Az Európai Parlament,

–  tekintettel méhészeti ágazat helyzetéről szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a méhek egészségi állapotáról szóló, 2010. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0714),

–  tekintettel a Tanács 2011. május 17-i, a méhek egészségi állapotáról szóló következtetéseire,

–  tekintettel a 2011. május 3-i, „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2011)0244),

–  tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre(2) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet), amely külön rendelkezik a méhészeti ágazatról,

–  tekintettel az EFSA 2008. augusztus 11-i tudományos jelentésére, valamint az EFSA által megrendelt és elfogadott 2009. december 3-i tudományos jelentésre, amelyek témája a méhek pusztulása és felügyelete Európában,

–  tekintettel az Európai Bíróságnak, a géntechnológiával módosított anyagokat tartalmazó méz címkézésére vonatkozó C-442/09. sz. ügyben(3) hozott ítéletére,

–  tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel „Az uniós fehérjedeficit: mi a megoldás a hosszú ideje fennálló problémára?” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0359/2011),

A.  mivel a méhészet mint gazdasági és társadalmi tevékenység kulcsszerepet játszik a vidéki övezetek fenntartható fejlődésében, valamint munkahelyeket teremt, emellett a beporzás révén fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat lát el, amelyek a növények genetikai sokféleségének fenntartásával hozzájárulnak a biológiai sokféleség javításához,

B.  mivel a méhészet és a biológiai sokféleség kölcsönösen függenek egymástól; mivel a méhkolóniák a beporzási tevékenység révén környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból fontos értéket állítanak elő, hozzájárulva az élelmiszer-ellátás biztonságához és a biológiai sokféleség fennmaradásához; továbbá mivel a méhészek méhkolóniáik kezelésével rendkívül jelentős környezetvédelmi szolgáltatást nyújtanak, valamint a vidéki területeken megőriznek egy fenntartható termelési modellt; mivel a „méhlegelők”, a különféle takarmányterületek és bizonyos termények (repce, napraforgó stb.) biztosítják a méhek számára az immunrendszerük és egészséges állapotuk fennmaradásához szükséges gazdag táplálékot,

C.  mivel aggasztó, hogy egy méhészeti vállalkozás létrehozásához kapcsolódó magas költségek miatt egyre kevesebb ember vállalkozik ebben az ágazatban, ami ahhoz vezet, hogy hiány van a létfontosságú mezőgazdasági növények beporzásához szükséges kaptárakból;

D.  mivel mind az EU-ban, mind a világ más részeiben a méhcsaládok számának csökkenése tapasztalható; mivel a mezőgazdasági termelékenységet elősegítő beporzó fajok hanyatlóban vannak; mivel ha ez a folyamat egyértelműen felerősödik, az uniós gazdák, valamint a világ más részein gazdálkodók arra kényszerülhetnek, hogy a beporzáshoz emberi közreműködést vegyenek igénybe, ami a beporzásra fordított kiadások megduplázódásához vezetne; mivel a tudomány és az állatorvoslás jelenleg keveset tesz az egyes megbetegedések és járványok elleni hatékony védelem, illetve esetükben a járványügyi ellenőrzés gyakorlása terén, aminek az oka az, hogy az elmúlt évtizedekben – a szűk piac eredményeképpen és a nagy gyógyszervállalatok alacsony fokú érdekeltsége miatt – elhanyagolták az újabb méhegészségügyi gyógyszerekre irányuló kutatást, illetve fejlesztést, mivel a piacon forgalmazott kevés számú gyógyszer ma már gyakran hatástalan a Varroa destructor nevű méhatka elleni küzdelemben,

E.  mivel az egyes méhek és méhkolóniák egészségi állapotát számos – egymással sok esetben összekapcsolódó – letális és szubletális tényező veszélyezteti, mivel a piacra kerülő kevés számú gyógyszer ma már gyakran nem kellőképpen hatásos a rezisztenssé vált Varroa destructor nevű méhatka elleni küzdelemben, mivel a peszticidek használata, az éghajlati és környezeti feltételek megváltozása, a növényi biodiverzitás csökkenése, a talajhasználat változása, a rossz méhészeti gazdálkodás és az invazív fajok jelenléte folytán meggyengül a méhkolóniák immunrendszere és opportunista betegségek alakulnak ki, mivel a mézelő méhek közvetlen és közvetett módon vannak kitéve a növényvédő szereknek, például szél általi hordáson, felszíni vizeken, guttációs cseppeken, nektáron vagy virágporon keresztül,

