Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/2089(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0012/2012

Előterjesztett szövegek :

A7-0012/2012

Viták :

Szavazatok :

PV 02/02/2012 - 12.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2012)0021

Elfogadott szövegek
PDF 393kWORD 84k
2012. február 2., Csütörtök - Brüsszel
A kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítés felé
P7_TA(2012)0021A7-0012/2012

Az Európai Parlament 2012. február 2-i állásfoglalása a „Nyilvános konzultáció: A kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítés felé” című munkadokumentumról (2011/2089(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Nyilvános konzultáció: A kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítés felé” című 2011. február 4-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0173),

–  tekintettel „A károk számszerűsítése az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. és 102. cikkének megsértése alapján indított kártérítési keresetekben” című, a Bizottság által 2011 júniusában közzétett útmutató-tervezetre,

–  tekintettel a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló 2009/22/EK irányelvre(1),

–  tekintettel a kollektív fogyasztói jogorvoslatról szóló zöld könyvet követő intézkedésekről folytatott vita alapjául szolgáló, a Bizottság által 2009-ben kiadott konzultációs dokumentumra,

–  tekintettel 2009. március 26-i állásfoglalására az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló fehér könyvről(2),

–  tekintettel a Bizottság kollektív fogyasztói jogorvoslatról szóló, 2008. november 27-i zöld könyvére (COM(2008)0794),

–  tekintettel a versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentésről szóló 2011. január 20-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság 2008. április 2-i fehér könyvére az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről (COM(2008)0165),

–  tekintettel az egységes piac új stratégiájáról szóló 2010. május 9-i Monti-jelentésre,

–  tekintettel a Bizottság „Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007–2013: A fogyasztók pozíciójának erősítése, jólétük növelése, és hatékony védelmük” című, 2007. március 13-i közleményére (COM(2007)0099),

–  tekintettel a polgári, kereskedelmi és családi ügyekben folyó alternatív vitarendezésről szóló 2011. október 25-i állásfoglalására,(4)

–  tekintettel a közvetítésről szóló irányelv tagállamok általi végrehajtásáról, a közvetítésre gyakorolt hatásáról és a bíróságok hozzáállásáról szóló 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0012/2012),

A.  mivel az európai igazságügyi térségben a polgárok és a vállalatok nemcsak jogokat kell, hogy élvezzenek, de képesnek kell lenniük e jogok hatékony és eredményes érvényesítésére is;

B.  mivel a közelmúltban elfogadott uniós jogszabályok célja, hogy a határokon átnyúló esetekben lehetővé tegye a felek számára jogaik eredményes érvényesítését(6) vagy a közvetítés útján történő peren kívüli megegyezést(7);

C.  mivel az alternatív vitarendezés módszerének előnyei vitathatatlanok, és az igazságszolgáltatáshoz való méltányos hozzáférést minden uniós polgár számára biztosítani kell;

D.  mivel „A fogyasztók hozzáállása a határokon átnyúló kereskedelemhez és a fogyasztóvédelemhez” című, 2011 márciusában megjelent Eurobarométer gyorsfelmérés szerint az európai fogyasztók 79%-a állítja, hogy szívesebben védené meg jogait a bíróság előtt, ha csatlakozhatna az ugyanabban az ügyben panaszt tevő más fogyasztókhoz;

E.  mivel a jogsértést elszenvedő azon fogyasztók, akik bírósági úton egyénileg kívánnak jogorvoslatot szerezni, az esetenként magas perköltségek, a lehetséges pszichológiai költségek, az összetett és hosszadalmas eljárások, valamint az elérhető jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatos információk hiánya miatt gyakran jelentős akadályokba ütköznek a hozzáférhetőség, az eredményesség és a megfizethetőség terén;

F.  mivel az egyéni keresetek nem bizonyulnak hatékony eszköznek a jogellenes gyakorlatok megszüntetésében vagy a kártalanításban, amikor ugyanazon jogsértés a polgárok és vállalkozások egy csoportját érinti, különösen, ha az egyéni kár mértéke elenyésző a költségekhez képest;

G.  mivel az uniós szinten kialakított fogyasztói jogorvoslati lehetőségek és végrehajtási eszközök általános teljesítménye egyes tagállamokban nem tekinthető kielégítőnek, vagy e mechanizmusok nem elég ismertek és emiatt korlátozott az alkalmazásuk;

