Elnök. – A következő napirendi pont a szavazáshoz fűzött indokolások.

Szavazáshoz fűzött szóbeli indokolás

– Jelentés: Sarah Ludford (A6-0459/2007)

  Daniel Hannan (NI). - Elnök asszony, mint általában, most sem tartott sokáig, hogy visszazökkenjünk a régi kerékvágásba. A népszavazást megelőző időszakban rengeteg megkeresés érkezett, mondván „kérjük, ezt ne nyomtassák ki, amíg az írek nem szavaztak”. Amint a szavazócédulákat biztonságosan megszámolták, szépen visszatértünk a politikák összehangolásának napirendjéhez, főleg a fegyverkezési és a bel- és igazságügyi területet értve ezalatt.

Amikor utoljára összeültünk ebben az ülésteremben, minden felszólaló arról szólt, hogy az ír szavazást tiszteletben kell tartani, „de…”. Most már értjük, mit is jelentett ez a „de”. A „de” azt jelentette, hagyjuk figyelmen kívül az eredményt, és kitartóan folytassuk a politika összehangolását a büntetőjog, a polgári jog, a bevándorlás, a menedékjog, és a belügyek egyéb területein. Már nem is színleljük azt, hogy tiszteletben tartjuk az emberek ítéletét. Visszahúzódtunk kis világunkba, és ott úgy teszünk, mintha szavazók nem léteznének, és azzal folytatjuk, amit korábban is tettük.

  Bogusław Rogalski (UEN). - (PL) Elnök asszony, a ma Strasbourgban foganatosított szigorú biztonsági intézkedések miatt – amelyek mellesleg olyan rendkívül kivételes helyzetet teremtettek, amilyen még soha nem fordult elő plenáris ülés során – nem lehettem jelen a szavazás első részénél. Ezért kérem elfogadni igazolásomat, hogy miért nem vettem részt a név szerinti szavazáson. Fél órát késett az az autó, amelynek az Európai Parlamentbe kellett hoznia, és kérem, igazolásom kerüljön regisztrálásra.

  Elnök. - Rogalski úr, ezzel a kérdéssel már foglalkoztunk az ülés elején: természetesen elnézzük, ha valaki az eljárás közben érkezik.

– Rendelettervezet: A gazdasági válság által érintett európai uniós halászati flották

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, bizonyosan sokakat fog érdekelni a mondanivalóm.

Ténylegesen arról szeretnék szólni, hogy a halászati ágazatban válságról válságra evickélünk anélkül, hogy valóban megpróbálnánk az alapvető gondokat kezelni. A halászati ágazat alapvető gondja maga a közös halászati politika, amelyben a szovjet stílusú központi tervezés érvényesül, ahol az egyes tagállamok kvótákat kapnak.

Minden bizonnyal eljött már az ideje annak, hogy szétverjük a kommunista központi tervezés ezen elemét, és olyan helyzetet teremtsünk, amelyben a tulajdonjogokra alapozódó megoldások érvényesülnek.

Tekintsük a halállomány megőrzése terén legsikeresebbnek bizonyult példák némelyikét: Új-Zélandon, például, és Izlandon, a halászat a tulajdonjogokra, az átruházható tulajdonjogokra épül.

Ideje, hogy az EU felhagyjon a központi tervezés szerinti gondolkodással, az „EUSSR-ré” válással. Váltsunk át a szabadpiac-alapú gazdaságra.

– Állásfoglalási indítványok: Roma ujjlenyomat-adatbázis létrehozása Olaszországban (B6-0348/2008)

  Frank Vanhecke (NI). – (NL) Az, ahogy az elmúlt napokban a Parlament kártyavárként omlott össze egy, az olasz kormány által hozott, tökéletesen ésszerű döntés miatt, jelzi azt a fojtogató légkört, amelyet a baloldalra jellemző politikai inkorrektség okoz ebben az intézményben. Biztosíthatom azonban Önöket afelől, hogy az európai országok lakosságának elsöprő többsége ellentétes véleményt formál abban a kérdésben, mint ahogyan az Európai Parlament tagjainak többsége nyilvánvalóan szavazni fog. A romáknak az országba történő tömeges bevándorlása által okozott hatalmas problémák megoldását előmozdító, az olasz kormány által elindított ujjlenyomat-vételi rendszer feltétlenül bírja az emberek többségének a támogatását.

Továbbá az e kérdésbe történő európai beavatkozás elfogadhatatlan. Meglep, hogy az Európai Unió nem nyitja meg fényűző épületeit a romák, magániskoláit pedig a roma gyermekek előtt. Az egekig magasztalt „emberi jogok” egyértelműen véget érnek az eurokrácia kiváltságos területeinek a határánál.

  Daniel Hannan (NI). - Elnök asszony, kezdek rájönni, hogy a Parlament Állampolgári Jogi Bizottsága talán a legutolsó hely, ahol számíthatunk a polgári szabadságjogok védelmezésére. Egy igencsak nyugtalanító, intoleráns időszak kezdetét érzékelhettük akkor, amikor ebben a bizottságban elutasításra került Buttiglione úr bizottsági tagsági jelölése. Majd érzékeltük, hogy a terrorellenes szabályok ürügyén a legdrákóibb jogszabályok kerültek elfogadásra.

Nem feledhetem Graham Watson, a liberálisok frakcióvezetőjének megjegyzését, miszerint Oszama bin Laden többet tett az európai integrációs folyamatért, mint Jacques Delors óta bárki. Most pedig ennél a szavazásnál is látjuk ezt a furcsa tartózkodást, hogy akár csak végig is tekintsünk az ügy tényein.

Nem tudom, igaza van-e az olasz kormánynak, amikor azt állítja, hogy pontatlanságok vannak a jelentésben. Magam meglehetősen liberális vagyok e kérdésben. Nem szeretem az adatbázisokat, és nem tetszik az ujjlenyomatvétel. Viszont a minimális udvariasság és tisztesség megkövetelte volna, hogy még a szavazás megelőzően lehetővé tegyük az olasz kormánynak egy parlamenti képviselőcsoport meghívását az ügy részleteinek kivizsgálására. A szavazás erőltetése már a tények összességének megismerése előtt csak azt bizonyítja, hogy – amiként a Foglalkoztatási Bizottság a legutolsó hely, ahol a foglalkoztatottságot védelmezik, vagy amiként a Halászati Bizottság az utolsó hely, ahol a halászatot védelmezik…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, a Néppárt osztrák tagozatának nevében azt szeretném mondani, hogy természetesen mind egyetértünk abban, hogy minden intézkedést meg kell hoznunk a romák nehéz helyzete javítása érdekében, nemcsak Olaszországban, de máshol is. S e kérdést bölcsen kell kezelnünk! Úgy gondoljuk azonban, hogy a jelen helyzetben, amikor nem áll minden információ a rendelkezésünkre, nem kellene elfogadni az állásfoglalásra irányuló indítványt, mert azáltal megelőlegeznénk a tényeket.

– Állásfoglalási indítványok: Kínai helyzet a földrengés után és az olimpiai játékok előtt (RC-B6-0340/2008)

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Tartózkodtam a „Kínai helyzet a földrengés után és az olimpiai játékok előtt” tárgyú állásfoglalásra irányuló indítvány szavazásánál, mert a szavazás nem terjedt ki egyetlen módosításra sem, amely a politikai foglyok, és legfőképpen a Szaharov-díj jelöltjének szabadon bocsátását követelte. Kihasználnám ezt a lehetőséget is arra, hogy újra felhívjam a figyelmet a véleménynyilvánítás szabadságának fontosságára, ami legfőbb előfeltétele a kínai demokratizációs folyamat beindulásának.

A sajtószabadság nagyon fontos, hiszen a független média lát el minket cenzúrázatlan információkkal a kínai emberi jogi helyzetről. Alapvető fontosságú tehát, hogy a független televíziós csatornák – mint például az NTDTV – műsort sugározhassanak. Ez a műholdas televízió csatorna a nap 24 órájában sugároz – műholdakon keresztül – kínai és angol nyelven Ázsiában, Európában, Ausztráliában és Észak-Amerikában. A francia Eutelsat, amely lehetővé teszi az NTDTV műholdas sugárzását, 2008. június 16-án hirtelen megszakította sugárzását az ázsiai térségben, egyértelműen a Kínai Kommunista Párt nyomására.

Ha sikerrel szeretnénk járni, az állásfoglalásra irányuló indítvány szövegét tettekkel is ki kell egészítenünk. Felszólítjuk az Európai Parlament vezetőit, hogy ragaszkodjanak a televíziós műsorszórás Ázsia feletti újraindításához.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, a Parlament komoly hagyományokkal rendelkezik az emberi jogok védelmének terén, és erre büszkék lehetünk. Ez nem csekély mértékben összekapcsolható a Kínát és Tibetet érintő politikánkkal. Emiatt talán még sajnálatosabbnak tartom, hogy a mai állásfoglalásra irányuló indítványunk semmilyen tekintetben nem felel meg a követelményeknek. Egy történelmi pillanatban, nincs ereje felvetni azt, amit pedig fel kellett volna vetni a kínai olimpiai játékokat megelőzően.

Ezért hadd jelentsem ki kategorikusan: az elmúlt hónapokban parlamenti elnökünk, Pöttering úr volt az, aki az emberi jogi elvek képviseletét egyértelműen felvállalta. Ugyanezt tette egyértelműen és hatásosan Angela Merkel német szövetségi kancellár asszony is. Felszólítanám tehát a Házat, hogy térjen vissza az elmúlt évek és évtizedek Kínáról és Tibetről szóló világos nyilatkozatainak szelleméhez, és tudjuk be a mostani állásfoglalást a nyári szünet előtti pillanatnyi gyengeségünknek.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Szeretnék pár szót szólni a Kínát érintő dokumentumról. Én mellette szavaztam, de sajnálatomra sok fontos módosítást elutasításra került. Ma azt jeleztük, hogy a tibeti helyzet a normális kerékvágásba tért vissza, pedig ez nem így van. Elvetettük Tibet szellemi vezetőjének az Általános Ügyek Tanácsa ülésére történő meghívását, és ez nagyon rossz döntés volt. Még arra sem voltunk képesek, hogy a falun gong követők ellen szavazzunk. Ezért nagyon sajnálom döntésünket, és úgy gondolom, ezekre a kérdésekre minél hamarabb vissza kell térni.

