JELENTÉS a civil társadalmi párbeszéd fejlesztésének távlatairól a Lisszaboni Szerződést követően

4.12.2008 - (2008/2067(INI))

Alkotmányügyi Bizottság
Előadó: Genowefa Grabowska

Eljárás : 2008/2067(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A6-0475/2008
Előterjesztett szövegek :
A6-0475/2008
Viták :
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a civil társadalmi párbeszéd fejlesztésének távlatairól a Lisszaboni Szerződést követően

(2008/2067(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Lisszaboni Szerződésre, amelyet 2007. december 13-án írták alá Lisszabonban[1],

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

–   tekintettel a Lisszaboni Szerződésről szóló, 2008. február 20-i állásfoglalására[2],

–   tekintettel a jelenlegi parlamenti ciklus során elfogadott, a civil társadalommal foglalkozó különböző állásfoglalásaira,

–   tekintettel a civil társadalmi szervezetek képviselőivel 2008. június 3-án tartott workshopra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A6-0475/2008),

A. mivel a demokratikus és polgárokhoz közeli Európai Unió feltétele, hogy az európai uniós intézmények és a tagállamok szorosan együttműködjenek a civil társadalommal európai, nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt,

B.  mivel az európai uniós, nemzeti, regionális és helyi szervezeteknek a polgárokkal és a civil társadalmi szervezetekkel folytatott párbeszéd és együttműködés iránti nyitottsága minden szinten szerepvállalásuk előfeltételének számít a jogalkotás és a kormányzás folyamatában,

C. mivel a Lisszaboni Szerződés az uniós polgárok Unióval szembeni jogait azáltal erősíti, hogy megkönnyíti a polgárok és a civil társadalmat képviselő szervezetek számára a „polgárok Európájáról” szóló vitában való részvételt,

D. mivel az aktuális rendelkezések – amelyeket szintén felvettek a Lisszaboni Szerződésbe – megteremtik az európai szintű polgári párbeszéd kialakításához elengedhetetlenül szükséges jogi keretet, mivel ezeket a rendelkezéseket azonban nem mindig hajtják végre megfelelő módon,

E.  mivel a civil társadalom a 27 tagállamban egymástól eltérő fejlettségi szinten áll, és egymástól eltérő mértékben él a részvételi demokráciában, a jogalkotási eljárásban és a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal folytatott párbeszédben való részvétel lehetőségeivel,

F.  mivel a „civil társadalom” kifejezés a polgárok által saját akaratukból létrehozott számos nem kormányzati és non-profit szervezetet takar, amelyek jelen vannak a közéletben, etikai, kulturális, politikai, tudományos, vallási vagy filantróp megfontolások alapján kifejezésre juttatva tagjaik és mások érdekeit, gondolatait és ideológiáit,

G. mivel a civil társadalmi szervezetek reprezentativitása rendkívül vitatott kérdés, és mivel egyes szervezetek elképzeléseik érvényre juttatása érdekében kifejtett aktivitása és hatékonysága nem minden esetben áll arányban az általuk képviselt népesség nagyságával,

H. mivel az Európai Unió különböző intézményei a társadalmi párbeszéd tekintetében egymástól eltérő megközelítést választottak,

1.  üdvözli, hogy az Európai Unió a polgárokkal folytatott párbeszéd fejlesztéséhez mind európai szinten, mind nemzeti, regionális és helyi szinten a tagállamokban hozzájárul;

2.  hangsúlyozza, hogy az európai civil társadalom fontos szerepet játszik az európai integrációs folyamatban, amelynek keretében közvetíti az uniós polgárok véleményét és igényeit az európai intézmények számára; kiemeli a civil társadalom által az intézmények számára rendelkezésre bocsátott szakértelem jelentőségét, és hangsúlyozza, hogy jelentős és lényeges a polgárokkal folytatott párbeszéd tájékoztató és népszerűsítő szerepe, különösen ami az Európai Unió intézkedéseinek és célkitűzéseinek támogatását és azok közvetítését illeti, valamint az európai együttműködési hálózat létrehozása és az európai identitás és önazonosság polgári társadalmon belüli erősítése terén;

