Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 9., 14., 148., 151., 153. és 160. cikkére, valamint az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 34. és 36. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ-hez csatolt, az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára és különösen annak 30. cikkére (a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni védelemhez való jog), 31. cikkére (lakhatáshoz való jog) és 16. cikkére (a család szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),,

–  tekintettel a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló, 2011. november 16-i 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. november 16-i 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló 1467/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. november 8-i 1177/2011/EU tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2011. november 16-i 1174/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című 2012. április 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0173),

–  tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című bizottsági közleményre (COM(2010)0758), az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottságának a közleményről szóló véleményére, továbbá ehhez kapcsolódó 2011. november 15-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1784/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 5-i 1081/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és az 1783/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 5-i 1080/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10),

–  tekintettel a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Vidékfejlesztési Mezőgazdasági Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0615),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és „a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházás” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0614),

–  tekintettel a 2008. november 26-i „Az európai gazdasági fellendülés terve” című európai bizottsági közleményre (COM(2008)0800),

–  tekintettel az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2012. október 25-i 2012/27/EU irányelvre(11), valamint ezzel kapcsolatos 2010. december 15-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvre(13),

–  tekintettel „Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok reformja” című, 2011. március 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0146) és ezzel kapcsolatos 2011. november 15-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0573),

–  tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című bizottsági közleményre (COM(2011)0173),

–  tekintettel a területbeépítés korlátozásának, hatásai csökkentésének és ellensúlyozásának bevált gyakorlatáról szóló, 2012. május 15-i bizottsági iránymutatásokra (SWD(2012)0101),

–  tekintettel a Bizottság által az európai foglalkoztatási és szociális fejleményekről 2013. január 8-án kiadott 2012. évi jelentésre(15),

–  tekintettel a Bizottság 2013. február 20-i szociális beruházási csomagjára,

–  tekintettel a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó európai statisztikákra (EU-SILC) és az Eurostat 2012. február 8-i sajtóközleményére(16),

–  tekintettel az életminőségről szóló harmadik uniós jelentésben és különösen annak 6. fejezetében foglalt uniós statisztikákra(17),

–  tekintettel az Eurofound által az Európai Unióban a háztartások eladósodottságával foglalkozó tanácsadó szolgálatokról készített jelentésre(18),

–  tekintettel az Eurofound „A romák életkörülményei: Átlagszínvonal alatti lakhatás és egészség” című jelentésére(19),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott egyes vállalkozások javára közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló, 2011. december 20-i bizottsági határozatra(20),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-415/11. számú ügyben (Mohamed Aziz) 2013. március 14-én hozott ítéletére, amely visszaélésszerű szerződési feltételek esetén a bankokkal szemben megvédi a jelzáloghiteleseket(21),

–  tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010) szóló, 2008. október 22-i 1098/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(22),

–  tekintettel a Tanácsnak „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem Európai Éve: Közös munka a szegénység elleni küzdelem jegyében 2010-ben és azt követően” című 2010. december 6-i nyilatkozatára(23),

–  tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság 2011. február 18-i, „Az Európa 2020 stratégia szociális dimenziójának értékelése” című jelentésére(24),

–  tekintettel a bizottsági szolgálatok „Együttes jelentés a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról” című, 2010. február 5-i munkadokumentumára (SEC(2010)0098),

–  tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság 2010. február 15-i, „Együttes jelentés a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról” című jelentésére(25),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A szociális lakhatás általános gazdasági érdekű szolgáltatásként való meghatározásának tétjei” című véleményére(26),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „Egy európai szociális lakhatási menetrend felé” című véleményére(27),

–  tekintettel a szociális beruházásokról szóló megállapodásról mint a válságra adott válaszról szóló, 2012. november 20-i állásfoglalására(28);

–  tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló, 2010. június 16-i állásfoglalására(29),

–  tekintettel a kohéziós politikának a lisszaboni és az EU 2020-célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására(30),

–  tekintettel „a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások – az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része” címû tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló 2010. szeptember 8-i jogalkotási állásfoglalására(31),

–  tekintettel a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról, illetve a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlásokról szóló 2010. október 20-i állásfoglalására(32),

–  tekintettel az általános érdekű szociális szolgáltatások jövőjéről szóló, 2011. július 5-i állásfoglalására(33),

–  tekintettel a lakhatásról és a regionális politikáról szóló, 2007. május 10-i állásfoglalásra(34),

–  tekintettel az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(35),

–  tekintettel az utcai hajléktalanság felszámolásáról szóló, 2008. április 22-i(36), valamint az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2010. december 16-i(37) írásbeli nyilatkozataira,

–  tekintettel az Eurofound „Életminőség Európában – A válság hatásai” című harmadik európai életminőségi felmérésére(38),

–  tekintettel az Európai Konszenzus hajléktalanságról szóló 2010. december 9-én és 10-én megrendezett konferenciájának végső ajánlásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0155/2013),

A.  mivel a lakhatáshoz való hozzáférés olyan alapvető jog, amely más alapvető jogokhoz és a méltóságteljes élethez való hozzáférés feltételének is tekinthető; mivel a tisztességes és megfelelő lakhatáshoz való hozzáférés biztosítása a tagállamok olyan nemzetközi kötelezettsége, amelyet az Uniónak figyelembe kell vennie, figyelemmel arra, hogy a lakhatáshoz és a lakhatási segítséghez való jogot elismeri mind az Európai Unió Alapjogi Chartájának 34. cikke, mind az Európa Tanács felülvizsgált Szociális Chartájának 30. és 31. cikke, mind pedig az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke, továbbá hogy az számos tagállam alkotmányában szerepel;

B.  mivel a tagállamok nemzeti, regionális és helyi hatóságainak joga és egyúttal feladata, hogy kidolgozzák saját lakhatási politikájukat, és az ott élők szükségleteinek megfelelően meghozzák az ezen alapvető jog lakáspiacukon történő érvényesülését biztosító intézkedéseket azzal a céllal, hogy gondoskodjanak a megfelelő és megfizethető lakáshoz való általános hozzáférésről;

C.  mivel a megfizethető lakhatás alkalmas eszköz a társadalmi igazságosság és kohézió eléréséhez, és a megfizethető lakhatásba történő beruházás a munkaerő fokozottabb mobilitásának és a jobb foglalkoztatási lehetőségeknek az előfeltétele, míg a szociális lakások építése és felújítása döntő szerepet játszik a lakhatás iránti kereslet kielégítésére, a lakosság széles rétegei számára a megfizethető lakhatás biztosítására, a gazdaság fellendítésére, az ingatlanbuborékok kézben tartására, az energiaszegénység elleni küzdelemre és a tagállamok adóbevételeinek biztosítására irányuló célok elérésében;

D.  mivel a szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamoknak alapvető szerepe és széles mérlegelési jogköre van a szociális lakások a piacon spontán jelen lévő lakáskínálatot kiegészítő párhuzamos kínálatának biztosításában, kialakításában és megszervezésében; mivel a szociális lakások rendszerének eleget kell tennie a magas szintű minőségnek, biztonságnak, a megfizethetőségnek, és elő kell mozdítania az egyenlő bánásmódot és a felhasználói jogokat;

E.  mivel kevés a szociális lakás, és a legtöbb uniós tagállamban egyre nagyobb az igény a megfizethető lakások iránt; mivel megváltozott a szociális lakásért folyamodók szociális és családi profilja; mivel ezt az új társadalmi valóságot fel kell térképezni annak érdekében, hogy a tagállamok és helyi és regionális hatóságaik az egyes helyzeteknek leginkább megfelelő különböző lakhatási stratégiákat alakíthassanak ki;

F.   mivel a szociális lakhatási politika az általános gazdasági érdekű szolgáltatások elválaszthatatlan részét képezi azáltal, hogy segíti a lakhatási igények kielégítését, elősegíti a lakáshoz jutást, előmozdítja a lakóhelyek minőségét, javítja a már meglévő lakóhelyeket, valamint a lakhatási költségeket a család helyzetéhez és a lakók erőforrásaihoz igazítja, lehetővé téve az ő hozzájárulásukat is;

