JELENTÉS a különböző közlekedési módokban érvényesülő utasjogokról

26.9.2012 - (2012/2067(INI))

Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság
Előadó: Georges Bach


Eljárás : 2012/2067(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A7-0287/2012
Előterjesztett szövegek :
A7-0287/2012
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a különböző közlekedési módokban érvényesülő utasjogokról

(2012/2067(INI))

Az Európai Parlament,

   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) harmadik részének a személyek szabad mozgásáról szóló IV. címére,

–   tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Az utasérdekek európai perspektívája: közlemény a különböző közlekedési módokban érvényesülő utasjogokról” című közleményre (COM(2011)0898),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. május 23-i véleményére[1],

–   tekintettel a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–   tekintettel a légitársaság csődje esetén az utasoknak járó kártérítésről szóló, 2012. november 25-i állásfoglalására[2],

–   tekintettel a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és beilleszkedéséről, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló 2011. október 25-i állásfoglalására[3],

–   tekintettel a légi utasok szerzett jogairól és azok érvényesüléséről szóló, 2012. március 29-i állásfoglalására[4],

–   tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0287/2012),

A. mivel a Bizottság 2001. évi fehér könyvének vonatkozó célkitűzései kijelölése óta valamennyi közlekedési módra, vagyis a légi, a vasúti, a vízi és a közúti közlekedésre vonatkozóan kidolgozták az utasok EU-ban érvényesülő jogainak átfogó csomagját, amely biztosítja az utasok minimális védelmét és ugyanakkor hozzájárul a fuvarozók egyenlő versenyfeltételeinek megteremtéséhez;

B.  mivel ezen jogok némelyikét azonban még mindig nem teljes körűen alkalmazzák a fuvarozók, és nem követik nyomon összehangoltan és nem érvényesítik megfelelően a nemzeti hatóságok; mivel némely hatályos szabályozás nem tisztázta sem az utasjogokat, sem a szolgáltatók feladatait, és ezért felülvizsgálatra szorul; továbbá mivel az utasok nem rendelkeznek kellő információval jogaikról és a szolgáltatás elvárható minőségéről, és jogigényeik benyújtása és érvényesítése gyakran nehézségekbe ütközik;

C. tekintettel arra, hogy ezen értékelést az előadó a képviselők és az EP tisztviselői körében elvégzett felmérése is igazolja;

D. mivel a Bizottság legújabb közleményével és további legújabb kezdeményezéseivel (a légi utasok jogainak felülvizsgálata: 261/2004/EK rendelet; szervezett utazások: 90/314/EGK irányelv) hozzá kíván járulni a fogyasztók jogainak erősítéséhez a közlekedés valamennyi területén;

E.  mivel a vidéki területeken működő kisebb buszüzemeltetők esetében, akik gyakran értékes közösségi szolgáltatást nyújtanak elszigetelt területeken, törekedni kell a túl nagy bürokrácia elkerülésére;

F.  mivel a vidéki buszszolgáltatások esetében fontos, hogy az utasjogok iránti igény is érvényesüljön, és egyúttal azt is biztosítsuk, hogy a teher ne legyen olyan mértékű, hogy a jövőben lehetetlenné váljanak az ilyen szolgáltatások;

G. mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 169. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38. cikke szavatolja a fogyasztóvédelem magas szintjét;

H. mivel továbbra is problémás az árak átláthatósága azon fogyasztók számára, akik az interneten váltanak jegyet,

Általános háttér

1.  támogatja a Bizottságot abban a szándékában, hogy az utasjogokra vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket fokozottabban végrehajtsa és szükség esetén javítsa, e közleményt pedig az eddigi eredmények hasznos áttekintéseként üdvözli;

2.  hangsúlyozza, hogy az utasoknak nemcsak jogaik, hanem kötelességeik is vannak, és ezek teljesítése hozzájárul annak biztosításához, hogy számukra és a többi utas számára az utazás előtt, alatt és után minden biztonságosan és zökkenőmentesen menjen;

3.  úgy véli, hogy a közös kritériumok (megkülönböztetésmentesség, egyenlő elbánás, fizikai és ikt-hozzáférés, „a mindenki számára történő tervezés” követelmények, a szállítási szerződés teljesítése, a pontos, időszerű és hozzáférhető tájékoztatás az utazás előtt, alatt és után, az azonnali és megfelelő segítségnyújtás problémák esetén és lehetséges kártalanítás) a Bizottság által a közleményében felsorolt tíz konkrét utasjoggal együtt megfelelnek a különböző közlekedési módokat átfogó főbb jogoknak, és szilárd alapot biztosítanak a kötelező jogi érvényű utasjogi charta létrehozásához;

4.  megjegyzi, hogy a biztonsághoz és a védelemhez fűződő alapfeltételnek továbbra is elsődleges fontosságúnak kell lennie, ideértve a szállító berendezés műszaki biztonságát és az utasok fizikai biztonságát is;

5.  javasolja, hogy a Bizottság vegye fel az utasok jogainak listájára a fuvarozók számára szabványt jelentő, a minimális minőségi szolgáltatáshoz való jogot, valamint a Bizottság határozza meg egyértelműen egy ilyen szabvány fogalmát;

6.  rámutat, hogy az Európai Bizottság az utasjogokkal kapcsolatos soron következő kezdeményezéseinek pótolniuk kell, ami hiányzik a szétaprózott hatályos rendeletekből: zökkenőmentes közlekedési lánc minden utas számára minden közlekedési mód tekintetében; az uniós (légi, vasúti, vízi és közúti szállításra vonatkozó) utasjogi szabályok soron következő felülvizsgálataiban elsődleges célnak kell tekinteni az említett négy területre vonatkozó különböző jogszabályok jobb konvergenciáját, és ennek megfelelően kell módosításokat benyújtani;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja felül és ellenőrizze azon átfogó rendeletek végrehajtását, amelyek kerülik az utasjogokkal és a szolgáltatók feladataival kapcsolatos kétértelműségeket és félreértéseket;

8.  különösen azt szorgalmazza, hogy a késések és a járattörlések fogalommeghatározásai ne hozhassanak létre torzulásokat a különböző közlekedési módok esetében alkalmazandó jogok között;

9.  tudatában van annak, hogy a közlekedés egyes területein belül szerkezeti eltérések mutatkoznak, és ezt az utasjogokra vonatkozóan a különböző közlekedési módokat átfogó bármilyen rendeletnek figyelembe kell vennie; elismeri, hogy ilyen rendelet kidolgozása jelenleg nem valósítható meg, mivel a vízi és az autóbusz és távolsági autóbusz közlekedés területén érvényesülő utasjogokról szóló rendeletek még nem léptek hatályba, noha közép távon ezt a célt kell kitűzni; úgy véli azonban, hogy holisztikus megközelítés szükséges ahhoz, hogy az összes utasjogot – köztük a kártalanításhoz, a visszatérítéshez és a tájékoztatáshoz való jogot – olyan, közös jogi keretbe integrálják, amely megteremti a feltételeket különböző közlekedési módok közötti tisztességes versenyhez;

10. felhívja ezért a Bizottságot, hogy a jelenlegi szakaszban a jogok a közlekedés valamennyi területén történő alkalmazására és végrehajtására vonatkozóan terjesszen elő olyan iránymutatásokat, amelyek nem eredményezik sem a jogszabályok egységesítését, sem az utasjogok gyengítését, és amelyek elismerik az egyes közlekedési módok eltérő követelményeit, valamint az összes módra érvényes közös aspektusokat;

11. javasolja, hogy a Bizottság készítse el az utasjogra vonatkozó közös referenciakeretet, amely tartalmazza az utasjog elveit, meghatározásait és mintaszabályait valamennyi közlekedési módra vonatkozóan annak érdekében, hogy alapot teremtsen az utasjog további konszolidációjához; az utasjogi közös referenciakeretnek tehát az európai szerződésjogra vonatkozó közös referenciakeretet kell követnie;

12. úgy véli, hogy az utasjogokat és a személyszállítási szolgáltatásokat az utazási minták változásaihoz kell igazítani, és ezzel összefüggésben külön felhívja a figyelmet azokra az új kihívásokra, amelyeket az intermodális utazás és az ezzel kapcsolatos tájékoztatási és foglalási rendszer jelent mind az utasok, mind az utazási irodák számára; hangsúlyozza, hogy a fennálló helyzethez kell igazítani az utasok jogait és az üzemeltetők kötelezettségeit többek között a szervezett utazások terén,[5] és felszólítja a Bizottságot, hogy az ügyet prioritásként kezelve sürgősen terjesszen be felülvizsgálta javaslatot a szabályok hatókörét, a szervezett utak online értékesítését és a szerződésekben szereplő, visszaélésekre alkalmat adó záradékokat érintő jelenlegi hiányosságok orvoslására;

13. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Unió továbbra is foglalkozzon az utasjogokkal a kétoldalú és nemzetközi megállapodásokban minden közlekedési módra vonatkozóan, az utasvédelem az EU határain túli javítása érdekében;

Tájékoztatás

14. üdvözli a Bizottság arra irányuló elhatározását, hogy 2014-ig érvényben tartja az utasjogokkal kapcsolatos tájékoztató kampányát; javasolja a nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságok és központok bevonását a kampányba, amelyek értékes hozzájárulást biztosítanának az utasjogokkal kapcsolatos tájékoztató munkához (például tájékoztató anyagok rendelkezésre bocsátásával az utazási irodákban és az interneten); mindeközben kitart amellett, hogy a többek közt az utasjogokra és lehetőleg az üzemeltető teljesítményét ellenőrző felülvizsgálatokra vonatkozó alapvető információkat azonos forrásból hozzáférhetővé kell tenni az utasok tudakozódásának megkönnyítése érdekében; felkéri a hatóságokat, a nemzeti fogyasztóvédelmi hivatalokat és az összes utast képviselő szervezeteket, hogy indítsanak hasonló kampányokat;

