Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2168(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0117/2014

Előterjesztett szövegek :

A7-0117/2014

Viták :

Szavazatok :

PV 12/03/2014 - 8.1

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0208

Elfogadott szövegek
PDF 258kWORD 90k
2014. március 12., szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Pakisztán regionális szerepe és az EU-hoz fűződő politikai kapcsolatai
P7_TA(2014)0208A7-0117/2014

Az Európai Parlament 2014. március 12-i állásfoglalása Pakisztán regionális szerepéről és az Unióval ápolt politikai kapcsolatairól (2013/2168(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 21. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel a 2012 februárjában elfogadott ötéves EU–Pakisztán együttműködési tervre(1) ,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (11855/2012)(2) ,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, „Biztonságos Európa egy jobb világban” elnevezésű európai biztonsági stratégiára, valamint az annak végrehajtásáról szóló, „A biztonság megteremtése a változó világban” című jelentésre, amelyet az Európai Tanács 2008. december 11–12-i ülésén fogadott el,

–  tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról szóló 2012. október 25-i 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) , és különösen a fenntartható fejlődésre és felelős kormányzásra vonatkozó különleges ösztönző intézkedésekre („GSP+” rendszer) vonatkozó előírásaira,

–  tekintettel a fenti rendelet VIII. mellékletére, amely felsorolja azokat az emberi és a munkához kapcsolódó jogokra vonatkozó alapvető ENSZ/ILO-egyezményeket, valamint a környezetvédelemmel és a kormányzási elvekkel kapcsolatos egyezményeket, amelyeket Pakisztán ratifikált, és tényleges végrehajtásukra ígéretet tett,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának Pakisztánról szóló, 2013. március 11-i következtetéseire,

–  tekintettel a közelmúltban segélyszervezetek egészségügyi alkalmazottai ellen elkövetett pakisztáni támadásokról szóló, 2013. február 7-i(4) állásfoglalására, a Pakisztán számára vészhelyzeti autonóm kereskedelmi preferenciák bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2012. szeptember 13-i(5) álláspontjára, valamint a nők afganisztáni és pakisztáni helyzetérő szóló, 2011. december 15-i állásfoglalására(6) , valamint Emberi Jogi Albizottságának 2013. augusztusi pakisztáni küldöttségi látogatására,

–  tekintettel Ben Emmerson különleges ENSZ-előadó 2013. szeptember 18-i jelentésére az emberi jogok és alapvető szabadságjogok előmozdításáról és védelméről a terrorizmus elleni küzdelem során és Christof Heyns különleges ENSZ-előadó 2013. szeptember 13-i jelentésére a bírósági eljárás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzésekről,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlés 2013. december 18-i 68/178. számú határozatára az emberi jogoknak és alapvető szabadságjogoknak a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában való előmozdításáról és védelméről,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0117/2014),

A.  mivel Pakisztán regionális stratégiai szerepe, szomszédaihoz fűződő viszonya és az Unió és Pakisztán közötti kapcsolatok kiemelkedő és egyre növekvő fontossággal bírnak az Unió számára, tekintettel az ország kulcsfontosságú elhelyezkedésére egy ingatag térség szívében, központi jelentőségére Közép- és Dél-Ázsia biztonságában és fejlődésében, valamint létfontosságú szerepére a terrorizmus elleni küzdelemben, a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozásában, a kábítószer-csempészet és az emberkereskedelem és az egyéb transznacionális fenyegetések elleni küzdelemben, amelyek mindegyike kihat az európai polgárok biztonságára és jólétére;

B.  mivel a 2013. májusi parlamenti választásokkal Pakisztán modern kori történetében először valósult meg a hatalom átruházása két egymást követő megválasztott polgári kormány között; mivel a Pakisztánban zajló demokratikus folyamatot szélesebb körű társadalmi változások erősítik, beleértve a növekvő városi középosztályt, valamint az egyre aktívabb polgári társadalmat és a független médiát;

C.  mivel az ország politikai és gazdasági fejlődését kiterjedt belső és regionális biztonsági problémák akadályozzák, így például a szélsőségek, a vallási csoportok közötti viszályok, az öngyilkos merényletek és célzott gyilkosságok, valamint a törzsi területeken elkövetett törvénytelenségek, amihez gyenge bűnüldöző szervek és igazságszolgáltatási rendszer társul;