3.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió politikai céljainak és terveinek megvalósításához széleskörű nyilvános vitára, a polgárokkal folytatott hatékony párbeszédre és a politikai tudatosság erősítésére van szükség;

4.  hangsúlyozza, hogy rendkívüli kötelezettséget vállalt a polgárokkal folytatott párbeszéd terén, valamint felhívja a figyelmet arra, hogy e párbeszédnek a Lisszaboni Szerződés is nagy jelentőséget tulajdonít, és e párbeszédet ezáltal az Európai Unió összes tevékenységi körében elsőbbséget élvező alapelvvé tette;

5.  üdvözli a képviseleten és részvételen alapuló demokráciának a Lisszaboni Szerződés azon rendelkezése, amely a „polgári kezdeményezésre” irányul és előírja, hogy több tagállam egymillió polgára jogalkotási javaslat kidolgozására kérheti fel a Bizottságot, általi fejlesztését;

6.  arra kéri az Európai Unió intézményeit, valamint a tagállamok nemzeti, regionális és helyi hatóságait, hogy a lehető legjobban használják ki a fennálló jogi keretet és a bevált módszerek jegyzékét a polgárokkal és a civil társadalmi szervezetekkel folytatott párbeszéd fejlesztésére; úgy véli, hogy az EP tájékoztatási irodáinak minden tagállamban aktív szerepet kell vállalniuk a Parlament és az adott tagállam civil társadalmának képviselői közötti, legalább évente egyszer megrendezésre kerülő fórumok népszerűsítésében, megszervezésében és lebonyolításában, illetve hangsúlyozza annak fontosságát, hogy mind az adott tagállamból, mind a többi tagállamból való európai parlamenti képviselők rendszeresen részt vegyenek ezeken a fórumokon;

7.  felhívja az Európai Unió intézményeit, hogy a civil társadalom valamennyi érdekelt képviselőjét vonják be a polgárokkal folytatott párbeszédbe; ezzel kapcsolatban létfontosságúnak tartja, hogy odafigyeljenek a fiatal európaiak szavára, akik a jövő Európai Unióját formálják majd és magukra vállalják az ezzel kapcsolatos felelősséget;

8.  kéri az Európai Unió intézményeit, hogy gondoskodjanak arról, hogy az EU valamennyi polgára – nők és férfiak, idősek és fiatalok, városiak és vidékiek egyaránt – aktívan, hátrányos megkülönböztetés nélkül és egyenlő jogok mellett vehessen részt a polgárokkal folytatott párbeszédben, illetve különösen arról, hogy a nyelvi kisebbségek képviselői használhassák anyanyelvüket ezeken a fórumokon; úgy véli, hogy az Európai Uniónak e téren elő kell mozdítania a nők és férfiak egyenjogúságára vonatkozó alapelv megvalósítását, és ezen elv előmozdítása során mind az EU-n belül, mind azon kívül példát kell mutatnia;

9.  felkhívja az Európai Unió intézményeit, hogy intézményközi megállapodásban fogadjanak el kötelező erejű iránymutatásokat a civil társadalmi szervezetek képviselőinek kijelölésére, a konzultációk kialakításának módszereire, valamint e konzultációk finanszírozására vonatkozóan, és ennek során tartsák szem előtt a Bizottság „A konzultáció és a párbeszéd magasabb kultúrája felé – Az érdekelt felek Európai Bizottság által történő megkérdezésének általános elvei és minimális követelményei” című közleményét[3]; rámutat arra, hogy erre a célra az EU valamennyi intézményének rendelkeznie kell az összes vonatkozó nem kormányzati szervezet naprakész nyilvántartásával, függetlenül attól, hogy az adott tagállamban folytatnak-e tevékenységet e szervezetek és/vagy az uniós intézményekkel foglalkoznak-e;

