Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 355. és 349. cikkeinek együtt értelmezett rendelkezéseire a legkülső régiók különleges jogállásának elismeréséről és az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontjára az e régiókban található államoknak nyújtandó támogatási rendszerről,

–  tekintettel az EUMSZ 174. cikkére és az azt követő cikkeire, amelyek meghatározzák a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzését és az eléréséhez szükséges strukturális pénzügyi eszközöket,

–  tekintettel a Bizottság „A legkülső régiók megerősített partnersége” című, 2004. május 26-i közleményére (COM(2004)0343),

–  tekintettel a legkülső régiók megerősített partnerségéről szóló 2005. szeptember 28-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottság „A legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról: eredmények és kilátások” című 2007. szeptember 12-i közleményére (COM(2007)0507) és a Bizottság szolgálatainak e közleményt kísérő „A legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról: eredmények és kilátások” című 2007. szeptember 12-i munkadokumentumára (SEC(2007)1112),

–  tekintettel 2008. május 20-i állásfoglalására a legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról: eredmények és kilátások(2),

–  tekintettel a Bizottság „A legkülső régiók: előny Európa számára” című, 2008. október 17-i közleményére (COM(2008)0642),

–  tekintettel a legkülső régiók „A legkülső régiók jövője 2020-ig” című, 2009. október 14-i együttes memorandumára,

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel Spanyolország, Franciaország, Portugália és a legkülső régiók által 2010. május 7-án aláírt együttes memorandumra, melynek címe „Megújult kilátások (jövőkép) a legkülső régiókra vonatkozó európai stratégiában”,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 2010. június 14-i 3022. ülésének következtetéseire(3),

–  tekintettel a 2006. évi POSEI-reform hatásairól szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2010. szeptember 24-i első bizottsági jelentésre (COM(2010)0501),

–  tekintettel az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló, 2010. szeptember 24-i …/…/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2010)0498),

–  tekintettel az Európa 2020 stratégia költségvetéséről szóló 2011. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2011)0500- 1. és 2. rész),

–  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendeletre irányuló 2011. június 29-i javaslatra (COM(2011)0398),

–  tekintettel az „Európa legkülső régiói és az egységes piac – Az EU befolyása a világban” című, Pedro Solbes Mira által Michel Barnier biztosnak előterjesztett 2011. október 12-i jelentésre,

–  tekintettel „A Bizottság véleménye az Európai Unió működéséről szóló szerződés 355. cikke (6) bekezdésével összhangban a francia kormány Saint-Barthélémy Unióval kapcsolatos jogállásának módosítására irányuló kezdeményezéséről” című, 2010. október 18-i az Európai Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2010)0559), valamint a Saint-Barthélemy sziget Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról szóló, 2010. október 29-i 2010/718/EU európai tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel az Európai Unió legkülső régiói elnökei 2011. november 3–4-én megtartott XVII. konferenciájának zárónyilatkozatára,

–  tekintettel a legkülső régióknak a „Konzultáció a jövőbeni EU 2020 stratégiáról” című bizottsági munkadokumentummal (COM(2009)0647) kapcsolatos nyilvános konzultációhoz történt 2010. január 15-i hozzájárulására,

–  tekintettel a legkülső régióknak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló ötödik jelentésre vonatkozó, 2011. január 28-i közös dokumentumára,

–  tekintettel a legkülső régióknak a Bizottság „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című közleményéhez (COM(2010)0608, 2010. október 27.) történt 2011. február 28-i hozzájárulására,

–  tekintettel a legkülső régiók európai parlamenti képviselőinek konferenciája José Manuel Durão Barrosóhoz, az Európai Bizottság elnökéhez benyújtott 2010. július 6-i közös programjára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0084/2012),

A.  mivel a Szerződés 349. cikke olyan, az elsődleges jogon alapuló külön jogalapot állapít meg, amely alapján megszilárdult a legkülső régiók különleges jogállása és a velük kapcsolatos közös politika;

