Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), különösen annak 2., 21. és 49. cikkére,

–  tekintettel az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0838/4),

–  tekintettel az Európai Tanács 1993. június 21–22-i koppenhágai ülésének, az Európai Tanács 1995. december 15–16-i madridi ülésének, az Európai Tanács 2003. június 19–20-i szaloniki ülésének és az Európai Tanács 2006. december 14–15-i brüsszeli ülésének elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel a bővítésről és a stabilizációs és társulási folyamatról szóló, 2011. december 5-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács által 2006-ban elfogadott megújított bővítési konszenzusra és ezt követően a Bizottság által végrehajtott konszolidált bővítési stratégiára,

–  tekintettel „A kibővített EU öt éve – gazdasági eredmények és kihívások” című, 2009. február 20-i bizottsági közleményre (COM(2009)0079/3),

–  tekintettel a bővítési stratégiáról és a 2006–2007 közötti fő kihívásokról szóló bizottsági közleményről szóló, 2006. december 13-i állásfoglalására(1), a Bizottság 2007. évi bővítési stratégiai dokumentumáról szóló, 2008. július 10-i állásfoglalására(2), a nyugat-balkáni országokra, Izlandra és Törökországra vonatkozó 2009. évi bővítési stratégiai dokumentumról szóló, 2009. november 26-i állásfoglalására(3), valamint a 2009–2010-es, 2010–2011-es és 2011–2012-es bővítési stratégiáról szóló bizottsági közleményekre,

–  tekintettel a nyugat-balkáni országokról, Izlandról és Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0274/2012),

A.  mivel az EUSZ 49. cikkének megfelelően bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – köztük a kisebbségekhez tartozó személyek jogai – tiszteletben tartásának értékeit, és elkötelezett ezek érvényesítése mellett; mivel ezek az értékek az Európai Unió alapját képezik, és az Unió nemzetközi színtéren tett fellépéseire is irányadók, és mivel valamennyi tagállamnak tiszteletben kell tartania ezen értékeket és ki kell állnia mellettük;

B.  mivel a bővítés már az 1960-as évek óta szerepel az EU napirendjén; mivel az első, 1973-as bővítés óta az EU fokozatosan növekedett, tagjainak száma a hat alapítóról mára 27-re emelkedett (és hamarosan 28 lesz); mivel még mindig van néhány ország, amely törekszik az uniós tagságra mint a biztonságos, demokratikus és virágzó jövő garanciájára;

C.  mivel az integrációs politika az elmúlt évtizedben bizonyította, hogy a bővítés az EU egésze számára előnyös, és lehetővé teszi, hogy az EU a globális kihívások kezelése érdekében jobb helyzetbe kerüljön;

D.  mivel a bővítés az EU és Európa egésze számára sikertörténet, hiszen segített felülemelkedni a hidegháborús megosztottságon, szerte Európában hozzájárult a békéhez, a stabilitáshoz és a jóléthez, erősítette a konfliktusmegelőzést, ösztönözte a reformokat, valamint megszilárdította a szabadságot, a demokráciát, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását és a jogállamiságot, illetve a piacgazdaság fejlődését, valamint a társadalmilag és ökológiailag fenntartható fejlődést is;

E.  mivel 20 évvel a közép- és kelet-európai országok tagsági kilátásait megerősítő és a csatlakozási kritériumokat meghatározó 1993-as koppenhágai csúcs után elérkezett az idő a kialakult eljárások és a bővítési politika egészének általános felülvizsgálatára, a jelenleg zajló tárgyalások sérelme nélkül;

F.  mivel a koppenhágai kritériumok kiállták az idők próbáját és továbbra is az EU bővítési politikájának középpontjában állnak; mivel várhatóan hatékony és eredményes lesz a konszolidált bővítési stratégia, és az, hogy újabban a bel- és igazságügyre, a jogállamiságra és az alapvető jogokra helyeződik a hangsúly;

G.  mivel a tagjelölt és potenciálisan tagjelölt országokról szóló éves állásfoglalásai révén az Európai Parlament – azzal, hogy hangot ad az európai polgárok véleményének – hozzájárul a bővítési folyamat átláthatóságának és elszámoltathatóságának javításához; mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az Európai Parlament jogköre a társjogalkotói hatáskör elismerésének köszönhetően bővült, többek között az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz tekintetében;

H.  mivel a bővítés kilátása jelentős átalakító hatással van a csatlakozni kívánó országok politikai, társadalmi-gazdasági és kulturális helyzetére, és erőteljes ösztönzést ad a szükséges politikai, gazdasági és jogalkotási reformok végrehajtásához, valamint a béke, a stabilitás, a megbékélés és a jószomszédi viszonyok megerősítéséhez; mivel e hajtóerőnek köszönhetően a bővítés az EU puha hatalmának lényegi eleme, és külső fellépésének fontos komponense;