F.  mivel a méhészek hozzájárulhatnak méheik egészségének és jólétének javításához és megőrzéséhez, és segíthetik azt, bár a környezetük minősége jelentős szerepet játszik abban, hogy mennyire járnak sikerrel,

G.  mivel kívánatos az állatgyógyászati termékek és hatóanyagok csupán minimális szinten történő felhasználása a méhkolóniák immunrendszere egészségi állapotának fenntartása érdekében, mivel azonban számolni kell a rezisztencia problémájával is; mivel a hatóanyagok és gyógyszerek nem alakulnak át a méhek anyagcseréjében, és az európai termelők tiszta, maradékanyagoktól mentes, magas minőségű mézet kívánnak előállítani,

H.  mivel az európai méhészek közül sokan amatőrök és nem szakképzett méhészek,

A kutatás és a tudományos ismeretek elterjesztése

1.  felhívja a Bizottságot, hogy a következő (nyolcadik) pénzügyi keretben emelje a méhek egészségi állapotával kapcsolatos kutatásokra szánt támogatások szintjét, a kutatásokat a technológiai fejlesztések, a betegségek megelőzése és ellenőrzése felé irányítva (különös tekintettel a környezeti tényezők által a méhkolóniák immunrendszerére gyakorolt hatásra és a patogénekkel való interakcióikra), fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok kialakításával és a nem vegyi megoldások előtérbe helyezésével (például olyan mezőgazdasági gyakorlatok támogatásával, mint a vetésforgó és a biológiai növényvédelem) és általánosan az integrált növényvédelmi technikák fokozott ösztönzésével, továbbá állatgyógyászati termékek kifejlesztésével az Unió méhállományának jelenlegi megbetegedéseit előidéző tényezők, elsősorban a Varroa destructor méhatka ellen, mivel ez az a fő kórokozó, amelynek ártalmatlanításához rezisztencia kialakítására való fokozott képessége miatt a hatóanyagok szélesebb körére van szükség, valamint a belső élősködők és más opportunista megbetegedések ellen;

2.  fontosnak tartja, hogy sürgős intézkedést hozzanak a méhek egészségének védelme érdekében, szem előtt tartva a méhészet sajátosságait, az érintett szereplők sokféleségét, valamint az arányosság és a szubszidiaritás elvét;

3.  ismételten hangsúlyozza aggodalmát, hogy amennyiben elhanyagoljuk a mézelő méhek és a vadon élő beporzó rovarok körében Európában megfigyelhető fokozott mértékű pusztulás jelenségét, az súlyos negatív hatással lehet a mezőgazdaságra, az élelmiszer-termelésre és az élelmezésbiztonságra, a biológiai sokféleségre, a környezeti fenntarthatóságra és az ökoszisztémákra;

4.  kéri a Bizottságot, hogy a méhész szervezetekkel való együttműködésben segítse elő megfelelő nemzeti felügyeleti rendszerek létrehozását és alakítson ki uniós szintű harmonizált követelményeket az összehasonlítás lehetővé tétele érdekében; hangsúlyozza, hogy szükség van a méhkaptárak egységes, nemzeti szintű azonosítási rendszerére és nyilvántartására, amelyet évente felülvizsgálnak és frissítenek; ragaszkodik ahhoz, hogy az azonosítás és a nyilvántartás finanszírozása ne a méz Európai Unión belüli termelésének és forgalomba hozatalának fejlesztésére irányuló, már létező programokból származzon (1221/97/EK tanácsi rendelet(7));

