Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseiről szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „ Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2011. évi éves jelentés” című jelentésére (COM(2012)0408) és az azt kísérő dokumentumokra (SWD(2012)0227, SWD(2012)0228, SWD(2012)0229 és SWD(2012)0230)(1),

–  tekintettel az OLAF jelentésére (2011-es éves jelentés)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2011-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére az ellenőrzés alá vont intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Bizottság csalás elleni stratégiájáról szóló, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, a Régiók Bizottságához és a Számvevőszékhez intézett bizottsági közleményre (COM(2011)0376),

–  tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0363),

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme területén végzett tevékenységek előmozdítására irányuló Hercule III programról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0914),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel az Unió éves költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2010” című, 2012. május 10-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az EU korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló, 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(7), az Unió korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló, 2010. május 18-i nyilatkozatára(8), valamint a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak címzett, „Korrupció elleni küzdelem az EU-ban” című közleményre (COM(2011)0308),

–  tekintettel az OLAF 2012-es éves jelentésére és az OLAF Felügyelő Bizottságának ugyanazon évre vonatkozó jelentésére;

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A7-0197/2013),

A.  mivel az Unió pénzügyi érdekeinek védelme és a csalás elleni küzdelem az Unió és a tagállamok közös felelőssége, és mivel alapvető fontosságú a Bizottság és a tagállamok közötti szoros együttműködés,

B.  mivel a tagállamok elsődleges felelőssége az uniós költségvetés mintegy 80%-ának végrehajtása, illetve a saját források – többek között héa és vámok formájában történő – beszedése,

C.  mivel a Bizottság a közelmúltban több jelentős kezdeményezést tett a csalás elleni szakpolitikai intézkedésekkel kapcsolatban;

Általános észrevételek

1.  rámutat, hogy az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások és más jogellenes tevékenységek elleni küzdelem a Bizottság és a tagállamok kötelessége, amit az Európai Unió működéséről szóló szerződés is rögzít;

2.  emlékeztet, hogy az Unió forrásainak beszedése terén és a kiadások terén egyformán biztosítani kell e pénzügyi érdekek védelmét;

3.  üdvözli az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2011. évi éves jelentés” című bizottsági jelentést (a továbbiakban: a Bizottság éves jelentése); ugyanakkor sajnálja, hogy a jelentés a tagállamok által közölt adatokra szorítkozik; rámutat, hogy a tagállamok eltérő fogalommeghatározásokat alkalmaznak a hasonló típusú bűncselekményekre, és nem gyűjtenek valamennyien közös kritériumokon alapuló, hasonló és részletes statisztikai adatokat, ami megnehezíti a megbízható és összehasonlítható statisztikák gyűjtését uniós szinten; sajnálatának ad hangot ezért amiatt, hogy – a Parlament többszöri kérése ellenére – nem lehet értékelni a szabálytalanságok és a csalások egyes tagállamokon belüli jelenlegi általános nagyságrendjét, illetve azonosítani és megbüntetni azokat a tagállamokat, amelyek esetében a legmagasabb a szabálytalanságok és a csalások aránya; ezért sürgeti, hogy valamennyi tagállamban egységesítsék a szabálytalanságok és a csalások értékelési szempontjait, és kapcsolják össze a szabálysértőkkel szembeni megfelelő szankciókkal;

4.  emlékeztet arra, hogy a csalás szándékosan elkövetett szabályellenes magatartás, amely bűncselekménynek minősül, és hogy a szabálytalanság egy szabály tiszteletben tartásának elmulasztását jelenti, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság jelentése nem foglalkozik mélyrehatóan a csalással és csak nagy vonalakban tér ki a szabálytalanságokra; rámutat, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikke a csalásra és nem a szabálytalanságokra vonatkozik, és felszólít a csalás és a hibák vagy szabálytalanságok közötti különbségtételre;

5.  megjegyzi, hogy a Bizottság éves jelentése szerint 2011-ben 1230 csalárdként megjelölt szabálytalanságot jelentettek, amelyek pénzügyi hatása a 2010. évhez képest 37%-kal, 404 millió euróra csökkent; elismeri, hogy továbbra is a kohéziós politika és a mezőgazdaság az a két terület, amelyet a legtöbb csalás érint, 204 millió, illetve 77 millió eurós becsült pénzügyi hatással járva; kérdésesnek tartja azonban, hogy az említett csökkenés a csalások tekintetében fennálló tényleges helyzetet tükrözi-e, vagy azt jelzi, hogy a tagállami felügyeleti és kontrollrendszerek hiányosak;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a tagállami felügyeleti és kontrollrendszerek hatékonyságát, és gondoskodjon arról, hogy a szabálytalanságok tagállami mértékére vonatkozó információk a valós helyzetet tükrözzék;

7.  kiemeli, hogy évek óta visszatérő jelenség, hogy a tagállamok nem időben továbbítják az adatokat, vagy az általuk benyújtott adatok nem pontosak; hangsúlyozza, hogy nem lehet összehasonlítást és objektív elemzést végezni az Európai Unió tagállamaiban fennálló csalás mértékéről; rámutat arra, hogy az Európai Parlament, a Bizottság és az OLAF nem képes megfelelő módon ellátni a helyzet értékelésével és a javaslatok benyújtásával kapcsolatos feladatait, és megismétli, hogy ez a helyzet nem tartható fenn; felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon teljes felelősséget a jogtalanul kifizetett összegek uniós költségvetésbe történő visszafizettetéséért; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy egységes jelentéstételi alapelveket határozzon meg valamennyi tagállamra vonatkozóan, és biztosítsa az összehasonlítható, megbízható és megfelelő mennyiségű adatok gyűjtését;

8.  hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak fokozott erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy megerősítse az elektronikus kormányzat alapelveit, amelyek meghatározhatják az államháztartás jobb átláthatóságának feltételeit; felhívja a figyelmet arra, hogy a készpénzügyletektől eltérő módon az elektronikus ügyletek referenciaszámot kapnak, így esetükben a csalás elkövetése jóval nehezebb, a csalásgyanús esetek azonosítása pedig sokkal könnyebb; ösztönzi a tagállamokat, hogy csökkentsék a kötelezően nem készpénzben teljesítendő fizetések küszöbértékeit;

9.  felszólítja a Bizottságot a tagállamok csalásokkal kapcsolatos jelentéstétele és a büntetőjogi harmonizáció hiánya közötti kapcsolat vizsgálatára, valamint az Unió pénzügyi érdekeinek védelme területén elkövetett csalárd magatartás és bűncselekmények közös fogalommeghatározásának kialakítására; rámutat, hogy csak korlátozott mértékben került sor a tagállami büntetőjogi rendszerek harmonizálására;