I.  mivel az elkötelezettség, a feltételesség és a hitelesség áll a csatlakozási folyamat középpontjában;

J.  mivel kiemelkedően fontos, hogy a tagállamok továbbra is teljes mértékben tartsák tiszteletben és tartsák fenn a csatlakozási kritériumokat és az alapvető jogokat, annak érdekében, hogy erősítsék a csatlakozási folyamat hitelességét és következetességét, és elkerüljenek mindenfajta megkülönböztetést a potenciális új tagokkal szemben;

K.  mivel a politikai, gazdasági és jogalkotási reformok melletti elkötelezettség mindenekelőtt a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok és polgáraik érdeke;

L.  mivel minden uniós tagságra törekvő országot aszerint kell megítélni, hogy saját maga miként teljesíti, hajtja végre és tartja tiszteletben ugyanazokat a kritériumokat; mivel kívánatos lenne, hogy a csatlakozási folyamat előrehaladásának ütemét a tényleges végrehajtás mértéke és az uniós csatlakozási kritériumoknak való tényleges megfelelés, valamint az európai és a csatlakozási partnerség és a tárgyalási keret prioritásainak teljesítése határozza meg; mivel a tagságra vonatkozó követelményeknek való megfelelés mértékét a lehető legtisztességesebb és legátláthatóbb módon kell vizsgálni;

M.  mivel a bővítési folyamatnak jelentős hatása van magára az Európai Unióra is, hiszen lehetőséget kínál identitásának, céljainak, értékeinek és politikáinak jobb meghatározására, és egyben alkalmas pillanat arra, hogy jobban kommunikálja ezeket polgárai felé;

N.  mivel a bővítésről szóló, megújított 2006. évi konszenzussal összhangban ennek a folyamatnak a konszolidáción, a feltételességen és a kommunikáción, valamint az Uniónak az új tagok integrálására irányuló képességén kell alapulnia; mivel az EU integrációs képessége a bővítési politika és az egész integrációs folyamat egyik fő szempontja, illetve fenntarthatóságuk előfeltétele; mivel ez a szempont pozitív ösztönzést adott az intézményi mélyítéshez, amint azt a különböző bővítési hullámokat kísérő sorozatos szerződési felülvizsgálatok is igazolták, kibővítve az Unió funkcióit és tevékenységeit;

O.  mivel a nemzetek és népek közötti valódi megbékélés, a konfliktusok békés rendezése és az európai országok közötti jószomszédi viszonyok kialakítása elengedhetetlen a fenntartható békéhez és stabilitáshoz, és jelentős mértékben hozzájárul egy igazi európai integrációs folyamathoz, ezért kulcsfontosságú a bővítési folyamat szempontjából; mivel a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok közül többnek vannak még megoldatlan ügyei szomszédaival, ennélfogva minden érintett félnek nyíltan a kétoldalú feszültségek feloldásán kell dolgoznia; mivel ezeket a kérdéseket a csatlakozás előtt rendezni kell;

Általános megfontolások

1.  határozottan támogatja a bővítési folyamatot, és határozott meggyőződése, hogy a bővítésnek továbbra is hiteles politikának kell lennie, amelyet támogat a közvélemény az EU-ban, illetve a tagjelölt és a potenciális tagjelöl országokban; hangsúlyozza ezért annak fontosságát, hogy az EU és a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok valamennyi kötelezettségüknek tegyenek eleget, tartsák be valamennyi kötelezettségvállalásukat, valamint alakítsák ki a jövőbeni bővítések sikerének feltételeit, többek között támogatva az érintett országok által a csatlakozási feltételeknek való megfelelés érdekében kifejtett erőfeszítéseket.

2.  elismeri a bővítési és csatlakozási folyamat előnyeit mind a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok polgárai, mind pedig az európai polgárok számára;

3.  úgy véli, hogy a koppenhágai kritériumok még mindig megkerülhetetlen alapot szolgáltatnak, és a bővítési politikában továbbra is központi szerepet kell betölteniük; hangsúlyozza, hogy e kritériumok teljes körű és szigorú teljesítése megkerülhetetlen, hogy megfelelő figyelmet kell szentelni a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban jelentkező szociális következményekre, és hogy az Unió integrációs kapacitását teljes mértékben figyelembe kell venni;

4.  úgy véli, hogy az integrációs kapacitás fogalma a következő négy elemből áll:

5.  hangsúlyozza azonban, hogy a tagjelölt, potenciális tagjelölt és potenciális csatlakozni kívánó országok jogos európai törekvéseinek értékelésére szolgáló folyamatban az Unió a felelős saját integrációs kapacitásának javításáért;

