Eljárás : 2011/2108(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0359/2011

Előterjesztett szövegek :

A7-0359/2011

Viták :

PV 14/11/2011 - 21
CRE 14/11/2011 - 21

Szavazatok :

PV 15/11/2011 - 7.17
CRE 15/11/2011 - 7.17
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0493

JELENTÉS     
PDF 270kWORD 215k
2011. október 25.
PE 467.076v02-00 A7-0359/2011

a méhek egészségi állapotáról és a méhészeti ágazatot érintő kihívásokról

(2011/2108(INI))

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság

Előadó: Csaba Sándor Tabajdi

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a méhek egészségi állapotáról és a méhészeti ágazatot érintő kihívásokról

(2011/2108(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel méhészeti ágazat helyzetéről szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a méhek egészségi állapotáról szóló, 2010. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0714),

–   tekintettel a Tanács 2011. május 17-i, a méhek egészségi állapotáról szóló következtetéseire,

–   tekintettel a 2011. május 3-i, „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2011)0244),

–   tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre(2) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet), amely külön rendelkezik a méhészeti ágazatról,

–   tekintettel az EFSA 2008. augusztus 11-i tudományos jelentésére, valamint az EFSA által megrendelt és elfogadott 2009. december 3-i tudományos jelentésre, amelyek témája a méhek pusztulása és felügyelete Európában,

–   tekintettel az Európai Bíróságnak, a géntechnológiával módosított anyagokat tartalmazó méz címkézésére vonatkozó C-442/09. sz. ügyben(3) hozott ítéletére,

–   tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–   tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–   tekintettel „Az uniós fehérjedeficit: mi a megoldás a hosszú ideje fennálló problémára?” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0359/2011),

A. mivel a méhészet mint gazdasági és társadalmi tevékenység kulcsszerepet játszik a vidéki övezetek fenntartható fejlődésében, valamint munkahelyeket teremt, emellett a beporzás révén fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat lát el, amelyek a növények genetikai sokféleségének fenntartásával hozzájárulnak a biológiai sokféleség javításához,

B.  mivel a méhészet és a biológiai sokféleség kölcsönösen függenek egymástól; mivel a méhkolóniák a beporzási tevékenység révén környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból fontos értéket állítanak elő, hozzájárulva az élelmiszer-ellátás biztonságához és a biológiai sokféleség fennmaradásához; továbbá mivel a méhészek méhkolóniáik kezelésével rendkívül jelentős környezetvédelmi szolgáltatást nyújtanak, valamint a vidéki területeken megőriznek egy fenntartható termelési modellt; mivel a „méhlegelők”, a különféle takarmányterületek és bizonyos termények (repce, napraforgó stb.) biztosítják a méhek számára az immunrendszerük és egészséges állapotuk fennmaradásához szükséges gazdag táplálékot,

C. mivel aggasztó, hogy egy méhészeti vállalkozás létrehozásához kapcsolódó magas költségek miatt egyre kevesebb ember vállalkozik ebben az ágazatban, ami ahhoz vezet, hogy hiány van a létfontosságú mezőgazdasági növények beporzásához szükséges kaptárakból;

D. mivel mind az EU-ban, mind a világ más részeiben a méhcsaládok számának csökkenése tapasztalható; mivel a mezőgazdasági termelékenységet elősegítő beporzó fajok hanyatlóban vannak; mivel ha ez a folyamat egyértelműen felerősödik, az uniós gazdák, valamint a világ más részein gazdálkodók arra kényszerülhetnek, hogy a beporzáshoz emberi közreműködést vegyenek igénybe, ami a beporzásra fordított kiadások megduplázódásához vezetne; mivel a tudomány és az állatorvoslás jelenleg keveset tesz az egyes megbetegedések és járványok elleni hatékony védelem, illetve esetükben a járványügyi ellenőrzés gyakorlása terén, aminek az oka az, hogy az elmúlt évtizedekben – a szűk piac eredményeképpen és a nagy gyógyszervállalatok alacsony fokú érdekeltsége miatt – elhanyagolták az újabb méhegészségügyi gyógyszerekre irányuló kutatást, illetve fejlesztést, mivel a piacon forgalmazott kevés számú gyógyszer ma már gyakran hatástalan a Varroa destructor nevű méhatka elleni küzdelemben,

E.  mivel az egyes méhek és méhkolóniák egészségi állapotát számos – egymással sok esetben összekapcsolódó – letális és szubletális tényező veszélyezteti, mivel a piacra kerülő kevés számú gyógyszer ma már gyakran nem kellőképpen hatásos a rezisztenssé vált Varroa destructor nevű méhatka elleni küzdelemben, mivel a peszticidek használata, az éghajlati és környezeti feltételek megváltozása, a növényi biodiverzitás csökkenése, a talajhasználat változása, a rossz méhészeti gazdálkodás és az invazív fajok jelenléte folytán meggyengül a méhkolóniák immunrendszere és opportunista betegségek alakulnak ki, mivel a mézelő méhek közvetlen és közvetett módon vannak kitéve a növényvédő szereknek, például szél általi hordáson, felszíni vizeken, guttációs cseppeken, nektáron vagy virágporon keresztül,

F.  mivel a méhészek hozzájárulhatnak méheik egészségének és jólétének javításához és megőrzéséhez, és segíthetik azt, bár a környezetük minősége jelentős szerepet játszik abban, hogy mennyire járnak sikerrel,

G. mivel kívánatos az állatgyógyászati termékek és hatóanyagok csupán minimális szinten történő felhasználása a méhkolóniák immunrendszere egészségi állapotának fenntartása érdekében, mivel azonban számolni kell a rezisztencia problémájával is; mivel a hatóanyagok és gyógyszerek nem alakulnak át a méhek anyagcseréjében, és az európai termelők tiszta, maradékanyagoktól mentes, magas minőségű mézet kívánnak előállítani,

H. mivel az európai méhészek közül sokan amatőrök és nem szakképzett méhészek,

A kutatás és a tudományos ismeretek elterjesztése

1.  felhívja a Bizottságot, hogy a következő (nyolcadik) pénzügyi keretben emelje a méhek egészségi állapotával kapcsolatos kutatásokra szánt támogatások szintjét, a kutatásokat a technológiai fejlesztések, a betegségek megelőzése és ellenőrzése felé irányítva (különös tekintettel a környezeti tényezők által a méhkolóniák immunrendszerére gyakorolt hatásra és a patogénekkel való interakcióikra), fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok kialakításával és a nem vegyi megoldások előtérbe helyezésével (például olyan mezőgazdasági gyakorlatok támogatásával, mint a vetésforgó és a biológiai növényvédelem) és általánosan az integrált növényvédelmi technikák fokozott ösztönzésével, továbbá állatgyógyászati termékek kifejlesztésével az Unió méhállományának jelenlegi megbetegedéseit előidéző tényezők, elsősorban a Varroa destructor méhatka ellen, mivel ez az a fő kórokozó, amelynek ártalmatlanításához rezisztencia kialakítására való fokozott képessége miatt a hatóanyagok szélesebb körére van szükség, valamint a belső élősködők és más opportunista megbetegedések ellen;

2.  fontosnak tartja, hogy sürgős intézkedést hozzanak a méhek egészségének védelme érdekében, szem előtt tartva a méhészet sajátosságait, az érintett szereplők sokféleségét, valamint az arányosság és a szubszidiaritás elvét;

3.  ismételten hangsúlyozza aggodalmát, hogy amennyiben elhanyagoljuk a mézelő méhek és a vadon élő beporzó rovarok körében Európában megfigyelhető fokozott mértékű pusztulás jelenségét, az súlyos negatív hatással lehet a mezőgazdaságra, az élelmiszer-termelésre és az élelmezésbiztonságra, a biológiai sokféleségre, a környezeti fenntarthatóságra és az ökoszisztémákra;

4.  kéri a Bizottságot, hogy a méhész szervezetekkel való együttműködésben segítse elő megfelelő nemzeti felügyeleti rendszerek létrehozását és alakítson ki uniós szintű harmonizált követelményeket az összehasonlítás lehetővé tétele érdekében; hangsúlyozza, hogy szükség van a méhkaptárak egységes, nemzeti szintű azonosítási rendszerére és nyilvántartására, amelyet évente felülvizsgálnak és frissítenek; ragaszkodik ahhoz, hogy az azonosítás és a nyilvántartás finanszírozása ne a méz Európai Unión belüli termelésének és forgalomba hozatalának fejlesztésére irányuló, már létező programokból származzon (1221/97/EK rendelet);

5.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a környezeti feltételek és a méhészeti és mezőgazdasági gyakorlatok által a méhek egészségére gyakorolt hatás nyomon követése céljából támogassa a „referenciaméhészetek” európai hálózatának létrehozását;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy az egyes tagállamok által rendelkezésre bocsátott – a ténylegesen összeírt kaptárszámokról szóló – nyilatkozatok alapján és ne becsült adatok alapján dolgozza ki a három éves programokat;

7.  üdvözli a méhek egészségi állapotát vizsgáló uniós referencialaboratórium létrehozását, amelynek tevékenységét a létező szakértői hálózatok vagy nemzeti laboratóriumok által nem lefedett területekre, illetve az általuk végzett kutatásokból származó integrált ismeretek szintézisére kell összpontosítania;