10.  hangsúlyozza, hogy az elmúlt öt évben 233 vizsgálati jelentést tettek közzé az uniós forrásokkal való visszaéléssel összefüggő csalások eseteiről a 27 tagállamon belül, amelyek közül az Egyesült Királyság, Szlovákia, Németország, Bulgária, Spanyolország, Románia és Észtország volt a legaktívabb jelentéstevő tagállam(9); véleménye szerint az oknyomozó újságírás jelentős szerepet játszik az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások feltárásában, és olyan értékes információforrást jelent, amelyet az OLAF-nak és a tagállami bűnüldöző szerveknek és egyéb illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük;

11.  emlékeztet arra, hogy „A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2009” című, 2011. április 6-i állásfoglalásában(10) az Európai Parlament felszólított a nemzeti számvevőszék által ellenőrzött és a Számvevőszék által megerősített, kötelező nemzeti irányítási nyilatkozatok bevezetésére; sajnálja, hogy ebben az irányban nem történt további előrelépés;

12.  kiemelten fontosnak tartja, hogy európai szinten megfelelően nyomon kövessék a csalárd magatartásokat; megdöbbenésének ad hangot annak kapcsán, hogy az OLAF főigazgatója a 2012. és 2013. évre vonatkozó vizsgálati politika prioritásaiban a valószínű pénzügyi hatással kapcsolatos ágazatspecifikus küszöböket vezetett be, így azokat az eseteket, amelyekben a valószínű pénzügyi hatás nem éri el a küszöbértéket, alsóbbrendűként kezelik és azokat valószínűleg nem is vonják vizsgálat alá; megjegyzi, hogy a megállapított küszöbérték a vámszektor esetében 1 000 000 euró, a SAPARD alapok esetében 100 000 euró, a mezőgazdasági alapok esetében 250 000 euró, a strukturális alapok esetében 500 000 euró, az Európai Regionális Fejlesztési Alap esetében 1 000 000 euró, a központi kiadások és a külső segítségnyújtás esetében 50 000 euró, az uniós személyi állomány esetében pedig 10 000 euró; véleménye szerint ez elfogadhatatlan; nyomatékosan kéri a főigazgatót, hogy változtasson a jelenlegi gyakorlaton, és a munkateher tekintetében fennálló prioritások meghatározásakor haladéktalanul hagyjon fel a küszöbértékeken alapuló megközelítés alkalmazásával;

13.  kéri, hogy az EUMSZ 325. cikke (5) bekezdésének alkalmazása tekintetében az Európai Unió pénzügyi érdekeire hatást gyakorló korrupciót minősítsék csalásnak, és vegyék fel az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló éves bizottsági jelentésbe;

14.  rámutat, hogy az Unió-szerte tagállamonként jelentősen eltér – 14%-tól 80%-ig terjed – az elmarasztaló ítéletek aránya az Unió költségvetésének sérelmére elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekben; hangsúlyozza, hogy a tagállamok büntetőjogi rendszereinek harmonizációjára továbbra is csak korlátozott mértékben került sor, az igazságügyi együttműködés pedig még mindig megerősítésre szorul; ambiciózus európai jogszabályt és valamennyi tagállam között jobb együttműködést és koordinációt sürget annak érdekében, hogy szigorú szankciókat alkalmazzanak a csalókkal szemben, és meg lehessen előzni a csalárd magatartásokat;

15.  elismeri, hogy a 2011-ben feltárt szabálytalanságokat követően visszatérítendő összeg elérte a 321 millió eurót, amelyből a tagállamok 166 millió eurót már visszatéríttettek; megjegyzi e tekintetben, hogy 2011-ben a tradicionális saját források esetében a behajtási arány a 2010. évi 46%-hoz képest 52%-ra javult;

16.  figyelembe veszi az OLAF 2011. évi jelentését és a 2006–2011 között benyújtott keresetek nyomán indult bírósági eljárásokkal kapcsolatos előrelépésről nyújtott áttekintését, amely szerint az eljárások több mint felében még nem született bírósági határozat(11); véleménye szerint különös figyelmet kell fordítani a vámügyekben előforduló csalásokkal kapcsolatos esetekre, mivel ez a rendszerszintű korrupcióval leginkább érintett területek egyike Európában;

17.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a jelenlegi gazdasági válság miatt a Bizottság nem tervezi növelni a tagállami bűnüldöző hatóságok számára nyújtott uniós támogatást az Unió pénzügyi érdekeinek jobb védelme érdekében, az új, átfogó uniós stratégia részeként; úgy véli, hogy ennek a stratégiának koherens és átfogó választ kell adnia a csempészet visszaszorítása és a befolyó bevételek növelése céljából, biztosítva ezáltal a befektetés jövőbeni megtérülését;

Bevételek ‐ Saját források

18.  emlékeztet rá, hogy a héa és a vámok megfelelő beszedése közvetlenül befolyásolja a tagállamok gazdaságát és az uniós költségvetést, valamint hogy az összes tagállamnak kiemelkedő prioritásként kell kezelnie a bevételek beszedésére szolgáló rendszerek fejlesztését és annak biztosítását, hogy az összes tranzakciót hivatalosan rögzítsék és kiemeljék a feketegazdaságból;

19.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az adókijátszás és az adókikerülés jelentős kockázatot jelent az uniós államháztartásokra nézve; rámutat, hogy a becslések szerint az Unióban évente 1 billió euró közpénz vész el az adócsalás és az adókikerülés miatt, ami évente mintegy 2 000 eurós költséget jelent minden egyes európai polgár számára; hangsúlyozza, hogy a kieső átlagos adóbevétel ma Európában meghaladja a tagállamok által egészségügyre fordított összeget, és több mint négyszerese az Unióban oktatásra fordított kiadásoknak;

20.  hangsúlyozza, hogy – tekintettel az uniós költségvetés GNI-alapú bevétellel történő kiegyensúlyozását célzó mechanizmusra – minden egyes, vám- és héacsalás miatt kieső eurót az uniós polgároknak kell megfizetniük; elfogadhatatlannak tartja, hogy a csalárd tevékenységeket folytató gazdasági szereplőket az uniós adófizetők valójában szubvencionálják; hangsúlyozza, hogy az adókijátszás elleni küzdelmet a Bizottságnak és a tagállamoknak is elsődleges prioritásnak kell tekinteniük; felhívja a tagállamokat, hogy tegyék egyszerűbbé és átláthatóbbá adórendszerüket, mivel az adócsalást túlságosan gyakran segítik elő az összetett és átláthatatlan adórendszerek;

21.  kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a tagállamokkal folytatott együttműködését annak érdekében, hogy megbízható adatokat tudjon gyűjteni az adott országokon belüli vám- és héabevétel-kiesésről, és erről rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet;

22.  üdvözli, hogy a tradicionális saját források 98%-át különösebb nehézségek nélkül behajtották, ugyanakkor megjegyzi, hogy a tagállamok eltérő teljesítményt nyújtanak a fennmaradó 2% behajtását tekintve(12);