6.  hangsúlyozza, hogy az EU továbbra is vonzó, részben amiatt, hogy egyedülálló módon ötvözi a gazdasági dinamizmust a szociális modellel, és sajnálatosnak tartja, hogy ezt a szociális dimenziót a bővítési folyamatban nagyrészt figyelmen kívül hagyták; felkéri a Bizottságot e prbléma megoldására, különösen a 19. fejezet keretében (Szociálpolitika és foglalkoztatás), a jövőbeni uniós tagállamok pozitív szociális átalakulásának elősegítésére és a társdalmi igazságosság megfelelő figyelembe vételére;

7.  emlékeztet arra, hogy a szociális területen a vívmányok minimum-előírásokat tartalmaznak olyan területeken, mint a munkajog, a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód, munkahelyi egészségvédelem és biztonság és a megkülönböztetésmentesség, valamint hogy az uniós Szerződések megerősítik az 1961. évi Európai Szociális Chartát és a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló, 1989. évi közösségi chartát, miközben az Európai Unió Alapjogi Chartája is számos alapvető szociális jogot tartalmaz; hangsúlyozza, hogy az EU közös alapvető szociális normáinak való megfelelés elmulasztása egyfajta szociális dömpingnek minősül, ami káros az európai vállalkozásokra és munkavállalókra nézve, ami lényegében megakadályozza, hogy a tagjelölt ország résztvevővé váljon az egységes piacon; rámutat arra, hogy a szociális partnerek – és különösen a szakszervezetek – célzott uniós támogatást igényelnek kapacitásaik megerősítése érdekében;

8.  úgy véli, hogy a csatlakozási kritériumokat egyértelmű, konkrét és mérhető célkitűzésekbe kell megfelelően átültetni az Előcsatlakozási Támogatási Eszközben (IPA) annak érdekében, hogy világosan bemutassák a bővítéssel érintett országokban az uniós finanszírozású politikák és az általános csatlakozási kritériumok teljesítése terén elért előrelépések közötti kapcsolatot;

9.  elismeri, hogy a csatlakozó országok gazdaságainak az összehangolás elősegítése érdekében ugyanabba az irányba kell fejlődniük, mint az uniós tagállamoknak; ösztönzi ezért a csatlakozó országokat, hogy fogalmazzanak meg megvalósítható országspecifikus célokat az intelligens, fenntartható és inkluzív gazdaságra irányuló EU 2020 stratégia minden egyes kiemelt célja tekintetében;

10.  felhívja a figyelmet az (1995. decemberi madridi Európai Tanács által meghatározott) madridi kritériumokra, amelyek hangsúlyozták a tagjelölt országok azon képességét, hogy hatályba léptessék az EU szabályait és eljárásait; úgy véli továbbá, hogy a szigorú feltételrendszer elve megköveteli, hogy a kritériumok elfogadása és végrehajtása terén a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok által tett előrehaladást a folyamat minden szakaszában ténylegesen, egyértelmű kritériumok alapján megvizsgálják, és az EU-hoz csatlakozni kívánó országoknak csak akkor szabad továbblépniük a következő szakaszba, ha minden szakaszban teljesítik valamennyi feltételt; hangsúlyozza, hogy a bővítési stratégia hitelességének és hatékonyságának javítása érdekében a tagállamoknak is teljes mértékben be kell tartaniuk a koppenhágai kritériumokat, annak elkerülése céljából, hogy a felvételt kérő országokkal szemben szigorúbb elvárásokat támasszanak, mint egyes EU-tagállamokkal szemben; fontosnak tartja a különböző szakaszok egyértelműbb meghatározását, olyan átlátható és méltányos, az általános tagsági kritériumkat a csatlakozáshoz vezető konkrét lépésekre lefordító referenciakritériumok kijelölését a teljes folyamat idejére, a szükséges követelmények teljesülésének felmérését, valamint azt, hogy ne rögzítsenek vagy ígérjenek csatlakozási dátumot a tárgyalások lezárása előtt; azt is világossá kell tenni, hogy elérésük után a referenciakritériumokat fenn kell tartani, és hogy a visszaesésnek a referenciaértékeket meghatározó felek részéről megfelelő választ kell kiváltania;

11.  hangsúlyozza, hogy a csatlakozási folyamat célja a teljes EU-tagság megszerzése;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy tartsa fenn és fokozza tovább a csatlakozási folyamatban tett előrehaladás nyomon követését és az e célból nyújtott támogatást annak biztosítása érdekében, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokat nagyfokú felkészültség jellemezze, ami nekik és az Uniónak egyaránt előnyére válik majd;