8.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell a diagnosztizálást végző nemzeti laboratóriumokat és a szabadföldi vizsgálatokat, és felhívja a figyelmet arra, hogy ki kell küszöbölni a finanszírozási átfedéseket;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy – a méhészeti ágazat képviselőivel együtt – hozzon létre irányító bizottságot, amely segíti majd a Bizottságot az uniós referencialaboratórium éves programjának összeállításában; helyteleníti, hogy az uniós referencialaboratórium első éves munkaprogramját az érdekelt felekkel való előzetes konzultáció nélkül nyújtották be;

10. felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a méhek egészségi állapotára irányuló tudományos kutatásokat, építve a COST/COLOSS fellépés, valamint a BeeDoc és a STEP kezdeményezések által nyújtott jó példákra, valamint hogy ösztönözze a tagállamokat az ágazattal kapcsolatos tudományos kutatás támogatására; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy bővíteni kell a méhészekkel és a méhészek szervezeteivel fenntartott kapcsolatokat;

11. kéri a Bizottságot, hogy küszöbölje ki az alapok felhasználásában jelentkező átfedéseket annak érdekében, hogy megnövelje azok hatékonyságát és biztosítsa mind a méhészek, mind a gazdálkodók számára a gazdasági és ökológiai hozzáadott értéket; kéri a Bizottságot, hogy bátorítsa a tagállamokat az általuk biztosított kutatási finanszírozás szintjének növelésére;

12. felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék és ellenőrizzék a mézelő növények fenológiai felügyeletét végző nemzeti hálózatok létrejöttét;

13. felhívja a Bizottságot, hogy tevékenyen segítse elő a méhek egészségi állapotát veszélyeztető tényezőkre vonatkozó ökotoxikológiai vizsgálatokra vonatkozó információk tagállamok, laboratóriumok, méhészek, gazdálkodók, az ágazat és a tudósok közötti megosztásának fokozását , ezzel megteremtve a tájékozott, független tudományos vizsgálatok lehetőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő ezt a folyamatot azzal, hogy vonatkozó weboldalát az érintett tagállamok valamennyi hivatalos nyelvén elérhetővé teszi;

14. üdvözli a Bizottság „Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerek érdekében” elnevezésű kezdeményezését, hozzátéve, hogy a kezdeményezésnek 2011 után is folytatódnia kell, a nemzeti hatóságoktól érkező résztvevők számát pedig növelni szükséges;

15. kéri, hogy támogassák a méhészek számára a betegségek megelőzésével és ellenőrzésével, a gazdálkodók és erdészek számára pedig a növénytani ismeretekkel, a növényvédő szerek méhbarát alkalmazásával, a peszticidek hatásaival és a gyomirtásra használható vegyszermentes agronómiai gyakorlatokkal foglalkozó képzési programokat; kéri a Bizottságot, hogy a méhész szervezetekkel együttműködésben nyújtson be iránymutatásokat a kaptárak állatorvosi kezelésére vonatkozóan;

16. felszólítja a tagállamok hatóságait és érdekképviseleti szervezeteit, hogy támogassák a méhek egészségére vonatkozó megfelelő tudományos és technikai ismeretek terjesztését a méhészek között; hangsúlyozza, hogy folyamatos párbeszédre van szükség a méhészek, a gazdálkodók és az érintett hatóságok között;

17. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az állatorvosok megfelelő képzését, a méhészek számára lehetőséget kell biztosítani állatorvosi konzultációkra, az állatorvosi hatóságok munkájába pedig méhészeti szakembereket kell bevonni;

Állatgyógyászati termékek

18. elismeri, hogy az éves veszteségek mintegy 10%-át okozó varroaatka elleni innovatív és hatékony kezelések kifejlesztése rendkívül fontos; úgy véli, hogy a betegségek és kártevők kedvezőtlen hatásának enyhítése érdekében növelni kell az engedélyezett állat-egészségügyi kezelések támogatását; kéri a Bizottságot, hogy vezessen be közös iránymutatásokat az ágazatban alkalmazott állat-egészségügyi kezelés tekintetében, és felhívja a figyelmet a helyes alkalmazásukra; kéri, hogy vezessenek be iránymutatásokat a biológiai növényvédelem terén engedélyezett molekulákkal és/vagy szerves savakból, illóolajokból és egyéb anyagokból álló készítményekkel kapcsolatban;

19. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak pénzügyi támogatást a méhek egészségével kapcsolatos új gyógyászati termékekre irányuló kutatás, fejlesztés és szabadföldi vizsgálatok számára, különösen a kkv-k tekintetében, tekintettel arra, hogy a méhészeti ágazat a beporzás révén hozzájárul a biológiai sokféleséghez és a közjavakhoz, figyelembe véve, hogy a jelenleg a méhészek által fedezett állatorvosi kezelési költségek a többi állattenyésztési ágazat egészségügyi kiadásaihoz képest igen magasak;

20. hangsúlyozza, hogy a gyógyszeripar számára ösztönzőket kell biztosítani a méhbetegségek elleni új gyógyszerek kifejlesztésére;

21. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki rugalmasabb szabályokat a méhek egészségi állapotával kapcsolatos – többek között a természetes eredetű és egyéb, a rovarok egészségét nem befolyásoló – állatgyógyászati termékek engedélyezése és rendelkezésre bocsátása tekintetében; üdvözli az állatgyógyászati készítményekre vonatkozó irányelv felülvizsgálatára irányuló bizottsági javaslatot, ugyanakkor megjegyzi, hogy az, hogy a hozzáférés az ilyen termékekhez jelenleg korlátozott, nem indokolhatja a méhcsaládokat érintő egyéb opportunista patológiák kezelésére szolgáló antibiotikumok bejegyzését/forgalomba hozatalát, mivel ez hatással van a méhek által előállított termékek minőségére és az ellenállóképességre;

22. üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy a megbetegedett méhek kezelését akadályozó jelenlegi jogbizonytalanság felszámolása érdekében az úgynevezett lépcsőzetes eljárás keretében be kívánja vezetni a gyógyszerhasználat maximális maradékanyag-határértékeit;

23. felhív a szabályozási környezet olyan irányú megváltoztatására, hogy az Európai Gyógyszerügynökség a szellemi tulajdonra vonatkozó jogok védelme érdekében bizonyos átmeneti időszakra biztosíthasson kizárólagosságot a méhek egészségi állapotával kapcsolatos innovatív állatgyógyászati készítményekben felhasznált új hatóanyagok előállítására és forgalmazására;

24. felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió állat-egészségügyi alapjának következő felülvizsgálata során vegye fontolóra annak a méhbetegségekre való kiterjesztését;

25. üdvözli, hogy a Bizottság javaslatot kíván benyújtani egy átfogó állat-egészségügyi jogszabályra; felszólítja a Bizottságot, hogy igazítsa ki az európai állatorvosi szakpolitika hatókörét és finanszírozását oly módon, hogy azok figyelembe vegyék a méhek és a méhészet sajátosságait, és hogy ezáltal a hatékony és szabványosított gyógyszerek megfelelő rendelkezésre állása és a méhek egészségének az európai állatorvosi politika keretében történő finanszírozása révén a méhbetegségek hatékonyabban leküzdhetők legyenek valamennyi tagállamban; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a tagállamok közötti fokozottabb harmonizációt, és tegyen meg minden tőle telhetőt a Varroa-atka kór elleni küzdelem és a kór kordában tartása érdekében;

26. támogatja az olyan tenyésztési programokat, amelyek a betegségekkel és a kártevőkkel szembeni tűrőképességre összpontosítanak (különösen a Varroa-atka kór tekintetében);

A korszerű mezőgazdaság hatásai a méhekre

27. hangsúlyozza, hogy az Európai Unió a közelmúltban – az Európai Parlament elkötelezett részvételével – új, szigorúbb szabályokat fogadott el a növényvédő szerek engedélyezésére és fenntartható felhasználására vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy azok biztonságosak legyenek az emberi egészségre és a környezetre nézve; megjegyzi, hogy ezek a szabályok a méhek biztonsága tekintetében további szigorú kritériumokat foglalnak magukban; felszólítja a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet az új szabályrendszer sikeres végrehajtásáról;

28. felhívja a Bizottságot, hogy a méhcsaládok egészségének és a populáció fejlődésének védelme érdekében javítsa a peszticidekkel kapcsolatos kockázatértékelés módszertanát, továbbá biztosítson megfelelő hozzáférést az engedélyezéshez szükséges iratanyagokban található ökotoxikológiai vizsgálatok eredményeihez és módszertanához;

29. hangsúlyozza a fenntartható gazdálkodás fontosságát, és kéri a tagállamokat, hogy minél előbb ültessék át és teljes egészében hajtsák végre a peszticidek fenntartható használatáról szóló 2009/128/EK irányelvet, különösen annak 14. cikkét, amely hangsúlyozza, hogy 2014-től kezdve az Unió valamennyi gazdálkodójának kötelező lesz az integrált növényvédelem alkalmazása, valamint hogy fordítsanak kiemelt figyelmet az olyan peszticidek alkalmazására, amelyek káros hatással lehetnek a méhekre és a méhcsaládok egészségére;