10. kéri az Európai Unió intézményeit, hogy a polgárokkal folytatott párbeszédet tegyék a Bizottság valamennyi főigazgatóságának, a Miniszterek Tanácsa minden munkacsoportjának, valamint az Európai Parlament összes bizottságának horizontális feladatává, és ennek során vegyék figyelembe az átláthatóság alapelvét és ügyeljenek arra, hogy az állami és a magánszektor között kiegyensúlyozott viszonyt tartsanak fenn;

11. kéri az Európai Unió intézményeit, hogy törekedjenek a hatékonyabb kommunikáció és koordináció biztosítására, valamint a kommunikációs folyamatok javítására a társadalom szereplőivel az európai polgárokkal folytatott párbeszéd során érvényesülő szorosabb együttműködés kialakítása érdekében tartandó konzultációra irányuló intézkedéseikre vonatkozóan, és lépjenek fel aktívan a polgárokkal szemben az európai álláspont képviselete érdekében ; megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy a civil társadalomnak és a biztosoknak rendszeresen találkozniuk kellene a tagállamokban szervezett fórumokon annak érdekében, hogy csökkenjen az EU és az európai polgárok között érzékelhető szakadék;

12. arra kéri a Tanácsot, hogy egyszerűsítse le és könnyítse meg az eljárásaiba való betekintést, mivel az a polgári társadalommal folytatandó valódi párbeszéd alapvető előfeltétele;

13. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy európai kommunikációs politikát dolgozzanak ki az EU polgáraival folytatandó kommunikáció új eszközeinek és módozatainak (amelyek felhasználják az internetet, az e-technológiákat és a modern audiovizuális technikákat) rendelkezésre bocsátása tekintetében;

14. szorgalmazza az EU arra irányuló, már létező és bevált kezdeményezései végrehajtásának folytatását, amelyek a civil társadalom európai integráció folyamatába történő bevonásának fokozására irányulnak, ilyen kezdeményezés például a Europe by Satelite, a polgári agora, a tematikus polgári fórumok (pl. „A te Európád”), az internetes viták stb.;

15. hangsúlyozza a szakértők által végzett európai közvélemény-kutatások fontosságát, amelyek segítik meghatározni és megérteni az EU polgárainak az Unió működésére vonatkozó igényeit és elvárásait; sürgeti mind az uniós intézményeket, mind a tagállamok civil társadalmát, hogy tartsák szem előtt ezeket az elvárásokat kapcsolattartásuk és vitáik során;

16. arra kéri a tagállamok nemzeti, regionális és helyi hatóságait, hogy támogassák a polgárokkal folytatott párbeszédet – különösen azokban az országokban és régiókban, illetve azokban az ágazatokban, ahol az még nem alakult ki, vagy nem valósult meg teljes mértékben; továbbá sürgeti ezeket a szerveket, hogy aktívan támogassák a civil társadalom tagállamok közötti regionális párbeszédének kialakítását, illetve a határokon átnyúló kezdeményezéseket; úgy ítéli meg, hogy meg kellene vizsgálni a tagállamokból álló csoportosulások kiépítésének mint az ötletek és tapasztalatok EU-n belüli cseréjét előmozdító eszköznek a lehetőségét is;

17. kéri az európai társadalom képviselőit, hogy tevékenyen vegyenek részt a polgárokkal folytatott párbeszédben, valamint az európai programok és politikák kialakításában, ezáltal lehetővé téve a döntéshozatali folyamatok befolyásolását;

18. arra biztatja az EU polgárait, hogy aktívabban vegyenek részt az európai vitákban és eszmecserékben, és menjenek el a közelgő európai parlamenti választásokra;

19. utal arra, hogy a polgárokkal folytatott párbeszédhez minden szinten – európai, nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt – megfelelő pénzeszközökre van szükség, és arra kéri az ezen párbeszédben részt vevő érdekelt feleket és a párbeszédért felelős szerveket, hogy biztosítsák ehhez a megfelelő finanszírozást;