13.  úgy véli, hogy a csatlakozási folyamat hitelességének megőrzése érdekében már egy korai szakaszban fel kell mérni az EU integrációs képességét, és azt kellő mértékben tükrözni kell a Bizottság minden egyes potenciális tagjelölt államra vonatkozó „véleményében”, ismertetve az ezzel kapcsolatos főbb aggályokat és azok áthidalásának módjait is; úgy véli, hogy ezt átfogó hatásvizsgálatnak kell követnie; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a sikeres bővítési folyamathoz az EU-nak meg kell őriznie azon képességét, hogy demokratikusan és hatékonyan cselekedjen, fejlődjön és hozzon döntéseket, valamint rendelkeznie kell a gazdasági és társadalmi kohéziót elősegítő, illetve a politikai célkitűzéseinek megvalósítását lehetővé tevő pénzügyi forrásokkal;

Bővítési politikák

14.  üdvözli a jövőbeli tárgyalási keretekre vonatkozó új tárgyalási megközelítést, amely előnyben részesíti a bírói karral és az alapvető jogokkal, valamint az igazságüggyel és belüggyel kapcsolatos kérdéseket; egyetért azzal, hogy ezekkel a csatlakozási folyamat korai szakaszában kell foglalkozni, és – főszabályként – a 23. és 24. fejezetet ennek megfelelően kell megnyitni a cselekvési tervek alapján, mivel ezekhez meggyőző eredmények felmutatására van szükség; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be a Parlamentnek az említett területeken elért haladásról, az uniós küldöttségek havi előcsatlakozási jelentéseit pedig – kérésre – bocsássa a Külügyi Bizottság tagjainak rendelkezésére; megállapítja azonban, hogy a szóban forgó területekre helyezett hangsúly nem hátráltathatja a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok egyéni bővítési menetrendjeiben felvázolt más területeken tett erőfeszítéseket és előrelépést;

15.  fontosnak tartja, hogy a bővítési politikán belül kellő prioritást kapjon a hatékony, független és pártatlan igazságügyi rendszer és az átlátható demokratikus politikai rendszer kiépítése, amely képes megerősíteni a jogállamiságot; ugyanakkor hangsúlyozza az szólásszabadság valamennyi – online és offline – formájának fontosságát, valamint hogy biztosítani kell a média jogi és gyakorlati szabadságát, valamint hatékonyan kell küzdeni a korrupció és a szervezett bűnözés ellen;

16.  hangsúlyozza, hogy a vízumliberalizáció jó példája az EU feltételrendszerének, amely a politikai és technikai kritériumokat kívánatos céllal és kézzelfogható előnyökkel kapcsolja össze; ezért üdvözli és támogatja a Bizottság és az érdekelt országok e területen tett erőfeszítéseit;

17.  felszólítja a Bizottságot az adminisztrációs eljárás egyszerűsítésére és az adminisztratív teher csökkentésére az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) általi finanszírozás tekintetében, annak érdekében, hogy az jobban hozzáférhető legyen a kisebb és nem centralizált civil szervezetek, szakszervezetek és egyéb kedvezményezettek számára, és fokozza részvételüket;

18.  ösztönzi a civil társadalom és a nem állami szereplők, különösen a szociális partnerek nagyobb fokú részvételét a bővítési folyamatban, a tagjelölt országok és a tagállamok részéről egyaránt; sürgeti a Bizottságot, hogy tartson fenn velük folyamatos párbeszédet; felszólítja a tagjelölt és potenciálisan tagjelölt országokat, hogy valamennyi szakaszban gondoskodjanak ezek bevonásáról; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom az EU-hoz való közeledés fontos hajtóerejeként szolgálhat, és alulról felfelé irányuló nyomást fejthet ki az európai menetrend végrehajtása érdekében, fokozhatja a folyamat átláthatóságát és növelhetii a csatlakozás társadalmi támogatottságát; hangsúlyozza a megfelelő pénzügyi támogatás fontosságát, többek között a civil társadalmi eszköz révén, különösen annak érdekében, hogy növeljék kapacitásaikat a vívmányok végrehajtásának nyomon követése terén; hangsúlyozza az európai civil társadalmi szervezetek és a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban működő partnereik közötti kapcsolatok és együttműködés fontosságát;

19.  erőteljesen hangsúlyozza az adminisztratív kapacitások és humán erőforrások fokozásának szükségességét annak érdekében, hogy képesek legyenek a vívmányok átültetésére, végrehajtására és érvényesítésére; úgy véli, hogy a bővítés keretében a folyamatok nem lehetnek pusztán „technikai” jellegűek, és hangsúlyozza, hogy az átvilágítási folyamatot jobban össze kell kapcsolni a helyi valósággal; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy – adott esetben – vonja be ebbe a munkába a nem kormányzati szervezeteket, a szakszervezeteket és a fontosabb érdekelteket;

20.  a szociális párbeszédnek az EU döntéshozatalában betöltött fontos szerepét elismerve kéri, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a szociális partnerek kapacitásaira és a szociális párbeszéd bővítési folyamatban betöltött szerepére; emellett kéri, hogy fordítsanak több figyelmet a végrehajtási mechanizmusok fejlesztésére, például a munkavállalók védelme érdekében a munkaügyi ellenőrzésekre, annak érdekében, hogy biztosítsák szociális jogaikat, az egészségvédelmi és biztonsági normákat, valamint hogy fellépjenek különösen a be nem jelentett munkavállalók kizsákmányolása ellen;