5.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a környezeti feltételek és a méhészeti és mezőgazdasági gyakorlatok által a méhek egészségére gyakorolt hatás nyomon követése céljából támogassa a „referenciaméhészetek” európai hálózatának létrehozását;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy az egyes tagállamok által rendelkezésre bocsátott – a ténylegesen összeírt kaptárszámokról szóló – nyilatkozatok alapján és ne becsült adatok alapján dolgozza ki a három éves programokat;

7.  üdvözli a méhek egészségi állapotát vizsgáló uniós referencialaboratórium létrehozását, amelynek tevékenységét a létező szakértői hálózatok vagy nemzeti laboratóriumok által nem lefedett területekre, illetve az általuk végzett kutatásokból származó integrált ismeretek szintézisére kell összpontosítania;

8.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell a diagnosztizálást végző nemzeti laboratóriumokat és a szabadföldi vizsgálatokat, és felhívja a figyelmet arra, hogy ki kell küszöbölni a finanszírozási átfedéseket;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy – a méhészeti ágazat képviselőivel együtt – hozzon létre irányító bizottságot, amely segíti majd a Bizottságot az uniós referencialaboratórium éves programjának összeállításában; helyteleníti, hogy az uniós referencialaboratórium első éves munkaprogramját az érdekelt felekkel való előzetes konzultáció nélkül nyújtották be;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a méhek egészségi állapotára irányuló tudományos kutatásokat, építve a COST/COLOSS fellépés, valamint a BeeDoc és a STEP kezdeményezések által nyújtott jó példákra, valamint hogy ösztönözze a tagállamokat az ágazattal kapcsolatos tudományos kutatás támogatására; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy bővíteni kell a méhészekkel és a méhészek szervezeteivel fenntartott kapcsolatokat;

11.  kéri a Bizottságot, hogy küszöbölje ki az alapok felhasználásában jelentkező átfedéseket annak érdekében, hogy megnövelje azok hatékonyságát és biztosítsa mind a méhészek, mind a gazdálkodók számára a gazdasági és ökológiai hozzáadott értéket; kéri a Bizottságot, hogy bátorítsa a tagállamokat az általuk biztosított kutatási finanszírozás szintjének növelésére;

12.  felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék és ellenőrizzék a mézelő növények fenológiai felügyeletét végző nemzeti hálózatok létrejöttét;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy tevékenyen segítse elő a méhek egészségi állapotát veszélyeztető tényezőkre vonatkozó ökotoxikológiai vizsgálatokra vonatkozó információk tagállamok, laboratóriumok, méhészek, gazdálkodók, az ágazat és a tudósok közötti megosztásának fokozását , ezzel megteremtve a tájékozott, független tudományos vizsgálatok lehetőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő ezt a folyamatot azzal, hogy vonatkozó weboldalát az érintett tagállamok valamennyi hivatalos nyelvén elérhetővé teszi;

14.  üdvözli a Bizottság „Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerek érdekében” elnevezésű kezdeményezését, hozzátéve, hogy a kezdeményezésnek 2011 után is folytatódnia kell, a nemzeti hatóságoktól érkező résztvevők számát pedig növelni szükséges;

15.  kéri, hogy támogassák a méhészek számára a betegségek megelőzésével és ellenőrzésével, a gazdálkodók és erdészek számára pedig a növénytani ismeretekkel, a növényvédő szerek méhbarát alkalmazásával, a peszticidek hatásaival és a gyomirtásra használható vegyszermentes agronómiai gyakorlatokkal foglalkozó képzési programokat; kéri a Bizottságot, hogy a méhész szervezetekkel együttműködésben nyújtson be iránymutatásokat a kaptárak állatorvosi kezelésére vonatkozóan;

16.  felszólítja a tagállamok hatóságait és érdekképviseleti szervezeteit, hogy támogassák a méhek egészségére vonatkozó megfelelő tudományos és technikai ismeretek terjesztését a méhészek között; hangsúlyozza, hogy folyamatos párbeszédre van szükség a méhészek, a gazdálkodók és az érintett hatóságok között;

17.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az állatorvosok megfelelő képzését, a méhészek számára lehetőséget kell biztosítani állatorvosi konzultációkra, az állatorvosi hatóságok munkájába pedig méhészeti szakembereket kell bevonni;

