Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2008/2608(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B6-0347/2008

Előterjesztett szövegek :

B6-0347/2008

Viták :

PV 09/07/2008 - 16
CRE 09/07/2008 - 16

Szavazatok :

PV 10/07/2008 - 5.7
CRE 10/07/2008 - 5.7
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0364

Elfogadott szövegek
WORD 77k
2008. július 10., csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A zimbabwei helyzet
P6_TA(2008)0364B6-0347/2008

Az Európai Parlament 2008. július 10-i állásfoglalása a zimbabwei helyzetről

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel Zimbabwéről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen 2008. április 24-i állásfoglalására(1) ,

–   tekintettel a Tanács 2004/161/KKBP közös álláspontjában(2) Zimbabwéval szemben elfogadott korlátozó intézkedéseket 2009. február 20-ig megújító, 2008. február 18-i 2008/135/KKBP közös álláspontjára(3) ,

–   tekintettel a Tanács 2008. április 29-én és 2008. május 26–27-én elfogadott, Zimbabwéról szóló következtetéseire,

–   tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai bizottsága (az afrikai bizottság) 2008. május 7–22-i 43. rendes ülésén Ezulwiniben (Szváziföldi Királyság) elfogadott, az [akkor] közelgő zimbabwei választási kampányról szóló állásfoglalásra,

–   tekintettel a Pánafrikai Parlament választási megfigyelő küldöttségének a Zimbabwei Köztársaságban 2008. március 29-én tartott összehangolt választásokról szóló jelentésére,

–   tekintettel az Európai Tanács 2008. június 19–20-i elnöki következtetéseire, amelyek megerősítik az EU-nak az erőszakért felelősek ellen hozott kiegészítő intézkedések elfogadására irányuló készségét,

–   tekintettel a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) választási megfigyelő küldöttségének a zimbabwei elnökválasztásról és időközi parlamenti választásokról szóló 2008. június 29-i előzetes nyilatkozatára,

–   tekintettel a Pánafrikai Parlament választási megfigyelő küldöttségének az elnökválasztásról és az időközi parlamenti választásokról szóló június 30-i időközi nyilatkozatára,

–   tekintettel az Afrikai Unió (AU) zimbabwei megfigyelő küldöttségének 2008. június 29-i előzetes nyilatkozatára,

–   tekintettel az AU 2008. június 30. – július 1-jei, sarm-es-sejki 11. csúcstalálkozóján elfogadott, Zimbabwéről szóló állásfoglalásra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel 2008. június 27-én a zimbabwei elnökválasztás második fordulójára annak ellenére sor került, hogy a növekvő erőszak és az ellenzéki párt és támogatói elleni egyre erősödő korlátozások következtében Morgan Tsvangirai elnökjelölt visszalépett a versenyből,

B.   mivel a SADC, a Pánafrikai Parlament és az AU megfigyelői azt jelentették, hogy a választások az erőszak jegyében zajlottak, nem feletek meg az Afrikai Unió és a SADC normáinak, és nem tükrözték a lakosság akaratát,

C.   mivel a zimbabwei képviselőház, a szenátus, az elnök és a helyi önkormányzati szervek választása 2008. március 29-én lezajlott,

D.   mivel a Zimbabwei Választási Bizottság hivatalos eredményei szerint az ellenzékben levő Mozgalom a Demokratikus Változásért (MDC) szerezte meg a képviselőházi helyek többségét, míg Morgan Tsvangirai a szavazatok 47,9%-át, Robert Mugabe pedig 43,2%-át kapta az elnökválasztásokon,

E.   mivel az elnökválasztás eredményei több hetet késtek, ami aláásta a választási folyamat hitelességét és átláthatóságát,

F.   mivel Robert Mugabe a választások második fordulója előtt kijelentette, hogy az MDC sohasem fogja Zimbabwét irányítani, és ő felkészült, hogy akár erővel is megakadályozza őket a hatalomra jutásban,