G.  mivel a szociális lakásoknak megfelelő ár-érték aránnyal kell rendelkezniük a vételár vagy a bérleti díj tekintetében, lehetővé kell tenniük az energiatakarékosságot, zöldterületekkel rendelkező környezetben kell elhelyezkedniük, és – figyelembe véve a gyermekek és az idősek sajátos igényeit – a különböző generációk számára is alkalmasnak kell lenniük;

H.  mivel a jelzáloghitelekre vonatkozó jogszabályoknak a fogyasztók védelmét kell szolgálniuk és szorgalmazniuk kell az igazságos, megosztott kockázatvállalást annak érdekében, hogy megakadályozzák a hajléktalanok számának növekedését és a jövőbeli ingatlanválságokat;

I.  mivel a szociális lakhatás kulcsszerepet játszik az Európa 2020 stratégia céljainak elérésében – különösen a szegénységgel kapcsolatos célkitűzés tekintetében, amelynek részét képezi a hátrányos helyzet generációk közötti továbbörökítésének megelőzése is –, mivel hozzájárul a magas szintű foglalkoztatás, a befogadás és társadalmi kohézió biztosításához, a foglalkoztatási célú mobilitás elősegítéséhez, valamint az épületállomány felújításával az éghajlatváltozás és az energiaszegénység elleni küzdelemhez;

J.  mivel a pénzügyi és gazdasági válság együttes hatása, továbbá a megszorítások, az emelkedő lakásárak és a háztartások csökkenő bevételei miatt az EU-ban megnőtt a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztettség, különösen a legkiszolgáltatottabbak körében, és ezáltal fokozódott a jóléti szolgáltatásokra nehezedő teher; megállapítja, hogy jelentős stabilizáló hatása ellenére a szociális lakhatás állami finanszírozása néhány tagállamban áldozatul esett a legutóbbi pénzügyi megszorításoknak;

K.  mivel a gazdasági és szociális válság közvetlen és kedvezőtlen hatást fejt ki a lakások – és különösen a szociális lakások – építésével és felújításával foglalkozó ágazat tevékenységére és pénzügyi támogatására az ingatlanbuborékok kipukkadása, a hitelezés csökkenése, a fizetési késedelmek, valamint az új állami megrendelések csökkenése miatt; mivel az építőipar lehetne a válságból való inkluzív kilábalás motorja, valamint az éghajlati és energetikai kihívások kezelésének hajtóereje;

L.  mivel a költségvetési megszorító és helyreállító intézkedéseket olyan átfogó beruházási stratégiának kell kísérnie, amely támogatja a fenntartható és inkluzív növekedést, valamint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek – köztük a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem – megvalósítását;

M.  mivel a lakás az elsődlegesen szükséges javak közé tartozik, amelyre vonatkozóan a tagállamok a saját politikai döntéseik szerint határozzák meg a minimális lakhatósági és komfortszinteket, saját urbanizációs és építési szabályaikat, a maximális erőfeszítés arányát, egyes esetekben szabályozzák a lakásárak alakulását, sőt szociális támogatási vagy pénzügyi támogatási mechanizmusokat hoznak létre, hogy ily módon könnyítsék ezt a háztartásokra nehezedő súlyos terhet;

N.  mivel tekintettel arra a súlyos hosszú távú gazdasági, társadalmi hatásra, amelyet a válság az EU-ban nem pusztán a gazdasági növekedésre, a foglalkoztatásra, a szegénység és a kirekesztés mértékére gyakorol, hanem a lakhatáshoz való hozzáférésre és a szociális lakásokba történő beruházásokra is, a tagállamok és az Unió részéről mielőbbi fellépésre van szükség a megfelelő és megfizethető lakáshoz való hozzáférés garantálása érdekében; mivel tekintettel arra, hogy a lakhatás az európai háztartások fő kiadását képezi, a lakhatáshoz kapcsolódó árak (földek, lakásvásárlás, bérlet, energiafogyasztás) emelkedése instabilitás és aggodalom forrása, és súlyos problémának kell tekinteni; mivel tekintettel arra, hogy az EU-n belül a munkanélküliség robbanásszerűen megnőtt – az EU-27-ben az átlagos küszöb 2013. januárban túllépte a 10,9%-ot –, továbbá arra, hogy az európai lakosság öregszik, fennáll a súlyos kockázata annak, hogy egyre nőnek a szociális különbségek és a társadalmi kirekesztés, valamint a hajléktakanok száma, hiszen már jelenleg is 80 millió európait fenyeget a szegénység;

O.  mivel a romák egyre inkább kifejezetten szegregált területeken laknak, ahol problémát okoz a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés;

P.  mivel egyértelmű kapcsolat van az átlagszínvonal alatti lakhatás és a rossz egészségi állapot között; a jelzálogadósság hozzájárulhat a mentális egészség romlásához; a túlzsúfoltság összefüggésbe hozható pszichológiai problémákkal, a tuberkulózissal, a légúti fertőzésekkel, a gyakoribb tűzesetekkel és háztartási balesetekkel; a nem megfelelő lakhatási körülmények kedvezőtlenül befolyásolják az egészséget és a biztonságérzetet, és növelik a háztartási balesetek esélyét; a zajos környezet összefügghet a magas vérnyomás rosszabbodásával; mivel a lakáshiány a stressz és a szorongás forrása is, kedvezőtlenül befolyásolja az életminőséget, egészséget és jólétet;

Q.  mivel a megfizethető és a szükségletekhez igazított szociális lakhatás lehetőségének hiánya különösen sújtja a nőket – akiknek 24,5%-át fenyegette a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés 2010-ben, különösen az alacsony jövedelmű nőket, a gyermeküket egyedül nevelő nőket, a rosszul fizetett munkákat végző nőket, a migráns nőket, a gyermeket nevelő özvegyassonyokat és a családon belüli erőszak áldozatául esett nőket – továbbá az olyan gyermeket nevelő családokat, ahol a családfő egyedülálló nő, a fiatal szülős családokat, a nagy családokat, a pályafutásuk kezdetén álló egyetemista fiatalokat, a fiatal munkanélküli párokat, a fogyatékossággal élő személyeket, a fizikai vagy lelki betegségben szenvedőket, a társadalom peremére szorult közösségeket, köztük a romákat és az időseket; mivel ezek a csoportok különösen ki vanak téve a hajléktalanságnak, és gyakran költöznek átlagszínvonal alatti, magántulajdonban lévő lakásokba, ami jelentősen fokozza az egészségügyi problémák kockázatát; mivel ezek a csoportok gyakran keresnek alternatív megoldásokat oly módon, hogy összeköltöznek a családjukkal, barátaikkal, ismerőseikkel, ami gátolja a hajléktalanok helyzetének megfelelő elemzését és átlátható dokumentálását;

R.  mivel a gazdasági válság és a magas lakáspiaci árak csökkentik a nők házasságok felbontására vagy az együttélés felszámolására irányuló képességét, korlátozzák szabadságukat és még jobban kiteszik őket a családon belüli nemi alapú erőszak veszélyének;

S.  mivel a megfizethető bérlakások elengedhetetlenek a fiatalok számára, hogy megkezdhessék szakképzésüket, egyetemi tanulmányaikat, gyakornoki képzésüket vagy munkájukat;

T.  mivel a tagállamok biztosítják a szociális lakásoknak a piacon spontán módon megjelenő kínálattal párhuzamos kínálatának kialakítását és megszervezését is; mivel az ilyen szociális lakásokhoz egyedi feltételek alapján külön e célra alakult, nem profitorientált hivatalokon keresztül lehet hozzáférni; mivel 25 millió európai polgár lakik ily módon szociális lakásban, amelyeknek a helyi és regionális tervezési követelményeit, hozzájutási szabályait és árait közvetlenül a tagállamok hatóságai állapítják meg; továbbá mivel e párhuzamos lakáskínálat – stabilitása és szabályozott ára miatt – hozzájárul mindenekelőtt az ingatlanpiaci ciklusok és az ingatlanbuborékok kézben tartásához;

