A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Jelentés: Bastiaan Belder (A6-0489/2008)

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nagy öröm számomra, hogy ebben a nagyszerű parlamenti teremben szólalhatok fel, ahol 27 tagállam képviselői vannak jelen. Ritkán adódik olyan lehetőségem, hogy ilyen sokan meghallgassanak.

Ez alkalommal megindokolhatom Belder úrnak a Kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok a Nyugat-Balkánnal című jelentése melletti szavazatomat. Én teljes mértékben a mellett vagyok, hogy az Európai Unió a lehető legnagyobb mértékben könnyítse meg a balkáni államok számára az Európai Unióhoz való csatlakozást. Fontosnak tartom, hogy az eddig juttatottnál magasabb összegű gazdasági segélyt nyújtsunk, és tegyük lehetővé a balkáni államok és Európa közötti kapcsolatok erősítését, a turizmus fejlesztését és azt, hogy valamennyi balkáni polgár – fiatalok és öregek – számára jobb életet tegyünk lehetővé, mint amit jelenleg élnek.

- Jelentés: Mairead McGuinness (A6-0505/2008)

  Marian Harkin (ALDE). - Elnök asszony, először is csak azt szeretném jegyzőkönyvbe vetetni, hogy a rossz gombot nyomtam meg a McGuinness-jelentéssel kapcsolatban. A valóság az, hogy én teljes mértékben támogatom az élelmiszerbiztonságról szóló McGuinness-jelentést – de majd utánanézek ennek a szolgálatoknál később.

Azzal különösen egyetértek, hogy ki kell igazítanunk a KAP-ot, hogy az megfeleljen az élelmiszerbiztonsági problémáknak, és eleget tesz annak a feltételnek, hogy a gazdáknak stabil politikai környezetre van szükségük a jövő tervezhetőségéhez. Bizonyosság nincsen, de mindenképpen szükségünk van bizonyos stabilitásra.

Ezenkívül alátámasztom azt a tényt, hogy a piac önmagában nem tud jövedelembiztonságot teremteni a termelők számára, és támogatom a felhívást a részletes hatásvizsgálat érdekében is, különösen mondjuk az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos vonatkozások tekintetében. Ha konkrét EU-javaslatokat vizsgálunk például a növényvédelemmel kapcsolatban, ott is megfelelő és részletes hatásvizsgálatra van szükségünk, és figyelembe kell vennünk az élelmiszerbiztonságot is, amikor ezt az értékelést elvégezzük.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani a kollégáknak a jelentés jóváhagyásáért és Marian Harkinnek a támogató szavakért.

A jelentés egyértelműen tükrözi e Háznak az agrárpolitikáról alkotott nézeteit nemcsak európai, hanem globális szinten is. A jelentés – és ez fontos – felhívást intéz különösen az agrárpolitika fókuszának áthelyezésére a fejlődő világba, támogatást nyújtva azoknak, akik képesek az élelmiszertermelésre, hogy ezt helyben meg is tegyék. Úgy vélem, hogy az az egymilliárd euró, amit az Európai Unió erre a célra szán, lépés a helyes irányba.

Én nyilvánvalóan támogattam a saját jelentésemet. Szerintem ez egy tervezet a jövő számára arról, hogy e Ház miként tekint a mezőgazdaságra. Miközben az élelmiszerbiztonságról szóló vita lekerült a politikai napirendről, annak a 30 000 gyermeknek a problémája, aki naponta meghal az éhínség miatt, velünk marad.

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök asszony, hálás vagyok önnek, amiért lehetőséget ad nekem, hogy megindokoljam, miért tartózkodtam a McGuinness-jelentés kapcsán. Ez a jelentés az Európai Unió egy igen fontos vonatkozására összpontosít, és ez az, hogy élelmiszerellátás biztosítása az abszolút lényeg mindazok esetében, akik éheznek, vagy akik nem rendelkeznek megfelelő élelmiszerellátással. Ezt senki nem ellenezheti, és én sem vagyok semmiképpen ellene. De nézetem szerint ezzel a jelentéssel az a probléma, hogy az a közös agrárpolitikát vizsgálja, és arra utal, és nem foglalkozik azzal, hogy sürgető szükség van e politika újabb és újabb reformjára.

A közös agrárpolitika nem szolgálja jól Európa népeit, nem szolgálja Nagy-Britannia gazdáit. Amíg ezt a terhet nem veszik le az európai adófizetők válláról, nehézségeink lesznek. Igen, a jelentés céljai helyesek, de attól félek, súlyos mulasztása, hogy az alapproblémával nem foglalkozik.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Az egy perce elfogadott McGuinness-jelentés legtöbb javaslatát és megállapítását teljes mértékben támogatom. A globális piacon egyre nagyobb gyakorisággal fogjuk tapasztalni az élelmiszerárak hirtelen ingadozását, amelynek kedvezőtlen következményei lesznek.

Az áremelkedéseket leginkább az alacsony jövedelmű családok érzik meg, amelyek költségvetésük jelentős részét élelmiszerre költik. Éppen az ilyen emberek érdemlik meg a segítséget: a leginkább rászorultak a fejlődő országokban és az Európai Unióban egyaránt. Egyetértek azzal, hogy a közös agrárpolitikát az új feltételekhez kell igazítani annak érdekében, hogy hatékonyabban foglalkozzon az élelmiszerbiztonság problémáival, és ezért kell ellenezni a piacokat irányító instrumentumok megszüntetését, valamint a jövőbeni pénzügyi perspektívában a mezőgazdaságra fordított EU-ráfordítások szintjének csökkentését.

Helyes gondolat egy olyan nemzetközi testület létrehozása, amely figyelemmel kíséri a mezőgazdasági termékek és termelési tényezők árait az Élelmiszer- és Mezőgazdasági Szervezet égisze alatt annak érdekében, hogy ezeket az adatokat világszinten nyomon követhessük, és az áringadozásokra gyorsan reagálhassunk. Véleményem szerint az élelmiszerek készletezése világrendszerének létrehozását is megfontolás tárgyává kell tenni.

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, igen hálás vagyok azért a lehetőségért, hogy megindokolhatom, miért tartózkodtam ennél a jelentésnél.

Azt hiszem, e Házban a legtöbb ember – függetlenül attól, hogy a politikai spektrum melyik részéről jött – egyetért azzal, hogy az élelmiszerbiztonság rendkívül fontos kérdés. A probléma ott van, hogy nem értünk egyet azzal kapcsolatban, hogy mit jelent az élelmiszerbiztonság. Sokunk számára az élelmiszerbiztonság annyit tesz, mint gondoskodni arról, hogy elegendő élelem legyen a világ népei számára, bárhonnan származzanak is. Mások számára az élelmiszerbiztonság ürügy a protekcionizmusra. Számukra az élelmiszerbiztonság csak az EU-ban az európaiak számára előállított élelmiszerre terjed ki. A „helyi termelés” olyan kifejezés, amit gyakran hallok. Hallom, amint emberek az élelmiszerbiztonság ürügyén törekednek arra, hogy távol tartsák a világ többi részéből származó importot, ezáltal elutasítják a világ sok szegényebb országából származó és kiváló minőségű exportot, s ezzel a szegényebb országokban még több gazdát ítélnek szegénységre.

Azt állítani, hogy a közös agrárpolitika legyen az élelmiszerbiztonság talpköve, elképesztő állítás, amit el kell utasítani.

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök asszony, egyetértek kiváló kollégám, Syed Kamall úr ezen ügyben tett megjegyzéseivel. Tartózkodtam, mert pártom arra szólított fel, hogy tartózkodjam e jelentés kapcsán, de mindenki tudja, hogy az élelmiszerbiztonság igen fontos kérdés mindannyiunk számára, ezért is elgondolkodtató számomra az a módszer, ahogyan e Ház egy ilyen üggyel foglalkozik.

Ebben a konkrét jelentésben – amit, úgy hiszem, mindannyian megszavaztunk –, említést tettünk arról a problémáról, amit éppen most fogunk önmagunk számára létrehozni azzal, hogy elfogadjuk a növényvédőszer-irányelvet. Éppen most tesszük tönkre az európai élelmiszerbiztonságot. Mintegy három perccel az után, hogy ezt a jelentést megszavaztuk, gyakorlatilag biztosítottuk, hogy gazdáink ne legyenek képesek elegendő élelmiszert termelni földrészünk számára a jövőben. Én ezt meglehetősen bizarrnak tartom. Szégyen, hogy úgy tűnik, senki nem olvassa azokat a jelentéseket, amelyek keresztülmennek a Házon.

  Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök asszony, a globális élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban az egyik legnagyobb probléma és a kulcskérdések egyike az elégséges és fenntartható termelés biztosítása, továbbá az úgynevezett fejlett világ; például itt van az EU élelmiszerbiztonsága, vagyis exportálhassuk a többlettermést, és ne versenyezzünk magunk is a világ élelmiszerpiacán, növelve ezáltal az árakat azok számára, akik olyan régiókban élnek, ahol nem áll rendelkezésükre a saját élelmiszerszükségletük megtermeléséhez szükséges klíma, talaj, know-how, illetve befektetés.

Nagyon óvatosnak kell lennünk politikáink kapcsán, biztosítva, hogy ne csak környezeti szempontból, hanem globálisan is reagáljunk a fenntartható élelmiszertermelés szükségességére.

  Peter Baco (NI). – (SK) Én megszavaztam a közös agrárpolitikáról és a globális élelmiszerbiztonságról szóló jelentést, mert olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeket én folyamatosan prioritásként vetettem fel az Európai Parlamentben.

Az első kérdés a termelési költségek csökkentését illeti, ami fokozottabb globális versenyképességet eredményez. A második kérdés az élelmiszerpiacok volatilitásának elsősorban a készletek növelésével történő mérséklése. A harmadik kérdés a mezőgazdaság társadalmi súlya csökkenésének megállítását érinti: fokozzuk a közvélemény tájékozottságát, tudatosítva a mezőgazdaság páratlan és pótolhatatlan szerepét. A negyedik kérdés a közös agrárpolitika (KAP) véletlenszerű működésével való szakítást érinti azzal, hogy olyan politika szisztematikus szervezését valósítják meg, ami hosszú távú célokra összpontosít. Az ötödik és utolsó kérdés az új tagállamokban a mezőgazdaság hanyatlásának megállítását érinti, amit a KAP diszkriminatív elvei okoznak, miközben lényegesen javítani kell a parlagon heverő mezőgazdasági potenciál hasznosítását ezekben az országokban, az új tagállamokban.

- Jelentés: Genowefa Grabowska (A6-0475/2008)

  David Sumberg (PPE-DE). - Elnök asszony, ez az egész Európai Unió velejéig hatoló kérdés. Itt még több pénzt hagyunk jóvá azért, hogy megpróbáljuk rávenni a lakosságot, hogy szavazza meg ezt a szerencsétlen Lisszaboni Szerződést. A lakosság azonban, ahol erre esélyt kapott – az Ír Köztársaságban –, teljesen egyértelművé tette, hogy nem akarja ezt a szerződést, és ha Britannia népe is kapott volna ilyen esélyt – mert, hogy kellett volna kapnia, mert a munkáspárti kormány az utolsó választások alkalmával megígérte ezt –, ugyancsak óriási többséggel a szerződés elutasítása mellett szavazott volna.

Ezt a hangos és egyértelmű üzenetet meg kellene hallani az Európai Unióban: az emberek nem akarják a Lisszaboni Szerződést. Az emberek nem akarnak még több kontrollt Brüsszelből és Strasbourgbból. Az emberek azt akarják, hogy saját kormányuk és saját jogalkotásuk hozza meg azokat a döntéseket, amelyek őket érintik. Amíg ezt az üzenetet nem fogják fel, az adófizetőknek folyamatosan egyre több pénzét pumpáljuk abba, hogy az embereket a szavazóurnákhoz kényszerítsük olyan látszat keltésével, amely szerint önök tulajdonképpen meggyőzik őket arról, hogy az akaratukat változtassák meg. Nem fogják megtenni.

  Marian Harkin (ALDE). - Elnök asszony, először is azt szeretném mondani, hogy ez egy kiváló jelentés. Folyton arról beszélünk, hogy össze kell kötni az EU-t a polgáraival és arról, hogy ez EU-projekt nem sikerülhet az EU polgárainak részvétele nélkül.

Kétféle demokrácia van: a képviseleti demokrácia – ez van itt e Házban – és a közvetlen demokrácia, amiről ez az egész jelentés beszél. Fontos azonban megérteni, hogy a civil párbeszéd kölcsönös. Azaz a polgárok által felvetett problémákat és gondolatokat az EU intézményeinek is figyelembe kell vennie. Ennek kiváló példája a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos egymillió aláírás, valamint az a dokumentum, amelyről most vitatkozunk a Parlamentben.

Nem értek egyet az utolsó felszólalóval, mert azt hiszem, ha sikerül elfogadnunk a Lisszaboni Szerződést, az lehetőséget ad számunkra, hogy sokkal értelmesebb módon kötődjünk az EU polgáraihoz. A mi szerepünk e Házban annak biztosítása, hogy amennyiben elfogadjuk a Lisszaboni Szerződést, az működjön hatékonyan.

  Daniel Hannan (NI). - Elnök asszony, sok mindenre lehet következtetni e jelentés címéből: „A civil párbeszéd fejlesztésének perspektívái a Lisszaboni Szerződés keretében”. Mit számít az, hogy a Lisszaboni Szerződés nincs hatályban, amire – úgy tűnik – emlékeztetni kell e Házat? Különféle formáiban már háromszor vetették el, a francia szavazók 55%-a, holland szavazók 62%-a és az ír szavazók 54%-a.

Nézzék inkább a címet: „A civil párbeszéd fejlesztésének perspektívái”. Ez olyan, mintha Orwell Szeretet Minisztériumában találták volna ki. Nos, az Európai Unió sajátos nyelvhasználatában nem jártas egyszerű szavazók esetleg nem úgy értik e szavakat, mint ahogyan mi ebben a Házban, azaz, hogy egy új propaganda-költségvetést hozunk létre, megkísérelve meggyőzni az embereket arról, hogy változtassanak gondolkodásukon.

Azt kell mondanom, hogy az Európai Központi Bank trezorjának összes eurója sem elég ahhoz, hogy meggyőzze az embereket egy alapvetően rossz ötletről.

A párbeszéd a definíció szerint két felet tételez fel. Az EU-nak vennie is kell az adást, nem csak közvetítenie. Ez azt jelenti, hogy a szerződést népszavazásra kell bocsátani. Pactio Olisipiensis censenda est!

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, köszönöm, hogy lehetőséget adott nekem, hogy megindokoljam, miként szavaztam így erről a jelentésről.

Amikor elolvastam a jelentés címét – „Civil párbeszéd a Lisszaboni Szerződés keretében” –, az engem Mahatma Gandhi egyik fordulatára emlékeztetett. Amikor a nyugati civilizációról kérdezték, azt mondta, hogy „az egy nagyon szép idea lenne.” Ezért, amikor elolvastam ezt a címet: „Civil párbeszéd a Lisszaboni Szerződés keretében”, azt gondoltam, „ez egy szép idea lenne, nem?”. Ha lenne civil párbeszéd. Ha lenne kétoldalú párbeszéd. Az egyik korábbi felszólaló mondta, hogy a párbeszéd nagyon is kétirányú folyamat, de ha megvizsgálunk néhány civil társadalmi szervezetet, amit azért finanszírozunk, hogy támogassa a Lisszaboni Szerződést, csak olyan szervezeteket látunk, amelyek teljes mértékben elkötelezték magukat, hogy ezt az alapvetően antidemokratikus szerződést segítsék elő. Hány olyan szervezetet finanszírozunk, vagy tesszük lehetővé, hogy támogassák, amelyek a szerződés ellen vannak? Nincs kétirányú párbeszéd, és ezért az EU polgárai, ha esélyt kapnak rá, és megkérdezik őket a Lisszaboni Szerződésről, annak elutasítása mellett döntenek.

- Jelentés: Pedro Guerreiro (A6-0485/2008)

  Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, köszönöm az e Házban mutatott türelmét. Én fel akartam szólalni ezzel kapcsolatban, de egyszerűen túl sok mondanivalóm van, olyan izgatott vagyok mindattól a szavazástól, ami ma végbement a Házban. Igen, a közös halászati politika; igen, beszéljünk a fenntartható fejlődésről – de a kettő inherens módon ellentmondásos. Ha a fenntartható halászati politikát akarják vizsgálni, akkor meg kell vizsgálniuk a tulajdonjogokat és a piaci alapú megoldásokat. Nézzék meg azon országokat, amelyekben a halászoknak vannak olyan jogaik, amelyekkel kereskedhetnek, és amelyek generációról generációra szállnak. Ez a fenntartható halállományok biztosításának a legjobb módja, nem pedig valamilyen mesterséges kommunisztikus módszer, amelyben központi tervezés van a halászatban. Ezért látjuk a halállományok jelentős kimerülését, és ezért fogunk mindannyian szenvedni a végén.

  Elnök. – Most felfüggesztjük az ülést. Az ünnepi ülés után visszatérünk a szavazatokhoz fűzött indokolásokhoz.

ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR
elnök