G.   az elnökválasztások második fordulójának előkészítése során az ellenzék aktivistái és támogatói állami irányítású erőszak, kínzás, megfélemlítés és önkényes letartóztatások áldozataivá váltak, és az MDC szerint támogatói közül legalább 86-ot megöltek és 200 000-et otthona elhagyására kényszerítettek,

H.   mivel Morgan Tsvangiarit a választási kampány során többször letartóztatták, fegyveres katonák üldözték, így arra kényszerült, hogy a hararei holland nagykövetségen keressen menedéket,

I.   mivel az MDC főtitkárát, Tendai Bitit 2008. június 12-én felforgatás és árulás vádjával letartóztatták,

J.   mivel az állami média megtiltotta az MDC kampányhirdetéseinek közzétételét, így akadályozva a szabad és igazságos választási kampányt; mivel a 2008. június 22-re Hararébe szervezett MDC-megmozdulásnak a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió - Hazafias Front (ZANU-PF) támogatói erőszakosan útját állták,

K.   mivel az Afrikai Nemzeti Kongresszus elnöke, Jacob Zuma 2008. június 24-én úgy nyilatkozott, hogy a zimbabwei helyzet "ellenőrizhetetlenné vált", és sürgős beavatkozásra szólította fel az ENSZ-t és a SADC-ot,

L.   mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa végre egyhangúlag elítélte a zimbabwei kormány által folytatott erőszakkapmányt, jóllehet Dél-Afrika ellenkezése miatt nem minősítette törvénytelennek a választásokat,

M.   mivel az AU nem jutott megegyezésre a tárgyalások elindítására és befejezésére vonatkozó semmiféle iránymutatást vagy világos menetrendet illetően, és ráadásul mivel az SADC-n belüli megosztottság valószínűtlenné teszi a párbeszédet,

N.   mivel újságírókat zaklattak és félemlítettek meg, a külföldi újságírókat pedig nem engedték be az országba,

O.   mivel a rendőrség önkényesen letartóztatott társadalmi aktivistákat, többek között egyházi polgári csoportokat Hararében, és több nem kormányzati szervezetnek és ügynökségnek fel kellett függesztenie tevékenységét,

P.   mivel a Thabo Mbeki dél-afrikai elnök által évek óta folytatott "csendes diplomácia" a zimbabwei politikai helyzetet tekintve sajnos nem járt érzékelhető eredménnyel, és a Robert Mugabe elnök irányában mutatott jelentős szimpátiája végül azt eredményezte, hogy a zimbabwei ellenzék nem fogadja el őt közvetítőként,

Q.   mivel a zimbabwei helyzet hatása továbbgyűrűzik a szomszédos országokban, különös tekintettel Dél-Afrikára,

R.   mivel az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, valamint az Élelmezési Világprogram jelentése szerint Zimbabwében hozzávetőlegesen két millió embert fenyeget az éhezés a 2008. július és szeptember között időszakban, és ez a szám előreláthatólag 5,1 millióra emelkedik 2009 januárja és márciusa között,

S.   mivel Zimbabwében tíz gyerekből egy ötéves kora előtt meghal, és a várható élettartam férfiak esetében 37, nők esetében 34 év,

1.   hangsúlyozza, hogy a 2008. június 27-i választásokat nem lehet törvényesnek minősíteni, és üdvözli Tanács 2008. június 28-i elnökségi nyilatkozatát, amely egyértelműen kifejezi ezt az álláspontot;

2.   határozottan elítéli az elnökválasztások második fordulóját megelőzően a politikai ellenzék ellen irányuló, a kormány által támogatott erőszakkampányt, amelynek eredményeképp ellenzéki aktivistákat, támogatókat és emberi jogi védelmezőket öltek meg, tartóztattak le önkényesen és zaklattak;

3.   úgy véli, hogy az ellenzék ellen folytatott erőszakkampány, a fenyegetés és a megfélemlítés lehetetlenné tette a szabad és tisztességes elnökválasztást Zimbabwében, és ezt széles körben elismeri a nemzetközi közösség is, beleértve az afrikai választási megfigyelőket és az afrikai vezetőket;

4.   üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöki nyilatkozatát, amely elítéli a zimbabwei elnökválasztás lebonyolítását;