H.  mivel az európai piacok integrációja és a határokon átnyúló tevékenységek ebből adódó növekedése rámutat, hogy szükség van egy egységes uniós megközelítésre azoknak az eseteknek a kezelésére, ahol a fogyasztók eszköztelenek, mivel a több tagállamban is bevezetett, a kártérítési követelések kollektív érvényesítését szolgáló eljárások nem nyújtanak határokon átnyúló megoldásokat;

I.  mivel az uniós jogszabályok betartatásában a nemzeti és az európai hatóságok játsszák a főszerepet, és a magánfelek általi jogérvényesítésnek csupán kiegészítenie, de nem helyettesítenie kellene a hatóságok általi jogérvényesítést;

J.  mivel a jogsértések megszüntetésével és a bírság kiszabásával zajló állami jogérvényesítés önmagában nem ad módot a fogyasztók kártalanítására;

K.  mivel egyszerűsíthető az eljárás és csökkenthetők az érintett felek költségei a keresetek egyetlen kollektív jogorvoslati eljárásba történő összevonásával, illetve annak lehetővé tételével, hogy a keresetet egy, a köz érdekében eljáró, a képviseletre felhatalmazott személy vagy szervezet nyújtsa be;

L.  mivel az egyéni jogvédelmet a kollektív keresetek rendszere ésszerűen kiegészítheti, de ki nem zárhatja;

M.  mivel a Bizottságnak tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás és az arányosság elvét az Unió kizárólagos hatáskörébe nem tartozó valamennyi javaslat tekintetében;

1.  üdvözli a fent említett átfogó konzultációt, és hangsúlyozza, hogy a jogellenes gyakorlatok károsultjai – polgárok és vállalatok egyaránt – számára lehetővé kell tenni, hogy kártérítést követeljenek egyéni veszteségeikért és az elszenvedett károkért, különösen az elszórtan elszenvedett és kis értékű károk esetében, ahol a költségkockázat az elszenvedett károkhoz képest aránytalan;

2.  felhívja a figyelmet az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága erőfeszítéseire, hogy visszaszorítsa a megalapozatlan jogvitákat és a csoportos keresetek egyesült államokbeli rendszerével való visszaéléseket(8), és hangsúlyozza, hogy Európának tartózkodnia kell az amerikai típusú csoportos kereseti rendszer vagy az európai jogi hagyományba nem illeszkedő bármilyen más rendszer bevezetésétől;

3.  üdvözli a tagállamok azon erőfeszítéseit, amelyek a jogorvoslat megkönnyítésére irányuló, ugyanakkor a visszaélésszerű pereskedési kultúrát megakadályozó jogszabályok bevezetése révén a jogellenes magatartást elszenvedő károsultak jogainak megerősítésére irányulnak, elismeri azonban, hogy a kollektív jogorvoslat nemzeti mechanizmusai nagy mértékben eltérőek, különösen hatályuk és eljárási jellemzőik tekintetében, ami alááshatja a jogok polgárok általi gyakorlását;

4.  üdvözli a Bizottságnak a kollektív jogorvoslatra irányuló koherens európai megközelítés felé való törekvését, és kéri a Bizottságot, hogy hatásvizsgálatában igazolja, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban uniós szintű fellépésre van szükség a jelenlegi uniós szabályozási keret javítása érdekében, hogy az uniós jogsértések áldozatai kártérítést kapjanak az elszenvedett károkért, és ezáltal a kollektív jogorvoslat hozzájáruljon a fogyasztói bizalomhoz és a belső piac zökkenőmentesebb működéséhez;

5.  hangsúlyozza a kollektív keresetek alacsonyabb költségekben és nagyobb jogbiztonságban megjelenő lehetséges előnyeit a felperesek, az alperesek és az igazságszolgáltatás számára egyaránt, mivel így elkerülhetőek a hasonló követelések esetében indított párhuzamos perek;

6.  úgy véli, hogy a versenyszektor tekintetében a Szerződések rendelkezéseinek végrehajtásához, az EU céljainak teljes megvalósítása és az európai versenyjog érvényesülésének biztosítása érdekében elengedhetetlen a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok által történő jogérvényesítés;

7.  emlékeztet, hogy jelenleg csak a tagállamok alkotnak a megadható kártérítés összegének számszerűsítésére vonatkozó nemzeti jogszabályokat; megjegyzi továbbá, hogy a nemzeti jogszabályok érvényesítése nem akadályozhatja az uniós jogszabályok egységes alkalmazását;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg alaposan a kollektív jogorvoslat terén hozandó bármilyen intézkedés megfelelő jogalapját;