15. kéri, hogy készüljön el a minden közlekedési módra érvényes közös jogok jegyzéke, amelyet tömör formában széles körben terjesszenek az Unió minden hivatalos nyelvén;

16. rámutat, hogy az utazás a szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződés, amely különböző formákat ölthet, és hogy a fogyasztónak ezért meg kell ismernie e szerződés minden részletét akkor, amikor a szerződés létrejön, és minden ezt követő változtatást időben tudatni kell minden érintett féllel; úgy véli, hogy e szerződésnek információkat kell tartalmaznia az utazás fontos aspektusairól, valamint az utas jogairól problémák esetén;

17. a fuvarozók és más érintett szolgáltatók részéről fokozottabb erőfeszítéseket kér a fogyasztók jobb tájékoztatása érdekében, különösen a határokon átnyúló utazás esetében; úgy véli, hogy a tájékoztatásnak könnyen érthetőnek, pontosnak, átfogónak, mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie különböző formátumokban, nemzeti nyelven és angolul, és tartalmaznia kell a vonatkozó honlapokkal, okostelefon-alkalmazásokkal, panasztételi postai címekkel illetve panaszbejelentő űrlapokkal kapcsolatos részleteket;

18. kéri továbbá, hogy az utasokat ugyanúgy tájékoztassák jogaikról, ahogyan kötelezettségeikről tájékoztatják őket;

19. hangsúlyozza, hogy az utasok és más érdekeltek (például fuvarozók, infrastruktúra-működtetők, fogyatékossággal élő személyeket kísérő személyek) jogairól és kötelezettségeiről, valamint az utazás előtti információkról (ideértve a honlapokat), a foglalási rendszerekről, a valós idejű utazási információkról és az online szolgáltatásokról a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek számára is hozzáférhető formátumban kell biztosítani a tájékoztatást;

20. felszólítja a szállítókat, hogy adjanak tájékoztatást az utazásra jogosító jeggyel kapcsolatos utasjogokról, különösen arról, hogy hová lehet fordulni, ha segítségre van szükség;

21. hangsúlyozza, hogy átszállójegyek esetében egyértelmű információt kell adni arról, hogy milyen felelősséggel tartoznak a fuvarozók akkor, ha az utazás során megsérül a poggyász, továbbá a poggyásszal kapcsolatos differenciált kedvezményekről, a késésekkel kapcsolatos kártérítésekről és a fuvarozók közötti szabályokról, valamint az utazás megszakadása vagy lekésett csatlakozások esetén egy másik megfelelő útvonalra történő átirányításról, ideértve az intermodális átirányítást is;

22. üdvözli a Bizottság által ajánlott új okostelefon-alkalmazást, amely több nyelven és a fogyatékkal élő utasok számára is hozzáférhető formátumban nyújt tájékoztatást az utasjogokról; felhívja a tagállamokat és a közlekedési vállalatokat, hogy mozdítsák elő a hasonló korszerű technológiák (többek között az SMS és a közösségi hálózatok használatának, a siket, nagyothalló és beszédsérült felhasználók érdekében a videotechnológiát alkalmazó jelnyelvi vagy a szövegalapú szolgáltatások használatának) fejlesztését és alkalmazását; felkéri a hatóságokat, a fogyasztóvédelmi szervezeteket és az összes utast képviselő szervezeteket, hogy indítsanak hasonló kezdeményezéseket; emellett felkéri a Bizottságot, hogy mindig vegye figyelembe az idősebbek helyzetét, akik az utazás során nem mindig rendelkeznek korszerű technológiával; véleménye szerint továbbá meg kell fontolni az ingyenes internethozzáférés biztosítását a repülőtereken, állomásokon és más főbb indulási helyeken, hogy e szolgáltatásokat még szélesebb körben használják;

23. sürgeti a Bizottságot, hogy valamennyi közlekedési mód esetében támogassa az új technológiák alkalmazását olyan beszállókártyák kiadására, amelyek elektronikus eszközök használata révén tárolhatók, érvényesek és felmutathatók, hogy felgyorsuljanak a beszállással kapcsolatos eljárások, és az utazás környezetvédelmi szempontból fenntarthatóbb legyen;

24. javasolja az indulási állomásokon és a célállomásokon (a repülőtereken, a vasúti és buszpályaudvarokon és a kikötőkben) megfelelő létszámmal rendelkező, jól észrevehető és központi helyen lévő, fizikailag és ikt-n keresztül hozzáférhető információs pontok és szolgálatok létrehozását, amelyek személyzete megfelelően képzett a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű utasok kiszolgálásához, hogy az utasok számára a szolgáltatás súlyos (egyéni vagy kollektív) zavara esetén teljesebb körű segítségnyújtást biztosítsanak, különös figyelmet szentelve a gyermekekkel utazókra és a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű utasokra; javasolja megfelelően képzett személyzet fenntartását, akik képesek azonnali döntéseket hozni az átirányítással vagy átfoglalással kapcsolatban, és akik a poggyászok elveszése, késése vagy megrongálódása esetén segítséget tudnak nyújtani, illetve foglalkoznak a kártérítési vagy visszatérítési igényekkel; személyzettel nem rendelkező, kisméretű vasúti és buszpályaudvarokon hozzáférhetővé kell tenni valamilyen alternatív megoldást, például egy információs telefonszámot vagy honlapot;

25. úgy véli, hogy az utazás lefoglalását követően az összes közlekedési vállalatnak valamennyi utas számára elérhető és hatékony telefonos segítségnyújtást kell biztosítania; fennakadás esetén e segítségnyújtás keretében információkat és alternatív javaslatokat kell szolgáltatni, és ennek költsége a légi, tengeri és a vasúti közlekedés esetében semmiképpen nem haladhatja meg egy helyi beszélgetés költségét;

26. úgy véli, hogy az utasokat jegyvásárláskor megfelelően tájékoztatni kell a túlfoglalásról;

27. kéri a Bizottságot, hogy a legfrissebb jogi határozatok, és elsősorban az Európai Bíróság legutóbbi jogi határozatainak figyelembevételével tegyen naprakésszé minden olyan információforrást (például a Bizottság honlapját, dokumentumokat és brosúrákat), amelyek a különböző közlekedési módokat igénybe vevő utasok jogaira vonatkoznak;

Átláthatóság

28. felhívja a Bizottságot, hogy a sajátosságok figyelembevételével terjessze ki a közlekedés többi területén történő szállításra is a vasúttársaságokra már érvényes, a szolgáltatás színvonalával kapcsolatos jelentési kötelezettséget, ; úgy véli, hogy a közzétett összehasonlítható adatok egyrészt segíthetik a fogyasztók tájékozódását, másrészt hirdetési célokra is szolgálhatnak a közlekedési vállalkozások számára;

29. kéri, hogy a Bizottság kötelezze a tagállamokat az utasjogok megsértésének eseteivel és az összes panasz kezelésével, a késések számával és időtartamával, valamint az elveszett, későn érkező vagy sérült poggyászokkal kapcsolatos statisztikai adatok gyűjtésére; kéri, hogy a Bizottság elemezze a tagállamoktól származó statisztikai adatokat, tegye közzé az eredményeket, és az információcsere érdekében hozzon létre egy adatbankot; továbbá felhívja a Bizottságot, hogy együttműködve a tagállamokkal és a nemzeti végrehajtó szervekkel tegye meg a szükséges lépéseket e tekintetben;

30. úgy véli, hogy számos közlekedési vállalat honlapja még mindig nem elég világos és a jegyvásárlás során félrevezetheti a fogyasztókat; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az árak átláthatóságára és a tisztességtelen üzleti gyakorlatokra vonatkozó hatályos jogszabályok hatékony átültetését és végrehajtását a 2011/83/EK és a 2005/29/EK irányelvvel összhangban, valamint hogy fontolja meg szankciórendszer bevezetését arra az esetre, amennyiben bebizonyosodna az árak átláthatóságára vonatkozó uniós jogszabályok megsértése;

31. kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy, nevezetesen az 1008/2008/EK rendelet által szabályozott számítógépes foglalási rendszerekben, a nem választható jellegű működési költségeket építsék be a díjakba, valamint tegyék közzé a ténylegesen opcionális tételeket, és azokat az összes szükséges információval és a kiegészítő szolgáltatások díjával (pl. hitelkártyás fizetés vagy poggyászkezelés díja) együtt lehessen lefoglalni, hogy ne kerüljenek felszámolásra többletköltségek közvetlenül a vásárlás végrehajtását megelőzően, és hogy az utasok egyértelműen különbséget tudjanak tenni a jegyárakba beépített, nem választható működési költségek és a foglalható opcionális tételek között;

32. kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a honlapok szorosabb ellenőrzését, valamint hogy a hatályos rendeletek helytelen alkalmazása esetén értesítse a nemzeti végrehajtó szerveket a rendeletek megerősítése érdekében;

33. kéri, hogy a Bizottság a nemzeti hatóságokkal együttműködésben vegye fontolóra a személyszállítási szolgáltatások tartalmára és az egyes közlekedési módok esetén az alapdíjba beletartozó árelemekre vonatkozó harmonizált, intermodális elképzelés végrehajtását;

34. úgy véli, hogy az alapvető szolgáltatásokat tartalmazó alapdíjnak magában kell foglalnia legalább az utasszállításhoz elengedhetetlen valamennyi működési költséget (ideértve a fuvarozó olyan jogi kötelezettségeihez kapcsolódó költségeket, mint amilyen a biztonság és az utasok jogai), az utazáshoz az utas szempontjából elengedhetetlen valamennyi elemet (például a jegyek és beszállókártyák biztosítása vagy minimális poggyász és személyes tárgyak szállítása), valamint a fizetéshez kapcsolódó valamennyi költséget (például a hitelkártya-költségeket);