Állatgyógyászati termékek

18.  elismeri, hogy az éves veszteségek mintegy 10%-át okozó varroaatka elleni innovatív és hatékony kezelések kifejlesztése rendkívül fontos; úgy véli, hogy a betegségek és kártevők kedvezőtlen hatásának enyhítése érdekében növelni kell az engedélyezett állat-egészségügyi kezelések támogatását; kéri a Bizottságot, hogy vezessen be közös iránymutatásokat az ágazatban alkalmazott állat-egészségügyi kezelés tekintetében, és felhívja a figyelmet a helyes alkalmazásukra; kéri, hogy vezessenek be iránymutatásokat a biológiai növényvédelem terén engedélyezett molekulákkal és/vagy szerves savakból, illóolajokból és egyéb anyagokból álló készítményekkel kapcsolatban;

19.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak pénzügyi támogatást a méhek egészségével kapcsolatos új gyógyászati termékekre irányuló kutatás, fejlesztés és szabadföldi vizsgálatok számára, különösen a kkv-k tekintetében, tekintettel arra, hogy a méhészeti ágazat a beporzás révén hozzájárul a biológiai sokféleséghez és a közjavakhoz, figyelembe véve, hogy a jelenleg a méhészek által fedezett állatorvosi kezelési költségek a többi állattenyésztési ágazat egészségügyi kiadásaihoz képest igen magasak;

20.  hangsúlyozza, hogy a gyógyszeripar számára ösztönzőket kell biztosítani a méhbetegségek elleni új gyógyszerek kifejlesztésére;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki rugalmasabb szabályokat a méhek egészségi állapotával kapcsolatos – többek között a természetes eredetű és egyéb, a rovarok egészségét nem befolyásoló – állatgyógyászati termékek engedélyezése és rendelkezésre bocsátása tekintetében; üdvözli az állatgyógyászati készítményekre vonatkozó irányelv felülvizsgálatára irányuló bizottsági javaslatot, ugyanakkor megjegyzi, hogy az, hogy a hozzáférés az ilyen termékekhez jelenleg korlátozott, nem indokolhatja a méhcsaládokat érintő egyéb opportunista patológiák kezelésére szolgáló antibiotikumok bejegyzését/forgalomba hozatalát, mivel ez hatással van a méhek által előállított termékek minőségére és az ellenállóképességre;

22.  üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy a megbetegedett méhek kezelését akadályozó jelenlegi jogbizonytalanság felszámolása érdekében az úgynevezett lépcsőzetes eljárás keretében be kívánja vezetni a gyógyszerhasználat maximális maradékanyag-határértékeit;

23.  felhív a szabályozási környezet olyan irányú megváltoztatására, hogy az Európai Gyógyszerügynökség a szellemi tulajdonra vonatkozó jogok védelme érdekében bizonyos átmeneti időszakra biztosíthasson kizárólagosságot a méhek egészségi állapotával kapcsolatos innovatív állatgyógyászati készítményekben felhasznált új hatóanyagok előállítására és forgalmazására;

24.  felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió állat-egészségügyi alapjának következő felülvizsgálata során vegye fontolóra annak a méhbetegségekre való kiterjesztését;

25.  üdvözli, hogy a Bizottság javaslatot kíván benyújtani egy átfogó állat-egészségügyi jogszabályra; felszólítja a Bizottságot, hogy igazítsa ki az európai állatorvosi szakpolitika hatókörét és finanszírozását oly módon, hogy azok figyelembe vegyék a méhek és a méhészet sajátosságait, és hogy ezáltal a hatékony és szabványosított gyógyszerek megfelelő rendelkezésre állása és a méhek egészségének az európai állatorvosi politika keretében történő finanszírozása révén a méhbetegségek hatékonyabban leküzdhetők legyenek valamennyi tagállamban; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a tagállamok közötti fokozottabb harmonizációt, és tegyen meg minden tőle telhetőt a Varroa-atka kór elleni küzdelem és a kór kordában tartása érdekében;