20. hangsúlyozza, hogy a civil társadalommal folytatott párbeszéd mellett az Uniónak nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet kell folytatnia az egyházakkal és vallási közösségekkel is, amint az a Lisszaboni Szerződésben is szerepel;

21. javasolja az európai uniós intézményeknek, hogy bocsássák rendelkezésre közösen a civil társadalmi szervezetek képviselőire és tevékenységi területeire vonatkozó információkat, például egy nyilvános és felhasználóbarát adatbázis formájában;

22. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan európai egyesületi forma létrehozására, amelynek révén az európai civil társadalmi szervezetek közös jogalapra támaszkodhatnának;

23. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a tagállamok parlamentjeinek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.

  • [1]  HL C 306., 2007.12.17., 1. o.
  • [2]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0055.
  • [3]  Lásd „A konzultáció és a párbeszéd magasabb kultúrája felé – Az érdekelt felek Európai Bizottság által történő megkérdezésének általános elvei és minimális követelményei” című 2002.december 11-ieurópai bizottsági közleményt (COM(2002)0704).

INDOKOLÁS

„Nem országokat egyesítünk, hanem embereket”

Jean Monnet

„Semmit rólunk nélkülünk!” – ezt várják el az európai polgárok az Európai Unió intézményeitől. Az Európai Unió sorozatos bővítései következtében nemcsak a tagállamok száma növekszik, hanem a polgároké is, akik a közösségi jogszabályok alanyai. Jóllehet az Európai Unió folyamatosan változik, a polgáraival folytatott kommunikáció sajnálatos módon nem tart ezzel lépést. Szemmel látható az a kommunikációs szakadék, amelynek egyik megnyilvánulása volt az Európai Alkotmány francia és holland, valamint a Lisszaboni Szerződés ír elutasítása. Ez a szakadék az uniós intézmények kezdeményezéseinek és projektjeinek köszönhetően csökkenni látszik. A megtett erőfeszítések világosan rámutatnak, hogy az európai kérdések tekintetében határozottan befolyást lehet gyakorolni a részvételi demokrácia fejlődésére helyi, regionális, nemzeti és nemzetek feletti szinten.

Az 1990-es évek óta az európai uniós intézmények lassan, de biztosan nyitnak a közvélemény felé, és egyre határozottabban ismerik el a civil társadalom szerepét, melynek véleményét egyre gyakrabban kérik ki. Az európai uniós intézmények és a nem kormányzati szervezetek között létrejött, számos európai politikába illeszkedő párbeszédet ezentúl „civil párbeszédnek” hívják.

A kommunikáció és főként a civil párbeszéd terén azonban az Uniónak tetemes hátrányt kell leküzdenie. Magától értetődik, hogy az európai projektet csak az európai polgárokkal együtt lehet megvalósítani, sőt, ha teljesen működőképes demokráciát akarunk, akkor kommunikálni is kell a nyilvánossággal. Emellett a polgárok Unió iránti érdeklődésének felkeltésére és idevonatkozó támogatásuk elnyerésére teljes körű tájékoztatásban kell részesíteni őket, élénk és nyílt vitát kell generálni, valamint aktívan be kell vonni a polgárokat az Európai Unió demokratikus életébe – az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikkében szereplő elv szerint, amely kimondja: „Minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében. A döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni.”.

E jelentés fő célja az, hogy hangsúlyozza az Európai Unión belül folyó civil párbeszéd kiemelt szerepét és fontosságát, különösen a Lisszaboni Szerződés tekintetében, valamint hogy bemutassa a párbeszéd új formáit és az ezáltal születő lehetőségeket, valamint e párbeszéd európai szintű irányítására szolgáló világos és átlátható elvek kidolgozása iránti igényt.

