Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2005/0202(CNS)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A6-0322/2008

Viták :

PV 23/09/2008 - 4
CRE 23/09/2008 - 4

Szavazatok :

PV 23/09/2008 - 5.23
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0436

Viták
2008. szeptember 23., kedd - Brüsszel HL kiadás

4. A terrorizmus elleni küzdelem - A személyes adatok védelme (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont a következők közös vitája:

– Lefrançois asszony jelentése (A6-0323/2008) az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002/475/IB tanácsi kerethatározat módosításáról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslatról (COM(2007)0650 – C6-0466/2007 – 2007/0236(CNS)), valamint

– Roure asszony jelentése (A6-0322/2008) az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslatról (újabb konzultáció) (16069/2007 – C6-0010/2008 – 2005/0202(CNS)).

 
  
MPphoto
 

  Roselyne Lefrançois, előadó. − (FR) Elnök úr, mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak a képviselőtársaimnak, akik együtt dolgoztak velem ezen a dokumentumon, tekintettel arra, hogy együttműködésünk a folyamat során végig igazán kiváló volt. A szöveg, amelyről ma szavazunk, rendkívül kényes, hiszen amikor a terrorizmus elleni küzdelemről beszélünk, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy veszélybe kerülnek az európai polgárok jogai, akár azért, mert maguk a terroristák veszélyeztetik ezeket a jogokat, akár azért, mert a probléma leküzdése érdekében elfogadott intézkedések potenciálisan korlátozhatják a polgárok szabadságát.

A terrorizmus veszélye az elmúlt években valóban olyan méreteket öltött, amely lehetőséget adhatott bizonyos kormányok számára, hogy a veszély felnagyításával szentesítsék különböző belföldi illetve nemzetközi biztonságpolitikák elfogadását. A veszély mindazonáltal valós, és az Európai Uniónak is a lehető legeltökéltebben ki kell vennie a részét a terrorizmus megelőzése és leküzdése érdekében tett erőfeszítésekből, hiszen ettől függ az Unió 500 millió lakosának biztonsága és az Unió alapjául szolgáló alapvető értékek és elvek megoltalmazása. A 2001. szeptember 11-i támadások óta az EU területe is számos alkalommal volt terrorista támadások célpontja, amelyek mindannyiunk számára ismeretes drámai következményekkel jártak: ilyen volt a 2004. márciusi madridi és a 2005. júliusi londoni támadás. Tegnap sorozatos támadásokra került sor Cantabriában, erről is mindannyian értesülni fognak.

A feladatot jelentősen megnehezíti, hogy a terroristák egyre kifinomultabb és változatosabb eszközöket és módszereket vetnek be. Az információs és kommunikációs technológiák, különösen az internet fejlődése megkönnyíti a terrorista hálózatok szervezését és a propagandaanyagok, vagy akár képzési anyagok online terjesztését. Úgy véljük, hogy jelenleg körülbelül 5 000 ilyen weboldal létezhet. Az Európai Bizottság ennélfogva abszolút jogosan törekszik arra, hogy a közösségi jogszabályok módosításával megpróbálja megakadályozni nemcsak magukat a terrorista támadásokat, hanem az ilyen támadásokra való felkészülést is.

Szándékai megvalósítása érdekében közvetlenül az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményéből merített ihletet. A problémát az jelenti, hogy csak a megtorló elemeket vette át, figyelmen kívül hagyva az alapvető szabadságok védelmére vonatkozó rendelkezéseket, amelyek az Európa Tanács szerint nélkülözhetetlen kiegyensúlyozó szerepet töltenek be. Az én aggályaim elsősorban a „nyilvános izgatás” fogalmához, illetve ahhoz a kockázathoz kapcsolódnak, amelyet ez a véleménynyilvánítás szabadsága szempontjából jelent, mivel amennyiben ez büntetőjogilag felelősségre vonhatóvá válik, úgy büntethető lesz minden, amit az emberek mondanak vagy leírnak, amennyiben az állítólag terrorista cselekményhez vezetett, vagy egyszerűen csak valószínűsíthető, hogy ahhoz fog vezetni.

A nemzeti parlamentek közreműködésével szervezett áprilisi kerekasztal megbeszélésen kiderült, hogy nem csak mi fejeztük ki fenntartásainkat a Bizottság szövegének bizonyos elemeivel kapcsolatban. Számos nemzeti parlament adott hangot kétségeinek e kerethatározat alkalmazását és a „nyilvános izgatás” fogalmának hatályát illetően. Az Európa Tanács kiemelte továbbá, hogy milyen veszélyekkel jár a védzáradékok mellőzése. Végezetül, különböző tanulmányok keretében független szakértők fejezték ki fenntartásaikat, különösen a „nyilvános izgatás” meghatározásával és a szöveg által biztosított jogbiztonság szintjével kapcsolatban. A Tanács néhány, az alapvető jogok védelmét különösen a szívén viselő nemzeti küldöttség nyomására maga is számos biztosítékkal egészítette ki a kerethatározat szövegét. Volt azonban egy-két speciális pont, ahol a kerethatározat szigorítását javasolta, a minden szempontból kielégítő szintű jogbiztonság biztosítása és a szabadságok védelme pedig mindenképpen további munkát követelt.

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban dolgozó képviselőtársaimmal együtt tehát megpróbáltuk megtalálni a helyes egyensúlyt e között a két, nyilvánvalóan ellentétes, de lényegében egymástól elválaszthatatlan célkitűzés, nevezetesen a terrorizmus elleni küzdelem és az alapvető jogok és szabadságok védelme között. Ennek során kényes kiegyensúlyozó feladatot kellett elvégeznünk, annál is inkább, mivel a gyakorlatban néha nehéz eldönteni, hogy hol végződik a véleménynyilvánítás szabadsága, és hol kezdődik az emberek jogainak megsértése. Gondoljanak csak vissza arra, milyen felháborodást váltottak ki két évvel ezelőtt azok a dán karikatúrák, vagy a közelmúltban milyen vita kísérte Geert Wilders holland parlamenti képviselő iszlámról készült rövidfilmjét.

Ezek után úgy vélem, hogy jó kompromisszum született. A következő lényeges változtatásokat hajtottuk végre: először is, az „izgatást” felváltotta a „felbujtás” kifejezés, amely pontosabb, és gyakrabban használatos a jogi szaknyelvben; másodszor, pontosabb lett a „nyilvános izgatás” definíciója, amely így most egyértelműbben írja körül a büntetendő viselkedést, és ezzel elejét veszi mindenféle olyan visszaélésnek, amely a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozásához vezethetne; harmadszor, bekerült a szövegbe számos rendelkezés az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről, és különösen a véleménynyilvánítás szabadságáról és a sajtószabadságról; negyedszer, figyelmeztet arra, hogy garantálni kell, hogy a meghozott intézkedések a kitűzött célokkal arányosak legyenek, ami elengedhetetlen egy demokratikus, megkülönböztetésmentes társadalomban.

Ezek a dokumentum főbb pontjai. Örülök, hogy ezt a témakört választották a ma reggeli plenáris ülés kiemelt témájául, és remélem, hogy tartalmas és élénk vitának nézünk elébe.

 
  
MPphoto
 

  Martine Roure, előadó. − (FR) Elnök úr, soros tanácsi elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Nagy örömömre szolgál, hogy ma közös vitát tartunk képviselőtársam, Lefrançois asszony terrorizmus elleni küzdelemről szóló jelentéséről, és a rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló jelentésemről. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a terrorizmus elleni küzdelem csak akkor lehet igazán hatékony és arányos, ha garantáljuk minden egyes polgár alapvető jogainak a megerősítését. A demokratikus társadalmainkat fenyegető terrorista mozgalmak elleni küzdelemben fel kell használnunk az alapvető jogok tiszteletéből fakadó alapvető értékeinket.

Véleményem szerint a Bizottság terrorizmus elleni küzdelemről szóló javaslata kiegyensúlyozatlan volt, mivel egyszerűen csak megerősítette a biztonságot, ugyanakkor az alapvető szabadságok védelmét biztosító számos intézkedésről elfeledkezett. Ezzel kapcsolatban ismét gratulálok Lefrançois asszonynak és munkatársainak ahhoz, hogy a szöveget egyensúlyba hozták annak érdekében, hogy az biztosítsa az emberi jogok és szabadságok tiszteletben tartását.

Valamennyien tudjuk, hogy a terrorista hálózatok felbujtó és toborzó tevékenységük során egyre fokozottabban támaszkodnak az új információs technológiákra, többek között az internetre is. Nagy mennyiségű személyes adatot kell összegyűjteni ahhoz, hogy ezt a fajta tevékenységet nyomon lehessen követni az interneten, garantálni kell azonban, hogy az adatgyűjtés a személyes adatok magas szintű védelme mellett történjen.

Szeretném emlékeztetni a Tanácsot az adatmegőrzési irányelv elfogadásakor vállalt kötelezettségeire. Akkoriban kifejeztük azt az óhajunkat, hogy a terrorizmus elleni küzdelem során az értékes információk ténylegesen felhasználhatók legyenek. A Tanács cserében köteles teljesíteni vállalt kötelezettségét, és elfogadni egy olyan keretirányelvet a személyes adatok védelméről, amely magas szintű védelmet biztosít.

Hálás köszönetemet fejezem ki az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban dolgozó munkatársaimnak, és mindenkinek, aki együtt dolgozott velem, különös tekintettel az árnyékelőadókra, mivel a jelentésemben általunk javasolt módosításokat a bizottságban egyhangúlag elfogadták. Ezek a módosítások a bizonyságai annak, hogy nem elégszünk meg olyan harmonizációval, amely a legkisebb közös nevezőn alapszik. Véleményünk szerint a kerethatározatnak széles körben alkalmazhatónak kell lennie, és nem szabad csupán a tagállamok közötti adatcserére korlátozódnia. A nemzeti szinten feldolgozott adatokra is vonatkoznia kell, hogy lehetővé tegye a tagállamok különböző rendőrségi és igazságügyi hatóságai közötti együttműködés megerősítését, ugyanakkor biztosítsa, hogy az Európai Unióban mindenütt azonos szinten valósuljon meg az adatok védelme. Biztosítani kell a célhoz kötöttség és az arányosság elvének érvényesülését, ehhez pedig meg kell határozni és korlátozni kell azokat az eseteket, amikor megengedett az adatok további feldolgozása. Meg kell érteniük, hogy ez mennyire lényegbe vágó! Az adatokat nem szabad más célra felhasználni, mint amire összegyűjtötték azokat. Nem áll szándékunkban teljes mértékben megtiltani az adatok harmadik országokba való továbbítását, mivel erre a terrorizmus elleni küzdelem során szükség lehet. Minden egyes adatátadás esetén fel kell azonban mérni, hogy az érintett harmadik ország megfelelő szinten gondoskodik-e a személyes adatok védelméről, és szeretném kiemelni azt a tényt, hogy ezt az értékelést független hatóságnak kell elvégeznie.

Kérjük a Tanácsot, hogy a kerethatározatba vegyen bele a magánszereplők által gyűjtött adatokhoz hozzáférő nemzeti hatóságokra vonatkozó rendelkezéseket, összhangban – hadd emlékeztessem Önöket ismét – az adatmegőrzési irányelv elfogadását követően a brit elnökség által vállalt kötelezettségekkel.

Végezetül, elvi kérdés, hogy az érzékeny adatok – pl. a politikai meggyőződésre, vallási meggyőződésre, egészségre és szexuális életre vonatkozó adatok – felhasználását a kerethatározatban jelenleg szereplő javaslattal ellentétben meg kell tiltani. Mint azt látni fogják, az Európai Parlament ezzel a módosítással áthúzza a Tanács javaslatát, amely bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi ezen adatok feldolgozását. A Parlament ezzel szemben azt szeretné, ha megtiltanák ezen adatok feldolgozását, megenged ugyanakkor bizonyos kivételeket. A folyamat pont a fordítottja a javasoltnak, és ez számunkra fontos. Az Európai Parlament ezzel az állásponttal azt kívánja jelezni, hogy tiszteletben tartja az emberi méltóságot, és úgy véljük, hogy a Tanácsnak egyet kell értenie velünk abban, hogy erre szükség van.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. (FR) Elnök úr, biztos úr, Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsági elnök úr, Deprez úr, előadók, hölgyeim és uraim! A mai nap a franciák napja és az én napom: kérem, bocsássák meg Rachida Dati váratlan távollétét, de megtiszteltetés számomra, hogy ismét részt vehetek Parlamentjük munkájában, különösen az imént említett kényes témákban. Külön is szeretném kifejezni a Tanács elnökségének háláját Roure asszonynak és Lefrançois asszonynak az általuk tanúsított személyes elkötelezettségért, valamint a terrorizmus elleni küzdelem illetve a személyes adatok védelmének kérdése iránt mutatott érdeklődésükért.

A Parlament e két szöveggel most pontosan megragadta az európai társadalomban jelenleg zajló fejleményeket és annak mindennapi életét. Meg kell védenünk polgárainkat a terrorista fenyegetésektől, ugyanakkor magánéletüket is védelmeznünk kell. Ez a legnemesebb értelemben vett politikai felelősségünk. Szeretnék több pontra is reagálni az imént ismertetett két jelentéssel kapcsolatban.

Először is a terrorizmus elleni küzdelemről szóló kerethatározat-tervezettel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a terrorizmus elleni küzdelem olyan kihívás elé állítja az Európai Uniót, amely erőink egyesítését követeli meg. De Kerchove úr, az EU terrorizmus elleni küzdelmének koordinátora, akivel néhány héttel ezelőtt találkoztam, ugyancsak elmondta itt a Parlamentnek, hogy például az al-Kaida tevékenysége különösen aggasztó. 2007-ben 583 terroristatámadásra került sor európai területen. A ma tárgyalásra kerülő kerethatározat tehát a terrorista technikák terjedésének megakadályozását célzó fontos jogalkotási lépés.

Elfogadhatatlan például, hogy egy weboldal teljesen büntetlenül elmagyarázhatja, hogyan kell házilagosan bombát készíteni. Napjainkban mintegy 5 000 olyan honlap létezik, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az európai fiatalok radikalizálódnak e kérdésekben, a szlovén elnökségnek pedig – mint az Önök előtt is ismert – sikerült megállapodnia ezekről a kihívásokról az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság április 18-án tartott ülésén.

Örömmel fogadtam Lefrançois asszony jelentését, aki támogatta a Tanács azon célkitűzését, hogy a 2002. június 13-i kerethatározatba vegyük bele az Európa Tanács egyezményében szereplő bűncselekményeket. Lefrançois asszony javaslatai jórészt kapcsolódnak a Tanács által a tárgyalások során végzett módosításokhoz, és – mint azt Önök is tudják –, a Tanácson belül igen élénk viták folytak erről a szövegről. Nyilvánvaló, hogy egy klasszikus vita közepén találja magát minden olyan demokratikus társadalom, amely hatékonyan szeretne fellépni a terrorizmus ellen, ugyanakkor tiszteletben tartja a jogállamiság alapvető szabályait és az olyan alapelveket, mint a véleménynyilvánítás szabadsága, amely minden demokratikus állam életét vezérli.

Két pontra szeretném felhívni a figyelmüket. Először is, ez a kerethatározat három olyan magatartástípust kíván bűncselekménnyé nyilvánítani, amelyek a támadások tényleges elkövetése előtt nagy valószínűséggel előfordulnak: a terrorista bűncselekmény elkövetése érdekében folytatott nyilvános izgatást – és hangsúlyozom a „nyilvános” szót, amely tehát kizárja a magánlevelezés szabályozását –, a terroristák kiképzését, és végezetül a terroristák toborzását. Olyan bűncselekmény kategóriák jönnének így létre az Európai Unióban, amelyeket a tagállamok már ismernek az Európa Tanács 2005-ben véglegesített, a terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményéből.

E bűncselekmények fogalommeghatározását szóról szóra másolták be a kerethatározatba, csupán néhány kisebb változtatás történt annak érdekében, hogy a szöveg konzisztens legyen az európai jogban 2002 óta létező „terroristatámadás” és „terrorista csoport” fogalmakkal; ez az oka, Lefrançois asszony, hogy a „nyilvános izgatás” kifejezés szerepel az Ön által javasolt „felbujtás” helyett. Egy szöveg európai szinten történő elfogadása megkönnyíti a szöveg egyes tagállamokban történő átültetésének ellenőrzését, és felgyorsítja az EU területén való alkalmazását.

A második szempont az, hogy a Tanács különösen nagy figyelmet fordított az alapvető jogok tiszteletben tartására. Az ezzel kapcsolatos aggály a Parlament által idén április 7-re szervezett kerekasztal-megbeszélésen is megfogalmazódott. A Tanács teljesen tisztában volt a Parlamentben folyó megbeszélésekkel, és gondosan követte az Európa Tanács által elfogadott megközelítést. Védzáradékokkal egészítették ki az eredeti javaslatot – egészen pontosan kettővel, egyrészt a sajtószabadságról és a véleménynyilvánítás szabadságáról, másrészt pedig a nemzeti jogszabályokban meghatározott bűncselekmények büntetőjogi szabályozásának arányosságáról.

Meg kell továbbá jegyezni, hogy a Tanács nem tartotta fenn azokat az extraterritoriális joghatóságra vonatkozó szabályok bevezetését előirányzó javaslatokat, amelyekkel az Önök előadója egyébként sem értett egyet. A tárgyalások során tehát az egyensúlyra való törekvés motiválta a Tanácsot, és ez vezetett egy olyan szöveg megalkotásához, amely nagymértékben figyelembe veszi az Önök aggályait.

Most térjünk át a személyes adatok védelméről szóló kerethatározatra, amelyet Roure asszony ismertetett. Tény, hogy az úgynevezett „szuverén” akták szabályozása igen korlátozott, ha létezik egyáltalán, különösen, ami a közbiztonságot illeti, amint arra Roure asszony is rámutatott. Ugyanakkor ez az a terület, ahol különösen fontos az adatcsere irányítása és szabályozása annak érdekében, hogy megvédjük az emberek szabadságait. Igaza van: gyorsan és hatékonyan kell fellépnünk, tiszteletben tartva ugyanakkor azoknak a jogait, akiknek az adatait kicserélik, őrzik és tárolják.

Az igazságügyi miniszterek 2007. november 8-án megállapodtak egy kerethatározat-tervezetben. Amint azt Ön is kiemelte, vannak néhányan itt a Parlamentben, akik szerettek volna ennél is továbbmenni. Az elnökség tisztában van ezzel, de a kerethatározat, amelyről a Tanács több mint két éves vita után egyhangúlag megállapodott, csak az első lépés, amely megszabja a büntetőügyekben folytatott együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelmének minimális uniós követelményeit úgy, hogy a harmadik pillér keretében sosem léteztek közös szabályok. Kompromisszumos megoldás született; így van Európa kitalálva, különösen ezen a területen. Kompromisszum, de ettől a határozat még nem másodosztályú. Sőt, ez a jelenleg elérhető lehető legjobb eredmény, mivel betölt egy űrt, és megnyitja a lehetőséget a további haladás előtt.

Ez az első lépés a jogi célból folytatott adatcserék szabályozása felé az Európai Unió keretein belül, és ennek alkalmazását sokkal hatékonyabban lehet ellenőrizni, mint az Európa Tanács keretein belül. A kerethatározat átültetését és alkalmazását be lehetett nyújtani értékelésre az Igazság- és Belügyi Tanácsnak, amint arra sor is került például az európai elfogatóparancs esetében.

Végsősorban intézményi keretrendszerünk kialakulása után – amelynek megvalósulásában valamennyien bízunk – a Bizottság és az alelnök is indíthat majd jogsértési eljárásokat. Európában gyakran az a kérdés, hogy vajon jobban járunk-e a minimum követelményekkel, amelyeket a későbbiekben lehet majd szigorítani, vagy inkább ragaszkodnunk kellene a status quóhoz, ami jelenleg annyit jelent, hogy rendkívül nagy eltérések mutatkoznak az adatvédelmi normákban, az európai intézmények nem végeznek megfelelő ellenőrzést, és kétoldalú tárgyalások folynak a harmadik országokkal történő adatcseréről, amely nem nyújt polgáraink számára megfelelő garanciákat, és engedélyünk nélkül is megvalósulhat. Ez a helyzet az Egyesült Államokkal kötött kétoldalú megállapodások esetében.

Én személy szerint úgy vélem, hogy a status quo fenntartásánál jobb az előrelépés. A kerethatározatot az első, alapvető lépésnek tekintjük. Úgy gondoljuk továbbá, hogy a korábbi elnökségek által elvégzett munka alapjában lehetővé tette a számunkra, hogy olyan egyensúlyi pontokat találjunk, amelyek az Önök aggályait is figyelembe veszik. Roure asszony, hadd említsek meg ezek közül néhányat!

Az első, hogy a jövőbeli kerethatározat valóban csak a tagállamok közötti adatcserére vonatkozik majd, amint arra Ön is rámutatott, a tagállamok ugyanakkor kötelezettséget vállaltak arra, hogy saját védelmi szintjüket ehhez igazítják. Az egyik pont, amit a figyelmükbe ajánlok, a 27. cikk, amelyet megerősít a kerethatározat (8) preambulumbekezdése, amely felkéri a Bizottságot, hogy öt év elteltével terjessze ki a szöveg hatályát, így az a nemzeti adatokra is vonatkozhat. A Tanács elnökségéhez hasonlón mi sem látunk ebben semmiféle problémát.

A második, hogy minden adatcsere esetében érvényesülnie kell az arányosság elvének, ami annyit jelent, hogy eseti alapon ellenőrizhető, hogy milyen célból továbbítják az adatokat, és hogy vajon az átadott adatok mennyisége nem haladja-e meg a feltétlenül szükséges szintet.

A harmadik, hogy az adatok csak szigorú feltételek és biztosítékok mellett adhatók át harmadik országoknak, megfelelő szintű védelem biztosítása mellett. Jól tudják, hogy ez a rendelkezés nem kerülte el néhány külső partnerünk figyelmét, akiknek a nevét már említettem. A 14. cikk olyan védőbástya, amely biztosítja számunkra, hogy hozzájárulásunk nélkül ne lehessen átadni harmadik országoknak olyan személyes adatokat, amelyeket egy másik tagállamnak továbbítottunk. Emellett biztosítékot jelent a számunkra, hogy ez a bizonyos másik tagállam is ugyanolyan szintű adatvédelemről gondoskodik.

Negyedszer és végezetül, a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy beszámolnak a Bizottságnak nemzeti intézkedéseikről, amely azután előterjeszti ennek az első kerethatározatnak az értékelését és a módosítására irányuló javaslatokat a Parlamentnek és a Tanácsnak. Következésképpen, Önöket teljes mértékben bevonják ennek a kerethatározatnak a nyomon követésébe.

Elnök úr, előadók, hölgyeim és uraim! Az elnökség tisztában van azzal, hogy Önök mennyire a szívükön viselik az alapvető jogok tiszteletben tartását az Európai Unióban, és szeretném hangsúlyozni, hogy a Jövő Csoport, amely Németország, Portugália, Szlovénia, Franciaország, Csehország és Svédország igazságügyi minisztereit tömöríti, az adatvédelem megerősítését az elkövetkező évek egyik kiemelt feladatává tette az Európai Unió számára. Valamennyi tagállam számára egyaránt fontos ez, és a július 25-én tartott informális tanácsi ülésen valamennyi igazságügyi miniszter támogatta.