B.  mivel a kohéziós politikának igazodnia kell az Európa 2020 stratégiához, amely a magas foglalkoztatási arány, valamint társadalmi és területi kohézió jellemezte gazdaság kialakítását elősegítő, intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló politikai kezdeményezéseket tűzi ki célul és magában foglalja ezek elemeit, és amelynek megfelelő módon figyelembe kell vennie a legkülső dimenziót; mivel a többi régióhoz képest egy legkülső régióban a célkitűzések megvalósításának kezdeti feltételei sokkal nehezebbek, és mivel a legkülső régiók együtt kívánnak működni a 2020-ig a foglalkoztatás, az innováció, az oktatás, a társadalmi befogadás, az éghajlatváltozás és az energia területén elérendő öt cél elérésében, és mivel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit a bennük rejlő lehetőségek kiaknázására, valamint a kiválósági ágazatok növekedésére kell összpontosítani, nem hagyhatják figyelmen kívül sem az e régiókat érintő strukturális akadályokat, sem a hagyományos ágazatok fejlődésben betöltött alapvető szerepét;

C.  mivel a kohéziós politikának továbbra is az európai fellépések egyik legfőbb eszközének kell lennie általában az európai régiók és konkrétan a legkülsp régiók egyenlőtlenségeinek csökkentésében belső piaci integrációjuk és az adott földrajzi területbe való beillesztésük, e régiók fejlődésének és a kontinentális EU-val való gazdasági konvergenciájuk előmozdítása, valamint az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében úgy, hogy az európai alapok képezik a legfontosabb eszközöket, jóllehet ez az európai politika önmagában nem képes megoldani az összes olyan nehézséget, amelyekkel a legkülső régióknak szembe kell nézniük;

D.  mivel a legkülső gazdaságok számára nagy kihívást jelent korlátaik növekedési potenciállá és lehetőségekké történő alakítása, az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgásával kapcsolatos eltéréseket csökkentő eszközök segítségével, továbbá mivel az új kihívások, mint a globalizáció, az éghajlatváltozás, az energiaellátás és a megújuló energiaforrások, a természeti, tengeri és mezőgazdasági erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, a biológiai sokszínűség megóvása, a társadalmi befogadás, a szegénység elleni küzdelem, valamint a demográfiai nyomás következtében szükségessé válik az Európai Unió valamennyi politikájának és eszközének összehangolása;

E.  mivel a gazdasági, társadalmi és pénzügyi válság miatt romló gazdasági helyzet különösen súlyosan érintette a legkülső régiókat, és rámutatott gazdaságaik szerkezeti gyengeségeire és külső függőségükre;

F.  mivel a legkülső régiókban történő európai beruházások nem csupán felzárkóztatási és a hátrányok kompenzálására szolgáló politikák, hanem azok végrehajtása az egész Európai Unió javára és annak szolgálatában is történik;

A legkülső régiók számára biztosított megkülönböztetett és közös bánásmód

1.  hangsúlyozza, hogy az EUMSZ értelmében a legkülső régiók jogosultak a megkülönböztetett és közös bánásmódra, amely fejlettségi fokuktól függetlenül, sajátosságaik kellő figyelembevétele és védelme mellett biztosítja számukra legnagyobb támogatást;

2.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági, társadalmi és területi fejlődésről szóló ötödik jelentés következtéseivel összhangban fokozni kell a kohéziós politika eszközeinek rugalmasságát, hogy még különleges földrajzi és népességi körülmények között is lehetővé váljanak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban álló növekedési és fejlődési szinteket biztosítani képes beruházások;

3.  egyetért azzal, hogy a legkülső régióknak törekedniük kell az Európa 2020 stratégiában megállapított fő célkitűzések elérésére, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy e célokat regionális eltéréseik, strukturális helyzetük és lehetséges előnyeik figyelembevételével saját helyzetükhöz kell igazítaniuk, hangsúlyozva, hogy az EUMSZ 349. cikkét, amely olyan egyedi intézkedések elfogadását írja elő, amelyek célja, hogy mérsékeljék a legkülső régiók jellegzetességeinek hatását, fokozottabban kellene alkalmazni és meg kell kapnia a szükséges jogi, intézményi és politikai hatályt, hogy lehetővé váljon a legkülső régiók méltányos integrációja, amely lehetővé teszi gazdasági és társadalmi fejlődésüket a belső piacon és még tágabban az Európai Unióban, továbbá a többi régióval egyenlő feltételek mellett részvételüket az Unió összes releváns programjában;

4.  úgy véli, a legkülső régiók esetében rugalmasabban kellene kezelni a 2014-től javasolt új szabályozásban foglalt első három tematikus célkitűzést, ami elejét venné annak, hogy jelentősen korlátozzák a diverzifikáció és a meglévő potenciál kibontakoztatásában, valamint a komparatív és versenyelőnyökben rejlő lehetőségek kiaknázását;

