az Egyesült Királyság jogszabályai értelmében egy személy öregségi nyugdíjra lehet jogosult a következő feltételek teljesülése mellett:

egy egykori házastárs járulékait úgy veszik figyelembe, mintha az a személy saját járulékai lennének; vagy

a személy házastársa vagy egykori házastársa eleget tesz a járulékfizetésre vonatkozó feltételeknek,

akkor – feltéve ha a házastárs vagy az egykori házastárs munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységet gyakorol(t), és kettő vagy annál több tagállam jogszabályai hatálya alá tartozott – az Egyesült Királyság jogszabályai értelmében történő jogosultság megállapításához minden egyes esetben e rendelet III. címe 5. fejezetének rendlekezései alkalmazandók. Ilyen esteben az említett 5. fejezetben a "biztosítási időkre" történő hivatkozások úgy értendők, mint a következő személyek által szerzett biztosítási idők:

házastárs vagy egykori házastárs, amennyiben a kérelem benyújtója:

	–	házasságban élő asszony; vagy
	–	olyan személy, akinek a házassága nem a házastárs halála miatt ért véget, vagy

ii.

egykori házastárs, amennyiben a kérelem benyújtója:

	–	megözvegyült férj, aki közvetlenül a nyugdíjkorhatár betöltése előtt nem jogosult megözvegyült szülőt illető támogatásra; vagy
	–	megözvegyült feleség, aki közvetlenül a nyugdíjkorhatár betöltése előtt nem jogosult megözvegyült anyát illető támogatásra, megözvegyült szülőt illető támogatásra vagy özvegyi nyugdíjra, illetve aki csak az 52. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerint számított életkor alapján járó özvegyi nyugdíjra jogosult, és ezen alkalmazásban az "életkor alapján járó özvegyi nyugdíj" olyan özvegyi nyugdíjat jelent, amelyet a szociális biztonsági járulékokról és ellátásokról szóló, 1992. évi törvény 39(4) szakaszával összhangban csökkentett mértékben kell kifizetni.

2. Az ápolási díjra, gondozói támogatásra és a fogyatékossággal élők megélhetési támogatására való jogosultságot szabályozó rendelkezésekre vonatkozóan e rendelet 6. cikke alkalmazásában az Egyesült Királyságon kívüli másik tagállam területén teljesített munkavállalói, önálló vállalkozói tevékenység vagy tartózkodási időszak olyan mértékben kerül figyelembevételre, amennyire szükséges az Egyesült Királyságban való tartózkodás feltételei kielégítéséhez az azt megelőző napon, hogy a szóban forgó ellátásra való jogosultság először felmerül.

3. E rendelet 7. cikke alkalmazásában rokkantsági, időskori vagy túlélő hozzátartozói pénzbeli ellátás, továbbá munkahelyi balesetek vagy foglalkozási betegségek alapján járó nyugdíj vagy haláleseti juttatás esetében bármely, az Egyesült Királyság jogszabályai alapján kedvezményezettnek minősülő személy, aki valamely más tagállam területén tartózkodik, e tartózkodás ideje alatt úgy tekintendő, mintha azon tagállam területén rendelkezne lakóhellyel.

4. A 46. cikk alkalmazásakor amennyiben az érintett személy keresőképtelen, ami rokkantsághoz vezet, miközben egy másik tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, az Egyesült Királyság a szociális biztonsági járulékokról és ellátásokról szóló, 1992. évi törvény 30A szakasza (5) pontja alkalmazásában figyelembe vesz minden olyan időszakot, amely során az érintett személy keresőképtelenségéből kifolyólag a következő ellátásokban részesült:

	a)	betegbiztosítási pénzbeni ellátás vagy ehelyett fizetés,
	b)	a III. cím 4. és 5. fejezete értelmében fizetett ellátások a keresőképtelenségből következő rokkantságra vonatkozóan,
	a másik tagállam jogszabályai értelmében úgy, mintha az a szociális biztonsági járulékokról és ellátásokról szóló, 1992. évi törvény 30A szakaszának (1)-(4) bekezdésével összhangban fizetett, rövid távú rokkantsági ellátás lenne.

5. A 46. cikk alkalmazásakor csak olyan időszakokat kell figyelembe venni, amelyek során az Egyesült Királyság jogszabályai értelmében a személy keresőképtelen volt.

6. a) A kereseti tényezőknek az Egyesült Királyság jogszabályai szerinti ellátásokra való jogosultság meghatározása céljából történő kiszámításának alkalmazásában, minden munkahétre, amely folyamán egy munkavállaló egy másik tagállam jogszabályai hatálya alatt állt, és amely az Egyesült Királyság jogszabályainak értelmében az adott adóévben kezdődött el, az érintett személy úgy tekintendő, hogy munkavállalóként járulékot fizetett, vagy olyan jövedelme van, amely után járukékot fizetett az adott év felső jövedelemhatárának kétharmadának megfelelő jövedelem alapján.

b) Az 52. cikk (1) bekezdése b) pontjának ii) alpontja alkalmazásában, amennyiben:

	i.	az 1975. április 6-án vagy azután kezdődő bármelyik adóévben a munkavállalói tevékenységet folytató személy kizárólag az Egyesült Királyságon kívüli tagállamban szerzett biztosítási, szolgálati vagy tartózkodási időt, és a 6. pont a) pontjának alkalmazása következtében az adott év az Egyesült Királyság jogszabályai értelmében az 52. cikk (1) bekezdése b) pontjának i) alpontja alkalmazásában jogosultságot igazoló évnek számít, a munkavállalót úgy kell tekinteni, mint aki az adott évben a fenti másik tagállamban 52 hétig rendelkezett biztosítással;
	ii.	az 1975. április 6-án vagy azután kezdődő adóévek az Egyesült Királyság jogszabályai értelmében a rendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontjának i) alpontja alkalmazásában nem számítanak jogosultságot igazoló évnek, a fenti évben szerzett biztosítási, szolgálati vagy tartózkodási időt figyelmen kívül kell hagyni.

c) A kereseti tényezők biztosítási idővé történő átváltásához az Egyesült Királyság jogszabályai értelmében az adott adóévben elért kereseti tényezőt el kell osztani az arra az adóévre megállapított kereset alsó határával. A kapott eredményt egész számként kell megadni, a maradékot figyelmen kívül kell hagyni. Az ilyen módon kapott számmal fejezik ki a tárgyévben az Egyesült Királyság jogszabályai szerint szerzett biztosítási hetek számát, feltéve hogy az így kapott szám nem haladhatja meg azoknak a heteknek a számát, amelyek folyamán abban az évben az érintett személy azon jogszabályok hatálya alá tartozott."

(1)	HL C 161., 2007.7.13., 61. o.
(2)	HL C […], […], […] o.
(3)	Az Európai Parlament 2008. július 9-i álláspontja.
(4)	HL L 166., 2004.4.30., 1. o. Javított változata: (HL L 200., 2004.6.7., 1. o.)
(5)	+ HL: Kérném beírni a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 883/2004/EK rendelet végrehajtásának eljárásáról szóló, .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hatálybalépésének dátumát.

A 883/2004/EK rendelet rendelkezéseinek kiterjesztése harmadik országok azon állampolgáraira, akik egyébként nem tartoznak e rendelkezések hatálya alá *

278k

40k

Az Európai Parlament 2008. július 9-i jogalkotási állásfoglalása a 883/2004/EK rendelet és a(z) […] rendelet rendelkezéseinek harmadik országok e rendelkezések által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0439 – C6-0289/2007 – 2007/0152(CNS))

P6_TA(2008)0350

A6-0209/2008

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Bizottság javaslatára (COM(2007)0439),

– tekintettel az EK-Szerződés 63. cikkénekének 4. pontjára,

– tekintettel az EK Szerződés 67. cikkére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0289/2007),

– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A6-0209/2008),

1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2. felkéri a Bizottságot javaslatának megfelelő, az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése szerinti módosítására;

3. felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg		Módosítás
Módosítás 1 Jogszabályjavaslat (3a) preambulumbekezdés (új)
		(3a) Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen az Európai Unió alapjogi chartájában és különösen annak 34. cikke (2) bekezdésében elismert elveket.
Módosítás 2 Jogszabályjavaslat (6a) preambulumbekezdés (új)
		(6a) Az Európai Unió célkitűzése magas színvonalú szociális védelem elősegítése, illetve az életszínvonal emelése és az életminőség javítása a tagállamokban.

A képviselőcsoportok megalakítása (az eljárási szabályzat 29. cikkének módosítása)

272k

40k

Az Európai Parlament 2008. július 9-i határozata az eljárási szabályzatnak a képviselőcsoportok megalakításáról szóló 29. cikke módosításáról (2006/2201(REG))

P6_TA(2008)0351

A6-0206/2008

Az Európai Parlament,

– tekintettel az eljárási szabályzata módosítására irányuló javaslatra (B6-0420/2006),

– tekintettel eljárási szabályzata 201. és 202. cikkére,

– tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A6–0206/2008),

1. úgy határoz, hogy az alábbiaknak megfelelően módosítja eljárási szabályzatát;

2. úgy határoz, hogy a módosítás a 2009-es európai választásokat követő első ülés első napján lép hatályba;

3. utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Hatályos szöveg		Módosítás
Módosítás 3 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 29 cikk – 2 bekezdés
2. Egy képviselőcsoport legalább a tagállamok egyötödéből megválasztott képviselőkből áll. Képviselőcsoport létrehozásához legalább húsz képviselő szükséges.		2. Egy képviselőcsoport legalább a tagállamok egynegyedéből megválasztott képviselőkből áll. Képviselőcsoport létrehozásához legalább huszonöt képviselő szükséges.
Módosítás 1 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 29 cikk – 2 a bekezdés (új)
		(2a) Amennyiben egy képviselőcsoport tagjainak száma a szükséges alsó küszöb alá csökken, az Elnök az Elnökök Értekezlete hozzájárulásával a Parlament következő alakuló üléséig engedélyezheti a képviselőcsoport további működését az alábbi feltételek teljesülése esetén:
		- a tagok továbbra is képviselik a tagállamok legalább egyötödét,
		- a képviselőcsoport több mint egy éve működik.
		Az Elnök ezt az eltérést nem alkalmazza, ha elegendő bizonyíték támasztja alá a visszaélés gyanúját.

A nemzeti bírák szerepe az európai igazságszolgáltatási rendszerben

400k

88k

Az Európai Parlament 2008. július 9-i állásfoglalása a nemzeti bírák európai igazságügyi rendszerben betöltött szerepéről (2007/2027(INI))

P6_TA(2008)0352

A6-0224/2008

Az Európai Parlament,

– tekintettel az EK-Szerződés 61. cikkére, amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fokozatos létrehozásáról rendelkezik, ideértve a polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén tett intézkedéseket is,

– tekintettel az Európai Unión belül a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének megerősítésére vonatkozó, a brüsszeli Európai Tanács által 2004. november 5-én elfogadott hágai programra(1), illetve "A Hágai Program: tíz prioritás a következő öt évre" című, 2005. május 10-i bizottsági közleményre (COM(2005)0184),

– tekintettel az Európai Tanács 2001. december 14–15-i laekeni ülésén az igazságügyi együttműködésben érintettek közötti bizalom fejlesztéséhez való hozzájárulásra tekintettel a bírák képzésének gyors létrehozását ösztönző európai hálózat létrehozása érdekében tett felhívásra,

– tekintettel az Európai Közösség Európai Jogi Akadémiájának létrehozásáról szóló, 1991. szeptember 10-i állásfoglalására(2) és az Európai Igazságügyi Képzési Hálózatról (EJTN) szóló, 2002. szeptember 24-i állásfoglalására(3),

– tekintettel az Európai Unióban az igazságügyi képzésről szóló, 2006. június 29-i (COM(2006)0356), "Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazása" című, 2007. szeptember 5-i (COM(2007)0502), továbbá az EU igazságszolgáltatási politikáinak és gyakorlatának megvitatására szolgáló fórum létrehozásáról szóló, 2008. február 4-i (COM(2008)0038) bizottsági közleményekre,

– tekintettel a Bíróság alapokmányáról szóló jegyzőkönyv módosításáról szóló, 2007. december 20-i 2008/79/EK, Euratom tanácsi határozatra(4), továbbá az Európai Bíróság eljárási szabályzatának ezt követően egy sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás bevezetésére tekintettel történő módosításaira,

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló jövőbeli szerződésnek a Lisszaboni Szerződés által beillesztett 81. cikke (2) bekezdésének h) pontjára és 82. cikke (1) bekezdésének c) pontjára, amely jogalapot teremtene az igazságügyi és a bírósági alkalmazottak képzésének támogatásához,

– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0224/2008),

A. mivel a 2007 második felében ezen állásfoglalás céljából elvégzett felmérés az alábbiakat emelte ki:

	-	a nemzeti bírák közösségi jogi ismeretei(5) szerte az Európai Unióban komoly eltéréseket mutatnak, és ennek sokszor csak kevéssé vannak tudatában,
	-	a nemzeti bírák általános, idegen nyelvi ismereteit sürgősen bővíteni kell,
	-	a nemzeti bírák nehézségeket tapasztalnak a közösségi joggal kapcsolatos konkrét, naprakész információkhoz való hozzáférésben,
	-	a nemzeti bírák közösségi joggal kapcsolatos alap- és élethosszig tartó képzését jobbá és intenzívebbé kell tenni,
	-	a bírák viszonylag kevéssé ismerik az előzetes döntéshozatali eljárást, és meg kell erősíteni a nemzeti bírák és az Európai Bíróság közötti párbeszédet,
	-	a közösségi jogot számos bíró túl bonyolultnak és átláthatatlannak tartja,
	-	biztosítani kell, hogy a közösségi jog önmagában megfelelőbben alkalmazható legyen a nemzeti bírák számára,

B. mivel a bírósági képzéssel kapcsolatosan – annak európai dimenzióját is ideértve – az elsődleges felelősség a tagállamokat terheli; mivel a fent nevezett hágai program tartalmazza az Európai Tanács nyilatkozatát, amely szerint "az igazságügyi hatóságok képzésébe rendszeresen be kell illeszteni egy uniós összetevőt"(6), és mivel az egyes tagállamokban a bírósági képzés mindenképpen az EU-intézmények és minden tagállam közös érdeke,