26.  támogatja az olyan tenyésztési programokat, amelyek a betegségekkel és a kártevőkkel szembeni tűrőképességre összpontosítanak (különösen a Varroa-atka kór tekintetében);

A korszerű mezőgazdaság hatásai a méhekre

27.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió a közelmúltban – az Európai Parlament elkötelezett részvételével – új, szigorúbb szabályokat fogadott el a növényvédő szerek engedélyezésére és fenntartható felhasználására vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy azok biztonságosak legyenek az emberi egészségre és a környezetre nézve; megjegyzi, hogy ezek a szabályok a méhek biztonsága tekintetében további szigorú kritériumokat foglalnak magukban; felszólítja a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet az új szabályrendszer sikeres végrehajtásáról;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy a méhcsaládok egészségének és a populáció fejlődésének védelme érdekében javítsa a peszticidekkel kapcsolatos kockázatértékelés módszertanát, továbbá biztosítson megfelelő hozzáférést az engedélyezéshez szükséges iratanyagokban található ökotoxikológiai vizsgálatok eredményeihez és módszertanához;

29.  hangsúlyozza a fenntartható gazdálkodás fontosságát, és kéri a tagállamokat, hogy minél előbb ültessék át és teljes egészében hajtsák végre a peszticidek fenntartható használatáról szóló 2009/128/EK irányelvet, különösen annak 14. cikkét, amely hangsúlyozza, hogy 2014-től kezdve az Unió valamennyi gazdálkodójának kötelező lesz az integrált növényvédelem alkalmazása, valamint hogy fordítsanak kiemelt figyelmet az olyan peszticidek alkalmazására, amelyek káros hatással lehetnek a méhekre és a méhcsaládok egészségére;

30.  kéri a Bizottságot, hogy a valós körülmények között, megbízható és hatékony vizsgálatok és összehangolt eljárások alapján végzett, a peszticidekre vonatkozó kockázatértékelés során vegye figyelembe a krónikus, a lárva- és a szubletális toxicitást a 2011. június 14-e óta alkalmazott, a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK rendeletnek megfelelően; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy fordítson külön figyelmet egyes olyan növényvédő szerekre, amelyek alkalmazása bizonyos körülmények között káros hatással jár a méhek és a méhkolóniák egészségi állapotára; felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a hatóanyagok és patogének közötti, valamint a hatóanyagok közötti lehetséges kölcsönhatásokra irányuló kutatásokat; megjegyzi, hogy a bevonási módszereket is számításba kell venni;

31.  üdvözli, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság szakértői független értékelést végeznek a peszticidekre vonatkozó különféle adatszolgáltatással kapcsolatosan az ágazati szereplők számára előírt követelményekről;

32.  felhív – a méhészek és a mezőgazdaságban tevékenykedők közötti párbeszéd szellemében – egy olyan kötelező előzetes értesítési rendszer felállítására, amely valamennyi tagállamban előre tájékoztatná a méhészeket és az állami hatóságokat a peszticidek alkalmazásáról, különösen a rovarölő szerekkel, levegőből történő kezelések (pl. szúnyogirtások esetében), valamint egy olyan rendszer felállítására, amely kérésre információt biztosít a kaptárak helyzetéről e műveletek elvégzésekor; felhív ezenkívül egy internet-alapú adatbázis révén az információk méhészek és gazdálkodók közötti hatékonyabb átadására, például a kaptárak földek közelében való elhelyezésével kapcsolatosan;

33.  kéri a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra, mennyire tanácsos a méhészetet és a méhek egészségét a mezőgazdasági képzés részévé tenni;

34.  külön tekintettel a 2009. évi, „A méhek pusztulása és felügyelete Európában” elnevezésű EFSA-projektre, felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a géntechnológiailag módosított takarmánynövények és monokultúrák által a méhek egészségéi állapotára tett esetleges károsító hatások objektív felmérését;