  Vytautas Landsbergis (PPE-DE). - Elnök asszony, szeretném elmondani, hogy frakciónkban sokunkat, beleértve jómagamat is, összezavart a szavazási lista, mert annak iránymutatását követve igen abszurd álláspontok mellett szavaztunk. Hívjuk-e meg a Dalai Lámát? – nem, ellene szavaztunk. Megfelelő-e a tibeti helyzet? – nem, de arra szavaztunk, hogy az igenis megfelelő. Sokan összezavarodtunk. Természetesen próbáltam orvosolni a helyzetet, de meghamisították az információkat, listánk nagyon pontatlan volt.

  Georg Jarzembowski (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nem hinném, hogy Landsbergis úr valóban elolvasta a kétharmados többséggel elfogadott állásfoglalást. Ha ugyanis megtette volna, tudná, hogy négyszer is szó esik a Tibetben kialakult tűrhetetlen helyzetről, valamint, hogy felszólítottuk a kínai kormányt az emberi és kulturális jogok tiszteletben tartására Tibetben is. Landsbergis úr, ne állítson valótlanságokat. Elsöprő többségünk – azaz a Parlament többsége – kiállt Tibet kulturális önállóságáért és az emberi jogokért.

– Jelentés: Elmar Brok (A6-0266/2008)

  Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Elnök asszony, szeretném kifejteni miért is szavaztam a jelentés ellen. Érzésem szerint, ez a jelentés valójában – és ezt most mély meggyőződéssel mondom – az egyik legellentmondásosabb dokumentum, amit a Parlament mostanában elfogadott. Meggyőződésem, hogy önmagában az a tény, hogy nem rendelkezünk semmiféle világos tervvel az Unió keleti nyitásával, és legfőképpen Ukrajna lehetséges csatlakozásával összefüggésben, megfelelő ok arra, hogy a jelentés ellen szavazzunk. És most arról nem is szólok, hogy a jelentés előzetes tervezete teljesen zavaros volt.

Végezetül, lenne egy észrevételem, elnök asszony az Ön számára: két embernek is engedélyezte a felszólalást, noha egyiknek sem kellett volna. Kérem, tartsa magát az eljárási szabályokhoz.

  Elnök. - Az elnök megadhatja a szót bárkinek, akinél ezt jónak látja. Két, lényegében független képviselőt kívántam szóhoz juttatni, és ehhez minden jogom megvan.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Az egyik ok, amiért a Brok-jelentés ellen szavaztam, bármennyire is felhígították módosításokkal, a „kommunikációs politikára” vonatkozó javaslata volt, miután az csak még több uniós propagandát szülne.

Ez egyértelműen jelzi azt, mi működik alapvetően rosszul az Európai Unióban. Ahelyett, hogy figyelembe venné a választók nézeteit, az Unió inkább a propaganda eszközével megkísérli módosítani azt. Az írországi népszavazás azonban ismét azt igazolta, hogy ez a fajta társadalmi bűvészkedés ellenkező hatást vált ki. Az EU tehát jobban tenné, ha felhagyna ezzel, megértést mutatna az európaiak véleménye és panaszai iránt, ahelyett, hogy pont az ellenkezőjét tenné.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, a Brok-jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az a helyes irányba tett, fontos lépés. Ugyancsak helyeslem az ott szorgalmazott tájékoztatási politikát is. A tájékoztatás azonban az igazságot és világosságot is magában foglalja. Itt az ideje, hogy végre egyértelműen kijelentsük: Horvátország még ebben az évtizedben csatlakozhat, az országnak csatlakoznia kell az EU-hoz. Délkelet-Európa országai határozottan esélyt látnak arra, hogy a következő évtizedben csatlakozzanak az Unióhoz, de az igazság és a világosság megköveteli annak beismerését is, hogy Törökország csatlakozásának szorgalmazása aláásná az EU-t. Legyünk őszinték partnerünkkel, Törökországgal, és végre mondjuk ki, hogy az együttműködés más utjait kell keresnünk. Bár a Brok-jelentés nem pont így fogalmaz, de ez a következtetés vonható le logikusan annak tartalma alapján, mely tartalom olyan, amilyennek lennie kell.

– Állásfoglalási indítvány: Zimbabwei helyzet (B6-0347/2008)

  Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Elnök asszony, ennek a jelentésnek az egyik szerzője vagyok. A zimbabwei helyzet, olyan akár „A végtelen történet”, ha szabad így fogalmaznom. Az Európai Parlament ismét hallatja hangját ez ügyben. Örömmel tölt el, hogy sikerült a politikai megosztottságon túllépni, és erősen, határozottan felemeljük hangunkat az ott kialakult botrányos helyzet miatt. Ezért is szavaztam a jelentés mellett, aminek megszövegezéséhez végtére magam is hozzájárultam.

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, nagyon boldog vagyok, hogy erről az indítványról beszélhetek, mert sok képviselőtársamhoz hasonlóan, én is mellette szavaztam.

A következő lenne azonban kérésem Európa parlamenti képviselőihez és politikusaihoz: biztosítsuk, hogy ezek ne csak heves, lelkiismeretünket megnyugtató szavak maradjanak! Összpontosítsunk a szavak helyett a tettekre! Ezzel természetesen a lisszaboni csúcstalálkozóra kívántam utalni, ahová a szankciók ellenére, meghívtuk Mugabet.

Gondolok továbbá az élelmezési válsággal és élelmiszer-biztonsággal foglalkozó római csúcstalálkozóra: meghívtuk Robert Mugabet és csatlósait, hogy Európa legdrágább üzleteiben vásárolhassanak, miközben népük éhezik.

A kedves szavak ideje lejárt. Nagyon jó, hogy elégedettséggel töltenek el saját szavaink, de nem elég beszélni, cselekedni is kell: szankcióinkat érvényesítenünk is kell a Mugabe-rendszerrel szemben. Ne legyünk képmutatóak, s gondolok itt főként portugál és olasz barátaimra.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök asszony, az állásfoglalás mellett szavaztam, és akárcsak Kamall úr, az elmúlt évek során én is egyre több levelet kaptam a zimbabwei helyzettel összefüggésben.

Az Egyesült Királyság általam képviselt East Midlands térségében élő emberek egyszerűen nem értik, hogy amikor olyan markáns véleményt nyilvánítunk Zimbabwéről e Parlamentben, miként is engedhetjük, hogy Mugabe úr betegye a lábát földrészünkre, együtt ebédeljen vezetőinkkel! Van ebben valami végtelen rossz, végtelenül álszent: mindez leértékeli ezt az intézményt, de sok másikat is. Remélem, a jövőben kezelni tudjuk az ilyen és hasonló helyzeteket; megszabadulunk ettől a borzasztó embertől, a demokrácia pedig virágozhat majd Zimbabwében.

– Jelentés: Karl von Wogau (A6-0250/2008)

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, kezdeném azzal, hogy elnézést kérek minden kollégámtól a Házban, amiért megvárakoztatom a következő felszólalót. Elfelejtettem a nevét, de remélem, megtiszteli a Házat azzal, hogy feláll, amikor beszél.

Megígérték nekünk, hogy a Galileo hasznos lesz, hogy nem marad drága csecsebecse, hanem találunk majd feladatot számára. Ha egy pillantást vetnek az összes többi műholdas rendszerre – a kínai és orosz műholdas rendszerekre, az amerikai GPS-re – érthető, hogy az emberek felvetik a kérdést, minek nekünk a Galileo. Elnézve ezt a rendszert – egünk drága csecsebecséjét –, hogy mind több feladatot próbálunk összekaparni számára.

Most a katonai hasznosításnál tartunk. Miért van szükségünk erre a katonai dimenzióra? Egyértelműen nincs rá szükségünk. Csupán irigyek vagyunk az Amerikaiakra, és az „én is” politika vezérel bennünket e döntésben. Felejtsük el ezt az ostobaságot, spóroljunk az adófizetők pénzével, juttassuk azt vissza az adófizetőkhöz, építsünk ennél sokkal jobb technológiákra.

  Ewa Klamt (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, véleményem szerint, amit mi itt és most teszünk, az aligha feleltethető meg a Parlament hírnevével. Elfogadhatatlan, hogy míg a szónokok felszólalásra emelkednek, a Ház egésze hangosan cseveg. Arra bátorítanám, elnök asszony, hallgattassa el az üléstermet és gondoskodjon arról, hogy akik nem figyelnek, hagyják el a termet!

  Elnök. - Teljes mértékben egyetértek Önnel, Klamt asszony, de Ön is tudja, minden alkalommal ugyanaz a kérésünk, és mindig ugyanaz az eredmény.

A szavazáshoz fűzött írásos nyilatkozatok

– Jelentés: Sarah Ludford (A6-0459/2007)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Brit honfitársam, Ludford képviselőasszony jelentése alapján megszavaztam – az együttdöntési eljárás első olvasati szakaszában – az Európai Parlament és a Tanács rendelettervezetét módosító jogalkotási állásfoglalást, amely rendelettervezet módosítja a diplomáciai képviseletek és konzuli irodák számára a biometrikus azonosítók bevezetésével, ezen belül a vízumkérelmek befogadása és feldolgozása megszervezésével összefüggő rendelkezésekkel kapcsolatban kiadott „Közös konzuli utasításokat”. Ennek a javaslatnak célja az, hogy a tagállamok számára megteremtse a vízumkérők kötelező biometrikus azonosítói – az arckép és a tíz ujj lenyomata – beazonosításhoz szükséges jogi hátteret, továbbá megteremtse azt a jogi keretet, amelyen belül a tagállamok konzulátusai megszervezhetik a Vízuminformációs Rendszernek (VIR) a Közös Vízumkérő Központok létrehozásával párhuzamosan történő felállítását. Mindez lehetővé teszi, hogy ne kelljen minden tagországnak konzulátusait külön-külön a biometrikus adatok begyűjtéséhez szükséges eszközökkel ellátnia. Támogatom a módosítások többségét, és különösen azokat, amelyek valamely tagállamnak egy másik tagállam általi képviseletét, a külső szolgáltatók biztonságával kapcsolatos intézkedéseket, valamint a tájékoztatási kampányt érintik.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ennek a rendelettervezetnek a célja az, hogy uniós szinten szabályozza – a biometrikus azonosítóknak a Vízuminformációs Rendszerbe (VIR) történő beillesztésével kapcsolatban – a vízumkérelmek befogadását és feldolgozását. Így biztosítja, elsőként, a VIS-ben tárolandó biometrikus adatok szolgáltatásának kötelezettségét, illetve ennek az eljárásnak módszertanát, másodszor, a vízumkérelmek befogadásának szabályozásával összefüggő előírásokat.