C. mivel a közösségi jogot nem szabad elit szakértők számára fenntartott területnek tekinteni, és mivel e területen a képzési lehetőségeket nem szabad a magasabb szintű bíróságok bírái számára fenntartani, hanem inkább egyenlő mértékben ki kell terjeszteni az igazságügyi rendszer valamennyi szintjén tevékenykedő bírákra is,

D. mivel egyes közösségi pénzügyi támogatásban részesített szervek egyre sikeresebbek, és máris nagy számban képeznek bírákat és államügyészeket,

E. mivel az idegennyelv-ismeret létfontosságú a megfelelő igazságügyi együttműködés szempontjából – különösen polgári és kereskedelmi ügyekben, olyan területeken, ahol rendelkeznek a bírók közötti közvetlen kapcsolattartásról –, valamint a bírói csereprogramokban való részvétel lehetőségének biztosítás szempontjából,

F. mivel az előzetes döntéshozatali eljárás jelenlegi átlagos időtartama az Európai Bíróság kitartó erőfeszítései ellenére még mindig túl hosszú, és ez jelentősen csökkenti a nemzeti bírák szemében ezen eljárás vonzerejét,

G. mivel az Európai Bíróság szerint a tagállamok feladata olyan jogorvoslati és eljárási rendszer létrehozása, amely biztosítja a közösségi jogból eredő jogok hatékony bírósági védelméhez való jog tiszteletben tartását(7),

H. mivel ezen állásfoglalás egyetlen eleme sem értelmezhető úgy, hogy az a bírói függetlenséget és a nemzeti jogrendszereket kívánná befolyásolni, összhangban az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(94)12. számú ajánlásával és a bírák alapokmányáról szóló 1998. évi európai chartával,

A nemzeti bíró mint a közösségi jog első bírája

1. megjegyzi, hogy az Európai Parlament jogállamiságon nyugvó közösség(8); megállapítja, hogy a közösségi jog továbbra is csak papíron létezik, ha azt a tagállamokban nem alkalmazzák megfelelően, ideértve a nemzeti bírákat is, akik ilyen módon az Európai Unió igazságügyi rendszerének alapvető fontosságú elemei, és akiknek alapvető és nélkülözhetetlen szerepük van az egységes európai jogrend megteremtése során – nem utolsósorban a legutóbbi közösségi jogszabályok(9) szempontjából is – abban, hogy a nemzeti bírákat fokozottabban bevonják, és számukra a közösségi jog végrehajtásánál nagyobb felelősséget biztosítsanak;

2. üdvözli, hogy a Bizottság elismerte, hogy a nemzeti bírák létfontosságú szerepet játszanak a közösségi jog tiszteletben tartásának biztosításában, például a közösségi jog elsőbbségére, a közösségi jog közvetlen hatályára, egységes értelmezésére és a megsértésével kapcsolatosan fennálló állami felelősségre vonatkozó elvek útján; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen ilyen irányú erőfeszítéseket a már meglévő ágazati kezdeményezések kiegészítéseként; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy késedelem nélkül tegyen közzé tájékoztatást a közösségi jog nemzeti hatóságok által történt megsértése miatti kártérítési eljárásokról;

Nyelvi kérdések

3. úgy véli, hogy a nyelv az igazságügyi szakma gyakorlóinak fő munkaeszköze; úgy véli, hogy a nemzeti bírák idegennyelv-képzésének jelenlegi szintje a közösségi jog ismeretének jelenlegi szintjével együtt nem csupán az egyes jogi eszközökkel kapcsolatos igazságügyi együttműködés lehetőségeit korlátozza, hanem a kölcsönös bizalom fejlődését, az acte clair doktrína megfelelő alkalmazását és a csereprogramokban való részvételt is; felhívja az igazságügyi képzésben érintett valamennyi szereplőt, hogy fordítson különös figyelmet a bírák idegen nyelvű képzésére;

4. megállapítja, hogy a közösségi jog nemzeti bírák általi alkalmazása összetett kihívást jelent a nemzeti bírák számára különösen azon tagállamokban, amelyek 2004. májusában vagy azt követően csatlakoztak az Európai Unióhoz, valamint hogy ennek megfelelően ezekben a tagállamokban fokozni kell a bírói képzés támogatását célzó intézkedéseket;

5. emellett az a véleménye, hogy a kollíziós szabályokat tartalmazó rendeletek elfogadásával a közösségi jogalkotás olyan politikai döntést hozott, amely kiterjed a külföldi jog nemzeti bírák által történő alkalmazására, ami esetlegesen egy összehasonlító megközelítés alkalmazását is maga után vonja; úgy véli, hogy ezek a tényezők összességében még inkább az idegen nyelvi képzés mellett szólnak;

6. úgy véli, hogy a tagállami bírósági szervek nyelvi készségeinek fejlesztése közérdek; felhívja ezért a tagállamokat annak biztosítására, hogy ez a képzés ingyenes és könnyen hozzáférhető legyen, és éljen az adott idegen nyelvet beszélő tagállamban a bírák idegen nyelvi képzésének lehetőségével, például egy bírák közötti csereprogramban való részvétellel összekötve;

7. úgy véli, hogy a tudományos szakirodalomhoz a bírák anyanyelvén történő hozzáférés fontos a közösségi jog jobb megértése szempontjából, és megállapítja, hogy láthatólag kevés szakirodalom érhető el a közösségi jogról az EU egyes hivatalos nyelvein, például a nemzetközi magánjogi kérdésekről, továbbá hogy mindez potenciálisan súlyosan hathat egy sokféle jogi hagyományt tükröző, közös jogrend kialakítására; felhívja ezért a Bizottságot, hogy támogassa egy ilyen szakirodalom megteremtését, különösen a kevésbé beszélt hivatalos nyelveken;

A vonatkozó jogforrásokhoz való hozzáférés

8. megállapítja, hogy a közösségi joggal kapcsolatos teljes, naprakész információk nem állnak szisztematikusan és megfelelő módon számos nemzeti bíró rendelkezésére, és hogy a közösségi jog időnként igen kevés fórumot kap a nemzeti közlönyökben, kommentárokban, folyóiratokban és tankönyvekben, és egyenlőtlen minőségű fordításokon alapul; felhívja a tagállamokat, hogy e területeken újítsák meg erőfeszítéseiket;

9. véleménye szerint egy olyan valódi európai igazságügyi térség, amelyben megvalósulhat a hatékony igazságügyi együttműködés, nem csupán az európai jog ismeretét követeli meg, hanem más tagállamok jogrendszereinek kölcsönös általános ismeretét is; felhívja a figyelmet a külföldi jog kezelésében szerte az Európai Unióban mutatkozó következetlenségekre, és úgy véli, hogy ezzel a fontos kérdéssel a jövőben foglalkozni kell; tudomásul veszi e tekintetben a Bizottságnak a külföldi jog polgári és kereskedelmi ügyekben történő alkalmazásáról szóló, készülőben lévő horizontális tanulmányát, valamint a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia keretében folyó vizsgálatokat;

10. üdvözli a Bizottság szándékát, miszerint az támogatni kívánja a közösségi joggal kapcsolatos nemzeti bírósági határozatok nemzeti adatbázisainak jobb elérhetőségét; úgy véli, hogy az ilyen adatbázisoknak a lehető legteljesebbeknek és leginkább felhasználóbarátnak kell lenniük; úgy véli emellett, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és az ítéletek végrehajtásáról szóló egyezmények és rendeletek európai adatbázist tesznek szükségessé, mivel ezeket a nemzeti bírák gyakorta alkalmazzák;

11. véleménye szerint valamennyi nemzeti bírónak hozzáféréssel kell rendelkeznie az olyan adatbázisokhoz, amelyekben szerepelnek a valamennyi tagállam által kezdeményezett folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárások; ugyanilyen hasznosnak tartja, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő bíróságok ítéleteit is közzétegyék, amint azt az Európai Bíróságnak a nemzeti bíróságok előzetes döntéshozatal iránti kérelmeiről szóló tájékoztatója(10) is tartalmazza;
12. úgy véli, hogy mivel az interneten bőségesen rendelkezésre állnak a közösségi joggal kapcsolatos információk, a bírákat nem csupán érdemi jogi kérdéseket illetően kell képezni, hanem azzal kapcsolatosan is, hogy hogyan lehet hatékonyan hozzáférni a naprakész jogforrásokhoz;
13. üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, miszerint az a polgárok számára összefoglalókat tesz közzé a közösségi jogi aktusokról, és úgy véli, hogy egy-egy ilyen nem jogi célzatú összefoglaló azt is elősegítené, hogy a gyakorló jogászok gyorsabban hozzáférjenek a releváns információkhoz;
14. ösztönzi az elektronikus tanulás terén online eszközök és kezdeményezések kialakítását, mivel ezeket – habár a képzés problémáját teljesen nem oldhatják meg – a bírók és a képzők közötti személyes kapcsolattartás kiegészítésének lehet tekinteni;
Az Európai Unión belüli igazságügyi képzés strukturáltabb kerete felé

15. felhív az uniós elem bevezetésére az igazságügyi szakma minden tagjának nemzeti szintű képzésébe az alábbiak szerint:

	-	rendszeres beillesztése a képzésbe és a bírói szakma megkezdéséhez szükséges vizsgákba,
	-	további erősítése a lehető legkorábbi szakasztól kezdve, egyre erőteljesebben összpontosítva a gyakorlati kérdésekre,
	-	lefedve a nemzeti jogrendben adott esetben ismeretlen, ám a közösségi jogban fontos értelmezési módszereket és jogelveket;

16. megállapítja az igazságügyi szervek tagjaira vonatkozó csereprogramok növekvő sikerét; ösztönzi, hogy az EJTN legyen hozzáférhető a lehető legtöbb bíró számára, továbbá hogy biztosítsák, hogy a polgári, kereskedelmi és közigazgatási ügyekkel foglalkozó bírák ehhez megfelelően hozzáférjenek; üdvözli az EJTN által a nyelvi képzés terén végzett tevékenységeket és a csereprogramoknak az Európai Bíróságra, az Eurojustra és az Emberi Jogok Európai Bíróságára történő kiterjesztését;

17. úgy véli, hogy a nemzeti bírák alap- és továbbképzésben való részvételének lehetősége a tagállamok számára fontos logisztikai és pénzügyi kérdés; úgy véli, hogy a bírók elviekben nem viselhetik saját közösségi jogi képzésük költségeit; kéri a Bizottságot, bocsássa a Parlament rendelkezésére a csereprogramokban részt vevő bírák ideiglenes helyettesítésével kapcsolatosan az egyes tagállamok számára felmerülő költségekre vonatkozó becsléseket;

18. figyelembe véve a Bizottságnak azt az észrevételét, hogy az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat de facto monopóliumot élvez a bírói csereprogramok szervezésében, felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy amikor az EIKH a csereprogram finanszírozásáért folyamodik, ez a monopolhelyzet a kérvényezési folyamat során tükröződjön; külön felszólít arra, hogy a folyamat azt is biztosítsa, hogy EIKH-nak időben folyósítsák a finanszírozást, és így az hatékony módon tudja megszervezni és lebonyolítani a résztvevő nemzeti oktatási intézmények, nemzetközi szervezetek, bírák és ügyészek elvárásainak és a nekik tett ígéreteknek megfelelő programokat; úgy véli, hogy ha ez nem így történik, a csereprogram hitelessége megkérdőjelezhetővé válik, amelynek a részt venni kívánó bírák és ügyészek, valamint az európai igazságszolgáltatásban dolgozók közötti kölcsönös bizalom fejlesztése látja kárát;

19. tudomásul veszi a Bizottság értékelését, miszerint az európai igazságügyi térségen belül a képzés előmozdításának legmegfelelőbb módja jelenleg a 2007–2013-ra vonatkozó alapjogi és igazságügyi keretprogram révén a különféle szerveknek juttatott pénzügyi támogatás, valamint hogy az európai igazságügyi képzési struktúrák átalakításának kérdése a program végeztével ismét felvethető;

20. felszólítja a Bizottságot, hogy ezen állásfoglalás figyelembevételével behatóan értékelje e keretprogram eredményeit, valamint dolgozzon ki új javaslatokat a bírói képzések támogatását célzó intézkedések kialakítására és változatássá tételére vonatkozóan;

21. úgy véli azonban, hogy megérett az idő az uniós szintű igazságügyi képzés olyan pragmatikus intézményes megoldására, amely teljes mértékben kihasználja a meglévő struktúrákat, ugyanakkor pedig elkerüli a programok és struktúrák szükségtelen megkettőződését; felhív ezért egy Európai Igazságügyi Akadémia létrehozására, amely az EJTN-ből és az Európai Jogi Akadémiából tevődik össze; felhív arra, hogy ez az intézményi megoldás vegye figyelembe az Európai Rendőrakadémia működtetése során szerzett megfelelő tapasztalatokat;

22. úgy véli, hogy a nemzeti bírák nem tanúsíthatnak passzív hozzáállást a közösségi jogot illetően, amint ezt az Európai Bíróságnak a nemzeti bíróságok által saját kezdeményezés keretében felvetett közösségi jogi kérdésekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlata(11) is egyértelművé teszi;

23. felszólít a bírói kinevezés előtt álló jelöltek képzésének a lehető legkorábbi szakasztól kezdődő megerősítésére a nemzeti bírákra vonatkozó fenti javaslatokhoz és ajánlásokhoz hasonlóan;

A nemzeti bírák és az Európai Bíróság közötti megerősített párbeszéd

24. úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás létfontosságú garanciája a közösségi jogrend koherenciájának és a közösségi jog egységes alkalmazásának;

25. felhívja az Európai Bíróságot és minden érdekelt felet, hogy csökkentsék még jobban az előzetes döntéshozatali eljárás átlagos hosszát, és ezáltal tegyék vonzóbbá ezt a párbeszédre irányuló létfontosságú lehetőséget a nemzeti bírák számára;

26. sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja ki, hogy a nemzeti eljárási szabályok ténylegesen vagy potenciálisan akadályozzák-e azt, hogy a tagállami bíróságok az EK-Szerződés 234. cikke második bekezdésének értelmében előzetes döntéshozatali eljárásra terjesszenek ügyeket, és hogy szigorúan indítson eljárást azon jogsértések ellen, amelyeket az említett akadályok jelentenek;