35. kéri, hogy a Bizottság foglalkozzon a légitársaságok szerződéseiben szereplő tisztességtelen feltételek elharapódzásával, például azzal a tisztességtelen követelménnyel, hogy az utasoknak a retúrjegy oda útra szóló részét kell használniuk ahhoz, hogy a visszaútra szóló részt is fel tudják használni, valamint hogy az egy útra szóló összes jegyet egymás utáni sorrendben kell használniuk;

36. felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jegyvásárlás és az átlátható árképzés mindenki számára, megkülönböztetés nélkül hozzáférhető legyen, függetlenül a fogyasztó helyétől vagy állampolgárságától, vagy az utazási iroda helyétől, valamint kéri az utasokkal szembeni, a lakóhelyük szerinti ország alapján az árak vonatkozásában alkalmazott megkülönböztetés alaposabban kivizsgálását, és a megkülönböztetés bebizonyosodása esetén annak felszámolását;

37. kéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon a számítógépesített foglalási rendszerekről szóló 80/2009/EK rendelet hatályán kívül létrejött értékesítési csatornák átláthatóságával és semlegességével;

38. ismételten kéri a Bizottságot, hogy javasolja a kézipoggyászra vonatkozó közös szabványok bevezetését, hogy az utasok védelmet kapjanak a túlzottan korlátozó gyakorlatok ellen, és hogy – a repülőtéri boltokban történő vásárlásokat is beleértve – ésszerű mennyiségű kézipoggyászt vihessenek fel magukkal a fedélzetre;

39. sürgeti a Bizottságot, hogy egy jogalkotási javaslat előterjesztésével gyorsítsa fel a szervezett utazásokról szóló 90/314/EGK irányelv felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók és az ágazatban működő vállalatok egyértelmű jogi kerettel rendelkezzenek mind a mindennapi, mind a különleges helyzetek esetére; úgy véli továbbá, hogy a felülvizsgálat során a Bizottság valamennyi idegenforgalmi szolgáltatást kínáló szereplőt vonja be ugyanazon jogszabályba, mivel e tekintetben a fogyasztó számára nyújtott szolgáltatás minőségének, valamint a tisztességes versenynek kell a középpontban állnia;

40. elvárja, hogy a szervezett utazásokról szóló irányelv felülvizsgálata során a Bizottság teljes körűen megvizsgálja az e-kereskedelem és a digitális piacok fogyasztói magatartásra gyakorolt hatását az európai idegenforgalmi ágazatban; véleménye szerint a Bizottságnak fokoznia kell a turistáknak nyújtott tájékoztatás minőségének és tartalmának javítása érdekében tett erőfeszítéseit, és e tájékoztatásnak megbízhatónak és a fogyasztók számára könnyen hozzáférhetőnek kell lennie;

Átültetés és végrehajtás

41. megállapítja, hogy az utasok jogaira vonatkozó uniós előírások átültetése és végrehajtása még nem egységes a különböző közlekedési módok esetében és Unió-szerte sem, ami akadályozza a belső piaci szabad mozgást, mivel kihat a polgárok bizalmára az utazások során, és aláássa a fuvarozók közötti tisztességes versenyt is;

42. sürgeti, hogy a Bizottság hozzon egyértelmű szabályokat nemzeti végrehajtó szervek felállítására annak érdekében, hogy az utasok átláthatóbb és könnyebb hozzáféréssel rendelkezzenek e szervekhez;

43. úgy véli, hogy az utasjogok következetes végrehajtása érdekében szükség van a különböző közlekedési módokkal foglalkozó nemzeti végrehajtó szervek összevonására;

44. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a nemzeti végrehajtó szervek fokozott együttműködését, azt, hogy egységesebb munkamódszereket fogadjanak el és szoros nemzeti és uniós szintű információcseréjüket a hálózatépítés és végrehajtás érdekében, és hogy használja ki összes jogkörét, adott esetben vegye igénybe a kötelezettségszegési eljárást is a vonatkozó uniós jogszabályok egységesebb átültetésének biztosítására;

45. emlékeztet arra, hogy egy minden nemzeti végrehajtó szervre alkalmazott egységes munkamódszer biztosítani fogja az utasjogok harmonizált végrehajtását az összes tagállamban;

46. kéri a tagállamokat, hogy bocsássanak rendelkezésre megfelelő erőforrásokat a jogok hatékony érvényesítése és a más tagállamokban működő nemzeti végrehajtó szervekkel való együttműködés biztosítása érdekében; hangsúlyozza az egységes, hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciók és kompenzációs rendszerek fontosságát az egyenlő versenyfeltételek megteremtése, valamint az utasjogokra vonatkozó rendelkezések betartása irányába ható erős gazdasági ösztönzők bevezetése érdekében valamennyi részt vevő szereplő számára;

47. felhívja a Bizottságot a nemzeti végrehajtó hatóságok közös panaszkezelési struktúrájaként egy központi, elektronikus panasziroda létrehozására, amelynek feladata, hogy tanácsot adjon az utasok számára a panaszok benyújtásával kapcsolatban, és azokat idő- és költségkímélő módon továbbítsa az illetékes nemzeti végrehajtó szerveknek; javasolja a panasziroda tájékoztatási és tanácsadási feladatainak ellátásához egy szabványos e-mail cím és egy EU-szerte érvényes, ingyenes hívószám bevezetését;

48. kéri, hogy a Bizottság támogassa a panaszok azonnali kezelésére vonatkozó és egyszerűsített eljárásokat alkalmazó iránymutatásokat;

49. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az összes érintett féllel együttműködésben dolgozzon ki egységes, EU-szerte érvényes és valamennyi uniós tagállam hivatalos nyelvére lefordított, valamennyi közlekedési módot átfogó panaszbejelentő űrlapot, amely minden utas számára, beleértve a vakokat is, elérhető a különböző közlekedési módoknál foglaláskor, minden terminálon és az interneten is; felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi közlekedési mód esetében javasolja maximális határidő megállapítását az utasok panasztételére, valamint a fuvarozók és a nemzeti végrehajtó szervek esetében a panaszkezelésre;

50. kéri, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy minden utasnak legyen lehetősége nem emeltdíjas és a foglalás során alkalmazható összes kommunikációs módszert használó szolgáltatás keretében kapcsolatba lépni a fuvarozóval, különösen tájékozódás vagy panasztétel céljából;

51. úgy véli, hogy a fuvarozók által az értékesítés után biztosított szolgáltatásokkal – például az utasok tájékoztatásával és a panaszok kezelésével foglalkozó szolgáltatásokkal – kapcsolatos elérhetőségi adatokat a jegyen egyértelműen fel kell tüntetni, hasonlóan ahhoz, ahogy a közlekedési szolgáltatás legfontosabb elemeit – így az árat és az utazási feltételek összegzését – is feltüntetik;

52. arra ösztönzi a Bizottságot és tagállamokat, hogy derítsenek fényt a nemzeti panaszirodáknál tapasztalható szerkezeti és eljárási hiányosságokra, szüntessék meg azokat, és gondoskodjanak a jogszabályoknak az alternatív vitarendezésre vonatkozó, tervezett uniós intézkedésekkel összhangban való átültetéséről, valamint hozzanak létre kollektív jogorvoslati mechanizmust annak biztosítása érdekében, hogy az utasok egy olcsó, megfelelő és hozzáférhető rendszer keretében gyakorolhassák jogaikat, miközben a vitában álló felek számára továbbra is biztosítani kell a jogi eljárás lehetőségét; sürgeti, hogy a tagállamok a Bizottság támogatásával az utasok és a szolgáltatók közötti konfliktusok kezelésére a végrehajtó és egyéb független szervek által irányított valamennyi közlekedési mód esetében dolgozzanak ki megfelelően szabályozott közvetítő eszközöket és fejlesszék azokat;

53. elismeri az alapszolgáltatások esetében például a jegyvásárláshoz és az utasfelvételhez biztosított mobilalkalmazások fokozott használatát főként a légi közlekedés terén, és sürgeti, hogy az ágazat gyorsítsa fel a panaszok és az elveszett poggyászok kezelésére alkalmas hasonló eszközök kifejlesztését;

Felelősséggel kapcsolatos kérdések

54. hangsúlyozza a vonatkozó kifejezések és különösen a „rendkívüli körülmények” egyértelműbb fogalommeghatározásának szükségességét valamennyi közlekedési mód esetében, mivel ez lehetővé tenné a fuvarozók számára az előírások egységesebb alkalmazását, az utasok számára egy jogaik érvényre juttatását eredményesen garantáló eszközt biztosítana és csökkentené a nemzeti végrehajtás területén fennálló különbségeket, valamint leszűkítené a kártalanítási szabályokkal szembeni jogi kifogásokat; felhívja a Bizottságot, hogy a közlekedési ágazatban érintett felek bevonásával és az Európai Bíróság vonatkozó ítéleteinek figyelembevételével terjesszen elő megfelelő jogalkotási javaslatokat; hangsúlyozza, hogy egy ilyen fogalommeghatározásnak figyelembe kell vennie a közlekedési módok közötti gyakorlati különbségeket; megállapítja, hogy a műszaki meghibásodást nem kellene különleges körülménynek tekinteni és az a fuvarozó felelősségi körébe tartozik; hangsúlyozza, hogy a fuvarozók nem tehetők felelőssé a nem általuk okozott zavarért, amennyiben minden ésszerű lépést megtesznek annak elkerülése érdekében;