30. kéri a Bizottságot, hogy a valós körülmények között, megbízható és hatékony vizsgálatok és összehangolt eljárások alapján végzett, a peszticidekre vonatkozó kockázatértékelés során vegye figyelembe a krónikus, a lárva- és a szubletális toxicitást a 2011. június 14-e óta alkalmazott, a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK rendeletnek megfelelően; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy fordítson külön figyelmet egyes olyan növényvédő szerekre, amelyek alkalmazása bizonyos körülmények között káros hatással jár a méhek és a méhkolóniák egészségi állapotára; felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a hatóanyagok és patogének közötti, valamint a hatóanyagok közötti lehetséges kölcsönhatásokra irányuló kutatásokat; megjegyzi, hogy a bevonási módszereket is számításba kell venni;

31. üdvözli, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság szakértői független értékelést végeznek a peszticidekre vonatkozó különféle adatszolgáltatással kapcsolatosan az ágazati szereplők számára előírt követelményekről;

32. felhív – a méhészek és a mezőgazdaságban tevékenykedők közötti párbeszéd szellemében – egy olyan kötelező előzetes értesítési rendszer felállítására, amely valamennyi tagállamban előre tájékoztatná a méhészeket és az állami hatóságokat a peszticidek alkalmazásáról, különösen a rovarölő szerekkel, levegőből történő kezelések (pl. szúnyogirtások esetében), valamint egy olyan rendszer felállítására, amely kérésre információt biztosít a kaptárak helyzetéről e műveletek elvégzésekor; felhív ezenkívül egy internet-alapú adatbázis révén az információk méhészek és gazdálkodók közötti hatékonyabb átadására, például a kaptárak földek közelében való elhelyezésével kapcsolatosan;

33. kéri a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra, mennyire tanácsos a méhészetet és a méhek egészségét a mezőgazdasági képzés részévé tenni;

34. külön tekintettel a 2009. évi, „A méhek pusztulása és felügyelete Európában” elnevezésű EFSA-projektre, felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a géntechnológiailag módosított takarmánynövények és monokultúrák által a méhek egészségéi állapotára tett esetleges károsító hatások objektív felmérését;

A termelés és az élelmiszer-biztonság aspektusai és az eredetvédelem

35. felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan ellenőrizze az állat-egészségügyi helyzetet a kibocsátó országokban, érvényesítse a legszigorúbb állat-egészségügyi követelményeket és hozzon létre megfelelő monitoringrendszert a harmadik országokból származó szaporítóanyagok ellenőrzésére annak elkerülése céljából, hogy egzotikus méhbetegségek és élősködők – mint az Aethina tumida (kis kaptárbogár) vagy a Tropilaelaps atka – bejussanak az Unió területére; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a méhész szervezetekkel együttműködésben növelje az átláthatóságot a határellenőrzési pontokon végzett biztonsági ellenőrzések gyakorisága, százalékos aránya, jellemzői és mindenek előtt eredményei tekintetében;

36. kéri, hogy vezessenek be ideiglenesen 10 ppb küszöbértéket (intézkedési referenciapontot) az Európai Unió által engedélyezett állategészségügyi termékekre vonatkozóan, figyelembe véve a tagállamokban alkalmazott különféle elemzési módszereket és gyakorlatokat;

37. felhívja a Bizottságot, hogy a mézben és más méhészeti termékekben található olyan anyagok vonatkozásában, amelyek az európai méhészeti ágazatban nem engedélyezhetők, vezessen be intézkedés előtti szinteket („No Action Level”, NAL), intézkedési referenciapontokat („Reference Point for Action”, RPA) vagy maximális szermaradvány-határértékeket, továbbá harmonizálja a határokon történő állatorvosi ellenőrzéseket és a belső piacon végzett ellenőrzéseket, mivel a méz esetében az alacsony minőségű import, a hamisítás és a helyettesítő termékek torzítják a piacot, és folyamatos nyomást gyakorolnak az árakra és az uniós piacokon található termékek végső minőségére, és azonos versenyfeltételeket kell teremteni az uniós és a harmadik országokbeli termékek/termelők számára; megállapítja, hogy a maradékanyag-határértékek megállapításakor a maradékanyagok tekintetében figyelembe kell venni a bevált állatorvosi gyakorlatot;

38. felhívja a Bizottságot, hogy hozza létre vagy módosítsa a 2001/110/EK irányelv (mézirányelv) mellékleteit annak érdekében, hogy az uniós termelésre vonatkozó előírásokat valamennyi méhészeti termék esetében – a mézféleségeket is beleértve – világos jogszabályi meghatározások és a méz minőségére vonatkozó fontosabb paraméterek – prolin- és szacharóztartalom, alacsony HMF-szint és víztartalom –, valamint a hamisítás (glicerintartalom, cukorizotóp-arány (C13/C14), pollenspektrum, a méz aromaanyag- és cukortartalma) meghatározása révén javítsa; kéri, hogy támogassák a mézhamisítást leleplező hatékony módszerek kutatását; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a méz természetes jellemzőinek az európai termékekre vonatkozó vizsgálata a harmadik országokból származó termékekre is vonatkozzon;

39. felhívja a Bizottságot, hogy a címkézésre vonatkozó szabályozást harmonizálja a mezőgazdasági minőségrendszerekről szóló rendelet rendelkezéseivel, továbbá az importból származó vagy az EU-ban előállított méhészeti termékek esetében vezesse be a származási országot feltüntető kötelező címkézést, különböző helyekről származó termékek vegyítésével előállított termékek esetében pedig a kötelező címkézés egészüljön ki valamennyi származási ország feltüntetésével;

40. az EU új minőségpolitikájának szellemében felhívja a méhészeket, az őket képviselő szervezeteket és a kereskedelmi vállalatokat, hogy a méhészeti termékek esetében éljenek szélesebb körben az uniós címkézési rendszerekkel (OEM és OFJ), amivel hozzájárulhatnak a méhészeti tevékenység fenntarthatóságához, továbbá kéri a Bizottságot, hogy a méhész szervezetekkel szoros együttműködésben javasoljon minőségi meghatározásokat és támogassa a méhészeti termékek helyi piacokon való közvetlen eladását;

41. kéri, hogy tegyenek lépéseket az Európából származó méz és méhészeti termékek fogyasztásának növelésére, többek között az egyes származási helyekre és változatokra jellemző tulajdonságokkal rendelkező mézek népszerűsítésén keresztül;

A biológiai sokféleség megőrzésével és a közös agrárpolitika küszöbönálló reformjával összefüggő intézkedések

42. hangsúlyozza a méhészekkel való konzultáció fontosságát az európai és tagállami hatóságok számára a méhészeti programok és a vonatkozó jogszabályok kidolgozása során annak érdekében, hogy e programok hatékonysága és kellő időben történő végrehajtása biztosított legyen; kéri a Bizottságot, hogy biztosítson lényegesen több pénzügyi forrást a méhészeti ágazat számára, azáltal, hogy a 2013 utáni KAP keretében fokozza a méhészet számára jelenleg biztosított támogatást, és biztosítja a jelenlegi támogatási programok folyamatosságát és fejlesztését (1221/97/EK rendelet), valamint hogy ösztönözze a közös projektek fejlesztését, ezenkívül kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak technikai segítségnyújtást a méhészeti ágazatnak; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a társfinanszírozási rendszer kompatibilitását azzal, hogy azok a tagállamok, amelyek azt szükségesnek tartják, létrehozzák a KAP első pillérén belüli közvetlen támogatásokat (a KAP 68. cikkének opcionális végrehajtása); hangsúlyozza ezenkívül, hogy bátorítani kell a fiatal méhészeket az ágazatba való belépésre; kéri a Bizottságot, hogy a méhészeket sújtó válsághelyzetek hatásainak enyhítése érdekében biztosítson egyfajta biztonsági hálót vagy közös biztosítási rendszert a méhészet számra;

43.      sürgeti a Bizottságot, hogy az EU új biodiverzitási stratégiája keretében kiemelt fontosságú kérdésként a méhészeti ágazat számára tegyen elérhetővé pénzügyi erőforrásokat, illetve növelje azok arányát a KAP keretében előterjesztett minden olyan projekt és intézkedés vonatkozásában, amelyek kizárólag az egyes régiókban őshonos apis mellifera alfajaira és ökotípusaira irányulnak,

44. kéri a Bizottságot, hogy a KAP küszöbönálló reformja során tegye egyértelművé, hogy mely támogató intézkedések és támogatások vonatkoznak az európai méhészeti ágazatra, figyelembe véve a mézelőméh-családok által a beporzás révén biztosított környezetvédelmi és társadalmi hasznot, valamint a méhészek által méhcsaládjaik kezelése révén nyújtott környezetvédelmi szolgáltatásokat;