A szociális lakhatás szociális és gazdasági szerepének előmozdítása

1.  megállapítja, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi válság következtében a piac, elsősorban a sűrűn lakott városi területeken, önmagában egyre kevésbé képes a megfizethető lakások iránti igények kielégítésére, és a lakás- és energiaköltségek emelkedése erősíti a betegségek, a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatát; megállapítja, hogy több tagállamban nőtt a kilakoltatások és azon igatlanok száma, amelyek a bankok tulajdonába kerültek; sürgeti a fenti problémákat orvosló intézkedések meghozatalát; aggodalmának ad hangot a jelenlegi társadalmi és gazdasági válsággal összefüggésben hozott néhány megszorítás – például a lakhatási támogatások és a szociális szolgáltatások csökkentése, a szociális lakhatást biztosító vállalkozások adóztatása, az új lakásprojektek leállítása, valamint a nemzeti szociális lakásállomány egyes részeinek értékesítése – közvetlen és közvetett hatása miatt, amely a hosszú távú társadalmi kirekesztés és szegregáció ördögi körét tovább súlyosbíthatja;

2.  emlékeztet arra, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelemben a szociális lakhatási politikák a családi szegénység felszámolásán és a társadalmi-gazdasági hátrányos helyzet nemzedékek közötti öröklődésének megakadályozásán keresztül fontos szerepet töltenek be; megállapítja, hogy a családszerkezetben végbement társadalmi és demográfiai változások, valamint az alkalmi munkák és a bizonytalan munkahelyek számának növekedése következtében – a társadalmi szempontból integráltabb lakossági csoportok részéről is – egyre nagyobb igény mutatkozik a megfizethető árú lakások iránt;

3.  szorgalmazza az EUMSZ-hez csatolt 26. jegyzőkönyv 14. cikkének tiszteletben tartását, amelynek értelmében a hatóságok szabadon meghatározhatják a szociális lakhatási ágazat megszervezését és finanszírozását, továbbá az erre jogosult háztartások típusait azzal a céllal, hogy kielégítsék a helyi lakosok igényeit és biztosítsák a magas színvonalat, a biztonságot, a megfizethetőséget, az egyenlő bánásmódot és a használók jogainak elősegítését; véleménye szerint e beavatkozás olyan eszköz a hatóságok számára, amellyel kezelni tudják a piac működési zavarait annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítsák a megfelelő és megfizethető lakáshoz való hozzáférést, és ily módon alkalmazzák az Európai Szociális Charta 16., 30. és 31. cikkét;

Az európai szociális lakhatási politika felé

4.  emlékezteti a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a tagállamok helyi és regionális hatóságait, hogy a megfizethető szociális lakhatásra szánt kiadások lehetővé teszik az alapvető jogok biztosítását, a társadalmi szükséghelyzetek kezelését, valamint stratégiai szociális beruházásokként hozzájárulnak a helyi, át nem helyezhető munkahelyek létrehozásához, az ingatlanbuborékok kialakulásának és a háztartások eladósodásának csökkentésével a gazdaság stabilizálásához, továbbá az éghajlatváltozás és az energiaszegénység elleni küzdelemhez, továbbá mérséklik a túlzsúfoltságból és a szegényes életkörülményekből adódó egészségügyi problémákat; ezért kitart amellett, hogy a szociális lakhatást nem szabad csökkentendő költségnek venni, hanem olyan beruházásnak kell tekinteni, amely hosszú távon a jobb egészségi állapoton és társadalmi jóléten, a munkaerőpiachoz való hozzáférésen és az emberek – különösen az idősek – helyzetének az önálló életvitelt lehetővé tevő javításán keresztül kifizetődik;

5.  kéri ezért a Bizottságot, hogy határozzon meg egy, a szociális lakásokra vonatkozó európai cselekvési keretet a lakhatási politikák számára, e kérdés közösségi megközelítésének különböző szempontjai közötti koordináció és konvergencia megteremtése érdekében (állami támogatások, strukturális alapok, energia, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, egészségügy);

6.  felhívja a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok és a tapasztalatok tagállamok közötti megosztása alapján tegye egyértelművé a szociális lakás fogalmának meghatározását, figyelembe véve, hogy a szociális lakások kérdését a tagállamok, régiók és helyi közösségek – gyakran a prioritások meghatározására vonatkozó rugalmasság miatt – eltérő módon értelmezik és kezelik;

7.  megállapítja, hogy a szociális lakásokra irányuló beruházások egy átfogóbb politikai keretbe illeszkednek, amelynek célja az állami szociális és egészségügyi szolgáltatások, valamint az oktatási szolgáltatások megszervezése és finanszírozása az alapvető szociális jogok hatékonyságának és az új társadalmi igények, valamint a gazdasági ciklusok állandó változásai kezelésének biztosítása érdekében;

8.  hangsúlyozza, hogy nyomon kell követni az Euró Plusz Paktum szerint kidolgozott és az Unió gazdasági és költségvetési irányítását erősítő, a szociális beruházásokról szóló megállapodás részét képező szociális beruházásokat, köztük a szociális lakásokkal kapcsolatos beruházásokat; hangsúlyozza továbbá, hogy a tagállamok által elérendő szociális beruházási célértékeket kell meghatározni annak érdekében, hogy teljesüljenek az Európa 2020 stratégiában foglalt szociális, foglalkoztatási és oktatási célok; üdvözli, hogy az Európai Bizottság 2012. decemberi következtetései megerősítik e javaslatot, amikor hangsúlyozzák, hogy a stabilitási és növekedési paktum prevenciós ágában tovább kellene „vizsgálni a jelenlegi fiskális keretrendszer által abban a tekintetben nyújtott lehetőségeket, hogy a produktív közberuházási szükségleteket összehangolják a pénzügyi fegyelem célkitűzéseivel”; kéri a Bizottságot, hogy jobban kövesse nyomon e szociális beruházásokat a beruházásokra vonatkozó tagállami és unós szintű mutatókat tartalmazó kimutatás segítségével, amely figyelembe veszi a szociális lakásokra fordított beruházások esetében a lakásköltségek emelkedését, és a kiutalásra váró kérelmezők számának tagállamonkénti alakulását; felhívja továbbá az összes tagállamot, hogy ratifikálják a felülvizsgált Európai Szociális Chartát, különösen annak 31. cikkét;

9.  úgy véli, hogy a lakószövetségeknek és bérlői szervezeteknek is részt kell venniük a tagállamok által végrehajtandó lakhatási stratégiák kidolgozásában;

10.  hangsúlyozza, hogy a lakhatáshoz való hozzáférésr javítására és a hajléktalanság csökkentésére irányuló új politikák elemzése érdekében a szociális innovációt mind a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjának, mind pedig a kutatási keretprogramnak támogatnia kell;

11.  üdvözli az európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2011. március 31-i javaslatot (COM(2011)0142), amely korlátozásokat kíván bevezetni a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokra és ezzel a háztartások túlzott eladósodására vonatkozóan; kéri, hogy a jelzáloghitelekre vonatkozó uniós jogszabályokba épüljenek be a fogyasztók szempontjából legkedvezőbb bevált gyakorlatok; kéri továbbá, hogy épüljenek be a tartozás újratárgyalására vagy a visszafizetés átütemezésére irányuló eljárások is a fizetésképtelen adósok és családok érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy akadályozzák meg a kilakoltatással érintett háztartások jelzáloghiteleinek további törlesztését; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy keressenek megoldást azok szociális nehézségeire, akiket leginkább sújt a gazdasági válság és a munkanélküliség, és akiket kilakoltatnak és elveszítik otthonaikat; emlékeztet továbbá arra, hogy minderre olyan helyzetben kerül sor, amikor jelentős állami támogatásokat nyújtanak az európai pénzügyi rendszer konszolidációjára; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent a kilakoltatástól eltérő megoldások felajánlása érdekében;