55. úgy véli, hogy a fogyasztóvédelem jelenlegi szintjei a légitársaság csődje vagy fizetésképtelensége esetén nem megfelelőek, és hogy a választható biztosítási politikák nem helyettesítik a törvény szerinti jogosultságokat, felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot, amely a légitársaságok fizetésképtelensége, csődje vagy működési engedélyének visszavonása esetén az utasok védelmére irányuló megfelelő intézkedések meghozatalára irányul, és amely olyan területeket is magában foglalna, mint a külföldön ragadt utasok hazaszállítása a működés megszűnése esetén, a légitársaságok kötelező biztosítása vagy garanciaalap létrehozása; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet a légitársaság csődje esetén az utasoknak járó kártérítésről szóló, 2009. november 25-i állásfoglalására[6], sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon tovább egy nemzetközi megállapodáson kiterjesztve az ilyen fellépésekre vonatkozó rendelkezéseket harmadik országbeli légitársaságokra is;

56. emlékezteti a tagállamokat az 1008/2008/EK rendelet értelmében fennálló azon kötelezettségeikre, hogy a légi fuvarozók pénzügyi helyzetére vonatkozó rendszeres vizsgálatokat végezzenek és tegyenek lépéseket azokban az esetekben, amikor nem tartják be a meghatározott feltételeket, beleértve a légitársaság működési engedélyének esetleges visszavonását; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemzeti hatóságok betartsák e kötelezettségeket;

57. sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon a különböző közlekedési módok szolgáltatói számára előírandó kötelezettségvállalást arra vonatkozóan, hogy végső garanciát kelljen adniuk, amely magában foglalja kötelezettségüket fizetésképtelenség, csőd vagy működési engedélyük visszavonása esetén;

58. üdvözli a Bizottságnak a 261/2004/EK rendelet felülvizsgálatára irányuló szándékát; ezzel összefüggésben kéri, hogy jogalkotási javaslata hatásvizsgálatának részeként elemezze a Sturgeon-ügyben hozott ítélet[7] következményeit;

59. kéri a Bizottságot, hogy a poggyász, különösen a mozgást segítő eszközök vagy más segédeszközök megsérülésére vonatkozó felelősség kérdését tisztázza, amelyek kicserélésének költségei gyakran meghaladják a nemzetközi jog szerint megtérítendő maximális összeget; hangsúlyozza, hogy a csökkent mozgásképességű, illetve fogyatékossággal élő személyek részére teljes mértékben kompenzálni kell a mozgásukat segítő eszközök fuvarozók/szolgáltatók általi kezeléséből adódó bárminemű kárt, mivel ezek az eszközök e személyek integritása, méltósága és függetlensége szempontjából nagyon fontosak, ebből következően egy útipoggyásszal össze sem hasonlíthatóak;

60. felszólítja a tagállamokat, hogy tisztázzák nemzeti végrehajtó hatóságaik hatáskörét a tengeri és légi közlekedés területén helytelenül kezelt poggyászokkal kapcsolatos panaszok kezelése tekintetében;

61. úgy véli, hogy egy poggyász elvesztése, késve érkezése vagy megrongálódása esetén a légitársaságoknak első lépésben az utasokat kell kártalanítaniuk, akikkel szerződést kötöttek, később azonban a légitársaságok számára jogot kell biztosítani arra, hogy keresetet indítsanak a repülőterek vagy a szolgáltatók ellen azon károk miatt, amelyekért nem feltétlenül ők a felelősek;

Fogyatékkal élő és csökkent mozgásképességű emberek

62. felhívja a fuvarozókat, hogy a lehető legnagyobb mértékben vegyék figyelembe a biztonság és a védelem kérdéseit, ideértve a szállító berendezés műszaki biztonságát és az utasok fizikai biztonságát is, és részesítsék megfelelő képzésben személyzetüket, hogy kezelni tudják a szükséghelyzeteket, beleértve a csökkent mozgásképességű, illetve fogyatékossággal élő személyekkel való kapcsolattartást is; hangsúlyozza, hogy a képzést a csökkent mozgásképességű, illetve fogyatékossággal élő személyek képviseleti szervezeteivel együttműködésben kell biztosítani;

63. felhívja a Bizottságot, hogy a fuvarozókkal együttműködve vizsgálja felül a fogyatékkal élő illetve csökkentett mozgásképességű személyekkel kapcsolatos biztonsági előírásokat annak érdekében, hogy egységes standard alakuljon ki a különböző közlekedési ágazatokban, elsősorban a légi közlekedésben[8];

64. felszólítja a fuvarozókat, hogy a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek – különösen több közlekedési módot is érintő –utazásának megkönnyítése és akadálymentesítése és annak a lehetőségnek a biztosítása érdekében, hogy a szükséges segítségnyújtásról előre, többletköltségek nélkül könnyen bejelentést tehessenek, és ily módon a fuvarozók alkalmazkodni tudjanak a különleges követelményekhez és eleget tudjanak tenni segítségnyújtási kötelezettségüknek, az iparág, a szolgáltatók, és a fogyatékkal élők szervezeteinek képviselőivel együttműködve hozzanak létre érthető és egységes tájékoztatási eljárásokat és e rendszereket lehetőleg összehangoltan alakítsák ki;

65. alapvetőnek véli a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek segítésére irányuló minimumszabályok megállapítását valamennyi közlekedési mód esetében, biztosítandó az egész EU-ra kiterjedő harmonizált megközelítést;

66. felhívja a Bizottságot, hogy a közlekedési módok tekintetében állapítson meg harmonizált minimumszabályokat azon minimális szintű ellátással kapcsolatosan, amelyet hosszú késés esetén a terminálon/állomáson, illetve a járművön/vonaton/hajón nyújtani kell; a fogyatékossággal élők számára hozzáférhető szállást vagy alternatív közlekedési módot, valamint szakszerű segítséget kell biztosítani;

67. megállapítja, hogy a hozzáférhetőség közvetlenül kihat az idősek egészségének és társadalmi életének minőségére, akik gyakran szembesülnek fizikai, érzékszervi vagy szellemi képességeik csökkenésével, és ez befolyásolja utazási képességüket és a társadalomban betöltött aktív szerepüket;

68. felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg általános szabványokat a közlekedési infrastruktúrák és szolgáltatások akadálymentessége vonatkozásában, ideértve a jegykiadás, a valós idejű utazási információk és az online szolgáltatások szempontjait is annak érdekében, hogy biztosítsa a fogyatékkal élő személyek egyenlő és korlátozások nélküli hozzáférését a közlekedési ágazat termékeihez és szolgáltatásaihoz;

69. hangsúlyozza olyan közlekedési infrastruktúra szükségességét, amely biztosítja a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű emberek megkülönböztetésmentes és akadálymentes, hozzáférhető formátumban (pl. Braille-írás, könnyen olvasható) biztosított hozzáférését valamennyi közlekedési eszközhöz és a kapcsolódó szolgáltatásokhoz a design for all követelményeinek megfelelően, beleértve az egyik közlekedési eszközről a másikra való átszállást az utazás valamennyi szakaszában, kezdve a jegyfoglalástól a peronra való kijutáson át a járművekbe való beszállásig és szükség esetén a panaszbenyújtásig;

70. azon a véleményen van, hogy bár a segítségnyújtás minősége terén jelentős előrelépés történt, még mindig túl sok építészeti akadály gátolja a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket, hogy teljes mértékben ki tudják használni a szolgáltatásokat, különösen a közlekedési eszközökhöz (repülőgép, vonat, busz stb.)való hozzáférés tekintetében; úgy véli, hogy a fuvarozóknak javítaniuk kell a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek nyújtott segítség minőségét, és személyzetük képzését fokozottabban és hatékonyabban e csoport igényeihez kell igazítaniuk; hangsúlyozza, hogy a képzést a csökkent mozgásképességű, illetve fogyatékossággal élő személyek képviseleti szervezeteivel együttműködésben kell biztosítani;

71. sürgeti a fuvarozókat, hogy új szolgáltatások, nevezetesen okostelefonnal és intelligens kártyával történő új fizetési módok kialakítása során vegyék figyelembe a fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek igényeit;

72. el kívánja érni az egyes fuvarozók által alkalmazott olyan visszaélésszerű és/vagy megkülönböztető jellegű gyakorlatok megszüntetését, amelyek keretében arra kötelezik a csökkent mozgásképességű személyeket, hogy saját kíséretükről gondoskodjanak; hangsúlyozza, hogy a fuvarozó nem követelheti meg módszeresen egy kísérő jelenlétét; a kísérő nélkül utazó fogyatékkal élő emberek beszállásának biztonsági rendelkezések alapján történő visszautasításával kapcsolatban utal a bobigny-i bíróság 2012. január 13-i ítéletére;

73. azon a véleményen van, hogy azokban az esetekben, amikor egy fogyatékkal élő személynek kísérővel kell utaznia, a kísérőnek díjmentesen kellene utaznia, mivel neki szükségképpen kell utaznia;

74. kiemeli e vonatkozásban, hogy a mozgást elősegítő eszközök használatához, illetve az elismert vezető, illetve segítő kutya igénybevételéhez való jogot minden körülmények között garantálni kell;

75. úgy véli, hogy útmegszakítás esetén a késéssel vagy járattörléssel, a szállással, az alternatív közlekedési módokkal, a visszatérítési rendszerekkel, az út folytatásával vagy más útvonalra való terelésével kapcsolatos lehetőségeket a fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek számára hozzáférhető formátumban kell közölni;

76. felszólít arra, hogy a súlyos fogyatékkal élő utasok számára biztosítsanak speciális szolgáltatásokat, például ingyenes öltözőt és mosdóhelyiséget valamennyi uniós repülőtéren, ahol az éves utasforgalom meghaladja az 1 millió főt;

Intermodalitás

77. elismeri, hogy a vízi[9] és az autóbusz-közlekedés[10] területén érvényesülő utasjogokról szóló rendeletek 2012. decemberi és 2013. márciusi hatálybalépésével az EU a világon elsőként valamennyi közlekedési mód vonatkozásában létrehozza az utasjogok integrált térségét; megállapítja, hogy a vonatkozó uniós jogszabályokat most valamennyi tagállamnak összehangolt és egyeztetett módon kell végrehajtania az Unió jelenleg stratégiailag tisztán modális személyszállítási politikájának intermodális jellegűvé történő átalakítása érdekében;