5.  támogatja, hogy a legkülső régiók jogosultságát egyéb kritériumok alapján is meg lehessen határozni a strukturális alapok kihelyezésekor, mivel az egy főre jutó GDP kritériuma nem tükrözi a legkülső régiók sajátos helyzetét és ellentétes a legkülső jogállásának és magának a Szerződésnek a szellemével; ezért kéri egy külön kritérium bevezetését, amely a legkülső régiókat a GDP-jüktől függetlenül a legkevésbé fejlett régiók közé sorolja, mivel ez a megközelítés jobban megfelel különleges helyzetüknek; hangsúlyozza, hogy másfelől a legkülső régiók esetében az uniós hozzájárulás mértéke az e régióknak nyújtott valamennyi támogatási eszköz esetében 85% legyen; a jobb végrehajtás érdekében kéri az alapok végrehajtási határidejének meghosszabbítását a legkülső régiókban;

6.  e tekintetben sajnálatosnak találja az ERFA kiegészítő juttatás terén a 2014–2020-as időszakban a legkülső régiók és a gyéren lakott térségek számára nyújtott támogatások drasztikus csökkentését, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezt a költségvetési juttatást, amelyet eredetileg a legkülső régiók és a gyéren lakott térségek strukturális hátrányaiból fakadó hatások kompenzálására hoztak létre, 50%-ban más célkitűzésekre különítették el; szót emel amellett, hogy az ERFA Mainstream mintájára a társfinanszírozást e költségvetési juttatás esetében 85%-ra emeljék; ezért kéri, hogy az Európa 2020 stratégia teljesítéséhez szükséges pénzügyi erőfeszítés a jelenlegi pénzügyi keret támogatásaival reálértéken legalábbis megegyező uniós támogatásokhoz való hozzáférést jelentsen az Európa 2020 stratégia következetes és hatékony teljesítése érdekében;

7.  sajnálattal állapítja meg, hogy más kohéziós területeken is elvonásokra került sor – pontosabban a Bizottság változatlan, 2011-es árakon 5,1%-os általános csökkentést javasol a gazdasági, társadalmi és területi kohéziós finanszírozás terén a következő programozási időszakra, többek között 20,2%-os csökkentést a konvergencia régiók finanszírozásában (az átmeneti régiók kivételével), 5,6%-os csökkentést a versenyképességi régiók finanszírozásában és 2,9%-os csökkentést a Kohéziós Alap előirányzataiban;

8.  örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság a „Legkülső régiók és rendkívül gyéren lakott régiók” számára külön költségvetési sort tervez elkülöníteni a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben, mivel így egyértelműbb kapcsolat jön majd létre az e régiók számára előirányzott támogatások és célkitűzéseik között;

9.  felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőbeli ESZA-ra vonatkozó rendeletjavaslatban ismét nem tesznek említést a legkülső régiók helyzetéről, tekintettel nemcsak az EUMSZ 349. cikkében felsorolt strukturális jellemzőkre, hanem különleges gazdasági helyzetükre is, amelynek következtében azon régiók közé tartoznak, ahol az Unióban a legnagyobb a munkanélküliség;

10.  hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók versenyképességének fokozása érdekében át kell alakítani az európai adó- és vámpolitikát, továbbá hogy a megfelelő adó- és vámügyi intézkedések kulcsfontosságúak a legkülső régiók gazdasági tevékenységének diverzifikálása és a tartós munkahelyteremtés szempontjából;

11.  hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók polgárainak ugyanúgy részesülniük kell a belső piac előnyeiből, mint az Unió többi polgárának, és kéri, hogy a Solbes-jelentésben megfogalmazott ajánlásoknak megfelelően hozzanak intézkedéseket; kéri, hogy vizsgálják meg a legkülső régióknak nyújtott állami támogatásokról szóló keretszabályozás kidolgozásának lehetőségét az állami segítségnyújtás terén biztosított egyedi bánásmód fenntartását és síkra száll a nagy-, közép- és kisvállalkozásoknak nyújtott beruházási támogatások intenzitása jelenlegi szintjeinek fenntartása és azon lehetőség mellett, hogy egy rugalmas jogszabályi keretben, nem csökkenő és időben nem korlátozott működési támogatásokat nyújtsanak, tekintettel arra, hogy az ilyen támogatások bizonyítottan nem rontják a versenyt és segítséget nyújtanak a legkülső régióknak ahhoz, hogy teljesítsék az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit, különösen az innovációval, a kutatással és a környezetvédelemmel kapcsolatban; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a közszolgáltatások fontosak a legkülső régiók gazdasági, szociális és területi kohéziója szempontjából, különösen a légi és tengeri közlekedési, a postai, az energia és a kommunikációs ágazatokban;