12.  kéri az Európai Bizottságot, hogy országspecifikus ajánlásaiban értesítse a tagállamokat, amennyiben a reformok a szociális vagy megfizethető lakásokra irányuló beruházásokat fenyegetik, és tartózkodjon az egyes tagállamok szociális lakáságazatának méretére vonatkozó ajánlások kiadásától; sajnálja, hogy a költségvetés megszilárdítására irányuló programok keretében és a Bizottság lakáspiaci intézkedésekre vonatkozó egyedi ajánlásai nyomán egyes tagállamok a szociálislakás-szolgáltatók megadóztatásával csökkentik az ágazat kapacitásait; továbbá aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság a versenypolitika területén szűkítően határozta meg a szociális lakhatás fogalmát, amely csak a hátrányos helyzetű csoportokat célozza meg;

13.  kéri a Tanácsot, hogy évente legalább egyszer hívja össze a tagállamok lakásügyi minisztereit, hogy megvitassák a különböző európai politikák lakáspolitikákra gyakorolt hatását, és az érintett felek – például a szociális lakásokkal foglalkozó szervezetek, a lakókat képviselő egyesületek, és a lakáshoz való hozzájutást segítő egyesületek – bevonásával biztosítsák a lakáságazat gazdasági, szociális és környezeti vetületeinek fokozottabb figyelembevételét az európai politikákban;

14.  megállapítja, hogy a tagállamok eltérő hagyományainak figyelembevétele érdekében a szociális lakhatás fogalmát és a kedvezményezetteket demokratikus tárgyalási folyamat eredményeként kell meghatározni;

15.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális védelmi és társadalmi integrációs stratégia keretében tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget a lakhatás kérdésének és az ezzel kapcsolatos szolgáltatásoknak, többek között a hajléktalanság és a lakhatáshoz kapcsolódó kirekesztés csökkentésére irányuló, közös nemzeti mutatókon alapuló intézkedéseken keresztül, és ösztönözzék a lakáshoz való jog tényleges végrehajtására vonatkozó helyes gyakorlatok cseréjét;

16.  ösztönzi a tagállamokat, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a szociális lakásokra vonatkozó beruházások bekerüljenek a közép- és hosszú távú költségvetési célkitűzéseikbe, valamint nemzeti reformprogramjaikba és a 2014–2020 közötti partnerségi szerződések stratégiai irányvonalaiba; felszólítja az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy hatékonyabban ellenőrizzék az Európa 2020 stratégia szociális céljainak végrehajtását és teljesítését;

17.  megállapítja, hogy a lakhatási politikákat és programokat az alacsony jövedelemmel rendelkező és különféle szociális hátterű nőkkel folytatott konzultáció alapján kell kidolgozni annak érdekében, hogy egyértelmű legyen, mely szakpolitikák felelnek meg a leginkább a nők igényeinek.

A helyi foglalkoztatást és a zöld gazdaságot szolgáló beruházások ösztönzése

18.  hangsúlyozza a lakhatási ágazat, különösen a szociális lakhatás kontraciklikus gazdasági szerepét, amely az energiafüggőség csökkentésének, az építőipari és felújítási ágazat, a helyi, fenntartható és át nem helyezhető munkahelyek támogatásának eredménye, és elsősorban az ágazat fokozott munkaerőigényének, a zöld ágazatok helyi gazdaságban történő kialakulásának és a gazdaság többi részére gyakorolt továbbgyűrűző hatásoknak köszönhető; ezért úgy véli, hogy a szociális lakhatásba történő beruházást nemcsak kiadásnak, hanem egyúttal produktív befektetésnek is kell tekinteni; ösztönzi továbbá a tagállamokat, hogy kezdjenek párbeszédet az építőiparral a a szociális lakhatással kapcsolatos jobb üzleti környezet és szabályozás kialakítása érdekében, különös tekintettel a lakóépületekre vonatkozó célértékek meghatározására, az infrastrukturális költségek szabályozására és a fejlesztési célú földterületek kínálatára;

19.  hangsúlyozza a strukturális alapok közvetlen hatása következtében 2007 és 2013 között a szociális lakhatási ágazatban a helyi foglalkoztatás terén létrejött többletértéket és a beruházásokra gyakorolt jelentős fellendítő hatást;

20.  úgy véli, hogy a 2014–2020-ra szóló többéves pénzügyi keretben a Kohéziós Alap számára elkülönített összegek nem maradhatnak el a jelenlegi többéves pénzügyi keretben szereplő összegektől annak érdekében, hogy biztosítsák az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) megfelelő finanszírozását, különösen „a társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem, és a rászoruló városi és falusi közösségek fizikai rehabilitációjának és gazdasági fellendülésének támogatása” elnevezésű beruházási prioritásához szükséges finanszírozást;

21.  elismeri, hogy sok tagállam már hatékony lakhatási politikákat léptetett életbe, és úgy véli, hogy ebben az összefüggésben az EU szerepe az, hogy elősegítse a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között;

22.  tudomásul veszi a 2014 és 2020 közötti kohéziós politikáról szóló rendeletekből álló jogalkotási csomagra irányuló bizottsági javaslatot; támogatja, hogy prioritást kapjon az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrások megfizethető szociális lakásokban történő felhasználásába való beruházás, támogatja továbbá a fenntartható város- és területi fejlesztést szolgáló integrált projekteket, a társadalom peremére szorult csoportok lakhatáshoz való egyenlő hozzáférését, illetve a szociális és szolidáris gazdaság strukturális és kohéziós alapok támogatására jogosult szereplőinek – például a nonprofit lakásszövetkezeteknek, vállalatoknak – a segítését;

23.  bátorítja a tagállamokat és minden érdekelt felet, hogy a nemzeti reformprogramokban és a 2014 és 2020 közötti időszak partnerségi szerződései stratégiai prioritásainak kialakítása során fontos helyet biztosítsanak a megfizethető szociális lakhatással kapcsolatos beruházásoknak, valamint a nonprofit lakhatási ágazat megerősítésének, továbbá hogy tervezett lakhatási intézkedéseikbe építsék be a nemzeti romaintegrációs stratégiákat;

24.  ösztönzi a tagállamokat, hogy a szociális lakások biztosításának megkönnyítése érdekében alkalmazzanak több magánjogi eszközt, például olyan hosszú távú bérleti szerződéseket, amelyek esetében nem szükséges az építési telek megvásárlása, vagy haszonélvezeti jogot biztosítsanak a szociális bérbeadó számára, amelynek következtében a szociális lakás megszakítás nélkül a magánszemély birtokában marad;

25.  hangsúlyozza, hogy a lakás- és üzleti célú ingatlanok felelősek Európa teljes végső energiafelhasználásának és szén-dioxid-kibocsátásának 40%-áért, valamint hogy a környezeti szempontból fenntartható építészet lehetővé teszi az építkezés költségeinek és idejének a mérséklését, továbbá a környezeti hatások, az energiafogyasztás, következésképpen pedig a lakhatáshoz kapcsolódó működési költségek jelentős csökkentését;

26.  támogatja, hogy megfelelő legyen a 2014–2020-ra vonatkozó többéves pénzügyi keret költségvetése, mivel a kohéziós politika a válságból való kilábalás motorja; támogatja az európai Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum következtetéseit tekintettel arra, hogy a paktum felszólítja a tagállamokat, hogy segítsék elő és gyorsítsák fel a strukturális alapok fel nem használt forrásainak átcsoportosítását a 2007–2013 közötti programozási időszak energiahatékonysággal és megújuló energiákkal kapcsolatos projektjei javára; úgy véli, hogy az átcsoportosítások a szociális lakhatási ágazat javát szolgálják;