21.  kéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) nagyobb fokú szerepvállalását a bővítési folyamatban; hangsúlyozza az EGSZB szerepét a bevált gyakorlatok tagjelölt és potenciális tagjelölt országok számára történő átadásában, valamint abban, hogy felsorakoztassa a civil társadalmat az európai integráció mögött; támogatja az EU és a bővítéssel érintett országok civil társadalmi szervezetei közötti párbeszéd további erősítését, és bátorítja az EGSZB, a Bizottság és az Európai Parlament közötti fokozottabb együttműködést;

22.  emlékeztet arra, hogy a fenntartható gazdasági fellendülés elérése nagy kihívást jelent a bővítéssel érintett legtöbb ország számára, és hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégiával összhangban elő kell mozdítani az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést; kéri a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatásának megerősítését, mivel valamennyi bővítéssel érintett országban kritikus fontosságú szerepet játszanak a társadalmi-gazdasági fejlődésben, és sürgeti a Bizottságot, hogy ragaszkodjon az olyan kiemelt reformokhoz, amelyek kedvező szabályozási környezetet teremtenek az innovatív és nagy potenciállal rendelkező kkv-k számára; hangsúlyozza, hogy ezzel egyidejűleg folyamatosan figyelni kell a növekvő informális szektor, a magas fokú munkanélküliség és a társadalomban a leginkább kiszolgáltatott emberek integrációjának kérdéseire;

23.  határozott meggyőződése, hogy elő kell mozdítani a tolerancia és a kölcsönös tisztelet légkörét, a jószomszédi viszonyokat, a regionális és határokon átnyúló együttműködést a stabilitás előfeltételeiként, illetve a tényleges és tartós megbékélés elősegítésének eszközeiként; úgy véli, hogy a háborús bűnösök bíróság elé állítását, a többetnikumú, multikulturális és többvallású közösségek békés egymás mellett élését, a kisebbségek védelmét, az emberi jogok tiszteletben tartását, valamint a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszatérését és visszailleszkedését továbbra is a csatlakozási folyamat alapvető elemeinek kell tekinteni azokban a térségekben, ahol a múltban konfliktusok alakultak ki; e tekintetben arra ösztönzi a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokat, hogy – ha még nem tették meg – ratifikálják a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt; javasolja ezért, hogy támogassák egymás történelmének, nyelvének és kulturális örökségének oktatását és tanulását a csatlakozási folyamat alatt és után, ami elősegíti a kölcsönös megértést és hozzájárul a történelmi megbékéléshez;

24.  úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőségnek és a megkülönböztetésmentességnek továbbra is prioritást kell élveznie a bővítési politikában; hangsúlyozza, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség mint alapvető jog az EU alapértéke és kulcsfontosságú elve a külső fellépéseiben, valamint nagy potenciállal bír az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításában azzal, hogy hozzájárul a növekedéshez és a teljes foglalkoztatáshoz; bátorítja a nők csatlakozási folyamatban való részvételét, és hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőségre irányuló politikák általános érvényesítésének fontosságát; hangsúlyozza, hogy a diszkrimináció valamennyi formája tilos, és hogy ennek az értékelésnek ki kell terjednie a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) közösség jogaira, valamint a politikai, társadalmi és gazdasági élet területén kisebbséget képezők integrációjára is;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy vonja be a bővítéssel érintett országokat a társadalmi integrációra irányuló kezdeményezéseibe, mint például a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretében, hogy e célból jobban mobilizálja az Előcsatlakozási Támogatási Eszközt (IPA), valamint a stabilizációs és társulási folyamaton (SAP) keresztül sürgesse a bővítéssel érintett országokat e célok elérésére; felszólítja a bővítésben érdekelt országokat, hogy tevőlegesen vegyenek részt a roma integráció évtizedében, garantálják a romák alapvető jogait, javítsák társadalmi és gazdasági helyzetüket, valamint biztosítsák hozzáférésüket a lakhatáshoz;

26.  úgy véli, hogy minden csatlakozó országnak – mielőtt csatlakozna az Unióhoz – rendeznie kell fő kétoldalú problémáit és a szomszédos országokkal fennálló jelentősebb vitáit, különösen a területi kérdésekkel kapcsolatosakat; határozottan javasolja, hogy a jószomszédi viszony konstruktív szellemében a csatlakozási folyamat minél korábbi szakaszában oldják meg ezeket a problémákat, lehetőleg még a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt, hogy a tárgyalásokat ne hátráltassák ilyen kérdések; e tekintetben alapvető fontosságúnak tartja, hogy figyelembe kell venni az EU általános érdekeit és értékeit, valamint a vívmányoknak való teljes körű megfelelés és az EU alapját képező elvek tiszteletben tartásának kötelezettségét;