45. megjegyzi, hogy a Bizottság 2010. május 28-i jelentése szerint a méhészek száma 2004 óta kis mértékben növekedett; rámutat arra, hogy a jelentés szerint ez a növekedés kizárólag Bulgária és Románia európai uniós csatlakozásának tulajdonítható, és hogy ezen országok méhészeit nem számítva az EU-ban a méhészek jelentős számú csökkenése lenne tapasztalható; véleménye szerint mindez a EU-ban a méhészeti ágazat helyzetének súlyosságát mutatja, és hogy annak támogatást kell biztosítani, továbbá konkrét intézkedéseket kell végrehajtani annak érdekében, hogy a méhészeket megtartsák a méhészeti ágazatban;

46. kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra annak lehetőségét, hogy a közvetlen támogatások rendszerén belül külön támogatási rendszert hozzon létre a méhészek számára, például méhkolóniánként adott támogatások révén, amely segíteni fogja az EU-n belül a méhészeti ágazat megőrzését és a méhész szakma irányába ösztönzi a fiatalokat, továbbá biztosítja, hogy a méhek továbbra is beporzóként működjenek;

47. kéri a Bizottságot, hogy támogassa a KAP-on belül a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat, a 2009/128/EK irányelvvel összhangban ösztönözze a gazdálkodókat egyszerű agronómiai gyakorlatok alkalmazására, továbbá az EU biodiverzitási stratégiájának szellemében erősítse meg a kifejezetten a méhészeti ágazatra irányuló mezőgazdasági és környezetvédelmi intézkedéseket; kéri a tagállamokat, hogy vidékfejlesztési programjaikon belül hozzanak a méhészetre irányuló mezőgazdasági és környezetvédelmi intézkedéseket, valamint ösztönözzék a gazdálkodókat arra, hogy foganatosítsanak mezőgazdasági és környezetvédelmi intézkedéseket, a szántóföldek szélein alakítsanak ki méhbarát legelőket, alkalmazzák az integrált termelés emelt szintjét, figyelembe véve a gazdálkodás holisztikus megközelítéseit, és ahol lehet, a kártevők ellen alkalmazzanak biológiai eszközöket;

48. újra megerősíti, hogy a Bizottság a méheket háziasított fajnak tekinti, következésképpen az állattenyésztési ágazatba sorolja, ami lehetővé teszi jobb egészségügyi, jóléti és védőintézkedések(7) megtételét és hozzásegít a vad beporzó rovarok megóvásával kapcsolatos jobb tájékoztatáshoz; ezért kéri a méhek egészségének védelmével foglalkozó stratégia kidolgozását és a méhészet sajátosságainak figyelembevételét a mezőgazdasági és állat-egészségügyi jogi szabályozás során, különösen a gazdálkodóknak a kaptárok állományveszteségével kapcsolatos kártalanítása vonatkozásában;

49. kéri a méhészeti ágazat érintett szereplőit, hogy használják ki a jelenlegi közös agrárpolitika és annak közelgő reformja által kínált különféle lehetőségeket, amely a mezőgazdaság egészén belül megfelelően tekintetbe veszi a termelői szervezeteket;

A méhek biológiai sokféleségének megőrzése

50. szorgalmazza, hogy a Bizottság a 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (élőhelyekre vonatkozó irányelv) keretében határozza meg az Apis mellifera faj védettségi állapotát, és adott esetben foglalja bele az irányelv mellékleteibe; tekintettel az Apis mellifera faj és az Európai Unióban előforduló különböző alfajok védelmének sürgősségére, felszólítja a Bizottságot, vizsgálja meg a Life+ pénzügyi eszközön belül egyedi program vagy szabályozás megteremtésének lehetőségét, amellyel létrejöhetne az e faj vadon élő populációinak helyreállítását szolgáló páneurópai projekt;

51. szorgalmazza, hogy a Bizottság az 1992. július 13-i 92/65/EGK tanácsi irányelv keretében legalább átmenetileg tiltsa be a Bombus sp. nemzetségéhez tartozó élő méhek és fajok harmadik országokból történő behozatalát az egzotikus betegségek elkerülése érdekében, különösen mivel az Európai Unión belül elegendő genetikai forrás áll a méhészet rendelkezésére, ha figyelembe vesszük azokat a főbb alfajokat, amelyekből a méhészetben jelenleg használt fajták és változatok származnak;

52. emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleség elősegítése a mezőgazdasági ágazaton kívül is alapvető fontosságú; megjegyzi, hogy az út menti zöld területek, a vasútvonalak melletti szegély, az energiaátviteli hálózatok miatt végzett irtási területek, illetve a közparkok és magánkertek jelentős területeket fednek le, amelyek ésszerű használati módjai jelentősen növelhetik a pollen- és nektárforrást a méhek és beporzó rovarok számára; úgy véli, hogy ezt a fejlesztést a harmonikus területgazdálkodás keretében kell megvalósítani, amely fenntartja a közúti biztonságot is;

53. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0440.

(2)

HL L 299., 2007.11.16., 1-149. o.

(3)

HL C 24., 2010.1.30., 28. o.

(4)

HL L 309., 2009.11.24., 1. o.

(5)

HL L 309., 2009.11.24., 71. o.

(6)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0084

(7)

Olyan ösztönzők révén, mint például az Európai Unió állat-egészségügyi stratégiája (2007–2013), amely segít egységes és átlátható szabályozási keretet nyújtani az állategészségügy számára, javítja a területen működő európai ügynökségek közötti koordinációt és az erőforrások hatékony felhasználását, valamint hangsúlyozza a diagnosztikai képesség fenntartásának és javításának fontosságát.


INDOKOLÁS

A méhészeti ágazat az európai mezőgazdaság szerves része. Több mint 600 000 uniós polgár számára biztosít fő vagy mellékjövedelmet. A beporzás révén alapvető fontosságú szolgáltatást biztosít a mezőgazdaság számára, és hozzájárul a biodiverzitás fenntartásához. A becslések szerint a növényfajok 84%-a és az európai élelmiszergyártás 76%-a függ a méhek általi beporzástól, az így előállított gazdasági érték pedig – amelyet az EU-ban évi 15 milliárd euróra becsülnek – lényegesen felülmúlja a megtermelt méz értékét. A méhészet emellett a beporzás révén fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat lát el, amelyek a növények genetikai diverzitásának és az ökológiai egyensúlynak a fenntartásával hozzájárulnak a biodiverzitás javításához. Ezenkívül a méhészet Európa mezőgazdasági örökségének és nemzeti hagyományainak része.

A méhészet egyedinek számít az állattenyésztés más ágazataihoz képest. Rovarokat tenyészt, amelyek félig vadon élnek, és nem lehet őket háziasítani vagy közvetlenül irányítani, mint más fajokat. A méhészet alapja nem az egyed, hanem a teljes működő kolónia, amely több ezer egyedből áll, melyek egyetlen szervezet sejtjeiként működnek együtt. Ezért a tudományos kutatást és a szabályozást mind az egyed, mind a kolónia szintjén érvényesíteni kell.

A tagállamok által folytatott méhészet jellegzetességei között jelentős különbségek mutatkoznak, mint például a méhészek jellege (amatőrök és hivatásosok), a méhkaptárak sűrűsége vagy a méhészet gyakorlati módszerei (helyhez között vagy mozgatott méhkaptárak, vándorméhészet) tekintetében. Számos tagállamban kifejezetten kedvezőek a környezeti és mezőgazdasági körülmények a méhészet számára, ilyen pl. Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Portugália, Románia és Spanyolország. A méhkaptárak magasabb sűrűsége és a hivatásos méhészek magasabb száma miatt ezeket az országokat gyakorta „hivatásos méhészetet folytató tagállamoknak” nevezik. A hivatásos és amatőr méhészek ismeretei közötti különbség csökkentése és az információk és a tudományos ismeretek hatékonyabb terjesztése érdekében rendkívül fontos a méhészek hatékony képzése.

A nemrégiben tapasztalt megemelkedett méhpusztulás oka továbbra sem világos. A méheknek készített legújabb egészségügyi termékek fejlesztése számos akadályba ütközik. Az ilyen termékek piaca rendkívül szűk a többi állattenyésztési ágazathoz képest, és a befektetés megtérülése is alacsony. Ezért az állategészségügyi termékek előállítói nem érdekeltek abban, hogy új gyógyszereket fejlesszenek ki a méhek számára. Ezenkívül a maradékanyagok határértékeire vonatkozó rendszer jelenlegi szabályozása nem biztosítja a szellemi jogok megfelelő védelmét, ami nem motiválja fejlesztésre az innovatív termelőket. A Bizottságnak egy új, kiegyensúlyozott szabályozás révén kell megoldania e problémát. Az új gyógyszerek kifejlesztése mellett jobban meg kell vizsgálni a megelőző intézkedéseket és a méhtenyésztési programokat is, valamint nemzeti szinten kell támogatni a betegségeknek és járványoknak való ellenállásra összpontosító géntárolást.