A Lisszaboni Szerződésben a civil párbeszéd magasabb rendű alapelvvé emelkedett, általa összekapcsolódik gyakorlatilag valamennyi európai politika és az Európai Unió összes tevékenysége (az Európai Unióról szóló szerződés, különösen annak 11. cikkének II. címe: „A demokratikus elvekre vonatkozó rendelkezések”); ugyanakkor nem beszélhetünk civil párbeszédről, ha abba a civil társadalmat nem vonjuk be. Ezért az előadó 2008 júniusában a Parlament keretein belül olyan szemináriumot rendezett, amelyet a civil párbeszéd Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő időszakra vonatkozó fejlesztési perspektíváinak szenteltek. A szeminárium, amelyen a civil társadalom nagy létszámban képviseltette magát, egyértelmű sikernek tekinthető, és az ott levont gondolatébresztő következtetések többek között e jelentés kidolgozásához is alapul szolgáltak.

Sem az európai uniós jogszabályokban, sem az uniós igazgatási gyakorlatban nincs egységes és általános fogalommeghatározása a civil párbeszédnek. Az Unión belüli konzultációval és kommunikációs politikával kapcsolatos néhány európai bizottsági dokumentumon[1] kívül nincsenek a civil párbeszéd megszervezésére, keretére és módszereire vonatkozó szabályok. Az, hogy az európai uniós intézmények civil párbeszédre alkalmazott megközelítései különbözőek, tovább nehezíti a koncepció rögzítését. Ebben az összefüggésben komoly fenntartások megfogalmazására került sor például a párbeszédben való részvételre meghívott nem kormányzati szervezetek reprezentativitására, a Tanács eljárásaihoz való hozzáférés hiányára, és a párbeszéd folytatásának módját illető (főként a Bizottság részéről megmutatkozó) túl nagy szabadságra vonatkozóan.

Az előadó úgy véli, hogy kiemelt fontosságú magának a civil párbeszéd fogalmának uniós szintű meghatározása (vagy leírása), valamint a párbeszédben a civil társadalom képviseletére vonatkozó szabályok létrehozása.

Ahhoz, hogy a civil társadalom képviseletének elve valósággá váljon, a párbeszédbe be kellene vonni azokat a szervezeteket, amelyekkel a polgárok azonosulnak és amelyek a legalaposabban és a leginkább hozzáértő módon képviselik érdekeiket. A civil párbeszéd sikere pontosan a képviselet elvének függvénye lesz, azaz attól függ, hogy mennyire lesz bevonva a párbeszédbe a tárgyalt témában illetékes valamennyi főbb érdekelt fél – jelen esetben: az Unió intézményei; a tagállamok nemzeti, regionális és a helyi szintű hatóságai; az európai politikai pártok; a nem kormányzati szervezetek, valamint a civil társadalom egyéb képviselői.

A civil párbeszéd természeténél fogva kétoldalú és kölcsönös. Tehát nem elég az Unió tevékenységéről tájékoztatni a polgárokat; hanem megfelelő időt kell szánni az ő meghallgatásukra is. Továbbá biztosítani kell őket arról, hogy az európai uniós intézmények az általuk felvetett ötletekkel és kételyekkel komolyan fognak foglalkozni és azokat figyelembe fogják venni. Ezenkívül a kölcsönösség elve megkívánja, hogy a részvevők visszajelzést kapjanak a párbeszéd során elhangzott javaslatok további sorsáról. Ez megerősítené a szociális partnereknek az Unióban hozott döntésekre gyakorolt hatását.

Továbbá fontos annak biztosítása is, hogy a partnerek kiválasztásakor a magán- és a közszféra között egyensúly legyen, és hogy a társadalmi szervezetek képviselői és a szakemberek egyenlő bánásmódban részesüljenek.

Az átláthatóság elve. A párbeszédbe meghívott felek kiválasztásakor az európai uniós intézményeknek a lehető legnagyobb átláthatóságnak kellene tanújelét adniuk. Az előadó ezért többek között javasolja azon szervezetek nevének rendszeres megjelentetését, amelyek részt vettek a konzultációban, valamint álláspontjukat és javaslataikat is kifejtették. A konzultációk megkezdésekor az Uniónak ki kell jelölnie azt a személyt, aki a civil szervezetek képviselőivel való kapcsolattartásért felelős.