12.  hangsúlyozza, hogy fontos a kis- és középvállalkozások támogatása az uniós alapokból a legkülső régiók termelési szerkezetének fejlesztése érdekében és a munkavállalók készségei előmozdításának eszközeként, mert ezek révén felkarolható a helyi gazdaság és a régiók jellegzetes termékei;

13.  úgy véli, hogy az uniós intézkedéseknek azt kell célként meghatározniuk, hogy kulcsszerepet játsszanak és élénkítsék a kezdeményező kedvet, hogy e legkülső régiókból kiindulva kiválósági központok jöjjenek létre az olyan ágazatokra támaszkodva, amelyek képesek javukra fordítani a kedvező adottságokat és a szakmai ismereteket, például a hulladékkezelést, a megújuló energiaforrásokat, az energetikai önellátást, a biológiai sokszínűséget, a tanulói mobilitást, az éghajlattal foglalkozó kutatásokat vagy a válságkezelést; úgy véli, hogy jóllehet az európai kontinens szintjén és annak általános jellegzetességei alapján hozott intézkedések nem mindig hatékonyak a legkülső régiókban, a Szerződés 349. cikkében engedélyezett azon kísérleti eszközök, amelyek valóban sikeresnek bizonyulnak, az Unió többi részére is kiterjeszthetők; sürgeti a Bizottságot, hogy az innovatív, szolidáris és fenntartható növekedés érdekében maximalizálja a kísérleteket ezekben a régiókban;

A legkülső régiókkal kapcsolatos európai politikák saját specifikus keretszabálya

14.  az alacsonyabb termelési költségeket élvező termelők konkurenciájának kivédése érdekében kéri a POSEI-programok keretében a mezőgazdaságnak nyújtott támogatások fokozását, valamint a KAP területén a legkülső régiókat támogató specifikus eszközök megőrzését;

15.  úgy véli, hogy el kell végezni az európai jogszabálytervezeteknek a legkülső régiók gazdaságára gyakorolt befolyásával kapcsolatos előzetes hatásvizsgálatot;

16.  hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a tengeri erőforrások fenntartható kezelésére és védelmére, a bioföldrajzi szempontból sérülékeny területként besorolt tengeri övezetekhez való hozzáférésnek kizárólag a helyi, valamint a környezetbarát halászeszközöket alkalmazó flottákra történő fokozatos korlátozására, az akvakultúra fejlesztésére, valamint a flotta biztonsági és higiénés megújításához és korszerűsítéséhez nyújtott támogatások lehetőségének újbóli biztosítására irányuló intézkedéseket, a bevált gyakorlatok alkalmazását, továbbá kéri a többletköltségek kompenzációjának emelését a POSEI-halászat keretében; sürgeti az egyes régiók sajátosságaihoz jobban igazodó megközelítések szükségességét a terület helyi szereplők által kidolgozott fejlesztési modelljei alapján;

17.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közös halászati politika reformjára irányuló javaslat nem veszi figyelembe kellőképpen a legkülső régiók helyzetét és valós körülményeit; kiemeli a legkülső régiók tengeri dimenzióját és az itt folytatott halászati tevékenységnek a kizárólagos gazdasági övezetnek köszönhetően a területrendezésben és a helyi lakosok foglalkoztatásában betöltött jelentőségét, az ebben rejlő lehetőségeket egy valódi tengeri gazdaság megteremtésére irányuló konkrét és egységes intézkedésekre kell lefordítani, valamint megfelelően figyelembe kell venni az integrált uniós tengerpolitikai programban; emlékeztet rá, hogy a legkülső régiókhoz tartozó tengerfenék hatalmas biogenetikai és ásványi gazdagsága egyre növekvő gazdasági érdeklődésre tart számot, és arra, hogy ezt figyelembe kell venni a „a legkülső régiókra vonatkozó új európai stratégiában” a tengerre épülő tudásalapú gazdaság fejlődésének biztosítása érdekében; ebben az összefüggésben nyomatékosan rögzíti, hogy a legkülső régióknak az Unió tengerpolitikája központi elemét kell képezniük, hangsúlyozva a tenger és a part menti övezetek fenntartható kiaknázásában és a tengerek nemzetközi igazgatásában játszott szerepüket, továbbá hogy az atlanti legkülső régióknak a jelenleg kidolgozás alatt álló Atlanti Stratégia részét kell képezniük;