27. úgy véli, hogy az Európai Bíróság joghatóságának korlátozása – különös tekintettel az EK-Szerződés IV. cikke tekintetében – szükségtelenül sérti a közösségi jog egységes alkalmazását az említett területeken, ugyanakkor pedig kedvezőtlen üzenetet hordoz az említett ügyekkel foglalkozó bírák túlnyomó többsége számára, és ezáltal ellehetetleníti, hogy ezek közvetlen kapcsolatot létesítsenek az Európai Bírósággal, továbbá szükségtelen késedelmet okoz;

28. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Lisszaboni Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv átmeneti rendelkezésekről szóló 10. cikke értelmében a rendőrségi együttműködéssel és büntetőügyi igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos, az említett Szerződés hatálybalépését megelőzően elfogadott jogi aktusok esetében az Európai Bíróság illetékessége egy ötéves átmeneti időtartamban továbbra is ugyanaz marad, mint amit a jelenleg hatályos EU-Szerződésben állapítottak meg; üdvözli mindazonáltal a kormányközi konferenciának a jegyzőkönyv e cikkére vonatkozó nyilatkozatát, és ezért nyomatékosan felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Parlamenttel közösen újból fogadja el azokat a rendőrségi együttműködéssel és büntetőügyi igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos jogi aktusokat, amelyeket a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt fogadtak el;

29. figyelemmel egy sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás bevezetésére, egyetért a Tanáccsal abban, hogy rendkívül fontos, hogy a Bíróság iránymutatással szolgáljon a nemzeti bírák számára, amelyre azok a sürgősségi eljárás iránti kérelmet illetően hagyatkozhatnak;

30. felhívja az Európai Bíróságot, hogy vizsgálja meg az előzetes döntéshozatali eljárás minden olyan lehetséges fejlesztését, amellyel az előzetes döntéshozatalt kezdeményező nemzeti bíró szorosabban részt vehet eljárásában, ideértve az előzetes döntéshozatalra való előterjesztés világossá tételének és a szóbeli eljárásban való részvételnek a szélesebb körű lehetőségeit is;

31. úgy véli, hogy egy decentralizált és érett közösségi jogrendben a nemzeti bírók nem szorulhatnak a peremre, hanem több felelősséget kell kapniuk, és fokozottabban kell őket ösztönözni a közösségi jog első bíróiként betöltött szerepükben; sürgeti ezért egy "zöld lámpa" rendszer megvizsgálását, amelynek révén a nemzeti bírók a Bíróság elé terjesztett kérdésekben feltüntethetnék az általuk javasolt válaszokat is, és a Bíróság ezt követően adott időtartamon belül eldönthetné, hogy elfogadja-e a javasolt ítéletet vagy hogy maga határoz fellebbviteli bíróságként;

A nemzeti bírák általi alkalmazáshoz jobban igazított jogszabályok

32. tudomásul veszi az uniós igazságügyi politikák és gyakorlat megvitatására szolgáló fórum létrehozását, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fórum tanácskozásaira átlátható módon kerüljön sor; megállapítja, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt a Parlament és a Tanács felé a rendszeres jelentéstételre;

33. kitart amellett, hogy a közösségi jogszabályok nyelvezetét világosabbá kell tenni, és a jogi aktusok között fokozottabb terminológiai összhangnak kell megvalósulnia; különösen támogatja az európai szerződési jog tervezett közös referenciakeretének alkalmazását a jobb jogalkotás eszközeként;

34. erőteljesen támogatja a Bizottság azon határozott kérését, hogy a tagállamok szisztematikusan készítsenek megfelelési táblázatokat, amelyben ismertetik, hogy a közösségi irányelveket hogyan ültetik át a nemzeti szabályozásba; egyetért azzal, hogy az ilyen táblázatok minimális költség és teher mellett értékes információkkal szolgálnak; úgy véli emellett, hogy a megfelelési táblázatokkal nő a közösségi jog végrehajtásának átláthatósága, és a nemzeti bírók és felek reális lehetőséget kapnak annak megítélésére, hogy egy adott nemzeti szabály mögött valóban a közösségi jog áll-e, valamint hogy maguk ellenőrizhessék, hogy megtörtént-e a megfelelő átültetés, és ha igen, hogyan;

o
o o

35. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást, illetve az illetékes bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak és az európai ombudsmannak.

(1)	HL C 53., 2005.3.3., 1. o.
(2)	HL C 267., 1991.10.14., 33. o.
(3)	HL C 273. E, 2003.11.14., 99. o.
(4)	HL L 24, 2008.1.29., 42. o.
(5)	Ezen állásfoglalás alkalmazásában a közösségi jogra való hivatkozások az uniós jogra való hivatkozásokként is értelmezendők.
(6)	HL C 53., 2005.3.3., 1. o. (12. o.).
(7)	A C-50/00 P. sz. UPA-ügy, EBHT 2002, I-6677., 41. bekezdés
(8)	C-294/83, "Les Verts" kontra Európai Parlament ügy (EBHT 1986., 1339.o, 23. bekezdés) .
(9)	Lásd például a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 2003.1.4., 1. o.).
(10)	HL C 143., 2005.06.11., 1. o., (31) bekezdés
(11)	A C-312/93. sz. Peterbroeck-ügy, EBHT 1995, I-4599.o., a C-473/00. sz. Cofidis-ügy, EBHT 2002, I-10875.o. és a C-168/05. sz. Mostaza Claro ügy, EBHT 2006, I-10421.o.

Airbus

120k

43k

Az Európai Parlament 2008. július 9-i állásfoglalása az Európai Unió és az Egyesült Államok között a Kereskedelmi Világszervezetben az Airbus-nak és a Boeingnek állítólagosan folyósított támogatásokról folyó vitáról

P6_TA(2008)0353

B6-0334/2008

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unió (EU) és az Egyesült Államok (USA) között az Airbus-nak és a Boeingnek állítólagosan folyósított támogatásokról a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) folyó vitájára,

– tekintettel a transzatlanti gazdasági kapcsolatokról szóló, 2006. június 1-i állásfoglalásra(1),

– tekintettel az USA szenátusának 2006. december 8-i, 632. számú állásfoglalására, amelyben sürgeti az USA-t és az EU-t, hogy működjenek együtt a transzatlanti piac megerősítése érdekében,

– tekintettel a 2007. április 30-án megrendezett EU–USA-csúcstalálkozóra,

– tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A. mivel elismeréssel nyilatkozik az EU és az USA közötti transzatlanti kapcsolatokról, és támogatja a tisztességes és kiegyensúlyozott kereskedelempolitikát általában,

B. mivel az elmúlt évtizedben a transzatlanti gazdasági kapcsolatok integrációja mindezidáig nem tapasztalt módon elmélyült, ahol az európai beruházások a 2006-os amerikai külső befektetések 75%-át tették ki, és az Európába irányuló amerikai befektetések rekordszintű 128 milliárd dollárt értek el, amely utóbbi a 2006-os összes amerikai közvetlen külföldi befektetés 59%-ának felelt meg,

C. mivel a repülőgépgyártó iparnak igen nagy a jelentősége a foglalkoztatás és a munkahelyteremtés terén – különösen a magasan képzett munkavállalókat illetően –, valamint számos már iparágra is hatást gyakorol a regionális fejlesztés és a fejlett technikákat érintő nemzetközi ipari együttműködés révén,

D. mivel a polgári repülőgépgyártást illetően mind az Airbus, mind a Boeing rendelkezik kapacitással a nagy kereskedelmi repülőgépek tervezésére és integrálására, valamint a légitársaságok és ügyfeleik érdekében áll, hogy az egészséges verseny tovább fokozódjon,

E. mivel 1992-ben az EU és az USA kétoldalú kereskedelmi megállapodást írt alá a nagyméretű polgári repülőgépek kereskedelméről (az 1992-es megállapodás), ami kiegyensúlyozott, a kormányzati szubvencióknak határt szabó versenyhelyzetet teremtett,

F. mivel az EU következetesen megfelelt az 1992-es megállapodás szellemének és betűjének, és ezt rendszeresen dokumentálta,

G. mivel az USA többé-kevésbe figyelmen kívül hagyta az 1992-es megállapodás szerinti kötelezettségeit, és nem számolt be a Boeingnek folyósított állami támogatásokról, amelyek túlmentek a megállapodott határokon és nem engedélyezett formákat öltöttek,

H. mivel az 1992-es megállapodás egyensúlyban tartotta az ágazatot 2004-ig, amikor is az USA egyoldalúan visszalépett a megállapodástól és beperelte az EU-t a WTO-nál – az 1992-es megállapodásnak amúgy teljesen megfelelő, és a Boeingnek a 787-es nagyobb alkatrészeinek Japánban és más kockázatmegosztó országokban történő terveztetése és legyártása céljából adott támogatáshoz igen hasonló – uniós visszafizetendő támogatások miatt,

I. mivel az EU ismételt jóhiszemű erőfeszítései ellenére eddig még nem sikerült méltányos és kiegyensúlyozott alapot teremtetni a tárgyalásos megegyezéshez,

J. mivel megerősíti támogatását a Bizottság felé, amely mindig is nyitott volt a kiegyensúlyozott, előfeltételek nélküli tárgyalásos megegyezés iránt,

K. mivel az aeronautikai ipar kiegyensúlyozott és tisztességes állami támogatása az Atlanti-óceán mindkét partján lendületes kutatást és innovációt, fokozott biztonságot, jobb környezetvédelmi teljesítményt és nagyobb hatékonyságot eredményezett a légi közlekedésben,

L. mivel az Airbus tagállami finanszírozása szoros keretek közé van szorítva, és mivel ez kamatosan visszatérítendő támogatás formáját ölti, és így semmiképpen sem rontja a Boeing versenyképességét, és mivel az Airbus az 1992 óta kapott tagállami kormányszubvenciók összegénél 40%-kal többet (több mint 7 milliárd eurót) fizetett vissza mindezidáig,

M. mivel az EU több tiltott és szerződésszegő amerikai szövetségi, állami és helyi, összesen 23,7 milliárd dollárt kitevő vissza nem térítendő állami támogatást kifogásol, amelyet a Boeingnek az elmúlt két évtizedben és 2024-ig folyósítottak és folyósítanak,

N. mivel igen fontosnak tartja a közbeszerzések nyíltságát és megkérdőjelezhetetlenségét, és kedvező véleménnyel van a Northrop Grumman Corporation European Aeronautic Defence and Space (EADS) csoportjának ítélt, az amerikai légi tankoló egységekre vonatkozó szerződésről, mivel semleges szempontok alapján az amerikai légierőnek a legjobb és legmegfelelőbb eszközöket szállítani képes pályázó került kiválasztásra;

O. mivel ugyanakkor mélységesen aggódik amiatt, hogy a Boeing és az amerikai Kongresszus rosszindulatúan támadja az EADS-t és néhány tagállamot, és azokat megbízhatatlan üzletfeleknek és az amerikai katonai készültségre jelentett veszélyként állítja be, ez az üzenet nem kerülte el Európa figyelmét;

P. a kormányelszámoltatási hivatal jelentését, mely szerint fenntartja a szerződés odaítélésére vonatkozó jogorvoslati kérelmét (bid protest) kizárólag a kiválasztási eljárás nem pedig a repülőgép minősége értékelésének tekinti; a Parlament fenntartja azon álláspontját, hogy az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma közbeszerzési eljárásának integritása minden versenytárs számára fennmarad;

1. az Unió képviseletében és a tagállamok, valamint az uniós repülőgépgyártás érdekeinek védelmében az alábbi megjegyzéseket intézi a Bizottsághoz:

	a)	a Parlament felhívja a tagállamokat és a Bizottságot annak biztosítására, hogy bármilyen, az uniós társaságok polgári vagy katonai tenderekben való részvételét jogellenesen korlátozó, versenyellenes jogalkotási vagy végrehajtó hatalmi kísérletre a Közösség és tagállamai reagáljanak megfelelőképpen,
	b)	a Parlament teljes mértékben támogatja az uniós érdekek védelmét a folyamatban lévő WTO-s vitarendezési ügyben, és sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa erőfeszítéseit ez ügyben; kétli azonban, hogy a WTO-ítélet – egy esetleges tárgyalásos megegyezéssel szemben – önmagában választ tud-e adni hosszú távon a piac azon igényére, hogy békésebb és tisztességesebb legyen a verseny ebben az ágazatban;
	c)	a Parlament úgy véli, hogy a tárgyalások kiindulópontjának mindkét fél őszinte, az uniós polgári támogatás és az amerikai katonai-ipari program közötti pragmatikus egyensúlyhelyzet megteremtésére irányuló szándékát mutató, előfeltételek nélküli megbeszéléseknek kell lenniük, amelyek rendelkeznek az egyenlő versenyfeltételeket valóban csorbító kormányzati beavatkozások tekintetében.

2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Amerikai Egyesült Államok Elnökének és Kongresszusának.

(1)	HL C 298. E, 2006.12.8., 235. o.