A túlzott méhpusztulással szembeni hatékony fellépés egyik fő akadálya a méhkaptárak és méhészek számára, valamint a kolóniapusztulás mértékére vonatkozó megbízható és összehasonlítható adatok hiánya. Komoly szükség van arra, hogy hatékony és összehangolt felügyeleti rendszert alkalmazzanak a méhpusztulás mértékének vizsgálata céljából, és hogy pontosabb ismeretekkel rendelkezzünk a kolóniapusztulások és egyéb méhegészségügyi problémák kiterjedtségéről és okairól. Európai szinten összehangolt felügyeleti rendszerre van szükség, ám a tagállamoknak szintén fel kell lépniük a méhek egészségét érintő kockázatok csökkentése érdekében. Az átfedések elkerülése érdekében össze kell hangolni a kutatást és meg kell osztani európai szinten a tudományos eredményeket. A nemzeti hatóságoknak és a tagállami érdekképviseleti szervezeteknek támogatniuk kell a méhek egészségére vonatkozó megfelelő tudományos és technikai ismeretek terjesztését a méhészek között. A méhészek, a gazdálkodók és az érintett hatóságok közötti folyamatos és strukturált párbeszédre van szükség. A Bizottságnak hozzá kell járulnia e párbeszéd sikeréhez azáltal, hogy rendelkezésre bocsátja ezzel kapcsolatos weboldalát mindazon tagállamok hivatalos nyelvein, amelyekben a méhészet fontos szerepet tölt be.

A jelentés üdvözli a Bizottság méhegészségüggyel foglalkozó kísérleti felügyeleti programját, és a Tanács következtetéseivel összhangban felkéri a Bizottságot, hogy annak eredményét tegye elérhetővé minden érdekelt fél számára, hangsúlyozva azonban, hogy további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy az EU-ban kiépüljön a megfelelő felügyeleti rendszer. A Bizottságnak ezenkívül támogatnia kell a referenciaméhészetek európai hálózatának létrehozását a méhek egészségének a környezeti feltételekkel és a méhészeti/mezőgazdasági gyakorlatokkal összefüggésben történő nyomon követése érdekében.

A jelentés üdvözli továbbá az európai uniós referencialaboratórium létrehozását. A referencialaboratóriumnak a meglévő szakértői hálózatok, illetve a nemzeti laboratóriumok tevékenységét kell kiegészítenie, és fel kell használnia a COST/COLOSS fellépés által gyűjtött adatokat és tapasztalatokat. Ezzel együtt hangsúlyozza, hogy nemzeti szinten is támogatni kell a diagnosztikai laboratóriumokat és a helyszíni vizsgálatokat. Ezenkívül a Bizottságnak finanszírozást kell biztosítani a méhészeti termékek minőségi és biztonsági elemzését végző laboratóriumok számára, és ezen információkat meg kell osztani európai szinten.

A méhek egészségét érintő stresszfaktorok egyikét a környezetben jelen lévő toxikus anyagok jelentik, különösen egyes peszticidek nem megfelelő és túlzott alkalmazása. A Bizottság ígéretet tett arra, hogy felülvizsgálja a peszticiddokumentációk benyújtására vonatkozóan előírt adatszolgáltatási követelményeket, ami kedvező fejlemény, azonban a kockázatok hatékony enyhítése érdekében az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet előírásait tovább kell szigorítani. Jelenleg nem kielégítőek a peszticidek használatára vonatkozó címkézési előírások. A toxikus anyagok engedélyezésékor egyértelműen meg kell határozni, hogy a kezelendő haszonnövény mely fenológiai státuszában szabad, illetve tilos használni a növényvédő szereket, és ezt a termék címkéjén is egyértelműen fel kell tüntetni. További problémát jelent a toxikus növényvédő szerek helyettesítésére vonatkozó független kutatások hiánya.

Nincsen tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a genetikailag módosított haszonnövények közvetlen negatív hatást gyakorolnának a mézelő méhekre, azonban az EFSA egyik 2009. évi tanulmánya a genetikailag módosított szervezeteket a méhpopulációk hanyatlásának okai között szereplő egyéb stressztényezők közé sorolja. Ezért fontos, hogy megbízható adatokat gyűjtsünk valamennyi tagállamból az e területen végzett objektív kutatás biztosítása érdekében. Aggodalomra ad okot, hogy a genetikailag módosított vetőmagok előállítói gyakran azzal hátráltatják a független kutatást, hogy nem biztosítanak genetikailag módosított növényekből származó tisztított pollent a toxicitás vizsgálatához.

Fontos és üdvözlendő, hogy a Bizottság átfogó állat-egészségügyi jogszabályt terjeszt elő 2012 elején, amely a jelenlegi alapszintű állat-egészségügyi jogszabály helyébe lép. A felülvizsgálat során figyelembe kell venni a méhészeti ágazat speciális igényeit. E felülvizsgálatnak az érintett felekkel folytatott széles körű nyilvános konzultáción kell alapulnia. Továbbá lehetővé kell tennie, hogy az állat-egészségügyi gyógyszertermékek fokozottabban rendelkezésre álljanak. Ezenkívül üdvözlendő, hogy a természetes méhlegelők folyamatos csökkenése és a mézelő növények kipusztulása elleni küzdelem érdekében a Bizottság elismerte a beporzás társadalmi és környezeti jelentőségét, és ennek megfelelően a beporzók egészsége kellő hangsúlyt kap az EU újonnan kiadott biodiverzitási stratégiáján belül. A fenntartható mezőgazdasági gyakorlatoknak a megújított közös agrárpolitika központi elemét kell képezniük, és arra kell biztatniuk a gazdálkodókat, hogy alkalmazzák az agronómiai gyakorlatok számos elemét, beleértve a vetésforgót, az állandó legelőket, a takarónövényeket és a zöld infrastrukturális területeket. A monokultúrák a méhek nektár- és pollenforrásának minőségi és mennyiségi romlásához vezetnek. A takarmány és energia előállítását szolgáló gabona- és kukoricatermesztés mellett a kiterjesztett vetésforgó-rendszerek, a gazdaság területén alkalmazott vegyes növénytermesztés és a fű- és herefélék keverékeinek alkalmazása jelentős környezeti és agronómiai előnyökkel jár, mivel a hüvelyes növények vetésforgó-rendszer részeként végzett termesztése megelőzheti a betegségeket, regenerálhatja a talajt, jótékony hatással van a beporzó populációkra, és az éghajlatvédelemhez is hozzájárul. Ezért a megújított közös agrárpolitika keretében támogatni kell az ökoszisztémák gazdálkodók általi aktív irányítását, beleértve a szántóföldek szélein beporzóbarát virágsávok kialakítását.

Az elmúlt évtizedekben a méhészeti ágazat terén az új állat-egészségügyi gyógyszerekre irányuló kutatások lemaradást mutattak. Az emberi egészségre irányuló kutatásokhoz hasonlóan a hatékony járványmegelőzés előfeltétele a gyógyszerek és kezelési módok folyamatos fejlesztése. Az állandóan jelen lévő, gyakran kezelt betegségek nyomán tolerancia és ellenálló képesség alakulhat ki a gyógyszerek egyes hatóanyagaival szemben. Ugyanez a jelenség áll fenn a varrosis nevű betegség esetén is. Számos korábban kifejlesztett állat-egészségügyi termék létezik a piacon a Varroa atka elleni kezelésre, de mára már egyik sem igazán hatékony.

Számos szempontból fontos a 2001/110/EK (a mézről szóló irányelv) felülvizsgálata. A méz minőségére és a külső organikus vagy szintetikus összetevők (többek között antibiotikumok) jelenlétére vonatkozó jelenlegi laza szabályozás bizonytalan helyzetet eredményezett, mivel a tagállamok határozzák meg a különböző toleranciaszinteket, ami torzíthatja a belső piaci versenyt. Egységes szabályozást kell kialakítani a mézek és egyéb méhészeti termékek tekintetében az antibiotikum-maradványok megengedett szintjére vonatkozóan, ezáltal biztosítva a méz belső piacának zavartalan működését, és elkerülve az egyes tagállamok méhészei közötti verseny torzulását. Ezen anyagok minimális szintje jellemzően nem okoz semmilyen veszélyt az emberi egészségre, ezért a mézre vonatkozóan intézkedés előtti szinteket („No Action Level”, NAL) vagy intézkedési referenciapontokat („Reference Point for Action”, RPA) kell meghatározni.

A mézről szóló irányelvben előírt eredetmeghatározás szintén ellentmondásos, és nincs összhangban az EU jelenlegi minőségi politikájával. A méhészeti termékek címkézéséről szóló 2001/110/EK irányelv 4. pontjában szereplő jelenlegi előírások nem biztosítják az EU méhészeti ágazatának védelmét, és nem biztosítanak megfelelő információkat a fogyasztóknak.

Ez idáig a méhészeti ágazat nem használta ki teljes mértékben az európai minőségpolitika nyújtotta előnyöket. Kevesebb mint egy tucat méhészeti termék kapott OEM vagy OFJ jelzést, és a termelők nem szívesen alkalmazzák a földrajzi jelzéseket.

2013-tól az új közös agrárpolitika keretében az EU-nak célzott támogatást kell biztosítania az ifjú méhészek számra annak érdekében, hogy ellensúlyozza a méhészeti ágazat kedvezőtlen korosztályi struktúráját.


VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (14.7.2011)

a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részére

a mézelő méhek egészségi állapotáról és a méhészeti ágazatot érintő kihívásokról

(2011/2108(INI))

A vélemény előadója: Julie Girling

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  ismételten hangsúlyozza abbéli aggodalmát, hogy amennyiben a mézelő méhek és vad beporzó rovarok között Európában megfigyelhető megnövekedett mértékű pusztulás jelenségét elhanyagoljuk, az súlyos negatív hatással lehet a mezőgazdaságra, az élelmiszer-termelésre és az élelmiszer-biztonságra, a biológiai sokféleségre, a környezeti fenntarthatóságra és az ökoszisztémákra;

2.  úgy véli, hogy a mézelő méhek egészsége fontos biomutatónak tekintendő környezetünk állapota és a mezőgazdasági gyakorlatok fenntarthatóságának szempontjából;

3.  fontosnak tartja, hogy sürgősen intézkedés történjen a méhek egészségének védelme érdekében, szem előtt tartva a méhészet sajátosságait, az érintett szereplők sokféleségét, valamint az arányosság és a szubszidiaritás elvét;

4.  mivel európai szinten nem állnak rendelkezésre a mézelő méhek kolóniaveszteségeire vonatkozó reprezentatív és összehasonlító adatok, hangsúlyozza e veszteségek számszerűsítésének, valamint az uniós tagállamok által közösen alkalmazott megfelelő mérési rendszer létrehozásának szükségességét;

5.  hangsúlyozza, hogy a háziasított mézelő méhek mellett a vadméhek (pl. poszméh) és az egyéb hasznos beporzó rovarok (pl. pillangók és zengőlégyfélék) populációi szintén rohamosan csökkennek;

6.  mivel a méhek által történő beporzásnak jelentős gazdasági hatása van, azonban a beporzás, amelyből számos ágazat profitál, és amelytől számos ágazat függ, nem rendelkezik kereskedelmi értékkel, úgy véli, hogy a gazdálkodókat pénzügyileg is kompenzálni kellene a méhek táplálékkal való ellátásáért;

7.  üdvözli a Bizottság közleményét a méhek egészségi állapotáról (COM(2010)0714), és emlékeztet a Parlament 2010. november 25-i állásfoglalására a méhészeti ágazat helyzetéről(1); megerősíti, hogy szükség van a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokra a természeti erőforrások, a biológiai sokféleség és a mezőgazdasági ökoszisztémák védelme érdekében, valamint hogy ösztönözni kell a képzést és a készségek fejlesztését;

8.  elismeri azt a tudományos konszenzust, mely szerint a mézelő méh kolóniák veszteségei nem egyetlen tényezőre vezethetők vissza, hanem több olyan tényező okozza őket, mint például:

     –   az élősködők, különösen a Varroa destructor atka és a Nosema ceranae gomba, amelyek a méhek immunrendszerét gyengítik és elősegítik a vírusok elszaporodását, ami – ha kezeletlen marad – három éven belül az egész kolónia pusztulásához vezethet;

     –   a varroatózis elleni küzdelmet szolgáló, hozzáférhető és olcsó állatgyógyászati készítmények valamint a méhekre irányuló megfelelő, engedélyezett kezelések hiánya;

     –   a méhek táplálékául szolgáló, vadon előforduló növények állományának csökkenése az éghajlatváltozás és a monokultúrás mezőgazdaság térnyerése következtében, amit tovább fokoz a GMO-k alkalmazása és a vetőmagok növényvédő szerekkel való kezelése, amely a táplálék hiánya, annak kevésbé változatos jellege és távolsága révén gyengíti a méheket, és még érzékenyebbé teszi őket más tényezőkkel szemben;

     –   a biológiai sokféleség bármilyen eredetű csökkenése, amely hatással van a pollenforrások elérhetőségére és minőségére;

     –   letális hatású (a növényvédő szerekben található hatóanyagok akut vagy krónikus toxicitása miatt pusztulást előidéző) vagy szubletális hatású (a méhek immunrendszerét vagy viselkedését befolyásoló), közvetlenül vagy szennyezett vízen, guttációs cseppeken, nektáron vagy virágporon keresztül ható növényvédő szerek, köztük a neonikotinoidok (klotianidin, tiakloprid, imidakloprid, tiametoxám), a fenilpirazolok (fipronil), a piretroidok, vagy az olyan hatóanyagok, mint a klórpirifosz vagy a dimetoát;

     –   elektromágneses mezők, amelyek zavarhatják a mézelő méhek tájékozódását és navigációját;

     –   géntechnológiával módosított növények, különösen a Bt-növények, amelyek szubletális hatásuk révén befolyásolják a mézelő méhek tanulási képességét;

9.  figyelembe véve a rovarirtó szereknek a méhkolóniák és lárvák fejlődésére gyakorolt hatását, emlékeztet annak fontosságára, hogy a rovarirtó szerek értékelési rendszerébe foglalják bele a méhek és méhlárvák e rovarirtó szerekkel szembeni krónikus expozícióját; kéri továbbá, hogy az értékelési rendszerekben vegyék számításba a méhek új expozíciós útjait (pl. guttáció); kéri, hogy a méhekre gyakorolt hatások értékelésekor hozzanak létre bevált kísérleti gyakorlatokat, különösen a teljes tudományos irodalom áttekintésének és a kérelmező által végzett valamennyi vizsgálat eredményének ismertetésére vonatkozó kötelezettséget;

10. kéri, hogy határozzanak meg egy menetrendet, amely hosszú távon az idegrendszerre ható rovarirtó szerek és az ilyen anyagokat tartalmazó mezőgazdasági felhasználású termékek piacról történő végleges kivonását eredményezi;

11. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a méhészek, a mezőgazdasági termelők, az ipar, a hatóságok és a tudományos közösség fokozottan együttműködjenek annak érdekében, hogy feltárják a méhkolóniák megnövekedett veszteségeinek okait, és ennek alapján megfelelő megoldásokat dolgozzanak ki a problémára;

12. kéri, hogy támogassák a méheket támadó parazitákkal és a méheket érintő betegségekkel, valamint ezek kezelésének módjával kapcsolatos kutatási programokat, valamint a méhek fiziológiájával kapcsolatos tudásalapok létrehozását a tagállamok és az Unión kívüli országok bevonásával, különösen a COLOSS globális program támogatásán, illetve a nemzeti laboratóriumok között az ismeretek megosztása és szakértői hálózat létrehozása érdekében történő együttműködés megerősítésén keresztül;

13. támogatja a méhek egészségével foglalkozó európai uniós referencialaboratórium (EURL) felállítását(2), amelynek célja a méhek egészségét befolyásoló tényezők jobb megismerése és hatékony kezelése a koordináció javítása és a méhészetre irányuló, tagállami nyomon követési és kutatási programok összehangolása révén, beleértve a méhészeti egyesületeket is; felszólítja a Bizottságot, hogy tevékenyen mozdítsa elő a tagállamok, a laboratóriumok és a méhészek közötti nagyobb fokú információmegosztást az ökotoxikológiai vizsgálatok és a mézelő méhek egészségét érintő egyéb tényezők kapcsán, valamint hogy biztosítsa az engedélyezési kérelmekben szereplő ökotoxikológiai vizsgálatokhoz való szabad hozzáférést annak érdekében, hogy lehetővé tegye a tájékozott és független tudományos kutatást; kéri, hogy megfelelő időben végezzenek a méhek pusztulásával foglalkozó független kutatást;

14. úgy véli, hogy a helyes gyakorlatok és a tapasztalatok uniós tagállamok közötti cseréje érdekében össze kellene hangolni a méhbetegségek nyomon követésére irányuló programokat és a kutatásokat;

15. felkéri a fent említett laboratóriumot, hogy határozza meg a méhek jólétével kapcsolatos egységes kritériumokat, amelyek alapján az arra érdemes méhészek hozzájuthatnak a vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK rendeletben szereplő támogatásokhoz;

16. hangsúlyozza, hogy a méhpopulációk tanulmányozása során sok lehetséges befolyásoló tényezőt meg kell vizsgálni annak tisztázására, hogy a mezőgazdasági termelés mely típusai a legkedvezőbbek a közelükben található méhpopulációk egészsége szempontjából;

17. felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jelentést arról, hogy az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoportja által a következő évtizedekre előre jelzett éghajlatváltozás mennyiben hat majd a mézelő méhekre;

18. felszólítja a Bizottságot, hogy támogasson és végezzen hosszú távú, független tudományos kutatásokat azzal kapcsolatosan, hogy az elektromágneses térnek való kitettség milyen hatást gyakorol a mézelő méhekre és a vadon élő beporzó rovarokra;

19. felszólítja a Bizottságot, hogy a nyolcadik kutatási keretprogram prioritásainak meghatározásakor vegye figyelembe a méhek egészségét és egészséges táplálkozását, valamint támogassa a méhek egészségével és a méhek fokozódó pusztulásának okaival kapcsolatos kutatást, és ezen belül dolgozzon ki új módszereket a méhbetegségek ellenőrzésére;

20. kéri, hogy dolgozzanak ki globális stratégiát a méhek esetében alkalmazott gyógyszerek vonatkozásában, melynek keretében a méheket sújtó valamennyi betegség esetében azonosítani kell a használat módját, és megfelelő kezelést kell meghatározni;

21. támogatja az olyan tenyésztési programokat, amelyek a betegségekkel és a kártevőkkel szembeni tűrőképességre összpontosítanak (különösen a Varroa-atka kór tekintetében);