18.  emlékeztet az idegenforgalmi ágazat jelentőségére, és kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az európai cselekvési terv megvalósítását, továbbá biztosítsa a meglévő finanszírozási keretek jobb összehangolását, különös tekintettel a legkülső régiókra;

19.  hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók egy kutatási és innovációs stratégia, valamint vállalati struktúrájuk növekedése mellett kívánják elkötelezni magukat, különösen azzal, hogy a fiatalok körében ösztönzik a vállalkozó szellemet annak érdekében, hogy a kkv-k fejlődhessenek és elkerülhető legyen a fiatalok munkanélkülisége; támogatja az európai szintű technológiai infrastruktúrák és innovációs központok létrehozását, a tudományos és műszaki rendszer szervezeteivel való projektek és partnerségek kialakítását, valamint az ötletek és jó gyakorlatok az innovációt támogató európai hálózatokon keresztül megvalósuló cseréjét, továbbá a legkülső régiókban a kohéziós finanszírozás keretében intelligens szakstratégiák kidolgozását és hosszú távú beruházásokat az Európa 2020 stratégia kiemelt projektjeiben való aktív részvétel biztosítására; kéri, hogy folytassák a legkülső régiók tekintetében tett eddigi erőfeszítéseket egyrészt a megfelelő potenciállal rendelkező helyi kutatólétesítmények fokozott létrehozása, másrészt a vonzó, jól teljesítő, valós eszközökkel ellátott és az Európai Unió területén található többi egyetemmel azonos színvonalú egyetemek létrehozásának előnyben részesítése és támogatása céljából;

20.  hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók fejlődésének megerősítése és a kutatásra vonatkozó alapok kihasználatlanságának megszüntetése érdekében elő kell segíteni a szinergiát a kohéziós politikai alapok, valamint a kutatási és fejlesztési keretprogram között;

21.  hangsúlyozza, hogy az egységes európai közlekedési térségnek hozzá kell járulnia a legkülső régiók befogadó növekedéséhez, csökkentenie kell a megközelítési nehézségeiket és küzdeni kell az éghajlatváltozás ellen; kéri, hogy hozzák létre a legkülső régiók közlekedését támogató külön keretet, különösen a tömegközlekedés és a szigetek közötti tengeri közlekedés fejlesztése érdekében; kéri továbbá, hogy alakítsanak ki logisztikai platformokat, továbbá támogatja a tengeri autópályákhoz hasonló projektek megvalósítását; kiemeli a Marco Polo programban a legkülső régiók számára rejlő lehetőségeket; felszólítja a Bizottságot a program rugalmassá tételére és 2013-ig való meghosszabbítására, továbbá kéri, hogy az európai összekapcsolódási eszköz tartalmazzon a legkülső régiókra vonatkozó külön utalásokat; szorgalmazza, hogy a legkülső régiókat építsék be a TEN-T hálózatba és az európai összeköttetések előmozdítását célzó új eszközbe;

22.  emlékeztet rá, hogy a legkülső régiók import fosszilis tüzelőanyagoktól való függése jelentős többletköltségeket eredményez; megállapítja továbbá, hogy a regionális politika keretében az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében viszonylag kevés beruházást hajtottak végre a legkülső régiókban; javasolja egyrészt a megújulóenergia-szektor és az energiahatékonyság megerősítését a „szigetek szövetségéhez” hasonló kezdeményezések révén, amelynek célja a megújuló energiával kapcsolatos helyi cselekvési tervek, valamint a CO2-kibocsátás 2020-ig legalább 20%-kal való csökkentésére irányuló megtérülő projektek kidolgozása kifejezetten a megújuló energiaforrásokra – elsősorban a geotermikus, a hullám- és hidrogén-energiára –, valamint a regionális energetikai alapszerkezet diverzifikálására irányuló kutatási projekteket támogató program létrehozásával, másrészt az energiaellátás, az energiaipari infrastruktúrák és az e téren nyújtott szolgáltatások költségeinek csökkentésére irányuló külön energiaügyi program kidolgozását azon nagyra törő politikák előmozdítása érdekében, amelyekbe a legkülső régiók a megújuló energiaforrások fejlesztése területén kezdtek;