27.  kéri a tagállamokat, irányító hatóságaikat és a Bizottságot, hogy a lakhatással foglalkozó gazdasági szereplőket, a lakókat képviselő egyesületeket és a lakáshoz való hozzájutást segítéső egyesületeket vonják be azon szereplők közé, akikkel szoros együttműködésben kidolgozzák, nyomon követik és értékelik a partnerségi megállapodásokat és operatív programokat; hangsúlyozza, hogy az új integrált fejlesztési eszközök (közösségi szinten irányított helyi fejlesztés és integrált területi beruházások) fontos szerepét a lakhatást támogató integrált stratégiákban, amelyekben meghatározó szerepet töltenének be a szociális lakásokkal foglalkozó szervezetek és a lakosok; úgy véli, hogy a strukturális és kohéziós alapoknak hatékonyan kell alkalmazniuk a partnerség és a többszintű kormányzás elvét, és hogy a tagállamokat ösztönözni kell a helyi és regionális hatóságokkal a prioritások és a források felhasználási módjának meghatározása terén folytatandó együttműködésre; úgy ítéli meg, hogy a strukturális és kohéziós alapok közötti jelentősebb szinergiák ösztönözhetik a hátrányos helyzetű vagy vidéki területek fenntartható fejlődését, megelőzve azok elszigetelődését és elnéptelenedését, elkerülve a szegregáció káros hatásait, és elősegítve a heterogenitást, a társadalmi kohéziót és a nemek közötti egyenlőséget;

28.  felszólítja a tagállamokat, hogy a megfizethető szociális lakások magas színvonalú építésének és felújításának ösztönzése érdekében erősítsék meg a különleges finanszírozási módokat, illetve dolgozzanak ki ilyeneket, továbbá összehangolt formában bátorítsák a „Horizont 2020” program támogatásainak igénybevételét, valamint a strukturális alapok, az Európai Beruházási Bank (EBB), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), az Európa Tanács Fejlesztési Bankja és az Európai Energiahatékonysági Alap (EEEF) által javasolt finanszírozási eszközök és projektfejlesztési támogatási programok felhasználását; továbbá felszólítja a tagállamokat, keressék a módosított ERFA-rendelet alkalmazásának lehetőségeit a társadalom peremére szorult csoportok lakhatásának biztosítása érdekében;

29.  felszólítja az EBB-t, hogy beruházási prioritásainak meghatározásakor a helyi és regionális hatóságokkal együttműködve tuljadonítson nagyobb jelentőséget a szociális és megfizethető lakhatás ágazatának, különösen azokban a tagállamokban, amelyek nem rendelkeznek állami ingatlanbankkal, ezzel együtt pedig enyhítse hitelnyújtási feltételeit; felszólítja továbbá az EBB-t, határozza meg, hogy a projektkötvények milyen mértékben szolgálhatnak pénzügyi eszközként a szociális infrastruktúrák, például a lakhatás finanszírozása szempontjából, figyelembe véve a bevezetés előtt a kísérleti szakasz értékelését;

30.  szorgalmazza, hogy a tagállamok támogassák az első lakóingatlan megfizethető áron történő megvásárlásának elősegítésében jelentős szerepet játszó lakásszövetkezetek tevékenységét; rámutat, hogy a lakásszövetkezetek emellett a városrehabilitációra irányuló kezdeményezések támogatásának olyan hatékony eszközei, amelyek szinergiákat alakítanak ki a helyi közösségek között, és csökkentik a városokból történő elvándorlást;

31.  felkéri a Bizottságot, hogy bocsásson a tagállamok rendelkezésére további lehetséges finanszírozási forrásokat annak érdekében, hogy mint szociális beruházást előmozdítsa a szociális lakásállomány fejlesztését és felújítását, bátorítsa a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat a rendelkezésre álló európai finanszírozás hatékony felhasználására, továbbá hogy tartsa fenn az ilyen beruházásokra az ágazat fokozott munkaerőigénye és az EU-n belüli határokon átnyúló kereskedelemre gyakorolt elenyésző hatása miatt alkalmazandó kedvezményes héakulcsokat; javasolja továbbá, hogy tanulmányozzák az alapvető termékekre vonatkozó héakulcsokkal azonos kulcsok alkalmazásának lehetőségét a szociális lakhatás esetében; ösztönzi a tagállamokat, hogy mozgósítsák a magánszektor megtakarításait a telkekhez való hozzáférés elősegítése, valamint a szociális lakások építésének és felújításának ösztönzése érdekében;

32.  felszólít olyan integrált együttműködési modellek létrehozására, amelyek a kivitelezőt, a szociálislakás-szolgáltatókat és az építőipari vállalkozókat tömörítik a szociális lakások fűtési rendszereink felújítása és alacsony energiafogyasztású szociális lakások építése érdekében;

33.  üdvözli a Bizottság 2012. július 31-i közleményét (COM 2012/0433) az építőiparra vonatkozó uniós stratégia támogatásáról;véleménye szerint az ágazat versenyképességének és innovációjának javítását célzó pénzügyi ösztönző és pénzügyi támogató intézkedések mellett elengedhetetlenül fontosak a munkaerő képzettségi szintjének javítására irányuló intézkedések is, a források felhasználásában hatékony Európa és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megteremtése, valamint az energiahatékonyságról szóló 2012/27EU irányelvben(39) és az épületek energetikai teljesítményéről szóló 2010/31/EU irányelvben(40) meghatározott célkitűzések elérése érdekében;

34.  kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt szorosabban a tagállamokkal és a megfelelő helyi hatóságokkal a munkaerőpiac által megkövetelt készségekre vonatkozó közép- és hosszú távú előrejelzések elkészítése terén; sürgeti a felelős érdekelteket, hogy kövessék nyomon a foglalkoztatottságot azzal a céllal, hogy a szakmai alapképzést és az élethosszig tartó képzést relevánsabbá tegyék; kéri a tagállamokat és az illetékes helyi hatóságokat, hogy gyors ütemben igazítsák ki oktatási és szakképzési rendszerüket, köztük a szakoktatást és szakképzést is, oly módon, hogy beillesztik a fenntartható gazdaság fogalmát, továbbá biztosítsák a képzettséget fejlesztő programokhoz való hozzáférést, hogy a fiatalok könnyebben hozzájussanak az új „zöld” munkahelyekhez és „zöld” ágazatokhoz; rámutat, hogy a zöld munkahelyek előmozdítása minőségi és fenntartható munkahelyeket teremthet, kezelheti a szegénységet és a társadalmi kirekesztést, valamint biztosíthatja a támogató foglalkoztatási szolgáltatásokat;

35.  megállapítja, hogy ez a zöld ágazat sokféle különböző foglalkoztatási lehetőséget kínálhat a kezdő és alacsony képzettséget igénylő állásoktól kezdve egészen a tudásszektor magas szintű képzettséget igénylő foglalkoztatásáig; e vonatkozásban:

36.  üdvözli a szociális beruházási csomagot, amelynek segítségével a Bizottság iránymutatást nyújt a tagállamok számára a növekedés és a kohézió megteremtését szolgáló hatékonyabb és eredményesebb szociálpolitika megvalósításához;

37.  megállapítja, hogy a szociális lakásokra irányuló beruházások egy átfogóbb politikai keretbe illeszkednek, amelynek célja az állami szociális és egészségügyi szolgáltatások, valamint az oktatási szolgáltatások kínálatának megszervezése és finanszírozása a változó társadalmi igények kielégítése érdekében és azért, hogy az emberek élhessenek alapvető szociális jogaikkal;

A szegénység elleni küzdelem, valamint a befogadás és a társadalmi kohézió előmozdítása

38.  emlékeztet arra, hogy a lakhatáshoz való jog elismerése és érvényesülése a többi alapvető jog, köztük a politikai és szociális jogok gyakorlásának alapja;