D.  mivel Pakisztánban világviszonylatban az egyik legmagasabb az iskolai oktatásból kimaradó lakosság aránya, hiszen a becslések szerint mintegy 12 millió gyermek nem jár iskolába, valamint hozzávetőlegesen a pakisztáni nők kétharmada és a pakisztáni férfiak fele írástudatlan; mivel az ország továbbra is a 134. helyet foglalja el 135 ország közül a Világgazdasági Fórum nemek közötti szakadékról szóló jelentésében;

E.  mivel a globális éghajlat-változási kockázati index (Global Climate Risk Index) szerint Pakisztán az éghajlatváltozás által az elmúlt húsz évben leginkább érintett tizenkét ország közé sorolható, továbbá súlyos áradásokkal és vízhiánnyal kellett szembenéznie, és közvetlenül érintett a gleccserek visszahúzódásában a Himalájában és a Karakorum-hegységben;

F.  mivel Pakisztán egy félig iparosodott, a közepes jövedelmű országok alsó sávjába tartozó ország, ahol a lakosság csaknem egyharmada a szegénységi küszöb alatt él; mivel a 2012-es humán fejlettségi mutató szerinti rangsorban Pakisztán 187 ország közül a 146. helyen áll, lejjebb csúszva a 2011-es 145. helyről; mivel Pakisztán gazdasági helyzetét a sorozatos természeti katasztrófák csak rontották, és mivel a nagyfokú bizonytalanság, az instabilitás és a széles körű korrupció gyengítik az ország gazdasági növekedését és korlátozzák a kormánynak az állam fejlesztésére irányuló képességét;

G.  mivel Pakisztán számos veszélynek van kitéve, főként áradások és földrengések fenyegetik; mivel az ingatag biztonsági helyzet és a pakisztáni társadalmi kihívások együttesen katalizátorként működnek a sebezhetőség növekedése szempontjából; mivel a több évet átívelő katasztrófasorozat kimerítette a már egyébként is elszegényedett közösségek túlélési stratégiáit és jelentősen csökkentette a jövőbeni katasztrófákkal szembeni ellenálló képességüket;

H.  mivel Pakisztán építő jellegű hozzájárulása létfontosságú a megbékélés, a béke és a politikai stabilitás eléréséhez szomszédságában és legfőképp Afganisztánban, különösen a harcoló NATO csapatok 2014-es tervezett kivonásának összefüggésében;

I.  mivel Pakisztán az uniós fejlesztési és humanitárius segélyek egyik legfőbb kedvezményezettje, és mivel az Unió Pakisztán legnagyobb exportpiaca;

J.  mivel Pakisztán az Unió egyre fontosabb partnere a terrorizmus, az atomfegyverek elterjedése, az ember- és kábítószer-csempészet és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, valamint a regionális stabilitásra irányuló törekvésben;

K.  mivel az Unió és Pakisztán a közelmúltban úgy döntött, hogy elmélyítik és kiterjesztik kétoldalú kapcsolataikat, amint azt a 2012 februárjában elindított ötéves együttműködési terv is példázza, valamint a 2012 júniusában megrendezett első EU–Pakisztán stratégiai párbeszéd;

L.  mivel a 2012-es EU–Pakisztán ötéves együttműködési terv célja stratégiai kapcsolat kialakítása, valamint a békét és a fejlődést szolgáló, a közös értékekben és elvekben gyökerező partnerség megteremtése;

M.  mivel 2014. január 1-jétől kezdve Pakisztán immáron részese az Unió különleges általános preferenciarendszerének (GSP+);

N.  mivel 2012 szeptemberében az európai piacra farmernadrágot gyártó Ali Enterprises karacsi üzemében tűz pusztított, amely 286 bent ragadt munkás halálát okozta; mivel Pakisztán csatlakozása a „GSP Plusz” rendszerhez növelheti a textilipari termelést, és még nagyobb jelentőséggel ruházhatja fel a munkaügyi jogok és a termelési feltételek javítását;

1.  hangsúlyozza a 2013. májusi választások fontosságát a demokrácia és a polgári rend pakisztáni megszilárdítása szempontjából; ösztönzi a pakisztáni politikai elitet, hogy e lendületet megragadva tovább erősítse a demokratikus intézményeket, a jogállamiságot és a közigazgatás valamennyi területe feletti polgári irányítást – különös tekintettel a biztonsági erőkre és a bírói karra –, mozdítsa elő a belső és regionális biztonságot, hajtson végre szabályozási reformokat a gazdasági növekedés, az átláthatóság és a szervezett bűnözés elleni küzdelem fokozására, enyhítse a társadalmi igazságtalanságokat, valamint akadályozzon meg mindennemű emberi jogi visszaélést, és nyújtson jogorvoslatot;