23.  aggodalommal állapítja meg az éghajlatváltozás legkülső régiókban jelentkező hatásait, különösen a vízszintemelkedést; felszólítja az Uniót, hogy lépjen fel e problémával szemben az éghajlatváltozás megelőzésével és kezelésével foglalkozó stratégiája keretében; javasolja az energiaforrások megfelelő használatát és a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségek kiaknázását;

24.  sürgeti a Bizottságot, hogy a POSEI-programok alapján hozzon létre egy egyedi programot az energiaipari, közlekedési, információs és kommunikációs technológiák területén, amely a lehető legnagyobb mértékben együttműködik az Unió e területekre irányuló más tevékenységeivel;

25.  úgy véli, hogy a tagállamokat támogatni kell abban, hogy az e régiókban élő lakosság számára teljes hozzáférést biztosítsanak az új technológiák által kínált információs és kommunikációs eszközökhöz – a széles sávú és a vezeték nélküli, többek között a műholdas technológiákhoz, és különösen a széles sávú infrastruktúrához a gazdasági növekedésnek és a jobb közigazgatásnak az elektronikus szolgáltatások bevezetése révén történő előmozdítása érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2013-ig biztosítsák a legkülső régiók polgárai számára a szélessávú internethez való hozzáférést;

26.  elismeri – annak ténynek a tükrében, hogy a digitális gazdaság kétségtelenül az Unió gazdasági fejlődésének egyik motorja – a digitális szakadék egyre súlyosbodó problémájának következményeit, amelyek a fejlődés komoly akadályává válhatnak;

27.  úgy véli, hogy a kohéziós politika innovatív finanszírozásai részben kielégíthetik a mikrovállalkozások és a kkv-k krónikus beruházáshiányát a legkülső régiókban, és hangsúlyozza, hogy javítani kell a legkülső régiók vállalkozásainak finanszírozáshoz való hozzájutását, különösen az EBB-csoporttal kialakított párbeszéd révén, valamint az egyes legkülső régiókban mind a közeli befektetési alapok létrehozásának, mind a regionális kockázati tőkepiacok fejlesztésének támogatásával a fent említett, az „Európa legkülső régiói és az egységes piac című” Solbes-jelentés javaslatainak megfelelően; felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon erre vonatkozó jogalkotási aktust a Parlamentnek és a Tanácsnak;

28.  azt kívánja, hogy ezekben a régiókban – korlátozott területeken – vezessenek be kísérleti eszközöket a közbeszerzések területén, hogy az odaítélési eljárásokat a versenyben lévő szereplők területiségének figyelembevételével súlyozzák;

A legkülső régiók jobb kormányzása, beilleszkedésük az Unióba és saját földrajzi régióikba

29.  a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség és a moduláció elveinek jegyében támogatja a legkülső régiók regionális hatóságainak fokozottabb részvételét az uniós programok előkészítésében és végrehajtásában a szubszidiaritás és többszintű kormányzás keretében, valamint a magánszektorral és a civil társadalommal partnerségben annak biztosítása érdekében, hogy a döntéshozatali eljárás minden szintjén figyelembe vegyék sajátos szükségleteiket, továbbá hogy ezek a régiók váljanak láthatóbbá az európai intézményekben;

30.  úgy véli, hogy a legkülső régiók egyik legfőbb gyengesége az erőforrás-gazdálkodás; meggyőződése, hogy fel kell vértezni őket a beruházások – és mindenekelőtt nemcsak a közlekedési, hanem a víz- energia- és hulladékgazdálkodási infrastruktúrával kapcsolatos beruházások – megvalósításához szükséges alapismeretekkel;

31.  emlékeztet arra, hogy a Pedro Solbes Mira által „az európai legkülső régiók a belső piacon” témában készített fent említett jelentés rávilágított arra, hogy a legkülső régiók gazdaságait szinte minden ponton kényszerhelyzetbe hozzák a többletköltségek; felhívja továbbá a Bizottság figyelmét azokra a monopolhelyzetekre, erőfölénnyel való visszaélésekre és kartellekre, amelyek igazságtalan következménye a magas megélhetési költségek kiéleződése; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen részletes tanulmányt a legkülső régiókban alkalmazott árképzésről azon ösztönzők meghatározása érdekében, amelyek ezeken a területeken képesek hatékonyabbá tenni a közös piacot;