39.  kéri az Alapjogi Ügynökséget, hogy a megfelelő érdekelt felek bevonásával vizsgálja meg a lakhatáshoz való jog és a lakhatási támogatás érvényesülését és végrehajtásának feltételeit a tagállamokban; felszólítja az ügynökséget, hogy segítse elő – különösen a kiszolgáltatott csoportok, például a hajléktalanok tekintetében – a lakhatáshoz fűződő jog hatékony érvényesítését szolgáló bevált gyakorlatok cseréjét; felszólítja a Bizottságot, hogy a szociális beruházásokról szóló csomag keretében ilyen tevékenységeket végezzen;

40.  javasolja, hogy a tagállamok és az Európai Bizottság támogassák és ösztönözzék a bevált gyakorlatok innovatív cseréjét a különösen veszélyeztetett és kirekesztett csoportok lakhatáshoz való jogának érvényesítése terén, külön figyelmet szentelve a családon belüli erőszak elleni küzdelemnek; sajnálattal állapítja meg, hogy a családon belüli erőszak áldozatai nagyobb valószínűséggel maradnak az őket bántalmazók környezetében, ha anyagilag képtelenek megfelelő lakhatást találni; felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak integrált szolgáltatásokat az olyan családok részére, ahol családon belüli erőszakra kerül sor;

41.  elvárja a Bizottságtól, hogy vizsgálja meg, hogy a lakhatási támogatáson keresztüli közvetlen támogatás vagy a szociális lakás biztosításán keresztüli közvetett támogatás a hatékonyabb eszköz-e az olyan társadalmi csoportok megfizethető lakhatásának biztosításához, amelyek nem tudják fedezni saját lakhatási szükségleteiket a lakáspiacon;

42.  kéri az Európai Bizottságot és a Eurofund ügynökséget, hogy az ügynökség 2014. évi munkaprogramja keretében 2014-ben készítsenek tanulmányt a nem megfelelő lakhatással szemben tapasztalt tétlenség költségeiről;

43.  aggodalommal állapítja meg, hogy számos tagállam a költségvetési egyensúly hiánya elleni fellépés során felfüggesztette azokat a műveleteket, programokat és tevékenységeket (lakbértámogatás, jelzálog esetén kamattámogatás stb.), amelyek célja a lakáshoz jutás megkönnyítése, és ezzel együtt aránytalanul megnövelte az ingatlanadót, aminek következtében a fokozott gazdasági nehézségek között a lakosság számos csoportja ki van téve a szegénységnek és nélkülözésnek;

44.  felszólítja a tagállamokat, hogy minden szociális lakhatással kapcsolatos szakpolitika és program részeként végezzenek szociális hatásvizsgálatokat a nemi alapú és háztartási alapú elemzésre helyezve a hangsúlyt, különös figyelemmel a nemek között a jövedelem és a pénzügyi források terén tapasztalható egyenlőtlenségre; hangsúlyozza, hogy az összes statisztikai adatot nemek és háztartási típusok szerint kell lebontani, valamint további kutatásra van szükség annak érdekében, hogy pontosan megbizonyosodjanak arról, hogy miként segíthetnék a lakhatási politikák a kiszolgáltatott helyzetben lévő egyéneket és csoportokat, mint például a nőket (szem előtt tartva a nők egyedülálló szülőként, a családtagok és a fogyatékossággal élő személyek gondozójaként betöltött sokrétű szerepét), családokat, fiatalokat, fogyatékossággal élő személyeket és időseket;

45.  azt javasolja, hogy a tagállamok, valamint helyi és regionális hatóságaik dolgozzanak ki a társadalmi befogadást elősegítő, valamint a megfelelő, egészséges és megfizethető lakhatáshoz való általános hozzáférést garantáló integrált politikákat; javaslata szerint e politikáknak az alábbi intézkedéseket kell magukban foglalniuk:

46.  annak biztosítására kéri a tagállamokat, hogy minden polgár képes legyen a lakhatás megfizetésére, amihez arra van szükség, hogy a lakbéremelések az ingatlanárak mérsékelt emelkedését biztosító objektív rendszeren alapuljanak, és hogy a spekulációk visszaszorítása érdekében kiigazítsák az adópolitikát;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul hajtsa végre a hajléktalan személyekre vonatkozó uniós stratégiáról szóló európai parlamenti állásfoglalást;

48.  hangsúlyozza, hogy a nők körében tapasztalható hajléktalanság különböző aspektusaival holisztikusan kell foglalkozni, és azoknak az uniós szakpolitikai keretek elválaszthatatlan részét kell képezniük; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendszeresen végezzenek nemi alapú hatásvizsgálatot, és kövessék nyomon a hajléktalan nők sajátos helyzetét és szükségleteit, hogy mozdítsák elő a saját lakókörnyezetben való életvitellel kapcsolatos projekteket és hogy mozdítsák elő megfizethető, igényekhez igazodó és energiahatékony lakások építését, és hogy vonják be a gyakran kirekesztett középosztálybeli családokat és más háztartásokat is a szociális lakhatási programokba, mivel a gazdasági válság miatt őket is sújtja az anyagi nélkülözés;

49.  felszólít az erőfeszítéseik részeként a szállást kereső vagy szállással már rendelkező kiszolgáltatott helyzetű személyek segítése érdekében tevékenykedő szociális és egészségügyi szolgáltatásokat, hátrányos helyzetűeket segítő szolgáltatásokat, a szociálislakás-szolgáltatókat és a megfelelő egyesületeket tömörítő, integrált együttműködési modellek végrehajtására;

50.  kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a felelős hatóságokat, hogy fordítsanak strukturális pénzeszközöket a peremre szorult közösségek lakhatására és elsősorban szociális lakásokban történő elszállásolására azzal, hogy e prioritást beillesztik operatív programjaikba; ezzel kapcsolatban kéri a Bizottságot és az Alapjogi Ügynökséget, hogy közös és átlátható kritériumok alapján fokozzák a helyes gyakorlatok cseréjét a helyi hatóságok körében;

51.  ajánlja a tagállamok és a felelős hatóságok számára, hogy – a leromlott állagú lakások és az ezzel együttjárő egészségügyi kockázatok problémájának, a családmodellek sokféleségének, a népesség elöregedésének, a saját otthonukban maradni kívánó, segítségre szoruló idősek problémájának, a fogyatékossággal élők és a fiatalok különösen a lakhatási és munkahelyi mobilitás terén meglévő sajátos igényeinek kezelése érdekében – ruházzanak be megfizethető lakások építésébe és átalakításába; javasolja a strukturális alapok igénybevételét e célokra a következő programozási időszakban (20142020); úgy véli, hogy a lakáshoz való hozzáférés terén nyújtott szociális támogatás hozzájárul a „fehér” munkahelyek létrehozásához, amely munkahelyek nélkülözhetetlenek a jelenlegi és a jövőbeli társadalmi kihívások, például a népesség elöregedése kezelésében; hangsúlyozza, hogy az európai szociális vállalkozási alapok pozitív szerepet tölhetnek be a szociális támogatásra és a lakhatás biztosításával elősegített beilleszkedésre irányuló projektek támogatásában;

52.  kéri a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy hajtsanak végre hatékony és ösztönző intézkedéseket a lakásigények előrejelzésének elemzése alapján a lakások hosszú távú megüresedése elleni küzdelem érdekében, különösen a problémás területeken az ingatlanspekulációk elleni küzdelem és e lakások szociális lakásként való hasznosítása céljából;

53.  hangsúlyozza a lakhatással kapcsolatos olyan egészségügyi és biztonsági minősítési rendszer fontosságát, amely a lakhatással kapcsolatos veszélyeket egészségügyi szempontok alapján értékeli;