Az európai politikák keretében hozott döntések tekintetében a nem kormányzati (európai és nemzeti) szervezeteknek egyértelmű és nyitott módon kell jelezniük, hogy kiket és kinek az érdekeit képviselik, és ez lehetővé tenné, hogy különbséget tegyünk a civil társadalom valódi képviselői és a lobbisták között.

A civil párbeszédre vonatkozó szabályok

Itt emlékeztetünk „A konzultáció és a párbeszéd magasabb kultúrája ” című bizottsági közleményre (2002), amely a Bizottság által folytatott társadalmi konzultáció legfontosabb alapelveit határozza meg. Ebben azt hangsúlyozza, hogy a konzultációba valamennyi érdekelt célcsoportot be kellene vonni. E csoportok azon dokumentumokról illetve tervekről alkotott véleményének kialakításához, amelyeknek témájában konzultációt folytattak velük, át kell adni az ehhez szükséges elengedhetetlenül fontos információkat. Továbbá mindig tájékoztatni kell őket arról, hogy véleményük beérkezett a konzultációt folytató szervhez. Ezen elvek alapvetően a konzultáció és párbeszéd folyamatának minőségét célozzák meg, ugyanakkor nem határozzák meg ezek keretét és a vonatkozó eljárásokat. Az előadó ezért reméli, hogy ezen alapelveket a Bizottság ellenőrzi és a jelenlegi igényekhez fogja igazítani oly módon, hogy valamennyi intézmény számára közösek lehessenek.

Semmi kétség nem lehet afelől, hogy a civil párbeszéd támogatása és fejlesztése, különösen a polgároknak a párbeszédbe történő bevonása terén a nemzeti, regionális és helyi hatóságok játsszák a legfontosabb szerepet. A polgárokkal e három szinten kellene konzultálni, és különösen az európai léptékű kérdéseket illető véleményüket az európai uniós intézmények számára kellene továbbítani. Az előadó javasolja, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat kötelezzék a civil párbeszéd módszerének népszerűsítésére és a lehető leggyakrabban történő alkalmazására. Az európai polgárok a párbeszédben való részvételük során megismerkednek a részvételi demokrácia gyakorlatával, és valóban alkalmuk nyílik jogaik gyakorlására.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése tekintetében különösen ki kell hangsúlyozni az úgynevezett „egymillió aláírás” nevű polgári kezdeményezést, amelynek értelmében a Bizottság számára lehet jogalkotási javaslatot benyújtani. E rendelkezéseknek köszönhetően az Unió demokratikus életének valamennyi szereplője számára (állampolgárok és a nem kormányzati szervezetek) lehetőség nyílik, hogy világosan kifejtse mit vár el az Uniótól, valamint arra, hogy erről hivatalosan is értesítse az Uniót.

A civil párbeszéd hatékonyságának javítása érdekében az előadó az alábbi pontokra is fel kívánja hívni a figyelmet:

1.        Nyitottság a Tanács részéről: a Tanács dokumentumaihoz való hozzáférés megerősítése és egyszerűbbé tétele alapvető fontosságú feladat a civil társadalommal folytatandó tényleges párbeszédhez. Sőt, az Európai Parlament és a civil társadalom számára az egyes munkacsoportokban zajló munkával kapcsolatos információkhoz is könnyebb hozzáférést kell biztosítani.

2.        Az európai uniós intézmények közötti együttműködés javítása és szorosabbá tétele a civil társadalommal folytatott konzultáció tekintetében. Különösen a Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága részvételével történő, a Parlament és a Bizottság közötti együttműködést célzó közös platformot kell kialakítani.