2.  álláspontja szerint azonban a fenntartható demokrácia és a pluralista társadalom kiépítéséhez, valamint a nagyobb fokú társadalmi igazságosság eléréséhez, az ország egyes részein uralkodó mélyszegénység és alultápláltság felszámolásához, az alapvető iskolázottsági szint növeléséhez, az országnak az éghajlatváltozás hatásaira való felkészítéséhez Pakisztán politikai és társadalmi-gazdasági rendjének mélyreható és fáradtságos reformjára van szükség, amelyet továbbra is feudális földtulajdoni rendszerek és politikai összefonódások, valamint egyrészt a katonai kiadások, másrészt a jóléti juttatások, az oktatás és a gazdasági fejlődés prioritásai közötti egyensúlytalanságok, illetve egy olyan rosszul működő adóbeszedési rendszer jellemez, amely gyengíti az állam képességét a közjavak biztosítására;

3.  támogatja és ösztönzi a pakisztáni kormányt egyrészről a jövőbeli természeti katasztrófák lehetőségének megelőzésére és nyomon követésére szolgáló, másrészről pedig a humanitárius segélyek helyi szereplőkkel, valamint a nemzetközi nem kormányzati szervezetekkel és adománygyűjtőkkel való fokozott összehangolására és a velük e téren folytatott szorosabb együttműködésre szolgáló hatékony eszközök kialakítására irányuló erőfeszítésekben;

4.  újólag megismétli, hogy a jó kormányzás, az elszámoltatható és az inkluzív intézmények, a hatalmi ágak szétválasztása és az alapvető jogok tiszteletben tartása fontos tényezők a pakisztáni fejlődés és biztonság között fennálló kapcsolat kezeléséhez; továbbá úgy véli, hogy egy demokratikus legitimitással felruházott, megválasztott polgári kormány, valamint a hatalom tartományi szintre történő átruházása és a hatékony helyi szintű kormányzás képes a leginkább arra, hogy feltartóztassa az erőszak és a radikalizmus hullámát, helyreállítsa az állami hatalmat a Szövetségi Irányítású Törzsi Területeken, valamint biztosítsa Pakisztán szuverenitását és területi sérthetetlenségét;

5.  ebben az összefüggésben támogatja a pakisztáni kormányzat arra vonatkozó szándékát, hogy békepárbeszédet kezdjen a Tehrik-e-Taliban Pakistan (TTP) szervezettel, amennyiben ez megteremti a lehetőséget a felkelésre adandó tartós politikai megoldáshoz és a szilárd demokratikus rend kialakításához, az emberi jogok tiszteletben tartása mellett; ugyanakkor arra kéri a tárgyalókat, hogy egyrészt vegyék figyelembe, hogy az oktatás szintje – különösen a nők esetében – mindenképpen meghatározó tényező a társadalmak előmozdításában, másrészt, hogy a lányok iskoláztatását a tárgyalások elengedhetetlen komponenseként kezeljék;

6.  elismeréssel nyugtázza Pakisztán folyamatos elkötelezettségét a terrorizmus elleni küzdelem iránt határának mindkét oldalán, és ösztönzi a hatóságokat bátrabb lépések meghozatalára annak érdekében, hogy tovább korlátozzák a terroristák Pakisztán területén megvalósuló toborzásának és kiképzésének lehetőségeit, mivel e jelenség következtében Pakisztán egyes területei menedékként szolgálnak olyan terrorista szervezetek számára, amelyek célja az ország és a térség, legfőképpen pedig Afganisztán destabilizációja;

7.  tudomásul veszi, hogy egy 2013. november 1-i amerikai dróntámadás végzett Hakimullah Mehszúddal, a pakisztáni tálibok vezetőjével, és hogy a pakisztáni parlament és az új kormány hivatalosan ellenezte az ilyen beavatkozásokat, továbbá hogy a dróntámadások alkalmazásának kereteit egyértelműbben meg kell határozni a nemzetközi jogon belül;