27.  felhívja az EU-t, hogy támogassa a függőben lévő viták csatlakozás előtti rendezésére irányuló erőfeszítéseket, a határvitákat is ideértve; a nemzetközi jop, az ENSZ Alapokmánya, a vonatkozó ENSZ-határozatok, valamint a Helsinki Záróokmány rendelkezéseivel összhangban szorgalmazza, hogy minden olyan vita részes felei, amelynek folytatása várhatóan akadályozza a vívmányok végrehajtását vagy veszélyezteti a nemzetközi béke és biztonság fenntartását, vállaljanak konstruktív szerepet az ügy békés rendezésében, és szükség esetén, amennyiben nem képesek kétoldalú megállapodásra jutni, utalják a kérdést a Nemzetközi Bíróság elé, vagy vessék alá magukat egy általuk választott, kötelező erejű döntőbírósági mechanizmusnak; megismétli a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy az uniós Szerződésekkel összhangban kezdjék el egy döntőbírósági mechanizmus kidolgozását, amelynek célja a bővítéssel érintett országok és a tagállamok közötti viták rendezése;

28.  üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint például a Törökországra vonatkozó pozitív menetrend, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal folytatott magas szintű csatlakozási párbeszéd és a Koszovóval a jogállamiságról folytatott strukturált párbeszéd(4); üdvözli azt a célt, hogy a reformfolyamatnak friss lendületet kölcsönözzenek, azonban hangsúlyozza, hogy e kezdeményezések semmiképpen sem helyettesíthetik a hivatalos tárgyalási eljárásokat, hanem teljes mértékben összhangban kell lenniük a tárgyalási kerettel;

29.  hangsúlyozza, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országoknak előre kell lépniük a demokrácia, az emberi jogok, valamint a megbékélési folyamatok terén, továbbá hogy ezeknek a kérdésköröknek a bővítési folyamat során mindig prioritást kell élvezniük, és tükröződniük kell a pénzügyi eszközökben is; ezzel kapcsolatban emlékeztet annak jelentőségére, hogy a pénzügyi segítségnyújtásnak tekintettel kell lennie a kulturális örökséget képező helyszínek helyreállításának szükségességére a konfliktus sújtotta területeken, szem előtt tartva, hogy ez fontos szerepet játszik a különböző etnikai és vallási csoportok közötti bizalomépítésben és befogadásban;

30.  hangsúlyozza, hogy az uniós bővítési politika a modernizáció, a demokratizálódás és a stabilizáció eszköze, egyúttal pedig az EU megerősítését szolgálja mind belülről, mind pedig globális szereplőként; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós tagságra irányuló új kérelmek megfontolásakor, illetve amikor a csatlakozási tárgyalások elindítását, vagy – a körülmények alapvető változásai esetén – azok lezárását ajánlja, mindig végezzen átfogó hatásvizsgálatot;

31.  támogatja a Bizottság arra irányuló elkötelezettségét, hogy az érdemekre alapozva, a referenciakritériumok nagyobb fokú alkalmazásával és az átláthatóság növelésével javítson a csatlakozási folyamat minőségén; úgy véli, hogy mindez igazságosabbá és objektíven mérhetőbbé teszi majd a folyamatot, ami tovább erősíti annak hitelességét; ezzel összefüggésben azt ajánlja, hogy az elért haladásról szóló jelentések egyértelműbb értékeléseket fogalmazzanak meg; hangsúlyozza, hogy a referenciakritériumoknak nem szabad további feltételeket szabniuk a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok számára, hanem a tagság általános kritériumait és az EU előcsatlakozási támogatásának célkitűzéseit kell a csatlakozás felé vezető konkrét lépésekké és eredményekké alakítaniuk, teljes mértékben tiszteletben tartva a tárgyalási keretet;

32.  hangsúlyozza a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem kiemelkedő fontosságát a csatlakozási folyamat sikere szempontjából; felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el új megközelítést e kérdéssel kapcsolatban azáltal, hogy felhívja a csatlakozni kívánó országok hatóságainak figyelmét a rendszerszintű korrupció egyes eseteire; felszólítja a Bizottságot, hogy folytasson szoros együttműködést a Korrupció Elleni Államok Csoportjával (GRECO) és az érintett országok korrupcióellenes testületeivel; hangsúlyozza, hogy egy ilyen új megközelítés rendkívül előnyös lenne az Unióról a csatlakozni kívánó országok polgárai körében kialakult kép szempontjából, és potenciálisan elősegítené a korrupció elleni küzdelmet;