9.  megjegyzi, hogy a jelenleg rendelkezésre álló információk, különösen az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság részére 2008-ban végzett, „Az Európai Unióban létező kollektív jogorvoslati mechanizmusok hatékonyságának és eredményességének értékelése” című tanulmány szerint az Európai Unióban rendelkezésre álló jelenlegi kollektív jogorvoslati mechanizmusok nem jártak aránytalan gazdasági következményekkel;

A hatályos uniós jogszabályok és a jogsértés megszüntetésére irányuló jogorvoslat

10.  megállapítja, hogy az egyéni ügyek vonatkozásában már létezik néhány jogérvényesítési mechanizmus, például a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008/52/EK irányelv, valamint a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló 805/2004/EK rendelet, és hogy különösen a 2 000 eurónál kisebb összegű követelésekkel kapcsolatos ügyekben a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendelet a határokon átnyúló jogviták egyszerűsítése és a költségek csökkentése révén lehetővé teszi az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, de megállapítja, hogy e jogszabálynak nem célja, hogy biztosítsa az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférést olyan esetekben, amelyekben sokan szenvedtek ugyanolyan kárt;

11.  véleménye szerint a jogsértés megszüntetésére irányuló jogorvoslat fontos szerepet játszik a polgárok és a vállalatok uniós jog szerint fennálló jogainak védelmében, és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet(9), valamint a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló 2009/22/EK irányelv alapján bevezetett mechanizmusok jelentős mértékben javíthatók az együttműködés és a jogsértés megszüntetésére irányuló jogorvoslat előmozdítása érdekében a határokon átnyúló ügyekben;

12.  úgy véli, hogy a jogsértés megszüntetésére irányuló jogorvoslat fejlesztésére különösen nagy szükség van a környezetvédelemi ágazatban; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne kiterjeszteni a jogorvoslat hatályát erre az ágazatra;

13.  úgy véli, hogy a jogsértés megszüntetésére irányuló jogorvoslat esetében az egyéni érdekeknek és a közérdeknek egyaránt a középpontban kell állnia, és körültekintésre szólít fel az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés szervezetek számára történő kiterjesztése során, miután nem indokolt, hogy a szervezetek a magánszemélyeknél könnyebb hozzáférést élvezzenek;

14.  ezért felhívja a Bizottságot, hogy a fogyasztói jogoknak az Unióban történő megfelelő állami érvényesítése biztosításának érdekében erősítse és fokozza a meglévő eszközök – például a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló 98/27/EK irányelv, és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet – hatékonyságát; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy sem a 98/27/EK irányelv, sem a 2006/2004/EK rendelet nem teszi lehetővé a fogyasztók számára, hogy az általuk elszenvedett kárért kártérítést kapjanak;

Jogilag kötelező erejű horizontális keretrendszer és biztosítékok

15.  véleménye szerint az igazságszolgáltatáshoz a kollektív jogorvoslat eszközével való hozzáférés az eljárásjog körébe tartozik, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kollektív jogorvoslat terén születő, nem összehangolt uniós kezdeményezések a nemzeti eljárásjog és kártérítési jog széttöredezését eredményezik, ami ahelyett, hogy erősítené, gyengíti az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést az Unión belül; amennyiben alapos megfontolás után az a döntés születik, hogy a kollektív jogorvoslat uniós rendszere szükséges és kívánatos, szorgalmazza, hogy a kollektív jogorvoslat terén született esetleges javaslat olyan horizontális keretet alkosson, amely közös elveket tartalmaz az Unión belül az igazságszolgáltatáshoz való, kollektív jogorvoslat révén történő egységes hozzáférés tekintetében, és kifejezetten – de nem kizárólagosan – a fogyasztói jogok megsértésével foglalkozik;

16.  hangsúlyozza, hogy kellőképpen figyelembe kell venni az egyes tagállamok jogi hagyományait, fokozni kell a tagállamok közötti koordinációt a helyes gyakorlatok vonatkozásában, és úgy véli, hogy a fogyasztókat és a kkv-kat egyaránt érintő érdemi uniós szintű megoldásra irányuló munka nem késleltetheti a horizontális keret elfogadását;