8.  felszólítja a pakisztáni kormányt, hogy tegyen eleget biztonsági kötelezettségeinek és feladatainak, vagyis szigorú és rendíthetetlen biztonsági intézkedések és bűnüldözés megvalósításával fokozottabban vegyen részt a szélsőségesség, a terrorizmus és a radikalizmus elleni küzdelemben, valamint kezelje a pakisztáni fiatalok radikalizálódásához valószínűsíthetően hozzájáruló egyenlőtlenségeket és társadalmi-gazdasági kérdéseket;

9.  megjegyzi, hogy a pakisztáni kormány világosan kifejezte tiltakozását a területén végrehajtott egyesült államokbeli dróntámadásokkal szemben; üdvözli az ENSZ-közgyűlés határozatát, amely felszólít a fegyveres drónok alkalmazására vonatkozó jogi keret részletesebb tisztázására;

10.  üdvözli Pakisztán hozzájárulását az államépítéshez és a megbékélési folyamathoz Afganisztánban, ideértve a béketárgyalások újraindításának elősegítésében nyújtott támogatását is; elvárja, hogy Pakisztán az afganisztáni elnökválasztások előtti időszakban és azt követően is megőrizze pozitív hozzáállását; aggodalmát fejezi ki a szomszédos hatalmak körében kialakuló geopolitikai verseny miatt az Afganisztán felett gyakorolt befolyás tekintetében a NATO harci egységek kivonását követően;

11.  reménykedik abban, hogy Pakisztán konstruktív szerepet vállal a regionális stabilitás előmozdításában, többek között a NATO és az uniós tagállamok afganisztáni jelenléte során a 2014 utáni időszakban, elmélyítve a háromoldalú párbeszéd formájában megvalósuló együttműködést Afganisztánnal és Indiával, Törökországgal, Kínával, Oroszországgal és az Egyesült Királysággal, valamint elősegítve a regionális együttműködést az ember-, kábítószer- és árucsempészet terén;

12.  örömmel nyugtázza, hogy a közelmúltban kézzelfogható előrelépés történt a Pakisztán és India között folytatott párbeszédben – különös tekintettel a kereskedelemre és az emberek közötti kapcsolatokra –, amit mindkét fél konstruktív hozzáállása tett lehetővé; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a párbeszéd eredményeit érzékenyen befolyásolják a váratlan események, így például azok a folytonos incidensek, amelyekre a Kasmír pakisztáni és indiai megszállás alá vont területeit egymástól elválasztó ellenőrzési vonalon kerül sor; felkéri mindkét kormányzatot, hogy hasonló incidensek jövőbeli elkerülése érdekében biztosítsák a megfelelő parancsnoki láncot, a katonai személyzet elszámoltathatóságát és a katonai erők közötti párbeszédet;

13.  elismeri, hogy Pakisztánnak jogos érdeke fűződik stratégiai, gazdasági és energetikai kapcsolatok Kínával való kialakításához; fontosnak tartja, hogy a Pakisztán és Kína közötti szorosabb kapcsolatok erősítsék Dél-Ázsia geopolitikai stabilitását;

14.  megjegyzi, hogy Pakisztán részéről a Sanghaji Együttműködési Szervezetben (SCO) vállalt teljes jogú tagság elnyerésére irányuló szándék annak örvendetes jele, hogy az ország fokozott közreműködésre törekszik a többoldalú kezdeményezésekben; ugyanakkor megállapítja a hivatalos együttműködési mechanizmus hiányát az SCO és az Unió között, és rámutat normatív alapjaik és a globális kérdésekkel kapcsolatos szemléletmódjuk közötti különbségekre;

15.  aggodalmát fejezi ki az arra vonatkozó hírek miatt, hogy Pakisztán atomfegyverek kivitelét fontolgatja harmadik országokba; elvárja az Uniótól és annak tagállamaitól, hogy a hírek hivatalos cáfolata ellenére is tegyék egyértelművé Pakisztán számára, hogy az atomfegyverek exportja elfogadhatatlan; felszólítja Pakisztánt mint atomfegyverrel rendelkező országot, hogy vezesse be a nukleáris fegyverekhez kapcsolódó know-how és anyagok kivitelének törvényes tilalmát, és aktívan járuljon hozzá a fegyverek elterjedése elleni nemzetközi erőfeszítésekhez; úgy véli, hogy az atomsorompó-szerződés Pakisztán – és India – által történő aláírása és ratifikálása a békés regionális egymás mellett élés iránti határozott elkötelezettséggel kapcsolatos tanúbizonyságot jelentene és rendkívüli mértékben hozzájárulna az egész térség biztonságához;