A termelés és az élelmiszer-biztonság aspektusai és az eredetvédelem

35.  felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan ellenőrizze az állat-egészségügyi helyzetet a kibocsátó országokban, érvényesítse a legszigorúbb állat-egészségügyi követelményeket és hozzon létre megfelelő monitoringrendszert a harmadik országokból származó szaporítóanyagok ellenőrzésére annak elkerülése céljából, hogy egzotikus méhbetegségek és élősködők – mint az Aethina tumida (kis kaptárbogár) vagy a Tropilaelaps atka – bejussanak az Unió területére; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a méhész szervezetekkel együttműködésben növelje az átláthatóságot a határellenőrzési pontokon végzett biztonsági ellenőrzések gyakorisága, százalékos aránya, jellemzői és mindenek előtt eredményei tekintetében;

36.  kéri, hogy vezessenek be ideiglenesen 10 ppb küszöbértéket (intézkedési referenciapontot) az Európai Unió által engedélyezett állategészségügyi termékekre vonatkozóan, figyelembe véve a tagállamokban alkalmazott különféle elemzési módszereket és gyakorlatokat;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy a mézben és más méhészeti termékekben található olyan anyagok vonatkozásában, amelyek az európai méhészeti ágazatban nem engedélyezhetők, vezessen be intézkedés előtti szinteket („No Action Level”, NAL), intézkedési referenciapontokat („Reference Point for Action”, RPA) vagy maximális szermaradvány-határértékeket, továbbá harmonizálja a határokon történő állatorvosi ellenőrzéseket és a belső piacon végzett ellenőrzéseket, mivel a méz esetében az alacsony minőségű import, a hamisítás és a helyettesítő termékek torzítják a piacot, és folyamatos nyomást gyakorolnak az árakra és az uniós piacokon található termékek végső minőségére, és azonos versenyfeltételeket kell teremteni az uniós és a harmadik országokbeli termékek/termelők számára; megállapítja, hogy a maradékanyag-határértékek megállapításakor a maradékanyagok tekintetében figyelembe kell venni a bevált állatorvosi gyakorlatot;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy hozza létre vagy módosítsa a 2001/110/EK tanácsi irányelv(8) (mézirányelv) mellékleteit annak érdekében, hogy az uniós termelésre vonatkozó előírásokat valamennyi méhészeti termék esetében – a mézféleségeket is beleértve – világos jogszabályi meghatározások és a méz minőségére vonatkozó fontosabb paraméterek – prolin- és szacharóztartalom, alacsony HMF-szint és víztartalom –, valamint a hamisítás (glicerintartalom, cukorizotóp-arány (C13/C14), pollenspektrum, a méz aromaanyag- és cukortartalma) meghatározása révén javítsa; kéri, hogy támogassák a mézhamisítást leleplező hatékony módszerek kutatását; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a méz természetes jellemzőinek az európai termékekre vonatkozó vizsgálata a harmadik országokból származó termékekre is vonatkozzon;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy a címkézésre vonatkozó szabályozást harmonizálja a mezőgazdasági minőségrendszerekről szóló rendelet rendelkezéseivel, továbbá az importból származó vagy az EU-ban előállított méhészeti termékek esetében vezesse be a származási országot feltüntető kötelező címkézést, különböző helyekről származó termékek vegyítésével előállított termékek esetében pedig a kötelező címkézés egészüljön ki valamennyi származási ország feltüntetésével;

40.  az EU új minőségpolitikájának szellemében felhívja a méhészeket, az őket képviselő szervezeteket és a kereskedelmi vállalatokat, hogy a méhészeti termékek esetében éljenek szélesebb körben az uniós címkézési rendszerekkel (OEM és OFJ), amivel hozzájárulhatnak a méhészeti tevékenység fenntarthatóságához, továbbá kéri a Bizottságot, hogy a méhész szervezetekkel szoros együttműködésben javasoljon minőségi meghatározásokat és támogassa a méhészeti termékek helyi piacokon való közvetlen eladását;

41.  kéri, hogy tegyenek lépéseket az Európából származó méz és méhészeti termékek fogyasztásának növelésére, többek között az egyes származási helyekre és változatokra jellemző tulajdonságokkal rendelkező mézek népszerűsítésén keresztül;

A biológiai sokféleség megőrzésével és a közös agrárpolitika küszöbönálló reformjával összefüggő intézkedések