Elnök úr, ennyit szerettem volna elmondani a Parlamentnek.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, természetesen üdvözlöm Jouyet urat, a Tanács soros elnökét, valamint két előadónkat, akik kiváló munkát végeztek. Lefrançois asszony a terrorizmus elleni küzdelemről szóló kerethatározat módosítására irányuló javaslatról számolt be, Roure asszony pedig a személyes adatok védelméről szóló kerethatározatról készített jelentést. Természetesen a Tanács elnökségének is szeretnék köszönetet mondani. Jouyet úr megjegyzései mutatják, hogy milyen fontos az elnökség számára a különböző nézőpontok közelítése.

Igyekszem rövid lenni, Elnök úr, mivel nagyon érdekes vitára számítunk ma reggel itt a Parlamentben. Először a terrorizmus elleni küzdelemről szóló kerethatározatra irányuló javaslatról fogok beszélni. Amint azt a soros elnök úr nagyon helyesen elmondta, a modern információs és kommunikációs technológiák fontos szerepet játszanak a terrorista fenyegetések terjedésében. A terroristák is használják az internetet, amely olcsó, gyors, könnyen hozzáférhető és szinte az egész világot behálózza.

A terroristák sajnos bűnös célokra hasznosítják az internet előnyeit, amelyeket a törvénytisztelő állampolgárok nagyra értékelnek. A terroristák a mozgósítás és toborzás céljából folytatott propaganda terjesztésére, továbbá a terroristák kiképzéséhez vagy a támadások megtervezéséhez szükséges utasítások és online kézikönyvek terjesztésére használják az internetet. Nyilvánvalóan politikai prioritást élvez e veszély elhárítása. Az Európai Uniónak ugyanolyan eltökélten kell fellépnie a modern terrorizmussal és annak új eszközeivel szembe, mint amilyen eltökélten a hagyományos terrorizmus ellen küzdött.

A Bizottság által készített javaslat megújítja a terrorizmus elleni küzdelemről szóló kerethatározatot, és összehangolja azt az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményével azáltal, hogy a terrorizmus fogalmába beleveszi a terrorista támadás elkövetésére irányuló nyilvános izgatást, valamint a terroristák kiképzését és toborzását is.

A Bizottságnak örömére szolgál, hogy Lefrançois asszony jelentése ilyen pozitív fogadtatásra talált, hiszen ez is jelzi, hogy a javaslat hozzáadott értéket tartalmaz. Lefrançois asszony, Ön ugyanakkor aggályainak is hangot adott a javaslattal kapcsolatban, és számos módosítást szeretett volna.

Megpróbálok ezekre röviden reagálni. Először is, az Ön jelentése megkérdőjelezi a „nyilvános izgatás” kifejezés alkalmazását, és egyértelműen jelezte, hogy Ön szerint pontosabb lenne a „nyilvános felbujtás” kifejezés. Tény ugyanakkor, hogy a Bizottság javaslata az Európa Tanács egyezményén alapul, és igen pontosan követi a bűncselekmények egyezményben szereplő meghatározásait, két okból.

Először is, szerettük volna felhasználni az Európa Tanács emberi jogok területén szerzett páratlan szakértelmét, és a Tanács által a szóban forgó egyezmény megfogalmazása során elvégzett munkát. Az egyezmény a véleménynyilvánítás szabadsága tekintetében az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogát is alapul vette.

Másodszor, a Bizottság meg akarta könnyíteni a tagállamok számára a kerethatározat módosításának és az Európa Tanács egyezményének a végrehajtását. Kérdem Önöket, hogy az eltérő terminológiák nem tették volna-e némiképpen bonyolultabbá a végrehajtást?

Ami a jelentésben felvetett második pontot illeti, a Bizottság támogatja azt az elképzelését, hogy a módosító szöveg tartalmazzon az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményének 12. cikkében foglaltakkal megegyező védzáradékokat az emberi jogokról. Sőt, Jouyet úr, a Tanács 2008. április 18-i közös álláspontja már tartalmaz a 12. cikkhez hasonló kiegészítő védzáradékokat.

Most áttérek arra az óhajra, hogy ne legyen kötelezően büntetendő a bűncselekmény elkövetésére tett kísérlet. Ebben egyetértünk. A Bizottság javaslata már eddig is garantálta ennek a kötelezettségnek a kizárását, a Tanács 2008. április 18-i közös álláspontja úgyszintén.

Szeretném azt is elmondani, hogy az új bűncselekményekre alkalmazandó joghatósági szabályokat illetően nagyrészt – bár nem teljesen – egyetértek a jelentésben javasolt módosításokkal. A Bizottság számára tehát elfogadható a javaslatában foglalt további joghatósági szabályok törlése.

A Bizottság azonban nem osztja a jelentésnek a jelenlegi kerethatározatban megfogalmazott joghatósági szabályokkal kapcsolatos nézetét, mert ez olyan lenne, mintha az új bűncselekmények vonatkozásában korlátozást vezetnénk be. A jelentésben javasolt módosítás megszünteti a tagállamok kötelezettségét az új bűncselekmények üldözésére, amennyiben azokat az adott tagállam területén kívül követték el, de a tagállam területén letelepedett jogi személy nevében vagy a tagállam intézményei, lakosai vagy olyan európai intézmény ellen követték el, amelynek a székhelye az érintett tagállamban található. Attól tartunk, hogy az érintett tagállam bűnüldözési kötelezettségének megszüntetése korlátozza a Bizottság javaslatának hatékonyságát, mivel az új bűncselekmények sok esetben transznacionálisak, különösen, amikor az interneten keresztül követik el őket.

A Bizottság azonban reméli, hogy ennek a dokumentumnak a kialakítása lehetővé teszi mindenekelőtt azt, hogy a módosított kerethatározat a közeljövőben hatályba lépjen. Jogszabályaink korszerűsítése valóban minden erőfeszítést megér, és szeretnék a Parlamentnek és az elnökségnek egyaránt köszönetet mondani, amiért minden tőlük telhetőt megtettek ezért az eredményért. Szükségünk van erre az új eszközre.

Most rátérek Roure asszony jelentésére, aki nagyon határozottan megvédte és igen alaposan megindokolta a Parlament azon óhaját, hogy olyan értelmes kerethatározat fogadjunk el, amely lehetőséget ad a további fejlődésre. A kerethatározatnak ténylegesen elő kell mozdítania a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködést azáltal, hogy valódi legitimitás és az alapvető jogok tiszteletben tartása révén hatékonnyá teszi ezt az együttműködést, különös tekintettel a magánélet tiszteletben tartásához való jogra és a személyes adatok védelméhez való jogra. A bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem céljából feldolgozott személyes adatok feldolgozására és védelmére vonatkozó közös szabályok segíthetnek megvalósítani ezt a két célt.

Jouyet úr, nem lesz meglepetés az Ön számára, ha azt mondom, hogy a Bizottság csalódottan fogadta a kerethatározat meglehetősen korlátozott alkalmazási körét. Szerettünk volna ennél továbbmenni, de tudom, hogy a jelenlegi elnökség nagyrészt osztja ezt a nézetet. A kerethatározat szövege jelenleg csak a személyes adatok határon átnyúló cseréjére terjed ki, ez az oka, hogy szerettünk volna többet elérni. Ugyanakkor nem harmonizálták uniós szinten a személyes adatok e hatóságok általi, nemzeti szintű feldolgozását. E tevékenységekkel továbbra is nemzeti szinten foglalkoznak a nemzeti adatvédelmi jogszabályok. Teljesen igaza van, Roure asszony, hogy a tagállamok valamennyien aláírták az Európa Tanács adatvédelemről szóló 108. egyezményét. Én ennek ellenére azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy ennél tovább kell lépnünk.

A kerethatározat alkalmazásának későbbi értékelése, amire Jouyet úr utalt, nyilvánvalóan egy lehetőség a kerethatározatban megfogalmazott szabályok alkalmazásának felülvizsgálatára, továbbá annak ellenőrzésére, hogy valóban tiszteletben tartják-e az Ön által nagyon helyesen megemlített, és ezen a területen létfontosságú elveket, a célhoz kötöttség és az arányosság elvét. Való igaz, hogy egy felülvizsgálat, egy értékelő klauzula a tagállamok által elvégzett értékelés fényében bizonyára lehetőséget adna arra, hogy kiterjesszük az adatvédelem hatályát.

Ami egészen biztos, és ezt nem is kell bizonygatnom, hiszen az elnökség éppen az imént utalt rá, az az, hogy a szöveg nemcsak az európaiak számára lesz fontos, hanem a harmadik országokkal folytatott tárgyalásaink szempontjából is. A pozíciónk lényegesen erősebb lesz, különösen az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásaink során amit nem tévesztettem szem elől −, ha olyan adatvédelmi intézkedésre tarthatunk igényt, amely igazán megfelel polgáraink igényeinek és elvárásainak. Ezért is remélem, hogy a Tanács szorgalmazni fogja ezt a dokumentumot, és sikerül megegyezésre jutnunk. Ez csak az első lépés, Jouyet úr, de ettől még ez az első lépés nem lehet jelentéktelen. Szeretném, ha jelentős lenne.

Akár hogy is, Elnök úr, örülni fogok, ha ez a két javaslat és a két jelentés amelyeket a Bizottság nagyon érdekesnek és értékesnek talált hozzásegít bennünket a megállapodáshoz, amit tényleg nagyon szeretnék elérni.

 
  
MPphoto
 

  Luis de Grandes Pascual, a Jogi Bizottság véleményének előadója. (ES) Elnök úr, Jouyet úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A Jogi Bizottság Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság erről készült jelentéséről szóló véleményének előadójaként szólalok fel.

Szeretnék köszönetet mondani a Jogi Bizottságnak a kapott támogatásért, köszönetet mondok továbbá az előadónak, Lefrançois asszonynak, és szeretném elmondani, hogy a feladata teljesítése során nyitott volt a megegyezésre és a párbeszédre annak érdekében, hogy sikerüljön konszenzusra jutni, ami ebben a kérdésben abszolút elengedhetetlen.

Hölgyeim és uraim, ez a kerethatározatra irányuló javaslat talán feleslegesnek látszik. Az Európa Tanács a terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményében már foglalkozott a kérdéssel, elismerve azt a háromféle bűncselekményt, amelyek a Bizottság javaslatában szerepelnek: a terrorista bűncselekmények elkövetése érdekében folytatott nyilvános izgatást, a terroristák toborzását és a terroristák kiképzését.

Az is igaz ugyanakkor, hogy a javaslat hozzáadott értéket tartalmaz, mivel pontosabban meghatározza a terrorizmus fogalmát, továbbá átfogóbb, hiszen szankciók hosszú sorát tartalmazza.

Abszolút őszintén mondom, hogy szükséges volt ez a lépés a Bizottság részéről, és a hozzájárulásuk rendkívül értékes.

Az alapvető jogok miatt nem kell aggódnunk, és nem sérül a szabad véleménynyilvánítás. Hölgyeim és uraim, a spanyol ETA nevű terrorista csoport nem azért szerepel az Európai Unió terrorista csoportokat tartalmazó listáján, amit mond, hanem azért, amit tesz, azért, mert céljai elérése érdekében felhasználja a zsarolást, emberrablást, erőszakot, terrort és halált. Ezért szerepel a listán; nem azért, amit mond, hanem azért, amit tesz.

Vannak a spanyol Parlamentben is függetlenséget támogató csoportok, amelyek teljesen jogszerűen szólalnak fel, támogatják a függetlenség ügyét, és ezért természetesen senki nem üldözi őket.

Nem arról van itt szó, hogy bűn legyen a vélemény; a javaslat arról szól, hogy a modern technikát felhasználva működjünk együtt, és lépjünk fel hatékonyan a terrorizmus ellen.

Engedjék meg, hogy felidézzek egy tegnapi eseményt: Spanyolországban egy tisztességes embert, a fegyveres erők egy tagját, egy Juan Luis Conde nevű tisztet meggyilkolt az ETA terrorista csoport, gyáván, egy autóba rejtett bombával.

Az Európai Uniónak egységesen kell fellépnie ebben a kérdésben, határozottan és szakszerűen. Jól kezelhető bűncselekmény-fajtákat kell tudnunk meghatározni, mert ha a bíróság nehézségeket vél felfedezni, akkor mindig az ártatlanság vélelme érvényesül majd, és ezt az esélyt nem szabad elfecsérelnünk.

Az ETA és a világ valamennyi terrorista csoportja tisztában kell, hogy legyen azzal, hogy az Európai Unió egységesen lép fel velük szemben, minden reményüket el kell veszíteniük, biztosnak kell lenniük abban, hogy az Unió demokratikus súlya nehezedik rájuk, és hogy mi nem adjuk fel, amíg ők teljesen el nem tűnnek országaink életéből.

 
  
MPphoto
 

  Panayiotis Demetriou, a PPE-DE képviselőcsoport nevében.(EL) Elnök úr, biztos úr, soros tanácsi elnök úr! Két igen fontos jelentés fekszik ma előttünk. Nem szokványos jelentések, mert megközelítésük kiegyensúlyozott, és mert széleskörű együttműködés előzte meg őket olyan kérdésekben, amelyeket általában egyetértés övez a terrorizmus elleni küzdelemmel, az emberi jogok védelmével és természetesen a személyes adatok védelmével kapcsolatban.

A terrorizmus korunk sorscsapása. Hidra-fejű, embertelen, barbár és könyörtelen. Minden törvényes eszközzel küzdenünk kell ellene, ugyanakkor soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az emberi jogok nem sérülhetnek. Lefrançois asszony jelentése éppen ezt tudja.

Elhangzott, hogy a terrorizmus elleni küzdelemről szóló javaslat az Európa Tanács egyezményén alapul. Mégis úgy döntöttünk, hogy megváltoztatjuk a „nyilvános izgatás” definícióját, hogy az jogi szempontból valamennyi országban érthetőbb legyen. Mi „nyilvános felbujtásról” beszélünk, ami sokkal inkább összhangban áll az egyezmény szellemével és az általunk követendő céllal.

A jelentés tárgyalása során elsődlegesen az emberi jogok kérdésére összpontosítottunk. Hosszas megbeszéléseket folytattunk, és olyan megfogalmazást választottunk, olyan rendelkezéseket javasoltunk, amelyek biztosítják azt az egyensúlyt, amit az imént említettem.

Ha bármit hozzáteszünk, az valószínűleg felborítja ezt az egyensúlyt, és a terrorizmus meghatározásának finomítására tett minden további kísérlet csak felesleges gondot okoz: nem volt egyszerű feladat Európa számára, hogy a meghatározásban megállapodjon. Három évet töltöttem az Európa Tanácsban. Próbáltuk megtalálni a terrorizmus definícióját, de nem jártunk sikerrel. Most, hogy végre eljutottunk ehhez a meghatározáshoz, nem szabad szembe mennünk vele.

Az emberi jogok kérdését illetően Mindenesetre itt van a javaslat bevezető részének 10. bekezdése; alaposan és mélységében tárgyalja a különböző védendő jogokat: a gyülekezési jogot és a szakszervezeti jogokat, és az összes kapcsolódó jogot. Ebben az irányban nincsen tehát szükség további erőfeszítésekre.

Végezetül szeretném hozzátenni, hogy ez az egész ügy jó kezekben van. Van azonban még egy terület, amit meg kell vizsgálnunk: figyelmet kellene fordítanunk azokra a társadalmakra, amelyek a terrorizmus bölcsői. Beszélnünk kellene felelős emberekkel, a mérsékelt elemekkel, hogy megszűnjön ezekben a társadalmakban a terroristáknak nyújtott erkölcsi támogatás. Ebbe az irányba kellene összpontosítanunk az erőfeszítéseinket, gondolkodásunkat, programjainkat és kampányainkat.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Claudio Fava, a PSE képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök úr, Jouyet úr, Barrot úr, hölgyeim és uraim! Úgy vélem, hogy miután hét éve küzdünk a terrorizmus ellen, már nagy gyakorlatunk van abban, hogy a terrorizmus kockázatait, hatásait és szörnyű következményeit számba vegyük. Úgy vélem továbbá, hogy a következmények sorában az egyik legdrámaiabb az egyensúly elvesztése – az egyensúlyérzék elvesztése abban, ahogyan a terrorizmus veszélyére reagálunk.

Szükség van erre az egyensúlyra ahhoz, hogy kiderítsük az ilyenfajta erőszak mögött meghúzódó mélyebb okokat, ne csak a felszínen lévőket, és elengedhetetlen ahhoz, hogy jogi kultúránk alapelveinek feladása nélkül vezessünk be megelőző és büntető politikákat. Értékes, de nehéz egyensúly ez, mivel olyan szabályokba kell átültetnünk, amelyek semmiféle teret nem engednek a mérlegelésnek. Üdvözlöm tehát a Bizottságnak a 2002. évi kerethatározat felülvizsgálatára irányuló kezdeményezését, azzal a feltétellel azonban, hogy figyelmet fordítnak a ma vitára kerülő két jelentésben foglalt igen időszerű ajánlásokra.

Az első javaslat, Jouyet úr és Barrot úr, az, hogy el kell kerülnünk a gyanakvás légkörét, mert ajándék lenne a terroristák számára, ha társadalmainkat a gyanúra alapoznánk, és a kölcsönös bizalmatlanság elvére építve álmodnánk meg az integrációs és bevándorlási politikákat, hiszen a terrorizmus célja mindenekfelett a megosztottság létrehozása.

Ez a magyarázata annak, hogy amikor terrorista bűncselekményekről és az izgatás fogalmáról beszélünk – amely fogalom nekünk túl általánosnak és szubjektívnek tűnik –, akkor előnyben részesítünk egy jogilag konzisztensebb és pontosabb fogalmat, a nyilvános felbujtást. Úgy vélem, hogy ez az elv kevésbé zavaros és kevésbé szubjektív, ez pedig nem terminológiai kérdés, Barrot úr, hanem érdemi kérdés: az izgatás alkalmas lehet visszaélésekre, túlkapásokra, alkalmas lehet arra, hogy túlzott figyelmet fordítsunk a szociálisan érzelmekre, ami gyakran eltúlzott és zavaros reakciókat vált ki. Mindez elvezet a második kockázathoz, amelyet el kell kerülnünk, nevezetesen, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet jogalapként értelmezzük, amellyel igazolható az alapvető jogok felülvizsgálata, csökkentése, és terjedelmének megváltoztatása.

Világos és egyértelmű jelzést várunk ettől a két jelentéstől ebben a kérdésben: ez az a kihívás, amellyel jogalkotóként meg kell küzdenünk: egyesítenünk kell a terrorizmus és a terrorizmusnak megágyazó tevékenységek elleni küzdelmet az alapjogi charta – és különösen a véleménynyilvánítás szabadságának és a gyülekezési szabadságnak – tiszteletben tartásával, ami nélkül kultúráink visszatérnének a civilizálatlanság korába. Barrot úr, be kell vallanunk az igazságot: fennáll annak a kockázata, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet kultúrák vagy vallások közötti összeütközéssé változtatjuk, hogy rasszista hangot fogunk megütni; ez egy nagyon is valós kockázat, amint azt az elmúlt napok kölni találkozója is mutatta, amelyen felelőtlen módon ennek a Parlamentnek az egyik tagja, Borghezio úr is részt vett. Határozottan ki kell tehát jelenteni, és itt kell kijelenteni, ebben a Parlamentben: a fasiszta intolerancia és a terrorizmus elleni küzdelem két teljesen különböző dolog!

Az itt vitára bocsátott két jelentés mögött értékes munka áll, amely ugyanezt a megközelítést követi: küzdeni kell a terrorizmus ellen, meg kell akadályozni a terroristák kétségbeejtő erőszakos cselekményeit, ugyanakkor azonban biztosítani kell a helyes egyensúlyt polgáraink biztonsága, valamint szabadságaik és alapvető jogaik között. Elnök úr, Jouyet úr és Barrot úr! Kérjük ezzel kapcsolatban a Tanács és a Bizottság éberségét, mi pedig ígérjük, hogy a Parlament mindent megtesz az Önökkel való együttműködés érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Alexander Alvaro, az ALDE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, soros tanácsi elnök úr, bizottsági alelnök úr! Lefrançois asszony és Roure asszony jelentéseikkel igen komoly munkát végeztek, és számomra éppen olyan öröm volt a közös munka, mint a számukra. Sok mindent elértünk, és jelentős változást is hoztunk. Sajnálom, hogy Roure asszony jelentése elakadt a Tanácsnál, jóllehet már felülvizsgáltuk. E tekintetben érzéseim szerint némiképpen hiányoznak azok a dolgok, amelyekről Jouyet úr beszélt, nevezetesen, hogy magunkévá teszünk bizonyos témákat, és kijelentjük, hogy azok elsőbbséget élveznek. Sokszor hallottuk már ezt, legutóbb a Tanács német elnökségétől. Sajnos a szavak nem váltak tetté. A Parlament hosszú távon nem elégedhet meg csupán szép szavakkal.

Lefrançois asszony jelentésével kapcsolatban: határozottan van ebben a jelentésben valami rendkívüli, amit eddig senki nem említett Önök közül. Azt sugallja, hogy azon ritka esetek egyikével állunk szemben, amikor a büntető anyagi jogot harmonizáljuk – teljesen nyilvánvalóan kilóg a környezetéből. Ez messze túlmutat azon, amit az Európai Unió mostanáig csinált. A polgári jog területén a határokon átnyúló ügyekben találkoztunk ugyanezzel. A büntető anyagi jog harmonizációja azonban lényegesen mélyrehatóbb kérdés, mint ahogy az itt felvetődött. A Bizottság ennélfogva talán megérti, hogy miért folytatunk ilyen intenzív megbeszéléseket a nyilvános izgatásról illetve felbujtásról. A „felbujtás” minden tagállamban megszokott jogi terminológia. Az Európa Tanács tagállamai kompromisszumot kötöttek, amikor az „izgatás” kifejezés mellett döntöttek. Olyan államokat is megtalálunk közöttük, mint Oroszország.

Nem hiszem, hogy kellene arról beszélnünk, hogy megvan-e ehhez valamennyiünknek a közös jogi alapja. Igyekeztem továbbá a Lefrançois asszonnyal folytatott megbeszélések során világossá tenni, hogy kizárólag az én nemzeti nézőpontomból nézve gondom van a „felbujtás” kifejezéssel, ahogyan az itt is megfogalmazásra került, mivel a mi rendszerünkkel ellenkezik az, hogy a felbujtás büntethető legyen anélkül, hogy előre megfontolt, jogellenes bűncselekmény történne. Úgy, ahogyan az izgatás vagy a felbujtás a cikkben szerepel, a legrosszabb esetben mindkét kifejezés lehet akár blöff is. Egyik sem képes kimutatni az elkövető részéről az előre megfontolt szándékot. Kizárólag a harmadik feleken múlik, hogy hogyan értelmezik azt, amit valaki mond, terrorista bűncselekmény elkövetése érdekében folytatott komoly izgatásnak, vagy sem. Most azon tűnődöm, hogy hol húzódik a határ a terrorista és a törzsasztalánál ülő dühös polgár között, akit feljelentett a szomszédja.