32.  rámutat a legkülső régióknak az EU külső határaiként betöltött szerepére, és – a többek között a Bizottság által bejelentett, a legkülső régiókkal partnerségben megvalósított gondolkodást folytatva – támogatja azt a megközelítést, amely elismeri az EU-hoz képest harmadik országokkal, köztük a kiemelt jelentőségű kulturális és történelmi kapcsolatokkal rendelkező országokkal való szomszédságot; felhívja a figyelmet az adott földrajzi területekbe való beilleszkedés nehézségeire, és arra, hogy olyan specifikus innovatív megoldásokat kell találni, amelyek a legkülső régiókkal – többek között a szomszédos harmadik országokkal közös programok és projektek révén – elősegítik a tényleges regionális integrációt, valamint hogy az egyes földrajzi térségekben segítséget kell nyújtani a jó összeköttetés kialakításához; hangsúlyozza, hogy bizonyos európai szakpolitikák külső dimenziója jelentős hatással van a legkülső régiókra, és nyomatékosan kijelenti, hogy tanulmányokat kell készíteni a kereskedelmi és halászati nemzetközi kereskedelmi megállapodások következményeinek és legkülső régiókra és a helyi termelésre gyakorolt hatásaiknak a mérésére, továbbá ellentételezési intézkedéseket kell kidolgozni az ezekből származó valamennyi kár enyhítésére;

33.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Kereskedelmi Főigazgatóság meg sem fontolja a legkülső régiók sajátosságainak figyelembevételét a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM) tárgyalásakor, és nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy továbbra is keresse az olyan kompromisszumos megoldásokat, amelyek szem előtt tartanák az AKCS országokkal kötendő megállapodások keretében érintett legkülső régiók érdekeit;

34.  ismételten emlékeztet arra, hogy a közös érdekű projektek és a legkülső régiók beilleszkedésének javítása érdekében fokozottabb együttműködésre van szükség a kohéziós politika alapjai és az Európai Fejlesztési Alap között; ezért felhívja a figyelmet az Európai Parlamentnek az EFA költségvetésbe történő integrációjával kapcsolatos megismételt állásfoglalására;

35.  továbbra is hangsúlyozza a legkülső régiókkal kapcsolatos területi együttműködés fontosságát, és szorgalmazza a területi együttműködési programok legkülső régiókban történő folytatását; ebben az összefüggésben a rendelkezésre álló támogatás jobb felhasználása és az együttműködési projektek konkretizálása érdekében kéri a szabályozás megkönnyítését, továbbá támogatja az ERFA társfinanszírozása mértékének 85%-ra történő felemelését a transznacionális együttműködés nagyobb elismerése, valamint a legkülső régiók esetében a határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó 150 km-es tengeri határ eltörlése érdekében; szintén emlékeztet rá, hogy a legkülső régiók kiváltságos földrajzi elhelyezkedése és geostratégiai szerepének jelentősége az Európai Unió afrikai és közép-amerikai országokkal, valamint az Egyesült Államokkal meglévő kapcsolatai szempontjából hatalmas többletértéket képvisel;

36.  úgy véli, hogy a határokon átnyúló e-kormányzati szolgáltatások fejlesztése hozzá fog járulni a legkülső régiók uniós belső piacba való integrálásához;

37.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 355. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett dán, francia és holland tengerentúli országok és területek is kérhetik – a számukra legelőnyösebb jogállást választva –, hogy legkülső régiókká váljanak, és felhívja a jelenlegi legkülső régiók figyelmét arra, hogy döntő szerepet játszhatnak jogállásuk előmozdításában és megerősítésében;

38.  jelzi, hogy Mayotte hamarosan el fogja nyerni a legkülső régió jogállást, és felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a források helyes felhasználásához nélkülözhetetlen támogatást; ezzel kapcsolatban emlékeztet a Mayotte számára az előkészítő intézkedésekre rendelkezésre álló költségvetési tételre, továbbá bármely más, a legkülső régió jogállásra áttérésben a következő többéves pénzügyi keretben potenciálisan érintett terület számára biztosítandó külön intézkedések fontosságára a területeknek a legkülső régióvá válási folyamatban történő támogatása érdekében;

o
o   o

39.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

(1) HL C 227. E, 2006.9.21., 512. o. (2) HL C 279. E, 2009.11.19., 12. o. (3) 11021/2010. sz. tanácsi dokumentum. (4) HL L 325., 2010.12.9., 4. o.