Európai stratégiai energiatechnológiai terv

252k

89k

Az Európai Parlament 2008. július 9-i állásfoglalása az európai stratégiai energiatechnológiai tervről (2008/2005(INI))

P6_TA(2008)0354

A6-0255/2008

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Bizottság "Európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv): Egy kis szén-dioxid-kibocsátású jövő felé" című közleményére (COM(2007)0723) (SET-terv közlemény),

– tekintettel a SET-terv közleményt kísérő teljes hatásvizsgálatra (SEC(2007)1508), a "Technológiai térképre" (SEC(2007)1510) és "Kapacitástérképre" (SEC(2007)1511),

- tekintettel a Bizottság "2020-ra 20-20% – Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára" című közleményére (COM(2008)0030),

- tekintettel az EU éghajlatváltozásra és megújuló energiára vonatkozó 2020-as célkitűzéseihez kapcsolódó végrehajtási intézkedések csomagjának hatásvizsgálatára (SEC(2008)0085),

- tekintettel a Bizottság "A fosszilis tüzelőanyagokból történő fenntartható villamosenergia-termelés rövid időn belüli demonstrációjának támogatása" című közleményére (COM(2008)0013),

– tekintettel a Bizottság szolgálatainak "A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatása" című munkadokumentumára (SEC(2008)0057),

- tekintettel a Bizottság "Európai energiapolitika" című közleményére (COM(2007)0001),

– tekintettel a Bizottság "Gazdasági reformok és versenyképesség: a 2006-os európai versenyképességi jelentés kulcsfontosságú üzenetei" című közleményére (COM(2006)0697),

- tekintettel a megújuló forrásokból előállított energia támogatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0019),

- tekintettel a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0016),

- tekintettel a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK és a 2006/12/EK irányelv és az 1013/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0018),

- tekintettel az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007-2013) szóló, 2006. december 18-i 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(1),

- tekintettel az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjának (2007–2011) végrehajtására irányuló egyedi programról szóló, 2006. december 19-i 2006/976/Euratom tanácsi határozatra(2),

- tekintettel a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló, 2006. október 24-i 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(3),

- tekintettel az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2007)0571),

- tekintettel a megújuló energiáról szóló európai útitervről szóló 2007. szeptember 25-i állásfoglalására(4),

- tekintettel az "Az energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasználása" című 2008. január 31-i állásfoglalására(5),

- tekintettel a globális energiahatékonysági és megújuló energia alapról szóló 2008. március 13-i állásfoglalására(6),

- tekintettel az Európai Innovációs és Technológiai Intézetről szóló 2008. március 11-i álláspontjára(7),

- tekintettel a 2007. március 8–9-i brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

- tekintettel a 2008. február 28-i Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács európai stratégiai energiatechnológiai tervre vonatkozó következtetéseire,

- tekintettel a 2008. március 13–14-i brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

- tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

- tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A6-0255/2008),

A. mivel a Parlament, a Tanács és a Bizottság egymást követő bejelentéseikben hangsúlyozták, hogy az európai energia- és éghajlat-stratégia célkitűzése az éghajlatváltozás kezelése, az energiabiztonság javítása és az európai gazdaság versenyképességének javítása,

B. mivel az éghajlatváltozás miatti fenyegetés tovább fokozódik, és a poznani 14. éghajlat-változási konferencia (COP14) és a koppenhágai 15. éghajlat-változási konferencia (COP15) kritikus jelentőségű lesz az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás elérése szempontjából, amely a Kiotói Jegyzőkönyv rendszerének helyébe léphet,

C. mivel az éghajlatváltozás közgazdasági vonatkozásait feltáró Stern-jelentés elismeri, hogy az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése terén a cselekvés elmulasztásának költsége messze meghaladja a cselekvés költségét,

D. mivel az Európai Unió fosszilis tüzelőanyagok behozatalától való függősége 2030-ra a teljes fogyasztás 65%-ára emelkedhet,

E. mivel a Bizottság becslése szerint az EU-nak 2020-ra évi 70 milliárd euróba fog kerülni, hogy elérje az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására és megújuló energiára vonatkozó célkitűzéseit,

F. mivel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését illetően az energiahatékonyság javítása az egyik olyan intézkedés, amely a legjobb költség/haszon arányt mutatja,

G. mivel az európai energiapolitika célkitűzései megvalósításának kulcsa a kutatás és a technológiai fejlesztés,

H. mivel a jövőbeni európai energiatechnológiai kutatás terén a jobb szinergia kialakulása csak ösztönözheti a fenntartható gazdasági növekedést, hozzájárulhat az európai gazdaság komparatív előnyeihez, javíthatja a foglalkoztatást, és ezáltal segíthet a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek elérésében és az éghajlatváltozás elleni küzdelemben,

I. mivel a hetedik keretprogram (FP7) a hétéves időszakra elosztva mindössze 2,3 milliárd eurót utal ki az energiakutatás számára,

J. mivel az Európai Unióban a magánszektor energiatechnológiai kutatásokkal kapcsolatos befektetései igen korlátozottak a harmadik országbeli versenytársak és az egyéb uniós ágazatok erőfeszítéseihez képest,

K. mivel az 1980-as évek óta az Európai Unióban jelentősen csökkentek az állami és magán energiakutatási költségvetések, és mivel az Európai Unió gyengén teljesít, amikor a technológiai kutatásra fordított kiadások szintjén alapuló innovációs mutatókat nemzetközi szinten összehasonlítják,

L. mivel szükséges és indokolt az új, kevésbé szennyező energiatechnológiákat támogató állami beavatkozás, mivel ezek kezdetben költségesebbek mint azok, amelyeket felváltanak, és a piacra lépés kezdeti szakaszában ezért előfordulhat, hogy sem rövid távú kereskedelmi haszonnal, sem pedig jobb árakkal nem járnak a fogyasztók számára,

A stratégiai energiatechnológiai terv szükségessége

1. üdvözli az európai stratégiai energiatechnológiai tervet (SET-terv); úgy véli, hogy az európai energiatechnológiai politika megfelelő pénzügyi támogatással alapvető az Európai Unió energiára és éghajlatváltozásra vonatkozó 2020-as célkitűzéseinek eléréséhez;

2. hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak úgy kell 2020-ig elérnie az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére, az energiahatékonyságra és a megújuló energiára vonatkozó céljait, hogy közben megőrzi gazdasága versenyképességét és fenntarthatóságát; úgy véli, hogy a kibocsátások visszaszorításával járó költségek csökkentéséhez, az EU ipara számára az új piacok megteremtéséhez és az éghajlatváltozás kezelésével kapcsolatos globális kötelezettségvállalás biztosításához elengedhetetlen az innovatív, alacsony költségű, kis szén-dioxid-kibocsátású energiatechnológiák, energiahatékonyság és megújuló energia kifejlesztése és rendszerbe állítása;

3. úgy véli, hogy e célok eléréséhez elengedhetetlen a zöld energia költségeinek csökkentése és az energiaszektorban innovációjának ösztönzése; úgy véli, hogy emiatt szükségessé válik a technológiaátadás folyamatának javítása a kutatóközpontokból a vállalkozások felé, a piaci bevezetéshez szükséges idő csökkentése, a jelenlegi technológiai és szabályozási tehetetlenség megszüntetése és a hálózatok összekapcsolhatóságának javítása;

4. úgy véli, hogy új technológiákra, különösen a megújuló energiákon alapuló technológiákra és energiahatékonysági technológiákra is szükség van az energiaforrások diverzifikálásának megkönnyítéséhez, az energiakereslet csökkentéséhez és a belső erőforrások felhasználására szolgáló kevésbé szennyező és biztonságosabb módszerek biztosításához, az energiaellátás biztonságának elősegítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy végezze el az Európai Unió energiaforrásainak felmérését;

5. úgy véli, hogy a SET-tervnek többféle, a különböző újfajta energiatechnológiák előnyeiről szóló nyilvános vitát ösztönző tevékenységet kellene támogatnia, nevezetesen a fogyasztói kultúra javítása és információs kampányok révén;

6. úgy véli, hogy az olcsóbb, hatékonyabb, kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák hozzájárulhatnak az éghajlatváltozásra vonatkozó új nemzetközi megállapodás eléréséhez, amely a Kiotói Jegyzőkönyv rendszerének helyébe léphet;

Összehangolás és stratégiai tervezés

7. hangsúlyozza, hogy a különféle szinteken és a különböző partnerek körében a stratégiai energiatechnológiák összehangolására van szükség; hangsúlyozza annak szükségességét is, hogy az összehangolás javításakor – például a javasolt, a stratégiai energiatechnológiák európai közösségi irányító csoportján és a javasolt európai energiakutatási szövetségen keresztül, amelynek nyitva kell állnia valamennyi európai kutatóközpont előtt azok méretétől és forrásaitól függetlenül – elkerüljék a túlzott bürokráciát, biztosítsák az egyszerűséget és világosságot és garantálják valamennyi potenciális partner széles körű részvételét;

8. támogatja egy energiatechnológiával foglalkozó magas szintű irányítócsoport, valamint egy átlátható és könnyen hozzáférhető információs rendszer létrehozását, különösen a kis- és középvállalkozások számára, és arra kéri a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet e csoport létrehozásáról és munkájáról, valamint az információs stratégiáról;

9. megjegyzi, hogy a keretprogramok keretében kidolgozott eszközök (ERA-NET-ek, kiválósági hálózatok, európai technológiai platformok) felhasználhatók lennének a jövőbeli európai energiatechnológiai információs rendszer támogatására;

10. hangsúlyozza, hogy a tagállamokkal folytatott összehangolt együttműködés létfontosságú a kitűzött célok eléréséhez, az előnyök maximalizálásához és a költségek csökkentéséhez; úgy véli, hogy a tagállami szinten közösségi eszközökből, például a strukturális alapokból támogathatók a kutatási, fejlesztési és innovációs kapacitások ezeken a területeken;

11. hangsúlyozza annak elengedhetetlen fontosságát, hogy a harmadik országokkal folytatott koordinációt javítsák, és erősítsék a nemzetközi együttműködést a következetes és differenciált stratégia végrehajtása érdekében a fejlett, fejlődő és felemelkedőben lévő gazdaságokkal rendelkező országok viszonylatában;

12. hangsúlyozza, hogy az Európai Unió kutatási alapjának kapacitásait bővíteni kell, és a további oktatás és képzés elengedhetetlen az ahhoz szükséges humánerőforrás mennyiségének és minőségének biztosításához, hogy teljes mértékben kiaknázzák az új technológiai lehetőségek megnyílásából adódó előnyöket; úgy véli, ebből a szempontból előnyös lehetne egy integrált megközelítés, amely a hetedik keretprogram összes egyedi programját felöleli;

13. felhívja a figyelmet az új kezdeményezések párhuzamosságának és sokszorozódásának esetleges kockázatára; felhívja a Bizottságot annak mérlegelésére, hogy az új európai ipari kezdeményezések (EII) hogyan fognak illeszkedni a meglévő programokhoz, beleértve az FP7-et, illetve konkrétabban az európai technológiai platformokat és az FP7 keretében meghatározott közös technológiai kezdeményezéseket, a versenyképességi és innovációs keretprogramot (CIP), különösen az Európai Innovációs és Technológiai Intézettel és annak az éghajlatváltozással és energiával foglalkozó tudás- és információs közösségével; felhívja a Bizottságot annak kifejtésére, hogy az európai ipari kezdeményezések hogyan fogják a közösségi és nemzeti szintek közötti összhangot biztosítani;

14. megismétli, hogy a SET-tervnek uniós szinten kell kiépíteni az energiakutatási és innovációs kapacitást; egyetért a Bizottsággal, hogy a páneurópai kutatási infrastruktúra a megoldás részét képezi; felkéri ezért a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fórumát, hogy azonosítsa az európai kutatási infrastruktúrák iránti igényt az olyan innovatív energiatechnológiák terén, mint amilyenek a megújuló energiákon alapuló technológiák;

15. úgy véli, hogy a transzeurópai energiahálózatok és ezen ágazat egyszerűsített engedélyezési eljárásai alapvető szerepet játszanak az Európai Unió stratégiai energiapolitikájában;

Kutatás és technológiaátadás

16. hangsúlyozza, hogy a szükséges koordinációnak ki kell terjednie a különböző tudományos és technológiai területekre, amelyek multidiszciplináris jellegük révén szerepet játszanak az energiatechnológiai kutatásban és fejlesztésben; hangsúlyozza ebben az összefüggésben a kutatás ösztönzésének szükségességét az alaptudományokban, mint amilyen a biológia, az információtechnológia, az anyagtudományok és a makrotechnológiák;

17. arra kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az energiatechnológiák foglalkoztatással kapcsolatos potenciálját a közelmúltban csatlakozott tagállamokban, és vezessen be az EU politikáin alapuló támogató mechanizmusokat;

18. hangsúlyozza, hogy javítani kell a kutatóközpontok technológiaátadását a vállalkozások felé; sürgeti, hogy az új Európai Innovációs és Technológiai Intézet játsszon szerepet ezen a területen;

19. sürgeti, hogy a magánszektor fektessen be többet a kutatásba, és vállaljon nagyobb kockázatot, mivel ezek az előfeltételei annak, hogy az Európai Unió éllovassá váljon e területen;

Európai ipari kezdeményezések

20. erőteljes meggyőződése, hogy növelt támogatásra van szükség a szemléltetési és kereskedelmi forgalomba hozatal szakaszában járó új decentralizált megújuló technológiák számára; ezért üdvözli a javasolt európai ipari kezdeményezéseket; hangsúlyozza azonban annak szükségességét, hogy a hosszabb távon szükségessé váló technológiákra irányuló K+F támogatását is növeljék, külön hangsúlyt helyezve a stratégiailag fontos technológiákra, mint amilyenek a napenergiával kapcsolatos technológiák, amelyek hosszú távon az Európai Unió energiától való függetlenségéhez vezethetnek;

21. úgy véli, hogy az európai ipari kezdeményezéseknek azokra a területekre kell összpontosulniuk, amelyek az EU éghajlatváltozásra, energiahatékonyságra és megújuló energiára vonatkozó célkitűzései fenntartható elérésének segítése és hosszú távon a költségcsökkentés és az elterjesztés szempontjából a legnagyobb lehetőséget rejtik;

22. kéri, hogy az európai ipari kezdeményezések közti prioritások meghatározásakor vegyék tekintetbe az egyes technológiák életciklusát és környezeti hatásait a termelési folyamatok minden szakaszában; kéri, hogy az ezekkel az országokkal fennálló technológiai különbségek csökkentése érdekében fontolják meg e technológiáknak a fejlődő gazdaságok részére történő átadását;

23. felszólít a fejlett országokkal való fokozottabb technológiaátadásra és tudományos együttműködés létesítésére új energiatechnológiák fejlesztése céljából;

24. támogatja azt a bizottsági javaslatot, hogy az európai ipari kezdeményezéseket a meghatározott technológiák igényeitől függően különféle módon kell kialakítani; úgy vélekedik, hogy ez az alkalmazkodó-képesség lehetővé tenné stratégiai szövetségek kialakítását a tagállamok, helyi és regionális kormányok, kutatóközpontok és a magánszektor között konkrét technológiák kifejlesztése céljából; felszólítja e szerveket, hogy együttműködve dolgozzanak ki sürgősségi kérdésként európai ipari kezdeményezésekre irányuló részletes javaslatokat;