5.   üdvözli a G8 vezetők 2008. július 8-i nyilatkozatát Zimbabwéről, különösen a tekintetben, hogy visszautasítják bármely, a zimbabwei nép akaratát nem tükröző kormány legitimitásának elismerését, hogy javasolják egy ENSZ főtitkári különleges megbízott kinevezését a politikai, humanitárius, emberi jogi és biztonsági helyzetről való jelentés, illetve a 2008. március 29-i választások eredményének elismerése mellett a politikai pártok közötti közvetítésre irányuló regionális erőfeszítések előmozdítása céljából, valamint hogy szándékukban áll további lépéseket tenni, többek között az erőszakért felelősekkel szembeni pénzügyi és egyéb intézkedések bevezetése révén;

6.   felszólítja az afrikai államokat és a tágabb értelemben vett nemzetközi közösséget, hogy ne ismerjék el a Mugabe-rezsimet;

7.   kéri az AU-t, a SADC-ot és az ENSZ-t, hogy támogassák egy általuk vezetett közvetítési folyamat megvalósítását, egyértelmű időkeretet szabva a tárgyalásokra, és lehetővé téve, hogy szabad és tisztességes választásokon alapuló gyors és pozitív megoldást találjanak a zimbabwei válságra;

8.   hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a közvetítésre irányuló erőfeszítések valódi és termékeny nemzeti párbeszédhez vezessenek, Thabo Mbeki elnök mellett más külső szereplőt kell bevonni, és a belső párbeszédet nem a két politikai pártra kell korlátozni, hanem civil szereplők, úgymint civil szervezetek, egyházak és szakszervezetek, valamint a parlament bevonásával kell lebonyolítani;

9.   felszólít a válság tárgyalásokon alapuló rendezésére, egy olyan átmeneti igazgatás létrehozásával, amelynek feladata a kormány által támogatott erőszak megszüntetése, a milíciák lefegyverzése, az elnyomó jogszabályok visszavonása, a humanitárius válság megoldása, a gazdaság stabilizálása, az alkotmány közös felülvizsgálatának elindítása és a zimbabwei választási bizottság újbóli felállítása annak érdekében, hogy a közeljövőben megteremtődjenek a szabad és tisztességes elnökválasztás feltételei az AU és az ENSZ támogatásával felszólít arra, hogy egy AU/ENSZ megbízott figyelje meg ezeket a tárgyalásokat;

10.   felhívja az ENSZ-t hogy kezdje meg az emberi jogok megsértése eseteinek mindenre kiterjedő, független vizsgálatát, és ragaszkodik ahhoz, hogy a felelősök nem maradhatnak büntetlenül, ezért illetékes és pártatlan törvényszék elé kell állítani őket;

11.   hangsúlyozza az áldozatok rehabilitációjának szükségességét és átmeneti jogi intézkedésekre – többek között az igazság és megbékélés bizottságának létrehozására – hív fel;

12.   üdvözli számos afrikai állam, valamint jelentős számú tiszteletre méltó afrikai személyiség – többek között Nelson Mandela, Desmond Tutu és Kofi Annan – álláspontját, miszerint elítélik a zimbabwei helyzetet, és arra bíztatja őket, hogy vállaljanak aktív szerepet egy demokratikus politikai megoldás elérésében;

13.   támogatja Botswana felhívását, amely értelmében fel kell függeszteni Zimbabwe afrikai fórumokon való részvételét, amíg nem tartanak szabad és tisztességes választásokat az országban;

14.   felszólítja Dél-Afrikát, hogy vállaljon kulcsfontosságú szerepet a SADC-régióban Zimbabwe jövője érdekében, és nagyon sajnálja, hogy Dél-Afrika az ENSZ Biztonsági Tanácsában nem volt hajlandó törvénytelennek nyilvánítani a választásokat;

15.   felhívja a nemzetközi közösséget, hogy gyakoroljon nagyobb diplomáciai nyomást a Mugabe-rezsimre, annak érdekében, hogy az erőszak azonnal véget érjen, és a 3 hónappal ezelőtt törvényesen megválasztott parlament összeülhessen;

