Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2014/2625(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0279/2014

Előterjesztett szövegek :

B7-0279/2014

Viták :

Szavazatok :

PV 03/04/2014 - 7.63

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0339

Elfogadott szövegek
PDF 210kWORD 67k
2014. április 3., csütörtök - Brüsszel Végleges kiadás
Az iráni helyzet
P7_TA(2014)0339B7-0279/2014

Az Európai Parlament 2014. április 3-i állásfoglalása az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról (2014/2625(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU Iránnal kapcsolatos megközelítéséről szóló 2011. március 10-i(1) , az emberi jogok megsértésének legutóbbi eseteiről Iránban című 2011. november 17-i(2) , az Iránról és az iráni atomprogramról szóló 2012. február 2-i(3) , valamint az Iránban élő etnikai kisebbségek helyzetéről szóló 2012. június 14-i(4) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton és Mohammad Javad Zarif iráni külügyminiszter 2013. november 24-i genfi közös nyilatkozatára, valamint az alelnök/főképviselő 2014. január 12-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Tanács 2012. október 15-i és 2013. december 16-i következtetéseire, valamint az Irán elleni megszorító intézkedések módosításaira, amelyekről a Tanács 2014. január 20-i ülésén határoztak,

–  tekintettel a 2011. március 21-i tanácsi következtetésekre, amelyekben korlátozó intézkedések végrehajtását jelentették be az Iránban az emberi jogok súlyos megsértéséért felelős személyekkel szemben,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő Naszrín Szotúdehés más, lelkiismereti okokból Iránban fogva tartottak szabadon bocsátásáról szóló 2013. szeptember 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ különleges előadójának az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló 2013. október 4-i jelentésére, a 2014. január 22-i, nemrégiben tett nyilatkozatára, amelyben „az Iránban végrehajtott akasztások számának meredek emelkedésére” figyelmeztetett, valamint az ENSZ főtitkárának az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2009. szeptember 10-i jelentésére(5) ,

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló 2012. december 11-i állásfoglalására(6) ,

–  tekintettel a szabad és tisztességes választások feltételeiről szóló nyilatkozatra, amelyet 1994. március 26-án egyhangúlag elfogadott a Parlamentközi Unió, amelynek az iráni parlament is a tagja,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az iráni emberi jogokról szóló, 2013. december 18-i határozatára, amely „mélységes aggodalmának ad hangot az emberi jogok folyamatos és ismétlődő súlyos megsértései miatt az Iráni Iszlám Köztársaságban”, ideértve többek között ideértve a halálbüntetés önkényes, gyakori és folyamatos alkalmazását,

–  tekintettel „A világ az erőszak és az erőszakos szélsőségesség ellen” című, 2013. december 18-án elfogadott ENSZ-határozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2013. november 24-én Genfben Catherine Ashton alelnök/főképviselő és az E3/EU+3 külügyminiszterei átmeneti megállapodást kötöttek a nukleáris kérdésekről (a közös cselekvési tervben részletezve) az Iráni Iszlám Köztársasággal (a továbbiakban: Irán); mivel 2014. január 10-én az E3/EU+3 megállapodást kötött a közös cselekvési terv végrehajtási módozatairól; mivel a közös cselekvési terv hathónapos végrehajtási időszaka kulcsfontosságú, ezenkívül együttes és kölcsönös fellépést kíván meg mindkét fél részéről;

B.  mivel az elnökválasztásokat nem az EU által értéknek tekintett demokratikus normáknak megfelelően tartották meg; mivel azonban Haszan Róháni elnök késznek mutatkozott az Irán és a Nyugat közötti nyitottabb és konstruktívabb kapcsolatok kialakítására; mivel a nukleáris egyezségen kívül különféle témák – többek között az emberi jogok és a regionális biztonság – megvitatására van szükség az EU és Irán között;

C.  mivel a közös cselekvési tervben vállalt kötelezettségek csak az első lépést jelentik az iráni nukleáris kérdés teljesebb körű megoldása felé, és céljuk a közvetlen feszültségek enyhítése, több időt és teret teremtve az átfogó diplomáciai megoldás számára; mivel Irán nukleáris tevékenységei ellentétesek a korábbi ENSZ BT-határozatokkal;

D.  mivel a belpolitikai fejlemények Iránban és a nukleáris kérdésekről szóló átmeneti megállapodás lehetőséget kínál egyrészt az iráni reformok megvalósítására, másrészt Irán uniós külkapcsolatainak javítására;