16.  úgy véli, hogy a szélsőségek és a radikalizmus elleni küzdelem közvetlenül összefügg az erőteljesebb demokratizálódási folyamattal, és újólag megerősíti, hogy az Unió erősen érdekelt egy demokratikus, biztonságos és felelősségteljesen kormányzott, független igazságügyi rendszerrel és jó kormányzással rendelkező Pakisztánban, amely tiszteletben tartja a jogállamiságot és az emberi jogokat, baráti kapcsolatokat ápol szomszédaival, valamint stabilizáló hatást fejt ki a térségben, és nyomatékosítja egy ilyen Pakisztán iránti folyamatos támogatását;

17.  emlékeztet arra, hogy az Unió és Pakisztán közötti kapcsolatok hagyományosan egy fejlődésre és kereskedelemre összpontosító keret égisze alatt fejlődtek ki; elismeréssel nyugtázza az uniós fejlesztési és humanitárius együttműködés kiemelkedő és tartós hozzájárulását, és üdvözli a döntést, hogy Pakisztán 2014-től jogosulttá válik arra, hogy részesüljön az Unió „GSP Plusz” rendszere által kínált előnyökből; sürgeti Pakisztánt, hogy teljes mértékben tegyen eleget az ehhez kapcsolódó vonatkozó feltételeknek, és felkéri a Bizottságot, hogy garantálja a megerősített ellenőrzés szigorú alkalmazását az új GSP-rendeletben foglaltak szerint, továbbá hangsúlyozza, hogy különösen az oktatás, a demokrácia kiépítése és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás terén folytatott együttműködésnek a továbbiakban is kiemelt figyelemben kell részesülnie;

18.  meggyőződése, hogy az Unió és Pakisztán közötti kapcsolatoknak – a politikai párbeszéd kialakításával – mélyebbé és átfogóbbá kell válniuk, amelynek révén fenntartható az egyenlő felek közötti kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolat; ebben az összefüggésben üdvözli az ötéves együttműködési terv elfogadását és az EU–Pakisztán stratégiai párbeszéd elindítását – többek között a terrorizmus elleni politika, a leszerelés és a nonproliferáció, valamint a migráció, az oktatás és a kultúra tárgyában –, amelyek a politikai és biztonsági együttműködés növekvő fontosságát tükrözik; ugyanakkor nagyobb mértékű haladást vár el az együttműködési terv valamennyi területén;

19.  ösztönzi mind az Uniót, mind Pakisztánt, hogy a végrehajtási folyamat keretében folytassanak együttműködést, az elért haladást pedig rendszeresen kövessék figyelemmel, hosszú távon elmélyítve az egymás közötti párbeszédet;

20.  úgy véli, hogy a pakisztáni demokratikus átmenet mindvégig lehetőséget kínál az Unió számára ahhoz, hogy egyértelműbben politikai megközelítést érvényesítsen a kétoldalú kapcsolatok és a segítségnyújtás terén; úgy véli, hogy a Pakisztánnak nyújtott uniós támogatás keretében prioritásként kell kezelni a demokratikus intézmények megszilárdítását valamennyi szinten, továbbá az állami kapacitás és a jó kormányzás megerősítését, valamint a hatékony bűnüldöző és civil terrorizmusellenes struktúrák kiépítését, beleértve a független bírói kart, a polgári társadalom fokozott szerepvállalását és a szabad médiát;

21.  üdvözli e tekintetben a demokrácia átfogó támogatására irányuló, már működő programokat az uniós választási megfigyelő missziók 2008. és 2013. évi ajánlásainak végrehajtásával összefüggésben; felkéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy Pakisztánra vonatkozóan folytasson aprólékos és többdimenziós politikát, amely egyesíti az Unió rendelkezésére álló összes lényeges eszközt, így például a politikai párbeszédet, a biztonsági együttműködést, a kereskedelmet és a segítségnyújtást, összhangban az Unió külső fellépésre vonatkozó átfogó megközelítésével és szem előtt tartva a következő EU–Pakisztán csúcstalálkozó előkészületeit;