78. felszólítja a Bizottságot, hogy az utasképviseleti szervezetek, a fuvarozók és a közlekedésben érdekelt felek bevonásával alakítson ki új kommunikációs modelleket az intermodalitás elvének gyakorlati előmozdításához;

79. felhívja a tagállamokat, hogy az intermodális utazásnak az utasjogok tekintetében történő megkönnyítése érdekében tegyenek meg mindent az eltérések igénybevételének elkerülésére a vasúti és az autóbusz-közlekedésről szóló rendelet alkalmazása területén;

80. hangsúlyozza, hogy bicikli-, kerekes szék és gyermekkocsi-szállítási lehetőségek kialakítása révén elő kell segíteni az intermodalitást valamennyi közlekedési mód és szolgáltatás vonatkozásában, ideértve a határokon átnyúló és távolsági utakat, valamint a nagysebességű vasutakat;

81. felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre intermodális érdekképviseleti csoportot, amely az idevágó jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos kérdésekre vonatkozóan nyújtana tanácsadói támogatást;

82. az átszállójegyek (azaz ugyanazon közlekedési módon belüli több útszakaszra vonatkozó egyetlen szállítási szerződés) és a kombinált jegyek (amelyek egy intermodális utazási láncolatra keletkeztetnek szállítási szerződést) biztosítása érdekében világosan felépített és infokommunikációs szempontból mindenki számára hozzáférhető infrastruktúra kidolgozására ösztönzi az iparágat; hangsúlyt helyezve az intelligens kártyákra; ezzel összefüggésben rámutat a vasúti közlekedési rendeletre, amely szerint a számítógépesített utazási információs és foglalási rendszereket ki kell igazítani a közös szabványoknak megfelelően, hogy lehetővé váljon az utazási információs és jegyvásárlási szolgáltatások egész Unióra kiterjedő szervezése;

83. nyomatékosan ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa erőfeszítéseit egy európai multimodális útvonaltervező kifejlesztésére, amely az intelligens közlekedési rendszerek kiépítését szolgáló kulcsfontosságú elemnek tekinthető, annak érdekében, hogy az utasoknak háztól házig szóló információkat nyújtson, többek között mind az utazások költségére, mind időtartamára vonatkozóan, és felhívja a tagállamokat, hogy a megfelelő adatvédelmi szabályok sérelme nélkül a Bizottsággal együtt szüntessék meg a forgalomra vonatkozó nyilvános adatokhoz és az adatátvitelhez való hozzáférés útjában álló jelenlegi akadályokat;

84. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

  • [1]  HL L 229.,2012.7.31., 122. o.
  • [2]  HL L 285.,2010.10.21., 42. o.
  • [3]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0453
  • [4]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0099.
  • [5]  A Tanács 1990. június 13-i irányelve a szervezett utazási formákról (90/314/EGK)
  • [6]  HL C 285. E, 2010.10.21., 42. o.
  • [7]  A Sturgeon-ügyben hozott ítélet kötelezővé tette a kártalanítást a több mint 3 órás késések esetében. Ez jelentős pénzügyi hatással járt a légitársaságokra nézve és következményekkel járt az utasok szempontjából is (törlések, a hozzáférhető utak számának csökkenése stb.). Az ítélet hatását ezért kritikusan kell vizsgálni.
  • [8]  Az elmúlt évek tapasztalata alapján elmondható, hogy pl. a légi fuvarozásban a siketek számát légitársaságonként eltérően maximalizálják, melynek indokai sem világosak. Lásd az idevágó írásbeli kérdést a Bizottsághoz: E-005530/12.
  • [9]  HL L 334., 2010.12.17., 1. o.
  • [10]  HL L 55., 2011.2.28., 1. o.

INDOKOLÁS

A Bizottság e közleményében összeállítja a valamennyi közlekedési módra vonatkozó jogok listáját, amely jogok csomagként biztosítják az EU-ban a légi utasok és utasok (a továbbiakban a legtágabb értelemben véve utasok) minimális védelmét. A légi és vasúti közlekedésre vonatkozóan már hatályba léptek a rendeletek; a vízi és az autóbusz-közlekedés esetében ez csak 2012 decemberében, illetve 2013 márciusában történik meg, ezért ez utóbbi alkalmazásának értékelésére egy későbbi időpontban kerül sor.

A légi közlekedésre vonatkozó rendeletek megállapítják a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség szabályait (a 2005 óta hatályos 261/2004/EK rendeletben), valamint a légitársaságok a poggyász elvesztésére, késésére vagy megsérülésére vonatkozó felelősségét (a 2002 óta hatályos 889/2002/EK rendeletben). A Parlament 2012. március 29-én elfogadott állásfoglalásában a légi utasok jogairól szóló 261/2004/EK rendelet módosítására való tekintettel átfogó véleményt terjesztett elő, és kérések sorával fordult a Bizottsághoz az utasjogok tisztázásával és a légitársaságok felelősségével kapcsolatban.

A (2008 óta hatályos) 1107/2006/EK rendelet a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogait szabályozza. A Parlament ezzel kapcsolatban is részletesen véleményt nyilvánított március 29-i állásfoglalásában. Az e kategóriába tartozó személyek számára döntő jelentőségű többek között a szolgáltatás minőségének javítása, beleértve a repülőtéri infrastruktúrához való akadálymentes hozzáférést, az egységes, összehangolt tájékoztatási eljárások létrehozását, a személyzet megfelelő oktatását és a mobilitást segítő eszközök megsérülése vagy elvesztése esetén a felelősség kérdésének tisztázását. Az előadó ebben az összefüggésben üdvözli a Bizottság által bejelentett, az e rendelet értelmezésével kapcsolatos iránymutatásokat.

A (2009 óta hatályos) 1371/2007/EK rendelet a vasúti közlekedés terén hozott jelentős javulásokat az utasok és poggyászuk védelmében késések vagy balesetek esetén. A nemzetközi vasúti közlekedésben 2010 óta a menetjegy árának 25%-át kell visszafizetni egyórás késés esetén, 50%-át pedig kétórás késés esetén. További jogok vonatkoznak az utasok személyes biztonságára az állomásokon és a vonatokon, a garantált segítségnyújtásra, a tájékoztatásra, valamint az állomások és a vonatok maximális hozzáférhetőségére a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára. A rendelet szabályozza a jegyek elérhetőségét és a kerékpárok szállítását is. A vasúti közlekedésről szóló rendelet ugyan elvileg valamennyi vasúttársaságra vonatkozik az EU egész területén, de lehetőséget nyújt a tagállamoknak arra, hogy bizonyos szolgáltatásokat további 15 évre kizárjanak az utasjogok alkalmazása alól a nemzeti, regionális vagy városi vasúti közlekedésben.

Az uniós előírásokat az arányosság és az egyes közlekedési módok és piacaik, vagyis az utazások sajátossága közötti különbségek miatt szükséges differenciálás mellett fogalmazták meg. Az egyes előírásokból levezethetők a közös utasjogokból álló alapok: az utasok és az utazásközvetítők lakóhelyén vagy állampolgárságán alapuló megkülönböztetés tilalma; az utazási feltételekkel kapcsolatos tájékoztatás; átláthatóság, beleértve az árak átláthatóságát; segítségnyújtás a szolgáltatás zavara esetén, mégpedig járatok kimaradása vagy hosszú késése esetén más útvonalra terelés és a jegyek árának teljes mértékű visszatérítése formájában; kártérítés (rendkívüli körülmények fennállásának kivételével); ellátás (étkezés biztosítása vagy esetleg a szállodai költségek átvállalása); segítségnyújtás és hozzáférhetőség a fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek számára. A Bizottság közleményében tíz utasjogot sorol fel.

Az utasjogok az alkalmazási körük és a lehetséges kivételek vonatkozásában közlekedési módonként eltérőek, különösképpen a késések meghatározása, a más útra terelés igénybevételéig a várakozási idő alatti segítségnyújtás és ellátás mértéke, az (összegszerűen vagy a menetjegy árának százalékában meghatározott) kártérítés mértéke tekintetében, továbbá azon körülmények tekintetében, amelyek fennállása esetén (már) nem kell kártérítést fizetni, valamint a panaszok megválaszolására rendelkezésre álló időtartam tekintetében. Az utasjogok esetében alapvetően a szállítási szerződés teljesítése iránti igény áll az előtérben. Járatkimaradások esetén ezért a megfelelő kártérítések szabályozása a legegyértelműbb. A járatkimaradással[1], késésekkel[2] és rendkívüli körülményekkel[3] kapcsolatos utasjogok köre tekintetében az Európai Bíróság kinyilvánította álláspontját a vonatkozó rendeletek értelmezéséről.

A Bizottság közleménye hangsúlyozza, hogy a jogszabályokat sem a fuvarozók, sem a nemzeti hatóságok nem hajtják végre hiánytalanul és egységesen, ami ugyanakkor zavart okoz mind az utasok, mind a vállalkozások körében. Ehhez járul még az utasok jogaikkal kapcsolatos hiányos tájékoztatása, valamint a jogaik érvényesítésével együtt járó körülmények és költségek feletti elégedetlensége. A fogyasztókat nem utolsósorban különösen annak az eljárásnak az összetettsége bizonytalanítja el, amikor be kell jelenteniük a nagy, nemzetközileg működő vállalkozásokkal szembeni igényeiket.