54.  felszólítja a tagállamokat és az illetékes hatóságokat, hogy tegyék egyszerűbbé a szociális lakások kérelmezésének folyamatát, és a lakások kiutalása terén az egyes tagállamok szociális, gazdasági és kulturális körülményeinek megfelelően fokozzák a méltányosságot, az átláthatóságot és a pártatlanságot, hogy visszaszorítsák a legkiszolgáltatottabb rétegekkel szembeni hátrányos megkülönböztetést, és megelőzzék az „elkerülő hatást”, amely a lakóhely szerinti térbeli szegregáció fokozódásához és gettók kialakulásához vezet; hangsúlyozza ezért, hogy egyes tagállamokban vannak a célnak megfelelő eszközök, például a jogszabályban rögzített, pontos és átlátható kiutalási kritériumok listája, amely elősegíti a vegyes szociális összetételt, a szociális lakás iránti kérelmek névtelensége, a megüresedett lakások meghirdetése, a kérelmek minősítésére irányuló rendszerek bevezetése, a kritériumokat meghatározó és a lakásokat kiutaló szervek szétválasztása, valamint a széles alapon nyugvó vegyes társadalmi összetételt támogató lakáskiutalás megfelelő irányítása;

55.  hangsúlyozza a népesség elöregedésének kezelésével kapcsolatos kihívást és annak szükségességét, hogy megfelelő, tisztességes és elérhető lakhatást biztosítsanak az EU-ban élő, egyre növekvő számú idős ember számára; megjegyzi, hogy az idősek minden tagállamban szegényednek, ezért azt kéri, hogy az aktív és egészséges időskorról szóló új európai innovációs partnerségbe, amely összehangolja a témával kapcsolatos kutatási erőfeszítéseket, kerüljenek bele olyan végrehajtható intézkedések, amelyek célja, hogy lehetővé tegyék az időskorúak számára, hogy a lehető legtovább otthonukban maradhassanak; ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a lakhatáshoz való jelenlegi hozzáférés javítását szolgáló fellépés a társadalmi kirekesztés az idősek függetlenségét erősítő intézkedések révén történő csökkentésének érvényes módja; felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti reformjaikba építsenek be külön fejezetet, amelyben megfizethető megoldásokat dolgoznak ki annak érdekében, hogy az idősek a lehető legtovább saját otthonukban maradhassanak, figyelembe véve, hogy kívánatos a meglévő lakásállományhoz való hozzájutás javítása, segít az embereknek, hogy lakóhelyükön maradjanak, és megkönnyíti számukra, hogy személyes függetlenségük erősítésén keresztül visszatérjenek a társadalmi életbe;

56.  rámutat, hogy a szociális lakhatást úgy kell strukturálni, hogy elkerülhető legyen a dzsentrifikálódás és a gettósodás; ahol szükséges, olyan pénzügyi ösztönzőket kér, amelyek célja a szegregáció elkerülése érdekében közös és vegyes magán- és szociális lakóterületek kialakítása;

57.  az Európában és különösen a közelmúltban csatlakozó országokban fennálló társadalmi aránytalanságokra való tekintettel rendkívül fontosnak tartja, hogy az Európai Unió tegyen erőfeszítéseket a hátrányos szociális helyzetű csoportok támogatása érdekében, különösen a lakhatás biztosítását illetően;

58.  azt javasolja, hogy a tagállamok és az illetékes hatóságok tegyenek lépéseket a megfizethető lakásokhoz való hozzájutás javítása érdekében azzal, hogy növelik a szociális és megfizethető lakások számát és minőségét, és kialakítják ezek közösségi gondozással és a szociális szolgáltatásokkal való integrációját, felhasználva erre a célra az ESZA-t és a strukturális alapokat;

59.  kiemeli, hogy a szociális lakhatásnak – hatékony közösségi gondozással és más szociális szolgáltatásokkal összehangolva – elő kell segítenie az egyének független életviteli képességének kialakítását, támogatva a társadalmilag kiszolgáltatott és hátrányos helyzetű embereket, hogy elinduljanak a függetlenebb életmód felé, kevésbé támaszkodva a szociális juttatásokra, és törekedve a nagyobb személyes autonómiára;

60.  felszólítja az illetékes állami hatóságokat és magánszerveket, hogy a mérnöki, építészeti, várostervezési és építőipari képzésekbe módszeresen integrálják az épített környezet megközelíthetőségével és a mindenkit figyelembe vevő tervezéssel kapcsolatos modulokat;

61.  sajnálatának ad hangot a szociális lakhatás biztosításának korlátozására irányuló globális tendencia miatt, és felkéri a tagállamokat, hogy vonják be a lehetőségből gyakran kizárt középosztálybeli családokat is a szociális lakhatási programokba, mivel a gazdasági válság miatt őket is sújthatja az anyagi nélkülözés éppúgy, mint más háztartásokat;

62.  hatékony eszköznek tartja az Unió elkötelezettségét az integrált, fenntartható városfejlesztés – különösen a szociális lakhatás – mellett, a nehéz helyzetű negyedek városi környezetbe való integrálása és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érdekében; felszólítja ezért a tagállamokat és a felelős hatóságokat, hogy fokozzák a strukturális alapok (ERFA, ESZA), az EBB és más pénzügyi megoldások integrált felhasználását, és könnyítsék meg közöttük az együttműködést és a szinergiákat; úgy véli, hogy elősegíti a beilleszkedést és a társadalmi kohéziót az, ha a szociális lakások építése és felújítása előtt, illetve alatt a lakosok megfelelő szerepet és nagyobb beleszólást kapnak;

63.  kéri a Bizottságot, hogy a szociális hatású beruházások fellendítése érdekében – többek között a helyi zöld munkahelyek vagy fiataloknak szóló munkahelyek létrehozása révén, valamint a peremre szorult csoportok számára történő szociális lakhatás biztosításával megvalósított társadalmi befogadás révén – tanulmányozza a szociális hatású beruházási modellek hatékonyságát a szociális lakhatási ágazatban, figyelembe véve a pénzügyi eszközként használt strukturális alapokban rejlő lehetőségeket, amelyeket esetleg más finanszírozási forrásokkal kombinálnak;

64.  sajnálattal állapítja meg, hogy a családon belüli erőszak áldozatai nagyobb valószínűséggel maradnak az őket bántalmazók környezetében, ha anyagilag függnek a bántalmazóktól, és így képtelenek megfelelő különálló lakáslehetőséget keresni saját maguknak; felszólítja ezért az Európai Uniót, hogy mozdítson elő olyan, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő szakpolitikákat, programokat és finanszírozási formákat, amelyek által a családon belüli erőszak áldozatai számára hozzáférhetőbbé válik a biztonságos és megfizethető lakhatás, és felszólítja a tagállamokat, hogy találjanak megfizethető megoldásokat a sürgősségi és ideiglenes lakhatás alternatív formáira, valamint hogy növeljék az áldozatok számára biztosított menedékhelyek és rehabilitációs központok számát, valamint egyéb olyan kapcsolódó szociális szolgáltatásokat, mint például a családoknak biztosított integrált szolgáltatások (pl. családjogi igazságszolgáltatási központok);

65.  emlékeztet arra, hogy 2009-ben az egyedülálló anyák száma hétszer nagyobb volt, mint az egyedülálló apáké; úgy véli ezért, hogy az egyedülálló anyáknak – a kiszolgáltatott helyzetben lévő olyan csoportokkal vagy egyénekkel együtt, mint az egyedülálló szülők, fiatal családok, nagycsaládok, a pályafutásuk elején járó fiatalok, a migráns nők, a fogyatékossággal élő személyek és az idősek – elsőbbséget kell élvezniük a szociális lakások kiutalásánál; megjegyzi, hogy noha a gazdasági válság kezdetben jobban érintette a férfiakat, mint a nőket, a válság kibontakozásával azonban több nő vált munkanélkülivé, mint férfi;

Küzdelem az energiaszegénység ellen

66.  aggódik az energiaszegénység fokozódása miatt, amely 50–125 millió európait érint, és amely főként a háztartások alacsony jövedelme, a rossz minőségű fűtés és szigetelés, valamint a túl magas energiaköltség együttes hatásának következménye;