Ez, a (schengeni) határok kezelését a közösségesítés irányában elmozdító javaslat a vízumkérők „biometrikus azonosítói” (fényképek és ujjlenyomatok) összegyűjtését – e legenyhébben szólva is megkérdőjelezhető intézkedést – rendezi, miközben számos kérdést megválaszolatlan hagy. Nevezetesen azokat, amelyek a rendszer hatékonyságával, a személyes adatok védelmével, az adatgyűjtés céljaival és ismérveivel, a VIR-adatcsomagok tartalmát szabályozó normákkal, a (például az EU és harmadik országok között az információcsere tárgyában született megállapodások keretében érvényesülő) hozzáférési jogosultságokkal, és végül, a polgárok jogainak, szabadságainak védelmével, és garanciáival foglalkoznak.

Nem értünk egyet a bel- és igazságügyi kérdések közösségesítésével, a biztonságot túlreagáló politikákat előmozdító felügyeleti és ellenőrzési struktúrák és eszközök uniós szintű létrehozatalával.

Így szavazatunk elutasító.

  Marian Zlotea (PPE-DE), írásban. − (RO) Remélem, hogy ma leadott szavazatommal elősegítem az amerikai vízummentességről folyó tárgyalásokat, és rövidesen minden tagállam polgárai – azonos elbírálás mellett – szabadon utazhatnak az USA-ba!

Elkerülhetetlen, hogy a francia elnökség által tárgyalt témák valamelyike ne utaljon arra, az Egyesült Államok biztosítson vízumot az Európai Közösség valamennyi polgára számára.

– Jelentés: Carmen Fraga Estévez (A6-0278/2008)

  John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Kétségtelen, az EU és Mauritánia között született halászati megállapodás mindkét fél számára fontos.

Ennek a megállapodásnak köszönhetően – a már túlhalászott mediterrán térség – halászai működési területüket kiterjeszthetik. A közelmúltban napirendre került tonhal-ügy csak a kezdet. Tudom, hogy két máltai halászati társaság már élt a megállapodásban foglaltakkal, és halászott az Atlanti-óceánon. Ez akkor jutott tudomásomra, amikor tagja voltam az EP Mauritániában járt küldöttségének, és az ország elnöke tájékoztatta a küldöttséget, hogy a megállapodással összefüggésben megoldást kereső kísérletek mindegyike eddig kudarcba fulladt.

Ennél a pontnál kértem magánkihallgatást az elnöktől. Rákérdeztem, hogy feltette-e a kérdést valaha is a Bizottság illetékes tagjának, dr. Joe Borg biztosnak, aki éppen Máltáról származik. Az elnök kifejtette, hogy nem beszélt vele, de felhatalmazott arra, hogy – döntésem függvényében – megtegyem ezt. Vállaltam, hogy azonnal felveszem a kapcsolatot dr. Borggal, aki az iratok tanulmányozását követően összefoglalta számomra a napirenden szereplő kérdést. Tájékoztattam erről az elnököt, és egyben jeleztem azt is, hogy a biztos a megbeszélések újraindítását pártolja.

  Sylwester Chruszcz (NI), írásban. − (PL) Az Európai Unió ismételten az önálló állami jogokat bitorolja. Úgy gondolom, hogy nemzetközi megállapodások kötésére államok jogosultak, nem pedig az Európai Unióhoz hasonló regionális szervezetek. Ezért a jelentés ellen szavaztam.

  Dorette Corbey (PSE), írásban. – (NL) A Holland Munkapárt a Mauritániával kötött megállapodás mellett szavazott. Nem azért, mert a megállapodás jó, hanem mert az némileg javít a jelenlegi (lecsökkentett fogások által jellemzett) helyzeten.

Mindent egybevetve, magunk az ilyen megállapodások ellen vagyunk, miután ezek a fejlődő országokat megfosztják élelmiszer- és bevételi forrásaiktól. Mauritánia esetében még inkább elszomorító, hogy a fejlesztési támogatás forrásainak felhasználását a halászati érdekek motiválják. Ez szégyenletes!

  Christofer Fjellner (PPE-DE), írásban. − (SV) Tartózkodtunk a mai, az EU és Mauritánia közötti halászati partnerségi megállapodásról szóló jelentés szavazásakor. Két egyaránt kedvezőtlen választási lehetőség adódott: vagy egy rövidebb, de magasabb halászati kvótát, vagy egy hosszabb, de alacsonyabb halászati kvótát tartalmazó megállapodást támogatunk. Sajnálatos, hogy nem szavazhattunk a megállapodás lezárásáról.

Mi, mérsékeltek, ellenezzük halászati megállapodások kötését az afrikai országokkal. A jelentés igen csekély pozitív fejleményt mutat fel a most érvényes megállapodáshoz képest, miközben több idejétmúlt elemet megőriz, mint amilyen az érvényességi időszak meghosszabbításának módja is.

E kedvezőtlen választási lehetőségekkel szembekerülve nem tehettünk mást, mint hogy tartózkodtunk.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) Üdvözlöm a Mauritániával kötött, érvényes halászati megállapodás meghosszabbítását. Ugyanakkor illik rámutatni arra is, hogy a tárgyalások nem mindenkor a nyíltság és átláthatóság elveivel összhangban zajlottak le.

A tárgyalások során a tagállamokkal való egyeztetések elmaradtak a kívánatostól, és emiatt olyan jegyzőkönyv született, amelynek köszönhetően a halászati lehetőségek jelentős mértékben romlottak, a pénzügyi ellentételezés viszont lényegében a korábbi szinten maradt. A legfontosabb halászflottákat érintő technikai kulcskérdések megoldatlanok maradtak. Sőt, új korlátozások is megjelentek, mint amilyen – a tudományos szigorúság követelményeit aligha kiálló – meghosszabbított biológiai természetes pótlási időszak elvének alkalmazása.

Ennek ellenére Portugália – az adott halászati övezetben megmutatkozó halászati lehetőségeit tekintve – ésszerű magatartást tanúsított. Nevezetesen, 886 GT-s mennyiséget kapott az 1. kategóriában (olyan halászhajóknál, amelyek – languszta és tengeri rák kivételével – héjas állatokra vadásznak), engedélyhez jutott az 5. kategóriában (fejlábúak), és fennmaradt a 300 GT-s mennyiség a langusztáknál.

Ezen információ fényében hazám számára kedvező a megállapodás, ezért mellette szavazok.

– Rendelettervezet: A gazdasági válság által érintett európai uniós halászati flották

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam az Európai Parlamentnek 2008. július 10-i, azon tanácsi rendelettervezettel kapcsolatos jogalkotási állásfoglalását, amely átmeneti, rendkívüli lépésekkel törekszik előmozdítani a gazdasági válság által sújtott európai uniós halászflották szerkezetváltását. Az uniós halászati szektor egyik legfőbb kihívását – az esetek egy részében – a flottakapacitások és a rendelkezésre álló erőforrások közti szerkezeti aránytalanságok jelentik. Pár évvel ezelőtt az uniós halászflották túlméretezettségét 40% körülire becsülték. Ez a túlméretezettség az évtizedeken keresztül túlságosan is lehalászott halállomány visszaszorulásával együtt azt eredményezte, hogy az ágazatnak most a talpon maradásért kell küzdenie, ráadásul olyan külső gazdasági hatások ellensúlyozásával, mint amilyen a fűtőanyagok árának hirtelen emelkedése is. Az kívánom, bárcsak kidolgoztunk volna egy olyan közösségi eszközt, amely éves szintre lebontva jelezné az olajárak emelkedését, és ezzel időt biztosítana a belső piacnak az emelkedő árakhoz való igazodásra. Üdvözlöm az ilyen eredmény érdekében határozottan fellépő francia mezőgazdasági és halászati miniszter, Michel Barnier lépéseit. Neki köszönhetően azonnali segélyintézkedések is születtek.

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A halászati szektor azon ágazatok egyike, amelyek a jelenlegi energiaválság miatt a legtöbbet szenvednek.

A fűtőanyagok árának szédületes emelkedése, kiegészülve a közös halászati politika által bevezetett halászati önkorlátozással, valamint a halak elsődleges értékesítési árának leragadásával, kényes helyzetbe hozta mind a hajótulajdonosokat, mind a halászokat.

Mindez alátámasztja ezt, az uniós flottának az energiaválság következtében kialakult gazdasági helyzethez való alkalmazkodását előmozdítani hivatott tanácsi rendelet sürgős kidolgozására vonatkozó javaslatot.

Ami azt illeti, ez a javaslat a Bizottság azon közleményét követi, amelyben – úgy tűnik – helyesen kerültek beazonosításra a halászati szektor számára jelentkező gondok és korlátok, továbbá a jelenlegi válság feloldásához elengedhetetlen intézkedések.

Noha magam a rendelet bemutatásához kapcsolódó kezdeményezést jónak ítélem – a bizottsági közlemény ismeretében –, mégis azt gondolom, hogy az elmarad a várakozásoktól.