Szólnunk kell ezzel kapcsolatban a meglévő jogrendszerekről is. Tudom, hogy a spanyol jogrendszer bizonyos szempontból eltérő, de ez azért van, hogy fel tudja venni a harcot a hazai terrorizmussal. Higgyék el nekem, hálás vagyok, hogy elég fiatal vagyok ahhoz, hogy kimaradhattam a RAF németországi működésének sötét korszakából, de abban az időben is folytak tárgyalások a megfelelő törvényekről. Az országoknak különleges helyzetekre természetesen rendkívüli módon kell reagálniuk, de az utóbbi hét évben annak is tanúi vagyunk, hogy most jórészt vissza kell vonni mindazt, amit az elején hatalmas felbuzdulással elhatároztunk. Ezzel kapcsolatban örülök annak is, hogy ebben a jelentésben kiemelt figyelmet fordítunk az emberekre és az alapvető jogokra, pártállástól függetlenül.

Ami a Roure jelentést illeti, itt sokkal fontosabb, hogy a Tanács intézkedjen. Nem ámíthatjuk magunkat a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban. Valamennyien azt akarjuk, hogy a 2009-es európai választásokig hatályba lépjen, de azt is tudjuk, hogy az ember soha nem kapja meg, amit akar. Most meg kell próbálnunk ezt a jelentést belevonni a tárgyalásokba – különösen, ami a Bizottság és az Egyesült Államok között egy EU/USA adatvédelmi megállapodásról szóló jelenleg folyó megbeszéléseket illeti. A két dolognak nem is szabadna egymástól függetlenül léteznie. Szeretném tehát, ha nemcsak a politikai akarat lenne meg, hanem végül a politikai döntést is meghoznánk, hogy az adatvédelemről szóló kerethatározat végre hatályba léphessen.

A Bizottság és a Tanács hihetetlenül sokat tesz azért, hogy a személyes adatok gazdasági védelme területén megtegye a szükséges intézkedéseket. Amikor látjuk az Egyesült Királyságban, Németországban és más tagállamokban történt eseteket, ahol közigazgatási szervek által kezelt személyes adatok vesztek el vagy ilyen adatokat loptak el, akkor világos, hogy itt is ugyanolyan sürgős szükség van a megfelelő intézkedésekre. Végtére is ez sokkal inkább szól a polgárok jogairól, mint valaha, hiszen nem képesek megakadályozni, hogy kormányaik így viselkedjenek. Ha vállalkozásról van szó, a polgárok kétség esetén legalább választhatnak egy másikat.

 
  
MPphoto
 

  Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a soros elnök úrnak és a Bizottság alelnökének, valamint az előadóknak ezekért a szerintem nagyon fontos jelentésekért.

Amikor a terrorizmussal és az adatvédelemmel kapcsolatos kérdésekről beszélünk – és időnként, ha megnézzük a Parlamentben folyó vita lényegét –, úgy tűnik, mintha szemben állnának egymással azok, akik az egyéni jogoknak és szabadságoknak szeretnének nagyobb védelmet szerezni, és azok, akik nagyobb védelmet akarnak a nagyközönség számára az erőszak kockázatával és veszélyével szemben, vagy akár csak az erőszak elkövetésére irányuló izgatással szemben, mint azt néhány képviselőtársam már említette. Így amikor lépéseket teszünk ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban, akkor meg kell győződnünk arról, hogy az általunk javasolt és a Parlamentben módosított jogszabályoknak megvan a szilárd jogalapja, hogy amikor majd hatályba lépnek, akkor megkérdőjelezhetetlenek legyenek és semmiféle kifogás ne merülhessen fel ellenük. Az előttünk álló egyik nehézség az, hogy a kerethatározat miatt, a jogalap miatt – vagy a jogalap hiánya miatt – a kerethatározat bizonyos elemei tekintetében hagyhatunk egy támadási felületetet, és megvádolhatnak bennünket azzal, hogy hipokriták vagyunk, és csak látszatintézkedéseket hozunk ahelyett, hogy valódi határozott intézkedéseket tennénk.

Ha visszatekintünk az általunk itt a Parlamentben szorgalmazott igazságügyi és rendőrségi együttműködés történetére, azt látjuk, hogy azt 90%-ban a különböző tagállami szintű hatóságok közötti kölcsönös bizalomra alapoztuk. Ez volt az egyetlen hatékony módja annak, hogy találjunk egy olyan mechanizmust, ami előre visz, mert hiába születnek megállapodások vagy határozatok, ha az egyes tagállamok hatóságai nem hajlandók együttműködni egymással, és kicserélni egymással az információt, akkor nem jöhet létre valódi értelmes együttműködés illetve nem tudunk ténylegesen előre lépni.

Az adatvédelem és az összegyűjtött személyes adatok kérdésében nagyon gondosan kell eljárnunk, hiszen sokan közülünk tudják, hogy saját tagállamainkban számtalan olyan nemzeti és helyi szintű ügynökség működik, amelyek minden egyes emberről adatokat őriznek. A legnagyobb riadalmat az Egyesült Királyságban jelenleg a személyazonossággal való visszaélés okozza, és a probléma súlyos, mert állami ügynökségektől – akár szociális jóléti, akár védelmi vagy politikai ügynökségektől – származó információkat tartalmazó számítógépek tűntek el, olyan személyes adatok és információk, amelyeket saját magunk nem adnánk ki senkinek. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy ezeket az adatokat nem védik.

Ezért kell odafigyelnünk ezen a szinten – európai szinten – arra, hogy olyan európai kerethatározatot hozzunk létre, amely lehetővé teszi a tagállamok közötti együttműködést, de amely ugyanakkor nem írja elő a nemzeti tagállamoknak ezeket az ellenőrzéseket. Azért mondom ezt, mert az egyének számára nagyobb fokú védelem is létezik, amelynek keretében számon kérhetik a nemzeti hatóságokon, ha azok visszaélnek az adataikkal, rossz célra használják vagy elveszítik azokat, mint amit a jelen kerethatározat biztosít, és ha erőltetjük, hogy ez az adatvédelemről szóló kerethatározat a nemzeti adatokra is érvényes legyen, akkor sok szempontból aláássuk a már meglévő jogokat. Tekintve, hogy egy európai szintű új terven dolgozunk, van némi mozgásterünk, hogy az adatvédelemmel kapcsolatban felmerülő nehézségekre kissé rugalmasabban reagáljunk. Ha azonban biztosak akarunk lenni abban, hogy ezek a jogszabályok eredményesek lesznek, akkor nemcsak világosan és határozottan kell fogalmazniuk az általuk betöltendő szereppel kapcsolatban, hanem el kell nyerniük az emberek bizalmát is, azaz az embereknek el kell hinniük, hogy a védelmüket szolgálják, és nem élnek vissza velük.

 
  
MPphoto
 

  Kathalijne Maria Buitenweg, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, meggyőződésem, hogy a Tanács valóban javítani szeretné a polgárok biztonságát, valamint hogy nagy becsben tartja a polgári jogokat. Fogadhatják persze lelkesen ezeket a jelentéseket, de ha figyelmesen elolvassák őket, akkor észre fogják venni, hogy az általunk levont következtetés homlokegyenest más, mint az Önöké. Ami azt illeti, mi úgy véljük, hogy az Önök által elfogadott javaslatok egyszerűen nem megfelelőek, és a polgári jogok megsértésének veszélyét hordozzák magukban.

Mi lehet az oka, hogy eltérően értékeljük a dolgokat? Először is, a parlamentek hagyományosan nagyobb figyelmet szentelnek a polgári jogoknak, mint a kormányok, ami problémát okoz, amikor döntéshozatalra kerül a sor. Különösen fontos azonban, hogy a Parlament ezeknek a döntéseknek a társadalomra gyakorolt hosszabb távú hatásait szeretné megvizsgálni. Ha a kormány és a polgárok kapcsolatát történelmi nézőpontból vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az erő alkalmazása a kormány monopóliuma, a polgárok pedig alapvető jogokkal rendelkeznek, amelyeket a kormány csak abban az esetben sérthet meg, ha ez szükséges, hatékony és arányos. Ha azonban a polgárok túlságosan gyakran találkoznak olyan kormányzati intézkedéssel, amely se nem szükséges, se nem indokolt, akkor a kormányba vetett bizalmuk, és ennélfogva az adott kormánnyal való együttműködési készségük megcsappan, és az lesz majd csak az igazán komoly hosszú távú biztonsági probléma. A bizalmat nehéz elnyerni, de annál könnyebb elveszíteni.

Véleményem szerint az adatvédelemre vonatkozó javaslat nem nyújtja a tervezett védelmet, és a Tanács a kerethatározat kiterjesztésével vékony jégre tévedt.

Roure asszony jelentésével kezdeném, és szeretném hálás köszönetemet kifejezni az előadónak azokért az évekért, amelyeket azzal töltött, hogy ezt a jelentést végigvigye a Parlamenten. Szeretnék továbbá feltenni egy sor kérdést a Tanácsnak. A javaslat az európai rendőrségi és igazságügyi együttműködéssel foglalkozik; vagyis biztonsággal kapcsolatos szolgálatokkal. Úgy értesültem azonban – és a soros elnök úr javítson ki, ha tévednék –, hogy mostanra kikötötték, hogy a Tanács nem tekinti magára nézve kötelező erejűnek ezeket a javaslatokat, ha fontos nemzetbiztonsági érdekek forognak kockán. Milyen érdekeket kell ez alatt érteni? Mondjanak példát egy olyan ügyre, amely arra késztetné Önöket, hogy egyszerűen kidobják ezt a kerethatározatot a kukába!

Egy másik pont, amelyet már maga Roure asszony is felvetett, az érzékeny adatok kérdése. Megértem, hogy a Tanács szeretne bizonyos adatokat; de meg tudná-e magyarázni nekem, milyen esetben lehet hasznos, ha tudják, hogy egy személy tagja-e a szakszervezetnek? Szeretném, ha mondanának egy példát arra, hogy mikor lehet hasznos, ha tudják, hogy egy személy tagja volt-e Hollandiában a Szakszervezeti Szövetségnek (FNV)? Ez talán rebellis magatartásra utal? Az ég szerelmére, milyen körülmények között lehet ez az ismeret fontos? És az emberek szexuális élete? Elfogadom, ha aktív pedofíliáról beszélünk: ez bűncselekmény, és természetesen nyilván lehet tartani. De melyek valójában azok a dolgok, amelyekről bővebb információt szeretnének?

Ami a harmadik országoknak történő adattovábbítást illeti, én még emlékszem egy derűs pillanatra a német elnökség idejéből, amikor a Tanács egyik képviselője azt állította, hogy időnként valóban szükség van arra, hogyan nagyon gyorsan adatokat továbbítsunk Iránnak. A kijelentés hallatán az egész Ház szája tátva maradt; nem gondolhatta komolyan – adatokat továbbítani Iránnak! Felteszem tehát most a kérdést, hogy vajon a Tanácsnak ez a tagja kezeskedik-e azért, hogy érzékeny adatokat semmilyen körülmények között nem adnak át Iránnak? És ha esetleg azt is meg tudnák mondani, hogy melyik cikken alapul ez a garancia?

A védelem szintjét ugyan elégtelennek tartom, de a célt üdvözlöm: valósítsunk meg jobb európai szintű együttműködést a rendőrség és az igazságügyi szolgálatok között (ez még nemzeti szinten is köztudottan rosszul működik). Amikor ennek az együttműködésnek a javításáról beszélünk, akkor az egyik kulcsszó a „bizalom” – itt is a bizalomról van szó. Azzal vádolom a Tanácsot, hogy nem dolgozik elég keményen ennek a bizalomnak a növelésén, és ennélfogva az együttműködés erősítésén. A bizalomnak végül is alapulnia kell valamin, például valódi adatvédelmen vagy a gyanúsítottak jogállamiságunknak megfelelő jogain – Önök azonban nem nyújtják azt, ami Önöktől elvárható. Hivatali időm kezdete óta foglalkoznak a gyanúsítottak eljárási jogaival, és még mindig nem álltak elő semmivel. Ráadásul nem tesznek semmit ott, ahol valóban segíthetnének előmozdítani az együttműködést. Ehelyett előterjesztik ezt a terrorizmus elleni küzdelemről szóló nyers kerethatározatot.

Lefrançois asszony értelmes jelentést készített ebben a tárgyban, amelyért neki is szeretnék hálás köszönetet mondani. A kérdésem a régi: a Tanács valójában milyen problémára keresi itt a megoldást? Valamennyi tagállamban tilos az erőszakos cselekmények elkövetésére való felbujtás, és ez így helyes – most azonban az izgatás is büntethetővé válik. Mit értünk „izgatás” alatt? Ha valaki azt írja, hogy az Egyesült Államok egy gaz ország, a gonosz tengelye, amely ellen harcolni kell? Ha ugyanez az ember azt is leírja, hogy: „aki nincs velünk, az ellenünk van”, akkor ez izgatásnak számít? Ha egy nyugati személy szándékosan, az emberek megbotránkoztatása céljából iszlámellenes filmet készít, akkor ez támadás elkövetésére irányuló izgatás? Az is izgatás, amit én most csinálok?

A nem világos jogszabály rossz jogszabály. Én is támogatom az erőszak elkövetése érdekében folytatott felbujtás európai szintű bűncselekménnyé nyilváníthatóságát, de nem ilyen módon. Az összes nyelvi változatot összevetve még az sem világos, hogy vajon „izgatásról” vagy „felbujtásról” van éppen szó. Egy nő öltözhet izgatóan, de ez még nem jelenti azt, hogy ez az izgatás nemi erőszakra irányulna. Ebből a szempontból riasztónak találom az 1. cikk (1) bekezdését, mivel kijelenti, hogy egy személyt attól függetlenül el lehet ítélni terrorista bűncselekmények miatt, hogy közvetlenül szót emel-e az adott bűncselekmények érdekében, vagy sem. Az én képviselőcsoportom úgy látja, hogy ez már tényleg több a soknál.

 
  
  

ELNÖKÖL: MAURO ÚR
Alelnök

 
  
MPphoto
 

  Sylvia-Yvonne Kaufmann, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, soros tanácsi elnök úr, bizottsági alelnök úr! A rendelkezésemre álló idő rövidségére való tekintettel csak Roure asszony jelentéséről szeretnék beszélni. Amikor a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében személyes adatok feldolgozásáról beszélünk, akkor szeretném nagyon egyértelműen kijelenteni, hogy véleményem szerint egységes európai szabályozásra van szükség.

Az elmúlt években több projekt is indult ezeknek az adatoknak a feldolgozásához kapcsolódóan, nevezetesen a Schengeni Információs Rendszer második generációja és a Vízuminformációs Rendszer (VIS). Ezek az adatok ugyanakkor szintén fontosak annak a javaslatnak szempontjából, hogy a tagállamok cseréljék ki egymás között bűnügyi nyilvántartási adataikat, sőt, vezessenek be egy európai PNR rendszert (utasnyilvántartási adatállomány). A magas szintű adatvédelem minden polgárnak érdeke, és véleményem szerint csak uniós szinten egységesített szabályozással garantálható.

A soros elnök úr azt mondta, hogy a jelenlegi tanácsi határozat volt a legjobb elérhető megoldás. Meg kell mondanom Önnek, soros elnök úr, hogy számomra csalódást okozott a Tanács új javaslata, mivel nem vették figyelembe a Parlament legfontosabb követeléseit, és meglátásom szerint a javaslat olyan szintű adatvédelmet biztosít, amely bizonyos szempontból még az Európa Tanács 108. egyezményének a szintjét sem éri el. Mellékesen szólva a javaslatot az őket elválasztó határvonalaktól függetlenül valamennyi csoport bírálta, és szerintem a Tanácsnak el kellene gondolkodnia ezen az egyhangú üzeneten.

Különösképpen azt kellene biztosítanunk, hogy a kerethatározat a nemzeti adatfeldolgozásra is kiterjed, ellenkező esetben megkérdőjelezhető az egész javaslat értelme.

Szeretném azt is hangsúlyozni, amit az előadó, Roure asszony mondott, nevezetesen, hogy nem szabad feldolgozni a különösen érzékeny kategóriába tartozó adatokat – azaz az emberek etnikai származására, politikai véleményére vagy vallásos meggyőződésére vonatkozó adatokat. Rendkívül fontos, hogy amennyiben megengedünk kivételeket ez alól az elv alól, akkor azt kössük például a megfelelő igazságügyi testület előzetes jóváhagyásához; ezt az adatcsoportot egyszerűen nem szabad automatikusan feldolgozni.

A Tanács hosszú ideje ígérgeti a Parlamentnek ennek a kerethatározatnak az elfogadását. Azt hiszem legfőbb ideje, hogy a Tanács most végre betartsa az ígéretét, méghozzá egy olyan kerethatározattal, amely ér annyit, mint a papír, amelyre kinyomtatják.

Támogatom az összes módosítást, amelyeket a Parlament a jelentésben javasol, mivel úgy vélem, hogy a lehető legmagasabb szintű adatvédelemre van szükségünk, és ezt a Tanács kerethatározata jelenlegi formájában még nem garantálja.

 
  
MPphoto
 

  Gerard Batten, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Ezek a tanácsi határozatok részei annak a harmonizációs folyamatnak, amelynek során egy közös uniós rendszerré alakítjuk nemzeti igazságügyi és jogi rendszereinket. Az európai elfogatóparancsnak köszönhetően már most bármely uniós állampolgárt kiszolgáltathatja egyik uniós tagállam a másiknak, minimális biztosítékok mellett. Ezt még abban az esetnem sem lehet megakadályozni, ha egy nemzeti jogrendszer vagy egy nemzeti kormány tisztában van vele, hogy durva igazságtalanság történik.

Az érintett távollétében lefolytatható tárgyalásról szóló új szabályok értelmében most már akár a tudtunkon kívül is tárgyalhatják az ügyünket és el is ítélhetnek bennünket egy másik uniós államban, ezt követően pedig kiadatás és börtön várhat ránk. Megbírságolhatnak bennünket és elkobozhatják a vagyonunkat anélkül, hogy saját nemzeti jogrendszerünk vagy kormányunk ezt megakadályozhatná vagy megvédhetne bennünket.

A Lisszaboni Szerződés értelmében európai ügyészség létrehozását tervezik, amely széles jogkörrel rendelkezne arra, hogy az Unió érdekeit sértő bűncselekmények elkövetésével vádolt személyek ügyében nyomozást folytasson és az ilyen személyeket elítélje – mindezt az Europol támogatásával, amelynek tisztviselői mentességet élveznek a büntetőeljárás alól minden olyan dologban, amit kötelességük teljesítése során tesznek vagy mondanak. És itt van természetesen az Európai Unió saját katonai jellegű rendőrsége, a Vicenzában felállítandó Európai Csendőrség, amelynek jogában áll majd átlépni a határokat, hogy elfojtsa az uniós tagállamokban kitörő polgári elégedetlenséget.

Mindez a terrorizmussal szembeni védekezés nevében történik, de valójában természetesen csak arról van szó, hogy az Európai Unió soha véget nem érő küldetése keretében igyekszik növelni és körülbástyázni saját hatalmát és uralmát nemzeti életünk minden területén. A terrorizmus persze valódi veszélyt jelent, és ennek a veszélynek napjainkban az egyetlen jelentős forrása a világon a fundamentalista, literalista és szélsőséges iszlám ideológia. A terrorizmus ellen azonban az egymással együttműködő nemzeti kormányoknak kellene felvenniük a harcot ahelyett, hogy ürügyként használnánk az Európai Unió hatalmának növelésére.

 
  
MPphoto
 

  Koenraad Dillen (NI).(NL) Elnök úr, gyakran elhangzik különféle körökben, hogy a terrorizmus elleni küzdelem veszélyezteti a szabadságainkat – ez a kettősség azonban valójában nem létezik. A véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság és a magánélethez való jog nyugati társadalmunknak valóban alapvető jellemzői, de mint azt az előttem szóló elmondta, éppen ezeket a nyitott társadalmakat fenyegeti most egy szélsőséges iszlám, amely terrorista cselekedetek elkövetésére buzdít ezek ellen az értékek ellen. A jelentésben megfogalmazott intézkedésekkel teszünk egy lépést – de csupán egy lépést – a helyes irányba. Az államoknak nemcsak az a kötelessége, hogy megvédjék polgáraikat a terrorizmustól, hanem a közrend megóvása érdekében is meg kell tudniuk hozni minden intézkedést.

Szeretnék azonban tenni itt egy zárójeles megjegyzést, mivel a mai vita során több felszólaló is utalt Olaszországra. Az olasz kormánynak minden joga megvan arra, hogy az általa szükségesnek tartott módon küzdjön az illegális bevándorlás és bűnözés ellen, amennyiben fellépését objektív, jogszerű tényezők indokolják. Ráadásul a múlt heti szégyenteljes római meghallgatás, ahol ennek a Háznak néhány szélsőséges baloldali tagja azzal vádolta az olasz rendőröket, hogy roma gyerekeket kínoznak, megsértette az olasz népet, és nem használt a tisztelt Háznak. Remélem tehát, hogy az Európai Parlament elnöke mindannyiunk nevében elnézést fog kérni az olasz kormánytól.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szerettem volna a vitának ebben a szakaszában felszólalni, mert sajnos el kell mennem, hogy részt vegyek egy intézményközi párbeszédben. Kérem a Parlamentet és az előadókat, hogy bocsássák ezt meg nekem. Csak szerettem volna válaszolni a képviselőcsoportok vezetőinek, és elmondani először is Lefrançois asszony jelentésével kapcsolatban, különös tekintettel az „izgatás” és a „felbujtás” közötti különbséget érintő felszólalásokra, hogy a Tanács szövege az eltérő alkalmazások megelőzése érdekében az Európa Tanács egyezményének 5. cikkét másolta le. Úgy gondoljuk, hogy a bírákra kellene bíznunk, hogy ezt a büntethetőséget ésszerűen alkalmazzák, és – amint azt de Grandes Pascual úr igen helyesen mondta – vegyék figyelembe a körülményeket is, különösen, amikor a spanyol terrorizmusról van szó. Végezetül szeretném kiemelni, hogy a Tanács szövege nagyban támaszkodik egyrészről a 2. cikknek a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló záradékára, másrészről pedig a 14. cikk arányossági záradékára.

Roure asszony jelentését illetően szeretném elmondani, hogy én is egyetértek Buitenweg asszonnyal és Alvaro úrral: valóban előrelépést jelent egy olyan szabályozás a harmadik pillérben, amely lehetőséget nyújt a kiigazításra. Hallottam a hatályra vonatkozó igényeiket is, különösen Kaufmann asszonyét. Franciaország ugyanúgy gondolkodott, mint a Bizottság, de a realitások talaján kell maradnunk. Elfogadhatnánk egyhangúlag egy másik szöveget is. Szerettünk volna ennél továbbmenni – ezt Barrot biztos úr is elmondta –, de csak a hatály kiterjesztésével, ami tényleg jó lenne; de nem hiszem, hogy rövidtávon ezt sikerül elérni.

Kompromisszumot kell kötnünk, egyensúlyt kell teremtenünk. Egyetértek Roure asszonnyal abban, hogy ez így nem egészen kielégítő, de akkor is előrelépést jelent, és el kell fogadnunk olyannak, amilyen. Mindenesetre, mint mondtam, van egy értékelési záradékunk. Megkérem a Bizottságot, az alelnök urat – és tudom, hogy eleget tesz majd a kérésnek –, hogy használják ki maximálisan az értékelő záradék és az adatgyűjtésről szóló rendelkezések adta lehetőségeket, ami jelzi, hogy a nemzeti szuverenitás körébe tartozó adatállományokról is el fogunk gondolkodni. Felvetették, hogy miért szerepelnek a határozatban bizonyos adatok. Jómagam is örülnék, ha a vallásra és szexualitásra vonatkozó adatok megjelenése felülvizsgálatra kerülne, vagy legalább a megfogalmazásuk jobb lenne a jelenleginél.

Dillen úr romákkal kapcsolatos kérdésére válaszolva: mint tudja, a szeptember 16-i roma csúcstalálkozó jelezte a francia elnökség és a Bizottság elkötelezettségét a roma kérdés megoldása mellett. A csúcson részt vett az alelnök úr, és számba vettük azokat a korábbi intézkedéseket, amelyek mellett a tagállamok a jövőben elkötelezhetik magukat annak érdekében, hogy előmozdítsák a romák beilleszkedését társadalmainkba; ezzel a témával Špidla biztos úr szociális menetrendjében is sűrűn találkozunk.

Ennyit szerettem volna mondani válaszképpen azokra a felszólalásokra, amelyek ennek a nagyon izgalmas vitának a során elhangzottak.

 
  
MPphoto
 

  Manfred Weber (PPE-DE).(DE) Elnök úr, bizottsági alelnök úr, soros tanácsi elnök úr! Először is dicséret illeti a Tanács francia elnökségét, amiért ezeket a témákat együtt tárgyaljuk, hiszen jelzik a kihívás kiegyensúlyozottságát: egy komoly kihívással – a terrorizmussal – kell szembenéznünk az egyik oldalon, másfelől pedig itt az adatvédelem. Szégyen, hogy a soros elnök úr nem lehet itt a vita teljes ideje alatt. Jelenléte hasznos lett volna a vita szempontjából.

Először is az adatvédelemmel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy több elnökséget is hallottunk már itt komoly és jelentős előrelépésről beszélni. Az Európai Néppárt képviselőcsoportja (kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták nevében szeretném megjegyezni, hogy előadónk, Roure asszony ebben a kérdésben az egész Parlament teljes támogatását élvezi, hiszen előrelépésre van szükségünk.

Három témakör van, ami számunkra különösen fontos. Szeretném külön is kiemelni, hogy továbbra is hangsúlyoznunk kell, hogy támogatjuk az adatcserét. A Schengeni Információs Rendszernek köszönhetően tudjuk, hogy az adatcsere segítségével számos bűnözőt megtalálhatunk, és hogy az adatcsere egyrészt biztosítja a sikert, másrészt garantálja a biztonságot. Vannak azonban egyéb fontos szempontok is: számomra különösen fontos a polgárok hozzáférési joga – a polgárok jogainak megerősítése –, valamint az alkalmazhatóság köre, amely már többször szóba került. Barrot alelnök úr kiemelte, milyen fontos támaszt jelentenének számára ezek a határozatok, különösen az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások során. Hozzátenném azonban, hogy ha az Egyesült Államok tiltakozik, arra hivatkozva, hogy ez a jogi keret sajnálatos módon csak európai kérdésekre alkalmazható, Unión belüli szinten, az egyes tagállamokban kialakult helyzettel kapcsolatosan nem, akkor ezzel joggal érvel, hiszen ezt a jogi keretet még az Európai Unióban sem merjük teljes egészében végrehajtani.

Ami a terrorizmus elleni küzdelmet illeti, szégyenletesnek tartom, hogy bár a Tanács folyamatosan új megközelítéseket vezet be, számos operatív intézkedés gyakorlati megvalósítás terén sehová nem jutunk. Valamennyien emlékszünk, hogy több mint egy évbe telt kinevezni az új uniós terrorellenes koordinátort, de Kerchove urat, hogy az adatok megőrzésével kapcsolatban gyorsan intézkedtünk, de a végrehajtás sajnos késett, és hogy még mindig nem jött létre akciócsoport, egy erre a területre szakosodott osztály az Europolon belül. Nagyobb elkötelezettséggel kell dolgoznunk és küzdenünk ezen a téren, és operatív eredményeket kellene elérni ahelyett, hogy csak megfogalmazásokon vitatkozunk.

Elsősorban az iszlám terrorizmus vonatkozásában a legnagyobb problémát az áttért személyek jelentik – azok az emberek, akik a mi társadalmunkban nőttek fel, majd felnőttként áttértek az iszlám hitre. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit csinálunk rosszul saját társadalmainkban, és mi romlik el az iszlám környezetben, ami ezeknek az embereknek a radikalizálódásához vezet. El kell ezen gondolkodnunk.

Európában azért is élhetünk biztonságban, mert van egy elkötelezett rendőri szervünk, amelynek ezért köszönet jár.

 
  
MPphoto
 

  Bárbara Dührkop Dührkop (PSE).(ES) Először is szeretnék gratulálni az előadóknak kiváló jelentéseikhez, most azonban elsősorban a Lefrançois-jelentésről szeretnék beszélni.

Lépésről lépésre, mindig valamilyen jogalkotáson keresztül, fokozatosan bezárjuk a kört a terrorizmus körül. A 2002. évi kerethatározat lehetővé tette számunkra, hogy közös definíciót találjunk és közös jogi keretet hozzunk létre a terrorista bűncselekményekre.

A ma előterjesztett változások között található három olyan új bűncselekmény meghatározása, amelyekkel szemben meg kell védenünk magunkat; mindez válasz a régi és új terrorista veszélyekre, valamint az információs technológiák, többek között a számítógépes terrorizmus használatának terjedésére a terroristák körében. A terrorista tevékenységeket hosszan sorolhatnánk, kezdve a gyermekek kiképzésétől és fanatizálásától annak érdekében, hogy gyilkosságot kövessenek el.

A most javasolt módosítás a terrorista támadás elkövetése érdekében folytatott nyilvános izgatásra valamint a terroristák toborzására és kiképzésére korlátozódik, amelybe most már beletartoznak a terror elterjesztésének hagyományos és modern módszerei is.

Nem teszünk ugyanakkor különbséget az egyes módszerek között, rendkívül óvatosan kell viszont meghúznunk a határvonalat aközött, ami elfogadhatatlan és ezáltal büntetendő, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága, mint alapvető jog között.

A nyilvános izgatás esetében ez a határvonal elmosódottabb. Ahhoz, hogy valamit bűncselekménynek nevezzünk, alapvető követelmény a szándék és a kézzelfogható veszély. Minden más a véleménynyilvánítás szabadsága, amelyet véd maga a kerethatározat, az EU-Szerződés 6. cikke, az alapjogi charta és az Európa Tanács egyezménye.

Az egyezmény esetében az hiányzik, hogy sok állam még nem ratifikálta, ez pedig nem igazán segíti elő sem a terrorizmus elleni küzdelmet, sem a szabadságok védelmét.

Sem az eredeti kerethatározat, sem a jelenlegi módosított változat nem helyettesíti az egyezményt; ratifikálása inkább az európai jogalkotást erősítené azzal, hogy hozzáadott értékkel járul hozzá és teljesebbé teszi a jogi keretet.

Amint az a Prümi Szerződésben és sok más szövegben is megfigyelhető, az európai jogalkotás nem tesz különbséget a különbözőféle terroristák között; a terminológia éppúgy használható az Unión belül, mint a nemzetközi terrorizmus esetében.

Az Europol tavaly összesen 583 terrorista cselekményt jegyzett fel, 24%-kal többet, mint a megelőző évben, amelyből 517-et Spanyolországban és Franciaországban működő szeparatista csoportok követtek el. 201 személyt vettek őrizetbe iszlám terrorista cselekmény elkövetésének gyanújával.

Szeretnék gratulálni a rendőri szerveknek dicséretreméltó munkájukhoz és a terrorizmus felszámolása illetve a terroristák őrizetbe vétele érdekében tett erőfeszítéseikhez.

Elnök úr! A hazám sajnos ismét szerepel a hírekben. Hosszú és gyászos hagyománya van nálunk a terrorizmusnak. Tudjuk, hogy egy demokráciában nincsen helye terroristáknak, de azoknak sincsen helye, akik a terroristákat bátorítják, segítik és menedéket nyújtanak a számukra. Ezért úgy gondolom, hogy létezik egy másik jogi koncepció is, amely teljesebbé tehetné jogalkotásunkat: büntethetővé kell tenni a terrorizmus áldozatai vagy családtagjaik megalázásának, vagy hitelességük csorbításának a bemutatását. Jó lenne erről nem elfeledkezni, amikor majd legközelebb változásokat terveznek.

Elnök úr, befejezésül sajnálatomat fejezem ki, amiért nem sikerült alkalmaznunk a Lisszaboni Szerződés 10. jegyzőkönyvét, amely felgyorsította volna a polgárok véleménye szerint oly jelentős és sürgős ügyek „közösségiesítését”.

 
  
MPphoto
 

  Sophia in 't Veld (ALDE). - Elnök úr! Először is egy ügyrendi kérdés: szeretném megkérni ennek a Háznak az elnökségét, hogy írjon a francia elnökségnek, és jelezze, hogy elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a francia elnökség nem tud egy ilyen fontos vitán végig részt venni.

(NL) Elnök úr! A terrorizmust nem 2001. szeptember 11-én találták fel; mindig is jelen volt. Ráadásul, mint azt az előttem felszólaló is megjegyezte az imént, az Europolnak „A terrorizmus helyzete az EU-ban – előrejelzési jelentés” című dokumentuma valójában azt állapítja meg, hogy a támadások döntő többségét nem iszlám szélsőségesek követik el, hanem szeparatisták, a szélsőjobb és a szélsőbal erői.

Ami azonban újdonság 2001 óta az az, hogy a kormányok az egész világon azért foglalkoznak a terrorizmus elleni küzdelemmel, hogy megnyirbálhassák a polgári jogokat és szabadságokat. Maximálisan támogatom az együttműködést a bűnözők elleni küzdelemben, és teljesen egyetértek Weber úr szavaival, de az intézkedéseket, például a személyes adatok gyűjtését igen sokszor olyan célok vezérlik, amelyeknek az égvilágon semmi köze nincsen a terrorizmushoz. A PNR adatokat például a bevándorlás ellenőrzésére vagy a „közönséges” bűncselekmények elleni küzdelemben használják. Ez önmagában teljesen jogszerű, akkor azonban nevezzük nevén a gyereket!

Valahogy üresen csengnek a Tanács ünnepélyes kijelentései a polgári jogokról és a magánéletről, amikor a Tanács még csak itt sincs, és különösen, amikor nem hajlandó az Európai Parlamentnek azokat az ajánlásait végrehajtani, amelyeket például a Roure-jelentés tartalmaz. Így a Tanácsnak ezután talán nem kellene krokodilkönnyeket hullatnia az ír „nem” szavazat miatt.

Végezetül két határozott kérdésem lenne. Szeretnék a Bizottságtól – tekintve, hogy a Tanács nincsen jelen – információt kérni a magas szintű kapcsolattartó csoportról. Kétévi, zárt ajtók mögött és megbízás nélkül zajló tárgyalások után az amerikai belbiztonsági miniszter, Michael Chertoff most sürgeti Barrot biztos urat, hogy decemberben írjanak alá egy megállapodást. Szeretném tudni, hogy Barrot biztos úr „nemet” mond-e a nevünkben.

Második kérdésem a következő. Tárgyalások folynak az EU nevében egy olyan rendszerről, amely lehetővé tenné, hogy a vámosok – Európában, és mindenféle magyarázat vagy korlátozás nélkül – a határon átvizsgálják és elkobozzák a laptopokat. Szeretném tudni, mi a helyzet ebben az ügyben?

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Úgy vélem fontos tájékoztatnom Önöket, hogy a francia elnökség illő módon elnézést kért Önöktől a vita kezdete előtt, és tájékoztatott bennünket, hogy Dati asszonyt elháríthatatlan okok gátolják abban, hogy részt vegyen ebben a vitában, az őt helyettesítő Jouyet úr pedig nem tudott tovább maradni.

Az Ön által emelt kifogás ezzel együtt fontos, és továbbítani fogjuk, de hangsúlyoznom kell, hogy a francia elnökség előre elnézést kért.

 
  
MPphoto
 

  Bogusław Rogalski (UEN).(PL) Elnök úr! A terrorizmus a modern kor egyik legnagyobb veszélye. A szeptember 11-i támadások ezt mindannyiunk számára világosan megmutatták. A terrorizmus egyaránt épít a pszichológiai, társadalmi és médiahatásra. Ez a probléma a „hogyan hárítsuk el az ilyenfajta fenyegetéseket” típusú kérdések végtelen sorának köszönhetően állt elő, és kapott globális dimenziót. A félelem elhintése, a terror és a polgári társadalom elleni támadás – ez a terrorizmus arca.

Az Uniónak magas szintű biztonságot kell nyújtania polgárai számára. Kiemelt figyelmet igényelnek a terroristák által használt információs és kommunikációs technológiák, különösen az internet, amelynek segítségével terjeszthetők a propagandaadások és képzési anyagok. Ez az, ami ellen igazán fel kell lépnünk. A terrorizmus elleni küzdelemnek elsőbbséget kell élveznie az EU-ban, és különösen annak legveszélyesebb változata, az iszlám terrorizmus ellen kell felvennünk a harcot, amelynek célja a nyugati civilizáció teljes elpusztítása. Mit tehetünk? A válasz egyszerű: vagy mi semmisítjük meg a terrorizmust, vagy a terrorizmus semmisíti meg a világot.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Beer (Verts/ALE).(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Folyhat ez a vita az alapelvekről – kell is folynia –, de a nélkül nem, hogy ne beszélnénk egy bizonyos eszközről. A terrorista szervezetek listájára gondolok. Az Európai Bíróság szeptember 3-i ítélete óta tudjuk, hogy a jogi értékelés teljesen egyértelmű. Mind az EU, mind az ENSZ terrorista szervezeteket tartalmazó listáinak rendszere sérti a polgárok alapvető jogait, tehát tökéletesítésre szorul.

Mi történt? Ez a terrorista szervezeteket tartalmazó uniós lista teljesen szürke területen, parlamenti ellenőrzés nélkül működik. Valóban bizarr dolog, amikor mi, a Parlament azt halljuk, hogy a Mezőgazdasági és Halászati Tanács egy július 15-i ülésen – amelyen mezőgazdaságra, erdőgazdálkodásra és vidékfejlesztésre szakosodott politikusok vettek részt – vita nélkül elfogadta a terrorista szervezetek új uniós listáját – és anélkül, hogy tudta volna, mi szerepel ezen a listán. Tudjuk, hogy külpolitikai bonyodalmak várhatók, mivel nemzetközi jogtiprás történik egy teljesen szürke területen. Szeretnénk ezen változtatni, és ehhez kérem az Önök támogatását. Nagyon köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Giusto Catania (GUE/NGL).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Számomra is csalódás, hogy a francia miniszter távozott, mivel értesülhetett volna például arról, hogy téves információt szolgáltatott nekünk. Dührkop asszony valóban helyesen mondta, hogy az Európai Unióban végrehajtott terrorista támadások döntő többsége – Jouyet úr állításával ellentétben – független szervezésben zajlik, és semmi köze nincsen az al-Kaidához.

Ebben az esetben viszont elfelejthetjük azt a hatásos egyenlőségjelet, amelyet gyakorta az iszlám és a terrorizmus közé tesznek. Ez gyakori eset, amelynek sajnos itt a Parlamentben is vannak követői. Borghezio úr hozzáállására gondolok, akit a nemrégiben tartott kölni demonstráción tanúsított magatartása alapján biztosan meg lehetne vádolni terrorizmus érdekében folytatott izgatással, ha ez a kerethatározat már érvényben lenne. Borghezio úr tevékenységét izgatásnak minősíteném, és az Európai Egyesült Baloldal/Északi Zöld Baloldal nevében szeretnék hivatalos kérelmet intézni a Parlament elnökéhez, hogy Borghezio urat hivatalosan is részesítsék figyelmeztetésben.

Úgy vélem, hogy az elmúlt évek terrorizmusellenes stratégiája vesztes stratégia volt, és túlságosan is alá volt rendelve az USA érdekeinek mind az Irak és Afganisztán ellen folytatott háború, mind a terrorista szervezetek listájának összeállítása és a jogállamiság terén tett megszorítások szempontjából. Túlságosan is sokszor fordult elő, hogy a személyes adatokat nem megfelelően kezelték, és úgy gondolom, hogy mindannyiunknak együtt kell dolgoznia annak érdekében – és ezzel mindjárt be is fejezem –, hogy az egyéni szabadságokat ne korlátozzuk, bővítsük a demokratikus területeket, és ügyeljünk arra, hogy ne segítsünk a biztonság és a terrorizmus elleni küzdelem nevében éppen a terrorista szervezetek céljait elérni.

 
  
MPphoto
 

  Nils Lundgren (IND/DEM).(SV) Elnök úr! Lefrançois asszony fontos változásokat javasol a bizalmas adatkezelés, a véleménynyilvánítás szabadsága és a jogbiztonság védelme érdekében. A terrorista támadások elkövetésére irányuló felbujtást kellene bűncselekménynek tekinteni, nem az izgatást. A magánélet védelmét ki kell terjeszteni az e-mailekre és mindenféle elektronikus levelezésre is, és hangsúlyt kapnak jogalkotásunk alapelvei, az arányosság, a szükségesség és a megkülönböztetésmentesség.

Nagyszerű. Van azonban egy nagy „de”: mi történt a szubszidiaritással? Miféle terrorizmust kell uniós szinten kezelnünk? Borzalmas terrorista bűncselekményt követtek el a múlt hét végén Spanyolországban, és együtt érzünk a spanyol emberekkel, de az a bűncselekmény nem uniós ügy, ahogyan az Észak-Írországban évtizedeken át tartó terrorizmus sem volt az. Nyilvánvaló, hogy a terrorizmustól való félelmet szándékosan használják ki annak érdekében, hogy az EU helyzetét a tagállamok rovására megerősítsék olyan területeken, mint az igazságszolgáltatás és a rendőrségi ügyek. A szubszidiaritás a politikai beszédek kedvelt témája, a jogalkotásban ugyanakkor nem jelenik meg.

 
  
MPphoto
 

  Jana Bobošíková (NI).(CS) Hölgyeim és uraim! Ezen a hétvégén a Cseh Köztársaság pakisztáni nagykövete bombamerénylet áldozata lett Pakisztánban. Tegnap három cseh katona megsebesült egy afganisztáni rakétatámadásban. A terrorizmus mostanában közvetlenül kihat hazám polgárainak életére. A terrorizmus minden kétséget kizáróan a civilizáció egyik legalattomosabb és legveszélyesebb jelensége, és mi nem adhatjuk meg magunkat ennek a gyáva és aljas gonosznak; harcolnunk kell ellene. A terrorizmus elleni küzdelem mindazonáltal nem válhat egy mindenre kiterjedő ráolvasássá. A terrorizmus minden véres következménye ellenére sem helyezhetjük a folyamatos bizalmatlanságot és a biztonságunkért való aggódást a szabadság fölé. Elutasítom tehát az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a terrorista támadás elkövetése érdekében folytatott izgatás bűncselekménynek minősüljön. A javaslat célja, hogy szóbeli és írásbeli állásfoglalásokat büntessen, ezáltal pedig nyilvánvalóan veszélyezteti a véleménynyilvánítás szabadságát és az alapvető emberi jogokat. Számomra, demokratikus politikus számára ez elfogadhatatlan.

 
  
MPphoto
 

  Carlos Coelho (PPE-DE).(PT) Elnök úr, bizottsági alelnök úr, hölgyeim és uraim! Roure asszony jelentésével kezdeném. Ismételten támogatom a jelentés arra irányuló erőfeszítéseit, hogy politikai megállapodás jöjjön létre a személyes adatok védelméről szóló kerethatározatra irányuló javaslat tárgyában a harmadik pillér keretében, és ez a javaslat ne a legkisebb közös nevezőn, az adatvédelem minimális szintjén és komoly hiányosságokon alapuljon. Szeretném ismételten megerősíteni az álláspontomat, amelyet itt korábban már többször világosan kifejtettem: feltétlenül és sürgősen el kell fogadnunk egy olyan jogi eszközt, amely a harmadik pillér keretében garantálja az adatvédelmet, és a személyes adatok számára legalább olyan szintű védelmet biztosít, mint az első pillér keretében a 95/46/EK irányelv.

Nagy élvezettel hallgattam Barrot alelnök úr kijelentéseit. Meghallotta a Parlament aggályait, de sajnálom, hogy a Tanács üres széke élő példája annak a politikai süketségnek, amely minden elnökségben megjelenik. Egyáltalán nem vagyok optimista a Tanács válaszát illetően.

A Lefrançois-jelentéssel kapcsolatban: 2002-ben elfogadtunk egy kerethatározatot, amelyben összehangoltuk a „terrorizmus” definícióját és az alkalmazandó büntetéseket. Több felszólaló utalt már az internetre, az új információs technológiákra és azok előnyeire, említették ugyanakkor azt is, hogy a bűnözők mire használhatják az internetet. Mint az már korábban elhangzott, mintegy 5 000 terrorista propagandaoldal létezik, amelyek részben a radikalizálás és a toborzás eszközei, részben információforrásként szolgálnak a terroristák eszközeiről és módszereiről. Azért kell módosítanunk a 2002. évi irányelvet, hogy megteremtsük a számítógépes terrorizmus e formájának kezeléséhez szükséges eszközöket. Támogatom Lefrançois asszony javaslatait, amelyekben egyszerre jelenik meg ennek a küzdelemnek a sürgető volta, és a szólás- valamint gyülekezési szabadság iránti kötelező tisztelet.

Végezetül, Elnök úr, nagyon fontosnak tartom, hogy a tagállamok ratifikálják az Európa Tanácsnak a terrorizmus megelőzéséről szóló 2005. évi egyezményét, biztosítandó a két eszköz párhuzamos végrehajtását és egy tökéletesebb, átfogóbb jogrendszer létrejöttét.

 
  
MPphoto
 

  Stavros Lambrinidis (PSE).(EL) Elnök úr! Az elmúlt években az Európai Bizottságban és a Tanácsban a terrorizmusról folyó megbeszélések szinte kivétel nélkül abból a magától értetődő tényből indultak ki, hogy megegyeztünk alapvető jogaink védelmében. Ennek csaknem éppen ennyire elkerülhetetlen következményeként olyan természetellenes jogalkotási javaslatok születtek, amelyek megsértik ezeket a jogokat.

Tipikus példa erre a ma tárgyalt javaslat, az internetes terrorizmus elleni küzdelem. A javaslat azon a felismerésen alapul, hogy néhány terrorista az internetet terrorista cselekmények elkövetése érdekében folytatott izgatásra használja, és ezt meg kell akadályoznunk.

A javaslat azonban a következő szélsőséges intézkedéssel zárul: ahhoz, hogy legyőzzük az interneten a terrorizmust, be kell börtönöznünk minden polgárt, aki bármi olyat leír, ami a rendőrség értelmezése szerint a terrorizmus bátorítását célozta – megjegyzem, még csak nem is „felbujtott” rá. Ráadásul mindenki bűnös, aki közvetlenül vagy közvetve terrorista bűncselekményeket támogat. Más szavakkal, mindenki, aki veszi a bátorságot, hogy szóban vagy írásban olyan politikai véleményt fogalmazzon meg, amely a terrorizmus támogatásaként értelmezhető azt kockáztatja, hogy letartóztatják. A javaslat másutt kijelenti, hogy emberek ellen akkor is vádat lehet emelni, ha írásaikban nem áll szándékukban terrorista cselekményre bátorítani, pusztán azon az alapon, hogy szavaiknak a rendőrség megítélése szerint ilyen hatása volt. Más szavakkal, a büntetőeljárás egyik alapelvét teljes mértékben semmibe veszik.

Szerencsére itt van a Lefrançois-jelentés, hogy visszaadja ennek az esztelen kerethatározatnak a demokratikus társadalom nyilvánvaló értékeit. Megvédi a sajtószabadságot és e-mailjeinket attól, hogy a hatóságok megelőző céllal kikémleljék a tartalmát, és határozottan kijelenti, hogy semmiféle bűncselekménnyé nyilvánítás „nem járhat azzal a következménnyel, hogy mérsékelje vagy korlátozza (…) radikális, polemizáló vagy vitatható nézetek kifejezésre juttatását kényes politikai kérdések nyilvános vitája során, a terrorizmust is beleértve”. Remélem, hogy a Tanács elfogadja ezeket a maguktól értetődő változtatásokat.

Ebben a Házban senki nem becsüli alá a terrorizmus elleni küzdelem fontosságát, amikor azonban ez a küzdelem olyan intézkedéseket szül, amelyek végül megbénítják a demokráciánkat, akkor az Európai Parlamentnek – nagyon helyesen – kötelessége, hogy azokat ne támogassa.

Ezért tartom abszurdnak azt az állítást – ismét egy olyan magától értetődő igazság, amelynél fennáll a veszélye, hogy napjaink Európájában ez már nem természetes –, hogy „demokráciánk védelme” érdekében harcolunk a terrorizmus ellen, miközben olyan intézkedéseket javasolunk, amelyek ellentétesek a demokrácia alapvető elveivel. A demokrácia erkölcsi fölénye abban rejlik, hogy sokféle módon lehet rá reagálni és megvédeni, de egészen biztosan nem tartozik ezek közé a módozatok közé a polgárok gondolatainak és szavainak megelőző jellegű figyelemmel kísérése, arról már nem is beszélve, hogy megelőző jelleggel elnémítsák vagy bűncselekménnyé nyilvánítsák azoknak az embereknek a véleménynyilvánítását, akik nem értenek egyet azzal, ami a többség számára nyilvánvaló.

Felkérem Önöket, hogy támogassák a Lefrançois- és a Roure-jelentést. A Tanácsnak távollétében azt üzenem, hogy figyeljenek oda.

 
  
MPphoto
 

  Sarah Ludford (ALDE). - Elnök úr! Alapvető hibák mutatkoznak abban, ahogyan az ET jelenleg a bel- és igazságügyi kérdésekben eljár, nevezetesen, a Lisszaboni Szerződés nélkül nincsen teljesen átlátható és demokratikus jogalkotás (én is sajnálom, hogy Jouyet úr távozásával jelezte, mennyire nem érdekli a véleményünk, akár elnézést kért ezért, akár nem), másodszor pedig hiányzik az alapvető jogok tekintetében az egyensúly és a tisztelet. Sajnos a most tárgyalt két intézkedés esetében mindkét hiányosság tökéletesen megfigyelhető.

Fennáll annak a kockázata, hogy a „terrorista bűncselekmény elkövetése érdekében folytatott nyilvános izgatás” – egy homályos kifejezés – bűncselekménnyé nyilvánítása dermesztően hat a szólásszabadságra, miközben tökéletesen megfelelő a már meglévő felbujtás, mint bűncselekmény.

A másik intézkedés csak gyenge védelmet nyújt a látszólag rendészeti célból átadott személyes adatok számára, ugyanakkor súlyos hiányosságai vannak. Elmondhatom a tisztelt Háznak, hogy az Egyesült Királyságban az adatmegőrzési irányelvet – az Egyesült Királyság elnökségének ezt a három évvel ezelőtti korszakos vívmányát – arra használják, hogy nem bűnüldöző szervezetek százainak biztosítanak hozzáférést személyes elérhetőségi adatokhoz. A helyi tanácsok arra használják, hogy ellenőrizzék, nem hazudtak-e a szülők arról, hogy egy felkapott iskola vonzáskörzetében laknak – ami talán csúnya dolog, de nem főbenjáró bűn.

Szégyenletes, ahogyan a belügyminiszterek az Egyesült Királyság Függetlenségi Párt (UKIP), a brit konzervatívok és hasonló eurofóbok számára teret adtak arra, hogy az EU határokon átnyúló bűnözés kapcsán tett minden erőfeszítését semmissé tegyék. Tudjuk, hogy az európai lakosság nagy többsége – az Egyesült Királyságban élőket is beleértve –, támogatja az EU bűnözők és a terroristák elfogására tett lépéseit, például az európai elfogatóparancsot. Ugyanakkor az UKIP és a konzervatívok – akik számára állítólag kiemelten fontos a törvény és a rend –, vidáman intenek búcsút minden bűnözőnek, aki a csatornán keresztül elmenekül. Nem szabadna hagynunk, hogy propagandájukat megússzák, már csak azért sem, mert a belügyminiszterek minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy szemellenzős hozzáállásukkal aláássák a rendőri együttműködés lakossági támogatottságát, mivel nem szentelnek elég figyelmet az emberi szabadságjogoknak, legyen az a magánélet megsértése ellen nyújtandó védelem vagy a vádlottak jogai.

Az uniós kormányok ostoba módon hagyták, hogy Batten úr és társai elsöprő energiával lépjenek fel az érintett távollétében meghozott ítéletek elismerésének ügyében, amikor az Egyesült Királyság kormányával az élen elmulasztották megerősíteni a védelem jogait. Az eurofóbok és egy gerinctelen munkáspárti kormány rettenetes szövetsége!

Végezetül szeretném megkérdezni, mi az igazságügyminiszterek szerepe ebben az egész ügyben? Ők azok, akiknek kézben kellene tartaniuk a belügyminiszterek cirkuszát, és hozzá kellene látniuk egy olyan európai térség létrehozásához, ahol valódi szabadság, biztonság és igazság van. Szükségünk van a Lisszabon Egyezményre ahhoz, hogy átláthatóságot és demokráciát vigyünk ebbe a projektbe, méghozzá gyorsan, még az európai választások előtt.

 
  
MPphoto
 

  Konrad Szymański (UEN).(PL) A vitát hallgatva időnként az a benyomásom, hogy elfeledkezünk arról, hogy a kerethatározatot demokratikus államoknak szánják, az EU tagállamainak, amelyekben szilárd alapokon nyugszik a demokrácia. Nincsen tehát sem sürgető ok, sem sürgető szükség arra, hogy a kerethatározat hatását olyan fogalmak bevezetésével korlátozzuk, mint a „felbujtás” vagy a „valódi terrorista fenyegetés”. Nem más ez, mint a gyanakvás kultúrája, amelyről Fava úr beszélt – gyanakvás az állammal szemben. Ki tudná megítélni, hogy a fenyegetés igazából mennyire valódi? Vérnek kell folynia egyik vagy másik európai város utcáin ahhoz, hogy 100%-os biztonsággal kijelenthessük, hogy a kiképzéshez, felbujtáshoz vagy izgatáshoz kapcsolódó veszély valódivá vált?

Lehet például ezeket és más védzáradékokat a bíróságok szintjén rossz szándékkal értelmezni. Lehet, hogy a végén egy ideológia megnyilvánulásának tekintik majd őket, az emberi jogok hibás elismerésének, ami ebben az esetben aláásná a terrorizmus elleni küzdelem hatékonyságát. Kérem a tagállamokat, hogy legyenek nagyobb bizalommal, ne gyengítsék a kerethatározatot, és őrizzék meg a kerethatározat konvergenciáját az Európa Tanács népeinek családja körében megfogalmazott terrorizmus-ellenes egyezménnyel.

 
  
MPphoto
 

  Adamos Adamou (GUE/NGL).(EL) Elnök úr! A terrorizmust, mint cselekedetet az itt jelenlévő képviselők mindegyikének el kell ítélnie. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy megnehezítjük saját valódi biztonságunk védelmét. Az igazság az, hogy azok a döntések, amelyeket az EU ezeknek a borzalmas bűncselekményeknek a kiirtására meghozott, megosztanak és mélységesen elbizonytalanítanak bennünket.

Az a tény, hogy egyre reakciósabb intézkedések születnek, megerősíti, hogy igazunk volt, amikor már a kezdet kezdetén ellenérzésünk volt az egész vállalkozás szellemiségével kapcsolatban, és igazunk van most, amikor aggódunk polgáraink szabadságainak alapvető védelme miatt. Az ismertetett reformjavaslatok még súlyosabb intézkedéseket és politikákat követelnek, amelyek következtében ártatlan emberek kerülhetnek a vádlottak padjára, és ítéltethetnek el. Csupán gyanúra alapozva a feje tetejére állítanak egy jogi alapelvet, az ártatlanság vélelmét.

Hogyan lehetne bűncselekmény a nyilvános felbujtás vagy izgatás, ha annak nincsen semmiféle következménye, és nem vezet semmiféle cselekvésre? Mennyire lehet erőltetett az izgatás definíciója? Mikor tekinthetjük nyilvánosnak? Mikor valóban veszélyes, tehát büntethető?

Az kevés, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának védelméről szóló rendelkezések egy része deklaratív jellegű: a javaslat végrehajtását az határozza meg, hogy milyen gondolkodásmód húzódik meg a definíciói mögött. Ezek ellentétében állnak az Európai Emberi Jogi Egyezmény 10. cikkével, és azt eredményezhetik, hogy tüntetéseket, beszédeket stb. lehet majd bűncselekménnyé nyilvánítani.

Véleményünk szerint az EU ismét a politikai célszerűség alapján választ ahelyett, hogy megpróbálná megvédeni a polgárok valódi szabadságait. Aggodalmainkat olyan deklaratív záradékokkal próbálja meg eloszlatni, amelyek nem képesek garantálni azoknak a védelmét, akiket egyesek potenciális terroristának szeretnének látni.

 
  
MPphoto
 

  Georgios Georgiou (IND/DEM).(EL) Micsoda bánattal, micsoda szenvedéssel, micsoda fájdalommal, micsoda gyűlölettel jár a terrorizmus! Szerencsére megtanították nekünk, hogyan kell elrejtőzni, megvédeni magunkat és gyűlölni, hiszen ezek a mi alapvető jogaink, ez az, ami maradt belőlük. Egy alapvető kötelességre azonban nem tanítottak meg bennünket: hogy ne provokáljuk ki a terrorizmust. A terrorizmus nem vétek; lehet tiltakozásképpen elkövetett bűncselekmény, lehet bosszúból elkövetett bűncselekmény, és kétségtelenül visszataszító bűncselekmény: de nem vétek. Nem láttam még olyan terroristát, aki perverz lett volna, és aki meghal az áldozataival. A terrorizmust kiváltják. Amennyiben a terrorizmust kiváltják azok, akik kiváltják és hasznot húznak belőle, a terrorizmus ölni fog.

Nekünk itt a Parlamentben meg kell védenünk az európaiakat, de azokat is meg kell védenünk, akiket Islamabadban, Sharm el-Sheikhben, és mostanában Algériában ölnek meg. Most már a Parlament kötelessége, hogy megvédje azokat, akik nem hibáztathatók.

(Az Elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 

  Ashley Mote (NI). - Elnök úr! Két héttel ezelőtt a Brit Muszlim Tanács elnöke felszólalt ebben az épületben egy megbeszélésen, és kategorikusan elutasította a hitek közötti viszonosságot, követelte továbbá, hogy az őshonos lakosságot kötelezzék arra, hogy szívélyesen fogadják az újonnan érkezőket, és hogy ezeknek az újonnan érkezetteknek jogában álljon különállónak maradniuk. Semmiféle utalást nem tett arra, hogy eltávolítaná saját közösségéből az iszlám fundamentalistákat, jóllehet tudja – mivel tudnia kell –, hogy a muzulmánok, és csak a muzulmánok képesek megtalálni és megállítani a fanatikusaikat.

Nem skót rögbijátékosok robbantották fel a londoni földalatti kocsikat, nem is walesi farmerek, sőt, nem is angol krikettjátékosok. Egy csapat agymosott muzulmán fiatal tette, akik 72 vesta-szüzet reméltek a Paradicsomban abban a hitben, hogy istenadta joguk lemészárolni a nem hívőket. Nem a terrorizmus ellen küzdünk. Vallásháborút folytatunk, és legfőbb ideje, hogy szembenézzünk a kettő közötti különbséggel.

 
  
MPphoto
 

  Urszula Gacek (PPE-DE). - Elnök úr! Sok képviselőtársamtól hallottunk bölcs észrevételeket arra vonatkozóan, hogy hogyan teremthetnénk meg a helyes egyensúlyt a terrorista cselekmények megakadályozása és emberi szabadságaink védelme között, különös tekintettel az adatvédelemre és az adatgyűjtésre.

Szeretném felvetni azt a kérdést, hogy milyen adatokat gyűjtenek polgárainkról, és azokat hogyan tárolják, illetve hogyan lehet azokhoz hozzáférni. Szeretnék egyetlen példát említeni az adatgyűjtésre, ami valószínűleg az ülésteremben lévő képviselőtársaim többségét érinti. Gyakran utazunk repülővel és vásárolunk a reptéri üzletekben, ahol minden egyes vásárláskor be kell mutatnunk a beszállókártyánkat. Ezt ugyan indokolhatja a parfüm, alkohol és dohány eltérő adókulcsa, de elgondolkodtak-e már valaha azon, hogy miért van szükség a beszállókártyájukra, amikor újságot vásárolnak?

Kinek kell tudnia, hogy vajon a jobboldali Daily Telegraph, vagy a baloldali Libération című lapot olvassuk? Ha pedig semmiféle célt nem szolgál ez az adat, akkor miért gyűjtenék?

Másodszor, javítanunk kell az adattárolás és az adatokhoz való hozzáférés védelmét. Hogy a csudába fogjuk meggyőzni polgárainkat arról, hogy indokoltan kérünk tőlük áldozatokat személyes szabadságaikkal kapcsolatban, ha a tagállamok kormányhivatalai hatalmas adatbázisokat veszítenek el, ahogy azt az Egyesült Királyságban láttuk, sőt, akár az interneten is közzéteszik ezeket az adatokat, mint az az olaszországi adónyilvántartások esetében történt?

Már ezek a példák is jól mutatják, hogy a Bizottságnak és a Tanácsnak miért kellene meghallgatnia az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, amely – többek között – azt követeli, hogy a politikai véleményt felfedő adatok feldolgozását meg kellene tiltani, és hogy a kerethatározatnak a nemzeti adatfeldolgozásra is ki kellene terjednie.

A polgárok csak ezekkel, és a Parlament által javasolt egyéb kiegészítő biztosítékokkal fogják jóváhagyni az adatgyűjtést. E nélkül az információkból csak egy európai szénakazlat építünk, amelynek szalmaszálai körös-körül lobognak a szélben, és reményünk sem lesz, hogy megtaláljuk a közmondásos tűt, azt a tűt, amely egy terrorista rémtett megakadályozásához szükséges kulcsfontosságú információt jelenti.

 
  
MPphoto
 

  Wolfgang Kreissl-Dörfler (PSE).(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nem férhet hozzá kétség, hogy teljes eltökéltséggel kell folytatnunk a terrorizmus elleni küzdelmet. Ezért kifejezetten örülök annak, hogy folytatjuk a szükséges eszközök kifejlesztését, és a megszerzett ismeretek fényében folyamatosan tökéletesítjük őket. Egy dolgot azonban világosan rögzítenünk kell: ezt a csatát csak a jogállamiságra alapozva nyerhetjük meg. A jog és az erkölcs feladása nem gyengítheti meg a terrorizmust, csakis erősítheti. A Bush-kormány tettei ezt félreérthetetlenül megmutatták. Európa példát mutathat ebben a kérdésben.

A lakosság biztonsága és szabadsága azonban mindig összefügg az egyén szabadságával. Csak meg kell nézni például a baszk régiót. Az emberek félelemben és terrorban élnek, mivel már az is végzetes következményekkel járhat, ha végigmennek az utcán, vagy a rossz bárba térnek be. A mi feladatunk, hogy megvédjük polgárainkat az ilyen fenyegetésektől. Ennek érdekében időnként szükség van más személyes szabadságok korlátozására. Polgárainknak azonban meg kell tudniuk bíznia abban, hogy ezek a korlátozások is helyénvalók, és hogy adataikat a titkosszolgálatok nem szórják szét szerte a világban. Röviden: nem szabad, hogy polgáraink egy nap arra ébredjenek, hogy Orwell látomása többé már nem utópia. Pontosan erről van most szó: garantálnunk kell a biztonságos életet anélkül, hogy megsemmisítenénk az emberek magánéletét.

Szeretnék itt most köszönetet mondani mindkét képviselőtársamnak, akik két kiváló jelentést terjesztettek be. Mindkettőből világosan kiderül, hogy nagyobb erőfeszítéseket kérünk a Tanács részéről az alapvető jogok védelme terén, és hogy nagyobb gondosságot és jobb védelmet akarunk a személyes adatok kezelése során. A Tanács számíthat teljes és abszolút támogatásunkra a terrorizmus elleni küzdelmet szolgáló minden értelmes és helyénvaló intézkedés esetén.

Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja mindig gondoskodni fog arról, hogy minden polgár biztonságban érezhesse magát az utcán éppúgy, mint valamilyen nagyobb eseményen vagy az otthonában. A szabadság túlságosan értékes ahhoz, hogy elpusztítsák, akármelyik oldal tenné is. Ezt saját fájdalmas európai történelmünk is megtanította nekünk.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Marie Cavada (ALDE).(FR) Elnök úr! Sok minden elhangzott már, ezért nem fogok hosszasan beszélni erről a témáról. Egyszerűen csak szeretném felhívni a figyelmet egy új helyzetre: a terrorizmus behozott valamit a társadalmunkba, ami korábban nem létezett. A terrorizmus lehetővé tette a kormányok számára, és megtanította az államoknak, hogy ne egy külső támadóval, hanem az összes saját polgárukkal szemben legyenek bizalmatlanok, és a kormányzás nehézsége éppen ebben rejlik.

Nincsen annál nehezebb feladat, mint a biztonság garantálása és a jogok tiszteletben tartása. Ebből a szempontból azt szeretném elmondani, hogy Lefrançois asszony és Roure asszony jelentései rendkívül kiegyensúlyozott egyesítik magukban azokat az előrelépéshez szükséges elemeket, amelyek a polgárok és szabadságaik védelmének biztosításához szükségesek.

A két követelmény összebékítése olyan feladat, amelynek megoldási módját a kormányok nem ismerik. Nem része a hagyományaiknak, olyasmi ez, amit most tanulnak meg lépésről lépésre; megtiszteltetés az Európai Parlament és a teremben ülők számára, hogy mi lehetünk azok, akik ráütjük az egyensúly pecsétjét a fejlődés irányába tett törekvésekre ezen a két területen: a polgárok biztonsága és a szabadságuk biztosítása területén.

Nekem úgy tűnik, hogy a kerethatározat jelenlegi, a Roure asszony és Lefrançois asszony két jelentésével módosított formájában több évi munka gyümölcse, tehát rendkívül értékes. Ez azonban csupán egy lépés a cél felé vezető úton. A kormányoknak meg kell tanulniuk, hogyan törekedjenek egyensúlyra a polgárok feletti kormányzás és életük védelme között. E tekintetben értékes szerepet játszhatunk abban, hogy segítjük őket a szükséges döntések meghozatalában, amelyek meghozatalára vagy nemzeti határaikon belül történő alkalmazására véleményem szerint egyedül nem képesek.

 
  
MPphoto
 

  Mirosław Mariusz Piotrowski (UEN).(PL) Elnök úr! A terrorista támadások, például a közelmúltban történt islamabadi támadás világosan mutatják, hogy a terrorizmus tényleg félelmetes valóság. Elégedetten kell tehát üdvözölnünk minden olyan javaslatot, amely a terrorizmus elleni hatékony küzdelemre irányul, azaz arra, hogy biztonságot nyújtson Európa nemzetei számára.

A mostani vita tárgyát képező jelentés egyrészt e célok elérésére irányul, amikor megkísérli már az izgatási fázisban megfékezni a terrorizmus jelenségét, másrészről pedig hivatkozik az elutasított Lisszaboni Szerződésre. A jelentésben ismertetett célok és annak indokoltsága kölcsönösen kizárják egymást. Nem vehetjük fel hatékonyan a küzdelmet a terrorizmussal szemben anélkül, hogy a polgárok jogait ne csorbítanánk vagy ne korlátoznánk. Szomorú, de ennek ez az ára.

Az Európai Unió eddig semmit nem tett annak érdekében, hogy a nemzetközi fellépést koordinálja, és a terrorizmus elleni küzdelmet virtuális-verbális síkon mímelte. Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának kezdeményezésére megalakult az Európai Parlamentben egy CIA ügyekkel foglalkozó bizottság, amelynek nem sikerült semmit sem megállapítania és kis híján aláásta a terrorizmus elleni küzdelmet. Reménykedjünk, hogy ezúttal az alapvető jogok védelme ürügyén nem fogunk hasonló irányba elmozdulni.

 
  
MPphoto
 

  Athanasios Pafilis (GUE/NGL).(EL) Elnök úr! A Tanács és a Bizottság javaslata, amellyel a jelentés általánosságban egyetért, mélységesen reakciós támadást intéz még a legalapvetőbb demokratikus emberi jogok és szabadságok ellen is. Célja, hogy megerősítse az elnyomás intézményes kereteit, hogy aztán azt az emberek erőfeszítéseinek szétzúzására lehessen felhasználni.

A javaslat az új terminológia, az „erőszakos radikalizáció” bevezetésével, amely az „extrém ideológiákban” éri el a csúcspontját, önkényesen bűncselekménnyé nyilvánít minden kifejezési formát, véleményt, nézetet és ideológiai felfogást, megkérdőjelezve a kizsákmányoló kapitalista rendszert.

Ehhez kapcsolódik, hogy az európai terrorizmusról szóló jogszabály módosítása három új bűncselekményt is meghatároz, melyek mind az internet használatához kapcsolódnak. Ebben a középkori intézményi keretben az elnyomó mechanizmusok megakadályozhatják és büntethetik a gondolatok terjesztését, mégpedig azzal a jelszóval, hogy azok terrorista cselekmények elkövetése céljából izgatnak vagy bujtanak fel. Ugyanakkor ugyanezen filozófia értelmében az erőfeszítések és küzdelmek azon formái, amelyek megkérdőjelezik az EU politikáját és megpróbálják azt megbuktatni, terrorista cselekménynek minősülnek.

Az emberek inkább reagáljanak rezisztenciával és engedetlenséggel, mint hogy elfogadják ezeket a reakciós jogszabályokat.

 
  
MPphoto
 

  Sylwester Chruszcz (NI).(PL) Elnök úr! Ma a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és bírósági együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló tanácsi kerethatározat formájáról beszélünk. A téma rendkívül fontos, és mélyreható elemzést igényel. Ugyanakkor rögtön a jelentés elején találunk egy hivatkozást a Lisszaboni Szerződésre és arra, hogy milyen változásokat von majd maga után annak hatálybalépése. Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy az ír népszavazást követően ez a Szerződés egészen biztosan megszűnt létezni, és nem tartom helyesnek, hogy a dolgokat ilyen módon próbálják megpiszkálni. A jelentésben javasolt parlamenti módosítások nagyobb fokú harmonizációt eredményeznének, mint azt a Bizottság javasolta. Nézetem szerint a tagállamokra kellene bíznunk, hogy a részletesebb meghatározásokat nemzeti szinten készítsék el ahelyett, hogy mindent Brüsszelben határoznánk meg, és ez a személyes adatok védelmére is érvényes.

 
  
MPphoto
 

  Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE).(EL) Elnök úr! Azzal kezdeném, hogy gratulálok két képviselőtársamnak, akik a ma megvitatásra kerülő jelentéseket készítették. A terrorizmus elleni küzdelem vitathatatlanul valamennyiünk közös, magától értetődő célja. Jogi berendezkedésünk mindamellett megköveteli a személyiségi jogok és a személyes adatok védelmét.

Ennélfogva amikor arról van szó, hogy a Tanács beavatkozik a személyiséghez fűződő jogokba, akkor ez ellen teljes mértékben tiltakozom. Most azonban szeretnék egy másik dologra összpontosítani. Az a tény, hogy számtalan esetben szivárogtak ki nagy mennyiségben személyes adatok a különböző tagállamokban meggyőzött arról, hogy ezen adatok védelme nem hatékony.

Kell-e emlékeztetnem Önöket azokra az egyesült királyságbeli sajnálatos esetekre, amelyek miatt maga a miniszterelnök, Gordon Brown volt kénytelen elnézést kérni saját polgáraitól? Kell-e emlékeztetnem Önöket arra, hogy a jelentés szerint az Egyesült Királyságban az ország lakosságának a fele ki van téve a hamisítás és banki csalás kockázatának? Kell-e emlékeztetnem Önöket arra, hogy Németországban is történtek már olyan esetek, amelyek hatására a kormány kénytelen szigorú intézkedéseket bevezetni? Biztos vagyok benne, hogy más országokban is lesznek hasonló kínos esetek, amelyekről nincsen tudomásom.

Ezeknek az eseteknek a fényében egyáltalán nem szívesen járulnék hozzá ahhoz, hogy személyes adatokat továbbítsanak egyik országból a másikba. Attól tartok, hogy ennek az eljárásnak az egyetlen eredménye pontosan az lesz, amit a terroristák szeretnének: csökken a polgárok bizalma az államban. Ezt el kell kerülnünk.

 
  
  

ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR
Alelnök

 
  
MPphoto
 

  Genowefa Grabowska (PSE).(PL) Elnök úr! A jog nem definiálja a terrorizmust, mégis mindannyian tudjuk, hogy mi a jelenség alapja. Európaiak ezrei tapasztalták meg a terroristák által elkövetett kegyetlenségeket. Olyan társadalmat szeretnénk, amely mentes attól a mentális mételytől, amelyet a terror jelent. Ezért kell magunkat felvérteznünk. Fel kell vérteznünk magunkat ez ellen a jelenség ellen, ezt azonban bölcsen és hatékonyan kell megtettünk. Küzdenünk kell a terrorizmus ellen, de nem megtorló – jóllehet bibliai – értelemben, nem a „szemet szemért, fogat fogért” elv alapján. Demokratikus társadalomban élünk, és vannak bizonyos uniós normákkal mért, kőbe vésett értékeink, amelyekben mélységesen hiszünk – ezek olyan alapvető jogok, mint az emberi méltóság tiszteletben tartása és a magánélet védelme, amelybe beletartoznak a személyes adatok is. Köszönetemet fejezem tehát ki az előadóknak munkájukért.

Örömmel láttam a Bizottság következtetéseinek módosítására irányuló javaslatokat, ugyanakkor viszont szeretnék hatékony és összehangolt fellépést kérni, amely mindenki számára védelmet nyújt a terrorista propagandával és mozgósítással szemben, különös tekintettel a gyermekeinkre és a fiatalokra. Meg kell védenünk ezeket a személyeket az interneten és más médiumokon keresztül – gyakran a szólásszabadság zászlaja alatt – terjedő veszélyes szövegektől, hiszen ők fiatalok, nyitottak és bíznak, így ők a legfogékonyabbak.

A felbujtás jó szó az ilyen cselekmények meghatározására, de nem elég, ha csak beírjuk a kerethatározatba. Mechanizmusokat kell felállítanunk, létre kell hoznunk egy hatékony európai rendszert és működő eljárásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy amit ma bűncselekménynek hívunk, azt bölcsen lehessen üldözni. Ilyen eszközök nélkül, közös politika nélkül nem fogjuk elérni azt a sikert, amire annyira vágyunk.

 
  
MPphoto
 

  Marek Aleksander Czarnecki (ALDE).(PL) Egyre sürgetőbbé válik az arról folyó vita, hogy mihez is kezdjünk a terrorizmussal, különösen az elmúlt napok tragikus pakisztáni és spanyolországi eseményeinek a fényében. Az Európai Unió, amely célul tűzte ki, hogy magas szintű biztonságot és igazságszolgáltatást biztosít a polgárainak, az információs és kommunikációs technológiák, többek között az internet fejlődése következtében most új kihívásokkal és fenyegetésekkel néz szembe. A terroristák által használt új módszerek megjelenése, például a terrorista propaganda céljaira használt honlapok ezreinek létrejötte határozott választ követel az Európai Unió részéről.

Támogatom az előadó, Lefrançois asszony álláspontját, miszerint a legfontosabb feladatunk egy, a számítógépes terrorizmusra alkalmazható megfelelő jogi keret létrehozása, és ezzel párhuzamosan az uniós polgárok alapvető szabadságainak és jogainak védelme, amint azt az alapjogi charta garantálja. Véleményem szerint emellett elengedhetetlen, hogy a tagállamok ratifikálják az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményét.

 
  
MPphoto
 

  Mario Borghezio (UEN).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Parlament egész Európában védi a szólásszabadságot – Köln városát is beleértve, hiszen Köln is része Európának –, és biztosítja azt mindenki számára, aki szót akar emelni a fundamentalizmus és az iszlám totalitarizmus ellen, amelynek az ideológiai alapja nem az iszlám, hanem a terrorizmus fundamentalista iszlámja.

Vessünk hát véget a cenzúrának – hadd védjük meg ezt a jogunkat!

Látunk itt kísérleteket titkos alkukra, és a szabadsághoz való jog olyan módon történő megvédésére, hogy aki a mecsetben a terrorizmus mellett akar felszólalni, az megteheti; ha ejtenek pár szót a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen, akkor már nem lehet kifogásunk, és nem akadályozhatjuk meg őket propagandájuk terjesztésében. Minket megakadályoztak abban, hogy beszéljünk, ezért magam teszek lakatot a számra!

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Köszönjük, Borghezio úr! Azt hiszem, vagyis inkább arra következtetek abból a döntéséből, hogy lakatot tesz a szájára, hogy ezzel elérkeztünk a felszólalása végéhez.

 
  
MPphoto
 

  Luca Romagnoli (NI).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A jelentések szokás szerint megpróbálják összekapcsolni az adatvédelmet a terrorizmus megelőzésével. Természetesen valamennyien szeretnénk fokozni a küzdelmet és megnyerni a terrorizmus ellen vívott háborút, de őszintén szólva azon tűnődöm, hogy mivel mindkét célt szeretnénk elérni, az, amiről vitázunk – az összes kompromisszumával együtt – végül nem korlátozni fogja-e a kezdeményezések hatókörét. Nos, a rendőrségi együttműködés és a személyiségi jogok védelme elég gyakran hordoz magában ellentéteket, itt azonban sikerült megtalálni egy ésszerű egyensúlyt.

Az azonban biztos, hogy az EU polgárait fárasztják a magánéletüket érintő folytonos – hogy ne mondjam fojtogató – korlátozások, és az is biztos, hogy ez a terroristákkal szembeni védelmünk szempontjából abszolút haszontalan. A helyzet az, hogy az emberek kommunikációjának és mozgásának globális ellenőrzése ellenére a terroristák továbbra is folytatják az emberek áttérítését és osztják a halált. Kezdeményezéseink sajnos nem érnek el olyan messzire, mint egy bizonyos iszlám radikalizmus bűnös keze, ezért talán másféle megközelítést kellene alkalmaznunk a leküzdésére.

 
  
MPphoto
 

  Herbert Reul (PPE-DE).(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az előző felszólaló véleményem szerint rosszul látja az összefüggéseket. Ami Kölnben történt, az nem a fundamentalizmus elleni felszólalások vagy demokraták beszédeinek a betiltásáról szólt, hanem a polgárokat fenyegető veszély betiltásáról. Jobboldali szélsőségesek szólaltak fel, akiknek a nyilvánosság előtt tanúsított magatartása veszélyeztette a közbiztonságot. Ez egy teljesen más dolog, és nem keverhető össze, még itt a Parlamentben sem, a hatás kedvéért – rendkívül bosszantónak tartom az egészet.

Másodszor, megfontolt, helyes és sürgetően szükséges döntést hoztunk, amikor megállapodtunk, hogy lépéseket teszünk itt a Parlamentben a terrorizmus ellen. Mivel mindig nehéz megtalálni a helyes egyensúlyt az adatvédelemmel, minden egyes döntés őrületesen nehéz a Parlament minden egyes tagja számára. Igaz persze, hogy amikor olyasmit látunk, ami az islamabadi Marriott Hotelben történt, vagy ami jelenleg ismét Spanyolországban folyik, amikor folyamatosan szembetaláljuk magunkat ilyenfajta erőszakkal – és valamennyien tisztában vagyunk vele, hogy amit ezek a gyilkosok kitervelnek, azt a modern információs csatornákon keresztül tervezik meg, majd pedig modern információs és kommunikációs technológiákat használó közvetítő eszközökön keresztül dolgozzák fel –, számunkra sem marad más út. A Bizottságnak igaza volt, amikor azt javasolta, hogy próbáljunk meg egész Európára kiterjedő megállapodásokat elérni ebben a kérdésben.

Nehéz a dolgokat egyensúlyban tartani, és mindig is az lesz. Legfontosabb kötelességünk azonban az emberi élet védelme. Egészen őszintén, mi haszna az adatvédelemnek, ha az emberek utána meghalnak? Helyes tehát, ha egyszerűen alaposan megvizsgáljuk a modern információs technológiákat a toborzás, a támadások finanszírozása és végrehajtása, valamint a támadások felmagasztalása szempontjából, és megállapodunk abban, hogy hogyan küzdjünk ezek ellen egész Európában, továbbá a vonatkozó nemzeti szabályozókat kiegészítjük európai rendelkezésekkel és megállapodásokkal. Ez sürgető kötelességünk. Itt most cselekednünk kell. Ráadásul pozitív reklám is Európa számára, hogy képesek vagyunk megoldani ilyen fontos ügyeket, még akkor is, ha ez egyes döntések meghozatala egyáltalán nem könnyű.

 
  
MPphoto
 

  Jörg Leichtfried (PSE).(DE) Elnök úr! Először is szeretném megragadni a lehetőséget, hogy szívből gratuláljak az előadóknak, Lefrançois asszonynak és Roure asszonynak, mivel meglátásom szerint jelentéseikben valami egészen különleges jelentőségű dolgot valósítottak meg. Valahányszor a terrorizmus szóba kerül, nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy ne a terroristák érdekeit szolgáljuk azokkal a jogszabályokkal, amelyeket életbe léptetünk, különösen akkor, amikor ezeket az eszközöket a saját egyenlőségen, szabadságon és jogállamiságon alapuló társadalmunkra alkalmazzuk, hiszen ez alighanem azt jelentené, hogy elérték a céljukat, ezt pedig egyikünk sem akarja.

Rendkívül fontos tehát számomra, hogy az adatok átadása komoly megszorítások mellett történjen, hogy az érzékeny adatokat csak nagyon szigorúan szabályozott, kivételes esetekben lehessen átadni, és hogy az adatoknak harmadik országokba irányuló továbbadására igen szigorú korlátozásokat lehessen érvényesíteni.

Úgy vélem továbbá, hogy nem helyes az „izgatás” szó. Nem felel meg az alkotmányos rendszerünknek, így a „felbujtás” kifejezés egészen biztosan jobb lett volna. Hasonló módon fontos, hogy biztosítsuk a sajtószabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát, a levéltitkot és a távközlés titkosságát.

Most nem tehetek mást, mint kérem, hogy mindez valósuljon meg. Ha lett volna Lisszaboni Szerződésünk, akkor most nem kellene ezt a kérést intéznem Önökhöz, mivel alkalmazhatnánk az együttdöntési eljárást. Azt viszont örömmel látom, hogy ez a kérdés lerántotta a leplet azokról a képviselőkről ott fenn, hátul a jobb oldalon, akik szidták a Lisszaboni Szerződést. Ők azt akarják, hogy a polgároknak kevesebb joga legyen, gyengébb adatvédelmet akarnak, kevesebb szabadságot akarnak, és gyengébb Parlamentet akarnak. Biztosra veszem, hogy a szavazók legközelebb már tudatában lesznek ennek.

 
  
MPphoto
 

  Toomas Savi (ALDE). - Elnök úr! Természetesen támogatom a jelentéseket, de meglehetősen furcsának tartom, hogy éppen most tárgyalunk az Európai Unió terrorizmus elleni küzdelméről, hiszen az elnökség komolyan aláásta ezt a küzdelmet, amikor az Európai Bíróság, az Európai Elsőfokú Bíróság és az egyesült királyságbeli Proscribed Organisations Appeal Commission (a betiltott szervezetekkel foglalkozó fellebbezési bizottság) ítélete ellenére az EU terrorista szervezeteket tartalmazó feketelistájára helyezte az Iráni Népi Mudzsaheddint (PMOI).

Felmerült, hogy a PMOI feketelistára helyezéséről szóló korábbi döntés állítólag valamilyen gyanús politikai alku eredménye volt, amelyet kicsinyes nemzeti érdekek vezéreltek.

Az Európai Uniónak vissza kell térnie a jogállamisághoz, ezért megkérem a képviselőtársaimat, hogy csatlakozzanak az Alejo Vidal-Quadras alelnök által vezetett újonnan alakult európai igazságügyi bizottsághoz, amely követeli, hogy azonnal húzzák ki a feketelistáról a PMOI-t.

 
  
MPphoto
 

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE). - Elnök úr! Nyitott demokratikus társadalmaink előnyünkre válnak, ugyanakkor éppen a nyitottságuk miatt válhatnak sebezhetővé. Ezt a tényezőt vitatjuk meg ma. A biztonság természetesen nem csak valamiféle technikai eljárás. A biztonság és a szabadság kiegészítik egymást, és legerősebb védelmünk egy egyesült, összetartó társadalom valamennyi államunkban, amely közös demokratikus értékeken és kölcsönös bizalmon alapul.

Intézményeink és hagyományos értékeink azonban az elmúlt években folyamatosan támadásoknak voltak kitéve belülről és kívülről egyaránt. Tanúi voltunk ugyanakkor annak, hogy olyan szubkultúrák nőttek ki saját társadalmainkon belül, amelyek lenézik liberális értékeinket és tudatosan, időnként akár erőszak árán is próbálnak alternatív politikai és jogi struktúrákat létrehozni, mindezt komplex és nagyvonalú jogrendszereink és az emberi jogokról alkotott liberális nézeteink menedéke mögül.

Sokszor előfordult, hogy az EU nem segített. Sajnos minden egyes válságra úgy tekint, mint újabb lehetőségre, amikor hatalmát kiterjesztheti, és ritkán teszi fel a kérdést, hogy vajon azok az intézkedések, amelyeket az egyik területen tesz, nem ártanak-e egy másiknak. Megkérdőjelezem például a nyitott határok politikáját, a menekültüggyel és bevándorlással kapcsolatos megközelítés lazaságát, és az alapjogi chartának a törvénykönyvbe való bevezetésére irányuló kísérleteket.

Biztos vagyok abban, hogy valamennyien szeretnénk megtalálni a módját, hogyan küzdhetünk a terrorizmus fenyegetése ellen, ugyanakkor egyáltalán nem látom át, miért érzi szükségét az EU, hogy kerethatározatával megkettőzze az Európa Tanács által már megtett lépéseket.

Valamennyi uniós tagállam tagja annak a testületnek, további 19 ország mellett, és ők feltehetően már megfelelő jogszabályokat alkotnak. Van ugyanakkor az Európa Tanács hatáskörén belül egy terület, amelynek használna a felülvizsgálat, és itt az európai emberi jogi egyezményre (ECHR) gondolok. Ezt az egyezményt igen eltérő körülmények között fogalmazták meg több mint 50 évvel ezelőtt. Bírósági értelmezése gyakran gátolja meg terroristák országainkból való kitoloncolását. Ha szeretnénk valami hasznosat tenni, akkor talán megállapodhatnánk abban, hogy hasznos lehet, ha vetünk egy friss pillantást az ECHR-ra.

 
  
MPphoto
 

  Marianne Mikko (PSE). - (ET) Hölgyeim és uraim! A személyes adat érzékeny információ, amelyet rendkívül nagy gonddal kell kezelni. Az adatvédelemnek megfelelően kell működnie, nem lehetnek benne hézagok. Az előadó által a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslathoz benyújtott módosítások éppen ezt célozzák. Én is gratulálok az előadónak az elvégzett munkához.

A kerethatározat jelentősen kihat majd az Európai Unió polgárainak egyik alapvető jogára: a magánélethez való jogra. Mivel az Európai Parlament mindig határozottan kiállt egy erős, védelmező kerethatározat mellett, amely magas szintű adatvédelmet tenne lehetővé, a Tanácsnak alaposan meg kellene fontolnia a Parlament módosításait. A személyes adatok cseréjét a szokásos, könnyen értelmezhető eljárási szabályzattal kellene szabályozni; a szerepe az lenne, hogy megbízható védelmet biztosítson, amely garantálja az emberek alapvető jogainak a tiszteletben tartását.

A legnagyobb figyelmet annak a kérdésnek kell szentelni, hogy a személyes adatokat valójában hogyan használják majd fel. A személyes adatok – amelyekből kiderül egy személy faji vagy etnikai háttere, politikai nézetei, vallási vagy filozófiai meggyőződése, szakmai testületi tagsága, egészségi állapota vagy szexualitása – feldolgozását éppolyan szigorúan kell szabályozni, mint a patikákat. A korlátozásokat nem szabad mindössze egyetlen paragrafusban elintézni, amely kimondja, hogy megengedett akkor, ha nélkülözhetetlen, és hogy biztosítva vannak a megfelelő óvintézkedések – ez túl általános, a kivételeket meg kell határozni. A személyes adatokhoz való hozzáférés és az ilyen adatok kiadása törvényes keretek között kell, hogy történjen, a biztonságot pedig maximálisan garantálni kell. Ehhez kifogástalan, speciális, védelmező kerethatározatra és ellenőrző rendszerre van szükségünk. A mi feladatunk az, hogy megvédjük polgáraink alapvető jogait, ugyanakkor pedig visszaszorítsuk a terrorizmust. Tegyük mindkettőt a lehető legnagyobb gondossággal!

 
  
MPphoto
 

  Olle Schmidt (ALDE).(SV) Elnök úr, biztos úr! Szeretném megköszönni az előadóknak a kiváló munkát, amely nagyban javította a Bizottság javaslatait. A korábbi, terrorizmussal foglalkozó jelentéseket nem szívesen támogattam, dacára annak, hogy határozott véleményem szerint a terrorizmus az Unió hitelességének és szolidaritásra illetve a felelősségek megosztására való képességének egyik legfontosabb próbája. Minden tiszteletem a terrorizmus tébolya által érintett tagállamokból érkező képviselőtársaimnak, de azt kell mondanom, hogy elsőrendű kötelességünk azt biztosítani, hogy a demokráciát soha ne védjük nem demokratikus eszközökkel. Meg kell őrizni a jogállamiságot és a polgárok magánélete iránt tanúsított tiszteletet.

A nyilvános izgatás bűncselekménnyé nyilváníthatóságának ködös megfogalmazása és a többi bizottsági javaslat, amelyek a terrorizmust mentegető kijelentésekre is kiterjesztenék a határozat hatályát, olyannyira tágan és szabadon értelmezhetők, hogy fennáll a kockázata annak, hogy a jogalkotás célját – az Unió egész területén azonos szintű védelem érvényesüljön – komolyan lejáratják. A terrorizmus elleni küzdelemhez kell egy közös alap, de figyelembe kell venni az Unióban meglévő különböző jogi hagyományokat és normákat, és legalább ennyire a demokratikus hagyományokat és értékeket is.

 
  
MPphoto
 

  Jas Gawronski (PPE-DE).(IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Sokan beszéltek itt ma reggel a terrorizmus elleni háborúról, és elmondták azt is, milyen nehéz harcot folytatni valami ellen, ami nem egy konkréten megfogható valami, nincsen hadserege és nincsen területe, és ami pusztán taktika.

Ezt a furcsa háborút nem nyertük még meg, és kétségtelenül nehéz lesz megnyerni, voltak ugyanakkor pozitív eredmények, például már önmagában az a tény, hogy Egyesült Államok szeptember 11-e óta nem szenvedett el újabb támadást. Ezeknek a sikereknek azonban ára volt, és osztom Lefrançois asszony aggodalmát, aki szerint a szólásszabadság és a törvényszegés között időnként nem húzható éles határvonal, és valóban megvan annak a veszélye, hogy az európai polgárok biztonságának javítására tett erőfeszítések a gyakorlatban e polgárok jogainak és szabadságainak a korlátozásához vezetnek.

Rendkívül nehéz megtalálni az egyensúlyt e között a két követelmény között, részben azért, mert ismeretlen terepen járunk: a terrorizmus még túlságosan új jelenség a számunkra ahhoz, hogy precedensekre támaszkodjunk, vagy legyenek olyan korábbi tapasztalataink, amelyekből tanulhatnánk. Vitathatatlanul történtek törvénytelenségek a terrorizmus elleni háború nevében, melyeket főként az az ország követett el, amely a legtöbbet tette a terrorizmus elleni küzdelem terén, többek között a mi érdekünkben is – nevezetesen az Egyesült Államok. Ennek az az oka, hogy a terrorizmus féken tartásának ára van, ez az ár pedig az emberi szabadságjogok korlátozása.

Másrészről könnyű nem hibázni, amikor valaki nem tesz semmit, vagy alig valamit. Így az Európai Unióban is többet kell tennünk, ha biztonságosabb jövőt szeretnénk biztosítani; javítanunk kell a tagállamok fellépésének és a titkosszolgálatok kezdeményezéseinek a koordinációját, és mindenekelőtt nem hagyhatjuk, hogy az Egyesült Államok egyedül viselje a felelősség terhét. Ha így teszünk, akkor talán sikerülhet érvényre juttatnunk az alapelveinket, valamint a polgárok biztonsága és az emberi jogok megsértése között húzódó elmosódott határvonallal kapcsolatos elképzeléseinket.

 
  
MPphoto
 

  Daciana Octavia Sârbu (PSE). - (RO) A terrorizmus elleni küzdelemben tökéletesen kell működnie az uniós intézmények közötti együttműködésnek, különösen most, hogy ez a jelenség felerősödött. A terrorizmus lett a stabilitás és a világbéke legfőbb ellensége. Tökéletesen kirajzolódik előttünk a terror, félelem és szenvedés képe, ha visszagondolunk a szeptember 11-i eseményekre, vagy a néhány évvel ezelőtt Madridban és Londonban történtekre.

A polgárok biztonságának megóvása megköveteli, hogy sürgős lépéseket tegyünk a terrorizmus elleni küzdelem terén, szorosan együttműködve a helyi és regionális hatóságokkal. A kerethatározat egyetlen eleme sem értelmezhető az alapvető jogok és szabadságok – pl. a véleménynyilvánítás szabadsága, az egyesülési vagy gyülekezési szabadság – megnyirbálásaként vagy korlátozásaként. Nem tartozik a kerethatározat hatálya alá az érzékeny politikai kérdésekről, többek között a terrorizmusról alkotott radikális, polemizáló vagy vitatható vélemények kinyilvánítása. Minden kezdeményezést örömmel kell fogadni, feltéve, hogy megőrizzük az egyensúlyt a szabadságjogok tiszteletben tartása és a polgárok biztonságának védelme között.

 
  
MPphoto
 

  Mihael Brejc (PPE-DE). - (SL) A kerethatározatokról szóló két jelentés két újabb darabkája annak a kirakósnak, amelyet a szabályozók, irányelvek és a terrorizmus elleni küzdelemhez kapcsolódó egyéb dokumentumok széles köre alkot. Mindkét jelentést támogatom, mivel úgy vélem, hogy mindkét kerethatározatra szükségünk van, és mert ésszerű egyensúly jött létre az egyén biztonságát és szabadságát biztosító intézkedések között. Úgy hiszem, hogy a jövőben a Bizottságnak és a Tanácsnak nagyobb figyelmet kell fordítania a következő kérdésekre.

Az első a terrorizmus-ellenes jogszabályok elszaporodása és az e jogszabályok által biztosított nagyobb átláthatóság. Ebből a szempontból is vannak felesleges és használhatatlan jogszabályaink illetve rendelkezéseink, amelyeket újra át kell gondolnunk vagy megfelelő értékelés után hatályon kívül helyeznünk.

Másodszor, a jogszabályok alkalmazhatósága, és ennélfogva a terrorizmus elleni hatékony fellépés nem kizárólag a józan jogalkotáson múlik, hanem a tagállamok közötti, illetve a tagállamok rendőri és biztonsági szolgálatai közötti hatékony együttműködésen is. Ezen a téren még nem sikerült elérnünk az együttműködés megfelelő szintjét.

Meg kell vizsgálnunk és össze kell hasonlítanunk az Európai Unióban és a tagállamokban megtalálható ellenőrző mechanizmusokat. Kiemelt figyelmet kell fordítanunk az olyan esetekre, amikor adatbázisok vesztek el vagy azokkal visszaéltek, és ezen a téren is kölcsönös információcserére van szükség a tagállamok között.

Végezetül, aktívabbnak kell lennünk a nagyközönség tájékoztatása terén, hogy az emberek könnyebben megérthessék, miért van szükség bizonyos intézkedésekre.

Gratulálok mindkét jelentéshez.

 
  
MPphoto
 

  Iliana Malinova Iotova (PSE).(BG) Sajnálatos módon a legutóbbi pakisztáni fejlemények újabb félreérthetetlen bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a mai megbeszélés valóban időszerű. A mostani megbeszélésnek világos és kategorikus választ kell adnia két elvekkel kapcsolatos kérdésre: elsősorban arra, hogy vajon a javasolt dokumentummal már tényleg eleget tettünk-e azért, hogy segítsük a bűn elleni küzdelmet, és másodsorban arra, hogy vajon mindeközben tiszteletben tartottuk-e az emberi jogokat és megfelelő védelmet nyújtottunk-e polgáraink személyes adatai tekintetében. Ez a dokumentum hosszú története során sok vitát váltott ki, és számtalan változáson ment keresztül, én pedig szeretném elismerésemet kifejezni az előadóknak azért a remek munkáért, amelynek köszönhetően végül egy konszenzuson alapuló, kiegyensúlyozott szöveg jött létre.

Különösen nagy figyelmet kell fordítani a Roure asszony jelentésében javasolt módosításoknak, amelyek előírják, hogy csak törvényes célra lehet személyes adatokat gyűjteni és be kell tartani a 108. számú egyezményt, továbbá kötelező tájékoztatni az adatgyűjtéssel érintett személyt arról, hogy milyen célból dolgozzák fel a rá vonatkozó adatokat. A Tanács által javasolt egyes rendelkezések ugyanakkor aggodalomra adnak okot. Teljes mértékben támogatom Roure asszony arra irányuló javaslatát, hogy vessük el a Tanács javaslata 1. cikkének (1) bekezdését, amely a nemzetbiztonsági ügyeket gyakorlatilag kivonja e kerethatározat hatálya alól. Meggyőződésem, hogy ha ezt a rendelkezést megtartjuk, akkor a jogalkotási határozat, amelyről néhány órán belül szavazni fogunk, lehetőséget fog adni a jogszabályok megkerülésére, sőt, megsértésére is, mivel a „nemzetbiztonság” túlságosan is általános fogalom, és több különféle értelmezésre is lehetőséget ad. Volt például nemrégiben egy eset Bulgáriában, amikor megkíséreltek jogosulatlanul adatokat, személyes adatokat kinyerni az Országos Egészségbiztosítási Alaptól, és ezt a kísérletet csak az Alap vezetésének haladéktalan intézkedése hiúsította meg.

Növelni kell a nemzeti felügyeleti hatóságok és az európai adatvédelmi biztos ellenőrző funkcióit és hatáskörét. Az elemzések sajnos azt mutatják, hogy ezeket a hatóságokat inkább, és meglehetősen gyakran a vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartására használják, büntető vagy vizsgálati funkciójuk pedig valójában nincsen. Javasolni kell az Európai Unió tagállamainak a feladatkörök kiterjesztését.

 
  
MPphoto
 

  Hubert Pirker (PPE-DE).(DE) Elnök úr, biztos úr! Elsősorban a második jelentésről, nevezetesen a terrorizmus elleni küzdelemről szóló kerethatározatról szeretnék beszélni. Tudjuk, hogy szükség van a terrorizmus elleni fellépésre, hiszen tény, hogy több mint 300 al-Kaida-kezdeményezés létezik az Európai Unión belül, weboldalaik száma pedig meghaladja az ötszázat, amelyek még bombakészítési útmutatókat is tartalmaznak. Ez egyértelmű, és véleményem szerint meg kell próbálnunk fenntartani egy bizonyos egyensúlyt; vagyis meg kell védenünk alapvető szabadságainkat, másrészről viszont meg kell tennünk minden elképzelhető intézkedést a gyilkos terrorista akciók megakadályozására.

Egy pontot szeretnék itt kiemelni. Úgy vélem, hogy az Európai Parlament alapvető hibát vétene azzal, ha módosítaná a fogalmakat, és a „terrorista bűncselekmény elkövetése érdekében folytatott nyilvános izgatást” „felbujtásra” cserélné. Ennek az a nagyon egyszerű oka, hogy a felbujtást nem lehet addig bizonyítani, amíg emberek meg nem halnak – akkor viszont már túl késő. Ezt senki nem értené, és nem fogadná el. Ha azonban a nyilvános izgatás kerül bele ebbe a jogi aktusba, akkor közbe lehet avatkozni, amennyiben valaki a törvény általános megtagadása érdekében izgatást folytat, vagy terrorista tevékenységhez kapcsolódóan büntethető tevékenység végrehajtása érdekében izgat.

Ez azt jelenti, hogy életeket lehet menteni, még mielőtt egy terrorcselekményt elkövetnének. Sajnálnám tehát, ha a Parlament nem a helyes utat választaná ebben a kérdésben, és módosítaná ezeket a fogalmakat – részben azért is, mert az Európa Tanács megállapította a nyilvános izgatás fogalmát. Ha jól értettem, akkor a Tanács és a Bizottság is ezen a véleményen van, amelyhez nekünk is csatlakoznunk kellene – és erre kérem valamennyiüket –, és meg kellene hagynunk a „nyilvános izgatás” kifejezést, mivel ez lehetővé teszi, hogy még a terrorcselekmény bekövetkezése előtt életeket mentsünk.

 
  
MPphoto
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE).(PL) Elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok Roure asszonynak a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló jelentése megírásáért.

Egy, a harmadik pillérben a személyes adatok védelméről szóló kerethatározat gyors elfogadása egészen biztosan elő fogja segíteni a személyes adatok, a magánélet és a tagállamok valamennyi polgára alapvető jogainak védelmét. Ez az ügy elsőbbséget élvez számunkra, szocialisták számára. Ennek nemcsak az az oka, hogy a jelenlegi jogi megoldások ezen a területen nem megfelelőek, hanem sokkal inkább a téma jelentősége az EU valamennyi lakosa számára.

Nézetem szerint a Tanács által korábban megfogalmazott jogi aktusban túl sok volt a hézag. A védelmet csak egy minimális, és nyilvánvalóan nem kielégítő mértékben garantálta. Így hát teljes mértékben támogatom a Tanács tervezetének – mivel a tervezettel nem voltunk elégedettek – az előadó által javasolt módosításait, különösen azokat, amelyek a polgárok DNS-ére, egészségére vagy szexuális irányultságára vonatkozó adatok védelmét érintik. Különleges védelmet igényel minden olyan adat, amely az élet személyes vagy érzékeny szféráit érinti, például a faji és etnikai eredetet, a vallásos meggyőződésre vagy világnézetre vonatkozó információkat, feldolgozásukat pedig csak kivételes, a jogszabályokban pontosan meghatározott helyzetekben, a bíróság engedélyével szabad lehetővé tenni.

Kiemelkedően fontos az is, hogy az előadó vette a fáradságot, hogy az adatvédelem problémáját olyan esetekre nézve is szabályozza, amikor az adatok további feldolgozásra kerülnek, harmadik országoknak vagy magánjogi szervezeteknek adják át azokat, mivel pontosan ezek a fázisok azok, amikor leggyakrabban fordul elő visszaélés.

Egy pontos kerethatározatra van szükségünk, amely az adatvédelmet legalább olyan szinten biztosítja, mint amit az 1995. évi irányelv és a 108. számú egyezmény garantál az első pillérben.

 
  
MPphoto
 

  Charles Tannock (PPE-DE). - Elnök úr! Időnként attól tartok, hogy az a tény, hogy a tisztelt Ház olyan gyakran tanácskozik a terrorizmusról, annak a jele, hogy aggasztó módon hiányzik a konszenzus a problémára adandó választ illetően. A világban évtizedeken keresztül elkövetett terrorista rémtetteknek, többek között a legutóbbi islamabadi bombamerényletnek már rá kellett volna ébresztenie bennünket a terrorizmus valódi, ördögi természetére és arra, hogy elszántan és egyértelműen ellen kell állnunk annak az egzisztenciális fenyegetésnek, amit a terrorizmus a nyugati demokrácia és életstílus számára jelent.

Ezért örülök az uniós államok együttműködésének, amely azt szolgálja, hogy súlyos büntetéseket határozzanak meg és rójanak ki azokra, akik terrorista cselekmény elkövetésére bujtanak fel. Emlékszem a londoni tüntetésekre, amely egybeesett a Mohamed prófétát ábrázoló dán karikatúrák megjelenésével. Mi itt Európában természetes büszkék vagyunk arra, hogy szólásszabadság van, és jogunk van a szabad véleménynyilvánításhoz, míg azok a tiltakozók, akik az iszlámot megsértők lefejezését követelő táblákkal vonulnak, nyilvánvalóan átlépik a szólásszabadság és az erőszakra felbujtó gyűlöletbeszéd között húzódó határt.

Az Egyesült Királyságban nemrégiben vita folyt a vádemelés nélküli előzetes fogva tartás korlátozásáról terrorista cselekményben való részvétel gyanúja esetén. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy biztosítanunk kell a rendőrség és a titkosszolgálatok számára a polgáraink megvédéséhez szükséges forrásokat, természetesen szigorú jogi biztosítékok mellett.

A közvélemény-kutatások szerint hazámban és Európa többi részén is ezt akarja az emberek többsége. Továbbá az adatok megőrzését illetően gyakran megdöbbenek azon, hogy ez a Ház mennyire abszolutisztikus módon közelíti meg az emberi szabadságjogok kérdését ahelyett, hogy egy kiegyensúlyozott megközelítést választana. Ebben a kérdésben is támogatnunk kell rendészeti hatóságainkat, amennyiben az információk megosztásáról világos védelmező szabályok rendelkeznek.

Végezetül az EU-nak fel kellene vennie a Hezbollahot a terrorista szervezetek tiltólistájára. Az, hogy ez eddig meggyőző bizonyítékok ellenére sem történt meg, azt mutatja, hogy az EU részéről nyilvánvalóan hiányzik a szándék, ez pedig azokat erősíti, akik szeretnék demokratikus életstílusunkat elpusztítani.

 
  
MPphoto
 

  Proinsias De Rossa (PSE). - Elnök úr! Tagállamaink rendőrségi szolgálatai közötti információcsere nélkülözhetetlen a terrorista veszély leküzdéséhez és a kegyetlenkedések megelőzéséhez. Saját szigetországomban, Írországban számos rémtettet sikerült megakadályozni az ilyen információcserékkel.

A mélyen gyökerező bizalmatlanság miatt Írország és az Egyesült Királyság hosszú időn keresztül nem voltak erre hajlandók, ami rettenetes következményekkel járt. Ezért talán nem éri Önöket meglepetésként, hogy én általánosságban támogatom az információcserét. Képviselőtársaimhoz hasonlóan engem is aggaszt azonban, hogy a Tanács felülvizsgált javaslata nem nyújt megfelelő védelmet a személyes adatok tekintetében, amint azt a Martine Roure-jelentés megfogalmazta. Nem győzhetjük le az ETA-t, az IRA-t és a demokráciát és az emberi jogokat semmibe vevő hasonló szervezeteket úgy, hogy mi magunk aláássuk saját demokratikus normáinkat.

Felkérem tehát a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mint közvetlenül megválasztott politikusok, vegyék komolyan az aggályainkat. Rendkívül fontos, hogy az Európai Unió fejlődését ne gátoljuk, és hogy senkinek ne lehessen az az érzése, hogy az EU a tagállamok jogát felülírva cselekedhet. Reméltem, hogy ezekkel a kérdésekkel a lisszaboni új együttdöntési eljárások szerint foglalkozhatunk. Erre sajnos jelenleg nincs mód, de tovább kell dolgoznunk Parlamentünk és az Európai Unió legitimitásának javításán. Ez pedig nem sikerülhet akkor, ha aláássuk a személyiségi jogokat.

 
  
MPphoto
 

  Gay Mitchell (PPE-DE). - Elnök úr! Örülök ennek a jelentésnek. Szeretném már az elején elmondani, hogy határozottan támogatom a terrorizmus elleni küzdelmet, és egész politikai karrierem során szembehelyezkedtem az IRA-val és az írországi lojalista terrorizmussal, szóval kérem, vegyék komolyan, amit mondtam.

Gondoskodnunk kell azonban arról, hogy meglegyenek a megfelelő fékek és egyensúlyok, amelyek megvédik polgárainkat az állami terrorizmustól és attól, hogy az állam, az Unió vagy az újságírók, szervezetek, egyének vagy ügynökségek, azok, akik ellopják a magánjellegű és bizalmas információkat vagy más módon hozzájutnak, visszaéljenek az adatokkal.

A gyógyszer nem lehet rosszabb, mint a betegség. Az ilyen adatok tárolása és azok megsemmisítése az óvintézkedések központi eleme. Minden kísérlet, amely arra irányul, hogy embereket zavarba hozzanak, vagy megpróbáljanak bármilyen formában megzsarolni – legyen az politikai, pénzügyi vagy egyéb zsarolás – bűncselekménynek kell, hogy minősüljön, amelyet minden helyesen gondolkodó embernek határozottan el kell ítélnie.

Az adatokat egy bizonyos idő eltelte után lehet megsemmisíteni, amelyet sokszor a magánszektorra bíznak. Én a magam részéről nem tartom kielégítőnek azokat az óvintézkedéseket, amelyek különösen a magánszektorban – vagy éppen az állami szektorban – életben vannak azoknak az adatoknak a megsemmisítésére, amelyekre már nincsen szükség a terrorizmus elleni küzdelemben. Úgy vélem, hogy a legsúlyosabb büntetést kellene kiszabni azokra, akik nem védik meg a magánjellegű információkat és lehetőséget adnak a visszaélésekre és téves értelmezésekre, függetlenül attól, hogy az állami vagy a magánszektorban működnek, és nyomatékosan kérem a Bizottságot, hogy ezt vegye figyelembe. Parlamenti képviselőkként az a dolgunk, hogy biztosítsuk a demokrácia fennmaradását. Biztosítanunk kell tehát, hogy mindannyiunknak rendelkezésére álljanak a szükséges eszközök ahhoz, hogy foggal-körömmel harcoljunk a terrorizmus ellen, ez azonban nem jelenti azt, hogy gondatlanul veszélyeztethetjük polgáraink jó hírnevét, bizalmas adatait vagy magánéletét, és nyomatékosan kérem a Bizottságot, hogy ezt vegye figyelembe.

 
  
MPphoto
 

  Libor Rouček (PSE).(CS) Hölgyeim és uraim! A terrorizmus jelenti az egyik legsúlyosabb fenyegetést a demokráciára és a gazdasági illetve társadalmi fejlődésre nézve Európában és az egész világon. A modern információs és kommunikációs technológiák sajnos jelentős szerepet játszanak a terrorista veszély terjesztésében. Az olcsó, gyors, könnyen hozzáférhető és globálisan elérhető internetet gyakran használják rossz célra a terroristák, akik terrorista információkat terjesztenek és új tagokat illetve szimpatizánsokat toboroznak az interneten keresztül. Üdvözlöm tehát többek között a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002/475/IB kerethatározat módosításáról szóló tanácsi kerethatározatot, mivel az olyan bűncselekményeket tartalmaz, mint a terrorista bűncselekmények elkövetése érdekében folytatott felbujtás, a terroristák toborzása és a terroristák kiképzése. Üdvözlöm ezt a módosítást, mert meggyőződésem, hogy a nemzetközi terrorizmus-veszélyre nemzetközi választ kell találnunk. Ezzel a problémával egyetlen EU tagállam sem tud egyedül megbirkózni. A tagállamok erőfeszítéseit össze kell hangolni. Demokráciában, az európai államok demokratikus Uniójában azonban egy demokratikus jogállamiság keretei között kell harcolni a terrorizmus ellen, figyelembe véve az emberi és polgári jogokat. Támogatom tehát a két előadónk által javasolt, ezen elemek megerősítését célzó módosításokat. Végezetül nyomatékosan kérek minden érdekeltet, a Tanácsot, a Bizottságot és a Parlamentet is a kompromisszumos javaslat mielőbbi elfogadására.

 
  
MPphoto
 

  Dumitru Oprea (PPE-DE). - (RO) A harmadik évezredben a globális terrorizmus fenyegeti a globális falu idilli képét. Úgy gondoljuk, hogy mivel az egyes országok a szubszidiaritás elve miatt egyénileg csak a kibertér 10-15%-át képesek ellenőrzésük alatt tartani, a fennmaradó rész pedig magánjogi szervezetek és családok érdekeltségi körébe tartozik, most először globális megközelítésre van szükség, és a globális terrorizmusra egy új koncepcióval kellene válaszolnunk: „Globális őrködés a globális falu felett”. Ezzel a megközelítéssel és a globális kibertér védelmi stratégiájával az Európai Unió bebizonyíthatja, hogy egyaránt fontos számára a világ és a saját biztonsága.

 
  
MPphoto
 

  Ioan Mircea Paşcu (PSE). - Elnök úr! A nemzetközi terrorizmus rettenetes következményei ellenére sajnálatos módon még mindig ellentmondásos kérdés. Védelmet akarunk, amikor azonban a hatóságok a védelmet szolgáló intézkedéseket javasolnak, akkor tiltakozunk a hatóságoknál felmerülő költségek és kellemetlenségek miatt. Elítéljük a terrorista támadásokat, de tiltakozunk jogaink gyakorlásának korlátozása ellen, jóllehet nagyon is tisztában vagyunk vele, hogy az elkövetők ártanak demokratikus rendszerünknek.

Ideális esetben jogaink mindenfajta korlátozását ellensúlyozni kellene a terrorizmussal szembeni biztonságunk arányos növelésével. Ugyanígy hajlamosak vagyunk ellenezni a terrorizmus-ellenes jogalkotás egységesítését, jóllehet tudjuk, hogy a következmények ugyanolyan ártalmasak. A támadások ráadásul egyre gyakoribbá válhatnak, ha a büntetések enyhék.

Ahhoz tehát, hogy hatékonyan megvédhessük magunkat a terrorizmussal szemben, először talán el kellene határoznunk magunkat, és össze kellene békítenünk ezeket az ellentmondó nézeteket.

 
  
MPphoto
 

  Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr! Alig múlik el nap terrorcselekmény nélkül. A terrorizmus heveny fertőzésként terjed társadalmunk testében. Más fertőzésekhez hasonlóan ez is addig terjed majd, amíg meg nem bénítja vagy meg nem öli a beteget, ha nem kezelik.

Drasztikus intézkedésekre van szükség. Ezeknek az intézkedéseknek némelyike ellenmondásos, és valamilyen módon bizonyosan csorbítja majd személyes szabadságainkat, mindent egybevéve azonban szükség van rájuk. Egy ideális világban a személyes adatok szigorú védelme minden egyébnél fontosabb lenne, egy terrorizmussal fertőzött világban azonban sajnos engedményeket kell tennünk. Rendkívüli körülmények rendkívüli intézkedéseket követelnek.

Úgy érzem, hogy ebben a szellemben kell a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos döntéseket értékelnünk. Úgy vélem, hogy ha mindenáron választanunk kell a személyes szabadságainkat érintő néhány kisebb kompromisszum és egy lényegesen hatékonyabb terrorizmussal szembeni fellépés között, akkor az utóbbit kell választanunk. Végezetül egy kérdés: ha – nagyon helyesen – bűncselekménynek tekintjük bizonyos gyalázatos bűncselekmények, például a pedofília interneten keresztül történő pártolását, akkor miért ne lenne ugyanez a helyzet a terrorizmus pártolásával?

 
  
MPphoto
 

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném az engem ide, az Európai Parlamentbe küldő nyugdíjasok és a nyugdíjasok pártja nevében elmondani, hogy szerintünk hogyan kellene küzdeni a terrorizmus ellen: az Európai Parlament és Európa pénzalapjainak nagyobb részét kellene arra fordítani, hogy enyhítsük azoknak az embereknek a szenvedését, akiktől a terroristák a legnagyobb segítséget kapják. Ezen alapokat ellenőrizni kell, hogy az emberek hasznára, ne pedig bizonyos korrupt vezetők törvénytelen céljaira használják fel azokat. Úgy vélem tehát, hogy azokat a Silvio Berlusconi, Olaszország miniszterelnöke által javasolt „Marshall-tervre”, Palesztina népének megsegítésére kellene felhasználni.

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Roure asszony jelentéséről szeretnék beszélni. A személyes adatok védelméhez való jog alapevő jog. Azoknak a polgároknak, akiknek az adatait feldolgozzák, jogaik vannak, amelyeket nemzeti és uniós szinten egyaránt tiszteletben kell tartani. Számtalan olyan uniós rendelet és irányelv létezik, amelyek az európai polgárok által valamely, nem a lakóhelyük szerinti tagállamban elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos információk cseréjét követelik meg. Ilyen például a közúti árufuvarozási üzletághoz való hozzáférésről szóló rendelet, vagy a közúti közlekedésbiztonság területén a határokon átnyúló végrehajtást lehetővé tevő irányelv. Ezek az európai szabályozások mind megkövetelik olyan információs rendszerek létrehozását, amelyeken keresztül értesítéseket és információkat lehet közvetíteni a tagállamok között.

Valamennyi vonatkozó IT rendszernek tartalmaznia kell egy nyilvános elemet és egy biztonsági elemet is, amely tartalmazza a tagállamokban elkövetett bűncselekményekre vonatkozó adatokat; az utóbbihoz csak az érintett intézményeknek szabad hozzáférést biztosítani, és kizárólag a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályozók betartásával.

 
  
MPphoto
 

  Jim Allister (NI). - Elnök úr! Azok után, hogy az elmúlt napokban ismét újabb barbár terrorista akcióknak voltunk tanúi Pakisztánban, Spanyolországban és Jeruzsálemben, és saját hazámban is kiújultak az IRA terrorkísérletei, egyikünknek sincsen oka önelégültségre a terrorizmus aljas csapásait illetően. Naivitás lenne azonban azt gondolni, hogy létezik egy páneurópai csodaszer. Igen, szükségünk van hatékony kiadatásra, és igen, szükségünk van hatékony együttműködésre, de többet árt, mint használ a jogszabályok olyan mértékű harmonizációja, amely a szabályozást a legkisebb közös nevezőre redukálja.

Ezek a kérdések elsősorban nemzeti döntést igényelnek. Az Egyesült Királyság például megpróbálkozik a 42-napos fogva tartással, ami véleményem szerint több a szükségesnél, de ennek a döntésnek a meghozatala London jogköre, nem Brüsszelé.

Ha a jelen javaslatokban szereplő megközelítést alkalmazzuk, akkor hamarosan elvesszük ezt a döntési jogkört a tagállamoktól. Lehet, hogy ez megfelel az EU expanzionista terveinek, de ezzel nem lehet legyőzni a terrorizmust.

 
  
MPphoto
 

  Nicolae Vlad Popa (PPE-DE). - (RO) A román polgárok képviselőjeként rendkívül fontosnak tartom, hogy az Európai Parlament részt vegyen a bűnüldözéssel összefüggésben összegyűjtött személyes adatok védelméről szóló döntések meghozatalának folyamatában. Figyelembe kell vennünk, hogy az európai polgárok adatvédelemhez való joga alapvető jog; ugyanakkor azonban a terrorizmus és a bűnözés ellen fellépő intézmények számára hozzáférést kell biztosítani az ilyen információkhoz.

Ez a jelentés különösen fontos szerepet tölt be a jogi keretek létrehozásában, amely meghatározza a személyes adatok minőségét, definícióját és sajátosságait, valamint azok átadását harmadik országoknak vagy személyeknek. Dicséretet érdemel az a rendelkezés, amely kijelenti, hogy az adatokat tilos a szükségesnél hosszabb ideig megőrizni, és felszólítja a tagállamokat, hogy léptessék életbe a megfelelő korlátozások érvényesítésére szolgáló eljárási és technikai intézkedéseket.

 
  
MPphoto
 

  Antonio Masip Hidalgo (PSE).(ES) Elnök úr! Szeretnék gratulálni képviselőtársaimnak, Lefrançois asszonynak és Roure asszonynak a jelentéseikhez, szeretném ugyanakkor megragadni a lehetőséget és elmondani, hogy a francia rendőrség éppen most tartóztatott le egy fontos terroristát, gratulálok tehát a francia kormánynak és a francia rendőrségnek. Úgy gondolom, hogy a politikai hatóságoknak minden országban együtt kellene működniük a rendőrségünkkel, bíráinkkal és kormányainkkal.

 
  
MPphoto
 

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. (FR) Elnök úr! Először is szeretnék gratulálni az egész Európai Parlamentnek a most folyó vita magas színvonalához. Az Európai Parlament valóban jogosan várja a Lisszaboni Szerződés ratifikálását, érett gondolkodásról tett ugyanakkor tanúbizonyságot ma reggel, amikor igen nagy többséggel támogatta az Önök két jelentését – Lefrançois asszony jelentését és Roure asszony jelentését. Mindkét jelentés arra törekszik, hogy megtalálja a megfelelő egyensúlyt a terrorizmussal szembeni kollektív védelem – amelyet garantálnunk kell polgáraink számára – és szabadságaink egyéni védelme között. Úgy vélem, hogy itt, ebben a kettős egyensúlyban kell keresnünk a helyes megoldásokat.

Elnök úr! Röviden összefoglalom a megbeszélést. Először Lefrançois asszony terrorizmus elleni küzdelemről szóló jelentéséhez térnék vissza. Mindössze annyit szeretnék mondani, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, és ezen belül a kritikához való jog valóban egyike azoknak az alapvető pilléreknek, amelyekre az Európai Unió épül, de a fajgyűlölet érdekében folytatott felbujtást nem lehet a véleménynyilvánítás szabadságának ürügyén elfogadhatónak tekinteni. A rasszista értekezés a véleménynyilvánítás szabadságának megsértése, amit nem szabad eltűrnünk.

Szeretném azután emlékeztetni Önöket, hogy a Bizottság javaslata mélyreható hatáselemzés alapján készült. Számos konzultációra került sor, és a Bizottság javaslata valóban az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményén alapul, mi pedig igyekeztünk a bűncselekmények egyezményben szereplő kiegyensúlyozott megszövegezését példának tekinteni.

Ha Lefrançois asszony és az EP számos képviselője, akik kiálltak a „felbujtás” kifejezés alkalmazása mellett megengedik nekem, akkor most szeretném néhány percben megvédeni az „izgatás” kifejezést. Az „izgatásnak” az az előnye, hogy új. Ezért választotta ezt az Európa Tanács; az újdonsága azt jelenti, hogy közös és pontos definíció tartozhat hozzá az Európai Unióban. Az izgatás nem olyan fogalom, amely szabadon értelmezhető lenne. Úgy gondolom, hogy az esetjogon keresztül pontosan meghatározható. Az helyes, hogy bármiféle terrorista támadás tényleges bekövetkezését el akarjuk kerülni azzal, hogy büntethetővé tesszük azokat, akik – elsősorban azzal, amit mondtak – ilyenfajta támadásra szólítottak fel, még akkor is, ha a támadásra ténylegesen nem került sor, és a probléma éppen ebben rejlik. A Tanács és a Parlament bölcsességére bízom, hogy a közöttük folyó párbeszéd során megtalálják a megoldást.

Szeretném továbbá elmondani, hogy a kerethatározat jelenlegi szövege 1. cikkének (2) bekezdése tartalmaz egy olyan emberi jogokra vonatkozó védzáradékot, amely – és úgy gondolom, hogy ezzel Lefrançois asszony is egyetért – az egész kerethatározatra vonatkozik.

Végezetül, Elnök úr, szeretném hangsúlyozni, milyen előnyökkel jár, ha ezt a terrorizmus elleni fellépést az Európai Unió integrált intézményi keretébe helyezzük. Ha a szöveget az európai jogrendszerbe helyezzük, garantáljuk a hatékonyságát. Ezzel az egyes aktusok esetén a büntetőjogi szankciók és a joghatósági szabályok jellegét és szintjét illetően egységes jogi keretet kapunk. Következésképpen alkalmazhatóvá válik az Európai Unió 2002. évi kerethatározatban említett együttműködési mechanizmusa.

Összefoglalva, Elnök úr, egyrészt még egyszer köszönöm az előadónak és a Parlamentnek azt a rengeteg munkát, amelyet az elmúlt két évben erre a fontos témára fordítottak, másrészt remélem, hogy most már hamarosan megszületik a döntés, tekintettel a befektetett munkára és arra, hogy szükség van – mint azt Önök közül is sokan hangsúlyozták – a terrorizmussal szembeni hatékony fellépésre.

Most rátérek a második szövegre, amely elválaszthatatlan az elsőtől, és azt hiszem jó ötlet volt a Parlament részéről, hogy ezeket összekapcsolta, és egyszerre követeli meg az adatvédelmet és a személyes szabadság védelmét. Köszönettel tartozom természetesen Roure asszonynak, aki oly energikusan kiállt e mellett az egyensúly és az adatvédelem mellett. Valóban fontos volt, hogy ez a szöveg egyszerre jöjjön ki a terrorizmus elleni küzdelemről szóló szöveggel, és így a rendfenntartó erőknek a közeljövőben speciális adatvédelmi szabályai lehessenek. Mint már említettem – és nem szeretném ezt túlhangsúlyozni – a Parlamenthez hasonlóan a Bizottság is nyilvánvalóan szeretett volna ennél többet elérni az adatvédelem terén. Jouyet miniszter úr említette, hogy a francia elnökség ugyan szintén ezt szerette volna, de figyelembe kellett venniük, hogy el lehet-e esetleg érni valamilyen kompromisszumot. Így csak annyit mondhatok, hogy a Bizottság megpróbálja majd jól kihasználni az értékelő záradékot és a bevezető hivatkozások 6a pontját. Hallgatunk tehát az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságra, és igyekszünk figyelembe venni azt az óhajukat, hogy hatályának kiterjesztése érdekében alaposan vizsgáljuk felül a kerethatározatot. Akár hogy is, ennyit tehet a Bizottság, és ez az, amit személy szerint megpróbálok majd megtenni. Tudom, hogy az Európai Parlament azt szeretné, ha erre a felülvizsgálatra minél hamarabb sor kerülne. Csak remélni tudom, hogy a Tanács elég hamar beleegyezik a felülvizsgálatba ahhoz, hogy az európai intézkedést rövidesen kiválaszthassuk.

Ennyit szerettem volna mondani, Elnök úr. Szeretnék továbbá minden felszólalót biztosítani arról, hogy nagyra értékelem, hogy ebben a fontos kérdésben – egy olyan kérdésben, amelyben Európának példát kell mutatni – ilyen magas színvonalú vita folyt, amelynek során egyrészt garantálták a terrorista fenyegetésekkel szembeni hatékony kollektív védelmet, és ugyanakkor természetesen igen nagy figyelmet fordítottak a személyes szabadságok és a személyes autonómia védelmére is. Úgy vélem, hogy a Parlament ismételten egyértelmű bizonyságát adta érettségének és annak, hogy képes lesz a jövőben az együttdöntési eljárás keretében dönteni ebben a kérdésben.

 
  
MPphoto
 

  Roselyne Lefrançois, előadó. (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék köszönetet mondani minden ma reggel felszólaló képviselőtársamnak beszédeik magas színvonaláért. A felszólalók száma már önmagában világosan mutatja, milyen nagy az érdeklődés a téma iránt. Nem szeretnék részletesen kitérni valamennyi felszólalásra, csak hármat-négyet említenék közülük.

Fava úr világosan rámutatott, milyen nehéz feladat is ez. Meg kell akadályoznunk, hogy kialakuljon a gyanakvás és bizalmatlanság kultúrája, ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk a körülményekről és egyaránt garantálnunk kell a polgárok biztonságát és a szabadságok védelmét.

De Grandes Pascual úr világosan elmagyarázta, milyen hozzáadott értéket képvisel a terrorizmus meghatározása, és elmondta, hogy az általunk használt meghatározás fontosabb, ragaszkodott továbbá a bűncselekmények felsorolásához. Mivel a javaslat a terrorizmus elleni küzdelem érdekében folytatott együttműködésről szól, határozott üzenetet kell küldenünk, ugyanakkor gondoskodnunk kell az egyéni szabadságjogok védelméről is.

Demetriou úr, Ön említette, micsoda csapást jelent a terrorizmus, valamint azt is, hogy harcolnunk kell ellene. Ön azonban a „nyilvános felbujtás” kifejezést használta arra hivatkozva, hogy ez a fogalom minden tagállam számára könnyebben érthető. Ludford asszony szintén osztja ezt az aggályt. Ő is megfelelőbbnek érezte ezt a kifejezést, tekintettel arra, hogy meg kell óvnunk alapvető szabadságainkat.

A jelentés valóban hosszú és bonyolult tárgyalási folyamat eredménye. Úgy gondolom azonban, hogy elégedettek lehetünk az eredménnyel, különösen, ami a terrorizmus elleni küzdelem és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása közötti egyensúly megteremtését illeti.

Munkatársam, Roure asszony jelentése határozottan ebbe a második kategóriába tartozik, hiszen a személyes adatok védelme az egyik legfontosabb tényező. Csak egy dolgot sajnálok, és tudom, hogy ebben a Parlament sok tagja osztozik velem, különösen a Zöldek/Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportban dolgozó képviselőtársaim. Ez pedig az, hogy egy olyan szöveg végrehajtása, amely ilyen nagy hatással van Európa polgárainak szabadságaira, nem tartozik az Európai Bíróság teljes joghatósági ellenőrzése alá.

Ez csak akkor valósulhatott volna meg, ha a kerethatározat a Lisszaboni Szerződés rendszerében kerül elfogadásra. A Tanács már az ír népszavazáson megszületett „nem” szavazatot, és az új Szerződés 2009. január 1-jei életbelépésével kapcsolatos kérdőjeleket megelőzően egyértelműen azt szerette volna, hogy a lehető leggyorsabban lépjünk, elkerülendő az együttdöntésre való átállást. Mi az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban ennek ellenére igyekeztünk a lehető leglelkiismeretesebb és legaprólékosabb munkát végezni, betartva ugyanakkor a Tanács által diktált ütemet.

A július 15-i bizottsági szavazáson jelentés tervezetemet 35 igen és 4 nem szavazattal fogadták el, 1 tartózkodás mellett, és remélem, hogy a plenáris ülésen is erős többséget állít maga mellé.

 
  
MPphoto
 

  Martine Roure, előadó. − (FR) Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani valamennyi képviselőtársamnak, mivel ez a vita megmutatta, hogy az Európai Parlamentet egységbe kovácsolta ez a valóban bonyolult téma, hogy az Európai Parlament képviselői vagyunk, és az emberek képviselői vagyunk. Fontos, hogy erre rámutassunk.

Ma elsősorban a francia elnökséghez szólok. Kérjük a Tanácsot, hogy tegyen eleget a hosszú idővel ezelőtt, több egymást követő elnökség által vállalt kötelezettségeknek. Elengedhetetlen, hogy ez a kerethatározat gyorsan, és az Európai Parlament módosításainak figyelembevételével elfogadásra kerüljön. A Tanácsnak be kell tartania a szavát. Feltétlenül fontos, hogy a bizalom légkörében dolgozzunk. Ez elengedhetetlen. Remélem, hogy ezt az üzenetet átadják Dati asszonynak, aki sajnos nincsen jelen ezen a kiemelten fontos vitán, és ez igen nagy csalódás a számunkra.

Külön is szeretnék köszönetet mondani Barrot biztos úrnak a támogatásáért, amelyet nagyon értékesnek találtunk.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − A közös vitát lezárom.

A szavazásra ma délben 12-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk).

 
  
MPphoto
 
 

  Titus Corlăţean (PSE), írásban. – (RO) Az elmúlt években az Unió valamennyi elnökét foglalkoztatta egy jogi keret létrehozása a személyes adatok védelmére a harmadik pillérben. A 2006-ban elfogadott kerethatározat mégis bizonyos fokig kompromisszum volt, amely a személyes adatok védelmét a legkisebb közös nevezőn állapította meg. Csak üdvözölhetjük tehát a kerethatározat alkalmazási körének kiterjesztéséről és az alapvető jogokra gyakorolt hatásának elemzéséről folyó EP tanácskozást. A változtatások elsődleges célja az adatvédelem első pillérben biztosított szintjének elérése kellene, hogy legyen; ebből a szempontból sajnálom, hogy a Tanács módosította a Bizottság eredeti javaslatát. Ugyanilyen sajnálatraméltó, hogy a Tanács kihúzta a nemzeti adatvédelmi hatóságok munkacsoportjára vonatkozó rendelkezést, és ezzel visszavetette egy hatékony személyes adatvédelmi rendszer létrehozásának folyamatát.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Filip (PPE-DE), írásban. – (RO) A személyes adatok hatékony védelme a modern demokrácia természetes követelménye. Ha ez a védelem bizonyos körülmények között megköveteli a közösségi adatbázisok módosítását annak érdekében, hogy megakadályozzuk bizonyos személyes vagy jelentős információk összekapcsolását azonosítható személyekkel, akkor tudomásul kell vennünk, hogy ennek a globális információtároló és -feldolgozó rendszer kezeléséhez korszerű biztonsági rendszerre van szükség. Mivel valódi biztonságot nem lehet pusztán azzal elérni, hogy támogatunk egy sor közös elvet, szerintem arra van szükség, hogy a területen eltérő mértékű tapasztalatokkal rendelkező országok bűnüldöző és bírósági szervei egymással együttműködve pragmatikusan elemezzék a kapcsolódó kockázatokat.

Az egyértelműség érdekében szeretném megismételni, hogy az új tagállamoknak szüksége van ezen a területen a tapasztalatok gyors átadására, hogy elejét vegyük a rendszer globális védelmével kapcsolatos előítéleteknek.

 
  
MPphoto
 
 

  Dumitru Oprea (PPE-DE), írásban. – (RO) Úgy vélem, hogy mivel a terrorizmus fokozódik és most már a kibertérre is kiterjed, a tömegeket gyorsabban lehet manipulálni és a terroristák kellően gyors azonosítására korlátozottak a lehetőségek, örvendetes egy ilyen határozat a polgárok polgári jogainak és szabadságainak védelmével és egy kedvező, a bűncselekmények gyors azonosítására és megoldására alkalmas keret létrehozásával összefüggésben, különös tekintettel a személyek, országok és a nemzeti infrastruktúra biztonsága elleni bűncselekményekre.

Örvendetesnek tartom a döntést, miszerint a kerethatározatban kitűzött célok fontos európai érdekeket szolgálnak, különösen ami a személyes adatok védelmének közös szabályozását illeti, amely lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy ugyanazokat a szabályokat és elveket érvényesítsék. Úgy gondolom továbbá, hogy szükség van egy ajánlásra az információk csoportosítását illetően, amely figyelembe veszi a nemzetközi besorolásokat, hogy felszámolhassunk a biztonsági intézkedések végrehajtása terén a tagállamok és más államok között fennálló minden különbséget.

Két alapvető stratégiát kellene szem előtt tartani az adatok és biztonsági rendszerek védelmének biztosítása során: „Ami nincs kifejezetten megtiltva, az megengedett”, és „Ami nincsen kifejezetten megengedve, az tilos”.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN), írásban.(PL) Kontinensünk biztonsága szempontjából az egyik legfontosabb kihívás az a fokozott veszély, amit a terrorista cselekmények Európa számára jelentenek. Napjainkban fenyeget bennünket egyrészt a politikai terror azoknak az államoknak a részéről, amelyek állítólag együttműködnek velünk, másrészt különböző bűnöző jellegű csoportok, a legnagyobb veszélyt azonban, úgy tűnik, az iszlám fundamentalizmus jelenti.

Elképesztőnek tartom, hogy azok, akik Európát vezetik, mennyire nem aggódnak. A szocialisták és a liberálisok ízlésének megfelelően teljesen nyitottak vagyunk iszlám országokból újonnan, korlátlan számban érkező emberek előtt, akik a közeljövőben tragédia-hullámot fognak elindítani a Közösség népessége körében. Európa korlátlan iszlamizálásának még nem jött el az ideje!

Adjunk segélyeket a szegény országoknak, de ne változtassuk kontinensünket olyan hellyé, ahol próbára teszik az emberek tűrőképességét. Az újonnan érkezők már most egyre több jogot követelnek maguknak, Európa hagyományos népei pedig kénytelenek mindebbe beleegyezni, miközben évszázadokra visszatekintő hagyományaik elpusztulnak. Ez veszélyes. Észak-Írország az egyik példája annak, hogy ez hová vezethet, és az ott egymással harcban álló csoportok egyszerűen csak a keresztény vallás különböző ágaihoz tartozó emberek.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian Zlotea (PPE-DE), írásban. – A 2001. szeptember 11-i támadások teljesen megváltoztatták a világot. Az akkori terrorista támadások nemcsak azt változtatták meg, hogy az amerikaiak hogyan és milyennek látják a világot, hanem a világ különböző demokratikus társadalmainak is új perspektívát kínáltak erről a modern világról, amelyben a terrorista támadások veszélye – például a madridi (2004. március) és a londoni (2005. július) pusztítás gyakori és ijesztő kihívást jelent.

A terroristák a kiképzés, toborzás és a támadások megtervezése során manapság modern kommunikációs eszközöket használnak, többek között az internetet. Ennek a technológiának a használata különleges fenyegetést jelent az Unió számára, mi pedig valamennyien össze kell, hogy fogjunk, hogy a rendelkezésünkre álló minden eszközzel küzdjünk a terrorizmus ellen.

Ahhoz azonban, hogy demokratikus társadalmunk sikerrel szállhasson szembe ezekkel a fenyegetésekkel, a terrorizmus elleni küzdelemmel együtt kell járnia alapvető jogaink és szabadságaink megerősítésének. Az EU-nak közös rendelkezésekre van szüksége a terrorizmusveszély kezelésére, a hatályos jogszabályokat pedig ennek megfelelően kell módosítani.

A modern terrorizmus új módszereket használ a működéséhez, az EU-nak azonban azzal a régi erővel és eltökéltséggel kell fellépnie ellene, amit a hagyományos terrorizmus elleni küzdelem során mutatott.

 
  
MPphoto
 

  Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök úr! Rövid leszek. A 145. cikk alapján szólalok fel, hogy válaszoljak Sarah Ludfordnak a mai vita során elmondott felszólalásában velem kapcsolatban tett megjegyzéseire és észrevételeire.

Több dolgot is mondott, nevezetes azt is, hogy én „eurofób” vagyok, és a kiadatással kapcsolatban azt, hogy „vidáman intenék búcsút minden bűnözőnek, aki a csatornán keresztül elmenekül”.

Szeretném őt a tényeket illetően kijavítani. Nem vagyok eurofób. Én is szeretem az európai kontinenst, a történetét, kultúráját, az eredményeit annyira, mint bárki más, viszont EU-fób vagyok. Utálom az Európai Uniót, amely antidemokratikus és demokráciaellenes. Az európai elfogatóparanccsal és az érintett távollétében lefolytatott tárgyalással kapcsolatban azt szeretném, ha egy angol vagy skót bíróság a gyanúsított ellen szóló első látásra elfogadható bizonyítékot értékelhetné, mielőtt megadja a kiadatási engedélyt, és valóban hatalmamban áll ezt megakadályozni. El kell tudniuk dönteni, hogy az ügy, amire reagálnak, szabályszerű, és tisztességes tárgyalásra kerül majd sor.

Mindezt a brit polgárok érdekeinek a védelmében teszem, amint azt Andrew Symeou, egy 19-éves londoni fiatalember esete is példázza, akit szeptember 30-án kellene kiadni Görögországnak emberölés vádja miatt. Az ellene szóló bizonyíték rendkívül gyanús, sem ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, sem azt a tényt, hogy a tanúkat állítólag megkínozták, hogy így csikarjanak ki vallomást belőlük.

Megértem Sarah asszonynak a kérdésben tanúsított érzékenységét, mivel pártja, a Liberális Demokraták nyilvánvalóan rossz lóra tett, ő pedig attól tart – teljes joggal –, hogy ennek a 2009. évi választásokon meglesznek a következményei.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. − Az ülés felfüggesztése előtt szeretném megnyugtatni a biztonsági szolgálatot, mert híre kelt, hogy egy elfedett arcú személy lépett be az ülésterembe. Az illető csak Borghezio úr volt, aki tiltakozásképpen bekötötte a száját, így tehát biztonság szempontjából semmiféle veszély nem fenyegeti a termet. Csak szerettem volna megnyugtatni a biztonsági szolgálatot.

(Az ülést délben a szavazás idejére felfüggesztik, és 12.05-kor újból megnyitják.)

 
  
  

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
Alelnök

 
Utolsó frissítés: 2009. március 27.Jogi nyilatkozat