25. erőteljesen támogatja a szél-, a nap- és a bioenergiára, a CO2-befogásra, –szállításra és –tárolásra, a villamosenergia-rendszerre és atommaghasadásra vonatkozóan javasolt európai ipari kezdeményezéseket;

26. felszólít különösen a bioüzemanyagokkal kapcsolatos kutatások elmélyítésére annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen üzemanyagok előállításának általános környezeti hatása minden kétséget kizáróan előnyös legyen;

27. megállapítja annak fontosságát, hogy a gázzá való átalakítás céljából nagy léptékben fejlesszék a biomasszát, hogy hidrogént és folyékony szintetikus üzemanyagot állítsanak elő a fenntartható szállítási technológiák számára;

28. hangsúlyozza, hogy az atommaghasadással kapcsolatos európai ipari kezdeményezésnek lehetővé kell tennie a folytonosságot, és magában kell foglalnia a 3. és 4. generációs technológiákkal kapcsolatos K+F tevékenységet is;

29. sajnálja, hogy a SET-terv a kínálatot középpontba állító intézkedéseket helyezi előtérbe, és nem foglalkozik az olyan, például az energiatakarékosságra és az energiahatékonyságra irányuló intézkedésekkel, amelyek segítségével csökkenteni lehetne az energia keresletet;

30. nyomatékosan kijelenti, hogy az energiahatékonyságnak kiemeltebben kellene szerepelnie a SET-tervben, mivel ez a terület kínálja középtávon a legnagyobb lehetőséget a költséghatékony kibocsátáscsökkentésre, különösen az építőipari ágazatban, amely a teljes energiafogyasztás 40%-át teszi ki; ezért felhívja a Bizottságot, hogy az európai ipari kezdeményezések által felölelt területeket bővítse az energiahatékonysági technológiákkal, beleértve a kapcsolt energiatermelést és a poligenerációt; támogatja, hogy az energiahatékonyságot felvegyék az EII-k prioritásai közé;

31. arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a javasolt európai ipari kezdeményezések más, jelentős kibocsátás-csökkentési potenciállal rendelkező szektorokra való kiterjesztésének lehetőségét, mint amilyen például a kapcsolt energiatermelés, a hidrogén, az építőipar és a lakásszektor, a fűtési és hűtési rendszerek, a jobb energiatároló és -elosztó infrastruktúrák és a hálózatok egymással való összekapcsolása;

32. úgy véli, hogy a CO2-elkülönítési és tárolási (CET) technológia fejlesztése hosszú távon fontos szerepet játszhat az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésében, amennyiben garantálják annak hatékonyságát és biztonságát; felhívja a Bizottságot, hogy az európai ipari kezdeményezések keretében tegye lehetővé legfeljebb 12 teljes szemléltető CET-projekt megvalósítását; megjegyzi, hogy az olyan tiszta szén technológiák támogatása, mint a szénné gázzá alakítása, egyszerűbbé és olcsóbbá teszi a CET rendszerbe állítását, amelyet a jövőben kötelezővé lehet tenni;

Finanszírozás

33. várja a Bizottság új, kis szén-dioxid-kibocsátású és CET-technológiák finanszírozásáról szóló javasolt közleményét; sajnálja, hogy ezt a közleményt nem a SET-tervvel együtt tették közzé;

34. hangsúlyozza, hogy a SET-tervet nem az FP7 vagy a CIP keretében az energia tekintetében rendelkezésre bocsátott források átcsoportosításával kellene finanszírozni;

35. úgy véli, hogy az éghajlatváltozás és az energia kérdésének tulajdonított prioritásra tekintettel jelentős további EU-s forrásokra van szükség az energiahatékony és megújuló energiára épülő technológiák számára, és ezeket alkalmazni kell ahhoz, hogy hozzá tudjanak járulni az EU 2020-as céljainak eléréséhez;

36. arra biztatja a Bizottságot, hogy sürgősen biztosítson megfelelő finanszírozást és támogatást az új, kis és zéró szén-dioxid-kibocsátású technológiák K+F-jének, demonstrációjának és kereskedelmi forgalomba hozatalának, hogy 2009-től kezdődően az EU költségvetéséből legalább 2 milliárd EUR-t fordítsanak az ilyen technológiák támogatására az FP7-től és a CIP-től függetlenül; továbbá felszólítja a Bizottságot arra is, hogy a 2007–2013-as pénzügyi keret félidős értékelése során terjesszen elő javaslatokat további forrásokra;

37. úgy véli, hogy jobban és nagyobb mértékben kell kihasználni az emberi és pénzügyi erőforrásokat a jövő tiszta technológiáinak gyorsabb kifejlesztése és alkalmazása érdekében;

38. hangsúlyozza az EU kutatási kapacitása növelésének szükségességét; ezért több finanszírozást szorgalmaz az energiatechnológiai szektorban az emberi erőforrások és a képzés számára; felszólít továbbá a képzés és a kutatás támogatására szolgáló közösségi és nemzeti pénzügyi eszközök, különösen az FP7 közötti nagyobb fokú összehangolásra;

39. annak fényében, hogy nagyobb kiegészítő jellegre van szükség az EU pénzeszközei között, támogatja a "Versenyképes európai régiók: Kutatás és innováció" című bizottsági közleményben (COM(2007)0474) foglalt javaslatokat; üdvözli ebben az összefüggésben a Bizottság gyakorlati útmutatóját a regionális, nemzeti, uniós és az Európai Befektetési Bank (EBB) forrásaiból származó finanszírozás koordinációjáról a K+F és az innováció terén; egyetért a Bizottsággal abban, hogy jobban kell tájékoztatni az érdekelt feleket az 1083/2006/EK tanácsi rendelet(8) 54. cikke (5) bekezdésének rendelkezéséről, amely két különböző közösségi forrásból származó finanszírozás ugyanazon támogatható költségek céljából való felhasználására vonatkozik;

40. felhívja a Bizottságot, hogy a pénzügyi terv előterjesztésekor fejtse ki, hogy a közös uniós fellépés hol teremt hozzáadott értéket a különböző technológiai ágazatokban, és tegye közzé a különböző technológiai fejlesztések fenntarthatóságával kapcsolatos megállapításait;

41. megállapítja, hogy az erőforrásokat az iparral partnerségben kell felhasználni annak érdekében, hogy az új, kis szén-dioxid-kibocsátású technológiákba irányuló magánszektorbeli befektetéseket még előnyösebbé tegyék; hangsúlyozza a világos hosszú távú jövőkép és pénzügyi keret szükségességét, amelyet olyan pénzügyi intézmények támogatnak, mint az EBB, hogy kellő biztonságot nyújtsanak a magánszektorbeli partnereknek a befektetéshez; hangsúlyozza a kkv-k bevonásának szükségességét, különösen a szétszórt energiaellátó rendszerek technológiái esetében;

42. megjegyzi, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének javasolt felülvizsgálata keretében az árverési bevételek jelentős finanszírozási forrást biztosíthatnak az Európai Unió energiaellátási biztonságának növelésére, miközben megvalósíthatók lesznek éghajlati, energiahatékonysági és megújuló energiákkal kapcsolatos célkitűzései;

o
o o

43. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)	HL L 412., 2006.12.30., 1. o.
(2)	HL L 400., 2006.12.30., 405. o.
(3)	HL L 310., 2006.11.9., 15. o.
(4)	Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0406.
(5)	Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0033.
(6)	Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0096.
(7)	Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0081.
(8)	HL L 210., 2006.7.31., 25. o., Az 1989/2006/EK rendelettel (HL L 411., 2006.12.30., 6. o.) módosított rendelet.

A nemzeti vagyonalapok

115k

38k

Az Európai Parlament 2008. július 9-i állásfoglalása a nemzeti vagyonalapokról

P6_TA(2008)0355

B6-0304/2008

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Bizottság "A nemzeti vagyonalapokra vonatkozó közös európai megközelítés" című közleményére (COM(2008)0115),

– tekintettel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) jelenleg folyó munkájára, különös tekintettel a nemzeti vagyonalapokkal foglalkozó nemzetközi munkacsoportéra,

– tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) befektetési bizottságának 2008. április 4-én elfogadott jelentésére,

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 64. és 65. cikkére (az EK-Szerződés 57. és 58. cikke),

– tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A. mivel a nemzeti vagyonalapok több mint 50 éve jelen vannak a nemzetközi pénzügyi piacokon,

B. mivel a nemzeti vagyonalapok működéséhez nem köthető a pénzügyi piacok zavara,

C. mivel ezek az alapok tulajdonosi struktúrájuk miatt nem tartoznak az uniós pénzügyi piaci szabályozás hatókörébe,

D. mivel a nemzeti vagyonalapok befektetési stratégiája azt mutatja, hogy a hosszú távú, stabil befektetéseket részesítik előnyben,

E. mivel néhány nemzeti vagyonalap esetében kétség merült fel azok pénzügyi eszközeire, befektetési stratégiájára, nyereségére és irányítási struktúrájára vonatkozó átláthatóság tekintetében,

F. tekintettel a nemzeti vagyonalapok szerepére néhány jelentős pénzintézet csődtől való megmentésében a közelmúltbeli pénzügyi válság során,

G. tekintettel a nemzeti vagyonalapok növekedési potenciáljára,

H. mivel az Európai Uniónak továbbra is szilárdan ki kell állnia a befektetések iránti nyitottság és a tőke szabad mozgása mellett,

1. úgy véli, hogy a nemzeti vagyonalapok miatt eddig nem keletkezett zavar a tőkepiacokon, de szerkezetük, méretük és gyors növekedésük indokolttá teszi, hogy szerepük és hatásuk gondos vizsgálat tárgyát képezze; elismeri, hogy az alapok által alkalmazott, átláthatósággal és irányítással kapcsolatos megközelítések különbözőek;

2. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes nemzeti vagyonalapok átláthatóságának hiánya megakadályozhatja, hogy szerkezetük és motivációjuk megfelelően megismerhető legyen; kéri a Bizottságot, hogy ismerje el, hogy az átláthatóság és a nyilvános tájékoztatás alapvető elvei a valóban azonos versenyfeltételek biztosításának és a piacok zökkenőmentes működésének általában;

3. üdvözli a Bizottság közleményét, amely megerősíti a nyitott piacok fontosságát és a Bizottság átfogó megoldás megtalálására irányuló elkötelezettségét; tudomásul veszi az átláthatóság fokozására és az irányítás fejlesztésére irányuló, nemzeti szinten és nemzetközi fórumokon megjelenő különböző kezdeményezéseket, és kéri a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt az IMF-fel és az OECD-vel a globális magatartási kódex kidolgozásában;

4. mindazonáltal úgy véli, hogy a bizottsági közlemény csupán első lépésnek tekintendő, ezért kéri a Bizottságot, hogy ellenőrizze a nemzeti vagyonalapokat és tegyen eleget koordinátori szerepének annak biztosítására, hogy a nemzeti kezdeményezések ne kerüljenek ellentmondásba a befektetések iránti nyitottsággal, vagy ne veszélyeztessék az Európai Unió globális piacokon elfoglalt helyzetét;

5. kéri a Bizottságot, hogy végezzen elemzést az Európai Unió rendelkezésére álló, az EK-szerződés rendelkezései és meglévő jogszabályok által biztosított eszközökről – mint az átláthatósági követelmények, szavazati jogok, részvényesek jogai és aranyrészvények –, melyek lehetővé teszik a reagálást a nemzeti vagyonalapokból történő támogatás miatt felmerülő tulajdonosi problémák esetén;

6. kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy értékelje, mennyi mozgásteret enged az EUMSz. 64. és 65. cikke az uniós intézményeknek, annak érdekében, hogy megbizonyosodjon az EU-szintű összehangolt fellépés lehetőségeiről, amely alapvető fontossággal bír az EU érdekeinek és a belső piac zökkenőmentes működésének szempontjából; kéri a Bizottságot, hogy készítsen listát azokról az ágazatokról, amelyek a közrendről szóló 65. cikk rendelkezéseinek hatálya alá eshetnek;

7. kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy készítsen mélyreható elemzést a globális pénzügyi piacok működéséről, valamint a globális kezdeményezéseket figyelembe véve dolgozzon ki szilárd uniós elképzelést arról, hogy milyen elveknek és szabályoknak kellene irányítani a piacokat, és támogassa ezt az elképzelést; azon a véleményen van, hogy az efféle közös álláspont erősítené az EU helyzetét a nemzetközi fórumokon; kéri a Bizottságot, hogy adott esetben alkalmazza a kölcsönösség elvét;

8. aggodalmát fejezi ki az olajárak és azoknak az euró/dollár árfolyamra gyakorolt hatása miatt, mivel az olajon szerzett nyereség gyakran nemzeti vagyonalapokon keresztül kerül újra befektetésre euróban denominált eszközökbe és általában az euróövezet piacain;

9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A városi mobilitás új kultúrája felé

330k

85k

Az Európai Parlament 2008. július 9-i állásfoglalása "A városi mobilitás új kultúrája felé" című témáról (2008/2041(INI))

P6_TA(2008)0356

A6-0252/2008

Az Európai Parlament,

– tekintettel "A városi mobilitás új kultúrája felé" című zöld könyvre (COM(2007)0551),

– tekintettel "Az Európai közlekedéspolitika 2010-ig: ideje dönteni" című fehér könyvre (COM(2001)0370),

– tekintettel a "Tartsuk mozgásban Európát! – Fenntartható mobilitás kontinensünk számára: Az Európai Bizottság 2001. évi közlekedéspolitikai fehér könyvének félidei felülvizsgálata" című bizottsági közleményre (COM(2006)0314),

– tekintettel az "Európa biztonságosabb, tisztább és hatékonyabb mobilitása felé: Az első "Intelligens autó" jelentés" című bizottsági közleményre (COM(2007)0541),

– tekintettel "A 21. századi versenyképes autóipari szabályozási keret – A Bizottság álláspontja a CARS 21 magas szintű csoport zárójelentésével kapcsolatban – Hozzájárulás az EU növekedési és foglalkoztatási stratégiájához" című bizottsági közleményre (COM(2007)0022),