42.  hangsúlyozza a méhészekkel való konzultáció fontosságát az európai és tagállami hatóságok számára a méhészeti programok és a vonatkozó jogszabályok kidolgozása során annak érdekében, hogy e programok hatékonysága és kellő időben történő végrehajtása biztosított legyen; kéri a Bizottságot, hogy biztosítson lényegesen több pénzügyi forrást a méhészeti ágazat számára, azáltal, hogy a 2013 utáni KAP keretében fokozza a méhészet számára jelenleg biztosított támogatást, és biztosítja a jelenlegi támogatási programok folyamatosságát és fejlesztését (1221/97/EK rendelet), valamint hogy ösztönözze a közös projektek fejlesztését, ezenkívül kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak technikai segítségnyújtást a méhészeti ágazatnak; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a társfinanszírozási rendszer kompatibilitását azzal, hogy azok a tagállamok, amelyek azt szükségesnek tartják, létrehozzák a KAP első pillérén belüli közvetlen támogatásokat (a KAP 68. cikkének opcionális végrehajtása); hangsúlyozza ezenkívül, hogy bátorítani kell a fiatal méhészeket az ágazatba való belépésre; kéri a Bizottságot, hogy a méhészeket sújtó válsághelyzetek hatásainak enyhítése érdekében biztosítson egyfajta biztonsági hálót vagy közös biztosítási rendszert a méhészet számra;

43.  sürgeti a Bizottságot, hogy az EU új biodiverzitási stratégiája keretében kiemelt fontosságú kérdésként a méhészeti ágazat számára tegyen elérhetővé pénzügyi erőforrásokat, illetve növelje azok arányát a KAP keretében előterjesztett minden olyan projekt és intézkedés vonatkozásában, amelyek kizárólag az egyes régiókban őshonos apis mellifera alfajaira és ökotípusaira irányulnak,

44.  kéri a Bizottságot, hogy a KAP küszöbönálló reformja során tegye egyértelművé, hogy mely támogató intézkedések és támogatások vonatkoznak az európai méhészeti ágazatra, figyelembe véve a mézelőméh-családok által a beporzás révén biztosított környezetvédelmi és társadalmi hasznot, valamint a méhészek által méhcsaládjaik kezelése révén nyújtott környezetvédelmi szolgáltatásokat;

45.  megjegyzi, hogy a Bizottság 2010. május 28-i jelentése szerint a méhészek száma 2004 óta kis mértékben növekedett; rámutat arra, hogy a jelentés szerint ez a növekedés kizárólag Bulgária és Románia európai uniós csatlakozásának tulajdonítható, és hogy ezen országok méhészeit nem számítva az EU-ban a méhészek jelentős számú csökkenése lenne tapasztalható; véleménye szerint mindez a EU-ban a méhészeti ágazat helyzetének súlyosságát mutatja, és hogy annak támogatást kell biztosítani, továbbá konkrét intézkedéseket kell végrehajtani annak érdekében, hogy a méhészeket megtartsák a méhészeti ágazatban;

46.  kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra annak lehetőségét, hogy a közvetlen támogatások rendszerén belül külön támogatási rendszert hozzon létre a méhészek számára, például méhkolóniánként adott támogatások révén, amely segíteni fogja az EU-n belül a méhészeti ágazat megőrzését és a méhész szakma irányába ösztönzi a fiatalokat, továbbá biztosítja, hogy a méhek továbbra is beporzóként működjenek;

47.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa a KAP-on belül a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat, a 2009/128/EK irányelvvel összhangban ösztönözze a gazdálkodókat egyszerű agronómiai gyakorlatok alkalmazására, továbbá az EU biodiverzitási stratégiájának szellemében erősítse meg a kifejezetten a méhészeti ágazatra irányuló mezőgazdasági és környezetvédelmi intézkedéseket; kéri a tagállamokat, hogy vidékfejlesztési programjaikon belül hozzanak a méhészetre irányuló mezőgazdasági és környezetvédelmi intézkedéseket, valamint ösztönözzék a gazdálkodókat arra, hogy foganatosítsanak mezőgazdasági és környezetvédelmi intézkedéseket, a szántóföldek szélein alakítsanak ki méhbarát legelőket, alkalmazzák az integrált termelés emelt szintjét, figyelembe véve a gazdálkodás holisztikus megközelítéseit, és ahol lehet, a kártevők ellen alkalmazzanak biológiai eszközöket;