3.        A polgárokkal folytatott kommunikáció új csatornái, módszerei és lehetőségei, valamint a médiával történő szorosabb együttműködés. Az információs csatornák létrehozására irányuló új technológiákat (a digitális technológia és az Internet) kell kialakítani és aktív módon kiaknázni. Az előadó a médiával kapcsolatban meg kívánja jegyezni a területen elért jelentős fejlődést, többek között az „Európa műholdról” elnevezésű csatorna elindítását.

           A közvélemény várható reakciójára (amely természetéből adódóan rendkívül összetett, mivel az nemzeti szempontokat és politikai felhangokat tükröz) való felkészüléshez és annak megértéséhez olyan mechanizmusok (például európai szakértői csoportok) kifejlesztésére is szükség van, amelyek lehetővé teszik az európai emberek elvárásainak és az őket jellemző tendenciák elemzését.

4.        Pénzügyi kérdések. A polgárokkal folytatott valódi párbeszéd elindításához megfelelő források szükségesek. E tekintetben az előadó felhívja a figyelmet a D-terv első szakaszának eredményeképpen elfogadott, a politikai pártokról és alapítványokról szóló uniós rendeletre, amely jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a polgárokat bevonják a folyamatos, valódi és tartalmas párbeszédbe.

A 2009. évi európai parlamenti választási kampány során figyelembe kell venni az európai szintű kérdéseket. Az európai polgároknak meg kell győződniük arról, hogy a választásokon való részvételük (választott képviselőik révén) jelentős befolyást fog biztosítani számukra az európai szintű, különösen a mindennapi életüket meghatározó döntésekben. Továbbá arról is meg kell győződniük, illetve megbizonyosodniuk, hogy az őket érintő kérdésekkel kapcsolatban az európai uniós intézmények a velük való konzultáció nélkül – más szóval a civil párbeszéd igénybevétele nélkül – semmilyen döntést sem fognak hozni. Ezért egyértelmű, hogy a 2009. évi választásokra szánt európai uniós források rendkívül jól hozzájárulnak a képviseleti demokrácia fejlesztéséhez.

Nemzeti összefüggésben (különösen a nemzeti hagyományoktól, tapasztalatoktól és a szervezési kapacitástól függően) a nemzeti szinten aktívan működő nem kormányzati szervezetek számára nyújtott bármilyen kismértékű anyagi támogatás jelentősen megerősítheti a civil párbeszéd mechanizmusait.

Végül az előadó ösztönözni kívánja a civil párbeszéd keretében elindított azon kezdeményezések nagyvonalú támogatását, amelyek gyümölcsözőnek bizonyultak és jól integrálódtak az európai környezetbe (például az Agora, amely a polgárok és a Parlament közötti eszmecsere fóruma), valamint új közös intézményközi projektek és intézkedések végrehajtásának előmozdítását szorgalmazza az európai kommunikációs politika keretén belül.

  • [1]  Lásd a következő bizottsági dokumentumokat: Fehér könyv az európai kommunikációs politikáról (COM(2006) 35); D-terv a demokrácia, a dialógus és a diszkusszió érdekében (COM(2005)494); Az Európáról szóló kommunikáció javítására irányuló cselekvési terv (SEC(2005)0985) ; Az Európai Parlament és a Tanács határozata a 2007–2013. évi, aktív európai polgárságot támogató „Európai polgárokat” című program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslat (COM(2005) 116); A konzultáció és a párbeszéd magasabb kultúrája felé – Az érdekelt felek Európai Bizottság által történő megkérdezésének általános elvei és minimális követelményei, (COM(2002)0704 végleges); Fehér könyv az európai kormányzásról, COM (2001) 428).

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

2.12.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

10

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jim Allister, Richard Corbett, Andrew Duff, Maria da Assunção Esteves, Anneli Jäätteenmäki, Aurelio Juri, Íñigo Méndez de Vigo, Johannes Voggenhuber, Andrzej Wielowieyski

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Georgios Papastamkos, Jacek Protasiewicz, György Schöpflin