ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a szabad mozgáshoz való alapvető jog tiszteletben tartásáról az Unióban
13.1.2014 - (2013/2960(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Rebecca Harms, Daniel Cohn-Bendit, Jean Lambert, Elisabeth Schroedter, Judith Sargentini, Franziska Keller, Marije Cornelissen, Hélène Flautre, Malika Benarab-Attou a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0016/2014
B7‑0016/2014
Az Európai Parlament állásfoglalása a szabad mozgáshoz való alapvető jog tiszteletben tartásáról az Unióban
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikkére,
– tekintettel a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[1],
– tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[2],
– tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[3], valamint a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[4],
– tekintettel Andor László biztos 2014. január 1-jei, a Romániából és Bulgáriából származó munkavállalók szabad mozgáshoz való jogát érintő korlátozások megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,
– tekintettel a Bizottság 2013. november 25-i, a személyek szabad mozgásának támogatásáról szóló nyilatkozatára,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,
– tekintettel a Tanács és a Bizottság 2014. január 15-i, az Unióban a szabad mozgáshoz való alapvető jog tiszteletben tartásáról szóló nyilatkozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a személyek szabad mozgásának elve az Unió valamennyi polgárának alapvető, az Európai Unió működéséről szóló szerződésben rögzített joga;
B. mivel a szabad mozgás az Unió alapértékeihez tartozik, lehetőséget adva polgárainak, hogy megválasszák, hol szeretnének élni és dolgozni, emellett mobilitást és fejlődést létrehozva a munkaerőpiacon, az oktatásban és ezeken túl;
C. mivel az Unió polgárainak és családtagjaiknak szabad mozgása elősegíti a mobilitást, de nem ad több jogot, mint a tartózkodáshoz és a letelepedéshez való jogot egy másik tagállamban legfeljebb három hónapig;
D. mivel a munkavállalók szabad mozgása jogokkal és kötelezettségekkel jár, és nem tekinthető korlátlannak;
E. mivel részben az Unió bizonyos területein tapasztalható szegénység az oka annak, hogy sokan az Unión belüli szabad mozgással keresnek maguknak lehetőségeket és új életet;
F. mivel a szegénység lehet az egyik oka annak, hogy sokan elhagyják az országukat, és az Unión belül keresnek lehetőségeket; mivel a tagállamoknak törekedniük kell a szegénység csökkentésére Unió-szerte; mivel a szegénység önmagában nem lehet az egyik tagállamból egy másikba történő hazatelepülés vagy kényszervisszatérés oka;
G. mivel a szegénység csökkentése az Európai Szociális Alap és az Európa 2020 stratégia egyik konkrét célkitűzése, és mivel a tagállamokra van bízva, hogy ennek megfelelően használják a kapcsolódó alapokat;
H. mivel a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő bánásmód elve a munkaerőpiacon alapvető érték, amelyet teljes mértékben tiszteletben kell tartani;
I. mivel a tagállamoknak, különösen az átmeneti időszakot igénybe vevőknek, elegendő idő állt a rendelkezésükre ahhoz, hogy szociális biztonsági rendszerüket a munkavállalók szabad mozgásához igazítsák az Unióban;
1. kijelenti, hogy a szabad mozgáshoz való jog valamennyi uniós polgár alapvető joga, és hogy e téren az uniós jogtól való semmilyen szintű eltérés nem elfogadható;
2. sajnálatosnak tekinti a számos európai vezető által a Bulgária és Románia számára biztosított átmeneti időszak lejárta előtti napokban kifejtett, a szabad mozgásból eredő ún. terhekre vonatkozó nagyon negatív és indokolatlan megnyilvánulásokat;
3. határozottan szembeszáll azzal a néhány európai vezető által képviselt állásponttal, amelyben változásokra, és a polgárok szabad mozgásának korlátozására szólítanak fel; hangsúlyozza, hogy a polgárok egy csoportja jogainak csökkentése kizárja és elszigeteli azt a csoportot, nem tűnik tisztességes bánásmódnak az Unió részéről, idegengyűlölő erők támadása veszélyeinek teszi ki a csoportot, emellett tágabb következményei vannak a rasszizmus és az idegengyűlölet növekedése szempontjából valamennyi tagállamban;
4. úgy véli, hogy téves az a néhány politikai párt által képviselt álláspont, miszerint a migráció terhet jelent a nemzeti szociális jóléti rendszerekre, és hogy az ún. „jóléti turizmus” alapjaiban veszélyezteti a tagállamok szociális rendszereit; hangsúlyozza, hogy egyetlen, e terhekre hivatkozó tagállam sem tudott bizonyítékkal szolgálni a Bizottság kérésére;
5. rámutat, hogy a 2004/38/EK irányelv már tartalmaz korlátozásokat, amennyiben az érintett személyeknek igazolniuk kell, hogy elegendő forrással rendelkeznek ahhoz, hogy ne szoruljanak a fogadó tagállam szociális támogatási rendszerére;
6. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a munkaügyi jogszabályok szigorú érvényesítéséről az uniós munkavállalók tekintetében alkalmazandó egyenlő bánásmód biztosítása céljából; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük a kiszolgáltatott munkavállalók kihasználásának megszüntetése érdekében, és hogy ez támogatja mind a vállalkozások közötti tisztességes versenyt, mind a tisztességes munkaerőpiacokat;
7. elismeri, hogy valóban létezik néhány csomópont, ahová a más tagállamból való nagyon szegény emberek csoportjai érkeznek, és hogy ez feszültségeket okoz az érintett városokban; megjegyzi, hogy számos helyi hatóság és közösség konstruktív módon dolgozik e problémák megoldásán;
8. úgy véli azonban, hogy az ilyen feszültségeket mind az érintett személyek segítésével, mind az érintett régiók – nevezetesen az Európai Szociális Alapon keresztül történő – támogatásával lehet és kell kezelni;
9. felszólítja a tagállamokat, hogy határozottan álljanak ki a munkavállalók szabad mozgáshoz való joga mint alapvető jog mellett, amelyet szilárd szociális és munkavállalói jogok, illetve a munkaügyi jogszabályok erőteljes érvényesítése kell hogy alátámasszon;
10. hangsúlyozza, hogy ahol uniós polgárok dolgoznak vagy tartózkodnak egymás mellett, jogaik és kötelességeik nem függhetnek állampolgárságuktól;
11. felszólítja a tagállamokat, hogy minden lehetséges eszközzel küzdjenek az Unión belüli szegénység motiválta migráció ellen, a személyek és családtagjaik szabad mozgáshoz való jogának csorbítása nélkül;
12. felszólítja a tagállamokat a külföldi uniós munkavállalók és a nemzeti munkavállalók egyenlő bánásmódjának biztosítására;
13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.