– tekintettel "Az "Intelligens autó" kezdeményezés. "A gépjárművek intelligenciájának, biztonságának és tisztaságának fokozása érdekében alkalmazott információs és kommunikációs technológiákkal kapcsolatos ismeretterjesztés" című bizottsági közleményre" (COM(2006)0059),

– tekintettel az "Európai teherszállítási logisztika: a fenntartható mobilitás kulcsa" című bizottsági közleményre (COM(2006)0336),

– tekintettel "A teherfuvarozási logisztikáról szóló cselekvési terv" című bizottsági közleményre (COM(2007)0607),

– tekintettel "A városi környezetre vonatkozó tematikus stratégiáról" szóló bizottsági közleményre (COM(2005)0718),

– tekintettel a strukturális alapokról és a kohéziós alapról, illetve a 7. kutatási keretprogramról szóló bizottsági javaslatokra és iránymutatásokra, valamint európai parlamenti véleményekre,

– tekintettel a tiszta és energiatakarékos közúti járművek használatának előmozdításáról szóló európai parlamenti és a tanácsi irányelvre vonatkozó átdolgozott javaslatra (COM(2007)0817),

– tekintettel "A 2008. évi tavaszi Európai Tanácshoz való hozzájárulásról a lisszaboni stratégia kapcsán" című, 2008. február 20-i állásfoglalására(1),

– tekintettel a "Tartsuk mozgásban Európát! – Fenntartható mobilitás kontinensünk számára" című, 2007. július 12-i állásfoglalására(2),

– tekintettel a "CARS 21: versenyképes autóipari szabályozási keret" című, 2008. január 15-i állásfoglalására(3),

– tekintettel az "Európai teherszállítási logisztika – a fenntartható mobilitás kulcsa" című témához fűzött, 2007. szeptember 5-i állásfoglalására(4),

– tekintettel "A városi környezetre vonatkozó tematikus stratégiáról" szóló, 2006. szeptember 26-i állásfoglalására(5),

– tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság városi mobilitásról szóló véleményére,

– tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0252/2008),

A. mivel a városi központok (a városok és a környező régiók) sok szempontból fontos szerepet töltenek be az uniós polgárok életében; mivel a városi központok eltérő méretük és felépítésük ellenére a városi mobilitás következményeként hasonló problémákkal és kihívásokkal szembesülnek a szennyezés, a forgalmi torlódás, a zaj és a közúti biztonság tekintetében,

B. mivel a városokban sürgősen újfajta gondolkodásra és innovatív elképzelésekre van szükség a mobilitással kapcsolatban, tekintettel arra, hogy a városi közlekedés jelentősen hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, a szennyezéshez és egyéb környezeti problémákhoz, valamint az ezekből következően a városi lakosság életminőségére és egészségére gyakorolt negatív hatásokhoz; mivel ezeket a problémákat kezelni kell az éghajlatváltozás és más környezeti problémák elleni küzdelemre vonatkozó uniós stratégiák sikerének biztosításához,

C. mivel megfelelő feladatmegosztást kell fenntartani az EU, illetve a városok és nagyvárosok között, amelynek keretében az EU-nak egyértelműen meghatározott szerepet kell betöltenie; mivel a jobb szabályozás, a szubszidiaritás és az arányosság elvével összhangban a városi mobilitás tekintetében kizárólag akkor kell közösségi fellépéshez folyamodni, ha ez egyértelműen uniós hozzáadott értékkel bír,

D. mivel az uniós belső piac elveit a városi mobilitás terén is figyelembe kell venni,

E. mivel az európai városok és nagyvárosok számára lehetővé kell tenni, hogy rugalmas eszközök széles köréből választhassanak, és ezáltal a politikák testre szabott kombinációját alakítsák ki annak érdekében, hogy mindenkori mobilitási problémáikra integrált, fenntartható, társadalmi szempontból hatékony, gazdasági szempontból pedig életképes megoldásokat találjanak; mivel a közlekedés valamennyi módjában és területén (gyalogosok, kerékpárosok, tömegközlekedés és magán személyszállítás, áruszállítás és szolgáltatások) jobb logisztikai megoldásokra, valamint fenntarthatóbb közlekedési módokra történő áttérésre kell törekedni a városközpontok jó megközelíthetősége és a városon belüli zökkenőmentes forgalomáramlás érdekében, ami rendkívül fontos a lakosok, a látogatók, az ingázók, az árutermelők és -szállítók, a szolgáltatók és főként a KKV-k számára; mivel különleges hangsúlyt kell fektetni a kiválasztott eszközök interoperabilitására, annak érdekében, hogy a hatóságok később képesek legyenek a közúti közlekedési szabályok városi területeken elkövetett megsértése elleni, határokon átnyúló fellépésre,

F. mivel a városi közlekedésre vonatkozó európai politikának figyelembe kell vennie a gazdasági, társadalmi, területi és környezeti kohéziót; mivel különösen figyelembe kell venni az "új" tagállamok sajátos problémáit és körülményeit,

G. mivel figyelembe kell venni a munkavállalók (ingázók), a mozgáskorlátozottak, a gyermekek (babakocsik) és a hátrányos szociális helyzetben lévők és az idősek különleges igényeit; mivel nem szabad elfelejtkezni arról, hogy Európa lakosságának gyors elöregedése demográfiai változásokhoz vezet, és új igényeket hoz létre a mobilitás tekintetében a társadalmakban,

H. mivel nélkülözhetetlen új megközelítés elfogadása a városi területek stratégiai megtervezése tekintetében, az elkövetkező néhány évtizedben felmerülő környezeti, energetikai és mobilitási kihívások megelőzése érdekében,

I. mivel a külső költségek belső költséggé alakítása fontos lépést jelent a közlekedési ágazat valós költségeinek kiszámítására irányuló cél elérése érdekében; mivel az árufuvarozás és a személyszállítás között, illetve a különböző közlekedési módok között a tisztességes bánásmód biztosítása érdekében meg kell vizsgálni a fenntartható városi közlekedési koncepciók kereszttámogatásának lehetőségét; mivel erőfeszítéseket kell tenni új finanszírozási eszközök kidolgozására, valamint a fenntartható városi mobilitási megoldások érdekében jobban és gyakrabban kell felhasználni a már meglévő olyan pénzügyi eszközöket, mint például a Strukturális és a Kohéziós Alapok,

Az Európai Unió szerepe

1. üdvözli és megfelelő vitaalapnak tekinti fent említett zöld könyvet; üdvözli továbbá, hogy az érintettek széles körét bevonták a városi közlekedésre vonatkozó jövőbeni uniós politika véleményezésének illetve kialakításának folyamatába;

2. szükségesnek tartja az EU felelősségi köreinek egyértelmű meghatározását, a szubszidiaritás és arányosság szerződésekben lefektetett elveivel összhangban; elismeri azt az elvet, hogy a helyi hatóságok szabadon elfogadhatják saját mobilitási politikáikat, feltéve, hogy nem sértik meg a vonatkozó nemzeti és európai jogszabályokat; feltételezi ugyanakkor, hogy – a fent említett elveknek megfelelően – a tagállamok, a városok és nagyvárosok tudatában vannak a városi mobilitás jobb megszervezése és megtervezése tekintetében fennálló saját felelősségüknek; elismeri ugyanakkor, hogy a városi mobilitással kapcsolatos összehangolt, Közösségen belüli fellépés néhány területen egyértelműen hozzáadott értéket képviselhet;

3. úgy véli, hogy az Európai Uniónak – a környezetvédelemre és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó uniós kötelezettségvállalások támogatása érdekében – meg kell határoznia a városi mobilitásra vonatkozó általános stratégiát, amely a személygépkocsik használata magas szintjének csökkentéséhez vezet,

4. úgy véli, hogy az alábbi területeken európai szintű fellépésre van szükség, és a következőkre kér fel:

	-	a városi mobilitásról szóló integrált összkoncepció kidolgozása, melyhez a nemzeti, regionális és helyi szereplők (önkormányzatok, polgárok, a gazdasági élet szereplői és az ipar képviselői) igazodhatnak; ennek a megközelítésnek az uniós belső piac fenntartható mobilitással kapcsolatos elvein kell alapulnia, és figyelembe kell vennie a városok életképességét, illetve a demográfiai hatásokat (városokból történő elvándorlás); kiemeli, hogy ennek egyértelműen arra kell ösztönöznie a városokat és városi területeket, hogy integrált és átfogó fenntartható városi mobilitási terveket hozzanak létre, hangsúlyt fektetve a hosszú távú várostervezésre és területrendezésre; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan kapcsolhatóak össze a fenntartható városi közlekedési tervek és a 100000-nél több lakossal rendelkező városok EU társfinanszírozott közlekedési projectjei, illetve az uniós jogszabályok, és a balesetek számára, a szén-dioxid kibocsátásra, és a helyi gáz- és zajkibocsátás csökkentésére vonatkozó határozatok és célok;
	-	megbízható és összehasonlítható adatok összeállítása és hatékony terjesztése a városi és elővárosi mobilitás valamennyi szempontjáról, a keretfeltételek (pl. demográfiai változások, gazdasági növekedés, éghajlatváltozás) jövőbeni változásainak figyelembe vételével;
	-	a városi mobilitást közvetlenül vagy közvetetten érintő, jelenleg érvényes közösségi szabályok jegyzékbe foglalása, melynek során minden esetben meg kell vizsgálni a javítás és az egyszerűsítés lehetőségét;
	-	a városi közlekedést, és különösen a tömegközlekedést érintő uniós szabályozás tagállamok általi végrehajtásának és alkalmazásának értékelése;
	-	a zöld könyvben említett egyes problémák kezelésére irányuló helyi kezdeményezések (pl. útdíj felszámítása, zöld zónák, a tömegközlekedés biztonsága, a kerékpárosok védelme stb.) listája; reméli, hogy ez a lista képezheti e területeken a legjobb gyakorlatok cseréjének alapját;
	-	a városközpontokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos helyi intézkedések nyomon követése, új kereskedelmi akadályok elkerülése érdekében az uniós belső piacon;
	-	a "városi mobilitás európai platformja" vagy bármely más hatékony fórum, amely a városi mobilitásra vonatkozó valamennyi adatot, legjobb gyakorlatot és politikai információt érthető módon fog egybe, hogy a polgárok és a politikai döntéshozók számára lehetővé váljon a városi mobilitási politikák kialakításához szükséges létfontosságú információkhoz való könnyű hozzáférés; hangsúlyozza, hogy a bürokrácia elkerülése érdekében egy ilyen platformnak a lehető legjobban kell a már meglévő adatbázisokra, forrásokra és intézményekre alapoznia;
	-	a különböző szállítási módok külső költségeinek értékelése, illetve annak vizsgálata, hogy van-e lehetőség e külső költségek belső költséggé alakítására;

5. kéri a Bizottságot, hogy a városi rendszerek nemzeti akadályainak leküzdése érdekében működjön együtt a tagállamokkal, azonban ne tegyen javaslatot olyan uniós jogszabályra, amely korlátozhatná a mobilitással kapcsolatos problémák megoldásához szükséges helyi rugalmasságot;

Jogi szabályozás

6. szükségesnek tartja, hogy az EU minden olyan politikai területen, melyen jogalkotási hatáskörrel rendelkezik (pl. költségvetési politika, környezetvédelmi politika, szociális és munkaerőpiaci politika, versenypolitika, iparpolitika, regionális és kohéziós politika, közlekedés- és közúti biztonsági politika és energiapolitika), vegye figyelembe a városi közlekedés különleges igényeit;

Szabványosítás és harmonizáció

7. kéri, hogy dolgozzanak ki speciális uniós szabályokat és/vagy iránymutatást az alábbiak szabványosítására és harmonizációjára:

	-	zöld zónák és útdíjak kialakítása és működtetése; úgy véli, hogy az ezen intézkedések bevezetésére vonatkozó döntést helyi szinten kell meghozni, figyelembe véve az egyes agglomerációk egyedi helyzetét;
	-	mivel az uniós belső piac elveinek értelmében különös figyelmet kell fordítani ezen intézkedések interoperabilitására, a szabad forgalomáramlás biztosítása, valamint annak elkerülése érdekében, hogy az egyes tagállamok egymástól eltérő kezdeményezéseket vezessenek be;
	-	a különböző személy- és áruszállítási módok interoperabilitásának technikai és szervezési követelményei; a fogyatékkal élők, az idősek, a kisgyermekesek és a kevésbé jómódúak mobilitása;
	-	a közlekedésbiztonság javítása a közösségi és a nemzeti szabályozás alapján;
	–	az uniós szintű alkalmazásokra érvényes intelligens közlekedési rendszerek (ITS) hozzáférhetősége és interoperabilitása;

A legjobb gyakorlatok terjesztése és kicserélése

8. kéri a legjobb gyakorlatok cseréjének előmozdítását célzó megfelelő intézkedések bevezetését, különös tekintettel az alábbiakra:

	-	a meglévő infrastruktúra használatának optimalizálása, például rugalmas úthasználati koncepciók révén,
	–	multimodális közlekedési és mobilitási megoldások elfogadása (közút, vasút, vízi közlekedés),
	-	integrált díjszabási és számlázási rendszerek, amelyek egyszerűsítik a különböző közlekedési módokhoz való hozzáférést és azok módközi használatát,
	-	testre szabott, fenntartható mobilitási tervek és ezeket alátámasztó intézkedések kidolgozása a területrendezés és várostervezés során ("a rövid távolságok városa"), amely olyan eljárás, amelyben valamennyi érintett már a korai szakasztól fogva részt vesz,
	-	iránymutatásokat az ügynökségek közti együttműködést biztosítására a helyi és regionális önkormányzatok részlegei és a közhasznú társaságok közt a városi területeken belüli rendszerek tervezésekor;
	-	innovatív megoldások a hatékony teherszállításért, különös tekintettel a helyi áruszállításra a városokban, beleértve az "utolsó mérföld" megkönnyítését célzó, megbízható be- és kirakodási rendszereket,
	-	fenntartható közlekedési szolgáltatások a turisták mobilitásának biztosítása érdekében a városi és városkörnyéki területeken,
	-	környezettudatos közbeszerzési politikára vonatkozó iránymutatások,
	-	a helyi tömegközlekedés jobb megszervezése, hangsúlyt fektetve a hatékonyságra, a vonzerőre, a hozzáférhetőségre – tekintettel a fogyatékkal élő személyekre és a mozgáskorlátozottakra is –, valamint a biztonságra,
	-	a fenntartható mobilitási láncok ösztönzése: gyaloglás–kerékpározás–gépjárműmegosztás–telekocsi–taxi–kollektív/lakossági mobilitás,
	-	a rövid távolságra történő szállítás hatékonyabb megszervezése,
	-	a közlekedés mérséklése és/vagy elkerülése érdekében a logisztika és a mobilitás optimalizálására irányuló intézkedések mint például a távmunka vagy a munkaidő kezdetének rugalmas meghatározása a munkahelyeken és iskolákban,
	–	a virtuális mobilitás – például elektronikus tanulás, elektronikus banki szolgáltatások, távértékesítés és telekonferencia – előmozdítására irányuló intézkedések,
	-	zöld zónák és útdíjak kialakítása,
	-	parkolási politikák és gyakorlatok, például parkolási útmutatási rendszerek bevezetése,
	-	az intelligens közlekedési rendszerek alkalmazásának előmozdítása és kiszélesítése;

