Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/2682(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B6-0525/2007

Viták :

PV 13/12/2007 - 11.3
CRE 13/12/2007 - 11.3

Szavazatok :

PV 13/12/2007 - 12.3
CRE 13/12/2007 - 12.3

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0632

Elfogadott szövegek
WORD 45k
2007. december 13., csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Igazságot a "kéjhölgyeknek" (szexuális rabszolgák Ázsiában a II. világháború alatt)
P6_TA(2007)0632B6-0525, 0528, 0538 és 0542/2007

Az Európai Parlament 2007. december 13-i állásfoglalása a kéjhölgyekről (szexuális rabszolgák Ázsiában a II. világháború alatt)

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel a rabszolga-kereskedelem eltörlésének 200. évfordulójára 2007-ben,

–   tekintettel a nő- és gyermekkereskedelem eltörléséről szóló nemzetközi egyezményre (1921), amelynek Japán is aláíró fele,

–   tekintettel az ILO 29. számú, kényszermunka elleni egyezményére (1930), amelyet Japán ratifikált,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325(2000) számú, a nőkről, és a békéről és a biztonságról szóló állásfoglalására,

–   tekintettel Gay McDougall, az ENSZ különmegbízottjának "Módszeres nemi erőszak, szexuális rabszolgaság és rabszolgaságszerű gyakorlatok a fegyveres konfliktusok során" című jelentésére (1998. június 22.),

–   tekintettel az ENSZ kínzás elleni bizottsága 38. ülésszakának (2007. május 9–10.) következtetéseire és ajánlásaira,

–   tekintettel a Holland Nyugat-India japán megszállása idején a holland nők kényszerprostitúciójáról szóló holland kormánydokumentumok tanulmányozásáról Hágában készült jelentésre (2004),

–   tekintettel az USA kongresszus és a kanadai parlament 2007. július 30-án, illetve 2007. november 29-én elfogadott, a kéjhölgyekről szóló határozataira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel a japán kormány Ázsia és a Csendes-óceáni-szigetek 1930-as évektől a II. világháború végéig tartó gyarmati és háborús megszállása idején hivatalos megbízást adott fiatal nőknek, akik a világ számára ianfu vagy "kéjhölgyek" néven váltak ismertté, kizárólag szexuális szolgáltatások céljából a birodalmi fegyveres erők részére történő beszerzésére,

B.   mivel a "kéjhölgy-rendszer" magában foglalta a csoportos nemi erőszakot, a kényszerabortuszt, a megalázást és a szexuális erőszakot, ami csonkításokhoz, halálesetekhez és esetenként öngyilkossághoz vezetett, és a XX. századi emberkereskedelem egyik legnagyobb horderejű esete,

C.   mivel a japán bíróságok elé vitt több tucatnyi "kéjhölgy-ügy" mindegyikében elutasították a felperesek kártérítés iránti igényét annak ellenére, hogy a bírósági ítéletek elismerték a birodalmi fegyveres erők közvetlen és közvetett érintettségét és az állam felelősségét,

D.   mivel a "kéjhölgy-rendszer" legtöbb áldozata már elhunyt, és a napjainkban még élő túlélők életkora is eléri vagy meghaladja a 80 évet,

E.   mivel az elmúlt években számos magas beosztású japán kormánytag és tisztviselő bocsánatot kért a "kéjhölgy-rendszer" miatt, míg egyes japán tisztviselők a közelmúltban azon sajnálatos kívánságuknak adtak hangot, hogy ezeket a bocsánatkéréseket finomítsák vagy vonják vissza,

F.   mivel a szexuális rabszolgaság rendszerét a japán kormány soha nem tárta fel teljes mértékben, és a japán iskolákban használt egyes új kötelező olvasmányok megpróbálják lekicsinyíteni a "kéjhölgyek" tragédiáját és a II. világháború során elkövetett egyéb japán háborús bűnöket,