17.  hangsúlyozza, hogy egy esetleges jogilag kötelező erejű horizontális keret hatókörének a kollektív kártérítés alapvető aspektusaira kell kiterjednie; hangsúlyozza továbbá, hogy különösen az eljárásjogi és a nemzetközi magánjogi kérdéseknek általánosságban, az adott ágazattól függetlenül alkalmazandóknak kell lenniük a kollektív keresetekre, míg a fogyasztóvédelemre és a versenyjogra vonatkozó, korlátozott számú szabályt – amelyek olyan ügyeket érintenek, mint a nemzeti versenyhatóságok által az uniós trösztellenes jogszabályok terén elfogadott határozatok esetleges kötelező ereje – magában a horizontális eszközben, például annak külön cikkeiben vagy külön fejezetében vagy a horizontális eszköz elfogadásával párhuzamos vagy azt követő külön jogi eszközökben lehetne meghatározni;

18.  úgy véli, hogy az elszenvedett egyéni kár vagy veszteség kulcsszerepet játszik a kereset megindítására irányuló döntésben, mivel ezt elkerülhetetlenül összehasonlítják a kereset indításánál lehetséges költségeivel; ezért emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a kollektív jogorvoslati eszköznek hatékonynak és költséghatékonynak kell lennie valamennyi fél számára, és úgy véli, hogy a tagállami nemzeti eljárási szabályokban a kollektív jogorvoslatra vonatkozó referenciaként a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendeletet alkalmazhatják, amikor a követelés értéke nem haladja meg annak hatókörét;

19.  úgy véli, hogy a horizontális keretnek megfelelően indított kollektív kereset azokban az esetekben nyújthatja a legtöbb előnyt, ahol az alperes és a károsultak székhelye vagy lakóhelye nem ugyanazon tagállamban található (határokon átnyúló dimenzió), és ahol az állítólagos jogsértő magatartás uniós jog által biztosított jogot sért (uniós jog megsértése); szorgalmazza annak további vizsgálatát, hogy miként lehetne javítani a jogorvoslatot azokban az esetekben, ahol a nemzeti jogszabályok megsértésének jelentős, határokon átnyúló következményei lehetnek;

20.  ismételten hangsúlyozza, hogy biztosítékokat kell beépíteni a horizontális keretbe a megalapozatlan keresetek és a kollektív jogorvoslattal való visszaélés elkerülésére, a tisztességes bírósági eljárás biztosítása érdekében, és hangsúlyozza, hogy e biztosítékoknak többek között az alábbiakra kell kiterjedniük:

  

Keresetindításra való jogosultság

   ahhoz, hogy a képviseleti kereset elfogadható legyen, világosan azonosított csoportra van szükség, és a csoport tagjait a kereset benyújtása előtt kell azonosítani;
   a lehetséges visszaélések elkerülése érdekében a kollektív jogorvoslattal kapcsolatos európai megközelítésnek a részvétel elvén kell alapulnia, ezáltal a sértettek egyértelműen azonosítottak és csak akkor vesznek részt az eljárásban, ha kifejezetten kinyilvánították ebbéli szándékukat; hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban tiszteletben kell tartani a fennálló nemzeti rendszereket; felszólítja a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra egy olyan rendszert, amely megfelelő információkat nyújt valamennyi lehetséges érintett károsult számára, megnöveli a kollektív fellépések reprezentativitását, a legtöbb károsult számára lehetővé teszi a kártérítés követelését, és egyszerű, megfizethető és eredményes hozzáférést biztosít az uniós polgárok számára, s ezáltal elkerüli a túlzó pereskedést és egyben az ugyanazon jogsértésre vonatkozó egyéni vagy kollektív keresetek felesleges benyújtását; felhívja a tagállamokat, hogy léptessenek életbe hatékony mechanizmusokat annak biztosítására, hogy a lehető legtöbb károsult tájékoztatást kapjon és tudomást szerezzen jogairól és kötelezettségeiről, különösen, ha a sértettek lakóhelye különböző tagállamokban található, de eközben az ártatlanság vélelmének betartása érdekében el kell kerülni a megtámadott fél hírnevének megalapozatlan rontását;
   el kell utasítani a kollektív jogorvoslat olyan rendszerét, amelyben a károsultakat nem azonosítják az ítélet meghozatala előtt, mivel ez ellentétes számos tagállam jogrendjével, és sérti minden olyan károsult jogait, akik esetlegesen tudtukon kívül vennének részt az eljárásban, mégis kötelezné őket a bíróság döntése;
   a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy bíróság vagy hasonló szerv az összes potenciális kollektív keresetre vonatkozó előzetes elfogadhatósági ellenőrzés formájában továbbra is döntési jogkörrel rendelkezzen annak érdekében, hogy ellenőrizze a minősítő kritériumok teljesülését, és azt, hogy a kereset alkalmas-e eljárás lefolytatására;
   a tagállamoknak ki kell jelölniük a képviseleti keresetekre jogosult szervezeteket, és hasznos lenne, ha volnának olyan európai kritériumok, amelyek egyértelműen meghatározzák e jogosult jogalanyokat; e kritériumoknak a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló 2009/22/EK irányelv 3. cikkén kell alapulniuk, de a visszaélésszerű keresetek megakadályozásának és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében pontosítani kell azokat; e kritériumoknak többek között a jogosult szervezetek pénzügyi és emberi erőforrásaira is ki kell terjedniük;
   elengedhetetlen, hogy a károsultak minden esetben szabadon választhassák az egyéni kártérítési jogorvoslat lehetőségét az illetékes bíróság előtt;
  