9. felszólít a városi mobilitás szempontjából lényeges kérdésekre vonatkozó adatok – mint például az Eurostat és a CARE (az európai utakon történő balesetek közösségi adatbázisa) statisztikáinak – lehető legszélesebb körben történő terjesztésére; kéri, hogy nyissák meg a CARE adatbázishoz való hozzáférést, hiszen az a közlekedési szakemberek közötti információ- és tapasztalatcsere hasznos eszköze lehetne;

10. felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a helyi hatóságokat a – különösen a városi mobilitáshoz kapcsolódó integrált megközelítés alkalmazását célzó – próba- és kísérleti projektek előmozdítása, illetve a várostervezés területére irányuló kutatási támogatás révén;

Kutatás és fejlesztés

11. kiemeli a kutatás és fejlesztés fontosságát a fenntartható közlekedés területén, különösen azt, hogy a tisztább járműtechnológiák kifejlesztése során támogatni kell a technológiai fejlődést; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fektessen be tiszta, hatékonyabb, fogyasztóorientált és biztonságos közlekedési rendszerekbe, valamint hogy tegyenek intézkedéseket az ilyen rendszerek piacának létrehozására;

12. rámutat arra, hogy az EU-nak szerepet kell játszania az intelligens közlekedési rendszerek fejlesztésében és előmozdításában, valamint az innovatív technológiák finanszírozásában, mivel azok nagymértékben hozzájárulhatnak többek között a közlekedésbiztonság, a forgalomáramlás, valamint a logisztikai hatékonyság növeléséhez; ennélfogva úgy véli, hogy támogatni kell az intelligens közlekedési rendszerek továbbfejlesztését és mindenekelőtt azok Európai Unió általi szélesebb körű alkalmazását;

13. felszólítja a Bizottságot, hogy hozza létre a különböző uniós keretprogramok szerinti városi mobilitási kutatási és fejlesztési projektek hozzáférhető és kompatibilis listáit, amelyek a gyakorlatban alkalmazott példákat is feltüntetnek;

A hatóságok közötti koordináció

14. hangsúlyozza, hogy a mobilitásirányításra vonatkozó legjobb gyakorlatok cseréje és a jobb koordináció létfontosságú a városi közlekedés és mobilitás javításához, mivel így egyértelművé válnak az olyan hiányosságok, mint a megfelelő felelősségmegosztás, a különböző helyi, regionális és nemzeti hatóságok között koordináció hiánya, valamint a városi, külvárosi és vidéki közlekedési rendszerek közötti elégtelen koordináció; rámutat, hogy a helyi hatóságok közötti gyenge koordináció magasabb szállítási költségeket, nagyobb forgalmat és így nagyobb környezetszennyezést eredményez;

15. sürgősen felszólít a szomszédos helyi hatóságok közötti jobb koordinációra annak érdekében, hogy biztosítható legyen bizonyos mértékű következetesség, valamint a határokon átnyúló és egyéb területek helyi és regionális közlekedési infrastruktúrájának fenntartható és harmonikus fejlődése;

Integrált megközelítés

16. szükségesnek tartja, hogy a városfejlesztést és várostervezést integrált alapon végezzék, figyelembe véve a városi közlekedés jelenlegi és jövőbeni igényeit; a városközpontok és a folyami, vasúti és repülőtéri terminálok – és különösen a külső régiók – közötti gyorsvasút-összeköttetések bevezetésének prioritást kell képeznie a nagyléptékű városfejlesztés és modernizáció céljából;

17. emlékeztet arra, hogy az egyre gyorsabb városiasodás tükrében több figyelmet kell fordítani a külvárosokra és a peremvárosokra;

Egyéni felelősség

18. kiemeli a lakosság egyéni felelősségét, és szükségesnek tartja arra ösztönözni a polgárokat, hogy kritikusan szemléljék a közlekedésben való részvételkor tanúsított magatartásukat, valamint, hogy lehetőség szerint aktívan vegyenek részt a városi mobilitással kapcsolatos helyi fórumokon; úgy véli, hogy a polgárok nagy része meg tudja változtatni a szokásait – például a személyautó használatát és az alternatív eszközök (gyaloglás, kerékpározás vagy tömegközlekedés) alkalmazását illetően – és így egyénileg is hozzá tud járulni a tisztaság és az életminőség javításához a városi területeken; kéri, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok biztosítsanak alternatív mobilitási lehetőségeket ezen változások előmozdítása érdekében; felszólítja az európai, nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy dolgozzanak ki oktatási és tájékoztatási kampányokat annak érdekében, hogy a növeljék a polgárok saját közlekedési magatartásukkal kapcsolatos tudatosságát; hangsúlyozza, hogy különösen fontosak a fiatal generáció számára nyújtott tájékoztatási kampányok;

19. kiemeli ezzel összefüggésben az EU mobilitási hetének keretében megrendezett "autómentes nap" fontosságát és egyre növekvő sikerét; megállapítja, hogy 2007-ben 23 tagállam 1909 városa vett részt ebben a kezdeményezésben; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is ösztönözzék ezt a kezdeményezést és dolgozzanak annak széles körű megvalósításán;

20. úgy véli, hogy olyan tanulmányt kellene készíteni, ami megvilágítja a polgárok városi mobilitással kapcsolatos választási lehetőségeinek (egyéni közlekedés kontra tömegközlekedés) valamennyi vonatkozását és részletes információkat tartalmaz azokra vonatkozóan; felszólít új és szabványosított adatgyűjtésre olyan, kevésbé tanulmányozott kérdések tekintetében, mint például a gyalogos és kerékpáros magatartás, valamint a polgárokat egy bizonyos közlekedési mód kiválasztásakor vezérlő motivációk;

Finanszírozás

21. meg van győződve róla, hogy az EU nagymértékben hozzájárulhat a városi utas- és teherfuvarozással kapcsolatos intézkedések – például a strukturális alapokból és a kohéziós alapból történő – finanszírozásához, és kéri a Bizottságot, hogy vállaljon felelősséget e téren; rámutat a tagállamok közösségi jogból eredő, környezetvédelmi és közlekedési vonatkozású intézkedések finanszírozását érintő felelősségére;

22. felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre sajátos piacgazdaság-orientált eszközöket annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott és kedvező keret jöjjön létre a városközpontok fenntartható mobilitása tekintetében;

23. kéri – az EU költségvetésének közelgő felülvizsgálatára figyelemmel –, hogy a jövőben nagyobb mértékben kössék bizonyos, a fenntartható közlekedéssel és környezetvédelemmel kapcsolatos feltételekhez és előírásokhoz a projektek európai uniós forrásokból történő finanszírozását, és ezt a környezetbarát és széles körben hozzáférhető közlekedési koncepciók támogatására alkalmas eszköznek tekinti;

24. kéri a Bizottságot, hogy egyedül, illetve például az Európai Beruházási Bankkal közösen elemezze a városi közlekedés finanszírozásának jelenlegi és jövőbeni lehetőségét; javasolja, hogy hozzanak létre egy részletes iránymutatást, amelyben szisztematikus módon bemutatásra kerül a városi közlekedés tekintetében rendelkezésre álló összes alap; kéri továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a közlekedésre vonatkozó kereszttámogatás kérdését, valamennyi közlekedési mód, illetve a személy- és árufuvarozás közötti tisztességes bánásmód biztosítása érdekében; elemezni kell továbbá a magán- és közszféra közötti partnerségek valamennyi aspektusát és a fenntartható városi mobilitással kapcsolatos koncepciókhoz való lehetséges hozzájárulását;

25. felszólítja az Európai Parlament Elnökségét és annak szolgálatait, hogy járjanak elöl példával azzal, hogy végrehajtják saját határozataikat és fokozzák az európai parlamenti képviselőkre, a személyzetre és a látogatókra vonatkozó mobilitásirányítási intézkedéseket, azzal a céllal, hogy a fenntartható mobilitást beépítsék az EMAS irányelv Parlament általi alkalmazásába;

o
o o

26. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)	Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0057.
(2)	Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0345.
(3)	Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0007.
(4)	Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0375.
(5)	HL C 306 E, 2006.12.15., 182. o.

Az EKB 2007. évi jelentéséről szóló jelentés

304k

67k

Az Európai Parlament 2008. július 9-i jogalkotási állásfoglalása az EKB 2007. évi éves jelentéséről (2008/2107(INI))

P6_TA(2008)0357

A6-0241/2008

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Központi Bank (EKB) 2007. évi éves jelentésére,

– tekintettel az EK-Szerződés 113. cikkére,

– tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszerének és az Európai Központi Banknak az alapszabályáról szóló szerződéshez csatolt jegyzőkönyv15. cikkére,

– tekintettel 1998. április 2-i, a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszában a demokratikus elszámoltathatóságról szóló állásfoglalására(1),

– tekintettel a növekedésre és a foglalkoztatásra vonatkozó integrált iránymutatásokról szóló 2008. február 20-i állásfoglalására (a tagállamok és a Közösség gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatások): az új ciklus elindítása (2008–2010)(2),

– tekintettel a Bizottságnak az EMU@10-ről szóló közleményére: sikerek és kihívások a Gazdasági és Monetáris Unió 10 éve után (COM(2008)0238),

– tekintettel az EKB 2007. decemberi pénzügyi stabilitási felülvizsgálatára és az EKB 2008. áprilisi, az európai pénzügyi integrációról szóló jelentésére,

– tekintettel Bizottság 2008–2009 évekre szóló tavaszi gazdasági előrejelzéseire,

– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0241/2008),

A. mivel 2007-ben az euróövezet GDP-je 2,6 %-kal nőtt (szemben a 2006. évi 2,7 %-kal), az év második felében jelentkező pénzügyi zavarokból származó megnövekedett bizonytalanság ellenére,

B. mivel az inflációs ráta a 2006. évi 2,2 %-kal szemben 2,1 % volt, a lényeges felfelé irányuló árnyomás jellemezte gazdasági környezet ellenére,

C. mivel az EKB 2007-ben folytatta a kamatlábak kiigazítását, 2007 júniusában a 2006. decemberi 3,5 %-ról 4,0 %-ra, majd ezt a szintet a második félévben is fenntartotta,

D. mivel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet nyilatkozatai nagyon óvatos megközelítésre hívnak fel a kamatlábak euróövezeten belüli emelése tekintetében,

E. mivel 2007-ben az euró nominális effektív árfolyama 6,3 %-kal felértékelődött, és ez a felértékelődés különösen az amerikai dollárhoz képest volt jelentős (11,8 %),

F. mivel a pénzügyi zavar és a nagy globális egyensúlytalanságok kockázatot jelentenek az egész világgazdaság növekedése és az árfolyamalakulás szempontjából,

G. mivel várható, hogy 2009-ben az euróövezetben az infláció 2,0–3,0% közötti értékre emelkedik, a nyersanyagárak jelenlegi drágulási trendjét tükrözve, mielőtt 2009-ben az 1,2 % és 2,4 % közötti tartományba mérséklődne,

H. mivel az Európai Központi Bank és a Központi Bankok Európai Rendszere legfőbb célkitűzése az árstabilitás biztosítása, és az Európai Közösség EK-Szerződés 105. cikkében meghatározott általános gazdaságpolitikájának támogatása; elismerve e tekintetben az EKB és a Központi Bankok Európai Rendszere teljes függetlenségét,

I. mivel az Európai Központi Bank dilemma előtt áll abból adódóan, hogy meg kell felelnie azon kihívásoknak, amelyeket a növekvő infláció, illetve az elmúlt hónapokban tapasztalt pénzügyi zavarok hatására bekövetkező gazdasági lassulás első jelei jelentenek,

J. mivel a Parlament segítséget kíván nyújtani az EKB és az euróövezet nemzetközi színtéren betöltött szerepének és nemzetközi tekintélyének megerősítéséhez,

Az EKB ma

1. üdvözli, hogy az Európai Monetáris Unió (EMU) létrejötte után tíz évvel mind az EKB, mind az euró tiszteletet élvez, és általánosan elfogadják a globális gazdaságban; megjegyzi továbbá, hogy az euró olyan globális valutává vált, amelynek befolyása szinte megegyezik az amerikai dolláréval;

2. emlékeztet arra, hogy az EK-Szerződés az Európai Központi Bank célkitűzései között egyértelműen megkülönbözteti az árstabilitást és a gazdaságpolitika támogatását, ezért e két cél nem helyettesítheti egymást; elismeri az EKB eme kettős megbízatás teljesítése tekintetében fennálló teljes függetlenségét, és üdvözli, hogy a Lisszaboni Szerződés révén az EKB jogi személyiséggel rendelkező uniós intézménnyé válna, világosan megállapított, független politikai és pénzügyi státusszal; úgy gondolja, hogy az Európai Központi Bank közösségi intézményként történő elismerése növeli a Parlament, és különösen annak Gazdasági és Monetáris Bizottsága felelősségét, mivel a Parlament olyan intézménnyé válik, amelynek az Európai Központi Bank monetáris politikát érintő döntései tekintetében elszámolással tartozik;

3. üdvözli Ciprust és Máltát az EMU-ban, és tudomásul veszi sikeres belépésüket;