22. kéri, hogy a betegségek és élősködők negatív hatásainak csökkentése érdekében növeljék az állatgyógyászati ellátások támogatását;

23. felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió állat-egészségügyi alapjának következő felülvizsgálata során vegye fontolóra annak a méhbetegségekre való kiterjesztését;

24. üdvözli az Európai Bizottság szándékát, hogy a megbetegedett méhek kezelését akadályozó jelenlegi jogbizonytalanság felszámolása érdekében az úgynevezett lépcsőzetes eljárás keretében be kívánja vezetni a gyógyszerhasználat maximális maradékanyag-határértékeit;

25. hangsúlyozza, hogy Európa méhészeti ágazata többnyire továbbra is szabályozatlan, ami eleve kizárja a méheknek szánt, bejegyzett állatgyógyászati készítmények használatát és az egyéb egészségügyi megelőző intézkedések alkalmazását;

26. felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a kkv-kat támogató intézkedéseket a méhek betegségeinek kezelésére szolgáló meghatározott, új állatgyógyászati készítmények innovációjának és fejlesztésének ösztönzése érdekében;

27. hangot ad azon aggodalmának, miszerint egy méhészeti vállalkozás létrehozásához kapcsolódó magas költségek miatt egyre kevesebb ember vállalkozik ebben az ágazatban, ami ahhoz vezet, hogy hiány van a létfontosságú mezőgazdasági növények beporzásához szükséges kaptárakból;

28. elismeri a hivatásos méhészeti ágazat alapvető szerepét, valamint ezen ágazat fenntarthatósága megfelelő oktatási és támogatási programokon keresztüli védelmének, megőrzésének és előmozdításának növekvő szükségességét;

29. sürgeti a Bizottságot, hogy találjon kreatív és hatékony megoldásokat a méhészkedés mint szakma ösztönzésére és az új méhészek képzésére;

30. hangsúlyozza, hogy a méhészeti oktatásnak túl kell mutatnia a méhészeten és a mezőgazdasági ágazatokon, elősegítendő az állami fellépést és a városi térségekben a méhek jobb fészekrakási és gyűjtögetési környezetének megteremtésében való állami részvételt;

31. úgy véli, hogy a méhészek képzésének fokozása alapvető fontosságú minden tagállamban, mivel a mézelő méheket a méhészek gondozzák, és a méhek különösen a helyes gyakorlatok alkalmazása és a hatályos jogszabályok tiszteletben tartása mellett történő megfelelő gondozása kulcsfontosságú az egészségük szempontjából;

32. kéri a Bizottságot, hogy intézkedjen az Európai Unión kívülről a közösségi piacra importált méhészeti termékek terén tapasztalható tisztességtelen verseny problémájával kapcsolatban;

33. annak tudatában, hogy az Európai Unió 700 000 méhészének 97%-a nem fő szakmájaként gyakorolja a méhészetet, és hogy ők gondoskodnak a méhkaptárok 67%-áról, kéri, hogy a sophia-antipolis-i európai uniós referencialaboratóriummal és a nemzeti intézetekkel együttműködve dolgozzák ki a helyes méhészeti és higiéniai gyakorlatok kódexét, a méhészet jellegzetességeinek, a szereplők sokféleségének, valamint az arányosság és a szubszidiaritás elveinek figyelembe vételével; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy gátat vessenek a méhek természetes élőhelye elpusztításának, több természetes területet hagyva meg a városokban és vidéken; rámutat továbbá arra is, hogy figyelembe kell venni a fő társadalmi-gazdasági szempontokat, valamint meg kell őrizni ágazat világpiaci versenyképességét;

34. hangsúlyozza, hogy a célzott jogszabályi intézkedések segítségével ösztönözni lehet a helyi és regionális hatóságokat, hogy jobb természetes gyűjtögetési környezet teremtsenek;

35. hangsúlyozza a biológiai sokféleséget elősegítő intézkedések ösztönzésének fontosságát, mivel a méhek egészségére kedvező hatást fejt ki, ha különböző növényekhez és különböző növényekből származó, kevert virágporhoz férhetnek hozzá;

36. hangsúlyozza, hogy az egész világon riasztó mértékben csökken a beporzó rovarfajok száma, ennek egyik oka a rovarirtó szerek használata és a géntechnológiával módosított szervezetek, melyek kedvezőtlen hatást gyakorolnak a méhpopulációkra;

37. hangsúlyozza, hogy egyre több tudományos bizonyíték van arra, hogy a különböző növényekből származó virágporok keverékéhez hozzáférő méhek egészségesebbek, mint azok, amelyek csupán egyfajta virágporral táplálkoznak; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az e területen bekövetkező fejleményeket, és támogassa a vonatkozó kutatásokat; hangsúlyozza, hogy további kutatásokat és vizsgálatokat kell végezni annak biztosítása érdekében, hogy a GMO-k ne okozzanak kárt a méhpopulációban; elismeri, hogy a monokultúrák bármely fajtája csökkenti a biológiai sokféleséget és ebből következően a mézelő növényvilághoz való hozzáférést, ami hatással lehet a mézelő méhekre; felhívja a Bizottságot, hogy tegye a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat a KAP központi elemévé, és elismeri, hogy a mézelő növényvilághoz való hozzáférés és a biológiai sokfélség növelése érdekében elő kell mozdítani a megfelelő területgazdálkodást és egyéb agrár-környezetvédelmi programokat (AESs)(3) ;

38. határozottan támogatja a körültekintő uniós jogalkotást és az alapos tudományos kockázatértékelést a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) tekintetében; rámutat, hogy a monokultúrás termesztés felveti a nem megfelelő beporzás veszélyét és a mézelő növényvilág eltűnéséhez vezet;

39. felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a további független tudományos kutatásokat a géntechnológiával módosított növényeknek, és különösen a Bt-toxinok virágporral való terjedésének a háziméhekre és általában a vadon élő beporzó rovarokra gyakorolt hosszú távú hatásaival, valamint a különböző növényvédő szerek közötti szinergiákkal, továbbá a növényvédő szereknek való kitettség és a megbetegedések közötti szinergiákkal kapcsolatban; a géntechnológiával módosított növények termesztése tekintetében moratóriumot kér abban az esetben, ha e vizsgálatok szerint azok káros hatással vannak a mézelő méhek egészségére;

40. kiemeli, hogy ha nem is lehet megállapítani, hogy a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO) fontos szerepet játszanak a méhkolóniák számának csökkenésében, akkor is megoldást kell találni a méhészek problémáira, nevezetesen a virágpor mézelő méhek által történő szétszórására, valamint a virágpor-szennyeződés valószínűségére;

41. emlékeztet az 1107/2009/EK rendelet arra irányuló új rendelkezéseire, miszerint a növényvédő szerekben található hatóanyagokat és magukat a növényvédő szereket azoknak a méhkolónia életben maradására és fejlődésére gyakorolt akut és krónikus hatásai tekintetében egyaránt meg kell vizsgálni, figyelembe véve a méhek lárváira és viselkedésére gyakorolt hatásokat is; rámutat azonban arra, hogy

     (a) az ennek megfelelően módosítandó adatszolgáltatási követelmények legkorábban csak 2013 végétől lesznek alkalmazhatók,

     (b) ez idő alatt még a megfelelő vizsgálati eljárásokat is ki kell dolgozni, valamint

     (c) az új rendelkezéseket kizárólag az új anyagok jóváhagyására vagy a meglévő jóváhagyások megújítására, valamint az új növényvédő szerek engedélyezésére vagy az engedélyek megújítására alkalmazzák majd oly módon, hogy a meglévő jóváhagyásokat/engedélyeket még hosszú évekig nem fogják megfelelő módon értékelni, hacsak nem kerül sor kifejezetten azok felülvizsgálatára;

42. felszólítja a Bizottságot, hogy – mihelyt az új adatszolgáltatási követelmények alkalmazandóvá váltak – az 1107/2009/EK rendeletben foglalt új rendelkezések és adatszolgáltatási követelmények fényében vizsgálja felül az összes olyan hatóanyag jóváhagyását, amelyekről feltételezhető, hogy hozzájárulnak a méhkolóniák veszteségeihez;

43. üdvözli, hogy az újonnan előírt kutatások tekintetében biztosítják az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szakértői által végzett független értékelést;

44. kéri az az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot, hogy a méhek biztonságára vonatkozó új adatszolgáltatási követelmények és a növényvédő szerek vizsgálati módszereinek független, a jóváhagyást megelőző értékelésekor vegye figyelembe az európai uniós referencialaboratórium által végzett kutatást és a laboratórium által gyűjtött adatokat;

45. hangsúlyozza a fenntartható gazdálkodás és a növényvédő szerek fenntartható használatának fontosságát, valamint szorgalmazza a peszticidek fenntartható használatáról szóló 2009/128/EK irányelv teljes körű végrehajtását, amelynek célja a peszticidek fenntartható használatának megvalósítása az azok használatából fakadó veszélyek és a környezetre – köztük a méhekre – gyakorolt hatások csökkentése révén, különös tekintettel azokra az intézkedésekre, amelyek a mezőgazdasági termelők képzését és oktatását, valamint a méhészekkel folytatott együttműködést hivatottak előmozdítani;