A tényleges károk teljes megtérítése

   a horizontális keretnek csak a ténylegesen okozott kárért járó kártérítésre kell kiterjednie, és tiltani kell a büntető kártérítést; a kártérítés fogalmából eredően a megítélt kártérítést az egyénenként elszenvedett károk arányában el kell osztani az egyes károsultak között; a sikerdíj jellegű ügyvédi díjak nagyjából ismeretlenek Európában, és nem kell a horizontális keret részét képezniük;
  

A bizonyítékokhoz való hozzáférés

   a kollektívan fellépő felperesek nem lehetnek jobb pozícióban az egyéni felpereseknél az alperes bizonyítékaihoz való hozzáférés tekintetében, és minden egyes felperesnek bizonyítania kell követelését; az okiratok felperesek elé tárására („discovery”) vonatkozó kötelezettség nagyrészt ismeretlen Európában, és nem kell a horizontális keret részét képeznie;
  

A „vesztes fizet” elve

   a keresetek nem lehetnek pénzügyi kockázatoktól mentesek, és a tagállamoknak kell megállapítaniuk a költségek elosztásával kapcsolatos saját szabályaikat, amelyek értelmében a sikertelen fél viseli a másik fél költségeit a megalapozatlan kereseteknek az uniós szintű kollektív jogorvoslati rendszerben történő elterjedésének megakadályozása érdekében;
  

Harmadik fél általi finanszírozás tiltása

   a Bizottság nem határozhat meg semmilyen feltételt vagy iránymutatást a kártérítési igények finanszírozásával kapcsolatban, miután a tagállamok jogrendszereiben többnyire ismeretlen a harmadik fél általi finanszírozás igénybevétele (például a megítélt kártérítésből való részesedés felajánlása révén); ez azonban nem jelenti azt, hogy a tagállamok ne határozhatnának meg feltételeket vagy iránymutatásokat a kártérítési igények finanszírozásával kapcsolatban;

21.  amennyiben a Bizottság javaslatot nyújt be a kollektív jogorvoslatot szabályozó horizontális keretre, javasolja a nyomonkövetési intézkedések elvének adott esetben történő alkalmazását, amelynek alapján a magánfelek által kollektív jogorvoslat alapján történő foganatosítást csak akkor lehet végrehajtani, ha a Bizottság vagy valamely nemzeti versenyhatóság előzetesen jogsértési határozatot hozott; megjegyzi, hogy a nyomonkövetési intézkedések elvének meghatározása nem zárja ki az önálló és a nyomonkövetési intézkedések egyszerre történő alkalmazását;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy tárja fel, miként lehetne felhívni a fogyasztók figyelmét a rendelkezésre álló kollektív jogorvoslati mechanizmusokra, és miként lehetne elősegíteni a kollektív keresetek indítására feljogosított személyek közötti együttműködést; hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelmi szervezetek és az európai fogyasztóvédelmi központok hálózata (ECC-Net) meghatározó szerepet játszhatnak abban, hogy a tájékoztatás az uniós jogsértések lehető legtöbb károsultjához eljusson;

23.  hangsúlyozza, hogy az uniós fogyasztóvédelmi intézkedések terén a Bizottság által feltárt, uniós jogba ütköző jogsértések sok esetben szükségessé teszik a jogsértés megszüntetésére irányuló jogorvoslat intézményének megerősítését(10), emellett elismeri, hogy a jogsértés megszüntetésére irányuló jogorvoslat nem elégséges akkor, ha a sértettek kárt szenvedtek és kártérítésre jogosultak; kéri a Bizottságot, hogy azonosítsa azokat az uniós jogszabályokat, amelyekkel kapcsolatban a kártérítési jogorvoslat elnyerése nehézségekbe ütközik;