Vámok

23.  kiemeli, hogy a tradicionális saját források tekintetében a vámokból származó bevételek a tagállami kormányok fontos bevételi forrásai, mivel a beszedés költségeinek fedezésére a vám 25%-át megtartják; megismétli, hogy ezen a területen a szabálytalanságok és a csalás hatékony megelőzése az Unió pénzügyi érdekeit védi, és jelentős következményekkel jár a belső piacra nézve, mivel megszünteti a vámfizetést elkerülő gazdasági szereplőknek a kötelezettségeiket e tekintetben teljesítőkkel szembeni tisztességtelen előnyét; hangsúlyozza, hogy a probléma gyökerét a be nem jelentett vagy a vámellenőrzést elkerülő import jelenti;

24.  komoly aggodalmának ad hangot a Számvevőszék azon következtetése miatt, hogy súlyos hiányosságok tapasztalhatók a nemzeti vámfelügyelet terén(13);

25.  hangsúlyozza, hogy a vámunió az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó terület, és hogy ezért a Bizottságnak kötelessége meghozni minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a tagállamok vámhatóságai egységesen lépjenek fel, valamint ellenőriznie kell ezen intézkedések végrehajtását;

26.  javasolja, hogy vizsgálják meg a csalás elleni küzdelemmel foglalkozó vámtisztviselőkből álló, a nemzeti vámhatóságok munkáját segítő csoport létrehozásának lehetőségét;

27.  emlékeztet rá, hogy az Unión belüli vámeljárások 70%-a egyszerűsített; mélyen aggódik a Számvevőszék 1/2010. sz. különjelentésének megállapításai miatt, amelyek súlyos hiányosságokra mutattak rá ezen a területen, ideértve a gyenge minőségű vagy nem megfelelően dokumentált ellenőrzéseket, az automatizált adatfeldolgozási technikák ritka használatát, az egyszerűsítési eljárások túlzott mértékű alkalmazását, valamint az utólagos ellenőrzések gyenge minőségét;

28.  hangsúlyozza, hogy a vámunió eredményes működéséhez elengedhetetlenek a modern információtechnológiai megoldások és az adatokhoz való közvetlen hozzáférés; nem tartja kielégítőnek a jelenlegi megoldásokat; súlyosan aggasztja különösen az Eurofisc(14) 2011-re vonatkozó, 2012 májusában közzétett első tevékenységi jelentésében foglalt azon megállapítás, hogy a legtöbb tagállam adóigazgatása nem fér hozzá közvetlenül a vámügyi adatokhoz, és hogy ezért nincs mód az adóügyi adatokkal való automatizált keresztellenőrzésre;

29.  sajnálja, hogy a Bizottság és a tagállamok nem voltak képesek biztosítani a Modernizált Vámkódex időben történő végrehajtását; hangsúlyozza, hogy az új vámkódex bevezetésének késedelme miatt elmaradt becsült haszon az éves működési költségeknek a megfeleléssel kapcsolatos költségek terén megvalósuló megtakarítása tekintetében teljes bevezetés esetén mintegy 2,5 milliárd eurót tesz ki, a tágabb nemzetközi kereskedelmi piacon pedig akár az 50 milliárd eurót is eléri(15); felhívja a Bizottságot, hogy becsülje meg, milyen költségekkel jár a Modernizált Vámkódex teljes körű alkalmazásának elhalasztása, számszerűsítve a költségvetésre gyakorolt hatást;

30.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell a vámmal kapcsolatos csalások elleni küzdelmet, és üdvözli a csalás elleni tranzitinformációs rendszer (ATIS) létrehozását, amely központi adatbázisként lehetővé teszi, hogy minden érintett hatóság folyamatosan értesüljön a továbbított áruk Unión belüli mozgásáról;

31.  a 2011-ben az EU és tagállamai, valamint néhány harmadik ország között végrehajtott közös vámügyi műveletek sikere miatt az ehhez hasonló műveletek rendszeres lebonyolítására ösztönöz az érzékeny áruk csempészete és a csalás bizonyos magas kockázatú ágazatokban történő leleplezése érdekében; rámutat, hogy a 2011-ben lebonyolított közös vámügyi műveletek során 1,2 millió cigarettát foglaltak le és több mint 1,7 millió euró értékű adó- és vámcsalásra derítettek fényt;

Héa

32.  hangsúlyozza, hogy a vámeljárások megfelelő működése közvetlen hatást gyakorol a hozzáadottérték-adó számítására; sajnálatának ad hangot a Számvevőszék által e téren feltárt hiányosságok miatt; különösen aggasztja a Számvevőszék 13/2011. sz. különjelentésében foglalt azon megállapítás, hogy csak a 42-es eljáráskódú vámeljárás(16) 2009-ben a Számvevőszék által vizsgált hét tagállam tekintetében megközelítőleg 2200 millió euró(17) extrapolált veszteséget okozott, amely egyenértékű annak a héaösszegnek a 29%-ával, amely héa az ebben a hét európai uniós tagállamban a 42-es eljáráskódú vámeljárás alá vont valamennyi 2009-es importügylet által képzett adóalapra elvileg kivetendő volna;

33.  mélyen aggasztja a héacsalás elterjedt volta; rámutat arra, hogy a héa beszedési modellje bevezetése óta nem változott; hangsúlyozza annak elavultságát, figyelemmel a technológiai és gazdasági környezetben bekövetkezett számos változásra; rámutat, hogy a közvetlen adózás területét érintő kezdeményezések esetében a Tanács egyhangú határozathozatalára van szükség; sajnálja, hogy két, héacsalás elleni küzdelemre irányuló fontos kezdeményezést, nevezetesen a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek egy héacsalás elleni gyorsreagálási mechanizmus tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatot (COM(2012)0428) és a 2006/112/EK irányelvnek a fordított adókivetési mechanizmus bizonyos csalásra alkalmas termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó választható és ideiglenes alkalmazása tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatot (COM(2009)0511) a Tanács jelenleg blokkol(18);

34.  rámutat arra, hogy az adócsalás leküzdése érdekében szükség van a kereskedelmi ügyletek adóhatóságokkal való valós idejű összekötésére;

35.  meggyőződése, hogy a nem rögzített tranzakciók megszüntetése hozzájárulhat a behajtásra nem kerülő héaösszegek csökkentéséhez;

Cigarettacsempészet

36.  rámutat, hogy a magas adótartalmú termékek csempészete komoly bevételkiesést okoz az EU és a tagállamok költségvetése számára, és hogy a cigarettacsempészet következtében az Unióban keletkező közvetlen vámbevétel-kiesés becsült összege meghaladja az évi 10 milliárd eurót;

37.  hangsúlyozza, hogy a cigarettacsempészet jelentős finanszírozási forrásként szolgál a nemzetközileg szerveződő bűnszervezetek számára, és ezért rámutat annak fontosságára, hogy erősödjön az EU keleti határainál folyó cigaretta- és alkoholcsempészet elleni bizottsági cselekvési terv külső dimenziója, amely előirányozza a bűnüldözési kapacitás támogatását a szomszédos országokban, a műszaki segítségnyújtást és képzést, a figyelemfelkeltést, az operatív együttműködés – például a közös vámügyi műveletek – fokozását, valamint a hírszerzési információk megosztását és a nemzetközi együttműködés megerősítését; rámutat különösen a tagállamok, Oroszország és a keleti partnerség országai (Örményország, Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova és Ukrajna) közötti együttműködés fontosságára az említett cselekvési tervben javasolt célzott intézkedések végrehajtása érdekében;

38.  elismeri, hogy e tekintetben a keleti határ különösen veszélyeztetett földrajzi terület; üdvözli a cigaretta- és alkoholcsempészet ellen az EU keleti határai mentén folytatott küzdelemre irányuló cselekvési terv Bizottság általi közzétételét;

39.  üdvözli az OLAF által az említett cselekvési terv végrehajtása érdekében tett lépéseket; üdvözli különösen a 24 tagállam, Norvégia, Svájc, Horvátország és Törökország együttműködésében, az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság, az Europol, a Frontex és a Vámigazgatások Világszervezete tevékeny támogatásával megvalósult „Barrel” művelet sikerét, amelynek köszönhetően 1,2 millió cigarettát foglaltak le;

40.  üdvözli az Egészségügyi Világszervezet dohányzás-ellenőrzési keretegyezménye részes feleinek értekezlete ötödik ülésén, 2012. november 12-én elfogadott, a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvet;

Kiadások

41.  emlékeztet rá, hogy az uniós költségvetés 94%-át a tagállamokban ruházzák be, és hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben létfontosságú, hogy minden forrást jól költsenek el; ezért véleménye szerint prioritásként kell kezelni az uniós költségvetés kárára elkövetett csalás elleni küzdelmet az összes támogatási program esetében, elősegítendő az elveszett pénzeszközök behajtását annak biztosítása érdekében, hogy az uniós költségvetést annak legfontosabb céljaira, például a munkahelyteremtésre és a növekedés fellendítésére költsék;

42.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az uniós kiadásokkal kapcsolatos legtöbb szabálytalanságot nemzeti szinten követik el;

43.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő ellenőrzést lehetővé tevő fokozott átláthatóság kulcsfontosságú a csalás feltárásához; emlékeztet rá, hogy a Parlament az elmúlt években sürgette a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket az uniós pénzeszközök kedvezményezettjei átláthatóságának egy lépésben történő biztosítására; sajnálja, hogy ezt az intézkedést nem hajtották végre; megismétli ezért a Bizottságnak szóló azon felhívását, hogy alakítson ki intézkedéseket a jogi szabályozás átláthatóságának fokozására, valamint dolgozzon ki olyan rendszert, amely egyazon weboldalon felsorolja az uniós pénzeszközök valamennyi kedvezményezettjét, függetlenül az alap kezelőjétől, és amely a tagállamok által legalább az Unió egy munkanyelvén megadandó, szabványos információkategóriákon alapul; felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal, valamint adjanak teljes körű és megbízható információkat a tagállamok által kezelt uniós pénzeszközök kedvezményezettjeiről; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a „megosztott igazgatás” rendszerét, és elsődleges kérdésként tegyen jelentést a Parlamentnek;

Mezőgazdaság

44.  üdvözli, hogy Finnország, Hollandia és Lengyelország javította megfelelési arányát a jelentéstétel következetességét tekintve, és hogy a 27 tagú Unió összesített megfelelőségi aránya 93% körül van, ami emelkedést jelent a 2010. évi 90%-hoz képest;

45.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy mivel legalább 20 millió olyan esetet jelentettek, amelyben az állami szektorban kisstílű korrupció fordult elő, a jelenségnek nyilvánvalóan továbbgyűrűző hatása is van a tagállami közigazgatások azon részeire (és a megfelelő politikusokra), amelyek az uniós források és más pénzügyi érdekek kezeléséért felelősek(19); rámutat, hogy 2011-ben a mezőgazdaság területén a csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma összesen 139 volt, ami nem tükrözi a tényleges helyzetet; felhívja a figyelmet arra, hogy a Bizottság a tagállamokhoz fordult, és aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a csalásokra vonatkozóan közölt adatok adott esetben nem teljesen megbízhatóak, amit maga a Bizottság is elismer, utalva arra, hogy egyes tagállamokban alacsony számú csalást jelentettek be; további együttműködésre és a bevált gyakorlatok tagállami megosztására szólít fel a csalás eseteire való reagálás és azoknak a Bizottság felé történő jelentése tekintetében;

46.  továbbra is aggodalommal tölti el, hogy a Franciaország, Németország, Spanyolország és az Egyesült Királyság által jelentett csalások aránya gyanúsan alacsony, különös tekintettel az országok méretére és a nyújtott pénzügyi támogatás nagyságára; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy éves jelentésében a Bizottság nem ad végleges választ arra a kérdésre, hogy a Franciaország, Németország, Spanyolország és az Egyesült Királyság által jelentett, gyanúsan alacsony csalási arány a jelentéstételi elvek be nem tartásából adódik-e, vagy az e tagállamokban bevezetett kontrollrendszerek csalások feltárására való képességével függ össze; felszólítja a fent említett tagállamokat, hogy mihamarabb nyújtsanak részletes és alapos magyarázatot az általuk bejelentett feltételezett csalások alacsony arányáról;

47.  megjegyzi, hogy az, hogy egyes tagállamokban alacsony számú csalást jelentettek, betudható annak, hogy amit az egyik országban csalásnak tekintenek, más tagállamban nem szükségszerűen minősül jogellenesnek, és ezért sürgeti a Bizottságot, hogy azonosítsa és tisztázza az ilyen helyzeteket, egységesítve a csalás fogalommeghatározásának kritériumait, és továbbítva azokat az összes tagállam számára;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a csalások jelentésének rendszerét, és egységesítse a csalás elleni fellépésre és a csalás eseteinek Bizottság felé történő jelentésére irányuló, tagállamokban alkalmazott eljárásokat; úgy véli, hogy a cél a vizsgálatok hatékonyságának növelése, és egyidejűleg az érintett személyeket megillető eljárási jogok tisztázásának elősegítése;

49.  rámutat, hogy a KAP pénzeszközeivel való jövőbeni visszaélések megelőzése érdekében a problémát nemcsak statisztikaorientáltan kell megközelíteni, hanem emellett – különösen a súlyos esetekben – elemezni kell a csalás mögött álló mechanizmusokat is; hasonlóképpen úgy véli, hogy a tagállamoknak jelenteniük kell a Bizottság számára minden általuk feltárt szabálytalanságot, és a csalásként bejelentett szabálytalanságokat alapos elemzésnek kell alávetni;

50.  rámutat, hogy az aktualizált horizontális rendelet módosítandó 43. cikkében fel kell hatalmazni a Bizottságot arra, hogy csökkentse vagy felfüggessze a valamely tagállam számára nyújtott havi vagy időközi kifizetéseket, amennyiben az adott nemzeti kontrollrendszer egy vagy több alapvető eleme hiányzik vagy – a feltárt hiányosságok súlyossága vagy tartóssága alapján – nem hatékony, vagy ha a szabálytalan kifizetéseket nem hajtják be a szükséges alapossággal, valamint ha:

51.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy azon EMGA-támogatások teljes összege, amelyeket még be kell hajtani a kedvezményezettektől, a 2011. pénzügyi év végén elérte az 1,2 milliárd eurót;

52.  sürgeti a Bizottságot, hogy a jelenlegi reform keretében végbement fejleményeket figyelembe véve tegye meg a szükséges lépéseket egy hatékony behajtási rendszer felállítása érdekében, és az EU pénzügyi érdekeinek védelméről szóló jövő évi jelentésében tájékoztassa az Európai Parlamentet az elért haladásról;

53.  hangsúlyozza, hogy meg kell valósítani a „bagatellszabály” újbóli bevezetését, és nem szabad folytatni az aktualizált horizontális rendelet 56. cikkének (3) bekezdése szerinti behajtást, ha a már felmerült költségek és a behajtás várható költségei együttvéve meghaladják a behajtandó összeget; felhívja a Bizottságot, hogy a helyi szintű adminisztratív egyszerűsítés érdekében tekintse teljesültnek ezt a feltételt, ha a kedvezményezettől egyszeri fizetés keretében behajtandó összeg nem haladja meg a 300 eurót; rámutat, hogy az adminisztratív terheknek a kis és nagyon kis összegek behajtásától való eltekintés révén történő csökkentése lehetővé teszi a nemzeti és a regionális hatóságok számára a súlyosabb szabálytalanságok hatékonyabb kivizsgálását és a megfelelő intézkedések megtételét;

54.  megjegyzi, hogy a Bizottság a mezőgazdaság területén a szabályszerűségi záróelszámolási eljárások keretében végzett pénzügyi ellenőrzések nyomán összesen 822 millió euró összegű pénzügyi korrekciót hajtott végre; továbbá rámutat, hogy az elhatározott pénzügyi korrekciók teljes összege 1,068 milliárd eurót tett ki; aggodalommal állapítja meg, hogy 2011-ben a mezőgazdasági és vidékfejlesztési források tekintetében a behajtási arány a 2010. évi 85%-hoz képest 77%-ra csökkent;

55.  hangsúlyozza, hogy figyelmet kell fordítani a még mindig viszonylag hosszadalmas visszatérítési eljárások optimalizálásának módjaira;

Kohéziós politika

56.  üdvözli, hogy 2011-ben a Bizottság 673 millió euró összegből 624 millió euró erejéig hajtott végre pénzügyi korrekciókat, és hogy a kohéziós politika esetében a behajtási arány a 2010. évi 69%-hoz képest 93%-ra javult; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a pénzügyi korrekciók végrehajtásának összesített aránya jelenleg mindössze 72%, és 2,5 milliárd eurót még vissza kell téríttetni;

57.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyszerűsítsék a vonatkozó közbeszerzési szabályokat és a strukturális alapok ügyvitelére vonatkozó eljárási szabályokat;

58.  tudomásul veszi, hogy 2011-ben néhány nagy tagállam, köztük Franciaország nem számolt be semmilyen csalárd szabálytalanságról a kohéziós politika terén; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja ki ennek okait, és állapítsa meg, hogy eredményesen működnek-e a csalást nem jelentő tagállamok felügyeleti és kontrollrendszerei;

59.  üdvözli, hogy Franciaország véghez tudta vinni a szabálytalanságkezelő rendszer („IMS”) bevezetését;

Külkapcsolatok, segítségnyújtás és bővítés

60.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a 2011-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló számvevőszéki éves jelentés 7. fejezetében („Külkapcsolatok, segítségnyújtás és bővítés”) a Számvevőszék olyan hibákra mutatott rá a záró kifizetésekben, amelyeket a Bizottság kontrollmechanizmusai nem észleltek, és arra a megállapításra jutott, hogy a Bizottság által alkalmazott kontrollmechanizmusok nem teljes mértékben eredményesek; felhívja a Bizottságot, hogy a pénzeszközök hatékony és megfelelő elköltésének biztosítása érdekében a Számvevőszék és a mentesítési vélemény ajánlásait követve javítsa nyomon követési mechanizmusait;

61.  javasolja, hogy a biztosított források eredményes és megfelelő felhasználásának biztosítása érdekében vegyék figyelembe a Számvevőszék uniós külső fellépéseket – és különösen uniós missziókat – érintő észrevételeit és ajánlásait, amikor értékelik a kitűzött célokhoz képest elért eredményeiket, illetve amikor mérlegelik mandátumuk kiterjesztését; tudomásul veszi a közbeszerzési eljárásokkal és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) fellépéseit érintő pályázatokkal kapcsolatos hiányosságokra vonatkozó észrevételt, és felhívja az EKSZ-t, hogy kellő időben orvosolja ezeket.

62.  üdvözli a csalás elleni, uniós szintű politikákat, amelyek magukban foglalják a harmadik országokkal való fokozottabb együttműködést, például a csalás elleni tranzitinformációs rendszer (amelyhez az EFTA-országok hozzáféréssel rendelkeznek), a kölcsönös közigazgatási segítségnyújtás és a harmadik országokat érintő kapcsolódó, csalás elleni rendelkezések, valamint a 2011-ben végzett közös vámügyi műveletek – köztük a Horvátországgal, Ukrajnával és Moldovával végrehajtott „Fireblade”, illetve a Horvátországgal, Törökországgal, Norvégiával és Svájccal végrehajtott „Barrel” művelet – révén; üdvözli e fellépések eredményeit és pénzügyi hatásukat;

63.  szem előtt tartva, hogy egy globalizált világban a csalásokat egyre inkább országhatárokon átnyúlóan követik el, hangsúlyozza a partnerországok határozott kötelezettségvállalásait tartalmazó, szilárd jogi keret fontosságát, és üdvözli, hogy az új vagy újratárgyalt kétoldalú megállapodásokba – köztük az Afganisztánnal, Kazahsztánnal, Örményországgal, Azerbajdzsánnal és Grúziával, illetve (egyszerűsített formában) az Ausztráliával létrejött megállapodástervezetbe – csalás elleni rendelkezéseket foglaltak bele, továbbá kéri a Bizottságot és az EKSZ-t egy egységes záradék kidolgozására, amelynek révén e rendelkezéseket minden új vagy újratárgyalt, harmadik országokkal kötött két- vagy többoldalú megállapodásba felveszik;

64.  tudomásul veszi a 2011. évi jelentésben vizsgált előcsatlakozási alapokkal kapcsolatban feltárt szabálytalanságok száma és pénzügyi hatása tekintetében tapasztalható csökkenést; üdvözli, hogy jelentősen javult az előcsatlakozási támogatás keretében jogtalanul kifizetett uniós források visszafizettetésének aránya, ugyanakkor megjegyzi, hogy az arány továbbra is csak 60%-ot ér el; egyidejűleg elismeri, hogy jelentős különbségek vannak a kedvezményezettek között a bejelentett szabálytalanságokat tekintve, amelyek száma alapvetően aszerint változik, hogy milyen szakaszban tart a szabálytalanságkezelő rendszer (IMS) elfogadása és végrehajtása; felhívja ezért a Bizottságot, hogy továbbra is kísérje szorosan figyelemmel a szabálytalanságkezelő rendszer végrehajtását az eszközből részesülő tagállamokban; támogatja a Bizottság különösen Horvátországhoz intézett felhívását a szabálytalanságkezelő rendszer teljes körű megvalósítására vonatkozóan, amely felhívásnak a biztosított képzés és támogatás ellenére még nem tettek eleget, valamint támogatja a rendszer bevezetésével kapcsolatban Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasághoz intézett felhívást; megállapítja, hogy a 2011-ben bejelentett esetekből 26 millió eurót hajtottak be;

65.  üdvözli a Bizottságnak azt a célkitűzését, hogy támogatja Horvátországot és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot a szabálytalanságkezelő rendszer bevezetésére tett erőfeszítéseikben;

OLAF

66.  megismétli, hogy folytatni kell az OLAF függetlenségének, eredményességének és hatékonyságának erősítését, beleértve az OLAF Felügyelő Bizottságának függetlenségét és működőképességét is; felhívja az OLAF-ot és a Felügyelő Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket munkakapcsolatuk javítása érdekében – amely kapcsolatot az egyesült királyságbeli Lordok Háza uniós ügyekért felelős bizottságának jelentése nyílt ellenségességként írt le, különösen azért, mert nincs egyetértés az érintettek között a Felügyelő Bizottság szerepének pontos természetét illetően; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a konstruktív hozzájárulás lehetőségeit az OLAF és Felügyelő Bizottsága közötti kommunikáció és munkakapcsolatok javítása tekintetében;

67.  üdvözli, hogy előrelépés történt az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1073/1999/EK rendelet módosításáról és az 1074/1999/Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0135) folyó tárgyalások terén; úgy véli, hogy a rendeletet a lehető leghamarabb el kell fogadni; meggyőződése szerint ugyanakkor az OLAF-ot érintő legújabb fejlemények és az általa folytatott vizsgálatok módszerének fényében figyelembe kell venni a Felügyelő Bizottságnak a 2012. évi éves tevékenységi jelentés 3. mellékletében foglalt ajánlásait; elfogadhatatlannak tartja, hogy a Felügyelő Bizottság – az a szerv, amely felügyeli az eljárási garanciák alkalmazását, az alapvető jogok tiszteletben tartását és a vizsgálati eljárásokra vonatkozó belső szabályoknak az OLAF személyzete általi betartását – számos alkalommal nem kapott lehetőséget az ügyiratokhoz – köztük a nemzeti igazságügyi hatóságoknak továbbított vizsgálati zárójelentésekhez – való közvetlen hozzáférésre lezárt vizsgálatok esetében;

68.  megjegyzi, hogy a fent említett jövőbeni reform többek között lehetővé fogja tenni az OLAF számára, hogy igazgatási megállapodásokat kössön harmadik országok illetékes hatóságaival és nemzetközi szervezetekkel, erősítve ezáltal a csalás elleni küzdelemre irányuló kapacitását az Unió külpolitikai dimenziójába tartozó területeken; üdvözli a csalás elleni stratégiát (COM(2011)0376), tekintettel többek között arra, hogy az megfelelőbb csalás elleni rendelkezéseket foglal bele a 2014–2020 közötti új többéves pénzügyi keret alá tartozó finanszírozási programokba; ugyanakkor aggodalommal veszi tudomásul a Bizottság azon következtetését, amely szerint elégtelenek az uniós költségvetés tagállamokon belüli, bűncselekmények céljára való visszaélésszerű felhasználásával szembeni elrettentő intézkedések; üdvözli a Bizottság e probléma kezelését célzó javaslatait, és javasolja, hogy a lehető legteljesebb mértékben vonják be a kedvezményezett harmadik országokat is;

69.  tudomásul veszi az OLAF Felügyelő Bizottsága által 2012. évi tevékenységi jelentésében felvetett aggályokat, különös tekintettel a 2012 októberében a nemzeti igazságügyi hatóságoknak továbbított ügyre, amely az Európai Bizottság egyik tagjának lemondásához vezetett, amint azt az említett jelentés (29) bekezdése említi; véleménye szerint ezeket az aggályokat az illetékes igazságügyi hatóságoknak alaposan ki kell vizsgálniuk; rámutat a titoktartás elvére és a folyamatban lévő jogi eljárásokba való politikai beavatkozástól való tartózkodás fontosságára;

70.  mély aggodalommal tölti el az OLAF Felügyelő Bizottságának jelentése; elfogadhatatlannak tartja, hogy az OLAF olyan vizsgálati intézkedéseket tegyen, amelyek meghaladják a jelenleg hatályos 1073/1999/EK OLAF-rendelet 3. és 4. cikkében kifejezetten felsorolt, valamint a jövőbeli reformszövegben foglalt intézkedéseket; megállapítja, hogy a fent említett vizsgálati intézkedések az alábbiakat foglalják magukban: a vizsgálat alá vont személlyel folytatott telefonbeszélgetés tartalmának egy harmadik fél számára való előkészítését; a beszélgetésen való részvételt és a beszélgetés rögzítését; a nemzeti közigazgatási hatóságok arra való felkérését, hogy adják át az OLAF számára a közvetlenül a birtokukban nem lévő, és a magánélethez és a kommunikációhoz való joggal kapcsolatosnak tekinthető információkat, illetve biztosítsák ezen információk OLAF általi ezt követő felhasználását, gyűjtését és tárolását;

71.  megdöbbenésének ad hangot e fellépések miatt, mivel az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint az ilyen módszerek alkalmazása a magánélet, a levelezés és/vagy a kapcsolattartás tiszteletben tartásához való jog gyakorlásába történő „hatóság általi beavatkozásnak” minősülhet, amelyre csak „törvényben meghatározott” esetekben kerülhet sor (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikke, amely megfelel az emberi jogok európai egyezménye 8. cikkének);

72.  ismételten hangsúlyozza, hogy nem engedhető meg az alapvető jogok OLAF vagy bármely más bizottsági szolgálat általi megsértése; e tekintetben utal az OLAF Felügyelő Bizottságának a 2012. évi tevékenységi jelentés 3. mellékletében kifejtett álláspontjára, amely szerint lehetséges, hogy az OLAF – többek között egy vizsgálat alá vont személy és egy harmadik fél közötti rögzített telefonbeszélgetés tartalmának a harmadik féllel való előzetes egyeztetését, és a telefonbeszélgetés során való jelenlétet illetően – túllépett a jelenleg hatályos rendelet 3. és 4. cikkében kifejezetten felsorolt vizsgálati intézkedéseken; elvárja, hogy az OLAF kielégítő magyarázatot adjon vizsgálati intézkedéseire, köztük a telefonbeszélgetések rögzítésére;

73.  üdvözli a Felügyelő Bizottság 2012. évi tevékenységi jelentésében (53. cikk) foglalt megállapítást, amely szerint az Európai Bíróság az OLAF határozatainak megsemmisítésére irányuló összes keresetet elfogadhatatlannak nyilvánította és elutasította, az ombudsman pedig nem állapított meg hivatali visszásságot; továbbá rámutat, hogy az európai adatvédelmi biztos megállapítása értelmében az OLAF összességében eleget tett az adatvédelmi szabályoknak, egyetlen esetet kivéve, ahol az európai adatvédelmi biztos szerint az OLAF megsértette a személyes adatok védelméhez való jogot azáltal, hogy szükségtelenül felfedte egy visszaélést jelentő személy személyazonosságát intézménye előtt;

74.  mély aggodalommal tölti el a Felügyelő Bizottság azon megállapítása, amely szerint az OLAF nem végezte el a vizsgálati eljárásokról szóló személyzeti utasításokban (ISIP) kifejezetten feltüntetettektől eltérő vizsgálati intézkedések jogszerűségének előzetes ellenőrzését; megjegyzi, hogy ez veszélyezteti az érintett személyek alapvető jogainak tiszteletben tartását és az őket megillető eljárási garanciákat;

75.  kéri az OLAF-ot, hogy tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságát arról a jogalapról, amely lehetővé teszi számára magánszemélyek telefonbeszélgetéseinek az adott személyek előzetes beleegyezése nélküli rögzítését és a rögzítésben való részvételt, valamint azok tartalmának igazgatási vizsgálatok céljára történő felhasználását; ismételten felhívja az OLAF-ot, hogy – a Tanács hasonló kérésével összhangban – tárjon a Parlament elé jogi elemzést e hangfelvételek tagállamokon belüli jogszerűségéről;

76.  megjegyzi, hogy amennyiben az előkészítő vizsgálatok során megsértik az alapvető eljárási szabályokat, az megkérdőjelezheti az OLAF vizsgálatai alapján hozott jogerős határozat jogszerűségét; megítélése szerint ez nagy kockázatot rejthet magában, mivel a szabálysértések így maguk után vonnák a Bizottság jogi felelősségét; felszólítja az OLAF-ot, hogy haladéktalanul kezelje e hiányosságot azáltal, hogy megfelelő időn belül megfelelő képesítéssel rendelkező igazságügyi szakértőket rendel ki az előzetes ellenőrzések elvégzésére;

77.  elfogadhatatlannak tartja az OLAF főigazgatójának bármely vizsgálati feladatkörben – többek között a tanúk kihallgatásában – való közvetlen részvételét; rámutat, hogy a főigazgató ezáltal összeférhetetlenségi helyzetbe kerül, mivel a személyzeti szabályzat 90. cikkének a) pontja és az ISIP 23. cikkének (1) bekezdése értelmében hozzá kell benyújtani az OLAF vizsgálataival kapcsolatos panaszokat, továbbá az eljárási garanciák betartásának elmulasztása esetén ő határoz a megfelelő intézkedések esetleges megtételéről; felszólítja az OLAF főigazgatóját, hogy a jövőben tartózkodjon a vizsgálati feladatokban való közvetlen részvételtől;

78.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az OLAF nem végezte el minden alkalommal a beérkező információk alapos értékelését a kellően megalapozott gyanú fogalma tekintetében; ezt az értékelést alapvető fontosságúnak tartja az OLAF intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, valamint kormányokkal szembeni függetlenségének azokban az esetekben történő biztosítása és megerősítése érdekében, amikor a fenti szereplők valamelyike fordul a hivatalhoz;

79.  véleménye szerint az alapvető jogokkal és az eljárási garanciákkal kapcsolatos panaszok OLAF-hoz való beérkezése esetén az OLAF-nak minden esetben tájékoztatnia kell a Felügyelő Bizottságot;

80.  további tájékoztatást vár a Felügyelő Bizottság éves jelentésében említett pontokkal kapcsolatban; teljes körű átláthatóságot sürget valamennyi említett pont tekintetében;

81.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy 2006 és 2011 között a tagállamok mindössze az esetek 46%-ában indítottak bírósági eljárást az OLAF vizsgálatai nyomán; ezt elégtelennek tartja, és ismételten felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az ügyek OLAF általi kivizsgálása után tett ajánlások tényleges és időszerű végrehajtását;

82.  úgy véli, a tagállamokat kötelezni kell arra, hogy évente jelentést készítsenek az OLAF által az igazságügyi hatóságaik felé továbbított esetek nyomon követéséről, és azon belül az ilyen esetekben alkalmazott büntetőjogi és pénzügyi szankciókról;

83.  aggodalmát fejezi ki a Felügyelő Bizottság éves jelentésében megfogalmazott észrevételek miatt, amelyek szerint nincsenek adatok az OLAF ajánlásainak tagállami végrehajtásáról; úgy véli, hogy ez a helyzet nem kielégítő, és felkéri az OLAF-ot annak biztosítására, hogy a tagállamok lényegi és részletes adatokat nyújtsanak az OLAF ajánlásainak végrehajtásáról, és hogy az Európai Parlament folyamatos tájékoztatásban részesüljön;

84.  elismeri, hogy 2011-ben az OLAF vizsgálatait követően 691,4 millió eurót hajtottak be, amelyből 389 millió euró az olaszországi Calabria régióját érintő egyetlen esettel kapcsolatos, amelyben a strukturális alapok programjai keretében közúti munkálatokhoz nyújtottak finanszírozást;

85.  kéri, hogy azokat a potenciális csalásokat és szabálytalanságokat, amelyek kisebb pénzügyi hatással járnak – többek között a vámügyek területén (ahol az OLAF 1 millió euró alatt nem tesz lépéseket) és a strukturális alapok területén (ahol ez a küszöb 500 000 euró) – jelentsék a tagállamok számára, bocsássanak rendelkezésükre minden információt, és tegyék lehetővé, hogy a csalás elleni küzdelemre irányuló nemzeti eljárások szerint eljárjanak;

86.  mély aggodalmának ad hangot az OLAF hatékonyságával és belső működésével kapcsolatban, miközben úgy véli, hogy egy erős és jól irányított OLAF alapvetően fontos az európai adófizetők pénzét érintő csalás és korrupció elleni közdelemhez; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a Parlament illetékes bizottságával együttműködve és amikor annak kérdéseit megválaszolja, elemezze az OLAF műveleteinek jogszerűségét, tegye meg az összes szükséges lépést az OLAF irányításának javítása érdekében, és 2013 végéig fogalmazzon meg gyakorlati megoldásokat a hiányosságok orvoslása céljából; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy addig állítsák le az Európai Ügyészség létrehozásával kapcsolatos vitákat és döntéshozatalt;

A Bizottság kezdeményezései a csalás elleni fellépések területén

87.  üdvözli, hogy a Parlament kérése nyomán a Bizottság jelenleg dolgozik egy olyan módszertan kialakításán, amely méri az uniós alapokkal kapcsolatos közbeszerzések terén a korrupció által okozott költségeket;

88.  üdvözli a Bizottság 2012. évi munkaprogramjában szereplő, az Európai Unió pénzügyi érdekeinek megfelelőbb védelmére irányuló kezdeményezést és az ugyanezzel a témával foglalkozó, az Európai Unió pénzügyi érdekeinek a büntetőjog és igazgatási vizsgálatok által biztosított védelméről szóló közleményt; kiemeli, hogy a kezdeményezés célja a bűncselekményekkel – köztük a korrupcióval – szembeni szankciók szigorítása, valamint az Európai Unió pénzügyi védelmének megerősítése;

89.  üdvözli a Bizottság új, csalás elleni stratégiáját (COM(2011)0376) és a végrehajtásáról szóló, 2011 júniusában elfogadott belső cselekvési tervet (SEC(2011)0787), amelyek célja a csalás uniós szintű megelőzésének és feltárásának javítása; felszólítja e tekintetben a Bizottságot az egyes főigazgatóságokon belül kialakított, csalás elleni stratégiákról szóló jelentés elkészítésére és e stratégiák értékelésére;

90.  üdvözli az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatot (COM(2012)0363 – a PIF-irányelvre irányuló javaslat), amely az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményt és az azt kísérő jegyzőkönyveket hivatott felváltani;

91.  különösen üdvözli, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek a PIF-irányelvre irányuló javaslatban rögzített fogalommeghatározása magában foglalja a héát, összhangban az Európai Bíróság ítéletével, amely megerősítette(20), hogy közvetlen kapcsolat áll fenn egyrészt a héabevételek alkalmazandó uniós jognak megfelelő beszedése, másrészt pedig a vonatkozó héaforrásnak az uniós költségvetés rendelkezésére állása között, mivel az előbbi beszedése során történt mulasztás potenciálisan az utóbbi csökkenéséhez vezet;

92.  üdvözli az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme területén végzett tevékenységek előmozdítására irányuló Hercule III programról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot (COM(2011)0914), amely azt a Hercule II programot váltja fel, amelynek félidős értékelése igazolta annak hozzáadott értékét;

93.  megállapítja, hogy a Bizottság által tett mindezen pozitív intézkedések ellenére jelenleg többnyire passzív korrupcióellenes szakpolitikákat folytatnak; felhívja a Bizottság főigazgatóságait, hogy saját hatásköreiken belül fokozottan lépjenek fel a csalás megelőzése érdekében;

94.  várakozással tekint az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló jogalkotási javaslat Bizottság által történő – a Bizottság bejelentése szerint 2013 júniusára várható – benyújtása elé, amely Európai Ügyészség feladata lesz az Unió által vagy az Unió nevében kezelt pénzeszközök megkárosítóinak felkutatása, velük szemben a nyomozás lefolytatása, valamint a bíróság elé állításuk;

o
o   o

95.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Számvevőszéknek, az OLAF Felügyelő Bizottságának és az OLAF-nak.

(1) http://ec.europa.eu/anti_fraud/documents/reports-commission/2011/report_hu.pdf. (2) http://ec.europa.eu/anti_fraud/documents/reports-olaf/2011/olaf_report_2011_en.pdf. (3) HL C 344., 2012.11.12., 1. o. (4) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (5) HL L 312., 1995.12.23., 1. o. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0196. (7) HL C 51. E, 2013.2.22., 121. o. (8) HL C 161. E, 2011.5.31., 62. o. (9) 1 Az Európai Parlament „Az uniós forrásokkal kapcsolatos csalásoktól az oknyomozó újságírás segítségével való elrettentés a 27 tagú Unióban” című tanulmánya, 2012, 71. o. (10) HL C 296. E, 2012.10.2., 40. o. (11) Az OLAF 2011. évi jelentése, 6. táblázat, 22. o. (12) A Parlament által megrendelt, „A tagállamok közötti különbségek az Európai Unió tradicionális saját forrásainak behajtása terén mutatott igazgatási teljesítmény tekintetében” című tanulmány. (13) A Számvevőszék 2011-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentése az intézmények válaszaival együtt. (14) A célzott információk tagállamok közötti gyors cseréjére szolgáló, a 904/2010/EU rendelet alapján létrehozott hálózat. (15) Az Európai Parlament „A digitális egységes piacra vonatkozó ütemterv” című tanulmánya, elérhető az alábbi oldalon: http://www.europarl.europa.eu/document/activities/cont/201209/20120914ATT51402/20120914ATT51402EN.pdf. (16) A 42- es eljáráskóddal végzett vámeljárást az importőr annak érdekében alkalmazza, hogy az áruk egy másik tagállamba történő továbbszállítása esetén héamentességet kapjon. A héát a rendeltetési tagállamban kell megfizetni. (17) Ebből 1800 millió euró a hét kiválasztott tagállamot, 400 millió euró pedig azt a 21 rendeltetési tagállamot érinti, ahová a mintában szereplő árukat behozták. (18) Šemeta biztosnak a CONT bizottság által benyújtott kérdőívre adott válaszai, elérhető az alábbi oldalon: http://www.europarl.europa.eu/committees/en/cont/publications.html?id=CONT00004#menuzone. (19) A Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság (CRIM) 2012–2013, Tematikus dokumentum a korrupcióról – A tagállamok közigazgatásában tapasztalható rendszerszintű korrupció területei, valamint a korrupció Uniót érintő negatív hatásainak elhárítását célzó intézkedések, 2012. november, 2. o. (20) A C–539/09. sz., Bizottság kontra Németország ügyben hozott 2011. november 15-i ítélet (HL C 25., 2012.1.28., 5. o.).