E.  mivel az átfogó kereskedelmi és együttműködési megállapodásra és a politikai párbeszédről szóló megállapodásra irányuló tárgyalások az EU és Irán között 2002-ben kezdődtek; mivel miután kiderült, hogy Irán titkos nukleáris tevékenységeket folytat és az ország nem hajlandó teljes mértékben együttműködni a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel, a folyamat 2005-ben megszakadt;

F.  mivel az Iránban tapasztalható emberi jogi helyzetet még mindig az alapvető jogok folyamatos és szisztematikus megsértése jellemzi;

G.  mivel Irán lakossága a több mint 7 millió hat éven aluli gyermekkel a világ legfiatalabbjai közé tartozik;

H.  mivel Irán továbbra sem hajlandó együttműködni több ENSZ-szervezettel az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatban, például nem ad vízumot az Iráni Iszlám Köztársaságban az ENSZ emberi jogok helyzetével foglalkozó különleges előadójának, és megakadályozza, hogy függetlenül teljesítse megbízását;

A nukleáris kérdésről

1.  üdvözli az iráni nukleáris programról az E3/EU+3 és Irán között Genfben megkötött átmeneti megállapodást; alapvető fontosságúnak tartja, hogy valamennyi fél továbbra is konstruktívan vegyen részt a tárgyalási folyamatokban annak érdekében, hogy a végleges átfogó megállapodást a megállapított időkereten belül meg lehessen kötni;

2.  hangsúlyozza, hogy az iráni nukleáris program kizárólag békés természetével kapcsolatosan a nemzetközi közösség által megfogalmazott aggályokat, valamint a regionális biztonsággal és Irán biztonságával kapcsolatos érzékenységet figyelembe vevő, tárgyalások révén elért békés megoldásnak nem lehet alternatívája;

3.  üdvözli a Tanács 2014. január 20-i ülésén hozott határozatokat a közös cselekvési terv végrehajtásáról, különösen a szankciók részleges enyhülésére vonatkozó rendelkezéseket; hangsúlyozza annak döntő jelentőségét, hogy megbízhatóan nyomon kövessék az Irán által a közös cselekvési tervben vállalt kötelezettségek végrehajtását; úgy véli, hogy miután sikerül az Irán nukleáris programjának kizárólag békés jellegét biztosító átfogó megállapodást elérni, fokozatosan meg kell szüntetni az Iránnal szembeni nukleáris vonatkozású szankciókat;

Az EU–Irán-kapcsolatok kilátásairól

4.  hangsúlyozza, hogy az Iránnal kialakítandó konstruktívabb kapcsolat a közös cselekvési tervben vállalt kötelezettségei maradéktalan végrehajtásában tett előrelépések függvénye; reméli, hogy a közös cselekvési terv végrehajtásában és a genfi megállapodásra vonatkozó tárgyalásokban bekövetkezett előrelépések utat nyitnak majd az EU és Irán közötti kapcsolatok konstruktívabbá tétele előtt, többek között a regionális érdekeltségű kérdések, mint például a Szíriában zajló polgárháború, és a terrorizmus minden fajtája és okai elleni küzdelem, valamint a gazdaságfejlesztés, a kereskedelmi megállapodások, illetve a jogállam és az emberi jogok előmozdítása vonatkozásában;

5.  felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy végezze el a teheráni uniós képviselet 2014 végén esedékes megnyitásának előkészítő munkálatait; határozottan úgy véli, hogy ez hatékony eszköze lenne az iráni politikák befolyásolásának, és támogatná az olyan kérdésekkel kapcsolatos párbeszédet is, mint például az emberi és a kisebbségi jogok;

6.  felkéri a Tanácsot, hogy a nukleáris kérdésről folytatott tárgyalások terén tett lényegi előrelépések esetén kezdjen megbeszéléseket olyan különleges lépésekre vonatkozóan, amelyek az EU és Irán közötti kétoldalú kapcsolatok javítását, többek között e kapcsolatok lehetséges jövőbeli szerződéses keretét és az ágazati együttműködés kidolgozását eredményezné olyan területeken például, mint a civil társadalom és a magánszektor fejlesztése Iránban, a kábítószer elleni küzdelem (annak biztosítása mellett, hogy a gyanúsítottakkal szemben tisztességes eljárás folyjon, és ne alkalmazzák a halálbüntetést), a környezetvédelmi együttműködés, a technológiaátadás, az infrastruktúrafejlesztés és -tervezés, az oktatás és kultúra, a gyermekvédelem és az egészség, valamint az emberi jogok előmozdítására és védelmére irányuló közös kezdeményezések; aggódik a fertőző betegségek – mint például a gyermekbénulás és a kanyaró – lehetséges kitörése miatt, különösen a gyermekek körében, és sürgeti az EU-t, hogy könnyítse meg a szükséges gyógyszerekhez való hozzáférést, amelyek máskülönben a szankciók miatt nehezen szerezhetők meg;

7.  különös aggodalommal veszi tudomásul a romló környezeti helyzetet Iránban, főleg ami a vízhiányt, az elsivatagosodást és a levegőszennyezést illeti, és felszólítja az EU-t, hogy segítse elő az európai és iráni kutatóintézetek, környezetvédelmi szervezetek és városok közötti együttműködést;

8.  megállapítja, hogy az Iránnal való kereskedelem sok közepes méretű európai vállalkozás számára fontos, és hangsúlyozza, hogy ez a kereskedelem minden bizonnyal pozitívan járulhat hozzá a közös cselekvési terv végrehajtásához;

9.  felszólítja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy eközben használják fel az összes rendelkezésre álló uniós eszközt a diákcserék, művészeknek szóló csereprogramok és egyéb látogatások, valamint a kulturális és tudományos csereprogramok számának növelésére irányuló összehangolt erőfeszítések, illetve a fiatalok szerepvállalása és a civil elköteleződés elősegítése érdekében; e célból szorosabb együttműködésre szólít fel az EKSZ és a Bizottság illetékes szolgálatai, például a EuropeAid Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóság között;

10.  függetlenebb uniós politikát sürget Irán irányában, a szövetségesekkel és partnerekkel való koordináció mellett;

Regionális kérdésekről

11.  úgy véli, hogy Iránnak használnia kell jelentős szíriai befolyását a véres polgárháború megállítása érdekében, és felkéri Irán vezetőségét, hogy vállaljon előrevivő szerepet a szíriai válság megoldását célzó nemzetközi erőfeszítésekben; úgy véli, hogy Iránt be kell vonni e célból minden tárgyalásba, feltéve, hogy elkötelezettséget mutat a szíriai és regionális válság diplomáciai megoldásának megtalálása iránt;

12.  úgy véli, hogy az EU és Irán közötti, a közös cselekvési terv megbízható megvalósításán, illetve a jövőben az átfogó megállapodáson alapuló szorosabb együttműködés előnyös lenne a közel-keleti helyzet stabilizálása szempontjából; különösen arra ösztönzi az EU-t, hogy könnyítse meg a párbeszédet Irán és az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagjai között;

13.  úgy véli, hogy az EU-nak, az USA-nak és Iránnak együtt kellene működnie Afganisztánban, különösen a kábítószer-kereskedelem és a humanitárius kérdések – például a menekültek védelme – terén, az elért emberi jogok védelme céljából annak érdekében, hogy fenntartható békés megoldást találjanak a konfliktusra; emlékeztet arra, hogy Irán mintegy 3 millió afgán menekültet fogadott be, és felszólítja Iránt, az ENSZ-szervezeteket és a nemzetközi közösséget, hogy biztosítsák alapvető jogaik tiszteletben tartását;

Az emberi jogok helyzetéről

14.  üdvözli, hogy Iránban szabadon bocsátottak több lelkiismereti okokból fogva tartottat, köztük a Szaharov-díjas Naszrín Szotúdeh ügyvédet és emberi jogi jogvédőt, és felkéri az iráni hatóságokat, hogy bocsássák szabadon a bebörtönzött emberi jogvédőket, politikai fogvatartottakat, szakszervezeti és munkáspárti aktivistákat, illetve a 2009. évi elnökválasztás után őrizetbe vett személyeket; érdeklődéssel veszi tudomásul Haszan Róháni elnök kezdeményezését egy polgári jogi charta létrehozásáról; hangot ad azonban folyamatos aggodalmának az iráni emberi jogi helyzet miatt, különös tekintettel a kínzásokról, tisztességtelen – többek között ügyvédeket és emberi jogi jogvédőket érintő – bírósági tárgyalásokról és az emberi jogok megsértőinek büntetlenségéről szóló, széles körben elterjedt állításokra; riasztónak tartja a 2013. és 2014. évi – többek között kiskorúakon végrehajtott – kivégzések magas számát; megjegyzi, hogy a 2013. évi kivégzések többségére az év utolsó öt hónapjában került sor; elítéli a tájékoztatás, az egyesülés, a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, a vallás, a tudományos élet, az oktatás és a mozgás szabadságának korlátozását, valamint a vallási, meggyőződési, etnikai, nemi vagy szexuális hovatartozáson alapuló elnyomást és megkülönböztetést, amely továbbra is fennáll többek között a Bahá’i közösségek, a keresztények, a hitüket elhagyó és a nem hívő személyek ellen;

15.  úgy véli, hogy a polgári jogi chartának teljes mértékben meg kell felelnie Irán nemzetközi kötelezettségeinek, különösen a megkülönböztetésmentesség és az élethez való jog tekintetében, megerősítve a kínzás tilalmát, biztosítva a vallásszabadságot és a meggyőződés szabadságát, garantálva a véleménynyilvánítás szabadságát, amelyet jelenleg a „nemzeti biztonságot érintő jogsértésről” szóló tág értelmű rendelkezés korlátoz;

16.  felszólítja ezért az EU-t, hogy az Iránnal folytatott kapcsolatai minden vonatkozásában érvényesítse az emberi jogokat; úgy véli, hogy az Iránnal folytatott magas szintű és mindenre kiterjedő emberi jogi párbeszédnek a kétoldalú EU–Irán-kapcsolatok jövőbeli politikai kerete részét kell képeznie; felkéri az EU-t, hogy kezdjen emberi jogi párbeszédet Iránnal, amely kiterjed az igazságszolgáltatásra és a biztonsági erőkre, továbbá világos referenciaértékeket állapít meg, amelyekhez viszonyítani lehet majd az elért eredményeket; felkéri az EU-t, hogy támogassa az ENSZ emberi jogok helyzetével foglalkozó különleges előadójának az Iráni Iszlám Köztársaságban folytatott munkáját, és felszólítja Iránt, hogy adjon azonnali, feltételek nélküli beutazási vízumot neki; arra biztatja az ENSZ főbiztosát, Navi Pillayt, hogy fogadja el az iráni hatóságok meghívását, és látogasson Iránba; felszólítja Iránt, hogy jelentsen be moratóriumot a halálbüntetés tekintetében;

17.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament összes jövőbeni iráni küldöttségének kötelezettséget kell vállalnia, hogy találkozik a politikai ellenzék tagjaival és civil társadalmi aktivistákkal, illetve eljut a politikai foglyokhoz;

18.  hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek megfelelő működését elősegítő környezet, többek között megreformált jogi keretek kialakításának fontosságát; felszólítja az EU-t, hogy világszerte maximálisan használja ki az emberi jogok uniós iránymutatásait, beleértve az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó iránymutatásokat, a demokrácia és az emberi jogok előmozdításának a 2014–2020 közötti időszakra szóló európai eszköze (EIDHR) által kínált új rugalmasságot, valamint az Unió és a tagállamok által újonnan létrehozott Demokráciáért Európai Alapítványban rejlő lehetőségeket az iráni emberijog-védők és civil társadalmi szervezetek támogatása érdekében;

19.  csatlakozik a 772 iráni újságíró által az iráni elnökhöz intézett sürgető felhíváshoz, hogy tegyen eleget ígéretének, és engedje meg az iráni újságíró-szövetség újbóli megnyitását;

20.  ösztönzi az EU-t, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy nemzetközi szervezetekkel együttműködésben kiterjeszti a technikai segítségnyújtást Iránra, így támogatva a büntetőeljárási törvénykönyv iráni kormány által jelenleg tervbe vett reformját; aggodalmát fejezi ki különösen amiatt, hogy a fogvatartottak nem jutnak ügyvédhez a kihallgatások során, az őrizet alatt és az előzetes letartóztatás során elkövetett túlkapásokról szóló súlyos vádak miatt, illetve a polgárok ellen forradalmi bíróságok előtt folyó eljárások miatt; hangsúlyozza, hogy a politikai beavatkozástól való függetlenség és a nyilvános tárgyalás biztosítása kulcsfontosságú a modern büntetőeljárási törvénykönyv kidolgozásához és nélkülözhetetlen az emberi jogi kérdések rendezése során;

21.  felszólítja Iránt, hogy működjön együtt a nemzetközi emberi jogi testületekkel és saját nem kormányzati szervezeteivel az ENSZ és a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés (UPR) ajánlásai alapján eljárva, valamint lehetővé téve a nemzetközi emberi jogi szervezetek misszióit;

22.  véleménye szerint a nők jogainak továbbra is okvetlenül az EU és Irán között folytatott párbeszédek középpontjában kell állniuk; úgy véli, hogy az eddig elért haladás ellenére a nők helyzetét Iránban továbbra is elfogadhatatlan megkülönböztetés jellemzi, különösen a jogi ügyeket, illetve a családjogot, valamint a nők gazdasági és politikai életben való részvételét illetően;

o
o   o

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 199. E, 2012.7.7, 163. o.
(2) HL C 153. E, 2013.5.31, 157. o.
(3) HL C 239. E, 2013.8.20, 43. o.
(4) HL C 332. E, 2013.11.15, 102. o.
(5) A/68/377.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.

Utolsó frissítés: 2016. március 30.Jogi nyilatkozat