23.  felkéri az EKSZ-t, a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy az Unió Pakisztánnal kapcsolatos politikája a térségre vonatkozó tágabb stratégia összefüggésében, illetve egy ilyen stratégiába ágyazva valósuljon meg, ezáltal erősítve az uniós érdekeket Dél- és Közép-Ázsiában; fontosnak tartja, hogy egy célzott megközelítés biztosítása érdekében az Unió Pakisztánnal és más szomszédos országokkal, különösen Indiával, Kínával és Iránnal fenntartott kétoldalú kapcsolatainak keretében sor kerüljön az afganisztáni helyzetet érintő szakpolitikák megvitatására és összehangolására is; hangsúlyozza e tekintetben az Unió és az USA közötti fokozott szakpolitikai koordináció és regionális kérdésekről folytatott párbeszéd szükségességét;

24.  úgy véli, hogy az Unió és Pakisztán közötti kapcsolatok jövőjét az Unió harmadik országokkal folytatott együttműködésre irányuló, egyre fejlődő intézményi eszköztárának összefüggésében is mérlegelni kell, különös tekintettel a stratégiai partnerségek által képviselt együttműködési formára; újólag megismétli felhívását az együttműködési forma konceptuális finomhangolására, valamint egyértelműbb és következetesebb referenciaértékek kialakítására, többek között annak megállapítása érdekében, hogy Pakisztán valamikor a jövőben jogosulttá válhat-e arra – és milyen feltételek mellett –, hogy az Unió stratégiai partnerévé lépjen elő;

25.  újólag határozottan megismétli, hogy a kétoldalú kapcsolatokban elért előrelépések Pakisztán eddigi emberi jogi teljesítménye javításának függvényei, különös tekintettel az adósrabszolgaság, a gyermekmunka és az embercsempészet felszámolására, a nemi alapú erőszak megfékezésére, a nők és lányok jogainak megerősítésére – az oktatáshoz való hozzáféréshez való jogukat is ideértve –, a szólásszabadság és a független média biztosítására, továbbá a tolerancia és a kiszolgáltatott kisebbségek védelmének előmozdítására a megkülönböztetés valamennyi formája elleni hatékony küzdelem révén; elismeri, hogy ehhez a büntetlenség gyakorlatának megszüntetésére és egy mindenki számára hozzáférhető, valamennyi szinten megbízható jogi és igazságügyi rendszer kialakítására van szükség;

26.  továbbra is mély aggodalommal tölti el az oktatás minősége és ehhez kapcsolódóan Pakisztán számos részében a nők riasztó helyzete; konkrét és látható intézkedéseket szorgalmaz a nők társadalmon belüli alapvető jogainak érvényre juttatása érdekében, ideértve a családon belüli erőszak elleni jogszabályok életbeléptetését, a becsületbeli gyilkosságokkal és a savval elkövetett támadásokkal kapcsolatos nyomozás és bűnvádi eljárás javítását célzó intézkedések meghozatalát, valamint a büntetlenséget megkönnyítő jogszabályok felülvizsgálatát; rámutat arra, hogy jobb hozzáférést kell biztosítani az oktatáshoz, valamint biztosítani kell a nők jobb munkaerő-piaci integrációját és az anyák egészségügyi ellátásának javítását;

27.  ismételten súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az istenkáromlással kapcsolatos pakisztáni törvényekkel – amelyek alapján akár halálbüntetés is kiszabható, és amelyeket gyakran arra használnak, hogy indokul szolgáljanak a politikai és vallási kisebbségek cenzúrájához, büntetendőnek minősítéséhez, vád alá helyezéséhez és bizonyos esetekben tagjaik meggyilkolásához – könnyen vissza lehet élni, ami érinti Pakisztán összes polgárát, bármely valláshoz tartozzon is; hangsúlyozza, hogy a reform vagy az istenkáromlással kapcsolatos jogszabályok eltörlésének megtagadása olyan környezetet teremt, ahol a kisebbségek folyamatosan kiszolgáltatottak maradnak; felszólítja a pakisztáni kormányt, hogy a jogszabályok felülvizsgálata vagy visszavonása felé vezető első lépésként léptessen életbe moratóriumot azok alkalmazására, valamint adott esetben folytasson nyomozást és kezdeményezzen bűnvádi eljárást a keresztény, az ahmadi és más kiszolgáltatott csoportok ellen irányuló, megfélemlítést célzó kampányok, fenyegetések és erőszakos cselekmények esetén;

28.  sürgeti konkrétan a pakisztáni hatóságokat, hogy vegyék őrizetbe és vonják eljárás alá az erőszakra uszító személyeket, illetve az iskolákkal és a kisebbségi csoportokkal, így például a síitákkal, köztük a hazara közösséggel, valamint az ahmadi és a keresztény közösséggel szembeni erőszakos támadásokért felelős egyéneket, és utasítsák a biztonsági erőket a szélsőséges csoportok támadásainak kitett személyek aktív védelmére, továbbá fogadjanak el törvényeket a családon belüli erőszakkal szemben, valamint vessenek véget az erőszakos eltüntetéseknek, a bírósági eljárás nélküli kivégzéseknek és az önkényes fogva tartásoknak, különösen Beludzsisztánban;

29.   elítéli a Pakisztánban élő keresztények és más vallási kisebbségek elleni összes támadást és elvárja, hogy Pakisztán fokozza a vallásszabadság és a meggyőződés szabadságának megóvására irányuló erőfeszítéseit többek között az istenkáromlás elleni szigorú törvények enyhítése és a halálbüntetés eltörlése felé történő elmozdulás révén;

30.  üdvözli a nemzeti emberi jogi bizottság létrehozására irányuló törvény 2012. évi elfogadását, és sürgeti a kormányt, hogy állítsa fel a bizottságot annak érdekében, hogy az megkezdhesse működését;

31.  megjegyzi, hogy az Unió a pakisztáni termékek legfontosabb exportpartnere (2012-ben 22,6%); úgy véli, hogy Pakisztán uniós kereskedelmi támogatása segítené a termelési módok diverzifikálásának és fejlesztésének előmozdítását, beleértve a feldolgozást is, támogatná a regionális integrációt és a technológiaátadást, elősegítené a hazai termelőkapacitás kialakítását vagy fejlesztését, valamint csökkentené a jövedelmi egyenlőtlenségeket;

32.  emlékeztet rá, hogy az Unió „GSP Plusz” rendszere – amelynek előnyeiből 2014-től kezdve Pakisztán is részesül – kizárólag olyan országok számára elérhető, amelyek kötelező jelleggel hozzájárultak ahhoz, hogy érvényesítik a nemzetközi emberi jogokat és a munkaügyi jogokat, valamint végrehajtják a környezetvédelemről és a jó kormányzásról szóló egyezményeket; hangsúlyozza különösen Pakisztánnak a VIII. mellékletben felsorolt megállapodások értelmében fennálló kötelezettségeit, és emlékezteti a Bizottságot hatékony végrehajtásuk nyomon követésére irányuló kötelezettségére; továbbá emlékeztet arra, hogy amennyiben egy ország „nem tartja tiszteletben kötelező erejű kötelezettségvállalásait”, időszakosan kivonják a „GSP Plusz” rendszer hatálya alól;

33.  felszólítja a pakisztáni hatóságokat, hogy tegyenek tényleges lépéseket a 36. sz. ILO-egyezmény végrehajtása felé, amelyet az ország konkrétan annak érdekében ratifikált, hogy lehetővé tegye a szakszervezetek működését, javítsa a munkakörülményeket és a biztonsági előírásokat, véget vessen a gyermekmunkának, valamint küzdjön a 3 millió női háztartási alkalmazott kizsákmányolásának legsúlyosabb formái ellen.

34.  felszólítja a pakisztáni kormányt, hogy ígéretéhez hűen csatlakozzon az ILO/IFC irányításával megvalósuló, a foglalkoztatási körülmények javítására irányuló programhoz (Better Work Program) annak érdekében, hogy előmozdítsa a munkavállalók egészségvédelmi és biztonsági normáinak javítását; felszólítja az Ali Enterprises textilüzemben bekövetkezett tűzesetért közvetlenül és közvetett módon felelős szereplőket, köztük az ügyben érintett, társadalmi felelősségtudatot vizsgáló társaságot és az európai kiskereskedőket, hogy a túlélők számára fizessenek teljes körű, hosszú távú és tisztességes kártérítést;

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Pakisztán kormányának és nemzetgyűlésének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, valamint a tagállamok kormányainak.

(1) http://eeas.europa.eu/pakistan/docs/2012_feb_eu_pakistan_5_year_engagement_plan_en.pdf
(2) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/genaff/131181.pdf
(3) HL L 303., 2012.10.31., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0060.
(5) HL C 353. E, 2013.12.3., 323. o.
(6) HL C 168. E, 2013.6.14., 119. o.

Utolsó frissítés: 2017. november 21.Jogi nyilatkozat