48.  újra megerősíti, hogy a Bizottság a méheket háziasított fajnak tekinti, következésképpen az állattenyésztési ágazatba sorolja, ami lehetővé teszi jobb egészségügyi, jóléti és védőintézkedések(9) megtételét és hozzásegít a vad beporzó rovarok megóvásával kapcsolatos jobb tájékoztatáshoz; ezért kéri a méhek egészségének védelmével foglalkozó stratégia kidolgozását és a méhészet sajátosságainak figyelembevételét a mezőgazdasági és állat-egészségügyi jogi szabályozás során, különösen a gazdálkodóknak a kaptárok állományveszteségével kapcsolatos kártalanítása vonatkozásában;

49.  kéri a méhészeti ágazat érintett szereplőit, hogy használják ki a jelenlegi közös agrárpolitika és annak közelgő reformja által kínált különféle lehetőségeket, amely a mezőgazdaság egészén belül megfelelően tekintetbe veszi a termelői szervezeteket;

A méhek biológiai sokféleségének megőrzése

50.  szorgalmazza, hogy a Bizottság a 92/43/EGK tanácsi irányelv(10) (élőhelyekre vonatkozó irányelv) keretében határozza meg az Apis mellifera faj védettségi állapotát, és adott esetben foglalja bele az irányelv mellékleteibe; tekintettel az Apis mellifera faj és az Európai Unióban előforduló különböző alfajok védelmének sürgősségére, felszólítja a Bizottságot, vizsgálja meg a Life+ pénzügyi eszközön belül egyedi program vagy szabályozás megteremtésének lehetőségét, amellyel létrejöhetne az e faj vadon élő populációinak helyreállítását szolgáló páneurópai projekt;

51.  szorgalmazza, hogy a Bizottság a 92/65/EGK tanácsi irányelv(11) keretében legalább átmenetileg tiltsa be a Bombus sp. nemzetségéhez tartozó élő méhek és fajok harmadik országokból történő behozatalát az egzotikus betegségek elkerülése érdekében, különösen mivel az Európai Unión belül elegendő genetikai forrás áll a méhészet rendelkezésére, ha figyelembe vesszük azokat a főbb alfajokat, amelyekből a méhészetben jelenleg használt fajták és változatok származnak;

52.  emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleség elősegítése a mezőgazdasági ágazaton kívül is alapvető fontosságú; megjegyzi, hogy az út menti zöld területek, a vasútvonalak melletti szegély, az energiaátviteli hálózatok miatt végzett irtási területek, illetve a közparkok és magánkertek jelentős területeket fednek le, amelyek ésszerű használati módjai jelentősen növelhetik a pollen- és nektárforrást a méhek és beporzó rovarok számára; úgy véli, hogy ezt a fejlesztést a harmonikus területgazdálkodás keretében kell megvalósítani, amely fenntartja a közúti biztonságot is;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0440. (2) HL L 299., 2007.11.16., 1. o. (3) HL C 24., 2010.1.30., 28. o. (4) HL L 309., 2009.11.24., 1. o. (5) HL L 309., 2009.11.24., 71. o. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0084 (7) HL L 173., 1997.7.1., 1. o. (8) HL L 10., 2002.1.12., 47. o. (9) Olyan ösztönzők révén, mint például az Európai Unió állat-egészségügyi stratégiája (2007–2013), amely segít egységes és átlátható szabályozási keretet nyújtani az állategészségügy számára, javítja a területen működő európai ügynökségek közötti koordinációt és az erőforrások hatékony felhasználását, valamint hangsúlyozza a diagnosztikai képesség fenntartásának és javításának fontosságát. (10) HL L 206., 1992.7.22., 7.o. (11) HL L 268., 1992.9.14., 54. o.