46. emlékeztet a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre és különösen annak 14. cikkére, amely 2014-től kezdődően valamennyi gazdálkodó számára kötelezővé teszi az integrált növényvédelmi alapelvek alkalmazását gazdaságaikban, illetve annak 9. cikkére, amely általánosan tiltja a légi permetezést;

47. határozottan támogatja az elővigyázatosság elvének alkalmazását a növényvédő szerek használatakor, továbbá egyetért a Bizottsággal abban, hogy a növényvédő szerek mezőgazdasági használatára a méhek egészségét érintő egyik tényezőként kell tekinteni; úgy véli, hogy a növényvédő szerek használatát már csak annak tisztázása érdekében is figyelembe kell venni, hogy befolyásolják-e, és ha igen, milyen mértékben a méhek egészségi állapotát; rámutat, hogy különös figyelmet kell fordítani a neonikotinoid alapú növényvédő szerek használatára, amelyek emésztési és hormonális zavarokat okozhatnak; hangsúlyozza, hogy a szisztemikus növényvédő szerek hosszú távú hatásait alábecsülték, és azok részben magyarázattal szolgálhatnak a méhpopulációk csökkenésére;

48. felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az elővigyázatosság elvét és az egész EU-ban tiltsa be a neonikotinoid alapú növényvédő szerek használatát mindaddig, amíg független tudományos vizsgálatok nem bizonyítják, hogy használatuk nem jár a méhek toxinoknak való krónikus mértékű kitettségével, illetve hogy használatuk nem jelent veszélyt a környezetre és az emberi egészségre;

49. újra megerősíti, hogy a Bizottság a mézelő méheket háziasított fajnak tekinti, következésképpen az állattenyésztési ágazatba sorolja, ami lehetővé teszi jobb egészségügyi, jóléti és védőintézkedések6 megtételét(4) és hozzásegít a vad beporzó rovarok megóvásával kapcsolatos jobb tájékoztatáshoz; ezért kéri a méhek egészségének védelmével foglalkozó stratégia kidolgozását és a méhészet sajátosságainak figyelembevételét a mezőgazdasági és állat-egészségügyi jogi szabályozás során, különösen a gazdálkodóknak a kaptárok állományveszteségével kapcsolatos kártalanítása vonatkozásában;

50. a biogazdálkodók támogatását be kívánja emelni a 2013–2020-as időszak közös agrárpolitikai (KAP) költségvetésébe;

51. hangsúlyozza a méhészeti termékek előállításának és forgalmazásának előmozdítására fordított jelenlegi uniós finanszírozás jelentőségét, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az egyes tagállamok ezt a támogatást a célnak megfelelően használják fel;

52. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy továbbra is finanszírozzák az olyan agrár-környezetvédelmi programokat, amelyek előmozdítják a biológiai sokféleséget, így azokat, amelyek növényeket biztosítanak a méhek odavonzásához;

53. emlékeztet „Az uniós fehérjedeficit: mi a megoldás a hosszú ideje fennálló problémára?” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(5)és különösen annak AF. preambulumbekezdésére, amely kimondja, hogy „míg a takarmány és energia előállítását szolgáló gabona- és kukoricatermesztés mellett a kiterjesztett vetésforgórendszerek, a gazdaság területén alkalmazott vegyes növénytermesztés és a fű- és herefélék keverékeinek alkalmazását – ami környezeti és agronómiai előnyökkel járhat – elő kell mozdítani, mivel a hüvelyes növények vetésforgórendszer részeként végzett termesztése megelőzheti a betegségeket és regenerálhatja a talajt, továbbá jótékony hatással lehet a beporzó populációkra és az éghajlatváltozás ellen is segíthet”; emlékeztet továbbá annak fontosságára, hogy a 2020-as közös agrárpolitika úgynevezett zöld elemének kulcsfontosságú részeként tartsák fenn a vetésforgót;

54. felszólítja a Bizottságot, hogy a KAP középpontjába a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat helyezze, felkérve minden uniós mezőgazdasági termelőt arra, hogy 2014-től az agronómiai gyakorlatok egy egyszerű csomagját alkalmazzák (ebbe beletartozik a vetésforgó, az állandó legelők, a takarónövényzet, a környezetbarát infrastrukturális területek), továbbá felhívja a Bizottságot arra, hogy az EU biológiai sokféleségről szóló új stratégiája szellemében erősítse meg és fejlessze tovább a méhészeti ágazattal kapcsolatos agrár-környezetvédelmi intézkedéseket, továbbá ösztönözze a mezőgazdasági termelőket az agrár-környezetvédelmi intézkedésekben való részvételre annak érdekében, hogy a szántóföldek peremén elősegítse a „méhbarát” legelők létrejöttét, illetve hogy alkalmazzanak magas diverzitású vetésforgót hüvelyes növényekkel, továbbá hogy használjanak vegyszermentes megoldásokat;

55. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az illetékes hatóságok és a termelők méhbetegségekkel, valamint a megelőzés, és a kezelés rendelkezésre álló eszközeivel kapcsolatos felelősségvállalásának és tudatosságának fokozása érdekében dolgozzanak ki figyelemfelkeltő és tájékoztató intézkedéseket;

56. kéri, hogy a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági területek hatékonyabb kezelése révén, például a méhek táplálékkal való ellátásával kapcsolatos kérdéseknek a zöldövezeti és kék övezeti infrastrukturákkal való összekapcsolásán, így méhészeti ugarok, virágzó sövények, mézelő köztes kultúrák, füvesített sávok kialakításán, valamint a mezőgazdasági szaktudásnak a mezőgazdaság és a biológiai sokféleség összekapcsolása érdekében való fejlesztésén keresztül hozzanak létre egy élelemforrásokra vonatkozó stratégiát a méhek elérhető, változatos, megfelelő és minőségi táplálékkal való ellátása érdekében;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

13.7.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

32

17

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Kriton Arsenis, Sophie Auconie, Pilar Ayuso, Paolo Bartolozzi, Sandrine Bélier, Nessa Childers, Bairbre de Brún, Esther de Lange, Anne Delvaux, Bas Eickhout, Edite Estrela, Karl-Heinz Florenz, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Julie Girling, Françoise Grossetête, Satu Hassi, Jolanta Emilia Hibner, Karin Kadenbach, Christa Klaß, Jo Leinen, Corinne Lepage, Peter Liese, Linda McAvan, Miroslav Ouzký, Vladko Todorov Panayotov, Antonyia Parvanova, Andres Perello Rodriguez, Sirpa Pietikäinen, Mario Pirillo, Pavel Poc, Vittorio Prodi, Frédérique Ries, Anna Rosbach, Dagmar Roth-Behrendt, Horst Schnellhardt, Richard Seeber, Salvatore Tatarella, Åsa Westlund, Glenis Willmott, Sabine Wils, Marina Yannakoudakis

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Matthias Groote, Romana Jordan Cizelj, Riikka Manner, Marisa Matias, Miroslav Mikolášik, James Nicholson, Alojz Peterle, Michèle Rivasi, Crescenzio Rivellini, Giommaria Uggias

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

José Bové, Lorenzo Fontana

(1)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0440.

(2)

Az Európai Unió referencialaboratóriumai az állategészségügy területén alapvető kockázatkezelési eszközként szolgálnak, és fontos tudományos és technikai segítségnyújtó szerepet töltenek be (például a járványfelügyeletben). A Bizottság 2011. április 1-jén ötéves időtartamra létrehozott egy uniós referencialaboratóriumot, amely a méhek egészségi állapotával foglalkozik.

(3)

Az agrár-környezetvédelmi programok ösztönzik a hatékonyabb sövénykialakítást, a hüvelyes növények termesztésének fokozását és a méhészek és mezőgazdasági termelők közötti kölcsönös viszony javítását.

(4)

Olyan ösztönzők révén, mint például az Európai Unió állat-egészségügyi stratégiája (2007–2013), amely segít egységes és átlátható szabályozási keretet nyújtani az állategészségügy számára, javítja a területen működő európai ügynökségek közötti koordinációt és az erőforrások hatékony felhasználását, valamint hangsúlyozza a diagnosztikai képesség fenntartásának és javításának fontosságát.

(5)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0084.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

6.10.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

32

1

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

John Stuart Agnew, Richard Ashworth, Liam Aylward, José Bové, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Lorenzo Fontana, Iratxe García Pérez, Béla Glattfelder, Martin Häusling, Esther Herranz García, Peter Jahr, Elisabeth Jeggle, Jarosław Kalinowski, Elisabeth Köstinger, Agnès Le Brun, Mairead McGuinness, James Nicholson, Rareş-Lucian Niculescu, Georgios Papastamkos, Marit Paulsen, Ulrike Rodust, Alfreds Rubiks, Giancarlo Scottà, Csaba Sándor Tabajdi, Marc Tarabella, Janusz Wojciechowski

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Luís Paulo Alves, Spyros Danellis, Bas Eickhout, Ismail Ertug, Giovanni La Via, Astrid Lulling, Hans-Peter Mayer, Dimitar Stoyanov

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

George Sabin Cutaş, Pablo Zalba Bidegain

Utolsó frissítés: 2011. november 4.Jogi nyilatkozat