President. − We now continue with the debate on the reports on cohesion policy.

  Oldřich Vlasák, zpravodaj. − Pane předsedající, dovolte mi nejprve, abych poděkoval všem kolegům za velmi dobrou spolupráci a za velmi konstruktivní debatu. Dovolte mi, abych k celé této diskuzi měl na závěr dvě takové provokativní poznámky.

Strukturální fondy byly založeny hlavně na vyrovnávání rozdílů mezi jednotlivými regiony a měly by proto směřovat převážně do nejzaostalejších částí Evropské unie, tj. do konvergenčního cíle 1. Bohatší regiony z toho budou těžit tím, že se pro jejich výrobky a služby zvýší tržní příležitosti. Jakékoliv navrhované pokusy posilovat investice v regionech cíle 2 či vytvářet silnou přechodnou kategorii regionů bez znalosti financování bychom naopak měli odmítnout. Nevidím totiž žádný důvod, proč do nekonečna přerozdělovat peníze od bohatých bohatým. Určitý přechodný mechanismus mezi cílem 1 a 2 vidím však jako vhodný doplněk.

Za druhé, považuji za klíčové, abychom prostřednictvím fondů přestali pokřivovat trh. To, že jeden podnikatel získá na výstavbu haly dotaci a druhý ne, logicky vede k distorzi na trhu. Druhý totiž musí i náklady na stavbu této haly rozpočítat do ceny prodávaných výrobků, a tím je má logicky dražší nebo má nižší zisk. Mnohem vhodnější by bylo, pokud by konečnými příjemci byly pouze orgány veřejné správy, tj. stát, kraje, prefektury, města a obce, které by z těchto peněz investovaly do prorůstových opatření. Je mi jasné, že takováto radikální změna není možná. Je však možné alespoň se pokusit vydat se touto cestou a udělat tímto směrem malý krůček. Slovy Neila Armstronga, byl by to malý krok pro evropské fondy, ale velký skok pro evropskou ekonomiku.

  Marie-Thérèse Sanchez-Schmid, rapporteure. − Monsieur le Président, aujourd'hui, l'Europe est en crise: crise financière, crise macroéconomique, crise sociale et crise morale. Les citoyens voient en l'Europe un ennemi qui régule et qui impose une rigueur drastique. Ils ne voient pas ce que fait l'Union pour investir, pour accompagner la croissance, pour intégrer les plus défavorisés et pour rattraper les déséquilibres de développement entre les régions.

Nous voterons tout à l'heure le paquet sur la gouvernance économique, qui prévoit des mesures responsables pour respecter le pacte de stabilité, assainir les finances publiques et permettre une reprise de la croissance. La politique de cohésion est le deuxième pilier sur lequel doit s'appuyer cette croissance, une croissance durable, intelligente et inclusive.

Gouvernance économique et politique de cohésion sont les deux côtés d'une même pièce et il est important de rappeler que l'une ne peut pas aller sans l'autre. C'est pourquoi nous devons nous battre pour défendre cette politique, pour défendre son budget, pour convaincre les États que la politique régionale n'est pas un luxe mais une nécessité.

Les enjeux des négociations budgétaires pour la prochaine période de programmation sont nombreux. Nous devons continuer à agir en faveur d'une politique de cohésion européenne intégrée et ambitieuse, plus simple et plus visible, qui renforce la coopération territoriale et qui s'adresse de manière juste à l'ensemble des régions.

Ainsi, je soutiens particulièrement la proposition, formulée dans le rapport Pieper, qui propose la création d'une catégorie intermédiaire pour les régions dont le PIB est entre 75 % et 90 % de la moyenne communautaire. Cette catégorie permettra à de nombreuses régions qui sont confrontées à des problèmes structurels de croissance d'obtenir un traitement équitable et équilibré.

Et, bien sûr, je souhaite insister encore une fois sur l'importance du renforcement de la coopération territoriale européenne. Elle est la matérialisation concrète de la maxime de Robert Schuman: l'Europe ne se fera pas d'un coup ni dans une construction d'ensemble, elle se fera par des réalisations concrètes, créant d'abord une solidarité de fait. Cela était vrai il y a soixante ans, c'est encore vrai aujourd'hui.

  Γεώργιος Σταυρακάκης, Εισηγητής. − Κύριε Πρόεδρε, θα ήθελα να συγχαρώ όλους τους εισηγητές των εκθέσεων με τις οποίες μας δόθηκε σήμερα η ευκαιρία να συζητήσουμε βασικές διαστάσεις της μελλοντικής πολιτικής συνοχής και να εκφράσουμε τις κύριες θέσεις μας επ’ αυτών. Θα ήθελα ωστόσο να σταθώ στην έκθεση του κυρίου Pieper, στην οποία ήμουν σκιώδης εισηγητής, γιατί σε αυτή διατυπώνονται οι αναλυτικές θέσεις του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου για την αρχιτεκτονική που θα πρέπει να έχει η πολιτική συνοχής μετά το 2013.

Θα ήθελα να υπογραμμίσω ότι οι κύριες θέσεις μας έχουν ήδη διατυπωθεί και εγκριθεί από την Ολομέλεια του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου σε ειδικό κεφάλαιο του ψηφίσματος για τις μελλοντικές δημοσιονομικές προοπτικές της Ευρωπαϊκής Ένωσης που αφορά την πολιτική συνοχής. Δεν θα κάνουμε υποχωρήσεις στις θέσεις μας αυτές.

Η μελλοντική πολιτική συνοχής πρέπει να διαθέτει τον κατάλληλο προϋπολογισμό, προκειμένου να ανταποκριθεί αποτελεσματικά στις νέες προκλήσεις, να στηρίζει όλες τις περιφέρειες της Ευρωπαϊκής Ένωσης, με ιδιαίτερη πάντα έμφαση στις περιφέρειες που αντιμετωπίζουν τις περισσότερες αναπτυξιακές δυσκολίες, να περιέχει θεματικούς στόχους αλλά παράλληλα και ένα βαθμό ευελιξίας, να στηρίζεται σε απλοποιημένους και όσο το δυνατόν ενοποιημένους κανόνες μεταξύ των ταμείων της και να διασφαλίζει ότι όλοι οι πολίτες της Ένωσης θα μπορούν να απολαμβάνουν τα οφέλη της ακόμη και αν ζουν στο πιο απομακρυσμένο μέρος της Ευρωπαϊκής Ένωσης, σε νησιά και ορεινές περιοχές.

Τέλος, ειδικότερα για την πρόταση της δημιουργίας μιας ενδιάμεσης κατηγορίας στήριξης, την οποία τόσο εγώ και η πολιτική μου ομάδα όσο και μια μεγάλη πλειοψηφία του Κοινοβουλίου υποστηρίξαμε και υποστηρίζουμε, θα ήθελα να τονίσω ότι συμφωνώ απόλυτα με την άποψη που έχει εκφράσει σήμερα ο Επίτροπος κύριος Hahn. Η δημιουργία της είναι απόλυτα δικαιολογημένη και θέλουμε το μελλοντικό σύστημα στήριξης των περιφερειών να αντιμετωπίζει κατά δίκαιο, απλοποιημένο και διαφανή τρόπο περιφέρειες που παρουσιάζουν ίδιο επίπεδο ανάπτυξης. Πιστεύω ότι πρέπει να δώσουμε ξεκάθαρο μήνυμα πως η Ευρωπαϊκή Ένωση βλέπει πίσω από τα στατιστικά στοιχεία, ιδιαίτερα στη συγκυρία της σημερινής οικονομικής κρίσης.

  President. − The joint debate is closed.

The vote will take place shortly.

(The sitting was suspended at 11.45 and resumed at 11.50)

Written statements (Rule 149)

  Слави Бинев (NI), в писмена форма. – Уважаеми г-н Председател, към политиката за сближаване принадлежи и подобряване на бизнесклимата, а за него е съществено наличието на добре работеща съдебна система. Фрапиращо е бездействието на законодателната власт относно крайно наложителните промени в съдебна система. Имаме задължения към европейските ни партньори да направим мащабни реформи в тази област, които трябва да се справят по адекватен начин с многото дела в българските съдилища, особено със знаковите такива и с корупцията по високите етажи. Многото като цяло негативни оценки от ЕК и европейските съдилища относно реформите в съдебната система и ширещата се корупция, не промениха престъпното нехайство на управляващите спрямо каквито и да било реформи в тази област. Защо хората, които имат право да инициират промени в закона, не го правят, а в същото време се оправдават за грешките си с липсващи реформи. Защо се протекционират двойните стандарти? Кой има интерес от протакането на всякакви реформи? Потресаващо е, че в 21 век в България няма възможност за индивидуална жалба на един гражданин пред Конституционният съд, разбиращо се от само себе си право на гражданите в Германия например! Защо върховни съдии се избират по крайно съмнителен и непрозрачен начин и остават много сериозни съмнения за намеси от страна на изпълнителната власт?

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), raštu. – Ruošiantis naujajam finansavimo laikotarpiui po 2013 m., turime pateikti konkrečius pasiūlymus Europos Sąjungos finansinei perspektyvai (2014–2020 m.) dėl bendros strateginės programos, kad būtų užtikrintas ES sanglaudos politikos tikslų įgyvendinimas ir struktūrinių fondų veiksmingumas. Šiuo nelengvu laikotarpiu, siekiant pašalinti finansų ir ekonomikos krizės padarinius, turime gerą galimybę išnaudoti būsimų derybų dėl kitos daugiametės finansinės programos laiką ir pasiekti efektyvesnio ES struktūrinių fondų ir programų valdymo bei įgyvendinimo.

Europos Komisija turėtų didinti valstybių narių, regionų ir vietos valdžios institucijoms teikiamą techninę pagalbą ir organizuoti daugiau joms skirtų mokymų, taip siekiant didinti jų gebėjimus ir gilinti jų žinias apie taisykles, taikomas sprendžiant su įgyvendinimu susijusias problemas. Be to, pačios valstybės narės turėtų teikti pirmenybę investicijoms į institucinius gebėjimus, supaprastinti administracines nuostatas, siekiant sumažinti administracinę naštą.

Pritariu Europos Parlamento raginimui, jog Komisija turėtų parengti Europos daugiapakopio valdymo vadovą ir paskatinti valstybes nares juo vadovautis, atsižvelgiant į specifinius vietos ir regiono tikslus, bei išplėsti sanglaudos politikos valdymo priemonių (t. y. programavimo, finansavimo ir įgyvendinimo remiantis nacionaline, regionine ir vietos partneryste) taikymą ir taikyti jas fondams, kurie pateks į planuojamą bendrą strateginę programą, kad būtų užtikrintas didesnis viešųjų išlaidų efektyvumas.

  Tamás Deutsch (PPE), írásban. – A kohéziós politika bizonyította nélkülözhetetlenségét, hatékonyságát és rugalmasságát a válság elleni küzdelemben. Ezen kívül jelentős mértékben járul hozzá az EU2020-as célok eléréséhez, bár fontos hangsúlyozni, hogy nem a kohéziós politika e célok megvalósításának egyetlen eszköze, minden politikaterületnek megfelelő mértékben hozzá kell járulni az Unió új növekedési stratégiájának sikerességéhez. Szeretném kiemelni, hogy a hibaarány jelentősen csökkent az elmúlt években, és hibák nagy része a kohéziós politikán kívüli területekről (pl. közbeszerzés) származik. A kohéziós politika finanszírozását nem szabad csökkenteni, mert továbbra is léteznek egyensúlytalanságok, amelyekre csak a kohéziós politika tud választ adni. A legszegényebb régióknak nagyobb szükségük van a támogatásra, de ezért cserébe eredményesebbnek kell lenniük. Ugyanakkor fontos, hogy a regionális politika területén alkalmazott feltételek valóban olyan területekhez kötődjenek, melyekre a kohéziós politikának ráhatása van, és nem követelhető meg a tagállamoktól, hogy a feltételesség nevében alapvető társadalmi és gazdasági reformokat hajtsanak végre. A kohéziós politika hatékonyságának növeléséhez nélkülözhetetlen a jelenlegi rendkívül bonyolult szabályozási rendszer egyszerűsítése, a szabályok és kötelezettségek egységes értelmezése, a jogszabályi környezet kiszámíthatóvá tétele és a felelősségi körök világos lehatárolása. A kohéziós politika nem segélypolitika, hanem befektetés a kevésbé fejlettebb területek felzárkóztatásába, aminek pozitív következményei a gazdagabb régiókban is érezhetőek lesznek, hiszen növekszik a kereslet.

  Филиз Хакъева Хюсменова (ALDE), в писмена форма. – Политиката на сближаване има ключово значение за преодоляване на различията между Европейските региони, излизането от кризата и постигането на интелигентен, устойчив и приобщаващ растеж. Въпреки постигнатото, все още има региони, изоставащи в своето развитие, което определя необходимостта от повече и по-целенасочени мерки за намаляване на социалните и икономическите дисбаланси в Европа, за борба с бедността и социалното изключване. Необходимо условие за повишаване на ефективността на политиката на сближаване е по-доброто взаимодействие между Структурните фондове, както и по-добрата съгласуваност с останалите финансови инструменти на Общността и националното подпомагане. Съществена роля би изиграло и осигуряването на достатъчна гъвкавост на Оперативните програми, за да бъдат съобразени в най-голяма степен с условията на средата. Трябва да вървим към намаляване на административните тежести за бенефициентите, включително чрез по-широкото използване на възможностите на електронното управление, както и към укрепване на ролята на местните и регионалните власти и социално-икономическите партньори. В заключение бих искала да обърна внимание, че за постигането на реално социално, икономическо и териториално сближаване и осигуряването на добро място за живот и работа на всички европейски граждани, е необходимо средствата за политиката на сближаване през следващия програмен период да бъдат поне в същия размер, както през настоящия.

  Tunne Kelam (PPE), kirjalikult. – ELi ühtekuuluvuspoliitika peab tulevikus senisest julgemini arvestama makroregionaalsete strateegiatega, nagu Läänemere ja Doonau strateegiad. Makroregionaalsetel strateegiatel on suur võimalus kasutada riigiülest potentsiaali, parandada koostööd eri valitsemistasandite vahel ning kasutada ühist lähenemisviisi tulemaks toime ühiste probleemidega ning tõsta regioonide konkurentsivõimet ja innovatsiooni alast suutlikkust. Ühtekuuluvuspoliitika järgneva perioodi ettevalmistamisel on vaja selgemalt täpsustada, kuidas makroregionaalseid strateegiaid järgmisel perioodil rakendada ja mis on nende roll ja koht ühtekuuluvuspoliitikas ning finantseerimine järgmisel perioodil. Oluline on, et makroregionaalseid strateegiad vaadeldakse ka Lissaboni lepingust tuleneva Euroopa territoriaalse ühtekuuluvuse eesmärgi ning ELi territoriaalse arengukava 2020 kontekstis. Vaja on Euroopa Komisjoni poolseid täpsemaid suuniseid liikmesriikidele, näiteks konkreetsete tegevussuundade või valdkondade määratlemine, millel on makroregionaalne asjakohasus (nt transpordikoridorid, teenuste vaba liikumine, keskkonnateemad). Olemasolevate toetusmehhanismide parema kooskõlastamisega saab ELi struktuurifonde sihipärasemalt kasutada. ilma et see tähendaks suuremal hulgal vahendite eraldamist neile piirkondadevahelise koostöö valdkondadele. Samas leian, et äärmiselt oluline on näha ette lisavahendeid makroregionaalsete strateegiaate koordineerimiseks ja koostöösünergia kasvatamiseks. Koordinatsioon vajab jätkuvalt parandamist ning liikmesriikide vastutust selles osas tuleks kindlasti tõsta.

  Lena Kolarska-Bobińska (PPE), na piśmie. – Polityka spójności jest najlepszym dowodem na solidarność, jaka istnieje w Unii Europejskiej. Polska, a szczególnie ubogie regiony jak ten, który reprezentuję – Lubelszczyzna, wykorzystały te fundusze do szybkiego rozwoju. Trudno dziś wyobrazić sobie, jak wyglądałby nasz region bez unijnego wsparcia. Szkoda, że brak jest informacji o konkretnych efektach wydatkowania środków, bo właśnie badania ewaluacyjne całego województwa wykorzystującego różne programy, a nie ewaluacja poszczególnych programów, powinny wskazywać kierunki tworzenia polityki spójności na kolejne lata.

Polityka spójności stanowi filar strategii Europa 2020, dlatego kwoty przeznaczone na wspólną politykę spójności w następnych wspólnych ramach finansowych nie powinny być niższe niż kwoty w obecnym okresie programowania. Szukamy obecnie środków na nowe cele mające zwiększyć konkurencyjność Europy. Nie powinniśmy jednak szukać ich kosztem miast i regionów. Parlament Europejski w sprawozdaniu komisji SURE i w sprawozdaniu Piepera wysłał mocny sygnał do rządów krajów członkowskich i Rady: nie ruszajcie polityki spójności.

  Marian-Jean Marinescu (PPE), în scris. – Parlamentul European propune în raportul său referitor la viitoarea strategie pentru politica de coeziune după 2013, o poziție echilibrată şi benefică pentru Uniune. Uniunea are nevoie în continuare de o politică de coeziune puternică şi care să fie finanțată corespunzător. În același timp, este necesară îmbunătățirea regulamentelor. Este nevoie de proiecte cu valoare adăugată europeană mare, corectitudine și responsabilitate si angajament al statelor membre, prin contract cu Comisia Europeana, de a utiliza totalitatea fondurilor alocate.

Într-o perioada de scădere economică este nevoie de investiții pentru păstrarea locurilor de muncă și pentru dezvoltare. Politica de coeziune este destinată exclusiv investițiilor. Pentru viitorul exercițiu financiar, bugetul alocat politicii de coeziune trebuie să fie cel puțin la nivelul actual.

  Monika Smolková (S&D), písomne. – Politika súdržnosti po roku 2013 má byť aj naďalej dôležitým faktorom pri rozvoji Európy. Musí garantovať rozvoj infraštruktúry a riešiť nerovnomerný rozvoj medzi jednotlivými regiónmi. Finančná kríza regionálne rozdiely ešte prehĺbila. Európa čelí veľkej nezamestnanosti. V súčasnosti, keď je viac ako 23 miliónov nezamestnaných, politika súdržnosti je jednou z politík, ktoré môžu prispieť aj k tvorbe nových pracovných miest. Asi nikto z poslancov EP nepochybuje o potrebe politiky súdržnosti aj po roku 2013. Aktuálnou sa stáva otázka efektívneho využívania finančných prostriedkov, transparentnosti a skvalitnenia celého procesu a návratnosti investícií. Úspechy politiky súdržnosti sú merateľné a obyvateľmi EÚ najviac vnímané a oceňované. Preto je dôležité, aby politika súdržnosti pri schvaľovaní budúceho viacročného rámca mala aj dostatočné finančné krytie. Investície do regionálneho rozvoja sú investície do budúcnosti a rozvoja EÚ.

  Zbigniew Ziobro (ECR), na piśmie. – Realizacja celów europejskiej polityki spójności w wielu obszarach niewątpliwie podąża w dobrym kierunku, aczkolwiek już na tym etapie warto wyciągnąć wnioski z jej dotychczasowego przebiegu dla konstruowania przyszłych priorytetów europejskiej polityki spójności. Relatywnie słabe wykorzystanie środków na infrastrukturę i środowisko stwarza potrzebę dokonania przeglądu narzędzi zachęcających do podejmowania projektów w tym obszarze.

Jest to szczególnie istotne dla krajów Europy Wschodniej, w których wydatkowanie funduszy przyznanych na ten cel jest niższe w porównaniu z innymi obszarami strategicznymi. Ponadto dodatkowego wsparcia wymaga pożądana z punktu widzenia rozwoju i konwergencji europejskiej współpraca transterytorialna i przygraniczna oraz realizacja wspólnych przedsięwzięć regionów w zakresie infrastruktury i środowiska.

Kolejnym ważnym elementem jest wzmocnienie rozwoju w oparciu o małe i średnie przedsiębiorstwa. Istotna jest tutaj nie tylko stymulacja powstawania nowych podmiotów, ale stworzenie dla nich odpowiednich warunków do przetrwania na rynku. To rodzi potrzebę zwiększonej integracji zasad programu „Small Business Act” z polityką spójności. Uwzględnienie tych obszarów przy konstruowaniu strategii i polityki spójności po 2013 roku ma szansę przyczynić się do trwałego i harmonijnego rozwoju gospodarczego Unii Europejskiej.