G.   mivel az Ázsiai Nők Alapítványa, egy kormánykezdeményezésre létrejött magánalapítvány, amelynek célja a visszaélések és a "kéjhölgyek" szenvedései miatti kártérítéssel kapcsolatos programok és projektek végrehajtása volt, megbízatása 2007. március 31-én lejárt,

1.   üdvözli az Európai Unió és Japán közötti kitűnő kapcsolatot, amely a többpárti demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása kölcsönösen elismert értékein alapul;

2.   szolidaritását fejezi ki azon nőkkel, akik a II. világháború folyamán a "kéjhölgy-rendszer" áldozatai voltak;

3.   üdvözli Kono Johei, a japán kabinet főtitkára 1993. évi és Murajama Tomiicsi akkori miniszterelnök 1995. évi, a kéjhölgyekkel kapcsolatos kijelentéseit, valamint a japán nemzetgyűlés 1995. évi és 2005. évi határozatait, amelyekben elnézést kérnek a háborús idők áldozataitól, beleértve a "kéjhölgy-rendszer" áldozatait is;

4.   üdvözli azt az 1995. évi japán kormánykezdeményezést, amely a már feloszlott Ázsiai Nők Alapítványa létrehozására irányult, amely nagyrészt a kormány által finanszírozott magánalapítvány és bizonyos jóvátételt fizetett több száz "kéjhölgynek", de úgy ítéli meg, hogy ez a humanitárius kezdeményezés nem elégítheti ki az áldozatok jogi elismerésre és a nemzetközi közjog keretében történő jóvátételre irányuló igényeit, ahogy azt az ENSZ-különmegbízott, Gay McDougall a fent említett 1998. évi jelentésében kifejtette;

5.   felhívja a japán kormányt, hogy hivatalosan kérjen egyértelmű elnézést, ismerje el és vállaljon történelmi és jogi felelősséget amiatt, hogy birodalmi fegyveres erői a világ számára "kéjhölgyként" ismert fiatal nőket szexuális rabszolgaságba kényszerítettek Ázsia és a Csendes-óceáni-szigetek 1930-as évektől a II. világháború végéig tartó gyarmati és háborús megszállása idején;

6.   felhívja a japán kormányt, hogy léptessen életbe hatékony igazgatási mechanizmusokat annak érdekében, hogy jóvátételt szolgáltasson a "kéjhölgy-rendszer" túlélő áldozatai és az elhunyt áldozatok családjai számára;

7.   felhívja a japán nemzetgyűlést, hogy tegyen jogi lépéseket a jóvátétel japán bíróságokon történő megítélése előtt álló jelenlegi akadályok megszüntetésére; különösen az egyénnek azt a jogát kell határozottan elismerni a nemzeti jogban, hogy a kormánnyal szemben jóvátételt követelhessen, továbbá a túlélők életkorát figyelembe véve elsőbbséget kell adni a nemzetközi jog szerint bűncselekménynek minősülő szexuális rabszolgaság túlélőit érintő jóvátételi ügyeknek;

8.   felhívja Japán kormányát, hogy nyilvánosan cáfolja meg azokat az állításokat, melyek szerint "kéjhölgyek" leigázására és rabszolgaságba vetésére soha nem került sor;

9.   ösztönzi a japán népet és a kormányt, hogy tegyenek további lépéseket nemzetük teljes történelmének megismerése felé – ami minden ország morális kötelessége – és növeljék az 1930-as és 1940-es években elkövetett – beleértve a "kéjhölgyekkel" kapcsolatos – cselekmények ismertségét Japánban; felhívja Japán kormányát, hogy ezeket az eseményeket oktassa a jelen és a jövő generációjának;

10.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a japán kormánynak és nemzetgyűlésnek, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, az ASEAN országok, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Koreai Köztársaság, a Kínai Népköztársaság, Tajvan és Kelet-Timor kormányainak.

Utolsó frissítés: 2008. szeptember 12.Jogi nyilatkozat