Pénzügyi stabilitás

4. elismeri az EKB kiváló munkáját az egyesült államokbeli másodlagos jelzálogpiaci válság által kiváltott pénzügyi zavarok kezelésében, különös tekintettel a 2007. augusztus 9-én indított műveletre, amely 95 milliárd euró összegben biztosított likviditást a piacoknak 4,00 % rögzített kamatozású tender formájában a szokásos EKB piaci műveletek eljárását követve; megjegyzi, hogy ez a művelet, a finomhangolási műveletekkel és a rákövetkező bőséges heti refinanszírozási műveletekkel együtt sikeresen stabilizálta a nagyon rövid távú kamatlábakat; véleménye szerint ez szintén rámutat az EKB által biztosított közös monetáris politika értékére, amely megszilárdítja a gazdaságot az instabilitás időszakaiban;

5. egyetért az EKB azon véleményével, miszerint a pénzügyi eszközök növekvő bonyolultsága és a pénzintézetek kockázati kitettségének átláthatatlansága fokozott bizonytalansághoz vezethet abban a tekintetben, hogy mekkora a kockázat, ki annak végső viselője és mekkora a potenciális veszteség;

6. kiemeli, hogy létre kell hozni a pénzügyi felügyeletre vonatkozó közösségi jogszabályi keretet, és hangsúlyozza, hogy bár a Szerződés a hitelintézetek prudenciális felügyelete és a pénzügyi rendszer stabilitása tekintetében nem ruházza fel közvetlen felelősséggel az Európai Központi Bankot, azt szorosan be kell vonni a felügyeletbe;

7. úgy véli, hogy a jelenlegi pénzügyi válság sikeres kezelése megerősítette az Európai Központi Bankot; üdvözli, hogy az Európai Központi Bank hitele és nemzetközi elismertsége javult; kéri az Eurócsoportot, hogy kövesse az Európai Központi Bank példáját, és fokozza szakértelmét és koordinációs tevékenységét a pénzügyi piacok szabályozását és felügyeletét érintő kérdésekben;

8. hangsúlyozza, hogy egyre nagyobb szükség van a központi bankok és a felügyeleti hatóságok közötti együttműködésre a pénzügyi piacok stabilitásának fenntartásában, különösen figyelembe véve az egyre inkább integrált pénzügyi rendszereket; felkéri az EKB-t, hogy EU-n belüli szinten valamint más központi bankokkal és releváns intézményekkel való kapcsolataiban továbbra is törekedjen a jobb integrációra és kommunikációra, különös tekintettel a Bank of Englanddel való kapcsolatára, mivel London az Európai Unión belüli legfontosabb pénzügyi központ; felhívja az EKB-t, hogy aktív szerepet vállaljon a felügyelet változásait vitató különféle fórumokban, mint például a Lámfalussy-jelentés nyomon követésében;

9. elismeri, hogy a nagy központi bankok, mint például az EKB és a US Federal Reserve, figyelmeztettek a gazdaságot érintő kockázatok alábecslése ellen a 2000–2001 évi informatikai buborék kipukkadása és a 2007. évi másodlagos jelzálogválság előtt; megjegyzi, hogy a pénzpiacok nem válaszoltak hatékony módon ezekre a figyelmeztetésekre; ezért felkéri az EKB-t, hogy elemezze ezt a reakciót, és tegyen javaslatot arra, hogy miként lehet az ilyen előretekintő figyelmeztetések és a piaci reakciók közötti viszonyt javítani; felhívja az EKB-t a közelmúlt pénzügyi zavarainak tükrében, hogy vizsgálja meg és értékelje a pénzügyi válság következményeit, és mérje fel, hogy rendelkezik-e elegendő eszközzel határokon átnyúló európai pénzügyi válság kezelésére, és milyen jogkörökre van szüksége ahhoz, hogy javíthassa az euróövezetben a makroprudenciális felügyeletet;

Gazdasági és monetáris fejlődés

10. tudomásul veszi az árstabilitás meghatározásának mikéntjéről szóló folyamatban zajló vitát, amelynek tekintetében néhányan a közvetlen inflációs célkövetés mellett érvelnek; úgy véli azonban, hogy az M3-ra épülő kétpilléres rendszer a legalkalmasabb módja az árstabilitás mérésének; felszólítja az EKB-t, hogy tegyen lépéseket a rendszer folyamatos fejlesztésére; elismeri a kiegészítő információ és az inflációs kockázatokra vonatkozó korai figyelmeztetések, valamint az operatív diszkréció hozzáadott értékét, amelyet ez a rendszer biztosít;

11. hangsúlyozza, hogy az euróövezeten belüli aszimmetrikus gazdasági fejlődés kockázata a kibővített tagsággal megnövekedhet, ahogy a taggazdaságok mérete és fejlettsége közötti különbségek növekednek; felhívja az EKB-t, hogy szenteljen kisemelt figyelmet e helyzetnek és már korai fázisukban foglalkozzon ezekkel a kockázatokkal, és tájékoztassa róluk a tagállamokat;

12. felhívást intéz valamennyi, az euróövezetben részt vevő és az azon kívül maradó tagállamhoz, valamint a csatlakozásra jelentkező tagállamokhoz, hogy vegyék figyelembe ezeket a kihívásokat, és ezért teljes mértékben tartsák tiszteletben a stabilitási és növekedés paktum kritériumait, és teljesítsék a maastrichti kritériumokat, amint helyénvaló, mivel a fiskális konszolidációval, valamint a növekedés és a termelékenység terén bekövetkezett fejleményekkel összhangban álló bérpolitikával együtt ez biztosítja az aszimmetrikus fejlődés által okozott kihívások elleni legerősebb védelmet;

13. hangsúlyozza, hogy a növekedési kilátások közelmúltbéli korrekcióját figyelembe véve az esetleges kamatemeléseket óvatosan, a gazdasági növekedés veszélyeztetése nélkül kell végrehajtani; rámutat arra, hogy a gazdasági fellendülés támogatása érdekében a tagállamoknak a szükséges strukturális reformokat és a befektetéseket is végre kell hajtaniuk;

14. elvárja a Tanácstól, hogy valamennyi, az euróövezetbe felvételét kérő tagállamot egyenlően kezelje, és teljes mértékben tartsa tiszteletben a tagállamok euróövezethez való csatlakozásra való felkészültségére vonatkozó EKB általi értékelését és ajánlásait;

15. tudomásul veszi az euró felértékelődését, különösen az amerikai dollárral szemben; kiemeli, hogy a cél az árstabilitás megőrzése, de elismeri, hogy az euróárfolyam erőteljes és gyors változásai nem akadályozhatják az EKB-t monetáris politikájának irányításában, amely számára az infláció, valamint az exportfüggő országok növekedési perspektíváinak nehézségei egyaránt kihívást jelentenek; felkéri az EKB-t, hogy kísérje figyelemmel a fejleményeket, és ha szükségesnek tartja, intézkedjen, valamint felhívja az Eurócsoportot, a Bizottságot és az EKB-t, hogy jobban hangolják össze tevékenységeiket az árfolyampolitika terén;

16. elsimeri, hogy egyre nő az inflációs nyomás, amelyhez az élelmiszer- és az energiaárak kiemelten hozzájárulnak; felhívja az Európai Központi Bankot, hogy javítsa a nemzeti központi bankokkal e kérdésben folytatott párbeszédet annak érdekében, hogy a hangsúlyt mindenütt erőteljesen az árstabilitás kérdése felé irányítsa;

Irányítás és hatékony döntéshozatal

17. emlékeztet az EKB nagyobb átláthatóságára irányuló folyamatos felhívásokra, amelynek biztosítása fokozná a intézmény hitelességét és kiszámíthatóságát, és méltányolja az e téren már megvalósított erőfeszítéseket; elismeri e tekintetben az EKB kormányzótanácsa üléseiről szóló jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos nehézségeket, mivel az egyes tagok álláspontjai közötti eltéréseket a nemzeti érdekek képviseleteként lehetne értelmezni, ami a tagállamok kormányai részéről a Kormányzótanács tagjaival szembeni nyomásgyakorláshoz vezethetne; felhívja az EBB-t, hogy minden évben jutassa el mind a Parlamentnek és a közvéleménynek azon tevékenységeinek éves összefoglalóját, amelyek a jelen állásfoglalással összhangban működésének javítására irányulnak;

18. úgy véli, hogy a Parlament és az Európai Központi Bank közötti monetáris párbeszéd sikeres volt, és a jövőben lehet rá építeni; hangsúlyozza, hogy az EKB utólagos elszámoltathatósága alapvető jelentőséggel bír a pénzügyi piacok bizalmát és következésképp stabilitását tekintve; úgy véli, hogy az EKB Igazgatótanácsának és Kormányzótanácsának egységessége érdekében külső megjelenésükben továbbra is magabiztosnak kell maradniuk; támogatja az Európai Központi Banknak a Parlament, a Tanács, az Eurócsoport és a Bizottság célzott tájékoztatására vonatkozó politikáját; csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Központi Bank a Parlament 2007. július 12-i, az EKB 2006-os éves jelentéséről szóló állásfoglalására(3) adott válaszában csak csekély mértékű elkötelezettséget mutatott; erőteljesen hangsúlyozza, hogy az EKB kommunikációs politikájának javítására irányuló felhívást csak az Európai Központi Bank és testületei függetlensége megőrzésének összefüggésében lehet értelmezni;

19. felhívja az EKB-t, hogy a Kormányzótanács által meghozott határozatokat követő nyilatkozataiban világosan közölje, hogy a viták során könnyen értek-e el konszenzust, vagy az eltérő nézetek fennmaradtak-e, mivel ez bővebb tájékoztatással szolgálna a piacok számára anélkül, hogy gátolná az EKB Kormányzótanácsa határozatainak közös európai perspektíváját;

20. felhívja az EKB-t, hogy terjessze elő ötleteit a Kormányzótanács struktúrájának reformjára, mivel a kormányzók száma 2009. január 1-től várhatóan 15 fölé emelkedik; megjegyzi, hogy az euróövezethez tartozó országok növekvő száma folytán a reformok még inkább szükségessé válnak; támogatja az EKB korábbi javaslatát, hogy a résztvevő tagállamok gazdasági súlyát kell a rotációs szavazati jogoknál a leglényegesebb tényezőként kezelni, és a nagyobb hatékonyság biztosítása érdekében a döntéshozók számára alacsonyan kell tartani;

21. úgy véli, hogy az Európai Központi Bank függetlensége, az igazgatósági tagok kinevezési eljárását is beleértve, kiállta a próbát; hangsúlyozza, hogy az EK-Szerződés 112. cikke (2) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy az Igazgatótanács tagjait monetáris vagy banki területen elismert szakmai tekintéllyel és tapasztalattal rendelkező személyek közül választják, és kiemeli, hogy e személyek állampolgársága semmilyen szerepet nem játszhat, és hogy továbbra is a Szerződés szigorú feltételei alapján kell megítélni őket; úgy véli, hogy az utólagos demokratikus elszámoltathatóság és átláthatóság javulna, ha a Tanács több lehetséges jelöltet értékelne, és ha a Tanács által javasolt jelölt jóváhagyásáról ezután a Parlament szavazással döntene;

22. úgy véli, hogy – tekintetbe véve a Lisszaboni Szerződés által az Európai Központi Banknak biztosított státuszt – az Igazgatótanács tagjainak kinevezésében növelni kellene a Parlament szerepét; hangsúlyozza, hogy más intézményekkel együtt készen áll a kinevezési eljárás lehetséges javítási lehetőségeinek feltárására, az Igazgatótanács 2010-ben esedékes megújítása előtt;

23. elismeri az Eurócsoport és annak elnöke növekvő szerepét az Európai Unión belüli gazdasági napirend nagy részének meghatározásában, különös tekintettel az Eurócsoport formálisabb struktúrájára és a csoporton belüli gazdaságpolitika koordinálásában játszott központi szerepre, amint erről a Lisszaboni Szerződés által módosított EK-Szerződés 136. cikke rendelkezik az euró-övezetben részt nem vevő tagállamok számára is; a Lisszaboni Szerződés által módosított EK-Szerződés 138. cikkével összhangban támogatja a nemzetközi fórumokon egységes hangon megszólaló euróövezet további fejlesztését, amely egységes hangot az Eurócsoport elnökének a szerepe biztosítja;

24. üdvözli az EKB, a Bizottság és a pénzügyi szolgáltatók közötti együttműködést az egységes euró-pénzforgalmi övezet (SEPA) és a rövid lejáratú európai értékpapír (STEP) kezdeményezések sikeres elindításában; ezeket a pénzügyi szolgáltató ágazat pozitív hozzájárulásának tekinti az európai pénzügyi integráció előmozdításához;

25. üdvözli a Target 2 műveletek és az egységes megosztott platformra való végleges migrációs tevékenységek elindítását; úgy véli, hogy ennek használata fontos lépés a pénzügyi integráció és az elszámolási és kiegyenlítési költségek csökkentése irányában; úgy véli, hogy az Európai Központi Banknak sürgősen javaslatot kellene tennie a Target 2 értékpapírok (T2S) irányításának struktúrájára;

Az euró külső dimenziója

26. tudomásul veszi az euró nemzetközi valutaként betöltött rangjának folyamatos emelkedését; rámutat arra, hogy a nemzetközi fórumokon a gazdasági és pénzügyek tekintetében az Európai Unió képviselete csak gyengén tükrözi az euróövezet valós gazdasági súlyát, és ez a nemzetközi pénzügyek növekvő befolyását illetően akadálynak tekinthető; felhív konkrét lépések megtételére a nemzetközi pénzintézetekben, mint az IMF-ben az egységes euróövezeti képviselet felé;

27. ösztönzi az EKB-t, hogy továbbra is erősítse koordinációs szerepét a nemzetközi pénzügyek területén; úgy véli, hogy az euró nemzetközileg erősebb helyzete az euróövezet hasznára válik, ami a jelenleg abban részt nem vevő tagállamokat is arra ösztönzi majd, hogy törekedjenek a teljes tagságra;

o
o o

28. utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Eurócsoportnak és az Európai Központi Banknak.

(1)	HL C 138, 1998.5.4., 177. o.
(2)	Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0058.
(3)	Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0349.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat