Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2074(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0250/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0250/2013

Viták :

PV 07/10/2013 - 20
CRE 07/10/2013 - 20

Szavazatok :

PV 08/10/2013 - 9.4

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0394

Elfogadott szövegek
PDF 287kWORD 155k
2013. október 8., kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban
P7_TA(2013)0394A7-0250/2013

Az Európai Parlament 2013. október 8-i állásfoglalása a korrupcióról a köz és magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban (2013/2074(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Meridában 2003. december 9-én aláírásra megnyitott, korrupció elleni ENSZ-egyezményre (UNCAC),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló, 1997. december 17-én Párizsban aláírásra megnyitott OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) -egyezményre és annak kiegészítő ajánlásaira,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában: egy hatékonyabb megközelítés felé” című, 2011. december 12-i közös közleményére (COM(2011)0886),

–  tekintettel a Külügyi Tanács 2012. június 25-i 3179. ülésén elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, az Európai Uniónak a harmadik országokban az emberi jogok előmozdításában és a demokratizálódásban betöltött szerepéről szóló, 2001. május 8-i bizottsági közleményre (COM(2001)0252),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című, 2011. október 25-i bizottsági közleményre (COM(2011)0681),

–  tekintettel „Az emberi jogoknak és a nemek közötti egyenlőségnek az európai biztonság- és védelempolitikában főszempontként való érvényesítése” című tanácsi dokumentumcsomagra(1) és különösen a KBVP-műveletekre vonatkozó általános viselkedési normákról szóló tanácsi dokumentumra (08373/3/2005. sz. dokumentum),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ-közgyűlés által 2010. október 10-én elfogadott, „Az ígéret betartása: egységben a millenniumi fejlesztési célok eléréséért” című globális cselekvési tervre,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Méltó életet mindenkinek: a szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása” című, 2013. február 27-i bizottsági közleményre (COM(2013)0092),

–  tekintettel „Az Európai Beruházási Banknak a korrupció, a csalás, az összejátszás, a kényszerítés, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésére és megakadályozására vonatkozó, politikája” című, az Európai Beruházási Bank (EBB) által 2008-ban elfogadott jelentésre („az EBB csalás elleni politikája”),

–  tekintettel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) 2009 márciusában hatályba lépett végrehajtási politikájára és eljárásaira,

–  tekintettel „Az ENSZ üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elvei: a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer végrehajtása” című dokumentumra (HR/PUB/11/04),

–  tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(2) ,

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(3) ,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának 2008. december 8-án tartott 2914. ülésén elfogadott, az emberi jogi jogvédőkről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a 2008. szeptember 17-én Montreux-ben elfogadott, a katonai és biztonsági magáncégek fegyveres konfliktus során végzendő műveleteivel kapcsolatos, tagállamokra vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettségekről és helyes gyakorlatokról szóló montreux-i dokumentumra,

–  tekintettel az Európa Tanács korrupcióról szóló, 1999. január 27-én aláírásra megnyitott büntetőjogi egyezményére és az Európa Tanács korrupcióról szóló, 1999. november 4-én aláírásra megnyitott polgári jogi egyezményére, valamint az Európa Tanácson belül működő Korrupció Elleni Államok Csoport (GRECO) létrehozásáról szóló, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1998. május 5-én és 1999. május 1-jén elfogadott (98)7 és (99)5 számú határozatra,

–  tekintettel a 2012. november 26–27-én elfogadott, a korrupcióellenes hivatalokra vonatkozó elvekről szóló dzsakartai nyilatkozatra,

–  tekintettel a nemzeti emberi jogi intézményekre vonatkozó párizsi elvekre(4) ,

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatok számára szóló iránymutatásaira(5) ,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által kiadott, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatra(6) ,

–  tekintettel az ENSZ „Global Compact” elnevezésű kezdeményezésére(7) ,

–  tekintettel a biztonsági magánszolgáltatók nemzetközi magatartási kódexére,

–  tekintettel az ENSZ 2013. március 18–28-án New Yorkban megrendezett, a fegyverkereskedelmi szerződésről szóló zárókonferenciáján elfogadott fegyverkereskedelmi szerződésre(8) ,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0250/2013),

A.  mivel a korrupció közvetlen vagy közvetett, egyéni vagy kollektív haszonszerzés céljából a hatalommal való visszaélésként definiálható, és mivel az ENSZ korrupció elleni egyezményében meghatározottak szerint a korrupciós bűncselekmények többek között magukban foglalják a megvesztegetést, a sikkasztást, a befolyással való üzérkedést, a hivatali visszaélést és a jogellenes meggazdagodást; mivel a csalás, a zsarolás, a mérlegelési jogkörrel való visszaélés, a részrehajlás, a nepotizmus, a kliensrendszer és a törvénytelen politikai hozzájárulások szorosan kapcsolódnak a korrupcióhoz; mivel a korrupció összefüggésben lehet a hatósági struktúrákkal párhuzamosan kollektív irányítás alatt álló szervezett bűnözéssel, különösen akkor, ha a hatóságok nem ügyelnek a jogszabályok érvényesülésére;

B.  mivel a korrupció az emberi jogok – akár a polgári, politikai és gazdasági, akár a szociális és kulturális jogok – egyenlő gyakorlása tekintetében egyenlőtlen, igazságtalan és diszkriminatív következményeket állandósít, illetve súlyosbítja ezeket; mivel a környezetre nézve negatív hatásai lehet a korrupciónak, és túlnyomórészt a leghátrányosabb helyzetű és a társadalom peremére szorult csoportokat érinti, többek között azzal, hogy akadályozza őket a politikai részvételhez, a közszolgáltatásokhoz, az igazságszolgáltatáshoz, a biztonsághoz, a földhasználathoz, a munkavállaláshoz, az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a lakhatáshoz való egyenlő hozzáférésben, és mivel a korrupció különösen a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet, valamint a nemek közötti egyenlőség és a nők autonómiája irányába tett előrehaladást gátolja azáltal, hogy korlátozza a nők jogaik érvényesítésére való képességét;

C.  mivel a korrupció kedvezőtlenül hathat az államok gazdasági fejlődésére azzal, hogy olykor gátolja a kereskedelmet és a beruházást;

D.  mivel a korrupció elleni fellépés a jó kormányzás elvének részét képezi, ahogy azt a Cotonou-i Megállapodás 9. cikkének (3) bekezdése és 97. cikke is megállapítja és meghatározza;

E.  mivel a korrupciós cselekmények és az emberi jogi jogsértések jellemzően a hatáskörrel való visszaélést, az elszámoltathatóság hiányát és a megkülönböztetés különféle formáinak intézményesítését foglalják magukban; mivel a korrupció mindig gyakrabban fordul elő ott, ahol hiányos vagy teljes mértékben hiányzik az emberi jogok érvényesítése, és mivel a korrupció gyakran aláássa az intézmények és szervek hatékonyságát – így például a parlamenteket, a bűnüldöző hatóságokat, az igazságszolgáltatási és jogi rendszert, valamint a civil társadalmat –, amelyek rendes körülmények között fékeket és ellensúlyokat biztosítanak, valamint garantálniuk kellene a demokratikus elvek és az emberi jogok tiszteletben tartását;

F.  mivel a korrupció az általa áthatott társadalmak mentalitásában általában mély gyökerekkel rendelkezik, és mivel az ellene való küzdelemre irányuló összes erőfeszítés középpontjában elsősorban és mindenek előtt az oktatási rendszernek kellene állnia, hogy a lehető legfiatalabb korban szólítsa meg az embereket;

G.  mivel az államok olykor nem lépnek fel a köz- és magánszférán belüli korrupció megelőzése vagy szankcionálása érdekében, megsértve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint az egyéb vonatkozó nemzetközi és regionális emberi jogi eszközök szerinti nemzetközi kötelezettségeiket;

H.  mivel a korrupció torzítja az állami kiadások összegét és összetételét, ami súlyosan ártalmas az állam azon képességére nézve, hogy a rendelkezésére álló forrásokat maximálisan hasznosítsa a gazdasági, szociális és kulturális jogok teljes körű megvalósítása érdekében, és mivel a korrupció tetemes pénzösszegeket von el a gazdaságba irányuló befektetésektől, ami gátolja a nehéz gazdasági helyzetben lévő országok fellendülését, ideértve az uniós tagállamokat is;

I.  mivel a magas beosztású személyek megvesztegetése súlyos bizonytalanságot és instabilitást idézhet elő az érintett országokban, és magát az államot is veszélyezteti;

J.  mivel a Világbank adatai szerint a korrupció a globális GDP 5%-át teszi ki (2,6 billió USD), amelyből évente több mint 1 billió USD-t megvesztegetésre fizetnek ki; és mivel a korrupció világszinten 10%-kal növeli meg az üzleti tevékenységek összköltségét, a fejlődő országokban pedig 25%-kal növeli meg a közbeszerzési szerződések költségét(9) ;

K.  mivel a Világbank becslései szerint a fejlődő országokban és az eldugott tengerentúli területeken évente 20–40 milliárd USD-t – azaz a hivatalos fejlesztési támogatás 20–40%-ának megfelelő összeget – lopnak el magas szintű korrupció útján az állami költségvetésből(10) ;

L.  mivel 2000 és 2009 között a fejlődő országok 8,44 billió dollárt vesztettek a jogellenes pénzmozgások miatt, ami tízszer több, mint amit külföldi segélyként kaptak; mivel az elmúlt évtizedben a fejlődő országok a jogellenes pénzmozgások miatt évente 585,9 milliárd USD-t vesztettek; mivel a korrupció révén ellopott pénzösszegekből minden évben több mint nyolcvanszor lakhatnának jól a világ éhezői, ugyanakkor a kenőpénzek és az ellopott összegek szerte a világban 40%-kal növelik meg a biztonságos ivóvízellátást szolgáló és közegészségügyi projektek összköltségét(11) ;

M.  mivel a korrupció azáltal, hogy fenyegetést jelent a demokrácia megszilárdulására és az emberi jogok érvényesítésére nézve, továbbra is a konfliktusok, a nemzetközi humanitárius jog széles körű megsértése és a büntetlenség egyik alapvető kiváltó oka és hajtóereje a fejlődő országokban, és mivel a korrupció tekintetében kialakult helyzet és az államhatalmi pozíciókban lévők jogellenes meggazdagodása hatalomhajhászáshoz és a hatalom fenntartásához, valamint új milíciák létrejöttéhez és az erőszak széles körű elterjedéséhez vezetett;

N.  mivel az igazságszolgáltatáson belüli korrupció sérti a megkülönböztetésmentesség elvét, az igazságszolgáltatáshoz való jogot, valamint a tisztességes eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogot, amelyek hozzájárulnak az összes többi emberi jog érvényesítéséhez, és mivel a korrupció súlyosan gyengíti a bírói kar és a közigazgatás függetlenségét, alkalmasságát és pártatlanságát, ami fokozza a közintézmények iránti bizalmatlanságot, aláássa a jogállamiságot, és erőszakhoz vezet;

O.  mivel a közszolgáltatások biztosítása lehetővé teszi az államok számára, hogy teljesítsék nemzetközi emberi jogi kötelezettségeiket, garantálva a víz-, élelmiszer- és egészségügyi ellátást, valamint az oktatást, lakhatást, biztonságot és közrendet az emberi fejlődés alkotóelemeiként, és mivel a közbeszerzés területén a nyitottság, az átláthatóság, a tájékoztatás, a verseny, az ösztönzők, a világos szabályok és előírások szigorú betartásának hiányában, illetve ott, ahol nem működnek független ellenőrzési és szankcionálási mechanizmusok, virágzik a korrupció;

P.  mivel a széles körben elterjedt korrupció, valamint az átláthatóság, az információkhoz való hozzáférés és a döntéshozatalban való társadalmi részvétel hiánya megakadályozza a polgárokat abban, hogy felelősségre vonják a kormányokat és a politikai képviselőket annak garantálása érdekében, hogy a források és a piacok feltárásához fűződő bevételeket emberi jogaik biztosítására használják fel; mivel a kormányok feladata az, hogy mind az állami, mind a magánvállalatok esetében minden tőlük telhetőt megtegyenek a korrupció elleni küzdelem érdekében;

Q.  mivel az emberi jogi jogvédők, a média, a civil társadalmi szervezetek, a szakszervezetek és az oknyomozó újságírók döntő szerepet játszanak a korrupció elleni küzdelemben az állami költségvetések ellenőrzése, a kormányok és a nagyvállalatok (elsősorban multinacionális vállalatok) tevékenységeinek és a politikai pártok finanszírozásának nyomon követése, a kapacitásépítési készségek és a szakértelem biztosítása, valamint az átláthatóság és elszámoltathatóság megkövetelése révén; mivel a korrupcióról és a szervezett bűnözésről tudósító újságírók fokozottan ki vannak téve a szervezett bűnözői csoportok, a „párhuzamos hatalmak” és a hatóságok zaklatásainak, különösen a fejlődő országokban;

R.  mivel a korrupció elleni küzdelemhez egyaránt szükséges online és offline, szabad és független sajtó és média alapvető fontosságú az átláthatóság és az ellenőrzés biztosításában, lévén hogy platformot biztosít a korrupció feltárásához, illetve a polgárok és a társadalom számára elérhetővé teszi az információkat;

S.  mivel a nyilvános adatok és a nyílt kormányzás lehetővé teszik a polgárok számára, hogy hozzáférjenek a kormányzati költségvetésekkel és kiadásokkal kapcsolatos információkhoz;

T.  mivel a visszaéléseket bejelentő személyek – a számottevő egyéni kockázat ellenére – létfontosságú szerepet játszanak a korrupció, a csalás, a hűtlen kezelés és az emberi jogi visszaélések felfedésében, és mivel a megtorlás elleni védelem hiánya, a tájékoztatásról, a rágalmazásról és becsületsértésről szóló jogszabályok felett gyakorolt ellenőrzés, valamint a visszaélést bejelentő személyek állításainak nem megfelelő kivizsgálása mind elrettentheti az egyéneket attól, hogy felszólaljanak; másfelől az gyakran személyes, illetve családjuk biztonságát is veszélyeztetheti; mivel az EU feladata, hogy megvédje őket, különösen azáltal, hogy a lehető legjobban felhasználja ezeket az együttműködési eszközöket, például a demokrácia és az emberi jogok európai finanszírozási eszközét (EIDHR);

U.  mivel a szükséghelyzetek és a beérkező segélyek a tevékenységek jellege, az intézkedések bonyolultsága és a műveleteket végrehajtó szereplők miatt korrupcióra adnak lehetőséget, és mivel ezen „lehetőségek” magukban foglalják a megvesztegetést, az obstrukciót, a segélyszervezetek munkatársainak megzsarolását, a segélyszervezetek személyzete által elkövetett kötelezettségszegést, a csalást, a hamis könyvelést, a beérkezett segélyek nem rendeltetésszerű felhasználását, valamint a rászorulók kizsákmányolását, és táplálják a hatóságokkal szembeni növekvő elkeseredést; mivel a humanitárius segély nem rendeltetésszerű felhasználása a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének minősül;

V.  mivel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által kezdeményezett összes vizsgálat 25 %-a a harmadik országokba irányuló európai külső segélyekhez kapcsolódik, és mivel 17,5 millió eurót sikerült visszaszerezni e vizsgálatok eredményeképpen(12) ;

W.  mivel előfordulhat, hogy a fejlődő országoknak szóló uniós támogatás veszendőbe megy egy olyan rendszer hiányában, amely megfelelő fékeket és ellensúlyokat tartalmaz a kedvezményezett országokban, és lehetővé teszi a források felhasználásához társuló feddhetetlenségi rendszer teljes körű és független ellenőrzését;

X.  mivel állítólag az Európai Unión kívüli működésük során az európai állami bankok – amelyek vagy uniós intézmények (EBB), vagy részvényeseik többsége uniós tagállam (EBRD) – is belekeveredtek a korrupciós botrányokba;

Y.  mivel a segélyadományozók és a nemzetközi pénzügyi intézmények – így például a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – feladata, hogy a kormányzás tekintetében valódi reformot segítsenek elő az adós országokban, és hozzájáruljanak a korrupció elleni valódi küzdelemhez azáltal, hogy felmérik és kezelik a korrupció és az emberi jogok gyengülésének kockázatát a strukturális alkalmazkodási programok keretében bevezetett számos intézkedéssel, így például az állami tulajdonú vállalatok és erőforrások privatizációjával összefüggésben;

Z.  mivel az emberkereskedelem erőteljesen hagyatkozik olyan összetett, korrupt hálózatokra, amelyek a kormányzat, a közigazgatás és a bűnüldözés egyes ágaiban, illetve a magánszférában is jelen vannak az áldozatok származási, tranzit- és célországában, és mivel a korrupció gyengíti az emberkereskedelem ellen küzdő szereplők fellépéseit, mégpedig a rendőrségi és igazságszolgáltatási alkalmazottak körében megjelenő korrupció, az emberkereskedők letartóztatására és a vádemelésre vonatkozó eljárások során tetten érhető korrupció, valamint az emberkereskedelem áldozatainak biztosított jogsegély és tanúvédelem során elkövetett korrupció miatt;

AA.  mivel a fegyveres erők, a védelmi ágazat, a bűnüldöző hatóságok és a békefenntartó erők által elkövetett korrupció és kötelezettségszegés súlyos kockázatokkal jár a fejlődő országok polgárainak életére, fizikai épségére, védelmére, szabadságára és jogaira nézve, és mivel a védelmi ágazatot és a védelmi beszerzéseket továbbra is elfogadhatatlan mértékű korrupció jellemzi, és azokat nemzetbiztonsági megfontolásból különleges titoktartás védi; mivel a biztonsági berendezésekkel kapcsolatos közbeszerzések esetén alapos vizsgálatokat kell folytatni;

AB.  mivel a katonai és biztonsági magáncégek köz- és magánszereplők által történő igénybevétele az elmúlt húsz évben exponenciális növekedést mutatott, és mivel tevékenységeik jellege miatt a katonai és biztonsági magáncégek különösen ki vannak téve a korrupció kockázatának, és a múltban az emberi jogok súlyos megsértésének vádjával szembesültek annak ellenére, hogy főleg a szigorú szabályozáson kívül eső területen, a fegyveres erőktől általában megkövetelt nyilvános elszámoltathatóság nélkül működnek;

AC.  mivel az ENSZ korrupció elleni egyezményének (UNCAC) IV. és V. fejezete szerinti a kölcsönös jogsegélyre és vagyonvisszaszerzésre irányuló mechanizmusok végrehajtása, alkalmazása és hatékonysága továbbra is csekély mértékű az UNCAC részes államainak körében, és mivel a részes államoknak még maradéktalanul teljesíteniük kell az egyezmény IV. fejezete (Nemzetközi együttműködés) és V. fejezete (Vagyonvisszaszerzés) szerinti, nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos kötelezettségeiket, konkrétabban szólva pedig a jövőben kielégítő mértékben eleget kell tenniük az UNCAC 46. cikke szerinti, kölcsönös jogsegélyre vonatkozó kötelezettségeiknek;

AD.  mivel a hagyományos fegyverek és lőszerek gyengén szabályozott és átláthatatlan globális kereskedelme konfliktust, korrupciót, szegénységet, az emberi jogok megsértését és büntetlenséget eredményez;

AE.  mivel a fejlődő országokban a nagymértékű korrupcióra többnyire a fejlett országok – többek között az uniós tagállamok – bizonyos üzletembereinek, jogászainak, pénzügyi intézményeinek és állami tisztviselőinek bűnrészességével, sőt segítségével kerül sor, és mivel ezek az intézmények és vállalatok a pénzmosás elleni szabályozás nyilvánvaló, uniós és nemzetközi szintű figyelmen kívül hagyásával csatornákat biztosítottak a korrupcióból származó jövedelem tisztára mosásához a fejlett és fejlődő országokban, valamint átláthatatlan struktúrák létrehozásához, és a vagyon „titoktartással visszaélő jogrendszerekben” való elrejtéséhez;

AF.  mivel a korrupció elleni politikák emberi jogokon alapuló megközelítése alátámasztja azt az általános felfogást, miszerint a korrupció a közpénzeken kívül a polgárok egyéni jogait és lehetőségeit is érinti; mivel a nemzetközi korrupcióellenes és emberi jogi mozgalmak szoros szövetsége növelni fogja a lakosság körében a tudatosságot, valamint megköveteli a nyitottságot, az elszámoltathatóságot és az igazságszolgáltatást, és mivel a korrupciós cselekményeknek az emberi jogok megsértésével való összekapcsolása új cselekvési lehetőségeket teremt, különösen ott, ahol a korrupció ellen harcba lehet szállni az emberi jogok betartásának ellenőrzésére szolgáló, meglévő nemzeti, regionális és nemzetközi mechanizmusok alkalmazásával;

A belső és külső politikák koherenciája

1.  úgy véli, hogy az Unió csak akkor válhat a korrupció elleni küzdelem hiteles és befolyásos vezérévé, ha saját határain belül megfelelően kezeli a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémáját; ezzel kapcsolatban üdvözli a Bizottság által közzéteendő „uniós antikorrupciós jelentést”; reméli, hogy a tagállamokban a korrupció szempontjából veszélyeztetett területek Bizottság által történő azonosítása fokozza majd a korrupció elleni erőfeszítéseket, elősegíti a bevált gyakorlatok cseréjét, feltárja az uniós tendenciákat, és ösztönzi az egymástól való tanulást, valamint az uniós és nemzetközi kötelezettségeknek való további megfelelést; felkéri a Bizottságot, hogy a korrupcióellenes küzdelem terén nyújtson be uniós szakpolitikai kezdeményezéseket, például egy korrupció elleni uniós cselekvési tervet;

2.  e tekintetben üdvözli, hogy újratárgyalják a megtakarítások megadóztatásáról szóló irányelvet, amelynek célja a banki titoktartás tényleges megszüntetése; úgy véli, hogy a cégjegyzékek és vagyonnyilvántartások összes uniós tagállamban megvalósuló szabályozásának és átláthatóságának megerősítése a korrupció kezelésének előfeltétele az uniós tagállamokban és a harmadik országokban is; úgy véli, hogy az uniós szabályoknak nyilvántartási kötelezettséget kell előírniuk valamennyi jogi struktúrára, illetve a tényleges tulajdonosok adataira vonatkozóan, ezen adatokat pedig internetes úton, elektronikusan felcímkézve és az ingyenes hozzáférhetőség érdekében kereshető formában kell közzétenni;

3.  véleménye szerint az Uniónak követnie kell az Egyesült Államok példáját a jogállamiság keretében biztosított elszámoltathatóságról szóló 2012. évi jogszabály, azaz a Szergej Magnyickij-törvény életbe léptetése terén, és uniós szinten hasonló jogszabályt kell elfogadnia olyan jelképes és operatív működési keretként, amely kapcsolatot teremt a korrupció és az emberi jogok megsértése között; felhívja ezért a Tanácsot, hogy fogadjon el egy határozatot, amely létrehozza a Szergej Magnyickij halálában, azt követően az ügy bírósági eltussolásában, valamint családjának továbbra is fennálló folyamatos zaklatásában érintett tisztviselők közös uniós jegyzékét; hozzáteszi, hogy e tanácsi határozatnak célzott szankciókat kell kivetnie az említett tisztviselőkre, így például az Unió egészére kiterjedő vízumtilalmat, és minden olyan vagyon ideiglenes befagyasztásának elrendelését, amellyel a szóban forgó személyek vagy közvetlen családtagjaik az Európai Unió területén esetlegesen rendelkeznek; felkéri a Bizottságot, hogy készítsen cselekvési tervet annak érdekében, hogy kialakítson egy mechanizmust olyan harmadik országbeli tisztviselők (köztük rendőrök, ügyészek és bírák) jegyzékbe vételére és hasonló célzott szankciókkal történő sújtására, akik közreműködtek az emberi jogok súlyos megsértésében, valamint a visszaélést bejelentő személyekkel, a korrupcióról tudósító újságírókkal és az emberi jogi aktivistákkal szemben harmadik országokban elkövetett igazságügyi „manipulációkban”; involved in grave human rights violations and judicial manipulations against whistleblowers, journalists reporting on corruption and human rights activists in third countries; hangsúlyozza, hogy a jegyzékbe való felvétel kritériumainak megfelelően dokumentált, egybehangzó és független forrásokon, illetve meggyőző bizonyítékokon kell alapulniuk, lehetővé téve az érintettek számára a jogorvoslati mechanizmusokat;

A külső segély és az állami költségvetések elszámoltathatósága és átláthatósága

4.  teljes mértékben támogatja az Unió arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy fejlesztési politikáiba belefoglalja és fő szempontként érvényesíti a demokratikus felelősségvállalás koncepcióját, azaz az emberek tényleges és teljes körű részvételét az adományozók és a partnerkormányok fejlesztési stratégiáinak és politikáinak megtervezésében, végrehajtásában és nyomon követésében; úgy véli, hogy az ilyen szakpolitika elősegíti a program kedvezményezettjeinek közreműködését, ezáltal pedig hozzájárul a korrupció elleni küzdelem terén megvalósuló fokozott ellenőrzéshez és elszámoltathatósághoz; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesztési támogatási programjaikban alkalmazzák a korrupcióval kapcsolatos nemzetközi normákhoz való kötöttség elvét, és hogy az OECD ajánlásának megfelelően vezessenek be korrupcióellenes záradékot a közbeszerzési szerződésekbe; kéri, hogy a Bizottság a továbbiakban is segítse elő a segélyek átláthatóságának magas fokát digitális, gépi olvasásra alkalmas formátumok használatával, valamint olyan közös szabvány alkalmazásával, amely garantálja egyrészről a többi adományozóval való összehasonlíthatóságot, másrészről pedig kimondottan igazodik a kedvezményezett kormányzatok igényeihez;

5.  hangsúlyozza, hogy annak biztosítása érdekében, hogy a támogatások ötvözését szolgáló eszközök növeljék a fejlesztési támogatások hatékonyságát, felül kell vizsgálni az említett eszközök irányítását azzal a céllal, hogy a projektek kiválasztási kritériumai és a társadalom egésze felé való elszámoltathatóság terén nagyobb átláthatóságot biztosítsanak; emlékeztet arra, hogy a projektek kiválasztására, nyomon követésére és értékelésére vonatkozó kritikus mennyiségű minimumkövetelmény megállapítása megkönnyítheti az összehasonlíthatóságot, és koherens alapot teremthet a műveletek teljesítéséről való tájékoztatáshoz; megállapítja, hogy rendszeresen jelentést kell készíteni a projektek előrehaladásáról és fejlődésre gyakorolt hatásairól, hogy ne csupán az adományozók és az európai pénzintézetek, hanem a nyilvánosság felé is igazolják a segélyforrásoknak a támogatások ötvözését szolgáló eszközök általi felhasználását;

6.  véleménye szerint a Bizottságnak az uniós finanszírozású projektek végrehajtására vonatkozó beszerzési eljárásokban a lehető legnagyobb fokú feddhetetlenséget kell érvényesítenie, elsősorban elősegítve a helyi szervezetek számára az ajánlati felhívásokhoz való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy a beszerzések terén alkalmazott, emberi jogokon alapuló megközelítés a szereplők tágabb körének részvételéből fakadó előnyökkel jár, különös tekintettel az ajánlattételi eljárásban érintett szereplőkre (például a földtulajdonosok szövetségei és a hátrányos helyzetű csoportok); úgy véli továbbá, hogy az emberi jogokon alapuló megközelítés arra ösztönzi a hatóságokat, hogy lehetővé tegyék a hátrányos helyzetű csoportok számára a beszerzési eljárásokban való részvételt, és bővítsék azon kritériumokat, amelyek alapján a társaságokat elbírálják a beszerzési eljárások folyamán; emlékeztet arra, hogy a projektek eredményeinek nyomon követése a civil társadalommal folytatott együttműködés keretében, valamint a helyi hatóságok elszámoltatása elengedhetetlen annak megállapításához, hogy megfelelő módon történik-e az uniós források felhasználása; arra sürgeti a Bizottságot, hogy ne ítéljen oda projekteket olyan ajánlattevők részére, amelyek esetében a tényleges tulajdonosok nem ismertek, vagy amelyek olyan vállalati struktúrával rendelkeznek, amely könnyedén lehetővé teszi számukra a transzfer árképzés megvalósítását;

7.  sürgeti az EU-t, hogy mozdítsa elő az átláthatóságot a segélyfelajánlások nyomon követésére szolgáló globális rendszer létrehozásának támogatásával annak érdekében, hogy az adományozó országokkal betartathassák a segélyekkel kapcsolatos ígéreteiket, valamint hogy azok elszámoltathatók legyenek az általuk támogatott projektek, intézmények vagy csoportok vonatkozásában;

8.  emlékeztet továbbá arra, hogy meg kell akadályozni a korrupt módszereket, így többek között a projektköltségek felduzzasztását, a fiktív projekteknek és munkavállalóknak eszközölt kifizetéseket, a gazdasági és/vagy ipari kompenzációk nem megfelelő és korrupt felhasználását, az állami források egyértelmű eltulajdonítását, a megnövelt útiköltségeket és a kenőpénzeket az uniós finanszírozású projektek végrehajtása során; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós finanszírozási lánc egészét ellenőrizni kell, beleértve a döntéshozatalt és a szabályozást, a tervezést és a költségvetés megállapítását, a finanszírozást, a fiskális transzfereket, az irányítást és a programfejlesztést, a pályázati felhívást és a beszerzést, a kivitelezést, a működést és a fenntartást, valamint a szolgáltatások kifizetését is;

9.  javasolja, hogy a Bizottság tegye közzé, hogy az OLAF keretén belül milyen mechanizmusok állnak rendelkezésre annak bejelentésére, hogy a közbeszerzési eljárások résztvevői és az uniós támogatások kedvezményezettjei visszaélnek az uniós forrásokkal, és azt, hogy dolgozzon ki szakpolitikai iránymutatásokat a visszaéléseket bejelentő személyek által az uniós forrásoknak harmadik országokban megvalósuló nem rendeltetésszerű felhasználásával kapcsolatban szolgáltatott információk kezelésére vonatkozóan, lehetővé téve a megfelelő nyomon követést, visszajelzést és a megtorlással szembeni védelmet, külön figyelmet fordítva a legkiszolgáltatottabb csoportok, és különösen a nők helyzetére számos fejlődő országban, mivel esetükben különösen jellemző az, hogy a korrupció célpontjává válnak, illetve együttműködnek annak leleplezésében, az együttműködés miatt azonban jellemzően fokozottan kiszolgáltatottak és megbélyegzettek;

10.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak nyomatékosítania kell a részvételhez való jog, valamint az információkhoz és a nyilvános elszámoltathatósági mechanizmusokhoz – így a nyilvános adatokhoz – történő hozzáféréshez való jog érvényesítésének fontosságát a demokrácia alapelveiként a harmadik országokkal folytatott párbeszéd valamennyi fórumán, a kétoldalú kapcsolatokat és a legmagasabb szinteket is ideértve; hangsúlyozza, hogy mind az online, mind az offline sajtó és média szabadsága alapvető fontosságú e tekintetben; javasolja, hogy az Unió a harmadik országokban finanszírozzon projekteket ezen elvek érvényesítésének támogatása céljából, különösen a demokratizálódás folyamatában lévő országokban, biztosítva a nemi szempontok érvényesítését, a civil társadalom szereplői, és különösen az emberi jogi jogvédők, a lakosság legkiszolgáltatottabb csoportjai és a nők bevonását, valamint segítséget nyújtva a bejelentő személyek hatékony védelmére szolgáló jogszabályok kidolgozásában;

11.  megjegyzi e tekintetben, hogy az Uniónak jó példával elöl kell járnia; ragaszkodik ahhoz, hogy az Unió és a tagállamok aktívan részt vegyenek a költségvetés fokozott átláthatóságára irányuló nemzetközi kezdeményezésekben – így például a nyílt kormányzati partnerségben, a nyílt költségvetési kezdeményezésben és a nemzetközi segélyek átláthatóságára irányuló kezdeményezésben – annak érdekében, hogy előmozdítsák a partnerországok ilyen típusú közreműködését a nemzetközi emberi jogi normák érvényesítésének elengedhetetlen feltételeként;

12.  kéri a Bizottságot, hogy indítványozza az „emberi jogi jogvédők” fogalma meghatározásának kibővítését az emberi jogi jogvédőkről szóló uniós iránymutatásokban oly módon, hogy az kiterjedjen a korrupcióellenes aktivistákra, az oknyomozó újságírókra és mindenekelőtt a visszaéléseket bejelentő személyekre is;

13.  rámutat arra, hogy az Uniónak – a világ vezető adományozójaként – szorgalmaznia és gyarapítania kell azon esetek előfordulását, amikor az uniós külső segélyt költségvetési reformokhoz kötik a nagyobb átláthatóság, az adatokhoz és a részvételi folyamatokhoz való hozzáférés, valamint e tekintetben az irányadó elveknek más adományozókkal történő összehangolása érdekében; úgy véli, hogy az Uniónak az ösztönzőkön alapuló megközelítés keretében egyértelmű és nyilvánosan elérhető referenciaértékeket és kritériumokat kell kialakítania a kedvezményezett kormányzatok számára annak érdekében, hogy azok megnyissák költségvetési eljárásaikat, erőfeszítéseik pedig képzés vagy technikai segítségnyújtás révén az átláthatóság, a nyilvános részvétel és a felügyelet komponenseire is kiterjedjenek; arra sürgeti az Uniót, hogy mozdítsa elő és támogassa egy olyan környezet kialakítását, amely lehetővé teszi a fejlődő országokban működő felügyeleti szervek (köztük a parlamentek, számvevőszékek, civil társadalmi szervezetek és a média) számára alapvető feladataik elvégzését, ezáltal pedig a korrupció elleni küzdelmet;

14.  rámutat ugyanakkor arra, hogy az Uniónak a harmadik országok esetében az „elmélyült partnerségek” keretében nyomást kell gyakorolnia az általánosan eluralkodó korrupciótól szenvedő rezsimekre, hogy a fent említett elvek teljesülése érdekében reformokat fogadjanak el; úgy véli, hogy az Unió részéről nyilvánvaló és átlátható politikai párbeszédre, nyomásgyakorlásra és együttműködésre van szükség a reform szükségességének nyomatékosítása érdekében, illetve megfelelő és ambiciózus nyomon követési mechanizmusokat kell magukban foglalniuk; úgy véli, hogy az Uniónak nyilvánosan el kell marasztalnia olyan jogszabályok kihirdetését, amelyek korlátozzák a média szabadságát és a civil társadalom tevékenységeit – amelyek az elszámoltathatóság sarokkövei –, és stratégiákat kell kidolgoznia az említett országokkal fenntartott kapcsolatok olyan jellegű átalakítására, amely látható módon segíti elő a reformokat; hangsúlyozza, hogy szükség van a harmadik országokkal kötött megállapodásokban olyan világosan megfogalmazott és tiszteletben tartott emberi jogi záradékokra, amelyek lehetővé tennék bármely partnerségi megállapodás felfüggesztését az emberi jogok súlyos megsértése esetén;

15.  támogatja az európai közpénzeknek az EBB és az EBRD olyan projektjeibe irányuló befektetésével kapcsolatos döntéshozatal fokozott átláthatóságát, amelyek káros hatást gyakorolhatnak az emberi jogokra; sürgeti az EBB-t és az EBRD-t, hogy erősítsék meg a csalás elleni és korrupcióellenes politikáikat az Európai Unión kívüli beruházások teljes átláthatóságának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az EBB-nek és az EBRD-nek meg kell erősítenie a kockázatos beruházások – főként pénzügyi közvetítők alkalmazása révén történő – elkerülésére, a kockázatalapú megközelítés elfogadására, valamint az általuk támogatott projektek emberi jogi hatásainak fokozott értékelésére irányuló hajlandóságát, és emellett az ügyfeleik által végzett valamennyi művelettel kapcsolatban megfelelőségi vizsgálatot kell végezniük az emberi jogok betartása és a fedhetetlenség vonatkozásában; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a nyilvánosság részvételének biztosítására, valamint az érintett közösségekkel való önkéntes, előzetes és tájékoztatáson alapuló konzultáció garantálására a finanszírozott projektek tervezésének, végrehajtásának, nyomon követésének és értékelésének valamennyi szakaszában; sürgeti az uniós tagállamokat és a Bizottságot, hogy az EBB kizárólagos tagjaiként és az EBRD fő részvényeseiként használják fel befolyásukat az ezen intézmények jelentős reformjának előmozdításához döntéseik fokozott demokratikus ellenőrzése és az elszámoltathatóság lehetővé tétele érdekében;

16.   úgy véli, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményeknek, így például az IMF-nek és a Világbanknak a strukturális alkalmazkodási programok keretében az adós országokban bevezetett intézkedésekkel kapcsolatban mindenkor korrupciós kockázatértékelést kell végezniük, azon túlmenően, hogy értékelik ez utóbbi emberi jogokra gyakorolt hatását; véleménye szerint a strukturális alkalmazkodási programoknak az irányítás javítását és az átláthatóság fokozását elősegítő reformokat kell tartalmazniuk; ragaszkodik ahhoz, hogy megfelelő, kellő forrásokkal ellátott és független felügyeleti rendszerek kövessék nyomon a programok végrehajtását, gyakori ellenőrzések és vizsgálatok elvégzésével; hozzáteszi, hogy különös figyelmet kell fordítani a földharácsolásra, az erőszakos kilakoltatásokra, a védelmi beszerzésekre, a különálló védelmi költségvetésekre, valamint a katonai és félkatonai tevékenységek finanszírozására az adós országokban; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy az IMF és a Világbank tagjaiként használják befolyásukat arra, hogy a strukturális alkalmazkodási programok és egyéb finanszírozási programok tárgyalása során biztosítsanak nagyobb fokú átláthatóságot és részvételi mechanizmusokat, és segítsék elő döntéseik fokozott demokratikus ellenőrzését és az elszámoltathatóságot;

17.  felkéri a bilaterális és multilaterális pénzügyi intézményeket – köztük a Világbank-csoportot, az IMF-et, a regionális fejlesztési bankokat, az exporthitel-intézeteket és a magánszektorban működő bankokat –, hogy követeljék meg a kitermelő vállalatoktól és kormányzatoktól a „Tedd közzé, amit fizetsz!” elvhez fűződő követelmények és/vagy a kifizetések átláthatóságára vonatkozó EITI-előírások teljesítését, valamennyi projekttámogatás előfeltételeként;

18.  üdvözli a G20-ak Szöulban elfogadott, korrupció elleni cselekvési tervét, és meggyőződése, hogy fenn kell tartani a létrejött lendületet, ezáltal biztosítva a főbb területeken a korrupció elleni küzdelemre irányuló nemzetközi erőfeszítések összehangolását;

Korrupció és fejlesztési politikák

19.  hangsúlyozza, hogy a kisstílű korrupció – beleértve az ún. „néma korrupciót” is, amikor a közalkalmazottak nem látják el a kormány által kifizetett szolgáltatásokat vagy feladatokat (a közoktatásból hiányzó oktatók és a kórházakból hiányzó orvosok) – aránytalanul súlyosan érinti azokat a legszegényebb rétegeket, akik a fejlődő országokban erőteljesen támaszkodnak a közszolgáltatásokra;

20.  hangsúlyozza, hogy a korrupció akadályozza a közvetlen külföldi befektetéseket, és visszatartja a külső szereplőket attól, hogy gazdasági együttműködést folytassanak a fejlődő országokkal;

21.  úgy véli, hogy a korrupció elleni küzdelem, beleértve az adóparadicsomok, az adócsalás és az illegális tőkekiáramlás elleni küzdelmet is, a jó kormányzás előmozdítására irányuló szélesebb körű erőfeszítések része, amelyet a 2011. évi változtatási program (COM(2011)0637) az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tételében egyik fő prioritásként határoz meg; ismételten hangsúlyozza, hogy teljes körűen és haladéktalanul meg kell kezdeni az Egyesült Nemzetek Szervezete Korrupció elleni Egyezményének alkalmazását;

22.  rámutat, hogy a korrupció leküzdésére irányuló minden erőfeszítéssel párhuzamosan támogatni kell azokat a programokat, amelyek célja a korrupció oktató és figyelemfelhívó kampányok révén történő megelőzése;

23.  emlékeztet a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló puszani partnerség keretében tett kötelezettségvállalásokra, és felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy a korrupció és az illegális pénzáramlások leküzdésére irányuló közös erőfeszítéseik fokozása érdekében teljesítsék e kötelezettségvállalásokat;

24.  úgy véli, hogy a korrupció leküzdéséhez és felszámolásához elengedhetetlen a fejlesztési politikák koherenciájának biztosítása; hangsúlyozza továbbá, hogy a Fejlesztési Együttműködési Eszköz és az Európai Fejlesztési Alap keretében növelni kell az adóügyi kormányzással és az adócsalás elleni intézkedésekkel összefüggésben nyújtott uniós támogatást;

A tagállamok joghatóságának kiterjesztése

25.  felkéri a tagállamokat, hogy szükség esetén módosítsák büntetőjogukat annak érdekében, hogy joghatósággal rendelkezzenek olyan, a területükön tartózkodó, bármilyen állampolgárságú egyén felett, aki vesztegetést követett el, vagy a közpénzek hűtlen kezelésével vádolható, függetlenül a bűncselekmény elkövetési helyétől, amennyiben a bűncselekményből származó bevétel a kérdéses tagállamban fellelhető vagy azt ott mosták tisztára, vagy ha az egyént szoros kapcsolat fűzi a tagállamhoz, nevezetesen állampolgárság, lakóhely vagy a tagállamban székhellyel vagy leányvállalatokkal rendelkező társaság tényleges tulajdonlása révén;

26.  rámutat azonban arra, hogy a tagállamoknak körültekintően kell eljárniuk, amikor tájékoztatást nyújtanak harmadik országoknak a korrupcióval, hűtlen kezeléssel vagy adócsalással vádolt személyekről, hogy ne keverjenek bele igazságtalanul az ügybe emberi jogi jogvédőket, ahogy az Ales Bialiacki esetében is történt;

27.  úgy véli, hogy a becsületsértésről/rágalmazásról szóló jogszabályok eltántoríthatnak a korrupció esetleges bejelentésétől a harmadik országokban; ezért arra sürget minden tagállamot, hogy járjanak elöl jó példával, és saját jogrendjükben töröljék el a becsületsértésről/rágalmazásról szóló jogszabályokhoz társuló büntető szankciókat, legalább olyan esetekben, amikor a tagállamokban vagy külföldön elkövetett szervezett bűncselekményre, korrupcióra és pénzmosásra vonatkozó állítások vannak terítéken;

28.  az UNCAC ajánlásaival összhangban sürgeti a tagállamokat olyan jogalkotási és egyéb intézkedések alkalmazására, amelyek célja, hogy bűncselekményként határozzák meg a jogalap nélküli – és szándékosan megvalósuló – gazdagodást, ami nem más, mint valamely köztisztviselő vagyonának olyan jelentős mértékű növekedése, amelyet jogszerűen szerzett jövedelme alapján ésszerűen nem tud megmagyarázni;

A korrupcióellenes intézmények kapacitásépítése

29.  üdvözli a korrupcióellenes hivatalokra vonatkozó elvekről szóló, 2012. novemberi dzsakartai nyilatkozatot; arra ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy menjenek még messzebbre, és nemzetközi szinten erőteljesebben szorgalmazzák, hogy foglalkozni kell a számos fejlődő országban létrehozott korrupcióellenes hivatalok korrupciókezelési képességének csekély hatékonyságával, ami javarészt intézményi rendszerükből, a végrehajtó hatalomtól való funkcionális függetlenségük hiányából, a politikai támogatás hiányából, elégtelen finanszírozási forrásaikból, a tisztviselők kiválasztására és kinevezésére vonatkozó szabályaikból és végrehajtási hatásköreikből fakad;

30.  felkéri az Uniót és a tagállamokat, hogy kezdeményezzék a korrupcióellenes hatóságok függetlenségére és hatékonyságára vonatkozó nemzetközi normák kidolgozását, amelyeket kormányközi szinten állítanak össze az ENSZ-közgyűlésen történő végleges elfogadás céljából, és amelyek ugyanolyan kiterjedt alkalmazási körrel rendelkeznek, mint a nemzeti emberi jogi intézményekre vonatkozó párizsi elvek, illetve azokkal egyenrangúnak minősülnek; hangsúlyozza, hogy ezen elveket a teljesítményértékelések szakértői felülvizsgálatán keresztül elszámoltathatósági referenciaértékként kell alkalmazni;

31.  kéri a Bizottságot, hogy szilárdítsa meg a többi adományozóval és a Legfőbb Ellenőrzési Intézmények Nemzetközi Szervezetével folytatott együttműködését annak érdekében, hogy bővítsék a legfőbb ellenőrzési intézmények kapacitását a segélyezett országokban azzal a céllal, hogy a fejlődő országokban végrehajtsák a legfőbb ellenőrzési intézményekre vonatkozó nemzetközi előírásokat;

32.  arra ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy segítsék elő és támogassák egy Nemzetközi Korrupcióellenes Bizottság nemzetközi szerződéssel vagy egy, az UNCAC-hoz csatolt jegyzőkönyvvel történő létrehozását, aminek eredményeként létrejönne a bűnügyi nyomozók nemzetközi testülete, amely a nemzeti bűnüldöző hatóságok és ügyészségek hatáskörével megegyező hatáskörrel bírna annak érdekében, hogy az aláíró államok saját területein kivizsgálja a korrupciós bűncselekményeket, illetve azok ügyében pert indítson, egyúttal pedig képessé váljon arra, hogy az egyének ellen a nemzeti büntetőbíróságokon vádemelést kezdeményezzen;

33.  felkéri az uniós tagállamokat, hogy támogassák a pénzügyi bűncselekmények, a korrupció és az emberi jogok kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó kinevezését, aki általános megbízatással rendelkezik, és akinek a feladatai közé tartozik egy célirányos terv kidolgozása, valamint az államok által hozott korrupcióellenes intézkedések időszakos értékelése; felszólítja azon tagállamokat, amelyek aláírták, de még nem ratifikálták az Európa Tanács 1999. január 27-én aláírásra megnyitott korrupcióról szóló büntetőjogi egyezményét, hogy azt mihamarabb tegyék meg;

Vállalati felelősségvállalás

34.  emlékeztet a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló OECD-egyezményen alapuló útmutatóra, amelynek segítségével a vállalkozások hatékony belső ellenőrzési, etikai és megfelelőségi intézkedéseket tehetnek a transznacionális korrupció megelőzése és felderítése érdekében;

35.  felkéri az összes uniós vállalkozást, hogy vállalati felelősségvállalásuknak eleget téve tartsák tiszteletben az emberi jogokat, összhangban az ENSZ irányadó elveivel; üdvözli a Bizottság arra vonatkozó hajlandóságát, hogy emberi jogi útmutatást dolgozzon ki a kis- és középvállalkozások számára; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy dolgozzák ki saját nemzeti terveiket az ENSZ irányadó elveinek végrehajtására vonatkozóan, és ragaszkodjanak ahhoz, hogy a partnerországok is betartsák a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó, nemzetközileg elismert normákat, így például a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatásokat, valamint az ILO multinacionális vállalatokra és szociálpolitikára vonatkozó alapelvekről szóló háromoldalú nyilatkozatát;

36.  hatékonyabb átláthatósági és elszámoltathatósági normák kidolgozását szorgalmazza az EU technológiai vállalatai számára az emberi jogok megsértésére, a korrupció támogatására vagy az EU biztonsági érdekeivel ellenkező fellépésre alkalmas technológiák exportja vonatkozásában;

37.  megjegyzi, hogy a harmadik országokban – és különösen a konfliktusövezetekben – a vállalati gyakorlat fejlesztésére irányuló kezdeményezéseknek, így például az ENSZ „Global Compact” elnevezésű kezdeményezésének, valamint az üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó ENSZ-iránymutatásoknak többnyire nem sikerül közös nevezőt létrehozniuk, illetve elérniük az iránymutatások megfelelő végrehajtását, mivel azok betartása terén a társaságok önkéntes indíttatására hagyatkoznak; felkéri az Uniót, hogy álljon azon nemzetközi erőfeszítések élére, amelyek célja e normatív előírások megállapítása legalább az Unió joghatóságán belül, a transznacionális vállalatok igazgatóinak elszámoltathatóságára és az áldozatok jogorvoslati mechanizmusaira helyezve a hangsúlyt;

38.  arra sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogszabályjavaslatot, amely előírja az uniós társaságok számára, hogy a nyersanyag-ellátási láncaikra vonatkozó ellenőrzések és auditok elvégzése, illetve a megállapítások közzététele révén biztosítsák, hogy beszerzéseikkel nem támogatják a korrupciót elkövetőket, a konfliktusokat és az emberi jogok súlyos megsértését; úgy véli, hogy az OECD által közzétett iránymutatásokkal összhangban az uniós társaságok által kötelező jelleggel érvényesített kellő gondosság lehetővé tenné az európai vállalkozások fejlesztését, valamint egységesebbé tenné az Unió emberjogi és fejlesztési politikáit, különösen a konfliktussal sújtott területeken;

39.  emlékeztet arra, hogy az EU-nak és tagállamainak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk azon vállalkozások – többek között büntetőjogi értelemben vett – ellenőrzése és esetleges szankcionálása céljából, amelyek székhelye a területükön található, és amelyek harmadik országokban korrupcióban vesznek részt; felkéri a Bizottságot, hogy állítsa össze azon társaságok nyilvános jegyzékét, amelyeket korrupt gyakorlatok vádjában elítéltek, vagy amelyek tisztviselőit korrupt gyakorlatokkal vádolnak a tagállamokban vagy harmadik országokban; véleménye szerint egy ilyen jegyzék alapján meg kell tiltani az említett társaságoknak, hogy a bűnösség megállapítása esetén, illetve a jogerős felmentő bírósági határozat megszületéséig közbeszerzési eljárásokban vegyenek részt vagy uniós támogatásokban részesüljenek az uniós tagállamokban vagy harmadik országokban; hangsúlyozza, hogy egy „feketelista” hatékonyan visszatarthatja a társaságokat attól, hogy korrupt tevékenységekben vegyenek részt, és megfelelő ösztönzést nyújt számukra belső feddhetetlenségi eljárásaik fejlesztéséhez és megszilárdításához;

40.  üdvözli az Európai Parlament és a Tanács között létrejött megállapodásokat, amelyek előírják a kitermelő ágazatban működő vállalatok és az elsődleges erdők fakitermelői számára, hogy országonkénti és projektenkénti bontásban tegyék közzé a kormányzatok részére teljesített kifizetéseket; valamennyi partnerország kormányát arra ösztönzi, hogy írják elő a joghatóságuk alá tartozó pénzügyi piacokon nyilvántartásba vett vagy jegyzett transznacionális vállalatok kifizetéseinek azonos bontásban történő közzétételét; arra sürgeti az Uniót, hogy a partnerországokkal fenntartott kapcsolatainak keretében mozdítsa elő ezt a jelentéstételi követelményt; úgy véli, hogy a Bizottságnak a kérdéses jogszabályok közelgő felülvizsgálata során fontolóra kellene vennie, hogy terjesszék ki az országonkénti jelentéstétel hatályát az összes ágazat transznacionális vállalatára, valamint több információt tegyenek közzé, többek között a forgalommal, az eszközökkel, az alkalmazottakkal, a profittal és az adókkal kapcsolatban;

A béke és stabilitás elérésére irányuló műveletek

41.  hangsúlyozza, hogy a korrupció gyakran bűncselekményt szít, emellett hozzájárul a konfliktusokhoz és az instabilitáshoz, és véleménye szerint a korrupció elleni küzdelemnek nagyobb hangsúlyt kellene kapnia az Unió konfliktusok megelőzésére irányuló erőfeszítéseiben és az instabil helyzetek kezelésével kapcsolatos intézkedéseiben;

42.  hangsúlyozza, hogy a feddhetetlenség magas szintű normái létfontosságú szerepet játszanak a békefenntartó erők körében az ENSZ-en és az Afrikai Unión belül, nevezetesen az afrikai békeprogram összefüggésében; támogatja a feddhetetlenségi intézkedések ENSZ-rendszerének reformjára vonatkozó követeléseket, nevezetesen annak szükségességét, hogy a tisztviselők által elkövetett kötelezettségszegésekre irányuló vizsgálatok – a helyszíni vizsgálatokat is ideértve – egyetlen belső felügyeleti szerv kezében összpontosuljanak; ezért felkéri az ENSZ-t, hogy hozzon lépéseket annak biztosítására, hogy a békefenntartók tevékenységeinek károsultjai élhessenek jogorvoslathoz való jogukkal, és fejlessze a jelentéstételi mechanizmusokat, valamint a visszaéléseket bejelentő személyekre vonatkozó védelmi politikát;

43.  hangsúlyozza, hogy fejleszteni és aktualizálni kell az Unió KBVP-misszióira vonatkozó általános magatartási szabályokat és magatartási kódexet annak érdekében, hogy megfelelően tükrözzék a korrupció elleni erőfeszítéseket a missziók során és a missziós területeken egyaránt; felkéri az Uniót és tagállamait, hogy tegyenek lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a békefenntartó és jogállamiság-missziók európai személyzete által megkárosított egyének ténylegesen élhessenek jogorvoslathoz való jogukkal; sürgeti a Tanácsot, hogy hozzon létre biztonságos és megfelelő jelentéstételi mechanizmusokat, valamint a visszaélést bejelentő személyekre vonatkozó hatékony védelmi politikát; hangsúlyozza, hogy e mechanizmusoknak figyelembe kell venniük a nemek közötti egyenlőséget;

44.  üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint a montreux-i dokumentum és a biztonsági magánszolgáltatók nemzetközi magatartási kódexe (ICoC); üdvözli annak tényét, hogy az Európai Unió nemrégiben támogatását fejezte ki a montreux-i dokumentum iránt, annak támogatottsága pedig az uniós tagállamok körében is jelentős és egyre növekszik; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy még inkább érvényre kell juttatni a megállapított elveket; felkéri valamennyi uniós tagállamot, hogy a montreux-i dokumentumban meghatározott normákkal összhangban fejlesszék tovább nemzeti jogukat és szabályozásukat, és azt ajánlja, hogy a tagállamok és az Unió kizárólag olyan katonai és biztonsági magáncégekkel lépjenek szerződésre, amelyek támogatják a kezdeményezések alapelveit; felkéri az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az ICoC felügyeleti mechanizmusának létrehozását, amelynek egy olyan megfelelést biztosító szervnek kell lennie, amely képes arra, hogy kezelje a panaszokat, és visszatartó erejű szankciókat állapítson meg (ideértve a további korlátozásokat előíró szerződésmódosításokat, hivatalos figyelmeztetések kiadását, pénzbírságok kiszabását, valamint a katonai és biztonsági magáncégek ideiglenes vagy végleges eltávolítását az ICoC-rendszerből) annak garantálása érdekében, hogy a katonai és biztonsági magáncégek teljesítsék az ICoC szerinti kötelezettségvállalásaikat, és azokért végső soron felelősségre vonhatók legyenek;

45.  kéri, hogy az Unió és tagállamai támogassák, hogy a katonai és biztonsági magáncégek tevékenységeinek szabályozása érdekében egy nemzetközi keretet hozzanak létre, egyenlő feltételeket teremtve, hogy ezáltal a fogadó országok hatáskörrel rendelkezzenek a katonai és biztonsági magáncégek szabályozására, a szerződő országok pedig felhasználhassák hatáskörüket az emberi jogok védelmére és a korrupció megelőzésére; hangsúlyozza, hogy egy ilyen keretnek magában kell foglalnia a jogsértésekre vonatkozó, visszatartó erejű szankciókat, a jogsértők felelősségre vonását, valamint az áldozatok hatékony jogorvoslathoz való jogát is egy olyan engedélyezési és ellenőrzési rendszeren felül, amely valamennyi katonai és biztonsági magáncégtől megköveteli, hogy független ellenőrzéseknek vessék alá magukat, teljes személyzetük pedig kötelező emberi jogi képzésen vegyen részt;

Nemzetközi együttműködés és segítségnyújtás

46.  ajánlja, hogy a tagállamok fokozzák az UNCAC IV. fejezetének (Nemzetközi együttműködés) és V. fejezetének (Vagyonvisszaszerzés) végrehajtását, különösen annak érdekében, hogy növeljék a harmadik országok által kért kölcsönös jogsegély hatékonyságát, nevezetesen a hazai jog olyan értelmezése révén, ami megkönnyíti a kért jogsegélyt, valamint azáltal, hogy a kölcsönös jogsegély biztosítása céljából az elkobzást különválasztják az elítéléstől a kérelmező országban, továbbá azzal, hogy igazságszolgáltatási rendszereik számára biztosítják azokat az emberi erőforrás- és pénzügyi eszközöket, amelyek segítségével megfelelően és gyorsan kezelhetik az ügyeket; arra sürgeti az Uniót, hogy e lényeges kérdést prioritásként kezelje a demokratizálódás folyamatában lévő harmadik országokban, nevezetesen azáltal, hogy foglalkozik a jogi akadályokkal, valamint az együttműködésre való hajlandóság hiányával az Unión belül működő pénzügyi központok részéről, amelyek gyakran nehézkes és csekély hatékonyságú kölcsönös jogsegélyrendszert tartanak fenn;

47.  úgy véli, hogy a harmadik országokkal kötött valamennyi megállapodásban bevezetett általános emberi jogi záradéknak tartalmaznia kell a jó kormányzás védelmével és előmozdításával kapcsolatos kötelezettségvállalást is;

48.  ösztönzi a Bizottságot, hogy a Cotonou-i Megállapodás következő felülvizsgálatakor javasolja a megállapodás alapvető elemét jelentő jó kormányzás tiszteletben tartását, valamint a korrupció fogalommeghatározása hatályának kiterjesztését, lehetővé téve a jó kormányzási záradék megsértésének szankcionálását minden súlyos esetben, és nem csak akkor, amikor olyan gazdasági és ágazati politikákról és programokról van szó, ahol az Európai Unió a pénzügyi támogatás tekintetében jelentős partnerként van jelen;

49.  üdvözli az EU–Tunézia és az EU–Egyiptom munkacsoport arra irányuló döntését, hogy véglegesíti a jogtalanul megszerzett, harmadik országokban még mindig befagyasztott javak visszaszolgáltatására vonatkozó ütemtervet; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy a vagyonvisszaszerzésre irányadó nemzetközi normákat – például a korrupció elleni ENSZ-egyezmény V. fejezetét, a deauville-i G8-as csúcstalálkozón az átalakulóban lévő arab országokkal létrejött partnerség keretében kidolgozott vagyonvisszaszerzési cselekvési tervet és a Tanács által 2012. november 26-án kidolgozott új jogalkotási keretet – teljes mértékben tartsák be; úgy véli, hogy a javak visszaszerzésére vonatkozó rendelkezések elősegítik az országok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy orvosolják a korrupció legrosszabb hatásait, valamint sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek jelentős erőfeszítéseket azzal a céllal, hogy elősegítsék a korábbi rezsimek által ellopott és jogellenesen használt javak visszaszolgáltatását az arab tavasz országaiban élő lakosságnak; hangsúlyozza az emberi jogokon alapuló megközelítés fontosságát az általánosan eluralkodó korrupciótól szenvedő rezsimek vagyonvisszaszerzésének és államadósságának kezelése szempontjából; támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a külső és belső államadósság ellenőrzésére irányulnak azzal a céllal, hogy feltárják a korrupciót és annak emberi jogokra gyakorolt hatásait; kéri a tagállamokat, hogy támogassák az adósság ellenőrzésére vonatkozó kezdeményezést;

50.  felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy nyújtsanak jogi és technikai támogatást azon fejlődő országok számára, amelyek vissza kívánják szerezni az ellopott (vagy a diktatúrák által törvénytelen módon felhalmozott) és az Európai Unió területére juttatott javakat;

51.  rámutat, hogy a fegyverkereskedelmen belüli korrupció a világkereskedelmen belüli korrupció jelentős részét teszi ki; üdvözli az ENSZ-közgyűlés által 2013. április 2-án elfogadott fegyverkereskedelmi szerződést, amely a nemzetközi fegyverátadások ellenőrzésére közös és kötelező érvényű előírásokat és követelményeket állapít meg; üdvözli a tagállamok arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy mielőbb aláírják a fegyverkereskedelmi szerződést, továbbá arra kéri őket, hogy vállaljanak vezető szerepet a nemzetközi fegyverkereskedelmi szerződés valamennyi ENSZ-tagállam általi mihamarabbi ratifikálására és végrehajtására irányuló ENSZ-erőfeszítésekben is; ösztönzi, hogy az Unió fokozott éberséget tanúsítson az európai fegyvergyártók kivitelével kapcsolatban, és a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös állásponttal összhangban küzdjön a fegyverkereskedelmi ágazat átláthatatlansága ellen, különösen a közvetítők alkalmazását, valamint a gazdasági/ipari kompenzációkat illetően;

o
o   o

52.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az uniós tagállamok, valamint a tagjelölt és társult országok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Afrikai Uniónak, a Nemzetközi Valutaalapnak, a Világbanknak, az Európai Beruházási Banknak, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének.

(1) Az Európai Unió Tanácsa, 2008.
(2) HL C 33. E, 2013.2.5., 165. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.
(4) Lásd: ENSZ közgyűlési határozat, A/RES/48/134.
(5) OECD (2011), az OECD multinacionális vállalatokról szóló iránymutatásai, OECD-kiadvány.
(6) Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, 2006 ISBN 92-2-119010-2 és 978-92-2-119010-3.
(7) Az ENSZ New York-i központja, 2000. július 26.
(8) ENSZ-közgyűlés A/CONF.217/2013/L.3.
(9) CleanGovBiz kezdeményezés, OECD 2013.
(10) CleanGovBiz kezdeményezés, OECD 2013.
(11) A fejlődő országokból származó jogellenes pénzmozgások a 2009-es évvel záródó évtized során, Global Financial Integrity.
(12) Az OLAF 2011-es éves jelentése.

Utolsó frissítés: 2016. január 29.Jogi nyilatkozat