A Bizottság értékelését az előadó által e jelentés előkészítése során az európai parlamenti képviselők körében elvégzett felmérés is igazolja. A 2009–2012 közötti időszak esetében a kiértékelt összesen 214 válaszból az esetek 70%-a a légi közlekedést, 30%-a pedig a vasúti közlekedést érintette. A légi közlekedés esetében az érintettek több mint 40%-a számolt be késésekről, lekésett csatlakozásokról és járatkimaradásokról. Egyéb problémák a hiányos információkkal és a poggyászszállítással kapcsolatban merültek fel. Az olcsó járatokat üzemeltető légitársaságok esetében az a nyugtalanító tendencia figyelhető meg, hogy olyan árakat hirdetnek meg, amelyek nem tartalmazzák kezdettől fogva az összes felmerülő díjat és többletköltséget. Esetenként ismételten előfordul, hogy a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára nyújtott segítség hiányos, amit az 1107/2006/EK rendelet megsértéseként kell értékelni. A megkérdezettek 25,3%-a nem kapott választ, amikor panaszával vagy kártérítési igényével a légitársasághoz vagy a nemzeti végrehajtó hatósághoz fordult.

A vasúti közlekedésben a problémák 50%-át késések és a lekésett csatlakozások okozzák, de a megkérdezettek itt is beszámoltak járatkimaradásokról és hiányos tájékoztatásról, nemcsak a vasúti közlekedés időtartama alatt, hanem az állomáson is. A fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára nyújtott hiányos segítséget itt is megemlítik. A légi közlekedéssel összehasonlítva itt a tájékoztatás iránti kérelmeknek és a panaszoknak csak 15%-ára nem adnak választ a vasúttársaságok és a nemzeti végrehajtó hatóságok.

Az előadó üdvözli a Bizottság az uniós jogszabályok kiigazítására, alkalmazásuk valamennyi közlekedési mód esetében történő javítására, nemzeti végrehajtó hatóságok általi végrehajtásuk erősítésére és az előírások utasok számára történő fokozott közvetítésére irányuló célkitűzését. A Bizottság örvendetes módon 2014-ig kívánja folytatni tájékoztató kampányát, amelynek segítségével valamennyi hivatalos nyelven tájékoztatást nyújt az adott közlekedési területeken érvényes jogokról (http://ec.europa.eu/passenger-rights).

Az utasjogokról szóló egyetlen, a különböző közlekedési módokat átfogó rendelet tervezetének középtávon megvalósíthatónak kell lennie, és az nélkülözhetetlen az intermodalitás előmozdításához. Jelenleg azonban nem megfelelőek a körülmények. Az előadó ezért felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot megfelelő iránymutatásokra azzal a kikötéssel, hogy az iránymutatások nem gyengítik a jogokat és eltekintenek bármely további harmonizálástól a közlekedési módok közötti különbségek miatt szükséges rugalmasság és arányosság további biztosítása érdekében.

Kiválasztott problématerületek és megoldási javaslatok

Tájékoztatás és átláthatóság

A jogokkal kapcsolatos tájékoztatásnak a foglalás időpontjától kezdve az utazás befejezéséig egyszerűnek, világosnak és hozzáférhetőnek kell lennie. A fuvarozóknak és a terminálüzemeltetőknek az indulási állomásokon és a célállomásokon információs pontokat/szolgálatokat kell létrehozniuk, amelyek a szolgáltatás zavara esetén ellátják a szükséges információkkal az utasokat, és segítenek a döntéshozatalban, valamint tájékoztatást nyújtanak a poggyász elvesztése vagy késése esetén. Javasoljuk továbbá egy egységes panaszbejelentő űrlap, egy szabványos e-mail cím és egy alacsony költségű hívószám bevezetését, valamint egy központi, elektronikus panasziroda létrehozását, amely szükség esetén nemcsak tanácsot ad, hanem továbbítja is a panaszokat az illetékes nemzeti szervekhez. A további követelések közé tartozik az okostelefon-alkalmazáshoz hasonló új technológiák alkalmazása.

A repülőjegyek árával kapcsolatos tájékoztatás tekintetében is javításra van szükség. Az interneten meghirdetett áraknak már a kezdetektől fogva tartalmazniuk kell minden felmerülő díjat. Biztosítani kell, hogy a jegy tényleges ára a foglalás kezdetétől felismerhető legyen a fogyasztó számára. A Bizottságnak meg kell tiltania minden tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot.

Az átláthatóság érdekében javasoljuk a szolgáltatások minőségével kapcsolatos jelentési kötelezettségnek a közlekedés valamennyi területére történő kiterjesztését.

Alkalmazás és végrehajtás, nemzeti fellebbviteli szervek

Az 1371/2007/EK rendelet a tagállamokat arra kötelezi, hogy a vasúti közlekedésre vonatkozóan fellebbviteli szervként független nemzeti végrehajtó hatóságokat hozzanak létre, amelyek gondoskodnak a rendelet szabályszerű átültetéséről, és szankcionálhatják a fuvarozók által elkövetett jogsértéseket. Amennyiben a fuvarozó nem cselekszik, másodfokon egyéni panaszokat is fogadhatnak. A rendelet tagállamok általi alkalmazásáért és adott esetben a rendelet tartós be nem tartása miatti eljárás elindításáért szintén a Bizottság felel.

A megfelelőbb átültetésben és végrehajtásban a nemzeti végrehajtó hatóságok döntő szerepet játszanak. A nemzeti végrehajtó hatóságok munkájának egész Unióra kiterjedő hatékonyabbá tétele és összekapcsolása érdekében az előadó konkrét javaslatokat tesz e téren. Ezt az is nehezíti, hogy a nemzeti végrehajtó hatóságok szabályzatai az egyes tagállamokban eltérnek egymástól, és közlekedési területek szerint vannak szétbontva. Németországban például az Eisenbahn-Bundesamt (német szövetségi vasúti hivatal) és a Luftfahrt-Bundesamt (német légi közlekedési szövetségi hivatal) illetékes, más országokban pedig, például Romániában, Svédországban vagy az Egyesült Királyságban a nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságok illetékesek. A vízi és autóbusz-közlekedésre vonatkozó jogok hatálybalépésével minden tagállamban további két nemzeti végrehajtó hatóságot kellene alapítani. Ezen a téren meg lehetne fontolni a nemzeti szintű összevonást.

Az utasjogok megsértésének eseteivel és azok kezelésével kapcsolatos adatok cseréjét célzó európai adatbázis létrehozása során a Bizottságnak együtt kell működnie a nemzeti végrehajtó hatóságokkal.

Felelősséggel kapcsolatos kérdések, rendkívüli körülmények, csőd

A légi és a vízi közlekedés terén a szolgáltatás zavara esetén az üzemeltetők mentesülhetnek a kártérítés fizetése alól, amennyiben a „rendkívüli körülmények” beigazolódnak. A kifejezés értelmezése azonban bizonytalan. Az Európai Bíróság ítéleteinek kell hivatkozási pontul szolgálniuk a Bizottság és a nemzeti végrehajtó szervek számára annak érdekében, hogy az uniós előírásokat egyértelműbben fogalmazzák meg, illetve hogy elérjék a különböző közlekedési módokat átfogó, egységesebb jogalkalmazást. Az előadó üdvözli, hogy a Bizottság a 261/2004/EK rendelet módosítása során értékeli a vállalkozásokat rendkívüli körülmények esetén terhelő, kártérítéssel kapcsolatos költségek arányosságát.

A Spanair és a Malév légitársaságok 2012. januári legutóbbi esetei rámutatnak, hogy milyen fontos az utasjogok védelme abban az esetben, ha a légitársaság gazdasági helyzete miatt megszűnik a tevékenység. Ebben az esetben a 261/2004/EK rendelet rendszerint szabályozza a légi járatok kimaradását úgy, hogy az érintettek számára felajánlják jegyük árának visszatérítését vagy egy másik szállítási módot. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a csődre vonatkozó szabályozás esetében bizonytalanságok állnak fenn, ami közvetetten az utazásszervezőket is érinti. Az uniós jogi előírásokat ezért javítani kell. A légitársaságok csődje esetén nem lenne szabad megkérdőjelezni a kártérítések kifizetését.

Intermodalitás

Az előadó úgy véli, hogy a valamennyi közlekedési módra vonatkozó jogokból álló közös alap, a szolgáltatások alapvető színvonala, valamint a valamennyi fuvarozó és végrehajtó hatóság által alkalmazott egységes eljárásmód képezi az uniós belső piacon az intermodális utazás működésének és természetessé válásának feltételét. A határokon átnyúló mobilitás során az utasok védelmére vonatkozó uniós elveket ki kell terjeszteni az EU-n kívüli utazásokra is, és ezt harmadik országokkal nemzetközi és kétoldalú szerződések keretében kell megtárgyalni.

Az intermodális közlekedés lehető legnagyobb mértékű előmozdítására irányuló célkitűzéssel kapcsolatban biztosítani kellene az átszállójegyeket és a kombinált jegyeket, valamint közös szabványokhoz kellene igazítani a tájékoztatási és foglalási rendszereket. Eddig sajnos nem jártak sikerrel a Bizottságnak az európai multimodális útvonaltervező kifejlesztésére irányuló erőfeszítései, amely megkönnyítené az utasok számára az Európán keresztül vezető útjuk megtervezését a legkülönfélébb közlekedési eszközök bevonásával. A tagállamoknak a Bizottsággal együtt hozzá kell járulniuk azoknak az akadályoknak az elhárításához, amelyekkel a vállalkozások az ilyen jellegű útvonaltervező kifejlesztése során szembesülnek (mint például a forgalomra vonatkozó nyilvános adatokhoz való hozzáférés és az adatátvitelre vonatkozó szabályok területén).

  • [1]  A C-83/10. sz. ügy – 2011. október 13-án közzétéve
  • [2]  A C-402/07. sz. és a C-432/07. sz. egyesített ügyekben 2009. november 19-én hozott ítélet
  • [3]  A C-294/10 sz. ügyben 2011. május 12-én hozott ítélet; a C-549/07. sz. ügyben 2008. december 22-én hozott ítélet; a főtanácsnok 2012. március 22-i indítványa a C-12/11. sz. ügyben.

VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről (17.7.2012)

a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részére

a különböző közlekedési módokban érvényesülő utasjogokról
(2012/2067(INI))

Előadó: Sirpa Pietikäinen

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felkéri a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 169. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38. cikke szavatolja a fogyasztóvédelem magas szintjét;

2.  újólag megismétli, hogy az utasjogokat fogyasztói jogokként kell kezelni; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa e jogok következetes érvényesítését;

3.  szorgalmazza, hogy a Bizottság tartson folyamatos, mindenre kiterjedő konzultációt az idegenforgalomban érdekelt valamennyi szereplővel, különösképpen a fogyasztókkal és a működtetőkkel a jogok érvényesítéséről, illetve a kártérítésről egy egyszerűsített, egységes és átfogó megközelítés elfogadása érdekében a turisták mint fogyasztók jogait illetően;

4.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztóknak a közlekedési eszköztől függetlenül joguk van a magas színvonalú, hatékony és azonos mértékű védelemhez; felszólít a különböző közlekedési módok tekintetében érvényesülő utasjogokra – pl. megszakított utazás esetén az utazás lemondásához való jogra, a pénzvisszatérítés és az útvonalterv módosítása közötti választás jogára, vagy hosszas késedelem esetén a segítségnyújtáshoz és ellátáshoz való jogra – alkalmazandó rendelkezések és elvek fokozottabb egységesítésére a széttagoltság csökkentése és az utasjogok különböző területei közötti következetlenségek megszüntetése érdekében; hangsúlyozza, hogy ez az egységesítés semmiképp nem vezethet a meglévő utasjogok szűküléséhez, hanem a következetlenségek kiküszöbölését és a jogok különböző közlekedési módok tekintetében történő – a legszigorúbb normák alapján végrehajtott – kiegyenlítését kell szolgálnia; különösen azt szorgalmazza, hogy a késések és a járattörlések fogalommeghatározásai ne hozhassanak létre torzulásokat a különböző közlekedési módok esetében alkalmazandó jogok között;

5.  további kutatásokat javasol annak érdekében, hogy megvizsgálják egy, az utasjogokkal kapcsolatos összes rendelkezést és alapelvet magában foglaló egységes rendelet létrehozásának szükségességét és megvalósíthatóságát, ideértve a fogyatékkal élő vagy csökkentett mozgásképességű utasokra vonatkozó rendelkezéseket is;

6.  elismeri, hogy a vízi[1] és az autóbusz-közlekedés[2] területén érvényesülő utasjogokról szóló rendeletek 2012. decemberi és 2013. márciusi hatálybalépésével az EU a világon elsőként valamennyi közlekedési mód vonatkozásában létrehozza az utasjogok integrált térségét; megállapítja, hogy a vonatkozó uniós jogszabályokat most valamennyi tagállamnak összehangolt és egyeztetett módon kell végrehajtania az Unió jelenleg stratégiailag tisztán modális személyszállítási politikájának intermodális jellegűvé történő átalakítása érdekében;

7.  hangsúlyozza, hogy amint az utasjogokra és közlekedésre vonatkozó összes rendelet hatályba lép, a Bizottságnak a tagállamokkal közösen el kell végeznie gyakorlati végrehajtásuk azonnali értékelését;

8.  megállapítja, hogy a fennálló kereskedelmi gyakorlatok (például az utasfelvétel után, az elsőbbségi beszállás után, a hitelkártyával történő fizetésért és a poggyászért felszámított díjak) jelentős különbségeket eredményeznek a meghirdetett és a tényleges ár között, ezért hangsúlyozza a végső jegyárak és a bennük foglalt szolgáltatások átláthatóságának fontosságát annak érdekében, hogy az utasok jegyvásárlás előtt valamennyi információ birtokában dönthessenek;

9.  hangsúlyozza az árak átláthatóságára vonatkozó jogszabályok fogyasztóvédelmi irányelvvel[3] összhangban történő hatékony végrehajtásának és érvényesítésének szükségességét. szorgalmazza a személyszállítási szolgáltatás azon központi elemeinek meghatározását, amelyeknek a közlekedési módtól függetlenül következetesen bele kell tartozniuk az alapdíjba;

10. sürgeti a Bizottságot, hogy megfigyelési tevékenységét terjessze ki a vállalatok és közlekedési szolgáltatók honlapjaira az utasok számára biztosított átláthatóság növelése érdekében, különösen az online jegyvásárlás tekintetében, és igyekezzen megakadályozni – például az előre bejelölt jelölőnégyzetek vagy az olyan kiegészítő díjak alkalmazásának letiltásával, amelyekről előzetesen nem adtak megfelelő tájékoztatást –, hogy az ilyen honlapok félrevezessék az utasokat; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat, egyes kereskedelmi gyakorlatok – pl. a jegyek átruházhatóságával, a vis maior körülményekkel, a jegyek külön történő felhasználásának tiltásával, a poggyász helytelen kezelésével, késésével vagy sérülésével kapcsolatos szerződéses feltételek – példaként történő bemutatásával és értékelésével, tájékoztatást nyújtva mind a fogyasztóknak, mind a vállalkozásoknak a közlekedési ágazatban alkalmazott, tisztességtelennek minősülő szerződéses feltételekről;

11. úgy véli, hogy az alapvető szolgáltatásokat tartalmazó alapdíjnak magában kell foglalnia legalább az utasszállításhoz elengedhetetlen valamennyi működési költséget (ideértve a fuvarozó olyan jogi kötelezettségeihez kapcsolódó költségeket, mint amilyen a biztonság és az utasok jogai), az utazáshoz az utas szempontjából elengedhetetlen valamennyi elemet (például a jegyek és beszállókártyák biztosítása vagy minimális poggyász és személyes tárgyak szállítása), valamint a fizetéshez kapcsolódó valamennyi költséget (például a hitelkártya-költségeket);

12. megállapítja, hogy a hatályos 261/2004/EK rendelet[4] problémás, mivel az EGT-n belüli légi fuvarozók nevében légifuvarozási szolgáltatásokat üzemeltető EGT-n kívüli légi fuvarozók megtagadják a kártérítést a harmadik országokból az Unióba repülő utasoktól; felszólítja a Bizottságot, hogy orvosolja ezt a helyzetet azon elv érvényre juttatásával, hogy az az uniós üzemeltető, amellyel az utas szerződött, köteles garantálni az uniós utasjogok tiszteletben tartását még abban az esetben is, ha magáért a szállítás elvégzéséért nem az uniós üzemeltető felel;

13. felhív a Bizottság közleményében közzétett tíz utasjog valamennyi közlekedési módban, az összes tagállamban és a határokon átívelő utazások minden típusa tekintetében történő maradéktalan érvényesítésére; javasolja, hogy az uniós utasjogokkal foglalkozó figyelemfelhívó kampányának végrehajtása során a Bizottság komolyan fontolja meg az Európai Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságának „2010. évi jelentés az uniós polgárságról: Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása” című, nemrégiben elfogadott véleményében javasolt polgári jogi charta elfogadását; véleménye szerint az uniós utasjogok e polgároknak szóló kézikönyvbe történő belefoglalása alapvető fontosságú lesz annak biztosítása szempontjából, hogy a polgárok teljes mértékben tisztában legyenek azzal, hogy az utazásuk során felmerült problémák esetén az uniós jogszabályok értelmében mi áll rendelkezésükre és mi nem;

14. hangsúlyozza, hogy az utasok között a vásárolt jegy alapján történő hátrányos megkülönböztetés vagy a különböző szolgáltatók közötti tisztességtelen verseny elkerülése érdekében biztosítani kell az utasjogokra vonatkozó jogszabályok különböző aspektusai közötti következetességet, és gondoskodni kell arról, hogy a csak ülőhelyet vásárló utasok vállalati csőd vagy a működési engedély visszavonása esetén a szervezett utazáson részt vevő utasokkal azonos szintű, hatékony védelemben részesüljenek;

15. kitart amellett, hogy az egy utazás során több egymást követő közlekedési módot integrált jeggyel igénybe vevő utasokat jobb védelemben kell részesíteni, és hogy ilyen körülmények esetén az utasokat az igénybe vett közlekedési módok bármelyikére alkalmazandó legmagasabb szintű jogoknak kell megilletnie;

16. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az utasokat az utazási szolgáltatások megvásárlása előtt időben, pontosan és teljes körűen tájékoztassák a jogaikról, valamint hogy ezek az információk – különösen a hosszú késések/járattörlés esetén nyújtott segítséggel kapcsolatos jogokról és eljárásokról és a kártérítéshez való hozzájutásról – az utazás különböző szakaszaiban mindvégig elérhetők legyenek, és a szolgáltató honlapján mindig hozzáférhetők legyenek; úgy véli, hogy az utasjogok széles körben való megismertetésére irányuló erőfeszítéseket ki lehetne terjeszteni és egyesíteni lehetne a nemzeti hatóságok, fogyasztóvédelmi szervezetek, nemzeti végrehajtó hatóságok, közlekedési vállalatok stb. közötti együttműködés révén; cselekvésre hív fel a fogyasztói központok fogyasztói problémák és viták rendezésében betöltött szerepének megerősítése, a számukra biztosított források növelése és annak biztosítása érdekében, hogy hatékony mechanizmusok álljanak rendelkezésre az alternatív vitarendezésre és kollektív jogorvoslatra az utasok jogainak hatékony védelme és a megfelelő kompenzáció garantálása érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy állapítson meg rögzített, minden közlekedési mód esetén azonos határidőket az utasok panaszainak megválaszolására; kéri a Bizottságot egy különálló, közérthető, az EU hivatalos nyelvein elérhető, segítségnyújtási célú honlap létrehozására a fogyasztói jogokkal kapcsolatos tájékoztatás céljából (www.travel.eu);

17. véleménye szerint az uniós utasjogok modális megközelítésének intermodális megközelítéssel történő felváltása csak akkor bizonyulhat sikeresnek, ha a hozzáférhető panaszkezelési eljárások, az alternatív vitarendezési mechanizmusok és a fogyasztói panaszkezelő központok számára biztosítják a szükséges emberi és gazdasági erőforrásokat, és ezeket teljes mértékben összekapcsolják a szolgáltatás minőségével és az utazás során tapasztalt körülményekkel összefüggő ügyekkel kapcsolatos gyors, olcsó és megfelelő jogorvoslat érdekében;

18. külön felhívja a figyelmet a szervezett utazásokat – mind az utazási irodán keresztül, mind az egyénileg online – foglaló utasok jogaira;

19. arra szólít fel, hogy alakítsanak ki uniós eszközöket az optimalizált multimodalitásnak a határokon átnyúló, hatékony, magas színvonalú és átjárható tömegközlekedési szolgáltatások terén történő biztosítására, mind a személyek szabad mozgásának lehetővé tétele, mind pedig az ilyen szolgáltatások magánjármű-használattal szembeni versenyképességének biztosítása érdekében; úgy véli, hogy a határokon átnyúló utazást tevő utasoknak lehetőséget kell adni arra, hogy több mint két országon áthaladó utazás esetén egyetlen jegyet vásároljanak;

20. holisztikus megközelítést szorgalmaz a csökkent mozgásképességű személyekkel, különösen az idősekkel kapcsolatban; úgy véli, figyelembe kell venni az otthontól az úti célig és vissza igénybe vett közlekedési lánc egészét, beleértve a tömegközlekedést is; hangsúlyozza a tájékozódási pontok egységes rendszerének szükségességét a csökkent mozgásképességű személyek segítése érdekében;

21. várja, hogy a szervezett utazásokról szóló irányelv[5] felülvizsgálata során a Bizottság teljes körűen megvizsgálja az e-kereskedelem és digitális piacok fogyasztói magatartásra gyakorolt hatását az európai idegenforgalmi ágazatban; véleménye szerint a Bizottságnak fokoznia kell a turistáknak nyújtott tájékoztatás minőségének és tartalmának javítása érdekében tett erőfeszítéseit, és e tájékoztatásnak megbízhatónak és a fogyasztók számára könnyen hozzáférhetőnek kell lennie;

22. rámutat, hogy gyakran nincs lehetőség a problémák rögtönzött módon történő helyszíni megoldására, és gondoskodni kell arról, hogy a fuvarozók rendelkezzenek a szükséges és hozzáértő személyzettel a terminálokon annak érdekében, hogy az utasok gyorsan meghozhassák döntésüket;

23. hangsúlyozza, hogy a fuvarozóknak legalább egy képviselőt ki kell helyezniük minden olyan terminálra vagy repülőtérre, ahonnan járatokat működtetnek, és/vagy panaszbejelentő helyet kell biztosítaniuk, amely jogosult arra, hogy zavar esetén azonnali döntéseket hozzon;

24. felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő intézkedéseket olyan harmonizált és hozzáférhető panaszkezelő eljárások és jogorvoslati eszközök létrehozására, amelyek biztosítják az utasok jogainak hatékony védelmét és garantálják, hogy időben és szervezett módon megkapják azt a kártérítést, amelyre jogosultak;

25. aggodalmát fejezi ki azon nehézségek miatt, amelyekkel az utasok – különösen határokon átnyúló utazások esetében – akkor szembesülnek, amikor érvényt kívánnak szerezni jogaiknak az e jogokat be nem tartó vállalatokkal szemben; e tekintetben úgy véli, hogy független nemzeti végrehajtó szerveket kellene megbízni az utasok és a vállalatok közötti közvetítéssel annak érdekében, hogy az utasok perköltségek nélkül érvényesíthessék jogaikat; hangsúlyozza, hogy a jogaikat érvényesíteni kívánó, határokon átnyúló utazást tevő utasok által tapasztalt nehézségek kezelése érdekében nagy szükség lenne az említett nemzeti végrehajtó szervek közötti együttműködésre;

26. hangsúlyozza, hogy a meglévő utasjogok érvényre juttatásának kulcsfontosságú prioritást kell élveznie; kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra kiegészítő intézkedések bevezetését az utasjogokról szóló jogszabályok alkalmazásának és végrehajtásának javítása érdekében, például az utasjogokkal kapcsolatban tájékoztatást nyújtó dokumentumoknak a Bizottság honlapján történő közzététele és frissítése, valamint a legjobb gyakorlatok terjesztése és a tagállamok, a nemzeti végrehajtó szervek, a fogyasztói szervezetek és a közlekedési vállalatok közötti együttműködés ösztönzése révén; kéri a tagállamokat, hogy bocsássanak rendelkezésre megfelelő erőforrásokat a jogok hatékony érvényesítése és a más tagállamokban működő nemzeti végrehajtó szervekkel való együttműködés biztosítása érdekében; hangsúlyozza az egységes, hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciók és kompenzációs rendszerek fontosságát az egyenlő versenyfeltételek megteremtése, valamint az utasjogokra vonatkozó rendelkezések betartása irányába ható erős gazdasági ösztönzők beveztése érdekében valamennyi részt vevő szereplő számára;

27. kéri a Bizottságtól a „rendkívüli körülmények” fogalmának egyértelmű meghatározását, és iránymutatások kidolgozását arra vonatkozóan, hogy mely esetek tartoznak e fogalom körébe, továbbá azt, hogy ezt a fogalommeghatározást foglalják bele az utasjogokról szóló jogszabályok jövőbeli módosításaiba a járattörlést vagy késést okozó körülmények helytelen értelmezésének megelőzése érdekében, továbbá a fogyasztók és vállalatok jogbiztonságát egyaránt szolgáló jogi háttér megteremtése végett;

28. hangsúlyozza, hogy a csökkent mozgásképességű vagy fogyatékkal élő utasok számára az utazás tekintetében biztosítani kell az esélyegyenlőséget, a korlátlan és akadálymentes hozzáférést a közlekedési infrastruktúrákhoz, a járművekhez, a szolgáltatásokkal kapcsolatos segítségnyújtáshoz és az összes számukra szükséges információhoz;

29. hangsúlyozza a személyzet megfelelő képzésének fontosságát a csökkent mozgásképességű vagy fogyatékkal élő utasok kiszolgálása tekintetében, és azt, hogy harmonizálni kell a foglalási eljárásokat, a segítségkérésre vonatkozó eljárásokat és a biztonsági ellenőrzésre vonatkozó szabályokat, ideértve a mobilitást segítő eszközök és orvosi segédeszközök kezelésére vonatkozó szabályokat is; hangsúlyozza, hogy jobb tájékoztatást kell biztosítani ezekről a kérdésekről, hozzáférhető formában, a foglalás időpontjától kezdve egészen az úti cél eléréséig; hangsúlyozza, hogy a fogyatékosság, mozgáskorlátozottság vagy orvosi segédeszközök okán díj felszámítása vagy a beszállás megtagadása nem megengedett, és kivételt ez alól csak olyan esetek képeznek, amikor erre szigorúan biztonsági okokból kerül sor;

30. felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg általános szabványokat a közlekedési infrastruktúrák és szolgáltatások akadálymentessége vonatkozásában, ideértve a jegykiadás, a valós idejű utazási információk és az online szolgáltatások szempontjait is annak érdekében, hogy biztosítsa a fogyatékkal élő személyek egyenlő és korlátozások nélküli hozzáférését a közlekedési ágazat termékeihez és szolgáltatásaihoz.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

10.7.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

32

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Pablo Arias Echeverría, Adam Bielan, Cristian Silviu Buşoi, Sergio Gaetano Cofferati, Birgit Collin-Langen, Lara Comi, Anna Maria Corazza Bildt, António Fernando Correia de Campos, Cornelis de Jong, Vicente Miguel Garcés Ramón, Evelyne Gebhardt, Louis Grech, Philippe Juvin, Sandra Kalniete, Edvard Kožušník, Toine Manders, Hans-Peter Mayer, Sirpa Pietikäinen, Phil Prendergast, Mitro Repo, Robert Rochefort, Heide Rühle, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Catherine Stihler, Emilie Turunen, Barbara Weiler

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Raffaele Baldassarre, Jürgen Creutzmann, María Irigoyen Pérez, Emma McClarkin, Anja Weisgerber

  • [1]  HL L 334., 2010.12.17., 1. o.
  • [2]  HL L 55., 2011.2.28., 1. o.
  • [3]  HL L 304., 2011.11.22., 64. o.
  • [4]  HL L 46., 2004.2.17., 1. o.
  • [5]  HL L 158., 1990.6.23., 59. o.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

18.9.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

43

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Magdi Cristiano Allam, Inés Ayala Sender, Georges Bach, Erik Bánki, Izaskun Bilbao Barandica, Philip Bradbourn, Antonio Cancian, Michael Cramer, Joseph Cuschieri, Luis de Grandes Pascual, Christine De Veyrac, Saïd El Khadraoui, Ismail Ertug, Carlo Fidanza, Knut Fleckenstein, Jacqueline Foster, Mathieu Grosch, Jim Higgins, Juozas Imbrasas, Dieter-Lebrecht Koch, Georgios Koumoutsakos, Werner Kuhn, Jörg Leichtfried, Marian-Jean Marinescu, Gesine Meissner, Mike Nattrass, Hubert Pirker, Dominique Riquet, Vilja Savisaar-Toomast, Olga Sehnalová, Brian Simpson, Keith Taylor, Silvia-Adriana Ţicău, Giommaria Uggias, Dominique Vlasto, Artur Zasada, Roberts Zīle

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Spyros Danellis, Nathalie Griesbeck, Zita Gurmai, Anna Rosbach, Sabine Wils, Janusz Władysław Zemke

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Isabella Lövin