33.  sürgeti a Bizottságnál annak megszervezését, hogy az egyes kedvezményezettek számára nyújtott támogatás teljes összege reálértéken ne csökkenjen; megjegyzi, hogy ezt a számítást a következők figyelembevételével kell elvégezni: az összes programozott IPA-támogatásnak az egyes országok GDP-jéhez viszonyított aránya relatív értelemben nem csökkenhet még akkor sem, ha a 2007–2013-as időszakban az egyes kedvezményezett országokra vonatkozóan a nevező (azaz a GDP) reálértéken halmozott növekedést mutat, b) Horvátország csatlakozásával, ami megváltoztathatja a rendelkezésre álló pénzösszeg viszonylagos megoszlását, a jövőbeli eszközből finanszírozott támogatáshoz hozzájutó országok száma valószínűleg csökken, c) az új eszközre vonatkozóan javasolt módosítások révén, melyek célja az országok között a tagjelöltségi státusz alapján történő megkülönböztetés megszüntetése, több ország fér majd hozzá a társadalmi-gazdasági fejlődésre összpontosító szakpolitikai területek céljára elkülönített pénzösszeghez, amely eddig a tagjelölt státusszal nem rendelkező országok számára nem volt hozzáférhető; ezzel kapcsolatosan azt ajánlja, hogy a korlátozott uniós források miatt egyetlen kedvezményezett számára se legyen eleve kizárt a finanszírozáshoz való elégséges és méltányos hozzáférés, különösen az intézményfejlesztési politika területén;

34.  emlékeztet arra, hogy az uniós bővítést összehangolt, hatékonyabb és átláthatóbb kommunikációs politikának kell kísérnie, valamennyi uniós intézmény, a tagállami kormányok és parlamentek, valamint a civil társadalom képviselőinek bevonásával, azzal a céllal, hogy nyitott és őszinte vitát kezdeményezzenek a bővítés következményeiről mind az uniós tagállamok, mind pedig a tagjelölt országok közvéleményében; hangsúlyozza, hogy hasonló kommunikációs politikát kell alkalmazni a tagjelölt országokban is, együttműködve valamennyi szereplővel;

35.  úgy véli, hogy ahhoz, hogy az uniós polgárok körében ösztönözzék a további bővítést, a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok polgárai pedig elkötelezetten törekedjenek a reformok folytatására, elengedhetetlen, hogy világos és átfogó tájékoztatást nyújtsanak a bővítés politikai, társadalmi-gazdasági és kulturális előnyeiről; létfontosságúnak tartja különösen annak kifejtését a nyilvánosság számára, hogy a bővítés új befektetési és kiviteli lehetőségeket eredményezett, és hogy az miként járulhat hozzá az EU célkitűzéseinek eléréséhez a konliusok megelőzése, a konfiktusok békés rendezése, a gazdasági válság leküzdése, a munkahelyteremtés, a munkaerő szabad áramlásának elősegítése, a környezetvédelem, valamint a biztonság és védelem erősítése terén, egyúttal felgyorsítva a reformprogramot, elősegítve a pénzügyi erőforrásokhoz való hozzáférést és ezt követően javítva az életkörülményeket a csatlakozó országokban, minden európai polgár előnyére, valamint csökkentve a társadalmi és gazdasági egyensúlytalanságokat; hangsúlyozza, hogy a társadalom valamennyi szegmensét célba kell venni, előmozdítva többek között egy olyan speciális tantárgy bevezetését a középiskolákban vagy azokkal azonos szintű oktatási intézményekben, amelynek tananyaga az Európai Unió háttere, célkitűzései, működése, valamint bővítési folyamata lenne; hangsúlyozza továbbá, hogy szintén fontos megszólítani a meghatározó véleményformálókat, így például az újságírókat, a civil társadalom képviselőit, a társadalmi-gazdasági szereplőket és a szakszervezeteket; úgy véli, hogy bátorítani és támogatni kell a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok hasonló erőfeszítéseit;

Kilátások és az EU stratégiai érdekei

36.  szilárd meggyőződése, hogy az EU a bővítési politika révén komoly stratégiai előnyökre tehet szert; hangsúlyozza, hogy az uniós tagság stabilitást nyújt a gyorsan változó nemzetközi környezetben, és „az Európai Unióhoz való tartozás” továbbra is a társadalmi fejlődés és a jólét perspektíváját kínálja; úgy véli, hogy a bővítés az EU hosszú távú stratégiai érdeke, amely nem feltétlenül mérhető rövid távú eredménykimutatásokban; fontosnak tartja, hogy kellően figyelembe vegyék annak az alapvető és tartós értékét az EU puha, de elengedhetetlen hatalmának képviselőjeként;

37.  továbbra is teljes mértékben elkötelezett a bővítési kilátások mellett, és felhívja a tagállamokat, hogy őrizzék meg a bővítési folyamat lendületét; hangsúlyozza meggyőződését, miszerint az EU a Lisszaboni Szerződéssel egyszerre képes megvalósítani bővítési menetrendjét és fenntartani a mélyebb integráció lendületét;