A flottaátstrukturálási tervek kötelezettségét is előíró, a halászati tevékenység időszakos felfüggesztését elrendelő 6. cikk, a motorok említésének elmaradása a 7. cikkből, a kizárólag a vonóhálós halászat érdekeit képviselő teljes 9. cikk és a 12. cikk (3) bekezdése a javaslat kevésbé sikerült pontjainak tekinthetők.

A fentiek ellenére, és látván, hogy a halászati szektor európai szinten is milyen nehézségekkel küszködik, e dokumentum kiérdemli támogató szavazatomat.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Amint azt a tegnapi vita folyamán egy felszólalásban már elmagyaráztuk, alapvető okok indokolják, hogy a rendelettervezet ellen szavazzunk. Amennyiben bármi kétség felmerülne álláspontunk jogosságát illetően, elegendő az Európai Bizottság hozzászólásait követnünk e kétségek eloszlatására.

Az Európai Bizottság számára a gondot a halászati képességek túlzott volta, a célt és megoldást pedig a „flották átstrukturálása” jelenti. De ki beszél itt társadalmi-gazdasági válságról? Ki beszél az emelkedő fűtőanyag- (dízel-, de főként benzin-) árakról? Ki beszél itt első értékesítési halárról? A Bizottság számára mindez igen egyszerű: „amennyiben néhány tagállam tovább csökkentené a halászati kapacitásokat, az kedvezően érintene más tagországokat, hiszen, ha mérséklődik a halászati képesség, és ebből következően a halászati tevékenység, akkor megemelkednek a források, és bővülnek a piaci lehetőségek”.

Tehát erre épül a mintegy 1,6 milliárd eurós(!) javaslat, pusztán a hajók halászatból történő kivonására.

„Egyszerű” – ha a betegség nem öli meg a halászati szektort, a „gyógykezelés” megteszi azt.

Nincs forrás annak előmozdítására, hogy az ágazat szembenézhessen a megemelkedett termelési költségekkel, megőrizhesse a béreket. Van viszont 1,6 milliárd eurós javaslat arra, hogy véglegesen, részlegesen vagy „ideiglenesen” szüneteljen a halászati tevékenység.

A portugál kormány követi ezt az elvet, és – a jegyzőkönyvbe vétel céljából mondom – 2008-ban mintegy 8,2 millió eurót szán 27 halászhajó kivonására.

  Catherine Stihler (PSE), írásban− A jelenlegi olaj- és fűtőanyagárak kedvezőtlen hatása érint minden uniós polgárt. Ez a „feltételezett mentőöv” aligha biztosítja a halászati ágazat fenntarthatóságát. Noha én támogatom a – jelenleg legalább 40 százalékos túlméretezést jelző – halászati kapacitások csökkentését, nem hiszem, hogy a javaslat elvezet azokhoz a változásokhoz, amelyek a fenntartható uniós halászati szektor eléréséhez szükségesek. Miután az EU halállományának 80 százaléka riasztó szinten van, érdemi kapacitáscsökkentésre van szükségünk, és nem az adózok pénzén felújított hajókra.

– Állásfoglalási indítvány: A roma ujjlenyomat-adatbázis létrehozásáról Olaszországban (B6-0348/2008)

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE), írásban. − (RO) A roma népesség helyzetének kérdése ismét rendkívül fontos pillanatban kerül megvitatásra. Akkor, amikor különleges események igazolják, hogy ezen a területen jelentős hiányosságok mutatkoznak mind a nemzeti, mind az uniós politikákban. Pedig nyilvánvaló, hogy e politikákat követnünk és erősítenünk kell.

Úgy vélem, a roma népesség olaszországi ujjlenyomatvételnek való alávetésével kapcsolatos vita eredményét, és a parlamenti állásfoglalást, két kulcsfontosságú következtetésre kell alapozni. Mindenekelőtt, alapvető, hogy a roma emberekkel kapcsolatos nemzeti intézkedéseknek a romák társadalmi beilleszkedésére, e polgárok jogai és kötelezettségei kereteinek kialakítására kell irányulniuk. Emellett, ezeknek a jogoknak és kötelezettségeknek összhangban kell állniuk az EU megkülönböztetésellenességének alapvető elveivel, az alapvető szabadságok és az emberi méltóság tiszteletben tartásával. Függetlenül etnikai hovatartozásuktól, a kisebbségek jogait minden mást megelőzően biztosítani kell. Ez a megközelítés érvényesül Romániában, és ezt kell alkalmazni hasonló helyzetben más tagállamokban is.

Másodszor, tekintettel a roma népesség kulturális sajátosságaira, társadalmi beilleszkedésükre európai szinten, egy következetes és átfogó stratégia keretében kell megoldást találni. Az alapvető szabadságok garantálásán túl, ennek a stratégiának elő kell mozdítania az oktatáshoz való hozzájutást, és – a 2008. évi Kultúraközi Párbeszéd keretében – a tolerancia oktatásához való hozzáférést.

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Nem szavaztam meg az Európai Parlament állásfoglalását, amelyben felkéri Olaszországot, hogy szüntesse be a romák etnikai alapokon történő számbavételét. Ezt ugyanis elhamarkodott gondolatnak tartom. Sajnálom, hogy a Parlament nem szavazta meg a képviselőcsoportom, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták által beterjesztett, az állásfoglalás 2008 szeptemberéig való elhalasztását javasló indítványt. Legyen minden egyértelmű: természetesen magam is támogatom a roma népességtől, köztük a gyermekektől való ujjlenyomatvétel betiltását, az összegyűjtött ujjlenyomatok felhasználását, hiszen ez egyértelmű példát szolgáltat a faji és etnikai alapon történő közvetlen megkülönböztetésre, és ezt „Az emberi jogok és alapvető szabadságok európai konvenciója” 14. cikke tiltja. Mindez egyben diszkriminatív cselekedetnek is minősül. Ugyanakkor, hatott rám az Európai Bizottság alelnökének, barátomnak, Jacques Barrot-nak érvelése. Ő azt fejtette ki, hogy a Bizottság folyamatosan, a teljes átláthatóság mellett, figyelemmel kíséri a helyzet alakulását annak biztosítására, hogy a közösségi jog érvényesüljön. Tiszta lelkiismerettel döntöttem úgy, hogy mielőtt – az elfogadott, az európai polgárok számára a félreértelmezés lehetőségét is megteremtő állásfoglalás szerinti – politikai kezdeményezést megtennénk, várjuk be az olasz kormányzat válaszait.

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, miközben remélem, hogy annak tartalmát nem használják pártpolitikai célokra. A roma kérdés nem jobb-, és nem baloldali kérdés, hanem egyszerűen egy sokáig elnapolt, sürgős figyelmet követelő, súlyos és megoldatlan probléma. Mi a beilleszkedés kultúrája mellett köteleztük el magunkat, és ez is arra késztet bennünket, hogy gyakorlati lépésekre és elkötelezettségre szánjuk el magunkat.

A kormányunk napirendjén szereplő intézkedésnek, Maroni miniszter kétértelmű biztosítékai ellenére is, a legalapvetőbb elemekre kell szorítkoznia. Ennek az intézkedésnek a gyengesége nem magában a személyek beazonosításában rejlik, hanem azon tényben, hogy mögötte az etnikai megfontolás és egy igen erőteljesen diszkriminatív gyakorlat (az ujjlenyomatvétel) húzódik meg, és különösen a gyermekek irányában. Nem vagyunk egyedül, akik rávilágítunk ezekre a jogsértésekre: komoly tiltakozás érkezett ebben az ügyben a katolikus egyház, világi és katolikus önkéntes társaságok és szervezetek részéről is. Az UNICEF nemzeti elnöke szintén határozottan visszautasította e rendelet lényegét. Remélem, hogy ez, a gyakorlatilag Olaszország elítélésével egyenértékű szavazás, móresre tanítja a kormányt, és ráébreszti, le kell térnie az általa választott útról.

  Philip Bradbourn (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatív képviselők az állásfoglalás ellen szavaztak, ugyanis a szövegben érintett kérdés teljes mértékben az egyik uniós tagállam belügyének tekintendő, így nincs relevanciája uniós szinten.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Mindössze helyettesítse be a „romát” „zsidóra”, és azonnal látható, hogy ez az elgondolás honnan jön, és – amennyiben nem szállunk határozottan szembe azzal – hova is vezet.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Aggodalommal figyeljük az erősödő és mind elfogadhatatlanabb faj- és idegengyűlölő európai légkört. Különösen igaz ez akkor, ha azt olyan neoliberális politikai megfontolások táplálják, amelyek inkább akadályozzák, semmint segítik azoknak az igényeknek és gondoknak megválaszolását, amelyeket a munkások és a lakosság felfokozott bizonytalansági érzete és romló életkörülményei szülnek.

Május 21-én egy éves időtartammal „rendkívüli állapotokat hirdettek ki Campania, Lazio és Lombardia tartományok nomád településein”, és az elmúlt időszakban Olaszországban elfogadott intézkedések példaként szolgálnak a polgárok és népek közti megkülönböztetést, elkülönítést és „kriminalizációt” tápláló, az emberek jogait, szabadságait és garanciáit sértő, veszélyes és elfogadhatatlan rendelkezésekre, tehát a legalapvetőbb szabadságjogok megsértésére.

Ezek az intézkedések fokozzák az elszegényedés, a kirekesztés, a társadalmon kívülre rekedés lehetőségét, és ennek következtében növelik a marginalizálódás és gettósodás veszélyét, az analfabétizmust és az érintetteknek az informális gazdaságba történő beilleszkedését. Ugyancsak arra késztetnek számos roma polgárt, hogy önmagukat kirekesszék a társadalomból.

Az előbbiekkel szemben, amint arra utalás történt, a romák jogai védelmének legjárhatóbb útja az, ha a beilleszkedést előmozdító és integrációs politikákkal garantáljuk számukra az oktatáshoz, lakhatáshoz és egészségügyhöz való hozzáférést, a foglalkoztatás és a társadalombiztosítás lehetőségét.

  Gunnar Hökmark (PPE-DE), írásban. − (SV) A romákkal szembeni diszkrimináció minden tagállam számára súlyos, kezelendő gondot jelent. Minden európai polgár, nemzetiségtől, etnikai hovatartozástól, vallástól és nemtől függetlenül ugyanazon jogokkal rendelkezik. A jogegyenlőség az Európai Unió sikerének és fejlődésének alapja, és olyan elvet testesít meg, amelyet megőriznünk közös kötelességünk.

Ez az elv felveti az oktatáshoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutásnak, valamint az egyén integritásának, és személyes méltóságának követelményét. Ezeket az összefüggéseket szem előtt tartva kell vizsgálni azt a helyzetet, amely a romák mostani, olaszországi kezelésének sajátosságai kapcsán kialakult. Az Unió felelős azért, hogy az emberek alapvető jogai minden országban érvényesüljenek.

Ugyanakkor az érintettekkel szemben is jelentkezik annak követelménye, hogy – származásuktól függetlenül – beilleszkedjenek abba a társadalomba, amelyben élnek. És ekkor joggal várhatják el a diszkriminációmentes, minden polgárt azonos módon megítélő, egyenlő bánásmódot. Ez fontos eleme az emberkereskedelem, a prostitúció és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemnek. Nem engedhető meg, hogy akár felnőtt, akár gyermek kihulljon ezen a felelősségi rostán.

Ez a háttér magyarázza, hogy nem éreztük magunkat feljogosítva arra, hogy a Parlament által ma megvitatott állásfoglalások bármelyikét is támogassuk.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. − (RO) Megszavaztam az állásfoglalást, és üdvözlöm, hogy az Európai Parlament határozottan fellép ezzel – az európai emberi jogi rendelkezések tekintetében diszkriminatívnak és jogtalannak minősíthető – lépéssel szemben.

Ugyanakkor felhívom a figyelmet arra, hogy önmagában egy állásfoglalás, ami kötelező érvénnyel nem bíró jogalkotási aktus, nem oldja meg az alapproblémát, Ezért is gondolom azt, fel kellene kérnünk az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel Olaszországgal szemben, annak a roma származásúakat diszkrimináló politikájának megszüntetése érdekében.

Az ujjlenyomat-vételi intézkedés nincs összhangban sem az európai törvényekkel, sem bármely más, az emberi jogokat Európában biztosító jogi eszközzel. Az Európai Közösségben a 2008. április 28-i irányelv rendelkezik harmadik országbeli állampolgárok ujjlenyomatának rögzítéséről, hat éves kor felett. Hangsúlyozom azonban, hogy ez harmadik, az Európai Unión kívüli országokat érint. Emellett a 2004/38/EK irányelv minden tagállami polgárnak garantálja a mozgás szabadságát, következésképpen, az etnikai hovatartozás semmilyen formában nem szolgálhat jogi intézkedések alapjául.

  David Martin (PSE), írásban. − Olaszország lépése ellentétes az Európai Parlament minden, a romák integrációját előmozdító, koherens uniós politika kidolgozására szólító felhívásának. A romák a rasszizmus és diszkrimináció elsődleges célpontjai közé tartoznak. Az olasz kormány megkísérli elbagatellizálni és intézményesíteni ezt a fajta fajüldözést és megkülönböztetést. Az olasz hatóságoknak fel kell hagyniuk azzal, hogy ujjlenyomatot vesznek a romáktól. Én az állásfoglalás mellett szavaztam.

  Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − A kényes jelentésről szóló szavazás elhalasztása mellett voksoltam. Úgy gondoltam, helyesebb addig várni, amíg a Bizottság által az olasz kormánytól kért információk egésze már rendelkezésünkre áll.

Miután a Ház az elnapolást visszautasította, magam a végső szavazásnál tartózkodtam. Hiszen nem támogathattam az állásfoglalást úgy, hogy nem állt rendelkezésemre minden hasznosítható információ, és gondom volt a szöveg egy részével is. Egyben, szerettem volna tudatosítani azt is, hogy a hatóságoknak, bármely sajátos társadalmi csoporttal szembeni keménykezű fellépése megbocsáthatatlan.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − A romák olaszországi kezelése ébresszen bennünket rá, hogy Európában a kisebbségeket a populista jobboldali kormányok embertelen, megkülönböztető és megalázó módon kezelik. A gyermekek ujjlenyomatának levétele egyszerűen hiba! E lépés elmúlt időket idéz, amelyeknek egyszerűen nem lehet helye napjaink Európájában. Felszólítok minden kormányt, hogy ítélje el az olasz kormányt, és tegyen azonnali lépéseket az olaszországi roma gyerekek védelmében.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) Úgy gondolom, hogy az olasz kormány döntése a roma származású polgárok, és különösen a gyermekek ujjlenyomatának levételéről, az európai polgárok alapvető jogainak megsértését jelenti.

A gyermekek ujjlenyomatának nagyon fiatal korban történő levétele egész életre szóló hatást gyakorolhat a gyermekre. A 14 éves kor alatti gyermekek ujjlenyomatának levétele egy, a bűnügyi vizsgálatoknál használatos nyomtatvány alapján történik, és ez a polgárok alapvető jogainak megsértését jelenti.

Nem értettem egyet az állásfoglalásról szóló szavazás elhalasztásával, mert a helyzet sürgős intézkedést követel, az ujjlenyomatvételt pedig le kell állítani. Senki sem feltételezheti eleve a gyermekek némelyikének bűnösségét, és az, amiként ma a roma származású gyermekeket Olaszországban kezelik, elfogadhatatlan.

Felkérjük az olasz kormányt, szüntesse be a roma származású fiatalkorúak ujjlenyomatának levételét.

Az Uniónak példát kell mutatnia az alapvető jogok tiszteletben tartása terén, és ebből kiindulva, a Bizottságnak ki kell vizsgálnia az olaszországi helyzetet, továbbá, fel kell szólítania az olasz kormányt a roma származású gyermekek ujjlenyomatvételének azonnali beszüntetésére.

Ezért szavaztam igenlően az Európai Parlamentnek a roma származásúak, és különösen a gyermekek ujjlenyomatvételének leállítása mellett, illetve támogattam a tágabb keretekben „Az olaszországi roma származásúak ujjlenyomatának adatbázisa létrehozatalának” beszüntetését szorgalmazó állásfoglalást.

  Manfred Weber (PPE-DE), írásban. − (DE) Mint az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták képviselőcsoportjának az Állampoolgársági Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságon belüli koordinátora, szeretném indokolni mind a magam, mind képviselőcsoportom szavazatát. Mindegyik képviselőcsoport egyetért abban, küzdeni kell a rasszizmus és az etnikai megkülönböztetés bármely formája ellen, valamint erősíteni kell az emberi jogokat. Nem merülhet fel kérdés abban a tekintetben, hogy a PPE-DE frakció is szeretne tisztán látni az olaszországi eseményekkel összefüggésben.

Az állásfoglalásban általában sajtójelentésekre, szervezetek és magánszemélyek széles köre által készített dokumentumokra és tanúvallomásokra hagyatkozunk. A képviselők többsége képtelen volt arra, hogy saját csatornáin keresztül valóságos képet nyerjen a helyzetről.

Az olasz kormány képviselői meghívták a Parlament képviselőit, utazzanak Olaszországba, szerezzenek helyi tapasztalatokat, és emellett további kiegészítő tájékoztatást ígértek. A kérdésért felelős biztos, Jacques Barrot július végére ígért kimerítő jelentést, amelyet képviselőcsoportunk igen nagy érdeklődéssel vár. A mi célunk az volt, és még ma is az, hogy mindenekelőtt megfelelően tisztázzuk a helyzetet. Ezért törekedtünk az állásfoglalásról szóló szavazásnak a szeptemberi ülésszakig történő elhalasztására. Sajnos, indítványunk, a számos előterjesztett módosítással egyetemben, elutasításban részesült. Ez magyarázza szavazásnál tanúsított magatartásunkat.

A PPE-DE képviselőcsoport fenntartja azon véleményét, hogy hasznosabb lett volna egy alapos vizsgálat, mint ez, a sebtében elfogadott állásfoglalás. Ellenfeleink számára mindössze az volt fontos, hogy a címlapra kerüljenek, de ezzel semmiképpen sem szolgálták az érintettek érdekeit.

– Állásfoglalási indítvány: Kínai helyzet a földrengés után és az olimpiai játékok előtt (RC-B6-0340/2008)

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Az olimpiai játékok megnyitóján való részvételről, véleményem szerint, közösen kellene döntenünk. Ebben a kérdésben nem feltétlenül mutatkozik teljes összhang még szocialista képviselőtársaim között sem. Mindenesetre, én nem látom indokoltságát a megnyitó ünnepségek vagy a játékok bojkottjának. Még a dalai láma is ezt az álláspontot támogatja.

Ehhez hasonlóan, a dalai lámának az Általános ügyek Tanácsa ülésére szóló meghívása abszurd ötlet mindazok részéről, akik nem törekednek tudatosan az EU-Kína kapcsolatok aláaknázására. Ami a társadalmi csoportokkal, így a szakszervezeti aktivistákkal szembeni kínai diszkriminációt illeti, ez jogosan váltja ki aggodalmunkat. Azonban azok kritikája, akik egyébként meg szeretnék bélyegezni az olaszországi roma közösséget, e tekintetben kissé bizarrnak tűnik. „Elsőként vegyék észre saját szemükben a gerendát, majd azt követően másokéban a szálkát!”

  Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Örömmel tölt el a kínai helyzettel foglalkozó közös állásfoglalás elfogadása. Fontos, hogy a kevesebb, mint egy hónapon belül megkezdődő olimpiai játékok előtt is fenntartsuk Kína presszionálását.

Nem hunyhatunk szemet az ott tapasztalható, a Kína által ígértekkel ellentétes, súlyosan jogsértő emberi jogi gyakorlat fölött. Az Európai Parlament felelős azért, hogy emlékeztesse Kínát a nyilvánosan is megerősített ígéreteire. Ugyancsak fontos a kisebbségi jogok, a törvényesség, és a gyakorlatként alkalmazott halálbüntetés megemlítése.

Végül szerettem volna, ha a Kínával szembeni keményebb fellépést szorgalmazó módosítások némelyike is elfogadásra került volna. Mindenekelőtt azokra a módosításokra gondolok, amelyek az ellenzékiek és emberi jogi aktivisták, mint például Hua Ji és felesége, kiengedésére szólító felhívást, a legkevésbé sem megoldottnak mondható tibeti helyzetre, vagy az elmúlt tavaszi tüntetéseket követően a tüntetőkkel szemben kiszabott aránytalan és áttekinthetetlen hátterű ítéletekre történő utalást tartalmazták.

  Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. − (PL) Tartózkodtam a „Kínai helyzet a földrengés után és az olimpiai játékok előtt” tárgyú állásfoglalás megszavazásánál. Tettem ezt azért, mert a Parlament elutasította az emberi jogok kínai tiszteletben tartásával foglalkozó módosításokat. Ennek következtében az állásfoglalás a vita kezdeményezői által reméltektől eltérő tartalommal töltődött fel. Miért is nem fogadott el hasonló állásfoglalást a Parlament a közelmúltbeli, 2008-as európai futball bajnokság előtt? Mert nincsenek emberi jogi gondok Ausztriában és Svájcban. Az, hogy rámutatunk az e területen Kínában jelentkező gondokra, nem tekinthető Kína-ellenes lépésnek. Mindez csak annak az elvárásnak megnyilvánulása, hogy az emberi civilizációnk által elfogadott normák legalább minimális mértékben betartásra kerüljenek.

  Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. − A 19. sz. módosítás mellett szavaztam, mert igenis úgy gondolom, hogy határozottan szorgalmaznunk kell a dalai láma meghívását az Általános Ügyek Tanácsa ülésére, felkérését arra, hogy értékelje a tibeti helyzetet, magyarázza el a 27 külügyminiszternek a problémák középutas megközelítését, valamint az összes, Kínában élő tibetire kiterjesztendő, érdemi autonómiával kapcsolatos nézeteit.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) A Kínában uralkodó helyzettel foglalkozó állásfoglalás kapcsán megszavaztam a zöldek által beterjesztett módosítást, mert a mostani, az olimpiai előkészületek végszakaszát jellemző helyzet, illetve az emberi jogok és a tibeti helyzet javítására vonatkozó ígéretek és nyilvános elkötelezettségek között mutatkozó eltérések, pontosan olyan mérvűek, mint amilyeneket a 15. számú módosítás leírt.

Különös fontosságot tulajdonítok a 16. sz. módosításban megfogalmazott igényünknek, hogy még az olimpiai játékok megkezdése előtt érdemi eredmények szülessenek a dalai láma képviselője és a kínaiak között. A lhasai eseményekkel foglalkozó 11. és 12. sz. módosítások is figyelmet érdemelnek.

Igencsak megalapozott a 20. sz. módosításban megfogalmazott, az Uniót és a tagállamokat Kínával szembeni intézkedésekre szólító felhívás is. Magam nem zárnám ki az olimpia teljes bojkottját sem. Pöttering elnök úr döntése ésszerű és emberséges volt. Nem szabad megengednünk Kínának, hogy az olimpiai eszmék, és saját értékeink leple alatt folytathassa bűvészmutatványait az olimpiai cirkusz működtetése érdekében.

  David Martin (PSE), írásban. − Az a mód, ahogy a kínaiak a délnyugat-kínai földrengés következményeit kezelték, példázza az országban elmúlt években bekövetkezett fejlődést. Ezzel együtt még tovább kell lépni az emberi jogok biztosítása terén. Kizárólag a két fél közti építő szellemű párbeszéd révén érhető el érdemi haladás e kérdésben. Az olimpiát olyan eseményként üdvözöltük, amely kiváló lehetőséget teremt e párbeszéd megerősítésére, az emberi jogok és szabadságok erősítésének bátorítására. Ezzel összhangban, szorgalmazom azt, hogy Kína fokozza erőfeszítéseit a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak nyilvánosan tett, az emberi és demokratikus jogok javítására vonatkozó ígéretei teljesítésére. Az állásfoglalás mellett szavaztam.

  Marian Zlotea (PPE-DE), írásban. − (RO) A Kínai Népköztársasággal való kapcsolatokért felelős Bizottság tagjaként remélem, hogy a ma leadott szavazatokkal sikerül előmozdítani a kínai hatóságoknál az emberi jogokat, a kisebbségi jogokat, a demokráciát, és a törvényességet érintő, nyilvánosan is megerősített elkötelezettségek betartását.

Arra bátorítom a kínai hatóságokat, hogy sürgős intézkedésekkel, így valamennyi bebörtönzött politikai fogoly és emberi jogi aktivista szabadon engedésével, köztük a 2008 márciusában, a tiltakozásokat követően Tibetben lefogottak kegyelemben részesítésével javítsanak az emberi jogi helyzeten.

– Jelentés: Elmar Brok (A6-0266/2008)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, svéd szocialisták, tartózkodtunk a Brok-jelentést szavazásakor. Magatartásunk indokolásával, az EU jövőbeni bővítésével kapcsolatos álláspontunkat világítjuk meg.

Úgy gondoljuk, hogy kizárólag a koppenhágai kritériumok képezhetik azokat a követelményeket, amelyeket az uniós tagságról tárgyalásokat folytató tagjelöltekkel szemben támaszthatunk. Mi támogatjuk az EU kibővítésének továbbvitelét, és a bővítésre az Unió jövőjének egyik nagy kérdéseként tekintünk. Azt is gondoljuk, hogy Törökországgal a tárgyalásokat folytatnunk kell, és ezt az országot is más tagjelöltekhez hasonló ismérvek alapján kell megítélnünk.

  Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Elnök asszony, Brok úr jelentése megerősíti azon óhajunkat, hogy javítsuk a Kelettel fenntartott kapcsolatainkat. Ezért támogattam a jelentést. Ugyanakkor, szerintem, a jelentés nem eléggé markáns abban a tekintetben, hogy hiányzik abból az Európai Unió keleti nyitásának általunk remélt világos tervezete. Jobban megfogalmazott dokumentumot vártunk a Külügyi Bizottság egykori elnökétől.

  Petru Filip (PPE-DE), írásban. − (RO) Elnök úr, elismeréssel adózva is a Bizottság 2007. évi bővítési stratégiai dokumentuma összetett voltának és ténybeli hasznosságának, úgy véljük, hogy az ír népszavazás által meghatározott új feltételek közepette, legalább a bővítési stratégia belső elemeit mélyebb viták témájává kellene tennünk. Az, hogy Unió képes-e a politikáiban megfogalmazott célokat teljesíteni, egy – különösen Délkelet-Európában – jól működő regionális együttműködést kialakítani, az a Közösségen belüli kapcsolatok rendezésének mikéntjétől függ.

Szeretném kiemelni, hogy bármely olyan tárgyalási módszer, amely megkülönböztetett elbánást biztosít az egyik tagállamnak – függetlenül az ezt előidéző okoktól – az „elgyengülés láncreakcióját” idézi elő. Nem hiszem, hogy ez a megközelítés hosszú távon eredményes lehet. Jövőbeni lépéseink sikeressége attól függ, miként tudjuk meggyőzni a közvéleményt a bővítés közvetlen hatásáról és hosszú távú előnyeiről. Azt mondom, tekintsünk az ír népszavazásra konstruktív módon: ez a szavazás annak bizonyítéka, hogy nem mindenkor vagyunk az egyszerű polgárok számára őszinte partnerek, és a polgárok hajlamosabbak elfogadni a hatékony politikai praktikákat, mint az eszmék és távolba mutató elméletek védelmét.

  Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Megszavaztam az EU bővítési stratégiájával foglalkozó Brok-jelentést. Ezzel kívántam hangot adni meggyőződésemnek, hogy nem kerülhet sor újabb bővítésre anélkül, hogy ne szülessen egy új, a 27 vagy több tagországot számláló Unió működését lehetővé tévő, megfelelő pénzügyi kerettel kiegészített szerződés.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, úgy veszem ki Brok úr bővítéssel foglalkozó jelentéséből, hogy újabb csatlakozás nem lehet sikeres csak akkor, ha – idézem – „azt a közvélemény egyértelműen és tartósan támogatja”.

Ez a végtelenül álszentnek tűnő megjegyzés mindössze pár nappal követi az eurokrácia gúnyos reagálását az íreknek – a franciák és hollandok 2005-ös „nemjét” felidéző – Lisszaboni Szerződést érintő egyértelmű elutasítására. Álszent a megjegyzés azért is, mert azután fogalmazódik meg, hogy a francia alkotmányban felcserélik az uniós csatlakozások esetén kötelező népszavazást előíró rendelkezést egy olyan cikkel, amely valamiféle népszavazást imitáló „népi kezdeményezésről” szól, amelynek érvényesítése viszont lényegében a francia Nemzetgyűlés és Szenátus jóakaratától függ.

Brok úr, kétségkívül annak tudatában, hogy az európaiak hatalmas többsége ellenzi Törökország uniós csatlakozását, még csak meg sem említi a népi konzultáció népszavazás útján való megvalósítása lehetőségét. Az általa említett támogatás elnyerése érdekében pusztán a jól bevált propagandamódszereket javasolja a tudatlan és együgyű közvélemény meggyőzésére.

Ha Brok úr, valamint európai és nemzetállami társai annyira félnek a közvéleménytől – vagy lebecsülik azt – legalább annyi illem lehetne bennük, hogy meg sem kísérlik annak jóváhagyását kérni. Az európai demokrácia minden bizonnyal csak erősebb lenne ettől!

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Brok úrnak „A Bizottság bővítési stratégiáról szóló dokumentuma, 2007” tárgyú jelentését. Az EU-nak továbbra is igazolnia kell, hogy betartja a bővítés kapcsán tett ígéreteit. Valóban szigorú, de igazságos feltételeket kell támasztani valamennyi, ígéretünket bíró jelölttel és lehetséges jelölttel szemben. Úgy gondolom, a jelentés megfelelően kezeli e kérdéseket, és így Brok úr jelentése mellett szavaztam.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Ez az állásfoglalás az Unió régi és új tagországai népei által megtapasztalt valóságnak gyalázatos meghamisítása, hiszen úgy tálalja a bővítést, mint amely e népek előnyére van, noha pontosan ennek ellenkezője az igaz. Az új bővítésre utaló tervek a csatlakozó országok, már eleve súlyos helyzetben lévő népeinek erőteljes kizsákmányolását és manipulálását, ezen országoknak az európai tőke általi kifosztása fokozását célozzák. Különösen a Nyugat-Balkánra vonatkozó bővítési folyamatnál számolhatunk az érintett országok népeinek leigázására és megalázására irányuló nagyszabású tervekkel. E tekintetben tipikus példát jelent annak követelése, hogy az érintettek teljes mértékben működjenek együtt a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő bűncselekmények megbüntetésére létrehozott nemzetközi törvényszékkel, azzal az álbírósággal, amelyet az amerikai és európai imperialista zsarnokok állítottak fel az adott területen lefolytatott háborúik, az általuk elkövetett bűntettek áldozatainak bíróság elé állítására, és amely megsemmisítette, Slobodan Milošević volt elnököt. Különösen nagy veszély fenyegeti a lakosságot amiatt, hogy a bővítési folyamat továbbra is a határok módosításain alapul, és imperialista protektorátusokat hoz létre, mint amilyen Koszovo protektorátusa is, amely az imperialista ellentmondások és érdekütközések új korszakát vezeti be, és amelynek a terület népei esnek áldozatul.

Mi, Görögország Kommunista Pártjának európai parlamenti képviselői tehát az állásfoglalás ellen szavazunk, megerősítve, hogy elutasítjuk az imperialista EU-t, és annak bővítését.

  Charles Tannock (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok mindenkor az Unió bővítésének lelkes támogatói voltak, azok is maradtak, hiszen így a nemzetállamok szélesebb egységes piaca, lazább, és egyben rugalmasabb Európája jön létre.

Vannak azonban a jelentésnek olyan elemei, amelyeket nem támogathatunk. Nem hiszünk a „politikai integrációs projektként” aposztrofált Európában. Nem értünk egyet a 19. bekezdés érdemi megállapításaival, amelyek „a közös politikákon alapuló térség” kialakítására szólítanak olyan területeken, mint az igazságügy, a biztonság, a migráció és vízummentes mozgás, továbbá az oktatásügy. Ezt a brit konzervatívok nem támogathatják. Ugyancsak nincs ínyünkre a 6. bekezdés, amely azt mondja, hogy a cél: „egy, a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakítása, annak acquis communautaire-e teljes körű fenntartása és továbbfejlesztése, és az alapvető jogok és szabadságok megőrzése, amint az az Európai Unió alapjogi chartájában meghatározásra került”.

A jelentés ezen, illetve egyéb részeivel kapcsolatos fenntartásaink nem csökkentik az EU további bővítéséhez kötődő támogatásunkat, feltéve, hogy a jelentkezők megfelelnek a koppenhágai kritériumoknak.

A fentebb körvonalazott okok miatt e jelentés esetében a tartózkodást választottuk.

– Állásfoglalási indítvány: Zimbabwei helyzet (B6-0347/2008)

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök úr, jó dolog, hogy Európa hallatja a hangját Afrika ezen részében is, ahol a pár nappal korábban megtapasztalt, komédiának beillő elnökválasztási kampány következtében ismét fennáll az állandósuló konfliktusok veszélye.

A G8-ak szintén nagyon egyértelműen állást foglaltak, és helyesen nem a különösen a polgári lakosságot sújtani képes szankciók bevezetésével, hanem mindenekelőtt az 1980 óta hatalmon lévő rendszerhez kötődő vállalkozásokat, bankokat, és személyeket érintő „pénzügyi intézkedések” meghozatalával. A nem kielégítő feltételek és rendszeres erőszak közepette végrehajtott választásoknak betudható jelenlegi helyzet elfogadhatatlan. Remélem, hogy a közösségi diplomácia felsorakozik az Afrikai Unió azon javaslata mögé, hogy álljon fel nemzeti egységkormány, és az próbálkozzon ennek a nehéz válságnak leküzdésével.

  Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Elnök asszony, támogattam a mai állásfoglalást, mert úgy gondolom, határozottnak kell lennünk a zimbabwei erőszak láttán, fokoznunk kell a szankciókat, és a Mugabe-rendszer elismerését vissza kell vonnunk. A politikai ellenzékkel szembeni, az állam által ösztönzött erőszakhullám közepette kizárt az elnökválasztás második fordulójának szabad körülmények közötti megtartása.

  Marie-Arlette Carlotti (PSE), írásban. – (FR) Mint a világ bármely más részében is az emberek, a zimbabweiek is békét, demokráciát, és gazdasági fejlődést akarnak.

Robert Mugabe alatt ezek egyikéhez sem jutnak hozzá. Az ország egykori felszabadítója, most annak megkínzója. A Parlament ma világos üzenetet küld: nem kívánjuk már Mugabét, de rendszerét sem. Zimbabwe népe döntött így. Az EU-nak minden erejét latba kell vetnie annak érdekében, hogy hozzásegítse a zimbabweieket és az afrikaiakat e válság megoldásához.

Most a legfontosabb az, hogy véget vessünk az erőszaknak. Csak a zimbabwei társadalom valamennyi tagja számára nyitott párbeszéd révén válhat lehetővé egy átmeneti, a nemzetközi közösség által követett, szabad és átlátható választások megszervezésére megbízást kapó kormány felállítása.

Robert Mugabe azonban nem ül a tárgyalóasztalhoz, csak ha erre rákényszerítik. Ezért kell kibővítenünk szankciós fegyvertárunkat a rezsimmel szemben.

Végül tervekkel kell készülnünk Zimbabwe majdani helyreállítására. Üdvözlöm a Bizottság javaslatát, hogy szabadítsunk fel a rendkívüli alapokból 250 millió eurót akkor, ha Zimbabwének törvényes és tisztességes kormánya lesz.

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Az Európai parlament zimbabwei helyzettel foglalkozó, a Mugabe-rezsimet elítélő állásfoglalása mellett szavaztam.

A kormányzat erőszakos fellépése az ellenzékkel szemben, az emberi jogok folyamatos megsértése, és a demokratikus elvek figyelmen kívül hagyása, elfogadhatatlan. A civilizált világnak habozás nélkül el kell ítélnie a Zimbabwében történteket. A politikai üldöztetések, az indokolhatatlan erőszak, az éhség, a szenvedés, és sok polgár halála, mindez Mugabe mostani „ügyködésének” eredménye, amely nem maradhat említetlenül a történelemkönyvekben. Zimbabwe népe jobb sorsra érdemes. Úgy gondolom, hogy a nemzetközi közösség fellépése létfontosságú a jelenlegi humanitárius válság megoldása tekintetében. Az Európai Uniónak példát kell mutatnia.

  Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. − (PL) Támogattam a zimbabwei állásfoglalást. Amit Robert Mugabe tesz, az elfogadhatatlan. Nem hívom őt elnöknek, hiszen ami a közelmúltban Zimbabwében történt, azt sem lehet választásoknak nevezni. Egyetértek egy namíbiai politikussal, aki azt mondta, hogy az Afrika számára leküzdendő, malária, TBC és AIDS jelentette hagyományos betegségek mellett, ma a legsúlyosabb – és a leggyorsabb orvoslást igénylő – betegség a mugabeizmus. Mugabe saját népének ellenségévé vált. Végtelenül kiábrándító azt látni, miként formál az idő egy hajdani szabadság- és függetlenségi harcost kártékony zsarnokká. Remélem, az afrikaiaknak felnyílik a szemük és megértik, hogy a Mugabéhoz hasonlók károsak Afrika egésze számára.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Elnök asszony, a zimbabwei helyzettel foglalkozó állásfoglalást megszavaztam, mert július 27-én Mugabe elnök terroruralma ismét megcsúfolta a nemzetközi közösséget, az igazságot és demokráciát. Vitathatatlan, hogy a zimbabwei elnökválasztások szabálytalanok voltak, és hogy az országban eluralkodó erőszak, a gyilkosságok, bebörtönzések, az ellenzék zaklatása, különlegesen durva megnyilvánulásai az igazság hiányának.

Amint az az állásfoglalásban megfogalmazódik, Zimbabwének igen nagy szüksége van egy olyan békéltető folyamatra, amelyben szerephez jutnak a helyi érintettek, de a nemzetközi közösség és Afrika képviselői is. A párbeszédben résztvevőknek – Zimbabwe sorsa szempontjából – tartós sikert kell elérniük, de erre csak akkor nyílik lehetőség, ha a folyamatban a nemzetek közösségének egésze, és a meghatározó demokratikus hatalmak mindegyike szerepet vállal.

A zimbabwei helyzet a nemzetközi közösség egészét és az afrikai államok közösségét egyaránt foglalkoztatja, és parancsoló szükségszerűség, hogy felismerjük Mugabe rendszerének önkényuralmi jellegét. Sajnálatos, hogy Kína és Líbia nem osztja e kérdésben a nemzetközi közösség álláspontját.

Az EU-nak támogatnia és bátorítania kell a Zimbabwének az afrikai ügyek kezeléséből történő kizárását szorgalmazó afrikai országokat. Előbbiekkel, és az általunk vallott értékekkel is ellentétes az, amiként Dél-Afrika politikai és gazdasági segítséget nyújt Mugabe hatalmon maradásához, illetve kiutasítja területéről a zimbabwei menekülteket. Szeretném támogatásomról biztosítani azt, az állásfoglalásban megfogalmazott nézetet is, miszerint ez a dél-afrikai magatartás hatással lehet, hatással kell, hogy legyen az EU és Dél-Afrika kapcsolataira.

  Jean Lambert (Verts/ALE), írásban. − Ma az állásfoglalás mellett szavaztam, és remélem, hogy azt a Tanács erőteljes és összehangolt fellépése követi majd. Látva az afrikai vezetők magatartásában bekövetkezett változásokat, abban is bízom, hogy a jövőben már nem kell elviselnünk Mugabe úr bántó jelenlétét uniós területen tartott nemzetközi találkozókon. Mugabe mostani hatalmát népe vérének ontásán és szenvedésén keresztül biztosította. Kormányaink nem tehetnek olyan szívességet Mugabének, hogy erőszakkal kényszerítenek zimbabweieket a hazatérésre. Ugyanis nemcsak fizikai létük foroghat veszélyben, de visszatérésükkel fokozhatják a helyzet ingatagságát, és további szorítást jelentenek a zsugorodó forrásokra. A kormányaink által megtehető legfontosabb pozitív intézkedés az lehet, hogy biztosítjuk ezen zimbabweiek számára a jogilag elismert bevándorlói státuszt, és engedélyezzük munkavállalásukat. Ez egyben azt is eredményezi, hogy mikor az érintettek hazatérhetnek majd, hasznosítható szakmai ismeretekkel és talán némi pénzügyi forrással is rendelkeznek majd, és ez elősegíti a fejlődés alacsonyabb szinteken való kibontakoztatását is. Igen, kormányainknak ilyen politikát kellene követniük azok esetében, akik nem térhetnek vissza konfliktusoktól terhelt egyéb országokba is. Zimbabwe népe minden elképzelhető módon igényt tart támogatásunkra.

  David Martin (PSE), írásban. − A zimbabwei helyzet aggodalomra ad okot. Csatlakozom a ZANU-PF pártnak a választási folyamatban tanúsított magatartását elítélő képviselőtársakhoz, és kihangsúlyozom, hogy a június 27-i választásokat nem lehet törvényesnek tekinteni. A demokratikus normáknak megfelelő, új választásokat kell kiírni. Megfontolásra érdemes az átmeneti kormányzásról szóló megállapodást felvető javaslat, hiszen ez esetleg kiutat jelent a Zimbabwét ma jellemző, demokratikus holtpontot jelentő zsákutcából. Az állásfoglalás mellett szavaztam.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Elítélem a zimbabwei helyzetet, és felszólítom e Parlament valamennyi képviselőjét, a Bizottságot és az összes nemzeti kormányzatot, hogy ítélje el Mugabét és törekedjék a válság megoldására. Üdvözlöm a G8-ak nyilatkozatát, amelyben elvetik bármely olyan kormány törvényes jellegének elfogadását, amely nem tükrözi a zimbabwei nép akaratát.

– Jelentés: Karl von Wogau (A6-0250/2008)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam német kollégám, von Wogau saját kezdeményezésű, a világűrrel és a biztonsággal foglalkozó jelentését. Elérkezett az ideje, hogy összehangoltan lépjünk fel Európa világűrbeli érdekeinek védelmében! Napról-napra egyre nyilvánvalóbb, hogy a világűrbe telepített eszközökkel kell biztosítanunk azt, hogy az Európai Unió politikai és diplomáciai tevékenysége önálló, megbízható és teljes körű tájékoztatáson alapulhasson. Erre van szükségünk olyan politikáink végrehajtásakor, mint amelyek a konfliktusmegelőzéshez, a konfliktuskezelési akciókhoz, a globális biztonsághoz (különösen a tömegpusztító eszközök, és azok szállítóeszközei elterjedésének követéséhez), a nemzetközi szerződések tiszteletben tartásának igazolásához, a könnyű- és kézi fegyverek határokon átnyúló csempészésének követéséhez, a létfontosságú infrastruktúra és az EU határainak védelméhez, a természetes és emberi eredetű katasztrófák és válságok esetén alkalmazott polgári védelemhez kapcsolódnak. Ennek fényében a Galileo mérföldkövet jelent az Unió világűrbeli szereplését illetően. Ugyanezen gondolatsort kell követni az európai védelem, továbbá az európai védelmi ipar, és különösen a repülőgépipar támogatásának kérdésénél.

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Az Európai Uniónak saját védelmi eszközökkel kell rendelkeznie a világűrben. Ellenezzük a világűrbeli fegyverkezést, de tudatában kell lennünk annak, hogy amíg az USA elutasítja azt, hogy – a béke és a háború idejére egyaránt vonatkozóan – a mesterséges holdak közös hasznosításában szorosan együttműködjék az Unióvak, addig nincs más választásunk, mint saját európai rendszerünk kiépítése.

Az európai közös kül- és biztonságpolitika, valamint az európai biztonsági és védelmi képességek fejlesztése megkívánja a világűrre való odafigyelést is. Von Wogau úr – a Biztonsági és Védelmi Albizottság elnöke – jelentése elkészítésével jó szolgálatot tett a Parlamentnek és Európának, és a kérdéskörrel való további foglalkozás feltétlenül indokolt.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Nehéz ennél egyértelműbbnek lenni.

A saját kezdeményezésű, „Világűr és biztonság” című jelentésnél az EP többsége elvetette javaslatainkat, amelyek:

- aláhúzták, hogy a világűr hasznosítása kizárólag békés, nem-katonai célokat szolgálhat, és elutasítandó a közvetlen vagy közvetett katonai felhasználás bármely formája;

- kiemelték, hogy a Galileo kifejezetten nem-katonai jellegű projekt;

Ugyanakkor az EP elfogadta, egyéb veszélyes intézkedések között:

- azt az igényt, hogy a Galileo önálló EBVP-műveleteknél, és a Közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretében hasznosításra kerülhessen;

- a térinformatikai hírszerzési politika együttes koncepciójának kidolgozását, megteremtve ezzel az Európai Unió Műholdközpontjának (EUSC) minden egyes, az űrből történő megfigyelést és űrből végzett hírszerzést igénylő EBVP-akció tervezésébe való bekapcsolódásának feltételeit;

- hogy az Unió tárja fel az EUSC közösségi költségvetésből történő finanszírozásának lehetőségét, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre a KBVP akciók teremtette fokozódó igények kielégítésére;

- annak lehetőségét, hogy a jövőben az EBVP-akciókat elősegítő európai műholdas távközlési rendszereket az EU költségvetéséből finanszírozni lehessen.

Más szavakkal, a Parlament elfogadta a Galileo-projekt militarizálását, és a közösségi források mind erőteljesebb felhasználását katonai célokra. Ezért nemmel szavaztunk.

  Anna Hedh (PSE), írásban. − (SV) A jelentés ellen szavaztam, mert úgy gondolom, a világűrt kizárólag békés célokra szabadna felhasználni. A jelentés túlságosan messzire szaladt a gondolkodásban.

  David Martin (PSE), írásban. − Általános megközelítésben, üdvözlöm von Wogaunak a világűr biztonságával foglalkozó jelentését. Támogatom az előadó azon kikötését, hogy a világűrt nem szabad fegyverekkel telezsúfolni. A világűr biztonságát fokozó, másokkal megosztott eszközök kifejlesztése pozitív lépést jelent egy felelős világűr-politika kialakítása irányában. Az EBVP-t is finanszírozó közösségi költségvetés jelenleg kormányközi jellegű, és emiatt helytelenítem ilyen költségek közösségi előteremtése lehetőségének megelőlegezését a jelentésben. Ezek a megfontolások tükröződnek szavazatomban.

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A világűr felhasználása alapvető az Unió imperialista beavatkozásának hatékonysága tekintetében. Ez a végkövetkeztetése az Európai Parlament által a világűr és Európa biztonsága témájában elfogadott jelentésnek. A jelentés kiemeli annak szükségességét, hogy a világűrt hasznosítsuk az ENSZ, a NATO és más, hasonló szervezetek keretében bevetésre vállalkozó „EU-tagállamok” érdekében. A jelentés sürgeti az EGNOS és Galileo programok gyors fejlesztését, az EU Műholdközpont teljes körű fejlesztését, valamint – kémkedési és ellenőrzési céllal – az uniós tagállamok műholdas távközlési rendszereinek az Európai Űrügynökségen keresztül történő összehangolását, már csak annak érdekében is, hogy a Műholdközpont „önálló, megbízható és teljes körű tájékoztatást adhasson az uniós politikák kiszolgálása keretében, a konfliktus-megelőzési politikánál, a válságkezelő műveleteknél …”.

Az uniós költségvetés már most is csillagászati összegeket, csupán a 2007-2013-as időszakban, 5,25 milliárd eurót biztosít e célok eléréséhez. Ez a tény, továbbá a Galileo-program felgyorsítása azt mutatja, hogy az EU a világűr felhasználását is figyelembe kívánja venni a Közös kül- és biztonságpolitika, valamint az Európai biztonsági és védelmi politika előmozdítását célzó stratégiai források és képességek tervezésénél. Más szavakkal, az Unió a világűrt is beilleszti globális imperialista beavatkozásainak mechanizmusába.

Mindezek fényében a jelentésben megfogalmazott felhívás a világűr „fegyvermentesítéséről” – az imperialista politikai propaganda vérlázító kétarcúságának tipikus példájaként – az álszentség netovábbja.

  Glenis Willmott (PSE), írásban. − A Munkáspárt európai parlamenti képviselői üdvözlik ezt a parlamenti jelentést. Különösen támogatjuk a világűrben tevékenységet folytatók számára kidolgozandó EU-s magatartási kódexet, valamint a világűr biztonságát erősíteni hivatott, önként vállalt korlátozásokat.

Nem tartjuk azonban szerencsésnek, hogy megelőlegezzünk egy jövőbeni uniós költségvetési döntést. Az EBVP-tevékenységeket közösségi forrásokból fedezik, de maga az EBVP még kormányközi jellegű. Ezért mi nem szavaztuk meg azt a két módosítást, amely a világűrrel kapcsolatos EBVP-tevékenységnél ezt a finanszírozást javasolja.

  Elnök. - Ezzel a szavazatok indoklása lezárul.