16.   felhívja a Tanácsot, hogy szigorítsa a Mugabe-rezsimmel és az emberi jogok súlyos megsértéseiért felelős személyekkel szemben alkalmazott célzott szankciókat, amennyiben a tárgyalási erőfeszítéseket nem fogadják el és az állami támogatást élvező erőszakot nem szüntetik be, valamint hogy sürgesse további szankciók – többek között fegyverembargó, valamint az egész kormány és a hatalmon lévő párt vezetői eszközeinek teljes körű befagyasztása – elfogadását az ENSZ szintjén; hangsúlyozza, hogy a szankciókat szigorúan végre kell hajtani, és hogy együtt kell működni a tágabb értelemben vett nemzetközi közösséggel az intézkedéseik hatékonyságának biztosítása és azok megkerülésének megelőzése érdekében;

17.   nyomatékosítja, hogy az ilyen kényszerítő intézkedések keretében egyértelműen meg kell nevezni és pellengérre kell állítani az elnyomó ZANU-PF rezsim finanszírozásáért felelős üzletembereket, vissza kell vonni európai tartózkodási jogukat, és meg kell tagadni családtagjaik foglalkoztatáshoz és oktatási intézményekhez való hozzáférését, továbbá a részvényeseket tájékoztatni kell arról, hogy mely nemzetközi bankok – úgy mint a Barclays Bank vagy a Standard Chartered Bank és mások – vesznek részt a korrupt bevételek kezelésében, biztosítanak hiteleket vagy befektetéseket; arra ösztönöz más európai vagy nemzetközi cégeket, hogy vizsgáljanak felül minden olyan tevékenységet, amely kemény valutához juttatja a rezsimet, és üdvözli a Tesco és a Giesecke and Devrient azon döntését, miszerint véget vetnek a Zimbabwéval fennálló üzleti kapcsolataiknak;

18.   felszólítja ezért a tagállamokat arra, hogy az EU területén ne adjanak semmiféle nemzeti vagy nemzetközi célra vízumot Robert Mugabénak, a kabinetjének és a ZANU-PF vezetőségének, mivel abból adódóan, hogy egy de facto törvénytelen rezsimet képviselnek, őket nem illetik meg semmilyen, a diplomáciai szabadságokról és privilégiumokról szóló, vonatkozó nemzetközi egyezmények értelmében fennálló jogok;

19.   felhívja a tagállamokat, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák diplomáciai kötelezettségvállalásukat az afrikai kormányokkal, a SADC-kal és az AU-val, valamint más fontos szereplőkkel, többek között a kínai kormánnyal a zimbabwei válsággal kapcsolatos közös álláspont kialakítása érdekében;

20.   felhívja Kínát és Líbiát, hogy hagyjanak fel a Mugabe-rezsim támogatásával;

21.   felszólítja Tanácsot és a Bizottságot, hogy elsősorban a régióban kulcsszerepet játszó Dél-Afrikával tárgyaljon, és fejezze ki az EU mély aggodalmát amiatt, hogy az elmúlt években a zimbabwei válság tekintetében a dél-afrikai közvetítés semmilyen észlelhető eredményre nem vezetett, valamint közölje, hogy e válság szomszédos országokra – többek között Dél-Afrikára – gyakorolt hatását nem szabad figyelmen kívül hagyni, és tegye egyértelművé, hogy a Mugabe-rezsim folyamatos politikai és gazdasági támogatása negatív hatással lehet az EU és Dél-Afrika közötti kapcsolatokra;

22.   felhívja a Tanácsot, hogy sürgessen hatékony és kézzelfogható intézkedéseket a nemzetközi konfliktusok megelőzésére és csökkentésére, szükség esetén az AU és az ENSZ haderőinek gyors felállítása révén;

23.   sürgeti a pusztán politikai okokból fogva tartott személyek azonnali szabadon bocsátását;