24.  véleménye szerint ezt meg kell tenni azon területek azonosítása érdekében, ahol a horizontális keret kollektív kártérítési jogorvoslatot biztosíthat e jogszabályok, valamint a trösztellenes uniós jogszabályok megsértése esetén; kéri az érintett uniós jogszabályoknak a horizontális eszköz mellékletében való felsorolását;

Alternatív vitarendezés

25.  megjegyzi, hogy az alternatív vitarendezési mechanizmusok gyakran a kereskedő együttműködési hajlandóságától függnek, és úgy véli, hogy egy hathatós bírósági jogorvoslati rendszer erősen ösztönözné a feleket a peren kívüli megegyezésre, amellyel valószínűleg jelentős számú peres eljárás elkerülhető lenne; ösztönzi az alternatív vitarendezési rendszerek felállítását európai szinten a jogviták gyors és olcsó, a bírósági eljárásoknál vonzóbb alternatívaként történő rendezésének lehetővé tétele érdekében, és javasolja, hogy a kollektív kereset elfogadhatóságát előzetesen ellenőrző bíráknak legyen hatásköre arra, hogy előírják az érintett felek számára, hogy a kollektív bírósági eljárás megindítása előtt megkíséreljék a kereset kollektív megegyezésen alapuló rendezését; véleménye szerint a Bíróság által kidolgozott kritériumoknak(11) kellene e hatáskör kiindulópontjaként szolgálniuk; azonban hangsúlyozza, hogy ezek az eszközök a bírósági jogorvoslat alternatívái kell maradjanak – amint nevük is jelzi –, és nem szabad azok előfeltételeivé válniuk;

Joghatóság és alkalmazandó jog

26.  hangsúlyozza, hogy a horizontális keretnek magának kell szabályokat meghatároznia a bíróságok megrohanásának (a legkedvezőbb jogrendszer kiválasztása, az úgynevezett „forum shopping”) megakadályozására, emellett azonban nem veszélyeztetheti az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, és hogy a Brüsszel I. rendeletet kell kiindulópontként tekinteni az illetékes bíróság meghatározásához;

27.  kéri annak további vizsgálatát, hogy miként lehetne módosítani a kollíziós szabályokat; úgy véli, az egyik megoldás az lehetne, ha a károsultak többségének lakóhelye szerinti ország joga lenne irányadó, szem előtt tartva, hogy az egyes károsultak a nemzetközi magánjog Brüsszel I., Róma I. és Róma II. rendeletben meghatározott általános szabályainak megfelelően továbbra is szabadon dönthetnek a kollektív keresetben való részvétel helyett a jogorvoslat egyéni úton való elnyerése mellett;

28.  hangsúlyozza, hogy a Bíróság C-360/09. számú Pfleiderer-ügyben hozott ítélete alapján a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a kollektív jogorvoslat ne csorbítsa a versenyjogi engedékenységi rendszer és a vitarendezési eljárás hatékonyságát;

Rendes jogalkotási eljárás

29.  kitart amellett, hogy az Európai Parlamentet a rendes jogalkotási eljárás keretében be kell vonni a kollektív jogorvoslat terén indított minden kezdeményezésbe, és hogy minden javaslatnak részletes hatásvizsgálaton kell alapulnia;

o
o   o

30.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az uniós szintű szociális partnereknek.

(1) HL L 110., 2009.5.1., 30. o.
(2) HL C 117. E, 2010.5.6., 161. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0023.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0449.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0361.
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről (HL L 199., 2007.7.31., 1.o.); Az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról (HL L 399., 2006.12.30., 1.o.); Az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról (HL L 143., 2004.4.30., 15.o.).
(7) A polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008/52/EK irányelv (HL L 136., 2008.5.24., 3. o.)
(8) Wal-Mart Stores Inc. kontra Dukes és mások, 564 U. S. xxx (2011).
(9) HL L 364., 2004.12.9., 1. o.
(10) Study regarding the problems faced by consumers in obtaining redress for infringements of consumer protection legislation, and the economic consequences of such problems, 2008. augusztus 26., I. rész, Main Report, 21. oldaltól
(11) A Bíróság 2010. március 18-i ítélete a C-317/08., C-318/08., C-319/08. és C-320/08. sz. egyesített ügyekben (Alassini-ügy, az EBHT-ben még nem tették közzé).

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat