ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az iráni helyzetről
3.2.2010
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Marietje Schaake, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Johannes Cornelis van Baalen, Frédérique Ries, Louis Michel, Marielle De Sarnez az ALDE képviselőcsoportja nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0078/2010
B7‑0084/2009
Az Európai Parlament állásfoglalása az iráni helyzetről
Az Európai Parlament,
– – tekintettel Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az ENSZ főtitkárának az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2009. szeptember 23-i jelentésére,
– tekintettel az elnökség 2009. október 26-i nyilatkozatára az emberi jogi helyzetről az iráni elnökválasztásokat követően,
– tekintettel az elnökség 2009. december 28-i nyilatkozatára a közelmúltbeli iráni tüntetésekről,
– tekintettel a főképviselő 2010. január 12-i nyilatkozatára a hét bahá'í vezető elleni bírósági eljárásról Iránban,
– tekintettel az Európai Parlament elnökének 2009. október 9-i nyilatkozatára, amelyben ismételten hangot ad az Európai Parlament elkötelezettségének a halálbüntetés világszerte történő eltörlése iránt, és konkrétan elítéli a fiatalkorúak esetében végrehajtott halálbüntetést,
– tekintettel a Tanács 2009. december 10–11-i, Iránról szóló nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának az iráni nukleáris programról szóló, 1737. (2008), 1747. (2006), 1803. (2006) és 1835. (2007) számú határozataira,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a faji diszkrimináció valamennyi formájának felszámolásáról szóló nemzetközi egyezményre, valamint az ENSZ gyermekjogi egyezményére, amelyeket Iráni is aláírt,
– tekintettel a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) alapszabályára és az atomsorompó-szerződésre, amelyeket az Irán is aláírt,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel szokásos körülmények között az Iráni Iszlám Köztársaságnak, mint az atomsorompó-szerződés többi aláírójának, elidegeníthetetlen joga az atomenergia békés célból történő fejlesztése és felhasználása, mivel azonban Irán tovább folytatta titkos nukleáris tevékenységeit, különös tekintettel a dúsításra, megszegve ezzel az ENSZ BT több határozatát,
B. mivel az Iráni Iszlám Köztársaság következetesen megtagadta a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ) folytatott hatékony együttműködést, és minden tekintetben kétségekre adott okot nukleáris programjának kizárólagosan békés természete tekintetében,
C. mivel az ENSZ három alkalommal szabott ki gazdasági és diplomáciai szankciókat Iránra, válaszul nukleáris programjára és a Biztonsági Tanács dúsítással összefüggő és az újrafeldolgozásra irányuló valamennyi tevékenység felfüggesztésére vonatkozó felhívásának figyelmen kívül hagyására, ám e szankciók egyike sem eredményezett változást Irán magatartásában,
D. mivel 2009 szeptemberében Kum város közelében új nukleáris létesítményre derült fény; mivel e létesítmény Irán által történő létrehozását széles körben bírálták és az ismételten aláássa a rezsim megbízhatóságát, továbbá Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár kijelentette, hogy a késedelmes nyilvánosságra hozatal sérti az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait, amely vádat az iráni fél visszautasított,
E. mivel 2009 októberében Irán engedélyezte a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) ellenőreinek, hogy még október vége előtt ellátogassanak az új kumi létesítménybe; mivel az újabb tárgyalások keretében Javier Solana sürgette az iráni felet, hogy támogassa a „kölcsönös beszüntetés” („freeze for freeze”) elvén alapuló megközelítést, amelynek értelmében Irán felfüggesztené nukleáris tevékenységeit, beleértve az új centrifugák üzembe helyezését, az E3+3 országok (Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Kína, Franciaország, Németország, Oroszország) pedig ezzel egy időben tartózkodni fognak újabb intézkedések elfogadásától a Biztonsági Tanácsban,
F. mivel a NAÜ ellenőreinek iráni látogatása 2009. október 25-én megkezdődött; mivel november 27-én a NAÜ vezetői új határozatot fogadtak el, amelyben bírálják az Iráni Iszlám Köztársaságot, amiért továbbra sem teljesíti a NAÜ igazgatótanácsa és az ENSZ Biztonsági Tanácsa vonatkozó határozataiban foglalt kötelezettségeket és előírásokat, és amiért nem tájékoztatta időben az ENSZ nukleáris témával foglalkozó tisztviselőit a (Teherán mellett található) második urándúsító létesítményének építéséről,
G. mivel 2010 januárjában Irán tájékoztatta a NAÜ-t, hogy elutasítja a dúsított uránról szóló, 2009 októberében elfogadott megállapodástervezet egyes részeit, amelyek értelmében Irán külföldre szállítaná alacsony dúsítású uránjának 70%-át, hogy azokat egy orvosi kutatóreaktor működtetésére szolgáló fűtőelemekké alakítsák; mivel azonban a NAÜ jelezte, hogy a 2009. októberi javaslatról továbbra is folynak a tárgyalások,
H. mivel Irán elmulasztotta a 2010 januárjára kitűzött arra vonatkozó határidő betartását, hogy eleget tesz a felhívásoknak, és megnyitja nukleáris létesítményeit a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrei előtt,
Az emberi jogok helyzetéről
I. mivel az emberi jogok általános helyzete Iránban továbbra is gyors ütemben romlik, különösen a 2009 júniusában tartott elnökválasztás óta,
J. mivel a kormánynak a többségében békés tüntetők elleni erőszakos fellépése a 2009. június 12-i vitatott elnökválasztásokat követően legalább 30 – az ellenzék becslései szerint több mint 70 – ember életét követelte, és további 4000 embert letartóztattak; mivel a letartóztatottak között vannak a kormány vezető bírálói, emberjogi aktivisták, ügyvédek és újságírók; mivel december 7-én, az országos diáknapon zajlott tüntetések során további 200 embert tartóztattak le; mivel ezek a számadatok napról napra nőnek,
K. mivel a polgári tiltakozásokat követően lefolytatott ad hoc és kirakatperekben öt ellenzéki aktivistát halálra, további 80 embert pedig akár 15 évig tartó börtönbüntetésre ítéltek; mivel tovább folytatódnak a tömeges bírósági perek a jelentések szerint az ellenzéket támogató 140 ember ellen, akik között megtalálhatók kiemelkedő reformerek és aktivisták, akiket olyan bűncselekményekkel vádolnak, mint zavargásban való részvétel, kémkedés, az iráni vezetők megdöntésének kísérlete és a tüntetők és az iráni rendőrség közötti összecsapásokról készült videofelvételek külföldi hálózatoknak történő eljuttatása,
L. mivel a decemberi ásúra napi megemlékezések alatt az ellenzéki tüntetések a biztonsági erőkkel folytatott erőszakos összecsapásokba torkollottak, és legalább 8 ember életét vesztette, köztük Ali Muszavi, Mir Husszein Muszavi ellenzéki vezető unokaöccse; mivel az ásúra napi tüntetéseket követően több mint 180 embert tartóztattak le, köztük újságírókat, ellenzéki aktivistákat és a bahá’í közösség tagjait, és 16 embert hamarosan bíróság elé állítanak,
M. mivel az emberi jogok megsértése a fogvatartottak kínzásával és bántalmazásával, az alvásmegvonás, a magánzárka, az illegális fogva tartás, a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód és a fizikai bántalmazás – beleértve a szexuális erőszakot – alkalmazásával továbbra is széles körben elterjedt gyakorlat, csakúgy mint az állami ügynökök büntetlensége,
N. mivel Kína után Iránban hajtják végre évente a legtöbb kivégzést, amelyek száma Ahmedinedzsád elnök 2005-ös hatalomra jutása óta megnégyszereződött, és 2007-ben 317, 2008-ban pedig legalább 282 embert végeztek ki; mivel a világon egyetlen országban sem végeznek ki több fiatalkorú elkövetőt, mint Iránban, és mivel emberi jogi ügyvédek jelentései szerint legalább 140 kiskorú „bűnözőre” vár halálos ítélet,
O. mivel nőtt a politikai ellenzék, emberi jogi aktivisták, újságírók, blogszerzők, tanárok, értelmiségiek, tudósok, homoszexuálisok, nők, diákok, szakszervezeti aktivisták, valamint a vallási, etnikai és nyelvi kisebbségek tagjainak erőszakos fizikai, gazdasági, politikai, jogi és társadalmi elnyomása,
P. mivel az országban a vallásszabadság iránti tisztelet tovább hanyatlik; mivel 2009 decemberében az iráni egyház legalább nyolc tagját letartóztatták Rast és Siraz városában, és ismeretlen helyen fogva tartották őket az alábbi vádak alapján: hittérítés és hitelhagyás és ennek következtében Irán biztonságának veszélyeztetése; mivel 2008. szeptember 9-én az iráni parlament elfogadta a „hitmegtagadásról szóló törvényt”, amely az iszlám vallásról történő áttérést halállal büntetné,
Q. mivel a sajtó- és szólásszabadság korlátozása tovább erősödik, amint azt a választásokat követően letartóztatott újságírók és internetes blogszerzők száma, az internetes média és információforrások szisztematikus letiltása, a műholdas közvetítés zavarása, valamint több ismert iráni újságíró útlevelének elkobzása bizonyítja,
R. mivel Mehrdad Rahimi és Kouhyar Goudarzi internetes blogszerzőket azzal vádolták, hogy „Isten elleni háborút” akarnak viselni, hasonlóan ahhoz a két férfihoz, akiket január 28-án Teheránban „Isten ellensége" (mohareb) bűn vádjával kivégeztek,
S. mivel az iráni hatóságok megtiltották az irániaknak, hogy kapcsolatba lépjenek több mint 60 nemzetközi szervezettel, köztük elemző központokkal, egyetemekkel, emberjogi szervezetekkel és médiaorgánumokkal, amelyeket a „puha háború ügynökeinek” bélyegeznek,
T. mivel politikai tevékenységük miatt néhány diákot, akiknek joguk lett volna egyetemi képzési programokra jelentkezni, eltiltottak a jelentkezéstől,
U. mivel 2010. január 12-én megkezdődött a bahá’í közösség hét vezetőjének bírósági tárgyalása, a szabályszerű eljárás és az igazságszolgáltatással kapcsolatos legalapvetőbb eljárási jogok hiányáról szóló jelentések mellett: a hét személy, Fariba Kamalabadi, Dzsamaloddin Handzsáni, Afif Naeimi, Szaíd Raszái, Mahvas Szabet, Behrúz Tavakkoli és Vahíd Tizfahm közel két éve vár a tárgyalásra és több mint egy évet töltött börtönben vádak és ügyvédhez való hozzáférés nélkül,
V. mivel a hét bahá’í vezető perében nem engednek be külső megfigyelőket a tárgyalóterembe, és mivel még a vádlottak jogi képviselőinek is nyomatékosan kérvényezniük kellett a részvételt; mivel a tárgyalást megelőző, húsz hónapos előzetes letartóztatás alatt az ügyvédek számára nem biztosítottak megfelelő és elégséges lehetőséget, hogy konzultálhassanak ügyfeleikkel,
W. mivel a Forradalmi Gárda, annak titkosszolgálata és a Baszidzs Milícia egyre aktívabbb szerepet játszik az iráni polgári lakosság elleni akciókban és az emberjogi aktivisták letartóztatásában, és fennáll a veszélye annak, hogy saját kezükbe veszik az igazságszolgáltatást,
X. mivel a Forradalmi Gárda egyre bővülő gazdasági érdekekkel rendelkezik, amelyek nagyságrendje az átláthatóság és a megbízható számadatok hiánya miatt ismeretlen,
Y. mivel 2010. január 28-án kivégezték Mohamed Reza Alizamanit és Aras Rahmanipurt, akiknek a halálbüntetése az első volt azok közül, amelyeket a hivatalos források a tiltakozási mozgalomhoz kapcsoltak, annak ellenére, hogy legalább egyikük, ha nem mind a ketten már a választások idején börtönben voltak, és mivel jelentések szerint legalább kilenc, állítólagosan a Zöld Mozgalomhoz kapcsolható embert ítéltek halálra,
Az EU és Irán közötti kapcsolatokról
Z. mivel Mohammed-Reza Heydari, Irán oslói konzulja az iráni diplomaták közül elsőnek nyilvánosan lemondott tisztségéről és elítélte a rezsimet és az emberi jogok megsértését,
AA. mivel az EU és Irán közötti együttműködés jelenleg igen csekély, és arra jelentős hatással volt az EU és a nemzetközi közösség aggálya Irán nukleáris programjával kapcsolatban,
AB. mivel a Bizottság nem rendelkezik delegációval az Iráni Iszlám Köztársaságban, de ennek ellenére szoros együttműködést folytat az uniós tagállamok teheráni nagykövetségeivel,
AC. mivel a Bizottság továbbra is folytatja az iráni civil társadalom támogatására irányuló tevékenységeit,
AD. mivel iráni egyetemi hallgatók részt vehetnek az Erasmus Mundus programban, amely minden évben 30–50 iráni egyetemi hallgatónak és posztgraduális tanulmányokat folytató hallgatónak biztosít lehetőséget, hogy tanulmányaikat Európában folytathassák,
AE. mivel több iráni származású európait megfenyegettek és megfélemlítettek az iráni rendszer képviselői különböző európai országokban, miután részt vettek a kormány elleni békés tüntetéseken,
AF. mivel néhány európai vállalat bocsátotta rendelkezésre azokat a technológiai eszközöket és eljárásokat, amelyek révén lehetségessé vált a Teheránban és más iráni városokban tartott tiltakozó megmozdulások cenzúrázása,
AG. mivel két brit diplomatát, két német diplomatát és az Egyesült Királyság nagykövetségén dolgozó több iráni személyt letartóztattak a 2009 decemberében, az ásúra-ünnep idején tartott tiltakozó megmozdulásban játszott állítólagos szerepük miatt,
A nukleáris kérdésről
1. megerősíti, hogy a nukleáris fegyverek elterjedésének kockázata, amelyet az iráni nukleáris program magában hordoz, továbbra is komoly aggodalmat okoz az Európai Unió és a nemzetközi közösség számára, amint ezt az ENSZ BT 1737., 1747., 1803. és 1835. számú határozatai is rendkívül egyértelműen tartalmazzák; ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Irán még mindig nem tett eleget a dúsítással és az újrafeldolgozással kapcsolatos összes tevékenysége felfüggesztésére vonatkozó nemzetközi kötelezettségének;
2. támogatását fejezi ki az EU arra irányuló erőfeszítései iránt, hogy egy Iránnal egyeztetett hosszú távú megoldást találjon a nukleáris kérdésre, és hangsúlyozza a NAÜ fontos szerepét;
3. úgy véli, hogy az iráni nukleáris program komoly fenyegetést jelent az egész régió és különösen Izrael állam stabilitására nézve;
4. hangsúlyozza, hogy az Európai Unió 2004 óta dolgozik az iráni nukleáris program kérdésének diplomáciai megoldásán, többek között az átfogó párbeszéd révén;
5. komoly aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatosan, hogy Irán a mai napig semmit sem tett azért, hogy visszaszerezze a nemzetközi közösség bizalmát arra vonatkozóan, hogy nukleáris programja kizárólag békés célokat szolgál, sőt, ennek ellenkezőjét tette;
6. sürgeti Iránt, hogy teljes mértékben és haladéktalanul tegyen eleget az ENSZ Biztonsági Tanácsa és a NAÜ vonatkozó határozatai szerinti kötelezettségeinek, különösen a NAÜ kormányzótanácsa 2009. november 27-i határozatában megállapított követelményeknek;
7. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Irán nem állapodott meg a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel a teheráni kutatóreaktor nukleáris fűtőanyaggal való ellátásának azon módjáról, amely hozzájárulna a bizalom építéséhez, ugyanakkor Irán orvosi radioizotópok iránti szükségletét is kielégítené; mély aggodalommal veszi tudomásul, hogy Irán sorozatosan elutasította Kínának, Franciaországnak, Németországnak, Oroszországnak, az Egyesült Királyságnak, az Egyesült Államoknak és Javier Solanának, az EU főképviselőjének a nukleáris program és egyéb közös érdekű kérdések további megvitatására irányuló javaslatait; ennek ellenére továbbra is elkötelezett amellett, hogy diplomáciai megoldást találjon az iráni nukleáris program kérdésére;
Az emberi jogok helyzetéről
8. súlyos kételyeket fogalmaz meg a választási eredmények pontosságával kapcsolatban, amelyek Ahmedinedzsád elnök második hivatali ciklusra történő megerősítéséhez vezettek annak ellenére, hogy nagyarányú választási csalásra utaló jelek váltak ismertté, és úgy véli, hogy az iráni elnök hitelessége jelentős mértékben csorbult;
9. tiszteletét fejezi ki valamennyi iráni férfi és nő iránt, akik alapvető szabadságaikat és a demokratikus elveket védik, és kifejezik azon kívánságukat, hogy egy elnyomás és megfélemlítés nélküli társadalomban éljenek; különös tiszteletét fejezi ki azon iráni nők iránt, akik fontos szerepet játszottak a júniusi választások utáni tüntetésekben;
10. határozottan elítéli a vitatott iráni elnökválasztás kiváltotta tiltakozások leverése során széles körben és túlzott mértékben alkalmazott erőszakot, az önkényes letartóztatásokat és az állítólagos kínzásokat; felhívja az iráni kormányt, hogy tartsa tiszteletben az alapvető polgári és politikai jogokat, különösen a szabad véleménynyilvánítás jogát, és követeli, hogy feltétel nélkül bocsássanak szabadon minden békés tüntetőt és mindazokat, akiket a közelmúltbéli zavargásokkal összefüggésben vettek őrizetbe, legyenek azok diákok, tanárok, kampányaktivisták, újságírók vagy emberi jogi aktivisták;
11. határozottan elítéli a választások utáni, széles körben támogatott tüntetéseken részt vevők elleni tömeges bírósági pereket, úgy véli, hogy ezek a tömeges perek egyaránt sértik a tisztességes eljárásra vonatkozó nemzetközi normákat és a nemzeti jogszabályi előírásokat, és komoly aggodalmának ad hangot azon beszámolókkal kapcsolatban, amelyek szerint a fogvatartottak nem jutnak megfelelő tájékoztatáshoz és független jogi képviselethez;
12. határozottan elítéli az iráni rezsim által elkövetett folyamatos és mindenre kiterjedő alapvető emberi jogi jogsértéseket;
13. sürgeti az iráni hatóságokat, hogy a jogszabályokban és a gyakorlatban is szüntessék meg a kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés valamennyi formáját, tartsák fenn a megfelelő jogi eljárásokat, és vessenek véget az emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatos büntetlenségnek;
14. elítéli azt a jogi fogalommeghatározást, amely szerint a hitelhagyás halálbüntetéssel büntetendő bűncselekmény;
15. felhívja az iráni hatóságokat, hogy vizsgálják ki alaposan a börtönökben és fogvatartási létesítményekben elkövetett visszaélésekről, rossz bánásmódról és kínzásokról szóló jelentéseket, és vonja felelősségre az ezekért felelős személyeket;
16. komoly aggodalmát fejezi ki a bahá’í közösség hét vezetője ellen január 12-én megkezdett bírósági tárgyalások miatt, különösen mivel feltételezhető, hogy az ellenük emelt vádakat a vallási kisebbséghez való tartozásuk motiválja; felhív arra, hogy a tárgyalást tisztességes, igazságos és nyílt módon folytassák le, tiszteletben tartva az Irán által ratifikált Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerinti valamennyi nemzetközi normát, és engedélyezzék az eljárás független megfigyelését; sürgeti, hogy vessenek véget a bahá’í vallási közösség és más vallási közösségek tagjai üldözésének, és tartsák tiszteletben az egyének vallásszabadságát;
17. megismétli az iráni hatóságokhoz intézett kérését, hogy tegyenek eleget a vallási kisebbségek tiszteletben tartására vonatkozó, a kormányzatra irányadó követelménynek, és azonnal bocsássák szabadon a bahá’í közösség azon tagjait, akiket a kormányellenes tiltakozásokban való állítólagos részvételük miatt tartanak fogva;
18. határozottan elítéli az iráni halálos ítéleteket és kivégzéseket, és különös aggodalmának ad hangot a politikai bűncselekményekért és a kiskorúakra kirótt ítéletekkel kapcsolatban; ismételten sürgeti az iráni hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a kiskorúakra vonatkozó, nemzetközileg elismert jogi biztosítékokat, így például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és a gyermek jogairól szóló nemzetközi egyezményt;
19. megismétli azon felhívását, hogy az iráni hatóságok töröljék el véglegesen a halálbüntetést, illetve, hogy – az ENSZ Közgyűlés 62/149. sz. és 63/168. sz. határozatának megfelelően – addig is vezessenek be moratóriumot a kivégzésekre;
20. elítéli a tájékoztatás szabadságának módszeres korlátozását az internetes oldalak letiltása, az internethasználókat nyomon követő kém- és szűrőszoftverek alkalmazása, internetes „tüköroldalak” készítése és a nem engedélyezett tüntetésekről szóló tudósítások tilalma révén, illetve olyan új korlátozások bevezetésén keresztül, amelyek értelmében az újságírók kötelesek előzetesen engedélyt kérni, hogy egy-egy eseményről tudósíthassanak;
21. komoly aggályait fejezi ki az Iránba sugárzott nemzetközi fárszi nyelvű televízióadások, köztük a BBC adásainak zavarása miatt;
22. mély aggodalmának ad hangot a külföldi újságírók Iránból történő kiutasításával kapcsolatban;
Az EU és Irán közötti kapcsolatokról
23. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tevékenyen támogassák a médiapluralizmus javítására irányuló összes iráni kezdeményezést;
24. üdvözli azt az uniós kezdeményezést, hogy az iráni néppel folytatott párbeszéd javítására irányuló kezdeményezés részeként fárszi nyelvű televíziós műsorszolgáltatás induljon;
25. felhívja a tagállamokat, hogy mindaddig tagadják meg az iráni televíziók műsorszolgáltatáshoz való hozzáférését, ameddig ez a hozzáférés nem kölcsönös;
26. felkéri a Bizottságot, hogy állítson fel delegációt Iránban annak érdekében, hogy elősegítse és erősítse a hatóságokkal és a civil társadalommal folytatott párbeszédet, és hogy fokozza kapcsolatait különösen a menekülteknek szánt segély és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem terén;
27. meglepődésének és sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az iráni hatóságok az utolsó pillanatban törölték az EP küldöttségének teheráni látogatását;
28. úgy véli, hogy komoly vitát kell indítani uniós szinten a további úgynevezett „intelligens” szankciók bevezetésének lehetőségéről, valamint az uniós utazási tilalom alatt álló és vagyoni eszközeik befagyasztásával sújtott személyekről és szervezetekről vezetett lista esetleges bővítéséről, annak érdekében, hogy a listán szerepeljenek a biztonsági erők azon tagjai is, akik felelősek az országon belüli elnyomásért és a szabadság korlátozásáért, illetve akik felelősek azért, hogy Irán megsérti a nukleáris kérdéssel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalásait, feltéve, hogy ezek az intézkedések nem vezetnek a polgári lakosság életkörülményeinek romlásához, illetve nem járnak negatív hatással az iráni nép egészére nézve;
29. úgy véli, hogy az Irán jövőbeli WTO-tagságáról folytatott megbeszélések eszközként szolgálhatnak annak biztosításához, hogy Irán megfeleljen a nukleáris kérdéssel és az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi normáknak;
30. követeli, hogy a nemzetközi normákkal összhangban indítsanak vizsgálatot és eljárást azon kormánytisztviselők és a biztonsági erők azon tagjai ellen, akik felelőssé tehetők a tüntetők és őrizetbe vettek megöléséért, megerőszakolásáért és megkínzásáért;
31. felszólítja az európai vállalatokat, hogy ne szállítsanak az iráni kormánynak olyan technológiát, amely felhasználható a szólásszabadság korlátozására és az emberéletek veszélyeztetésére, különösen azáltal, hogy a tartalmak ellenőrzése és az e-mailek forrásainak felderítése révén lehetővé teszi az online kommunikáció ellenőrzését;
32. felhívja a tagállamokat, hogy utasítsák ki azokat az iráni diplomatákat, akik iráni származású európaiakat Európában fenyegetnek;
33. követeli a fent említett két német diplomata és az európai országok iráni nagykövetségein dolgozó többi személy szabadon bocsátását;
34. támogatja az Irán nukleáris programjára vonatkozó kétlépcsős megközelítést; ismételten sürgeti Iránt, hogy teljes mértékben és haladéktalanul tegyen eleget az ENSZ Biztonsági Tanácsa és a NAÜ vonatkozó állásfoglalásai szerinti kötelezettségeinek;
35. felhívja a Tanácsot, hogy továbbra is álljon készen az Iránnal való kapcsolatfelvételre a nukleáris kérdés, valamint a regionális biztonsággal és az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos kérdések tárgyalásos úton való rendezése érdekében;
36. felhív az Irán és az EU közötti átfogó párbeszédre vonatkozó program értékelésére annak céljából, hogy a párbeszéd folyamán bevált gyakorlatokat fel lehessen használni a nukleáris kérdésről és az emberi jogokról folytatandó későbbi párbeszédek kialakításánál;
37. felszólít a Törökországgal való aktív együttműködésre az Iránnal kapcsolatos európai megközelítés keretében;
38. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának és az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.