38.  emlékeztet arra, hogy a folyamat nem zárul le a vívmányok egyszerű átültetésével, és hangsúlyozza mind a vívmányok, mind pedig a koppenhágai kritériumok hatékony végrehajtásának és hosszú távú tiszteletben tartásának fontosságát; úgy véli, hogy a csatlakozási feltételek hitelességének megőrzéséhez az uniós tagállamok esetében is meg kell vizsgálni, hogy továbbra is megfelelnek-e az EU alapvető értékeinek, valamint teljesítik-e a demokratikus intézmények működésével és a jogállamisággal kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat; felhívja a Bizottságot, hogy az EUSZ 7. cikkének és az EUMSZ 258. cikkének rendelkezéseire építve dolgozzon ki részletes javaslatot egy ellenőrző mechanizmusra vonatkozóan;

39.  emlékeztet arra, hogy az Unió és a régió gazdasági fejlődése szempontjából – különösen a mai, megszorításokkal teli költésvetési környezetben – hasznos stratégiai eszköz lenne egy olyan racionalizált és előremutató bővítési politika, amely költségvetési szinergiákat és fokozott együttműködést alakítana ki az Unió, a tagállamok és a nemzetközi pénzintézetek által hozott számos intézkedés és az általuk biztosított különböző támogatások között, valamint a már létező eszközökkel, nevezetesen az Előcsatlakozási Támogatási Eszközzel, elkerülve ezzel az esetleges átfedéseket, valamint a finanszírozás megkettőzését vagy elmaradását;

40.  megjegyzi, hogy a globális pénzügyi válság és az euróövezet nehézségei felhívták a figyelmet a nemzetgazdaságok kölcsönös függőségére, az EU-ban és azon kívül egyaránt; ezért hangsúlyozza a gazdasági és pénzügyi stabilitás további megszilárdításának és a növekedés elősegítésének fontosságát, a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokban is; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi nehéz körülmények között megfelelő célzottabb előcsatlakozási pénzügyi támogatást kell nyújtani a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok számára; tudomásul veszi az új IPA-ra irányuló bizottsági javaslatot, ideértve a 2014–2020-as pénzügyi tervre vonatkozóan javasolt emelés; hangsúlyozza e tekintetben az eljárások egyszerűsítésének és felgyorsításának, valamint a kedvezményezett országok adminisztratív kapacitása megerősítésének szükségességét, annak érdekében, hogy biztosítsák az uniós programokban vállalt nagyarányú részvételt, és növeljék a felvevőképességet; rámutat arra, hogy az Európai Parlament IPA-ról szóló átfogó álláspontját az erre a kérdésre alkalmazandó rendes jogalkotási eljárás során nyújtják majd be; rámutat a nemzeti költségvetési stabilitás jelentőségére, valamint arra, hogy az Unió egyre nagyobb hangsúlyt fektet a gazdaságirányításra; javasolja, hogy a csatlakozási folyamat révén megfelelően gondoskodni lehet az államháztartás rendezettségéről;

41.  hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia céljai olyan egyetemes elvek köré épültek, amelyek a gazdasági jólét komoly ösztönzői; ajánlja tehát, hogy a kiemelt kezdeményezések terén történt előrelépések kerüljenek be az előcsatlakozási párbeszédekbe, és kiegészítő támogatással ösztönözzék azokat, úgy véli, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású növekedési modell különleges figyelmet érdemel, és a bővítési folyamat során aktívan törekedni kell annak megvalósítására;

42.  szorgalmazza az adományozók közötti folyamatos párbeszédet, és szükség esetén a segélyek koordinálására és kezelésére irányuló fenntartható rendszerek alkalmazását; ezzel kapcsolatban felszólít a koordinálásra irányuló rendszereket megkövetelő innovatív pénzügyi eszközök alkalmazásának alaposabb vizsgálatára, például a nyugat-balkáni beruházási keret esetében, amely kiegészíti az IPA igazgatási struktúráit, és amelynek célja, hogy a támogatásokat a kiemelt területek felé vonzza, gyűjtse és irányítsa; hangsúlyozza az egyszerre több – akár uniós, tagállami, vagy a nemzetközi pénzintézetekből származó – forrást alkalmazó finanszírozási projektek pénzügyi és politikai fellendítő hatását, amely ezenkívül biztosítja a pénzügyi irányítás bevált gyakorlatainak való szigorú megfelelést és a főbb érintettek közötti együttműködést;

o
o   o

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Albánia, Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Izland, Koszovó, Montenegró, Szerbia és Törökország kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 317. E, 2006.12.23., 480. o. (2) HL C 294. E, 2009.12.3., 60. o. (3) HL C 285. E, 2010.10.21., 47. o. (4) Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244/1999 ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.