24.   megjegyzi, hogy a politikai válság romboló hatást gyakorol Zimbabwe népére és felhívja a Mugabe-kormányt, hogy oldja fel a humanitárius segélyszervezetekkel szemben alkalmazott valamennyi korlátozást és biztosítsa, hogy a humanitárius segély nyújtására az emberiesség, semlegesség, pártatlanság és függetlenség elvei szerint legyen lehetőség;

25.   felhívja Zimbabwe kormányát az ifjúsági fegyveres csoportok és háborús veteránok azonnali lefegyverzésére és leszerelésére, illetve az emberi jogokat megsértő személyek bíróság elé állítására;

26.   elítéli azt a tényt, hogy az ENSZ emberi jogi képviselőjét a tervezett választások előtt egy héttel kiutasították Zimbabwéből és felhívja a kormányt, hogy biztosítson szabad hozzáférést az ENSZ személyzete számára;

27.   felhívja a dél-afrikai hatóságokat és a tagállamokat, hogy vessenek véget a zimbabwei menekültek deportálásának és a biztonságos visszatérésre alkalmas időpontig biztosítsanak számukra átmeneti státuszt;

28.   felhívja a Bizottságot, hogy erősítse támogatását az emberi jogok védelmezői felé és reagáljon gyorsan a politikai válság által okozott további humanitárius szükségletek tekintetében, különös tekintettel az országon belül lakóhelyük elhagyására kényszerültek szükségleteire és biztonságára;

29.   aggodalmát fejezi ki azon előrejelzésekkel kapcsolatban, amelyek a következő néhány hétre a zimbabweiek határátkelésében 10-40%-os emelkedést jósolnak; megjegyzi, hogy ezen migránsok között a gyermekek különösen érzékeny helyzetben lesznek, visszaéléseknek kitéve, és túlélésük érdekében olyan veszélyes munkákat kell elvállalniuk, mint a bányászat, mezőgazdasági gépek kezelése, vagy szexmunka;

30.   felhívja az EU-t, hogy tartsa vissza valamennyi, a jelenlegi zimbabwei hatóságok által szétosztott segélyét és inkább független nemzeti vagy nemzetközi intézményeken és szervezeteken keresztül küldje őket,

31.   üdvözli Michel európai biztos arra vonatkozó elkötelezettségét, hogy jelentős mértékben növeli a Zimbabwének és lakosságának juttatott támogatást azáltal, hogy letétbe helyez 250 millió eurónyi fejlesztési segélyt arra az időre, amikor helyreáll a demokrácia és hiteles legitim kormány kerül megválasztásra;

32.   ragaszkodik ahhoz, hogy a zimbabwei nép demokratikus követelését tiszteletben tartsák; sürgeti mindazokat, akik részt kívánnak venni Zimbabwe jövőjében, hogy működjenek együtt a demokratikus változásra törekvő erőkkel;

33.   felhívja a zimbabwei kormányt, hogy teljesítse a SADC-szerződés és jegyzőkönyvei – beleértve a SADC választásra vonatkozó jegyzőkönyvét –, az AU alapokmánya, továbbá az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartája és az Új Afrikai Fejlesztési Partnerség aláírójaként vállalt, a demokratikus elvekre, az emberi jogokra és a jogállamiságra vonatkozó kötelezettségeit;

34.   felhívja a rezsimen és a ZANU-PF-en belül működő jó szándékú személyeket, hogy utasítsák vissza az antidemokratikus erőket és cselekedjenek az MDV-vel folytatott együttműködés érdekében a minél előbbi változás megvalósítása céljából, mielőtt még túl késő lenne;

35.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a G8-országok kormányainak, Zimbabwe és Dél-Afrika kormányának és parlamentjének, a Brit Nemzetközösség főtitkárának, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, az Afrikai Unió bizottsága és végrehajtó tanácsa elnökeinek, a Pánafrikai Parlamentnek, valamint a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség és annak parlamenti fóruma főtitkárának és kormányainak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0184
(2) HL L 50., 2004.2.20., 66. o.
(3) HL L 43., 2008.2.19., 39. o.

Utolsó frissítés: 2009. március 31.Jogi nyilatkozat