67.  kéri a Bizottságot, hogy fogadjon el közleményt az energiaszegénység elleni küzdelemről, amelyben sürgeti a tagállamokat, hogy közös paraméterek alapján, de a sajátos nemzeti körülmények figyelemebevétele érdekében az egyes tagállamokhoz igazítva határozzák meg az energiaszegénység fogalmát; ismételten kijelenti, hogy a lakhatás megfizethetősége nemcsak a lakbér mértékétől, hanem a lakás fűtésének költségeitől is függ; úgy véli azonban, hogy az energiaszegénység nem vizsgálható kizárólag a kiadások mértékének és az energia árának szemszögéből, mert a lakók magatartásával és fogyasztási szokásaival kapcsolatos minőségi dimenziója is van;

68.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, gondoskodjanak arról, hogy a belső energiapiac elmélyítését a kiszolgáltatott helyzetű fogyasztókat védő intézkedések kísérjék;

69.  úgy véli, hogy az energiához való hozzájutás elengedhetetlen feltétele a méltó életnek; felszólítja a tagállamokat, hogy pontosítsák a „tisztességes lakhatás” meghatározását, belefoglalva a definícióba az energiahatékonysági normákat; szorgalmazza, hogy a tagállamok küzdjenek az energiaszegénység ellen különösen az állami energiafelügyeleti szabályozókon keresztül, és helyi energetikai átvilágítások alapján a magánszektorban és a közszférában egyaránt fogadjanak el integrált intézkedéseket, amelyek magukban foglalják az alábbi lépéseket:

70.  emlékeztet arra, hogy a lakáságazat jelenti az egyik legnagyobb lehetőséget az energiatakarékosságra; hangsúlyozza, hogy közép- és hosszú távon, ha az energetikai felújítás költségei nem haladják meg a megvalósult energia-megtakarítást, az energiahatékonysági intézkedések közvetlen növelhetik a háztartások vásárlóerejét és javíthatják élet minőségüket; hangsúlyozza, hogy a fenti intézkedésekkel csökkenthető a szén-dioxid-kibocsátás, állások jöhetnek létre, támogatható a helyi gazdaság és csökkenthetők az egészségügyi kiadások;

71.  kiemeli különösen azoknak a rendszereknek a potenciális hasznát, amelyek támogatják az energiahatékony és megújuló mikroenergia-termelési berendezések telepítését a szociális lakásegységekben, mivel ezzel megtakarításra van mód az alacsony fűtésszámlákon keresztül, és a megtermelt energiából származó nyereséget pedig igazságosan el lehet osztani a bérlő és a lakásszövetkezet vagy a tulajdonos között, aminek következtében a csökkenek bérlők lakhatási költségei, a tulajdonosok pedig további forrásokhoz jutnak a teljes épületállomány felújításához és javításához;

72.  úgy véli, hogy az energiaszegénység elleni küzdelmet támogató energetikai felújítási intézkedések hozzájárulnak az egészségügyi problémák (légzőszervi, valamint szív- és keringési rendszeri megbetegedések, allergiák, asztma, ételmérgezések vagy szén-monoxid-mérgezések, a lakók mentális egészségére gyakorolt hatás) megelőzéséhez;

73.  megismétli az energetikai teljesítmény javítására irányuló programok fontosságát abban, hogy megfizethetőbbé tegyék a szociális lakásokat és a magántuladonú lakásokat; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak pontosítani kell az ilyen felújításokra és beruházásokra nyújtott nemzeti és uniós forrásokkal kapcsolatban az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokat, és lehetőség szerint rugalmasságot kell megengednie annak biztosítása érdekében, hogy a lakásszövetkezetek és magántulajdonosok a legmegfelelőbb finanszírozási forrásokat használhassák fel annak érdekében, hogy az uniós versenyszabályok megsértése nélkül elérjék ezt a szociális és környezetvédelmi kettős célkitűzést;

74.  üdvözli, hogy a lakhatás terén az energiahatékonyságot és a megújuló energia felhasználását elősegítő intézkedések a 2014 és 2020 közötti időszakban jogosultak lesznek az ERFA és a Kohéziós Alapok keretében nyújtott támogatásokra; ösztönzi a tagállamokat, a helyi és regionális hatóságaikat, valamint az összes érintett partnert az ERFA és a Kohéziós Alapok igénybevételére az energetikai teljsítményt javító intézkedések finanszírozása céljából, különösen az energiaszegénység által leginkább sújtott háztartások esetében;

75.  hangsúlyozza az energiaszolgáltatók által betöltendő szerepet a vitás ügyek megelőzése és rendezése terén, elsősorban intelligens mérőórák felszerelésével, ügyfélszolgálat létrehozásával, valamint az árak átláthatóságának javításával;

76.  kéri a tagállamokat, hogy tájékoztató kampányok segítségével tájékoztassák jobban a háztartásokat annak érdekében, hogy felelősségteljesebb legyen a források fogyasztása, valamint nyújtsanak tájékoztatást a megfelelő szociális támogatási intézkedések értelmében számukra elérhető támogatásokról, és folytassanak képzési kampányokat, hogy elsősorban a szociális ágazat szakmai szereplőiben tudatosuljon az energiaszegénység problémája;

77.  felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak létre az energiaszegénységgel kapcsolatos nemzeti adatbázisokat;

o
o   o

78.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL L 306., 2011.11.23., 1.o. (2) HL L 306., 2011.11.23., 12. o. (3) HL L 306., 2011.11.23., 33. o. (4) HL L 306., 2011.11.23., 8. o. (5) HL L 306., 2011.11.23., 25. o. (6) HL L 306., 2011.11.23., 41. o. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0495. (8) HL L 210., 2006.7.31., 12. o. (9) HL L 210., 2006.7.31., 25. o. (10) HL L 210., 2006.7.31., 1. o. (11) HL L 315., 2012.11.14., 1. o. (12) HL C 169. E, 2012.6.15., 66. o.. (13) HL L 347., 2006.12.11., 1. o. (14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0494. (15) http://ec.europa.eu/social/main/jsp?cat/d=738€largId=en€pubId=7315. (16) http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/3-08022012-BP/DE/3-08022012-BP-DE.PDF. (17) http://www.eurofound.europa.eu/publications/htmlfiles/ef1264.htm. (18) http://www.eurofound.europa.eu/pubdocs/2011/891/en/1/EF11891EN.pdf. (19) http://www.eurofound.europa.eu/pubdocs/2012/891/en/1/EF11891EN.pdf. (20) HL L 7., 2012.1.11., 3. o. (21) http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=135024&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1202581). (22) HL L 298., 2008.11.7., 20. o. (23) Az Európai Unió Tanácsa (Foglalkoztatás, Szociálpolitika, Egészségügy és Fogyasztóvédelem), 3053. ülés, 2010. december 6. (24) A szociális védelemmel foglalkozó bizottság jelentése, az Európai Unió Tanácsa, 6624/11 ADD 1, SOC 135, ECOFIN 76, SAN 30, 2011. február 18. (25) A szociális védelemmel foglalkozó bizottság jelentése a Tanács számára, az Európai Unió Tanácsa, 6500/10 SOC 115 ECONFIN 101 FSTR 8 EDUC 31 SAN 33, 15 február 2010 (26) CESE 597/2012-SOC/484, 2012. december 13. (27) CoR 71/2011 végleges, ECOS-V/014 https://toad.cor.europa.eu/CORWorkInProgress.aspx. (28) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0419. (29) HL C 236. E, 2011.8.12., 57. o. (30) HL C 161. E, 2011.5.31., 120. o. (31) HL C 308. E, 2011.10.20., 116. o. (32) HL C 70. E, 2012.3.8., 19. o. (33) HL C 33. E, 2013.2.5., 65. o. (34) HL C 76. E, 2008.3.27., 124. o. (35) HL C 51. E, 2013.2.22., 101. o. (36) HL C 259. E, 2009.10.29., 19. o. (37) HL C 169. E, 2012.6.15., 139. o. (38) http://www.eurofound.europa.eu/publications/htmlfiles/ef1264.htm. (39) HL L 315., 2012.11.14., 1.o. (40) HL L 153., 2010.6.18., 13. o.